Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2041(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0221/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0221/2010

Viták :

PV 06/09/2010 - 23
CRE 06/09/2010 - 23

Szavazatok :

PV 07/09/2010 - 6.15
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0305

Viták
2010. szeptember 6., hétfő - Strasbourg HL kiadás

23. Az etnikai kisebbségi csoportokba tartozó nők társadalmi integrációja (rövid ismertetés)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. - A következő napirendi pont Parvanova asszonynak a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében kidolgozott jelentése az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők társadalmi integrációjáról (2009/2041(INI)) (A7-0221/2010).

 
  
MPphoto
 

  Antonyia Parvanova , előadó. – Elnök asszony, nagyon örülök annak a lehetőségnek, hogy bemutathatom itt ma az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők társadalmi integrációjáról szóló jelentésemet. Ez kiemelt fontosságú téma, amelynek jelentőségét azonban nagyon gyakran alábecsülik. Ez a vita nagyon időszerű, különösen, ha az idén nyári franciaországi eseményekre gondolunk.

Az integrációt gyakran tartják a kisebbségi csoportokkal szembeni megkülönböztetés elleni küzdelem egyik módjának. Azonban ritkán említik azt a tényt, hogy a leginkább a nők a megkülönböztetés áldozatai: megkülönböztetik őket az etnikai kisebbségi csoporthoz való tartozásuk miatt, de ugyanakkor egyszerűen azért is, mert nők.

Az Alapjogi Charta 21. cikke tiltja a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő mindenfajta megkülönböztetést, azonban számos, az Unióban élő etnikai kisebbségi közösség még mindig a megkülönböztetés, a társadalmi kirekesztés és a szegregáció áldozata.

Ez a helyzet elfogadhatatlan. Csak nem azt akarjuk mondani, hogy az alapvető uniós jogok nem illetnek meg mindenkit, aki az EU-ban él? A nemek közötti egyenlőség elve az Alapjogi Chartának is az egyik alapelve, de néha úgy tűnik, mintha erről a tényről elfeledkeznénk, különösen az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők esetén.

Az „etnikai kisebbség” fogalomnak nincs egyetemesen elfogadott meghatározása, és magát a fogalom használatát is gyakran vitatják. Jelentésemben az „etnikai kisebbség” fogalmat összefoglaló fogalomként használom, amely alatt azokat a csoportokat kell érteni – így például a roma lakosságot –, akik nem részesülnek az alapvető uniós jogokból.

Olyan jelentést próbáltam készíteni, amely értékeli az EU társadalmi integrációs politikáival kapcsolatos témákat, különös tekintettel az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nőkre, és próbáltam hangsúlyozni, hogy ezek a politikák mely területeken működnek jól, továbbá próbáltam a problémás területeken megoldásokat keresni.

Az egyik legfontosabb téma a munkaerőpiachoz és a közszolgáltatásokhoz – úgymint oktatás, szociális szolgáltatások és egészségügy, beleértve a reproduktív egészséget is – való hozzáférés. És amikor a reproduktív egészségről beszélek, akkor arra a jogra is gondolok, hogy a nők gyereket szüljenek, nemcsak az abortuszhoz való jogra.

Az esetek többségében a nők nagyobb mértékben ki vannak téve a társadalmi kirekesztésnek, a szegénységnek és az emberi jogok súlyos megsértésének, ideértve az emberkereskedelmet és a kényszersterilizálást.

Véleményem szerint az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők kirekesztésének megszüntetésére irányuló intézkedéseket az európai egyenlőségi, befogadási és növekedési politikák szélesebb keretei közé kell helyezni. Szeretném hangsúlyozni azt a létfontosságú szerepet, amelyet az Alapjogi Ügynökség tölt be egy olyan demokratikus és nyitott társadalom megteremtésében, amely a tolerancia és egyenlőség értékeit közvetíti.

Az Alapjogi Ügynökségnek és az esélyegyenlőséggel foglalkozó nemzeti szerveknek többéves kereteik valamennyi vetületébe és az azt követő tevékenységeikbe bele kell foglalniuk a nemek közti esélyegyenlőség és a nők jogainak horizontális szempontjait.

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a kihívás az európai intézmények és a tagállamok közös felelősségvállalását igényli, vagyis azt, hogy minden rendelkezésükre álló eszközt és politikát alkalmazniuk kell. Azonban másfelől a hatékony befogadás megvalósulása az etnikai kisebbségek és a többségi társadalom felelőssége is.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságból azokért a gyümölcsöző vitákért, amelyeket erről a dokumentumról folytattunk.

Azonban eléggé meglepett, hogy a jelentés kidolgozási folyamata során a nemzeti megfontolások összeütközésbe kerültek a jelentés általános célkitűzésével, amely az európai, nemzeti és nemzetközi szereplők együttműködésének az érintett etnikai kisebbségi közösségek bevonásával történő fejlesztése, valamint pozitív változások elérése.

A jelenlegi franciaországi események és Franciaország roma lakossággal kapcsolatos politikája jó példa arra, hogy hogyan nem szabad nézni a problémákat, és hogyan nem szabad kezelni ezeket a kérdéseket.

Csak a leginkább kiszolgáltatottakat, főleg a nőket irányzó, célzott stratégiákat tartalmazó, integrált és együttműködő megközelítéssel sikerülhet elérni, hogy az európai társadalmi integráció minden polgár, minden nő számára valósággá váljon, függetlenül jogi helyzetüktől, faji hovatartozásuktól, életkoruktól, szexuális irányultságuktól, etnikai származásuktól vagy vallásuktól.

 
  
MPphoto
 

  Barbara Matera (PPE) . – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Unió Alapjogi Chartájának III. címe az egyenlőség elvéről szól. A törvény előtti egyenlőségről szóló cikk után következő 21. cikk világítja meg a legjobban az egyenlőség elvét: egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség nemtől, fajtól, színtől vagy etnikai származástól függetlenül.

Minden szinten és minden személy számára, különös tekintettel a nőkre – függetlenül attól, hogy európai polgárok-e vagy sem –, védelmet kell nyújtanunk a nem vagy származás alapján történő megkülönböztetés ellen. Hogy valóban megvalósuljon az egyenlőség, ahhoz az kell, hogy egyetlen csoportnak se legyen a többiétől eltérő hozzáférése a társadalmi élethez, hanem mindenkinek ugyanazt a hozzáférést kell biztosítani.

A kutatásnak fontos szerepet kell kapnia. A kutatásnak, melyben részt kell vennie az Európai Intézetnek, valamint az egyetemeknek és nemzeti intézeteknek (különösen az adatgyűjtési fázisban), az európai nemi politikák végrehajtásának eszközévé kell válnia. Végezetül pedig szeretném hangsúlyozni a kultúrák közötti közvetítők fontos szerepét.

 
  
MPphoto
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Ez a téma ma különösen aktuális, hiszen néhány órája vitattuk meg az iráni nők szörnyű helyzetét, akiknek a halálbüntetéstől kell félniük. Bízom benne, hogy az Európai Parlament erőteljes üzenetet fog közvetíteni ezzel kapcsolatban.

Az etnikai kisebbségekhez tartozó nők társadalmi integrációja kényes téma, mivel egyfelől itt vannak a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség európai elvei, másfelől pedig természetesen itt vannak az etnikai kisebbségek közötti kulturális különbségek. Nekünk – a többségi társadalomnak, ill. a többségi társadalom tagjainak – nemcsak a lehetőségek megteremtésére, hanem kompromisszumokra is képesnek kell lennünk, és el kell tudnunk fogadni az etnikai kisebbségek tagjaira jellemző bizonyos sajátos különbségeket. Ez kell, hogy a prioritás legyen számunkra.

Ezért véleményem szerint ezen a területen az érzékenység, megértés és segítő szándék kell, hogy a kulcsszavak legyenek, és akkor valóban sikerülni fog ezeket a nőket integrálni társadalmunkba.

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Köstinger (PPE) . – (DE) Elnök asszony, egy egyesült Európában az egyenlő bánásmódnak alapvető jognak, nem pedig privilégiumnak kell lennie. A nők szerepét tovább kell erősíteni, hogy a társadalom megértse, hogy a nőket egyenlő jogok illetik meg. Különösen az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nőknek kell láthatóbbá válniuk a társadalomban. Logikus és alapvető ennek Európa-szerte történő előmozdítása. Jobban kell fókuszálni az oktatáshoz és foglalkoztatáshoz, valamint a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésre. Ez az egyetlen módja az integráció megvalósításának.

Ebben az összefüggésben szeretném megemlíteni a vidéken élő nők szerepét is. A gazdaságokban dolgozó nők alapvető szerepet játszanak a vidéki társadalomban és mezőgazdaságban. Számos különböző területen végeznek nagyon nehéz munkát. A nők gyakran főként a mezőgazdasági termékek eladásában játszanak fontos szerepet. Európa minden régiójában nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. Minden szinten folytatnunk kell az egyenlő jogokkal rendelkező, független nőről való elképzelésünk erősítését célzó erőfeszítéseinket.

 
  
MPphoto
 

  Nicole Kiil-Nielsen (Verts/ALE) . – (FR) Elnök asszony, Parvanova asszonynak az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők társadalmi integrációjáról szóló jelentése éppen a megfelelő időben készült el, amikor a francia kormány nagy erőkkel kezd dolgozni azon, hogy kiutasítsák a roma férfiakat, nőket és gyermekeket – Európa leghátrányosabb helyzetű és a megkülönböztetésnek leginkább kitett polgárait.

A roma nőket kétszeres megkülönböztetés sújtja, egyrészt származásuk, másrészt nemük miatt. Megkülönböztetés sújtja őket az alapvető jogok gyakorlása terén, azaz az oktatáshoz, a munkához és az egészségügyi ellátáshoz való jogok terén. Az őket érő megkülönbözetés másik formája az az erőszak, amelynek nőként ki vannak téve.

Követelnünk kell, hogy minden tagállam tartsa tiszteletben Európa legnagyobb etnikai kisebbségi csoportjának, mindenekelőtt pedig az ehhez a csoporthoz tartozó nőknek az alapvető jogait. Ezeknek a nőknek az életét beárnyékolja a kényszermunka, az emberkereskedelem, a kényszersterilizálás, a gyerekházasság és a rengeteg abortusz, és az, ha városról városra üldözik őket, ha Európa egyik sarkából a másikba telepítik őket, nem fog javítani a helyzetükön.

A tagállamoknak, így Franciaországnak is, kötelessége ezen nők védelmének biztosítása, valamint a roma gyermekek – mind a fiúk, mind a lányok – oktatásának biztosítása. Ez szabadságuk és függetlenségük kulcsa. Ahhoz hogy szabadok és függetlenek lehessenek, stabilitásra és támogatásra van szükségük; elfogadhatatlan, hogy kiutasítsák őket egy országból.

 
  
MPphoto
 

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE) . – (PL) Jelentéseinkben gyakran van szó az Európai Unióban élő nők nehéz helyzetéről, és mi megpróbálunk javítani a helyzetükön, és megpróbáljuk biztosítani számukra az esélyegyenlőséget. Még sokkal nehezebb helyzetben vannak az etnikai kisebbségekhez tartozó nők, akik szintén társadalmunkhoz tartoznak. Ezért kell segítenünk nekik abban, hogy be tudjanak lépni a munkaerőpiacra, valamint hogy hozzáférhessenek az oktatáshoz és képzéshez. Különböző politikai és társadalmi tevékenységekbe történő bekapcsolásuk segítségével meg kell őket védenünk a társadalmi kirekesztéstől és a megkülönböztetés különböző típusaitól. Csak így szüntethetjük meg a sztereotípiákat, a megbélyegzés, az etnikai szegregáció, valamint az erőszakot és agressziót. Esélyeket és lehetőségeket kell teremtenünk számukra, hogy a kulturális különbségek ne akadályt jelentsenek az együttélésben, hanem inkább hozzáadott értéket hozzanak. Az elmúlt napok eseményei megmutatták, hogy bizonyos emberek ahelyett, hogy szembenéznének a multikulturális társadalomból adódó nehézségekkel, inkább megpróbálnak megszabadulni ezektől az emberektől, ami rosszallást és felháborodást vált ki a társadalomból.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök asszony, a kényszerházasság, a nők ellen irányuló fizikai és szexuális erőszak, a halálos fenyegetések, a teljesen alárendelt helyzet, az, hogy a nőknek nincs biztosítva a saját testük feletti rendelkezéshez való jog, a nőkről alkotott idejétmúlt elképzelések – mindezek nemcsak távoli országokra jellemzők, hanem itt és most, Európa szívében is jelen vannak számos migráns család életében. Vannak olyan jóhiszemű politikusok, akik szeretnek a nők jogainak nagy védelmezőjeként gondolni magukra, azonban a fent említett dolgokat trivializálják, és elszigetelt esetekként kezelik. A vallásszabadságra hivatkozva igazolják és elfogadják az emberi jogok súlyos megsértését.

Ha meg akarjuk valósítani az integrációt, akkor erőteljesen fel kell lépnünk az emberi jogok megsértése ellen. Sürgetem az EU-t, hogy itt és most lépjen fel a nők érdekében és a nők elnyomása ellen a patriarkális jellegű társadalmakban – legyen szó muszlim családokról vagy roma közösségekről, ahol a fiatal lányokat gyakran egyáltalán nem iskoláztatják.

Az integrációval és az ezzel kapcsolatos neveléssel összhangban tegyünk először is néhány konkrét jogi lépést: az egész EU-ban vezessük be a burka tilalmát, és minden tagállamban minősítsék bűncselekménynek a kényszerházasságot. Álljunk ki felvilágosult, nyugati értékeink mellett!

 
  
MPphoto
 

  Dacian Cioloş , a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Bizottság üdvözli Parvanova asszonynak az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők társadalmi integrációjáról szóló jelentését.

A Bizottság tisztában van vele, hogy ez a csoport különösen hátrányos helyzetben van, és különösen ki van téve a megkülönböztetés számtalan formájának az élet majdnem minden területén, különösen a foglalkoztatáshoz, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és lakhatáshoz való hozzáférés területén. A Bizottság a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2006-2010-es útitervében hangsúlyozta az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nőket sújtó számos megkülönböztetés elleni küzdelem fontosságát.

Minden rendelkezésünkre álló eszközzel támogatnunk kell ezen nők gazdasági és társadalmi integrációját, hiszen tiszteletben kell tartanunk az egyének alapvető értékeit és alapvető jogait, és ugyanakkor ez a demográfiai mutatók tükrében gazdaságilag is igazolható.

A gyakorlatban az a célunk, hogy az uniós jogszabályok, különösképpen a faji egyenlőségi irányelv végrehajtása révén mindenki számára teljes mértékben biztosítsuk az őt megillető jogokat; hogy biztosítsuk az EU strukturális alapjainak lehető legjobb felhasználását; valamint hogy uniós szinten fókuszáljunk a munkahelyi kisebbségi csoportokra a társadalmi befogadás és a szegénység ellen küzdelem támogatása révén.

A Bizottság a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, megjelenés előtt álló stratégiájában, amely ebben a hónapban kerül elfogadásra, továbbra is hangsúlyozni fogja az etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó nők integrációjának fontosságát.

Visszautalva arra, amit Köstinger asszony mondott, tudatában vagyok annak, hogy a nőknek a vidéki közösségekben betöltött szerepét a jövőben a közös agrárpolitikában is alaposabban tisztázni kell.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. - A vitát lezárom.

A szavazásra 2010. szeptember 7-én, kedden 12.30-kor kerül sor.

 
Utolsó frissítés: 2011. március 24.Jogi nyilatkozat