Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2241(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0144/2010

Viták :

PV 18/05/2010 - 13
CRE 18/05/2010 - 13

Szavazatok :

PV 19/05/2010 - 6.11
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0184

Viták
2010. május 18., kedd - Strasbourg HL kiadás

13. Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás intézményi vonzatai - A Római Statútumot felülvizsgáló kampalai (Uganda) konferencia (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása:

- az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás intézményi vonzatairól (2009/2241(INI)) szóló, az Alkotmányügyi Bizottság nevében Ramón Jáuregui Atondo által előterjesztett jelentés (A7-0144/2010), valamint

- a Római Statútumot felülvizsgáló kampalai (Uganda) konferenciáról szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatok.

 
  
MPphoto
 

  Ramón Jáuregui Atondo , előadó. – (ES) Elnök asszony, biztos asszony, López Garrido úr, úgy vélem, fontos nap a mai. Tudom, hogy a Tisztelt Házban sok fontos nap van, ám őszinte meggyőződésem, hogy amióta a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jén elfogadásra került, az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására vonatkozó megbízatása az európai integrációs folyamat egyik jelentős mérföldkövét alkotja.

Ezért úgy gondolom, hogy jelenleg egy régóta tartó törekvés kicsúcsosodásának vagyunk a tanúi, mely az európai integráció történelmi folyamatának a része, hiszen az emberi méltóság, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság az európai integráció történelmi folyamatának velejét alkotják.

A holnap általunk elfogadandó jelentés ezt a megbízatást váltja valóra, mellyel az Európai Unió azóta rendelkezik, amióta a Lisszaboni Szerződés előírja az egyezményhez való csatlakozást. Most szeretném a jelentés tartalmát három fő gondolatra felfűzve összefoglalni.

Először is szeretnék rámutatni arra, hogy az emberi jogokat nemcsak a tagállamok védik, hanem a Lisszaboni Szerződésben rögzített új jogi személyisége folytán most már az Európai Unió is, a közösségi jog is, és egy olyan uniós állam kifejlesztése is, melyet a tagállamok megvalósíthatnak. Ez akkor valósulhat meg, ha a tagállamok alávetik magukat az európai egyezmény alapelveinek, valamint egy, az Unión és a tagállamokon kívüli, ezen alapelvek teljesülését mindenkor és mindenhol szavatoló bíróságnak.

A második gondolat az, hogy az európai polgárok számára új jogot és új bíróságot kell létrehozni: meg kell alkotni az európaiak azon jogát, hogy ehhez az új bírósághoz fordulhassanak az egyezmény által azzal összefüggésben megállapított jogok betartatása érdekében, amikor az Európai Unió vagy a tagállamok az uniós jogot alkalmazzák.

Még az Európai Uniónak a külpolitikával, a rendfenntartással, a határainkon kívüli biztonsággal és a nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos tevékenységei is az emberi jogok védelméről szóló európai egyezmény alapelvei alá tartoznak. Mit jelent ez? Véleményem szerint, tisztelt hölgyeim és uraim, ez történelmi távlatokból nézve számottevő előrelépést jelent az integráció folyamatában és az emberi méltóságról alkotott európai elképzelés leglényegesebb fogalmának a kialakításában, amely – miként előzőleg már mondtuk – az európai polgárok elvárásaira felel.

Ezenfelül az alapvető jogok európai védelmi rendszerének erősítését is jelenti, hiszen az alapjogi chartával és a Lisszaboni Szerződéssel egyetemben egy majdnem tökéletes, következésképpen a világon leghaladóbb környezetet, jogvédelmi keretet hoz létre. Az Unió hitelességét is erősíti a harmadik országok szemében, hiszen az Európai Unió kétoldalú kapcsolataiban mindig is követelte az emberi jogok betartását.

Ez a jelentés olyan intézményi és jogi vetületeket vázol fel, melyekre most nem fogok kitérni. Amire viszont ki akarok térni, az az, hogy itt és most egy folyamat kezdődik el, mivel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsággal, valamint a Külügyi Bizottsággal közösen összeállított e jelentés mellett most már van bizottsági álláspont is, olyan tárgyalási keret, amely lehetővé teszi majd, hogy a megállapodás elfogadás céljából visszakerüljön a Parlamenthez, és lehetővé teszi a tagállamok számára az európai egyezményhez való csatlakozás ratifikálását. Szeretnék köszönetet mondani Reding asszonynak azért, hogy a Bizottság ilyen gyorsan elfogadta a tárgyalások lebonyolítására vonatkozó megbízást, és az Európai Tanácsnak is, mely hamarosan ugyanígy fog tenni. Gál Kingának és Cristian Predának is szeretnék köszönetet mondani a két másik bizottságban kifejtett együttműködésükért. Hölgyeim és uraim, azt hiszem, az újságok ezt a hírt címoldalon fogják lehozni.

 
  
MPphoto
 

  Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök asszony, miként Jáuregui úr leszögezte, az előttünk álló vita az előbb lezárt vitához hasonlóan rendkívül nagy horderejű. Úgy vélem, hogy az emberiség történelmi lépést tesz előre akkor, amikor az emberi jogok védelme már nem csupán az elmúlt néhány évszázad hagyományos politikai szereplőinek és tényezőinek, az államoknak a feladata, hanem olyasmivé válik, ami az emberiesség védelme tekintetében túllép az államhatárokon, és az egyetemes értékek jobb védelme érdekében egy sor eljárást és intézményi garanciát teremt meg.

Az emberi jogokról szóló európai egyezmény, amely Európának talán az egyik legbecsesebb kincse, valamint az Európán túllépő Nemzetközi Büntetőbíróság példázzák azt az előrelépést, amely napjainkban az emberi jogok egyetemessé válása és védelme irányában megvalósul.

Az emberi jogokról szóló európai egyezményt illetően nem sok mindent lehet hozzátenni a Jáuregui úr által elmondottakhoz és kitűnő jelentéséhez, melynek megfogalmazása Cristian Preda és Gál Kinga közreműködésével történt, akik a vélemények előadóiként kifejtették véleményüket az emberi jogokról szóló európai egyezmény Európai Unió általi aláírásának kérdéséről.

Szeretnék megismételni sok mindent, amit Jáuregui úr mondott, és leszögezni, hogy az egyezmény aláírása az európai integráció részét alkotja, amely ezért erősíti az Európai Uniót. Ezen túlmenően a Lisszaboni Szerződés által bevezetett nagy jelentőségű új elemmel, az Európai Unió alapjogi chartájával együtt erősíteni fogják egymást, és együtt fognak hatni. Ez egyike az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága nemcsak politikai, hanem szakmai feladatainak is, anélkül, hogy egymás joghatóságát jottányit is csorbítanák.

Ezenfelül ez a kezdeményezés, melyről a Lisszaboni Szerződés rendelkezik, fokozza az Európai Unió hitelességét az emberi jogok védelme terén, amikor nem európai uniós országokat, hanem európai országokat kérünk arra, hogy járuljanak hozzá az emberi jogokról szóló európai egyezmény erősítéséhez. Másképp megfogalmazva, arra szólítjuk fel ezeket az országokat, hogy biztosítsák az egyezményben lefektetett jogok betartását és védelmét, és ily módon maga az Európai Unió is, nemcsak a tagállamai, az Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatósága alá fog tartozni. Miként Jáuregui úr jelentése nagyon helytállóan megállapítja, ez növeli a hitelességünket.

A Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatban úgy vélem, hogy ezt az időszakot is „történelminek” és számottevő politikai jelentőséggel bírónak fogjuk nevezni, mert néhány nap múlva összeül a Római Statútumot felülvizsgáló konferencia. Ez az egyetlen olyan kötelező konferencia, melynek szükség esetén össze kell ülnie a Római Statútum felülvizsgálata céljából, és értékelnie kell azt a rendkívül jelentős előrehaladást, mely a Nemzetközi Büntetőbíróságban testesül meg.

Ezért ez rendkívül jelentős esemény, amelyet épp ma vizsgál a Politikai és Biztonsági Bizottság, holnap pedig az Állandó Képviselők Bizottsága (a Coreper) fog megvitatni. Reméljük, hogy a jövő héten megszületik a tanácsi állásfoglalás, és így csatlakozhatunk a más államok, például a Dél-amerikai Nemzetek Uniójához (UNASUR) tartozó latin-amerikai államok által a Nemzetközi Büntetőbíróságról alkotott igen kedvező értékeléshez.

Egy olyan Nemzetközi Büntetőbíróságról beszélünk, mely az emberi jogok védelme, következésképpen az emberiesség elleni bűncselekmények világméretű üldözése melletti elkötelezettséget képviseli. Erre az Európai Unió és tagállamai is kötelezték magukat. Emlékeztetném önöket arra, hogy 2003-ban volt egy közös álláspont, 2004-ben született egy cselekvési terv, 2006-ban pedig az Európai Unió részéről létrejött egy megállapodás a Bírósággal való együttműködésről. Ma az Európai Unió valamennyi tagállama a Római Statútum részes fele, ezért alávetik magukat a Nemzetközi Büntetőbíróságnak.

Úgy vélem, ez rendkívül fontos a Nemzetközi Büntetőbíróság világban játszott szerepének, valamint az Európai Unió e szerep erősítése iránti elkötelezettségének hangsúlyozása céljából. A Nemzetközi Büntetőbíróság jelenleg alapvetően az afrikai kontinenssel összefüggésben dolgozik, ám a kampalai konferencia azt üzeni az afrikaiaknak, hogy mi nem Afrika ellen, hanem épp ellenkezőleg, Afrika mellett vagyunk.

A felülvizsgálati konferencia ezért is ennyire fontos. A konferencia valamennyi állam, civil szervezet, nemzetközi és regionális szervezet számára nyitott, és lehetővé teszi majd számunkra, hogy értékelhessük a nemzetközi igazságszolgáltatás jelenlegi állását egy olyan időszakban, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság az egyedüli állandó nemzetközi büntetőbírósággá válik.

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding , a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, egyetértek valamennyi felszólalóval, és azokkal a képviselőkkel is, akik e témán dolgoznak. Az Európai Uniónak az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozása alkotmányos horderejű lépés: kiteljesíti az alapvető jogok Unión belüli védelmi rendszerét, és Önök pontosan tudják, hogy a Lisszaboni Szerződés ezt nem lehetőségként kínálja fel, hanem célként nevesíti.

Ezért üdvözlöm, hogy a Parlament ilyen erőteljes érdeklődést mutat az anyag iránt – és hozzá kell tennem, hogy ez az érdeklődés a kezdetektől jellemezte a testületet –, amire ékes bizonyíték a Parlament által előterjesztett állásfoglalás.

Külön köszönetemet szeretném kifejezni az Alkotmányjogi Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előadóinak az anyag kidolgozása során mutatott kiváló együttműködésükért. Szeretném megköszönni nekik a meghallgatás megszervezését, amely valódi segítséget jelentett és felettébb hasznos volt az anyag elkészítésében.

A Jáuregui Atondo úr által ismertetett jelentéstervezet a legnagyobb mértékben egybecseng a Bizottság álláspontjával. Ebből hadd emeljek ki csak három, véleményem szerint jelentőségteljes pontot.

A Bizottság először is osztja azt az álláspontot, miszerint felettébb kívánatos az európai egyezmény kiegészítő jegyzőkönyveihez való uniós csatlakozás is, melyeket egyébként még nem minden tagállam ratifikált. E jegyzőkönyvek közül sok ugyanis potenciálisan releváns lehet az Unió jogköreinek gyakorlása tekintetében, és egyes, a jegyzőkönyvekben szentesített biztosítékokat a Charta is tükröz. A tárgyalási irányelveknek ezért fel kell hatalmazniuk a Bizottságot, hogy a Bizottság olyan rendelkezésben állapodhasson meg, mely biztosítja az Unió számára a bármelyik kiegészítő jegyzőkönyvhöz történő csatlakozást.

Azután az arra vonatkozó döntést, hogy magán az egyezményen túlmenően ténylegesen melyik jegyzőkönyvhöz csatlakozunk majd, a Parlament hozzájárulásának megszerzését követően a Tanácsnak kell egyhangúan meghoznia. A Bizottság véleménye szerint az ilyen jellegű döntéseknek lehetőség szerint valamennyi kiegészítő jegyzőkönyvre ki kell terjedniük, és a csatlakozási megállapodás megkötésére vonatkozó döntéssel együtt kell meghozni.

Másodsorban mindenképpen foglalkozni kell az Unió mint önálló jogkörökkel felruházott, különálló jogalany különleges helyzetével, amely szerződő fél lesz egy olyan mechanizmusban, melyet eredetileg csak államok számára hoztak létre. Ezért az uniós jog sajátos természetére tekintettel szükség lesz az egyezménynek egy sor korlátozott mértékű és technikai jellegű eljárási kiigazítására.

Ezek közül megemlítendő az úgynevezett ellenérdekű pertársi mechanizmus, melynek létrehozására az uniós jog tagállami decentralizált végrehajtásának figyelembe vétele céljából kerül sor. E mechanizmus értelmében az Unió jogot kap arra, hogy az uniós jogot érintő, tagállamok ellen indított ügyekben ellenérdekű pertársként avatkozhasson be az eljárásba. Örülök, hogy a parlamenti jelentés szintén e mellett érvel.

Harmadsorban teljes mértékben azonosulok a jelentés azon ajánlásával, hogy az Unió képviselői az egyezmény szerveiben a szerződő felek képviselőivel egyenrangúan vehessenek részt. Egy ilyen részvétel ugyanis kulcsfontosságú tényező az Uniónak az egyezmény rendszerébe történő zökkenőmentes beépülése és beilleszkedése szempontjából. Az Önök olvasatában ez konkrétan azt jelenti, hogy a strasbourgi bíróságnak a minden egyes szerződő fél által megválasztott egy-egy bíróból kell állnia.

A Bizottság ezért erőteljesen támogatja, hogy a strasbourgi bíróság testületében legyen egy állandó, teljes munkaidőben foglalkoztatott, az Unió nevében megválasztott bíró, aki kollégáival azonos jogállással és feladatokkal rendelkezik. Véleményünk szerint nem lenne elegendő egy eseti bíró, aki csak az Unió ellen vagy az uniós jogot érintő kérdésekben indított ügyekben működne.

Ami az Uniót képviselő bíró megválasztásának módszerét illeti, erre az egyezményben írt rendes eljárást kell alkalmazni.

Ez annyit tesz, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése az Európai Unió által előterjesztett három jelölt közül fog egy bírót választani; és egyetértek a jelentéstervezet azon javaslatával, hogy megfelelő számú európai parlamenti képviselőnek lehetővé kell tenni az Emberi Jogok Európai Bírósága bíráit megválasztó közgyűlés ülésein való részvételt.

A három jelölt nevét tartalmazó lista összeállítási eljárásának semmi köze a csatlakozási megállapodáshoz: ez a mi dolgunk. Ezt belső jogszabályainknak megfelelően kell megtennünk, és közelebbi vizsgálatot érdemel az a nagyon érdekes felvetés, miszerint a Parlamentet az Európai Bíróság jelöltjeinek kiválasztására vonatkozó 255. cikkben foglaltakhoz hasonlóan be kellene vonni az eljárásba.

Tisztelt képviselők, miként Önök is tudják, a spanyol elnökség kiemelt prioritásként kezeli ezt az ügyet, és június vége előtt szeretne ebben megegyezésre jutni. Ha a Tanács addigra megállapodást tudna elérni – amit remélek –, ez lehetővé tenné számunkra, hogy ősszel megkezdhessük a csatlakozási tárgyalásokat. Miként két héttel ezelőtt Brüsszelben már leszögeztem, oda fogok hatni, hogy a Bizottság az Unió tárgyalójaként a Parlamentet folyamatosan és teljes körűen tájékoztassa majd a tárgyalási folyamat teljes menetéről.

Mindez az európai ügyekre vonatkozik, ámde a nemzetközi emberi jogok kérdése is napirendünkön szerepel. Miként Önök is tudják, 1998-ban 138 állam jelentős előrelépést tett akkor, amikor elfogadták a Római Statútumot, mely a történelemben első alkalommal állított fel egy, a népirtások, valamint az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonására hivatott, állandó nemzetközi törvényszéket. A Bíróság 2003-ban kezdte meg működését, és ma, hét évvel később, sor kerül a kampalai felülvizsgálati konferenciára, mely a Bíróság tevékenységének, a Bíróság előtt álló kihívásoknak és az uniós támogatás hatékonyságának korai elemzésére hív fel bennünket.

Ami a Bíróság tevékenységét illeti, tudjuk, hogy a Bíróság teljes mértékben működőképes, de még gyerekcipőben jár. Jóllehet még egyetlen ügyet sem zártak le, az NBB jelenleg öt országban kialakult helyzetet vizsgál: egy per már megindult, egy másik július 5-én kezdődik, egy harmadik pedig pert megelőző szakaszban van – mindegyik Dárfúrral és a Kongói Demokratikus Köztársasággal kapcsolatos.

Ne feledjük, hogy ehhez a bírósághoz csak végső esetben lehet fordulni, az igazságszolgáltatás elsődleges felelőssége tehát magukra az államokra hárul. A Bíróság a legtöbb esetben katalizátorként működik, és arra sarkallja az egyes államokat, hogy a nemzeti bíróságok vizsgálják ki az ügyeket és ítélkezzenek ezekben. Ugyanakkor a Bíróság fennállásának rövid ideje alatt máris a jövőbeli kegyetlenkedések erőteljes visszatartó erejévé vált, mivel az elkövetők most már tudják, hogy nem kerülhetik el az igazságszolgáltatást, és ebben a vonatkozásban a Bíróság nagy kihívásokkal néz szembe.

A Római Statútum Banglades általi ratifikálását követően a részes államok száma 111-re nőtt. Ugyanakkor az is teljesen egyértelmű, hogy a Statútum és a Bíróság egyetemes elfogadtatására kell törekednünk. A Bíróságnak szüksége van minden részes és nem részes állam, valamint nemzetközi és regionális szervezet részvételére és együttműködésére. A Bíróság nem tudja betölteni hivatását, ha az NBB által kiadott elfogatóparancsok nyomán az államok nem tartóztatják le a körözött személyeket, ha a tanúk nem részesülhetnek védelemben, és ha nincsenek börtönök az elítéltek számára; az elmúlt tíz évben az EU ezért támogatta a Bíróságot, hogy segítsen orvosolni ezeket a problémákat.

Mi az EU képviseletében kezdettől fogva rendíthetetlen támogatói voltunk a Bíróság felállításának, amely az új nemzetközi rendben a büntetlenségnek véget vetni hivatott alapvető mechanizmus, hiszen – mint Önök is tudják – a közelmúlt történelmében milliók váltak bűntettek áldozatává, miközben a felelősök közül csak egy maroknyit sikerült bíróság elé állítani.

Az EU úgy ítéli meg, hogy egy hatékony NBB nélkülözhetetlen eszköz a nemzetközi közösség kezében a büntetlenség elleni harcban és a szabályokon alapuló nemzetközi rend előmozdításában. A miniszter úr által már említett, rendelkezésünkre álló különböző eszközök felhasználásával ezért támogatjuk jó ideje a Bíróságot. A közös álláspontot cselekvési tervre fordítottuk le. Mi voltunk az első szervezet, amely 2006-ban együttműködési és segítségnyújtási megállapodást írt alá a Bírósággal, és az NBB-nek diplomáciai intézkedésekkel, politikai párbeszédekkel és nyilatkozatokkal teljes körű politikai és diplomáciai támogatást nyújtunk. Az NBB-záradékok nemzetközi megállapodásokba történő beillesztése az Európai Unió részéről ma már megszokott gyakorlat.

2000 óta a későbbiekben a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének elnevezett európai kezdeményezés világméretű civil társadalmi kampányokon keresztül 29 millió euróval támogatta közvetlenül vagy közvetetten a Bíróságot. Az EU a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének keretében több határozatot is elfogadott annak érdekében, hogy erősítse a tagállamok közötti együttműködést a Római Statútum hatálya alá tartozó bűncselekmények nemzeti szintű kivizsgálásában és üldözésében, tehát minden tőlünk telhetőt megteszünk a rendszer fejlesztése céljából. A rendszer további tökéletesítésre szorul ugyan, de ehhez a világ minden nemzete részéről erőteljes elkötelezettségre van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Cristian Dan Preda , a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (RO) Jáuregui Atondo úr jelentésére fogok hivatkozni. Először is gratulálni szeretnék neki a kitűnő jelentés összeállításához, amely meglátásom szerint átfogó képet fest az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) történő csatlakozásából fakadó előnyökről és kihívásokról.

A Külügyi Bizottság nevében általam megfogalmazott véleményt illetően szeretném kiemelni, hogy mi a legfőbb előnye annak, hogy az EU csatlakozik az EJEE-hez. Manapság, a Lisszabon utáni időszakban ez a lépés teljesen magától értetődőnek tűnhet, de 30 évig kellett folyamatosan reménykednünk benne. Úgy ítélem meg, hogy az EJEE-hez való csatlakozás fokozni fogja az EU hitelességét a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekben, ezzel ismételten mindenki szemében megerősítve azt, hogy az Európai Unió mindenekelőtt a jogra épülő közösség.

Az uniós intézmények és az Európa Tanács tagállamainak intézményei tehát egyaránt a strasbourgi európai emberi jogi bíróság külső, független ellenőrzése alá kerülnek a következő megállapítás alapján: „Az egységes emberi jogi norma egységes bíróságot követel.”. Az egységes emberi jogi norma tekintetében hangsúlyoznom kell, hogy az EJEE-hez való csatlakozás egyidejűleg alkalmat kínál az EU-nak az Európa Tanács más nemzetközi szerződéseihez való csatlakozáshoz is. Természetesen a kiegészítő jegyzőkönyvekre gondolok, a felülvizsgált Európai Szociális Chartára, amely – miként Önök is tudják – összeurópai szinten egészíti ki és erősíti e védelmet. Az is meggyőződésem, hogy az európai hatóságok fokozott bevonása az Európa Tanács emberi jogokra szakosodott szerveibe ezen egységes védelmi norma logikus következménye.

A Külügyi Bizottság nevében általam megfogalmazott véleményben egy másik pontot is kiemeltem, mégpedig azt, hogy egyensúlyt kell találni egyrészt az európai igazságszolgáltatási rendszer sajátos jellemzőinek megőrzése, másrészt a strasbourgi bíráskodási rendszer megőrzése között, mely már bizonyította hatékonyságát az emberi jogok összeurópai szintű védelme terén.

 
  
MPphoto
 

  Gál Kinga , az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója.(HU) Kedves képviselőtársaim! Elsőként hadd köszönjem meg az AFCO-jelentés gazdájának, Jáuregui Atondónak az együttműködést. Úgy gondolom, hogy a szorosan együtt dolgozó AFCO és LIBE, illetve a munkánkat kiegészítő droit bizottság sikeresen járta körbe az egyezményhez való csatlakozásunk kérdéskörét, és helyesen mutatott rá a felmerülő, még tisztázandó kérdésekre.

Jómagam a LIBE bizottság részéről elsősorban annak a szem előtt tartására szántam rá magam – és ezt erősítette meg végül is a bizottság –, hogy a csatlakozásunk valóban többletet, hozzáadott értéket jelentsen majd az uniós polgárok számára, és tisztában legyenek ezekkel az értékekkel, ezekkel a lehetőségekkel, ugyanakkor kerüljük el a túlzott elvárások gerjesztését.

Számos olyan kérdés van, amit lényeges tisztázni az elkövetkező időszakban a tárgyalások során, ilyen a strasbourgi és luxembourgi bíróságok viszonya, hiszen sem a luxembourgi, sem a strasbourgi bíróság joghatóságának jelenlegi rendszere nem változik meg. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a strasbourgi bíróság működésének reformja egybeesik a csatlakozással, és ez egy lényeges szempont, és azt is szeretném hangsúlyozni, hogy akkor lesz ez a csatlakozás sikeres, ha valóban erősíti az eddig is működő intézményeket, a tagállami igazságszolgáltatási rendszereknek pedig ehhez meg kell tenniük a szükséges lépéseket. Egy egyedülálló kísérlet ez az uniós csatlakozás a konvencióhoz, de nem veszélyeztetheti azt, ami már működik az emberi jogaink érvényesítésének terén, és nagyon fontos, hogy figyeljünk arra, hogy akkor lesz sikeres, ha ez erősíti az eddigi létező intézményeket, és valóban hozzáadott értéket hoz a polgáraink részére.

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė , a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) felülvizsgálati konferenciája régóta várt és fontos esemény magának a Bíróságnak a fejlődésében, szélesebb értelemben pedig a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás területén.

A felülvizsgálati konferencia jó lehetőség az érintettek számára, hogy áttekintsék az NBB meglévő hiányosságait, és lehetséges változtatásokat vagy reformirányokat javasoljanak. Szeretnék több olyan kérdést megemlíteni, melyet az uniós tagállamoknak és az EP-küldöttségnek is napirendre kell tűzniük.

Az egyik kérdés bizonyosan tengerentúli partnereinknek az NBB-vel kapcsolatos álláspontja. Szeretnék rámutatni arra, hogy az Egyesült Államok távolmaradása az NBB-től az egyetlen legfontosabb tényező, amely lecsökkenti az NBB jelentőségét és tekintélyét. Ezért igen célravezető lenne, ha amerikai partnereink világosabban tudnának nyilatkozni az NBB-vel kapcsolatos jelenlegi álláspontjukról és elkötelezettségükről.

Ezenfelül szeretném sürgetni az EU-t, hogy nyomatékosan követelje a Római Statútum átmeneti intézkedéseként is ismert 124. cikkének a megtárgyalását – és remélhetőleg felülvizsgálatát –, amely lehetővé teszi az államok számára, hogy állampolgáraikat a Statútum ratifikálását követő hét évben kivonhassák az NBB háborús bűncselekmények feletti joghatósága alól. Ez olyan sajnálatos joghézag, amelyet meg kell szüntetni a Római Statútumban.

S végül, de nem utolsósorban, le szeretném szögezni, hogy az Európai Uniónak a Római Statútumot még nem ratifikált országokkal fennálló kapcsolataiban törekednie kell arra, hogy ezek az országok a legszélesebb körben ratifikálják és hajtsák végre a Statútumot. Az új uniós tagállamokkal folyó bővítési tárgyalások és csatlakozási szakaszok során az Uniónak ezt célként kell megfogalmaznia. Ennek Oroszországgal fennálló kapcsolatainkban is hangsúlyosan kell terítékre kerülnie, különös tekintettel arra, hogy jelenleg tárgyalásban állunk orosz partnereinkkel a partnerségi megállapodás részleteiről.

 
  
MPphoto
 

  Debora Serracchiani , az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, köszönetemet fejezem ki az előadónak az Európai Uniónak az emberi jogi egyezményhez történő csatlakozásáról szóló kiváló munkájáért; az egyezmény előnyökkel jár az európai polgárok számára, hiszen az egyezménynek köszönhetően lesz egy, az Európai Unión kívüli új bíróság, melynek feladata az európai polgárok jogainak az Európai Unió és a tagállamok által történő hiánytalan betartatása.

A demokrácia elvének értelmében az Európai Uniónak és tagállamainak mindig biztosítani kell a jogot arra, hogy megvédhessék önmagukat. Ezért úgy vélem, alapvetően fontos, hogy az egyezményhez tartozó minden nemzetnek legyen egy bírája, aki elmagyarázza az egyes keresetek kontextusát, mint ahogy azt is fontosnak tartom, hogy az Európai Parlamentnek legyen egy olyan informális szerve, mely összehangolja a Parlament és az Európa Tanács parlamenti közgyűlése közötti információcserét; végül az is fontos, hogy a tárgyalási folyamat során konzultáljanak a Parlamenttel.

Azt is szeretném hozzáfűzni, hogy az európai polgároknak joguk van megérteni az e tagságot szabályozó mechanizmusokat, miként az is jogukban áll, hogy tudják, melyek a jogaik. Ezért úgy gondolom, lényeges az Európa Tanács és az Európai Unió számára is annak megfontolása, hogy iránymutatásokat fogalmazzanak meg, melyek világosan elmagyarázzák, hogy e tagság milyen hatásokkal és következményekkel jár majd.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Duff , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az EU csatlakozása az EJEE-hez már hosszú ideje várat magára. Ez egy olyan kirakós játék lényegi eleme, melynek összképeként kialakul egy, az Európai Unió Bírósága által erősített és a strasbourgi bíróság külső felügyeletét élvező, magasabb szintű jogrend.

Szükségszerűen összetett intézkedésről van szó, hiszen ez az alapjogi charta kötelezővé tételének az ellentételezése. Jelentős friss konszenzust jelez az olyanok között, mint a brit tradicionalisták, akik a kormányközi európa tanácsi megközelítést részesítették előnyben, valamint a föderalisták között, mint például én is, akik a nemzetek feletti megközelítés mellett törtek lándzsát. Ez a párosítás rendkívül helyénvaló a Brit Liberális Demokrata Párt és a Brit Konzervatív Párt között jelenleg az Egyesült Királyságban fennálló koalíciós politikai helyzetben.

 
  
MPphoto
 

  Barbara Lochbihler , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, a Római Statútum elfogadása és a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) létrehozása sikertörténet. Számos példa bizonyítja ezt, de a lényeg az, hogy a történelemben először fordul elő, hogy egy állam magas rangú polgári vagy katonai képviselőjét ezentúl felelősségre lehet vonni azért, mert háborús vagy emberiesség elleni bűncselekményekre adott utasítást.

Az EU számos és igen pozitív módon támogatta az NBB létrehozását és munkáját, és a jövőben továbbra is támogatnia és erősíteni kell a Bíróságot, valamint védelmeznie kell a függetlenségét. A közeljövőben megrendezendő kampalai felülvizsgálati konferencia egyenleget fog vonni, és meg fogja nézni, mi volt sikeres, és min kell javítani. Most épp itt az idő annak világos felismeréséhez, hogy az államoknak nemzeti szinten az NBB-t támogató jogszabályokat kell elfogadniuk vagy a létező jogszabályokat következetesen alkalmazniuk kell.

Még mindig sokan vonakodnak akkor, amikor olyan magas rangú személyeket kellene őrizetbe venni, akik ellen elfogatóparancs van érvényben. Reding biztos asszony is rámutatott erre. A diplomáciai bonyodalmaktól való félelem gyakran nagyobb súllyal esik latba, mint annak a belátása, hogy az NBB-nek hatékony munkájához kézzelfogható támogatásra van szüksége.

A kampalai konferenciának ki kell dolgoznia a „támadó háború” kifejezés meghatározását. A Római Statútum részes államaiból szervezett külön munkacsoport már eredményes előkészítő munkát végzett ezen a területen, és már benyújtott egy megfelelő szöveget, amely szintén megtalálható az állásfoglalásunkban. Felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőteljesen dolgozzanak ezen meghatározásnak a Statútumba történő beépítése, következésképpen a Bíróság hatáskörébe történő beillesztése érdekében.

Eközben a legéberebb figyelmet kell fordítani arra, hogy a Bíróság függetlenségével összefüggésben semmiféle megszorítás ne kerüljön bevezetésre. Végezetül engedjék meg, hogy kiemeljem, mennyire fontos az a felhívás, hogy a konferencián az EU a lehető legmagasabb szinten képviseltesse magát. Ez jelzésértékkel bírna a Nemzetközi Büntetőbíróság iránti támogatásunk tekintetében, és más kormányok felé is pozitív példát közvetítene.

 
  
MPphoto
 

  Ashley Fox , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, képviselőcsoportom elkötelezett az emberi jogok védelme iránt, ugyanakkor nem vagyunk meggyőződve arról, hogy bölcs dolog az EU-nak megengedni az egyezmény aláírását. Tekintettel arra, hogy minden egyes tagállam már aláírta az egyezményt, milyen előny származna abból, ha az EU is aláírná? Nagyon örülnék, ha az ülésteremben valaki fel tudna mutatni nekem egyetlen konkrét példát arra, hogy az egyezmény EU általi aláírásának köszönhetően választóim emberi jogai miként részesülnek majd jobb védelemben.

A tagállamok számára jelenleg nem követelmény, hogy az egyezményt a hazai jogon belül közvetlenül alkalmazhatóvá tegyék. Szeretnék megbizonyosodni arról, hogy ha az EU aláírja az egyezményt, ez a helyzet mit sem változik. Nem akarom, hogy aláássák a brit parlament azon jogkörét, melynek értelmében megváltoztathatja azt, hogy miként döntünk az emberi jogok védelméről. Az a gyanúm, hogy a javaslat mögött megbúvó egyik indíték az a szándék, hogy megerősödjön az EU státusa, és megmutathassa, hogy ő is a nemzetközi színtér egyik szereplője. Meglátásom szerint ez kiváló ok arra, hogy ne engedjük az EU-nak aláírni az egyezményt.

 
  
MPphoto
 

  Helmut Scholz , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, képviselőcsoportom erőteljesen üdvözli az Európai Unió csatlakozását az emberi jogokról szóló európai egyezményhez. Ez kétségkívül Európa legjelentősebb emberi jogi eszköze, és a strasbourgi székhelyű emberi jogi bíróság jelentősége talán még Fox úr számára is kitűnik abból, hogy évente átlagosan 30 000 panasszal foglalkozik. 2009-ben egyébként 57 000 beadvány futott be, és a Bíróság ugyanebben az évben 2000 ítéletet hozott, vagy pontosabban, 2000 ítéletet hirdetett ki.

Az Európai Unió Bíróságának formájában az Európai Uniónak is van bírósága, de az Emberi Jogok Európai Bíróságától eltérően az Európai Unió Bírósága nemcsak az alapvető jogok védelméért felel; és ezen a ponton nem teljesen téves megállapítás az, hogy az Európai Unió Bírósága a múltban nem egyedül játszott vezető szerepet az európai alapvető jogok alakításában.

A közeljövőbeli csatlakozást mind az Európa Tanács, mind az EU történelminek nevezi, és úgy gondolom, hogy mi itt a plenáris ülésen többségi szavazatunkkal támogatni fogjuk ezt. Először és mindenekelőtt remélem, hogy a csatlakozás valóban történelminek bizonyul majd az európai polgárok számára, hiszen az alkalmazandó emberi jogok olyan térségét hozza majd létre, amely nemcsak a 47 kormányt, hanem az Európai Unió intézményeit is köti majd. Az EU ily módon erős jelzést küld majd az európai polgárok felé, azt üzenve, hogy az emberi jogok területén az EU nem áll a jogszabályok fölött, és ha a közösségi intézmények esetleg megsértenék a polgárok emberi jogait, a polgárok a bírósághoz fordulhatnak.

A csatlakozási folyamat konkrét formája bizonyosan fog némi problémát okozni, ezért fontos, hogy gyorsan, konstruktívan, nyitott szemlélettel és kreatívan találjuk meg a legjobb megoldásokat a rendkívül nehéz technikai és jogi problémákra.

 
  
MPphoto
 

  Morten Messerschmidt , az EFD képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök asszony, nem nehéz belátni azt, hogy az Európai Unió csatlakozása az emberi jogokról szóló európai egyezményhez milyen előnyökkel jár majd. Előnyös lesz azon uniós munkavállalók számára, akiket kirúgtak, mert nem voltak hajlandóak hamis számlákat leigazolni, és megkongatták a vészharangot. Ők a 6. cikk értelmében az ilyen jellegű ügyeket az Európai Emberi Jogi Bíróság elé vihetik. Előnyös lesz azon európai parlamenti képviselőtársaim számára is, akikre elképesztő mértékű pénzbüntetéseket rónak ki azért, mert szabadon kifejtik a véleményüket, és akiknek ez ellen nincs hol fellebbezniük. Az ilyen ügyeket a 10. cikk értelmében a strasbourgi európai emberi jogi bíróság elé vihetik. Könnyű tehát belátni az előnyöket.

Az ok, amely miatt képviselőcsoportom és én is mégis ellenzem az Európai Uniónak az emberi jogokról szóló európai egyezményhez való csatlakozását, az, hogy a hátrányok egyértelműen lenyomják a mérleg serpenyőjét. Nincs például kétség afelől, hogy az Európai Unió Bírósága a csatlakozást újfent az EU jogköreinek kiterjesztésére használná fel. Egyre több területen – a szociális szférában, az idegenrendészeti politikában és az alapvető szabadságjogok területén – azt vesszük majd észre, miként válik lehetségessé az emberi jogokról szóló európai egyezményhez való csatlakozás újabb érvként történő felhasználása arra, hogy még több döntést hozzanak meg uniós szinten, ami azt jelenti, hogy kevesebb döntést fognak tagállami szinten meghozni. Nem akarunk olyan helyzetbe kerülni, amikor a tagállamok nem határozhatják meg saját idegenrendészeti politikájukat vagy a saját szabadságjogaikkal – a szólásszabadsággal és minden egyéb, az egyezmény alá tartozó kérdéssel – összefüggő kérdéseket. Ezeknek nemzeti hatáskörbe tartozó ügyeknek kell maradniuk, következésképpen az EU-nak nem szabad erre az útra lépnie.

 
  
MPphoto
 

  Nicole Sinclaire (NI) . – Elnök asszony, az előadó jelentésében megállapítja, hogy az EJEE-hez való csatlakozás a polgárok számára védelmet nyújt majd az Unió fellépései ellen. Engem viszont sokkal jobban érdekelne az, hogy választókörzetem, az egyesült királyságbeli West Midlands lakosait miként lehetne megvédeni az emberi jogi egyezmény hatásától.

Az Egyesült Királyságban természetesen 1998-ban átültettük az EJEE-t saját jogrendszerünkbe, amivel lehetővé vált, hogy az EJEE minden bíróságunknál joghatályos legyen. Az új konzervatív kormány kiáltványában azt ígérte, hogy hatályon kívül helyezi az emberi jogi törvényt, de nekik tudniuk kellett volna, hogy a Lisszaboni Szerződéssel az Európai Unió jogi személlyé vált, és az EU nagyobb jogkörökkel rendelkezik, mint az Egyesült Királyság választói. Erről George Orwell jut eszünkbe: az Állatfarm falán ott a hét parancsolat, és mint tudjuk, az emberi jogok vonatkozásában egyesek egyenlőbbek másoknál.

E hónapban merideni és hattoni választóim az úgynevezett „nomádok” (vándorcigányok) invázióját voltak kénytelenek elszenvedni, akik megtörték a nyugalmat, és még megmaradt zsebkendőnyi értékes zöldövezeti területünkön engedély nélküli, sőt valószínűleg törvénytelen építményeket létesítenek. Az emberi jogi egyezménynek köszönhetően a „nomádokat” különleges jogok védik. Elsőbbséget élveznek az egészségügyi ellátásban és az oktatásban, és mindezt a helyi adófizetők terhére!

Az előadó azt akarja, hogy nemzeti bíróságainkat és az igazságügyi minisztériumokat vonjuk be ebbe a folyamatba. Én azt mondom, hogy az emberi jogi egyezmény már épp elég kárt okozott. Az előadó esetleg eljönne választókörzetembe, ekkor saját szemével győződhetne meg földünk tönkretételéről. Esetleg beszélhetne a keményen dolgozó falusiakkal, akiknek az ingatlanjai egy csapásra elértéktelenedtek. Megtekinthetné a béke fenntartására, és természetesen a „nomádok” különjogainak megőrzésére kirendelt rendőri erőket. Még a murva alatt roskadozó 150 teherautó látványát is élvezhetné, melyek olyan ösvényeken dübörögnek, ahol szülők szoktak sétálgatni a gyermekeikkel. Esetleg segíthetne a lakosoknak, akik rohannak biztonsági berendezéseket telepíteni a bűnözés fellángolását megelőzendő, mellyel az ilyen telepek megjelenése gyakorta együtt jár.

Ezek persze csak apró tragédiák, csak homokszemek az Európai Unióhoz mint nagyívű politikai tervhez képest, de ne feledjük, hogy amikor a polgárok egy csoportja számára különjogokat biztosítunk, akkor ezzel a többiek jogait automatikusan csorbítjuk.

Az emberi jogi egyezmény csorbította választóim jogait. Nem a nem megválasztott tisztviselőknek szabad eldönteniük, hogy ki a különleges, és ki nem az. Az Egyesült Királyság nemrég megválasztott új kormánya e területen ígéreteket tett. A demokrácia nevében hagyjuk, hogy ezeket az ígéreteket valóra is válthassa!

 
  
MPphoto
 

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE) . – (ES) Elnök asszony, több mint 20 éve – egészen pontosan 23 évvel ezelőtt – abban a szerencsében volt részem, hogy a másik parlamenti épületben tanúja lehettem egy megállapodás aláírásának az Európai Bizottság akkori elnöke, Jacques Delors, valamint az Európa Tanács főtitkára, Marcelino Oreja között, mely azt célozta, hogy az akkoriban még Európai Közösségek csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez. Ez 23 évvel ezelőtt volt!

Erről a költő Heinrich Heine válasza jut eszembe, aki arra a kérdésre, hol szeretne meghalni, a következőképpen felelt: „Angliában, mert ott minden 100 évvel később következik be.” Az előbb hallott egyes felszólalások alapján úgy tűnik, Elnök asszony, hogy ott minden 200 év múlva következik be. Mégis bízom abban, hogy Duff úr befolyása az új liberális demokrata-konzervatív koalíciós kormányban javítani fog ezen a helyzeten.

Elnök asszony, képviselőcsoportom, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja ezért támogatja már hosszú ideje a csatlakozást, és melegen üdvözöljük Jáuregui úr kitűnő jelentését. Ez az első jelentés, melyet ő állított össze, és biztos vagyok abban, hogy nem ez lesz az utolsó.

Azért támogatjuk a csatlakozást, mert hisszük, hogy gyarapítani fogja a polgárok számára nyújtott biztosítékokat, hiszen ezzel többlet garanciákat nyújtunk a polgároknak ahhoz, hogy a tagállamok által alkalmazott uniós jogszabályok és az Európai Unió törvényei összhangban legyenek az emberi jogok európai egyezményében elismert jogok rendjével.

A jelentés megnyitja az utat számos felmerülő jogtechnikai probléma megoldása előtt, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyezményt eredetileg tagállamok általi ratifikálásra és alkalmazásra szánták. A Tisztelt Ház egyes oldalairól érkező propaganda ellenére az Európai Unió nem állam, és nem is szuperállam. Az Európai Unió nemzetközi szervezet, ezért nehézségek merülnek fel, amikor egy nemzetközi szervezetet hozzá akarunk igazítani olyasvalamihez, amit államok számára találtak ki.

Giannakou asszony, aki árnyékelőadónk volt, és akinek ezúton mondok őszinte köszönetet kiváló munkájáért, fog beszélni a konkrét kérdésekről. Én most csak csatlakozni kívánok Reding alelnök asszonyhoz, és szeretném felszólítani a Tanácsot, hogy mihamarabb adjon a Bizottságnak tárgyalási megbízatást, és bizonyos vagyok abban, hogy barátom, López Garrido úr oda fog hatni, hogy ez megtörténjék. Ami annyit tesz, elnök asszony, hogy nemsokára megünnepelhetjük az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény Európai Unió általi aláírását.

 
  
MPphoto
 

  Juan Fernando López Aguilar (S&D) . – (ES) Elnök asszony, én is szeretném köszönetemet kifejezni és gratulálni az előadónak, Jáuregui úrnak, valamint a vélemények előadóinak, akik dolgoztak e jelentés összeállításán. Mindenekelőtt azért teszem ezt, mert ki szeretném emelni, hogy a Monetáris Unióban bekövetkezett gazdasági válság kezelésének a parlamenti ciklus ezen évében alkalmazott módjához hasonlóan ideje kijelenteni, hogy Európát nem az egységes piacon vagy az egységes valután keresztül fogjuk felépíteni, hanem az embereken keresztül.

Az emberek jogait az Európai Unió alapjogi chartája erősíti, ez a „jogokra vonatkozó törvény”, amelynek figyelembe kell vennie az európai integráció politikai és emberi vetületeit.

Az emberi jogokat az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikke is megerősíti, amely felhatalmazza az Európai Uniót az emberi jogokról szóló európai egyezményhez való csatlakozásra.

Ez nem csorbít egyetlen olyan alapvető jogot sem, melyet az európai polgárok számára a tagállamok jogszabályai annak következtében garantálnak, hogy az érintettek az adott tagállam állampolgárai; épp ellenkezőleg: megsokszorozza, erősíti és fokozza azon jogokat, melyeket egy közös projektben részt vevő szereplőkként valamennyien élvezünk.

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnökeként azt is szeretném hangsúlyozni, hogy megtárgyaltuk az összes olyan, jövőben felmerülő problémát, mely azzal függ össze, hogy az emberi jogok európai egyezményét be kell építeni a jogok és polgáriság erősítésének és szavatolásának közös kultúrájába. Rendkívül eredményes látogatásokat tettünk az Európai Unió Bíróságánál és az Emberi Jogok Európai Bíróságán, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának meghatározó szakemberei és bírái részvételével június 21-re összehívtunk egy harmadik konferenciát azzal a céllal, hogy közös, előremutató választ hozzon össze arra nézve, hogy a polgári jogok vonatkozásában mik legyenek a jogi biztosítékok.

Egy Hart nevű brit jogi szakértő azt írta, hogy jogi biztosítékok nélkül nincsenek jogok, bíróságok nélkül pedig nincsenek jogi biztosítékok, ugyanúgy, ahogy Európa sem létezhet polgárok nélkül, és európai polgárok sincsenek, ha nem tudatosítják magukban, hogy az európai integráció hozzájárul a növekedésünkhöz, és erősíti azon alapvető jogainkat, melyekkel uniós tagállamok polgáraiként már rendelkezünk.

 
  
MPphoto
 

  Marietje Schaake (ALDE) . – Elnök asszony, amikor felülvizsgáljuk a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, ne feledkezzünk meg arról, hogy e testület létrehozása valódi sikert jelent a liberális demokrácia és a hatékony nemzetközi jog iránti elkötelezettség szempontjából. Miután valamennyi uniós tagállam megerősítette, hogy betartja a Római Statútumot, új fejezetet nyitottunk az emberi jogok, a béke és az igazságosság terén megfogalmazott törekvéseink és feladataink megvalósításában.

Fontos a bíráló értékelés, ám az NBB máris jelentős intézmény annak biztosításához, hogy ezek az alapvető értékek ne csak európai, hanem egyetemes értékek is legyenek. Az NBB – miként Reding biztos asszony is mondta – végső eszköz, de fontos eszköz. Az EU-nak és a tagállamoknak az NBB-re vonatkozó iránymutatások elfogadásával továbbra is el kell kötelezniük magukat az NBB és azon elvek mellett, melyek betartatására az NBB törekszik. Elsődleges kötelesség nyomozást folytatni és üldözni azokat, akik háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket, valamint népirtást követnek el.

A Lisszaboni Szerződéssel hatékony közös uniós külpolitikára törekszünk. A főképviselőnek tevékenyen elő kell mozdítania más világszereplőknek – Kínának, Indiának, Oroszországnak és fontos tagjelölt államoknak, mint például Törökországnak – a Római Statútumhoz való csatlakozását, de az EU hosszú távú szövetségesét, az Egyesült Államokat is be kell vonni a világszintű igazságszolgáltatáshoz hozzájáruló párbeszédbe, és az USA-nak komolyan fontolóra kell vennie a szövetségeséhez történő csatlakozást. Holland európai polgárként szeretném megnyugtatni polgárainkat afelől, hogy a „hágai inváziós törvényhez” sohasem fognak folyamodni.

Az EU-nak konstruktív módon együtt kell működnie Törökországgal és az USA-val annak érdekében, hogy véget vessenek Irán büntetlenségének, ugyanis ez az egyik legsürgetőbb eset, ahol a polgárokat saját kormányuk bántalmazza, ahol mindennaposak és rendszeresek a kivégzések, a nemi erőszak és a kínzások. Az emberi jogok, az igazságosság és a jogállamiság valóban világméretűvé vagy egyetemessé tételén kell munkálkodunk, és az NBB jelentős eszköz e cél elérésében. Az NBB támogatását is világszintűvé kell tenni. Az Európai Parlament e témában egységes, és konstruktívan működik együtt.

 
  
MPphoto
 

  Gerald Häfner (Verts/ALE) . – (DE) Elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, ma itt a jog nemzetek felettivé történő kiterjesztésére törekszünk, aminek a jelentőségét hazám szörnyű történelméből és az emberi jogok jelenleg tapasztalható megsértésének eseteiből egy csapásra le lehet mérni. A németek valójában nem azért követték el a történelem legiszonytatóbb rémtetteit, mert megszegték a törvényeket, hanem azért, mert olyan törvényeket hoztak, amelyek az erkölcstelent törvény rangjára emelték, és amelyek például a zsidók, a kommunisták, a keresztények, a homoszexuálisok és mások megölését törvényi kötelességgé tették. Ha az ilyen emberek, és mindenekelőtt azok, akik e tetteket elrendelték, később azt állítják, hogy csak azt tették, amit az akkori törvény előírt, és később nem lehetne bűnvádi eljárást indítani ellenük, ez a jog és az emberiség elképesztő gyengeségét bizonyítaná.

Ezen okból amit most itt a Nemzetközi Büntetőbírósággal együtt tettünk, az számottevő előrelépést jelent abban az értelemben, hogy az összes effajta személy a jövőben tudni fogja, hogy a nemzeti jogon túl is van igazságszolgáltatás, és életük végéig azzal a tudattal kell élniük, hogy el fogják számoltatni őket. Ez számottevő előrelépés, ugyanúgy, ahogy az Európai Unió csatlakozása az emberi jogok európai egyezményéhez is jelentős lépés előre, ami mellett mi, és személyesen én is, már jó ideje lándzsát törünk. Örülök, hogy ma itt ezt megvalósíthatjuk, és szeretném köszönetemet kifejezni az előadónak, Jáuregui Atondo úrnak nagyszerű jelentéséért.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (ECR) . – Elnök asszony, nemzeti pártom, a brit konzervatívok – aki nem tudná, én konzervatív vagyok – a múltban komoly aggályainak adott hangot az NBB-vel összefüggésben, valamint az NBB-nek az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények, valamint a népirtás területén foganatosított nemzetközi büntető joggyakorlatának a Római Statútumban rögzített kikényszerítésével kapcsolatban.

Ugyanakkor a Statútum hatálybalépésének tizedik évfordulója kitűnő alkalmat kínál számunkra az NBB szerepének világos értékelésére, és meglátásom szerint a Bíróság javára kell írni, hogy mereven ragaszkodott feladatköréhez, kitért a zavarkeltő bűnvádi eljárások elől, és csak a legkegyetlenebb zsarnokokat helyezte vád alá.

A Bíróság főügyésze, Luis Moreno-Ocampo, ügyesen hozzájárult a Bíróság pártatlanságának világméretű erősítéséhez. Politikai indokokból szerencsére nem erőszakoltak keresztül ügyeket, márpedig amerikai szövetségeseink egyik legfőbb félelme épp ez volt. Az Egyesült Királyság az előző munkáspárti kormány alatt csatlakozott az NBB-hez. Az Egyesült Királyságban a múlt héten megalakult konzervatív-liberális koalíció talán most esélyt nyújt számunkra az Egyesült Királyság NBB-vel fennálló kapcsolatainak újraértékelésére, és arra, hogy Kampalában módosíthatunk egyes vitatott területeken, például az irányítási felelősségen.

Nem engedhetjük, hogy az NBB veszélyeztesse az Egyesült Királyság létfontosságú nemzeti érdekeit, ám azt is el kell ismernünk, hogy bizonyos körülmények között az NBB konstruktív szerepet játszhat abban, hogy véget vessünk a népirtó diktátorok büntetlensége légkörének.

 
  
MPphoto
 

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL) . – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, miniszter úr, tisztelt képviselőtársaim, az emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE) és az NBB-hez való csatlakozásról egyaránt szeretnék szólni.

Először is szeretnék köszönetet mondani előadóinknak kitűnő jelentésükért, és azért, hogy széles körű konszenzust kereső szellemben készek voltak a legkülönbözőbb javaslatokat beépíteni a szövegükbe.

Azon túl, ami a csatlakozás mellett érvelve már elhangzott, két számomra fontos pontot kívánok kiemelni: az Unión kívüli ellenőrzés létrehozását, valamint az egyezmény területenkívüliségét, vagyis azt, hogy alkalmazási köre kiterjed az Unió minden cselekményére, ideértve az Unió területén kívüli cselekményeket is. Hadd reméljem, hogy ettől fogva az „emberi jogokra és a demokráciára” vonatkozó záradékok mélyebb értelmet nyernek. Ezért nemcsak arra van szükség, hogy a Bizottság tárgyalási megbízása magára az egyezményre, az alapjogi charta által már szentesített összes jegyzőkönyvre és megállapodásra is kiterjedjen, hanem mihamarabb el is kell köteleznünk magunkat arra, hogy az emberi jogok összefüggő védelmi rendszerének kialakítása céljából az EJEE valamennyi jogi eszközéhez csatlakozunk.

Az NBB-t illetően két kívánságomnak szeretnék hangot adni. Először is az a kívánságom, hogy az Európai Unió különösen éberen ügyeljen az áldozatok és jogi képviselőik jogaira. Ez eseti jogsegélyt jelent, mely lehetővé teszi külső, szakosodott ügyvédek igénybevételét.

És van egy másik kívánságom is, biztos asszony, mégpedig az, hogy az Unió teljes súlyát vesse latba azért, és teljes erőbevetéssel dolgozzon azon, hogy valamennyi tagállam hozzáigazítsa saját jogát a nemzetközi joghoz. Franciaország például még nem tette ezt meg, amit sajnálok, miként azt is sajnálom, hogy egyes nagy országok, mint például az Egyesült Államok, nem vesznek részt az emberiesség elleni bűncselekményekre vonatkozó nemzetközi jog bevezetésében.

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök asszony, miután az Európai Unió aláírta az Európa Tanács emberi jogi egyezményét, ezt olyan jogszabályok fogják követni, melyek az egyezményt az európai jog részévé teszik, miközben az egyezmény egy másik szervezet okmányaként külső hivatkozási pont is lesz. Ami annyit tesz, hogy az Európai Unió luxembourgi bíróságának joghatósága lesz arra, hogy két egymással potenciálisan versengő okmányt, az EU Chartát és az Európa Tanács egyezményét értelmezze és végrehajtsa.

Több szakértőt megkérdeztem az Alkotmányügyi Bizottságból és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságból is azzal kapcsolatosan, hogy mi történik, ha esetleg kollízió van a két okmány között, vagy egyazon okmány különböző szakaszai között. Melyik okmány vagy melyik szakasz írja felül a másikat?

Először is azt a választ kaptam, hogy az az okmány vagy szakasz fogja felülírni a másikat, amely nagyobb mértékű szabadságot biztosít a másik okmányhoz vagy szakaszhoz képest. Később megkérdeztem, miként fognak határozni akkor, ha egy jogvitában két fél van, és mindegyik eltérő, de egymással versengő és adott esetben egymásnak ellentmondó jogokra hivatkozik – például egyrészről a sérelem nélküli vallásgyakorlás jogára, másrészről a szólásszabadság jogára, melybe beletartozik az egy adott vallás követői által hirdetett tanoknak a bírálata is. Ez nem teljesen elméleti felvetés, miként ezt a dán karikatúrák esete is bizonyítja.

Erre néma csönd volt a válasz, vagy jobban mondva a szakértő nem mert véleményt nyilvánítani. A csönd ugyanolyan fülsiketítő volt, mint amennyire napnál világosabb volt mindenki számára az üzenet. A szabad véleménynyilvánítás mindig fel lesz áldozva, mert ez az EU alapállása. Az EU-nak a szabad véleménynyilvánítás megtagadása megy a legjobban!

Két különböző jogi kategóriáról beszélünk – az állami üldözéssel szembeni szólásszabadság politikai jogáról, valamint arról a jogról, hogy bírálattal ne lehessen sérelmet okozni. Ez utóbbit sokkal fontosabbnak tartják, mint azt a jog, hogy egy közérdeklődésre számot tartó ügyet meg lehessen vitatni. Ne legyen korlátozva a szólásszabadság? Az erőszakra uszítást korlátozni kell, ám az uszítást nem tartalmazó bírálatba a büntetőjognak nem szabad beavatkoznia.

 
  
MPphoto
 

  Marietta Giannakou (PPE) . – (EL) Külön szeretnék gratulálni Jáuregui Atondo úrnak jelentéséhez és kitűnő együttműködésünkhöz, és persze Preda úrnak és Gál asszonynak is a két különböző bizottságból jövő hozzájárulásukhoz.

Az Európai Uniónak az emberi jogok európai egyezményéhez, következésképpen a Bíróság joghatóságához való tényleges csatlakozása természetesen azon alapul, hogy az Unió a Lisszaboni Szerződéssel jogi személlyé vált. Persze egyesek most nem értik, hogy miután belevettük az alapjogi chartát, miért kell most még a strasbourgi emberi jogi bíróság joghatóságához is csatlakoznunk.

Először is azért, mert a strasbourgi bíróság a res iudicata értelmében sokkal kiterjedtebb képességekre tett szert, mint amelyekről az alapvető jogok rendelkeznek, miként erre az elnökség és Reding biztos asszony is célzott.

Másodsorban ez valamiféle kapcsolatot teremt az Európai Unió és az Európa-szerte történő események, ennélfogva az Európa Tanács tagállamai között. Egyesek persze azon gondolkodnak, hogy ez vajon nem fog-e általánosabb bonyodalmakat okozni, de a jelentés hangsúlyozza, hogy nemzetek közötti kereseteknek nincs helye, és egyik bíróság sem lesz alsóbbrendű vagy felsőbbrendű a másiknál. Mindegyik bíróság joghatóságát a ráruházott jogkörök foglalják keretbe, miként az Európai Unió luxemburgi bíróságáét is.

Úgy ítélem meg, hogy az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozás fontos lépés, miként a kapcsolódó jogkörökre vonatkozó jegyzőkönyvekhez történő csatlakozás eljárása is az; ez természetesen alkalmat nyújt majd az Európai Parlamentnek a tárgyalásokba történő tevékeny bekapcsolódásra, és arra, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén keresztül segíthessen egy bíró kiválasztásában.

 
  
MPphoto
 

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök asszony, büszke vagyok, hogy elnöke lehetek a Nemzetközi Büntetőbíróság felülvizsgálati konferenciáján részt vevő európai parlamenti küldöttségnek; büszke vagyok arra, hogy megünnepelhetjük, hogy a Büntetőbíróság létrehozása miként járult hozzá a világszintű igazságszolgáltatás kialakításához és az emberiesség elleni bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelemhez; büszke vagyok, hogy képviselhetem közös kül- és biztonságpolitikánkban az Európai Unió eltökéltségét, és dolgozhatok a Bíróság egyetemes joghatóságának kialakításán.

Amikor az áldozatoknak az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférésére szólítunk fel, el kell ismernünk, hogy a világ azon 24 országa közül, melyek hozzájárultak az áldozatok kártérítésére létrehozott alaphoz, 15 saját uniós tagállamunk – ám szerényen azt is meg kell jegyeznünk: ez azt is jelenti, hogy 12 tagállam nem járult hozzá az alaphoz, és 14 tagállamunk a Charta előírása ellenére nem nevezett ki nemzeti kapcsolattartó pontokat, és nem is válaszolt az éves felmérésre. Az egyetemes külhoni igazságszolgáltatás az egyetemes itthoni, hazai bevezetéssel kezdődik, és sajnálkozva kell tudomásul vennem, Elnök asszony, hogy az Egyesült Királyság új koalíciós kormánya egyik első intézkedéseként úgy határozott, hogy a felülvizsgálati konferenciára azzal a szándékkal megy, hogy tiltakozzon a joghatóságnak az agresszió bűntettére történő kiterjesztése ellen, és ellenálljon Belgium arra vonatkozó javaslatának, hogy a tiltott fegyverek belső konfliktusokban való használatát bevonják a háborús bűncselekmények körébe.

Az agressziót, az erőszaknak egy másik állam elleni jogszerűtlen alkalmazását a második világháborút lezáró nürnbergi és tokiói perben elítélte a bíróság, és nehezen látom be, hogy az NBB-t miért ne lehetne felhasználni a 21. századi háborús bűncselekmények üldözésére. Azután azt sem értem, miként tudják megindokolni azt, hogy a mérgező gázok vagy a robbanó lövedékek használata a határ túloldalán törvénytelen, de a határ innenső oldalán nem az. Azt állítják, hogy amikor Szaddám Huszein mérgező gázokat vetett be a mocsári arabok ellen, vagy amikor gázai tüntetőkre szándékosan olyan repeszlövedékekkel lőnek, amelyek a testükben felrobbannak, az elkövetők ezt szabadon megtehették és megtehetik anélkül, hogy tartaniuk kellene a számonkéréstől. Aki ezt állítja, annak egészen egyszerűen nincs igaza.

 
  
MPphoto
 

  Charles Goerens (ALDE) . – (FR) Elnök asszony, a népirtások, az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények elítélésére hivatott, régóta várt NBB kezdeti válasz az áldozatoknak, akik bizony túl gyakran hiába követeltek jóvátételt és igazságszolgáltatást.

A Bíróság létrehozása előtt sokan voltunk olyanok, akik ennek a testületnek megelőző szerepet szántunk. Hiszen egy olyan nemzetközi szerv, mely a Boszniában, Ruandában, Kambodzsában és Dárfúrban elkövetett gyalázatos bűntettek elkövetőinek megbüntetésére kap felhatalmazást, nem lenne-e alkalmas egy adott hóhér diktátor elrettentésére, aki tudná, hogy bűntettei elkövetése után többé nem érezhetné magát biztonságban országa határain kívül, ahol teljes büntetlenségben garázdálkodhatott?

Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy véleményük szerint a megelőzés célkitűzése teljesült-e. A Bizottság például közölné-e, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság által Omar al-Bashir elnök ellen kiadott elfogatóparancs a Bizottság véleménye szerint a problémának, avagy a megoldásnak a része-e. Személy szerint továbbra is úgy gondolom, hogy a megoldás része.

Bárhogy legyen is, milyen tanulságokat lehet levonni a Bíróság rövid fennállásából?

És az utolsó kérdésem: a Bizottság e tanulságokkal felvértezve kíván-e módosításokat javasolni a kampalai konferencián, mely alkalmat kínál majd a Bíróság jogalapját képező szöveget módosító javaslatok előterjesztésére és adott esetben elfogadására?

 
  
MPphoto
 

  Konrad Szymański (ECR) . – (PL) Amikor csatlakozunk az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményhez, okvetlenül el kell kerülnünk egy sor komoly veszélyt.

Számottevő problémával kell szembenéznünk a két bíróság: a strasbourgi bíróság és az Európai Unió Bírósága közötti versengés kapcsán. Problémák fognak származni abból, hogy két okmány – az alapjogi charta és az európai egyezmény – lesz hatályban. Igen nehéz lesz elmagyarázni polgárainknak, hogy panaszuk esetében melyik bíróság lesz az illetékes. Aminek az lesz az eredménye, hogy megnő azoknak a visszautasított kereseteknek a száma, melyek elbírálását a bíróságok joghatóságának összeütközése és a felhozott jogalapok okán utasítják majd vissza. Az a veszély is fennáll, hogy az európai egyezményhez való uniós csatlakozás csökkenteni fogja a tagállamok alkotmányos hagyományainak tiszteletét, melyek ma az általános jogelveket képezik. Az egyezményhez való uniós csatlakozásnak különösen nem szabad semmilyen módon eszközül szolgálnia a Lisszaboni Szerződés jegyzőkönyvének megkerüléséhez, amely mentességet biztosít az Egyesült Királyság és Lengyelország számára az alapjogi charta bármely váratlan hatása alól.

 
  
MPphoto
 

  Csanád Szegedi (NI) . – (HU) Tisztelt hölgyeim és uraim! Nagyon sajnálom, hogy erre a nagyon fontos témára csupán egy percem jutott, és engedjék meg, hogy akármilyen kevés időről van szó, de tájékoztassam önöket, hogy ezekben a pillanatokban is szörnyű árvíz pusztít Észak-Magyarországon, Felvidéken, Lengyelországban. Emberek százainak az élete forog kockán és innen is biztosítsuk őket, hogy Strasbourgból, az Európai Parlamentből is szolidárisak vagyunk, együtt érzünk az áldozatokkal, és kívánjuk, hogy ez a pusztító árvíz minél hamarabb levonuljon, és kérem arra az Európai Parlament vezetőségét, hogy adott esetben, hogyha erre szükség lesz, a segítségét ajánlja fel az áldozatoknak. Jelenleg is több tucat, olyan észak-magyarországi város van, amely teljes mértékben víz alatt van. Reméljük, hogy a sors és a jóisten kegyelmébe veszi ezeket a katasztrófa sújtotta területeket.

Ezzel a jelentéssel a legnagyobb probléma az, hogy az ittlévő képviselőknek, mindannyiunknak fontos az emberi jogok magasabb dimenzióba való emelése, az emberi jogok védelme, de az egyezményhez való csatlakozással nem nő az emberi jogoknak a védelme, csupán az Európai Egyesült Államoknak az eszméje emelkedik fel, amelyet nem tartunk jónak, hiszen a szuverén államok, a tagországok már csatlakoztak ehhez az egyezményhez, azt pedig ellenezzük, hogy ezzel a szimbolikus döntéssel is azt sugalmazzák, hogy egy nagy birodalom részei vagyunk.

 
  
MPphoto
 

  Carlo Casini (PPE) . – (IT) Elnök asszony, López Garrido úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, ez a csatlakozás kétségkívül az Európai Unió egyik küldetésének a jele: az emberi jogok védelmének és előmozdításának a küldetéséé.

Egy olyan küldetésé, mely már az Unió szervezetének szerves részévé vált, és melyről az Unió története is tanúskodik; tanúskodik erről az is, hogy az egyes tagállamok már részesei az Európa Tanács egyezményének, és annak ismételt hangsúlyozása is, hogy az egyezmény és a tagállami alkotmányok általános elvei ma már az európai jog részét képezik. Ez tehát egy óriási horderejű jelképes gesztus.

Ugyanakkor nem olyan könnyű ezt az ideális elképzelést konkrét jogszabályokba átfordítani: a jelentés elsősorban és végső soron csak intézményi kérdésekre utal, és teljesen elfogadható jelentés. Én is köszönettel tartozom Jáuregui Atondo képviselőtársamnak, és kötelességem azt is leszögezni, hogy az Alkotmányügyi Bizottság (AFCO), melynek elnöke vagyok, majdnem egyhangúan jóváhagyta ezt az anyagot. Elégedettek vagyunk tehát a dokumentummal, és most nem fogok részletekbe bocsátkozni, ugyanis teljes mértékben támogatunk mindent, amit a Tanács elnöke és a biztos asszony mondott.

Csupán egy javaslatot szeretnék előterjeszteni, ugyanis némiképp homályos az a megállapítás, amely az európai parlamenti képviselőknek az Európa Tanács bírót és bírákat megválasztó parlamenti közgyűlési ülésén való intézményes jelenlétét taglalja: az apró probléma az európai népesség, az Európai Unió lakossága, valamint a többi ország lakossága közötti viszonnyal függ össze. Szerencsére az egyes államok tagsági viszonyára és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén való képviseletére vonatkozó szabályzat előírja, hogy államonként kettőnél nem lehet kevesebb, és 18-nál nem lehet több a képviselők száma. Az Európai Unió nagyságára figyelemmel engedjék meg, hogy azt javasoljam: a határt 18-nál húzzuk meg.

De be kell fejeznem, ezért még annyit mondanék, hogy az állásfoglalás nyitva hagy egy olyan problémát, melyet érdemes mélyebben megvizsgálni, nevezetesen a bíróságok közötti viszony már számos alkalommal felvetett problémáját. Úgy vélem, ezen még kicsit el kell gondolkodnunk, de mindenekelőtt az európai szellem problémáján kell eltöprengenünk: mi vagyunk az Európai Unió, és miként a Lisszaboni Szerződés 2. cikke kimondja, az emberi méltóságra és az emberi jogokra támaszkodunk – és az egyenlőség az emberi méltóságon alapul. Ebben a kérdésben nem vagyunk egységesek Európában, ezért alaposan el kell gondolkodnunk az emberi méltóság fogalmán, ennek határain és azon, hogy mit értünk alatta. De ez nem képezi az állásfoglalás és az igen üdvözlendő jelentés tárgyát. Köszönet az előadónak.

 
  
MPphoto
 

  Maria Eleni Koppa (S&D) . – (EL) Elnök asszony, az Európai Unió buzgón támogatja és a jövőben is támogatni fogja a Nemzetközi Büntetőbíróságot és a Bíróságnak az egyetemes emberi jogok védelmében játszott szerepét. Mindannyian reméljük, hogy a Római Statútum kampalai felülvizsgálati konferenciája a Bíróság további fejlődésének valódi mérföldköve lesz.

A nemzetközi közösség most arra kap felhívást, hogy erősítse ezen intézmény érvényességét, és védje, őrizze meg és erősítse tovább a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás függetlenségét és hatékonyságát. A felülvizsgálati folyamat keretében már több javaslat került ismertetésre, melyek közül a legjelentősebb kétségkívül az agresszió bűntettére vonatkozik. Ami azonban ma döntő jelentőségű, az annak világossá tétele, hogy az Európai Parlament alá kívánja húzni, hogy az emberiesség elleni gyalázatos bűncselekmények nem maradhatnak büntetés nélkül. Világos jogszabályokat akarunk, valamint a nemzetközi közösség lehető legtöbb államának együttműködését annak érdekében, hogy a büntetlenségnek tisztességes és pártatlan eljárás útján vessünk véget.

A háborús bűnösöknek feltétlenül tisztában kell lenniük azzal, hogy tetteikért felelniük kell. A büntetés ezen bizonyossága az, amely hozzájárulhat a hasonló tettek jövőbeli megelőzéséhez, és az erőszakos összecsapások után utat nyithat a megbékéléshez.

Ezért feltétlen támogatásunkról biztosítjuk a Bíróságot küldetésének teljesítésében, odaadó hívei vagyunk az emberi jogoknak és a nemzetközi humanitárius jognak, és azt kívánjuk, hogy az ugandai konferencia sikerrel járjon.

 
  
MPphoto
 

  Filip Kaczmarek (PPE) . – (PL) A Nemzetközi Büntetőbíróság felülvizsgálati konferenciája fontos alkalom lesz arra, hogy az Európai Unió tagállamai elkötelezzék magukat a számunkra sarkalatos értékek mellett. Szerencsére az európaiak között általános a meggyőződés, hogy a legsúlyosabb bűntettekért bíróság előtt kell felelni, az elkövetőket pedig meg kell büntetni.

Ennek fényében üdvös, hogy a felülvizsgálati konferenciára Afrikában kerül sor. Afrika ugyanis az a kontinens, ahol számos bűntettet még nem követett büntetés. A Bíróság jelenleg öt afrikai országban: Kenyában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szudánban, Ugandában és a Közép-afrikai Köztársaságban folytat vizsgálatokat.

Véget kell vetni azon személyek büntetlenségének, akik saját állampolgáraik és állampolgárságuktól függetlenül más személyek ellen szörnyű bűntetteket hajtanak végre. A Bíróság szerepe ezen a téren döntő jelentőségű. Ha a Bíróság 70 évvel ezelőtt létezett volna, talán a katyńi mészárlásra sem került volna sor. Egy hatékony bíróság létezésének már önmagában is megelőző hatása lehet.

Az európai államoknak meg kell erősíteniük a Bíróságot alapvető funkcióiban, a háborús és emberiesség elleni bűncselekmények, valamint a népirtások kivizsgálásában és üldözésében. Fontos, hogy még több állam csatlakozzék a Római Statútumhoz, mert a Bíróság hatékonysága az államok és a nemzetközi szervezetek közötti együttműködéstől függ. Vagyis a Római Statútum valamennyi részes államának részt kell vennie ebben az együttműködésben, különben nem lehet hatékonyságot elérni.

 
  
MPphoto
 

  Ana Gomes (S&D) . – (PT) A kampalai konferencia napirendjén olyan nagy horderejű témák szerepelnek, mint például az agresszió bűntette. A Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) egyetemes joghatóságának megszilárdításában azonban jelenleg a legjelentősebb lépés Omar al-Bashir vádlott bíróság elé állítása.

Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa az Európai Unió nyomásának köszönhetően utalta a Dárfúrban elkövetett bűncselekményeket az NBB hatáskörébe. Az NBB által kiadott elfogatóparancsok közül az egyiket a Bíróság a jelenlegi szudáni államfő ellen emberiesség elleni és háborús bűncselekmények miatt bocsátotta ki.

Az Európai Uniónak a szudáni választásokon részt vett megfigyelőinek értékelésével összhangban kell fellépnie, akik azt állapították meg, hogy a választások nem feleltek meg a nemzetközi normáknak. Még ha Omar al-Bashirt legitim módon választották volna is meg, az Európai Uniónak akkor is követelnie kell, hogy az elnököt állítsák bíróság elé. Az Európai Unió többé nem küldhet egymásnak ellentmondó jelzéseket.

Omar al-Bashir elnököt feltétlenül át kell adni az NBB-nek. Ez erőteljes üzenetet küld majd a többi diktátor felé, hogy hagyjanak fel a népük elleni erőszakkal; ha ez az ügy nem jár sikerrel, a kudarc az ellenkező hatást fogja kiváltani.

 
  
MPphoto
 

  Monica Luisa Macovei (PPE) . – Elnök asszony, az Európai Uniónak az európai emberi jogi egyezményhez való csatlakozásáról szeretnék szólni. Hangsúlyozni kívánom, hogy ügyvédként fogok hozzászólni.

Szeretném felhívni a figyelmet az Európai Unió Bíróságának az európai egyezményhez való uniós csatlakozás kiépítésében játszott szerepére, különösen pedig arra, hogy az európai emberi jogi egyezményben foglalt azon követelményt, hogy a kérelmezőnek minden hazai jogorvoslati lehetőséget ki kell merítenie, mielőtt az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, olyan eljárásba kell átültetni, mely az Európai Unió Bíróságának lehetővé teszi, hogy minden ügyben utolsó hazai jogorvoslati fórumként dönthessen, mielőtt az ügy a strasbourgi bíróság elé kerül. Főként azokra az ügyekre gondolok, amikor tagállamok az uniós jogot alkalmazzák, és a tagállamok ellen magánszemélyek nyújtanak be keresetet az uniós jog alkalmazása miatt. A luxembourgi bíróságnak meg kell adni a lehetőséget, hogy az ilyen ügyekben elsőként alkalmazhassa az egyezményt. Ne feledjük, hogy a luxembourgi bíróság az egyezményt már évek óta alkalmazza. Ezzel összefüggésben emlékeztetnék a 2005-ös Bosphorus Airlines kontra Írország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága által tett megállapításokra. Idézem: „Az alapvető jogok közösségi jog általi védelme az egyezményi rendszerrel egyenértékűnek tekinthető.”

Képviselőtársaimmal együtt üdvözlöm, hogy az Unió csatlakozni kíván az egyezményhez, ugyanakkor kérem, hogy a felállítandó eljárást igen gondos elemzésnek vessük alá, mert védenünk kell a polgárok érdekeit, és ezzel egyidejűleg azt is meg kell őriznünk, ami jól működik.

 
  
MPphoto
 

  Paulo Rangel (PPE) . – (PT) Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja és ennek portugál tagjai, hogy úgy mondjam nagy megelégedéssel nyugtázzák, hogy megindul az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozási folyamata.

Végül is egy olyan országban, mint Portugália – amely mindig is az emberi jogok élharcosa volt, hiszen Portugáliában már 1761-ben megszűnt a jobbágyság, és elsőként törölték el a halálbüntetést – egyértelműen csak érdekeltek lehetünk a csatlakozási folyamat támogatásában.

Mindazonáltal felhívnám a figyelmet arra: sarkalatosnak tartjuk, hogy a Parlament ellenőrizze az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez történő uniós csatlakozási folyamatot. Ezt szakmai, jogi és politikai szempontból lényegesnek tartjuk, hiszen a Parlament maga is az emberi jogok Háza, olyan testület, ahol az emberi jogokat nagy becsben tartják. Azt is szeretném leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, miszerint igen fontosnak tartjuk, hogy számos harmadik országgal vagyunk kapcsolatban; ez olyan nagy horderejű jelzés (gondolok itt az Európai Uniónak az Európa Tanácsba való belépésére), amelyet az Európa Tanács nem uniós tagállam tagjai felé küldünk.

Az Európa Tanács ez utóbbi tagjai számára ez jelzés arra nézve, hogy az Európai Unió elkötelezte magát a demokrácia jelenlegi helyzete és szintjei, valamint az alapvető jogok védelme mellett.

 
  
MPphoto
 

  Milan Zver (PPE) . – (SL) A Bizottság és a Tanács tisztelt képviselői, az emberi jogok és szabadságok már jó ideje nem az egyes nemzetállamok szintjére korlátozódnak. Ez okafogyottá teszi azt az alapvető dilemmát, hogy az Európai Uniónak vajon kormányközi megállapodásokon kell-e nyugodnia, vagy pedig valamiféle nemzetek feletti állammá kell-e válnia. Úgy gondolom, hogy az európai emberi jogi egyezményhez való uniós csatlakozás előrelépést jelent az emberi szabadság és az egyén szabadságának kiterjesztése irányában. Ez a lépés hozzáadott értéket is magában hordoz, és célként kell kitűznünk, hogy az Európai Uniót olyan övezetté tegyük, ahol az emberi szabadság normái a világon a legmagasabbak.

Mindemellett nem gondolom, hogy az Európai Unió az egyezményhez való puszta csatlakozással egy csapásra a szabadság birodalmává válna. Épp ellenkezőleg, a jövőben is lesznek majd esetek, amikor az emberi jogok és szabadságok sérülnek, de a lényeg az, hogy ezek a jogok és szabadságok nincsenek rendszeres és rendszerszerű fenyegetésnek kitéve.

Erősítenünk kell a bíróságok és más szervezetek működését, és körül kell határolnunk a hatásköreiket. Ezzel a megjegyzéssel zárom is felszólalásomat.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Władysław Zemke (S&D) . – (PL) A mai eljárás témájával kapcsolatban szeretnék hozzászólni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Afrika sajnos olyan kontinens, ahol gyakorta lehettünk tanúi számos bűntettnek és népirtásnak. Az Európai Uniónak nem szabad ezt a helyzetet tétlenül néznie. A Nemzetközi Büntetőbíróság Kampalában szerencsére egyre jelentősebb szerepet fog kapni az ilyen bűntettek elleni intézkedések foganatosításában. A bűnözőknek tudniuk kell, hogy az igazságszolgáltatás keze mindenütt utoléri őket. Ezzel összefüggésben azok közé tartozom, akik határozottan amellett vannak, hogy az Unió támogassa a Bíróság munkáját. Nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban ma bármilyen kétségünk is lehetne. Úgy gondolom, meg kell tárgyalnunk, és gondolkodnunk kell azon, hogy a Bíróságot Kampalában miként segíthetnénk munkájának még hatékonyabbá és hatásosabbá tételében.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Miként már elhangzott, az egyezményhez való uniós csatlakozás mindenekelőtt jelképes gesztus. Ennek dacára meggyőződésem, hogy csak erősítheti az integrációs folyamatot, és újabb lépést jelent az Európai Unió politikai egyesülésének útján.

A szimbolikus jelentőségen túlmenően ennek a jogi intézkedésnek gyakorlati jelentősége is van az EU emberi jogi politikájára nézve. Formai szinten a kettős normákat is ki fogja küszöbölni. Amivel azt akarom mondani, hogy az Unió korábban nem volt köteles betartani az emberi jogokat. Ezentúl azonban az uniós jogszabályok külső bírósági ellenőrzés alá kerülnek, amely ellenőrizni fogja az egyezménynek való megfelelést.

Az egyezményhez való uniós csatlakozás további gyakorlati haszna az lesz, hogy nemcsak az uniós polgárok és az EU-ban tartózkodó más személyek védelme lesz garantált, hanem mindazon személyeké is, akik az Unió területén kívül az EU joghatósága alá tartoznak. Személy szerint örülök annak, hogy az Unió célja az, hogy az egyezmény rendelkezéseit valamennyi külkapcsolatában és tevékenységében teljes mértékben betartsa.

Fontos, hogy az előterjesztett jelentés megemlíti, miszerint az egész folyamat technikai és igazgatási bonyodalmakkal járhat, és javaslatot tesz arra, hogy ezeket miképpen lehetne a legnagyobb mértékben csökkenteni. Az EU-nak mint olyan, nem állami tagnak, mely egy államok számára kitalált egyezményhez csatlakozik, ügyelnie kell, hogy ne követeljen felesleges változtatásokat az egyezményben vagy ennek igazságszolgáltatási rendszerében. Az Emberi Jogok Európai Bírósága már most is eléggé túlterhelt. Ráadásul a túlbonyolítás alááshatja az egyezményhez történő uniós csatlakozás legitimitását és népszerűségét.

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Kedves képviselőtársaim! Lassan egy éve vagyok az Európai Parlament képviselője, és kezdem megszokni a megszokhatatlant, hogy minden egyes jelentésnek a vitája ugyanazon forgatókönyv szerint zajlik. A közel 800 képviselő közül itt ül a teremben 20 vagy 30 és vagyunk néhányan, akik még csak nem is kötelezettségünknél fogva vagyunk itt, hanem egyszerűen azért, mert nem pártfegyelem alapján akarunk szavazni, hanem belső meggyőződés és jólinformáltság alapján, ugyanazt tapasztaljuk. Kérdéseket teszünk föl és a kérdésünkre soha nem kapunk választ, legföljebb általánosságokat. Én nagyon kérem az emberi jogokért felelős biztos asszonyt, hogy most az egyszer tegyen kivételt, és adjon pontos választ arra a kérdésemre, hogy mi pluszt jelent, milyen előnyt jelent az európai polgárok szempontjából, hogy csatlakozik az Európai Unió ahhoz az európai emberi jogi egyezményhez, amelynek már minden egyes EU-tagállam részese. Kérem, hogy egyetlen egy példán legyen kedves bemutatni, hogy mi újat fog hozni az emberi jogok védelme szempontjából Európa polgárainak ez a csatlakozás. Előre is hálásan köszönöm, hogy végre egyszer kivételt tesznek a főszabály alól.

 
  
MPphoto
 

  Barbara Matera (PPE) . – (IT) Elnök asszony, biztos asszony, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy az EU az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagjává válik, nagy horderejű lépést jelent az Unió növekedésében: a két garanciarendszer mind a 27 tagállamban, mind ezeken kívül – ha az Európa Tanács összes tagországát vesszük – erősíteni fogja az alapvető egyéni jogok védelmét. Nem szabad tehát elszalasztani ezt a lehetőséget, melyre oly sok éve vártunk.

Az Európai Unió Bíróságának és a strasbourgi bíróságnak a jogelmélete és joggyakorlata már jó ideje efelé mutat, vagy jobban mondva ezen cél felé kövezi ki az utat, hiszen számomra ez cél, és mindannyiunk számára cél. Ezért kénytelen vagyok megemlíteni, mennyire fontos ez a tagság minden uniós polgár számára, akik ennélfogva a számukra nyújtott szélesebb körű védelemnek köszönhetően egy európai intézmény vagy tagállam ellen eljárást indíthatnak majd a strasbourgi bíróság előtt.

Azzal zárom szavaimat, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a két bíróság függetlensége változatlanul megmarad, miként ezt a jelentés világosan leszögezi és megerősíti – gratulálnom is kell képviselőtársamnak a jelentéshez –, ami egybevág minden kívánságunkkal, kivéve természetesen a saját illetékességi területüket betartó két intézmény közötti együttműködés nyilvánvaló eseteit.

 
  
MPphoto
 

  Íñigo Méndez de Vigo (PPE) . – (ES) Elnök asszony, két dolgot szeretnék tisztázni. Az alapjogi charta azon cikkei, melyek az emberi jogok európai egyezményében is megtalálhatóak, ugyanazok, és ugyanazt jelentik: ezek a Charta 52. és 53. cikkei, tehát nincs ellentmondás.

Másodsorban az Emberi Jogok Európai Bíróságának a joghatósága nemzetek feletti. Ezért ha valaki egy uniós döntés vagy az uniós jog alkalmazása miatt az EJEB-hez akar fordulni, először előzetes döntéshozatal céljából az Európai Unió Bíróságához kell fordulnia.

Megértem, hogy az eurofóbok mindig Európa ellen akarnak szavazni, de legalább parlamenti udvariasságból el kellene olvasniuk Jáuregui úr jelentését, amely mindent világosan kifejt.

 
  
MPphoto
 

  Diego López Garrido , a Tanács soros elnöke. – (ES) Elnök asszony, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezménnyel kapcsolatos első pontot illetően: én is szeretnék csatlakozni és gratulálni az előadóknak, valamint a Bizottságnak is, amiért igen gyorsan előterjesztette a tárgyalási megbízatás tervezetét. Duff úr felszólalását is szeretném üdvözölni, aki egyértelművé tette, hogy az Egyesült Királyságban megalakult konzervatív-liberális demokrata kormány feltétel nélkül kiáll amellett, hogy az Európai Unió írja alá az emberi jogok európai egyezményét, következésképpen kiáll a Lisszaboni Szerződés betartása mellett.

Duff úr egyes honfitársai azonban éppen az ellenkezőjét nyilatkozták: az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselői, valamint a Szabadság és Demokrácia Európája képviselője – aki nem brit –, és Sinclaire asszony, valamint később Morvai asszony, aki egyértelműen feltette a kérdést: „Miért kell az Európai Uniónak aláírnia az emberi jogok európai egyezményét, ha minden tagállam már úgyis a részese?”

A helyzet az, hogy a tagállamok bizonyos hatásköreiket és jogköreiket átruházták az Európai Unióra, tehát ezeket nem a tagállamok, hanem az Európai Unió gyakorolja. Az Európai Unió ennélfogva elméletileg megszeghetné az emberi jogok európai egyezményét. Ez a helyzet, hacsak nem úgy tekintjük, hogy az Európai Uniónak semmiféle hatásköre vagy jogköre sincs, de a valóságban igenis vannak jogkörei és hatáskörei, melyeket a tagállamok ruháztak át rá. Ami annyit tesz, hogy nem elég, hogy a tagállamok aláírták az egyezményt. Ezt az Uniónak is alá kell írnia azért, hogy az egész Európai Unióban kiteljesedjék az emberi jogok védelme.

Nem értem, hogy olyanok, mint az általam említett két képviselőcsoport képviselői, akik nyilvánvaló euroszkepticizmusukkal tüntettek, miképp utasíthatják vissza az Európai Unió fölötti szupranacionális ellenőrzést. Tökéletes ellentmondás van aközött, hogy valaki egyrészt ellenőrzést akar az Európai Unió fölött, vagy úgy tartja, hogy minden, amit az Európai Unió tesz, az rossz, vagy szerinte ezek az átkozott bürokraták mindent rosszul csinálnak, másrészt viszont elutasítja az Európai Unió fölötti szupranacionális ellenőrzést. Ez tökéletes ellentmondás. E mögött más, az emberi jogokkal, vagyis egy nemzetközi szervezettel összefüggő, legitimebb, erősebb és szilárdabb okoknak kell lenniük. Lehetnek más okok, de nem azok, melyekre a képviselők most hivatkoznak.

Meggyőződésem, hogy az egyezmény aláírásának szükségessége egyértelmű, és az is meggyőződésem, hogy ezt olyan gyorsan kell megtenni, amilyen gyorsan a Bizottság már a tettek mezejére lépett. Miként Méndez de Vigo úr mondta, a Bizottság gyorsan lépett, és a Tanácsnak is ugyanezt kell tennie. Biztos vagyok benne, hogy a tárgyalások megkezdésére szóló megbízást a Bel- és Igazságügyi Tanács június 4-i brüsszeli ülésén el fogja fogadni, tehát Méndez de Vigo úrnak nem kell aggódnia.

A Nemzetközi Büntetőbíróság kérdésével kapcsolatban: úgy vélem, hogy a felülvizsgálati konferencia nagyon fontos esemény. Igen fontos esemény, melyen ott lesz az elnökség – melynek nevében felszólalok –, hogy egyértelműen leszögezze és megerősítse, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és a tagállamok ezzel összhangban fognak dolgozni, természetesen a komplementaritás elvére támaszkodva, mely a Büntetőbíróság működésének alapelve.

Egyetértek e konferencia egyik legfőbb célkitűzésével, ami az agresszió bűntettének a bevezetése, valamint azzal is, hogy a Római Statútumból vegyék ki azt a lehetőséget, hogy lehetséges vagy állítólagos háborús bűnösöket csak hét év elteltével adjanak át a Bíróságnak. A Belgium által előterjesztett javaslattal is egyetértek, miszerint vitassuk meg, hogy bizonyos fegyverek konfliktusokban történő használata önmagában is háborús bűncselekményt valósít-e meg.

Az elnökség mindenesetre a Büntetőbíróságot támogató nyilatkozatot ad majd ki, és értékelést is fog készíteni a Büntetőbíróság hivatásáról. Feltételezem azt is, hogy sok képviselő ott lesz a kampalai konferencia vitáin. Úgy hiszem tehát, hogy ez igen nagy horderejű, számottevő politikai, szimbolikus és jogi jelentőséggel bíró konferencia lesz, ahol jogszabályokat érintő döntések születnek majd.

Természetesen igen hálás vagyok a Parlamentnek, amiért ma megrendezte ezt a vitát, amely lehetővé tette számunkra közös értékeink újbóli hangoztatását, valamint emlékeztetett arra, hogy amikor a Nemzetközi Büntetőbíróságról beszélünk, akkor alapvetően a kegyetlenkedéseket elszenvedő emberekről szólunk, és azoknak a Római Statútum általi üldözéséről, akik az atrocitásokat elkövették; végső soron a büntetlenség elleni harcról és annak egyértelmű leszögezéséről van szó, hogy a XXI. században nincs helye a büntetlenségnek.

 
  
MPphoto
 

  Viviane Reding , a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, az alapjogi charta és az emberi jogi egyezmény nagyszerű jogszabályok. Azon értékek alapját képezik, melyekre társadalmunkat és Európai Uniónkat már jó ideje építjük. Úgy gondolom, ezek túl fontos és túl történelmi jelentőségű szövegek ahhoz, hogy pártpolitikai vitáknak adjanak teret. Meg kell vallanom, igen büszke vagyok arra, hogy az Európai Unió építésének e pillanatában az alapjogi charta gyakorlatba való átültetésével és az emberi jogi egyezményhez való csatlakozással újabb lépést tehetünk előre.

Amikor hallom, Diego López Garrido úr, hogy parlamenti előadójuk és a társelőadók, Cristian Dan Preda és Gál Kinga miképpen nyilatkoznak az Önök nevében a Parlamentben, akkor tudom: Önök is tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy most milyen történelmi feladat áll előttünk. A csatlakozás hozzáadott értékét e szövegek és a képviselők számos hozzászólása ékesen kifejtette.

A tagállamok valamennyien aláírták az egyezményt, ámde – miként a Tanács soros elnöke az előbb kifejtette – lényeges hatásköröket átruháztak az Európai Unióra. Ezért természetes, hogy az Európai Unió, amikor Európai Unióként lép fel, az emberi jogokra szakosodott bíróság ugyanolyan külső ellenőrzése alá tartozzon, mint a tagállamok.

Hogy egy igen konkrét példával éljek: az Európai Bizottság a versenyjog területén olyan határozatot hozhat egy vállalkozással szemben, mely esetlegesen közvetlenül megtámadható a strasbourgi bíróság előtt, ami pedig ma még nehézségekbe ütközik. Miként Önök is rámutattak, számos igen konkrét példát lehet majd felhozni, olyan konkrét példákat, melyek segítenek majd a polgároknak, hiszen – és ez az újdonság – ezentúl a polgárokat kettős biztosítékok védik majd. Az Európai Unió luxembourgi Bírósága az alapjogi charta alapján fog ítélkezni, amely mellesleg minden tagállamot köt. Ezt egyszer és mindenkorra világosan le kell szögezni.

Nem tudom megérteni, hogy valaki, akinek képviselői mandátuma van, és akit a polgárok választottak meg, hogyan vonhatja kétségbe ugyanezen polgárok jogait. A polgárok számára jobb, ha duplán van joguk, mintha egyáltalán nem lenne. Ezzel dupla jogokat adunk nekik, és Európa erről szól. Európa az európai polgárok jogairól szól, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a Tisztelt Ház kiáll e jogok mellett. Igen, most meglesznek az emberi jogi törvényeink, amelyekből a polgárok tudni fogják, hogy jogaik érvényesítése érdekében a bíróságokhoz fordulhatnak.

Az, hogy részesei leszünk-e vagy sem az emberi jogi egyezménynek, nem kérdés többé, ugyanis a Szerződés 6. cikke kötelezi az EU-t az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozásra. Tehát úgy gondolom, hogy ezen nincs mit vitáznunk többet, hiszen ez puszta ténykérdés.

Azt is tudnunk kell, hogy a csatlakozás egyáltalán nem érinti az egyes tagállamoknak az egyezményhez való viszonyát mindaddig, amíg nem az európai jog a tét. Ez továbbra is így lesz. Az egyezmény és az egyes tagállamok közötti viszony pontosan ugyanaz marad, mint eddig. A különbség az, hogy ezentúl az uniós jog tekintetében többlet biztosítékok lesznek.

Természetesen elemezni kell azt a veszélyt, hogy a joggyakorlatok ütközhetnek egymással. Ez most van elemzés alatt, és hálás vagyok az előadónak, amiért felvetette ezt a kérdést. Eddig azt tapasztaltuk, hogy a kollízió esetei minimálisnak tekinthetők, mivel az egyezmény már része azon normáknak, melyeket az Európai Unió luxembourgi Bírósága ma figyelembe vesz, és az egyezmény minimumnormaként fog működni. A Bizottság arra számít, hogy az elkövetkező években a strasbourgi és a luxembourgi esetjog harmonikusan alakul, és közeledni fog egymáshoz.

Most konkrétabb kérdésekre térek át.

Az eljárási jogról: az Európai Emberi Jogi Bíróság vagy az Európai Unió Bírósága számára ez nem kérdés. Ez jelenleg a brit eljárásjogi rendszer számára téma, és már tárgyalásokat kezdtem a brit kormánnyal arról, hogy felül tudnák-e vizsgálni eljárásjogi rendszerüket, amely bizonyos esetekben, például a sajtószabadság eseteiben, valóban nagyon kártékony lehet.

Az Európai Parlament előadóinak az irányításával eddig kitűnő munkát végzett. Számítok a Parlamentre, hogy továbbra is részt vesz ebben a bizonyosan nehéz és hosszú folyamatban, melynek során meg kell oldanunk a technikai problémákat – és a technikai problémák valóban erőteljesen átpolitizálódhatnak –, ezért számítok a Parlamentre, hogy továbbra is részt vesz majd ebben az igen nehéz feladatban.

Ami az Európai Parlament és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése közötti viszonyt illeti, ezt a Parlamentre bízom. Ha szükségük van segítségre, állok rendelkezésükre ebben a vonatkozásban, de a parlamenti képviselők dolga annak kimunkálása, hogy közös nevezőt találjanak, és szerintem ez nem lehet olyan nehéz.

Az NBB-t illetően: a Tisztelt Ház már fogadta a Bíróság főügyészét, Moreno-Ocampo urat, és az NBB elnökét, Song urat. Úgy vélem, ez erőteljes politikai üzenet volt az Európai Parlament részéről, hogy a Parlament nemcsak Európán belül, hanem Európán kívül is komolyan veszi az emberi jogokat.

Az is meggyőződésünk, hogy a kampalai konferencia ebben az évtizedben a nemzetközi igazságszolgáltatásnak szentelt legjelentősebb nemzetközi konferencia. Számottevő eseménnyé kell tennünk. Ebben a vonatkozásban is számítok a Parlamentre, mivel tudom, hogy egyes parlamenti képviselők ott lesznek Kampalában, és fel is fognak szólalni.

Tudjuk, hogy az EU jelentős szerepet játszott és játszik majd azzal, hogy a konferencia eredményeit beépíti a nemzetközi igazságszolgáltatásra és a harmadik országoknak nyújtott uniós segítségre vonatkozó politikáiba, és mindenekelőtt a következő hónapokban és években lezajló minden tárgyalásba. Különösen a nemzeti képességépítést fogjuk továbbra is támogatni annak érdekében, hogy a nemzeti bíróságok megerősödjenek, és képesek legyenek a Római Statútum hatálya alá tartozó bűncselekmények hiteles és hatékony nemzeti kivizsgálására.

Politikánk e tekintetben továbbra is változatlan és ugyanolyan kiterjedt, de most már van egy új eszközünk, a Lisszaboni Szerződés, mely új képességgel ruház fel bennünket arra, hogy következetesebbek és hatékonyabbak legyünk a Bíróság támogatásában. A Parlament által az állásfoglalásban és a vita során kifejezett ösztönzéssel összhangban a főképviselő/a Bizottság alelnöke és szolgálatai továbbra is határozottan elő fogják mozdítani a Római Statútumhoz való egyetemes csatlakozást. Ezt Európán kívüli partnereinkkel folytatandó minden megbeszélésünk során rendszeresen meg fogjuk tenni.

Volt két igen konkrét kérdés, melyekre szeretnék röviden válaszolni.

Az első az volt, hogy az al-Bashir elnök ellen kiadott elfogatóparancs vajon a megoldás, avagy a probléma része-e. A Bizottság egyértelműen úgy ítéli meg, hogy egy hosszú távú megoldás része, mivel az elfogatóparancs azt bizonyítja, hogy a Bíróság felállításával az igazságszolgáltatás azonnalivá vált. Bárki legyen is az illető, még ha államfő is, és még akkor is, ha az elfogatóparancsot nem hajtják azonnal végre, ez utóbbi nem fog eltűnni, mert az NBB állandó bíróság, tehát hadd nyugtassam meg Önöket afelől, hogy az EU továbbra is sürgetni fogja Szudánt a Bírósággal való teljes körű együttműködésre.

Arra a kérdésre, hogy a Bizottság benyújt-e módosításokat a kampalai találkozón, a válaszom „nem”, mivel az EU mint olyan nem részese a konferenciának – a módosításokat a tagállamok fogják megtárgyalni. Ugyanakkor a Bizottság tevékeny részt vállal majd a konferencia mérlegmegvonó tevékenységében, és teljes mértékben számítunk a spanyol elnökségre az európai nemzetek olyan értelmű irányításában, hogy a szavuk messzire hangozzék ezen a konferencián.

 
  
MPphoto
 

  Ramón Jáuregui Atondo , előadó. – (ES) Elnök asszony, szeretném köszönetemet kifejezni az összes felszólalónak, mivel elsöprő többségük igen kedvező véleményt nyilvánított a holnap szavazásra kerülő csatlakozási megállapodással kapcsolatban; az egyetértés majdnem egyhangú volt.

Különösen Reding asszonynak köszönöm, hogy alkalmat adott nekünk a további együttes munkára, hiszen felettébb összetett tárgyalásoknak nézünk elébe, és úgy gondolom, hogy a Parlamentnek a tárgyalások közvetlen közelében kell lennie.

Gyorsan szeretnék válaszolni néhány kérdésre és tisztázni néhány dolgot. A csatlakozás, hölgyeim és uraim, nem jelképes tett, hanem jogi értékkel bír. Egyesek azt kérdezik, hogy mi értelme van, és milyen többletet hoz. Íme egy példa.

Tételezzük fel, hogy egy európai uniós személyzeti versenyvizsga hátrányosan megkülönbözteti a magyar jogászokat, például valamilyen technikai jellegű vagy bármilyen egyéb okból. Hová fordulnak a magyar jogászok a panaszukkal? Az Európai Unió Bíróságához. Milyen többlettel jár a csatlakozás? Azt a lehetőséget kínálja e magyar jogászok számára, hogy ha az egyenlőséghez való jogukat az Európai Unió Bírósága nem ismeri el, akkor panaszukkal az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatnak. Ez egy új bíróság, egy új lehetőség az alapvető emberi jogok, például az egyenlőséghez való jog szavatolására. Tehát világos, hogy ez az esemény nem szimbolikus, hanem jogi hozzájárulást jelent.

Két dolgot is szeretnék tisztázni, hölgyeim és uraim. Egyes parlamenti képviselők kifejezték azt a kívánságukat, hogy a tárgyalások ne korlátozódjanak az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozásra, hanem az egyezmény által az évek során kialakított jegyzőkönyvek, és különösen az alapjogi charta által elismert jogokra hivatkozó jegyzőkönyvek kerüljenek beépítésre, mivel így egyenértékűség alakulna ki a két okmány között.

Végezetül a Parlament az egyezmény és az Európa Tanács szerveihez és hatóságaihoz való csatlakozásra is felszólít, mivel ez lehetővé teszi az egyetemes emberi jogi védelmi rendszer elismerését, ideértve a Torinóban aláírt Európai Szociális Chartát is.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - A vita végén állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam.

A közös vitát lezárom.

A szavazásra 2010. május 19-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Oana Antonescu (PPE) , írásban. – (RO) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése megteremti a jogi keretet ahhoz, hogy az Európai Unió csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE), és az EU ezáltal az egyezmény 48. aláírójává váljon. Az EJEE-hez való uniós csatlakozás ki fogja egészíteni a Lisszaboni Szerződés által a kötelező jogi erővel bíró alapjogi chartán keresztül megteremtett védelem szintjét.

Az Emberi Jogok strasbourgi székhelyű Európai Bírósága hatáskört kap majd arra, hogy az egyezménynek való megfelelés tekintetében bírósági ellenőrzést gyakoroljon az uniós intézmények, szervek és ügynökségek tevékenysége fölött, ideértve az Európai Unió Bíróságának a határozatait is, és ezáltal az EU-n belül az alapvető jogok bírósági ellenőrzésének újabb rétegét hozza létre. Az EU csatlakozását követően az egyezmény Európában az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének minimumnormáit fogja nyújtani, és kötelezően alkalmazandó lesz, különösen azokban a helyzetekben, amikor az EU által nyújtott védelem alacsonyabb szintű, mint az egyezmény által nyújtott védelem szintje.

Úgy gondolom, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak egyaránt tájékoztatókat kell szervezniük, melyeken elmagyarázzák a csatlakozás összes következményét és hatását, hogy a polgárok teljesen tisztában legyenek e folyamat jelentőségével.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D) , írásban. – (RO) Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozása a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének logikus következménye, és elmélyíti az integrációt és egy közös politikai térség kialakítását. Az EJEE-hez való uniós csatlakozás nagyobb koherenciát teremt majd egyrészt az Európai Unió, másrészt az Európa Tanács tagországai és az Európa Tanács páneurópai emberi jogi rendszere között.

Véleményem szerint az EJEE-hez való csatlakozás legszámottevőbb végeredménye az lesz, hogy a polgárok számára ahhoz hasonló védelmet nyújt majd az EU fellépéseivel szemben, melyet jelenleg a polgárok valamennyi tagállam fellépésével szemben élveznek. Ez lényeges fejlemény, figyelemmel arra, hogy a tagállamok jelentős hatásköröket ruháztak át az Európai Unióra. Logikus, hogy az EU mint olyan által hozott döntések ellen az Európai Emberi Jogi Bírósághoz lehessen folyamodni. Ha egyszer európai polgáriságról beszélünk, akkor ezt konkrét tartalommal is kell megtöltenünk, mely e lehetőséget is magában foglalja.

Remélem, hogy ez az európai polgárok számára felkínált újabb eszköz könnyen hozzáférhető lesz, és különösen abban reménykedem, hogy az egyezményhez történő csatlakozás segíteni fog, hogy az Európai Unión belül az emberi jogok összefüggőbb kerete alakuljon ki.

 
  
MPphoto
 
 

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D) , írásban. – (PL) Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló közeljövőbeli tárgyalásokkal kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet a külkapcsolatok témájára. Ez ugyanis olyan terület, melyet az egyezményhez való uniós csatlakozás különösen érinteni fog. Vajon miért? Először is, engedtessék meg, hogy emlékeztessem saját magunkat arra, hogy a Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Unió Bíróságának a külpolitika terén igen korlátozott a joghatósága. Az egyezményhez való csatlakozás részben kompenzálni fogja ezeket a korlátozásokat azáltal, hogy biztosítja az Unió tevékenysége valamennyi vetületének külső igazságszolgáltatási felügyeletét. A strasbourgi emberi jogi bíróság jogot kap arra, hogy értékelje, hogy az Unió tevékenységének valamennyi területén, tehát a külpolitikában, is miként tartja be az alapvető jogokat. Másodsorban, senkit sem szükséges emlékeztetni arra, milyen gyakran merül fel a megbeszélésekben témaként, köztük az Európai Parlament fórumán is, hogy az Uniónak a harmadik országokkal fennálló kapcsolataiban tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. Az egyezményhez történő csatlakozás tehát hitelessé teszi majd az Uniót a harmadik országokkal az emberi jogokról folytatott párbeszédében. Nincs kétség afelől, miszerint azzal, hogy az Unió aláveti magát a strasbourgi emberi jogi bíróságnak, lehetősége nyílik a kül- és biztonságpolitika emberi jogi vetületének az erősítésére, és ezáltal az emberi jogok eszméjének hatékonyabb világméretű előmozdítására, már amennyiben az EU komolyan veszi saját emberi jogi kötelezettségeit. Reméljük, hogy ez így fog történni.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE) . – (PL) Az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozása kétségtelenül helyes lépés a polgárainknak biztosítandó egyenlő és korrekt előjogok szavatolásának az útján. Oda kell hatnunk, hogy az egyezmény alapelveit minden tagállamban betartsák. Ez az Unió és az Európa Tanács tagállamai közötti jogalkotási kohéziót is javítja majd, és növelni fogja azon intézmények számát, melyekhez a polgárok jogsérelem esetén folyamodhatnak. Ez a minden személyt megillető alapvető szabadságok védelme terén tett számos európai parlamenti kezdeményezésnek a jelentőségét és hitelességét is fokozni fogja. Mindazonáltal ne feledkezzünk meg arról, hogy a harmadik országok lakossága jogainak hangoztatása mellett az Uniónak először arról kell gondoskodnia, hogy ezeket a jogokat a tagállamaiban se sértsék meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D) , írásban. – (LV) Van egy ország az Európai Unióban, ahol a lakosság mintegy 20%-ának az emberi jogait és alapvető szabadságjogait majd’ 20 éve megsértik. Lettország 2004-ben ennek dacára felvételt nyert az Európai Unióba. A lett csatlakozási tárgyalások idején a lett kormány megígérte az akkori uniós bővítési biztosnak, Günther Verheugennek, hogy megoldja az állampolgársággal nem rendelkezők problémáját, de az ígéretek ellenére a kérdés a mai napig sem oldódott meg. Ennek következtében mintegy 340 000 állampolgársággal nem rendelkező polgár él az Európai Unió területén. Lettországban ezek az emberek másodosztályú polgárok, akik nem dolgozhatnak a közszférában, és még olyan körzetekben sem tölthetnek be állami állásokat, ahol a lakosságnak több mint a 60%-a nem állampolgár. Lettországban van egy város, Daugavpils, ahol a lakosságnak több mint 90%-a oroszajkú. Ennek ellenére a városban tilos az oroszt hivatalos nyelvként használni, és a lakosság 30%-ának nincs szavazati joga a helyhatósági választásokon. Az oroszajkú városban megválasztott önkormányzati képviselők megbeszéléseken nem használhatják az anyanyelvüket. Bármilyen furcsának tűnjék is, az Európai Bizottság a mai napig nem talált sem megfelelő érveket, sem időt arra, hogy befolyást gyakoroljon a lett kormányra, hogy az vessen véget a nyelvi alapú megkülönböztetésnek. Feltétlenül szükség van egy munkacsoport felállítására, amely haladéktalanul feltárná a lettországi helyzetet, máskülönben nem látom be, mi értelme lenne annak, hogy az EU részese legyen az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezménynek. Világosan és egyértelműen tudatnunk kell, hogy az Európai Unión belül van egy ország, ahol a lakosság több mint 25%-ának a jogait sok éve óta cinikusan lábbal tiporják.

 
  
MPphoto
 
 

  Rafał Trzaskowski (PPE) , írásban. – (PL) Amikor az Európai Uniónak az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról beszélünk, akkor az immáron tíz éve folyó munkáról szólunk, és többek között az Európai Unió Bírósága, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága közötti versengéssel kapcsolatos számos félelemről is beszélünk. Ez bizonyosan problémákhoz fog vezetni az Európai Unió Bíróságának joghatósága és függetlensége terén. Mégis azt gondolom, hogy a tíz év elteltével elért eredményeink jelenthetik a két rendszer egymást kiegészítő jellegét, ezért talán fel kellene hagynunk az ilyen hierarchikus gondolkodással. Az Európai Unió Bírósága már jó ideje a strasbourgi emberi jogi bíróság munkáját folytatja, és fordítva. Mindkét rendszer egyszerre létezik, és nincs versengés közöttük, ezért lehet, hogy ezek a félelmek alaptalanok. Az egyezményhez jelképes okokból is csatlakoznunk kell, de mindenekelőtt azért van szükségünk az egyezményre, mert ez fogja kiteljesíteni az emberi jogok uniós rendszerét, és az uniós polgárok szemében nagyobb hitelességet fog kölcsönözni az Uniónak, mivel a polgárok ezáltal az eddigi gyakorlattal ellentétben nemcsak a tagállamokkal szemben, hanem az Európai Unió és intézményei ellenében is védelmet fognak élvezni. Ezért örülnünk kell annak, hogy a rendszer megerősödik. Ugyanakkor bizonyos lojalitásra igenis szükségünk van, hogy a rendszer hitelességét ne ássuk alá. Ezért azt javasoljuk, hogy az egyezmény kínálta lehetőségek felhasználásával a tagállamok uniós jogi ügyekben ne indítsanak eljárást egymás ellen.

 
Utolsó frissítés: 2010. augusztus 19.Jogi nyilatkozat