Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2932(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0549/2010

Viták :

PV 21/10/2010 - 11.3
CRE 21/10/2010 - 11.3

Szavazatok :

PV 21/10/2010 - 12.3
CRE 21/10/2010 - 12.3

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0390

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2010. október 21., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

11.3. Az Észak-Kaukázus, különösen Oleg Orlov ügye
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. − A következő napirendi pont az Észak-Kaukázussal kapcsolatos hat állásfoglalási indítvány vitája, különös tekintettel Oleg Orlov ügyére(1).

 
  
MPphoto
 

  Heidi Hautala, szerző. − Elnök úr! El szeretném mondani, hogy az észak-kaukázusi helyzettel és különösen Oleg Orlov ügyével kapcsolatos állásfoglalás hosszú időre visszatekintve egyike a tisztelt Ház által elfogadott legkiválóbb állásfoglalásoknak.

Az Észak-Kaukázusban uralkodó tragédiát az utóbbi években mindent átható emberi jogi sérelmek mélyítették tovább. Az emberi jogok megsértése a mai napig hatással van a csecsenföldi, oszétiai, dagesztáni, észak-oszétai és kabard-balkárföldi közösségek mindennapjaira.

Az erőszak még korántsem ért véget. Csak a múlt kedden legalább hat ember vesztette életét a csecsen parlament grozniji épületét ért támadásban. Legalább tizenheten megsérültek, főként civilek. Szeptember 19-én tizenheten haltak meg, és sokan megsebesültek egy bombázásban Vlagyikavkazban, Észak-Oszétia fővárosában.

A múltbeli tragédiákról sem adtak még számot. A beszláni áldozatok családjai még mindig nem tudják, hogy mi történt a gyermekeikkel és a szeretteikkel, hogyan haltak meg, és hol van a holttestük.

Azon túl, hogy az erőszak és a büntetlenség ördögi köre felzaklatta és megbénította ezeket a közösségeket, a helyzettel való megbirkózás kudarcának következtében az erőszak az észak-kaukázusi köztársaságok határain túlra is átterjedt.

A moszkvaiak a közelmúltban ismerték meg a terrorizmus okozta traumát, a csecsen menekültek pedig üldöztetéstől, sőt gyilkosságtól tartanak Európában. Még a fővárosban, Moszkvában és Szentpéterváron is tűnnek el emberek, ahogy az elmúlt év történései mutatják.

Van egy pont, ahonnan ez nem mehet tovább. A Szaharov-díjat 2009-ben elnyerő Orlov úr ellen indított büntetőeljárás jelentheti azt a pontot, amikor Európa végre kijelenti: ami sok, az sok.

Az EU-nak most az Európa Tanáccsal együttműködésben kell cselekednie az észak-kaukázusi emberi jogi sérelmek jogorvoslatáról szóló, Dick Marty által készített kiváló jelentéssel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 

  Marietje Schaake, szerző. − Elnök úr! Buzek elnök ma bejelentette, hogy kinek ítélték oda az idei Szaharov-díjat. Ez a díj a gondolat szabadságát testesíti meg, az egyik alapvető európai szabadságot és jogot, amelyért mi mindenütt a világon kiállunk a polgáraink nevében.

A Nobel-békedíj odaítélése kapcsán Buzek elnök határozottan felszólította Kínát Liu Hsziao-po szabadon bocsátásra, és kijelentette: „a szabadság nem fenyegetés, viszont rengeteg dolog van, ami fenyegetést jelenthet a szabadságra”. Ez mindazokra is érvényes, akik az észak-kaukázusi térségben védelmezik az emberi jogokat.

A Szaharov-díj tavalyi kitüntetettjei, Oleg Orlov, Szergej Kovaljev és Ljudmila Alekszejeva, a Memorial tagjai nem vehették át személyesen a díjat, mert veszélyben forgott a szabadságuk. Az EU mérhetetlenül sokat fektet az Oroszországgal fennálló kapcsolataiba, amellyel az Európa Tanács és az EBESZ is összeköt bennünket.

Oroszország ugyan elkötelezte magát az emberi jogok és a jogállamiság védelme és támogatása mellett, de még hosszú út áll előttünk ennek érvényesítéséig. Gyakori az újságírók és a civil aktivisták megfélemlítése, rendszeresen tűnnek el jogvédők, nem valósul meg a szólásszabadság, még az interneten sem. A jogállamiság hiányának következtében az Orosz Föderációból húszezer ügy vár döntésre az Emberi Jogok Európai Bíróságánál.

Oroszországnak megvan a joga a terrorizmus elleni harcra Észak-Kaukázusban, azonban a jogállamiság fenntartása nélkül ennek a várttal ellentétes hatása lehet a stabilitásra. Oroszországnak valójában nincs mentsége arra, hogy az emberi jogok iránti elköteleződése ellenére cselekedjen.

Örömmel tekintünk elébe, és gondoskodni fogunk róla, hogy a Memorial képviselői szabadon kereshessék fel ezt a Parlamentet, ezzel egyben az Észak-Kaukázus összes polgárának jogait és szabadságát szimbolizálva.

 
  
MPphoto
 

  Mitro Repo, szerző. − (FI) Elnök úr! Nagyon aggódom az emberi jogi aktivistákat Oroszországban egyre jobban körülvevő félelem miatt. Támogatnunk kell Oleg Orlovot, akinek tavaly odaítéltük a Szaharov-díjat. Orlovnak az az egyetlen bűne, hogy felemelte a szavát az emberi jogokért Oroszországban.

Az EU-ban is sértenek meg alapvető jogokat, azonban ami Oroszországban történt, az alapjaiban különbözik ettől. A terrorizmus és a radikális szélsőségek minden formája ellen küzdenünk kell a rendelkezésünkre álló összes törvényes eszközzel, és egyben a civil társadalom nyújtotta megoldásokkal is élnünk kell. Ne legyen többé elnyomás Észak-Kaukázusban: párbeszédre van szükség helyette. Meg kell szűnnie a további bűnözésnek; ehelyett a törvények és az emberi jogok nagyobb mértékű tiszteletben tartására van szükség.

Az igazságszolgáltatás minden esetben objektív és szubjektív is egyben. Észak-Kaukázus esetében ez azt jelenti, hogy a bűnözőket el kell ítélni, a bűnözés áldozatainak igényeit pedig figyelembe kell venni. E jelentés elfogadásával világosan, ellentmondásmentesen fejezzük ki, hogy támogatjuk Orlovot és mindazokat, akik az emberi jogok nevében harcolnak. Az emlékezetünkben kell tartanunk ezt az esetet, amikor új kapcsolatokról tárgyalunk az EU és Oroszország között. Oroszországnak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, hogy hiteles szereplő lehessen Európában, és el kell fogadnia az európai szellemiséget: azt, hogy Európa az emberek oldalán áll, nem pedig velük szemben.

 
  
MPphoto
 

  Ryszard Czarnecki , szerző. – (PL) A kommunista időkben, a lengyel Szolidaritás mozgalom emberi jogokért és demokráciáért folytatott harcának az idején széles körben elterjedt a következő jelmondat: „nincs szabadság szolidaritás nélkül”. Napjainkban, az észak-kaukázusi történésekkel – és a másutt, Oroszország más részeiben történtekkel – összefüggésben elmondható, hogy nincs stabilizáció jogállamiság nélkül.

Nagyon fontos, hogy együtt kezeljük e két jelenséget. Nem tárgyalhatunk gazdasági és politikai kapcsolatokról Oroszországgal az emberi jogok kérdésének figyelmen kívül hagyásával, ugyanis esetükben – a közlekedőedények működéséhez hasonlóan – összefüggő rendszerről van szó, nem két különböző dologról. Az elemi őszinteség azt diktálja, hogy ne csak az Oroszországgal – ezzel a hatalmas országgal – való kapcsolatok javításáról beszéljünk, hanem az emberi jogok tiszteletben tartását is várjuk el Moszkvától, valaki olyannak az esetét is beleértve, aki elnyerte a Szaharov-díjat. Ez az eset páratlan arculcsapása az Európai Parlamentnek és az Európai Uniónak.

 
  
MPphoto
 

  Marie-Christine Vergiat, szerző. (FR) Elnök úr! E hozzászólással szeretném kihasználni az alkalmat és azt kérni, hogy együtt gondoljuk végig, milyen célt is szolgál a Szaharov-díj.

Elsőként szeretném megköszönni kollégáimnak, és különösen Hautala asszonynak, hogy válaszoltak az Orlov úr aggasztó helyzetével kapcsolatos kérésemre. Igen, Orlov úr a Memorial három vezetőjének egyike, és e szervezetnek ítéltük oda tavaly a Szaharov-díjat.

A díj átadásával azoknak az elkötelezettségét jutalmaztuk, akiknek továbbra is van merszük a csecsenföldi helyzet feltárásához. A díj odaítélése szimbolikus volt, mivel néhány hónappal egy olyan gyilkosság, Natalja Esztyemirova meggyilkolása után történt, amelyet Orlov úr mélyen elítélt. Tudtuk, hogy a csecsen elnök az ellene indított eljárás miatti gyűlölettől hajtva perli Orlov urat. 2010 januárjában Orlov urat és a Memorialt bűnösnek találták, mi pedig semmit sem szóltunk. Július 6-án Orlov urat ismét megvádolták, most pedig hároméves börtönbüntetésnek néz elébe.

A Szaharov-díj odaítélésével a demokráciáért és az emberi jogokért harcoló férfiak és nők munkáját szeretnénk kiemelten elismerni, és azzal, hogy nekik ítéljük a díjat, egyben a védelmünkbe is vesszük őket.

De mit tettünk Orlov úrért és mindazokért, akik az emberi jogokat védik Oroszországban és Csecsenföldön? Hogyan alakítottuk az EU párbeszédét annak érdekében, hogy az Észak-Kaukázusban végre tiszteletben tartsák az emberi jogokat? Meddig tűrhetjük szó nélkül, hogy még egy évvel Esztyemirova asszony meggyilkolása után sem történtek jogi lépések? Meddig tűrhetjük az emberi jogok védelmezőinek elrablását, bántalmazását vagy eltűnését a bíróságok bármiféle reakciója nélkül?

Már-már úgy érzem, azt kellene kérdeznem, hogy milyen célt is szolgálunk mi, ha ülésről ülésre anélkül ítéljük el az emberi jogok megsértésének eseteit, hogy azzal megakadályoznánk a Bizottságot feltételezetten konstruktív párbeszédeinek folytatásában, és tovább hallgatjuk a beszámolókat arról az előrehaladásról, amely csupán az emberi jogok és az igazságszolgáltatás terén nem érzékelhető? Mikor szakítunk ezeknek az állítólag alapvető értékeknek a bizonyos tagállamok gazdasági és politikai érdekeit szolgáló megtagadásával? Sokkal hitelesebbek lennénk, hölgyeim és uraim, ha üléseink nem szorulnának az utolsó helyre csütörtök délutánonként, és többen követnék az itt zajló vitákat.

 
  
MPphoto
 

  Bernd Posselt , szerző. – (DE) Elnök úr! Az Észak-Kaukázus előbb a cári gyarmatpolitika áldozata, majd a sztálini rezsim idején népirtási kísérlet áldozata volt, a Szovjetunió összeomlása után pedig sajnos két szörnyű háború is zajlott a területén, amelyek egészen a népirtásig mentek a csecsenekhez hasonló kis nemzetek esetében. Ma is olyan térségről beszélhetünk, ahol olyan kis zsarnoki csatlós rezsimek követnek el durva emberi jogi jogsértéseket, mint a Kadirov-rezsim. Minden oldalról elítéljük a terrorizmus összes formáját, de e rezsimnek semmi köze a demokráciához és a jogállamisághoz.

Ezért ahhoz, hogy urai lehessünk a helyzetnek, háromoldalú együttműködésre van szükségünk az Európa Tanács és a hozzá tartozó Emberi Jogok Európai Bírósága, az Európai Parlament mint az Európai Unió motorja, valamint a térség emberi jogi szervezetei között, hogy együttesen próbálhassuk védeni a régiót az orosz hatalommal szemben. A Memorial emberi jogi szervezet központi szerepet játszik e tekintetben. Ezért nemcsak azt követeljük, hogy azonnal hagyják békén Oleg Orlov urat, hanem támogatást követelünk és nyújtunk az emberi jogokért végzett dicséretes munkájához. Tartozunk ezzel neki és társainak, az észak-kaukázusi embereknek, és tartozunk vele meggyilkolt barátunknak és társunknak, Natalja Esztyemirovának, akit sokan személyesen is ismertünk, és akinek végre fel kell deríteni a meggyilkolását. Vele szemben is kötelességünk, hogy elérjük az emberi jogok tiszteletben tartását, és bevezessük a jogállamiságot az Észak-Kaukázusban.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Leszek Wałęsa , a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Oleg Orlov egyszer azt mondta, hogy az Észak-Kaukázus legnagyobb problémája az, hogy a hatalmon lévők a legfontosabb ügyet, az emberi jogok kérdését elutasítják. Az emberi jogok megsértése destabilizálja az észak-kaukázusi helyzetet, elnyújtja a konfliktust, csökkenti megoldásának esélyét, és valójában a földalatti terrorista tevékenységet támogatja.

Segítséget kell nyújtanunk a Memorialhoz hasonló emberi jogi szervezeteknek, mert létfontosságú tevékenységet végeznek a szilárd és szabad társadalom megteremtése érdekében, továbbá szükség van rájuk a valós és tartós stabilitás megteremtéséhez is. Tehát támogatnunk kell ezeket a szervezeteket. Továbbá el kell ítélnünk az Észak-Kaukázusban elkövetett felháborító cselekedeteket, fel kell szólalnunk az egyre több eltűnt érdekében, és nem feledkezhetünk meg azoknak a szenvedéseiről sem, akiknek el kellett hagyniuk lakóhelyüket.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Mirsky az S&D képviselőcsoport nevében.(LV) Köszönöm, elnök úr! Teljes mértékben támogatom az állásfoglalásnak azt a részét, amely szerint figyelemmel kell kísérni az emberi jogok helyzetét az Észak-Kaukázusban. Jól ismerem a kaukázusi helyzetet, mivel többször jártam a térségben. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy „az emberi jogok védelmezője” cím nem jogosítja fel Orlov urat arra, hogy gyilkossággal vádolja Csecsenföld elnökét. Orlov úr téved, ha azt hiszi, hogy a Szaharov-díj meggondolatlan állításokra ad felhatalmazást. Az Európai Parlamentnek nem kell Orlov ügyvédjeként fellépni. Hagyjuk, hogy Orlov bizonyítsa az igazát a bíróság előtt. Ha nem egy orosz bíróság, akkor az Európai Bíróság előtt. Nincs jogunk állást foglalni ebben a vitában. Meg kell adnunk a lehetőséget a bíróságoknak, hogy végezzék a munkájukat. Azonban szeretnék Orlovnak tanácsot adni – gondolkodjon, mielőtt megszólal. A rágalmazás bűncselekmény. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Adam Bielan , az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Paradox, hogy a 2010-es Szaharov-díj odaítélésének napján az egyik előző évi díjazott üldöztetéséről kell beszélnünk. Mint tudják, tavaly a Memorial szervezet más tagjaival együtt Oleg Orlov kapta a díjat a Csecsen Köztársaságban elkövetett orosz bűnökkel kapcsolatos igazságért folytatott, megalkuvást nem ismerő, bátor harcáért.

Ma arról a nem szűnő üldöztetésről beszélünk, amelynek Oleg Orlov ki van téve, mivel bátran követel magyarázatot Natalja Esztyemirova, a Memorial csecsenföldi vezetője halálának körülményeire. Ne feledjük, hogy Ramzan Kadirov „elnök” a Kreml támogatása nélkül nem tehette volna meg a lépéseit Orlov úr ellen. Ezért azzal a felhívással fordulok az Európai Unió hatóságaihoz, köztük a Bizottsághoz és a Tanácshoz: gyakoroljanak nyomást Medvegyev elnökre, hogy fékezze meg a hasonló üldöztetéseket Csecsenföldön.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE) . – (RO) Az észak-kaukázusi köztársaságokban szinte mindennap történnek erőszakos cselekmények vagy terrorcselekmények. A csecsen parlament ellen intézett múlt heti támadás rávilágít arra, hogy az iszlám lázongás veszélyezteti a teljes térség stabilitását. Tizenöt évvel a csecsenföldi háborúk kitörése után nyolcvanezer ember még mindig nem térhetett vissza az otthonába. Az emberi jogi aktivisták helyzete is nyugtalanító, számos szórványos elrablásról és büntető ítéletről szólnak a jelentések. Oleg Orlov ügye egy a valós jogalap nélkül indított perek sorában. Hároméves börtönbüntetéssel nézhet szembe, miután a csecsen elnököt azzal vádolta, hogy érintett volt Natalja Esztyemirova 2009-es meggyilkolásában.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az asszony halála után indult nyomozás mindezidáig nem hozott eredményt. Ezért úgy vélem, a szövetségi hatóságoknak további intézkedéseket kell tenniük azért, hogy a nyomozás megfelelően folyjon, beleértve a Memorial tagjainak bevonását is vizsgálatba.

 
  
MPphoto
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE) . – (FI) Elnök úr! Az észak-kaukázusi térség legismertebb és legerőszakosabb konfliktusa az első csecsen háború kitörésével kezdődött. A konfliktus továbbra is fennáll, jóllehet azóta kiterjedt, főként Dagesztánra és Ingusföldre. Ha nem foglalunk állást annak tekintetében, hogy milyen mértékben van szó felszabadító háborúról, a terrorizmus ellen folytatott háborúról vagy valami másról, akkor sem tagadhatjuk a tényt, hogy több mint százezer menekült van a térségben, az emberi jogi helyzet pedig igen rossz.

A tavaly Szaharov-díjjal kitüntetett emberi jogi aktivisták olyan erőt jelentenek a Memorialon belül, amellyel számolni kell, mivel jelentős szerepet játszik az Észak-Kaukázusban. A díj tavaly decemberi átvételekor Oleg Orlov úgy felelt a munkája veszélyeit firtató kérdésre, hogy a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a fenyegetés az állam képviselői felől érkezik. Csak kevesen kételkednek a szavai igazában.

Anna Politkovszkaja különösen ismert volt arról, hogy felemelte a szavát a csecsenek emberi jogaiért. A Londonban megmérgezett Alexandr Litvinyenko orosz ügynök a csecsenföldi orosz akciókat bírálta. A tavaly meggyilkolt Natalja Esztyemirova felfedte, hogy a biztonsági szolgálatoknak is közük volt az erőszakos cselekményekhez és a kivégzésekhez Csecsenföldön. Folytathatnánk a hasonló megoldatlan gyilkosságok felsorolását. Ezért létfontosságú, hogy az Európai Unió továbbra is foglalkozzon ezekkel a problémákkal.

 
  
MPphoto
 

  Bogusław Sonik (PPE) . – (PL) Elsőként egyik képviselőtársunk egy kijelentését szeretném helyesbíteni. Az hangzott el, hogy a Memorial képviselői tavaly nem tudtak megjelenni a Parlamentben a Szaharov-díj átvételére. Valójában itt voltak. A „Nők fehérben” mozgalom volt az, aki nem vehette át a díjat, mivel nem hagyhatják el Havannát.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2010. júniusi jelentése az emberi jogok megsértésének további észak-kaukázusi eseteiről közöl információt. Az orosz hatóságok fenntartják, hogy stabilizációs erőfeszítéseket tesznek, de az emberi jogok megsértésének büntetlensége és a jogállamiság hiánya továbbra is a térség valós, tartós stabilitásának fő akadályát jelenti. A civilek még mindig erőszaktól fenyegetve élnek. A kínzások és a kegyetlen bánásmód közhelynek számítanak, csakúgy, mint az eltűnések vagy az önkényes gyilkosságok és letartóztatások. Az emberi jogok megsértésének ügyében folytatott nyomozások eredménytelenek és elégtelenek. Egyetlen eredményük gyakran csak annyi, hogy mivel képtelenek megbüntetni a felbujtókat, növelik a kormányzati intézményekkel és a teljes jogrendszerrel szembeni bizalmatlanságot.

Kötelességünk megtenni minden lehetséges lépést. Nem elég lehetővé tenni az észak-kaukázusi helyzet folyamatos megfigyelését, hanem lépéseket kell tenni a garantált jogállamiság, a demokratikus civil kezdeményezések érdekében, valamint a térségben uralkodó jogtalanságok felszámolására.

 
  
MPphoto
 

  Miroslav Mikolášik (PPE) . – (SK) Úgy vélem, az Észak-Kaukázus legnagyobb problémája az, hogy semmibe veszik a legfontosabbat, az emberi jogok tiszteletben tartását. Az emberi jogok ilyen megsértése instabillá teszi a térség helyzetét, meghosszabbítja és elmélyíti a konfliktust, csökkenti a megoldás esélyét, és segít alapot teremteni a reakciós terrorista csoportok működéséhez.

Ramzan Kadirov, aki átvette a hatalmat Csecsenföldön, nem járul hozzá a stabilitáshoz. A köztársaság teljhatalmú uralkodója lett, aki szembeszáll a törvénnyel vagy félremagyarázza azt, hogy az alapvető emberi jogok ellenében cselekedhessen. Sőt a bizonyos egyének ellen irányuló túlkapások nem kaphatnak publicitást, és nem is vitathatók meg. Oleg Orlov, a Memorial csoport egyik tagja sajnálatos példát szolgáltat az emberi jogot védelmezők üldöztetésére. A helyzet megoldatlansága tragikus képet mutat. Ezért az Európai Parlamentnek erkölcsi kötelessége a térség eseményeinek lelkiismeretes megfigyelése és az, hogy ragaszkodjon azoknak a jogoknak a tiszteletben tartásához, amelyeket az Orosz Föderáció polgárai és emberi jogi szervezetei a hivatalos közlésekkel ellentétben továbbra sem élvezhetnek napról napra.

 
  
MPphoto
 

  Corina Creţu (S&D) . – (RO) Én is kötelességemnek érzem, hogy szolidaritást vállaljak Oleg Orlovval és az általa vezetett Memorial Emberi Jogi Központtal, akik tavaly elnyerték az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díját.

Oleg Orlov elítélése a csecsen elnök rágalmazásáért, az ellene indított per és az, hogy Orlovra többévnyi börtön várhat, jelzi, hogy az emberi jogi aktivisták üldözésének nyomasztó sorozata – amelynek legszörnyűbb elemei közt ott találjuk a Memorial csecsenföldi koordinátorának, Natalja Esztyemirovának a meggyilkolását – elérte borzasztó tetőpontját. Kötelességemnek érzem, hogy tiltakozzam ezek ellen az emberi jogokat sértő, ismétlődő, a terrorizmus elleni küzdelem indokával folytatott brutális cselekedetek ellen, a komoly bűncselekmények és visszaélések büntetlensége ellen, valamint az ellen, hogy az orosz hatóságok elnézőek ezzel a helyzettel szemben – ami a demokrácia melletti elkötelezettségük hitelességét is befolyásolja.

 
  
MPphoto
 

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL) . – (CS) Arról szeretném kifejteni a gondolataimat, hogy vajon miként lehetséges, hogy még mindig egy relatíve kis csoport emberi jogainak kérdésén vitatkozunk, miközben egy szót sem ejtünk a fő problémáról. Az észak-kaukázusi helyzet lényege az erős külső vahabita beavatkozás. A vahabiták jó kiképzést kaptak, fel vannak fegyverezve, és világos célok vezérlik őket a behatolás során.

Ha nem tudják, honnan jönnek a vahabiták és ki pénzeli őket – nos, ugyanazok a források, mint amelyekről más terrorista szervezetek kapcsán esik szó. Sajnos a fő probléma – azaz a felháborító emberi jogi jogsértések oka az észak-kaukázusi térségben – teljes egészében hiányzik ebből az állásfoglalásból. Természetesen tiszteletben kell tartani az emberi jogokat, de a nekik való megfelelés feltételeit is meg kell teremteni. Ha a terrorszervezeteket külföldről pénzelik – és minden bizonnyal erről van szó –, akkor mi nehezen tudjuk megteremteni ezeket a feltételeket. Az állásfoglalás ezt sajnos nem veszi figyelembe.

 
  
MPphoto
 

  Ana Gomes (S&D) . – Elnök úr! Teljes erővel támogatom az állásfoglalást, amely politikai csoportom támogatását is élvezi, és amely cselekvésre szólít fel a Szaharov-díjas Oleg Orlov és eszméi támogatására, vagyis az emberi jogok sorozatos észak-kaukázusi megsértésének ellenében.

Hadd mondjam el e tekintetben, hogy Mirsky úr korábbi, Oleg Orlovot bíráló szavai – amelyek szerint Orlovnak nem volna szabad emberijog-védői szerepét használva felemelni a szavát Kadirov úr ellen – sem saját, sem csoportom véleményét nem tükrözik. Minden önérzetes demokrata tudja, hogy az embernek nincs szüksége címre, nem kell emberijogvédőnek lennie, illetve nem kell a Memorial tagjának vagy Szaharov-díjasnak lennie ahhoz, hogy demokratikus jogával élve bírálhasson bármilyen állam- vagy kormányfőt.

Arra is ki szeretném használni az alkalmat, hogy kifejezzem egyetértésemet képviselőtársunk, Raül Romeva i Rueda korábbi szavaival, aki felhívta a Parlament – és vele együtt a Bizottság, a Tanács és különösen Ashton asszony – figyelmét a Nyugat-Szaharában jelenleg kialakult veszélyes helyzetre. Szeretném felszólítani Ashton asszonyt egy olyan irányú beavatkozásra, amely megakadályozza, hogy a marokkói hatóságok letartóztassák a Nyugat-Szaharában a törvénytelen megszállás ellen harcolókat.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót.)

 
  
MPphoto
 

  Máire Geoghegan-Quinn , a Bizottság tagja. – Elnök úr! Szeretném megköszönni, hogy a testület foglalkozik az észak-kaukázusi emberi jogi helyzettel.

Bár a csecsenföldi terrorellenes műveleteket tavaly hivatalosan is befejezettnek nyilvánították, az erőszak és az annak büntetlenségét sugalló légkör továbbra is fennáll a térségben, sőt még ennél is erősebben megnyilvánul a szomszédos Dagesztánban és Ingusföldön.

Legutóbb a grozniji parlament ellen intézett keddi fegyveres támadás figyelmeztetett arra, hogy a helyzet továbbra is ingatag és veszélyes.

Ashton külügyi és biztonságpolitikai főképviselő/alelnök nehezményezte a támadást, és kijelentette, hogy semmilyen körülmény nem jogosít fel erőszakos terrorista cselekményekre és öngyilkos támadásokra.

Szeretném megragadni az alkalmat, és kifejezni őszinte részvétemet az áldozatok családjának. Ebben az esetben egy civil és két szolgálatát teljesítő rendőr volt az áldozat. Ahogy Észak-Kaukázusban folytatódnak a terrortámadások, ugyanúgy az emberi jogi aktivisták és az újságírók elleni szokásos támadások sem szűnnek, az ilyen támadások elkövetői pedig ritkán kerülnek bíróság elé.

Tisztelettel adózunk mindazoknak, akik életüket vesztették és azoknak, akik ilyen környezetben folytatják tovább a munkájukat. Számos aktivista, jogász és független újságíró néz szembe erőszakkal, zaklatással és megfélemlítéssel szerte az Orosz Föderációban.

A Memorial Emberi Jogi Központ vezetője, Oleg Orlov és a Moszkvai Helsinki Szövetség elnöke, Ljudmila Alekszejeva ellen indított rágalmazási pereket az ilyen megfélemlítések fényében kell vizsgálnunk. Orlov úr Kadirov elnök által kifogásolt állításai arra vonatkoztak, hogy a Memorial aktivistájának, Natalja Esztyemirovának a gyilkosát bár azonosították, nem állították bíróság elé.

Az Európai Bizottság fokozott figyelemmel kíséri Orlov úr jelenleg folyó második perét. Az EU felszólítja Oroszországot az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeinek betartására. Medvegyev elnök felemelte a szavát az Oroszországban uralkodó, általa jogi nihilizmusnak nevezett jelenség ellen. Az EU készen áll az orosz jogrendszer reformjának támogatására.

Konkrét tevékenységeket készítettek elő szoros együttműködésben az elnöki hivatallal és az Európa Tanáccsal.

Az EU nagyra értékeli a lehetőséget, hogy megvitathatja az emberi jogokkal kapcsolatos aggodalmait az orosz hatóságokkal. Üdvözöljük azt a nyitottságot, amelyet Medvegyev elnök tanúsított az EU-val szemben ez ügyben folytatott tárgyalások során. Az EU és Oroszország között folytatott rendszeres, szakértői szintű emberi jogi konzultáció lehetőséget kínál ezen eszmecsere spektrumának szélesítésére.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. A vitát lezárom.

A következő napirendi pont a szavazás.

(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet)

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Monica Luisa Macovei (PPE) , írásban. – Mély együttérzésemet és aggodalmamat szeretném kifejezni a kaukázusi térségben meggyilkolt és eltűnt polgárok növekvő száma, és különösen Natalja Esztyemirova esete kapcsán. Az erőszak, valamint az emberi jogi aktivisták és a politikai ellenzékiek eltűnése 2009 óta aggasztó méreteket öltött az Észak-Kaukázusban. Ezek a konfliktusok és az emberi jogok ellen elkövetett sérelmek aláássák a térség stabilitását, akadályozzák a békét és a fellendülést. Szorgalmazom, hogy az orosz hatóságok fokozzák az emberi jogi aktivisták, köztük a Memorial munkatársainak védelmét. A kormánynak azon kell lennie, hogy elítéljék az emberrablások és a gyilkosságok elkövetőit, nem pedig azon, hogy elhallgattatassák az ilyen ügyeket feltáró embereket, például Oleg Orlovot. Elítélem a hatóságok emberi jogi szervezetek ellen folytatott vizsgálatait, valamint az Oleg Orlov ellen annak okán indított büntetőeljárást, hogy felemelte a szavát. Felszólítom a Bizottságot, hogy fektessen hangsúlyt ezekre az ügyekre az Oroszországgal folytatott párbeszéd során.

 
  
MPphoto
 
 

  Zbigniew Ziobro (ECR) , írásban. – (PL) A médiában sok szó esett mostanában egy új kezdetről az Európai Unió és az Orosz Föderáció kapcsolataiban. E tevékenységek gyümölcse a közös német–orosz Északi Áramlat gázvezetékprojekt és a Nicolas Sarkozy által indítványozott, Oroszországgal közös európai biztonsági rendszer ígérete.

Úgy tűnik, hogy a friss gazdasági megállapodások felett érzett euforikus öröm gyorsan feledtette az EU döntéshozóival Anna Politkovszkaja és Natalja Esztyemirova ügyét. Éveken át arra a hitre építettük az Uniót, hogy ha az embereket egyenlőnek tekinthetjük, akkor ez az egyenlőség egyaránt érvényes mindenkire, minden tekintetben. Ezért elsődlegesnek kell tekintenünk a törvényesség, a polgári szabadságjogok és az emberi méltóság elveinek elismeréséért folytatott lankadatlan harcot. Az Európai Unió számára létfontosságú, hogy határozottan reagáljon az Oroszországban ismétlődő emberi jogi jogsértésekre és a demokratikus ellenzék tragédiájára.

A média tudósít az oroszországi városokban a „Stratégia-31” mozgalom által minden hónap 31. napján szervezett tüntetésekről. A mozgalom tagjai a gyülekezési szabadság védelmében tiltakoznak, gyűlnek össze, tartanak meneteket és állítanak őrséget, szigorúan az Orosz Föderáció alkotmánya 31. cikkelyében garantáltak szerint. A hatóságok kezdettől fogva akadályozzák a mozgalom tevékenységét. A tüntetéseket minden alkalommal a rendőrség speciális egysége, az OMON oszlatja fel, a résztvevők zaklatásnak és ütlegelésnek vannak kitéve, kiviszik őket a városon kívülre és erdők mélyén hagyják, vagy akár le is tartóztatják és hivatalos okok nélkül is fogva tartják őket. Az Uniónak kötelessége részletesen kivizsgálni ezeket a tevékenységeket, és határozottan kifejezésre juttatni nemtetszését. Ezt nem csak Oroszország polgárai várják el tőlünk, hanem a teljes európai társadalom is.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat