Elnök. - A következő napirendi pont vita a következőkről:

- Malcolm Harbour, Andreas Schwab, Evelyne Gebhardt, Cristian Silviu Buşoi, Adam Bielan, Heide Rühle és Kyriacos Triantaphyllides szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottsághoz, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében a fogyasztói érdekek garantálásáról a gépjármű-ágazatra vonatkozó versenyszabályok tekintetében a belső piacon (O-0044/201 – B7-0209/2010); és

- Sharon Bowles szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottsághoz, a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében, a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletről (O-0047/2010 – B7-0210/2010).

  Theodor Dumitru Stolojan , a szerzőt helyettesítve. – Elnök úr, a Gazdasági és Monetáris Bizottság azért terjesztette elő ezt a kérdést, mert érdeklődéssel követi a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet felülvizsgálati folyamatát, és néhány szempontot alaposan át kell gondolni.

Amint önök is tudják, a csoportmentességi rendeletek rendkívül fontos eszközök az üzleti közösség számára. Ezt a rendeletet 2002-ben fogadták el. Abban az időben a Bizottság úgy vélte, hogy oligopol helyzet uralkodik az európai gépjárműpiacon, mert a hat legnagyobb európai gyártó együttesen 75%-os piaci részesedéssel rendelkezett. Ennek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a gépjárműágazatra nem szabad kiterjeszteni az általános vertikális csoportmentességi rendeletet, és ezért elfogadott egy külön rendeletet.

Ez a rendelet 2010. május 31-én hatályát veszti. A Bizottság most úgy véli, hogy az új gépjárművek értékesítési piacán rendkívül erős a verseny, és a koncentrációs szintek csökkennek. Ennek a felmérésnek a következményeként a Bizottság javaslata szerint új gépkocsik és haszongépjárművek értékesítése esetén a továbbiakban nincs szükség speciális csoportmentességre. Egy speciális csoportmentességi rendelet elfogadását javasolja, amely csak a javítási és karbantartási szolgáltatásokra, valamint a pótalkatrészek elosztására vonatkozna.

A Parlament aggódik emiatt a reform miatt. Amint önök is tudják, az Unió jelenleg rendkívüli pénzügyi és gazdasági válsággal küszködik, és a munkanélküliség aránya is magas. Az európai autóipar az európai gazdaság egyik kulcsfontosságú ágazata, amely hozzájárul a foglalkoztatáshoz, az innovációhoz, valamint az egész gazdaság versenyképességéhez. Meggyőződésünk, hogy olyan általános feltételeket kell teremteni, amelyektől ez az ágazat fenntarthatóvá válik, és amelyek lehetővé teszik, hogy gazdaságilag hatékony és környezetbarát maradjon.

Arról is gondoskodnunk kell, hogy ennek a piacnak a kis és közepes méretű szereplői kedvező feltételeket élvezzenek. Nem feledkezhetünk meg a kis- és középvállalkozások jelentőségéről munkaadókként és helyi beszállítókként. Ám számos gépjármű-márkakereskedés és javító vállalkozás hangot adott az új keretszabályozással kapcsolatos súlyos aggodalmainak, és úgy érvelt, hogy ez a gyártók, valamint a gépjárműipari értéklánc többi része közötti erőegyensúly további torzulásához fog vezetni.

Ezért, Almunia biztos úr, a Gazdasági és Monetáris Bizottság szeretné megkérdezni öntől, először: milyen piaci elemzési eredmények vezették a Bizottságot arra a következtetésre, hogy az elsődleges piacon jelenleg erős a verseny, de az értékesítés utáni piac továbbra is problematikus?

Másodszor: milyennek látja a Bizottság a gépjárműgyártók és a márkakereskedők közötti erőegyensúlyt a gépjárművekre vonatkozó jelenlegi csoportmentességi rendelet alapján, valamint a javasolt jogi keretek alapján? Vannak-e önálló vagy kollektív domináns helyzettel rendelkező gazdasági szereplők?

Harmadszor: milyen módon tervezi a Bizottság megfigyelni a piaci erők alakulását az elsődleges és az értékesítés utáni piacokon? Milyen intézkedésekkel számol a Bizottság, amennyiben kiderül, hogy a versenyfeltételek jelentősen romlottak, különösen az elsődleges piacon?

Negyedszer: várakozásaik szerint milyen hatást gyakorolnak az új jogi keretek a fogyasztókra, különös tekintettel az árakra és a felkínált feltételekre?

Ötödször: az érdekelt felektől kapott megjegyzések közül, tudniillik a konzultációk során, melyeket szándékozik a Bizottság beépíteni a végleges jogi keretekbe?

És végül: hajlandó-e a Bizottság mérlegelni harmonizációs jogszabályra irányuló javaslat előterjesztését a forgalmazás területén, például a kereskedelmi ügynökökről szóló irányelv módosításával, annak biztosítása érdekében, hogy az összes márkakereskedő azonos szintű szerződéses védelmet élvezzen minden egyes tagállamban?

  Malcolm Harbour , szerző. – Elnök úr, nagyon örülök annak, hogy itt lehetek ma este a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében, és előadhatom a kérdéssel kapcsolatos nézőpontunkat, és szeretnék külön köszönetet mondani a Gazdasági és Monetáris Bizottságban dolgozó munkatársainknak – akik természetesen vezető szerepet játszanak a versennyel kapcsolatos ügyekben –, amiért szorosan együttműködtek velünk, mert ez egyértelműen a versenypolitika egyik eleme, és a fogyasztók alapvető érdekeit is érinti, és mi a magunk részéről gondoskodunk ezen fogyasztói szempontok egy részének nagyon alapos képviseletéről.

Először is úgy gondolom, hogy a Bizottság javaslatának azok az elemei, amelyek az értékesítési, szerviz- és javítási piacra vonatkoznak, nagyon jól össze vannak hangolva azokkal a fogyasztói érdekekkel, amelyeket mi a saját szakbizottságunkban felvetettünk – nem kifejezetten a Versenypolitikai Főigazgatóságra tartozó kérdésekre gondolok, hanem például különösen a szervizre és a javításra vonatkozó információkkal kapcsolatos területekre, ahol munkát végeztünk, ebben az esetben a Környezetvédelmi Bizottsággal, a gépjárművek környezetvédelmi előírásaival kapcsolatos műszaki információkra vonatkozó rendelkezéseken. Úgy gondolom, hogy azok az elemek, amelyeket az új javaslatban megerősítettünk, rendkívüli mértékben üdvözlendők a független javítóműhelyek közötti verseny fenntartása és az egyenértékű minőségi megjelöléssel ellátott pótalkatrészek piacra jutása tekintetében: a piac megnyitását örömmel üdvözöljük.

Szerintem az a fenntartás, amelyre szeretnénk felhívni a figyelmét, és amely abban az állásfoglalásban szerepel, amelyről holnap fogunk szavazni, az információk hozzáférhetőségének kérdéseire vonatkozik. Nem vagyunk meggyőződve arról – lehetséges, hogy ön szeretne minket erről meggyőzni, de mi nem vagyunk erről meggyőződve –, hogy az ön által közzétett iránymutatások szükségszerűen kellően erősek vagy betartathatóak annak biztosítása érdekében, hogy ezek a technikai információk hozzáférhetőek legyenek, különösen azért, mert megengedték, hogy a gépjárműgyártók elektronikus formátumban tegyék hozzáférhetővé ezeket az információkat, amelyek megfelelő szoftverek és keresési képességek nélkül nem lesznek feltétlenül annyira értékesek a javítóműhelyek számára, mint amire mi számítunk.

Ezek után pedig szeretnék az értékesítés kérdésével foglalkozni, amelyet éppen az előbb elemzett nagy ékesszólással a Gazdasági és Monetáris Bizottság alelnöke. Úgy gondolom, hogy az értékesítések szempontjából sokkal kevésbé vagyunk meggyőződve arról, hogy a Bizottság valóban figyelembe vette a fogyasztók aggályait. A Gazdasági és Monetáris Bizottság tartott egy nagyon fontos meghallgatást, ahol mind a márkakereskedők, mind pedig a fogyasztók képviselői kifejtették azzal kapcsolatos nagyon is valós aggályaikat, hogy az értékesítési piac versenyének biztosítása céljából érvénybe léptetett védőintézkedéseket – és azt kell mondanom, hogy ezeknek nagy részét a Parlament által felvetett aggályokra reagálva léptették életbe 2002-ben – egyszerűen elsöpörte az, ami a mi szemünkben inkább a kérdések leegyszerűsítésére és a saját életük megkönnyítésére irányuló túlzott buzgalom az önök részéről, egy adminisztráció, amellyel foglalkozni kell.

Felmerülhetnek ezzel kapcsolatban problémák, de én azt szeretném önnel megértetni – és szeretném, ha megnézné azokat a bizonyítékokat, amelyeket a meghallgatáson odatettek elénk –, hogy a márkakereskedőknek és a fogyasztóknak súlyos aggályaik vannak azzal kapcsolatban, hogy a gépjárművek értékesítésére azonnali hatállyal kiterjesztenék az általános csoportmentességet. Egyértelmű védőintézkedéseket építettek be 2002-ben a jogszabályokba – nem olyan régen a gépjármű-forgalmazási ciklusba – a független márkakereskedők és a gyártók közötti erőegyensúly helyreállítása érdekében. Szerintem a márkakereskedők azt mondanák, hogy ez az intézkedés valójában jól működött az idők folyamán. Ha megnézi, mi történt a piacon, akkor valóban úgy érezhették, hogy ez a helyzet.

Talán arra is emlékeztethetem önt, biztos úr – mert azt hiszem, hogy ön akkoriban nem volt közöttünk –, hogy a gépjárműgyártók nagyon erős lobbizást folytattak annak elfogadtatása érdekében, hogy ezek a rendelkezések eltúlzottak, de a márkakereskedők elégedettek voltak velük. Akkor most mi van? A márkakereskedők ezt mondják: ezek a rendelkezések túlságosan gyengék, míg a gyártók ezt mondják: mi nagyon elégedettek vagyunk ezekkel.

Szerintem ezt meg kell néznie. Nem azt mondom, hogy le kell állítanunk ezt a folyamatot – szerintem helyes ezt most megtenni, elvégre alig néhány nap választ el bennünket ezek végrehajtásától –, de holnap ezt mondjuk önnek az állásfoglalásban: kérjük, nézze meg a frissített adatokat, nézze meg az információkat. Azt is szeretném elmondani, hogy a Bizottságon belül Barnier biztos úr jelentést készül írni a kiskereskedelmi ellátási láncban zajló versenyről. A gépjárműágazatot is ide kell sorolnunk, és önnek ezt el kell olvasnia, mert következetes politikára van szükségünk a Bizottság részéről.

Másodszor: az önök szolgálatai által elkészített dokumentumok ezt mondják: gondolják, hogy ez felkészülés a környezetbarát autók, az elektromos járművek és az alacsony károsanyag-kibocsátású járművek új generációjára? Az önök elemzésében nincs semmi, ami erre utalna.

Most a kezünkben van Tajani úr dokumentuma. Megkérhetem önt arra, hogy a következő év folyamán olvassa el Tajani úr dokumentumát, olvassa el Barnier úr dokumentumát és biztosítson minket afelől, hogy ez a helyes cselekvés? Szerintem, ha ezt megteszi, akkor ezzel némileg helyreállítja a Bizottság hitelességét, mert úgy gondolom, hogy továbbra sem sikerült meggyőznie bennünket arról, aminek végrehajtását tervezik.

  Joaquín Almunia , a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, a gépjárművekre vonatkozó jelenlegi csoportmentességi rendelet ez év június 1-jén hatályát veszti, és az említett dátum előtt el kell fogadnunk egy új rendeletet. A biztosok testülete a május 26-i ülésünk napirendjére tűzte ezt a kérdést.

Az a javaslat, amelyről szolgálataink most folytatnak vitát és néhány napon belül kabinetjeinkben is téma lesz – a testületi viták előkészítéseként – az ágazat mélyreható elemzésének eredményeként született meg. A nyilvános konzultáció folyamata 2006 júniusában kezdődött. Három és fél évvel később, a múlt év decemberében a Bizottság közzétette a csoportmentesség és az iránymutatások tervezetét. A folyamatban végig szorosan részt vettek az érdekeltek, az Európai Parlament és a tagállamok, és nagyon sok érvet figyelembe vettek. Számos vita, munkaértekezlet és kezdeményezés is történt, többek között itt, a Parlamentben is. Ez utóbbira ez év április 12-én került sor a Gazdasági és Monetáris Bizottságban. Melyek ennek a hosszú konzultációs folyamatnak a legfontosabb következtetései?

Először is megismertünk egy nagyon pozitív jelenséget: az európai fogyasztók élvezik a gépjármű-értékesítési piacon zajló élénk versenyt. Az autóárakról szóló éves jelentéseinkben körülbelül 25 gyártó 80 autótípusának áráról számolunk be – és nem az árak alkotják az egyetlen olyan tényezőt, amelyek egészséges versenyre utalnak. A választék is nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt volt, mert mindegyik autótípuson belül több márka kapható. Ilyen körülmények között nehéz lenne azt állítani, hogy bármelyik autógyártó domináns helyzetet foglal el, akár önállóan, akár kollektív módon.

A jelenlegi rendszerek tartalmaznak olyan ágazatspecifikus szabályokat, amelyeknek abban az időben (2002-ben) volt értelmük, amikor konszolidációs hullámra lehetett számítani a gépjármű-ágazatban. Ez a konszolidációs időszak nem valósult meg, sőt a mai piacon rendkívül erős a verseny. A javasolt változtatások azáltal, hogy nagyobb rugalmasságot engedélyeznek a gépjárművek értékesítésének területén, helyreállítják azokat az intézkedéseket, amelyek az autóeladások költségeinek csökkentésére ösztönzik a gyártókat. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az értékesítési költségek az új autók árának átlagosan 30%-át teszik ki. Ezeknek a költségeknek a csökkentésével a gyártók javíthatják versenyhelyzetüket, és ennek előnyeit a fogyasztók fogják élvezni.

Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy felmerültek bizonyos aggályok a többmárkás értékesítésre és a márkakereskedők szerződéses védelmére vonatkozóan javasolt módosítások kapcsán, és mindketten említették ezeket az aggályokat. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a többmárkás értékesítés ott létezik – és továbbra is fog létezni –, ahol a piaci helyzet ezt igényli. Ez a helyzet azokban az országokban, ahol nagyon nagy márkakereskedők tevékenykednek, amelyek rendelkeznek több márka értékesítéséhez elegendő kapacitással – például az Egyesült Királyságban –, és ugyanez elmondható a ritkán lakott területekről is, ahol a gazdaságossági megfontolások arra késztetik a márkakereskedőket, hogy azonos telephelyen különféle márkákat értékesítsenek.

Ez volt a realitás a jelenlegi csoportmentesség 2002. évi elfogadása előtt, és nyolc éven keresztül realitás maradt, de aztán mára az egymárkás értékesítési modell vált általánossá. Azt figyeltük meg, hogy az autógyártók egyre erősebben támaszkodnak az értékesítés más formáira, többek között a gyártók tulajdonában lévő értékesítési helyekre.

Az értékesítés németországi alakulása például nagyon jól jellemzi ezt a trendet, mert itt az autók 67%-át márkakereskedői hálózatokon keresztül értékesítették, ellentétben a rendelet 2002. évi hatályba lépését megelőző 90%-kal. Mindazonáltal reagáltunk a konzultációk során megfogalmazott aggályokra, ide számítva az itt a Parlamentben lefolytatott konzultációkat is, és a többmárkás márkakereskedések tekintetében számos védintézkedést bevezettünk.

Szeretném azt is kihangsúlyozni, hogy javasolunk egy átmeneti szakaszt, amely alatt a gépjármű-forgalmazási piacra vonatkozóan a jelenlegi rendelet 2013 végéig hatályban marad, hogy elegendő időt biztosítsunk a beruházások amortizálódására azoknak a márkakereskedőknek, akik beruháztak a többmárkás értékesítésbe.

Ami azt a kérdést illeti, hogy miért javasoljuk a márkakereskedők szerződéses védelmét garantáló kikötések megszüntetését, annak egyszerűen az az oka, hogy nem a versenyjogi törvény a megfelelő eszköz a szerződéses felek közötti esetleges kiegyensúlyozatlanságok megoldására. Ezek a kérdések, amint ezt az 1/2003/EK rendelet előkészítése során is megvitattuk, a kereskedelmi jog hatáskörébe tartoznak.

Azokon a piacokon, ahol erős a verseny, ilyen például az autópiac, a versenyjogi törvénynek nem szabad beleavatkoznia az egyes szerződő felek közötti erőegyensúlyba. Ez erőszakos beavatkozás lenne. Lépéseinknek arányosaknak kell lenniük, amikor beavatkozunk a piac működésébe.

A konzultációs folyamat során néhány más, talán kevésbé pozitív jelenséget is megismertünk: az autók árával ellentétben az átlagos javítási munkák költségei valójában megemelkedtek az elmúlt évek során. A javítás és a karbantartás nagyon fontos a fogyasztók számára: nemcsak a biztonság és a megbízhatóság szempontjából, hanem azért is, mert a javítási számlák teszik ki az autó birtoklásával kapcsolatos összes költség 40%-át. A független javítóműhelyeknek az engedéllyel rendelkező javítóműhelyekkel szembeni versenyképességét sajnálatos módon még mindig számos korlátozás akadályozza, többek között a pótalkatrészek és a műszaki információk korlátozott elérhetősége. Ezért reformunknak az a szándéka, hogy lehetővé tegye a független javítóműhelyek számára a pótalkatrészek és a műszaki információk jobb elérhetőségét, és hogy megakadályozza a piacról történő kizárásukat más, újabb praktikákkal. Ez jobb minőségű javítási szolgáltatásokat és alacsonyabb árakat fog eredményezni.

Befejezésül: határozottan úgy vélem, hogy az új keretrendszer kedvezőbb lesz a fogyasztókra nézve. Legfontosabb prioritásunk a verseny fokozása az értékesítés utáni piacon – a javítás és a szerviz területén –, ahol jelenleg ez a leginkább hiányzik. Bár a gépjárműgyártók talán erős kereskedelmi pozícióban vannak a márkakereskedőkkel szemben, elkeseredett küzdelmet folytatnak egymással, és ma nincs szükség arra, hogy az ilyen jellegű megállapodásokkal kapcsolatos verseny fenntartása érdekében eltérjünk a vertikális megállapodásokról szóló csoportmentességi rendelettől, amelyet a Bizottság a közelmúltban elfogadott, és amely e hónap végén szintén hatályba lép. A Bizottság, és különösen az én szolgálataim, a Versenypolitikai Főigazgatóság, nagyon gondosan figyelemmel fogja kísérni ezt az ágazatot, és ne legyenek kétségeik afelől, hogy a Bizottság eltökélten be fogja tartatni a versenyszabályokat, és bármilyen súlyos szabályszegés vagy hiányosság megállapítása esetén megteszi a szükséges lépéseket.

  Othmar Karas , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az eddigiekben nagyon sok mindenről hallottunk. Ezzel a szóbeli választ igénylő kérdéssel és az állásfoglalással az autó-márkakereskedők, valamint a kis- és középvállalkozások hangjaként akartunk megszólalni, mert a Bizottság az elmúlt évek során nem igazán figyelt oda erre a hangra. A meghallgatás során aggályok és félelmek hangzottak el, mindenekfelett az autó-márkakereskedők részéről, a gyártókkal szemben tanúsított egyenlőtlen bánásmód miatt. Felvetettek jogi bizonytalanságokat, ilyen volt például a versenynek a kisebb autó-márkakereskedők által megtapasztalt problémák miatti csökkenése. Ám semmiféle választ nem kaptunk.

Önhöz fordulok – egy perccel 12 előtt –, hogy használjuk ki a május 26-ig hátralévő 21 napot arra, hogy a Parlament által holnap elfogadni tervezett állásfoglalást beépítjük az önök rendeletébe, hogy az autó-márkakereskedőknek is kedvezzünk, a Bizottság által választott irány veszélyeztetése nélkül. Kérem, hogy vegyék komolyan a Parlamentet és az autó-márkakereskedők aggályait, és építsék be a kis- és középvállalkozásokkal közös aggályaikat a rendeletbe.

  Olle Ludvigsson , az S&D képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, szeretnék rávilágítani négy kérdésre ebben a vitában. Először: van egy sajnálatos tendencia, amely a gépjárműipar kis és nagy társaságainak egymással történő szembefordítására irányul. Bizonyos mértékben mások az érdekeik, de elsősorban a rendeletek olyan rendszerének létrehozására kell összpontosítanunk, amely lehetővé teszi közöttük a hatékony együttműködést.

Másodszor: nagyon pozitív jel, hogy az elmúlt évben erősödött a verseny az új autók piacán. Ez jó példa arra a tényre, hogy nincs reménytelen piac, és hogy hosszú távon hatalmas eredményeket lehet elérni a versenyt erősítő intézkedésekkel. Remélhetőleg a jövőben hasonlóan pozitív fejleményeket fogunk látni az értékesítés utáni piacon is.

Harmadszor: fontos, hogy a Bizottság nagyon aktívan kövesse az új autók piacán zajló verseny fejleményeit. Ezt folyamatosan figyelemmel kell kísérni. Az összes érdekelt félnek a lehető leghamarabb pontos információkat kell kapnia a 2013 júniusától érvényes szabályokról.

Negyedszer: meg kell erősíteni az azzal kapcsolatos megbeszéléseinket, hogy milyen módon fogunk átállni zöld, környezetbarátabb autókra. Ez a folyamat rendkívül fontos. Az egyik oldalon a versenyszabályoknak rugalmasaknak kell lenniük annak lehetővé tételéhez, hogy az elektromos autók és más környezetbarát alternatívák megvethessék lábukat a piacon, a másik oldalon viszont a szabályoknak arról is gondoskodniuk kell, hogy a környezetbarát autók ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe a kiskereskedelmi ágazatban vagy az értékesítés utáni piacon.

  Cristian Silviu Buşoi , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az autó megvásárlása és fenntartása a háztartások egyik legjelentősebb kiadása. A versenypolitikának pontosan az a célja, hogy gondoskodjon a fogyasztók választási szabadságáról és a termékek alacsonyabb és megfizethetőbb árú elérhetőségéről.

Ennek a Parlamentnek a képviselőjeként, és ennek következtében az Unió polgárainak képviselőjeként, akik egyben az autópiac fogyasztói, nagyon aggódom a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet felülvizsgálata, valamint annak a fogyasztókra gyakorolt hatásai miatt. A Bizottság – és nagyon alaposan és figyelmesen végighallgattam a biztos úr érveit – úgy érvel, hogy a továbbiakban nincs szükség erre az ágazatspecifikus rendeletre az értékesítési piacon, mivel a bizonyítékok arra utalnak, hogy sikerült elérni a verseny célkitűzéseit és eljutottunk a verseny megfelelő szintjére.

Elvben nem ellenezném a specifikus ágazati csoportmentesség megszüntetését, ha nem leselkednének kockázatok a fogyasztókra. A hároméves átmeneti időszakot fel kell használnunk az azzal kapcsolatos döntés hatásainak felmérésére, hogy az értékesítést kizárjuk a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletből. Tagadhatatlan az a jelenség, hogy a nagy gépjárműgyártók túlsúlyban vannak. Szeretném hallani a Bizottság véleményét, milyen módon akarnak gondoskodni arról, hogy ezek a gyártók ne használhassák fel a piaci részesedésükből fakadó előnyüket annak a kínálatnak a korlátozására, amelynek a fogyasztók rendelkezésére kell állnia a piacon.

Azt is szeretném elmondani, hogy támogatom a javításra és karbantartásra vonatkozó speciális csoportmentesség fenntartására vonatkozó javaslatot, mert bebizonyosodott, hogy ezen a piacon kisebb a verseny, mint az értékesítési piacon. Az értékesítés utáni piaccal kapcsolatos aggodalmam elsősorban azokra az esetekre vonatkozik, amikor a fogyasztót szükségtelenül hozzákötik egy adott gazdasági szereplőhöz, és csak ott végeztetheti el autójának javítását. Ennek vagy az az oka, hogy a független javítóműhelyek nem férnek hozzá megfelelő módon a szükséges műszaki ismeretekhez, vagy pedig az, hogy a gépjárműgyártók helytelen módon értelmezik a szavatossági feltételeket.

Ez annak a választási szabadságnak az elfogadhatatlan korlátozása, amellyel a fogyasztóknak rendelkezniük kell, és elvárom, hogy a Bizottság találjon megoldásokat ennek a helyzetnek a megváltoztatására. Ezért felkérem a Bizottságot, hogy tisztázza azokat az intézkedéseket, amelyeknek bevezetését tervezi ennek a helyzetnek az elkerülésére, mert ez hátrányos a fogyasztókra nézve.

  Konrad Szymański , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Almunia úr, minden egyes új autó alkatrészeinek 80%-át független gyártók állítják elő. Ugyanakkor maguk a gépjárműgyártók az alkatrészgyártókkal és a független szervizállomásokkal szemben óriási kereskedelmi előnnyel rendelkeznek.

Ma mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az európai gépjárműpiac ne kezdjen el újból egy oligopóliumra hasonlítani. Garantálnunk kell polgáraink számára a választás jogát mind az autóalkatrészek, mind pedig a független szervizállomások szempontjából. Garantálni kell a műszaki információk hozzáférhetőségét. Lépéseket kell tennünk annak megakadályozására, hogy a gyártók visszaélhessenek a garanciával. Az engedéllyel működő szervizállomások számára is biztosítani kell a jogot, hogy alkatrészeket vásároljanak a független gyártóktól, és hogy beszerezhessék a műhelyükben használt szerszámokat és berendezéseket. Ha az új rendeletben nem határozzuk meg egyértelműen a garancia fogalmát, akkor az európai ügyfelek választási szabadsága, ami alapvető a piac szempontjából, továbbra is csak fikció marad.

  Bernd Lange (S&D) . – (DE) Elnök úr, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleménye szerint természetesen a kis- és középvállalkozások védelme is fontos. Biztos úr, a verseny nem lehet öncélú.

Megvizsgálva a kis márkakereskedések és a kis műhelyek helyzetét látjuk, hogy javítanunk kell gazdasági cselekvőképességüket, ellenkező esetben egy napon már csak nagy márkakereskedések és nagy műhelyláncok lesznek. Ide tartozik először is a többmárkás értékesítés valódi engedélyezése. Ide tartozik annak lehetővé tétele, hogy a műhelyek és a márkakereskedések korlátozás nélkül hozzáférjenek a gépkocsikkal és javítási lehetőségeikkel kapcsolatos információkhoz. Harmadszor ide tartozik a képesítések megszerzéséhez szükséges lehetőségek biztosítása. Korábban beszéltünk az elektromobilitásról. Az elektromos autók karbantartásának lehetőségét is biztosítani kell a számukra. Negyedszer: beruházási biztonságra is szükségük van, más szavakkal szerződéses védelemre, és arra, hogy ne legyen több módosítás. Képeseknek kell lenniük arra, hogy biztonságos beruházásokat hajtsanak végre hosszú időre.

  Frank Engel (PPE) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, beszéljünk az autó-márkakereskedők számára létező realitásról. Az autó-márkakereskedők másokhoz hasonlóan az én hazámban is aggódnak a márkakereskedők és a gyártók mozgástere között fennálló szembeszökő eltérések miatt. Az 1400/2002/EK rendelet csökkentette ezeket az eltéréseket. Enélkül az autó-értékesítési ágazatnak, amely már amúgy is megszenvedte a válságot, egyre növekvő bizonytalansággal kellene szembenéznie beruházásai és kereskedelmi célkitűzései tekintetében.

Azok a követelmények, amelyeket a gyártók a márkakereskedőkkel szemben támasztanak, egész egyszerűen elviselhetetlenek és kezelhetetlenek lesznek sok szerényebb lehetőségekkel rendelkező műhelytulajdonos számára. Itt nem a verseny forog kockán, biztos úr. A versenynek a gépjárműgyártók között kell erősödnie, nem pedig a márkakereskedők között, vagy a márkakereskedők és a gyártók között. A helyi műhelytulajdonosok nem jelenthetnek fenyegetést az európai szabad versenyre nézve.

Ön piaci dominanciáról, lehetséges dominanciáról beszél. Akkor hát beszéljünk erről! Ez a dominancia a versengő gyártók esetében nem létezik. Más termelők vonatkozásában sem létezik. A gépjárműgyártók és az értékesítők között létezik, és ennek valósága az egész Európai Unióban bebizonyosodott.

A Bizottság a nagy társaságokra épülő tudományos álláspont alapján közelíti meg a nagyszámú kisebb gazdasági szereplő kérdését, akik csak egy valamit akarnak: egy kevés szabadságot és egy kevés biztonságot a gépjárműgyártókkal fenntartott üzleti kapcsolataikban, akiknek a márkakereskedőkkel szemben tanúsított gyakorlatai egyes esetekben egyszerűen visszataszítóak. Ez Dávid és Góliát története, azzal a különbséggel, hogy a jelek szerint a Bizottság ez alkalommal be akarja biztosítani, hogy csak Góliát győzhessen.

A mentességi rendelet megszüntetése mögött meghúzódó álláspont és érvelés megfontolatlan. Téves, mert nem megfelelő emberekre irányul. A műhelytulajdonosok mozgásterének, jogbiztonságának és beruházási hajlandóságának csökkentése nem fogja előmozdítani a belső piacot, és egészen biztosan nem szolgálja a fogyasztók érdekeit.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Európai Unió autó, ide számítva mind a gépjárműgyártókat, mind pedig az alkatrészgyártókat, nyereségesnek és innovatívnak kell maradnia.

Mivel a közúti biztonságot nagyban befolyásolják a gépjárműágazat pótalkatrészpiacán uralkodó versenyfeltételek, arra ösztönözzük a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a hatékony versenyt a pótalkatrészek piacán, hogy az összes típusú pótalkatrész ára megfizethető legyen. A fogyasztóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy versenyképes áron megvásároljanak egy gépkocsit, és szabadon kiválasszák a javítási és karbantartási szolgáltatásokat végző szolgáltatót, a szállító által kiválasztott forgalmazási rendszertől függetlenül.

A bevezetés előtt álló jogi kereteknek garantálniuk kell, hogy az autóipari ellátási láncban elhelyezkedő kis- és középvállalkozások kedvező feltételeket élvezhessenek, és meg kell akadályozniuk a nagyobb gyártóktól való növekvő függőséget. Emellett a gépjárműágazat általános csoportmentességi rendszerére vonatkozó rendeletek új rendelkezéseit ki kell terjeszteni, és bele kell illeszteni a végfelhasználók fogalommeghatározását annak érdekében, hogy a lízinget is figyelembe vegyék.

  Sari Essayah (PPE) . – (FI) Elnök úr, biztos úr, az előző felszólalások alapján egyértelmű, hogy a Parlament nagyon aggódik, kifejezetten az autó-márkakereskedők és a gépjárműgyártók közötti egyensúly miatt, ami elkerülhetetlenül visszatükröződik azokban a szolgáltatásokban, amelyekben a fogyasztók részesülnek.

Ennek az egyensúlynak különösen a kis piacokon és a ritkán lakott térségekben, például Finnországban és Skandinávia más részein kell jól láthatóan megnyilvánulnia. Számunkra elsőbbséget élvez a többmárkás márkakereskedések eladásainak és vásárlásainak engedélyezése, és ez a legfontosabb előfeltétele annak, hogy a fogyasztók számára garantálni tudjuk a gépjárműágazat szolgáltatásaihoz való megfelelő hozzáférést.

Finnország lakossága ötmillió fő, és évente körülbelül százezer autót adnak el. Ez valószínűleg nevetségesen alacsony számnak tűnik, de pontosan ezért annyira fontos, hogy ezek a változtatások semmiképpen se veszélyeztessék a többmárkás értékesítést.

Az előző rendelet, amely az autók kereskedelmében garantálta a többmárkás értékesítést, kiváló volt, ezért meg kell kérdeznünk, miért módosítják ebben a szakaszban. További fontos hatás lesz az, hogy a márkakereskedőknek a fogyasztók ellátásával kapcsolatos reményei a ritkán lakott térségekben valószínűleg szertefoszlanak, ami nagyon megnehezítheti a fogyasztók számára a gépjárművek helyben történő beszerzését. Azt is eredményezheti, hogy a kisebb márkák csak a sűrűn lakott térségekben képviseltetik magukat, és ennek következtében a fogyasztók sokkal kevesebb típus közül választhatnak.

  Othmar Karas (PPE) . – (DE) Elnök úr, biztos úr, ön most végighallgatott minket, és az ember szinte azt vélheti, hogy ez a különbség az elmélet és a gyakorlat között. Csak megismételhetem azt a kérésemet, amellyel 2009 tavaszán fordultam a Bizottság elnökéhez.

Vannak megoldatlan kérdéseink a gépjármű-márkakereskedők tekintetében, a kis- és középvállalkozások tekintetében, nyakunkon a pénzügyi és gazdasági válság, emellett bizonytalan a növekedés és a foglalkoztatási piac. A legjobb, amit tehetünk, az a jelenlegi rendelet kiterjesztése, nem pedig új rendelet megalkotása, ami csak tovább erősíti mindezeket a problémákat. Problémát jelentenek számunkra a különféle nemzeti rendeletek, ha továbbra is fennmarad az egymárkás értékesítés. Ellenezzük a nem kötelező érvényű magatartási kódexet, és támogatnánk egy hatékony végrehajtási mechanizmust. Azt akarjuk, hogy a pótalkatrészek beszerzésére vonatkozó 30%-os határ változatlanul megmaradjon, mert ez nagyobb választási szabadságot tesz lehetővé az engedéllyel rendelkező márkakereskedők számára.

Az iránymutatások nem eléggé világosak, így nem tudnak gondoskodni arról, hogy a műszaki információk továbbra is ugyanolyan mértékben hozzáférhetőek maradjanak. Vannak fontos szerződéses záradékok, amelyeket önök egyszerűen kihagytak, nevezetesen azok, amelyek az értesítési kötelezettségre és az értesítési periódusokra, a többmárkás értékesítésre, az alkatrészekre vonatkozó üzletkötésekre és a vitás kérdések rendezésére vonatkoznak. Kérem, hogy a kis- és középvállalkozások mellett is álljanak ki. A többmárkás értékesítés a verseny része, amely hozzájárul a fogyasztók védelméhez. Több versenyt akarunk. A kis- és középvállalkozások és a márkakereskedők lehetőségeinek korlátozása szűkíti a versenyt. Kérem, hogy komolyan vegyék figyelembe a piacot, a vállalkozásokat és a Parlament állásfoglalását, és használják fel a rendelkezésükre álló hátralévő 21 napot.

  Paul Rübig (PPE) . – (DE) Elnök úr, biztos úr, az összes parlamenti felszólaló most lényegében egy kkv-barát rendelet érdekében szólalt fel. Erős forgalmazási rendszerre van szükségünk. A kis forgalmazók sok embert foglalkoztatnak. Számukra nagyon fontos, hogy a rendszeren belül fennmaradjon a verseny, a márkakereskedőkhöz hasonlóan – függetlenül attól, hogy nagyok vagy kicsik. A versenynek működnie kell. Meggyőződésem, hogy különösen a gépjárműágazatban a fogyasztóknak is joguk van ahhoz, hogy a verseny működjön, hogy ne kelljen nagyon egyoldalú rendszerekkel szembenézniük, amelyekben nem marad meg a választási szabadságuk. Pontosan ez a választási szabadság lesz nagyon fontos a jövőben, különösen a vidéki területeken, és gondoskodnunk kell a vidéki területek átfogó ellátásáról. Ezért úgy gondolom, hogy Karas úrnak tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta, hogy nagyon kevés időnk maradt, és ezért ezt hatékonyan kell felhasználnunk.

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr, először is szeretném kimondani azt, amivel ebben a szakaszban mindenki egyetért: az autó már nem luxus, hanem szükséglet. Ezt két héttel ezelőtt értettem meg nagyon világosan, amikor lesújtott ránk a vulkáni hamu. Autóval, vonattal és komppal kellett átutaznom egész Európán és Anglián, és soha nem éreztem magam annyira függetlennek és boldognak, mint amikor a saját autómban ültem.

Tehát ha bármit tud tenni annak elősegítése érdekében, hogy a fogyasztóknak legyen választási lehetőségük stb., az nagyon fontos lenne, de nem a kis vagy közepes méretű márkakereskedők hátrányára. Ezeknek legnagyobb része családi tulajdonban lévő vállalkozás, amelyek a helyi városokban és falvakban működnek. Nagyon hasznosak mindenkinek a szempontjából, megpróbálják kielégíteni a piaci igényeket és nyilvánvalóan nagyon nehéz körülmények között versenyeznek, ezért teljes mértékben egyetértek Karas úrral és más felszólalókkal abból a szempontból, hogy ezeket az embereket életképességük biztosítása érdekében figyelembe kell venni, amint továbblépünk.

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) , a fogyasztók választási szabadságának biztosítására irányuló erőfeszítéseket, hogy azt a műhelyt választhassák, amelyiket igénybe akarják venni.

Ugyanakkor azonban látom a teljes szabadság objektív korlátait ezen a területen. Mint ahogyan az sem történhetne meg senkivel, hogy egy európai Airbus repülőgépet egy Tupoljev műhelybe küldenek szervizelésre, hasonló módon egy adott gyártmányú gépkocsi tulajdonosa is kénytelen a gépkocsi gyártójának technológiájára és munkamódszereire támaszkodni a szervizelés során.

Ha a gépkocsi gyártója garanciát nyújt a fogyasztónak a gépkocsira, akkor joga van megkövetelni a fogyasztótól, hogy a szervizelést az általa előírt utasítások szerint hajtsák végre. Ha a fogyasztó olyan műhelybe viszi gépkocsiját karbantartásra, ahol az alkalmazottak nem rendelkeznek a szükséges szakértelemmel és készségekkel, akkor fennáll annak kockázata, hogy nem megfelelően végzik el a munkát, sőt a gépkocsi még meg is rongálódhat. Ezért ha meg akarjuk védeni a fogyasztót, akkor nem várhatjuk el, hogy az összes műhely egyenlő szinten képes legyen szolgáltatásokat nyújtani az összes gyártmányú gépkocsihoz. Fogyasztóként szívesebben látok jól felszerelt műhelyeket jól képzett alkalmazottakkal, akik felkészültek egy adott gyártmányú gépkocsi fogadására. A szakosodás és a gyártóval fenntartott kiegyensúlyozott kapcsolat szolgálja a legjobban a fogyasztók érdekeit.

  Joaquín Almunia , a Bizottság alelnöke. – (ES) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani önnek az ülés kiváló levezetéséért, és az összes képviselőnek is, akik a vita során felszólaltak.

Szeretném kiterjeszteni őszinte köszönetemet valamennyiükre, nemcsak a ma itt elmondott felszólalásokért, hanem a teljes folyamat során tanúsított rendkívüli érdeklődésükért és értékes hozzájárulásukért, amely – amint felszólalásomban említettem –, hosszadalmas konzultációs folyamat volt, ha szabad úgy mondanom, minden irányban. Nemcsak a Parlamenttel, a képviselőkkel, valamint a gépjárművekkel, a márkakereskedők közötti versennyel és a fogyasztókkal kapcsolatos ügyekért felelős szakbizottságokkal folytattunk konzultációt, hanem a tagállamokkal, az összes érintett féllel és mindenki mással is, aki ki akarta fejteni véleményét.

A versennyel kapcsolatos összes rendeletnek vagy döntésnek az a célja, hogy a fogyasztó javát szolgálja. Ez rendeletünk célkitűzése, központi kérdése és legfontosabb célja.

Amikor a fogyasztók arra a fontos döntésre készülnek, hogy elmennek egy márkakereskedőhöz – mivel, amint ezt valaki megemlítette, ez jelentős kiadás az összes fogyasztó és háztartás számára –, akkor mindent meg akarnak tudni az árakról és a minőségről, hogy képesek legyenek összehasonlításokat tenni, és ezt meg is tudják tenni. Ez ma valószínűleg könnyebben megy, mint bármikor a múltban. Azt akarják, hogy gátló körülmények és a verseny hiányából fakadó akadályok nélkül választhassanak. Meggyőződésünk, hogy ez az új rendelet kiterjeszti a választás lehetőségét; nem csökkenni fog, hanem szélesedni. Képesek lehetnek és képeseknek kell lenniük arra, hogy kiválasszák – amint ezt sokan megemlítették – az értékesítés utáni szolgáltatásokat, a javítóműhelyt és a szervizműhelyt gépkocsijukhoz; azt akarják, hogy ezek a műhelyek, függetlenül attól, hogy a gépkocsi gyártójához tartoznak-e vagy kapcsolatban állnak-e a gyártóval, megkapják azokat a pontos műszaki információkat, pótalkatrészeket és műszaki előírásokat, amelyekre szükségük van.

A Bizottság jelenlegi javaslata mindezeket tökéletesíti. Mindezeket tökéletesíti. Kérem, nézzék meg, mit mond az a szöveg, amit olvashattak, a tervezet és az azt kísérő iránymutatások. A jövőbeni rendelet minden szempontból több előnyt biztosít a fogyasztóknak, mint a jelenlegi.

Kis- és középvállalkozások: itt mi történt? Fontos meghallgatni az emberek véleményét, és mi nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatjuk. Úgy értem, hogy mindenkinek a véleményét, természetesen az önökét is ide számítva.

Mi történt a kis márkakereskedőkkel az elmúlt években? Növekedett vagy csökkent a számuk? Előnyös volt-e a számukra, és könnyebbnek találták-e a bejutást az értékesítési körbe, az értékesítési piacra, vagy inkább hátrányosan érintette őket vagy akadályokat állított eléjük? Inkább az utóbbi. Ez az igazság. Természetesen nem ez volt azoknak a szándéka, akik a rendeletet 2002-ben összeállították és elfogadták, de az elmúlt évek tapasztalataiból ezt szűrtük le. Ezt szeretnénk helyrehozni.

Mi történt mostanáig, vagy milyen folyamatok zajlanak egyes műhelyek és egyes pótalkatrész-gyártók esetében? Vannak olyan problémáik, amelyek az új rendelet és az új iránymutatások hatályba lépésével megszűnnek.

Ezért olyan rendeletet és iránymutatásokat javasolunk, amelyek szélesítik a választékot és a lehetőségeket a kisvállalkozások számára a teljes láncban, a pótalkatrészek gyártásától egészen a gépkocsik javításáig.

A márkakereskedők, akiket sokan megemlítettek, és akiknek a véleményét közvetlenül meghallgattam, nemcsak a konzultációk vagy azoknak az üléseknek a leírt szövegén keresztül, amelyeken nem vettem részt; együtt voltam és beszélgettem velük egy rendkívül konstruktív légkörű ülésen. Nem minden márkakereskedőnek ugyanazok az érdekei. Vannak nagy márkakereskedők, amelyek jelenléte nagyon erős egyes tagállamok piacán, de van sok kis márkakereskedő, amelyek jobban örülnek a jelenlegi javaslatunknak, mint a 2002 óta érvényben lévő rendeletnek, mert látják, hogy bizonyos szempontok, amelyek nem álltak a jogalkotó szándékában 2002-ben, nem szolgálták az ő érdekeiket, hanem sokkal inkább megnehezítették számukra, hogy állják a versenyt a nagyobb márkakereskedőkkel.

Végül a kötelezettségvállalások visszavonásának határideje. Gondoskodunk védelemről; még kivételeket is meghatározunk minden olyan esetre, amikor úgy látjuk, hogy a verseny jogalkotói szándékaink ellenére hátrányt szenved a jelenlegi rendeletek alapján, legyen az akár a gépjárművekre vonatkozó rendelet, akár pedig az általános vertikális csoportmentességi rendelet; és lemondunk a rendelet alkalmazásáról, ha úgy látjuk, hogy nem védi a versenyt. Ezt megtehetjük az általános vertikális csoportmentességi rendeletben, és képeseknek kell lennünk arra, hogy megtegyük a gépkocsikra vonatkozó külön rendeletben.

Ezért osztom az aggályaikat. A helyzet az, hogy véleményem szerint a javasolt rendelet megfelelőbb módon kezeli ezeket a problémákat, mint a jelenlegi rendelet, nem azért, mert most intelligensebbek vagyunk, mint nyolc évvel ezelőtt voltunk, hanem egyszerűen azért, mert tanultunk a tapasztalatokból. Fontos az emberek véleményének meghallgatása, de az is fontos, hogy tanuljunk a tapasztalatokból.

  Elnök. A vita lezárásaképpen egy állásfoglalási indítványt(1)kaptam, az eljárási szabályzat 115. cikke (5) bekezdésének megfelelően.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  George Sabin Cutaş (S&D) , írásban. – (RO) Az autó megvásárlása sok esetben a ház megvásárlása után a legnagyobb kiadás a háztartások számára az Európai Unióban. Az Európai Bizottság a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeleten keresztül a gépjárműágazatra vonatkozó jelenlegi mentesség megszüntetését és általános versenyszabályok bevezetését javasolja.

Meggyőződésem, hogy az ágazatra vonatkozó jelenlegi rendelet egyes záradékainak megszüntetése után, gondolok itt kifejezetten azokra, amelyek arra vonatkoznak, hogy az értékesítések egészen 70%-át többféle márkát értékesítő közvetítőkön keresztül is végre szabad hajtani, felmerül a gyártók közvetítőitől való függőség növekedésének kockázata, ami csökkenti a versenyt és korlátozza az európai autópiacon a fogyasztók számára elérhető lehetőségeket.

Ma olyan helyzetben vagyunk, amelyben a gépjárműágazat sok közvetítője, különösen az ágazatban működő kis- és középvállalkozások, amelyek sebezhetőbbek, eltűnhet az európai piacról, ami a teljes európai autóipari ágazatot aláássa.

Következésképpen felhívom a Bizottságot arra, hogy mérje fel javaslatainak következményeit, az európai gépjárműágazat struktúrájának figyelembevételével, amelyben alapvető szerepet játszanak a kis- és középvállalkozások, és ha szükségessé válik, nyújtson be új rendeletet a jelenlegi rendelet hároméves meghosszabbításának lejártával.

  Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz (PPE) , írásban. – (PL) A gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletről folytatott mai vitához történő hozzájárulásként szeretnék emlékeztetni arra, hogy 2009-ben az Európai Bizottság közleményt adott ki a gépjárműágazatra vonatkozó jövőbeni versenyjogi keretekről, amelyben meghatározza a gépjárművek értékesítésére és az értékesítés utáni szolgáltatásokra vonatkozó jogi stratégiáját, miután az 1400/2002/EK rendelet hatályát veszti. Ezért most felmerül a versenyvédelmi ügynökségek megfelelő reagálásának problémája a műszaki információk, a pótalkatrészek és az engedéllyel rendelkező szervizállomások hozzáférhetősége, valamint a garanciákkal történő visszaélés tekintetében. Ezért felteszem a kérdést, hogy a Bizottság biztos-e abban, hogy az általa alkalmazott megoldás gondoskodik a verseny általános védelméről ebben az ágazatban.

  Róża Gräfin Von Thun Und Hohenstein (PPE) , írásban. – (PL) csoportmentességi rendelet rendkívül fontos dokumentum az Európai Unió számára, mert közvetlenül érinti az európai gépjárműágazat elsődleges és másodlagos piacain foglalkoztatott több mint 3,5 millió embert. Ez a rendelet előnyös működési feltételeket vezetett be, amelyek megerősítették a versenyt a gépjárműágazatban. Új munkahelyeket hozott létre, és lehetővé tette a piac hatékony és stabil fejlődését, ami egyaránt szolgálta a fogyasztók, a nagy autóipari konszernek és a független vállalkozások érdekeit. Az a tény is nagyon fontos, hogy szolgáltatások és áruk széles körét tette hozzáférhetővé az európai fogyasztók számára a gépjárműpiacon. A dokumentum különösen fontos a független gépjárműjavító műhelyek számára, amelyeknek hozzá kell férniük műszaki információkhoz annak érdekében, hogy hatékonyan versenyezhessenek az engedéllyel rendelkező szervizekkel, valamint fontos a független autóalkatrész-gyártók számára is. Nagy örömmel hallottam, hogy az Európai Bizottság e rendelet meghosszabbítása mellett döntött. B7 0245/2010 számú állásfoglalásában az Európai Parlament felhívja a Bizottságot azoknak az ügyeknek a tisztázására, amelyeket a Bizottsághoz ez év április 16-án benyújtott, írásbeli választ igénylő kérdésemben felvetettem, ilyen például a független gyártóknak a műszaki információkhoz való hozzáférése, és hogy a Bizottság pontosan fejtse ki a „hasonló minőségű alkatrészek”, az „eredeti alkatrészek” és a „műszaki információk” fogalmát. A gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendelet címzettjeinek, a gazdaságban betöltött jelentős szerepük figyelembevételével, egyértelmű és pontosan megszövegezett jogszabályokra van szükségük.