Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2856(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0518/2010

Viták :

PV 21/09/2010 - 14
CRE 21/09/2010 - 14

Szavazatok :

PV 22/09/2010 - 5.14
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0341

Viták
2010. szeptember 21., kedd - Strasbourg HL kiadás

14. A hegyvidéki, szigeti és gyéren lakott régiók gazdasági és társadalmi fejlődésének európai stratégiája (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló európai stratégiáról.

 
  
MPphoto
 

  Johannes Hahn , a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, az ember már-már azt gondolhatná, hogy Európa egy alpesi sziget. Mindazonáltal örülök, hogy az Európai Parlament folyamatosan törődik a speciális igényekkel rendelkező régiók gazdasági és társadalmi fejlődésével – az olyan speciális területekkel, mint a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek.

A Lisszaboni Szerződés megerősíti a területi kohézió fontosságát. Ez az Unió egyik célkitűzéseként szerepel a 174. cikkben. A Bizottság ez okból mutatta be a területi kohézióról szóló zöld könyvet, hogy átfogó vitafolyamatot indítson. A konzultáció egyik legfőbb eredménye az volt, hogy nem feltétlenül új, kiegészítő pénzügyi erőforrásokra van szükség, hanem inkább hangsúlyoznunk kellene az integrált területi fejlesztési koncepciók fontosságát, és jobban figyelembe kell vennünk a különböző régiók erősségeit.

Ami engem illet, szerintem egy régió sajátosságai alapvetően erősségnek is tekinthetők. Az ilyen regionális sajátosságok – magában az, hogy egy szigetről, hegyvidéki régióról vagy gyéren lakott területről van szó – ezért nem okoznak automatikusan problémát, illetve nem igényelnek nagyobb fokú segítségnyújtást, különösen azért, mert ezek a területek semmilyen értelemben nem egyformák. Nem lehet tehát univerzális megoldást találni ezeknek a régióknak, amelyek látszólag egy csoportba tartoznak.

A Bizottság rendkívül fontosnak gondolja a régiók harmonikus, közös növekedésének biztosítását. Ezért arra törekszem, hogy hajtsuk végre a közös Európa 2020 stratégiánkat valamennyi régióban, ahelyett hogy különböző stratégiákat alkalmazunk az eltérő felépítésű régiókra – ami a támogatás helyett esetleg veszélyeztetheti a közös erőfeszítéseinket. Úgy érezzük ezért, hogy nincs szükség külön szakpolitikára a speciális körülményekkel rendelkező régiók számára; épp ellenkezőleg, meg kell erősítenünk a politikánk integrált megközelítését más politikákkal együtt, a régióknak pedig erősebben kell törekedniük arra, hogy a sajátos szükségleteikhez igazított programokat hozzanak létre. Minden szakpolitikai területen erősítenünk kell a területi dimenziót, a tervezésben éppúgy, mint a végrehajtásban.

Ebből négy kiemelt cselekvési terület adódik. Az első, hogy a regionális politikát közelebb kell vinni a polgárokhoz és be kell vinni a régiókba. A területi kohézió célkitűzése érdekében meg kell erősítenünk a politikai területek összhangját a különböző szinteken. Ez azt is jelenti, hogy komolyan kell venni a többszintű kormányzást, és minden érdekeltet be kell vonni a politikáink megtervezésébe és végrehajtásába. Ez azonban a régiók közötti, többrégiós és többnemzetiségű partnerségek által biztosított meglévő együttműködési lehetőségek intenzívebb kihasználását is jelenti, hogy nagyobb mértékben figyelembe vegyék azokat a kihívásokat, amelyeken bizonyos területek osztoznak, például a nagy hegyvidéki régiók, mint az Alpok vagy a Pireneusok.

Másodszor, jobban össze kell hangolnunk a szakpolitikákat a régiók számára. A területi kohézió a regionális politika és az ágazati politika komplementaritásának és koherenciájának jobb figyelembevételét is jelenti. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az egyes szakpolitikák hogyan hatnak a régiókra. A Bizottság ezért létrehozta a területi kohézióval foglalkozó szolgálatközi munkacsoportot, amely a különböző főigazgatóságok képviselőiből áll. Fő feladata, hogy elemezze az egyes ágazati politikákat és a régiókra gyakorolt hatásukat, különös tekintettel a sajátos földrajzi kihívásokkal küzdő régiókra.

Harmadrészt, szükségünk van a területi együttműködésre, hogy erősítse az európai integrációt. Az együttműködés különösen fontos az egyedi földrajzi kihívásokkal küzdő régióknak. Arról van szó, hogy határokon átnyúló megoldásokat kell találni a közös kihívásokra, akár makroregionális stratégiák formájában, amilyen a balti-tengeri stratégia, akár régiók közötti hálózatok vagy a helyes gyakorlatok cseréje formájában.

Végezetül, a regionális ismereteket is jobban kell felhasználnunk. Ha célközpontú regionális fejlesztési politikát akarunk elérni, amely a szubszidiaritás elvén alapul, ezáltal támogatja az Európa 2020 célkitűzéseit, többet kell tudnunk a régiók helyzetéről és a politikai intézkedések hatásairól. Még jobb megfigyelési rendszerre van szükségünk, amely a meglévő adatok feldolgozására is alkalmasabb, és célközpontú mutatószámok kellenek, hogy biztosítsák a szakpolitikáink helyességét. Ez csak a régiókkal, a regionális vállalkozásokkal és a polgárokkal közösen fog menni.

Tisztelt képviselők, erős regionális politikára van szükségünk valamennyi régió számára, amely figyelembe veszi az összes különböző régió eltérő szükségleteit és sajátosságait. Örülök, hogy az ötödik kohéziós jelentés alapján hamarosan vitát folytathatok az Európai Parlamenttel a regionális politika jövőjéről, ezeket a speciális területeket is beleértve.

 
  
MPphoto
 

  Jan Olbrycht , a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) A mai napon megkezdtünk egy vitát azoknak a régióknak a kérdéséről, amelyek nagyon egyedi és különös sajátosságokkal rendelkeznek. Ezek olyan régiók, ahol sok tevékenység pluszköltségekkel jár. A szigeteket, de ugyanígy a hegyvidéki régiókat is, földrajzi tényezők által meghatározott pluszköltségek terhelik. A mai vita más értelemben is jelentős, ami nagyon fontos a biztos úr által említett további intézkedések szempontjából. Arra utalok, hogy a mai vita indítja el a 2013 utáni kohéziós politika kérdésének megtárgyalását.

Az állásfoglalás, amelyről ma beszélünk, nem igazán annak a szándéknak a kinyilvánításával foglalkozik, hogy támogatni kell bizonyos területeket – ez benne van a Szerződésben –, hanem nagyon konkrét intézkedéseket tárgyal, és konkrét kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy 2013 után hogyan fogjuk megszervezni a kohéziós politikát. Érdemes megjegyezni, hogy az állásfoglalás mindenekelőtt a regionális politika más szakpolitikákkal való integrációjára fordítja a figyelmet. Felveti a mutatószámok kérdését és a kohéziós politika és a bruttó hazai termék használatának indoklását. Kimondja, hogy ezeknek a régióknak a támogatására más szakpolitikákat is fel kell használni, beleértve – erről itt ugyan nem beszélünk, de nem szabad elfelejtenünk – az agrárpolitikát. Beszél a területi együttműködésről és az európai területi együttműködési csoportosulások jobb kihasználásáról, amin az előző pénzügyi keretben dolgoztunk. Más szóval, most a jövőbeni kohéziós politikáról szóló komoly vita első szakaszánál tartunk. Ezt a vitát az egyedi régiókkal kezdtük, de ez csak a kezdet, amely azt mutatja, hogy a kohéziós politika az Európai Unió egyik legfontosabb politikája, és annak is kell maradnia.

 
  
MPphoto
 

  Georgios Stavrakakis , az S&D képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, először is szeretném megköszönni a biztos úrnak, hogy eljött.

Minden hegyvidéki régió és sziget olyan terület, ahol a koordináció – a politikai tervezés és a programok végrehajtása szintjén egyaránt – abszolút létfontosságú. Ezek olyan területek, ahol a különféle szakpolitikáknak, így a vidéki, regionális, közlekedési, környezetvédelmi, halászati és foglalkoztatási politikának – sokoldalú problémák kombinációit kell megoldaniuk.

Az Európai Unió a különféle szakpolitikák keretében intézkedések sokaságát dolgozta ki e területek számára. Ami azonban hiányzik, az véleményem szerint a koordináció. Egy olyan országot nézve, mint például Görögország, ahol a szárazföld nagy része hegyvidék, és több mint 200 lakott sziget van, könnyű belátni, hogy a társadalmi és gazdasági kohéziót mindaddig nem lehet javítani, amíg a koordináció nem valósul meg minden szinten.

Az Európai Unió ilyenformán kétszeres előnyhöz jut: egyrészt elkerülhetjük azt, hogy különböző programok keretében azonos intézkedéseket támogassunk, másrészt pedig ösztönözzük a növekedést a polgároknak jutó előnyök növelése révén, bárhol is éljenek.

Annak, hogy a politikai tervezésben és végrehajtásban integrált megközelítésre van szükség az Európai Unióban lévő hegyvidéki régiók és szigetek szempontjából, tényállításnak kellene lennie, nem vágyképnek.

 
  
MPphoto
 

  Riikka Manner , az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, biztos úr, az ebben az állásfoglalásban elért kompromisszum igazán kitűnő, ezért ezúton köszönöm minden érintett képviselőtársamnak.

Egyik fő prioritásunknak azt kell tekinteni, hogy rendezzük a helyzetet a pénzügyi válság által érintett területeken, és ez a regionális politikára is vonatkozik. Ezek a területek valójában az északi, gyéren lakott területek, a hegyvidéki és határ menti régiók és a szigetek. Ez az állásfoglalás egy nagyon erős kérelmet fog közvetíteni a Parlament részéről a Bizottság felé, hogy a jövőbeni pénzügyi keretekben és a következő programozási időszakban is fordítson külön figyelmet az állandó természeti hátrányoktól szenvedő területekre.

A gyéren lakott régióknak szóló támogatás nagyon fontos lesz eben az elkövetkező kohéziós politikában, ha megfelelően átfogó politikaként fog folytatódni. Arra is szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, akik támogatják az állásfoglalásokat, hogy gondoskodnunk kell róla, hogy ez a célkitűzés gyakorlati szinten is megvalósuljon – nemcsak az állásfoglalás megszavazásával, hanem annak biztosításával is, hogy a jövőbeni pénzügyi keretekben ténylegesen el legyen különítve a finanszírozás ezeknek a speciális területeknek a részére.

Annak is örülök, hogy ez a dokumentum kiemeli az e régiókban kínálkozó potenciál kihasználásának fontosságát. Fontos, hogy az ezekben a régiókban megtalálható, nagyon értékes erőforrásokat is nézzük, ne csak a régiók problémáival foglalkozzunk. Már pusztán a valódi potenciáljuk kihasználásával is igazi előretörést lehetne elérni a fejlődésükben. Hagyományos megélhetési forrásaik, az energiájuk és az Európa 2020 stratégiában kiemelt területek, mint a kutatás-fejlesztés, kulcsfontosságúak e speciális területek számára.

Érdeklődéssel várom a Bizottság ötödik kohéziós jelentését. Kíváncsi vagyok, hogy a Bizottság ténylegesen hogyan veszi figyelembe az Európa 2020 célkitűzéseit, és hogy az ezeken a speciális területeken meglévő különleges készségcsoportokat hogyan fogják kihasználni szerte Európában.

 
  
MPphoto
 

  François Alfonsi , a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr, a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődését szolgáló európai stratégia megfogalmazása valóban alapvető fontosságú.

A Lisszaboni Szerződés 174. cikke végre kifejezésre juttatta, hogy az Európai Unió tud ezekről a területekről, amelyeknek állandó hátrányokat kell leküzdeniük. Mostantól ezért a Bizottságnak olyan konkrét stratégiákat kell javasolnia, amelyek alkalmasak arra, hogy az ezeken a területeken élők számára garantálják az egyenlőséget a többi európai polgárral, hogy hatékonyan kompenzálni lehessen őket a mindennapi életükben és a gazdasági tevékenységeikben egyaránt elszenvedett hátrányokért.

Ebben az összefüggésben önmagában nem elegendő az egy főre jutó bruttó hazai termék, ami továbbra is a kiemelt kritérium a strukturális alapok számára. Ezek a régiók elnéptelenedéstől szenvednek, és ennek a veszteségnek a segítségével még akár magasabb egy főre jutó GDP-t is elérhetnek. Ezekre a területekre ezért kifinomultabb módszert kell alkalmaznunk, és képviselőcsoportunk ragaszkodni kíván ehhez a ponthoz.

A Lisszaboni Szerződés 174. cikke, biztos úr, elismeri ezeknek a területeknek a sajátos jellegét. Ezért egyedi intézkedéseket kell bevezetnünk a fejlesztésre és az egyedi problémák kezelésére. Ezeknek az intézkedéseknek jogosultnak kell lenniük a strukturális alapokra, különösen ahol a problémák kifejezetten akut formában jelentkeznek – mint például a globális felmelegedés hatásai a szigeteken és hegyvidékeken, az energiaellátás, a hozzáférhetőség, a közlekedési problémák és így tovább.

Arra is felhívjuk a Bizottságot, hogy a következő pénzügyi tervben, amely a 2014–2020 közötti programozási időszakra fog vonatkozni, rendelkezzen az ezeknek a területeknek kijelölt külön pénzeszközökről. Azt is szeretnénk látni, hogy az olyan eszközöket, mint például az európai területi együttműködési csoportosulások, jobban nyomon követik és szélesebb körben alkalmazzák, ragaszkodva a határokon átnyúló együttműködés eddig bevezetett akadályainak eltávolításához.

 
  
MPphoto
 

  Oldřich Vlasák , az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, több mint két év telt el azóta, hogy az Európai Parlamentben megvitattuk a hátrányos helyzetű, félreeső régiók ügyét. Amikor újraolvastam eredeti beszédemet abból az időszakból, be kellett látnom, hogy még mindig teljesen érvényes, és egy szót sem változtatnék rajta. Sajnos az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportja nevében azt kell mondanom, hogy nem támogatjuk a közös állásfoglalás tervezetét, és ennek négy oka van.

Először is, ellenezzük a szociális manipuláció gondolatát és az állami hatóságok túlzott beavatkozását. Meg kell értenünk, hogy a szigetek, hegyvidékek vagy gyéren lakott területek problémáinak némelyikét nem lehet megoldani. Ezek a földrajzi és szerkezeti jellemzőikhez kapcsolódó egyedi problémák, amely jellemzőkön nem tudunk változtatni.

Másodszor, nem értünk egyet azzal az elgondolással, hogy minden sziget, hegyvidéki vagy gyéren lakott régió közös tulajdonságokkal rendelkező, homogén csoportot alkotna. Mi a közös a francia hegyvidéki központban, Chamonix-ban és a görög szigetben, Lefkadában, illetve az északi sarkkör felett található finn Rovaniemi térségben?

Harmadszor, a javaslatban és a tényleges vitában teljesen szem elől vesztettük a határ menti régiókat. Nyilvánvalóan senkit nem kell itt emlékeztetnem arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikke szerint a kohéziós politika keretében kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és a természeti vagy demográfiai feltételek következtében súlyos és állandó hátrányban lévő régiókat. Míg egy sziget mindig sziget marad, a hegyvidék mindig hegyvidék lesz, a határok – legalábbis a közigazgatási határok – el is tűnhetnek. A határ menti régiókra jutó nagyobb hangsúly ezért jelentős lenne.

Negyedszer, korainak találjuk a vitát az ezekre a területekre vonatkozó konkrét új jogszabályi intézkedésekről, regionális fejlesztési programokról és pénzügyi erőforrásokról. Egyértelmű, hogy a 2013 utáni európai pénzalapokról és azok felhasználásáról szóló vita kezd fokozódni. Egyértelmű, hogy az egyes államok, régiók és területek e vita keretében próbálják felhívni a figyelmet a problémáikra és a szükségleteikre, amelyeket európai forrásokból szeretnének finanszírozni. Vitán felül áll, hogy a hátrányos helyzetű régiók más feltételeket érdemelnek, ha társfinanszírozásról, az állami támogatás szabályairól és a belső piac vámszabályok alkalmazása révén történő szabályozásáról van szó. Az európai keretnek ezt is figyelembe kell vennie, lehetővé téve e régiók sajátos jellegének megőrzését, ugyanakkor enyhítve az őket korlátozó körülményeken.

Ez azonban azon múlik, hogy a bonyolult európai programok mennyire hatékonyak ebben az esetben. Az európai strukturális politikát inkább annak a gondolatnak kellene vezérelnie, hogy a pénzügyi erőforrásoknak elsősorban a legszegényebb régiókba kell kerülniük, ahol a legnagyobb a szükség. Ezt kellene érvényesíteni, függetlenül attól, hogy szigetről, hegyvidékről vagy gyéren lakott régióról van szó.

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira , a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos úr, a szerződésekben és az Európai Unió változatos joganyagában szereplő nemes elvekre is igaz, hogy nincs garancia arra, hogy ténylegesen át fognak kerülni a gyakorlatba, mint tudjuk. A területi kohézió – egyébként a gazdasági és társadalmi kohézióhoz hasonlóan – nagyon beszédes példa erre. Ami ezekhez a célkitűzésekhez az állásfoglalásoknál és stratégiáknál is jobban hiányzik, az egy általános politikai és makrogazdasági keret, valamint az ezeket ösztönző és végrehajtó konkrét intézkedések.

Sajnos az Európai Unió által folytatott szakpolitikák nem kohéziót hoztak, hanem még nagyobb egyenlőtlenségeket: gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenséget egyaránt. Nagyon valós a veszélye annak, hogy ezek az egyenlőtlenségek a jövőben tovább fognak növekedni, az olyan eszközök még korlátozóbb végrehajtásának következtében, mint a Stabilitási és Növekedési Paktum és a benne foglalt súlyos megszorítások. Ez nagyon is valós veszély, tekintettel az uniós költségvetések elégtelenségére, amelyek messze elmaradnak attól, amire a területi kohézió és a gazdasági és társadalmi kohézió gyakorlati megvalósításához szükség lenne. Ezeknek a pénzeszközöknek a kiosztása ráadásul gyakran igazságtalan.

Bár a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek a maguk sajátos módján különböznek egymástól, közös vonásuk, hogy mindnyájan több állandó nehézséggel és problémával küzdenek. A közös politikák némelyike – ismétlem – ezeken a problémákon még tovább rontott, ahelyett hogy megoldotta vagy enyhítette volna őket. Ugyanez vonatkozik a közös agrárpolitikára és egymást követő reformjaira, amelyek mélységesen negatív következményeit kezelni és rendezni kell. E régiók társadalmi-gazdasági felépítésük és termelési rendszerük sajátos vonásai révén kiszolgáltatottabbak az EU által folytatott piaci deregulációnak.

Számos javaslatot tettünk már, hogy orvosoljuk ezt a helyzetet, és elősegítsük a gazdasági és társadalmi fejlődést ezekben a régiókban. Segítenünk kell őket a belső fejlődési potenciáljuk mozgósításában a helyi termelés támogatásával, a helyi és regionális piacok ösztönzésével, valamint a termelő tevékenységekre fordított állami és magánbefektetések ösztönzésével és növelésével, hogy fenntartsuk a foglalkoztatottsági szintet, és több munkahelyet hozzunk létre, jogokkal és tisztességes munkabérekkel.

Arról sem feledkezhetünk meg, hogy e régiók némelyike, például a szigetek, a termelésüket és a piacaikat tekintve gyakran kiegészítik egymást. Meg kell tanulnunk kihasználni és erősíteni ezt a fajta komplementaritást. Azt is fel kell ismernünk, hogy milyen járulékos nehézségekkel szembesülnek az uniós programokhoz és támogatásokhoz való hozzáférésben az olyan területeken, mint a kutatás-fejlesztés. Pozitív megkülönböztetést kell alkalmaznunk ezekre a régiókra, hogy javítsuk a hozzáférésüket.

A mai napon itt tárgyalt témák egyike – a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzése – szintén releváns. El kell ismernünk, hogy ezek a régiók jobban ki vannak téve a csapásoknak, ezért erősíteni kell a katasztrófák megelőzését, mint arra a ma elfogadott jelentés is rámutatott.

Ismét hangot kell adnunk egy figyelmeztetésnek, amit már számtalanszor elmondtunk: ezeket a régiókat, különösen a legkülső régiókat meg kell tartani a konvergencia célok között, hogy ne súlyosbítsuk azokat a strukturális gyengeségeket, amelyektől a többségük még mindig szenved, ahogy Portugáliában Madeira és az Azori-szigetek autonóm régiói esetében.

 
  
MPphoto
 

  Fiorello Provera , az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a holnapi szavazás fontos annak a több mint 90 millió európai polgárnak, akik hegyvidéki régiókban élnek. A Lisszaboni Szerződés 174. cikke elismeri a hegyvidéki régiók és egyedi régiók fontosságát. Ezt a cikket azonban egy egyedi politika segítségével kell végrehajtani. A szavaktól tovább kell lépnünk a tettek mezejére. A hegyek nemcsak a tiszta levegőről, a természetről és a vakációról szólnak. Ezek mellett vannak olyan valódi problémák, amelyekkel a hegyvidéki régiókban élő embereknek nap, mint nap szembe kell nézniük, mégpedig nagy nehézségek árán.

Az infrastruktúra hiánya még inkább megnehezíti az emberek és az áruk mozgását, de a szolgáltatásokhoz való hozzáférés is nehezebb, mert pluszköltséget jelent a vállalkozásoknak és a polgároknak. Ahhoz, hogy megelőzzük a hegyvidéki régiók elnéptelenedését, garantálnunk kell, hogy az ott élő emberek rendes életkörülményekhez jussanak, korszerű szolgáltatásokkal és megfelelő egészségügyi ellátással, csakúgy, mint az összes többi európai polgár.

A hegyvidéki régiók a tiszta energiatermelésre, az energiatakarékosságra és a minőségi, környezetbarát mezőgazdaságra is nagyszerű lehetőséget kínálnak. Mindezek megvalósításához pénzt kell fektetni egy olyan keretprogramba, amely a hegyvidéki élet valamennyi aspektusára kiterjed. Ezt a kezdeményezést minden képviselőcsoport támogatja, az európai hegyvidéki régiók olyan szervezeteivel együtt, mint az Euromontana és az Európai Hegyvidéki Területek Választott Képviselőinek Szövetsége (AEM). Ez egyúttal magának Barroso elnöknek is a kifejezett kívánsága.

Most a Bizottságon múlik, hogy haladéktalanul eleget tegyen ennek a kérésnek, és a szubszidiaritás elvének megfelelően bevonja a régiókat. Befejezésül szeretném külön javasolni egy, a hegyvidéki és sajátos régiókért felelős ideiglenes biztos kinevezését, aki hatékonyan koordinálná ezt az új európai szakpolitikát.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI) . – (DE) Elnök úr, az Unió teljes népességének körülbelül 18%-a hegyvidéki régiókban él. Ezeknek a régióknak közös vonása, hogy központi szerepe van a mezőgazdaságnak és az erdőgazdálkodásnak, és természetesen az idegenforgalomnak is. A mezőgazdasági termelők a hegyvidéki régiókban nagyon keményen dolgoznak viszonylag alacsony jövedelemért. Ugyanakkor nagyon fontos mértékben hozzájárulnak az alpesi régió megőrzéséhez és ezáltal a fenntarthatósághoz. Nem hagyhatjuk, hogy az alpesi régióból egy sivár sztyeppe legyen; azt szeretnénk, ha jól karbantartott, művelt táj lenne. Az uniós támogatásnak figyelembe kell vennie a hegyvidéki régiók domborzati, éghajlati és kulturális sajátosságait. Nincs értelme egységes sablont alkalmazni Gibraltártól egészen az Északi-fokig.

Hogy mire van szükségünk? Szükségünk van egy terület alapú támogatásra, egy állattenyésztési támogatásra, hogy a mezőgazdasági termelők 2013 után is kapjanak támogatást a fajoknak megfelelő állattenyésztésre tett erőfeszítéseikhez. Szükségünk van a megnövelt beruházási támogatásokra, amelyek figyelembe veszik azt, hogy a költségek magasabbak, mint a völgyvidékeken, és szükségünk van az alpesi régióból származó, jó minőségű élelmiszer címkézésére, védelmére és tanúsítására.

Az EU-nak ezért most el kell indulnia az úton, hogy a hegyvidéki gazdák és ezáltal az egész alpesi régió számára biztosíthassa a tisztességes jövőt 2013 után.

 
  
MPphoto
 

  Lambert van Nistelrooij (PPE) . – (NL) Mindenekelőtt szeretném megköszönni a biztos úrnak, hogy válaszol a kérdésünkre. A kérdés célja végső soron az volt, hogy újra megvizsgáljuk a korábban felvázolt politikát, most, hogy a szerződés szilárdan hatályban van. Az mindenesetre igaz, hogy a regionális politika minden megnyilvánulási formájában közelebb tud vinni bennünket a polgárainkhoz és a valódi életükhöz.

Másodsorban, a területi kohézió valóban ezt az új dimenziót jelenti, és vannak jelentéseink is ennek megerősítésére. A területi kohézió abszolút mértékben kapcsolódik ahhoz, hogy hogyan kellene kezelnünk a mérhetetlenül különböző helyzeteket az olyan országokban, mint például Franciaország és Spanyolország. Ez nem pusztán arról szól, hogy osszunk ki nagyobb és speciálisabb pénzösszegeket. Nem, van egy jól látható tendencia a nemzetállamok közötti nagyobb fokú kohézió és nagyobb egyensúly felé. Ha ezután megvizsgáljuk az új pénzügyi keretet, azaz az új, 2013 utáni politikai keretet, láthatjuk, hogy mi viszi ezt előre, és mi Európa hozzáadott értéke.

Ebben az összefüggésben jó dolog, hogy már ma megtesszük ezt az intézkedést. Kissé habozva bár, de kénytelen vagyok rámutatni, hogy nagyobb pénzösszegeket kell kapnunk, de ez még talán túl korai lehet. Lehet ez egy külön szakpolitika, de bizonyosan arra is kell, hogy legyen lehetőség, hogy ezt például az egyes tagállamokon belüli átcsoportosítással érjük el. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport, amelynek nevében beszélek, szintén részenkénti szavazást fog kérni. Meg kell majd várnunk, hogy mi történik ezután, függetlenül attól, hogy kinyilvánítjuk-e támogatásunkat a saját pénzügyi és jogi keretünk iránt.

Befejezésül hadd tegyem hozzá, hogy én Hollandiából származom. Se hegyeink, se gyéren lakott területeink nincsenek, szigeteink viszont vannak. Hadd tegyem fel a következő kérdést a biztos úrnak: most, hogy a királyságunkban változások történtek, és Saba, St. Eustatius és Bonaire szigete teljes autonómiát kapott Hollandián belül, siettethetjük-e annak a kinyilvánítását, hogy ezek a szigetek legkülső régiók? Erre már régóta várunk.

 
  
MPphoto
 

  Teresa Riera Madurell (S&D) . – (ES) Elnök úr, biztos úr, ha szeretnénk elérni az új szerződésben bevezetett területi kohézió célkitűzését, az Unió minden területének képesnek kell lennie arra, hogy ugyanazokat a jogokat és szabadságokat élvezzék.

Ezért nagyon büszkének kell lennünk a Parlamentben elért megállapodásra, hogy támogatjuk az európai szakpolitikák hozzáigazítását a szigetek, hegyvidéki régiók és gyéren lakott területek sajátos igényeihez, hogy ezek a régiók teljes mértékben kibontakoztathassák a bennük rejlő potenciált, és egyenlő esélyekkel versenyezhessenek.

E tekintetben van egy nagyon fontos dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet: jelenleg a szigeti régiók közül némelyik pusztán azért nem kap támogatást a határokon átnyúló együttműködési projektekhez, mert 150 km-nél messzebb vannak. Ez egy irracionális és igazságtalan kritérium, amely fokozza az elszigeteltségüket, és amelynek a megszüntetését javasoljuk.

Hölgyeim és uraim, mint Schulz úr helyesen elmondta, én egy európai szigeten élek, ezért első kézből tudom, hogy a sziget létnek van bizonyos költsége. Jogalkotóként kötelességünk mérsékelni ezt a költséget. Mint a biztos úr helyesen rámutatott, a szerződés 174. cikke erre lehetőséget is ad.

 
  
MPphoto
 

  Niccolò Rinaldi (ALDE) . – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a gyéren lakott területek és a legkülső szigetek problémáinak megvitatása itt a Házban – különösen a hegyvidéki régiók iránti parlamenti elkötelezettségem fényében – az első lépés afelé, hogy létrehozzunk egy hálózatot ezeknek a régióknak a megőrzésére, ahol az európai polgárok teljesen egyedülálló körülmények között és gyakran alacsony jövedelemből élnek. Ezek gyéren lakott területek, alacsony népsűrűséggel, ahol a népesség öregedésének jelensége is fennáll, mivel a fiatalok sok esetben elmennek, és a diplomások százalékos aránya is alatta marad az országos átlagnak.

Ezeknek a kritériumoknak – különösen a GDP-nek, de vannak mások is – ösztönözniük kell egy európai támogatási stratégiát a hegyvidéki régiók számára, amelyekben kevesebb a szolgáltatás, infrastrukturális problémák vannak, és amelyek a mezőgazdasági válság és az éghajlatváltozás folytán különösen ki vannak szolgáltatva. A hegyvidékek olyan helyek, ahol emberek élnek és tanulnak, és most egyfajta politikai laboratóriummá is kell válniuk, mert fantasztikus erőforrást kínálnak a kultúra, a tiszta energia és a minőségi mezőgazdaság fejlődéséhez, és ahhoz az életminőséghez, amely elengedhetetlenül szükséges a városi népesség nagyobb jólétének garantálásához.

A Bizottságon, a tagállamokon és a helyi hatóságokon túl a helyi közösségek is felelősek azért, hogy megértsék, hogyan irányíthatják sorsukat a 21. századi Európában, integrált megközelítéssel, és különösen a döntéshozatalban való aktív részvétellel.

Tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, a hegyvidéki régiókban jobb 10 helyi sporteseményt szervezni, mint egyetlen világbajnokságot, és mindenkinek ez kellene, hogy legyen a munkamódszere: növelnünk kell a széles körű kezdeményezések számát, és nagyobb fokú politikai kreativitást kell mutatnunk, kezdve azzal, hogy a biztosok testületén belül létrehozunk egy külön küldöttséget a hegyvidéki régiók és szigetek számára.

 
  
MPphoto
 

  Alyn Smith (Verts/ALE) . – Elnök úr, szeretném jelezni, hogy a szigetekkel, hegyvidéki és gyéren lakott területekkel foglalkozó munkacsoport (intergroup) alelnökeként érdekelt vagyok.

Szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak itt a Házban, akik oly sokat dolgoztak azon, hogy ez a téma napirendre kerüljön, mert – biztos úr – bár nagyon örülök az itteni jelenlétének, és üdvözlöm a nyilatkozatát, a 174. cikk tényleges végrehajtási ütemének meghatározását és a cikk hasznossá tételét tekintve minden fejlemény ebben a Parlamentben történt. Önnek van egy nagyon lelkes társa abban, hogy a 174. cikket a polgáraink javára fordítsuk, mivel kihívás elé állít bennünket a tekintetben, hogy valódi uniós hozzáadott értéket mutassunk az Unión belül megtalálható legkülönbözőbb, legváltozatosabb közösségek némelyike számára.

Hangsúlyoznám a közösségek szót, mivel fontos felismerni, hogy a közösségek támogatására törekszünk. A földrajzi jelleg – hogy szigetről, hegyekről vagy gyéren lakottságról van szó – valójában nem releváns. Egy közös problémáról beszélünk, amelyet különböző földrajzi sajátosságok idéznek elő. Ezen a ponton kell megbizonyosodnunk arról, hogy a kategorizálásaink tényleg stimmelnek-e – de pillanatnyilag nem stimmelnek. Az általunk működtetett szabályok nem igazodnak a szóban forgó közösségek sajátosságaihoz, és gyakran torz eredményeket hoznak. Különösen e tekintetben volt problémánk a Regionális Politikai Főigazgatóság „Sajátos földrajzi jellegű területek” című dokumentumával. Remélem, hogy megszívleli majd a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja állásfoglalásra irányuló indítványának 2. bekezdésében szereplő kritikát, mert komolyan gondoljuk. A meglévőnél jobb osztályozási rendszerre van szükségünk.

Ez nem arról szól, hogy több pénzt kell adni a szegény, hátrányos helyzetű területeknek. A skóciai szigeteinkben, a hegyvidékekben és a különböző helyekben több mint elég a dinamizmus, a lendület és a lelkesedés, hogy segítsünk nekik, hogy segíthessenek magukon. Meg kell győződnünk azonban arról, hogy az állami támogatás csak kiegészítő szerepet kap, és nem akadályozza az életüket, ha pedig megszüntetjük az akadályokat, együtt dolgozhatunk azon, hogy jobb életet élhessenek.

 
  
MPphoto
 

  Marisa Matias (GUE/NGL) . – (PT) Elnök úr, biztos úr, Európa gazdasági, társadalmi és területi kohézió nélkül nem nevezhető Uniónak. A hegyvidéki régióknak, a szigeteknek és a gyéren lakott területeknek megvannak a saját nehéz problémáik, amelyeket a népek Európája érdekében le kell küzdeni. Túl kell lépnünk azonban a szándéknyilatkozatokon, máskülönben az ellenkező hatást fogjuk elérni, és megerősítjük az egyenlőtlenségeket.

Ezek a régiók hatalmas tartalékokkal rendelkeznek a fontos erőforrásokból. A biológiai sokféleség, az erdők, a vizenyős területek és a vidék mindenki számára alapvető szolgáltatást nyújtanak, mégis szenvednek a régiók gazdaságát ebből következően sújtó korlátozások miatt. Vissza kell adnunk valamit. Mindnyájunknak szolidaritást kell vállalnunk az ezekben a régiókban élő emberekkel, és támogatnunk kell őket.

Két javaslatot szeretnék tenni. Az első a tudomány és a fejlesztés potenciális hozzájárulásával kapcsolatos. Sok ilyen régió természetes gazdagsága folytán valódi szabadtéri laboratórium, de nincs egyenlő hozzáférésük a kutatási támogatásokhoz. Akkor miért nem szereljük fel őket kiválósági kutatóközpontokkal, amivel minőségi munkahelyeket teremtenénk, és felélesztenénk a gazdaságukat?

A második javaslatom az energiával kapcsolatos. Ezeknek a régióknak egyfajta magprojektként lehetne és kellene működniük, hogy megmutassák az energia-önellátás és a fenntarthatóság lehetőségeit, különösen a helyi forrásokat felhasználó mikrotermelés révén. Ez csökkentené a függőséget, növelné az egyenlőséget és munkahelyeket teremtene.

Befejezésül szeretnék rámutatni arra, hogy ha a bruttó hazai terméket vesszük alapul, mint a támogatási alapok felosztásának egyedüli vagy fő mutatóját, ez további igazságtalanságokhoz vezethet. Ezért kulcsfontosságú, hogy kiegészítő adatokat is használjunk, különösen a régiók valódi társadalmi és gazdasági helyzetét leképező adatokat.

Ezzel kapcsolatban szeretnék külön szólni egy szót az Azori-szigetek, Madeira, a hegyvidéki régiók és Portugália elnéptelenedett belföldi területeinek lakosairól. Ők az erőfeszítéseik révén nagymértékben hozzájárulnak a fejlődéshez és minden európai lakos életminőségéhez.

Ezeknek és az összes többi régiónak is megvan a saját közege. A társadalmi, gazdasági és területi kohéziót nem szabad jótékonyságnak tekinteni. Ez az a pont, ahol eldöntjük, hogy akarunk-e valódi európai újraelosztási politikát. Mindezen okokból úgy gondolom, ez egy fontos lépés, de a sok lépés közül csak az első.

 
  
MPphoto
 

  Timo Soini (EFD) . – (FI) Elnök úr, Finnország nagy ország, méretét tekintve körülbelül megegyezik Nagy-Britanniával, de csak 5,3 millióan lakjuk. Szerintem ez olyasmi, ami rendkívül gazdaggá teszi az életünket: már sehol sem zajlik területfejlesztés. A világ és Európa egyre zsúfoltabb, ugyanakkor a tiszta víz és a természet létszükséglet. Adókat vetnek ki az emberekre az isten háta mögött is, így mindenki jogosult az alapszolgáltatásokra. A gyéren lakott területek ugyanolyan fontosak, mint a kisvárosok és nagyvárosok, mert mindenki és minden élet értékes.

Hazámban, Finnországban Lappföld, Kelet-Finnország és az ország középső része gyéren lakott, de ezek a területek mind hozzájárulnak az ország infrastruktúrájához, és részei Finnország egészének, annak az országnak, ahol mindezen túlmenően képesek voltunk és vagyunk üzleti szempontból fenntartható tevékenységeket folytatni. Nekünk az EU-ban – amelyre szkeptikusan tekintek – ugyancsak azt kell figyelnünk, hogy a tevékenységeinknek gazdaságilag életképesnek kell lenniük. Emellett ezekben a régiókban fejlődésnek is kell lennie.

Arról is gondoskodnunk kell, hogy az uniós jogszabályok következtében ne gyorsítsuk fel a vidéki elnéptelenedését. Ezzel a ponttal kapcsolatban én különösen kritikusan látom a postai szolgáltatásokról szóló, küszöbön álló irányelvet. Azok az urak jól tennék, ha személyesen látogatnának el a gyéren lakott területekre, megnézni, mikor jön a posta. Az ilyenfajta dolgokat szeretném kihangsúlyozni, és ha bármilyen előrelépést elérünk, talán egy kicsit kevésbé leszek kritikus.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI) . – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, osztrákként ezzel a jelentéssel kapcsolatban engem elsősorban a hegyvidéki régiókban élők helyzete foglalkoztat. Mint a nyilatkozatban már megállapítást nyert, a mezőgazdaság az egyik fő gazdasági ágazat ezekben a régiókban. A statisztikák azt mutatják, hogy Ausztriában naponta 13 mezőgazdasági termelő hagyja abba a gazdálkodást. A kisgazdaságok különösen kiszolgáltatottak. Összességében mára számszerűleg csak feleannyi gazdaságunk van, mint 1950-ben volt. A hegyvidéki mezőgazdasági termelők számára további hátrány, hogy közel sem tudnak olyan termelékenyek lenni, mint a völgyekben lévő gazdaságok. A termékeik a piacon alig tudnak versenyezni, mivel az elhelyezkedésük folytán magasak a szállítási költségek. A hagyomány kötelez.

A mezőgazdasági termelők és családjuk élete tanúságul szolgál arra, hogy a generációk hogyan éltek és dolgoztak együtt. Jelenlegi társadalmunkban ez kivételes dolog, és olyasmi, amit nem szabad veszni hagyni.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Maria Hübner (PPE) . – Elnök úr, biztos úr, a területi sokszínűség Európa számára kincset ér. Európai intézményként kötelességünk biztosítani a feltételeket ahhoz, hogy ez az eszköz Európának, Európa kultúrájának és gazdaságának dolgozzon.

A szerződés arra szólítja fel a közösséget, hogy szakpolitikáiban vegye figyelembe az olyan sajátos vonásokkal rendelkező területeket, amelyek különös fejlesztési kihívásokat jelentenek, mind a megoldandó problémákat, mind a kiaknázásra váró lehetőségeket tekintve. Ezzel kapcsolatban hadd vessek fel három kérdést.

Az első a területi hatásvizsgálat. Ez a kérdés évek óta ott szerepel az európai napirenden. Szeretném felkérni a Bizottságot, hogy a területi dimenziót vegye bele az európai kezdeményezésekre vonatkozó hatásvizsgálati eljárásba. A területi hatásvizsgálat kiváló horizontális eszköz lehet az említett területek egyedi szükségleteinek hatékony kezelésére. Ezért szeretném határozottan támogatni a hatásvizsgálati eszköz területi alapokra helyezésének gondolatát. A stratégiai környezeti vizsgálati modell révén végzett megkeresés segíthet ebben.

Másodszor, Ön, biztos úr, beszélt a területi kohézióval foglalkozó szolgálatközi munkacsoportról. Meggyőződésem, hogy a Bizottságnak még mindig lennének lehetőségei arra, hogy sok releváns politikai területen felhívja a figyelmet az egyes területek fejlesztési kihívásaira. A DG REGIO és az összes többi érintett szolgálat közös munkája révén meg kell keresni az összes európai szakpolitika területi érzékenységét. Szerintem különösen a közlekedési és energiapolitikának kellene „területbiztosnak” lennie. A „területbiztossá” tételnek a helyes gyakorlat részévé kell válnia az Unióban.

Harmadszor, szeretném felkérni a Bizottságot, hogy vizsgálja meg gondosan az EU 2020-at, és különösen a benne szereplő kiemelt kezdeményezéseket, hogy meghatározhassa a különösen fontos prioritásokat e sajátos fejlesztési vonásokkal rendelkező területek számára.

Befejezésül hadd használjam fel ezt az alkalmat arra az általánosabb megállapításra, hogy az európai polgárok csak jól járhatnak azzal, ha az EU 2020-as kiemelt kezdeményezések helyi és regionális szintre kerülnek.

 
  
MPphoto
 

  Juan Fernando López Aguilar (S&D) . – (ES) Elnök úr, biztos úr, az európai integráció történetében most először a Lisszaboni Szerződésbe belekerült a regionális dimenzió és a területi kohézió, mint az Unió meghatározó célkitűzéseinek egyike.

Én is olyan európai parlamenti képviselőként veszek részt ebben a vitában, aki egy szigetről származik, a Kanári-szigetekről, amelyre egyrészt a Szerződés 174. cikke vonatkozik, amikor kifejezetten megemlíti a szigeteket, másrészt a 349. cikk, mivel ez egyben a legkülső régiók közé is tartozik. Mindazonáltal abban a tudatban szólalok meg, hogy a területi széttagozódás mellett, ami abból ered, hogy a szigetek mindig az Európai Unió külső határát képezik, különösen ki vannak szolgáltatva az energiaügyi, közlekedési és infrastrukturális stratégiáknak és mindenekelőtt az Unió fenyegetésekkel szembeni, és különösen az illegális kereskedelemmel szembeni belső és külső biztonságára vonatkozó stratégiáknak.

Kérem ezért ezen állásfoglalás határozott támogatását és mindenekelőtt olyan kézzelfogható szakpolitikákba való átültetését, amelyek tartalommal fogják megtölteni, és amelyek részletes megvitatására nincs mód, és különösen kérem az átvitelét a 2014–2020-ra vonatkozó pénzügyi tervbe. Olyan költségvetés kell, amelyik igazodik a célkitűzésekhez, és pénzügyi támogatást ad ahhoz a törekvéshez, hogy az Unió szigetein élő európaiaknak teljes körű, egyenlő jogokat és lehetőségeket adjunk azokhoz a polgárokhoz viszonyítva, akik az európai integráció e hatalmas térségének szárazföldi területein élnek.

 
  
MPphoto
 

  George Lyon (ALDE) . – Elnök úr, én is szeretném üdvözölni ezt a jelentést, amelyet ma kell megvitatnunk. Skócia nyugati partvidékén élő szigetlakóként nagyon jól ismerem mindazokat a kihívásokat, amelyekkel sok legkülső régió, sőt, sok sziget is szembesül. Az alapvető kihívás a szigetek, de a hegyvidéki régiók számára is természetesen a közlekedés költsége. Ez tesz minket versenyképtelenné, ez vezet a lehetőségek és a munkahelyek hiányához ezekben a régiókban, és végső soron így veszítjük el a fiataljainkat is.

A jelentés hatodik bekezdése utal arra, hogy a területeket versenyképesebbé kell tenni, ami számomra a regionális kohéziós politika előtt álló alapvető kihívásnak tűnik a jövőre nézve, a szigetlakók és a hegyvidéki területeken élők problémáinak kezelésében.

Engedjék meg, hogy felhozzak egy konkrét témát, amibe szeretném bevonni a Bizottságot, és felhívni rá a biztos úr figyelmét. Skóciában a skót kormány három évvel ezelőtt előterjesztett egy említésre méltó kezdeményezést, amivel megpróbálták csökkenteni a szigetekre közlekedő kompok viteldíjait, hogy kiderüljön, ezzel fellendíthető-e az adott szigetek helyzete. A kísérleti projekt három évig tartott, és most véget ért. A szigetek némelyike részesült ebből a támogatásból, mások nem. Arra számítottunk, hogy miután lezajlik az értékelés, a programot kiterjesztik az összes skóciai szigetre.

Sajnos a skót kormány úgy döntött, hogy a programot ismét csak a nyugati szigeteken indítja el, és a többiek semmilyen támogatásban nem részesülnek.

Biztos úr, a választóim Argyllban úgy érzik, hogy ez tisztességtelen és igazságtalan; néhányan azt gondolják, hogy puszta választási megvesztegetésről van szó. Ha írok Önnek és a közlekedési biztosnak, talán tudna reagálni ezekre az aggályokra és megvizsgálná ezt az igazságtalan helyzetet, amellyel a szigeteken élő választóim közül sokan szembesülnek.

 
  
MPphoto
 

  Malika Benarab-Attou (Verts/ALE) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Alpok az egyik legerősebben beépített hegyvidéki régió Európában. Itt vannak a legfontosabb vízforrások, ugyanakkor a jelenlegi gazdasági helyzet következtében a térség ki van téve a globális felmelegedésnek.

Az Alpok alapvető szerepet játszhatna azzal, hogy 2050-re szén-dioxid-semlegessé válik, amint azt a négy német nyelvű alpesi ország környezetvédelmi miniszterei ez év júniusában meghatározták. A megújuló energia előállításához és a 2020-ra kitűzött 20%-os cél eléréséhez ez lehetne a kiválasztott régió.

(A felszólaló félbehagyja a beszédet)

 
  
MPphoto
 

  Giancarlo Scottà (EFD) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés külön figyelmet szentel a súlyos és állandó hátrányoktól szenvedő régióknak. Emiatt támogatom Provera úr kezdeményezését e régiók mezőgazdasági, környezeti és kulturális rehabilitációjával kapcsolatban. Ezért felhívom a Bizottságot, hogy minél hamarabb lásson munkához a hegyvidéki régiókra vonatkozó politika végrehajtása érdekében, amely kezelni fogja a nehézségeket, a népességcsökkenést és a hegyvidéki régiók elhagyását, valamint az ezzel járó környezeti leépülést.

Kulcsfontosságú, hogy gondoskodjunk a hátrányos körülmények között élők mezőgazdasági tevékenységéről, életminőségéről és a kulturális örökségéről, és alapvetően biztosítani kell, hogy a Bizottság, a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok által meghozott intézkedések összhangban legyenek egymással.

Az Európai Unió egyik alapelve a szubszidiaritás, egy olyan eszköz, amelynek döntő szerepe van abban, hogy a hátrányos helyzetű régiók fejlődését regionális javaslatokból eredő, tartós, jól irányzott intézkedésekkel segítsük elő. Ez komoly kihívás, és az lesz a feladat, hogy megtartsuk az embereket ezekben a régiókban, de még jobb, ha visszatérésre tudjuk őket biztatni.

 
  
MPphoto
 

  Nuno Teixeira (PPE) . – (PT) Elnök úr, biztos úr, a területi kohézió célja – amely most már a Lisszaboni Szerződésben is szerepel – megtestesíti az európai szolidaritás értékét és a tagállamok és az Unió elkötelezettségét a különböző régiók közötti jelenlegi egyenlőtlenségek csökkentése iránt.

Az azonban még nem elég, hogy a szerződések szövegében kinyilvánítjuk az elérni kívánt célokat. Az Uniónak vannak olyan régiói, amelyek súlyosan akadályozottak a gazdasági és társadalmi fejlődésben. Ezért egyedi programokat kell átültetni a gyakorlatba, és hatékonyan le kell küzdeni a fejlődés hiányát ezekben a régiókban, amihez a fejlesztési modelljeiket hozzá kell igazítani a lehetőségeikhez és forrásaikhoz, ezáltal segítve az EU 2020 célok elérését.

Az ezeknek a régióknak szóló ösztönzőnek nem kizárólag regionális politikai forrásokból kell származnia, az olyan strukturális igazodási eszközök révén, mint a Kohéziós Alap és a négy strukturális alap, hanem a különféle ágazati politikák felhasználásának megváltoztatásából is, mivel ezek mindegyik régióban jelentős területi hatással bírnak, és ezért lendületet adhatnak a gazdaságuknak.

Egyértelműen meg kell tartanunk a bruttó hazai terméket (GDP) mint a régiók európai támogatásra való jogosultságának eldöntésére szolgáló fő mutatószámot. Tekintettel azonban a természeti hátrányaikra, más mérhető kritériumokat is alkalmazni kell, például a munkanélküliségi rátát, a népsűrűséget vagy az oktatás szintjét, hogy realisztikusabb képet kapjunk a fejlettségi szintjükről. Csak így nyerhetünk teljesebb képet a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók összetett létezéséről.

E tekintetben meg kell említenünk a legkülső régiók esetét, amelyek státuszát az új szerződés is elismeri. Ezek olyan csoportot alkotnak az uniós régiókon belül, amelyek egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, és speciális bánásmódot érdemelnek. Bár sajátos tulajdonságaik összekötik őket, a legkülső régiók között is van különbség a fejlettségi szintet tekintve. Ezek a régiók szintén szükségessé teszik a GDP melletti kiegészítő mutatók alkalmazását, hogy teljesebb képet lehessen adni az egyedi helyzetükről, és ezáltal hozzásegíteni a fejlettségi szintjük pontosabb megítéléséhez.

 
  
MPphoto
 

  Luís Paulo Alves (S&D) . – (PT) Elnök úr, üdvözlöm ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, amely felhívja a figyelmet egy olyan európai stratégia szükségességére, amelyik a területi kohézió elvét – amit a Lisszaboni Szerződéssel nyertünk – lehetőségekre fordítja át, hogy a különféle tartós természeti hátrányokkal rendelkező területek lakosai részt vehessenek az európai projektben

Olyan régióból származom – az Azori-szigetekről –, ahol ezek a hátrányok halmozottan, akutabb formában vannak jelen, mint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikke szerint Európa legkülső régióiként ismert más területeken.

Az „A legkülső régiók: előny Európa számára” című 2008-as bizottsági közlemény és a kiterjedt vita után, amelyben maguk a legkülső régiók is aktív szerepet játszottak, most számítunk a saját változatunkra ebből a stratégiából, amelynek nemcsak a hátrányainkat kell majd figyelembe vennie, hanem mindenekelőtt a lehetőségeinket is.

Felhívom ezért a Bizottságot, hogy gyorsan terjessze elő a javaslatait, hogy már az új pénzügyi keretről szóló vita előtt kialakíthassuk a legjobb stratégiát, mert először meg kell határoznunk a politikáink tartalmát, mielőtt kiosztjuk a végrehajtásukhoz szükséges pénzösszegeket, ahogyan az a most felülvizsgálat alatt álló uniós politikákkal történt.

 
  
MPphoto
 

  Pat the Cope Gallagher (ALDE) . – Elnök úr, mint már sok kollégám elmondta, a szerződés 174. cikke az Európai Unió új célkitűzéseként említi a területi kohéziót. Az Uniónak ezért nagyobb figyelmet kell fordítania a hegyvidéki régiókban, kis szigeteken és távoli területeken élő emberek gazdasági és szociális szükségleteire. Határozottan hiszem, hogy az EU-nak most konkrét intézkedések korai bevezetésével kell reagálnia.

Az állásfoglalás keretében én azt javasoltam, hogy jusson nagyobb hangsúly azokra a fontos gazdasági ágazatokra, amelyekre ezek a közösségek erősen rá vannak utalva. Különösen azoknak a halászoknak a helyzete foglalkoztat, akik partjaink és szigeteink térségében, kis hajókról működnek. Ezek a kis hajók rendkívül fontosak a periférikus területek számára, ahol nincs alternatív foglalkoztatási lehetőség.

Írországban ezeknek a hajóknak a többsége 15 méternél rövidebb, fogásmennyiségük nincs lényeges hatással az állományra. Ezeknek is be kell tartaniuk azonban azokat a rendeleteket, amelyeket a nagyobb hajókra állapítottak meg, holott ezekkel nem összehasonlíthatók.

Felhívom a Bizottságot, hogy a halászati politika felülvizsgálatakor ismerje el ezt a tényt, és az új politikán belül alakítson ki egy külön szegmenst azon part menti területek és szigete számára, amelyek a halászattól függenek.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD) . – (SK) A hegyvidéki régiókra, szigetekre és gyéren lakott területekre vonatkozó politikának átfogónak, integráltnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie, és el kell ismernie az ilyen területek sokféleségét és az ebből következő jogot egy külön fejlesztési módszerhez a helyi, regionális és nemzeti jogalkotásban. A politikának el kell ismernie a lakosság, a helyi hatóságok és vállalkozások által tapasztalt hátrányokat, és speciális intézkedéseket kell meghatároznia a hagyományos foglalkoztatási formák megőrzése, a hagyományos termelési formák kapacitásainak növelésére irányuló többéves komplex programok támogatása, a népesség gazdasági tevékenységei diverzifikálásának támogatása érdekében, a hagyományos megélhetési formákat kiegészítő, látogatóknak vagy turistáknak szóló források fejlesztése révén, a szolgáltatásokhoz és műszaki infrastruktúrához való hozzáférés fenntartása és javítása, a fiatalok elvándorlását megállító intézkedések végrehajtása, az egyes homogén régiókra jellemző sajátos identitás és kulturális értékek megőrzése és – végül, de nem utolsósorban – természetesen a biológiai és környezeti egyensúly megőrzése érdekében.

Az ezekről a régiókról való gondoskodás egyedi hozzáállást és a kiválasztott intézkedések rendkívül finom végrehajtását teszi szükségessé. Hölgyeim és uraim, ez a jövő útja e sajátos európai régiók számára.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE) . – Elnök úr, a vulkáni hamu okozta válság idején két napba telt, hogy hazajussak az országomba, mivel Írország és Anglia között nincs szárazföldi kapcsolat, sem alagút. Ebből nagyon világos képet kaphattam a szárazföldhöz semmilyen formában nem kapcsolódó szigeteken élő emberek sajátos nehézségeiről. Ugyanez vonatkozik a gyéren lakott hegyvidéki és hegyi régiókban és más hátrányos helyzetű térségekben élőkre. Ugyanez vonatkozna az én helyzetemre is Írország déli részén, végig fel a nyugati parton, egészen Pat the Cope Donegal megyéjéig. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a területeknek mindenfajta törődésre szükségük van.

Három dolgot szeretnék felvetni. Először is, Nuno Teixeira mutatott rá, hogy a 3. bekezdés szerint a tagállamok GDP-n kívüli megfontolások alapján is rendelkezhetnek az alapok felosztásáról. Ez olyasmi, amit bátorítanunk kellene ezen régiók esetében, mert különleges helyzetben vannak.

Másodszor, egész Európában ezek a régiók a leggazdagabbak a biológiai sokféleséget, a környezetvédelmet és a közjavak szolgáltatását tekintve. Ez olyasmi, amit nagyon erősen számításba kell vennünk az elkövetkező KAP-tárgyalásokon.

Harmadszor, a Lisszaboni Szerződés 195. cikke alapján az Európai Uniónak most van némi hatásköre az idegenforgalom fejlesztése terén. Ezek a régiók nagyszerű lehetőséget kínálnak az erős, fenntartható idegenforgalom kialakítására. Ezeken a területeken festői szépségű a táj, még megvan a hagyományos életforma és nagyon barátságosak az emberek. Ha teszünk valamilyen erőfeszítést a megsegítésük érdekében – különösen itt, az Európai Unió szintjén –, azzal nemcsak a túlélésüket segítjük, hanem azt is előmozdíthatjuk, hogy segíteni tudjanak magukon. Úgy gondolom, végső soron ez a legjobb támogatás, amit adhatunk.

 
  
MPphoto
 

  Alan Kelly (S&D) . – Elnök úr, őszintén szólva, ezek a ma este tárgyalt területek generációk óta szenvednek gazdaságilag és szociálisan, és most – a modern globalizáció hatásai folytán – még nagyobb kihívásokkal néznek szembe.

Olyan területet képviselek, ahol sok a sziget, és itt található a legnagyobb hegyvonulat Írországban. Az előző két felszólalóhoz, írországi kollégáimhoz hasonlóan én is ismerem ezeket a generációk óta szenvedő területeket. A népesség a városi területek felé áramlik, a fiatalok számára nincs gazdasági lehetőség – naphosszat sorolhatnánk az előttük álló nehézségeket.

Úgy vélem, ideje beismernünk, hogy a kohéziós politikának a sok siker és az igazán nemes erőfeszítések ellenére nem sikerült teljesen biztosítania a gazdasági fejlődést az Unió egész területén, különösen e területek esetében. Szeretném azt remélni, hogy az EU által erre a problémára adott válasz valós, konkrét eredményeket fog hozni azzal, hogy kezeli ennek az egyenlőtlenségnek az alapját, és – ami nagyon fontos – igazodik a modern igényekhez, különös tekintettel a kommunikáció területére és még inkább a jövőgenerációs széles sávra, ami szerintem nagyon fontos kérdés. A kommunikációhoz való hozzáférés lesz a következő nagy kihívás, hiszen ez már most is óriási kihívás.

Ideje gondoskodnunk egy gazdasági mentőövről e közösségek számára. Mindenkit arra szeretnék emlékeztetni, hogy ezt az összes szerződés alapján kötelességünk megtenni.

 
  
MPphoto
 

  Vladko Todorov Panayotov (ALDE) . – (BG) Biztos úr, hölgyeim és uraim, hegyvidéki régiók az Európai Unió legtöbb tagállamában vannak, így a hegyek szerves részei Európa földrajzának. Bulgáriában például a hegyvidéki régiók majdnem olyan sűrűn lakottak, mint a síkvidéki régiók. Ezért van az, hogy az ezekkel a régiókkal kapcsolatos nagyszámú ökológiai, szociális és területi kérdés megérdemli az alapos vizsgálatot az európai jogalkotó részéről.

A környezet szempontjából az európai hegyek gazdag ökoszisztémájukkal, sokféleségükkel és lenyűgöző méretükkel biztosítják az ideális körülményeket a kivételes biológiai sokféleség fejlesztéséhez és megőrzéséhez. A sérülékeny hegyi ökoszisztémák azonban különösen kényesek és érzékenyek az emberi tevékenységekkel együtt járó változásokra.

Az Európai Uniónak meg kell tanulnia, hogyan tudja a legjobban, leginkább felelősségteljesen felhasználni a hegyvidéki régiók gazdasági és ökológiai kincseit. Ezeket a célkitűzéseket meg lehet valósítani ökohatékony tevékenységek finanszírozásával és ösztönzésével, amilyen például a hegyvidéki gazdálkodás, az alpesi régiókban folyó hagyományos állattartás és az integrált erdészeti erőforrás-gazdálkodás.

Képviselőtársaim, úgy gondolom, ezek az intézkedések számtalan pozitív eredményt fognak hozni az Európai Unió területi és gazdasági kohéziója szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Iosif Matula (PPE) . – (RO) A fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést a rendelkezésre álló különféle területi eszközök hasznosításával lehet elérni. Ez az elképzelés az egyik fő pont a területi kohézióról szóló zöld könyvben. E kohézió elvét a strukturális alapokat szabályozó, a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó rendeletek is megerősítették, és ez az Európai Unió egyik fő célkitűzése a Lisszaboni Szerződésben. A 174. cikk rendelkezéseit egyedi fejlesztési stratégiákba és konkrét intézkedésekbe kell átültetni annak érdekében, hogy leküzdjük a hátrányokat, és kihasználjuk a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek által kínált potenciált. Ezt egy európai politikai keret révén lehet elérni, és a különféle helyi eszközök hasznosításának köszönhetően hozzáadott értéket is teremthet.

A kutatás-fejlesztési politikák e régiók mérhetetlen természeti lehetőségeinek jobb felhasználását eredményeznék, ami közvetlen hatással lenne például a fenntartható energia és az idegenforgalom területére. Ez lehetővé tenné, hogy a sajátos földrajzi tulajdonságokat előnyökké alakítsuk.

Az egyik fontos szempont, amivel kiemelten kell foglalkoznunk, a demográfiai eltolódás. Ösztönöznünk kell az e régiók lakosait megcélzó egyedi demográfiai politikákat, különböző létesítményeket kínálva nekik a terület egyedi sajátosságainak megfelelően. Hazámban a hátrányos helyzetű hegyvidéki régiók folyamatosan csökkenő népességükkel a gazdasági helyzetük javítására irányuló intézkedéseket várnak, hogy a lakosokat arra ösztönözzék, hogy a településeken maradva hozzájáruljanak azok fejlődéséhez.

Még egy nagyon fontos kijelentést szeretnék tenni. Szerintem továbbra is a GDP-t kell fő kritériumnak tekinteni a regionális politikai támogatásra való jogosultság megítéléséhez. Más mutatók bevezetése hosszú távon bonyolultabbá tenné és elrontaná a tényleges fejlődést ezeken a területeken, valamint a kohéziós politika egészét. Ugyanakkor a tagállamok használhatják ezeket a mutatókat az alapok régiók közötti újraelosztásához, a nekik kiosztott csomagok keretein belül, pusztán az említett területek javára.

 
  
MPphoto
 

  Spyros Danellis (S&D) . – (EL) Elnök úr, biztos úr, a hegyvidéki régiók, szigetek és távoli területek Európa számára erőforrást és vagyont jelentenek. Az e területekkel foglalkozó európai politikának a pozitív aspektusaik erősítésére és a negatív aspektusaik enyhítésére kell koncentrálnia, hogy sehol ne legyen olyan terület, ahol az európai polgárok úgy érzik, hogy el vannak vágva polgártársaiktól, és hogy az embereknek Európa minden részén egyenlő lehetőségeik legyenek a jólétre.

Egy terület bruttó hazai terméke nem ad valódi képet erről a sokszínűségről. Vannak olyan, termelő bázis nélküli, mégis gazdagnak látszó szigetek és hegyvidéki régiók, amelyek be vannak zárva az összeomlás szélén lévő szolgáltatási szektorokba, és ezért beruházásra szorulnak. Ráadásul az eltérő növekedési szintekkel rendelkező szigetekre vonatkozó átlagok eleve nem igazságosak mindegyik sziget számára.

Vannak más fontos tényezők is – így például egy terület munkaerőpiaca és hozzáférhetősége, a megnövekedett személy- és áruforgalom és a szükséges infrastruktúrák és hálózatok –, amelyeket figyelembe kell venni a régiókkal szembeni globálisabb megközelítésen belül, mind a regionális politika szempontjából, mind a tágabb kritériumok megállapításának kiindulópontját tekintve.

 
  
MPphoto
 

  Tamás Deutsch (PPE) . – (HU) Elnök úr! Tisztelt biztos úr! Az állásfoglalási indítvány helyesen állapítja meg, hogy a hegyvidéki régióknak, a szigeteknek és a gyéren lakott területeknek különösen nehéz kihívásokkal kell megbirkózniuk, ezért speciális regionális fejlesztési programokat és támogatást igényelnek. Az előterjesztés foglalkozik a bruttó hazai termékkel, a GDP-vel, mint mutatószámmal. Ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy a jövőben is a GDP-t kell megőrizni a regionális politikai támogatásra való tagállami jogosultság mérőeszközeként az uniós alapok felosztásakor. A GDP alapvető mérőszáma a fejlettségnek, a fejlődésnek, a regionális fejlesztési tevékenységek hatásának, és olyan indikátor, amelyik kapcsolatba hozható a többi mutatóval is.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül szabad hagyni a gazdasági döntések társadalmi és környezeti következményeit, hiszen csak az a növekedés hasznos, mely társadalmi fejlődéssel és életminőség-javulással is párosul. Tagállami szinten az egyes országokon belül a döntéshozók fordulhatnak alternatív mutatókhoz a régiók közötti fejlesztési támogatások elosztásánál, így a hegyvidéki, szigeti és gyéren lakott régióknak szánt tagállami támogatások meghatározásakor. Azonban szeretném a Bizottság figyelmét felhívni arra, hogy uniós szinten meg kell tartanunk a GDP-t, mint a támogatási jogosultság mércéjét meghatározó alapvető mutatószámot annak érdekében, hogy a kevésbé fejlett tagállamok hatékony felhasználását tovább folytathassuk.

 
  
MPphoto
 

  Derek Vaughan (S&D) . – Elnök úr, én Walesből származom, ahol vannak hegyvidékek, szigetek, gyéren lakott területek és minden egyéb. Ezért a magam részéről örülök az állásfoglalási indítványban szereplő javaslatoknak.

Rövid felszólalásomban a helyi kormányzat és a regionális kormányzat szerepére szeretném felhívni a figyelmet, mivel az egyértelmű, hogy bármilyen stratégiákat, projekteket vagy programokat léptetünk életbe, ezeket a regionális és helyi hatóságok fogják előkészíteni, végrehajtani, lebonyolítani és irányítani.

Ez így helyes, mivel ez az a kormányzati szint, amelyik a legközelebb van a helyszínhez és a legközelebb van az emberekhez. Ezért az is helyénvaló, hogy bármilyen program vagy kezdeményezés esetében minden szakaszba be legyenek vonva.

Remélem tehát, hogy a Bizottság ezt szem előtt fogja tartani, és a helyi és regionális kormányzat teljes körű bevonását biztosító mechanizmusokat fog bevezetni, abban pedig biztos vagyok, hogy a kormányzatok viszont gondoskodni fognak közösségeink és régióink fejlődéséről.

 
  
MPphoto
 

  Joachim Zeller (PPE) . – (DE) Hahn biztos úr, hölgyeim és uraim, van egy kis problémám ennek a vitának egy részével. Hallgatva némelyik hozzászólást a hegyvidéki régiókról, szigetekről és gyéren lakott területekről, az a benyomásom támadt, hogy ezek területen kívüliek, és közvetlenül az Európai Unió alá tartoznak. Ez azonban nincs így. E területek mindegyike egy szuverén tagállamhoz tartozik. A szubszidiaritás elvének megfelelően az európai határozatok és célkitűzések megvalósítása a tagállamok feladata marad.

Európai szinten mindig kiemelt figyelmet fordítottunk pontosan ezekre a régiókra – a hegyvidéki régiókra, gyéren lakott területekre, szigetekre – a bizottsági közleményektől egészen a Lisszaboni Szerződésig. Itt a Parlamentben szintén sok határozat született e régiók támogatásáról. Amikor hallgatom, hogy sokan itt arra panaszkodnak, hogy ezek a területek még mindig rossz helyzetben vannak, felmerül bennem a kérdés, hogy akkor a tagállamok mit tettek azokkal a kezdeményezésekkel, amelyeket európai szinten biztosítottunk. Mit tettek ezekkel maguk a régiók? Hogyan használták fel a kapott európai támogatást? Amit itt kérnek, az egy új stratégia, én pedig sajnálom a Regionális Politikai Főigazgatóság tisztviselőit, akiknek a szigetek, hegyvidéki régiók és gyéren lakott területek problémáinak sokaságát egyetlen stratégiába kell beépíteniük. Ugyanakkor úgy áradnak a stratégiák – külön stratégia a Dunára, a Balti-tengerre, a Fekete-tengerre, az éghajlatváltozásra és hasonlókra –, hogy hamarosan kelleni fog egy stratégia a stratégiákhoz, ha még át akarjuk látni ezeket.

A viccet félretéve, hölgyeim és uraim, igazából arról van szó – mint ma már itt elhangzott, és hálás vagyok Hahn biztos úrnak, hogy megemlítette –, hogy meg kell küzdenünk azért, hogy 2013 után továbbra is legyen európai szintű kohéziós politikánk és regionális politikánk. A munkánknak erre kell koncentrálnia, és képviselőtársainkat is meg kell győznünk erről. A hegyvidéki régiók, szigetek és más területek mind meg fogják találni a helyüket a kohéziós és regionális politika 2013-on túli folytatásában. Semmi értelme egyedi állásfoglalási indítványokra vesztegetni az időnket ebben a kérdésben.

 
  
MPphoto
 

  Patrice Tirolien (S&D) . – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, nagyon örülök ennek a mai vitának. Ez a vita ismét megmutatja annak szükségességét, hogy az Unió értékelje regionális sokszínűségét, és igyekezzen a legtöbbet kihozni belőle.

Most, amikor az új 2014–2020 közötti keretprogramokról tárgyalunk, szerintem fontos hangsúlyozni azokat a módosításokat, amelyekből bizonyos régióknak részesedniük kell. A szempontjaink között központi helyen kell szerepelniük a folytonosság és a területi kohézió kérdéseinek.

Hegyvidéki régióink, szigeteink és gyéren lakott területeink fejlődéséhez azonban többre van szükség egy sor eltérési lehetőségnél. Horizontális megközelítést kell kialakítanunk. Olyan eszközöket kell bevezetnünk, amelyek képesek minden területen rendszerbe foglalni az uniós intézkedéseket, ezáltal növelik a hozzáadott értéküket.

Ezen túlmenően, egy távol eső régió képviselőjeként nagy várakozással tekintek a legkülső régiókról szóló új uniós stratégia elé, amelyet a bizottsági szolgálatok 2011 elejére ígértek.

 
  
MPphoto
 

  Damien Abad (PPE) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Európánk az Unió szimbóluma a maga sokszínűségében: a távolságok, kultúrák, szemléletmódok, valamint a területek és régiók sokszínűségében.

Bár az Európai Unió teljességgel eltérő elemekből áll, a területi, gazdasági és társadalmi kohézió céljának meg kell maradnia az intézkedéseink pilléreiként, és ezt ráadásul a Lisszaboni Szerződés is kifejezetten elismeri. Ezért ebben az összefüggésben kell külön figyelmet fordítanunk a hegyvidéki régiókra, szigetekre és gyéren lakott területekre.

Engem a nagy délkeleti régióból választottak meg, ahol szigetek is vannak – Korzikára gondolok –, valamint Savoy és Ain megye, ahol sok a gyéren lakott terület, és munkám során a helyszínen gyakran látom, hogy kell, hogy legyen egy világos parancsunk, mégpedig hogy összebékítsük Európát ezekkel a régiókkal.

Ahhoz, hogy ez így legyen, meg kell határoznunk az ilyen régiók előtt álló nehézségeket. Gondolok itt például az általános érdekű szolgáltatásokra, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat is. Hogyan tudjuk úgy intézni a dolgokat, hogy minden polgárunknak, bárhol is legyenek, garantálni tudjuk a szociális védelem minimumszintjét?

Egyformán kell fejlesztenünk e régiók minden potenciálját, hogy képesek legyenek élvezni az egységes piacból és a gazdasági fejlődésből származó előnyöket. Emellett nagyon könnyen beláthatjuk, hogy a szigetekre vagy hegyvidéki régiókra vonatkozó uniós politikákat jelenleg nem alkalmazzák kellő hatékonysággal.

Egyrészről valóban hiányzik a konkrét helyi és regionális körülmények figyelembevétele, másrészről pedig fennáll a veszély, hogy ezeknek a régióknak a teljes mellőzöttségben a saját eszközeikre kell hagyatkozniuk, anélkül hogy bármilyen segítséget kapnának az elnéptelenedés, a környezeti veszélyek vagy a gazdasági lassulás elleni küzdelemben. Pontosan ezen a téren hozhat Európa hozzáadott értéket, a szubszidiaritás elvének kellő tiszteletben tartásával.

Azok közé sorolom magamat, akik szerint magának Európának kell konkrét célkitűzéseket meghatározni e régiók számára. Mindenekelőtt felülvizsgálni a különböző uniós politikákat, amelyek hatással vannak ezekre a régiókra, hogy tartalmazzanak egy horizontális záradékot, lehetővé téve ezeknek a speciális körülményeknek a figyelembevételét. Úgy hiszem továbbá, hogy a regionális politikán túl felül kell vizsgálni a közös halászati politikát – a kisüzemi és helyi halászatra vonatkozó biztosítékokkal –, a mezőgazdaságot és a vidékfejlesztést – hogy a közvetlen támogatás növelésével jobban célba vegye a kisüzemi termelést, és ezt követően ugyanezt az eljárást kellene alkalmaznunk a közlekedésre és az energiára is.

Befejezésül azt szeretném mondani, hogy aki mer, az nem feltétlenül nyer. A szándéknak nem szabad a szép szavakra korlátozódnia. Pár hónap múlva döntő fontosságú alkalmunk lesz, amit ki kell használnunk, nevezetesen a következő pénzügyi tervről szóló tárgyalások.

 
  
MPphoto
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D) . – (RO) Tisztelt biztos úr, az Európai Uniónak arra kell használnia kohéziós politikáját, hogy külön figyelmet fordítson a természeti és demográfiai hátrányoktól sújtott régiókra, így például a kontinens északi részén található régiókra, a gyérebben lakott területekre vagy szigetekre, a határ menti és hegyvidéki régiókra.

Ezek a régiók az EU bármely más régiójához képest különösen nagy kihívásokkal néznek szembe a nehéz hozzáférés, az éghajlatváltozás, a regionális integráció és a demográfiai változások miatt. Emellett van néhány olyan közös tulajdonságuk, amelyek egyedi regionális fejlesztési programok kidolgozását és végrehajtását, valamint a pénzek kiosztásához használt mutatószámok kiigazítását teszik szükségessé, mivel ezeknek figyelembe kell venniük az egyes régiók egyedi sajátosságait. Ugyancsak számításba kell venni az alacsony népsűrűséget és a szakképzési programok hozzáférhetőségét, amelyek utóbb lehetővé tennék, hogy a népesség bejusson a munkaerőpiacra, és befolyásolni tudja a munkanélküliségi rátát ezekben a térségekben.

Az ezeken a területeken élő népességnek nem a támogatási programokból kellene élnie az országos állami rendszerek keretében. Ezeknek a területeknek a fenntartható fejlődéshez és az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez elegendő erőforrásokkal és képességekkel kell rendelkezniük.

 
  
MPphoto
 

  Richard Seeber (PPE) . – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Lisszaboni Szerződés új jogalapot adott nekünk, a 174. cikk pedig különösen a területi kohézió előmozdításának feladatát bízza ránk. A regionális politika és a regionális politikáért felelős biztos szempontjából ez konkrétan azt jelenti, hogy törődnie kell ezzel a politikai területtel, és ugyancsak gondoskodnia kell a speciális domborzati tulajdonságokkal rendelkező területekről, például a hegyvidéki régiókról és a szigetekről. Ezért külön politikát kell létrehoznunk e csoport számára. Mint Zeller úr elmondta, ez nem járhat pusztán azzal az eredménnyel, hogy lesz rengeteg programunk, és ezekre pénzt adunk, inkább azzal kellene járnia, hogy az európai programokba beépítjük a szükséges rugalmasságot. Ez vonatkozik az előírni kívánt mutatószámokra, de mindenekelőtt azokra a szakpolitikákra, amelyeket különösen támogatni akarunk.

Ez azonban nemcsak Hahn biztos úr dolga, hogy keresztülvigye a helyes politikát ezen a téren, mert a hegyvidéki régiókra vonatkozó szakpolitikáknak az európai politika valamennyi területén szerepet kell játszania. Az agrárpolitikáról már volt szó. Itt a hegyvidéki régiók különleges körülményei szintén támogatást vagy speciális intézkedésekkel való ellensúlyozást tesznek szükségessé. Szerepe van a közlekedéspolitikában – én magam egy olyan országból származom, amely a nemzetközi áruszállítással kapcsolatban különös kihívásokkal néz szembe. Itt ugyancsak arra törekszünk, hogy a szükséges mentességeket beépítsük az euromatrica-irányelvbe. Finnországi képviselőtársunk említette a postai szolgáltatásokról szóló irányelvet. Ha gondosan elolvasta volna, láthatta volna, hogy a legutóbbi jogalkotáskor nagyon jól beleépítettük az ilyen problémás területekre szóló megoldásokat.

A régiók képviselőjeként Hahn biztos úr különös felelősségei közé tartozik annak garantálása, hogy ezeknek a speciális tulajdonságoknak visszhangja legyen az Európai Unió valamennyi politikai területén. Csak akkor tudjuk majd biztosítani, hogy a területi kohézióról szóló, a szerződésben megállapított célkitűzésünket valóban elérjük.

 
  
MPphoto
 

  Rosa Estaràs Ferragut (PPE) . – (ES) Elnök úr, mindenekelőtt szeretném megköszönni mindazoknak, akik aláírták ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt, amelyet az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport és Spanyolország, az általunk képviselt ország rendkívül lelkesen fogadott.

Megvan a jogi keretünk, ami a Lisszaboni Szerződés 174. cikkének (3) bekezdése. Van területi kohéziónk is, hiszen az említett szerződés ezt jelöli ki új pillérként, és ezáltal megvan a jogalapunk, hogy cselekedjünk, és segítsünk ezeken a régiókon: a hegyvidéki régiókon, a szigeteken és a gyéren lakott területeken.

A hegyvidéki régiók esetében – mint itt már elhangzott – körülbelül 90 millió lakosról beszélünk; a szigetek esetében 14 országban 21 millió olyan ember van, aki szigeten él, és további milliók laknak hegyvidéki régiókban.

Mindezek a területek a kultúra, az oktatás, a közlekedés és a környezet terén nagyon hasonló problémák halmazán osztoznak. Konkrétan egy hátrány van, ami mindnyájunkat összeköt, és ez közlekedési jellegű. Én a Baleár-szigetekről származom, ahol a közlekedés pluszköltsége számítások szerint 20%-ra tehető. Ez kétségkívül visszahat az iparunkra, a mezőgazdaságunkra, a stratégiai ágazatokra, az idegenforgalomra és lényegében az egész üzleti szektorra: a teljes gazdasági berendezkedésre. Ebből következően kihat a versenyképességünkre is.

Ezért, ha ezek után az említett térségekben megvizsgáljuk az erőforrásokat, amilyen például az ivóvíz és a – korlátozott – földterület, vagy a nyersanyagokat, mint az energia, vagy az élőhelyeket, látni fogjuk, hogy ezek kétségkívül a hiánycikkek és a gazdasági diverzifikáció hiányának jelenségét eredményezik.

Ezért arra hívunk fel, hogy az új pénzügyi terv vegye figyelembe e területek sajátos jellemzőit, mi pedig a szavak után lépjünk a tettek mezejére – amint ez itt már szintén elhangzott –, aminek költségvetések formájában, és ezáltal nagyobb területi kohézióban kell megjelennie.

 
  
MPphoto
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE) . – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió félreeső területei, különösen a legkülső régiók (beleértve az Azori-szigeteket, azt a régiót, amelynek képviseletében itt vagyok), a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek olyan, nehezen leküzdhető természeti és földrajzi hátrányoktól szenvednek, amelyek komoly társadalmi költségekkel járnak.

A példa kedvéért említhetném a hozzáférési nehézségeket, az alapvető közszolgáltatások biztosításának magas költségeit, az energiaellátást stb.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az Európai Unióban a lakosság mindössze 7%-a él nagyvárosokban, ugyanakkor 14 millió európai polgár lakik szigeteken.

Egy Uniónak, amely olyan értékekre épül, olyan értékek köré szerveződik, mint a szolidaritás és a társadalmi igazságosság, politikai és erkölcsi kötelessége, hogy támogassa félreeső területeinek gazdasági és társadalmi fejlődését. Valójában ez az európai kohéziós politika létének fő oka: a területi kohézió és a gazdasági és társadalmi konvergencia.

Ezáltal a területi kohézió felvétele az Unió új célkitűzéseként pusztán a természetes fejlődési folyamatát tükrözi, a gazdasági és társadalmi konvergencia stratégiák pedig a növekedésének előfeltételei.

Az EU már régen eldöntötte, hogy ezt a szemléletet fogja követni, és ez sok régióban igen pozitív eredményeket is hozott, mivel sikerült továbblépniük az 1. célkitűzésből a 2. célkitűzésbe. Valójában ezek a régiók a maguk sajátos jellegzetességeivel pótolhatatlan módon hozzájárulnak a gazdag európai sokszínűséghez – már azelőtt is, hogy elérnék a 2. célkitűzést, még akkor is, ha a fejlettségi szintek Európa ezen távoli területein elmaradnak az európai átlagtól, és nélkülözik az arányos támogatást.

Az Európai Unió távoli területeinek az a feladata, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a rendelkezésükre bocsátott fejlesztési eszközöket, különösen azáltal, hogy koncentrálnak a saját egyedi eszközeikre. Az EU-nak az a feladata, hogy gondoskodjon az összes területének hatékony integrációjáról és kohéziójáról; máskülönben az egész növekedési projektje hiteltelenné válik.

Ezzel összefüggésben a Bizottságnak megfelelően figyelembe kell vennie az ebben a javaslatban előterjesztett cselekvési irányokat az európai integrációs projekt sikeréhez való értékes hozzájárulásként, amely sikeren mindnyájan osztozunk.

 
  
MPphoto
 

  Sari Essayah (PPE) . – (FI) Elnök úr, biztos úr, a strukturális alapok az EU alapvető fontosságú pénzügyi eszközét jelentik a 2020-as célok elérésére irányuló törekvéseinkben. Különösen fontosak a gyéren lakott északi régiók számára, és ezzel kapcsolatban a következő négy dolgot szeretném mondani. Mindenekelőtt, ezek a különleges területek lesznek az elsők, amelyek problémák sokaságát fogják megtapasztalni, és a problémák őket fogják a legsúlyosabban érinteni. Mivel a munkaképes korú lakosság sok esetben elköltözött, hogy állást találjon, sok gyéren lakott terület az elsők között fog szembenézni az öregedő népesség problémájával.

Én nyilvánvalóan a finnországi helyzetet ismerem a legjobban, és megmondhatom Önöknek, hogy Finnország keleti és északi részén hamarosan lesznek olyan területek, ahol a lakosság fele nyugdíjas. 2020-ra az időseknek a munkaképes népességhez viszonyított aránya, az úgynevezett függőségi ráta Kelet-Finnországban, Olaszországban és Kelet-Németországban lesz a legkritikusabb. A régiók közötti polarizáltság mértéke drámaian meg fog nőni, és 2020-ra 40-re emelkedik azoknak a területeknek a száma, ahol a függőségi ráta több mint 25%-kal haladja meg az uniós átlagot. Ezért fontos, hogy a regionális és strukturális politikában figyelembe vegyük az öregedő népességgel összefüggő demográfiai kritériumokat, és ne hagyjuk, hogy a GDP legyen az egyetlen tényező.

Másodszor, nem szabad megengedni, hogy ezek a régiók tovább veszítsenek munkaképes korú népességükből. Ehelyett a versenyképességre kell helyezni a hangsúlyt ezekben a térségekben, hogy kiemeljük őket a gazdasági válságból, és elérhessék az EU 2020-as célkitűzéseit. Az innováció és a szakértelem fejlesztésére van szükség, és erősebb versenyképességre. Kevesebb pénzzel többet kell elérniük. Az innovációra szóló támogatás kiválasztási kritériumainak a valóban jó eredményeknek kell lenniük. Olyan témákra kell helyezni a hangsúlyt, amelyek az egyes térségekben a legjobban ösztönzik a versenyképességet és a foglalkoztatást, emellett új szociális és szolgáltatási innovációkra is szükség van.

Harmadszor, olyan regionális programok kellenek, amelyek a strukturális alapok keretében integrálják az intézkedéseket, és amelyek eredményei mérhetők és értékelhetők. A rendszerek kezeléséből és felügyeletéből eredő adminisztratív tehernek a tagállamokban arányban kell lennie a rendelkezésre álló finanszírozás összegével. A finanszírozást függővé kell tenni az eredményektől, és a gazdaságban zajló szerkezeti reformokhoz és felelős gazdaságpolitikához kell kötni.

Befejezésül, a negyedik megjegyzésem az, hogy határokon átnyúló együttműködésre van szükségünk a régiók között, különösen ahol ez az üzlettel, az iparral és a környezettel összefüggő projekteket érint. A vitában már említett balti-tengeri és dunai makrorégiókkal összefüggésben például jó lehetőség kínálkozik. Együttműködésre van szükség az EU szomszédjai között, de a Balti-tengernél például az is kell, hogy Oroszország is részt vegyen a regionális együttműködésben. Európa egyetlen bennszülött népcsoportja...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy (PPE) . – (FR) Tisztelt elnök úr! A Francia-középhegység, Auvergne, Limousin lakosaként szeretném megköszönni Önnek, biztos úr, amit a közleményében tett. Köszönöm az összes olyan képviselőcsoportnak, amelyik aláírta az állásfoglalást, és emellett még a hegyvidékekkel és szigetekkel foglalkozó munkacsoport (intergroup) létrehozását is lehetővé tette. Köszönöm a partnereinknek, az Euromontanának és az Európai Hegyvidéki Területek Választott Képviselőinek Szövetségének.

Végre a „hegyvidék” szó bekerült egy európai szerződésbe, a 174. cikkbe. A legtöbbet kell kihoznunk az eszközeinkből: a mezőgazdaságból, erdőkből, idegenforgalomból, ipari üzemekből. Biztos úr, szeretnék külön hangsúlyt helyezni a mezőgazdaságra. Vannak minőségi termékeink, finomak és hasznosak. Kérem, beszéljen ezekről a kollégájával, Cioloş úrral. Biztosítanunk kell az esélyegyenlőséget, tekintettel az összes infrastruktúrára, autópályára, nagysebességű vasútra, energiára, oktatásra, egészségügyre és digitális technológiára.

Elnök úr, háborúban egyformák a kötelességeink. Mi, hegyvidéki emberek a jogok egyenlőségében is hiszünk.

 
  
MPphoto
 

  Zigmantas Balčytis (S&D) . – Elnök úr, az Unió harmonikus fejlődése a fenntartható gazdasági növekedésének és társadalmi jólétének előfeltétele. A területi kohézió elve arra kötelezi az EU-t, hogy konkrét intézkedésekkel álljon elő a meglévő hátrányok leküzdésére és a szóban forgó régiók potenciáljának kiaknázására.

Egy európai politikai keret nagyon hasznos lenne, és hosszú távú hozzáadott értéket jelentene a hátrányos helyzetű régiók számára, hozzásegítené őket az olyan egyedülálló fejlesztési modellek kialakításához és alkalmazásához, amelyek révén versenyképesebbek lehetnének, és képesek lennének megbirkózni a kihívásokkal.

 
  
MPphoto
 

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök úr, a gyéren lakott területek népességének megtartása a legjobb módszer arra, hogy garantáljuk e területek megőrzését. A stratégia a „fejlesztés” szót használja, én azonban három elvre szeretném felhívni a figyelmet:

Először is, a fejlődést generáló üzleti modelleknek ezekben a térségekben a nyereségességre és a jó minőségű termelésre kell irányulniuk, és ezek támogatásának útját az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasághoz kapcsolódó új tevékenységek jelentik.

Másodszor, a szociális gazdaság a legjobb megközelítés ahhoz, hogy ezek a populációk kötődjenek a jólétükkel kapcsolatos, közös projektekhez.

Harmadszor, az ezeken a területeken élő embereknek a lakosság többi részével egyenértékű állami egészségügyi ellátást és oktatást, illetve közlekedési infrastruktúrát kell kapniuk. Jobb ebbe befektetni, mint a termelési támogatásokba.

Ezt szeretném elérni Euskadi számára, de ez, biztos úr, csak akkor lesz lehetséges, ha Európa számít a régiókra és a helyi kormányzatokra, ha világosan kitűzi az alapok céljait, ha értékeli a hatásukat, továbbá ha figyelembe veszi a területek eltérő helyzetét.

 
  
MPphoto
 

  Rareş-Lucian Niculescu (PPE) . – (RO) A kohéziós politika és a közös agrárpolitika közötti jó viszony szükségességét már több képviselőtársam is említette. Én is szeretném hangsúlyozni ezt a tényt, és kiemelni, hogy az európai vidékfejlesztési alapok milyen fontos szerepet játszanak a hegyvidéki régiók gazdasági és társadalmi fejlődésében. Ebben a pillanatban zajlik a vita a közös agrárpolitika jövőjéről. Szem előtt kell tartanunk, hogy ezt a reformot úgy kell végrehajtani, hogy azzal felszabadítsuk a hegyvidéki régiók által a fejlesztésük, sőt, a gazdasági növekedéshez való hozzájárulásuk terén kínált potenciált.

A helyi termékek és idegenforgalmi tevékenységek sokszínűsége például sok régió számára a jólét forrása lehetne. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, a szóban forgó régióknak hozzá kell férniük a közszolgáltatásokhoz, az infrastruktúrához és a közlekedéshez. A közös agrárpolitikának a második pillére révén képesnek kell lennie arra, hogy továbbra is garantálja az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és ugyanakkor a feltételek...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Ricardo Cortés Lastra (S&D) . – (ES) Elnök úr, biztos úr, az olyan kérdések, mint a munkanélküliség, vidékfejlesztés, mezőgazdaság, halászat, közlekedés, a megújuló energiaforrások ösztönzése és a környezet védelme létfontosságúak a szigeteink, hegyvidéki régióink és gyéren lakott területeink szempontjából.

Integrált, összehangolt stratégiára van szükségünk, hogy következetesen hozzájáruljunk a fejlődésükhöz. Ezekben a területekben komoly potenciál rejlik a gazdasági és társadalmi fejlődésre, és ezt nem vesztegethetjük el.

Ugyanakkor ahhoz, hogy ez lehetségessé váljon, kompenzálnunk kell a sajátos földrajzi vagy demográfiai helyzetükből eredő hátrányokat. E tekintetben a regionális politika keretében az egyik szükséges intézkedés a határ menti együttműködési programokban való részvétel egyes korlátainak megszüntetése, amilyen például az a követelmény, hogy a határ menti régiók között legfeljebb 150 kilométer legyen a távolság, ami akadályozza a szigeti régiók közötti és a velük határos tengeri régiókkal való nagyobb fokú együttműködést.

 
  
MPphoto
 

  Gabriel Mato Adrover (PPE) . – (ES) Elnök úr, biztos úr, ha a területi kohézióról beszélünk, beszélnünk kell a szigetekről, a hegyvidéki régiókról és a legkülső régiókról is. Ez azt jelenti, hogy beszélünk a problémáikról és nehézségeikről, természeti hátrányaikról és strukturális hátrányaikról. Ez azonban alapvetően azt is jelenti, hogy beszélünk arról, hogyan tudnánk megszüntetni a fejlődésüket gátló akadályokat. Azt is jelenti, hogy beszélünk azokról a stratégiákról, amelyek segítségével ezeket a hátrányokat lehetőségekké alakíthatjuk. Az összekapcsolódás javítása, a megfelelő szomszédságpolitika és az állandóság úgy a szakpolitikákban, mint a strukturális alapokban olyan kérdések, amelyekkel habozás nélkül foglalkoznunk kell, két fő tétel alapján: a területi kohézió és a szolidaritás elve alapján.

Vannak emberek, akik nem hisznek a stratégiákban. Én hiszek bennük, ez az állásfoglalás pedig tanúsítja a Parlament elkötelezettségét e régiók irányában, valamint azt a követelését, hogy a Bizottság olyan politikai döntéseket hozzon, amelyek figyelembe veszik ezeknek a kiszolgáltatott területeknek a szükségleteit, amely problémák még kíméletlenebbül megmutatkoznak a gazdasági válságok idején – ahogy most is.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Bár már éjjel fél tizenkettő van, még mindig itt beszélünk erről az érdekes és fontos témáról, mert a hegyvidéki régiók továbbra is el vannak maradva, és a természeti erőforrásaikban, illetve az egyedülálló növény- és állatvilágukban rejlő egyértelmű lehetőségek ellenére nem jut rájuk elegendő figyelem.

Ezek a régiók egyedi intézkedéseket és speciálisan hozzájuk igazított fejlesztési stratégiákat igényelnek, hogy le tudják küzdeni a tartós hátrányokat és kihasználhassák természeti potenciáljukat, ugyanakkor a közúti és vasúti infrastruktúra elkészülése számukra a túlélés és a jólét kulcsa. Emiatt teljes mértékben támogatom egy speciális, integrált európai keret létrehozását a hegyvidéki régiók problémáinak megoldására, összhangban a területi kohézió elvével, ami az Európai Unió egyik fő célkitűzése, de szeretném hangsúlyozni azonban, hogy a politikai keretet ki kell egészíteni egy konkrét jogi dimenzióval a kibocsátáshoz kapcsolódva...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) A versenyképesség és a jólét egy adott terület polgárainak és az ott található vállalkozásoknak a források lehető legjobb kihasználására való képességétől függ. Az Európai Unió politikájának ösztönöznie kell az ilyen tevékenységeket, külön hangsúlyt helyezve a sajátos természeti és földrajzi feltételekkel rendelkező régiók fejlettségi szintjei közötti aránytalanságok csökkentésére. A harmonikus fejlődés támogatása arra szolgál, hogy erősítse a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót az Unióban.

Az erőfeszítéseknek a hegyvidéki régiók és szigetek erősségeinek fejlesztésére és a potenciális versenyelőnyük területeinek megkeresésére kell koncentrálniuk. Ezzel egyfajta hidat építünk az ökológiai stabilitás, a gazdasági hatékonyság és a társadalmi kohézió között, hogy ezekben a nehéz helyzetű régiókban mindenki számára biztosítsuk a fejlődés lehetőségeit. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Uniónak kötelessége lett az ilyen megoldások keresése.

 
  
MPphoto
 

  Johannes Hahn , a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, szeretném viszonozni ezeket a köszöneteket, és én is szeretném megköszönni a tisztelt képviselőknek. 47 beszédet hallottunk – számoltam –, ami egyszerre tanúskodik a Parlament élénkségéről és a tárgy fontosságáról. Annak különösen örülök, hogy ebből a 47 beszédből mindössze egy volt negatív, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy van-e egyáltalán értelme a kohézióval foglalkozó politika fenntartásának. Ebből azt a bátorítást kell nyernünk, hogy ez nagyon fontos politikai terület, amely képes arra, hogy megszólítsa az európai polgárokat, láthatóvá tegye Európát, még azokban a régiókban is – sőt, ott különösen –, amelyek a mai megbeszélések és vita tárgyát képezik. Mivel ezt eddig még nem említették, szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben az új időszakban most már megvan a lehetőségünk egy modulált társfinanszírozási rendszer használatára, hogy egyensúlyt teremtsünk a régiókon belül. Azzal kapcsolatban, amit Zeller úr és mások is mondtak, megteremtettük a sajátos igényekre adandó, a felelősök ismeretein alapuló helyi válasz lehetőségét – a szubszidiaritás elvének nagyon is megfelelően. Az állami támogatások területén szintén van egy sor, nagyon különböző választási lehetőségünk – például a versenypolitika területén –, és ezeket a lehetőségeket az érintett emberek érdekében kell kihasználnunk.

A beszédek közül sok foglalkozott a mutatószámok kérdésével, amivel gyakran szembetalálkozunk a regionális politikáról szóló vitában. Egyetértek Deutsch úrral és másokkal abban, hogy központi mutatóként továbbra is a bruttó hazai terméket kell alkalmazni. Teljesen megértem azonban azt is, hogy szükség és igény van a kiegészítő mutatószámok használatára. Már most is vannak különböző projektek, például az ESPON keretében. Az egyik ilyen projekt az EUROISLANDS projekt, amely kiegészítő mutatószámok meghatározásáról szól, főként és kifejezetten azzal a céllal, hogy jobb szakpolitikákat dolgozhassunk ki ezekben a régiókban, az elsődlegesen felelős személyekkel közösen. Ezeket elsősorban nem arra kellene és lehetne használni, hogy új pénzügyi mutatókat dolgozzanak ki, de azért vannak, hogy lehetővé tegyék számunkra, hogy szakpolitikáinkat ezekben a régiókban jobban, pontosabban hozzá tudjuk igazítani az emberek szükségleteihez.

Szeretném külön megköszönni azoknak a felszólalóknak, akik szót ejtettek a régiókban lappangó potenciálról, és arról, hogy mit lehetne még tenni az olyan területeken, mint a kutatás-fejlesztés. Van néhány egyedülálló elhelyezkedésű régiónk, ahol nagyon specifikus kutatási tevékenységek zajlanak. Gondolok itt például a Kanári-szigetekre és az ottani megfigyelőközpontokra, ahol olyan kutatás zajlik, amelyre sehol máshol nem lenne mód, mivel sehol máshol nincsenek meg pontosan ezek a földrajzi, domborzati és éghajlati körülmények. Jobban ki kell használnunk az ilyen tényezőket, többek között a megújuló energiaforrások ágazatában is. Én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik külön szóltak az internet-hozzáférésről. Ez tényleg olyan dolog, amire a jövőben külön figyelmet kell fordítanunk, mert el kell ismerni, hogy itt még mindig sok potenciál vár megvalósításra.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a vitához való hozzászólásokat. A regionális politika nagy feladat előtt áll, nemcsak az egyenlőtlenségeket kell kiegyensúlyoznia a régiókban, de emellett ki kell elégítenie annak a 10-ből nyolc embernek az igényeit, akiről tudjuk, hogy szeretné, ha kilátása lenne állást kapni abban a régióban, ahol született, és – pongyolán fogalmazva – ott megöregedni. Emiatt olyan politikát kellene, sőt kell folytatnunk, amely pontosan ezeket az igényeket veszi figyelembe, és mi ezt tesszük. Politikánk az embereken és a szükségleteiken alapul, és reméljük, hogy ezzel sikerül elérnünk őket. Véget nem érő feladat ez, amelyhez időről időre új lendület kell. Ebből a szempontból a mai vita és mindenekelőtt ez a jelentés nagymértékben hozzájárult a döntéseink megalapozottságához. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ami minket illet a Bizottságban, számunkra nem pusztán kötelesség és felelősség, hogy intenzíven dolgozzunk az ilyen kérdéseken, hanem öröm is.

(Taps)

 
  
  

ELNÖKÖL: Rodi KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. Hat állásfoglalásra irányuló indítványt nyújtottak be az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése szerint(1).

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, szeptember 22-én, szerdán 12:00-kor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE) , írásban. – (FR) Ez az állásfoglalás, amelyről holnap fog szavazni a Parlament, hozzásegít ahhoz, hogy az intézményi szereplők fogékonyabbá váljanak az e régiók által tapasztalt nehézségekre, és én örülök ennek. A jelentésből három fontos szempontot fogok kihangsúlyozni, mivel számomra ezek állnak a központi helyen, és már önmagukban is indokolják az aláírásomat. Mivel hegyvidéki régióból, a Pireneusokból származom, fogékony vagyok az ilyen típusú területek által tapasztalt problémákra. Földrajzi és demográfiai korlátaik folytán a hegyvidékek „egyedi regionális fejlesztési programokat” igényelnek, és remélem, a 2013 utáni kohéziós politika ezt figyelembe fogja venni. Az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) védelme és támogatása központi helyen áll az én politikai küzdelmemben. Remélem, hogy a régiómban működő európai területi együttműködési csoportosulás, a Puigcerdá kórház sikere ösztönzőként tud szolgálni más ilyen típusú projektek számára Európában. Végezetül a 15 km-es kritérium elhagyása a szigetek esetében fontos javaslat, amit már sok helyi érintett kért. Néhány sziget valójában még mindig nem tud részesedni a határokon átnyúló együttműködési programokból amiatt, hogy olyan távol van. Ezek a szigetek ezért még nyilvánvalóbb elszigeteltségtől szenvednek, és ezt orvosolnunk kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Edward Scicluna (S&D) , írásban. – Örömmel látom, hogy a Parlament és a Bizottság a hegyvidéki régiók és szigetek kérdését tárgyalja. Máltai képviselőként két szigetet képviselek, Máltát és Gozót, egyenként 500 000-nél kevesebb lakossal, ezért ez a kérdés óhatatlanul közel áll a szívemhez. Kétség nem fér hozzá, hogy a szigetek és a kis régiók megérdemlik, hogy uniós szinten a sajátos szükségleteiknek megfelelően kezeljék őket. Gozo szigete és Málta többi része között például jelentős gazdasági különbségek vannak: a máltai Nemzeti Statisztikai Hivatal azt mutatja, hogy Gozo egy főre jutó GDP-je pillanatnyilag nem éri el a máltai GDP 75%-át. A Bizottságnak ilyen esetekben speciális elismerést és az uniós regionális politika aspektusaira való jogosultságot kellene garantálnia, nem finanszírozást, ami egyébként Gozo esetében szintén nem valósult meg. Természetesen az EU-ban található hegyvidéki régióknak, szigeteknek és gyéren lakott területeknek vannak olyan közös vonásaik, amelyek megkülönböztetik őket a többi régiótól. Ezek jellemzően rossz közlekedési kapcsolatoktól szenvednek, ami a foglalkoztatási lehetőségek és az elérhetőség hiányához vezet. Statisztikailag annak is nagyobb a valószínűsége, hogy szegényebbek a tagállamuk többi részénél. Nem tehetjük meg, hogy nem veszünk róluk tudomást.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

Utolsó frissítés: 2011. január 25.Jogi nyilatkozat