Elnök. – A következő napirendi pont a nyilatkozat az emberi jogok és az igazságszolgáltatás kudarcáról a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjeként a Bizottság alelnöke, Ashton asszony felelős ezért a kérdésért.

Mivel ő a mai ülésen nem tud részt venni, Chastel úr fog felszólalni a nevében.

  Olivier Chastel Catherine Ashton (a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) nevében. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a főképviselő, Ashton bárónő nevében szólalok fel Önök előtt, ami nagyon megtisztelő.

A főképviselő asszony nevében rögtön szeretném biztosítani Önöket arról, hogy az Európai Unió aggályosnak találja a Kongói Demokratikus Köztársaság emberi jogi helyzetét, valamint elítéli az országban tevékenykedő emberi jogi aktivisták helyzetének romlását. Ezen aggályok kontextusában a nemi erőszak kérdése különösen riasztó jelleget ölt.

A Kongói Demokratikus Köztársaság a szakadék szélén állt, és még most is olyan konfliktusok szorításában él, amelyek nagyon tragikusak az emberek számára. Rengeteg munkába fog kerülni az ország sikeres újjáépítése. Természetesen az ország problémái magyarázhatók a nehéz történelmi háttérrel, de ez nem igazolhatja ezeket a bűncselekményeket.

Az ENSZ hét független szakértője március 8-i jelentésében kifogásolta, hogy az ország emberi jogi helyzetében nem történt javulás, ezenkívül megjegyezte, hogy a kormánynak fokoznia kell az erőfeszítéseit. Egy ország legfontosabb feladata az emberek jogainak és biztonságának legtágabb értelemben vett védelme. Ezért ezek kell, hogy legyenek a legfőbb prioritások a Kongó Demokratikus Köztársaság újjáépítésében és jogállamiságának megszilárdításában.

A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fekvő Észak-Kivu tartománybeli Luvungi lakói néhány hete botrányos módon ismét csoportosan elkövetett nemi erőszak szemtanúi vagy áldozatai lettek, melyet bűnbandák – Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) és helyi szövetségesük, a Mai-Mai – követtek el napokon keresztül. A rendelkezésünkre álló legfrissebb adatok, melyeket az ENSZ is megerősített, legalább 500 áldozatról szólnak.

Ez a tragédia – amely sajnos csak egy a sok közül – a hatóságokat erőfeszítéseik fokozására kell, hogy ösztönözze a civil lakosság védelme, valamint olyan politikai megállapodások megkötése terén, amelyek megteremtik a régió stabilitását, és így kiiktatják azon ártalmas elemeket, amelyek rettegésben tartják Kivu tartományt. Ez a tragédia a lehető legborzalmasabb módon arra is rámutat, hogy mennyi munkát kell még elvégezni, mielőtt végre előrelépést lehet majd elérni az alapvető kérdésekben, például a biztonsági reform terén, ami nélkül a jogállamiságot nem lehet megszilárdítani.

A kongói kormány nem fogja tudni átvenni saját országa irányítását jól képzett, jól irányított és jól fizetett katonaság, rendőrség és igazságszolgáltatás nélkül. Ha a Kongói Demokratikus Köztársaságnak kötelezettségeket kell vállalnia –és ha vállalja is ezeket a kötelezettségeket minden szinten –, akkor a nemzetközi közösségnek is ugyanezt kell tennie. Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára teljes mértékben felismerte ezt, hiszen vizsgálatot indítottak az ügyben, miért volt sikertelen a MONUSCO, holott a megbízatása az emberek védelmére vonatkozott. Reméljük, hogy ennek eredményeképpen a MONUSCO erősebbé válik, mivel még mindig létfontosságú feladatai vannak Kongóban.

Ezenkívül fel kell tennünk a következő kérdést: mit tehetnek az európai és nemzetközi bíróságok? Wallström asszony, az ENSZ főtitkárnak a konfliktusban elkövetett nemi erőszakkal foglalkozó különleges képviselője a bűnösök bíróság elé állítására szólít fel. Teljes mértékben támogatjuk ezt a követelést Catherine Ashton főképviselő és Andris Piebalgs fejlesztésért felelős európai biztos augusztus 27-i együttes nyilatkozatával összhangban.

Ha egyáltalán meg lehet nevezni egy általános problémát, amelyre a Luvungiban történt tragédia felhívta a figyelmet, akkor az a büntetlenség kérdése. Azonban nem csak a lázadók követnek el bűnöket. Hasonlóan elítélendő magatartást a bűnüldöző a hatóságok részéről is tapasztaltunk. Ezért a Kongói Demokratikus Köztársaságban a legfőbb kihívást az igazságügyi intézmények működőképessé tétele jelenti. Nyilvánvaló, hogy a szükséges erőfeszítések többségének csak hosszú távon lehet eredménye. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy az emberek más területekhez hasonlóan a büntetlenség elleni küzdelemben is felülről várják a jó példákat.

Ezért – csak hogy egy esetet említsek – a Floribert Chebeya Bahizire emberi jogi aktivista meggyilkolása ügyében jelenleg folytatott vizsgálat kétségkívül próbaper, mivel szimbolikus jelentőségű a KDK-ban tapasztalható belső ellentmondások szempontjából.

Mondani sem kell, hogy az Európai Unió nagy figyelemmel követi az ügyet, és az emberi jogi aktivista halálát követően Catherine Ashton főképviselőn keresztül felszólította a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságait, hogy derítsenek fényt a történtekre.

Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió támogatja és támogatni fogja a Kongói Demokratikus Köztársaságot az igazságért és a büntetlenség ellen folytatott küzdelemben. Ezért a nemzetközi közösség és különösképp az Európai Unió és tagállamai által nyújtott támogatás különösen fontos szerepet fog játszani a 2011 és 2013 közötti választási folyamatban egy demokratikus elveken és jogállamiságon alapuló politikai környezet megteremtésében.

Továbbá az ENSZ-en belül támogattuk az Emberi Jogi Tanács független szakértőjének kinevezését, akinek feladata a kongói kormány erőfeszítéseink támogatása lesz. Erőfeszítéseink sajnálatos módon még nem vezettek eredményre. Reméljük, hogy továbbra is párbeszédet tudunk folytatni a kongói hatóságokkal annak érdekében, hogy előrelépés történjen ezen a téren.

Az Európai Unió továbbra is együttműködést fog folytatni az igazságszolgáltatás, a bűnüldözés, a védelem, az emberi jogok és természetesen az áldozatoknak való segítségnyújtás terén. Az Európai Unió készen áll arra, hogy a Kongói Demokratikus Köztársasággal folytatott valódi párbeszéd keretében fokozza tevékenységét ezeken a területeken.

  Filip Kaczmarek a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) A Kongói Demokratikus Köztársaság az elmúlt évek egyik legsúlyosabb humanitárius válságát éli át. A július végén és augusztus elején elkövetett sorozatos nemi erőszak önmagában is rettenetes, de csak egy epizód a tragikus események sorában. Kongóban havonta több mint 1 000 nő válik nemi erőszak áldozatává, és gyermekkatonák tízezrei harcolnak. A nemi erőszakot azon kongóiak megfélemlítésére és megbüntetésére használják, akik nem a „jó oldalon” állnak a konfliktusban. A nemi erőszak olyannyira elterjedt, hogy a Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül) szervezet szerint a világon elkövetett nemi erőszak 75%-át Kelet-Kongóban követik el.

Problémát jelent az is, hogy a világ legnagyobb ENSZ-békefenntartója – a MONUSCO – nagyon keveset tesz a jelenség ellen. Szánalmas azon vitatkozni, hogy a MONUSCO mikor értesült erről a legutóbbi tömeges nemi erőszakról – öt nappal, két héttel vagy egy héttel az eset után. A MONUSCO bázisa 10 mérföldnyire van attól a helytől, ahol a tömeges nemi erőszakot elkövették, az ENSZ fő módszere a nemi erőszak megakadályozására pedig az, hogy plakátokat tesznek ki az épületekre, amelyeken az áll, hogy a nemi erőszak embertelen. Ezzel a módszerrel nem fogjuk tudni felszámolni ezt a jelenséget. Még tovább rontja a helyzetet, hogy hét évvel ezelőtt az ENSZ katonái is érintettek voltak egy szexuális botrányban, és például azzal vádolták őket, hogy fiatal lányokat kényszerítettek prostitúcióra. Tehát lehetséges, hogy a probléma gyökere még mélyebben keresendő; lehetséges, hogy a MONUSCO valójában nem is akar küzdeni e destruktív jelenség ellen.

Az Európai Uniónak határozottan kell fellépnie ebben a kérdésben. Az áldozatoknak való segítségnyújtásra kell koncentrálnia. Sürget az idő, mivel december elején Kinshasában AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés lesz, és – egyetértek a belga elnökséggel – véget kell vetni a büntetlenség és tehetetlenség páratlan burjánzásának, mert a közgyűlésen majd egymás szemébe kell néznünk.

  Véronique De Keyser az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, lehetetlen a nemi erőszak női áldozatainak nevében beszélni itt; azoknak a nevében, akiket megbecstelenítettek, a megcsonkított csecsemők nevében, a terhes asszonyok nevében, akiknek felvágták a gyomrát, az idősebb asszonyok nevében, akiket vaginájukba szuronyt szúrva erőszakoltak meg, és mindazon nők nevében, akiknek teste – szégyenükre, de mindenekelőtt a mi szégyenükre – feldúlt csatamezővé lett.

Lehetetlen azon gyerekek nevében beszélni, akiket beszerveztek a milíciába, és arra kényszerítettek, hogy magukhoz hasonló gyerekeket és felnőtteket verjenek halálra, és akiket szintén szexrabszolgává tettek. Nem lehet szavakat találni a szexuális genocídiumra, amely a színfalak mögött tovább folyik Kongóban, és amely évről évre több tízezer áldozatot követel. Nem találunk rá szavakat.

Az azonban világos, hogy az összes szükséges eszköz megvan – a jogalkotási szövegek, a fegyveres erők reformjára irányuló projektek, a nemzetközi missziók, a pénzügyi támogatás és az egész Közösség mobilizálása. A büntetlenség pedig tovább folyik; döbbenetes büntetlenség, amikor egy olyan bűnözőt, mint Bosco Ntaganda nem hogy nem büntetnek meg, de fontos állást adnak neki a kongói kormányzatban. Követeljük, hogy szolgáltassanak igazságot. Nem folyhat tovább a büntetlenség pusztán a megbékélés érdekében.

Mit is jelent pontosan az, hogy igazságot kell szolgáltatni e bűnök ügyében? Azt jelenti, hogy vizsgálatokat kell lefolytatni, meg kell reformálni az igazságszolgáltatást, tisztességesen meg kell fizetni a katonákat, bíróság elé kell állítani a bűnösöket, azokat is, akik tömegmészárlásra bujtottak fel, függetlenül attól, hogy milyen magas pozícióban vannak. Országaink számára pedig azt is jelenti, hogy ne lássák el a lázadókat és zsoldosaikat fegyverekkel, és ne bocsátkozzanak velük illegális ásványkincsekkel folytatott kétes üzletekbe. Ezért támogatjuk Wallström asszonyt, és felszólítjuk a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan európai törvény lehetőségét, amely az USA kongói konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló új törvényén alapulna. Ez azt jelentené, hogy nem tűrnénk tovább, hogy mobiltelefonjainkat, számítógépeinket vagy például vegyesüzemű autóinkat illegális kereskedelemből származó és így a konfliktussal összefüggő ásványi anyagok felhasználásával állítsák elő. A véres gyémántokhoz hasonlóan ezekhez az ásványkincsekhez is vér tapad. Ezenkívül pedig, elnök urak, a kongói kormánnyal való kapcsolatainkat attól fogjuk függővé tenni, hogyan hajtják végre a nők elleni erőszakkal szembeni zéró tolerancia politikáját – hozzáteszem, ezt a politikát maga a kongói kormány vezette be.

(Taps)

  Charles Goerens az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Köszönöm, elnök úr. Sajnálattal mondom, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) nagyon kevés előrelépés történt, és ezzel kapcsolatban el kell ítélnünk a súlyos hiányosságokat és hibákat. Kongóban rengeteg a tennivaló.

Az ENSZ KDK-ban jelenlévő képviselői nem igazán tudják garantálni a romokban heverő ország stabilitását, ehelyett az emberi jogok nagyon súlyos megsértésének eseteiről kell jelenteniük. Ebben az esetben nem néhány személy által elkövetett, elszigetelt erőszakról van szó, holott már önmagában ez is elítélendő lenne; nem, a kongói helyzet nem pusztán néhány polgárt érint, nem csak néhányan vannak védelem nélkül kiszolgáltatva a nemi erőszaknak. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a jelenség túlmutat az egyének szintjén.

A KDK-ban július 30. és augusztus 4. között történtekről kapott hiteles információk más megvilágításba helyezik ezeket a bűncselekményeket. Atul Khare, az ENSZ békefenntartó műveletekért felelős főtitkár-helyettese, megerősítette, hogy körülbelül 500 ember – nők, gyerekek és csecsemők – vált nemi erőszak áldozatává.

Nem elegendő, ha továbbra is egyszerűen csak elítéljük ezeket a bűncselekményeket. Ennél tovább kell mennünk, meg kell találnunk a felelősöket, bíróság elé kell állítanunk őket, elrettentő hatást kell gyakorolnunk a potenciális bűnelkövetőkre, de foglalkoznunk kell az indítékokkal is, amelyek az általunk elítélt incidensek hátteréül szolgálnak.

Az indítékokat azonban semmilyen körülmények között nem értelmezhetjük enyhítő körülményként a nemi erőszakot elkövetők számára. Ahhoz, hogy megbirkózzunk ezekkel a kihívásokkal, legalább rövid távon mindenképpen szükség van katonai és rendőri válaszra is, de más válaszokra is. Valójában az egész állam válságáról van szó, és ezt kell kezelnünk. Óvatosan választom meg a szavaimat: egy egész ország válságáról van szó, hiszen ez az ország már nem képes szuverén feladatait ellátni, nyilvánvalóan az állampolgárok biztonságának garantálását sem, ami pedig minden ország minden polgárát megilletné.

A válságra egyszerre kell reagálnia a Kongói Demokratikus Köztársaságnak, az Afrikai Uniónak, az ENSZ-nek és a nemzetközi közösségnek. A kongói lakosság problémái megoldásának egyetlen eleme sem helyettesítheti a KDK hatóságainak felelősségvállalását. Mellettük kell azonban állnunk, és támogatnunk kell őket.

  Isabelle Durant a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, csak egyet tudok érteni az eddig elhangzottakkal, különösen De Keyser asszony megjegyzéseivel, aki nagyon nyersen és kíméletlenül írta le a nők ellen elkövetett erőszakot. Minden jelentés ugyanarról számol be. Ezek az esetek mind tűrhetetlenek, ha egyedi esetekről beszélünk, akkor is, de még inkább, ha tömeges nemi erőszakról van szó. Ráadásul ezen erőszakos cselekedetek célja nyilvánvalóan a tisztogatás és a megalázás, végeredményben pedig a népirtás azáltal, hogy az embereket megfosztják méltóságuktól és életcéljuktól.

Mindezen okokból kifolyólag úgy gondolom, még erélyesebben fel kell lépnünk. A kongói helyzet most minden területen még nehezebb, nemcsak a nők ellen elkövetett erőszak terén, hanem más területeken is. Chastel úr, ön sok-sok kongói mindennapi életéről beszélt, az emberi jogok kérdéséről általában, nem csak a nők jogairól, valamint az emberi jogi aktivistákról is. Szeretném elmondani, hogy közvetlen és nyilvánvaló kapcsolatot látok a nők elleni erőszak és a még mindig büntetlenül maradó bűncselekmények egész sora között.

A természeti erőforrások kifosztása nagyrészt még mindig büntetlen marad. Utalást tett az USA-ban hozott új törvényre, amely Európát is inspirálhatná. Véleményem szerint azonban döntő fontosságú az a téma, hogy a természeti erőforrások kifosztása büntetlen marad. Döntő fontosságú, mert Kabila kongói elnök törekvése az ásványkincsek exportjának tilalmára nagyon ártalmas, különösen azoknak a szegény bányászoknak, akik csak ebből tudnak megélni. Ártalmas, mivel valójában semmiféle célt nem szolgálna; sőt, még segítené is a korrupciót, hiszen jól tudjuk, hogy a kongói fegyveres erőknek, legalábbis némelyiknek, nemcsak a nők elleni nemi erőszakhoz van közük, hanem a természeti erőforrások kifosztásához és az ahhoz kapcsolódó korrupcióhoz is.

Nemcsak a törvények és a kormány döntései számítanának, hanem az is, hogy képesek-e ezeket a törvényeket és döntéseket végrehajtani és alkalmazni. Fontos, hogy egy kormány gyakorolni tudja a hatalmat.

Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a hasznos, pozitív kongói erők – legyen szó kormányzati, közösségi, emberi jogi vagy más erőkről – támogatása érdekében kettős üzenetet kell közvetítenünk, amikor hamarosan sokunk ott lesz Kinshasában az AKCS-országokkal való találkozón. Az egyik üzenet az, hogy támogatjuk az igazságszolgáltatás fejlesztéséért és a büntetlenség ellen küzdőket. A másik üzenet pedig a politikai erőkre vonatkozik és arra, hogy képesek-e felszerelni magukat azokkal az eszközökkel, amelyek valódi kormányzást biztosíthatnak minden szinten: a biztonság megteremtésében, a törvények és határozatok végrehajtásában, valamint egész egyszerűen a választások révén hatalomra kerültek hitelességének megteremtésében. Négy évvel a mindannyiunk által akart, finanszírozott és támogatott választások után fontos, hogy ne csak elítélően nyilatkozzunk, de támogassunk minden olyan fellépését, amely lehetővé teheti a demokráciát és azt, hogy a kormány valóban gyakorolja a hatalmát. Ezenkívül úgy gondolom, hogy a nők és az emberi jogi aktivisták elleni erőszak két nagyon fontos aspektus.

Végezetül szeretném elmondani, hogy a Chebeya úr haláláért felelősek tárgyalására elvileg szeptemberben fog sor kerülni. Családja szenvedéseire is gondolva úgy vélem, nagy figyelmet kell szentelnünk annak, hogy ez a tárgyalás valóban a probléma megoldásának vágyát tükrözze.

  Charles Tannock az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) európai fogalmaink szerint sem nem különösképpen demokratikus, sem nem hatékonyan működő köztársaság; ez részben hatalmas mérete, bizonytalan határai és szegényes infrastruktúrája miatt van így, mely tényezők óriási kihívássá teszik a demokratikus kormányzást.

A KDK mint nemzetállam törékenysége ugyanakkor a több évtizedes korrupcióra, politikai elnyomásra és az újra és újra előforduló fegyveres konfliktusokra is visszavezethető - ezek hol belső konfliktusok, hol a szomszédos államokkal való konfliktusok, de mindkettő során előfordul a tömeges nemi erőszak szörnyű bűne. A hanyatlás Mobutu elnök korrupt és véres diktatúrája alatt kezdődött, és mind a mai napig folytatódik. Kabila elnök legalább általános választásokat tartott, hogy a külvilágban a demokratikus reformok bevezetésének illúzióját keltse, de valójában minden hatalom az ő kezében van, és ami a legfontosabb, az ország óriási természeti erőforrásai is.

Bizonyos országok, különösen Kína egyre növekvő érdekeltsége ezen erőforrások kizsákmányolásában arra bátorítja a Kabila-rezsimet, hogy semmibe vegye az emberi jogokkal és jogállamisággal kapcsolatos kötelezettségeit. Kínában is siralmas az emberi jogi helyzet, és az ENSZ valójában támogatja azokat az országokat, amelyekkel Kína üzletel, így a KDK-t is. Ezért nem lep meg, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságon jelenleg folyó három tárgyalás mindegyike a KDK állampolgárai ellen folyik.

A riasztó helyzet ellenére az Afrikai Unió nem hajlandó elítélni Kabila elnököt vagy nyomást gyakorolni rá, hogy alkotmányos kötelezettségei betartására kényszerítse. Az EU viszont szerencsére nem fél így tenni. Üdvözlöm az Ashton főképviselő asszony által képviselt erélyes megközelítést.

Végezetül pedig szeretném elismételni a kimberley-i folyamat más fontos afrikai természeti erőforrásokra való kiterjesztésére irányuló felszólításomat - erre már számos alkalommal felszólítottam itt a Parlamentben. Az emberi jogok megsértése Afrikában, ami sajnálatos módon szinte hétköznapi, gyakran az ásványkincsek ellenőrzéséért folytatott versengésre vezethető vissza. A kimberley-i folyamat nagyon sikeres volt a konfliktusgyémántok vagy véres gyémántok kereskedelmének korlátozásában, és véleményem szerint hasonló megközelítést kellene fontolóra venni más ásványi nyersanyagokat kitermelő iparágak esetén is.

  Marie-Christine Vergiat a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, ismét a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) uralkodó, mindig csak egyre rosszabbnak tűnő, nehéz helyzettel foglalkozunk itt a Parlamentben.

Júniusban állásfoglalást fogadtunk el Floribert Chebeya meggyilkolásának elítélésére, és aggodalmunknak adtunk hangot Fidèle Bazana Edadi eltűnése kapcsán. Azóta egy újabb emberi jogi aktivista, Salvator Muhindo Vunoka is gyilkosság áldozata lett. Miniszter úr, őt is felveheti a listájára. Idén nyáron több száz emberen csoportosan elkövetett nemi erőszakra volt szükség ahhoz, hogy az ENSZ végre lépésekre szánja el magát.

El kell mondani, hogy a MONUSCO békefenntartó erő, amely a polgári lakosság, a humanitárius segítségnyújtók és az emberi jogi aktivisták védelmére és a büntetlenség elleni küzdelem támogatására van jelen Kongóban, csak néhány kilométernyire volt a tömeges nemi erőszak helyszínétől, és nem tett semmit.

Maga Ban Ki-moon is kifogásolta a MONUSCO passzivitását. Az ENSZ képviselői végül felelősségre vonták a kongói kormányt. Október elején új jelentés fog elkészülni az elkövetett erőszakról, de az 1996 és 2003 között elkövetett erőszakról. Micsoda időpazarlás! Hány embernek kell még gyilkosság, nemi erőszak és kínzás áldozatává válnia? Hány gyereket kell még erőszakosan besorozni, mire a nemzetközi közösség végre tudomásul veszi a helyzetet, és annak megfelelően cselekszik?

Szeretném megkérdezni, mit is csinál Európa valójában. Nagy összegeket szántak Kongóra. Jelen vannak a EUSEC és EUPOL missziók. A humanitárius segítségnyújtás mellett az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzése, legalábbis papíron, hogy az ottani biztonsági erőket képezze, és segítse megerősíteni az országban a biztonságot.

Milyen eredményei vannak ennek a politikának? A KDK hatalmas ország; népességét tekintve Afrika harmadik legnagyobb országa. Kongó hatalmas növekedési potenciállal rendelkezik, de a lakosság 80%-a mégis a létminimum alatt él. És ami még rosszabb, az ország egyre csak szegényebbé válik a korrupció burjánzása miatt.

Egy dolgot szeretnék megkérdezni: meddig engedjük meg még, hogy a teljes büntetlenség állapota fennmaradjon? Ahogy ön is említette, miniszter úr, tudjuk, hogy a biztonsági erők is részt vesznek az erőszakban. Nem gondolja, hogy ideje lenne más álláspontra helyezkedni?

El tudom képzelni, hogy a Miniszterek Tanácsában nem éppen divat a szókimondás, hiszen ott néhány nagy európai ország vagy legalábbis azok politikai képviselői, akiknek emberi jogi elkötelezettségét jól ismerjük, nem igazán nyitottak a valódi beavatkozásra, mert inkább a vörös szőnyeget akarják kiteríteni Kabila úr elé.

Az Európai Parlamentre azonban számíthat a szükséges intézkedések megtételében, és kérem, vessen véget annak az állapotnak, hogy elnézzük, hogy a kevesek gazdasági érdeke a legfontosabb szempont, a több szenvedést már elviselni képtelen polgári lakossággal pedig senki nem törődik.

  Bastiaan Belder az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, 2010-ben a kongói függetlenség 50 éves lett. Ezt az ötven évet kegyetlen vérontás szennyezte be, és szennyezi be mind a mai napig.

Az Észak-Kivu tartományban idén nyáron történtek egyszerűen csak megerősítik ezt a tényt. Amikor azt olvassuk, hogy 25 ENSZ-katonának kellett volna az esetet megakadályoznia, akkor a logisztika témája is felmerül. Húszezer, a szakmabeliek és szakértők szerint azonban legalább 60 000 ENSZ-katonára lenne szükség, hogy legalább bizonyos szinten rendet tudjanak teremteni az országban. micsoda probléma!

Egy kérdést szeretnék intézni a Tanácshoz és a Bizottsághoz. Pontosan milyen erőfeszítéseket tettek az EUSEC- és a EUPOL-missziók Észak- és Dél-Kivuban a helyi lakosság biztonságának fokozására és az idén nyári atrocitás elkövetőinek bíróság elé állítására?

Ezek a szörnyűségek éppen ott történnek, ahol a KDK leggazdagabb természeti erőforrásai találhatók. Friss adatok szerint a kongói bányák  24  milliárd USD potenciált jelentenek. A kongói kormány szeptember elején kiadott sajtóközleménye szerint Kivuban azonnali hatállyal felfüggesztették a bányászati tevékenységet, mert esetenként a kormányhatóságok által is támogatott fegyveres csoportok illegálisan fosztogatták a bányákat. Ez jó kezdet, de hogyan lehet ezt ténylegesen végrehajtatni? Szárnyra kaptak olyan híresztelések is, hogy a kongói kormány kisajátítja külföldi befektetők bányászati létesítményeit, és saját külföldi üzleti partnereinek adja el azokat.

Szeretnék néhány kérdést intézni a Tanácshoz. Hogyan tudják a helyszínen lévő EU-missziók megfékezni az illegális bányászatot? Meg tudják erősíteni, hogy a bányákban folyó illegális kitermelést felszámolták, illetve hogyan lehetne ezt esetleg a helyszínen lévő EU-missziók segítségével ténylegesen megvalósítani? Őszintén remélem, hogy ez Európai Unió dolgozni fog az ENSZ-missziók megerősítésén, mivel ez életbevágóan fontos, és sürgősen szükség van rá. Ha nem tévedek, a sajtóközlemények arra utalnak, hogy a kongói kormány jelenleg erőfeszítéseket tesz az illegális bányászat felszámolására. Ennek nagyon jelentős hatása lenne az országra nézve.

  Andrew Henry William Brons (NI) . – Elnök úr, jelen vitából úgy tűnhet, hogy az emberi jogok megsértése Kongóban új keletű jelenség, és hogy az emberi jogok megsértése Afrikában nem mindennapos dolog. De ez nem így van - bárcsak így lenne!

Emlékszem Belga Kongó függetlenné válására, ami 1960-ban történt, amikor én még iskolás voltam. Emlékszem, hogy hónapokkal az ország függetlenné válása után Patrice Lumumbát elfogták és őrizetbe vették. Élénken emlékszem, hogy egy teherautó hátuljába tuszkolták, és soha többé nem került elő. Ezután a testvérgyilkos háború, az instabilitás, a diktatúra és a polgárháború évtizedei következtek.

Kongó történelme nem egyedi Afrikában. Sok hasonló van, sokkal nehezebb lenne viszont egy békés, demokratikus országot találni Afrikában. Ha a táplálkozáson alapuló megközelítést vallanám, azt kellene mondanom, hogy biztos van valami a vízben Afrikában. De van más magyarázat.

Nemcsak Kongóban, hanem általában Afrikában a gyarmatosítók egyenes vonalakat húztak a térképre: a határok megállapításánál nem vették figyelembe a különböző törzsek és népek közti különbségeket. Amikor az országok függetlenné váltak, nagyon sok etnikai, nyelvi és vallási csoport került egy államalakulatba, és ez a vertikális megosztottság mindig politikai instabilitáshoz vezet.

Igaz ez Belgiumra is, akárcsak a volt Belga Kongóra. A különbség az, hogy Belgium megúszta a politikai erőszakot. Sajnos ugyanez nem mondható el Boszniára és Horvátországra, ahol annyi vér folyt, és talán Kongóhoz hasonlóan rengeteg büntetlenül maradt szadista cselekedetet követtek el.

Ha egy politikai állam vertikális megosztottsága instabilitáshoz és néha erőszakhoz vezet, miért hagyjuk, hogy Európában is ugyanilyen vertikális megosztottság jöjjön létre a harmadik világból és főleg Afrikából kiinduló, ellenőrizetlen bevándorlás révén? Afrika politikai társadalmai nyilvánvalóan működésképtelenek. És most Európában is ugyanezeket a problémákat generáljuk.

  Andrzej Grzyb (PPE) . – (PL) Újból a Kongói Demokratikus Köztársaságról tartunk vitát – egy köztársaságról, amely csak nevében demokratikus, ahogy azt már valaki megjegyezte –, ahol az emberi jogok megsértése hétköznapinak számít. Ma a leggyengébbek, különösen a nők ellen elkövetett erőszakról beszélünk, akiket megerőszakolnak, valamint a gyerekek elleni erőszakról, akiket többek között arra kényszerítenek, hogy illegális hadseregekben harcoljanak. A nemi erőszakról, kínzásokról és gyilkosságokról beszélünk. És ami még rosszabb, ezen erőszakos cselekedetek elkövetői büntetlenül maradnak, és az erőszak olyan hétköznapivá vált, hogy nehéz bármiféle kulturális vagy egyéb elfogadottságról beszélni. Nemcsak a lázadók, hanem a hadsereg katonái és a civilek is részt vesznek a nemi erőszak elkövetésében. Nőkről beszélünk, akiket senki nem véd meg.

Nem szabad elfelejtenünk azt a paradoxont, hogy ez a régió egyrészt a világ egyik legszerencsétlenebb sorsú régiója, másrészt viszont mind Afrikában, mind világviszonylatban a természeti erőforrásokban leggazdagabb régiók közé tartozik. Ezek az erőforrások bőségesen fedezni tudnák az ott élők szükségleteit. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a csapások sorozatának egy további állomása. Ezek a csapások az elmúlt tíz évben becslések szerint emberek tízezreinek életébe kerültek, és körülbelül kétszázezer nemi erőszak történt. Csak találgathatunk, hogy hány nemi erőszakot nem is jelentettek.

A helyzet mélységes aggodalomra ad okot, többek között a Parlament Emberi Jogi Albizottságának ülésein is. Felmerül a kérdés, mennyire hatékony az ENSZ munkája. Továbbá felmerül az a kérdés is, hogyan maradhatnak büntetlenül a lázadók és mások által elkövetett bűncselekmények, melyekért az elkövetőket bíróság elé kellene állítani. Az igazságszolgáltatási rendszernek lépnie kell. Úgy gondolom, hogy az AKCS és az Európai Parlament találkozója tökéletes alkalom ennek az embertelen helyzetnek a felszámolására. Mivel Kongóban válsághelyzet van, a nemzetközi közösségnek kell magához ragadnia a kezdeményezést. A mi feladatunk – az Európai Parlament feladata – is, hogy beszéljünk erről.

  Monika Flašíková Beňová (S&D) . – (SK) Szeretnék köszönetet mondani a Bizottság és a Tanács képviselőinek, hogy elmondták véleményüket az emberi jogok védelme és az igazságszolgáltatás kudarcáról Kongóban.

A helyzet valóban drámai és drasztikus, és ezt képviselőtársam, Véronique De Keyser felszólalása nagyon jól érzékeltette. Ennek ellenére ebben az összefüggésben szeretném felhívni a figyelmet a nemzetközi nem kormányzati szervezetek nagyon nyugtalanító jelentéseire. Ezek fegyveres alakulatok ellenőrzése alatt álló közösségeket sújtó, szisztematikusan megszervezett támadásokról számolnak be, melyek célja a helyi nők megerőszakolása. Körülbelül egy hónapja több mint 150 civil nőt erőszakoltak meg 13 faluban. Hölgyeim és uraim, mindez pár hónappal azután történt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa megújította kongói missziója megbízatását, melynek feladata a kormány támogatása a civil lakosság emberi jogainak védelme terén.

A helyzet másik paradoxona, hogy a szexuális erőszakot nemcsak az egyik oldal, hanem a konfliktusban érintett különböző oldalak követik el, ideértve a kormányerőket is, ami teljes mértékben elfogadhatatlan, ezért még egyszer szeretném arra kérni az európai intézmények képviselőit, hogy a helyzet megváltoztatása érdekében a diplomáciai és egyéb nyomásgyakorlás minden lehetséges eszközét vessék be, ideértve az ENSZ-en és kongói misszióján keresztül történő nyomásgyakorlást is. Biztosíthatom Önöket arról, hogy ebben az Európai Parlament teljes mértékben Önök mellett fog állni.

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE) . – (DE) Elnök úr, a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet még mindig nagyon aggasztó. Különösen nyugtalanító, hogy az Európai Unió és az ENSZ jelenléte ellenére az erőszak és az erőszakos eszközökhöz való folyamodás egyre csak nő. Sok éven át különböző missziókat küldtünk Kongóba. Ezért bizonyos mértékig mi is felelősek vagyunk, különösen azokért az esetekért, amelyeket az általunk hivatalosan támogatott csoportok követtek vagy tűrtek el. Egy kongói mondás szerint a macska bemehet a monostorba, de attól még macska marad. A biztonsági apparátusra alkalmazva ez azt jelenti, hogy hiába adunk egyenruhát bűnözőkre, az még egyáltalán nem jelenti, hogy többé nem fognak bűnöket elkövetni. Éppen ez itt a probléma. Világossá kell tennünk a kongói kormány számára, hogy nem fogjuk eltűrni és fedezni ezt a fajta magatartást.

A Parlament egyetért abban, hogy a kongói helyzet egyre csak romlik. Szeretném hangsúlyozni, hogy 2006-ban választási megfigyelőket küldtünk Kongóba. Nem mondhatjuk el, hogy azóta előrelépés történt volna az ország demokratizálódása terén. A Tanácsnak és a Bizottságnak alaposan fontolóra kellene vennie, hogy küldjünk-e újabb missziót Kongóba, vagy ez alkalommal más módon figyeljük meg a választási folyamatot. Véleményem szerint egyáltalán nincsenek meg a feltételei annak, hogy választási megfigyelőket küldjünk Kongóba. Ráadásul ez nem a megfelelő jelzés lenne egy olyan kormány felé, amely szisztematikusan figyelmen kívül hagyja a törvényeket és az Európai Unió ajánlásait.

  Judith Sargentini (Verts/ALE) . – (NL) Elnök asszony, európaiakként részben mi is felelősek vagyunk a Kelet-Kongóban kialakult helyzetért. A lázadók továbbra is rengeteg pénzt keresnek azzal, hogy nemesfémeket, például koltánt adnak el a telefonokat és számítógépeket előállító iparnak. Ez azért lehetséges, mert mi válogatás nélkül továbbra is megvesszük ezeket a telefonokat és számítógépeket.

Az európai országoknak soha nem volt szükségük olyan törvényre, és nem is állt szándékukban olyan törvényt hozni, amely az ellátási láncban betöltött felelősségünket szabályozná. Figyelemre méltó, hogy az Egyesült Államok most végre elfogadott egy ilyen törvényt. Mi viszont nem tettünk semmit – egyszerűen azért, mert féltünk a Kínával és az Egyesült Államokkal való verseny miatt. És akkor mi történt a nyáron? Az Egyesült Államok elfogadott egy törvényt, amely az átláthatóságot szolgálja, hiszen kötelezi a vállalatokat, hogy tegyenek jelentést a KDK-ból vagy a szomszédos országokból származó nemesfémek használatáról. A világ Hewlett-Packardjainak és IBM-jeinek most be kell tartaniuk ezt az előírást. Követnünk kell az Egyesült Államok példáját, és nekünk is el kell fogadnunk egy hasonló törvényt.

  Jan Zahradil (ECR) . – (CS) Elnök úr, az idei év Afrika éve, számos afrikai ország ötven évvel ezelőtt lett független a korábbi gyarmatosító hatalmaktól. Ha azonban megnézzük ezen országok elmúlt ötven esztendejét, sajnos nem sok okunk van az optimizmusra. Ez a Kongói Demokratikus Köztársaságra is igaz. Ha a belga gyarmatosító hatalomtól ötven éve független ország az Európai Unió partnere és a nemzetközi közösség teljes jogú tagja akar lenni, akkor tevékenyen el kell magát köteleznie az elmúlt hetek során elkövetett döbbenetes bűncselekmények jövőbeli megismétlődésének megakadályozása mellett; az egész ország területén gondoskodnia kell az emberi jogok tiszteletben tartásáról és a jogállamiságról.

Az EU-nak az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval együttműködve nagy figyelmet kell szentelnie a kongói erőszak áldozatainak. Ez azt jelenti, hogy többek között elő kell mozdítania azon katonai csoportok lefegyverzését, amelyek a szomszédos országokból – Ruandából, Dél-Szudánból és Ugandából – támadnak a kongói lakosságra. Demonstrálunk kell azt is, hogy képesek vagyunk cselekedni, és szeretném felszólítani Ashton bárónőt, az Európai Unió külügyi főképviselőjét, hogy a decemberben Kinshasában megrendezésre kerülő AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés alkalmából terjesszen elő konkrét uniós cselekvési tervet, amely az emberi jogok tiszteletben tartásáért a Kongói Demokratikus Köztársaságban folytatandó küzdelemre irányul.

  Kinga Gál (PPE) . – Elnök úr, az Emberi Jogi Albizottság tagjaként mélységesen elítélem az elmúlt hónapokban Kongóban történteket.

Elfogadhatatlan, hogy a 21. században általánosan elterjedt fegyverként használják fel egy háborúban a gyilkolást, a nemi erőszakot és a gyermekbántalmazást, miközben az ENSZ erői jelen vannak az adott területen. Az elmúlt öt év során Kongóban hússzorosára nőtt a dokumentált esetek száma. Nők és gyermekek élete van veszélyben; emberi jogaikat teljes mértékben semmibe veszik, és megfosztják őket emberi méltóságuktól. Ezenkívül nem tudnak visszailleszkedni a közösségbe, ami a társadalmi infrastruktúra megsemmisüléséhez vezet.

A nemzetközi közösségnek hivatalosan el kell ismernie, hogy a kongói tömeges nemi erőszak az emberiség elleni háborús bűncselekmény. Összehangolt válaszra van szükség, hogy nyomást tudjunk gyakorolni a nemi erőszak elkövetőire, és helyi bíróság vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság elé tudjuk állítani őket. Üdvözlöm azt a tényt, hogy a EUSEC kongói missziójának megbízatását 2012. szeptember 30-ig meghosszabbították, és remélhetőleg az EUPOL kongói missziójának megbízatását is meg fogják újítani.

Szakértőket kell felvonultatni a bűnügyi vizsgálatok végrehajtására. A demokráciáért és az emberi jogokért európai kezdeményezés révén további támogatást kell biztosítani. További intézkedéseket kell tenni, például a békefenntartókat mobiltelefonnal kell ellátni, fejleszteni kell a MONUSCO békefenntartó erő és a helyi lakosság közötti kommunikációt, és meg kell erősíteni a lázadó csoportok lefegyverzése iránti elkötelezettséget. A humanitárius szervezeteket támogatni kell abban, hogy el tudjanak jutni a segítségre szoruló civil lakossághoz.

Ugyanakkor a kormánynak valóban be kell vezetnie a zéró tolerancia nemrég bejelentett politikáját, és meg kell alakítania a nemzeti emberi jogi bizottságot, ahogy azt az ország alkotmánya előírja. Tehát mindent egybevetve a nők és gyermekek védelmének prioritást kell élveznie.

  Richard Howitt (S&D) . – Elnök úr, ebben az évben ellátogatott hozzánk, az Európai Parlamentbe egy nőgyógyász a kongói Panziból, név szerint Denis Mukwege, és elmondta, hogy az elmúlt tizenöt év során hazájában elkövetett legalább 200 000 nemi erőszak túl brutális ahhoz, hogy nemi erőszaknak nevezzük, inkább szexuális tömegmészárlásról kellene beszélni, ahol a közösülést terrorcselekményként használják.

Nem is sejthettük azonban, hogy néhány héttel később alig húsz mérföldnyire a nemzetközi békefenntartó erők táborától Luvungi városát ostrom alá fogják venni, és körülbelül 500 nő és gyermek válik brutális szexuális erőszak áldozatává.

Ez a Parlament, amely elítélte a védelemnyújtás elmulasztását Ruandában és Srebrenicában, nem hallgathat, nem szabad hallgatnia. Elismerésünket kell kifejeznünk az ENSZ főtitkár-helyettesének, amiért elismerte, hogy az ENSZ hibázott, és részben az ENSZ is felelős a történtekért. Ugyanakkor fel kell szólítanunk az ENSZ-t annak megvizsgálására, hogy a helyi motorbiciklis taxisok által adott, előzetes figyelmeztetéseket miért nem vették figyelembe; hogy az ENSZ-támaszpontnak miért nem állt rendelkezésére tolmács a helyi nyelv megértése érdekében; és hogy a műveleti szabályzat miben akadályozza a békefenntartó erők hatékonyságát.

Szeretném megkérdezni az ENSZ és az Európai Unió valamennyi tagállamát, hogy mi történt azokkal, az ENSZ védelemmel kapcsolatos felelősségéről szóló szép szavakkal, amelyeket mindannyian megszavaztunk. Helyeslem, amit Chastel úr mondott itt ma délután, hogy a bűnösöket bíróság elé kell állítani, de az ENSZ közelgő jelentésének ki kell térnie a megfelelő igazságszolgáltatási rendszerre, amire Kelet-Kongó bűncselekményekkel terhelt egy évtizede után szükség van.

Elnök úr, egyetértek azokkal is, akik a vita során elítélték a romboló korrupciót, a KDK gazdag ásványi erőforrásainak fosztogatását. Legfőképpen azonban azt kell elmondanunk ebben a vitában, hogy nincs olyan magyarázat, mentség vagy enyhítő körülmény, amely bármilyen módon igazolhatná a nemi erőszak háborús fegyverként való használatát, és legfőképp azért az 500 nőért kell hangot adnunk aggodalmunknak, akiket nem tudtunk megvédeni. El kell köteleznünk magunkat annak biztosítására, hogy ez soha többé ne történhessen meg.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE) . – Elnök úr, az EU is felelős a védtelen nők és gyermekek szenvedéseiért, melyet fegyveres lázadóktól és katonáktól kell elszenvedniük.

Ideje túllépni a szép szónoklatokon. Konkrét intézkedéseket kell hoznunk annak érdekében, hogy a helyszínen támogathassuk a KDK biztonsági erőit más nemzetközi missziókkal karöltve. Tevékeny elkötelezettséget kell mutatnunk, és ha szükséges, nyomást kell gyakorolnunk a kormányra, hogy megvédje saját népét. Határozottan és bátran fel kell szólítanunk a kormányt, hogy vessen véget az emberi jogok sorozatos megsértésének. A Kongói Demokratikus Köztársaságnak hatalmas erőforrásai vannak. Szeretnénk már jó híreket is hallani Afrikából.

  Barbara Lochbihler (Verts/ALE) . – (DE) Elnök úr, csak egyet tudok érteni a brutális tömegmészárlás elítélésével, valamint az ENSZ-misszió kritizálásával, hiszen nem tettek meg mindent a tömegmészárlás megelőzése érdekében. Ugyanakkor üdvözlendő, hogy az ENSZ újonnan kinevezett, a konfliktusban elkövetett nemi erőszakkal foglalkozó különleges képviselője, Wallström asszony, már meg is fogalmazta ezt a felelősséget, és még mindig remélhetjük, hogy a bűncselekmény körülményeit teljes mértékben felderítik.

Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy februárban a Medica Mondiale kiállítást szervezett itt a Parlamentben. A Medica Mondiale nőgyógyászati klinikák mobil hálózatát építette ki és tartja fenn Kelet-Kongóban. Itt járt nálunk egy hölgy Kelet-Kongóból, aki rengeteg szörnyűséget élt át, mégis volt ereje az ottani nőket szervezetbe tömöríteni. Később a helyi európai uniós nagykövetséget felszólította, hogy menjenek el Kelet-Kongóba is, és ott működjenek együtt a nem kormányzati szervezetekkel és az ottani nőkkel a tanúvédelmi programok és a bűnösök bíróság elé állítása terén. Elmondta, hogy égetően szükségük van segítségre a projektjeikben, az orvosi segítségnyújtás és a traumás áldozatoknak való segítségnyújtás terén. Felszólította az EU-t arra is, hogy segítsen börtönöket építeni, mert a letartóztatottakat nem tudják börtönbe zárni.

  Paweł Robert Kowal (ECR) . – (PL) Azért beszélünk erről a témáról, mert aggodalommal tölt el minket a kongói helyzet, és mert az ott élő emberek alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva. Ijesztő a tény, hogy a megfigyelő szervezetek emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló jelentései különösen aggasztóak Kongó estében. Most azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépett, vitáinkat egy konkrét csoportnak kell címeznünk. Azokra az emberekre gondolok, akik az Európai Unió külpolitikájáért felelősek.

Az Afrikával kapcsolatos külpolitika nem lehet vita tárgya. Ezért úgy tűnik, könnyebb megfogalmazni a közös fellépés elveit. Meg kell vizsgálnunk a Kongóban történő dolgok okait. Nem elégedhetünk meg a humanitárius segítségnyújtással. Oktatási és infrastruktúra-fejlesztési projektekben is részt kell vennünk, valamint olyan projektekben, melyek elősegítik Kongóban egy modern állam felépítését. Reméljük, hogy lesznek ilyen projektek.

  Peter Šťastný (PPE) . – Elnök úr, én is azok közé tartozom, akik mélységesen elítélik az idén augusztus elején a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) történt szörnyű bűncselekményeket. Minden társadalom megvédi a gyengéket és a kiszolgáltatottakat, ezért az ilyen rettenetes hírek minden jóravaló embert borzalommal töltenek el. A legalább 179  nő és gyermek megerőszakolása nagyon súlyos bűn, amelynek soha többé nem szabad megismétlődnie – különösen nem háborús fegyverként, ahogy az a KDK-ban történt.

Az EU-nak segítenie kell abban, hogy valamennyi elkövető bíróság elé kerüljön. A szigorú büntetések híre a KDK-ban és annak határain kívül is minden közösséghez el kell, hogy jusson. A szigorú büntetések híre be kell, hogy járja az egész földgolyót, hogy a háborús fegyverként alkalmazott, tömeges nemi erőszak szörnyű bűnét gyökerestől ki tudjuk irtani.

Tudjuk, hogy a fejlettebb országokban kevesebb bűncselekmény történik, sőt a bűncselekmények bizonyos szörnyű típusai nem is léteznek. Az EU jól működő gazdasági partnerségi megállapodásokkal is tud segíteni. Ez egész Afrikát hozzásegítheti, hogy kivegye az őt megillető részt a globális kereskedelemből. Ugyanakkor a gyorsított fejlesztésnek köszönhetően el lehet majd kezdeni a szegénység felszámolásának folyamatát, valamint az olyan szörnyű bűncselekmények felszámolását, mint ami a KDK-ban augusztus elején történt, és legalább 179 védtelen ember esett áldozatául.

  Thijs Berman (S&D) . – (NL) Elnök úr, a nemi erőszak Kelet-Kongóban szokványos háborús fegyverré vált, melynek évente több ezer áldozata van. Valójában sokkal több nemi erőszak történik, mint amiről tudunk, mivel a nők nem tudják gyakorolni jogaikat, és gyakran nem jelentik a történteket.

A nemi erőszak súlyos traumát okozó bűncselekmény, amely lelki és testi sérülésekhez vezet. Ha a nemi erőszak büntetlen marad, akkor a háború utáni időszakban is a mindennapi társadalmi élet megszokott része lesz. A 2010. július 30. és augusztus 4. között Észak-Kivuban történt tömeges nemi erőszak azt mutatja, hogy a KDK fejlesztése túlságosan hátul szerepel a nemzetközi közösség napirendi pontjai között. Ezek a bűnök azonban nem maradhatnak büntetés nélkül. Tartozunk ezzel az áldozatoknak és a KDK jövőjének is. A kongói kormánynak mindent meg kell tennie, hogy az elkövetőket bíróság elé állítsa, és kétséges, hogy valóban mindent megtesz-e. A büntetlenség nem válhat megszokottá.

Ez a dráma azt is fájdalmasan világossá teszi, hogy az ENSZ-misszió és a helyi lakosság közötti kapcsolat sok kívánnivalót hagy maga után. Döntő fontosságú a MONUSCO régiós jelenlétének kiértékelése. A MONUSCO passzív maradt ebben a drámában. Most független vizsgálatot kell indítani a tömeges nemi erőszak körülményeinek kivizsgálására. A misszió jelenlétére továbbra is szükség van, de döntő fontosságú, hogy a MONUSCO teljes mértékben lássa el a feladatát, és védje meg a helyi lakosságot, amelynek erre égetően szüksége van.

  Fiona Hall (ALDE) . – Elnök úr, a mai vita a Kelet-Kongóban történt szörnyűségekkel foglalkozik, ugyanakkor a tagállamok továbbra is fenntartják, hogy a menedékkérők Kinshasába történő visszaküldése biztonságos, mivel a főváros messze van a keleti, veszélyes területektől.

A tények azonban nem ezt mutatják. Például az északkelet-angliai Teeside-ból 2007 óta Kinshasába visszaküldött kilenc ember közül heten tettek jelentést arról, hogy kihallgatták, bebörtönözték, szexuálisan zaklatták vagy megkínozták őket. Vagy ismét elmenekültek az országból, vagy bujkálnak.

A 2006-os választások óta az EU sokat fektetett be annak érdekében, hogy a KDK-ban jó kormányzás jöjjön létre. Kellemetlen, hogy el kell ismerni, hogy Kinshasában még mindig folytatódik az erőszak, de arra kérem a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nézzenek szembe a valósággal, és tegyék meg a szükséges lépéseket.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR) . – (PL) Kongó ötven évvel a függetlenség kikiáltása után még mindig háború és folyamatos konfliktusok sújtotta ország, amelyet hátborzongató névvel illetnek: a nemi erőszak országa. Az elmúlt két hónap sokkoló eseményei, nők, valamint kislányok és kisfiúk százainak megerőszakolása azt mutatja, hogy Kinshasa nem állja meg a helyét a lázadók szisztematikusan szervezett agressziójával szemben. A nemi erőszak a kongói háborúban megszokott fegyverré vált. A harcosok a legutóbbi tömeges nemi erőszakot a nemzetközi ENSZ-erők – az országban jelen lévő egyetlen hatékony békefenntartó – táborától nem messze követték el.

Kinshasa véget kell, hogy vessen az általánosan elterjedt büntetlenségnek, és garantálnia kell a polgári lakosság biztonságát, hatékony küzdelmet kell indítania a korrupció burjánzása ellen, végezetül pedig jól képzett katonákból álló, igazi hadsereget kell létrehoznia. Kongó ásványkincsekben gazdag ország, de sajnos saját gazdagsága áldozatául esett. Ebben a tízmilliós országban a lakosság háromnegyede napi egy dollárnál kevesebbet keres, közben pedig az ország természeti kincseit fosztogatják. A természeti erőforrásokért folytatott törvénytelen verseny Kongót szegénységbe dönti, káoszhoz és humanitárius katasztrófahelyzethez vezet. A nemzetközi közösségnek drámai megoldást kell találnia a konfliktusra, és a nemzetközi konszerneknek garantálniuk kell, hogy az általuk felhasznált természeti kincsek legális eredetűek. Csak egy stabil Kongó garantálhatja a régió békéjét.

  Barbara Matera (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Kongói Demokratikus Köztársaságban még mindig fegyveres konfliktus van, bírósági tárgyalás nélküli kivégzések, nők elleni erőszak, a gyermekek jogainak súlyos megsértése, a gyermekek besorozása, bántalmazása, kiskorúak elleni erőszak, tömeges evakuálások, fegyverkereskedelem, a hatalmas természeti erőforrások fosztogatása, kínzás, embertelen és megalázó bánásmód, halálbüntetés, az emberi jogi aktivisták véleménynyilvánítási szabadságának sárba tiprása és büntetlenség - ezek jellemzik az országot

A nemzetközi közösségnek tudomása van minderről, és az ENSZ Biztonsági Tanácsán és Közgyűlésén keresztül már számos alkalommal hangot adott mélységes aggodalmának. Az ENSZ-nek, akárcsak az egész nemzetközi közösségnek, tagadhatatlan kötelezettségei vannak. Indokolt a MONUC, valamint az EUPOL és az EUSEC, illetve valamennyi humanitárius beavatkozás megbízatási időtartamának felülvizsgálata.

Az Afrikai Unió országainak fejlődését, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi megállapodások betartását támogatnunk kell. Nem szabad, hogy a világnak ez a régiója - amely paradox módon a gazdasági érdekek áldozatává vált - a kizsákmányolásnak kiszolgáltatott senki földjévé váljon, ehelyett elismert, garantált jogrendszer létrehozásával fel kell szabadítani.

Kongóban olyan emberek, mint Floribert Chebeya Bahizire ismeretlen körülmények között életüket vesztik. Ezért az Európai Uniónak erkölcsi kötelessége, hogy törvényes és határozott politikai beavatkozást eszközöljön az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jogszabályok betartatása érdekében.

  Ana Gomes (S&D) . – (PT) Elnök úr, a Nemzetközi Büntetőbíróság 2008 áprilisában letartóztatási parancsot adott ki Bosco Ntaganda katonai vezető ellen olyan háborús bűncselekményekért, mint például gyerekkatonák besorozása és a polgári lakosság tömeges lemészárlása. A Kabila-kormány ahelyett, hogy kiadta volna a bíróságnak, magas pozícióba nevezte ki a kongói hadseregben.

A kongói hatóságoknak ez a magatartása sérti a Kongó által is aláírt Cotonou-i Megállapodás előírta kötelezettségeket, támogatja a büntetlenség fenntartását, és elősegíti azokat a barbár tetteket, amelyeket továbbra is elkövetnek a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK). Ilyen barbár tett történt idén augusztusban is, amikor Észak-Kivu tartományban 500 nő és gyermek – köztük csecsemők – lett tömeges nemi erőszak áldozata. Az Egyesült Nemzetek Kongói Stabilizációs Missziója, a MONUSCO szégyenteljes módon elmulasztotta a közbeavatkozást, ahogy azt Atul Khare, az ENSZ főtitkár-helyettese is megerősítette.

A KDK-ban uralkodó korrupció és büntetlenség a szomszédos országok kormányainak szolgálatában álló lázadók, a kormányhatóságok és az ENSZ-erők megdöbbentő magatartására vezethető vissza. Nem fogunk tudni hatékonyan küzdeni a korrupció és a büntetlenség ellen, amíg nem oldjuk meg az illegális ásványkitermelés és –kereskedelem problémáját, amelyből a fegyveres csoportokat finanszírozzák, és amely a konfliktus és az emberi jogok megsértésének táptalaja, ahogy azt Floribert Chebeya meggyilkolása is mutatja.

Az Európai Uniónak és az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgősen intézkedéseket kell foganatosítania az Egyesült Államokban frissen elfogadott, a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló törvényt alapul véve, amely elősegíti azon kongói, európai, egyesült államokbeli, kínai és nemzetközi vállalatok azonosítását, amelyek a lázadók kezén lévő vagy a kormány felügyelete alól kikerült bányák kizsákmányolásából gazdagszanak meg.

A megnevezés és megbélyegzés eszköze azonban itt nem elegendő. Nagyon fontos, hogy tilalmat vezessenek be ezen ásványoknak a műszaki eszközökben, ékszerekben és más, világszerte általánosan elterjedt termékekben történő felhasználására, valamint az ilyen termékek kereskedelmére, és hogy ezt szigorúan ellenőrizzék is.

Ezenkívül az Európai Uniónak a KDK-ban meg kell erősítenie az EUSEC-et (az EU tanácsadó és segítségnyújtási missziója a biztonsági reformért) és az EUPOL-t (az EU rendőrségi missziója), és meg kell nekik adnia a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy valódi változást tudjanak elérni a biztonság területén. Ennek elérése érdekében prioritást kell kapnia a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjának a képzés és cselekvés terén is a kongói parlament női képviselői és a kongói női szervezetek révén, és nemcsak az áldozatok védelme és a nekik való segítségnyújtás terén, hanem a béke megteremtésében, a törvények betartatásában, a korrupció és az emberi jogok megsértése elleni küzdelemben is döntő szerepet kell játszaniuk a nőknek.

  Marietje Schaake (ALDE) . – Elnök úr, valóban elmondhatatlanul szomorú, hogy az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekményeket követik el a nemzetközi közösség és az ENSZ felügyelete alatt. Nekünk itt az EU-ban fokoznunk kell erőfeszítéseinket és hatékonyabban kell együttműködnünk annak biztosítása érdekében, hogy az ENSZ azon alapértékek mentén cselekedjen, amelyeket itt az EU-ban vallunk. Stratégiai megközelítést kell alkalmaznunk.

Nem reagálhatunk hallgatással, amikor tudjuk, milyen szörnyű bűncselekményeket következnek el. Felelősségteljesebbnek kell lennünk, és fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy ne kelljen még több áldozatot gyászolnunk. Segítenünk kell az afrikai intézményeket saját megoldásaik megtalálásában, valamint a korrupció elleni küzdelemért és a büntetlenség megszüntetéséért való felelősségvállalásban. Ehhez megvannak az eszközeink, amelyeket már mások is említettek: a Cotonou-i Megállapodás és a Nemzetközi Büntetőbíróság.

Véget kell vetni a véres gyémántok és ásványkincsek kereskedelmének. Ez a kereskedelem teszi lehetővé az afrikai országok különböző milíciái által elkövetett hihetetlenül erőszakos cselekményeket. A nemi erőszak mint háborús bűncselekmény csak egy a sok rettenetes bűncselekmény közül.

Határozott fellépéssel kell reagálnunk, és látva ezeket a kegyetlen bűncselekményeket nem szabad hallgatunk.

  Mariya Nedelcheva (PPE) . – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, minden fegyveres konfliktus katasztrofális következményekkel jár. Egy olyan konfliktus azonban, amely oly régóta tart, mint a kongói, és ahol a hadsereg részben gyermekekből áll, a nemi erőszakot pedig az egyik legáltalánosabb háborús fegyverként használják, nyilvánvalóan mutatja, hogy a jogállamiság teljes tagadásával állunk szemben. Ennek legújabb bizonyítéka az Észak-Kivuban július 28-án csoportosan elkövetett nemi erőszak.

Kongóiak ezrei számára évek óta a hétköznapi élet része a nők lelki, testi és szociális megsemmisítése. Ideje riadót fújnunk, mert a civil lakosság sérelmére a konfliktusövezeteken kívül elkövetett nemi erőszak egyre inkább terjed, és egyre elfogadottabbá válik. A büntetlenség elleni küzdelmet prioritássá kell tenni. Helyi és nemzeti szinten is javítani kell az emberekkel való kommunikációt, mivel a civil társadalom valódi részvételének hiányában az emberek folyamatosan gyanakvással fogják szemlélni a meghozott döntéseket és intézkedéseket. A kongóiaknak mindenképpen érezniük kell, hogy vannak, akik tesznek a változásért.

Ugyanakkor biztosítani kell, hogy a bűncselekmények elkövetői ne kerülhessenek pozícióba a biztonsági erőknél és az állami intézményeknél. A 2011-es választások lehetőséget jelentenek új projektek elindítására. A fő kihívások a következők: emberi jogi parlamenti bizottság létrehozása, az igazságszolgáltatás reformjának folytatása különös tekintettel az áldozatok védelmére, a korrupció elleni küzdelem – ezenkívül különösen oda kell figyelni az ásványkitermelésből és -kereskedelemből származó haszonra.

A közelmúlt eseményeinek fényében európai és nemzetközi szinten is újra kell értékelni és felül kell vizsgálni az EUSEC- és EUPOL-missziók emberi, műszaki és pénzügyi erőforrásait. Az intézményrendszer, jogrendszer és gazdasági rendszer újjáépítését szolgáló eszközök alapos felülvizsgálata, valamint az ENSZ eszközeinek fokozott összehangolása elő fogja segíteni az ország hosszú távú stabilizálását. Az emberi jogok védelme és a jogállamiság nélkül egy köztársaság nem lehet demokratikus. Biztosítsuk, hogy ez a helyzet ne maradhasson fenn, mert azzal végső soron magát a demokráciát érné támadás.

  Corina Creţu (S&D) . – (RO) Ez már a harmadik egymást követő év, amikor az Európai Unió állásfoglalást fogad el az emberi jogok megsértéséről a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ez annak a jele, hogy a Parlament valóban aggódik a helyzet miatt, de lássuk be, annak is, hogy nem vagyunk hatékonyak. 2008-ban elítéltük a nemi erőszak háborús fegyverként való alkalmazását. Az ENSZ becslései alapján az idei év első negyedévében átlagosan 14 nemi erőszakot jelentettek be naponta. Ehhez a szomorú listához idén július végén és augusztus elején újabb több mint 500 nőt kellett hozzáadnunk, akik öt nap alatt váltak tömeges nemi erőszak áldozataivá.

Az ENSZ képtelen véget vetni ennek a regionális szempontból óriás horderejű, erőszakos konfliktusnak - sokatmondó az a tény, hogy a világ legköltségesebb ENSZ békefenntartó erejének csapatai csak két héttel az atrocitások után értesültek a történtekről, habár katonai bázisuk csupán 30 kilométerre volt a helyszíntől.

A sors iróniája, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztossága éppen az atrocitások súlyosbodása előtt adta ki jelentését. Azóta kongóiak millióinak alapvető jogai sérültek súlyosan, az elkövetők nagy része pedig továbbra is büntetlen marad.

Véleményem szerint átfogó vizsgálatot kell lefolytatni a bűncselekmények felelőseinek megállapítására, ideértve a konfliktusban szintén érintett szomszédos országok, különösen Ruanda által elkövetett bűncselekményeket is. 1994-ben a Nagy Tavak régiójában népirtás történt, és most a bűnösök egy része a Ruandával foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszék előtt felel bűneiért. Véleményem szerint a konfliktusok és tömegmészárlások felszámolásának egyik alapvető előfeltétele a jog érvényesítése. Nem lehet békét teremteni igazságszolgáltatás nélkül. Ezt a volt Jugoszlávia, Sierra Leone és Kambodzsa példája is alátámasztja. Ezért úgy gondolom, hogy az ENSZ-jelentésnek meg kell teremtenie a Kongói Demokratikus Köztársasággal foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszék létrehozásának alapjait.

  Antonyia Parvanova (ALDE) . – Elnök úr, ma mindenképpen a kongói nők helyzetére kell irányítanunk a figyelmünket. Jól tudjuk, hogy a konfliktusövezetekben a nők a lakosság legkiszolgáltatottabb csoportja, és hogy a jelenlegi események pusztító következményei a nőket sújtják a legnagyobb mértékben.

Ahogy sok képviselőtársunk mondta, a nemi erőszak Kongóban egyre ijesztőbb méreteket ölt. Háborús fegyverként alkalmazzák a polgári lakosság terrorizálására, megtámadására, megsemmisítésére és megalázására. Elfogadhatatlan morális hiba lenne részünkről, ha szemet hunynánk, és nem vennénk tudomást a helyzetről. Túl sokat beszéltünk, de nem történt semmilyen hatékony intézkedés.

Őszintén remélem, hogy az EU és a tagállamok a jövőben a kongói helyzetre irányuló intézkedéseikkel képesek lesznek reagálni a problémára. Prioritást kell kapniuk a helyi szintű segítségnyújtási és támogatási szolgáltatásoknak az EU humanitárius és fejlesztési segélyei révén. A nemi erőszak háborús fegyverként való alkalmazása gyalázatos bűn, ami sajnos nem csak Kongóban fordul elő. Szilárdan hiszem, hogy az EU külügyi és humanitárius politikáiban prioritást kell kapnia a konfliktusövezetekben élő nőkkel és lányokkal szembeni szexuális erőszak elleni küzdelemnek.

  Anne Delvaux (PPE) . – (FR) Elnök úr, őszintén szólva azért szólalok ma fel, mert úgy látom, hogy az egy évvel ezelőtti felszólalásom a témában még mindig érvényes. Akkor rendkívüli sürgősségről, a büntetlenség elleni küzdelemről és a MONUC-misszió felülvizsgálatáról beszéltem. Most ugyanilyen megállapításokat teszünk és ismételgetünk, ahogy ismételgetjük a nemzetközi közösséghez és a kongói hatóságokhoz intézett felszólításainkat is, hogy cselekedjenek. Tehát az elmúlt egy év során semmi nem változott. Sőt, tragikus módon az erőszak csak még tovább fajult.

Felfogtuk, hogy számos jelentés számol be ártatlan áldozatok százairól, az emberek megalázásáról, bántalmazásáról, sőt, megcsonkításáról? A helyzet tovább romlik, és egyre több a kudarc: az állam kudarca, melynek, elsődleges feladata az állampolgárok védelme lenne; a MONUC kudarca; most pedig a MONUSCO kudarca, amely – úgy tűnik – nem tett semmiféle megelőző vagy reagáló intézkedést az idén nyáron Észak- és Dél-Kivuban elkövetett tömeges nemi erőszakra válaszul.

Meddig tűri még a nemzetközi közösség, hogy ilyesmik megtörténjenek? A jelen eseményei egy túlságosan is sokáig húzódó háború következményei. Az ENSZ főbiztosának az 1993 és 2003 közötti emberi jogi helyzetről szóló jelentése azt fogja megerősíteni, amit mindannyian jól tudunk: a KDK-ban a múltban rengeteg bűncselekményt követtek el. De most a jelennel kell foglalkoznunk. Legfőbb ideje, hogy számba vegyük a KDK-ban elkövetett összes bűncselekményt, ideértve a szexuális erőszakot is, amely a történelem folyamán soha és sehol nem öltött ekkora méreteket. A Joseph Kabila által megígért zéró toleranciának kéz a kézben kell járnia a zéró büntetlenséggel. Meg kell találni, hogy kik a felelősök az emberi jogok megsértéséért, és bizonyos esetekben a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell állítani őket. Ami a korábbi eseteket illeti,  Creţu asszonyhoz hasonlóan én is ismételten sürgetem a KDK-val foglalkozó Nemzetközi Büntetőtörvényszék létrehozását. A mi felelősségünk és a nemzetközi közösség felelőssége annak biztosítása, hogy igazságot szolgáltassanak a több százezer múltbeli és jelenbeli áldozatnak, mindenkinek, akik oly sok éve szenvednek ebben a tragikus sorsú országban.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE) . – (ES) Elnök úr, az ENSZ békefenntartó műveletekért felelős főtitkár-helyettese szerint évente 15 000 nemi erőszak fordul elő Kongóban, és az esetek többségében a nemi erőszakot háborús fegyverként alkalmazzák a nők és lányok ellen. Ez év júliusa óta több mint 500 nemi erőszakot jelentettek, és az ENSZ nem tett hatékony lépéseket. Az ENSZ beismerte, hogy részben felelős a lakosság védelmének elmulasztásáért.

Ahogy ma ön is elismerte, a Monusco-misszió nem működőképes. Szeretném megkérdezni, vannak-e adatok arra nézve, hogy miért nem. Fel kell szólítanunk arra, hogy a felelősök vállalják ezért a felelősséget, és új intézkedéseket kell hozni.

Európának együttműködés és nemzetközi nyomás révén tennie kell annak biztosításáért, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban megszűnjön a büntetlenség, és hogy az ország keményen fellépjen az ilyen jellegű barbárság ellen.

Hálás lennék, ha megválaszolná a kérdésemet: tudjuk, hogy miért nem működőképes az ENSZ-misszió? És milyen lépéseket fogunk tenni most?

  Licia Ronzulli (PPE) . – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Kongói Demokratikus Köztársaságot évtizedek óta kizsákmányolás és erőszak sújtja. Már számos alkalommal elmondtuk, de érdemes még egyszer elismételni: az erőszak most főként a nőket érinti, és sajnálatos módon a gyermekeket is, ahogy azt a nemzetközi szervezetek számos jelentése is alátámasztja.

A nők elleni szexuális erőszakot gyakran háborús fegyverként alkalmazzák, és senkit nem kímélnek. A számadatok megdöbbentőek: hozzávetőlegesen 1 100 nemi erőszakot jelentenek havonta. Ma arra hívjuk fel a figyelmet, hogy júliusban és augusztusban 500  nőt erőszakoltak meg, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az ENSZ békefenntartó misszió tevékenysége nem megfelelő, ahogy azt nemrég képviselőtársam, Matera asszony is megállapította.

Ennek a helyzetnek véget kell vetni. Az áldozatok száma napról napra nő. A büntetlenség burjánzása és a borzasztóan gyenge vagy talán egyáltalán nem is létező jogrendszer: ezek az okai annak, hogy a kormány csekély figyelmet szentel a szexuális erőszak problémájának.

Tudjuk, hogy több hallgató áldozat van annál, mint ahánynak van bátorsága elmondani a tényeket. A szexuális erőszakkal társult atrocitások következtében sok áldozat képtelenné válik mindennapi tevékenységei elvégzésére, és a társadalmi integráció eszközei még mindig hiányoznak.

Az erőszakspirált meg kell szüntetni, és nekünk mindent meg kell tennünk ennek érdekében. Végezetül pedig szeretnék idézni egy mondást: ha igaz, hogy a nők képzése az egész nemzet képzését jelenti, akkor az is igaz, hogy a nők megerőszakolása az egész nemzet destabilizálását jelenti.

  Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE) . – (PL) A Kongói Demokratikus Köztársaságról folytatott mai vita cáfolhatatlanul mutatja, milyen rossz az emberi jogi helyzet ebben az országban. A média évek óta világszerte folyamatosan hírt ad a Kongóban elkövetett bűncselekményekről. A Kongói Demokratikus Köztársaságban a legszörnyűbb bűncselekményeket követik el az alapvető emberi jogok ellen. Becslések szerint körülbelül 4 millió ember vesztette életét a kongói konfliktusok során. Mintegy 3,5  millió embert kényszerítettek otthona elhagyására.

A kongóiaknak nap mint nap szörnyűségekkel kell szembenézniük: gyilkosság, nemi erőszak, gyermekrablás, gyermekkatonák besorozása. Ezért az egész nemzetközi közösség és különösen az Európai Unió kötelessége küzdeni azért, hogy a kongói hatóságok hatékony lépéseket tegyenek a gyilkosságok és üldöztetések azonnali felszámolására. Nem hagyhatjuk cserben az áldozatokat. Legfőbb ideje, hogy Európa felébredjen, és hatékony intézkedéseket tegyen.

  Alf Svensson (PPE) . – (SV) Elnök úr, nem kell ismételgetnünk, hogy milyen atrocitások érték és érik a kongói népet, és nyilvánvalóan szégyen, hogy a nemzetközi közösség nem képes véget vetni ennek a helyzetnek. Szégyen az EU-ra, az Európai Parlamentre és tagállamainkra nézve is – arra az Európára nézve, amelyet oly sok kapcsolat fűz Afrikához.

Különleges külügyi apparátusunk van, amivel parádézunk. Szeretnénk, ha ez a külügyi apparátus reagálna a kongói helyzetre – jogunkban áll ezt elvárni. Ha arról beszélünk, hogy mire is való ez a külügyi apparátus, akkor mindig elhangzik a „cselekvés” szó, és éppen ezt a cselekvést akarjuk látni Kongóban a béke megteremtése és a megbékélés érdekében. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy ki kell deríteni, kik állnak az atrocitások mögött, és a felelősöket nyilvánosan meg kell bélyegezni az egész világ előtt. Ez véleményem szerint eddig nem igazán történt meg.

  Anna Záborská (PPE) . – (SK) Az Európai Parlament bizottságaiban és itt a strasbourgi plenáris ülésen már számos alkalommal beszéltünk a kongói helyzetről, amelyet elég nehéz összeegyeztetni az ország nevével, amely szerint egy demokratikus köztársaságról van szó.

A nők és gyermekek elleni nemi erőszak az emberiség elleni bűncselekmény, annál is inkább, mivel háborús fegyverként alkalmazzák. Kongóban ráadásul férfiakat is megerőszakolnak. Ezzel nemcsak az emberi méltóságot tiporják sárba, hanem a társadalmi kapcsolatokat is megsemmisítik. Ezek a férfiak többé nem tudnak részt venni a társadalmi életben – elrejtőznek valahol az erdőben, és ott élnek. Megkérem az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az általunk megtett lépésekről, és amennyiben szükséges, kérje ki az ENSZ véleményét e lépések hatékonyságáról és arról, hogy kell-e változtatnunk.

  Marc Tarabella (S&D) . – (FR) Elnök úr, azon a napon katonák támadták meg a falut, ahol Nadine és családja élt. Nadine bátyjára ráparancsoltak, hogy erőszakolja meg Nadine-t az egész falu szeme láttára. A fivér erre nem volt hajlandó, ezért megölték. Aztán a katonák kényszerítették Nadine-t, hogy igya meg a saját vizeletét, majd megölték három kisgyermekét, akik négy, kettő, illetve egy esztendősek voltak. Aztán a katonák sorban megerőszakolták Nadine-t, hogy a vaginája és ánusza közötti hártya szétrepedt. Végül megöltek egy terhes asszonyt, a magzatot megfőzték, és kényszerítették a falu lakóit, hogy egyék meg. Nadine-nak sikerült elmenekülnie, és orvosi kezelést kapott, de vajon hány Nadine-hez hasonló fiatal nőnek nem sikerül megszöknie?

Ez nem csak legenda. Ezek a realitások egy horrorisztikus országban. Ez történik Kongóban immár 10 éve. Már fogadunk el állásfoglalást ebben a témában, és én decemberben is beszéltem róla, de a helyzet nem változott, továbbra is a büntetlenség a szabály. Az ENSZ Biztonsági Tanácsát hatékonyabb cselekvésre szólítom fel, a MONUSCO-t pedig a civil lakosság tényleges védelmére. Chastel úrhoz és képviselőtársamhoz, De Keyser asszonyhoz hasonlóan én is felszólítom az Európai Uniót egy, az Egyesült Államokban nemrég elfogadotthoz hasonló törvény elfogadására, amely tiltaná a csempészett ásványkincsekből gyártott termékek importját, és ezzel elzárná a lázadó csoportok pénzforrásait.

  Cristian Dan Preda (PPE) . – (RO) Margot Wallström, az ENSZ fegyveres konfliktusban nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakkal foglalkozó különleges képviselője a „nemi erőszak országának” nevezte Kongót. Valóban igaz, hogy ha megnézzük a különböző szervezetek által rendelkezésünkre bocsátott számadatokat, csak barbárságot, borzalmakat és elfogadhatatlan szenvedéseket látunk. Ez év első negyedévében naponta 14 nőt erőszakoltak meg, július 30. és augusztus 2. között több száz nőt és gyermeket kínoztak meg, 1996 óta összesen 200 000 áldozata volt a szexuális erőszaknak.

Ahogy mondtam, a számadatok mögött elviselhetetlen szenvedések vannak, annál is inkább, mert 10 év telt el azóta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsnak 1325. számú határozatát elfogadták. Véleményem szerint el kell gondolkodnunk, milyen szankciókat alkalmazzunk a Demokratikus Front Ruanda Felszabadításáért szervezet ellen.

  Maroš Šefčovič a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, szeretném megköszönni a tisztelt képviselőknek a részvételt, az új ötleteket és új javaslatokat. Szeretném megköszönni azt is, hogy a kongói helyzetet ilyen konkrét kifejezésekkel írták le, hiszen nem szabad elfelejtenünk, milyen bonyolult a helyzet.

A képviselők egyértelműen azt az üzenetet küldték a Bizottságnak, hogy a stabilizációnak, a konszolidációnak, a jogállamiság előmozdításának és az emberi jogi helyzet kezelésének továbbra is az Európai Unió, a főképviselő és a Bizottság kiemelt prioritásának kell maradnia.

A Bizottság a rendelkezésére álló különböző eszközökkel – ideértve a fejlesztési együttműködést és az európai kezdeményezést a demokráciáért és az emberi jogokért, hogy csak kettőt említsek – továbbra is támogatni fogja a kongói hatóságokat és a kongói népet.

A Bizottság továbbra is közre fog működni az igazságszolgáltatás strukturális reformjában, amelyre már előirányoztunk 40 millió eurót, és amelyen már 2003 óta dolgozunk. Különböző további programok is kidolgozás alatt állnak, amelyek az igazságszolgáltatás kapacitásának megerősítésére irányulnak, hogy erős és világos igazságszolgáltatási rendszer jöhessen létre, amely hozzá fog járulni a büntetlenség felszámolásához, amelyet a mi véleményünk szerint sem tűrhetünk tovább a jövőben.

A Bizottság helyszíni szakértői révén szorosan figyelemmel követi az országban tartózkodó emberi jogi aktivisták helyzetét, és továbbra is így fog tenni. Ezenkívül különböző civil társadalmi szervezetek munkáját is támogatjuk ezen a területen. Ezért Kinshasába kineveztük egy különleges összekötő tisztviselőt az EU emberi jogi aktivistákra vonatkozó iránymutatásai végrehajtásának nyomon követésére.

Ami a szörnyű bűncselekményeket és a szexuális erőszakot illeti, a Bizottság továbbra is küzd az erőszak ellen, és támogatja a szexuális erőszak elleni kongói nemzeti stratégia végrehajtását. Teljesen egyetértek Önökkel abban, hogy meg kell vizsgálnunk, hogy működik-e ez a stratégia, és hogy hogyan tudnánk nemzetközi partnereinket a jövőben jobb eredmények elérésére ösztönözni.

Elnök úr, a mai vitában megállapítást nyert, hogy az Európai Unió óriási erőfeszítései ellenére még mindig létezik a szörnyű erőszak a KDK-ban, és mindannyian tisztában vagyunk a probléma súlyosságával. Ezért a jövőben hatékonyabban kell dolgoznunk; meg kell találnunk a módját, hogyan ösztönözzük afrikai és nemzetközi partnereinket arra, hogy fókuszáljanak erre a problémára, hogy a jövőben ne kelljen megismételnünk ezt a nagyon szomorú vitát.

  Olivier Chastel Catherine Ashton (a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) nevében – (FR) Elnök úr, miniszter úr, válaszomban három kiegészítő megjegyzést szeretnék tenni.

Először is, ami a MONUSCO-t illeti, sokan beszéltek a MONUSCO szerepéről vagy inkább a passzivitásáról. Számos alkalommal óvtunk a MONUSCO idő előtti visszavonásától, hiszen az vákuumot teremtene, és még tovább ronthatná a biztonsági helyzetet a konfliktus sújtotta övezetekben. Általánosságban szólva és elvonatkoztatva az atrocitásoktól csak üdvözölni tudjuk azt, ahogyan az ENSZ kongói missziója meghosszabbításának témáját kezelte. Ahogy tudják, az ENSZ-ben tárgyaltak az új megbízatásról, és a kongói kormány a maga részéről ragaszkodott a részleges visszavonáshoz. A Biztonsági Tanács ezért 2010. június 30-án beleegyezett az ENSZ-békefenntartók számának kétezerrel történő csökkentéséhez, azaz a helyszínen tartózkodó katonák számát 21 500-ról 19 500-ra csökkentették. Kinshasa további csökkentést követelt, de az ENSZ ezt megtagadta.

A mai vitából kiderült, hogy mindannyian szeretnénk a felelősöket megtalálni, és üdvözöljük a tényt, hogy az ENSZ beismeri saját hibáit. Meg kell azonban értenünk, milyen bonyolult helyzetben van a MONUSCO, és fel kell szólítanunk a KDK hatóságai és az ENSZ közötti nagyobb összehangolásra. Véleményünk szerint a MONUSCO visszavonása most jelentősen rontaná a kongói nép helyzetét, és hátráltatná a régió stabilizációs folyamatát.

Második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy tulajdonképpen mit is tesz az Európai Unió az igazságszolgáltatás reformjának, valamint a büntetlenség és a nemi erőszak elleni küzdelemnek a támogatásáért. Šefčovič biztos úr éppen most beszélt erről. Az Európai Unió számos szinten cselekszik, többek között a EUPOL és a EUSEC révén. Szeretnék még valamit hozzátenni, mert úgy gondolom, hogy az intézményeink által létrehozott eszközök sem nem hiányosak, sem nem minimálisak, de talán lehetőséget kell teremteni alkalmazásuk értékelésére. A Walter Stevens belga nagykövet vezette politikai és biztonsági bizottság pár héten belül a KDK-ba fog utazni a két misszió értékelésére.

Harmadik és egyben utolsó megjegyzésem az, hogy Tarabella úr és más képviselők is helyesen hangsúlyozták a KDK ásványkincseinek illegális kitermelését, ill. azt, hogy ezt a problémát kezelnünk kell, hiszen összefüggésben áll a Kongóban uralkodó erőszakkal, mivel abból finanszíroznak bizonyos lázadó csoportokat. Ezt a problémát az EU nagyon szorosan nyomon követi. Ezenkívül, ahogy Önök közül is sokan javasolták, alaposan elemezni fogjuk az Egyesült Államokban nemrég elfogadott törvényt, melyet sokszor említettek ebben a vitában.

Túl korai lenne még elemezni Kabila elnöknek az ásványkitermelés – különösen a kivui ásványkitermelés – beszüntetésére vonatkozó döntését. Jelen pillanatban csak annyit tudunk mondani, hogy e bányák bezárása üdvözlendő, mivel azt mutatja, hogy a KDK legfelsőbb hatóságai valóban elkötelezték magukat az illegális ásványkitermelés elleni küzdelem mellett. Világos azonban, hogy ezt az intézkedést majd csak későbbi hatásai fényében lehet elemezni. Nemcsak a lázadó csoportok finanszírozására gyakorolt hatásokat kell majd megvizsgálni, hanem azt is, hogy a hatóságok át tudják-e venni az ellenőrzést, valamint meg kell vizsgálni az emberek társadalmi-gazdasági jólétére gyakorolt hatásokat is.

ELNÖKÖL: Gianni PITTELLA
alelnök

  Elnök. – Hat állásfoglalási indítvány került előterjesztésre 1 az eljárási szabályzat  110. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

A vitát lezárom.

A szavazásra az októberi első ülésen kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D) írásban. – (LT) Az Európai Tanács szeptember 16-án elfogadott következtetései szerint az EU számára nagyon fontos az Afrikával való együttműködés megerősítésére való felkészülés, valamint a nemzetközi emberi jogi jogsértések és humanitárius jogi jogsértések csökkentésére való törekvés. Az emberi jogi jogsértések tekintetében kiemelt figyelmet kell szentelni a Kongói Demokratikus Köztársaságnak. A kongói hadsereg csapatai sok civilt öltek meg, erőszakos akcióikkal és a nők, illetve gyermekek elleni szexuális erőszakkal félelemben tartják a társadalmat, a nemi erőszakot háborús fegyverként alkalmazzák. Ezért a Kongói Demokratikus Köztársaságra vonatkozó, az emberi jogok védelméről és a jog érvényesüléséről szóló európai parlamenti állásfoglalás-tervezet célja, hogy minden lehetséges koordinált fellépés megtörténjen e szörnyű bűncselekmények megfékezésére. Fontos a régió békéjének és stabilitásának előmozdítása, valamint a médiával és a társadalommal való szoros és rendszeres, nemzeti szintű együttműködés a bűncselekmények számának csökkentése és további bűncselekmények felderítése céljából. Szeretném hangsúlyozni, hogy küzdenünk kell a büntetlenség ellen, és biztosítanunk kell a civil lakosság – különösen a nők és gyermekek – védelmét a nemzetközi emberi jogi jogsértésekkel és humanitárius jogi jogsértésekkel szemben, beleértve a szexuális és nemi alapú erőszak minden formáját. A nemek közötti esélyegyenlőség szempontját integrálni kell az EU és a partnerországok közötti együttműködés minden szintjébe.

  Joanna Senyszyn (S&D) írásban. – (PL) A közelgő EU–Dél-afrikai Köztársaság és EU–Afrika csúcstalálkozóknak fordulópontot kell jelenteniük a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó erőszak felszámolásában. Azonnal végre kell hajtani az emberi jogi jogsértések megfékezését szolgáló nemzetközi intézkedéseket. A régióban évek óta folyik a tömegmészárlás, a nemi erőszak és az öldöklés. A törzsek háborúja egyre rosszabb és rosszabb lesz. Jelenleg mindenki háborúzik mindenkivel.

Ennek árát, ahogy az lenni szokott, főként a civil lakosság fizeti meg, köztük több millió gyermek. Kongóban percenként meghal egy gyerek. A legtöbb gyerek betegség vagy alultápláltság következtében hal meg. Mindannyian tudatában vagyunk ennek a problémának. Segítséget kell nyújtanunk az ott élőknek. Ehelyett azonban megdöbbentő tehetetlenségről és butaságról teszünk tanúbizonyságot. Lengyelországban 2008-ban 650 iskola vett részt a „Mentsük meg a kongói gyermekeket” elnevezésű kampányban. 470 000 zlotyt gyűjtöttek össze, és ezt az összeget elküldték a Kongói Demokratikus Köztársaságba a nélkülöző gyermekeknek.

Az Eurobarometer szeptember 13-án közétett felmérése szerint az európaiak 89%-a határozottan támogatja, hogy segélyeket adjunk a fejlődő országoknak. Az egyes országok és a világszervezetek erőfeszítései ellenére nem érzékelhető a helyzet javulása. Nem szabad, hogy állásfoglalásunk ismét csak a jókívánságok kinyilvánítása legyen. Állásfoglalásunknak a fontos és sürgős cselekvésre irányuló világos tervnek kell lennie. Olyan cselekvés tervének, amellyel az Unió meg fogja védeni az emberi jogokat és a jog érvényesülését, és amely közelebb visz minket a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE) írásban. – (PL) Ma a nemzetközi humanitárius jog alapvető normái tiszteletben tartásának hiányával foglalkozunk a Kongói Demokratikus Köztársaság viszonylatában – ez az ország csak nevében demokratikus. Határozottan elítélem a nők és gyermekek ellen nemrég elkövetett tömeges nemi erőszakot, valamint a dél-kongói ártatlan civil lakosság ellen elkövetett erőszak valamennyi egyéb formáját. A 2008-ban és 2009-ben jelentett 15 000 nemi erőszak, valamint az ez év július végén és augusztus elején elkövetett nemi erőszak esetei a bűncselekmények büntetlenségéről is tanúskodnak, amely mélyen gyökerezik az ország kultúrájában. A szexuális erőszakot háborús fegyverként alkalmazzák, és ezt háborús bűncselekményként és az emberiség elleni bűncselekményként kell büntetni. A régió konfliktusában érintett valamennyi oldalt felszólítom, hogy vessenek véget a szexuális erőszak valamennyi formájának és az egyéb emberi jogi jogsértéseknek, valamint tegyék lehetővé a humanitárius szervezetek számára, hogy eljussanak a segítségre szoruló civil lakossághoz. Követelem, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya a nemzetközi intézményekkel együttműködve folytassa erőfeszítéseit a büntetlenség elleni küzdelem terén, és azonnal indítson vizsgálatot a legújabb támadásokról, valamint biztosítsa az elkövetők bíróság elé állítását.

  Zbigniew Ziobro (ECR) írásban. – (PL) A kongói konfliktus kétségkívül az elmúlt évtized egyik legkegyetlenebb konfliktusa. A nemzetközi közösség széles körű nyomásgyakorlása ellenére a helyzet a legkisebb mértékben sem javult. Ezt bizonyítják a konfliktusban érintett valamennyi fél által elkövetett brutális emberi jogi jogsértésekről szóló újabb és újabb jelentések. Továbbra is hétköznapi gyakorlatnak számítanak a gyilkosságok, a kínzás, a szexuális erőszak, az ellenzék és az emberi jogi aktivisták elnyomása, a támadások, az üldözések és a kegyetlen kínzások. Nem kímélik a gyerekkatonákat sem – rengeteg gyereket kényszerítenek arra, hogy álljanak be harcolni. A háborús taktika szerves része lett a különösen barbár módon elkövetett szexuális erőszak, melyet válogatás nélkül követnek el kislányokon, idősebb embereken és férfiakon is. A nemzetközi közösség – ideértve az ENSZ-t és az Európai Uniót is – a mai napig nem volt képes átvenni a helyzet felett az uralmat, és véget vetni a kongói tömegmészárlásnak. Ez a helyzet teljes mértékben elfogadhatatlan. Határozott lépésekkel kell nyomást gyakorolni a kongói hatóságokra. A kongói kormánynak el kell ítélnie a bűnösöket. A kongói kormánynak biztosítania kell az elkövetők felelősségre vonását, és biztonsági intézkedéseket kell foganatosítania a polgárok érdekében. Az áldozatoknak segítségre és a rend helyreállítására van szükségük. Létfontosságú a jó egészségügyi ellátás. Sok-sok évre lesz szükségük, amíg felépülnek az őket ért számos kegyetlenség után, és sokan közülük örökre ki lesznek rekesztve a normális társadalmi életből. Az ő jólétüknek prioritásnak kell lennie mind a kongói hatóságok, mind a nemzetközi közösség számára.