Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita az alábbiakról:

– van Nistelrooij úr jelentése a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletben szereplő, a kutatás és az innováció számára elkülönített összegek, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram egymást erősítő hatásainak a városokban és régiókban, valamint a tagállamokban és az Unióban való megvalósulásáról [2009/2243(INI)] (A7-0138/2010),

– Grech úr jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében az egységes piac létrehozásáról a fogyasztók és az állampolgárok számára [2010/2011(INI)] (A7-0132/2010),

– Hoang Ngoc úr jelentése a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságáról és a gazdaságélénkítésről [COM(2009/0545 - 2010/2038 (INI))] (A7-0147/2010), és

– Cortés Lastra úr jelentése a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról [2009/2235(INI)] (A7-0129/2010).

  Lambert van Nistelrooij , előadó. – (NL) Ez valóban egy igen koherens csomag. A szigorúbb és szilárdabb pénzügyi és gazdasági kormányzásról szóló vita után most számos olyan alapul szolgáló ügyet vitatunk meg, amelyek fontosak az EU 2020 stratégiával kapcsolatban szükséges kötelezettségvállalások vonatkozásában.

A Parlament kifejezetten a Bizottságra és – különösen – a Tanácsra kívánja bízni e javaslatokat; elfogadhatatlan a Tanács számára, hogy júniusban anélkül hozzon döntéseket, hogy mi kifejezett megállapodásra jutottunk volna számos alapul szolgáló kérdésben. Az irányokról és a közeljövőben történő végrehajtásról beszélünk. Vegyük például a vezető projekteket, amelyekhez szintén rövidesen közös támogatásra lesz szükség. Igen fontos ezért, hogy most elegendő időt fordítsunk erre.

Mind Cortés Lastra, mind pedig a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében készített saját jelentésem a politikák szinergiáját érinti, figyelemmel az Európát szolgáló kimenetekre vagy eredményekre. A dolog szépsége, hogy jobban is csinálhatjuk; sőt, jobban kell csinálnunk. A tevékenységeink számos területen széttöredezettek – ha egy pillantást vetünk a világban bekövetkezett fejleményekre, a versenyre, és azokra a dolgokra, amelyekkel meg akarunk birkózni. Összefoglalásul: a dolgokat ügyesebbé, zöldebbé, fenntarthatóbbá és inkluzívabbá kell tennünk.

A Gazdasági és Monetáris Bizottság által benyújtott jelentés szintén a kormányzásra és az elegendő pénzügyi források biztosítására – többek között az oktatás számára – vonatkozik. Tömören összefoglalva abban bízom, hogy ma délután lefektetjük ezen állásfoglalás egyértelmű alapjait. Nem tudom, hogy holnap lesz-e szavazás, vagy konszenzust érünk-e el a kormányzás kérdésében. Azonban mindenesetre azt várom, hogy a Parlament júniusban képes lesz elfogadni végső álláspontját az EU 2020 stratégiáról.

Visszatérve a jelentésemre: ez egy végrehajtási jelentés. Alaposan megvizsgáltuk, hogy hogyan mennek a dolgok a kutatás és fejlesztés, a regionális politika és a kis- és középvállalkozások terén, és szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak – ideértve az 50. cikk értelmében közös felelősséget viselő Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagjait –, amiért segítettek jó eredményt elérni.

Mit állapítottunk meg?

1. Európában első osztályú kutatással rendelkezünk. A kutatás hasznosítása ugyanakkor elmaradott. A tudás szabad; bejárja a világot és nem lehet magunknak megtartani. Bár nagyon jók vagyunk a kutatásba történő befektetésben, a kutatás hasznosítása, az innováció piacra vitele és – következésképpen – a magas minőségű gyártás megtartása a világnak ezen a részén azonban elmaradott.

2. A jelentésem kitér arra, hogy jelenleg a regionális alapok negyedét költjük kutatási infrastruktúrára és innovációra. Ez lényeges változás, a prioritások felállítása történik a jelenlegi időszakban, hála a Bizottság kezdeményezéseinek. A forráselkülönítés a hatékonyan működő és a régiók, települések és városok menetrendjét határozottan befolyásoló eszközök egyike. A tudásalapú gazdaságban – amilyenné fejlődünk – jobb profilhoz és magasabb fokú specializációhoz vezet.

3. A jelentésemben – képviselőtársaimmal együtt – számos javaslatot tettem a kutatás/innováció/termelés lánc fejlesztésére, szem előtt tartva a nagyobb hatékonyságot. Fel kell ismernünk a Lisszaboni Szerződésben meghatározott területi dimenzió fontosságát. A minél átfogóbb hatás elérése érdekében számos területre kell összpontosítanunk; bátorságra van szükségünk, hogy egy régióban a termelést specializáljuk – a specializáció elve mellesleg régi elv az Európai Unióban – azzal a feltétellel, hogy jó kapcsolatok állnak rendelkezésre a tudás továbbadására (széles sávú vagy hagyományos infrastruktúra). Ha az Unió pénzt fektet be, együttműködésnek is kell lennie a…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

  Liem Hoang Ngoc , előadó. – (FR) Elnök úr, hölgyeim is uraim, a saját kezdeményezésű jelentés – amelyről a héten szavazunk – különös szimbolikus jelentőséggel bír azokban az időkben, amikor a piacok képtelenek értékelni az euróövezet gazdasági helyzetével összefüggő kockázatokat.

Súlyos költségvetési kiigazító politikák követelése után már kétségbe vonják azt is, hogy a tagállamok képesek-e újra beindítani a növekedésüket és – következésképpen – képesek-e az adósságaikat terhelő kamatok kifizetéséhez szükséges adójövedelemre szert tenni. Sajnos nem lehetséges kockázatértékelést végezni az olyan súlyosan bizonytalan környezetekben, mint amilyenben a világgazdaság ma áll. Az ilyen értékelések sokkal fontosabbak az Európai Unióban, ahol a termelés kapacitáskihasználási mutatója soha nem látott alacsony értéket mutat.

Befektetés helyett a vállalkozások használaton kívül helyezik a gépeket, mert – bár a fellendülés jelei már a 2009-es év végén jelentkeztek – hiányzik a kereslet. A növekedés akár az ellenkezőjébe is fordulhatna, ha a korlátozó intézkedések már csírájában elfojtanák a fellendülést. A jelentésünk első célkitűzése pontosan a válságból történő kilábalásra irányuló politikák megindítása optimális időzítésének meghatározása volt. Azt javasoltuk, hogy a támogatási intézkedéseket tartsuk fenn mindaddig, amíg a normális termelési kapacitás kihasználása a visszatér a normális állapotba. Az javasoltuk ezért, hogy ratifikáljuk az anticiklikus költségvetési politikák elvét, amelyeket sikeresen kidolgoztunk a krízis első szakaszában még 2008-ban és 2009-ben, és amelyek megfelelnek a 2005-ös Stabilitási Paktum reformja szellemének.

Ezen politikák automatikus stabilizátorok alkalmazásával járnak, vagyis a ciklus csúcsán az adósság visszafizetésére szolgáló elsődleges költségvetési egyenleg többletét elkülönítjük és a ciklus mélypontján lehetővé tesszük a tagállamok számára, hogy az ösztönző csomagokhoz szükséges forrásokat kölcsönvegyék. Jelenleg a ciklus mélypontján vagyunk. A kamatlábak határozottan nyomás alatt állnak és az adósság fenntarthatóságát fenyegetik. Mivel ez a helyzet, az Európai Központi Bank helyesen jelentette be, hogy visszavásárol néhány adósságot, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára a finanszírozási forrásaik diverzifikációját.

Ugyanakkor – annak ellenére, hogy a gazdasági szakirodalom eddig soha nem határozta meg a fenntarthatóság ilyen koncepcióját – indokoltnak tűnhetnek-e a piacok által követelt kockázati prémiumok? Nem, ha figyelembe vesszük, hogy a jelzálog derivatívák piacának kockázatát – csak úgy, mint az államadósságok piacán – nem lehetséges értékelni. Ezért javasoljuk jelentésünkben, hogy különös figyelmet kell fordítani a strukturális deficit indikátorokra ahelyett, hogy…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

Ezért javasoljuk jelentésünkben, hogy különös figyelmet kell fordítani a strukturális deficit indikátorokra ahelyett, hogy a folyó fizetési mérleg hiányára összpontosítanánk, amelynek mértéke a tényleges költségvetési hiány romlásától függ. Ez a válság eredménye, amely legyengítette a növekedést és az azzal járó adóbevételt. E bevételt hátrányosan érintette továbbá az adókulcsok csökkenése, amely azonban nem fejtette ki a kívánt hatást a kínálati oldalon.

Jelentésünk három javaslatot kínál, összekötve egyes működési indikátorokkal. Az első javaslat, hogy tartsuk fenn a támogatási intézkedéseket a talpra állás konszolidációjáig. A második javaslat, hogy kövessük a strukturális deficiteket, amelyek a tényleges költségvetési hiányok romlása ellenére még mindig közel egyensúlyban vannak, annak érdekében, hogy az államháztartások helyzetével kapcsolatban megerősítő jelzést küldjünk a piacok felé. A harmadik javaslat, hogy értékeljük az adókedvezmények – és különösen egyes adócsökkentések – hatékonyságát, amelyek összefüggnek az adóbevétel csökkenésével.

Sajnálatos módon a Gazdasági és Monetáris Bizottságban helyet foglaló liberálisok és konzervatívok számára a józan ész nem sokat számít; a válság hatása nem sokat számít; ahogyan az a tény sem számít sokat, hogy a súlyos adósság is a bankok megmentésére irányuló tervek következménye. Csak a pénzügyi piacok hatékonyságába vetett vak hitük számít; csak a nyilvánvalóan elavult Stabilitási Paktumnak való dogmatikus megfelelés számít. Nem látják az Unió megerősítéséhez elengedhetetlen gazdasági kormányzáshoz szükséges eszközök létrehozásának szükségességét. A helyzet az, hogy koplaló kúrára fogják Európát és makacsul próbálnak megfelelni a paktumban rögzített feltételeknek, a siker bármilyen biztosítéka nélkül és kockáztatva a talpra állás szétzúzását, egyben elfelejtve a társadalmi kohéziót. Ezt az álláspontot védelmezték a Gazdasági és Monetáris Bizottságban. Az ottani szavazás óta Európa gazdasági egészsége tovább romlott. Az Európai Központi Bank és a Bizottság végre előállt olyan monetáris és költségvetési eszközökkel, amelyeknek lehetővé kellene tenniük számunkra a gazdasági kormányzás javítását az euróövezetben. A piacok azonban ismét zuhantak, nyugtalankodva a takarékossági tervek miatt.

A Gazdasági és Pénzügyi Tanácsnak hétfőn megint mindent elölről kellett kezdeni. Ilyen háttér előtt az általunk most benyújtott módosítások összességükben igen mérsékeltek; és benyújtunk néhány újat is. A javaslatok a Stabilitási Paktum rugalmas végrehajtása mellett érvelnek azért, hogy a nemkívánatos takarékossági kúrákat el lehessen kerülni. Ezek a jelek, amelyeket a Parlamentnek küldenie kell. Karas úr, az ideológiai reflexekből induló reakciók ideje, ahogyan a rövid távú nemzeti választási lépések ideje is, már elmúlt. Európának olyan politikákra van szüksége, amelyeket az Unió erősítésére irányuló igaz vágyak motiválnak. Amennyiben Ön és képviselőcsoportja nem állnak készen erre a feladatra, amennyiben nem képesek a továbbiakban a közérdeket képviselni, úgy biztos lehet benne, hogy polgáraink levonják majd a következtetéseiket, mert most az euróövezet jövője forog kockán.

  Ricardo Cortés Lastra , előadó. – (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak és segítőiknek, valamint a Regionális és Fejlesztési Bizottság Titkárságának hozzájárulásukért, továbbá az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának, és a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a szakszervezeteknek, és az európai regionális hálózatoknak és társulásoknak a közreműködésükért.

Számos regionális társulás és intézmény – különösen a Régiók Bizottsága, az Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciája, az Európai Régiók Közgyűlése, az Európai Régiók Kutatási és Innováció Hálózata, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatósága, és az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága – képviselőivel találkoztam a jelen jelentés készítése során. Szeretnék mindannyiuknak köszönetet mondani rendelkezésre állásukért és érdekes hozzájárulásaikért.

A módosított címmel – amely most már hivatkozik az Európa 2020 stratégiára – a jelentés fő célkitűzése a kohéziós politikát – mint erős, megfelelően finanszírozott, az Európai Unió minden régiójában jelen lévő, és az Európa 2020 stratégiában kulcsfontosságú politikát – megvédeni.

A jelentést gyakorlatilag egyhangúlag fogadta el a Regionális Fejlesztési Bizottság: 40 szavazat mellette, 1 tartózkodás, és 1 ellenszavazat.

A jelentés első része röviden elemzi a kohéziós politika hozzájárulását a lisszaboni stratégiához és rámutat a regionális és helyi hatóságok, valamint a társadalmi, gazdasági és civil társadalmi szereplőknek a lisszaboni stratégiába való bevonásának korlátaira, amely annak elfogadását, kommunikációját és hatékonyságát bonyolulttá teszi. A jelentés az értékelések szükségességére hív fel nemcsak a tényleges kiadásokkal, hanem a tényleges hatásokkal kapcsolatban is.

A második rész az Európa 2020 stratégia jövőjével kapcsolatos ajánlásokkal foglalkozik és kiemeli a régiók, a többszintű kormányzás, valamint a partnerség elvének fontosságát, valamint a kohéziós politikának az Európa 2020 stratégiába történő beépítésének fontosságát, mint az Európa 2020 stratégia sikeres végrehajtásához szükséges előzetes feltételt.

Elengedhetetlen továbbá, hogy a társadalmi és gazdasági szereplők, valamint a civil társadalom általános részvételét erősíteni kell annak elkerülése érdekében, hogy a stratégia ne szakadjon el az érintett felektől és ne váljon általuk hiteltelenné.

E rész kiemeli az oktatás, a képzés, a kutatás és az innováció kulcsfontosságú szerepét, az úgynevezett tudásháromszög létrehozása elősegítésének fontosságát, és a kis- és középvállalkozások támogatásának szükségességét, ami igen gyakran úttörő szerepet tölt be az innovációban.

Ugyanakkor azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a legtöbb nehézséggel szembesülő régiók és társadalmi csoportok meghatározott szükségleteit. Következésképpen szükség van némi rugalmasság lehetővé tételére.

Különösen a kutatásba és fejlesztésbe, az oktatásba és képzésbe történő beruházás ösztönző hatásának elősegítése érdekében védelmezzük a nemzeti stratégiai referenciakeretek és a nemzeti reformprogramok közötti egymást erősítő hatások növelésének szükségességét, illetve a stratégiai célkitűzésekhez kapcsolódó különböző európai, nemzeti és regionális politikák közötti nagyobb koordinációt és koherenciát.

Az Európai Beruházási Bank fontos szerepet játszik – és játszania kell továbbra is – a pénzügyi tervezésben, a kooperációban, és a régiók és kis- és középvállalkozások támogatására irányuló támogatási eszközök terén. Feladatainak – és minden kedvezményezett feladatainak – megkönnyítése érdekében ugyanakkor további lépéseket kell tenni a nagyobb egyszerűsítés felé.

Összefoglalásul, a jelentés szilárd és megfelelően finanszírozott, a jövőre irányuló kohéziós politikát védelmez, amely jelen van minden európai régióban, és amely kulcsfontosságú szerepet játszik az Európa 2020 stratégiában.

  Louis Grech , előadó. – (MT) Elnök úr, a jelentésem lényegében az egységes piac mikro szempontú védelmével foglalkozik, hogy a piacot egységes projektnek tekintsük és vegyük figyelembe a 2012-es keretet, a 2020 stratégiát, valamint a legújabb pénzügyi válságot.

Az egységes európai piac és az európai piac feltámasztására irányuló stratégiáknak és cselekvési folyamatoknak pragmatikus, kiterjedt és átfogó megállapodáson kell alapulniuk, amely átfogja valamennyi tagállamot, és amely elsősorban olyan prioritásokra összpontosít, amelyeket a tagállamok hajlandóak vállalni.

Európának 2020 stratégiákat kell kidolgoznia, amelyek lehetővé teszik, hogy a piac legyen a vezető tényező a gazdasági fellendülésében, ugyanakkor elfogadottságot vív ki a polgárok körében azok érdekeinek védelmével, a fogyasztók körében azok jogainak védelmével, valamint a kis- és középvállalkozások körében a helyes ösztönzők biztosításával. A jelentésem számos, az egységes európai piac rehabilitációjára irányuló stratégiai jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezést javasol. E kezdeményezések az egységes piacról szóló jogszabály létrehozásában csúcsosodnak ki, amely az azonnali cselekvést (2012) ötvözi a 2020 stratégia hosszú távú jövőképével.

Meghatározott nem jogalkotási javaslatokat is felkínáltam az állampolgárok chartájának elkészítésével kapcsolatban, amely rögzíti az állampolgárok jogait és azt, hogy mire jogosultak. Az is bíztató, hogy kedvező visszajelzéseket kaptam Barnier és Dalli biztos uraktól az európai polgárok által kifejezett 20 leginkább problémás kérdésre adott javaslatommal, egy kollektív jogorvoslati mechanizmus létrehozásával, és a polgárok által minden nap tapasztalt problémákra vonatkozó kommunikációs stratégiával kapcsolatban.

Igazán új, a fogyasztóvédelmen és társadalmi dimenzión nyugvó politikai gondolkodásmódot kell elfogadnunk, amely alapján felvázolhatók az Európai Unió által megalkotandó jogszabályok és elvégzendő feladatok. Csupán így érhetünk el egy – a Lisszaboni Szerződésben rögzített – igazán szociális piacgazdaságot.

Az elmúlt években sajnos az egységes piac nem volt képes arról meggyőzni polgárainkat, hogy az ő érdekeiket és törekvéseiket képviselné. Ennél még riasztóbb, hogy polgáraink és fogyasztóink egyre növekvő bizonytalanságérzetet és bizalmatlanságot tapasztalnak a piacon. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az egységes piac hagyományos meghatározását – amely szerint az egységes piac kizárólag a gazdasági dimenziókhoz kapcsolódik – újra kell fogalmaznunk. Új, közös megközelítést kell találnunk, amely holisztikus és teljes mértékben integrálja polgáraink, fogyasztóink és kis- és középvállalkozásaink érzéseit is. Ezt elérhetjük úgy, hogy vezető szerepet kínálunk számukra az egységes európai piac újraindításában. Az egységes piac dogmatikus típusú magyarázgatására irányuló erőfeszítések alábecsülik a kihívásokat, a következetlenségeket, az érdekeket, az eltérő meggyőződéseket és bizonytalanságokat, amelyeknek meg kell felelnünk.

Az egységes piac integrációs folyamata nem visszafordíthatatlan. A jelenlegi helyzeten változtatni kell. Az európai egységes piacot a rendkívüli legyengülés, következésképpen – a válsággal párhuzamosan megjelenő protekcionista magatartás nyomán – a jelentéktelenné válás veszélye fenyegeti.

Az egységes piac nem önmagában vett cél, hanem egy eszköz, amelynek jelentős módon hozzá kell járulnia minden európai polgár jobb életminőségéhez, hogy – Evelyne Gebhardt szavaival – „az egységes piac a polgárokért dolgozzon, ne ellenük”.

Egy életképes és erős egységes piac biztosításával kapcsolatban össze kell békítenünk a Mario Monti elemző és elgondolkodtató jelentésében hivatkozott feszültségeket a piaci integráció és a szociális célkitűzések között. A végleges elemzésben a domináns rendszer az, amelyik sikeresen teremt egyensúlyt az élő és versenyalapú gazdaságban, amelyik ösztönzi az innovációt, a munkahelyteremtést, és amelyik biztosítja a polgáraink által elvárt fogyasztóvédelmet, valamint a szociális és környezetvédelmet. Mindezt a kompromisszum és szolidaritás szellemében kell megvalósítani.

Végezetül, elnök úr, szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak és koordinátoroknak a hozzájárulásukért.

  Pervenche Berès , szerző. – (FR) Elnök úr, biztos úr, elgondolkodtam egy pillanatra az időzítésünkkel és a vitáink megszervezésére irányuló képességünkkel kapcsolatban. Boldog vagyok, hogy osztozhatom e vitában az Európai Parlament kezdeményezéseivel kapcsolatban, azonban úgy érzem, egy olvasztótégelybe kerültem, amely nem hinném, hogy pontosan megfelel az Európai Parlament EU 2020 stratégiára vonatkozó jövőképének. Persze lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim.

Másfelől, bízom abban, hogy Ön, elnök úr, osztozik az aggodalmamban, mivel május 10-én rendkívül fontos kérdést vetett fel Van Rompuy elnök úr előtt a tisztelt Ház nevében az alábbiakkal kapcsolatban.

A foglalkoztatási iránymutatások elfogadásával kapcsolatban idén – mondhatnám kivételes intézkedésként – a Bizottság és az Európai Parlament közötti különleges kapcsolat részeként és a Tanáccsal folytatott jó együttműködés szellemében, valamint figyelembe véve a némileg módosított menetrendet – a foglalkoztatási iránymutatásokat rendszerint a megelőző év végén teszik közzé; idén áprilisban tették azokat közzé és, bár a következő években hosszú ciklusra elköteleznek bennünket, még a tavaszi Európai Tanács előtt meg kell vitassuk azokat –, amelyet mindannyiunk nevében Ön is támogatott, felkérést küldtünk Van Rompuy elnök úr részére, amelyben felhívtuk az Európai Tanácsot, hogy jogosítsa fel az Európai Parlamentet a Lisszaboni Szerződés szerinti hatáskörök gyakorlására.

Láthatóan sem a Bizottságnak, sem a Tanácsnak nem áll szándékában fontolóra venni ezen felhívást, így tudatosan szándékukban áll megsérteni a szerződést. Azt hiszem, az e Házban található hatóságoknak vállalniuk kell a kötelezettségeiket és le kell vonniuk a következtetéseket ebből.

Ezen foglalkoztatási iránymutatások kihívásaival kapcsolatban – amely iránymutatások szerepet játszanak a 2020 stratégia végrehajtásában – fel kell hívnunk a hatóságok figyelmét azok olyan időkben betöltött fontosságára, amikor az európaiak 17%-a a szegénységi határ alatt él – kiemelném, hogy ezek az adatok 2007-ből származnak, vagyis még a válság kitörése előtti időkből – és amikor 23 millió polgárra a munkanélküliség leselkedik.

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban jelenleg két kérdés ad okot aggodalomra. Először is, a szegénység csökkentésére irányuló céllal kapcsolatban, amely úgy hiszem Andor biztos úr kezdeményezése volt; e célkitűzés szerepel a 2020 stratégiában és ennek örülünk. Nem értjük, hogy ez a kérdés hogyan képezheti viták, hezitálás tárgyát, és hogyan kérdőjelezhetőek meg az Unió hatáskörei a Tanácson belül, amikor a szerződés egyértelműen jelzi, hogy ezen a területen az Uniónak is vannak kötelezettségei.

A második kérdés a különböző politikák közötti kapcsolatra és konzisztenciára vonatkozik, mivel a Bizottság egyértelműen azt mondja nekünk, hogy alapvetően megváltoztatott dolgokat a 2020 stratégiában, mivel csökkentette a célkitűzések számát.

Azt hiszem, hogy az alapvető változtatásoknak többről kell szólniuk, mint egyszerűen a célkitűzések számának csökkentéséről. Amiről meggyőződtünk azonban az az, hogy a 2020 stratégiának figyelembe kell vennie az Unión belüli valós helyzetet. A valóság az, hogy azok, akik a válság következtében jelenleg a leginkább szenvednek, akiket a legsúlyosabb csapás ér, ugyanazok az emberek, akik lényegében biztosítják az Unió jólétét.

A helyzet az, hogy az európaiak alapvető érdekeivel szembemenő viták indulnak mindenfelé, hiszen épp akkor csökkentenék a beruházásokat, mikor azokra a legnagyobb szükség van; vagyis a hosszú távú tőkénket: az oktatást, a képzést és az egészséget.

Ezért van az, hogy szembekerülve e kihívással, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság arra hívja fel a hatóságokat, hogy kísérjék figyelemmel azt, hogy hogyan csökkenhetnek e területeken a közberuházások akkor, amikor a gyenge növekedés és a csökkenő magánberuházások nem léphetnek közbe, így az államháztartások talpra állása rövid távon nem biztosítható.

Ez egy alapvető jelentőségű menetrend-alkotási kérdés, és csak sajnálni tudjuk, hogy a gazdasági és pénzügyminiszterek képesek voltak a rendkívüli foglalkoztatási támogatások és a munkanélküliség csökkentésére irányuló intézkedések visszavonása mellett érvelni a szociális miniszterek megkérdezése nélkül az Unió e – mindannyiunk által ismert – tragikus foglalkoztatási és szociális helyzetében.

  Mary Honeyball , szerző. – Elnök úr, az EU 2020 stratégia az oktatási rendszerek teljesítményének fokozására, az európai felsőoktatás vonzóságának megerősítésére, a fiatalok számára mobilitási és tréning programok nyitására, a munkaerőpiacok modernizálására, a munkaerő mobilitásának növelésére, valamint a munkaerőpiacon való részvétel növelése érdekében a szükséges tudás és képességek növelésére irányuló cselekvéseket javasol.

Ezt aláírta a tavaszi Tanács is, kijelentve, hogy az uniós szintű cselekvéseket igénylő legfontosabb célkitűzések közé tartoznak a kutatás és fejlesztés körülményeinek jobbá tétele, az oktatási szint fejlesztése, az oktatást korán elhagyók számának csökkentése, valamint a fiatalok, idősebb munkavállalók és alacsonyan képzett munkavállalók munkaerő-piaci részvételének növelése.

A világméretű gazdasági válság azonban költségvetési csökkentésekhez vezetett a tagállamok oktatási szektorában szerte az Európai Unióban. Lettországot például mély gazdasági válság sújtja és az ország 34 felsőoktatási intézménye súlyos költségvetési megszorításokkal néz szembe, 50%-os költségvetési megszorítástól fenyegetve a felsőoktatásban. Az ír egyetemek 6%-os megszorítással szembesülnek, és az Egyesült Királyság sem mentesül ez alól, mivel Angliában a Felsőoktatási Finanszírozó Tanács szerint legfeljebb 500 millió eurós megszorításra kerülhet sor a felsőoktatásban.

Azért a helyzet nem mindenütt ilyen sanyarú. Egyes tagállamok – például Franciaország – jól állnak, a probléma azonban az, hogy eltérő mértékű a finanszírozás a tagállamokban. Az EU 2020 stratégia működése érdekében erős és koordinált megközelítésre van szükségünk. Kérem ezért a Bizottságot, hogy magyarázza meg először is, hogy miként kívánja biztosítani, hogy a tagállamok betartsák a 2020 stratégia oktatási céljai iránti elkötelezettségeiket – biztosítva, hogy e terület megfelelő támogatásban és finanszírozásban részesül, és nem szorul háttérbe a gazdasági válság eredményeként a költségvetések egyensúlyba hozására irányuló törekvések mögött –, másodszor pedig, hogy miként kíván további költségvetési eszközöket biztosítani ezeknek a fontos uniós szintű stratégiák és programok számára.

  Michel Barnier , a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Bizottság és Barroso elnök úr nevében szeretnék néhány észrevételt tenni a 2020 stratégiával kapcsolatban és reflektálni Grech és Hoang Ngoc urak igen érdekfeszítő jelentéseire; ezt követően kollégáim és barátaim, Hahn és Andor biztos urak, válaszolnak felváltva – a vita során, amelyen részt veszünk – a szóbeli kérdésekre, amelyek más ágazatokat érintenek: kohézió, foglalkoztatás, szociális dimenzió, kutatás és fejlesztés.

Engedjék meg, hogy mindhármunk nevében köszönetet mondjak az előadóknak és a Parlamentnek e kezdeményezésért, amelyre mindannyiunk számára rendkívül komoly és kihívásokkal teli időben kerül sor, gazdasági válság idején, az euróval kapcsolatos legújabb nehézségek közepette, amely egyértelműen kiemeli valamennyi tagállamunk egymástól való függőségét és országaink gazdaságpolitikái koordinációjának szükségességét. Most van a – bizonytalanság és válság által megengedett lehető legteljesebb mértékben közösen végzett – reagálás és cselekvés ideje. Az elmúlt napokban hozott döntések – álláspontunk szerint – igen lényegesek.

Nem megyek most végig a ma reggel kollégámmal, Rehn biztos úrral folytatott hosszú vitán. Nyilvánvaló, hogy eszközöket kell bevezetnünk gazdaságpolitikáink koordinációjának javítása érdekében, és azt gondoljuk, hogy a jelen Európa 2020 stratégia lesz az új, megerősített és koordinált gazdaságpolitika első eszköze.

E stratégiával kapcsolatos javaslatában a Bizottság már március elején hangsúlyozta az államháztartásaink stabilizálásának szükségességét. Az épp most elmúlt euróválság bizonyította számunkra ezen álláspont fontosságát. Kollégámhoz, Rehn biztos úrhoz hasonlóan tudomásul vettem az ezekre a kérdésekre Hoang Ngoc úr jelentésében vonatkozó javaslatokat.

Továbblépve, hölgyeim is uraim, 2020 sikerének van egy második előfeltétele, mégpedig az, hogy gazdaságunkat, gazdaságainkat szilárd vagy javított alapokra helyezzük. Természetesen a pénzügyi piacok olyan felügyeletének és szabályozásának szükségességére gondolok, amely a valódi gazdaságot szolgálja, nem pedig fordítva.

Megígérem Önöknek, hogy a Bizottság tartani fogja magát az ütemtervéhez ezeken a területeken. A következő év során benyújtunk minden ahhoz szükséges jogalkotási javaslatot, hogy formalizálhassuk a G20 csúcson közösen tett elköteleződéseinket négy nagy kérdéssel kapcsolatban: átláthatóság, felelősség, felügyelet és válságmegelőzés. Figyelemmel ezen kérdések számos részére – amelyeket már a jogalkotási vita során megfontoltak –, őszintén bízom abban, hogy a Parlament és a Tanács képes lesz hamar átlépni nézeteltéréseiken a vitatott szövegekkel kapcsolatban. A „pénzügyi felügyeleti” csomagra és a befektetési alap dokumentumra gondolok.

Helyre kell állítanunk a bizalmat. Hasznosítanunk kell továbbá minden erőforrást, hogy felszabadítsuk a gazdaságunk növekedési potenciálját. E munka nyilvánvalóan számos szempontból tevődik össze. A vita, vagyis a ma délutáni vita, bemutatta: a belső piac újraindítása, minden régió regionális politikája, ideértve a legtávolabbi régiókat is, mint például legkülső régiók, kohézió, gazdasági kormányzás, az államháztartások, foglalkoztatás, oktatás és kutatás életképessége.

Miről beszélünk, amikor az Európa 2020-ról beszélünk? Azt hiszem, ennek a 2020 stratégiának lehetővé kell tennie számunkra, hogy jobb perspektívából tekinthessünk a tagállamaink gazdasági politikáira, hogy elkerülhessünk bizonyos egyensúlyhiányokat vagy akár egyes versenyhelyzeteket is a jövőben. Az ilyen egyensúlyhiányok egészen nyilvánvalóak voltak a mostani válság során, és a válság sürgős kezelése mellett közép- és hosszú távon is dolgoznunk kell a gazdaságon. Az Európai Tanács a Bizottság javaslatai alapján ezért fogadott el öt közös célkitűzést: a 75%-os foglalkoztatási rátát, a GDP 3%-ának megfelelő befektetést a kutatásba és fejlesztésbe, továbbá az oktatás korai elhagyásának korlátozását, az egyetemi végzettséggel rendelkezők számának 40%-ra emelését, valamint a 20–20–20 célokat az energia és klímaváltozás terén. Végül pedig ott van még a társadalmi integráció fokozása a szegénység elleni küzdelem révén.

Az oktatás és a társadalmi integráció számszerűsített mutatóit a júniusi Európai Tanácsnak kell meghatároznia. A Tanács különböző fórumai előtt folyamatban van az e két célkitűzéssel kapcsolatos munka. Nagyon fontos, hogy pontosan megértsük, hogy a 2020 stratégia nem csupán jövőkép. Mindenekelőtt végrehajtandó konkrét programokból és reformokból áll, ezért javasolunk hét kiemelt kezdeményezést e stratégia részeként.

A kiemelt kezdeményezéseken túl európai eszközöket – különösen az egységes piacot, a pénzügyi eszközöket és külpolitikai eszközöket – is mobilizálunk majd bizonyos akadályok leküzdése érdekében. Szeretném ajánlani továbbá a néhány nappal ezelőtt benyújtott Monti jelentést, és szeretném elismerésemet kifejezni Grech úr felé az átgondolt munkáért, aki emberközpontú és konkrétabb dimenziót ad a belső piacnak, ahogyan azt én is szeretném tenni.

A végrehajtással kapcsolatban is vannak bizonyos követelmények. Ezért kerültek benyújtásra a hatékonyabb kormányzási mechanizmusokra irányuló javaslatok, amelyekhez szükséges a tagállamok, valamint a Bizottság részvétele a nyomon követési folyamat minden szintjén. Az Európa 2020 magukban a tagállamokban végrehajtandó reformok elfogadását is jelenti. Utóbbiaknak összehangoltan nemzeti reformprogramokat kell beküldeniük mostantól az év végéig, miközben továbbra is betartják a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Hoang Ngoc úr, ha megengedi, szeretnék rámutatni, hogy ez a paktum már mintegy 10 éve támogatást élvez mind a bal-, mind pedig a jobboldali kormányok részéről.

A Bizottság végül felhívja az Európai Parlamentet, hogy tegye, amit olyan jól csinál, és játsszon még nagyobb szerepet az új stratégiában. A válság idején szeretnék világos üzenetet küldeni a tagállamok felé. Ez a célja a Bizottság által javasolt integrált iránymutatásoknak. Ezeket csak azt követően fogadják el, hogy Önök benyújtották véleményüket. A helyzet sürgősségére figyelemmel azonban végre kell hajtanunk ezt a stratégiát. Politikai megállapodásra kell törekednünk az Európai Tanács júniusi ülésén.

Fogalmazzunk világosan, elnök úr, hölgyeim és uraim: a világ többi részén már végrehajtják a középtávú társadalmi és gazdasági stratégiákat. Európa nem maradhat le.

Összegzésül, az Európai Parlament betölti szerepét és ezért köszönetet mondunk ezért, a polgárok mozgósításáért különösen a nemzeti parlamenteken keresztül; lenyűgözött a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és annak elnöke, Malcolm Harbour által vezetett kezdeményezés a szolgáltatási irányelvvel kapcsolatban, amelyek összehozták a nemzeti parlamenteket és az Európai Parlamentet. Vannak más példák is és ez egy igen fontos vállalkozás.

Összefoglalásul szeretném megerősíteni, hogy a Bizottság kívánságaik szerint fog cselekedni és érdemben tölti majd be a szerepét ezen stratégia végrehajtása, valamint az új, jobb minőségű, fenntarthatóbb és méltányosabb, a polgárok által elvárt növekedés Önökkel történő felépítése során.

  Ivaylo Kalfin , a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – (BG) Elnök úr, biztos urak, minden rendben lenne, ha az Európa 2020 stratégiáról a gazdasági válság bekövetkezése nélkül beszélnénk. A probléma az, hogy a jelenlegi válságban és a történtek után az Európa 2020 stratégia nem elég nagyra törő és nem elég dinamikus.

A probléma – amelyre az elmúlt hetekben minden kérdés vonatkozott – az, hogy van-e, ahogyan az európai politikák esetében eddig mindig volt, elegendő mértékű koordináció az Európai Unióban az előrelépés megtételéhez. Abból, amit látunk, e koordináció megfelelő a növekedés idején, azonban válság idején nem felel meg a követelményeknek. A másik lehetőség, hogy számos további funkciót – nemcsak koordinációs, hanem döntéshozatali funkciót is – kell átvinni európai szintre, hogy maga Európa lényegesen nagyra törőbb feladatokat határozhasson meg és lényegesen vezetőbb szerepet tölthessen be ebben a koordinációban.

Ez egy alapvető és megválaszolandó kérdés. Ha nem válaszoljuk meg, nem leszünk képesek megfelelően meghatározni a 2020 programot sem. Azt hiszem, az elkövetkező hetekben főleg e kérdésekre kellene összpontosítanunk.

  Othmar Karas , a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim, nagy öröm számomra Hahn urat, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős tagját és Barnier urat, az Európai Bizottság belső piacért felelős tagját egymás mellett helyet foglalva látni, mivel alapvető fontosságú, hogy a regionális politikát ne játsszuk ki a belső piaccal szemben. Ehelyett biztosítanunk kell, hogy azok kiegészítsék egymást, és hogy mindkettő erős legyen, hogy elérhessük az Európa 2020 célkitűzéseit.

Itt és most meg kell kezdődnie az Európa 2020-nak, nem maradhat csupán a célkitűzések egy jegyzéke. Az Európa 2020 egy, a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló projekt, nekünk pedig konkrét projektekre van szükségünk, eszközökre van szükségünk, eljárásokra van szükségünk, szankcionáló mechanizmusokra van szükségünk, hogy ezt sikeresen végre lehessen hajtani. Meggyőződésem, hogy csak akkor leszünk képesek végrehajtani az Európa 2020-at, ha készen állunk, ha Európa készen áll arra, hogy az Unióra az Európai Egyesült Államokként gondoljunk! Arra, hogy ilyen keretek között gondolkodjunk és mindannyian hozzájáruljunk az egész javára.

Az Európa 2020 a politikai unió megvalósítására irányuló akaratot jelenti. Ez feltételezi a monetáris unió megerősítését és kiterjesztését, a belső piac megerősítését és kiterjesztését, bilincsektől megszabadítását és a népek felhívását, hogy éljenek Európa lehetőségével, használják Európát és törjenek át a határokon. A politikai és a társadalmi unió részét képező gazdasági uniót kell létrehoznunk. Ezek egyike sincsen még kész és sok dolog van még, amivel nem foglalkoztunk. Az Európa 2020 egy közösségi unió, nem pedig egy nacionalista vagy akadályozó Európa.

Pénzügyi felülvizsgálatra, uniós hatástanulmányra, a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtására és – nyilvánvalóan – a növekedésre, foglalkoztatásra, valamint az oktatás, a tudomány, a kutatás és innováció szabadságának kiterjesztésére irányuló igen konkrét európai projektekre van szükségünk.

(A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdése szerint hozzájárult egy kék kártyával jelzett kérdés megválaszolásához.)

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD) . – Elnök úr, szeretném megkérdezni Karas úrtól, hogy az általa a felszólalásában említett Európai Egyesült Államok vajon Európa népeinek beleegyezésével, vagy Európa népeinek beleegyezése nélkül fog megvalósulni.

  Othmar Karas (PPE) . – (DE) Elnök úr, mindannyiunknak, akik Európa polgárait képviseljük és folyamatosan kapcsolatban állunk velük, egy célkitűzésünk van: hogy Európa polgáraival dolgozzunk Európa továbbfejlesztésén, versenyképesebbé tételén, és hogy növekedést és foglalkoztatást érjünk el Európa polgárainak érdekében. Ha nem teszünk együtt lépéseket annak érdekében, hogy erősebbek legyünk, és ha mindenki csak a saját érdekeit nézi, a Közösség nem megerősödni, hanem gyengülni fog a mai, egyre inkább a globalizációról szóló időkben. A polgárok a legfontosabb szövetségeseink közös célkitűzéseink elérésében.

  Marita Ulvskog , az S&D képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, az az Európa, amelyről ma döntünk, ugyanaz, amely meghatározza, hogy Európa hogyan fog kinézni 2020-ban. A döntések, amelyek meghozását ma elutasítjuk, újabb válságokhoz vezetnek majd. A mai döntéseinknek hosszú távú döntéseknek kell lenniük.

Komoly probléma, hogy oly sok döntés továbbra is rövid távra szól és a jobboldali filozófiától vezérelt, amely szerint válság idején éhezőkúrára kell fogni a gazdaságot. Az is komoly probléma, hogy a görög nyugdíjakról beszélünk a nagy bankok és az ingatlan, valamint pénzügyi piacok szereplőinek viselkedése helyett. Helyre kell hoznunk ezt a helyzetet, különben a 2020. év Európája lehet, hogy még rosszabb válságban lesz majd, mint amilyennel most nézünk szembe.

Felhívom a Bizottságot, hogy tegyen komoly erőfeszítéseket az irány megváltoztatása érdekében, hogy elvessük a piaci megoldásokba vetett vak hitünket, szabályozzuk a piacokat és komoly befektetéseket végezzünk olyan területeken, amelyek mindenki javát szolgálják. Ez lehet a közlekedési rendszer, lehet az energiaellátás, lehet más olyan fontos megoldás, amelynek esetében a tagállamok nem maradhatnak magukra, hanem ahol az Unió és a Bizottság cselekvésére van szükség.

Bízom abban is, hogy a Bizottság készen áll javaslatok benyújtására, amelyek megmutatják, hogy a fenntartható társadalomra való átállást komolyan vesszük. Vagyis újra fogjuk strukturálni az iparunkat, hogy az versenyképes legyen, és új munkahelyeket tudjon létrehozni. Ezt nem tudjuk úgy megtenni, hogy arról győzzük meg magunkat, hogy maradhatunk a régi kerékvágásban. Ehhez is befektetésre van szükség, ez azonban hatással lehet a jelenlegi 28 millió bejegyzett munkanélkülire.

Arra is felhívom a Bizottságot, hogy mutasson az uniós munkavállalók felé tiszteletet, amely a jelenlegi gazdasági válságban szükséges ahhoz, hogy ők is velünk dolgozzanak egy erősebb és jobb társadalom létrehozásán. Ahhoz, hogy legyőzhessük a mostani válságot, szakszervezeti jogokra és arra van szükségünk, hogy Európa dolgozóit érintett felekké tegyük.

  Lena Ek , az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, azt szoktam mondani, hogy háromszoros válság zajlik Európában a pénzügyi piacokon, a munkahelyek, valamint a klímaváltozás terén. Most már sajnos négyszeres válsággal nézünk szembe, ha ide számítjuk az államháztartási válságot is. Fájdalmasan világossá vált, hogy az Európai Uniónak nagy szüksége van jövőképre. Az európai integráció mindeddig új projektek létrehozására koncentrált anélkül, hogy biztosította volna azok megfelelő működését. Azt hiszem, mindannyiunk számára elérkezett az idő, hogy megbirkózzunk a problémáinkkal és inkább dolgozzunk keményen a meglévő intézmények elmélyítésén. Az elkövetett hibákat helyre lehet hozni és az Unió még mindig dolgozhat a polgárokért, a polgárokkal.

Európának a jövőbe tekintő Unióra van szükség. Az irány számomra egyértelmű: nyitott, inkluzív és zöld Európát akarok. A Bizottság Európa 2020 stratégiájában szereplő kiemelt javaslatok fontos eszközök ennek az Európának a létrehozásához, feltéve, hogy valóra tudjuk váltani azokat. És itt néhány kérdőjelet látok.

Először is, a stratégia átfogó célkitűzése egy dinamikusabb és versenyképesebb gazdaság kialakítása. Egyes országokban a nők részvétele a munkaerőpiacon csupán 40%, ez pedig szégyenletes. A nemek egyenlőségén alapuló munkaerőpiac a munkahelyek fellendítésének és a demográfiai kihívások legyőzésének előfeltétele. Bízom abban, hogy a Tanács és a Bizottság valóban komolyan veszi azt a tényt, a Tanács következtetéseiben már néhány hónapja szerepel a nemek egyenlősége. Egy inkluzív társadalomnak több munkahelyre van szüksége. A munkanélküliség a szegénység létezésének legfontosabb oka. A 44%-os munkanélküliség a spanyolországi fiatalok körében lesújtó.

Végtelen lehetőségeink vannak zöld munkahelyek létrehozására, de a politikáinknak is ebbe az irányba kell mutatniuk. Egy energiahatékony Európa szintén az innováció hajtóereje lenne, és a gyorsvonatok, országos hálózatok és csúcstechnológiás intelligens hálózatok energiamegfelelőjére van szükség Európa versenyképességének javításához.

Elismeréssel adózom a liberális Neelie Kroes biztos úr előtt, mivel először ő fogalmazott meg egyértelmű kiemelt javaslatot a digitális menetrenddel kapcsolatban, és hasonló mélységű anyagot várok még június előtt a többi kiemelt platformmal kapcsolatban, hogy mi is együtt tudjunk működni a döntéshozatalban.

A helyzet azonban az, biztos úr, hogy az EU-stratégia mutat egy irányba, az Ön költségvetési javaslata pedig – őszintén szólva – egy másik irányba. Mind a regionális alapok, a szociális alapok és a mezőgazdasági alap esetében le kell faragnunk és koherenciára van szükségünk a közös eszközeink esetében. Átláthatóságra van szükségünk és ugyanilyen statisztikákra, valamint ösztönző erőkre és visszatartó erőkre a tagállamok esetében, hogy ne csak megtegyék az ígéreteket, hanem be is tartsák azokat. Fontos ez mind az európai polgárok, mind pedig a Parlamentünk számára. Erősítenünk kell a Növekedési és Stabilitási Paktumot, és teljes mértékben támogatnunk kell Olli Rehn biztos úr csomagját.

A bizalom helyreállításához – ahogyan Ön is említette, biztos úr – mutatókra van szükség a többi kiemelt javaslattal kapcsolatban. Ez helyreállítaná az Önbe, mint a Bizottságba vetett bizalmunkat és – talán – ha mi együtt tudunk működni a döntéshozatalban, a polgárok bíznának bennünk.

  Pascal Canfin , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Barnier úr, beszédében említette Monti úr jelentését, amelyet néhány nappal ezelőtt nyújtottak be Önhöz.

Van Monti úr jelentésének egy igen érdekes aspektusa, mégpedig az, hogy a hangsúlyt a költségvetési kooperáció következő állomására történő lépés nyomasztó szükségességére helyezi. Világosan megmagyarázza, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott kritériumokat alkalmazni kell, azonban ha azokat kizárólag a kiadásokra alkalmazzák a kiadások megszorításával, az szinte bizonyosan recesszióhoz fog vezetni. Elengedhetetlen ezért mindkét pillér használata – különösen a költségvetési pilléré – azért, hogy lehetővé tegyük a tagállamok számára, hogy további számlákat gyűjtsenek be a gazdasági tevékenységekből és a gazdasági szereplőktől, akiknek az adóterhét az elmúlt években többször is csökkentettük: a vállalkozások, a tőke és a pénzügyi tranzakciók profitját.

Ennek megtételéhez elengedhetetlen az európai szintű koordináció. Erre a következtetésre jut Monti úr a két nappal ezelőtt benyújtott jelentésében. Nem említi ezt a kérdés ugyanakkor a Bizottság által benyújtott EU 2020 stratégia. Nem említi ezt a kérdés ugyanakkor Rehn úr néhány nappal ezelőtt közzétett közleménye. Ez a fontosabb pillérek egyike, az egyik alapvető hozzáadott érték, amivel a Bizottság jelenleg szolgálhat számunkra. Tegyék meg ezt és ez megteremti a kapcsolódást – Berès asszony épp most mondta, hogy ez a vita kicsit olyan, mint egy olvasztótégely; a költségvetési koordináció segíteni fog a kapcsolat teremtésében az EU 2020 stratégia, az euróövezet kormányzásáról szóló jelentés, az egységes piacról szóló jelentés, valamint a foglalkoztatási és oktatási kérdések között.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ha betartjuk a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait – ami egyébként létfontosságú –, de ezt csak a kiadások megnyirbálásával tesszük, akkor a szociális regresszió és a gazdasági recesszió felé vezető úton haladunk.

A kérdésem ezért igen világos: Barnier úr, mint a Bizottság képviselője, mit akar letenni az asztalra a következő hetekben? Hogyan fogja meggyőzni a kollégáit – feltéve, hogy Ön már meggyőződött arról –, hogy új cselekvési tervre, egy költségvetési koordinációs tervre van szükség, hogy a tagállamok ismét képesek legyenek új bevételek gyűjtésére a számos megállapodás alapján?

Mik a javaslatai? Nem hallgathat. A Bizottságnak joga van jogalkotást kezdeményezni, ma azonban ez a joga kötelességgé vált.

  Malcolm Harbour , az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék a csoportom nevében minden jelentést üdvözölni, különösen pedig Grech úr jelentését, amelynek a bizottságban én voltam az árnyékelőadója. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány pontra hivatkozni egy pillanat múlva, de szeretném támogatni a Berès asszony által mondottakat a ma délutáni vita hosszú távú természetével kapcsolatban. Másfelől azonban ez egy meglehetősen csapongó vita. Számos kollégám igen fontos dolgokkal járult hozzá a vitához, de – őszintén szólva, és ezt a Bizottságnak és Barnier biztos úrnak mondom – ez tükrözi az EU 2020 dokumentum természetét is. Rengeteg nagyszerű elképzelés van benne, de nagyon csapongó és a jelen állapotban meglehetősen fejletlen is. Hét kiemelt kezdeményezést említett meg. Ezeknek a részleteit mi még sajnos nem ismerjük.

Az első dolog, amire rámutatnék az az, hogy kérem, biztosítsuk, hogy a Tanács ne fogadja el részletesen ezt a javaslatot a következő júniusi ülésen, mivel az még nem áll elfogadásra készen. Több időre van szükségünk, hogy közösen kidolgozzuk a részleteket.

A második észrevételem, hogy szerintem az egységes piac újraindítását a nyolcadik kiemelt kezdeményezéssé kell tennünk. Ez nem bonyolítaná túl a dolgokat, mivel ennek kellene az első számú kezdeményezésnek lennie. Kollégák, hallhatták Grech úrtól, hogy megvan a munkahelyek teremtésére, a több innováció ösztönzésére és a fenntarthatóbb gazdaság felé való elmozdulásra irányuló potenciál, azonban meg kell szereznünk a polgárok és a fogyasztók támogatását ehhez a javaslathoz.

Olyan ez, mint az imént az Earl of Dartmouth által Karas úrnak szegezett kérdés. A polgároknak be kell szállniuk ebbe a folyamatba, de nekik kell megcsinálniuk. Ők fogják élvezni az előnyöket. Megvan már ez a rendkívüli potenciállal rendelkező eszköz és – különösen akkor, amikor a költségvetések az európai gazdaság 16%-át teszik ki – miért nem fordítjuk a közbeszerzési költségvetéseinket az innováció ösztönzésére, új technológiák vásárlására, a kis- és középvállalkozások ösztönzésére, hogy fokozzák ezeket? Ez az egyetlen, leginkább fejletlen szakpolitikánk. Hallhattuk ma Barnier és Grech uraktól és hozzá is járultunk Monti úr jelentésével. Megvannak az eszközeink, de meg is kell valósítanunk azokat.

  Gabriele Zimmer , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az Európai Unió történetének legsúlyosabb válsága kellős közepén vagyunk és a stratégiai irányokra vonatkozó majdnem minden döntést kormányzati szinten hoznak meg. Az Európai Parlament ugyan helyet foglalhatott az oldalvonalon, azonban nem tehetett semmi többet.

Újra és újra, az egész mai vita az Európa 2020 foglalkoztatási és növekedési stratégia egyes kérdéseivel foglalkozott, ami azt a téves benyomást kelti, hogy Európa jövőjéről és további fejlődési útjáról beszélünk. Feltehetünk ugyan szóbeli kérdéseket az EU 2020 stratégia politikai relevanciájával kapcsolatban a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válsággal összefüggésben, azonban nem adhatjuk elő ezen stratégiával kapcsolatos követeléseinket és nem változtathatjuk meg azt, nem pótolhatjuk a hiányosságait és – akár – nem változtathatjuk meg a prioritásait.

Ahelyett, hogy bevonnának bennünket ezen stratégiai válaszút elé érkezve, azt tapasztaljuk szinte minden ponttal kapcsolatban, hogy amit itt a Házban az elmúlt hónapokban megvitattunk, az a Lisszaboni Szerződés ellenére – vagy éppen amiatt – fennakad az intézmények közötti hatalmi harcok hálójában. Ennek elsősorban az Európai Parlament látja kárát. Mind az EU 2020 stratégia, mind pedig – például – az integrált foglalkoztatási iránymutatások, amelyekről a Foglalkoztatási Bizottság elnöke beszélt, olyan szervként tekintenek a Parlamentre, amelyet csupán tájékoztatni kell, vagy amellyel csupán konzultálni kell.

A ma itt benyújtott egyes jelentések is messze nem mutatják be átfogóan az Európai Parlament követeléseit vagy álláspontját az európai stratégiával kapcsolatban. Konkrét módosítások egész sorát akarjuk bevezetni.

A legutóbbi parlamenti ciklusban az Európai Parlament konkrét követeléseket nyújtott be a Tanácshoz és a tagállamokhoz a szegénység elleni küzdelemmel, a minimáljövedelem-rendszerek bevezetésével és a szegénységet megelőző minimálbér Unió-szerte történő bevezetésével kapcsolatban. Ezek egyike sem került be a stratégiába. Ellenkezőleg: még az a veszély is fennáll, hogy a célkitűzések – például a szegénység elleni küzdelem és a szegénység 25%-kal történő csökkentése – akár el is tűnhetnek a stratégia jelenlegi szövegéből, mivel nem állnak összhangban a tagállamok vagy a kormányok képességeivel és érdekeivel.

Még az Unió elmúlt tíz évre vonatkozó foglalkoztatási adatai is világosan mutatják, hogy az atipikus és különösen a bizonytalan munkahelyek száma 60%-ra emelkedett. Az atipikus munkahelyek számának hatalmas növekedése ugyanakkor arra kellene, hogy vezessen bennünket, hogy egy modellt alakítsunk ki a stratégiában és az útmutatásokban, amely a biztonságos és szegénységtől védett munkahelyekre irányul. Ez pedig egy alapvető követelés, amivel most foglalkozunk.

Amíg azonban az Európai Unió, az intézmények, és azok konkrét politikái nem küldenek jelzéseket a perifériára szorultaknak, akik szegénységben vagy munka nélkül élnek, a fiataloknak, akiknek nincsenek kilátásaik a jövőre nézve, nem fogjuk tudni megnyerni ezeket a csoportokat és meggyőzni őket, hogy egy közös Európai Unió a biztos jövő projektje. Ez a demokratikus deficit, amellyel kapcsolatban a jelenlegi EU 2020 stratégia nem tesz semmit, és amely ellen a polgárainkkal együtt küzdenünk kell.

  Bastiaan Belder , az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) A Görögország és az euróövezet által tapasztalt nehézségek súlyos helyzetet jelentenek, amihez strukturális szempontú megközelítésre van szükség. A gazdasági növekedéshez és foglalkoztatáshoz hozzájáruló javasolt EU 2020 stratégia ezt kívánja nyújtani.

A stratégia helyesen foglalkozik az egészséges államháztartásokkal. A kezdeményezés azonban csak két feltétel teljesülése esetén lesz hasznos. Először a Stabilitási és Növekedési Paktum működését kell megerősíteni, hogy az ilyen jellegű helyzetek ne ismétlődhessenek meg. Ez nemcsak a struktúráktól és szabályoktól függ, hanem a mentalitástól is. A legfontosabb pont, hogy a tagállamok tartsák be költségvetési vállalásaikat, ahogyan arra az elmúlt héten tartott athéni konferencián is rámutattam.

Üdvözlendő, hogy a tagállamok intenzívebb elszámolásra hívhatják fel egymást a Tanáccsal összefüggésben az államháztartásuk visszaállításához szükséges strukturális reformokkal kapcsolatban. Álláspontom szerint a gazdasági koordináció erősítésének erre ki kellene terjednie.

A második feltétel, amire szeretném felhívni a figyelmet, az annak nemkívánatossága, hogy az Európai Unió a szociális politika, foglalkoztatási politika, és társadalmi kohéziós politikák felé fordítsa a figyelmét. E területek célkitűzéseit – nagyon helyesen – nem lehet európai szinten érvényesíteni. Láttuk a lisszaboni stratégia esetében, hogy az ilyen megközelítés nem működik. Itt is igaz az, hogy az igazi úr, az európai úr, a mértékletességről ismerszik meg.

  Barry Madlener (NI) . – (NL) Ma hosszú távú szempontból vitatjuk meg Európa gazdaságát és a fenntartható gazdasági növekedés elérésének útjait. Ha Európa beszél erről, nem alszom nyugodtan, mivel Európa eddig nem túl sok javaslatot tett. Emlékeztetném a Házat a lisszaboni stratégiára, amelyben Európa megállapodott abban, hogy a világ legversenyképesebb gazdaságává válik. Ez – természetesen – teljes bukásnak bizonyult.

Minden, amit ez az Európai Unió eddig elért, az a bürokrácia növelése, szükségtelen szabályok létrehozása – különösen országomban, Hollandiában –, az adók növelése, a tömeges bevándorlás, a bűnözés és a biztonság hiánya. Sőt, vessük most egy pillantást az Unióhoz csatlakozni kívánó országok listájára, akikkel nap mint nap az asztalhoz ülünk: Albánia, Bosznia, Törökország – mind szegény, muzulmán, és igen korrupt, bűnözéssel sújtott országok – és Izland – egy csődbe ment ország.

Emellett minden nap halljuk e helyen a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportnak, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportnak, de még a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportnak a tagjait is, amint fejtegetik, hogy zöld gazdaságra van szükségünk, hogy eurómilliárdokat kell támogatásul fordítanunk szélturbinákra és a zöld elektromosságra, még annak ellenére is, hogy az iparunk versenyképessége egyre csökken Kínához, az Egyesült Államokhoz és Indiához képest.

Meglepődnek, hogy stagnál a gazdaságunk? Csak egy recept van egy gazdaságilag erős Európához, az pedig a kevesebb bürokrácia, kevesebb tisztviselő Brüsszelben és kevesebb bürokrácia a tagállamokban; adócsökkentések adónövelés helyett; és meg kell állítani a tömeges bevándorlást is. Görögországot egyértelműen ki kell tenni az euróövezetből. Tartsunk végre tükröt magunk elé és nézzünk az itt ülő európai parlamenti képviselőkre: mit tettek az elmúlt években azért, hogy Görögország betartsa a Stabilitási és Növekedési Paktum szerinti vállalásait? Én már tudom a választ: abszolút semmit. Mindannyian szunyókáltak itt, miközben egyes országok, mint például Görögország, amelyek már minden évben így is eurómilliárdokat kaptak Európától, eltapsolták a pénzt és hagyták, hogy a kormányzat kicsússzon a kezük közül.

Ha Európa ebben nem jár sikerrel, előre jelzem, hogy az országom, Hollandia – és Németország is – el fogja hagyni az euróövezetet.

  Gunnar Hökmark (PPE) . – Elnök úr, a mintegy két héttel ezelőtt benyújtott pénzügyi támogatási csomag szükséges volt, de nem jelent megoldást az Európa előtt álló problémákra. Cselekvésre van most szükség, döntésekre és az államháztartásokba vetett bizalom helyreállítására. Mondanám, hogy a 2020 stratégiát kell megvitatnunk, de sokkal inkább egy 2010 stratégiára lenne szükségünk, amely meghatározza a most megteendő lépéseket, hogy helyreállítsuk a növekedést, csökkentsük a deficiteket és optimizmust hozzunk létre.

A szükséges növekedésből azonban nem lesz semmi az államháztartásokba vetett bizalom helyreállítása nélkül. A szocialisták e ponton tévednek. Azokat a politikákat védelmezik, amelyek deficitekhez és Görögország, Spanyolország, Portugália, és más országok válságához vezettek. Az előadó, Hoang Ngoc úr azt mondja, el kellene halasztanunk ezeket a politikákat és várnunk kellene a deficitek csökkentésével. Ulvskog asszony Svédországból a kiadások növelését javasolja. A szocialisták az Európa számára szükséges fellendülést, helyreállítást és új munkahelyek teremtését fenyegető veszéllyé váltak. Biztosíthatom, hogy ahol a szocialisták tévednek, ott mi, az Európai Néppárt képviselőcsoport kiállunk a megteendő intézkedések mellett – a deficitek csökkentése, a bizalom helyreállítása és a növekedés és új munkahelyek reformja mellett. Erre lesz szüksége Európának és mi ott leszünk, hogy a nehéz döntéseket meghozzuk, és a feladatokat ellássuk ott, ahol mások elbuknak.

  Alejandro Cercas (S&D) . – (ES) Elnök úr, néhány percet kérek, hogy megkérjem az előttem felszólalót, hogy menjen el Görögországba és ott kérdezze meg, hogy ki felelős a dolgozók által jelenleg tapasztalt problémákért. Ők nem az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportra várnak. Nem, uram. Igazi politikai változásban bíznak, olyanban, amilyet a 2020 stratégia hozhat.

Ha hibás az elemzésünk, hasonlóan hibásak lesznek a megoldásaink is. Az elemzés, amit el kell végeznünk az, hogy Európa a kapzsiságtól, a szabályozás hiányától, a gazdasági kormányzás hiányától, a nem megfelelően képzett és összetartó népességtől, a társadalmi igazságosság hiányától, alacsony gazdasági növekedéstől, alacsony foglalkoztatási növekedéstől, és a munkaerőpiactól távol maradó alacsonyan képzett emberek hatalmas csoportjaitól szenved.

Elnök úr, a következő tíz év erőfeszítéseinek arra kell irányulnia, hogy növeljük a dolgozó emberek számát és biztosítsuk, hogy az emberek – oktatási értelemben – jobban fel legyenek készítve a termelékenységi háború megnyerésére. Európa versenyképessége nem fog növekedni a termelékenységi háború megnyerése nélkül. Nem azzal vívjuk ki a helyünket a világban, hogy csökkentjük a fizetéseket, leromboljuk a társadalmi standardokat, hanem azzal, hogy növeljük a tudásszintet, valamint a szolidaritást és társadalmi kohéziót a társadalmunkban. Ezek az erősségeink. Valóban egyesült kontinenssé kell alakítanunk Európát, világos projekttel, világos célkitűzésekkel és olyan gazdasági kormányzással, amely nemcsak a mostani vészhelyzetekre való válaszadást teszi lehetővé számunkra, hanem azt is, hogy megfeleljünk a holnap kihívásainak.

Ebben bízunk. Ebben bízunk, amit a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentős többséggel dolgozott ki, eltekintve azok vészkiáltásaitól, akik vissza akarnak térni a „mindenki a maga szerencséjének kovácsa” hozzáálláshoz, szétzúzva a másokkal való szolidaritás eszméjét.

Ez az, elnök úr, amiben bízunk: az, hogy a 2020 stratégia eljut majd minden európai polgárhoz, akik több munkahelyet, több jó minőségű foglalkoztatást, gazdasági kormányzást, és adókonszolidációt kérnek tőlünk. Az adókonszolidáció rendben van, de szükség van társadalmi és gazdasági konszolidációra is, különben nem fogunk elérni semmit.

  Michael Theurer (ALDE) . – (DE) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim! Amint hallhattuk, a pénzügyi piacokat új szabályozási keretek közé kell csomagolni, hogy a jövőben elkerülhessük a válsághoz vezető túlzásokat.

Ha azonban kiemeljük a kormányzatok eladósodásának alapjául szolgáló okokat, világossá válik, hogy itt, a Parlamentben, túl sokat beszélünk az államadósságokról és túl keveset arról, hogy hogyan érhetnénk el fellendülést és növekedést. Mi határozza meg a növekedésünket? Növekedésünk és fellendülésünk az Európai Unió polgáraitól függ, akik termékeket fejlesztenek ki, és új ötleteket hoznak létre, amelyeket értékesíteni lehet a világpiacon.

Helyes ezért, hogy az EU 2020 stratégiának egyik fejezete az Innovatív Unió. A találmányokra kell összpontosítanunk és arra, hogy hogyan erősíthetnénk meg a kutatást és fejlesztést. Ezzel együtt fontos, hogy fokozzuk a kutatási finanszírozás és a regionális fejlesztési politika közötti szinergiákat. Sokkal többet is lehetne tenni ezeken a területeken. A liberálisokkal és a német Szabad Demokratikus Párttal (SDP) amellett érvelek, hogy fókuszáljunk a kis- és középvállalkozásokra. Gondoskodnunk kellene arról, hogy mi, az EU, úgy költsük el a pénzünket, hogy a kkv-k tényleges hozzáférést kapjanak ahhoz a pénzhez, és hogy működő technológiatranszfer legyen az egyetemek, főiskolák és a kkv-k között. Ösztönöznünk kell az embereket, hogy személyes felelősségükön és saját kezdeményezéseiken keresztül vegyék saját kezükbe a sorsukat. A kormányok nem tudnak munkahelyeket teremteni; azokat magában a gazdaságban kell létrehozni.

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE) . – (DE) Elnök úr, biztos urak, hölgyeim és uraim! Világos, hogy felismerték, hogy a zöld gazdasági fejlesztésnek most kell megkezdődnie, mivel a klímaváltozás veszélybe fogja sodorni az Unió gazdasági sikereit.

Ami hiányzik azonban az Európa 2020 stratégiából, az a gazdaság környezeti változása és a zöld foglalkoztatási stratégia közötti kapcsolat. Vannak tanulmányok, amelyek kimutatták, hogy egyedül az energiaátállással 8 millió új munkahelyet lehetne létrehozni. Az Európa 2020 stratégiában tehát szükségünk van egy „Zöld munkahelyek” kezdeményezésre is. E kezdeményezésnek meghatározott intézkedésekben és integrált iránymutatásokban kell megjelennie. Stabil jogi és politikai keretrendszerre van ezért szükségünk, hogy a befektetők ténylegesen befektessenek a zöld munkahelyekbe. Ez egyúttal kiterjed a kutatás és fejlesztés és a gazdaság közötti kapcsolatok kiépítésére, az innovációs klaszterek elősegítésére, és az ilyen klaszterek hátrányos helyzetű régiókban történő elősegítésének lehetőségére is. Ezt mondja a van Nistelrooij-jelentés, és én támogatom. Bár nem támogatom azokat, akik a forráselkülönítés-programmal kapcsolatban felülről akarnak követelményeket támasztani a régiókkal szemben, az e jelentésből és a megtett javaslatokból áradó lendület kétségtelenül a jó irányba mutat és hozzájárul majd a zöld munkahelyek létrehozásához.

A foglalkoztatási stratégiában azonban egyformán összpontosítanunk kell a zöld gazdaságra történő átállás folyamatának formálására, a dolgozók magunk mellé állítására és az átállásra való felkészítésükre. Ezeket a szavakat Andor biztos úrnak címzem. A benyújtott foglalkoztatáspolitikai iránymutatások struktúrája alapvetően helyes és kiegyensúlyozott. Különös fontossággal bír az a tény, hogy az oktatást a fókuszpont független területeként emelik ki. Ezen terület kiemelkedő lehetőségeket hordoz a szegénységi ciklus megtörésére. Egy zöld foglalkoztatási stratégia sarokkövét képezi, így kulcs az Európa 2020 stratégia sikeréhez. Ugyanakkor azonban javítanunk is kell az iránymutatásokat. A foglalkoztatási iránymutatásoknak kulcsszerepet kell betölteniük, vagyis lehetővé kell tenniük számunkra, hogy tényleg kihasználjuk a zöld munkahelyekben rejlő potenciált.

  Konrad Szymański (ECR) . – (PL) Igen eltérő következtetéseket lehet levonni Európa lassú gazdasági növekedéséből és a válság által okozott összeomlásból. Természetesen egyet lehet érteni a Házban azokkal, akik a koncessziós, adminisztratív és információs terhek – amelyeket nemcsak a tagállamok hoztak létre, hanem az Európai Uniós és ez a Parlament is – csökkentésére hívnak fel. Az a veszély fenyeget azonban, hogy az alkalmazott kezelés sokkal rosszabb lenne, mint a betegség maga. Mérlegelni kell, hogy melyik lenne ártalmas, mivel az európai növekedés növelné az Európai Unió szerepét az adóügyekben való együttműködés és koordináció, valamint az ezeket követő adóharmonizáció terén. Az adóverseny – mint minden verseny – jó a polgároknak és a piacoknak is. Növeli a jobb eredmény elérésének esélyét, és globális szinten fontos tényezője a versenyképességünknek. Ezért a közös szabadságok és a közös piac, nem pedig az Unió hatáskörei bővítésének elkerülése kellene, hogy legyen az Unió gazdasági politikájának központi elve.

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, azt szeretnénk mondani ebben a vitában, hogy ideje, hogy befejezzük a szójátékokat és az igazi problémákról beszéljünk, amelyeket az országainkban élő férfiak és nők többsége tapasztal; a szenvedésről; arról a több mint 85 millió emberről, akik szegénységben élnek egy olyan Európai Unióban, amely a világ egyik leggazdagabb része, és amelyben egyesek továbbra is szemérmetlen profitot realizálnak anélkül, hogy ellenőrzésükre irányuló intézkedéseket foganatosítanánk. A munkahelyek biztonságának hiányáról és a dolgozóknak adott alacsony fizetésekről akarunk beszélni; a fiatalokról és nőkről, akik nem találnak munkát; a 23 millió munkanélküliről. Az idősekről akarunk beszélni, akik nem jutnak tisztességes nyugdíjhoz és a gyermekekről, akiknek jövőjét jelzáloggal terhelik meg.

Fogalmazzunk világosan: amit az Európa 2020 stratégiában javasolnak, az ugyanaz az út, ami a válság kezdetekor is volt. Az European Bizottság nem akarta a jelenlegi helyzet okait elemezni vagy a lisszaboni stratégia elfogadásakor általa követett politikák sarokköveinek következményeivel – a gazdasági ágazatok, többek között a pénzügyi szolgáltatások liberalizációjával, és az általa rugalmas biztonságnak nevezett munka rugalmasságával – bármit is kezdeni.

Amire most törekednek, az a vagyon még nagyobb koncentrációjához vezető út megnyitása mindenféle irányelvek használatával, amelyek elősegítik a gazdaság stratégiai ágazatainak privatizációját és kikezdik a gazdasági csoportok érdeklődését felkeltő közszolgáltatásokat az egészségügy, a társadalombiztosítás, és az oktatás területén; bármit, ami profitot tud termelni. Inkább eltitkolják a tényt, hogy az események sodrát csak az ezen politikákkal való szakítás törheti meg, és hogy csak így érhető el társadalmi progresszió. Mi ugyanakkor ragaszkodunk ehhez a szakításhoz és azt mondjuk, ideje lenne elvetni a Stabilitási Paktumot és a helyébe a társadalmi fejlődés és progresszió programját állítani. E programnak prioritást kell biztosítania a gyártás számára, a minőségi közszolgáltatások számára, a jogokkal, fizetésekkel, tisztességes nyugdíjakkal és nyugdíjfeltételekkel járó munkahelyek létrehozása számára, a társadalmi befogadás számára és a vagyon méltányos megosztása és elosztása számára. E prioritásokhoz igazi gazdasági és társadalmi kohézióra, az Unió költségvetésének egyértelmű megerősítésére, szolidaritásra, közpolitikákra, valamint a gazdaság legfontosabb ágazatainak állami ellenőrzésére van szükség.

Biztosak vagyunk abban, hogy a dolgozók és az emberek továbbra is harcolni fognak ezért – például – Görögországban holnap, vagy Portugáliában május 29-én; mi itt tiszteljük a küzdelmüket.

  William (The Earl of) Dartmouth (EFD) . – Elnök úr, a 2020 stratégia kétségtelenül sok érdekes dolgot mond, azonban – bővítés alatt – 2020-ra öt, de valószínűleg inkább nyolc új ország csatlakozik majd az Unióhoz. Az Unióban már 2010-ben 12 nettó befizető ország van. A másik 15 tagállam támogatott.

Nem valószínű, hogy bármelyik új ország befizetővé válna. Következésképpen, 2020-ban várhatóan nem kevesebb, mint 23 támogatott ország lesz. Következésképpen, 2020-ra az Unió a gyakorlatban transzferunióvá válik, amely 12 befizető állam pénzét 23 támogatott országnak adja át. Sajnos és igazságtalanul, az Egyesült Királyság adófizetőinek ez nem tetszik. A relatíve elszegényedett Egyesült Királyság a második legnagyobb hozzájáruló az Unió költségvetéséhez.

A legutóbbi német tartományi választásokon Észak-Rajna–Vesztfália szavazói nemet mondtak a koalíciójukra és szintén nemet mondtak a transzferunióra. Más befizető országok szavazói szintén nemet fognak mondani a következő 10 évben. A szakadék 2020-ra áthidalhatatlan lesz. Nem áll az Egyesült Királyság nemzeti érdekében, hogy a csatorna túloldalán gazdasági káosz legyen, azonban – a bővítés azonnali leállítása nélkül – pontosan ez lesz, gazdasági káosz. A 2020 stratégia következésképpen nem éri el célját.

  Krisztina Morvai (NI) . – (HU) Kedves képviselőtársaim! Szeretettel érdeklődöm, hogy nem gondolják-e, hogy van valami hihetetlenül bizarr abban, ami itt történik? A sok millió európai ember tragédiáját okozó pénzügyi és gazdasági válságról, illetőleg Európa jövőjéről tartunk egy rendkívül fontosnak tűnő vitát és a közel 800 képviselőből – szokás szerint – mintegy negyvenen vannak itt. Energiatakarékosságra bíztatjuk az európai gazdasági élet szereplőit és Európa polgárait, miközben folyamatosan most is 3 napja, de minden egyes plenáris ülésen, ha a kamerák mutatják, lehet látni, micsoda energiapazarlással világítunk egy stadionnyi méretű termet, amelyben negyvennél több képviselő kizárólag a szavazás időpontjában van jelen. 27 tolmácsfülkében 27

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE) . – (PL) Válság idején, amikor az Európai Unió integritását fenyegeti veszély, a gazdasági növekedés támogatásával különös figyelmet kellene fordítanunk az Unió kohéziójára. Még mindig nem tudjuk, hogy a válság elmélyíti-e a különbségeket Európa különböző régiói között. A régiók fejlettségi szintjei közötti történelmi különbségek nőhetnek, sőt, új megkülönböztető tényezők is felmerülhetnek.

A jelen helyzetben különösen olyan mechanizmusokra van szükségünk, amelyek csökkentik a régiók közötti különbségeket és az erős regionális politika folytatása jelenti az ezen célkitűzéshez vezető utat. Butaság volna a jelen helyzetben feladni ezt a politikát és jelentősen csökkenteni a helyi és regionális hatóságok számára elérhető pénzügyi forrásokat, mivel ez a gazdasági növekedés ösztönzését komolyan veszélyeztetné, fenyegetve egyben az európai egységet, mint olyat.

Mind az Európa 2020 stratégia, mind pedig a kohéziós politika ugyanannak a célnak az elérésére törekszik. Kulcsfontosságú hatással vannak a gazdaság újjáéledésére és hatalmas jelentőséggel bírnak az európai szolidaritási politika szempontjából. Szükséges azonban a köztük lévő jobb koordináció. Új és különálló tematikus alapok létrehozása az új kihívások legyőzésére csupán időpazarlás és pénzkidobás volna, ami egyben késleltetné a 2020 stratégia megvalósítását és megpecsételné, hogy ugyanarra a sorsra jusson, mint a Lisszaboni Szerződés. Biztosítanunk kell a kulcsfontosságú infrastruktúra-projektek finanszírozását és el kell utasítanunk a regionális politika újraállamosítását.

Jelenleg gyakran tapasztalunk erős nyomást egyes tagállamok kormányaitól és az Európai Bizottságtól, hogy nyirbáljuk meg vagy csökkentsük a regionális politikára eső kiadásokat. Az Európai Parlament üzenete – ami megjelenik a jelentésben, amelynek én voltam az árnyékelőadója – azonban világos. Erősebb, nem pedig gyengébb kohéziós politikára van szükségünk. Valódi európai szolidaritásra van szükségünk.

  Evelyne Gebhardt (S&D) . – (EN) Elnök úr, Grech úr, szeretnék gratulálni önnek az igazán nagyszerű jelentéshez, amit itt hozzánk benyújtott, és amelynek alapján továbbléphetünk. Köszönöm továbbá, hogy használják azt a kifejezést, amit magam is gyakran használok, nevezetesen azt, hogy a gazdaság van az emberekért, nem pedig fordítva. Pontosan ez az, amin az Európai Unió politikájának alapulnia kell.

A jelentésében nagyon helyesen mutat rá, hogy a belső piac társadalmi, fogyasztói vonatkozású, környezeti és gazdasági hatásainak megfelelő értékelése, valamint a belső piacon általunk hozott döntések különös fontossággal bírnak. Pontosan ez hiányzott eddig, illetve amit mindeddig nem tettünk kielégítően világossá polgáraink számára. Nagyon fontos megközelítés rámutatni a politikánk tényleges emberközpontú és holisztikus elemeire, még ha a belső piacról van is szó.

A jelentésben egy olyan dolgot is mondanak, ami különösen fontos a szociáldemokraták számára, mégpedig azt, hogy a szociális politikát a belső piaci politika magjának kell tekinteni, és hogy az általános gazdasági érdekeket szolgáló szolgáltatások védelme különös fontossággal bír. Felhív továbbá a belső piac társadalmi előnyeinek jobb kommunikációjára irányuló stratégia kidolgozására is.

Ha csak ezt a néhány pontot megfontoljuk, észrevesszük, hogy sok mindent elérhetnénk, ha az Európai Bizottság legalább támogatna bennünket. Erősen remélem, hogy a Bizottság valóban megragadja majd a Grech jelentés által kínálkozó lehetőséget, hogy középpontba állítsa az uniós polgárok progresszióját. Ezt erősen kérem és – mint tudjuk – Barnier úr már bele is egyezett. Ha ilyen szemszögből közelítünk a belső piachoz, az Európai Unió politikája nagyobb elfogadottságra talál majd, mi pedig egy szebb jövő elé nézhetünk.

ELNÖKÖL: McMILLAN-SCOTT ÚR
alelnök

  Robert Rochefort (ALDE) . – (FR) Elnök úr, ebben a 2020 stratégiáról szóló vitában szeretném én is arra felhasználni Grech úr igen érdekes jelentését, hogy azt mondjam, meggyőződésem, hogy a fogyasztókat nem szabad kihagyni ebből a jövőbeli stratégiából.

Ha a 2020 stratégia Bizottság által készített szövegére nézek, feltűnik, hogy szinte utalás sincsen a fogyasztókra. A jelenlegi válságban emlékeznünk kell arra, hogy – miközben persze a beruházás a legfontosabb változó – az egyes tagállamainkban a fogyasztás képviseli a GDP 60-70%-át.

Szeretném ezért, hogy a 2020 stratégiában ebbe az irányba lépjünk tovább. Szeretném, hogy Európa úttörő szerepet játsszon egy másfajta típusú fogyasztásban, olyanban, amely a tudásháromszögön, a fenntartható fejlődésen alapul, illetve egy Európán, amely képes a gyártási feltételeket fejleszteni és a fogyasztók érdekeit szolgáló, a fogyasztókkal közösen létrehozott termékeket előállítani, egy Európán, amely a minőségre helyezi a hangsúlyt, nem pedig a mennyiségre, a mennyiség kedvéért. Szeretnék olyan jellegű továbbfejlesztett versenyt látni, amely nem önmagában és önmagáért ösztönzi a kedvezmények nyújtását, hanem szolgálja a nagyobb fogyasztói megelégedés biztosítását.

Biztos úr, kérdésem ennek megfelelően nagyon egyszerű. Fogja-e javasolni Barroso elnök úrnak és a biztosok testületén belül, hogy hozzanak létre egy csoportot, amely ezen a területen dolgozna, hogy a fogyasztókat a jövőben már ne passzív egyénekből álló igazítható változónak tekintsék, hanem az önök oldalán, a mi oldalunkon álló aktív résztvevőknek, hogy létre tudjuk hozni a jövőnek ezen társadalmát, amelyre olyannyira szükségünk van?

  Emilie Turunen (Verts/ALE) . – (DA) Elnök úr, szeretnék röviden beszélni az EU 2020 társadalmi és foglalkoztatási aspektusairól és a Bizottság ez irányú erőfeszítéseiről. Biztosan nem titok, hogy a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport sokkal szívesebben látott volna a mostaninál lényegesen nagyra törőbb 2020 tervet, őszintén arra törekedve, hogy meghatározzuk, Európa hogyan támogathatná magát a jövőben, valamint hogy magas társadalmi és foglalkoztatási célokat tűzzünk ki. Most azonban olyan helyzetben vagyunk, hogy a tagállamok nem akarják kidolgozni a Bizottság által ajánlott tervet. Inkább visszafelé haladnak.

Először is, a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatban: számos tagország megkérdőjelezte, hogy az Unió hatáskörébe tartozik-e a szegénység ellen küzdelem és konkrét szegénységi célok meghatározása. Erre csak annyit mondanék, hogy erre az új Lisszaboni Szerződés számos helyen teremt jogalapot, például az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. és 153. cikkében. A dolgot tehát most már csak el kell kezdeni. Másodszor, más tagállamok – többek között saját országom, Dánia is – kritizálták a szegénység meghatározását. Természetesen helyes definíciót kell találnunk. E viták nem fedhetik el ugyanakkor azt a tényt, hogy minden egy kérdés körül forog: ténylegesen akarunk-e küzdeni Európában a szegénység ellen. Erről szól a valódi vita.

Akarjuk-e csökkenteni az Európában élő szegény emberek jelenleg 84 milliós számát? Akarjuk-e csökkenteni a dolgozó szegények jelenleg 17 milliós számát? Nem csak azt akarjuk, hogy mindenkinek legyen munkája, hanem azt is, hogy jó és megfelelő munkahelye legyen? Azt akarjuk, hogy a fiatalok hozzáférjenek a munkaerőpiachoz? Igen, természetesen, és pontosan ezért van szükségünk meghatározott célkitűzésekre a szociális ügyek terén a munkanélküliség időszakában. Európa jelenleg egy gazdasági válság közepén van, de nem hagyhatjuk, hogy ez korlátozza a gondolkodásunkat és elriasszon attól, hogy nagyra törő célokat tűzzünk ki ezeken a területeken. Ha nincs bennünk bátorság, hogy ezt most megtegyük, aláaknázzuk Európa gazdasági helyzetét és a saját társadalmi kohéziónkat is. Biztos urak, hölgyeim és uraim, szeretném ezért azt mondani Önöknek, hogy a politikai akaratnak lesz meghatározó szerepe. Bízom benne, hogy a Parlament és a Bizottság átveszi a vezetést és sürgeti majd azokat a tagállamokat, amelyek hezitálnak elköteleződni egy szociális Európa 2020 mellett. Remélem, biztos úr, hogy készen áll ezt megtenni.

  Oldřich Vlasák (ECR) . – (CS) Az egész napot az Európai Unió stratégiájának kívánatos fókuszáról szóló vitával töltöttük. Álláspontom szerint azonban a kívánatos jövőbeli fejleményekre vonatkozó kérdést először a polgárainknak és a leginkább érintett személyeknek – vagyis polgármestereknek és helyi képviselőknek – kellene feltennünk. E tekintetben súlyos csalódás számomra, hogy a helyi hatóságok szerepét nem kielégítő mértékben tükrözi az EU 2020 stratégia. A stratégia helyesen említi meg a regionális és helyi partnerek közötti szorosabb kapcsolatok szükségességét, azonban nem világos, hogy a partnerség elvét hogyan kellene a gyakorlatban alkalmazni. Sőt, a konzultációs folyamat önkéntes, vagyis semmilyen tekintetben nem kötelező jellegű a tagállamok döntéshozatala számára. Ezt egy konkrét példával is alá tudom támasztani. Amikor a Cseh Köztársaság önkormányzatainak szövetsége észrevételeket tett a kormányunk felé az EU 2020 stratégiával kapcsolatban, az észrevételeket nemcsak hogy nem építették be a szövegbe, a szövetség még megfelelő választ sem kapott az észrevételek kezelésének módjával kapcsolatban.

Ha szeretnék elkerülni, hogy megismétlődjön a lisszaboni stratégia bukása, nem hagyhatjuk a továbbiakban figyelmen kívül a helyi hatóságok hangját, amelyek minden tagállam közigazgatásának részét képezik, és amelyek kulcsszerepet töltenek be bármilyen európai politika végrehajtásában. Ellenkezőleg, az „alsóbb” szereplőkkel folytatandó kötelező konzultáció létfontosságú észrevételekkel segíthetné az elfogadott intézkedések helyes, hatásos, és hatékony végrehajtását. Szeretném ezért felhívni a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a helyi hatóságoknak az egész folyamatba történő bekapcsolódásának módját.

  Kyriacos Triantaphyllides (GUE/NGL) . – (EL) Elnök úr, a mostani lisszaboni stratégiát egyszerűen átnevezték Európa 2020 stratégiára. Lényegében a Bizottság javaslatai összességükben nem haladják meg a jelenlegi célkitűzéseket, és ezek a célkitűzéseket nemcsak hogy nem érték el, de még az elmúlt tíz évben elért haladás is azt mutatja, hogy az Európai Unió polgárainak életszínvonala csökkent. Ennek ellenére a Bizottság által benyújtott javaslatok nem tartalmaznak kielégítő mértékű szociális kritériumokat. Azt kérdezzük ezért, hogy milyen intézkedést javasol a Bizottság a piacok jelenlegi elszámoltathatatlanságának, valamint az önkényes leépítések és a munka bizonytalansága további terjedésének megelőzésére. A Nemzetközi Valutaalap bevonása nem jelent még terhesebb feltételeket a tagállamok és az emberek számára? Ha a Stabilitási Paktum helyébe nem egy társadalmi célkitűzések elérésére irányuló paktum lép, véleményünk szerint tovább fog szorulni a hurok az emberek nyaka körül és még több, még nagyobb áldozatra lesz majd szükség.

  Timo Soini (EFD) . – (FI) Elnök úr, amikor a University of Helsinki intézményben folytattam a tanulmányaimat a 80-as években, a Szovjetunió még erős volt. Ha ott problémák merültek fel, még több szocializmusért kiáltottak. Ma már középkorú apa vagyok az Európai Unióban élő egyik családban, és amikor itt merülnek fel problémák, mi még nagyobb integrációért kiáltunk. E filozófia elképesztően hasonló az előzőhöz és a végeredmény is ugyanaz lesz: nem fog működni.

Építkezzünk a nemzetállamok alapjára. Ehhez először meg kell sütnünk a kenyerünket, mielőtt elosztogatnánk azt – ahogyan ezt Finnországban mondjuk. Hozzunk létre munkahelyeket és jó feltételeket. Ez lesz az erőnk forrása. Így érünk majd el haladást. Kevés munkáltatónk van – nem munkavállalóból, hanem munkáltatóból van kevés, akik munkát adnának az embereknek.

Létfontosságúak a kisvállalkozások. El kellene halasztanunk a tulajdonos vezetők munkaidejéről szóló irányelv vitáját a következő ülésre. Ez tipikus példája annak a helyzetnek, amikor fel kellene szólalnunk a független vállalkozók mellett, akik munkahelyeket hoznak létre, akik jót tesznek és embereket alkalmaznak. Most azonban az a veszély fenyeget, hogy az adminisztratív döntések következtében munkahelyeket veszíthetünk el. Nagyon szeretem Európát, még akkor is, ha nem szeretem az Európai Uniót.

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, a világbajnokság évében, a Tanácsban helyet foglaló hölgyek és urak tanulhatnának valamit a futballból, mégpedig azt, hogy attól még nem lesz jó egy meccs, ha minden játékos mögött áll egy bíró. A szabályok nélküli, bíró nélküli, és büntetőkártyák nélküli játékvezetés pedig káoszhoz vezet. Pontosan ez a helyzet most is!

Legfőbb ideje, hogy az Európa 2020 stratégia véget vessen a befektetési alapok spekulációinak. Azoknak, akik évekig jól éltek spekulációból és a csillagászati kamatlábakból, most részt kell vállalniuk. Nem a kis összegű megtakarítással rendelkezőkkel, hanem a magas spekulatív profittal bíró vállalatokkal kell kifizettetni a számlát.

A kohéziós politika sem hagyhatja figyelmen kívül az euró válságát. A mostani mentőcsomagtól eltekintve, Görögország a múltban aránytalanul profitált a mezőgazdasági és regionális alapokból. A szükséges strukturális változtatások nélkül ez a pénz nyilvánvalóan elszivárgott és a több éven át tartó finanszírozás ellenére az ország az összeomlás szélére került. Nem látom, hogy miért kellene továbbra is nyitva tartanunk a pénzforrásokat ilyen helyzetben. Miért nem hallgatunk Rehn biztos úrra, aki a finanszírozás csökkentésére irányuló – meglehetősen ésszerű – javaslatot benyújtotta? Végül pedig nem hagyhatjuk, hogy az EU transzferunióvá silányuljon. A központilag tervezett gazdaság – amit néhányuk látni szeretne – még nem bizonyította rátermettségét, még ha Brüsszeltől származik is.

Mire van tehát szükség? Önmagáért felelős költségvetési politikára, és ha az nem működik, bátor és hatékony szankcionáló mechanizmusra. Mindezt bele kellene venni az Európa 2020 stratégiába.

  Jean-Paul Gauzès (PPE) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Európa gazdasági és pénzügyi helyzete teljes mértékben indokolja a megtett drasztikus intézkedéseket, különösen az euróövezet stabilizálásával és a közös valutánk aláásásának elkerülésével kapcsolatban. A sürgető helyzet indokolja az elfogadott praktikus megközelítést. Ha azonban az elfogadott intézkedések végrehajtására kerül a sor, biztosítani kell a Parlament részvételét – hatáskörein belül – és azt, hogy megfelelő feltételek mellett gyakorolhassa demokratikus kontrollját.

Valóban biztosítanunk kell, hogy polgáraink ne veszítsék el a bizalmat, hanem nyerjék vissza a politikai intézményekbe vetett bizalmat. Bizalom nélkül semmilyen strukturális reform vagy a szükséges kiigazító intézkedések szükséges elfogadása nem lesz lehetséges.

Európa – szembesülve a pénzügyi válsággal – nem maradt tétlen. Ezt nem mondjuk ki elég gyakran. 2009-ben a hitelminősítő intézetekről készítettünk és fogadtunk el rendeleteket, amelyeknek a végrehajtási rendelkezéseit rövidesen közzé teszi a Bizottság. A Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága néhány nappal ezelőtt szavazott a pénzügyi tevékenységek felügyeletéről szóló csomagról. Múlt hétfőn ugyanezen bizottság fogadott el nagy többséggel egy jelentést a fedezetialap-kezelők szabályozásáról.

Háromoldalú egyeztetéseket kezdeményeztünk a Tanáccsal való megállapodás elérésére érdekében. E megállapodást gyorsan el kell fogadni, hogy az intézményeink megőrizhessék hitelüket. Polgáraink gyakran kérdezik tőlünk, hogy mit művel Európa? Meg kell felelnünk az elvárásaiknak.

E tekintetben is szeretnék gratulálni Önnek, biztos úr, az eltökéltségéhez és bíztatom, hogy haladjon tovább az imént bemutatott munkarendjével, a meghallgatásán tett vállalásaival összhangban. Támogatjuk nagyra törő, azonban elengedhetetlen menetrendjét. Vállvetve állunk majd Ön mellett, hogy a pénzügyi szolgáltatások szükséges szabályozása létrejöjjön. Nem a pénzügyi ágazat zaklatása a cél, hanem azon szabályok kialakítása, amelyek biztosítják egy szabályozást igénylő tevékenység szabályozását, és az ügyletek biztonságosabbá és átláthatóbbá tételét.

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D) . – (HU) Biztos urak, kedves kollégák! Európának két nagy feladata van: új stratégiát kell kialakítani, amelyet most megvitatunk, amely szerintem jól formálódik, de Európa fordulópont előtt áll, ha nem talál egy új működési rendet. Az elmúlt hetek görögországi válsággal kapcsolatos eseményei, és itt vitáznék Gauzes kollégával, hogy sajnos az Európai Unió a tagállamok, különösen Merkel asszony késve reagált erre a helyzetre, Európa ezért fordulópont előtt áll. Rendkívül veszélyes fordulópont ez, hogy elmegyünk-e a renacionalizálás, a nemzeti bezárkózás, az egoizmus irányába vagy pedig elmegyünk a közösségiség irányába. Ha nem a közösségiség irányába megyünk, akkor a Barnier úr által megfogalmazott program sem fog megvalósulni és nem ér semmit. Nagyon fontos, hogy az új célkitűzéseknél ne feledkezzünk meg a régi politikáról, a kohéziós politikáról, a közös agrárpolitikáról, vagy ha Andor biztos úrra nézek, arról, hogy hogyan tudjuk Európa szociális modelljét megújítani. Fordulópont előtt állunk, kedves kollégák, ezt az elmúlt hetek bizonyították, a korábbi modell nem működik, a jelenlegi modell nem megfelelően működik. Támogatom, hogy ellenőrizzék a nemzeti költségvetéseket, a Bizottság részéről annak nemzeti parlamenti benyújtása előtt.

  Carl Haglund (ALDE) . – (SV) Elnök úr, az én hozzájárulásom Hoang Ngoc úrnak az államháztartás fenntarthatóságáról szóló jelentésére vonatkozik. Igen érdekes volt ezen a jelentésen dolgozni. Az volt a helyzet – amint azt az előadó felszólalása is világossá tette –, hogy ideológiai szempontból igen eltérő módon ítéltük meg ezt a kérdést.

Ezzel kapcsolatban fontos emlékeznünk az elmúlt hetekben a gazdasági válsággal küszködő Európában történtekre, amikhez hasonlót még sohasem láttunk. E válság jelentős mértékben a tagállamok azon hibájából ered, hogy nem gondoskodtak a saját pénzügyeikről és nem tartották rendben a saját házuk táját. Emiatt kicsit talán meglepő volt hát, hogy ilyen komoly ideológiai különbségek voltak köztünk azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán bölcs dolog volt-e annyi pénzt hitelként felvenni és elkölteni, mint amennyit az elmúlt években egyes országok felvettek és elköltöttek.

Mint mondtam, jelentős nézeteltérések vannak ezzel a kérdéssel kapcsolatban, amihez hasonlót már itt is láthattunk. Szerencsére a bizottság jelentős többsége is azon a véleményen volt, hogy keményebb intézkedésekre volt szükség a helyzet orvoslására, amelyben találtuk magunkat. A Bizottság igen jó javaslatokat nyújtott be az elmúlt hetekben. Végre megkezdődött azon döntések meghozatala, amelyek mentén rendbe tudjuk hozni Európa gazdaságát. Pontosan erre van szükségünk.

Ezért voltak a bizottságban folytatott megbeszélések annyira izgalmasak, hogy finoman fogalmazzak. Fontos emlékeznünk arra, hogy nemcsak a jelenlegi hiteleinkkel foglalkozunk most, hanem jövőbeli kihívásokkal is, mint például Európa demográfiája, az öregedő népesség, és így tovább. Ez egy fontos jelentés volt és azt gondolom, pozitív módosításokat végeztünk rajta. Meggyőződésem, hogy az e Ház által hozott döntés szilárd lesz.

  Bas Eickhout (Verts/ALE) . – (NL) A válságról folyó mostani megbeszélés elsősorban a költségvetési fegyelemmel foglalkozott; igen helyesen, mivel ez fontos kérdés. Ugyanakkor nem csak erről szól a történet. Tekintsünk helyes perspektívából e válságra, ami az, hogy még mindig bankválságról beszélünk.

Sok-sok évig a bankok a zavaros struktúrák felhasználásával a semmiből csináltak pénzt és 2008-ban kidurrant a lufi. Az országok akkor a magánadósságokat állami adósságokká alakították és ez az a probléma, amivel most Görögországnak meg kell küzdenie: az állami adósságok elviselhetetlen szintje. Ennek fényében, amikor egy 2020 stratégiáról beszélünk, meg kell vizsgálnunk a bankok szerepét is. A Bizottságban e tekintetben semmilyen jellegű törekvés nincsen. Alig szóltak pár szót a bankokról. E válság megmutatta, hogy világosan különbséget kell tenni a takarékpénztárak és a befektetési bankok között. Hol marad a Bizottság törekvése, amikor ezzel a feladattal kell megbirkózni? Ez volt az első észrevételem.

Ugyanakkor a jövő gazdaságát is szem előtt kell tartanunk. A jövő gazdasága hatékonyan fogja felhasználni a természeti erőforrásokat. A Bizottság itt is igen kevés ambícióval rendelkezik. Vagy a célkitűzései túl homályosak, vagy a célok túl alacsonyak; például az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-os csökkentése, ami fájdalmasan kevés a zöld innováció ösztönzéséhez. Hogyan fogják a vállalkozások megérteni az üzenetet, hogy a zöld technológiába kellene befektetniük? Úgy érezzük, a Bizottság terveinek erre is ki kellene terjedniük.

Végül, a saját költségvetésünk esetében is, ennek meg kell felelnie a saját stratégiánknak. Ez azt jelenti, hogy a strukturális alapokat végül is a zöld technológia ösztönzésére kell fordítani. Jelenleg főleg az üvegházhatású gázok kibocsátását támogatjuk. Hol van az innovációra szánt pénz, és hol vannak a fenntartható mezőgazdaságra vonatkozó előirányzatok a mezőgazdasági költségvetésben? A Bizottságnak a homályos terveknél konkrétabbnak és ambiciózusabbnak kell lennie; ezek nem a jelenlegi válság megoldásához vezető utat jelentik.

  Kay Swinburne (ECR) . – Elnök úr, nem a stabilizációs alapoknak és a mentőakcióknak kellene az EU 2020 központi elemeinek lenniük. Új stratégiának kellene lennie, amelyet valamennyi országunknak követnie kellene, hogy az Unió belső piacát újraindítsuk és újra lendületbe hozzuk. Meg kell vizsgálnunk, hogy miként kell megváltoztatnunk a gazdaságainkat ahhoz, hogy azok megfeleljenek ezeknek a kihívásoknak. Az előretekintés egyetlen módja, hogy a kutatás, fejlesztés és innováció segítségével új iparágakra tekintsünk. Az Uniónak ösztönöznie kell az új gazdasági dinamizmust az európai kutatási övezetben, kiválósági hálózatokat, az új termékekre és szolgáltatásokra irányuló innováción alapuló integrált projekteket szolgáló kutatási klasztereket kell létrehozni, és új folyamatokat, technológiákat és üzleti koncepciókat kell megvizsgálni. Meg kell vizsgálnunk a mostani sikeres projekteket és uniós kapcsolatokat kell felhasználnunk a legjobb gyakorlat megtalálásához.

Saját választókerületemben meglátogattam a Glyndŵr University-t, amely közvetlen kapcsolatokat tart fenn csúcstechnológiás vállalkozásokkal Észak-Walesben, elérve – még az elmúlt évben is – a végzős hallgatók 90%-ának elhelyezését. Ezzel nemcsak javította az oda járó fiatalok munkavállalási kilátásait, hanem újraélesztette Észak-Wales egy teljes régióját. A milliárddolláros projektek és csodával határos megoldások helyett az alapokhoz kell visszatérnünk és megvizsgálnunk, hogy mitől lesz sikeres egy gazdaság. Dél-Walesben öt, világszínvonalú technológiát használó jelentős gyógyszerfejlesztő vállalat működik. Egy kis uniós támogatással ezt a csúcstechnológiás klasztert világszínvonalú központtá lehetne alakítani, ami felhúzná a jelenleg a kohéziós alapokra is jogosult egész gazdaságot a fényes jövő felé. Megoldásokra van szükségünk, hogy hatékonyan dolgozzunk a polgárainkért.

  Jacky Hénin (GUE/NGL) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem fogják elismerni, de a valóság szemérmetlenül nyilvánvaló: a liberális Európa gondolata vagy – legalábbis – mítosza kifogyott a lendületből. Hogyan hihet bárki továbbra is a szövetségi dimenzió elmélyítésében, mikor az készen állna megkopasztani a leginkább eladósodott országokat a pénzügyi piacok megsegítése érdekében?

A liberális Európa projektje és tevékenységei szintén – és igen látványosan – kifogytak a lendületből. A következő válságokkal, amelyek közül az utolsó volt a legmélyebb, az államadósságok felrobbantak. Ami még rosszabb azonban, hogy az euróövezet hitele is füstbe ment. A helyzet valódi szolidaritásért kiált. A Maastrichti Szerződés azonban kizár bármilyen szolidaritást az euróövezethez tartozó országok között. Ez a legnagyobb európai paradoxon.

A végeredmény Európa tekintetében szintén nyilvánvaló a WTO-val folytatott tárgyalásokban és a rendszeres belénk sulykolt érvelésben, hogy az Unió meg fog védeni minket a globalizációtól. Messze nem pajzsunk és páncélunk azonban, hiszen az uniós irányelvek gyakran előnyre tettek szert a WTO-val szemben. Gyakorlatilag az Unió eredményeként vagyunk most igen sérülékenyek és a dezindusztrializációs folyamat és más jellegű áthelyeződések révén most fizetjük meg az árat. Az emberek érdekében az uniós politika középpontját sürgősen újjá kell szervezni.

  Mara Bizzotto (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a kohéziós politika 2007–2013 időszakra eső végrehajtására elkülönített alapok teljes összege 308 milliárd euró. Európa a Lisszabon által létrehozott ilyen elsőbbségi alapok egy részét máig már elköltötte és – az eredmények alapján – elpazarolta. Ahhoz, hogy az EU 2020 sikeres legyen és a megmaradó temérdek pénzt a gazdasági növekedés ösztönzésére és a verseny támogatására fordítsuk, kétféle beavatkozásra van szükség: egyszerűsítésre és felülvizsgálatra.

Az egyszerűsítés a kulcs ahhoz, hogy elválasszuk az ezekhez a forrásokhoz való hozzáférést a bénító bürokráciától: a régiók, a polgárok és a vállalkozások szabadabban akarnak tudni cselekedni, hogy felszabadítsák a bennük rejlő potenciált.

A felülvizsgálat sürgősen szükséges ahhoz, hogy megváltoztassuk az alapok elosztására vonatkozó kritériumok meghatározását úgy, hogy újragondoljuk az alapul szolgáló kohéziós politika általános szellemét.

Most – és ezelőtt soha – a kohéziós politikánknak – mint a többszintű kormányzás eszközének – képesnek kell lennie erőt mutatnia azzal, hogy őszinte hangot ad a területünket érintő problémáknak és Brüsszelben kidolgozza a régóta várt válaszát a társadalmi és gazdasági modellünk jövőjével kapcsolatban.

Hölgyeim és uraim, mindenkinek, aki az ilyen összegek kezelésért felelős – mint az Európai Unió –, kötelessége, hogy szigorú felügyeletet vezessen be a támogatott projektek tekintetében és keményen harcoljon a pazarlás ellen. Ez az egyetlen megoldás, amelynek segítségével az EU 2020 stratégia elkerülheti azt, hogy egy hibás eredeti anyag rossz másolata legyen.

  Regina Bastos (PPE) . – (PT) Elnök úr, gyorsuló globális változással nézünk szembe, amelynek pusztító hatásai vannak a gazdasági, politikai és szociális rendszereinkre, következésképpen minden polgárunk számára. Eddig soha nem látott mértékű gyengülést tapasztalunk az államok válaszadási képessége tekintetében. Az Európai Uniónak ezért muszáj azonosítania a közös célokat és szövetségeseket, és világos és egységes módon kell cselekednie a világ előtt.

A rendkívüli helyzetekben világos együttes fellépésre van szükség. Ha nem hozzuk meg a szükséges szigorú intézkedéseket és nem vállalunk kollektív felelősséget, Európa elkerülhetetlenül marginalizálódni fog és el fog szegényedni. Csak a kollektív szabályokat tiszteletben tartó, erős Európa lesz képes megfelelő választ adni az új korszakra.

Legyengült és eladósodott országok nem képesek megvédeni a polgáraikat. Képesnek kell lennünk ezért a közbizalom visszaszerzésére, a stabilitással, a költségvetési szigorral, a munkahelyteremtéssel, a monetáris unió stabilitásával, a globalizációval, és a stratégiai döntésekkel kapcsolatos csaták megnyerésére.

Mindezt meg kell tennünk, vagy kockára tesszük a saját jövőnket. A jövőt a szociális kohézió iránti elköteleződéssel, a béke biztosításával, a szabadság értékein alapuló új társadalmi modell kidolgozásával, a társadalmi igazságossággal és felelősségvállalással lehet megnyerni. A 2020 stratégia és az integrált Európa 2020 iránymutatások így elengedhetetlen elemei az európai növekedés és foglalkoztatás új ciklusának.

Ennek végrehajtásához és megvalósításához világos, és számszerűsíthető célkitűzéseket kell meghatározni a foglalkoztatással, oktatással és a szegénység csökkentésével kapcsolatban. Elengedhetetlen az is, hogy mindent megtegyünk a tagállamok támogatása érdekében a nemzeti célkitűzéseik átültetése során, ha a stratégiát sikeresen és helyesen kívánjuk végrehajtani.

  Constanze Angela Krehl (S&D) . – (DE) Elnök úr, a jelenlegi kohéziós politika lisszaboni stratégia címmel lépett életbe. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy a kohéziós politika hatalmas mértékben képes – és fog is – hozzájárulni az Európa 2020 stratégiához, nemcsak azért, mert mi a többi európai politikához képest jelentős költségvetést rendelünk hozzá, hanem mindenekelőtt azért, mert a kohéziós politika lehetővé teszi számunkra a fenntartható fejlődés folytatását a régióinkban és biztosítja az átszervezési folyamatok és kihívások jó nyomon követését a régióinkban.

Van egy központi kérdés azonban, amit szeretnék még egyszer tisztázni és ez a képviselőcsoportunkra is vonatkozik: a kohéziós politikánk csak akkor működhet, ha a gazdasági fejlődést egyenlő fontosságúnak tekintjük a szociális fejlődéssel és a munkavállalók számára történő oktatás biztosításával. Elvben közösen kell felelősséget vállaljunk a rendelkezésünkre álló alapokért. Egy kicsit olyan ez, mint a hardver és a szoftver – egyik sem működik a másik nélkül.

  Ramona Nicole Mănescu (ALDE) . – (RO) Először is szeretnék gratulálni Cortés Lastra úrnak a jelentése elkészítése során kifejtett erőfeszítéseihez. A jelentés ismét hangsúlyozza a kohéziós politika fontos hozzájárulását az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez. Biztosítanunk kell ezért, hogy a kohéziós politika regionális fókuszpontját elismerjék a stratégia részeként.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a stratégia hatékony végrehajtása nagymértékben az abban kialakított megoldástól függ. Ennek eredményeképpen azt gondolom, hogy a helyi és regionális hatóságokat be kell vonni már a tervezet elkészítésébe is, hogy biztosítsuk az igazán hatékony eredmények későbbi elérését. Ugyanakkor a számos szinten történő jobb kormányzás biztosítja a kohéziós politika hatékony végrehajtását nemzeti, regionális és helyi szinten is.

Mint ezen politikák kedvezményezettjei, úgy gondolom, hogy a tagállamoknak meg kell őrizniük a Tanácson belüli jelenlegi kulcsszerepüket a döntéshozatali folyamatban a kohéziós politika tekintetében. Végül szeretném üdvözölni a strukturális alapoknak a stratégia célkitűzései elérésében betöltött szerepének elismerését. Szeretném ugyanakkor ismét felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy el kell kerülnünk azt a csapdát, hogy ezen alapokat a jövőben a tagállamok megbüntetésének eszközéül használjuk fel. Azt gondolom, hogy ezen eszközök teljes mértékben ellentétesek a kohéziós politika valódi célkitűzéseivel.

  François Alfonsi (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, e 2020 stratégia kulcsszava a növekedés. Nem számít, hogy intelligensnek, fenntarthatónak vagy inkluzívnak nevezzük, Európa most egy válság szorításában küszködik, amely nem fog egyik napról a másikra véget érni. E 2020 stratégia számszerűsített céljai – a foglalkoztatási mutató növekedése, a szegénységi mutató csökkenése és így tovább – csupán hiú remények, mivel a lisszaboni stratégia modelljén alapulnak – amely megbukott.

Európa válsággal néz szembe, ami sokkal merészebb jövőképű és sokkal inkább politikai projektet tesz szükségessé, új gondolatokkal, amelyek ebből a 2020 stratégiából teljesen hiányoznak.

Szeretnék kiemelni egy ilyen gondolatot. Nem kellene végre meghatároznunk egy célt Európa kulturális sokféleségének – az Unió egyik alapító eszméjének – növelésére, amely más kontinensekhez képest páratlan nyersanyagot biztosítana az európai gazdasági fejlődéshez kézzel nem fogható eszközök – például a kulturális gazdaság – és kézzel fogható eszközök – például a regionális sajátosságok – felhasználásával?

Sőt, olyan stratégiai jövőképen dolgozunk, amely szinte teljes mértékben a tagállamokra összpontosít. Ezen államok azonban a maguk határaival, hagyományos gondolkodásmódjukkal és központosított közigazgatásukkal továbbra is béklyóba kötik Európát.

Nagyobb regionális dimenzióra van szükség az Unió jövőbeli stratégiájában. Ösztönözni kell a makroregionális stratégiákat is, amelyek újraszervezik a földhasználati politikákat a kontinens létfenntartó természetes medencéi körül, amelyek kulturális, egyben történelmi központok is – a Balti-tenger, a Földközi-tenger nyugati része, a Duna, az Alpok, az Atlanti Ív, és így tovább.

E megközelítést fokozatosan fogadjuk el, például a Balti-tenger esetében, azonban nem vettük fel a 2020 stratégiába, így jó eséllyel csírájában elfojtódik, amikor a végrehajtásához szükséges alapok kibocsátására kerül a sor. A hozzánk benyújtott 2020 stratégiát ezért – álláspontunk szerint – erősen hagyományos és technokrata megközelítés jellemzi; hiányzik belőle a politikai jövőkép.

  Zbigniew Ziobro (ECR) . – (PL) Az EU 2020 stratégia egy olyan dokumentum, amelynek célja az Unió fejlődési irányainak meghatározása a következő évtizedre. Ha azonban el akarjuk kerülni, hogy ez a dokumentum is a lisszaboni stratégia sorsára jusson, sokkal realistábbnak kell lennie és közelebb kell állnia a tagállamok törekvéseihez. Ezt észben tartva értékelnünk kell a Parlament által a Bizottság javaslatával kapcsolatban elfogadott módosításokat, amelyek különösen a közös piac megerősítésére, a protekcionizmus csökkentésére, valamint a kohéziós politikának és a mezőgazdaság támogatásának folytatására vonatkoznak.

Ugyanakkor – és ezt szeretném hangsúlyozni – szükség van méltányosabb, vagyis olyan klímapolitika folytatására, amely túlzó terheivel nem vési kőbe végérvényesen, hogy Közép- és Kelet-Európa országai mindig is az Európai Unió szegény rokonai maradjanak.

Szeretnék végül rámutatni, hogy az Európai Unió stratégiájának központi koncepciója az innováció, azonban folytatnunk kell a kohéziós politikát és a mezőgazdaság támogatását, mivel ezek teszik lehetővé a szegényebb régiók számára a fejlettségi szintek közötti szakadékok áthidalását.

  Mario Borghezio (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy iparpolitika, amely kizárólag a nemzetközi szinten működő és fejlett technológiát használó vállalatokra összpontosít, nem a legjobb út a sikerhez. Nem feledkezhetünk meg a kis- és középvállalkozási szektorról – ideértve mind a kis volumenű gyártókat, mind pedig a kiskereskedőket. Az innovációs politikának rájuk is vonatkoznia kell.

E stratégiának biztosítania kellene különösen a feltételeket, amelyek a hamisítás rendkívül komoly problémájával szembeni védintézkedések és erős, hatékony intézkedések – többek között a kereskedelem hatékony védelmi eszközeit is – elfogadásával egyenlő helyzetbe hozzák a kis- és középvállalkozásokat az Unión kívüli versenytársaikkal. Fontos tehát, hogy az Európa 2020 kormányzása ne maradjon kizárólag a Bizottság kezében, hanem különböző szinteken valósuljon meg, bevonva a nemzeti és makroregionális szinteket is.

El kell kezdenünk kidolgozni egy politikát és stratégiát, amely a helyi szintre és az alapvető gyártás realitására összpontosít, és szeretném kiemelni itt, hogy figyelmet kell fordítanunk Padánia gyártási helyzetére. Vagyis azt kérjük, fordítsunk nagyobb figyelmet az alapvető gyártás valódi helyzetére, kiemelt figyelmet fordítva különösen a kkv-k struktúrájára, ami – mint már mondtam – minden európai ország gyártásának gerincét jelenti, következésképpen ahol az Európai Unió gyártása és fejlődése jövőjének valódi reménye található.

  Bendt Bendtsen (PPE) . – (DA) Elnök úr, a célunk az volt, hogy „a világ legversenyképesebb és tudásalapú gazdaságává” váljunk, ez azonban nem következett be. Európa hatalmas kihívások előtt áll a következő években. A jelenleg Görögországban és talán rövidesen más országokban is tapasztalt problémák a következő két tényezőnek, Európa versenyképessége hiányának, valamint annak a ténynek a következményei, hogy az európaiak képességüket meghaladó módon élnek, vagyis több pénzt költöttünk el, mint amennyit megkerestünk, és több pénzt költöttünk el, mint amennyit a termelékenységünk lehetővé tesz.

Sok közgazdász előszeretettel bonyolítja túl a gazdaságokat, azonban a magyarázat meglehetősen egyszerű: a piacok egyszerűen elvesztették abbéli bizalmukat, hogy Európa adósságtól sújtott országai versenyképesek lennének és teljesíteni tudnák a saját kötelességeiket – ez az oka mindennek. Európa legnagyobb problémája – mint mondtam – a versenyképesség hiánya, és ez az a probléma, amivel a 2020 stratégiának meg kellene birkóznia. Növelnünk kell a más országokkal szembeni versenyképességünket és a tagállamoknak helyre kell állítaniuk a gazdaságukat, ugyanakkor pedig befektetnünk is kell a jövőre nézve.

Valóban szükséges lehet az általunk jólétinek nevezett szolgáltatások tekintetében megszorításokat bevezetni annak érdekében, hogy a pénzt oktatásra és kutatásra használjuk. A kis- és középvállalkozások képezik Európa gazdaságának gerincét. Ezért pedig komolyan kell vennünk azokat e stratégiában. A kkv-k tőkehiánnyal küzdenek és nehézséget okoz számukra hitelt felvenni. Kezdenünk kell ezzel valamit. Számos kis- és középvállalkozást kizárnak a közbeszerzési eljárásokból mind a tagállami, mind pedig – különösen – közösségi szintű eljárások esetén, ahol a nagyvállalatok élveznek elsőbbséget.

Szeretném elmondani végül, hogy az adminisztratív terhekkel szintén mindig csak küzdenünk kell. Az adminisztratív szabályok, amiket meghatározunk, természetesen nagyobb terhet jelentenek a kivállalkozások számára, ahol kevés munkavállaló dolgozik. Végül pedig segítenünk kell a kis- és középvállalkozásokat, hogy belépjenek az exportpiacokra.

  Sergio Gaetano Cofferati (S&D) . – (IT) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim, azt hiszem, komolyan kockáztatjuk, hogy kizárólag a válságra koncentráljunk. Az euró megóvása, a nehézségekkel szembesülő országok megsegítése, és a spekuláció megállítása céljából létrehozott alap felállítása során hozott intézkedéseket követően az e Házban zajló viták erősen a megújulás és stabilitás témái köré csoportosultak, minden mást figyelmen kívül hagyva. E témák a tagállamokat érintik.

Oly szorosan összpontosítottuk figyelmünket, hogy a pénzügyi és bankrendszer kérdéseit, valamint az felügyelet és szabályozás kapcsolódó problémáit félresöpörtük és szinte el is felejtettük. Ugyanakkor szilárd meggyőződésem, hogy a politika alakítása során szükség van bizonyos perspektívára is. Nem véletlen, hogy a paktumot „Stabilitási és Növekedési Paktumnak” nevezték. Még pontosabb lehetett volna a „Stabilitás a Növekedésért Paktum” cím.

Ismét el kell kezdenünk a növekedésről és fejlődésről beszélni. Ez a legjobb megoldás a spekuláció megállítására és a valódi befektetők bizalmának visszaadására. A növekedésre vonatkozó javaslatok nélkül – itt a Monti úr által említett költségvetési egységességre gondolok; beruházási forrásokra; az eurókötvények elérhetővé tételére és kohéziós eszközökre, mivel a kohézió igen fontos tényező a versenyképesség szempontjából – nehéz lesz kialakítani ezt a kedvező klímát, különösen a jelen helyzetben.

  Olle Schmidt (ALDE) . – (SV) Elnök úr, az elmúlt idők megmutatták számunkra az egészséges államháztartások fontosságát. Ezért legalábbis érdekes, hogy az előadó, Hoang Ngoc úr azt akarja, hogy csökkentsük – sőt, szűntessük meg – a Stabilitási és Növekedési Paktum követendő szigorú követelményeit. Az igazság az, hogy épp ellenkezőleg, elengedhetetlen az Unió számára, hogy ellenőrzés alá vonja az elszabaduló adósságokat. Máskülönben a jövő még sokkal ijesztőbb lehet.

Az 1990-es években tagja voltam a svéd parlamentnek, a Riksdag-nak, és a Pénzügyi Bizottságban ültem, amikor az államháztartásunk összeomlott. Nem vagyok erre különösebben büszke, azonban igaz: volt olyan időszak, hogy a kamatlábaink 500%-ra rúgtak! Sőt, a 2000% felé haladtak, ami azt jelentette, hogy a legjobb úton haladtunk a banánköztársaság státusz felé, de még az 500%-os kamatlábak sem voltak elegek – a valutánk összeomlott, Soros György pedig győzött.

Nehéz idők állnak a svéd nép előtt, de egy dolgot megtanultunk, Hoang Ngoc úr, azt, hogy tartsuk rendben a pénzügyeinket. Ugyanez vonatkozik Európára – a helyes rend stabilitást és növekedést biztosít.

  Michail Tremopoulos (Verts/ALE) . – (EL) Európa még ma is többdimenziós válsággal néz szembe, ami különösen keményen sújtja a foglalkoztatást és az alacsony jövedelmeket. Amikor az Európai Unió indult, szegénység csak ott volt, ahol nem volt munka. Ma az európaiak 9,6%-a munkanélküli, és a dolgozók 8%-a a szegénységi határ alatti jövedelemből él. Mik a kilátások 2020-ra?

A munkanélküliség és szegénység e kombinációját súlyosbítja az elbocsátások egyszerű megvalósítása által keltett nyomás. Nincs európai szintű védelem az elbocsátások ellen, a nemzeti jogalkotás pedig elúszik, ahogyan Görögországban történt. Mindez pedig a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évében történik.

Szükségünk van ezért az elbocsátásokkal szembeni ösztönző tényezőket meghatározó minimális keretrendszerre. A javaslatok elkészültek. A kiindulási pont az, hogy a vállalkozások általi tömeges elbocsátásokat azokban az országokban, ahol a társaságok nyereséget könyvelnek el, tekintsük jogellenes gyakorlatnak. Logikus következménye ennek, hogy ezeket a társaságokat kizárjuk az európai támogatásokból és magasabb adót, bírságokat szabunk ki rájuk, a finanszírozás összegét pedig vissza kell téríteniük. A kérdés a következő: a vállalkozások vállalati felelősségvállalása részét képezi-e annak a kötelezettségüknek, hogy a társadalom tagjaiként működjenek, vagy elfogadhatónak tekintik-e, hogy a dolgozók versenytársaiként viselkedjenek?

  Vicky Ford (ECR) . – Elnök úr, az EU 2020 stratégia számos célkitűzését üdvözlöm: az innovatív vállalkozások által vezetett növekedésre, a fenntartható növekedésre, és a magas foglalkoztatási mutató elérésére összpontosított figyelmet. Ennek elérése érdekében azonban az Uniónak nem elég csak beszélnie: cselekednünk kell.

Például, a pénzügyi szolgáltatások elengedhetetlen reformjainak elvégzésekor nem felejthetjük el, hogy az innovatív vállalkozásoknak és munkáltatóknak tőkéhez kell férniük a globális piacokon. Tagállamainknak szintén hozzá kell férniük ezekhez a globális tőkepiacokhoz, és miközben minden szem az európai stabilizációs alapra tekint, és akár az elért bármilyen jelenlegi csökkenést az azonnali volatilitás terén, hosszú távú bizalmat alapvetően csak akkor érünk el, ha a deficitjeink – és ez az ambiciózus növekedés – ellenőrzés alatt állnak és maguk az államháztartások fenntarthatónak tűnnek.

  Johannes Hahn , a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, azt gondolom a mai vita megmutatta és bizonyította, hogy a Parlament képes jelentősen hozzájárulni a stratégia kialakításához – és hozzá is kellene járulnia. Szerepem miatt szeretnék különösen köszönetet mondani van Nistelrooij és Cortés Lastra uraknak a jelentéseikért. Köszönetet mondok azoknak is, akik intenzíven részt vettek ebben a munkában, mivel jelentősen hozzájárulnak majd a regionális politika kialakításában, és mivel mindkét jelentés bemutatta, hogy milyen fontos figyelembe venni Európa valamennyi régióját, illetve hogy a regionális politika miként lehet és legyen minden régióra vonatkozó politika a jövőben is.

Végső soron mindkét jelentés hangsúlyozza ezen intézkedés pozitív hatását. Szeretnék különösen köszönetet mondani Cortés Lastra úrnak a jelentős közreműködésért és azért, hogy rámutatott a lisszaboni stratégia végső eredményeire, minden kritika ellenére. Végső soron ugyanis nemcsak egy elképzelés volt ez, hanem a forráselkülönítés koncepciójának következő végrehajtása, amely itt jelentős hatással járt, különösen az innováció és kutatás terén.

Schroeder asszony számára keserű pirulának tűnhet, de nyilvánvaló, hogy meg kell határozni egy célt. A helyi struktúrákkal és egyéni projektfejlesztőkkel rendelkező régiók számára ugyanakkor adott volt – és a jövőben is adott lesz – az egyes projektek és a célkitűzések egy közös ernyő alatt történő megvalósításának, illetve elérésének lehetősége. Szükségünk van természetesen hangsúlyokra és meg kell szabnunk prioritásokat, és pontosan ez a forráselkülönítés mögött álló elképzelés. Ugyanakkor komoly eredményeket is elérhetünk a lentről felfelé és fentről lefelé megközelítés használatával.

A mostani programozási időszakra eső végrehajtás állapotával kapcsolatos 27 tagállami jelentésről szóló általam nemrégiben benyújtott stratégiai jelentés továbbá bemutatja, hogy a forráselkülönítés tulajdonképpen mennyire fenntartható és értelemszerű volt, mivel az eddig elkülönített 93 milliárd euróból eddig 63 milliárd eurót fordítottunk a lisszaboni célkitűzésekre – vagyis a szűken és tágan értelmezett kutatásra, innovációra, az oktatásba történő beruházásba és végül a szállításra és infrastruktúrára.

A regionális politika – amint azt a van Nistelrooij jelentés igen világosan kimutatta – egy fontos ösztönző erő az innováció tekintetében, amely képes haladásra bírni az eseményeket és az európai társadalmat a világon versenyképessé tenni. Bemutatták, hogy a több mint 450 működési programból egyedül 246 vonatkozott a kutatásra és fejlesztésre. Ez elég világosan szemlélteti, hogy a hangsúlyos pontok – például a kutatás és fejlesztés – szükségesek és azoknak is kell maradniuk.

Nyilvánvaló emiatt a jelenlegi programozási időszakban, hogy 86 milliárd eurót kellene elkülönítenünk csak erre a területre, ami háromszorosa a 2000–2006 közötti időszakra eső összegnek. Biztosítanunk kell ugyanakkor a jobb koordinációt, különösen a kutatás és innováció területein. Nincsen összeférhetetlenség egyfelől a kiválóság, másfelől a széles földrajzi kiterjedés között. Az agyáramlás ösztönzésének kell lennie a célunknak, nem pedig az egy vagy több régióból csupán néhány régióba irányuló agyelszívásnak. Épp ellenkezőleg, biztosítanunk kell a tudás és az érintett személyek áramlását, különösen a kutatás, innováció és fejlesztés terén.

Különösen, ha a következő programozási időszakra gondolunk, az egyik legfontosabb célkitűzésnek – a csupán teljesítményalapú megközelítésről – mondjuk a megfelelő pénzügyi irányításról – az erősebb eredményközpontú megközelítésre és perspektívára történő átállásnak kell lennie. Annak kell képeznie az EU 2020 egyik legnagyobb előrelépését Lisszabonnal összehasonlítva, hogy tényleg lehetővé számunkra, hogy az európai célkitűzéseket nemzeti, regionális, végső soron pedig helyi célkitűzésekre bontsuk, kézzel foghatóvá, láthatóvá és érhetővé téve a stratégiákat.

Egy végső észrevétel: a regionális politika szerintem a beruházás politikája, ezalatt pedig az összes régióban történő beruházást értem. Végül is minden régió profitálhat az egyes régiókban végzett sikeres beruházásokból, mivel – emlékezzünk arra, hogy – az egyes tagállamok európai exportjának kétharmada az Európai Unióba irányul, a másik 26 tagállamba. Ez azt jelenti, hogy ha ezek az országok jól teljesítenek, a 27-ik tagállam is jól fog teljesíteni. Ennek kell képeznie az egyik célkitűzésünket. Ha ma arról is beszélünk, hogy hogyan birkózzunk meg a válsággal, akkor nem lehet egyedüli témánk a költségvetés átstrukturálása, mivel a növekedés is igen fontos tényező. A növekedés hosszú távon önmagában sikeresen kivezet minket a válságból, és ehhez a regionális politika jelentős mértékben hozzájárulhat.

  László Andor , a Bizottság tagja. – Elnök úr, összesen öt plusz két kérdést nyújtottak be a gazdasági kormányzással és az Európa 2020-szal kapcsolatban. Igyekszem öt percben válaszolni és ennek érdekében anyanyelvem helyett angolul szólalok fel.

Tisztelt képviselők, az első kérdés az, hogy a Bizottság hogyan kívánja megerősíteni a széles gazdaságpolitikai iránymutatások nyomon követését, és hogy a Bizottság hogyan kívánja biztosítani a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament aktív szerepét a többoldalú felügyeleti folyamatban.

Az első kérdésre adott válaszomban szeretnék hivatkozni Bizottság Európa 2020-ról szóló közleményére, amelyben a Bizottság azt javasolja, hogy az Európai Parlament ne csak társjogalkotói minőségében, hanem a polgárok mobilizálásának és a nemzeti parlamentek hajtóerejeként is játsszon fontos szerepet. A Bizottság hangsúlyozza továbbá a kormányzás különböző szintjei közötti állandó párbeszéd kialakításának fontosságát, ideértve a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat és nemzeti parlamenteket, valamint a szociális partnereket és a civil társadalom képviselőit is.

A második kérdés a Stabilitási és Növekedési Paktumra és a Bizottság által a paktum kiegészítéséül esetlegesen előírt további eszközökre vonatkozik. Itt szeretnék utalni a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló közleményünkre, amelyet a múlt héten fogadtunk el. E közleményben a Bizottság a Stabilitási és Növekedési Paktumnak és a mélyebb költségvetési politikai koordinációnak való megfelelőség megerősítésére irányuló javaslatokat határozott meg. A Bizottság különösen szeretné a költségvetési felügyeletet és politikai koordinációt előbbre tekintővé alakítani. Különösen az euróövezetben, a költségvetési politikák értékelésére irányuló messzebbre ható megközelítés alkalmazása indokoltnak tűnik, ideértve a nemzeti költségvetési tervek gyenge pontjainak mélyebbre ható értékelését azok elfogadása előtt. A tagállamok számára helyes ösztönzők biztosítása érdekében a költségvetési egyensúlyhiányokkal történő megbirkózás tekintetében, továbbá a túlzott hiány esetén követendő eljárások működését javítani lehetne az egyes eljárások felgyorsításával, különösen amennyiben a tagállamok ismétlődően megszegik a paktumot. A Bizottság javasolja továbbá állandó válságrendezési keretrendszer felállítását az euróövezethez tartozó tagállamok esetében a makrogazdasági megelőző keretrendszer megerősítése érdekében. A javasolt mechanizmus alapján az Unió képes lenne kötvényt kibocsájtani vészhelyzetben lévő, euróövezethez tartozó tagállamok vészhiteleinek finanszírozása érdekében.

A harmadik kérdés a Bizottság által kiadott két dokumentum közötti különbségekre vonatkozik: egyfelől a 2006 júniusában kiadott, „Államháztartás a gazdasági és monetáris unióban – 2006” című bizottsági közleményről van szó, másfelől pedig a tízéves GMU-ról szóló 2008. évi közleményről. A 2006-ban tett politikai ajánlásaink a paktum 2005-ös reformjával kapcsolatban felmerült módosításokra koncentráltak. A tízéves GMU-ról szóló 2008. évi közlemény összhangban van az akkor írottakkal, például a hosszú távú fenntarthatóság fontosságával, az ösztönzők jó időben történő meghatározásával, és a nemzeti költségvetési keretek pozitív szerepével kapcsolatban. Ugyanakkor a GMU több mint tízéves tapasztalatai és a válság mostani hatásai aktualizált, ugyanakkor konzisztens értékelést tesznek szükségessé. A gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről múlt héten kiadott közlemény középpontjában a paktum lényegesen szigorúbbá tétele áll, figyelembe véve annak mind preventív, mind pedig korrektív ágát. A közlemény továbbá részletes javaslatokat tartalmaz a Lisszaboni Szerződés által nyújtott új lehetőségek fényében.

Javasoljuk a Stabilitási és Növekedési Paktum kereteinek megerősítését mind preventív, mind pedig korrektív vonatkozásaiban; javasoljuk a makrogazdasági egyensúlyhiányok és versenyképességi trendek nyomon követésének kibővítését az euróövezetben; javasoljuk az „európai szemeszter” bevezetését az integrált gazdaságpolitikai koordináció ex ante megerősítése érdekében; végül pedig javasoljuk egy ellenálló és állandó válságkezelési mechanizmus felé történő elmozdulást a költségvetési terhelés alatt álló euróövezethez tartozó tagállamok esetében.

A negyedik kérdés az Európai Tanács által 2010 márciusában az Unió gazdasági kormányzásának javítása érdekében létrehozott munkacsoportra vonatkozik. A Bizottság konstruktívan fog együttműködni az Unió érdekében és teljes mértékben tiszteletben tartva kezdeményezési jogát. A múlt heti közlemény már jelentős hozzájárulást jelent a munkacsoporthoz. Az Európai Parlament ebben az összefüggésben nyilvánvalóan igen fontos érintett fél az EU gazdasági kormányzásának reformjában. Munkáján és jelentésein keresztül a releváns bizottságokban – különösen a gazdasági válsággal foglalkozó bizottságokban – a Parlament már most értékes hozzájárulást biztosít a munkacsoport határozataihoz.

Az ötödik és egyben utolsó kérdés a bizalomról szól, amit újra kell építeni az európai bankokban, a pénzügyi piacokon és az európai projektben általánosságban. Ezt csak igen gyorsan összefoglalom, mivel tág témáról van szó. Azt hiszem, három lényeges kiemelendő kérdés merül itt fel: először is a pénzügyi szabályozás fontossága a biztonságosabb pénzügyi rendszer kialakításában; másodszor a költségvetési stabilitási szabályok nagyon világossá, átláthatóvá, és mindenki számára érthetővé tétele; harmadszor pedig Európa növekedési potenciáljának helyreállítása. Ezért játszik az Európa 2020 e tekintetben is fontos szerepet. Ezen elemek – álláspontom szerint – egyformán fontosak az európai projektbe vetett bizalom helyreállításához.

Ez át is vezet az Európa 2020 stratégiára vonatkozó két kérdéshez. A tavaszi Európai Tanács következtetéseinek megfelelően – különösen az Európa 2020 stratégia kiemelt céljai vonatkozásában – a Bizottság munkába fogott a tagállamokkal a kiemelt célokat alátámasztó nemzeti célok meghatározásán. E munka megkönnyítése érdekében a Foglalkoztatási Bizottság Indikátorok csoportja két alternatív technikai megközelítést dolgozott ki, amelyek megmutatják, hogy az egyes tagállamoknak mit kellene tenniük ahhoz, hogy az EU elérje a foglalkoztatási mutatóval kapcsolatos 75%-os célt.

Április utolsó és május első hetében a Bizottság és az Elnökség kétoldalú tárgyalásokat folytatott a stratégia lehetséges nemzeti célkitűzéseire vonatkozó kiinduló elképzelések cseréje céljából. A tárgyalások igen gyümölcsözőek voltak és lehetővé tették számunkra, hogy egy első benyomást szerezzünk a tagállamok álláspontjával kapcsolatban és megértsük az egyes tagállamokra jellemző igen sajátos gazdasági körülményeket. A kétoldalú tárgyalások megmutatták, hogy a legtöbb tagállam erősen támogatja a kiemelt célt és készen áll arra, hogy ambiciózus nemzeti célokat határozzon meg a tavaszi Tanács által meghatározott kiemelt cél elérése érdekében. A Bizottság a tárgyalások átfogó végeredménye alapján összesíteni fogja az eredményeket, amelyek a május és június hónapokban különböző összetételben összeülő Tanács számára fontos adatokat jelenthet majd. Amennyiben eltérések vannak az uniós célok és a nemzeti célok összege között, folytatni kívánjuk majd a tárgyalásokat a tagállamokkal, hogy lássuk, nemzeti vagy uniós szintű cselekvés révén hogyan lehetne közelíteni az Uniót a célokhoz. Az Európai Tanács azt mondta, a további munka alapján júniusban felül fogja vizsgálni a kiemelt célt.

Különösen sok érdek fűződik ahhoz, hogy – ha megengedik – némi magyarázatot fűzzek a szegénységre vonatkozó célhoz. A tavaszi Tanács felkérte a Bizottságot, hogy segítsen a tagállamoknak megfelelő indikátorokat találni, amelyek alátámasztják a társadalmi befogadásra vonatkozó uniós kiemelt célt különösen a szegénység csökkentése révén. Az egyes tagállamok fenntartásainak meghallgatását követően a Bizottság elkészített egy lehetséges kompromisszumos javaslatot. A javaslat a három főbb uniós szegénységi indikátoron alapul, nevezetesen: a szegénység kockázata; anyagi nélkülözés; és az aktív kereső nélküli háztartások száma. Ezek együttesen tükrözik a szegénység sokarcú természetét és a tagállamokban tapasztalható helyzetek spektrumát. Míg számos delegáció támogatását fejezte ki a Bizottság javaslatával kapcsolatban a szociális védelemmel foglalkozó bizottságban, van, aki ragaszkodik a munkaerő-piaci dimenzió feltüntetéséhez a meghatározott uniós célban. A Bizottság aktívan kutatja a lehetséges megoldásokat.

A kormányzással kapcsolatban szeretném megnyugtatni Önöket, hogy nagy becsben tartjuk az Önök hozzájárulását és szerepét az új stratégiában. Barroso elnök úr világossá tette ezt, hogy a Parlament bevonása az Európa 2020-ba az egyik legfontosabb célja a második ciklusa során. Minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a Parlamentnek idén elegendő ideje legyen véleményt alkotni. Személy szerint teljes mértékben elkötelezett vagyok az iránt, hogy a folyamatban minden lehetséges módon segítsük Önöket. Minden uniós intézmény támogatására szükségünk van, ha minden szükséges politikai támogatást magunk mögött kívánunk tudni és sikerre kívánjuk vinni a stratégiát.

Az oktatással és képzéssel kapcsolatban – ami az Európa 2020-ra vonatkozó második kérdés témája – a következőket szeretném elmondani. A Bizottság már a 2008. novemberi gazdaságélénkítési terv idején felhívta a tagállamokat, hogy tartsák fenn az oktatásra és képzésre fordított beruházásokat, és ezt a fókuszpontot továbbra is fenntartjuk. Általában véve a tagállamok kedvezően reagáltak arra a felhívásra, hogy a gazdaságélénkítő intézkedéseket a jövőbeni növekedés erőforrásaiba történő intelligens befektetésekre célozzák. Számos kormány sem a hallgatói támogatást, sem pedig a beiratkozó hallgatók létszámát nem csökkentette. Épp ellenkezőleg, számos élénkítő program tartalmaz intézkedéseket az oktatásban – különösen a felsőoktatásban – való részvétel bővítésével kapcsolatban. A 2010. évre bejelentett oktatási költségvetések a válság ellenére változatlanok maradtak, vagy növekedtek számos tagállamban. Más országokban érzékeljük ugyanakkor az oktatási költségvetések tervezett csökkentésére utaló jeleket.

Észben kell tartanunk, hogy egyes kormányok már a válság kirobbanása előtt terveztek – és néhány esetben már végre is hajtottak – általános megszorításokat az költségvetésekben. Számos ilyen megszorítás érinti az oktatást. Más tagállamok megoldásokat keresnek a finanszírozási források diverzifikációjával kapcsolatban. A Bizottság továbbra is gondosan figyelemmel kíséri ezt a kérdést. Egyes országokban csak most fognak feltűnni a pénzügyi korlátok. Figyelemmel fogjuk kísérni az általános állami költségvetéseket, valamint a beruházások hatékonyságát.

Európai szinten és a meglévő többéves pénzügyi kereten belül, a Bizottság elsőbbséget kíván biztosítani az Európa 2020 célkitűzéseket támogató cselekvéseknek. A Bizottság által nemrég elfogadott 2011. évi költségvetés-tervezetben prioritásként szerepel a gazdasági fellendülés fokozása, az európai ifjúságba történő befektetés, valamint a holnap infrastruktúrájának felépítése. A „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kiemelt kezdeményezés támogatása az „Egész életen át tartó tanulás” és a „Fiatalok lendületben” programok, valamint a „Marie Curie” és az „Erasmus vállalkozóknak” cselekvések erősítését jelenti.

Ne felejtsük el, hogy e területen a strukturális alapokon keresztül is beavatkozunk. A 2007 és 2013 közötti időszakra 76 milliárd eurós költségvetéssel rendelkező Európai Szociális Alap fiataloknak segít az oktatási rendszerből átlépni a munka világába. Segítséget nyújt továbbá a képességek megújítása és bővítése érdekében az oktatásba való visszatéréshez. Az Európai Szociális Alap kedvezményezettjeinek mintegy harmada fiatal. Az Alap elkülönít továbbá mintegy 8,3 milliárd eurót – a teljes költségvetésének nagyjából 11%-át – a tagállamok oktatási és képzési rendszereinek reformjára.

Mindez azt mutatja, hogy az Európa 2020 stratégia megerősíti a tudásalapú gazdaság koncepcióját és azt, hogy annak középpontjában az oktatás és képzés áll. Biztosítani fogjuk, hogy meglegyenek a céljaink eléréséhez szükséges erőforrások.

  David Casa (PPE) . – (MT) Aggodalomra ad okot, hogy a gazdasági válság hosszú távú utóhatásokkal jár majd. A népesség életkorának növekedésével a tagállamok számára egyre nagyobb kihívást jelent majd a társadalmi jólét területén a fenntarthatóság biztosítása. Bár megértem az állami kiadási szükségletek diverzifikációjára irányuló szükséget ahhoz, hogy Európa megvalósítsa a 2020 jövőképet, azt is gondolom, hogy e kiadásoknak a nemzeti költségvetési politika részét kell képezniük. A születési ráta visszaesése és az egyre öregedő népesség politikai változtatásokat tesz szükségessé, ha biztosítani kívánjuk a költségvetés fenntarthatóságát. A nyugdíjszükségletek és orvosi ellátás iránti igény növekedését is figyelembe kell vennünk.

A demográfiai változások szerkezetével kapcsolatban az Európai Uniónak idősebb polgárok számára kialakított motivációs stratégiára van szüksége ahhoz, hogy hosszabb ideig a munkaerőpiacon tartsa őket. Elengedhetetlen, hogy fontolóra vegyünk ilyen stratégiákat az egyes tagállamok közötti konkrét követelmények fényében. Nem alkalmazhatunk egyenmegoldásokra alapuló politikát. Minden eset egyéni figyelmet érdemel. Következésképpen, alapvető fontosságú, hogy több munkavállaló legyen a munkaerőpiacon, és hogy növeljük a lehetőségeket a magas szintű munkavállalásra. Ez nemcsak a társadalmi szolgáltatásoktól való függőséget fogja csökkenteni, hanem nagyobb számú hozzájárulót is biztosítani fog az ilyen rendszerek számára.

A munkahelyekkel és képzéssel kapcsolatban elengedhetetlen, hogy az Európai Unió az aktív és befogadó foglalkoztatásra összpontosítson, vagyis használja ki a munkaképes emberekben – különösen nőkben – rejlő teljes potenciált, hogy elősegítse a munka világától leginkább elidegenedettek integrációját és lássa el őket azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével sikert érhetnek el. Biztos úr, miután néhány hete már betöltjük az általunk elfoglalt posztokat, ideje volna felgyűrni az ingujjunkat és munkához látni, hogy elérjük ezeket a célkitűzéseket, amelyek növelik majd a foglalkoztatást az Európai Unióban.

  Ole Christensen (S&D) . – (DA) Elnök úr, napról napra munkahelyek ezrei vesznek el Európában, és az Európa 2020 stratégia lenne az Unió válasza az e téren előttünk álló kihívásokra és arra, hogy hogyan tarthatjuk fenn és erősíthetjük a versenyképességünket, hogy növekedést érjünk el és több munkahelyet hozzunk létre. El kell döntenünk, hogy milyen úton kívánunk haladni: vagy az alacsony fizetések és szegényes munkafeltételek alapján, vagy a tudás és a képességek, a minőségi zöld munkahelyek és tisztességes munkafeltételek alapján kelünk versenyre a munkaerőpiacon.

E tekintetben némileg aggasztó látni, hogy a Bizottság kiegyensúlyozatlanul összpontosít a rugalmas biztonság koncepcióján belül a rugalmasságra. Így nem fogunk elérni semmit. Az embereknek biztonságban kell lenniük ahhoz, hogy rugalmasak legyenek. Szükség van valamilyen támogatási formára, amire az emberek támaszkodhatnak, ha elveszítenék munkahelyüket. További képzést kell nyújtani, hogy az emberek a legjobb munkalehetőségek felé mozdulhassanak el a munkaerőpiacon. Beruházásokra van szükség a tagállamokban, de olyan beruházásokra, amelyek hosszú távon megtérülnek.

A Bizottságnak többet kell tennie a szociális dömping kezelésével kapcsolatban. Mindenkinek, aki egyik országból a másikba költözik egy munkahely miatt, az új országukban irányadó feltételek szerint kell dolgoznia. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy mindenkire kiterjedjenek a migráns munkavállalókra vonatkozó szabályok – az uniós szinten alkalmazandó szabályok alapján –, és hogy a belső piac szabályai ne kerüljenek előtérbe a munkavállalók jogaira irányadó szabályokkal szemben.

  Marian Harkin (ALDE) . – Elnök úr, annyit szeretnék csak mondani, hogy a ma délutáni vita tükrözi a Parlament készségét – sőt, ragaszkodását –, hogy teljes mértékben részt vegyen ebben a folyamatban. A korlátozott időmre való tekintettel csak három rövid gondolatot szeretnék kifejteni. Támogatom Rehn biztos úr kijelentését – és természetesen Andor biztos úr mai kijelentését – a tagállamok költségvetésének alapos ellenőrzésével kapcsolatban. Volt, amikor úgy tűnt, hogy az euróövezet és az EU, mint szervezet, lehet, hogy nem éri meg a 2020-as évet. Annak biztosítása érdekében tehát, hogy ne csak fennmaradjunk, hanem prosperáljunk, elengedhetetlen, hogy a tagállamok teljesítsék a már megtett vállalásaikat és ígéreteiket. Bezárni az istálló ajtaját, miután a ló már elszaladt, mindig is hatástalan gyakorlat volt.

Másodszor, az tagállamok és az EU az elmúlt 18 hónapban szinte kizárólag a pénzügyi intézmények stabilizációjára összpontosítottak. Valóban, csak azzal foglalkoztunk. Bár ez tényleg fontos kérdés, számos polgár elvesztette a bizalmat és úgy érzi, magára hagyták. Támogatást várnak a tagállamoktól és azt várják az Uniótól, hogy olyan keretrendszert dolgozzon ki, amely elősegíti a munkahelyteremtést, a vállalkozást, és a kkv-k támogatását, de e keretrendszernek mindenekelőtt össze kell kötnie a gazdasági növekedést a tisztességes munkahelyek teremtésével és a polgárok – különösen a szegénységi küszöb alatt élők – jólétének javításával.

Végül pedig, komoly válság van a fiatalok munkanélkülisége terén. A Bizottság által tegnap kiadott dokumentum megerősítette, hogy a fiatalok közötti munkanélküliségi ráta az Unióban 20%, ami vagy az általános munkanélküliség mintegy kétszerese. Ez a válság pontosan ugyanolyan valós és fenyegető, mint a gazdasági válság, és – bár hallottam a biztos úr észrevételeit a fiatalokkal kapcsolatos kezdeményezésekkel kapcsolatban és üdvözlöm azokat – valódi koordinációra van szükség a tagállamok között és a tagállamokra gyakorolt erős hatásra, hogy ezeket a kezdeményezéseket konkrét munkahelyekké változtassák.

  Janusz Wojciechowski (ECR) . – (PL) A 2020 stratégia ambiciózus célkitűzéseket tartalmaz, amelyekkel nehéz vitába szállni, azonban a célkitűzések úgy vannak meghatározva, mintha az Európai Unió már gazdag lenne és gondtalan, egyetlen gondolata pedig az lenne, hogy sikeres jövőt építsen fel. Időközben azonban tudjuk, hogy sok dolog miatt van okunk aggodalomra és, mindenekelőtt számos különbség van a gazdag és szegény európai országok és régiók fejlettségi szintje között.

Megdöbbenéssel állapítom meg, hogy a stratégia prioritásai között nincs hely a mezőgazdaság fejlesztésére, miközben tudjuk, hogy végső soron 2050-re a világ élelmiszergyártását 70%-kal növelni kell, mivel egyre több ember van a világon és egyre kevesebb területet használunk mezőgazdasági termelésre. Nehéz megérteni, hogy a stratégia miért nem tekinti prioritásnak a mezőgazdaság fejlesztését.

A mezőgazdaság élelmiszer-biztonságot jelent, a mezőgazdaság ökológiai biztonságot jelent, és ezek a dolgok igen fontosak számunkra és a jövő generációi számára. Nem tudok felelős fejlesztési stratégiát elképzelni az Európai Unió számára, amely nem foglalkozik az európai mezőgazdaság fejlesztésével.

  Georgios Koumoutsakos (PPE) . – (EL) Elnök úr, mielőtt a 2020 stratégiáról beszélnék, azt hiszem, válaszra van szükség az egy vagy két képviselő által felvetett gondolatok tekintetében a görög jobbközép pártnak a görög gazdaság támogatási mechanizmusával kapcsolatos álláspontja tekintetében. Egyes pontokat tisztáznunk kell. A mi pártunk soha nem ellenezte az európai támogatási mechanizmust Görögország számára. A mi pártunknak mindössze van egy felfogása arról, hogy milyen intézkedéseket kellett volna alkalmazni. A most alkalmazott intézkedések minden bizonnyal mély recessziót, stagflációt fognak okozni, ezen intézkedésekről pedig maga a kormány döntött minden előzetes információ hiányában és anélkül, hogy más görög politikai pártokkal vagy a görög társadalommal megállapodás jött volna létre. A kormánytöbbség elzárkózott minden előzetes megállapodástól, amelyek széles körű és szükséges politikai és társadalmi jóváhagyáshoz vezethettek volna. Ismétlem, az Új Demokrácia párt nem ellenezte az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap európai támogatási mechanizmusát. Tiszteletben tartjuk partnereink minden egyes euróját és hálásak vagyunk a támogatásukért. Ezért támogattunk felelősségteljesen egy másmilyen, hatékonyabb politikai csomagot. Támogatjuk a szigorú pénzügyi fegyelem és növekedési politika szükségességét, hogy Görögország ki tudjon törni a mély recesszió és a vágtázó infláció ördögi köréből, amelynek katasztrofális következményei vannak a görög társadalom és gazdaság számára, végső soron pedig kedvezőtlen hatása Európa számára.

A gazdasági válsággal és a 2020 stratégiával foglalkozó vitánkkal kapcsolatban azt gondolom, elérkezett a meghatározott cselekvések és kézzelfogható eredmények ideje. Elég volt a beszédből. Ez a felszólalásom lényege. Mindent csak egyszerűen. Az euró az európai integráció történelmi sikere, amit meg kell védenünk és meg kell mentenünk. Ezért van szükség erős pénzügyi és gazdasági kormányzásra, mert ezen 2020 stratégia nélkül, azt a bukás és a lisszaboni stratégia által bevezetett precedens követésének veszélye fenyegeti.

(A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdése szerint hozzájárult egy kék kártyával jelzett kérdés megválaszolásához.)

  Marc Tarabella (S&D) . – (FR) Koumoutsakos úr, magának aztán van bőr a képén! Az imént szólalt fel a görög kormánnyal és azzal kapcsolatban, hogy a kormány nem konzultált Önnel, a különböző pártokkal, vagy a civil társadalommal az intézkedések végrehajtása előtt. Annak ellenére, teszem hozzá, hogy a jelenlegi görög kormány semmilyen formában nem felelős a helyzetért. A spekulánsok áldozata, akiket néhány perc múlva felszólalásomban kritizálni fogok. Ugyanakkor az is kötelességem, hogy kiemeljem egyrészt az előző kormány felelősségét, amely sok-sok éven keresztül meghamisította az adatokat, másrészt azt a tényt, hogy az Ön pártja volt hatalmon legalább két parlamenti cikluson keresztül. Ezért úgy gondolom, hogy a felelősség inkább Görögországot terheli, a politikai felelősség pedig az Ön pártját. Van válasza erre a kérdésre, Koumoutsakos úr?

  Georgios Koumoutsakos (PPE) . – (EL) Uram, az Ön felszólalása az információhiány eredménye. A megelőző görög kormány mélyen, nagyon mélyen eladósodott gazdaságot vett át, egy rothadó alapokon nyugvó gazdaságot, és ezeket a problémákat – krónikus, több mint 30 éve gyökerező problémákat – emelte ki és dramatizálta a hatalmas nemzetközi gazdasági válság.

Természetesen az előző kormány követett el hibákat, azonban sokkal nagyobb hibák is történtek – akár gyengeségből, akár a bátorság hiányából – a jelenlegi kormány időszaka alatt, amelyik legalább öt hónappal megkésve fogadta el a helyzet továbbterjedésének megakadályozásához szükséges intézkedéseket, és így a deficitválság – ami minden országban van, mint azt Ön is jól tudja – hitelválsággá fajult.

Így érkeztünk el a ma tapasztalható drasztikus helyzethez. Ezt a választ adom Önnek, ha már önkritikába kezdtünk; azonban ilyen esetekre tartja a régi mondás, hogy az vesse az első követ, aki soha nem vétkezett.

  Edward Scicluna (S&D) . – (MT) Elnök úr, az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának fontossága még sosem került olyan drámai módon előtérbe, mint ma. Könnyű és természetes dolog azt mondani, hogy „mi szóltunk, hogy ne hagyjátok a deficitet és az adósságspirált kicsúszni a kezetek közül”, és minden okunk megvan erre. Most azonban, amikor az Európai Unió számos tagállama – amelyek már az euróövezethez tartoznak – ebbe a nem fenntartható helyzetbe került, nem tudjuk a lehető legrövidebb időn belül visszafordítani a helyzetet, miközben figyelmen kívül hagyjuk a minket körülvevő súlyos gazdasági környezetet.

Felszólalásom nem az államháztartások területét érintő cselekvések elhalasztására vonatkozó indítvány. Nem mondok semmi ilyesmit. Kiigazító programok összecsapott végrehajtását követelni azonban az Európai Unió országaiban egyenlő lenne az egész európai régió hosszú időn át tartó lassú gazdasági növekedésre kárhoztatásával, vagy valami még rosszabbal. Nem engedhetjük meg magunknak a kereslet csökkentését mind belső és külső szinten még a felesleget felhalmozó országokban sem, amelyek képesek lennének többet, nem pedig kevesebbet költeni.

Segítenünk kell az Európai Unió gyengébb országait a gazdaságaik export révén történő ösztönzésében és így a munkaerő-piaci növekedési kilátások javításában. Ne legyünk dogmatikusak. Ez a helyzet intelligens tetteket követel. Ugyanakkor számos ágazatban – nem utolsósorban a gazdaságpolitika terén – bizonyos fokú rugalmasságot tesz szükségessé.

  Elizabeth Lynne (ALDE) . – Elnök úr, a Bizottságnak az EU 2020 stratégiára vonatkozó javaslatában igen helyesen meglehetősen sokat hallottunk a gazdasági helyreállításról, azonban véleményem szerint nem hallottunk eleget a szegénységről, és pont ezért örülök annak, hogy felszólalásában megemlítette a szegénység csökkentését.

Ne felejtsük el, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai bárki másnál többet szenvednek egy gazdasági recesszió során, és ezért kell védelmi mechanizmusokat létrehoznunk az ő védelmükben. Szeretnék például a szegénységben élő uniós polgárok számának 25%-os csökkentésére vonatkozó célt látni, szeretném annak biztosítását látni, hogy a munkaerőpiacról jelenleg kiszorultak jó minőségű munkához férjenek hozzá, ugyanakkor azt is szeretném, hogy legyenek céljaink a nem bejelentett munkavégzés felszámolásával kapcsolatban.

Biztosítanunk kell továbbá, hogy a tagállamok beruházzanak a társadalombiztosításba és szociális védelmi rendszerekbe, hogy biztosítsák a jogokhoz, forrásokhoz és általános szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Szeretnék egy uniós szintű célt is látni az utcára került hajléktalanok problémájának a tagállamok általi megszűntetésével kapcsolatban 2015-ig, illetve szeretném hajléktalanokra irányuló, integrált stratégiák kidolgozását is látni.

Mindezeken a területeken nemcsak a Parlamenttel kellett volna többet konzultálni – és örülök annak, hogy ezt Ön is megemlítette –, hanem a területen tevékenykedő nem kormányzati szervezetekkel is. A nyílt koordináció módszerének a szociális területen történő alkalmazásával kapcsolatban annyit mondanék, hogy erősíteni kell. Mindannyian tudjuk, hogy nem működött olyan jól, mint működhetett volna, de meggyőződésem, hogy működhet még jól a jövőben, ha bevezetjük a megfelelő mechanizmusokat – de csak akkor, ha ezeket a mechanizmusokat bevezetjük.

  Ryszard Czarnecki (ECR) . – (PL) A stratégiát a lehető legrosszabb időpontban fogadjuk el, amikor az európai ipari termelés az 1990-es évek szintjére esett vissza és az Európai Unió GDP-je az elmúlt évben 4%-kal csökkent. Ugyanakkor nem az időzítés a legrosszabb. Az a legrosszabb, hogy az európai fejlődés első számú húzóerőként hozzánk benyújtott öt prioritásból négyet nehéz európai intézkedésnek tekinteni, különösen a foglalkoztatást, a kutatást és fejlesztést, a képzést, és a szegénység elleni küzdelmet. Alapvetően nincs e kérdésekben semmilyen szupranacionális dimenzió. Olyan kérdések inkább, amelyekért az egyes országok tartoznak felelősséggel. Elmondható, hogy a klímapolitika az egyetlen terület, amelyen bizonyos fokig uniós szintű cselekvésre kerülhet sor. A többi területek, őszintén szólva, az egyes tagállamokra várnak.

  Marc Tarabella (S&D) . – (FR) Elnök úr, a 2020 stratégiának álláspontom szerint a jelenleg megbukó rendszer foltozgatása helyett a gazdasági válságról szóló véleményeket és a kormányzás új formájára vonatkozó ajánlásokat kellene tartalmaznia.

Először is szabaduljunk meg néhány téves elképzeléstől, különösen Görögországgal kapcsolatban. Ez nem egy görög válság. Görögország és annak népessége a mai ragadozó szemléletű gazdasági és pénzügyi rendszer áldozatai, egy olyan rendszeré, amely a G20 országokat összességében több százmilliárd dollár néhány nap alatt történő összekaparására késztette a bankok megmentése érdekében, azonban Görögországot hosszú hónapokon keresztül szenvedni hagyta.

A nemzetközi csúcsokat most figyelmen kívül hagyják; lesz, ami lesz. Végül pedig úgy volt, hogy a pénzügyeket szabályozzuk, Európa pedig lefolytatta a végtelennek tűnő tárgyalásait, a keselyűk azonban nem vonultak el. És mit mond most mindenki? Hogy a piacokat meg kell nyugtatni. Na és kik alkotják a piacot? Spekulánsok, akiknek most a kedvében kell járnunk, mintha félistenek lennének, és akiknek áldozatokat kell bemutatnunk, a bocsánatukért könyörögve.

Meddig kell még az embereknek eltűrniük ezt a cinikus hozzáállást? Meddig kell még egy olyan piac illúziójával kecsegtetnünk magunkat, amelyik többet ad a finanszírozóknak, mint amennyit megérdemelnének, de szegénységbe taszítja az embereket? Nem hagyhatjuk, hogy a pénzügyi piacok terrorizmusa egész országokat kényszerítsen térdre.

A pénzhamisítók komoly kockázatot vállalnak, mivel az országok szuverenitásának egy elemét támadják meg: a valutát. Mikor azonban a kereskedők egy ország adósságára spekulálnak, nem kockáztatnak semmit. Mikor nyerik el végre méltó büntetésüket a pénzügyek Olimposzának fehérgalléros bűnözői? Az embereken mohón élősködő spekulánsokat törvényen kívül kell helyezni; a polgárok életével és jövőjével játszó kaszinóbankokat el kell törölni; az Unió feladatául azt kellene szabni, hogy megfelelően felügyelje a pénzügyi piacokat ahelyett, hogy a közszolgáltatásokat támadná meg.

Hölgyeim és uraim, befejezésül azt gondolom, szerinte már épp elég ideje játsszák velünk ezt a tréfát. Tarthatunk rendkívüli csúcsokat minden pénteken és adhatunk ki milliárdokat, ha az egyik ilyen pénteken nem foglalkozunk a bűnözés gyökereivel, oda jutunk, hogy az EU csődjét jelenthetjük be egyszer.

  Filiz Hakaeva Hyusmenova (ALDE) . – (BG) Elnök úr, az európai kohéziós politika bizonyította létfontosságú szerepét az elmúlt években és a Közösség egyik kulcsfontosságú politikájává vált. Biztosítja az európai polgárok számára a szolidaritás látható és számszerűsíthető mutatóját. Szerepét elismeri az is, hogy a Lisszaboni Szerződés célkitűzései között szerepel. Mindezek alapján a kohéziós politika kiérdemelte, hogy szerepeljen az Európa 2020 stratégiában.

A stratégia tervezetében ez a politika nem kapta meg a szükséges helyet. Ezért tartom nagyra a kohéziós politika a Lisszaboni Szerződés és a 2020 stratégia által elérendő célkitűzések közé történő illesztéséről szóló jelentést, amelyek felbecsülhetetlen iránymutatásokat tartalmaznak. Erős kohéziós politikára van szükségünk most is, amikor a gazdasági válság csökkenti a munkahelyek számát és gyengíti a versenyképességünket, és a jövőben is, hogy megerősíthessük az Európai Uniót mint erős szereplőt a globális színtéren.

Megbízható kritériumokra van szükség az ebbe a politikába fektetett források hatékonyságának és hatásosságának jelzésére. Amint az a jelentésben is szerepel, a kohéziós politikával összefüggő kiadásoknak a regionális fejlődésre gyakorolt hatásainak az értékelésére van szükség, meghatározott mutatók szerint. Az értékelési mutatók meghatározása érdekében a Bizottságnak meg kellene fontolnia és világosan meg kellene határoznia a „területi kohézió” fogalmát, mivel pontosan ez tűnik fel a Lisszaboni Szerződésben. Célkitűzést és pontos értékelési kritériumokat csupán az alapul szolgáló koncepció meghatározását követően lehet kialakítani. Ez konkrét alapot biztosítana a politika, egyben az intézmények és a polgárok számára is.

ELNÖKÖL: PITTELLA ÚR
alelnök

  Tamás Deutsch (PPE) . – (HU) Tisztelt elnök úr, kedves képviselőtársaim! Először is szeretném elismerésemet kifejezni a jelentéstevőknek a kiváló munkáért és szeretnék köszönetet mondani a biztos uraknak a figyelemreméltó, értékes gondolataikért.

Néhány esztendővel ezelőtt egy atyai jó barátom azt mondta nekem, hogy az életed során mindig azzal a helyzettel találkozol, hogy vagy a probléma része vagy, vagy a megoldásé. Megítélésem szerint az EU 2020-as stratégia ma sokkal inkább még a probléma része, mintsem a megoldásé. Azt gondolom, hogy a közös felelősségünk, hogy minél inkább a megoldás részévé tegyük ezt a stratégiát. Engedjék meg, hogy egy pillanatra megálljak itt és szíves figyelmükbe ajánljam azt, hogy a stratégia elnevezése már önmagában problémát rejt magában. Az Európai Unió nyelveinek a döntő többségén az EU 2020-as stratégia az égegyadta világon semmit nem mond. Nehéz elképzelni, hogy egy több mint 500 milliós közösség, több mint 500 millió polgár úgy tudjon egy stratégiával, egy koncepcióval a személyes életében felmerülő problémák megoldására receptet adó elképzeléssel azonosulni, hogy számára megfoghatatlan, a személyes életétől távollévő ez a cím. Lehet, hogy nagyon beszédes marketingesek tanácskozásán ez a cím, de nem marketingesekről, hanem hús-vér európaiakról van szó.

Van egy másik bölcs mondás: aki sokat markol, keveset fog. Megítélésem szerint az – egyelőre még a probléma részét képező – stratégia sokat markol, keveset fog. Talán az lenne a leglényegesebb, hogyha a legfontosabb kérdésről beszélne, és e tekintetben hadd ajánljam azt a figyelmükbe, hogy megítélésem szerint a regionális fejlesztések megerősítésére van szükség. A regionális fejlesztések megerősítése beruházást, növekedést és munkahelyek teremtését jelenti, márpedig azt gondolom, hogy az embereket leginkább sújtó probléma az az, hogy munkahelyekre, munkahelyekre és munkahelyekre van szükség. Ezeket a gondolatokat szeretném a figyelmükbe ajánlani.

  Francesco De Angelis (S&D) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió 2020 stratégiájának beindítása hatékonyan jelzi a korábbi lisszaboni stratégia időszakának végét és meg kell birkóznia a pénzügyi, gazdasági és szociális válság által előidézett és folyamatosan keltett negatív strukturális hatásokkal.

Azt hiszem, hogy ha arra törekszünk, hogy a 2020 stratégia hatékony legyen, két kulcsfontosságú szempontra kell koncentrálnunk; az első az előrehaladás értékelésének rendszere, amely tényező az ösztönzés és visszatartás (carrot and stick) mechanizmusában; a második pedig az infrastruktúrába történő beruházásokra vonatkozó lendületes politika, amely kiegészíti a pénzügyi rendszerek szabályozásának és a szociális párbeszéd és kohézió helyreállítására irányuló politikák eszközeit.

Az infrastruktúrák jelentik a sarokkövet az innovációs politika újraindításában az iparban, a kkv-kban, a gyártó konzorciumokban vagy kutatóintézetekben, valamint az ezek és az egyetemek és helyi hatóságok közötti kapcsolatban. A van Nistelrooij-jelentést ezért melegen kell üdvözölni, mivel – amellett, hogy mély bepillantást enged a tagállamok által mindeddig elvégzett munkába – elkezd foglalkozni a pénzügyi eszközök harmonizációja kritériumainak kérdésével és az innovációra irányuló működési tervekkel.

Az uniós projektek irányítása szabályainak, eljárásainak és adminisztrációs gyakorlatainak harmonizálása, valamint az eljárások egyszerűsítése és ésszerűsítése jelentik a megoldást, amit az érintett felek és a polgárok már hosszú idő óta kérnek tőlünk. Azt hiszem, hogy ezen a ponton Európa képes ösztönözni – sőt, ösztönöznie kell – a növekedést, a fejlődést és a foglalkoztatást.

  Marietje Schaake (ALDE) . – Elnök úr, miközben megoldani törekszünk a pénzügyi és gazdasági válságot, szeretnék egy alapvető hiányosságra rámutatni: a tudás hiányára. Sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy Európa napról napra egyre ostobább kontinenssé válik, még akkor is, ha a tudás a leggyümölcsözőbb és leggazdagabb erőforrásunk. Az ebbe történő beruházás nem jár kockázattal.

Azonban a fiatal európaiak generációja fizeti meg a válság árát, mivel a munkanélküliség a fiatalok körében növekedik, míg az oktatási és innovációs költségvetéseket befagyasztják vagy csökkentik. Költségvetést kell csökkentenünk, de azt tegyük a XXI. századhoz méltó hozzáállással, hiszen hova jut ma az Unió költségvetésének a fele? A mezőgazdaságba! A fiatal generációhoz kellene jutnia, az ő fejlődésükre kellene fordítani. Nemcsak a hagyományos oktatásra, hanem például az e-képességekre és a vállalkozásra fókuszáló képzésre is.

Tudjuk, hogy minél magasabban képzett valaki, annál kisebb valószínűséggel veszíti el a munkahelyét. A tagállamok azonban mégsem tartják be az ambiciózus tudásgazdaság elősegítésére irányuló szükséges vállalást. Úgy bünteti Európai az európaiak következő generációját, hogy nem teszi lehetővé számukra képességeik és ambícióik kifejlesztését, és eltűri, hogy Kína, India és az Egyesült Államok vonzóbb hely legyen a tehetség, a kutatás, a kreativitás és az innováció számára.

A rövid távú megoldásoknak nagy lesz a hosszú távú költsége. Vállalkozás, kiválóság és az európai gazdaság fenntartható jövője csak akkor segíthető elő, ha készek vagyunk beruházni a tudásba, mivel bárki is mondja, hogy a tudás sokba kerül, nem tudja, hogy mibe kerül az ostobaság.

Kroes biztos úr ma benyújtotta Európa digitális menetrendjére vonatkozó jövőképét, amely egyike az EU 2020 kiemelt programjainak. Ambiciózus, ugyanakkor konkrét stratégia, amelynek célja az európai digitális piac megerősítése a globális gazdaságban és számos európai polgár számára az internethez való hozzáférés biztosítása.

Azt gondolom, több bölcs döntést kell hoznunk ma, és biztosítanunk kell, hogy a jelenlegi válság ne váljon a fiatalok és a következő generáció jelzálogává, amely után a kamatokat soha nem fogják tudni visszafizetni.

Támogatja a Bizottság a koordinált megközelítést, amely elmozdul a kormányközi döntéshozatali eljárástól és erősebb szerepet ad a Bizottságnak és a Parlamentnek annak biztosításában, hogy a tagállamok betartsák vállalásaikat?

  Thomas Mann (PPE) . – (DE) Elnök úr, a lisszaboni stratégiának nem volt semmilyen fenntartható eredménye. Miért nem? Túl kis részben voltak bevonva a tagállamok, a szociális partnerek, és a civil társadalom nagy része és nem volt meg bennük a közös felelősség érzete. Az EU 2020 stratégia lehet másmilyen. Lehetne sikeres, biztos úr, ha foglalkozik a kirekesztettekkel, a vesztesekkel és azokkal is, akik gyakran nem rendelkeznek lobbival.

Az Unióban a munkaképes népesség kétharmadát sem teszi ki a dolgozók aránya. Az idősebb munkavállalók alig a felének van munkája. Nyolcvan millió európai nem rendelkezik megfelelő végzettséggel és egyre kevesebb lehetőségük van a munkaerőpiacon. Ez a helyzet elfogadhatatlan. Egy őszinte jövőbeli stratégiának szociális orientációval is rendelkeznie kell. A gazdaság és foglalkoztatás mennyiségi növekedését egyfelől össze kell egyeztetni a társadalmi egyenlőséggel és fenntarthatósággal. Andor biztos úr, mindketten ezen dolgozunk.

Mit jelent ez konkrétan? A tagállamok társadalombiztosítási rendszerét a demokratikus változásokhoz kell igazítani. A legjobb gyakorlatok Európát átfogó cseréjével hozzá tudnánk járulni ehhez és tanulhatnánk egymástól, együtt. Az Európai Szociális Alapot – az egyik vesszőparipáját – az új kihívásokhoz kell igazítani, hogy még hatékonyabbak lehessünk a gyakorlatban. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot úgy kell kialakítani, hogy a munkanélküliség által fenyegetett polgárok talpra tudjanak állni. A társadalmunknak integratívnak kell lennie és a fiatalokat például az oktatáson és képzésen keresztül integrálnia kell, hogy mind szakmailag, mind egyénileg fejlődhessenek.

A nemzeti költségvetések bármilyen szükséges konszolidációja ellenére – amelyen éppen most megyünk keresztül és ma reggel vitattunk meg – egy dolog van, amin nem próbálhatunk meg spórolni: a polgárainkba való beruházás – gazdasági, fenntartható és társadalmi értelemben. Az EU 2020 stratégia sorsa ezen a három pilléren múlik.

  Jutta Steinruck (S&D) . – (DE) Elnök úr, Mann úr, bízom benne, hogy rendszeres kapcsolatban áll a kancellárjával, amennyiben Ön is úgy látja a dolgokat, ahogyan én.

Az EU 2020 stratégia valódi lehetőség arra, hogy szociálisabbá tegyük Európát, és erre a lehetőségre pontosan ebben a pillanatban van szükségünk, amikor ellenséges szavak tömegei irányulnak Európára és amikor Európa maga eltávolodott az emberektől. Feltétlenül valamilyen pozitívumot kell kínálnunk a polgáraink számára, ami ellentételezheti ezt a helyzetet. Ha a növekedésről és foglalkoztatásról van szó, abba kellene hagynunk, hogy az emberek érdekeit a vállalkozások érdekei mögé helyezzük. Valóban ennek kell lennie az EU 2020 stratégia legfontosabb célkitűzésének, mivel Európának szociális progresszióra van szüksége.

Erre már a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások hétfői bizottsági vitáján is rámutattam: nem tekinthetünk el a teljes foglalkoztatás céljától, azonban nem vívhatjuk ki a teljes foglalkoztatást bármilyen áron, mivel jó munkahelyekre van szükségünk. Mindig azt mondjuk, hogy munkahelyekre van szükségünk, ami azonban számomra fontos, az az, hogy ezek a munkahelyek jók legyenek, hogy legyen szociális biztonság, hogy az emberek ne szoruljanak segélyekre, és hogy ténylegesen meg tudjanak élni ezekből a munkahelyekből.

Az EU 2020 stratégiával végre véget kell vetni a munka világában tapasztalható egyre nagyobb bizonytalanságnak, a keresetek közötti növekvő egyenlőtlenségnek és a növekvő szegénységnek – ezzel számos felszólaló foglalkozott ma már. Aktívabb és sok területet átfogó munkaerő-piaci politikára van szükségünk. Végül pedig, az emberek konkrétabb, nagyon konkrét válaszokat várnak, nem pedig egy újabb, sokadik stratégiát!

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) A kontinensünket sújtó gazdasági válság a figyelmünket – nagyon helyesen – a tagállamok gazdaságainak megmentésére és a gazdasági összeomlás ellen védelmet nyújtó közös európai mechanizmus létrehozására irányította. Érthető, hogy az európaiak figyelme ma a fejlődés és munkahelyteremtés ütemének felgyorsítására összpontosul, azonban az Európai Unió stratégiájának kidolgozásakor nem korlátozhatjuk magunkat sok-sok évre kizárólag a gazdasági vitára. Az Európai Unió nem viselkedhet úgy, mintha csupán egy hatékonyságra törekvő üzletember lenne, aki a vállalkozása gazdasági sikerének felépítésén dolgozik.

Az Európa 2020 stratégiának jelentős hivatkozásokat kell tartalmaznia a kultúra a meghatározott szociális és gazdaság célkitűzések elérésében játszott szerepére. Végül is ezek a prioritások befolyásolni fogják a jövőbeli költségvetés elosztását, így meg kell őriznünk azt a lehetőséget, hogy olyan területeket finanszírozzunk, mint például a kulturális infrastruktúra fejlesztése és – az Európai Regionális Fejlesztési Alap részeként – a kulturális örökség védelme. Az Európai Unió 2020 stratégiájában hangsúlyoznunk kell a kultúra az Unió szociális és gazdasági fejlődésére gyakorolt jelentős befolyását, mivel végső soron a szellemi tőke és a kreatív iparágak tették híressé Európát. Ez az az ágazat, amelyre a világ többi részeivel szembeni versenyképességünket felépíthetjük. A kreativitáshoz ösztönzésre és fejlesztésre van szükség kora gyermekkortól kezdve. Csak ekkor várható, hogy az jelentős mértékben innovációba forduljon – többek között a modern technológia területein – az Európai Unióban.

Az európai politikában nem szabad elhanyagolni a kultúrát. Nem utasíthatunk el minden, a kultúrának az Európai Unió politikáiban betöltött szerepének növelésére irányuló javaslatot egyszerűen azzal, hogy ez a kérdés a tagállamok hatáskörébe tartozik. Európa ma olyan projektekre büszke, mint például az Európa Kulturális Fővárosa, azonban ezt a projektet európai városok hozták létre és ezek a városok azok, amelyek e látványos program fő terhét viselik.

Nagyobb elszántságot várok ezért az Európai Bizottságtól annak biztosítása érdekében, hogy a 2020 stratégia végleges változata tartalmazza a kultúrát is.

  Silvia Costa (S&D) . – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, 10 évvel a lisszaboni stratégia bevezetése után és az Európa 2020 stratégia előestéjén, egy teljes gazdasági, szociális és foglalkoztatási válság közepén, tisztában vagyunk azzal, hogy nem lábalhatunk ki a válságból és nem fektethetjük le az új és fenntartható növekedés és egy új szociális kohézió alapjait – amint mondta – anélkül, hogy megerősítenénk az Európai Unió rendelkezésére álló mechanizmusokat és eszközöket annak érdekében, hogy fenntartsuk a tudásháromszögbe, vagyis az oktatásba, a képzésbe és a kutatásba való a beruházást.

Biztos úr, épp most erősítette meg ezzel a célkitűzéssel kapcsolatban, hogy egyes európai országok jól teljesítenek, mások viszont kevésbé. A lisszaboni stratégia által meghatározott határok közé tartozás érdekében azt gondolom, a Bizottságnak erősítenie kell e területen a tagállamok között a nyílt koordinációs módszert, ösztönzőket és büntetéseket kell nyújtania az Európai Szociális Alapban és figyelemmel kell kísérnie az eredményeket.

Nem tartom következetes megoldásnak a kormányok részéről, hogy – amint az olasz kormány tette – három éven belül 8 milliárd eurót vonjanak el az oktatásból és az egyetemektől anélkül, hogy a megtakarításokat vissza ne forgassák ezeken a területeken, különösen mivel az oktatást korán elhagyók aránya nálunk 19%, a fiatalok közötti munkanélküliségi ráta pedig 25%.

Összefoglalásként, nem tartja időszerűnek a 2005/36/EK irányelvben meghatározott jogi hatáskörök megerősítését a szakmai képesítések tagállamok közötti kölcsönös elismerésének megkönnyítése érdekében? Monti professzor jelentése szerint az európai munkavállalónak jelenleg kevesebb, mint 3%-a dolgozik egy másik tagállamban, és ennek egyik oka pontosan a képesítések kölcsönös elismerésével kapcsolatos kérdések körüli nehézségek.

  Amalia Sartori (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Lisszabonnal kapcsolatban én is szeretnék egy észrevételt tenni az elmúlt évtizedben, 2000 és 2010 között bekövetkezett események tekintetében. Igaz, hogy – figyelemmel a 2008–2009-ig bekövetkezett eseményekre is – sokan közülünk nem éppen teljes megelégedettséggel figyeltük az elért eredményeket. Kétségtelenül az a helyzet azonban, hogy az évtized alapot adott a remények és várakozások emelkedésének, és hogy sokat tettünk a meghatározott célkitűzések elérése érdekében, különösen a foglalkoztatás terén.

Ma egy új, problémásabb, nehezebb évtized kezdetén állunk, és tekintettel a hozzánk eddig benyújtott javaslatokra, részben egyetértek azokkal, bár alaposan átolvasva számos hiányosságra bukkanok. Hosszan elidőznék azon, hogy melyek is a javaslat alapelvei, mondanivalómat azonban korlátozom a növekedés és a foglalkoztatás kérdéseinek körbejárására.

Több munkahely, nagyobb gazdasági növekedés: ezt a célt kell meghatároznunk magunknak, figyelembe véve, hogy túlzott mértékű államadósságok, alacsony strukturális növekedés és magas munkanélküliségi ráták jellemzik a helyzetünket. A célok, amelyeket meghatározunk magunknak, így túlságosan nagyra törőek és – időnként – túlságosan rugalmatlanok. Ezért talán egy kicsit kevesebb ambícióval és kicsit több rugalmassággal a növekedési és foglalkoztatási célok elérhetőek lesznek.

  Zita Gurmai (S&D) . – Elnök úr, miközben Reding biztos úr megerősítette és Barroso elnök úr mai levelében újra megerősítette, hogy a nők chartája kötelezi a Bizottságot, hogy minden politikai területen ösztönözze és biztosítsa a nemek egyenlőségét és a nők jogait, csalódottan látom, hogy ez a gyakorlatban nem szerepel az EU 2020 stratégiában. Nem kellene sokkal ambiciózusabbnak lennünk ahhoz mérten, amilyenek a lisszaboni stratégia idején voltunk? Az Európa számára elérhető képességek, tudás, és munkaerő 52%-ának figyelmen kívül hagyása bármilyen ágazatban vagy szinten komoly veszteség lenne.

Amennyiben Európa valamennyi potenciálját ki akarja használni és ki akar lábalni a válságból, biztosítanunk kell, hogy a nők foglalkoztatási rátáját legalább 70%-ra emeljük – amelyet a konkrét nemekkel foglalkozó statisztikák mutatnak ki. Konkrét célokra van szükségünk ahhoz, hogy mérni tudjuk az egyes tagállamok elkötelezettségét a nemek egyenlősége iránt és ezt tovább fejleszthessük.

Hogyan? A nemek közötti bérszakadékot az egyes tagállamokban 10%-kal csökkentenünk kell. A fizetések emelésével és a feltételek javításával újra kell értékelnünk az elsősorban nők által uralt egészségügyi ágazatot és a szolgáltatások elérhetőségét, hiszen ez az ágazat egyre fontosabb öregedő társadalmunk számára.

A norvég 40%-os kvótamodell alapján növelnünk kell a nők arányát a döntéshozó testületekben, például a vezető pozíciókban és igazgatóságokban betöltött pozíciókban. Növelnünk kell a nők számára elérhető lehetőségeket a kutatásban, fejlesztésben, és innovációban, és képeznünk kell őket az új zöld munkahelyekre.

A tagállamok nem hanyagolhatják el a barcelonai célok bővítését, javítását és végrehajtását minden tagállamban. Az Európa Unió és annak minden tagállama őszinte elkötelezettségére van szükségünk, hogy bevonják az embereket az intelligens, zöld és progresszív társadalom felé tett erőfeszítésekbe. Meggyőződésem, hogy Andor biztos urunk meg fogja ezt tenni.

  Jan Olbrycht (PPE) . – (PL) Az Európa 2020 stratégiáról szóló vitának figyelembe kell vennie az előző stratégia tapasztalatait. Mindannyian tudjuk, hogy annak a stratégiának a bukásait elsősorban az okozta, hogy a stratégiát a nyílt koordinációs módszer alapján az egyes tagállamok felelősségére bíztuk, és hogy a sikerek – többek között – a „lisszabonizációt”, vagyis az egyes lisszaboni célkitűzéseknek a kohéziós politikába történő felvételét követően jöttek.

Ezzel kapcsolatban meg kell kérdeznünk, hogy hogyan közelítsük meg az új stratégiát. Abszolút elengedhetetlennek tűnik, hogy, először is, érzékeltessük, hogy a „szerződéses” politikákkal foglalkozunk, amelyek nem stratégiai célból készülő politikák, hanem hosszabb időtávon működnek, mint például a kohéziós politika. Ez azt jelenti, hogy egyedi politikákat kell alkalmaznunk a stratégia életbe léptetéséhez, a stratégia azonban – ahogyan a korábbi példa mutatja – csak akkor lesz sikeres, ha az egyes politikákat integráljuk egymással. Az egyes politikákat elválasztó, alapokat felosztó és szerepeket megosztó intézkedések pontosan úgy kudarcot fognak vallani, mint a legutóbbi stratégia. Ezért egymást erősítő hatású cselekvéseket kell egymással kombinálnunk, integrálnunk és kibocsátanunk.

  Liisa Jaakonsaari (S&D) . – (FI) Elnök úr, a nemzetgazdaságok eladósodása és az öregedő népesség együtt valódi időzített bombát jelentenek Európa számára. Tudjuk például, hogy az életkorral összefüggő betegségek – például az Alzheimer-kór – bekövetkezése meg fog duplázódni a következő tíz évben. Ez komoly terhet jelent majd a nemzetgazdaságok számára. Nem misztifikálhatjuk azonban az adósságot. Emlékeim szerint Ceaucşescu Romániájának nem volt, vagy éppen Észak-Koreának sincsen adóssága. Van olyan, hogy „intelligens, termelő adósság” – intelligens az adósság, ha azt az emberekbe fektetik be. E tekintetben a szegénység felszámolása, vagy a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség csökkentése például igen jövedelmező befektetés a társadalom számára.

Amitől azonban most minden okkal tartok, az az, hogy hol következnek be a megszorítások, amikor a tagállamok a deficitjeik csökkentésén kezdenek fáradozni. Az oktatásban, az idősebbek foglalkoztatásában, a fogyatékkal élők foglalkoztatásában, vagy mégis, hol? Ez nem lesz sem okos, sem intelligens. Ezért igen fontos dokumentum az EU 2020 stratégia, én pedig egyike vagyok azoknak, akik azt mondják, több Európát, nem pedig kevesebb Európát. A több Európa olyasmit jelent, mint a gyökérkezelés: a tagállamok kötelesek lesznek a jelen EU 2020 stratégiában meghatározott célokat elérni.

  Angelika Niebler (PPE) . – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Európa 2020 stratégia – őszintén szólva egyáltalán nincs kedvem az Európa 2020 stratégiáról vitázni. Tíz évvel ezelőtt elfogadtunk egy stratégiát, a lisszaboni stratégiát. Ha pedig most visszatekintünk az elmúlt évtizedre, az eredmények – hogy finoman fogalmazzak – igen korlátozottak.

Azt gondolom, hogy most az emberek számára a tagállamainkban igazán fontos dolgokra kellene összpontosítanunk ahelyett, hogy ismét elkövessük ugyanezt a hibát. Az emberek azon tanakodnak, hogy képesek leszünk-e biztosítani a valutánk stabilitását. Lesz infláció? Milyen tanulságokat kell levonnunk az elmúlt két évben tapasztalt fejleményekből, a pénzügyi és gazdasági válságból, és a jelenlegi valutaválságból? Tényleg felelősségre vonjuk-e a pénzügyi piacok azon szereplőit, akik hozzájárultak a válsághoz?

Együtt érzően mindenekelőtt felhívnám a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a pénzügyi piac gyors szabályozásának és előrehaladásának biztosítása érdekében azért, hogy elkerüljük – amire már volt példa az elmúlt években –, hogy a pénzt naponta ötször körbeküldjék a világon és ebből sokan profitáljanak, miközben a veszteségeket az államok viselik. Kérem a Bizottságot, hogy szigorú költségvetési fegyelmet és a megfelelő szabályok végrehajtását követelje meg a tagállamoktól. Kérem továbbá a Stabilitási és Növekedési Paktum lehető legkorábbi szigorítását.

Ez az, amire összpontosítani kellene az erőfeszítéseinket. Sürgetem a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket, de ne úgy, mint korábban, saját szakállára, vagy azokat alaposan átrágva a tagállamokkal. Ehelyett végre komolyan kellene vennie a Parlamentet, mint egyenlő jogalkotót a 27 tagállam mellett.

  Sylvana Rapti (S&D) . – (EL) Egyetértek az előző felszólalóval, a Stabilitási Paktumot alkalmazni kell. Ugyanakkor még számos egyéb dolgot is alkalmazni kell még a Stabilitási Paktum előtt. Az Európai Unió döntéshozóinak gyors reflexekre van szükségük, hogy szükség esetén cselekedni tudjanak, mivel ha Merkel asszony időben döntött volna, és ha az Európai Unió meghozta volna a szükséges intézkedéseket, rengeteg pénzt megspórolhattunk volna Európa polgárai számára.

Ahhoz, hogy az Európai Unió gazdaságilag erős legyen és számítson globális léptékben, szüksége van a polgáraira. A polgároknak egészségesnek, képzettnek kell lenniük, és munkahellyel kell rendelkezniük. Az Európai Uniónak ezt észben kell tartania a 2020-tervek és az egységes piacra vonatkozó tervek elkészítése során. Az egységes piac középpontjában a polgárnak kell állnia és annak emberi arccal kell rendelkeznie.

  Arturs Krišjānis Kariņš (PPE) . – (LV) Köszönöm, elnök úr. Van otthon egy kutyám. A kutya nemrég elvett egy kolbászt az asztalról és megette. A kérdés: kit kell okolni azért, hogy a kutya megette a kolbászt? A kutyát kell okolni, mert azt teszi, amit a természet diktál neki? Vagy inkább engem kell okolni, amiért nem takarítottam le az asztalt és nem tettem a kolbászt vissza a hűtőbe, miután befejeztem a vacsorát?

A globális pénzügyi piacokon az euró értéke napról napra esik. Kit hibáztassunk ezért? Sok képviselőtársam azt mondja, hogy a spekulánsokat kell hibáztatni, hogy a piacot kell hibáztatni, amiért megtámadták az eurót és annak csökken az értéke. Hölgyeim és uraim, javaslom Önöknek, hogy talán ne a piacot hibáztassuk. Sőt, valójában a piac az, ami rámutatott az alapul szolgáló hibára, az alapvető okra. A mai nehézségeink alapjául szolgáló ok meglehetősen egyszerű: az európai országok képességeikhez mérten túl nagy lábon éltek túl sokáig, jelentősen többet költve, mint amennyit meg tudnak keresni. A piacok erre úgy reagálnak, ahogyan a kutyám reagált az asztalon felejtett kolbász szagára. Másfél évvel ezelőtt Lettország hasonló válságon ment át, mint amin most Európa más részei átmennek; a pénzügyi piacok megtámadták a valutánkat és elveszett minden abba vetett bizalom. Ahelyett, hogy a helyzetről panaszkodtunk volna, kijavítottuk az alapvető mutatóinkat, helyreállítottuk és rendbetettük az államháztartásunkat. Ha azt szeretnénk, hogy az Európa 2020 stratégiának legyen értelme, véleményem szerint első és mindennél fontosabb prioritásunknak azt kell tekintetnünk, hogy az európai országok legyenek úrrá a költségeiken, hogy bevételeik fedezzék a kiadásaikat. Ez helyreállítja a bizalmat, könnyít a válságon és megnyugtatja a pénzügyi piacokat. Köszönöm.

  Georgios Stavrakakis (S&D) . – Elnök úr, ma – többek között – Ricardo Cortés Lastra és Lambert van Nistelrooij urak két kiváló jelentését vitatjuk meg. Mindkét jelentés világosan mutatja be a kohéziós politika fontos hozzájárulását a versenyképességgel és foglakoztatással kapcsolatos célok elérése szempontjából, valamint a tudásgazdaság az innováció és növekedés előmozdításában játszott jelentős szerepét.

Az EU 2020 stratégia számos vonatkozásban hasonlít a lisszaboni stratégiához, azonban megpróbál javítani az összpontosításon és a célkitűzések leszűkítésén. Van egy terület – egy igen fontos terület – azonban, amely továbbra is homályban marad, nevezetesen a teljesítési mechanizmus. Ez a Bizottság felügyelete mellett a tagállamokra és a szakértői értékelésekre marad.

Úgy tűnik számomra, hogy nem vontuk le a tanulságokat a lisszaboni stratégia gyenge teljesítményével kapcsolatos tapasztalatokból. Sürgetem a Bizottságot, hogy készítsen javaslatokat, amelyek biztosítják az EU 2020 stratégia erősebb teljesítési mechanizmusát annak biztosítása érdekében, hogy a célokhoz cselekvések, ne pedig csak szavak társuljanak.

  Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) A lisszaboni stratégia magas célokat határoz meg, Európának azonban nem sikerült azokat megvalósítania. Most a következő évtizedre vonatkozó új stratégia felé haladunk – őszintén szólva – kivételesen nehéz és szerencsétlen környezeti feltételek mellett. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a fejlesztési háromszögre – „oktatás, kutatás, innováció” – helyezett prioritás és hangsúly a legjobb beruházás, ha ki akarunk lábalni a válságból, egyben pedig lehetővé teszi számunkra, hogy optimisták legyünk Európa jövőjével kapcsolatban.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezt a stratégiát a szolidaritás, a tagállamok közötti szoros együttműködés környezetében kell végrehajtani. E ponton szeretném tisztázni a félreértések elkerülése végett, hogy a Görögország támogatására irányuló mechanizmus – minden késedelem ellenére – ezt a szolidaritást mutatja, és nem lehet kétségünk ennek a ténynek az elismerésével kapcsolatban.

Görögországban az Új Demokráciában a jobbközéphez tartozó pártunkban tisztáztuk, hogy tiszteletben tartjuk más európai népek pénzét, ami a támogatási mechanizmusba folyik. A megkövetelt áldozatokkal együtt azonban, amelyeket méltányosan kell megosztani – és ezen a ponton kritikusan tekintettünk néhány intézkedésre –, az adósság csökkentéséhez és a deficit csökkentéséhez szükséges kiadási megszorításokkal együtt szükség van olyan növekedési kezdeményezésekre is, amelyek kivezetik az országot a recesszióból, azonban ilyen kezdeményezéseket mindeddig nem tapasztaltunk. Ez az egyetlen mód arra, hogy mi, görögök, képesek lehessünk megközelíteni a 2020 stratégia nagyra törő céljait, ami pedig az egyetlen út ahhoz, hogy még erősebben kerüljünk ki a válságból.

(A felszólaló a 149. cikk (8) bekezdése szerint hozzájárult egy kék kártyával jelzett kérdés MEGFELELŐ HELYEN történő megválaszolásához.)

  Derek Vaughan (S&D) . – Elnök úr, magam győződhettem meg arról, hogy milyen fontos a kohéziós politika Wales számára, így üdvözlöm a kohéziós politikáról és az Európa 2020-ról szóló Lastra-jelentést. Számos projekt van szerte Walesben, amelyekből az emberek és a közösségek profitálnak. Így nincs kétségem afelől, hogy a strukturális alapok segíthetnek a 2020-célok elérésében. Szeretnék azonban rámutatni a következőkre.

A 2020 stratégiát, az ötödik kohéziós jelentést és a költségvetést össze kell hangolni. A jövőben a strukturális alapokat megfelelően kell finanszírozni, a strukturális alapokat nem lehet újraállamosítani és az átmeneti státuszt elérhetővé kell tenni azon régiók számára, amelyek kiesnek a konvergens státuszból.

Ha mindezt el tudjuk érni, meggyőződésem, hogy a kohéziós politika segíthet minket a 2020 elérésében. Hozzájárulna ahhoz is, hogy az EU 2020 stratégia releváns legyen az emberek és a polgárok számára szerte Európában.

  Sylvana Rapti (S&D) . – (EL) Szeretném megragadni ezt a lehetőséget – követve görög képviselőtársam, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportban helyet foglaló Papanikolaou úr álláspontját követően –, hogy a következő magyarázatot fejtsem ki, amelyről úgy gondolom, rendkívüli fontossággal bír a mostani válságos időkben, különösen Görögország számára:

Görögország nem vesz el pénzt más nemzetektől. Az Európai Unió tagállamai alacsonyabb kamatláb mellett nyújtanak hitelt, adnak pénzt a mechanizmusnak, és azon keresztül Görögországnak, magasabb kamattal. Nem veszünk el pénzt más nemzetektől.

  Georgios Papanikolaou (PPE) . – (EL) Tökéletesen igaza van, Rapti asszony. A Görögországgal szembeni hitelfelvételi követelmények kisebbek lennének, és Görögország könnyebben tudna pénzt szerezni a piacokon, ha nem lenne késlekedés – már hat hónapja – a mostani görög kormány oldalán.

  Thomas Ulmer (PPE) . – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Niebler asszony már sok mindent mondott azokról a dolgokról, amik engem is aggasztanak. Nagyon aggódom az Unión belüli közös jövőnkkel kapcsolatban. Nem léphetek tovább a napirendben anélkül, hogy megemlíteném a válságot.

Az egyik legfontosabb célkitűzésünket, az eurót és annak magas monetáris stabilitását a teljes összeomlás veszélye fenyegeti. A fejlődés és a munkahelyek nem fenntarthatóak biztonságos monetáris érték nélkül. Az Európa 2020-ról beszélünk, de még azt sem tudjuk, hogyan fog Európa kinézni 2011-ben. Trombinnal „összeragasztott” húsokról és önfoglalkoztató gépjárművezetők vezetési idejéről vitázunk, mintha az Unió nagyobb problémái megoldódnának maguktól.

Erős és gyors jeleket kell küldenünk a deficitek szabályozása, megszervezése és javítása érdekében, mind az államháztartásokban, mind pedig a bankszektorban. Hadd mondjak két példát: egyértelmű fogalmakra és szigorú büntetésekre van szükség a deficitbűnösök esetében, például az alapok visszavonására. Egyértelmű szabályok kellenek a bankoknak, mint például a nemteljesítési csereügyletek tilalma vagy biztosítások előírása és letétbe helyezése megfelelő névérték mellett. Hadd idézzek egy mondatot egy híres német polgármestertől, aki éveken keresztül a német Városok és Települések Szövetségének elnöke volt: Aki olyan pénzt költ, ami nem az övé, messze van attól, hogy megtakarító legyen!

  Kerstin Westphal (S&D) . – (DE) Elnök úr, szeretnék visszakanyarodni Cortés Lastra úr jelentéséhez, amelyről azt gondolom, nagyon jó jelentés. A kohéziós politika valóban a legjobb eszköz a növekedésbe és foglalkoztatásba történő beruházás mobilizálására. Szeretném azonban ismét hangsúlyozni a városok és települések fontosságát e tekintetben, hiszen ezek kulcsszerepet fognak játszani az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében.

Ötből négy európai városi övezetben él. A városok és települések a gazdasági növekedés hajtóerejét képezik Európában. Ugyanakkor azonban számos problémával különösen élesen szembesülnek. A kulcsszavak itt például a szociális integráció, a környezet és közlekedés, valamint a demográfiai változás. A városok és települések ezért kiemelt szerepet játszanak a polgárok életkörülményeinek tényleges javításában.

Az európai városok és települések emellett fontos szereplők az innovációban, a kutatásban és az oktatásban, így alapvető szerepet töltenek be a lisszaboni stratégia és az EU 2020 stratégia végrehajtásában. Mindezt figyelembe kell venni ezen stratégiák végrehajtása és a kohéziós politika jövőbeli formájának meghatározása során.

  Raffaele Baldassarre (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt két év emberek millióit kárhoztatta munkanélküliségre egyik napról a másikra, okozott további állami adósságokat, amelyek még évekig megmaradnak, és újabb nyomás alá helyezte és megtépázta a társadalmi kohéziónkat.

Határozottan és időben kell reagálnunk és ahhoz, hogy elkerüljük a hibás helyzetértékeléseket – ahol a lisszaboni stratégia megbukott –, az Európa 2020-nak rendkívül realista célkitűzéseket és kiegyensúlyozott célokat kell meghatároznia. Ezek közül, biztos úr, három prioritásnak tűnik számomra. Az első minden bizonnyal a stabil valuta és a stabil államháztartások, amit azonban nem lehet elválasztani a fejlődéstől és a gazdasági növekedéstől. Be kell fektetnünk a kutatásba és az innovációba, hogy iparainkat még versenyképesebbé és termékeinket a lehető legjobb minőségűvé tegyük. Támogatnunk kell a kkv-kat és az új iparágakat – például az IT, a fenntartható energia és természetesen az infrastruktúránk területein. Emeljük fel az oktatás általános színvonalát, igen, de elsősorban a munkaerőpiac és a termelés szükségleteihez kell igazítanunk a képzést. Paradox helyzet, hogy a vállalkozások még mindig olyan specializálódott szakembereket igényelnek, akiket a piac nem tud nyújtani. Világos, hogy minden célnak a nemzeti kontextushoz kell igazodnia, de egy szélesebb európai stratégia keretein belül.

Azzal zárom a felszólalásomat, hogy a görög válság és az egész Európát sújtó gazdasági és foglalkoztatási válság tanúsítja, hogy a társadalmi kohézió, a fejlődés és a stabil államháztartások megóvásához erős és szilárd európai szintű gazdasági kormányzás szükséges, lehetővé téve az európai intézmények – többek között a Parlament számára – hogy hatékony és megelőző lépéseket tegyenek.

  Damien Abad (PPE) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindannyian megállapodtuk az EU 2020 stratégia legfontosabb célkitűzéseiben, és ha már megállapodtunk ezekben a célkitűzésekben, most az azok végrehajtásához szükséges eszközöket kell biztosítanunk magunk számára. Ezen eszközök közé tartozik például az uniós gazdasági kormányzás létrehozása.

Ahhoz, hogy ezek a szép szavak és legfontosabb célkitűzések valóra váljanak, valamint hogy ezúttal elkerüljük az általam a lisszaboni stratégiával kapcsolatos kollektív elégedetlenségnek nevezett állapotot, elengedhetetlen, hogy biztosítsuk magunk számára a lépések megtételéhez szükséges erőforrásokat. Ezért támogatom teljes mértékben a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a nemzeti költségvetéseket az Unió előzetesen ellenőrizze, azzal a feltétellel, hogy az ilyen ellenőrzési folyamatban a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament is részt vesznek.

Szeretnék azonban részletesebben foglalkozni a válsággal és a fiatalokkal. Azt hiszem, a fiatalok a válság első számú áldozatai, és hogy meg kell ragadnunk a kínálkozó lehetőséget, hogy a fiatalokat visszaállítsuk a mostani EU 2020 stratégia középpontjába.

Először is, az EU 2020 stratégiának inkluzív stratégiának kell lennie. Az Unión belüli szabad mozgás koncepciójának konkrét kifejeződését jelentő mobilitásnak valódi lehetőséggé kell válnia a fiatalok számára, nem pedig csak a fiatal diákok számára. Ezért bízom abban, hogy a Bizottság támogatja majd a javaslatomat az európai mobilitási programoknak a fiatal gyakornokokra vonatkozó kiterjesztésével kapcsolatban.

Azt gondolom továbbá, hogy e stratégiának ösztönöznie kell a fiatalok további képzését, hogy felszámoljuk a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség tendenciáját, mivel mindannyian tudjuk, hogy a tanulási környezetből az első munkahelyre való átmenet jelenti a fiatalok előtt álló egyik legnagyobb kihívást. Az e területen való előrelépés elérésének útja a képességeik fejlesztése például azzal, hogy az uniós alapokat hatékonyabban irányítjuk a fiataloknak szóló politikák felé.

Végül, minden fiatal európainak mobilitási és továbbképzési lehetőségeket kell biztosítani, mivel mindenekelőtt egy innovatív ifjú generációra van szükségünk. A fiatalok azok, akik ma hozzák létre a holnap növekedését és innovációját. Ezért nem akarom, hogy a fiatalok kimaradjanak ebből az Európa 2020 stratégiából.

  Rosa Estaràs Ferragut (PPE) . – (ES) Elnök úr, 2000-ben hagytuk jóvá a lisszaboni menetrendet és annak igen ambiciózus célkitűzéseit. Ezek közül néhány teljesült, nagy részük azonban nem. Nincs kétség afelől, hogy a regionális alapok hozzájárultak a lisszaboni stratégiához.

Tíz évvel később az általunk ismert legrosszabb gazdasági válság szorításában találjuk magunkat. Azt hiszem, e válság lehetővé tette számunkra, hogy az új Európa 2020 stratégiában azonosítsuk, hogy hol tévedtünk, és hogy javítsunk a jobb eredmények elérése érdekében.

Megtanultuk először is, hogy a kormányzás valamennyi szintje közötti koordináció elengedhetetlen, amint azt világosan kifejti Cortés Lastra úr jelentése is. Azt is megtanultuk, hogy az általunk javasolt célkitűzések eléréséhez elengedhetetlen a regionális alapok hozzájárulása.

Úgy véljük, hogy a minden szinten – az Európai Unióban, a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok szintjén – hozott konkrét lépések kombinációja elengedhetetlen. Ha együtt dolgozunk, sokkal erősebbek leszünk. Fontos az is, hogy a gazdasági, szociális és területi aspektusokat lefedő kohéziós politikát beépítsük az Európa 2020 stratégiába.

Szeretnék egy észrevételt tenni a kohéziós politikával összefüggő kérdéssel kapcsolatban, azt, hogy a bürokratikus eljárásokat sokkal rugalmasabbá és hatékonyabbá kell tenni. Sőt, a fogyatékkal élők esetében e különbséget ugyanígy tekintetbe kell venni.

Szeretném végül kiemelni az európai régiók, városok és települések fontos szerepét, különösen azt, hogy több figyelmet kell fordítani a különleges szükségletekkel rendelkező területekre, például a hegyvidéki és partvidéki területekre, vagy a szigetekre.

Röviden, ha sikeresek akarunk lenni, képesnek kell lennünk arra, hogy számíthassunk az európai régiókra, városokra és településekre, valamint az új helyzetnek megfelelően megreformált kohéziós politikára.

  Petru Constantin Luhan (PPE) . – (RO) Az Európa 2020-ban Európa legyen a polgárokért és az ő szükségleteiket kell kielégítenie. Ennek a megközelítésnek kell képeznie véleményem szerint a stratégia alapját. Fontos, hogy az európai keretrendszeren belül folytassuk a fejlődés elősegítésére és a már meghatározott célkitűzések elérésére irányuló cselekvéseket, amelyeket a kézzelfogható eredmények érdekében nyomon kell kísérni, hogy pozitív hatást érjenek el. Itt különösen a bármilyen jellegű infrastrukturális beruházásokra gondolok, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy gazdasági szempontból jelentősen versenyképesebbek legyünk.

Folytatnunk kell a gazdasági, szociális és területi kohéziós politikák végrehajtását, hogy csökkentsük a régiók közötti egyenlőtlenségeket és létrehozzuk a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés platformját, ahogyan azt a Lisszaboni Szerződés is rögzíti.

Az Európa 2020-nak a globális cselekvés Európájának kell lennie, amelyet akkor érhetünk el, ha az Európai Unió rendelkezik egy közös fejlődési szinttel, amely növeli a helyi és regionális szereplők a globális kihívásokra való válaszadási képességét.

Az Európa 2020 egy olyan Európa, amelyben a régiók a saját potenciáljuknak megfelelően fejlődnek és kihasználják a kutatás, fejlesztés és innováció regionális szempontjait a gazdasági fejlődés elősegítése és a foglalkoztatás növelése érdekében.

  Richard Seeber (PPE) . – (DE) Elnök úr, amikor az Európa 2020-ról beszélünk, akkor mindenekelőtt a kontinensünk jövőjéről beszélünk: Hová akarunk eljutni? Milyen életet élhetnek majd itt a polgáraink?

Amit véleményem szerint először meg kell tennünk, az a jelenlegi helyzet elemzése, hogy megtalálhassuk a megfelelő eszközöket ezen célkitűzések eléréséhez. Fontos továbbá különbséget tennünk ok és okozat között. Melyek a ma előttünk álló fontosabb problémák? Azt gondolom, az egyik probléma minden bizonnyal európai társadalmaink öregedése. Sajnos mindeddig nem sikerült Európát elég vonzóvá tennünk az emberek számára ahhoz, hogy családot alapítsanak és gyermekeket szüljenek. Ez azt jelenti, hogy a jövőben súlyos nyomás nehezedik majd az államháztartásokra, mivel a nyugdíjrendszereinket az alulfinanszírozás veszélye fenyegeti.

Másodszor, már most magas államadósságaink vannak. A klasszikus keynesi tanítás szerint sokat költöttünk ezen válság során. Elérkezett a megtakarítás ideje. Ez természetes azt is jelenti azonban, hogy nyomás nehezedik majd a valutánkra. Ennek láthatjuk jeleit a jelenlegi görög válságban, itt pedig mindannyian azzal a problémával szembesülünk, hogy nem sikerült eléggé versenyképessé tenni a gazdaságunkat a gazdasági növekedés eléréséhez, hogy képesek legyünk kezelni ezeket a magas államadósságokat.

Itt Európában vannak ezekre a területekre irányadó szabályaink, mint például a Stabilitási és Növekedési Paktum, azonban – sajnos – azokat senki nem tartja be. Ez az egyik legfontosabb problémánk. Új szabályokat alkotunk, de azt hiszem, időnként előnyösebb lenne inkább a meglévő szabályokat alkalmazni, hogy kiaknázhassuk azok valamennyi hatását. Különösen sürgetem ezért a Bizottságot, hogy szigorú környezetet alakítson ki annak érdekében, hogy elérhessük a megállapodott célkitűzéseket.

  Sabine Verheyen (PPE) . – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretnék csatlakozni ahhoz, amit Seeber úr már elmondott. Ha tényleg szeretnénk sikeresen megvalósítani a 2020 menetrend célkitűzéseit, először az előttünk álló feladatra kell koncentrálnunk.

A pénzügyi piac erős szabályozására van szükségünk, olyan szabályozásra, amely valóban jobban teljesít az ezeken a területeken kifejtett magatartások felügyeletével és szabályozásával kapcsolatban. Saját házunk táját is rendbe kell tennünk, ez pedig azt jelenti, hogy jobban biztosítjuk a releváns strukturális alapokból elköltött pénzek hatékonyságának ellenőrzését és a további fejlődés támogatásának lehetséges módjait. Be kell vonnunk továbbá a helyi és regionális hatóságokat a struktúrákba és a tervezésbe, hiszen végső soron nekik kell a feladatokat helyben elvégezniük, és világossá kell tennünk, hogy mely feladatokat kell elvégezni a magunk számára igen helyesen meghatározott célkitűzések eléréséhez. A célkitűzések meghatározásának azonban – véleményem szerint – nem sok értelme van a status quo és az elvégzendő feladatok szilárd és következetes kezelése nélkül, valamint a most elvégzendő feladatok elemzése nélkül.

Ahogyan Ulmer úr korábban kifejtette, továbbléptünk a napirendben és már a Ház napi ügyeinek megvitatásával foglalkozunk, az élelmiszer-biztonsággal és másokkal, anélkül, hogy valóban tisztában lennék a megoldandó kiemelt kérdésekkel. Itt kell elkezdenünk. Először a pénzügyi helyzetünk rendbetételére kell összpontosítanunk és biztosítanunk kell, hogy ezeket a szabályokat mindenki betartsa. Biztosítanunk kell azt is, hogy a Parlament és – különösen – a Bizottság a jövőben szigorúbban alkalmazza a már rendelkezésükre álló ellenőrzési mechanizmusokat és nagyobb hatást kell gyakorolnunk arra, hogy mi történik egyes tagállamokban.

  Seán Kelly (PPE) . – (GA) Elnök úr, büszkén mondanék néhány szót a 2020 stratégiáról szóló mostani vitával kapcsolatban, és ezek az észrevételek, amiket tenni szeretnék.

. – Azt kell mondanom, elkeserítő és időnként nyomasztó hallani az egyik felszólalót a másik után itt Strasbourgban és Brüsszelben, amint a lisszaboni stratégia bukásáról beszélnek. Nem volt teljes bukás és ha az is lett volna, nem hinném, hogy az ír nép 67%-a a Lisszaboni Szerződés mellett szavazott volna múlt októberben. Számos, mindenki számára tapasztalható eredményt értünk el különösen regionális szinten, amint arra a biztos úr rámutatott. Van azonban számos terület, amelyek aggodalomra adnak okot.

Először is, hogyan illik a képbe a hat havonként rotálódó elnökség? Azt látom, hogy idejön minden ország és hangsúlyozza saját prioritásaikat a következő hat hónapra, ahelyett, hogy arról beszélnének, hogyan állnak az évente 10 évre meghatározott általános célokkal kapcsolatban. Azt hiszem, ez igen fontos észrevétel; a futballcsapatok sem cserélik a vezetőket hathavonta, hogy mindegyik saját prioritásokat kövessen, amiket azonban rövid időn belül nem lehet elérni.

Másodszor, üdvözlöm a tagállamokat kötelezettségeik betartására szorító, azok megszegése esetén pedig megbüntetésükre bevezetett eszközöket. A „gyengén, csak gyengén” már nem fog működni. Ha egy csapat tagjai vagyunk és rosszul játszunk, a csapatból vagy kidobnak, vagy jobb játékra bírnak. Jobban kell játszanunk.

Szeretném végül elmondani, hogy üdvözlöm a régiók és a városok megerősítésére vonatkozó javaslatot ebben a folyamatban.

  Sophie Auconie (PPE) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az EU május 9-én a gazdasági és pénzügyminiszterek utasítására kemény választ adott a pénzügyi piacoknak. Bár az Európai Parlamentet hosszabb parlamenti eljárások kötik, nem kárhoztathatják tétlenségre.

Azt hiszem, ennek a Háznak és nekünk, képviselőknek, három alapvető szerepet kell betöltenünk. Először is minden súlyunkat latba vetve kell a kormányok és a Bizottság mögé állnunk a nemrégiben elindított kezdeményezésekkel kapcsolatban. Másodszor, haladéktalanul el kell kezdenünk dolgozni a megoldásokon, amelyek közép- és hosszú távon lehetővé teszik számunkra, hogy kilábaljunk a válságból, és amelyek valóban dinamikus, a reálgazdaságot támogató növekedési modellt ösztönöznek. Ez az EU 2020 stratégia és a prioritási célkitűzések előtt álló teljes kihívás, amelyet a 2014–2020 közötti időszakra el kell különítenünk az Unió strukturális alapjaiban.

Bowles asszony, szeretném elmondani Önnek, hogy ha a lisszaboni stratégia valamilyen mértékben megbukott, az azért történt, mert évekkel ezelőtt dolgoztuk ki, amikor a gazdasági helyzet eltért a mai helyzettől. A stratégiát elítélők azért teszik ezt, mert az rugalmatlan és nem felel meg a jelenlegi helyzetnek. Ez a gond a stratégiákkal. A 2020 stratégia ezért csak erősebb lehet, ha azt az aktuális körülményekhez lehet igazítani.

Végül – és szerintem ez a legfontosabb kérdés – el kell magyaráznunk helyi szinten, hogy mi történik az Unió szintjén és meg kell szereznünk a nyilvánosság támogatását. Az európai polgárok május 10-én, hétfőn egy új Európában ébredtek. Nem ők okozták az átalakulást. Nem lehet most felmérni annak hosszú távú következményeit. E változás nem hoz majd gyümölcsöt, ha nem a demokráciában gyökerezik. Egyesültünk a sokféleségben, most a nehézségekben kell egyesülnünk.

(Taps)

  Antonio Cancian (PPE) . – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, alaposan figyeltem ma, de fel kell hívnom a figyelmüket egy általam fontosnak tartott ügyre. Véleményem szerint nem vezet sikerre, ha ezt a stratégiát a mai zavart, folyamatos spekulációnak kitett és mély válságban lévő piac összefüggésébe helyezzük. Amikor az Európa 2020-ról beszélünk, egy ilyen jellegű helyzetet kell észben tartanunk.

Két részre bontanám a vitát: először is a piacnak kell szolgálnia a reálgazdaságot, nem pedig fordítva; másodszor pedig azt gondolom, hogy Európának kell lennie ezen gazdaság mozdonyának. Az első részről már sokat beszéltünk és legfőbb ideje, hogy fedezetet állítsunk fel ezzel a piaccal szemben, hogy ne kelljen senkitől sem függenünk, ami fontos azonban, az a mozdony, és ahhoz, hogy a mozdony húzzon, eszközökre is szükségünk van.

Legyen bátorságunk megváltoztatni a költségvetést, legyen bátorságunk létrehozni egy pénzügyi fedezetként szolgáló jelentős alapot, különösen olyat, amely mozgásba hozhatja a TEN-T, TEN-E és E-TEN hálózatokat. Ilyen mozdonyt kell működésbe hoznunk és ahhoz, hogy a mozdony húzhassa a reálgazdaságot, szükségünk van a magánszektorra a PPP mechanizmuson keresztül. Ez az a feladat, biztos úr, amivel haladéktalanul foglalkoznunk kell, mivel a válságnak még nincs vége, a válság velünk van, és most kell erősen löknünk rajta.

  Diogo Feio (PPE) . – (PT) Elnök úr, az Európa 2020 stratégiáról szóló vita természetesen vezet a különböző nemzeti politikák jobb koordinációjának elfogadásához, több Európához, és a gazdaságunk növekedésének eléréséhez szükséges strukturális reformok útjának elfogadásához. Ahhoz azonban, hogy 2020-at elérjük, előbb túl kell lennünk 2010-en és ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet a költségvetési konszolidációs politikák és a recesszióba zuhanás elkerülésének szükségessége közötti egyensúlyra.

Portugál nemzetiségű vagyok és ebben a pillanatban a készítendő javaslat az adók növelésére irányul. A tagállamok által alapvetően választandó út az állami kiadások jelentős csökkentésének útja: a versenyképes adórendszerek létrehozása és a strukturális reformok bevezetése azért, hogy elérhessük a szükséges növekedést.

A hosszú és középtáv mellett gondolnunk kell rövid távra is, és most azonnal meg kell kezdenünk a kreatív vállalkozások fennállásának ösztönzését. Kötelezettséget kell vállalnunk az egyetemek, a kutatás és a fejlesztés iránt, ez már most igen világos. Ahhoz, hogy kitartsunk 2020-ig, egy darabban kell átesnünk 2010-en.

Szeretném most magunk mögött hagyni ezeket az aggodalmakat. Világos, hogy van stabilitási paktumunk, azonban van növekedési paktum is, és a gazdaságaink kulcsszava a közeljövőben a növekedés.

  Veronica Lope Fontagné (PPE) . – (ES) Elnök úr, biztos úr, a 2020 stratégiának lehetővé kell tennie az Európai Unió számára, hogy kijavítsa a lisszaboni stratégiában fellelt hiányosságokat, ha valóban versenyképes gazdasági teret kívánunk létrehozni, amely gazdaságilag, szociálisan és területileg is összetartó.

Annak ellenére, hogy a mára már elavult lisszaboni stratégia premisszái még mindig érvényesek, szeretnék rámutatni, hogy az egyik ok, amiért a stratégia vesztett az erejéből, az annak rendkívül összetett struktúrája, és különösen az, hogy hiányzott az Európai Unió és más kormányzati szintek – különösen a regionális és hatósági szintek – kötelességeinek és feladatainak világos meghatározása.

Be kell vonni a régiókat és a helyi hatóságokat a politikák tervezésébe és végrehajtásába, ha azt akarjuk, hogy a 2020 stratégia középtávon gyümölcsöző legyen.

A régióink és városaink kulcsszereplők az Unió növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos közberuházásai jelentős része kialakításában és végrehajtásában.

A regionális politika erőforrásainak elosztása így kulcsfontosságú tényezővé vált az általunk meghatározott európai célkitűzések elérésében. Szeretnék rámutatni, hogy a 2000 és 2006 között az Európai Regionális Fejlesztési Alapon keresztül beruházott erőforrások 1 400 000 munkahely létrehozását, továbbá több mint 2000 km autópálya megépítését tették lehetővé.

Azzal zárom a felszólalásomat, hogy még egyszer rámutatok az európai regionális politika értékére a stratégiai célok – például a növekedés és foglalkoztatás – elérésével kapcsolatban. A gazdasági, szociális és területi kohézió jelentik a szerződések által biztosított alapvető célkitűzéseket.

  Joachim Zeller (PPE) . – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném köszönteni a Parlamentbe érkezett látogatóinkat, akik nagyobb figyelemmel és nagyobb számban követték ezt az Európai Unió előtt a következő tíz évben álló kulcsfontosságú kérdésekről szóló vitát, mint jó néhány képviselőtársunk.

Sok tekintetben túlságosan technokrata módon folytatjuk ezt a vitát. Olyan országban nőttem fel, ahol a társadalmat többéves tervek szerint szervezték meg. Ez az ország, a Német Demokratikus Köztársaság, már nem létezik. Ezért van még mindig bennem némi szkepticizmus az olyan programokkal kapcsolatban, amelyek stratégiákat, kívánatos célkitűzéseket és tervezett gazdasági kódokat hánynak össze, amelyek hosszú időre szólnak, és amelyek a végrehajtást másokra bízzák. Nem számít, hogy milyen döntéseket hozunk az Európai Unióval kapcsolatban az Európa 2020 stratégia keretein belül, a tagállamok, a nemzeti kormányok és parlamentek, valamint a regionális és helyi hatóságok lesznek azok, akiknek a végrehajtásról gondoskodniuk kell. Az ilyen jellegű eljárásokkal kapcsolatos elégedetlenség nyilvánvaló.

A felülről lefelé építkező Európa nem működhet. Az egyesült Európa csak akkor működhet, ha továbbra is közösen építjük a nemzeti és regionális intézményekkel és a polgárokkal. A Bizottság túl gyorsan hagyta el a lisszaboni stratégiát, anélkül, hogy alaposan elemezte volna, hogy miért nem értük el ezen stratégia célkitűzéseit. Valószínűleg nem véletlen ezért, hogy ma a Parlamentben „EU 2020” cím alatt olyan jelentéseket és kérdéseket csaptak össze, amelyek mindegyike külön vitát érdemelt volna. Ezek legalább két olyan pontot tartalmaznak, amelyek terén az európai politika eddig sikeresnek bizonyult: a belső piac létrehozása, valamint a kohéziós és strukturális politikák. Az EU 2020 stratégia azonban azt jelzi, hogy a kohéziós politikának csupán kisegítő szerepe lesz a célkitűzései elérésében. Ez pedig ellentmondás. Nincs szükségünk még több tervezett gazdaságra az Európai Unióban; e téren már mások is elbuktak előttünk.

Mielőtt a tagállamokkal a tervezett gazdasági kódok jegyzékével szembesítenénk – amelyekről jelenleg még senki nem tudja, hogyan kellene elérni őket –, és észben tartva a gazdasági és pénzügyi politika jelenlegi és az elmúlt években tapasztalt bizonytalanságait és megrázkódtatásait, valamint annak a tagállamok foglalkoztatási és szociális helyzetére gyakorolt hatásait, mélyrehatóan meg kell vitatnunk, hogy hol volt sikeres az Európai Unió, hogy hol érhetünk el közös célokat – például egy, az Unió régiói közötti paktum esetében –, és hogy hogyan hozhatnánk létre még több közösséget a szubszidiaritás elvének sérelme nélkül.

Ha így cselekszünk, ez a vita egy általános stratégia létrejöttéhez vezethetne és fog is vezetni. Ez a vita azonban – ahogy a mai példán is láthattuk – épp hogy megkezdődött és azt nekünk, az Európai Uniónak kellene irányítanunk.

ELNÖKÖL: WALLIS ASSZONY
alelnök

  Csaba Sógor (PPE) . – (HU) Biztos úr! Azt gondolom, hogy bármilyen európai fejlődésről szóló tervnek vagy stratégiának azt kell a vezérgondolata legyen, hogy egy valóban egységes térségként fellépő, az európai polgárok szolgálatában álló Európát építsünk. Az Európa 2020 stratégia gazdasági és szociális dimenziójáról rengeteget beszéltünk. Az Unió azonban ma már sokkal több ennél. Az Unió nem csak érdekközösség, hanem értékközösség is, gazdasági ereje, politikai súlya ebből vezethető le. Ha az évtized végére valóban egy sikeresebb és versenyképesebb Európát szeretnénk kialakítani, akkor komolyan oda kell figyelnünk arra, hogy közös értékeinket megfelelőképpen tiszteletben tartsuk, erősítsük őket, érvényt szerezzünk neki. Oda kell figyelnünk a tagállamok oktatáspolitikájának jobb összehangolására, a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére, a bővítési folyamatra, vagy az alapvető jogok és a kisebbségek jogainak biztosítására is, hogy csak néhány olyan politikát említsek, mely európai értékekre épül. A gazdasági növekedés és a polgárok életkörülményeinek javulása ilyen értékelvű politikák nélkül elképzelhetetlen.

  Frédéric Daerden (S&D) . – (FR) Elnök asszony, biztos úr, a 2020 stratégia átfogó és számos kérdésre kiterjed, amint azt a ma délutáni vita során is láthattuk. Két konkrét szempontot szeretnék csupán kiemelni.

Először, a stratégia szociális dimenziójával kapcsolatban, teljes mértékben támogatom Berès asszonyt, különösen amikor a stratégiában a szegénység csökkentésének számszerűsített céljaival kapcsolatban kérdezi a Bizottságot, ami – számomra – elengedhetetlen feltétel. Ezen célkitűzések érdekében az uniós szintű minimálbér elve számomra nyilvánvalónak tűnik, amit a gyakorlatban is végre kell hajtani.

Másodszor pedig az uniós költségvetés és a stratégia koherenciájával kapcsolatban szólnék. Sem a Tanács, sem pedig a Bizottság nem adta eddig jelét, hogy felül kívánják-e vizsgálni a mostani időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretrendszert, annak ellenére, hogy felszínre kerültek annak korlátai. Ha azonban nem akarjuk azt a stratégiában szereplő új kihívásokhoz igazítani, közösen igen nagy kockázatot vállalunk. Sem a túlságosan korlátozott uniós költségvetés, sem pedig a nemzeti államháztartások nem lesznek képesek megkezdeni a 2020 stratégiában meghatározott különböző kiemelt kezdeményezések támogatásához szükséges beruházásokat.

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök asszony, az Európa 2020 dokumentum 7. oldalán az áll, hogy „Európának sok erőssége van: tehetséges és kreatív lakosok”. Nem mondja természetesen, hogy más emberek kevésbé tehetségesek vagy kreatívak lennének – ez szörnyen udvariatlan és szinte biztosan méltánytalan lenne –, azonban mindenképpen különös elismerésre tartja méltónak Európa lakosságát.

Máshol azon kesereg, hogy Európa lakossága öregedik. Ez természetesen elsősorban a meredeken csökkenő születési számoknak tudható be, bár a dokumentum ezt nem mondja ki. A nemzetállamoknak talán ösztönözniük kellene – amennyire csak egy ország erre képes – hogy a lakosságuk körében a születések száma emelkedjen. Ez bizonyosan helyreállítaná a népesség egyensúlyát. Sőt, akár még legalábbis arányosan növelhetné azon tehetséges és kreatív emberek számát, akikre oly nagy szükség van a gazdasági és kulturális fejlődéshez. Remélem, nem teszem tönkre a Bizottság dokumentumát azzal, hogy egyes részeihez indokolással ellátott érveket fűzök, de legalább az időkeretemen belül maradtam!

  Czesław Adam Siekierski (PPE) . – (PL) Az Európa 2020 stratégia nem tehet meg annyi mindent, amennyit mi ma itt elmondunk. Nem lehet ennyi mindent elvégezni éppen hogy kevesebből, mint a GDP 1%-ból, mert ennyi az Európai Unió költségvetésének értéke. Mutassuk meg, hogy mit tudunk tenni azzal, hogy megfelelő és korszerű jogszabályokat alkotunk, és mutassuk meg a célokat, amelyekhez alapokat rendelünk az Európai Unió költségvetéséből.

Mondjuk ki világosan: nincsen elegendő realizmus az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos elvárásainkban, túl sok dolgot kell megtenni és túl sok remény született már, és a tagállamok szerepe sincs meghatározva. A foglalkoztatás növelése, a szegénység csökkentése az oktatás és – mindenekfölött – a gazdasági növekedés a nagy feladatok és a fő prioritások, amelyeket mozgásba kell hozni a jelen helyzetben, amikor válságban vagyunk, és lépéseket kell tennünk a gazdaság újraélesztése érdekében – mivel ez a legfontosabb probléma az Európa 2020 stratégiában: a mai gazdaság feltámasztása.

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) . – (RO) Az Unió kohéziós politikája segített és segít mai is szinergiát kialakítani a kutatási és innovációs politikákkal. A figyelmet szintén a területi kohézió szerepére irányította.

Azt hiszem, a régióknak az intelligens és zöld fejlődésre kellene specializálódniuk, maguknak meghatározniuk az Unió célkitűzésein és saját szükségleteik alapján az innovációs prioritásokat, és a közösségi forrásokat ezen azonosított prioritások felé kellene terelni. Ugyanakkor a tudásháromszög és a vállalkozásokkal, kutatóközpontokkal, egyetemekkel és állami hatóságokkal fenntartott – különösen a köz- és magánszféra közötti partnerségek által létrehozott – kapcsolatok részeként elő kell segíteniük a siker modelljét.

Azt gondolom, hogy a regionális csoportokkal folytatott tudáscserét segíteni lehet a strukturális alapok révén, mivel az európai politikák következetesen vonatkoznak a fenntartható fejlődésre és kézzelfogható eredményeket kínálnak regionális szinten. Mindezen elemek konkrét kötődést hoznak létre az Európai Unión belüli területi kohézió elérése érdekében.

  Iosif Matula (PPE) . – (RO) Szeretnék gratulálni a mai előadóknak, különösen van Nistelrooij úrnak a benyújtott kiváló jelentésért. A kutatás és fejlesztés biztosítja majd számunkra a megoldásokat, amelyeket a jövőben figyelembe kell venni, hogy sikeresen megfeleljünk az előttünk álló kihívásoknak, akár súlyos gazdasági válságról legyen szó, akár a 2020 stratégia hosszú távú célkitűzéseinek eléréséről. A kohéziós politika – amelynek célja az innováció, a vállalkozás ösztönzése és egy tudásalapú gazdaság kialakítása – által biztosított lendület segítségével kell két irányból megközelíteni a kutatást és fejlesztést.

A felülről lefelé haladó megközelítés alapján a kutatás és fejlesztés lesznek a fő területek az előttünk álló problémák megoldására, valamint a gazdasági növekedés és fenntartható fejlődés fellendítésére irányuló megoldások azonosításában. Ugyanilyen fontos, hogy az innováció kilépjen a laboratóriumokból és kutatóközpontokból, és megjelenjen az európai polgárok szükségleteinek leginkább megfelelő szinteken. Ösztönöznünk kell a helyi és regionális gazdaságokat, hogy javítsák az innovációra és – a lentről felfelé haladó megközelítés részeként – a leghatékonyabb megoldások saját maguk általi azonosítására irányuló képességüket, hasznosítva így a regionális és helyi potenciált.

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D) . – (RO) Az Európai Unió jelenleg gazdasági, pénzügyi és szociális válsággal néz szembe. Az elmúlt években követett dezindusztrializációs politika eredményeként munkahelyek milliói vesztek el, az európai ipar áthelyeződött harmadik országokba és 10%-ra emelkedett a munkanélküliségi ráta, sőt, a fiatalok körében 20%-ra, veszélybe sodorva ezzel az Unió versenyképességét.

Azt gondolom, az Európai Uniónak óriási beruházásokat kell végrehajtania a közlekedésben, az energetikai infrastruktúrában, a mezőgazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban és kutatásban, ám mindenekelőtt a fenntartható gazdasági fejlődés területén. Az ipari termelés fejlesztése és bővítés révén az Unión belüli munkahelyek teremtése befektetést kíván az európai gazdaságokba, hogy ezek a fejlesztések zöldebb gyártáshoz vezethessenek. A következő 10 évben az energiahatékonyságnak kell képeznie a legfontosabb prioritásunkat.

Mindezek tetejében az Unió népessége öregszik, a születési ráta csökken, miközben a magas munkanélküliségi mutató érinti a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát. Azt gondolom, elérkezett az idő arra, hogy az Európai Unió megvédje alapvető elveit és értékeit, az EU legnagyobb értéke pedig az itt élő 500 millió európai polgár.

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európa 2020 stratégiáról és annak kulcsfontosságú prioritásairól beszélünk. Van egy tanulság, amit le kell vonnunk a görög válság példájából: reagálás helyett cselekednünk kell.

Egy koordinált és felügyelt költségvetési politika és a pénzügyi piac felügyelete és szabályozása elengedhetetlen. Polgáraink érdekében figyelmet kell fordítanunk a növekedésbe és foglalkoztatásba történő befektetésre annak érdekében, hogy csökkentsük a munkanélküliséget és biztonságos munkahelyeket teremtsünk. Ez azt is jelenti, hogy erősítenünk kell az oktatási ágazatot és be kell ruháznunk az oktatásba, a kutatásba és az innovációba, amelyek pedig a fenntartható szociális piacgazdaság és a fenntartható és környezettudatosabb gazdaság sarokkövei.

  Anna Záborská (PPE) . – (SK) Van valami közös a 2020 stratégiában és a lisszaboni stratégiában: az a hit, hogy a gazdaságot irányítani kell. A Bizottság „verseny vagy válság” receptje sajnos változatlan marad. A 2020 stratégia kijelenti, hogy a hitelekhez való könnyű hozzáférés és a rövid távú gondolkodás eredménye a támogatás nélküli növekedéshez és súlyos egyensúlytalanságokhoz vezető magatartás.

A stratégia szövege később kijelenti, hogy a Bizottság kísérletet tesz a tőkéhez való hozzáférés javítására és megkönnyíti a finanszírozáshoz való hozzáférést a kis- és középvállalkozások számára. Ez szintén szankcionálta a hitelhez való nagyobb hozzáférést, ami ismét spekulációhoz és támogatás nélküli növekedéshez fog vezetni.

1991-ben az akkori Malajziai miniszterelnök bejelentette a 2020 jövőkép – vagy malájul a Vavasan 2020 – projektet. Ez alapján Malajzia 2020-ra utolérte volna az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Németországot és Japánt. Hölgyeim és uraim, a tervgazdaságok nem működnek, amint azt az új tagállamokból érkező képviselőtársaink és a biztos úr is megerősíthetik.

  László Andor , a Bizottság tagja. – Elnök asszony, az Európa 2020 stratégiáról szóló mai vita rendkívül érdekes és hasznos volt számunkra, a Bizottság számára, ahogyan a gazdasági kormányzásról szóló ma reggeli vita is az volt. Szeretném megköszönni ezt a lehetőséget és az Önök által a stratégiával kapcsolatban küldött üzeneteket. Az Európai Bizottság nevében különösen hálás vagy van Nistelrooij, Grech, Cortés Lastra és Hoang Ngoc uraknak a jelentéseikért.

Készen állok folytatni az Európa 2020 stratégia egyes részleteivel és finom árnyalataival kapcsolatos vitát. Most azonban engedjék meg, hogy válaszomban a vita legfontosabb aspektusaira összpontosítsak, néhány megjegyzést fűzve az elhangzottakhoz.

Szeretném mindenekelőtt ismét hangsúlyozni az Európai Parlament minél erősebb részvételének fontosságát az Európa 2020 stratégia különböző következő lépésével kapcsolatban: először is az Európai Parlament véleményét az integrált iránymutatásokról; másodszor, a későbbiekben, az Európai Parlament társjogalkotói szerepét a kiemelt kezdeményezések alapján készített különböző javaslatokkal kapcsolatban; és nem elfeledve a harmadik pontot, a következő többéves pénzügyi keretet, amely biztosítja, hogy az Unió jövőbeli költségvetései jobban tükrözzék az Európai Unió által az Európa 2020 stratégiában meghatározott prioritásokat.

Hadd beszéljek igen világosan a stratégia célkitűzéseiről is. A stratégiának kettős célkitűzése van. Először is, alapvető pillérét képezi az Unió által a jelenlegi válságra adott válasznak. Elengedhetetlen eszköze a 27 tagállam gazdaságpolitikái között – és természetesen az euróövezeten belüli – koordináció erősítésének. Ezen rövid távú célkitűzések mellett természetesen az új stratégia célja, hogy stratégiát – vagy inkább, Michel Barnier nyitó beszédében kiemeltek szerint cselekvési programot – nyújtson Európa számára, amely lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy a gazdasági növekedés helyreállításával és a növekedés jobb munkahelyekben való megtestesítésének biztosításával kilábaljon a gazdasági válságból.

Azonban a múltbelitől eltérő jellegű munkahelyteremtésre kell törekednünk – fenntarthatóbbra, nem csupán ökológiai, hanem gazdasági, szociális és pénzügyi értelemben véve is. A stratégia célja az Európai Unió versenyképességének visszaállítása, hogy az Unió képes legyen sajátos társadalmi modelljének fenntarthatóságát biztosítani – egy versenyalapú EU, amely vezető szerepet tölt be a klímaváltozás leküzdésében, egy EU, amely a több és jobb oktatás révén többet fektet a lakosaiba, és végül egy EU, amely a szegénység elleni küzdelem révén erősíti a szociális kohéziót.

Természetesen – ahogyan a Bizottság következtetései is kiemelték a ma reggeli vita során – ez a visszatérés az erős növekedéshez csak akkor lehetséges, ha gondoskodunk arról, hogy a következő években a tagállamaink végrehajtsák a szükséges költségvetési konszolidációt, figyelembe véve a jellegzetes kiindulási állapotukat, anélkül, hogy aláásnák a törékeny talpra állást, és a bevételi oldal mellett ugyanakkor a kiadási oldalra is figyelmet fordítanak. Ezek mind igen fontos elemek.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni a jelenleg a napirenden szereplő költségvetési problémák fontosságát és összetettségét, de szeretném arra is felhívni a figyelmüket, hogy ez a pénzügyi és gazdasági válság sokkal összetettebb annál, hogy csupán a költségvetési deficitekről beszéljünk. A válság gyökerénél található a pénzügyi ágazat alapvetően hibás működése, kezdve a banki ágazattal, amelynek kijavítása szintén elengedhetetlen, ha meg szeretnénk kezdeni a fenntartható helyreállítást ebből a helyzetből. A mostani recesszió egyéb okaival is foglalkoznunk kell – például az iparpolitika hiányával és bizonyos mértékig a korábbi stratégiáink teljes sikerének elmaradásával, hogy tudásalapú gazdasági növekedést érhessünk el, és ezt a növekedést kiterjeszthessük minden régióba, az Európai Unió minden szegletébe.

Ezért kell megerősítenünk az erőfeszítéseinket a gazdasági kormányzással kapcsolatban, megerősítenünk az erőfeszítéseinket a pénzügyi szabályozással kapcsolatban, és hogy jobb gazdasági, társadalmi és területi kohéziót érjünk el.

Összességében véve meggyőződésem, hogy Európának nincsen más választása, minthogy beindítsa – mégpedig mielőbb – ezt a stratégiát. Ha Európa nem áll vissza a növekedési pályájára, gazdasági hanyatlásba esik és így politikailag is hanyatlani fog. Miközben ezen új stratégiáról beszélünk, legfontosabb kereskedelmi partnereink nemcsak hogy már működésbe hoztak 10 éves, hosszú távú szociális gazdasági fejlesztési stratégiákat, de már meg is kezdték azok végrehajtását.

Ha azonban van tanulság, amit levonhatunk a jelenlegi és a korábbi gazdasági válságokból és a lisszaboni stratégiából – és itt egyetértek Kelly úrral abban, hogy a lisszaboni stratégiát gyakran túl szigorú kritikával illetik –, az az, hogy a reformok végrehajtása a siker kulcsa. Fontos ezért az Európa 2020 sürgős beindítása a júniusi Európai Tanács során és biztosítani kell, hogy mind az EU, mind pedig a tagállamok ezt követően haladéktalanul kezdjék meg annak végrehajtását.

Ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani a spanyol elnökségnek a tagállamok közelítésével kapcsolatban kifejtett erőfeszítésekért, azért, hogy támogatta e stratégiát az elmúlt hónapokban, és hogy kétségtelenül a következő hetekben is támogatni fogja. Nem késlekedhetünk, figyelembe véve a jelenlegi gazdasági helyzetet és a válságot, amelyben vagyunk. Tartozunk a polgárainknak azzal, hogy megoldásokat biztosítunk számukra a válságból való kilábalásra és a gazdaságpolitikák koordinálására, miközben előkészítjük az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés visszatérését. Ha összehangoljuk együttműködésünket, kellő súllyal fogunk rendelkezni ahhoz, hogy világmértékben is sikeresek legyünk. A Bizottság számít a Parlament támogatására az Európa 2020 stratégia mielőbbi és sikeres beindításának biztosításával kapcsolatban.

  Lambert van Nistelrooij , előadó. – (NL) A vitát követően szeretnék köszönetet mondani a jelentésemhez nyújtott támogatásukért. Szeretnék még néhány észrevételt tenni; felvetni néhány kérdést a rövid távú szociális és gazdasági kormányzással kapcsolatban. A pénzügyi oldal elegendő figyelmet kapott és fontos prioritássá vált. Ezzel kapcsolatban képesek voltunk a középtávú kérdéseket is megvitatni ma délután és számos észrevételt tettünk.

Mindezt bele kell vennünk a Parlament állásfoglalásába, amit a júniusi csúcs előtt meg kell még itt vitatnunk.

Szeretnék két további észrevételt tenni: egyet a kormányzással kapcsolatban. Kérdezték, hogy tulajdonképpen kinek a stratégiája ez. Lisszabon egyik hibája az volt, hogy a decentralizált felek – az önkormányzatok, régiók, a partnereink – nem voltak kellő mértékben bevonva a folyamatba. A Tanácsban a tagállamokkal és a Bizottsággal kötött megállapodáson túl ezért javaslom egy területi paktum megkötését is a régiókkal, városokkal és településekkel. E nélkül ugyanez fog még egyszer történni, mi pedig inkább régiókról és partnereinkről fogunk majd beszélnünk, nem pedig velük.

Ha ezek a dolgok nem jutnak el időben a polgárokhoz, egy dologban biztos vagyok, abban, hogy meg lehet határozni nagy zászlóshajókat, azonban rövidesen több zászló marad belőlük, mint hajó. A lisszaboni stratégiában és az EU 2020 stratégiában való részvételt izgalmasabbá kell tenni. Ez valóban lehetséges, ha a támogatások és ösztönzések nyújtásakor azt mondjuk, hogy azok, akik őszinte véleményt mondanak, akik beszállnak a finanszírozásba, részt vehetnek. Az egész dolog túlságosan egyszerű. Felhívom ezért a Bizottságot, hogy kössön területi paktumot a régiókkal, városokkal és településekkel.

Végül pedig a – különösen az ágazatokon átnyúló – integrált politika elengedhetetlen: a mindenféle új finanszírozási struktúrák széttöredezése nem szerencsés és nem fog segíteni bennünket a menetrend megvalósításában. A jelentésem az európai kutatás, fejlesztés, innováció, gyártás és foglalkoztatás közötti szinergiával foglalkozik. Harcolnunk kell a széttöredezés ellen, így sürgetem Andor biztos urat, hogy a rendeletekben tartsa egyben az Európai Szociális Alapot, és ne bontsa darabokra, miként a Parlament időnként javasolja.

  Louis Grech , előadó. – (MT) A rendelkezésemre álló rövid időben szeretnék válaszolni néhány képviselőtársam észrevételeire a jelentésemmel kapcsolatban.

Egyetértek Malcolm Harbourral, nem úgy tűnik, mintha komoly akarat lenne arra, hogy az egységes piacot a 2020 stratégia alapvető eszközének tekintsük – amely még mindig nincs megfelelően meghatározva és kidolgozva. Igazán sajnálatos ez, figyelembe véve, hogy egy szélesebb és holisztikusabb perspektívával rendelkező egységes piac az egyik – ha nem a – legfontosabb kezdeményezés lehetne, hogy az Unió stratégiájában jobb életminőséget nyújtsunk az európai polgároknak.

Evelyne Gebhardtnak szintén igaza van ma, világos, hogy az egységes piacnak a 2020 stratégia keretein belül új lendületre van szüksége, ami erős vezetést igényel az Unió összes intézménye – különösen a Bizottság – részéről, hogy az egységes piac még egyszer visszaállíthassa polgáraink bizalmát és hitét.

Összegzésül, elnök asszony, biztosítanunk kell, hogy az új 2020 menetrend ne legyen túlságosan nagyra törő és túlságosan megterhelt, mivel az egy prioritásoktól hemzsegő menetrendhez vezetne, amiből semmit nem hajtanánk végre – ahogyan az legutóbb történt.

  Liem Hoang Ngoc , előadó. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, két tabu dőlt le az elmúlt hetekben. Először, az EKB finanszírozhat állami adósságokat. Másodszor, az EU kiadásait lehet finanszírozni hitelfelvétel révén és különösen amikor a stabilizáló és támogatási alapok létrejönnek.

Van egy harmadik tabu is, ami azonban nem dőlt meg, még pedig a Stabilitási és Növekedési Paktum, amelynek megerősítéséhez dogmatikusan ragaszkodnak egyes képviselők. Biztos urak, mi, szocialisták, támogatjuk a föderalizmust. Támogatjuk a költségvetési politikák koordinációját. Ha azonban a költségvetési politikák koordinációja a nemzeti parlamentek semmibe vételét jelenti úgy, hogy a polgárokat koplaló diétára fogjuk, akkor attól tartok, hogy ez olyan kiváló uniós elképzelés lenne, amely maga is éhen fog halni a koplalástól. Valódi fenyegetés ez, amellyel jelenleg mindannyian szembesülünk.

Biztos urak, megszorító terveknek Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban semmi esélyük sincs a sikerre. Kérem, vegyék ezt tudomásul.

  Ricardo Cortés Lastra , előadó. – (ES) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani minden képviselőtársamnak a hozzájárulásaikért és a konstruktív kritika légköréért, amely végig tapasztalható volt e fontos vita során.

Ez a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU 2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló jelentés az Európai Parlament egyik kulcsfontosságú hozzájárulása a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó jövőbeli Európa 2020 stratégiához, ami a spanyol elnökség egyik prioritása volt.

A jelentés kiemeli a munkahelyteremtést, a fenntartható gazdaság, oktatás és képzés támogatását, a fejlődés, a foglalkoztatás és a versenyképesség elősegítését, valamint a beruházás kulcsszerepét a kutatásban és fejlesztésben, figyelembe véve a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeket érintő különös intézkedések elfogadásának szükségességét.

Nem lesz lehetséges azonban az Európa 2020 stratégiát sikeresen végrehajtani a regionális és helyi hatóságok, illetve a civil társadalom részvétele és teljes jóváhagyása nélkül.

A régiók nemcsak a projekt társfinanszírozásához járulnak hozzá, hanem közelségük miatt képesek jobban érzékelni a polgárok és a kis- és középvállalkozások szükségleteit, valamint helyzetüknél fogva képesek közvetlen kapcsolatot létesíteni az egyetemekkel és kutatóközpontokkal, elősegítve ezzel a tudásháromszöget.

Ebben a kontextusban a kohéziós politika nem csupán a stabil pénzügyi elosztás forrása, hanem erőteljes eszköz is valamennyi európai régió gazdasági fejlődésével kapcsolatban.

A régiók közötti létező egyenlőtlenségek felszámolására és a gazdasági, szociális és területi kohézió bevezetésére irányuló célkitűzései – kiegészítve az integrált szemléletű, többszintű kormányzás és valódi együttműködés alapvető elveivel – az Európa 2020 stratégia sikerének alapvető elemeit jelentik.

  Elnök. – A napirendi pontot lezárom.

A szavazásra holnap került sor (2010. május 20., csütörtök).

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE) , írásban. – (RO) Az EU 2020 stratégia elvei létfontosságúak az európai gazdaság versenyképességének fellendítéséhez. A strukturális reformok jelentik a jelenleg bennünket sújtó válság megoldását. A válságból való kilábalás érdekében eddig bevezetett megoldások nem azokra az okokra irányulnak, amelyek ebbe a helyzetbe sodortak bennünket. A válság okait kizárólag strukturális reformokkal lehet felszámolni. Figyelmünket a gazdaságaink innovatív képességére kell fordítanunk, mivel ott található az Unió versenyképességének kulcsa a következő időszakra. Koordinált megközelítést kell elfogadnunk az innovációra és regionális fejlesztésre elkülönített alapok felhasználásával kapcsolatban. Az innovációnak a regionális fejlődés részét kell képeznie. Az innováció a lisszaboni stratégia célkitűzése is volt, azonban – sajnos – csak papírra írt elv maradt. A tagállamok által elért előrehaladás igen sokféle variációkat mutatott, az általános célkitűzéseket pedig nem értük el. Ezért sürgetem most a tagállamokat, hogy mutassanak némi felelősségtudatot és tartsák be vállalásaikat. A Bizottságnak is aktívabb szerepet kell játszania ennek a stratégiának a végrehajtása koordinációjában annak érdekében, hogy az – a lisszaboni stratégiához hasonlóan – ne valljon katasztrofális kudarcot.

  Alain Cadec (PPE) , írásban. – (FR) Az Európai Bizottság által javasolt EU 2020 stratégia a növekedés és foglalkoztatás ösztönzésével kapcsolatban az Unióban a kutatást és fejlesztést hangsúlyozza. Különböző eszközök már most is jelentősen hozzájárulnak az ezeken a területeken megvalósuló projektekhez: a strukturális alapok, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram és a versenyképességi és innovációs keretprogram. Ezek a különböző programok mintegy 86 milliárd eurónak megfelelő összegű finanszírozást nyújtanak a 2007 és 2013 közötti időszakra. Az EU 2020 stratégia a különböző uniós politikák közötti kölcsönös függőséget is hangsúlyozza. Ebben a helyzetben üdvözlöm az előadó által egy erős, megfelelően finanszírozott regionális politika által betöltött szerepnek tulajdonított fontosságot az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében. Abban is egyetértek az előadóval, hogy a lehetséges kedvezményezettek nem mindig vannak teljesen tisztában a finanszírozás területén a szinergiák létrehozására elérhető lehetőségekkel. Különösen fontosnak tartom ezért a kommunikáció javítását – például – a kutatási és fejlesztési finanszírozási lehetőségekről szóló gyakorlati útmutató mintájára.

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE) , írásban. – (PL) Az Európai Unió által kutatásra és innovációra elkülönített alapok hatékony felhasználásáról szóló vitákkal összefüggésben fel kell vetnünk az innovatív megoldások megfelelő támogatásának az egyes tagállamokban felmerülő problémáját.

Gyakran előfordul, hogy a nem megfelelő információáramlás következtében olyan kutatási projektekbe ruházunk be, amelyeket a tudósok egy másik tagállamban már elvégeztek. Ez az uniós pénzek pazarlása, amit nem engedhetünk meg egy gazdasági válság idején. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kommunikáció javítására és már létező technológiák megvásárlásának uniós támogatására, ami további pénzügyi támogatást nyújtana az innovatív vállalkozásoknak.

Fontos a puha projektek – mint például a képzés, az innovációnak a gazdasági növekedésben játszott fontosságára vonatkozó tudás terjesztése, a helyi szervek jobb tájékoztatása az elérhető programokról – finanszírozása és rugalmasság a támogatások megítélése feltételeinek meghatározásában, hogy a jelenleg alacsony fokú innovációval rendelkező országok az érintett ágazat fejlesztésével hozzájárulhassanak az Európai Unió világszintű versenyelőnyének létrehozásában.

Elengedhetetlen továbbá, hogy ösztönözzük a helyi kutatóközpontokba történő beruházásokat. A kis- és középvállalkozások ezt nem engedhetik meg maguknak, a nagy, nemzetközi cégek pedig nem kívánják igénybe venni őket, ami tovább mélyíti az Európai Unió tagállamainak innovációs szintje közötti aránytalanságokat.