Elnök. – A következő napirendi pont a nyugat-szaharai helyzet megvitatása.

A Tanács és a Bizottság nyilatkozatai.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja, a Bizottság alelnöke és az Unió biztonságpolitikai és külügyi főképviselője nevében. – Elnök asszony! Köszönöm a tisztelt Háznak, hogy napirendre tűzte az aktuális nyugat-szaharai helyzet megvitatását. A parlamenti képviselők szóbeli kérdéseire Catherine Ashton nevében válaszolok.

Az Európai Uniót aggasztják a november elején Laâyoune-ban történt események, és sajnálatát fejezi ki a halálesetek miatt. Mára visszatért a nyugalom Laâyoune-ba, bár a mélyben húzódó feszültségek nem szűntek meg. Az Európai Uniót nyugtalanítja, hogy a Laâyoune-ban fellángoló erőszak hátráltathatja az ENSZ főtitkárának fáradozásait, hogy mindként fél számára elfogadható megoldást találjon a nyugat-szaharai konfliktus rendezésére.

A jelenleg szóban forgó aggályokról a marokkói hatóságokat is feltétlenül értesítenünk kell a megfelelő csatornákon keresztül. Nyugat-Szahara kérdése a társulási tanács következő, decemberi ülésének napirendjén is szerepel. A témát az Európai Parlament és Marokkó között fennálló parlamenti vegyes bizottságban is fel lehet vetni.

Az Európai Unió továbbra is együttműködik Marokkóval az olyan területek reformjában, mint a jó kormányzás, a jogállamiság vagy az emberi jogok tiszteletben tartása. Az Európai Unió hasznos és őszinte politikai párbeszédet folytat Marokkóval a társulási megállapodás nyomon követéséért felelős szervezeteken belül. Ennek keretében az Európai Unió emlékeztette partnerét az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásai betartásának fontosságára. A nyugat-szaharai természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatban Marokkó köteles eleget tenni a nemzetközi jog, ideértve a nyugat-szaharai természeti erőforrások felhasználásáról szóló jogszabályok értelmében rá vonatkozó kötelezettségeknek.

Az Európai Unió támogatja az ENSZ főtitkárának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egy igazságos, fenntartható és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás szülessen, amely – a Biztonsági Tanács határozataival összhangban – önrendelkezési jogot biztosít Nyugat-Szahara népének.

  Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök asszony! Hetven perce várom, hogy elkezdődjön a kérdések órája. Szeretném megtudni, valójában mikor kerül rá sor. A kérdések órájára általában a vita félbeszakításával és későbbi folytatásával kerül sor.

  Elnök. – A képviselőcsoportok vezetői az Elnökök Értekezletén úgy döntöttek, hogy a kérdések órája elmarad. Úgy vélem tehát, hogy nincs értelme tovább várnia.

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! A legenda szerint a nagy filozófus, Arisztotelész egyszer tanítványaival sétált híres peripatetikus iskolájában, amikor egyik tanítványa megjegyzésével megsértette a mestert. Bocsánatkérésként a tanítvány azt mondta: „nem a saját véleményem, hanem az ön mesteréé, Platóné”. Arisztotelész ekkor megállt és azzal a mondattal felelt, amely a Kr. e. 4. századtól napjainkig számtalanszor elhangzott Európa színpadjain: „Barátom Platón, de még inkább az igazság”.

Tisztelt elnök asszony! Marokkó az Európai Unió méltó és aktív partnere, továbbá elsődleges stratégiai szövetségese a radikális iszlám fundamentalizmus visszaszorításában. Ám ahogy azt Sarkozy elnök úr mondta az itt elhangzott beszédében, a Parlament az Európai Unió demokratikus motorja, ezért megmásíthatatlan és vitathatatlan kötelezettség hárul rá az emberi jogok védelmében. Ha tehát ezek a jogok sérülnek, a Parlament nem állhat félre vagy nézhet másfelé. Világosan és jól hallhatóan kell nyilatkoznia a minket vezérlő elvekről.

Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unió Marokkó lojális partnere volt eddig és az kíván maradni a jövőben is, ám ez a partnerség elveken és értékeken nyugszik, amely elvekért és értékekért ki kell állnunk.

Azzal fejezem be, tisztelt elnök asszony, hogy a jellem- vagy temperamentumbeli mérsékletesség valóban erény, ám az emberi jogok és alapvető szabadságjogok, különösen a szólásszabadság védelme terén tanúsított mértékletesség mindig bűn, minden esetben a gyengeség és gyávaság jele, és az Európai Unió népeinek képviselőjeként nem engedhetjük meg magunknak ezt a viselkedést.

  Véronique De Keyser, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony! Az állásfoglalás egyeztetése nem volt könnyű, de végül olyan megoldást sikerült találnunk, amely véleményem szerint minden csoport számára kielégítő. Szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak fáradozásaikért, mivel már szóba hozni sem merjük Nyugat-Szaharát, tudva azt, hogy mennyire kényes téma. Ezért a Marokkó és Szahara közötti konfliktus kapcsán politikailag nem foglalunk állást.

Ugyanakkor, az első pont elítéli a Laâyoune-hoz közeli tábor felszámolása során kirobbant erőszakot, és az elmarasztaló vélemény annak ellenére határozott, hogy jelenleg nem ismerünk minden tényt, amely alapján eldönthetnék, ki miért felelős.

A második pontban – finoman szólva – sajnálatunkat fejezzük ki, amiért nincs sajtószabadság, illetve a humanitárius szervezetek és parlamenti képviselők nem utazhatnak a térségbe. Véleményünk szerint ez elfogadhatatlan.

A harmadik pont szorosan idekapcsolódik. Megjegyezzük, hogy Marokkó vizsgálatot fog indítani, ám változatlanul szükségesnek tartjuk, és ezért szorgalmazzuk a nemzetközi kivizsgálást annak érdekében, hogy fény derüljön a történtekre.

Ettől eltekintve a politikai konfliktust meghagyjuk az ENSZ hatáskörében, és szorgalmazzuk, hogy a felek újrakezdjék a tárgyalásokat.

  Ivo Vajgl, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SL) Elnök asszony, biztos úr! A vitát és a holnap szavazásra kerülő állásfoglalást két esemény váltotta ki: egy 14 éves fiú halála, amit egy marokkói rendőr fegyvere okozott, és néhány nappal később annak a tüntetőtábornak az erőszakos felszámolása, ahol több mint tízezer nyugat-szaharai lakos békésen próbálta felhívni a világ és a mi figyelmünket is tűrhetetlen társadalmi, politikai és gazdasági helyzetére.

Az incidens további emberáldozatokat követelt, amit nagyon sajnálatosnak tartunk. Ők a lehető legnagyobb árat fizették a mindannyiunk által ismert megoldatlan probléma miatt. Nyugat-Szahara a befejezetlen dekolonizációs folyamat utolsó példája a világon, ahol egy szomszédos ország élvezi a külföldi terület jogellenes elfoglalásának előnyeit – elutasítva a Biztonsági Tanács határozatait, ismétlődően figyelmen kívül hagyva az ENSZ népszavazásra és Nyugat-Szahara lakosságának önrendelkezési jogára vonatkozó követeléseit, megsértve az emberi jogokat és a nemzetközi jogi normákat.

Nyugat-Szahara, a homok és kövek országa, amelyet egy több mint ezer kilométeres szégyenfal szel ketté, kellően gazdag ahhoz, hogy felkeltse Marokkó és annak hajthatatlan álláspontját aktívan vagy passzívan támogató országok étvágyát és reményeit. Mind tudjuk, hogy kikről van szó. Nyugat-Szahara problémája, a dekolonizáció politikai jellegű. Csak egyetlen módon oldható meg, úgy, ahogyan a hasonló problémákat másutt megoldották, azaz a nemzetközi jog, a nemzetek önrendelkezési joga és egyezmények érvényesítésével. Az ENSZ nyugat-szaharai szerepét meg kell erősítenünk; a MINURSO mandátuma nem kellően széleskörű, a misszió pusztán a status quo fenntartását szolgálja, jelenléte gyenge és pusztán formalitás.

Biztos úr! Nagyon köszönöm, hogy világosan fogalmazott. Néhány befolyásos tagállam eltérő érdekei ellenére, vagy pontosan azok miatt, az Európai Uniónak tevékenyebb szerepet kellene vállalnia és minden rendelkezésre álló eszközt latba kellene vetnie. Marokkónak, amely sokak támogatását és megértését élvezi, szintén erőfeszítéseket kell tennie a helyzet konstruktív megoldására.

  Raül Romeva i Rueda, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! Mindenekelőtt szeretném üdvözölni a tényt, hogy végre alkalmunk nyílik Nyugat-Szahara kérdésének megvitatására és állásfoglalás elfogadására. A korábbi alkalmakkal ellentétben, ez egyszer nem győzött a marokkói nyomás. Úgy vélem, ez nem csak a Parlament hitelessége, hanem a nyugat-szaharai események átláthatósága miatt is előnyös.

Másodsorban szeretném határozottan, világosan és érthetően kijelenteni, hogy elítélem a Gdeim Izik tábor felelőtlen és provokatív módon való felszámolását. Igaz, hogy mindkét oldal erőszakosan viselkedett, mégis úgy vélem, nagyon igazságtalan volna egyformán megítélni a támadással szemben magukat védelmezőket és az elnyomó, üldöző és kínzást alkalmazó erőket.

Ezért szorgalmazzuk az ENSZ égisze alatt zajló független vizsgálat lefolytatását. Nem egyenlő felek közötti konfliktusról beszélünk. A felelősség nem egyformán oszlik meg és a konfliktus nem minden szereplője követ egyforma stratégiát vagy használ egyforma fegyvereket.

Kétségtelenül nyugalomra kell intenünk valamennyi érintettet, de a legfontosabb, hogy a Marokkói Királyságot felszólítsuk, hogy hagyjon fel a szaharai nép ellen irányuló ellenséges magatartással, csakúgy, mint a parlamenti képviselők, a média és az emberi jogi jogvédők zaklatásával.

Az Európai Unió nem tehet úgy tovább, mintha misem történne. Az Európai Unió tagjaiként súlyos történelmi felelősség terhel bennünket, különösen egyes országokat, például Spanyolországot vagy Franciaországot.

Cselekedjünk tehát ésszerűen, ahogyan azt Jiménez miniszter asszony kérte tőlünk, de ezúttal az ésszerű viselkedés „megálljt parancsolni” a marokkói rezsimnek. Nem probléma, ha Marokkóval jó kereskedelmi viszonyt kívánunk ápolni. Ez szükséges és előnyös is, de nem az emberi jogok és a nemzetközi jog megsértése árán.

Tisztelt Jiménez asszony és Ashton bárónő! Az igazságos, fenntartható és kölcsönösen elfogadható megoldás érdekében népszavazást kell tartani az önrendelkezés kérdéséről. Tegyük ezt lehetővé!

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök  asszony! Nyugat-Szahara megdermedt konfliktusa destabilizálja a környező térséget. Marokkó hajthatatlansága továbbra is lehetetlenné teszi az igazságszolgáltatást Nyugat-Szahara népének, amely 20 éve várja a függetlenségéről döntő népszavazást.

Bár elismerem, hogy Marokkó a Nyugat fontos szövetségese a terrorizmus elleni küzdelemben, mélyen elítélendő, hogy Marokkó nem teljesíti az ENSZ megegyezésre vonatkozó tervével kapcsolatban vállalt kötelezettségeit. A nyugat-szaharai nép elleni erőszakról szóló jelentés ismeretében megbízást kellene adnunk az ENSZ-missziónak, hogy kísérje figyelemmel a szaharai nép emberi jogi helyzetét. E jogkör biztosításáért tett erőfeszítéseket azonban Franciaország sajnálatos módon következetesen megakadályozta. Ez majdnem példa nélküli az ENSZ-missziók esetében: a nyugat-szaharai misszió az egyetlen, amely nem rendelkezik emberi jogi mandátummal. Marokkónak és a Polisario Frontnak meg kell értenie a normákra vonatkozó elvárásokat, amelyeket a nemzetközi közösség támaszt velük szemben. Az EU jelentős helyzeti előnnyel rendelkezik Marokkóval szemben, főleg a halászati jogok és a segélyek terén.

Remélhetőleg a közelgő dél-szudáni népszavazás, amely egy új szuverén államot teremt délen, újabb motivációként hat a nyugat-szaharai terület és nép kapcsán régóta húzódó vitás ügy valamennyi érintettjére, mert hiszem, hogy ez a nép békés és virágzó jövőt érdemel.

  Willy Meyer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony! Szeretném egy nyilvánvaló dologgal kezdeni: a Marokkói Királyság értésére kell adnunk, hogy ez nem a Marokkói Parlament. Parlamentünk szuverenitása az európai polgároktól ered, így napirendünket, témáinkat és állásfoglalásainkat is ez határozza meg, ezért elfogadhatatlan, hogy a Marokkói Királyság folyamatosan beavatkozik parlamentünk munkájába.

Másodszor, tisztelt képviselőtársaim, a szóban forgó alapvető probléma – a nemzetközi jog meghatározása szerint – egy „önkormányzattal nem rendelkező terület” illegális katonai, rendőri és marokkói telepesek általi megszállása. Marokkónak nincs felségjoga Nyugat-Szahara felett. Ismétlem, nincs ilyen joga. Nem alkalmazhatja törvényeit és nem gyakorolhat felségjogot felette. A Parlamentnek ezért nagyon világos üzenetet kell megfogalmaznia a nemzetközi közösség és a szaharai nép felé, hiszen nekik kell dönteni jövőjükről az ENSZ Biztonsági Tanács által jóváhagyott, önrendelkezésről szóló népszavazás keretében.

A marokkói kormány által Nyugat-Szaharában elkövetett visszaéléseknek és elnyomásnak egyetlen célja az, hogy akadályozza az ott élőket önrendelkezési joguk gyakorlásában. Az Európai Parlamentnek ezért határozottabban kell kiállnia a szaharai nép mellett, védelmébe kell vennie a nép e jogát és el kell ítélnie a visszaéléseket. A Méltóság Tábort (Dignity Camp) nem lett volna szabad felszámolni.

Néhány órával korábban ott jártam. Közhivatalt ellátó személy vagyok, akit azért nem engedtek kiszállni a spanyol repülőgépből, hogy ne lehessek jelen a néhány órával később bekövetkező sajnálatos eseményeknél, mivel nem akartak tanúkat. Elég sok takargatnivalójuk van, a Parlament pedig nem lehet partner az elnyomás szisztematikus eltitkolásában. Ami a társulási megállapodást illeti, tisztelt képviselőtársaim és Ashton bárónő – aki sajnos nincs jelen –, az mikor kerül felfüggesztésre? Mikor mondjuk ki, hogy ez az útirány elfogadhatatlan? Tisztelt képviselőtársaim! Úgy vélem, a Parlamentnek végre hallatnia kell a hangját.

  Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Elnök asszony! Nyugat-Szahara válaszút előtt áll. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a marokkói kormány közelmúltbéli atrocitásait. Egymásnak ellentmondó hírek érkeznek arról, hogy mi történt a Laâyoune külvárosában felállított táborban. Azt a tényt azonban, hogy 15 ezer ember elvesztette otthonát és elhagyni kényszerült városait, nem kezelhetjük könnyelműen; és ez csupán egyetlen példa az emberi jogok megsértésére, amely 1975 óta zajlik. Európai parlamenti képviselőként alaposan meg kell vizsgálnunk a térség történelmét és a szaharai nép által elszenvedett kegyetlen bánásmódot, és meg kell erősíteni a probléma és konfliktus megoldását célzó politikánkat.

Egyes tagállamok az ENSZ-szel együttműködve próbálják megoldani a problémákat, ezen erőfeszítések azonban eredménytelennek bizonyulnak. Nem sikerült megállapodni a Marokkó felelősségre vonásához szükséges ajánlásokról. Jóllehet indokolt lenne az ENSZ által gyakorolt teljes körű ellenőrzés és a humanitárius segélyezés felügyelete, az ENSZ biztonsági erők csupán behatárolt tevékenységet folytatnak Nyugat-Szaharában. Ezenkívül, Marokkó továbbra is akadályozza az újságírók és nemzetközi megfigyelők szabad belépését a térségbe.

Egy ENSZ-megfigyelő nagyon helyesen azt állította, hogy az Afrika e térségére összpontosított figyelem életeket menthet és védelmezi a szaharai népet Marokkó népirtást célzó politikája ellen. Az Amnesty International független vizsgálatot szorgalmaz az erőszak ügyében. Ez üdvözlendő gondolat. A vizsgálatot le kellene folytatni. Máig nem ismert, hány ember vesztette életét, szenvedett súlyos sérüléseket vagy tűnt egyszerűen el a marokkói atrocitások következtében.

Végezetül szeretném felkérni a tisztelt Házat, hogy határozott válaszlépésekkel tegyen pontot a jelenlegi lassú nemzetközi diplomáciai folyamat végére, és találjon olyan megoldást, amely megóvja a szaharai népet a további kegyetlenségektől.

  María Muñiz De Urquiza (S&D). – (ES) Elnök asszony! Nem ismétlődhet meg a Nyugat-Szaharát megrázó erőszak, amelyet határozottan elítélünk; sajnálatunkat fejezzük ki az elhunytak miatt, továbbá követeljük az emberi jogok tiszteletben tartását.

Az Egyesült Nemzetek keretében megvalósított tartós, igazságos és kölcsönösen elfogadható megoldásra van szükség az immár több mint harminc éve fennálló konfliktus rendezésére, amely szaharai menekültek ezreit taszítja kétségbeesésbe és aláássa az Európai Unió számára alapvetően fontos környező térség stabilitását.

Ezért szorgalmazzuk, hogy Marokkó, az Európai Unió prominens és megbízható partnere, akihez kölcsönös érdekek és tervek fűznek, tegyen fokozott erőfeszítéseket a párbeszéd során a konfliktus tárgyalásos megoldása érdekében. Ugyanakkor nyugalomra intjük a szaharai népet és képviselőiket, akiket szolidaritásunkról biztosítunk körülményeik miatt. Továbbá kérjük, hogy tartsák fenn a párbeszédet, és annak során tanúsítsanak nyitott és konstruktív hozzáállást.

Felkérjük az Európai Uniót, hogy csatlakozzon a Szahara-barát országok csoportjához, amelyhez hazám, Spanyolország is tartozik, és a térség hiteles közvetítőjeként segítse e párbeszéd előmozdítására tett erőfeszítéseiket.

A szaharai események marokkói parlamenti kivizsgálásának megkezdése és a tény, hogy a marokkói hatóságok készek tájékoztatni a Parlamentet a történtekről fontos jelek, amelyeket nagyra becsülünk.

Azonban nem helyettesíthetik az átlátható tájékoztatás politikáját, amely lehetővé teszi a média képviselőinek jelenlétét a térségben.

A holnap elfogadásra kerülő állásfoglalás összetett megállapodás eredménye, amely tükrözi a Parlamentnek a Magreb térség stabilitásával és az emberi jogokkal kapcsolatos aggályait. Ugyancsak kifejezi, hogy a Parlament előfeltételek nélkül, de az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szaharai nép önrendelkezési jogát megállapító határozataival összhangban támogatja a konfliktus tárgyalásos megoldását.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök asszony! A marokkói hatóságokat joggal ítéljük el a Gdeim Izik tábor elleni támadás és az azt követő súlyos laâyoune-i zavargások miatt. Ezzel megsértették a szaharai nép egyéni jogait, akik békésen követeltek jobb életkörülményeket. Korlátozták továbbá a sajtó és a tájékoztatás szabadságát, és nem engedélyezték, hogy az európai és egyéb parlamenti képviselők, köztük hazám, a Baszk Parlament képviselői a térségbe látogassanak.

Nincs hiteles információnk, ezért kérjük, hogy az ENSZ folytasson hivatalos vizsgálatot a történtekkel kapcsolatban. Tudomásunk van azonban halálesetekről, sérültekről és arról, hogy több száz embert tartanak fogva. Sajnálatunkat fejezzük ki az incidens során elhunytak miatt, hiszen – függetlenül attól, hogy marokkói rendőrök vagy szaharai aktivisták az áldozatok – haláluk jóvátehetetlen. Családjaikat szeretném együttérzésemről biztosítani.

A tábort azon a napon támadták meg, amikor New Yorkban megkezdődött a nyugat-szaharai helyzet rendezését célzó informális találkozó harmadik fordulója. A támadás nem kedvez a párbeszédnek, a megállapodásoknak és a békének; épp ellenkezőleg, akadályozza Nyugat-Szahara megszállásának békés és igazságos módon való rendezését.

Minden érintettet szeretnék nyugalomra inteni. A probléma megoldásához elengedhetetlen Marokkó és a szaharai nép folyamatos, kölcsönös tisztelten alapuló párbeszéde, amelynek célja a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogának gyakorlásáról is rendelkező ENSZ-határozatok végrehajtása.

Végezetül szeretnék önkritikát gyakorolni: az emberi jogok megsértését mindig kritikával kell illetnünk. Nem számít, ki, hol, hogyan vagy miért követi el azt, mert a demokratikus elvek és értékek mindig előbbre valók az érdekeknél. Ezért kérem az Európai Uniót, hogy vállaljon nagyobb elkötelezettséget.

  João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony! Az elmúlt hetek nyugat-szaharai eseményei nem elszigetelt incidensek voltak. Az önkényuralom, az erőszak és egy nép három és fél évtizede tartó elnyomása szolgál történelmi előzményként. Nyugat-Szahara történelme során Marokkó folyamatosan akadályozni próbálta a szaharai nép elidegeníthetetlen önrendelkezési jogának érvényesítéséért folytatott tárgyalásokat.

Ezért ideje ismételten elítélni a marokkói hatóságokat a megszállt területek gyarmatosítást elutasító és törvényes önrendelkezési jogáért küzdő lakosságának brutális elnyomásáért. Szintén elérkezett az idő a valós humanitárius katasztrófa leleplezésére, amely az otthonaikat elhagyni kényszerülő, menekült táborokban élő szaharai népet sújtja, és szorgalmazni a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás sürgős megerősítését. Szintén szorgalmazni kell a nemzetközi jog és az ENSZ-határozatok betartását, valamint a népszavazás lebonyolítását.

Az Európai Unió és tagállamai felelősséggel tartoznak mindezért, és ha erről nem vesznek tudomást, maguk is cinkossá vállnak, hiszen Marokkó – az EU-val kötött számos megállapodásából eredő – különleges státusza előnyeit élvezi.

  Santiago Fisas Ayxela (PPE). – (ES) Elnök asszony! Több ezer szaharai hagyta el városát, hogy békésen felállítsa a Gdeim Izik tábort, így követelve jobb életkörülményeket. A marokkói biztonsági erők erőszakkal felszámolták a tábort, minek következtében súlyos zavargások törtek ki Al Aaiúnban. A marokkói fegyveres erők meggyilkoltak egy fiatal szaharait, egy spanyol állampolgár pedig tisztázatlan körülmények között veszítette életét.

Jelenleg nincsenek megbízható adataink a zavargások során elhunytak, sérültek, eltűntek vagy letartóztatottak számáról. Ezenkívül számos parlamenti képviselőnek és a munkájukat jelenleg is komoly nehézségek árán végző újságíróknak megtiltották a belépést Nyugat-Szaharába.

Marokkó Európa barátja és stratégiai szövetségese, barátok között pedig nincs helye kételynek vagy félreértéseknek. Ha Marokkónak nincs mit takargatnia, engedélyeznie kell a történtek tisztázását. Ezért, bár a Marokkói Parlament felállította saját vizsgálóbizottságát, úgy vélem, elengedhetetlen egy nemzetközi bizottság felállítása, amellett az európai politikusok és újságírók belépésének engedélyezése a térségbe, valamint az ENSZ Nyugat-Szaharai Népszavazási Missziója mandátumának kiszélesítése az emberi jogok védelmére mind Marokkó, mind pedig a Polisario felügyelete alá tartozó területeken.

A Bizottság és az európai kormányok, különösen a spanyol kormány, nem fordíthatnak hátat a helyzetnek. A reálpolitika nem jelenthet kifogást a probléma semmibe vételére. Követelniük kell e súlyos esetek tisztázását, és az ENSZ-határozatokkal összhangban álló, békés megállapodás érdekében a tárgyalások mihamarabbi folytatására kell felszólítaniuk Marokkót és a Polisariót.

  Pier Antonio Panzeri (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt azt szeretném mondani Salafranca Sánchez-Neyra úrnak, hogy mielőtt Platón és az igazság konfliktusát megoldanánk, kicsivel talán több időre lett volna szükségünk az állásfoglalás meghozatala előtt, legalább két okból.

Először is, mert összegyűjthettünk volna minden információt, amely a Parlament határozottabb álláspontjához vezetett volna, másodsorban pedig, mert találkozók és meghallgatások sora vette kezdetét az illetékes bizottságokon belül. A Parlament jogosan úgy döntött, hogy haladéktalanul lépéseket kíván tenni. Ez mindenesetre nem teszi kevésbé szükségessé a meghallgatásokat és a párbeszéd folytatását Marokkóval.

Ezért úgy vélem, erőfeszítéseinket három konkrét területre kell összpontosítanunk a szavazást követően: diplomáciáját és szomszédsági politikáját latba vetve Európának vezető szerepet kell vállalnia; közreműködésével segítenie kell az ENSZ által kezdeményezett tárgyalások kedvező végkifejletét; és végül, parlamentáris eszközeit – így a Külügyi Bizottságot és a vegyes bizottságot is – maradéktalanul kihasználva segítenie kell a tárgyalás előre haladását és a sikeres rendezést. Úgy vélem, hasznos volna, ha tudatosan munkálkodnánk e célkitűzések megvalósításáért.

  Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök asszony! Szeretném megköszönni a biztos úrnak, hogy ma este egyértelművé tette, hogy a megbékélés oldalán áll. Valóban el kellett ítélnünk az erőszakot mindkét oldalon. És valóban szükség volt a több mint 30 éve tartó konfliktus tartós megoldásának szorgalmazására. Igen, kétséget kizáróan hangsúlyoznunk kellett a sajtószabadság fontosságát, amely minden demokratikus ország sarokköve.

Ugyanakkor sajnálattal tölt el a szöveg kiegyensúlyozatlansága bizonyos témákkal kapcsolatban. Szerettem volna például, ha említésre kerül a Polisario Fronttal szembe forduló Mustapha Salma sorsa, akit azért raboltak el, mert párbeszédre szólított fel. Az emberi jogok természetesen említésre kerültek, ám sajnálatos módon nem mindenki vonatkozásában. Ez a konfliktus nem egyszerűen arról szól, hogy az egyik oldalon ártatlanok, a másikon pedig bűnösök állnak. Mindkét fél felelős – bár nem egyenlő mértékben – a több mint 30 éve tartó viszályért.

Mindenekelőtt azonban – és ez létfontosságú – minden érintett felelősséggel tartozik az igazságos, reális és fenntartható megoldás eléréséért, és amikor azt mondom, hogy minden érintett, akkor Marokkóra, a Polisario Frontra és Algériára, a szimbolikus kulcsszereplőre is gondolok, amely csak az állásfoglalás utolsó soraiban kerül megemlítésre.

Összegzésképpen szeretném megjegyezni, tisztelt elnök asszony, hogy teljes mértékben támogatom a Panzeri úr által megfogalmazott javaslatokat, amelyek a konstruktív párbeszéd folytatását szorgalmazzák.

  Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A barátaival az ember őszintén beszélhet, és szépítés nélkül mondhat ki dolgokat. Ezért megmondjuk Marokkónak, hogy sokkal többet kell tennie a nyugat-szaharai helyzet rendezéséért.

Az Európai Unió nem tehet továbbra is úgy, mintha ez mind semmiség volna, mert azzal súlyos hiba elkövetését kockáztatjuk. Azt kockáztatjuk, hogy nem adjuk tudtára a békét választóknak, például a Polisario Fronttól segítséget váró szaharai népnek, hogy rosszul döntöttek.

Akik nem követnek el öngyilkos merényleteket, nem hajtanak végre támadásokat és csak a nemzetközi szervezetekben bíznak, nem kerülnek be a híradásokba. Ezekért az emberekért nem fognak össze a világ nagyhatalmai. Tisztelt elnök asszony! Ez nem helyes, hiszen a szaharai nép bátor, ám szelíd természetű nép, amely helyesen gyakorolja vallását, asszonyai pedig fontos társadalmi szerephez jutnak. A szaharai emberek az identitásukért és hazájukért harcolnak, amely iránti szeretetük épp olyan végtelen, mint a sivatag, és nem helyes magukra hagyni őket.

A holnapi ülésre tervezett szavazás fontos jele az Európai Unió azon törekvésének, hogy meghatározó szerepet töltsön be a térség sorsának alakításában.

  Norbert Neuser (S&D). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, nagyra értékelem Piebalgs úr világos szavait. Fontos, hogy az Európai Unió egyértelműen jelezze álláspontját, és elítélje az ott történt brutalitást. A nyugat-szaharai helyzet európai parlamenti megvitatása sokáig váratott magára, továbbá úgy vélem, hogy lépéseinkben túl határozatlanok voltunk és csak a haláleseteket követően cselekszünk.

Örülök, hogy az állásfoglalás, amelyet holnap elfogadunk, valamennyi párt részvételével született, és bár talán elmarad egyes képviselőcsoportok várakozásaitól, mégis széleskörű konszenzus eredménye és egyértelmű jelzés Marokkónak és Nyugat-Szahara lakosságának, hogy az Európai Parlament kiáll alapvető értékei mellett.

A képviselőcsoportok közötti munkabizottság elnökeként szeretnék őszintén köszönetet mondani minden tagnak, aki lehetővé tette, hogy Nyugat-Szahara kérdése napirenden maradt és marad a jövőben is. Biztos vagyok benne, hogy Piebalgs úrral és Ashton bárónővel együtt a továbbiakban is ki kell tartanunk Nyugat-Szahara mellett.

  Ana Gomes (S&D). – (PT) Elnök asszony, a szaharai lakosok békés tüntetőtáborának brutális megtámadása súlyos csapást mért az ENSZ felügyelete alatt zajló tárgyalásokra. Ez a kelet-timori konfliktus legsötétebb időszakára emlékeztet, ahol szintén a lakosságra támadtak, hogy meghiúsítsák az ENSZ felügyeletében zajló párbeszédeket. Spanyolország közbenjárhatna egykori, felszabadított gyarmatánál, ahogy azt Portugália tette Kelet-Timor esetében, ám erre nem hajlandó, mert nem akarja kockáztatni a marokkói kereskedelmi és egyéb érdekeltségeit.

Mára kiderült, hogy Madridot és az ENSZ-t figyelmeztették a támadással kapcsolatban. A hanyagság és a bűnpártolás között igen keskeny a határ. Franciaországot különösen nagy felelősség terheli a marokkói megszállás fenntartásának ösztönzéséért. Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője pedig csak hetekkel a történtek után, egy rendkívül szűkszavú, irreleváns nyilatkozatban beszélt a támadásról. Állásfoglalásában a Parlament az Európai Unió segítségét kéri, továbbá szorgalmazza az események független nemzetközi kivizsgálását és az elhunyt, eltűnt vagy bebörtönzött személyek azonosítását, valamint korlátlan belépést követel a nemzetközi sajtó, a humanitárius segélyszervezetek és a megfigyelők számára. Kéri továbbá, hogy az ENSZ kövesse nyomon az emberi jogi eseteket Nyugat-Szaharában, és követeli a Marokkóban, illetve Nyugat-Szahara megszállt területein fogvatartott valamennyi szaharai személy azonnali szabadon bocsátását.

  Guido Milana (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Egyetlen dolog zavar engem ma este ebben az ülésteremben, mégpedig az, hogy csak azért beszélünk Nyugat-Szahara népéről, mert Marokkó lerohanta a Laâyoune külvárosában álló tábort; ez pedig szégyen a demokráciát képviselő Parlamentre nézve.

A Parlamentnek önszántából kellett volna megvitatni a kérdést, hiszen az már több mint 30 éve hever a nemzetközi tárgyalóasztalokon. Ez a legfontosabb politikai tény. Nem önállóan, hanem erőszakos cselekmények kényszerítő hatására döntöttünk úgy, hogy kiállunk az emberi jogok védelméért. Mi más az önrendelkezésről szóló népszavazás megrendezésének szükségessége, ha nem az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdése?

Mivel Marokkó a barátunk és mivel Marokkó az erősebb fél a konfliktusban, erélyesen követelnünk kell, hogy ne halogassa tovább ezt az elvárást, és következetesen ellenőriznünk kell a végrehajtást. Lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy az ENSZ Nyugat-Szaharai Népszavazási Missziójának (MINURSO) célja ne csupán a folyton elodázott népszavazás feltételeinek megteremtése legyen. Az Európai Unió rendelkezésére álló valamennyi eszközzel azon kell lennünk, hogy ez az esemény megrendezésre kerüljön, és biztosítanunk kell, hogy a népszavazás igazságot szolgáltasson egy 30 éve szenvedő népnek.

  Gilles Pargneaux (S&D). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, a ma délutáni vitát és a holnap megvizsgálandó állásfoglalást félre téve térjünk vissza a fő kérdésre, amelyről nem igen esett szó a mostani vita során.

Amellett, hogy ez az ország számára valóságos nemzeti cél, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a jelentős politikai kérdés Marokkónak Afrika és a Magreb térség országaihoz, különösen Algériához fűződő kapcsolatát érintő diplomáciai próbatétel is egyben.

A konfliktus másodsorban gazdasági kihívást jelent, mivel akadályozza a virágzó és stabil Magreb megteremtését. Míg a Magreb iszlám országaiban tevékenykedő al-Kaida terrorista szervezet miatt biztonsági próbatétel, a szóban forgó szaharai nép és különösem a Tindouf tábort elhagyni képtelen lakosok számára humanitárius kihívás.

Térjünk vissza tehát a lényegi kérdéshez. Az pedig nem más, mint az 1920. számú, egyhangúlag elfogadott ENSZ-határozat, amely szorgalmazza, hogy a Marokkó által javasolt autonómia kérdéséről tárgyalásokat folytathassunk, illetve amely családlátogatásokat sürget Nyugat-Szahara és a Tindouf tábor között.

Röviden ezek az általunk fontosnak tartott kihívások. Amint azt Panzeri úr felvetette, a párbeszédet az elkövetkező hetekben valamennyi érintettel, különösen a marokkói hatóságokkal újra kell kezdeni, amelyre sor is kerül, mivel a tervek szerint a Parlament december 1-jén meghallgatja a külügyminisztert.

  Antonio Masip Hidalgo (S&D). – (ES) Elnök asszony! November 18-án Jiménez miniszter asszony hangsúlyozta a Spanyol Parlamentben, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság véleménye szerint a dekolonizáció még nem zárult le és Nyugat-Szaharát nem lehet Marokkóba integrálni. A szenvedés és az illegális megszállás már 35 éve tart. A tábor Marokkó és a szaharai nép között húzódó távolság megtestesítője, nem számít hány telepest és katonát küld Marokkó a területre, ahonnan őslakosok ezreit űzte el.

Marokkó gyűlölettel üldöz egy másik népet. Hamarosan gyarmati perek veszik kezdetüket, mint amilyen november 5-én zajlott Casablancában, ahol európai és más külföldi megfigyelőket bántalmaztak. Akadályozzuk meg egy nemes, hősies népcsoport pusztulását, amely Európa barátja.

  Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Egy olyan súlyos cselekmény, mint amilyet az elmúlt hetekben a szaharai nép sérelmére elkövettek, nem maradhat büntetlenül, ezért az Európai Parlament köteles beavatkozni.

Másrészről nem kétséges, ahogy azt Salafranca Sanchéz-Neyra úr helyesen megjegyezte, hogy Marokkó népe az idők során kiemelkedő szerepet vállalt Afrikában, ami azt jelenti, hogy nem csak barátunknak, hanem az Európai Unió álláspontjaihoz különösen közelállónak tekinthetjük.

Az elengedhetetlen büntetési kötelezettség sérelme nélkül a tárgyalásokat új irányban kell folytatni, ahogy az a vegyes bizottságban már zajlik, amely – még a szóban forgó téma ENSZ általi kivizsgálást megelőzően – ténylegesen lehetővé teszi az alapvető jogok védelmét, hogy a múltbéli visszaélések ne folytatódjanak, és lehetőséget biztosít az alapvető jogok megsértésének feltárására, amelyet szigorúan büntetni kell.

  Metin Kazak (ALDE). – (BG) Elnök asszony! Én is szeretnék gratulálni Piebalgs biztos úrnak, amiért kivételesen kiegyensúlyozottan és méltányosan fogalmazta meg az Európai Bizottság nyugat-szaharai eseményekről formált álláspontját. Úgy vélem, több kárt teszünk ezzel az állásfoglalással, mint hasznot, mivel nem vesszük figyelembe Marokkónak a nyugat-szaharai konfliktus fenntartható és igazságos rendezésére irányuló erőfeszítéseit.

Szeretném elmondani, hogy sok nemzetközi szervezet jelenleg is ott van és a történtek kivizsgálásán dolgozik. Úgy gondolom, hogy a Marokkóval folytatott párbeszédre a legalkalmasabb fórum az EU–Marokkó parlamenti vegyes bizottság. Meggyőződésem, hogy a részrehajló kijelentések helyett támogatni kell az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy kölcsönösen elfogadható megoldás szülessen az ENSZ felügyelete alatt.

  Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök asszony! Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a nyugat-szaharai helyzet joggal okoz aggodalmat. Az ülésteremben mindenki tisztában van azzal, hogy a sok éve húzódó konfliktus távoli területekre is kihatással lehet. Az ott élők közül sokan reményvesztettek, sokakat elnyomnak és megaláznak. Ilyen helyzetben a megalázottak gyakran természetes bázist nyújtanak a terrorizmusnak. Fogékonyak lehetnek a terrorista eszmékre és a terrorizmus Nyugat-Szahara exportcikkévé válhat. Ezért az Európai Uniónak el kell ítélnie a törvénytelenségeket, ugyanakkor úgy vélem, hogy a térség biztonságának fokozott védelme érdekében az ENSZ támogatására kell nagyobb erőt fordítani.

  Nicole Kiil-Nielsen (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony! November 8-án a marokkói hatóságok erőszakkal felszámolták a nyugat-szaharai Laâyoune közelében álló tábort, több ember halálát és sérülését okozva ezzel.

Teljességgel felháborít, hogy egy tagállam, jelen esetben Franciaország, ellenzi az ENSZ tényfeltáró vizsgálatára vonatkozó javaslatot. Uganda javaslata azonban, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának november 16-i ülésén hangzott el, megalapozott és szükségszerű. Igazán könnyű Franciaországnak a Biztonsági Tanács döntésének hiánya mögé rejtőzni, amikor vétójogával visszaélve ő maga akadályozta meg az incidensek feltárását. Olyan nehéz lenne szembenézni az igazsággal?

Európának, amely büszke arra, hogy jó példával jár elől az emberi jogok védelmében, szorgalmaznia kell az ENSZ égisze alatt lefolytatásra kerülő független és átlátható tényfeltáró vizsgálatot, és az ENSZ Nyugat-Szaharai Népszavazási Missziója (MINURSO) mandátumának kiterjesztését. Általánosságban szólva, számítunk Ashton bárónőre a szaharai nép elfogadhatatlan helyzetének igazságos és fenntartható megoldása érdekében.

  Dominique Vlasto (PPE). – (FR) Elnök asszony, képviselőtársaimhoz hasonlóan én is sajnálatomat szeretném kifejezni a konfliktusban elhunytak miatt. Hozzátenném azonban, hogy a javaslat szövege kiegyensúlyozatlan, és fájlalom, hogy az állásfoglalásról szóló szavazás ennyire elhamarkodott. Tanácsos lett volna megvárni a vizsgálatok eredményeit, amelyek megfelelő alapot biztosítanának az érdemi vitához és lehetővé tennék, hogy a tagállamok valós képet kapjanak a történtekről. Mindez valójában a Nyugat-Szahara jövőjéről szóló ENSZ-tárgyalások befolyásolásának is tűnhet. Hangsúlyozom, hogy ez aggodalommal tölt el, mivel az euro-mediterrán politika megújítása is most zajlik. Időbe telik a tények és felelősségek megállapítása. Véleményem szerint ez nélkülözhetetlen ennek az érzékeny térségnek a stabilitásához és lakosságának jólétéhez.

  John Bufton (EFD). – Elnök asszony, ma én is a Nyugat-Szaharában történt felháborító fejleményekről szeretnék beszélni.

Ahogy arról a sajtóban olvashattunk, véres összetűzésekre került sor a menekülttáborokban, ahova az 1970-es években végbement marokkói megszállás után a nyugat-szaharai lakosság túlnyomó részét száműzték. Hazájuk inváziója egy dolog, a lakosság nagy részének menekülttáborba kényszerítése viszont egészen más.

A Western Sahara in Exile (Számkivetett Nyugat-Szahara) elnevezésű mozgalom bátran a világ tudtára adta az esetet. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megvizsgálta a legutóbbi erőszakos eseményt, ám nem indítványozta a független vizsgálatot.

Biztosak lehetünk afelől, hogy a marokkói hatóságok nem pártatlanul járnak el, ha a vizsgálatot ők folytathatják le. A marokkói hatóságok még azt sem tudják eldönteni, hány ember halt meg a laâyoune-i tábor lerohanása során. Figyelembe véve Nyugat-Szahara Európához viszonyított közelségét és annak a lehetőségét, hogy destabilizálja az érzékeny észak-afrikai térséget, a probléma tovább fokozódhat, ha nem cselekszünk hamarosan.

Határozottan úgy vélem, hogy a független vizsgálat lefolytatása szükséges, és felkérem az ENSZ Biztonsági Tanácsát annak megkezdésére.

  Bernadette Vergnaud (S&D). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném kijelenteni, hogy nem értek egyet azzal, hogy szavazatunkkal ilyen korán véleményt nyilvánítunk a november 8-án Laâyoune-ban történt eseményekről, amikor nem áll rendelkezésünkre az éleslátáshoz és objektivitáshoz szükséges valamennyi adat.

Mindazonáltal, a körülményekre való tekintettel megnyugtat, hogy egy viszonylag kiegyensúlyozott és megfontolt közös állásfoglalást értünk el, amely figyelembe veszi az emberi jogok elvét, és amely egyik felet sem ítéli el igazságtalanul, annak ellenére, hogy egyes pontjai megkérdőjelezhetők. Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy ne rontsuk tovább a helyzetet annak érdekében, hogy a vizsgálatok és tárgyalások higgadt légkörben folyhassanak, ezért nem volna bölcs a szomszédos partnerország kivételezett helyzetét részleges és gyakran ellentmondásos jelentések alapján megkérdőjelezni.

  Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony! Marokkó azon törekvése, hogy eltitkolja az incidensről szóló jelentéseket, nem vet jó fényt az országra. A gázai segélyflotta elleni támadás azonnali nemzetközi felháborodást váltott ki. Amikor azonban a megszállt Nyugat-Szahara területén felszámoltak egy tüntetőtábort, amely során emberéletek is odavesztek, és a szóban forgó várost még az újságírók számára is tiltott zónává nyilvánították, elmaradt a nemzetközi közösség egységes és erőteljes fellépése.

Természetesen várható volt, hogy a megoldatlan helyzetben a felszabadítási mozgalom bizonyos idő elteltével nem tartja magát a tűzszünethez. A támadásnak a nyugat-szaharai népszavazáshoz is köze volt, amelynek még a résztvevőiről sem sikerült megállapodni. Eközben egyre több és több marokkói telepszik ott le. Véleményem szerint az incidenseket teljes mélységben ki kell vizsgálni. Az Európai Uniónak semleges mediátorként kell közreműködnie és meg kell kísérelnie a vitás feleket újra tárgyalóasztalhoz ültetni.

  Ulrike Rodust (S&D). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Én támogatom az állásfoglalásban elért kompromisszumot. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportnak a halászati bizottságba delegált koordinátoraként a Marokkóval kötött halászati megállapodással kapcsolatban is érdekelt vagyok. Dicséretes, hogy az állásfoglalásban szorgalmazzuk a nyugat-szaharai természeti erőforrások hasznosítására vonatkozó nemzetközi jog betartását. Sajnálatos módon, a parlamenti képviselők többségének nincs tudomása a Parlament jogi szolgálata által kibocsátott véleményről, amely megállapítja, hogy a Marokkóval jelenleg érvényben lévő halászati megállapodás sérti a nemzetközi jogszabályokat, ha nem nyer bizonyítást, hogy a megállapodás Nyugat-Szahara lakosságának javát is szolgálja. Ennek bizonyítéka jelenleg nem áll rendelkezésre, ezért az Európai Bizottság szünetelteti a megállapodás megújítását célzó tárgyalásokat. Nagyon remélem, hogy az ügyben diplomáciai megoldás születik. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a nemzetközi jogszabályokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül gazdasági érdekek okán.

  Ulrike Lunacek (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, én is nagyon örülök, hogy végre megszületett e Ház állásfoglalása a nyugat-szaharai konfliktussal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ennek nem a Gdeim Izik táborban bekövetkezett kegyetlen incidenst követően, hanem sokkal hamarabb, más okokból kifolyólag kellett volna megtörténnie.

Értetlenül állok a kérdés előtt, hogy Marokkó miért nem járul hozzá a független vizsgálathoz. Ha nincs rejtegetnivalója, a vizsgálatot le kellene folytatni. Akkor miért nem végzik el? Nagyon remélem, hogy a Parlament holnap elfogadja az állásfoglalást, amely természetesen nem jelenti azt, hogy Marokkóval nem kell párbeszédet folytatni. A marokkói és az afgán külügyminiszter, valamint a Polisario Front meghívást kapott a Külügyi Bizottság jövő heti ülésére. Remélem, hogy eljönnek és párbeszédbe bocsátkoznak velünk.

Azt azonban nem hiszem, hogy az állásfoglalás elhalasztására tett javaslat ésszerű volna, mivel az Európai Parlament számára fontos az emberi jogok elvének éppúgy, mint a népek – ez esetben a szaharai nép – önrendelkezési joga elvének tiszteletben tartása és védelme. A Tindouf közeli táborokban 23 éve jártam először. Ez a nép azóta is küzd azért, hogy végre saját törvényeit betartva élhessen, valamint hogy tisztességes és igazságos népszavazást tarthasson. Ezért örülök, hogy az állásfoglalás elkészült és remélhetőleg holnap elfogadásra is kerül.

  Cristian Dan Preda (PPE). – (FR) Elnök asszony! Először is szeretném megjegyezni, hogy igaz, hogy vitázhattunk volna hosszasabban és előállhattunk volna egy teljesen eltérő szöveggel. Ugyanakkor viszont, többé-kevésbe ugyanannyi időt szenteltünk ennek a szövegnek, mint bármely más rendkívüli állásfoglalásnak. Ezért marokkói partnereinknek tudtára kell adni, hogy ez a különféle politikai csoportok által elért konszenzus.

Úgy vélem, hogy ez a párbeszéd egy fázisa. Valószínűleg első alkalommal értek egyet Panzeri úr javaslatával, amely szorgalmazza a parlamenti bizottságon belüli párbeszéd folytatását a bennünket Marokkóhoz kötő kérdésekben. Ez egy nemrégiben létrehozott bizottság, amelyet támogathat – és miért is ne tenné – a Marokkó-barát csoport, hiszen elég sokan vannak itt. Szintén nagy várakozással tekintek a marokkói külügyminiszterrel folytatott párbeszéd elé. Bejelentette, hogy fel kíván szólalni a jövő héten a külügyi bizottságban. Ez további lehetőséget biztosít a párbeszéd folytatására.

  Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Miután szoros figyelemmel kísértem a vitát, szeretnék kitartani eredeti nyilatkozatom mellett. Úgy vélem, hogy az kiegyensúlyozott és korrekt.

Csupán megismételném az utolsó mondatát. Az Európai Unió támogatja az ENSZ főtitkárának arra irányuló erőfeszítéseit, hogy egy igazságos, fenntartható és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás szülessen, amely – a Biztonsági Tanács határozataival összhangban – önrendelkezési jogot biztosít Nyugat-Szahara népének. Feltétlenül arra bíztatnám mindkét felet, hogy támogassák az ENSZ erőfeszítéseit.

  Elnök. – A vita lezárásával hét, az állásfoglalásra irányuló indítvány(1) kerül benyújtásra. Ezzel a vita lezárul.

A szavazásra holnap 12.00 órakor kerül sor.

(Az ülést 20.00 órakor felfüggesztik, és 21.00 órakor újra megnyitják)

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Körültekintően megvizsgálva az interneten elérhető fényképeket, megbecsülhető a marokkói rendőrséggel szemben alkalmazott erőszak mértéke. Mind a Gdeim Izik táborban, mind pedig Laâyoune-ba vezető úton készült felvételek a marokkói biztonsági erőket ért kegyetlen erőszakról tanúskodnak. Még a sürgősségi feladatot ellátó járműveket sem kímélték. A valóság igen távol áll attól, amit a propaganda próbál elhitetni velünk. A Parlamentnek ezért józanul és saját belátása alapján kell eljárnia, mintsem indokolatlanul okolni a marokkói hatóságokat és rájuk hárítani minden felelősséget.

  Debora Serracchiani (S&D), írásban. – (IT) Marokkó és a Polisario Front között a Nyugat-Szaharáért folyó vita legutóbbi erőszakos eseményei nagyobb figyelmet érdemelnek a régió stabilitására gyakorolt esetleges negatív hatásuk miatt. A Laâyoune-beli tábor felszámolása megközelítőleg egy tucat halálos áldozattal járt, több mint hétszázan megsérültek, százötvenen eltűntek és 160 személyt letartóztattak a marokkói hatóságok, továbbá feltételezhető, hogy a szaharai származású spanyol állampolgár, Baby Hamday Buyema is gyilkosság áldozata lett. Nem szabad a szaharai népet magára hagyni, de az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, és különös tekintettel annak 2. cikkében megfogalmazott elvek értelmében le kell zárni az ENSZ égisze alatt folyó tárgyalásokat. Az Európai Uniónak be kell avatkoznia és szorgalmaznia kell, hogy a marokkói kormány tartózkodjon a további vérontástól és engedje szabadon az illegálisan fogva tartott szaharai személyeket. A felek közötti informális tárgyalások újrakezdése, amelyre 2010. november 7-én és 8-án került sor, elsőként jelzi, hogy létrejöhet a felek által békésen elfogadott, igazságos megoldás.

ELNÖKÖL: RAINER WIELAND
alelnök