Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2059(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0275/2010

Viták :

PV 25/11/2010 - 4
CRE 25/11/2010 - 4

Szavazatok :

PV 25/11/2010 - 8.3
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0435

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2010. november 25., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

9. A szavazáshoz fűzött indokolások
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
  

A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0683/2010)

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE).(LT) Elnök úr, a 2011-es költségvetéssel kapcsolatban folyamatban lévő tárgyalásokról szóló határozat mellett szavaztam. A Parlament-Tanács Egyeztető Bizottság múlt heti értekezletének kudarca komoly aggodalmat keltett az egész Európai Unióban. Sajnálatos, hogy néhányan még mindig nem érzik úgy, hogy be kellene tartaniuk a Lisszaboni Szerződést. Ha nem tudunk megállapodni a költségvetésben és más hozzá kapcsolódó kérdésekben az év végéig, annak nagyon súlyos következményei lesznek. Nagyon nehéz lesz ugyanis létrehozni az Európai Külügyi Szolgálatot és az Európai Unió pénzügyi intézményeit figyelő három új intézményt, ha nincs meg hozzá a megfelelő finanszírozás. A pénz hiánya veszélybe sodorhatja az Európai Unió egyik legfontosabb politikájának, a kohéziós politikának a megfelelő megvalósítását is, arról nem is beszélve, hogy mi történne az Európa 2020 stratégiával és a GALILEO programmal. Úgy érzem tehát, hogy az Európai Parlament konstruktív és rugalmas álláspontja ismét azt bizonyítja, hogy az Európai Parlament felelősségteljes módon jár el a pénzügyi válság körülményei között.

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr (PPE).(DE) Elnök úr, a 2011-es költségvetéssel kapcsolatos tárgyalások kudarcát illetően a következőket szeretném mondani: először is, a költségvetés-készítés joga minden demokratikus parlament egyik központi joga. Másodszor, ha egy parlament komolyan akarja venni magát, akkor élnie is kell ezzel a jogával. Harmadszor, szeretném felszólítani az Európai Tanácsot, hogy tartsa tiszteletben és fogadja el az Európai Parlamentnek ezt az elvitathatatlan jogát. Negyedszer, meg kell találnunk a megfelelő eljárást annak biztosítására, hogy meghallják az Európai Parlament hangját, amikor költségvetési döntésekre kerül sor.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, én megszavaztam ezt a költségvetést, és teljesen egyértelműnek tartom, hogy ha mi itt a Parlamentben rendelkezünk költségvetési hatáskörrel, akkor azt gyakorolnunk is kell.

Most azonban azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan tudnánk felelősen cselekedni. Úgy is mondhatnám, hogy a költségvetés tartalma sok szempontból nem tükrözi azokat az eszményeket, amelyeket mi itt az Európai Unióban magunkénak érzünk. Jó lenne, ha sok kérdést részletesen meg tudnánk vitatni, mert akkor felszínre kerülnének azok a régi kövületek, amelyek már rég nem érvényesek, de a költségvetés kapcsán alkalmunk lenne újra megvizsgálni őket. Természetesen az is fontos, hogy az Európai Unió számára megfelelő finanszírozást biztosítsunk, mert csakis így tudja ellátni azokat a feladatokat, amelyekben közösen megállapodtunk, és amelyek a Lisszaboni Szerződéssel léptek életbe.

Amikor azt mondom, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket új megvilágításba kellene helyeznünk, akkor olyan régi kövületekre gondolok, mint például a dohánytermesztés támogatása és hasonló kérdések, amelyek szerintem ma már nem tartoznak az Európai Unió feladatai közé. A jelenben kell élnünk, és olyan költségvetést kell készítenünk, ami valóban fellendíti az európai gazdaságot.

 
  
  

Jelentés: Tokia Saïfi (A7-0312/2010)

 
  
MPphoto
 

  Antonello Antinoro (PPE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, megszavaztam Saïfi asszony jelentését, mert elérte azt a saját maga elé tűzött célt, hogy meghatározza, hogy hogyan kellene nagyobb hangsúlyt adni az emberi jogoknak és a szociális és környezetvédelmi szabványoknak a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban.

Ez lehetővé fogja tenni a nagyobb nemzetközi szervezeteknek, hogy szorosabb együttműködéssel helyet találjanak a szociális kérdéseknek is a multilaterális megállapodásokban. Hasznos lenne, ha a Világkereskedelmi Szervezetet is úgy tudnánk reformálni, hogy alkalmassá váljon az ilyen jellegű együttműködésre, bár bizonyos országok osztracizmusa valószínűleg megnehezítené egy ilyen reform gyakorlati megvalósítását.

Az emberi jogi záradék valójában már megtalálható a legújabb nemzetközi megállapodásokban, és a jövőben kötendő kereskedelmi megállapodásoknak is állandó részét fogja képezni. Ezek után már csak arra lesz szükség, hogy biztosítsuk egyrészt a 27 egyezmény hatékony megvalósítását, hogy az érintett országok élvezhessék az általánosított preferenciarendszer (GSP) előnyeit, másrészt olyan kísérő intézkedéseket kell hoznunk, amelyek elősegítik a megvalósítást.

Végül pedig, a reformált GSP-nek a leginkább szükséget szenvedő országokra kellene fókuszálnia.

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Elnök úr, én a határozat mellett szavaztam. Mint az „Emberi jogok helyzete a világban” című ez évi éves jelentés parlamenti előadója, csak ismételni tudom az emberi jogi záradékok és szabványok fontosságát a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban.

A kereskedelem nem csak a polgári és a politikai, hanem a gazdasági és a szociális jogok biztosításában is fontos szerepet játszhat. Gondoljunk csak arra, hogy milyen szerepet játszhatnak a kereskedelemmel kapcsolatos támogatási programok a fejlődés elősegítésében a világ sok szegény országában. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az emberi jogi záradékok az EU által kötött minden kétoldalú kereskedelmi megállapodásban megtalálhatók, valamint a fejlődő országokkal fennálló GSP és GSP+ rendszerekben is.

Ezeket a záradékokat és a feltételességet még hathatósabbá kell tennünk, és szorosan figyelemmel kell kísérnünk a megvalósításukat. Fontolóra kellene vennünk azoknak a nem uniós országoknak az emberi jogi értékelését, amelyek kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek az Európai Unióval, és kereskedelmi preferenciákat adhatnánk azoknak az országoknak, amelyek ratifikálták és ténylegesen meg is valósították a fenntartható fejlődésről, a szociális jogokról és a jó irányításról szóló fontos nemzetközi egyezményeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, a kereskedelemnek az a célja, hogy a lehető legnagyobb prosperitást és előnyöket biztosítsa mindkét fél számára. Országok nem kereskednek egymással: vállalatok és egyének szoktak kereskedni. Ennek ellenére ebben a jelentésben, valamint szélesebb értelemben az EU kereskedelmi politikájában is azt láthatjuk, hogy a Bizottság a kereskedelmi megállapodásokba mindenáron mindenféle nem kereskedelmi kritériumokat akar beilleszteni, méghozzá nem csak az emberi jogokkal, a környezetvédelmi szabványokkal és hasonlókkal kapcsolatos kritériumokat, hanem – és ez már sokkal veszedelmesebb – olyanokat is, amelyek előírják, hogy a világ más részei is tömörüljenek regionális kereskedelmi blokkokba az EU mintájára.

A kereskedelemnek éppen az lenne a lényege, hogy a cserében kihasználjuk a különbségeket. Semmi értelme arra kötelezni mondjuk Közép-Amerika országait, hogy hozzanak létre egy kereskedelmi uniót maguk között, amelynek keretében banánt, kávét és vágott virágot adnak el egymásnak. Ha már itt tartunk, annak sincs sok értelme, hogy Európában legyen egy olyan tömb, amely hasonló mértékben iparosodott gazdaságokból áll, mert ezzel elvágjuk magunkat a világ többi részének növekvő piacaitól. Ez káros a fejlődő országoknak és az angolszász országoknak is, és különösen katasztrofális az én hazámnak, ami belekerült egy erőltetett és hanyatló regionális vámunió csapdájába.

 
  
  

Jelentés: Ivo Belet (A7-0286/2010)

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr (PPE).(DE) Elnök úr, a média nagyon speciális és fontos szerepet játszik a demokratikus társadalomban. Jó minőségű információkkal lát el minket, és ezzel jelentősen hozzájárul a demokrácia működéséhez. Meg vagyok győződve arról, hogy a jó minőségű és kiegyensúlyozott közszolgálati média környezet kedvező hatást gyakorol a kereskedelmi média színvonalára is. Mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi médiának szüksége van a másikra, és kedvező hatást gyakorolnak egymásra. Ha kiegyensúlyozott és informatív médiakörnyezetet akarunk, akkor támogatnunk kell a független közcélú műsorszolgáltatókat, mint a kereskedelmi adók egyenrangú társait. Ez a sajtószabadság egyik kulcsa, ami nélkül nem valósítható meg igazi szólásszabadság a közösségünkben.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE).(FI) Elnök úr, a képviselőcsoportom ajánlásával ellentétben Belet úr jelentése mellett szavaztam, mert én magam úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy elismerjük a közcélú műsorszolgáltatók, beleértve a nemzeti műsorszolgáltató vállalatok által nyújtott szolgáltatások megőrzésének szükségességét. Ez nagyon fontos kérdés, és Önök mondhatják, hogy eddig főleg pozitív tapasztalataink voltak ezzel kapcsolatban a demokráciákban.

Teljesen igaz, hogy szükség van kereskedelmi csatornákra is. Ez a két különböző típusú szolgáltatás, mármint a kereskedelmi és a közszolgálati csatornák, jól kiegészítik egymást. Véleményem szerint abszolút alapvető jog, és a szólásszabadság szempontjából létfontosságú, hogy legyen az állam által fenntartott közszolgálati csatorna is, amely arra összpontosít, hogy időszerű és aktuális tájékoztatást nyújtson a polgároknak mind a nemzetállamokban, mind egész Európában.

Szerintem a jelentés kiváló és támogatásra érdemes, és remélem, hogy a jövőben az EU minden tagállamában az lesz a tendencia, hogy megőrzik a közcélú műsorszolgáltatást.

 
  
MPphoto
 
 

  Sonia Alfano (ALDE).(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azért szavaztam a Belet-jelentés mellett, mert elismeri és meghatározza a közcélú műsorszolgáltatás alapvető szerepét Európában. Szerintem ez fontos lépés a Parlament számára, amely egyértelműen azt mondja, hogy a közcélú műsorszolgáltatásnak függetlennek kell maradnia a politikai hatalomtól.

Ez a jelentés olyan, mintha kifejezetten Olaszország számára írták volna, ahol a RAI éppen a szétesés küszöbén áll, mert teljesen eluralkodott felette a pártpolitika, ami igen káros a közcélú műsorszolgáltatás kulturális és tájékoztatási mélysége, és így az egész ország számára. Csak nézzék meg, hogy mi történt a múlt héten a ‘Vieni via con me’ (‘Gyere el velem’) című műsorban.

A műsorszolgáltatás Minzolinijei és Massijai, a közcélú félretájékoztatás szakértői és azok, akik őket fizetik, nem férnek össze a Parlament által ma elfogadott jelentéssel. Az Európai Uniónak ezt észre kell vennie, és ennek megfelelően kell cselekednie. Nem akarunk több pártpolitikát a RAI-n!

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0624/2010)

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE).(FI) Elnök úr, én a határozat mellett szavaztam. Az Európai Parlament csakis elismeréssel szólhat az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatáról.

A háborúk áldozatainak mintegy 90%-a civil, legtöbbjük nő és gyermek. A nemi erőszak és a szexuális rabszolgaság a háború kegyetlen napi realitásai közé tartoznak. A Genfi Egyezmény szerint a nemi erőszak és a szexuális rabszolgaság háborús bűnnek és emberiség elleni bűntettnek minősülnek. Arra is rá kell mutatnunk, hogy a nemi erőszak a népirtás egy formája, és ezt a nemzetközi közösség is elismeri. Létfontosságú, hogy azok, akik ilyen bűnöket követnek el, feleljenek a tetteikért.

A nőket is be kell vonni azokba az intézkedésekbe, amelyek célja a konfliktusok megelőzése, valamint a válságkezelés és a béketárgyalások elősegítése. Az is fontos, hogy lehetővé tegyük a nők részvételét a saját országaik háború utáni rekonstrukciójában.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE).(LT) Elnök úr, én megszavaztam ezt a nagyon fontos határozatot, mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a nők elleni erőszak mértéke növekszik. Ez különösen a háborús és a konfliktusövezetekben látható. Egyetértek azzal, hogy az Európai Unióban, méghozzá a legmagasabb szinten, kellő figyelmet kellene fordítani az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. határozatának megvalósítására, ami az első olyan határozat, ami a fegyveres konfliktusok nőkre gyakorolt aránytalan és egyedi hatásaival foglalkozik. Ennek a témának kiemelt figyelmet kellene kapnia az EU emberi jogi politikájának folyamatban lévő áttekintése során is, amikor ki kell dolgozni egy átfogó emberi jogi országstratégiát, és értékelni kell az EU-nak a nők és a lányok elleni erőszakkal, valamint a gyermekekkel és a fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos irányelveit, és fel kell venni a harcot a nők és a gyermekek ellen alkalmazott diszkrimináció minden formájával. Támogatom azt a felhívást, hogy ítéljük meg a szükséges finanszírozást a nők elleni erőszak ellen vívott harchoz, és támogassuk a nők részvételét a békével, biztonsággal és egyeztetésekkel kapcsolatos folyamatokban.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0622/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Dimitar Stoyanov (NI).(BG) Elnök úr, a méhészettel és a méhészeti ágazat támogatásával kapcsolatos határozat mellett szavaztam, mert a mezőgazdasági termelés e formája a legspeciálisabb mezőgazdasági tevékenység. Amikor általában véve rovarokra gondolunk, akkor nem kifejezetten kellemes asszociációink támadnak. A rovarok nem kellemes teremtmények, de együtt kell velük élnünk. Ez a tény is azt támasztja alá, hogy a méhek az egyetlen rovarok, amelyeket megszelídítettünk élelmiszer- és mezőgazdasági termelés céljaira. Ebből is látszik, hogy mennyire fontosak.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy méhek nélkül nem létezne sok más termék sem, mivel ők végzik el a beporzást. Rendkívül fontos, hogy az Európai Parlament újra és újra biztosítsa, hogy összehangolt szabványok legyenek érvényben az Európai Unió és az Unión kívüli országok között, különösen a mezőgazdaságban, azon belül is a méhészetben. Ezt a Bizottságnak is tudomásul kell vennie.

 
  
  

Jelentés: Lena Kolarska-Bobińska (A7-0313/2010)

 
  
MPphoto
 

  Jens Rohde (ALDE).(DA) Elnök úr, engedje meg, hogy köszönetet mondjak Kolarska-Bobińska asszonynak a nagyszerű együttműködésért és a kiváló jelentésért – azért a jelentésért, amely ma itt a Parlamentben még jobb lett, mint volt, mivel a Parlament többsége azt az álláspontot képviselte, hogy Európában 20%-ról 30%-ra kell emelnünk a tervezett CO2-csökkenést. Ez az előfeltétele annak, hogy úttörők legyünk, és ne csak a környezetvédelem területén fejlődjünk, hanem a zöld környezetvédelmi technológia területén is versenyképessé váljunk. Így meg tudjuk védeni a munkahelyeket, a gazdaságot és a környezetet is, és egyidejű válaszokat tudunk adni a legnagyobb európai kihívásokra. Európának jó napja volt ma ezzel a szavazással.

 
  
MPphoto
 

  Jan Březina (PPE).(CS) Elnök úr, megszavaztam az energiastratégiáról szóló jelentést, amely felvázolja azokat az irányokat, amelyeket az Európai Unió jövőbeni energiapolitikájának követnie kell. Szeretném hangsúlyozni a nukleáris energia szerepét az EU jelenlegi és jövőbeni energiaszerkezetében, amivel egyben azt is elismerjük, hogy meg kell hosszabbítanunk a meglévő eszközök élettartamát. Az egyes források szempontjából kiegyensúlyozottnak mondható a stratégia, noha egyszer sem említi azt, ami szerintem a szén egyik legfontosabb szerepe, nevezetesen a modernizált erőművekben történő elégetését. Az EU energiabiztonságának és -függetlenségének javítását nehéz elképzelni a szén, mint stabil elsődleges forrás nélkül, amely képes arra, hogy rugalmasan válaszoljon az energiaigények hirtelen megnövekedésére. A jelentés gyenge pontjai a rendkívül általános jelleg és a vonatkozó jogszabályok hiánya. A stratégia konkrét és gyakorlati formáját nagymértékben befolyásolja majd az az akció terv is, amelyet most dolgoznak ki az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósítására, és amelyet a következő év elején kell majd kiadni.

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Elnök úr, én e fontos dokumentum mellett szavaztam. Konstruktív módon hozzájárul ugyanis ahhoz az európai vitához, amelyet a hitelt érdemlő közös energiastratégiáról folytatunk.

Az energiabiztonság mindenképpen a stratégia egyik kulcskérdése. Az EU-nak elő kell segítenie egy közös – ha nem egyetlen – energiapolitika kidolgozását. Az európai szintű szabályozók és intézmények kapjanak nagyobb szerepet. Az Európai Bizottságnak határozottabb szerepet kell játszania az alternatív energia-útvonalak kialakításában, elsősorban Azerbajdzsánból és Közép-Ázsiából, valamint Észak-Afrikából és más országokból is. Európának nagyobb összegeket kell fordítania LNG-terminálok létesítésére, és ebben a legújabb tagok számára is segítséget kell nyújtanunk.

Szükség van egyéb intézkedésekre is, például az energiahatékonyság javítására, a nukleáris energiába történő befektetésre és a megújítható energiatechnológiákkal kapcsolatos ösztönzők létrehozására. A kirakó fontos elemét képezi az EU belső energiapiacának liberalizálása. Mindezek alapján teljes erőnkkel támogatnunk kell Buzek elnök úrnak és a Bizottság korábbi elnökének, Jacques Delors-nak az európai energiaközösség létrehozására irányuló kezdeményezését.

 
  
MPphoto
 

  Hannu Takkula (ALDE). (FI) Elnök úr, én is úgy gondolom, hogy Kolarska-Bobińska asszony kiváló jelentést készített. Ennek a jelentésnek útmutatóul kell szolgálnia a következő tíz évre vonatkozó európai energiastratégia számára. Nagyon jónak tartom, hogy széleskörű figyelmet irányít arra, hogy mit jelent az energiaellátás biztonsága, előtérbe helyezi az energiahatékonyságot, és nem feledkezik meg az energia-megtakarításról sem. Ezek mind fontos kérdések.

Nagyon fontos továbbá, hogy befektessünk a különböző környezetvédelmi technológiákkal kapcsolatos kutatásokba és új alkalmazásokba. Ezen a téren nagy szükség lesz az innovációra, különösen, ha olyan Európát akarunk építeni, ami tisztább, és kevésbé függ másoktól energia szempontjából. Kiemelt figyelmet kell fordítanunk az alternatív energiaforrásokra. Igaz, hogy szükségünk van a nukleáris energiára, mint alapvető energiaforrásra, de új befektetések szükségesek az alternatív energiákba is. Remélem, hogy fokozatosan felhagyhatunk a szén használatával. Nem szeretném, ha az energia jövője szénfekete lenne Európában.

 
  
MPphoto
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE).(LT) Elnök úr, az Európai Unió energiastratégiájáról szóló jelentés mellett szavaztam, mert sok fontos gondolatot és kérdést felvet, és szól a megújítható energiákról, a kutatásról, az innovációról, a környezetszennyezés csökkentéséről és természetesen az energiabiztonság növeléséről is. Támogatom konkrétan az Európai Parlament azon rendelkezését, hogy az energiahálózatokat, még a kereskedelmi jellegűeket is, olyan átlátható kormányközi megállapodások irányítsák, amelyek nem érintik a tagállamok érdekeit. Néhány tagállam bilaterális megállapodásai és projektjei, mint például az ‘Északi Áramlat’ gázvezeték, csak bizalmatlanságot keltenek, és nem csak környezeti szempontból, hanem a szolidaritás általános elve szempontjából is. Két ország megállapodik, melyek közül az egyik nem uniós tagállam, és ezzel a tagállamok szolidaritásának az EU szerződéseiben lefektetett alapelveit gyakorlatilag félresöprik. Ennél fogva egyetértek azzal, hogy az Európai Unió területére belépő külső csővezetékeket és egyéb energiahálózatokat olyan átlátható kormányközi megállapodásokkal kellene irányítani, amelyeket szigorúan az uniós jogszabályok szerint fogalmaznak meg. Ezekre a vezetékekre is a belső piaci szabályok vonatkozzanak, beleértve a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó szabályokat is.

 
  
MPphoto
 
 

  Seán Kelly (PPE).(GA) Elnök úr, örömmel szavaztam a jelentés mellett, és szeretném elismerésemet kifejezni kollégámnak és barátomnak, Kolarska-Bobińska asszonynak az általa végzett munkáért.

Részt vettem a parlamenti vitában, de nem tudtam magamra vonni az elnök figyelmét a ‘catch the eye’ eljárás során. Ezért két gondolatot szeretnék most elmondani: egyrészt az Európai Uniónak nagy figyelmet kell fordítania a kutatásra, a fejlesztésre és az innovációra, másrészt létre kellene hoznunk egy európai hálózatot az elektromos energiának az egész Unióban történő tárolására és szállítására. Ha ezeket megtesszük, akkor nagy előrehaladást fogunk elérni.

Végül pedig azt szeretném mondani, hogy örülök annak, hogy a képviselők nagy többsége a jelentés mellett szavazott.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0616/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Jens Rohde (ALDE).(DA) Elnök úr, természetesen örülök annak, hogy a Parlament olyan határozatot fogadott el, ami jó tárgyalási alapot nyújt majd a Klímaügyi Biztosunknak, aki hamarosan Cancúnba utazik tárgyalni. Azt is gondolom azonban, hogy figyelembe véve azt a tényt, hogy tavaly Koppenhágában milyen nagy nehézségeket okozott az EU küldöttei számára, hogy egységes véleményt képviseljenek az éghajlat-változási konferencián (COP 15), érdemes lenne elgondolkodnunk azon, hogy mennyire megosztottak vagyunk itt a Parlamentben is, mert ez jól látszott mind a módosításokról, mind az átfogó határozatról tartott szavazások során. Ezzel kapcsolatban talán levonhatnánk a tanulságokat, és beláthatnánk, hogy előnyös lenne kicsit visszafogni az igényeinket a Tobin-adóval és más adókkal kapcsolatban, mert részben ezek okozzák a megosztottságot a Parlamentben. Ha más dolgokban meg tudtunk egyezni, talán jobb lett volna, ha visszafogjuk az igényeinket, és a képviselőinket világosabb és szélesebb körű megbízással küldjük el, nem pedig úgy, ahogyan ma itt elhangzott.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0675/2010)

 
  
MPphoto
 

  Antonio Masip Hidalgo (S&D).(ES) Elnök úr, néhányan azt mondták, hogy Marokkó elítélése túl enyhe intézkedés ahhoz képest, amilyen mértékben sárba tiporják az emberi jogokat a Szaharában, ahol Marokkó semmi több, mint egy hódító ország, amelynek ott a világon semmiféle szuverenitása vagy jogosultsága nincsen. Az az üzenet azonban nagyon fontos, hogy sem Európa, sem a Parlament nem tűri el tovább az erőszakot.

Tegnap a Hágai Bíróságról beszéltem itt a Parlamentben. Remélem, hogy a nemzetközi közösség, amely szomorú módon kudarcot vallott a népirtás megakadályozásában Ruandában, Jugoszláviában és Darfurban, ezúttal több sikerrel jár majd Nyugat-Szaharában, és hogy ezt az ügyet nem egy másik, szintén Hágában működő bíróság fogja tárgyalni, hanem a háborús bűnöket vizsgáló bíróság.

 
  
MPphoto
 
 

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE).(FI) Elnök úr, sajnálatos, hogy számos uniós ország még mindig olyan külpolitikát folytat, ami erősen koloniális jellegű. Nyugat-Szahara ügyében ugyanis ez teljesen nyilvánvaló volt. A konfliktus elhúzódásáért gyakorlatilag Spanyolország és Franciaország a felelős, mivel Marokkót támogatják. Nyugat-Szahara Afrika utolsó gyarmata, és 1966-ban egy ENSZ határozat javasolta először, hogy a területet fel kellene szabadítani a gyarmati uralom alól.

A közelmúltban tovább romlott a nyugat-szaharai helyzet. A marokkói hatóságok túlzott erőszakot alkalmaztak. Számos halálesetről, sérülésről és eltűnt emberről érkeztek jelentések. A válságterületet blokád alá is vonták, így még a nemzetközi segélyek sem juthatnak be. A jelenlegi nyugat-szaharai válságot és a teljes konfliktust a lehető leghamarabb meg kell oldani. Ez az EU külügyminiszterének, Lady Ashtonnak, valamint minden EU tagállamnak a feladata.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0650/2010)

 
  
MPphoto
 

  Dimitar Stoyanov (NI).(BG) Elnök úr, természetesen az Ukrajnával kapcsolatos határozat mellett szavaztam. A döntésemet alátámasztó érveket a tegnapi vitában már jórészt elmondtam.

Szeretném azonban ezt az eljárást arra felhasználni, hogy egy nagyon fontos dolgot pontosítsak, mivel a tegnapi vitában elhangzott valami, ami nem állja meg a helyét. Több mint valószínű, hogy Brok urat a pontatlan kifejezések használata vezette félre. Ő ugyanis azt mondta, hogy Ukrajnában a biztonsági szolgálatok vezetője nevezi ki az alkotmánybírákat, illetve a biztonsági szolgálatok vezetője is részt vesz a kinevezésükben.

Ma este utánanéztem ennek, és rájöttem, hogy ez nem így van. Az Alkotmánybíróságot az elnök, az ukrán parlament és a bírói testület nevezi ki. A gyakorlatban tehát a biztonsági szolgálatok vezetője nem vesz részt az alkotmánybírák kinevezésében. Ezt szerettem volna pontosítani.

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Elnök úr, végre elfogadta a Parlament az Ukrajnával kapcsolatos határozatot. Természetes, hogy aggodalommal töltöttek el minket a legutóbbi ukrajnai események. Ha Ukrajna stratégiai partnerünk, akkor véleményem szerint kötelességünk is kifejezésre juttatni az észlelt hiányosságok felett érzett aggodalmunkat – például akkor, ha az ukrán biztonsági szolgálatok túl nagy hatalmat kapnak, és olyan intézkedéseket tesznek, amelyekkel megfélemlítik az országukban működő civil szervezeteket, és ellenőrzésük alatt tartják a médiát.

Az egész politikai folyamat is aggodalommal töltött el minket, beleértve azt is, hogy az ellenzéki pártok nem tudtak korlátozások és diszkrimináció nélkül részt venni a választásokon. Ugyanakkor továbbra is támogatnunk kell Ukrajna európai integrációs törekvéseit, és inkább répával, mint bottal kellene Ukrajnát közelebb csalogatnunk Európához – nem pedig még jobban eltávolítani tőle –, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy elérjük ezt a stratégiai célunkat.

 
  
  

Jelentés: Yannick Jadot (A7-0310/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE).(PL) Elnök úr, az Európai Unió igen kiterjedt környezetvédelmi politikát folytat, ami kiterjed a mezőgazdaságra és az iparra is. A termelés és a verseny jelenlegi feltételei között azonban nincs lehetőség arra, hogy felhagyjunk a vegyszerek használatával a mezőgazdaságban, vagy megváltoztassuk az áruk előállításához alkalmazott módszereket csak azért, hogy ne legyenek olyan magasak az energiaköltségek. Aki az Európai Uniót azzal vádolja, hogy nem az ökológiai politika élharcosa, és az Egyesült Államokat és Kínát hozza fel követendő példaként, az nagyot téved. Valójában ezek az országok bocsátják ki a legtöbb széndioxidot. Tagadhatatlan, hogy rendkívül fontos a környezetvédelem, és ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az európai gazdaság fenntartható legyen – ipar, mezőgazdaság és szállítás egyaránt. A természet adta árucikkek a legértékesebb árucikkeink, és ezeket nagyon nehéz visszaszerezni, ha egyszer már elvesztettük őket. Ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megtaláljuk a közmondásos arany középutat.

 
  
  

Jelentés: Harlem Désir (A7-0317/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE).(PL) Elnök úr, a gazdasági és a szociális érdekek között nagyon fontos lenne megtalálni az egyensúlyt, de ez nagyon nehéz feladat. A gazdasági együttműködés, amely együtt jár a demokrácia alapvető szabályainak tiszteletben tartásával és a polgárok jólétével, az Európai Unió alapja. Ezért olyan fontos egységes emberi jogi szabványokat, valamint szociális és környezetvédelmi szabványokat bevezetni a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban. Ha ilyen szabványokat vezetünk be az Európai Unió kereskedelmi politikájában, akkor a polgárok is pozitívan fogják azt értékelni, és javulni fognak az EU kapcsolatai a partnereivel. Ezen a területen rendkívül fontos a nemzetközi együttműködés, és az Európai Uniónak ezt a lehető legnagyobb mértékben támogatnia kell.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0623/2010)

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Kalinowski (PPE).(PL) Elnök úr, a horizontális megállapodások rendkívül sokféle rendeletet foglalnak magukban, és a rendelkezésekbe bekerült hibák, akár szándékosak, akár nem, a verseny megszűnéséhez vezethetnek. Ez tehát létfontosságú kérdés, amely egyúttal nagyon érzékeny a hibákra. Az egyensúlyt megfelelő rendeletekkel kell biztosítani, amelyek szabványosítják az eljárásokat, és elősegítik a megállapodást az érdekelt felek között. A szellemi tulajdonjogokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ha nem vesszük őket figyelembe, annak súlyos következményei lehetnek. Támogatom a szerző azon követelését is, hogy javítsunk a jogszabályok szövegének minőségén. Sok dokumentum nyelvezete manapság nehezen érthető, és teljesen használhatatlan az átlagos polgárok számára.

 
  
  

A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0683/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Charalampos Angourakis (GUE/NGL), írásban.(EL) Már megint egy olyan komédiának lehetünk szemtanúi, amelyet a nagytőke politikai képviselői és a burzsoá kormányok adnak elő az emberek manipulálása céljából. Nem az a fő kérdés ugyanis, hogy növeljük-e a költségvetést, vagy sem, hanem az, hogy hová megy majd a pénz. Ők már ezt is eldöntötték. A szegény, közepes méretű mezőgazdasági üzemek számára a KAP keretében nyújtott mezőgazdasági támogatásokat megnyirbálták, miközben a mezőgazdasági alapokból származó pénzek a “megfelelő” projektekbe vándorolnak, tehát azokba, amelyeket közvetlenül vagy állami-magán együttműködéseken keresztül nagy üzleti csoportoknak ítélnek oda. Így az EU költségvetését is felhasználják arra, hogy a pénzt a monopol csoportok felé tereljék. Ugyanakkor a közösségi költségvetés növelését arra fogják felhasználni, hogy finanszírozzák az EU elnyomó, „anti-grassroots" politikáját és intézkedéseit, például az Európai Külügyi Szolgálat újonnan elfogadott mechanizmusát, és ezzel is támogassák az EU politikai-katonai imperialista intervencionalista politikáját.

Az EU költségvetése újabb eszköz a polgárok jövedelmének megkurtítására és a pénznek a monopoltőke felé történő irányítására. Az EU-n belül folyó imperialista belharc nem az emberekről szól; a burzsoá osztályok és a nagytőke képviselői között zajló harcról van szó, és arról, hogy ki kapja majd az oroszlánrészt a polgárok jövedelméből rabolt zsákmányból.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Bizonyára ismerik azokat a problémákat, amelyek megint felbolydulást okoztak az Európai Unióban, amikor jóvá kellett hagyni a 2011-es költségvetést. Az Európai Bizottság és a Parlament kb. 5%-os növekedést akart, hogy meg lehessen valósítani azokat az új európai politikákat (pénzügyi piac szabályozása, közös külpolitika stb.), amelyeket az előttünk álló kihívásokra válaszul fogalmaztak meg. A jelenlegi költségvetési megszorítások fényében a Parlament végül úgy döntött, hogy 2,91%-ra mérsékli az emelést, amennyiben bizonyos politikai feltételek teljesülnek (vita a saját források Európai Uniónak történő átadásáról a tagállamok közötti lókereskedelem beszüntetése céljából, a költségvetés rugalmassága és a legfontosabb stratégiai prioritások finanszírozása). Mivel az Európai Tanács elutasította ezeket a feltételeket, az új határozat mellett szavaztam, amely világosan megfogalmazza a Parlament rendkívül ésszerű, konstruktív, mégis ambiciózus álláspontját. Miközben jómagam és képviselőtársaim hajlandók vagyunk szorosabbra húzni a nadrágszíjunkat mindenki mással együtt Európában, azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy mennyire fontosak az európai hozzájárulások az Unió által folytatott politikák koordinálásához és támogatásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogattam a határozatot. A Lisszaboni Szerződés sok területen számos fontos változást hozott, és az Európai Parlamentet újabb jogkörökkel ruházta fel. Az Európai Parlament első komoly próbálkozása a kapott jogkörök alkalmazására az a sikertelen kísérlet volt, amikor egyetértésre próbáltunk jutni az Európai Tanáccsal a 2011-es költségvetés ügyében. Az Európai Parlament kész a lehető leghamarabb megkötni a megállapodást, hogy az EU elfogadott költségvetéssel kezdhesse 2011-et, és hogy a fontos területek és projektek finanszírozása ne szenvedjen késedelmet. Az Európai Parlament követelményeit azonban meg kell említeni a Tanáccsal kötött megállapodásban, és meg kell állapodni bizonyos rugalmassági mechanizmusokban is, amelyek lehetővé teszik 2011-ben és azt követően is, hogy megfelelő finanszírozást biztosítsunk azoknak a politikáknak, amelyeket a Lisszaboni Szerződés és az Európa 2020 stratégia ruház az EU-ra. A Bizottság vállaljon kötelezettséget arra, hogy javaslatokat terjeszt elő új saját forrásokról az EU számára, és megállapodásra kell jutni a Tanáccsal a pénzügyi struktúra áttekintéséről is. Ezen felül, a három intézménynek megállapodásra kell jutnia egy közös munkamódszerben, amely magában foglalja a Parlament részvételét a következő többéves pénzügyi keret tárgyalásában. Az Európai Parlamentnek be kell tartania az általa előterjesztett követelményeket. Ezen nem csak az EU költségvetésének elkészítése múlik majd a jövőben, hanem precedenst is fog teremteni arra, hogy hogyan bővíthetjük az egyetlen közvetlenül választott intézmény befolyását az Európai Unió irányításában.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) Az Európai Parlamentnek nem szabad engednie annak a nyomásnak, amelyet az Európai Bizottság gyakorol rá a 2011-es költségvetés elfogadása érdekében. Ez egyenértékű lenne azzal, mintha az európai közösség legdemokratikusabb és egyetlen közvetlenül megválasztott fóruma megsértené a szerződés azon módosításait, amelyek az Unió működésének az alapját képezik. Az Európai Bizottság vezetőinek reakciói azt a benyomást keltik, hogy az Unió végrehajtó testülete úgy látja, hogy a Parlament nem ért egyet azzal a költségvetéssel, amely meg akarja mutatni, hogy kinek a kezében van a valódi hatalom. A Parlamentnek azonban, amely teljes egészében a Bizottság által javasolt 2011-es költségvetés ellen szavazott, fontosabb dolga is van annál, mint hogy hiábavaló hatalmi harcokba bocsátkozzon. Valójában a költségvetés nem veszi figyelembe az Unió új jogköreit, és nem biztosít finanszírozást az EU 2020 stratégiához, amivel pedig mindenki egyhangúlag egyetért.

A saját döntéseink meghozatalakor nem lehetünk következetlenek. Nem tervezhetünk és hagyhatunk jóvá jó szándékú stratégiákat, ha nem biztosítjuk a pénzügyi hátteret a megvalósításukhoz. A Parlamentnek jogában áll kijelölni azt az utat, amelyen az Unió jövőre haladni fog, és ezt a jogot a Lisszaboni Szerződés adta. Az európai törvényhozásban a parlamenti csoportok által tanúsított egységes hozzáállás szintén azt bizonyítja, hogy a költségvetést rugalmasabban felül kell vizsgálni.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Castex (S&D), írásban.(FR) Megszavaztam a határozatot, mert technikai értelemben arra a három követelményre emlékeztet, amelytől a Parlament függővé tette a 2011-es költségvetés megszavazását, nevezetesen a következőktől: meg kell tartani a rugalmassági eszköz mobilizálásának lehetőségét, amely nélkülözhetetlen költségvetési eszköz a közösségi kompetenciák és prioritások minimális finanszírozásának biztosításban; az Európai Bizottság vállaljon kötelezettséget arra, hogy konkrét javaslatokat tesz az új erőforrásokra 2011. júliusáig; és a Parlamentet komolyan be kell vonni az Európai Unió finanszírozási rendszeréről folytatott jövőbeni vitákba, konkrétan a saját erőforrások kérdésében és a következő pénzügyi keret felvázolásában. Ez a határozat megerősíti a Tanács számára a Lisszaboni Szerződés által végrehajtott változtatásokat, hogy a Tanács végre ismerje el a Parlament új legitimitását költségvetési ügyekben. Az intézmények között zajló csatározásokon túl be kell látnunk, hogy az európai integráció kérdése és a közösségi projekt jövője forog kockán ebben a költségvetési vitában, ahol a Parlament ismét a közösségi szellemet testesíti meg, valamint az Unió polgárainak tiszteletét. Végül pedig a tagállamoknak, amelyek egyenként ratifikálták ezt a megállapodást, teljes mértékben tisztában kell lenniük a benne foglalt követelményekkel, és fel kell vállalniuk a megfogalmazott ambíciókat.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) Mielőtt a Bizottság javaslatot tesz új költségvetés tervezetre, az Európai Parlament meg akarta erősíteni azt a szerepet, amit játszani kíván a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalásokon. Három feltételt határoztunk meg: először is, a rugalmassági mechanizmus fenntartása, nem utolsó sorban azért, hogy mobilizálni tudjunk több millió eurót sürgős segély formájában a fejlődő országoknak; másodszor, hogy a Bizottság adjon érdemi javaslatokat új erőforrásokra; harmadszor pedig hogy a Tanács vállalkozzon arra, hogy megvizsgálja ezeket a javaslatokat a Parlamenttel együtt a következő többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások során. A határozatot igen nagy többséggel fogadtuk el, ami jól mutatja a Parlament azon elszántságát, hogy csak akkor támogatja a 2011-es költségvetés elfogadását, ha ez a három feltétel teljesül.

 
  
MPphoto
 
 

  Göran Färm, Olle Ludvigsson és Marita Ulvskog (S&D), írásban.(SV) Sajnáljuk, hogy a tárgyalásokon eddig még nem sikerült eredményt elérni. Annak ellenére, hogy az Európai Parlament sok engedményt tett a tárgyalásokon, hiszen elfogadta a Tanács 2011-re vonatkozó költségvetési javaslatát, megoldást javasolt nagy és nehéz finanszírozási problémákra, mint például az ITER fúzió kutatási program, és megígérte, hogy gyorsan jóvá fogja hagyni a 10-es számú módosító költségvetést, amelynek keretében a tagállamok több mint 600 millió eurót kapnának vissza, a tagállamok kisebb csoportja, többek között Svédország is, gátolta a tárgyalások folytatását.

A Parlament határozata hangsúlyozza, hogy a tárgyalásoknak folytatódniuk kell, és egyben lefekteti a jövőre vonatkozó követelményeket is.

Annak érdekében, hogy az EU el tudja kerülni az újabb költségvetési válságokat, és finanszírozni tudja a legfontosabb dolgokat, például az éghajlat-politikát és az EU 2020-at, nagyobb rugalmasságra lesz szükség az EU költségvetésén belül a következő években. Nem gondoljuk azonban, hogy az EU költségvetésének általános szintjét növelni kellene. Ha el akarjuk kerülni annak a kockázatát, hogy a Parlament megvétózza a javaslatot - mivel csak akkor foglalhat állást egy tagállamokat érintő csomagról, amikor a tárgyalások már befejeződtek -, akkor véleményünk szerint meg kellene engedni az Európai Parlamentnek, hogy az EU következő, a 2013 utáni időszakra vonatkozó hosszú távú költségvetéséről és a hosszú távú költségvetés jövőbeni finanszírozásáról szóló tárgyalásoknak már az előkészítő szakaszában is részt vegyen, anélkül, hogy állást kellene foglalnia a saját erőforrások kérdésében. Végül szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezek a követelmények nem lépik túl a Lisszaboni Szerződés által a Parlamentre ruházott jogköröket.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A 2011-es költségvetést illetően jelenleg intézményes holtpontra jutottunk, mert néhány tagállam blokkolja a Bizottság javaslatát a Tanácsban. Remélem, hogy ezen a holtponton a lehető leghamarabb túl tudunk jutni, mivel a költségvetésnek tiszteletben kell tartania az Európai Uniónak a Lisszaboni Szerződés értelmében fennálló kötelezettségeit és felelősségeit.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) A Parlament a Lisszaboni Szerződés tiszteletben tartására törekszik, és azt szeretné, ha intézményes béke uralkodna az Európai Unióban. Valójában a Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlamentnek részt kell vennie – szavazással vagy vélemény nyilvánításával – az új intézményközi megállapodás és a következő többéves pénzügyi keret kidolgozásában, valamint a saját új források létesítésében. Ami az intézményközi megállapodást illeti, nyilvánvaló, hogy az európai intézmények, konkrétan a Tanács által vállalt kötelezettségek betartása attól függ, hogy fennáll-e a kellő rugalmasság az aktuális többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban.

Az Európa 2020 stratégia, a Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor program (ITER), az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS) és a pénzügyi felügyelők csak néhány példa a finanszírozást igénylő feladatokra. A Tanácsnak szem előtt kell tartania a Lisszaboni Szerződést, egyrészt olyan szempontból, hogy melyek azok az új területek, amelyek most már az Európai Unió illetékességébe tartoznak, ahogyan azt a költségvetés is tükrözi, másrészt pedig olyan szempontból, hogy az Európai Parlament erősebb jogköröket kapott, nem utolsó sorban a költségvetéssel kapcsolatban. Ezek a változások valójában megerősítik az Unió intézményeinek demokratikus legitimációját. A közösségi módszer használata a kormányközi helyett demokratikusabbá teszi az irányítást. A Parlament csak a minimumot kéri abból, ami kívánatos lenne, figyelembe véve a tagállamok költségvetési korlátait.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Nem értünk egyet a javasolt 2011-es költségvetéssel. Azoknak az indoklásoknak a többségével sem értünk azonban egyet, amelyeket a Parlament többsége felhozott annak érdekében, hogy megakadályozzuk a 2011-es költségvetés elfogadását.

A 2013-at követő időszakra vonatkozó pénzügyi perspektívákról kezdett vita már több sebből vérzik, többek között azért, mert az európai intézmények – a Parlament és a Tanács – képtelen megállapodni egymással a 2011-es költségvetésről szóló tárgyalásokon, ezen kívül számos tagállam arra törekszik, hogy csökkentse a jövőbeni költségvetésekben szereplő összegeket, miközben mások ahhoz ragaszkodnak, hogy biztosítsunk újabb saját forrásokat az EU számára, és olyan európai adók bevezetését javasolják a nemzeti adók felett, amelyeket inkább az állam fizetne, nem pedig a pénzügyi szektor. Látjuk a Lisszaboni Szerződés teljes megvalósításához való ragaszkodást, ugyanakkor a gazdag országok ellenzik az EU költségvetéséhez történő hozzájárulásuk jelentős növelését.

Mindenesetre, bár abban egyetértünk, hogy az új felelősségek jelentsenek új forrásokat is, nem tudunk támogatni olyan határozatot, amely az uniós pénzeket nem a gazdasági és társadalmi kohézió szem előtt tartásával kívánja elosztani, úgy, hogy szembeszálljunk a válsággal, támogassuk a foglalkoztatást, de közben ne adjunk lovat a militarizmus vagy az elnyomás alá.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban.(FR) A 2011-es költségvetéssel kapcsolatos aktuális tárgyalásokról szóló határozat mellett szavaztam, mert elengedhetetlen, hogy a Parlament éljen az új és legitim szerepével az Európai Unió költségvetésének meghatározásban, most, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépett. Mivel az Egyeztető Tanácsnak a Parlament minden erőfeszítése ellenére sem sikerült megállapodásra jutnia, ismét megfogalmaztunk néhány pontot, amelyben a Tanácsnak rugalmasnak kellene lennie. Először is, nagyobb rugalmasság szükséges a többéves, 2007-2013-as pénzügyi keretrendhez, hogy figyelembe vegyük az Európai Unió új kompetenciáit, másodszor pedig a Parlamentet teljes mértékben be kell vonni a 2013 utáni kerettel kapcsolatos tárgyalásokba. Végül pedig, amikor a Bizottság vállalta, hogy részletes javaslatokat terjesszen elő saját uniós források létrehozásáról, a Tanácsnak is vállalnia kell azt, hogy a Parlamentet teljes mértékben bevonja a javaslatokkal kapcsolatos tárgyalásokba. Ez a határozat határozott üzenetet küld majd az Európai Tanácsnak, amikor összeül 2010. december 16-án és 17-én.

 
  
MPphoto
 
 

  Anna Hedh (S&D), írásban. (SV) Sajnálom, hogy a tárgyalásokon eddig még nem sikerült eredményt elérni. Annak ellenére, hogy az Európai Parlament sok engedményt tett a tárgyalásokon, hiszen elfogadta a Tanács 2011-re vonatkozó költségvetési javaslatát, megoldást javasolt nagy és nehéz finanszírozási problémákra, mint például az ITER fúzió kutatási program, és megígérte, hogy gyorsan jóvá fogja hagyni a 10-es számú módosító költségvetést, amelynek keretében a tagállamok több mint 600 millió eurót kapnának vissza, a tagállamok kisebb csoportja, többek között Svédország is, gátolta a tárgyalások folytatását.

A Parlament határozata hangsúlyozza, hogy a tárgyalásoknak folytatódniuk kell, és egyben lefekteti a jövőre vonatkozó követelményeket is.

Annak érdekében, hogy az EU el tudja kerülni az újabb költségvetési válságokat, és finanszírozni tudja a legfontosabb dolgokat, például az éghajlat-politikát és az EU 2020-at, nagyobb rugalmasságra lesz szükség az EU költségvetésén belül a következő években. Nem gondolom azonban, hogy az EU költségvetésének általános szintjét növelni kellene. Ha el akarjuk kerülni annak a kockázatát, hogy a Parlament megvétózza a javaslatot - mivel csak akkor foglalhat állást egy tagállamokat érintő csomagról, amikor a tárgyalások már befejeződtek -, akkor véleményünk szerint meg kellene engedni az Európai Parlamentnek, hogy az EU következő, a 2013 utáni időszakra vonatkozó hosszú távú költségvetéséről és a hosszú távú költségvetés jövőbeni finanszírozásáról szóló tárgyalásoknak már az előkészítő szakaszában is részt vegyen, anélkül, hogy állást kellene foglalnia a saját erőforrások kérdésében. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a követelmények nem lépik túl a Lisszaboni Szerződés által a Parlamentre ruházott jogköröket, és bár én elleneztem ezt a szerződést, úgy gondolom, hogy most már nincs más választásunk, mint hogy elfogadjuk a ratifikálásának a következményeit, és betartsuk a rendelkezéseit.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Az Európai Unió költségvetése alkotja azt a keretet, amelyen belül a tagállamok cselekedhetnek. A gazdaságilag bizonytalan időkben különösen fontos, hogy támaszkodni tudjunk az ilyen jellegű kötelezettségvállalásokra. Az embereknek legyen lehetőségük bízni abban, hogy a pénz valóban a rendelkezésükre fog állni. Itt most elsősorban a mezőgazdasági termelőkhöz szólok. A mezőgazdaság területén a fel nem használt összegek nem azt jelentik, hogy ezekre nem is volt szükség. Mindössze annyit jelentenek, hogy nagyon óvatosan gazdálkodtak a pénzzel. Ezért nem büntethetjük a mezőgazdasági termelőket azzal, hogy átcsoportosítjuk a pénzeket más területekre. Az EU polgárai érdekében védeni kell a mezőgazdaságot pénzügyi szempontból. A lehető leghamarabb kompromisszumot kell találni, hogy el tudjuk fogadni a 2011-es költségvetést. Csakis akkor tudjuk ugyanis megvédeni a mezőgazdaság finanszírozását, és akkor háríthatjuk el az egyes országokban felmerülő akadályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – A költségvetéssel kapcsolatos határozatot megszavaztam, de az 1b módosításnál, amely az új saját erőforrásokkal kapcsolatos, tartózkodtam. Mindenképpen úgy gondolom, hogy az EU-nak új finanszírozási forrásokat kell keresnie, de nem gondolom, hogy ezt úgy kell megtenni, hogy a Tanács előzetes kötelezettségvállalását kérjük. Minden lehetőséget nyíltan meg kell vitatnunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Barbara Matera (PPE), írásban.(IT) Ha a Parlament és a Tanács nem tud megállapodni a 2011-es költségvetésről ez év végégig, az súlyos következményekkel járhat az uniós programok finanszírozására, komoly késedelmeket okozhat a felügyelő bizottságok felállításában, és működésképtelenné teheti az olyan biztonsági eszközöket, mint például az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap és a Szolidaritási Alap.

A Parlamentnek azonban határozottan kell fellépnie a jövőbeni tárgyalásokon. A Tanácstól pusztán csak azt kértük, hogy tartsa tiszteletben a Lisszaboni Szerződés által biztosított jogköröket. A Parlament semmi mást nem tett, mint megvédte az EU költségvetését az átgondolatlan csökkentéstől, ami hátrányosan befolyásolta volna a foglalkoztatást, és az európai emberekkel fizettette volna meg néhány tagállam hajthatatlanságát. Remélem, hogy a következő tárgyalásokon nagy felelősségérzetet láthatunk majd, és így el tudjuk kerülni azt, hogy a gazdasági válság tetejében még intézményi válság is kibontakozzon.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A Lisszaboni Szerződés új felelősségekkel ruházta fel a Parlamentet, és ezek nagyobb költségekkel is járnak. Ezek az igények olyan költségvetést igényelnek 2011-re, amely némileg magasabb a 2010-esnél, hogy a Parlament képes legyen megfelelően betölteni a szerepét. A Tanáccsal folytatott tárgyalásokon kialakult holtpont senki számára sem előnyös, és az Európában fennálló válság ellenére egyetértésre kell jutnunk, hogy az EU el tudja érni az EU 2020 stratégiában felvázolt célokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Különösen pénzügyi válság idejében, amikor a polgárokat arra kérjük, hogy húzzák össze a nadrágszíjukat, és fogadják el a szociális és a családdal kapcsolatos területeken végrehajtott jelentős megszorításokat, az EU költségvetésében is szigorú megtakarításokat kell végrehajtanunk. Ehelyett azonban jó 3%-os bővítés szerepel a tervekben. Néhány projektet egyszerűen hátrább soroltak, hogy az előre látható jövőben csak a főbb azonnali kiadások látsszanak. Számos lehetőség lenne a megtakarításra, például a plenáris ülések két helyszínével kapcsolatban, vagy abban, hogy végre formába öntsük az EU csalás elleni harcát, és visszaszerezzük a helytelenül kifizetett pénzeket. Azt is át kell gondolnunk, hogy valóban folytatnunk kell-e minden presztízs projektet. Ezek közül néhány mindenképpen jövő-orientált, de néhány projekt megvalósítása felvet néhány aggályt az ésszerűségével vagy a megközelítésével kapcsolatban. Ezt a 2011-es európai költségvetést semmilyen körülmények között nem tudom támogatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) A költségvetésről szóló tárgyalások a költségvetés stabilitása és megvalósíthatósága között kialakult konfliktus miatt vallottak kudarcot. Az Európai Parlament képviselői nagyfokú költségvetési rugalmasságot kérnek, de anélkül, hogy figyelembe vennék a nettó befizető országok érdekeit. Márpedig a nettó befizetők azok, akik finanszírozzák az EU-t, az ő feladatuk a gazdaság motorjának újraindítása a válság után, és ők mentik meg a nagy költségvetési deficitet felhalmozó országokat, valamint magát az eurót is. Ennél fogva érthető, hogy betartják a kötelező költségvetési előirányzatokat, hogy a nettó egyenleget ne lehessen visszamenőlegesen változtatni merő szeszélyből, és ne lehessen a pénzt elpazarolni. Azokat, akik befektetik és kifizetik a pénzt, biztosítani kell a lehető legnagyobb szintű stabilitásról. Ugyanígy, az uniós adózáshoz való kritikus hozzáállásnak semmi köze a „szolidaritás látható hiányához”. Egyszerűen arról van szó, hogy a tagállamok többsége egyértelműen ellenzi az uniós adózást, és a szubszidiaritás miatt visszatartja a nemzeti parlamentek által történő ratifikálást. Az „Európai Parlament egyenjogúsítása”, amelyet oly gyakran idéznek ebben a kontextusban, nekem inkább úgy tűnik, mint az EU polgáraitól való igen nyugtalanító eltávolodás. Ennél fogva a határozati indítvány ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A képviselők döntő többségéhez hasonlóan én is megszavaztam a költségvetés-tervezetet, mert úgy gondolom, hogy a Parlamentet figyelembe kell venni. Mégpedig nem csak szimbolikus nézőpontból, azért mert a Parlament 500 millió európait képvisel, hanem mindenek felett alkotmányos szempontból, olyan mértékben, amennyire a szerződés elvárja a Parlamenttől, hogy beleegyezését adja a jövőbeni többéves pénzügyi keret (MFF) elfogadásához.

A Parlament által kért növelés nem szeszély, hanem az Európai Unió polgárainak javát kívánja szolgálni. Ezt tanúsíthatják a pénzekből származó jelentős előnyök és az egész Unióban megvalósított kezdeményezések. Feltétlenül egyetértek azonban azokkal, akik úgy gondolják, hogy talán másképpen kellene elosztanunk az összegeket, hogy ne forduljon elő az, hogy néhány ország csak nettó befizető, és sokkal kevesebb előnyhöz jut. Remélem, hogy mindezeket az igényeket figyelembe lehet majd venni a konzultációs és egyeztetési fázisban.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Tekintettel arra, hogy a Tanácsnak a költségvetés- tervezettel kapcsolatos álláspontja korlátozott fizetési előirányzatokat tartalmaz ahhoz az összeghez, ami 2,91%-os növekedést jelent a 2010-es költségvetéshez képest, és hogy 2010. november 15-én a Parlament-Tanács Egyeztető Bizottság nem tudott megállapodni a 2011-es költségvetés közös szövegében, a határozat mellett szavazok, mert egyetértek azokkal a feltételekkel, amelyeket a Parlament megszab a Tanácsnak és a Bizottságnak annak érdekében, hogy elősegítse a 2011-es költségvetésről szóló megállapodás elérését.

 
  
MPphoto
 
 

  Miguel Portas (GUE/NGL), írásban.(PT) Én tartózkodtam a 2011-es költségvetésről és az európai politikák jövőbeni finanszírozásáról szóló határozatról tartott szavazásánál, noha támogattam minden olyan módosítást, amelynek célja a Parlament pozíciójának javítása a tárgyalásokon, és nagyobb ellenőrzés biztosítása a költségvetési döntések felett. Valójában a kompromisszum szövege visszatérést jelent a Parlament előző álláspontjához, nevezetesen ahhoz, ami a Tanáccsal tartott első egyeztetés kudarca mögött állt.

A képviselők álláspontja az új átdolgozott formában sem garantálja azt, ami létfontosságú lenne ebben a tárgyalásban: azt, hogy nem ismételjük meg a gazdagabb országok által ránk erőltetett korlátozó keretet 2012-ben és 2013-ban. A Parlament álláspontja azt sem biztosítja, hogy az új pénzügyi perspektívákat finanszírozó új forrásokról demokratikus konferenciát fogunk tartani egy olyan vita keretében, melybe bevonjuk a nemzeti parlamenteket is. A tartózkodásom a Parlament álláspontját támogatja, amely kritizálja azon kormányok álláspontját, amelyek bővebb európai jogköröket akarnak kevesebb pénzzel, de nem fogadhatok el gyenge megállapodásokat vagy középszerű költségvetést.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Ez a határozat világos jelzés arról, hogy a Parlament elkötelezte magát az mellett, hogy elmozduljunk a 2011-es költségvetés ügyében kialakult holtpontról.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ami a 2011-es költségvetést illeti, a Tanács jelezte, hogy a kifizetési előirányzatok szintje nem haladhatja meg a 2,91%-os emelést a 2010-es költségvetéshez képest. Különösen azon tagállamok számára volt ez végső határ, amelyek augusztusban a Tanács többsége által támogatott költségvetés ellen szavaztak. A 2011-es költségvetésről szóló háromoldalú tárgyalások során a Parlament hajlandóságot mutatott arra, hogy elfogadja a kifizetésekkel kapcsolatos fenti álláspontot, amennyiben biztosítékokat kap arra, hogy lehetőség lesz a felső határt meghaladó kötelezettségvállalásokra is a rugalmassági eszközön keresztül mind az 1A tételben (versenyképesség), mind a 4. tételben (külső intézkedés), és így fedezni tudják majd az A1 tételben szereplő megerősített prioritásokat (élethosszig tartó tanulás), valamint a 4. tételben meghatározott extra igényeket (Palesztína). Ezen kívül, ami az ITER-t illeti (egyhangúság szükséges a Tanácsban), úgy tűnt, hogy egy kompromisszummal garantálni lehetne plusz 1,4 milliárdot 2012-re és 2013-ra, ha felhasználnánk a különböző tételek alatt 2010-ben fel nem használt összegeket, és – de erről még folynak a tárgyalások, mivel kapcsolódik a nagyobb rugalmassági mechanizmusoknak a Többéves Pénzügyi Keret Szabályozás keretében történő biztosításához – átcsoportosítanánk bizonyos összegeket a hetedik keretprogramból a kutatásra és a fejlesztésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (S&D), írásban. – Az 1(6) bekezdés eredeti szövegénél tartózkodtam, mert az az elképzelés, hogy kérjünk új javaslatokat saját erőforrások előteremtésére adózási kezdeményezések és egyéb lehetséges programok, például európai adóztatás formájában, megteremti az uniós adók bevezetésének lehetőségét. Ez a szavazás összhangban áll az európai jellegű adózási rendszerre vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos hozzáállásommal és korábbi álláspontommal

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Ez a határozat világos jelzést küld a többi intézménynek arról, hogy az Európai Parlament hajlandó komoly tárgyalásokat folytatni annak érdekében, hogy elmozduljunk a költségvetés kérdésében kialakult holtpontról, és a lehető leghamarabb döntésre jussunk a 2011-es költségvetésről. A megállapodás elérése azt fogja jelenteni, hogy a mezőgazdasági termelőknek járó kifizetések nem késnek, és a Strukturális Alapok finanszírozása is biztosított. Úgy gondolom, hogy a parlamenti képviselőket, mint az EU egyetlen közvetlenül megválasztott képviselőit be kell vonni a következő pénzügyi perspektíva kialakításába, hogy a lehető legjobb megállapodást érjük el a brit állampolgárok számára. Lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy az EU költségvetését rugalmasabbá tegyük. Ez lehetővé tenné az EU számára, hogy gyorsan reagáljon a válságokra, és finanszírozni tudjon előre nem látott igényeket is. A határozat sürgeti az EU új finanszírozási módszereiről tartandó fontos vitát is, és ezekkel a módszerekkel csökkenthetnénk az EU költségeit a brit adófizetők számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) A 2011-es költségvetés témájában folyamatban lévő tárgyalásokról szóló határozat mellett szavaztam, mert eddig a költségvetési tárgyalások sajnos azt mutatták, hogy a Tanácsnak az elmúlt 12 hónapban nem sikerült időt szakítania arra, hogy elolvassa és megértse a Lisszaboni Szerződést. Mi itt csak azokat a jogokat és eljárásokat követeljük, amelyeket Lisszabonban meghatároztak – sem többet, sem kevesebbet. A Tanács volt az, aki ragaszkodott az új szerződés szükségességéhez. A Tanácsnak is be kell tartania a Szerződést, és kötelessége gondoskodni arról, hogy a saját soraiban fennálló nézeteltérések ne érintsék hátrányosan az Európai polgárokat.

Ebben az összefüggésben üdvözlöm a Parlament nagyfokú elszántságát azzal kapcsolatban, hogy minél előbb, lehetőleg még az év vége előtt egyetértésre jussunk a 2011-es költségvetés kérdésében. Rugalmasságra van szükségünk. Mi több, sürgősen szükségünk van az új pénzügyi felügyeleti hatóságokra, ahogyan azt az írországi drámai helyzet is naponta bizonyítja.

 
  
  

Jelentés: Tokia Saïfi (A7-0312/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Az emberi jogokkal kapcsolatos záradék beépítése vagy a szociális és környezetvédelmi szabványok megvalósítása a kereskedelmi megállapodásokban olyan alapelvek, amelyeknek biztosítására az EU-nak törekednie kell. Egyetértek tehát az EU azon céljával, hogy nyomást gyakoroljon a nemzetközi szervezeteken belül, különösen a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben (ILO), és elősegítse egy új környezetvédelmi szervezet létrehozását a tisztességes kereskedelem támogatására.

Európának egyrészt tiszteletben kell tartania a szigorú szociális és környezetvédelmi szabványokat, másrészt a partnereitől is ugyanilyen szintű gondosságot kell megkövetelnie. Érdemes rámutatni, hogy ez valóban lehetséges, amint azt a szabadkereskedelmi megállapodások terén elért eredmények is jól mutatják. Ehhez azonban ki kell dolgozni egy világos szabványrendszert a nemzetközi szervezeteken belül. Ezt a szervezeteken belül folytatott fokozott párbeszéddel lehet elérni, különösen a szabványoknak a kereskedelmi megállapodásokban történő kötelező megvalósítását, valamint a szükséges felügyeleti mechanizmusokat és ösztönzőket illetően, megerősített döntőbizottságokkal együtt. Az általánosított preferenciarendszer (GSP) eszközei, amelyek lehetővé teszik az EU számára, hogy egyoldalú kereskedelmi preferenciákat adjon, lehetőséget teremtenek arra is, hogy jobban meg tudjuk határozni, hogy mely felek részesedjenek a kedvezményekből, figyelembe véve a fejlettségi szintjüket és figyelve a kötelezettségvállalásaikat.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az Európai Unió minden évben egy sor kereskedelmi megállapodást köt a szerződésekben meghatározott külügyi hatásköreivel összhangban. Most, hogy az Európai Unió hatásköreit bővítették az emberi jogok (az Európai Unió Alapjogi Chartája már elsődleges jogszabály) és a fenntartható fejlődés (az Európa 2020 öt fő céljából az egyik) terén, fontosnak tartottam, hogy támogassuk a kollégám, Tokia Saïfi által készített jelentést, ami igyekszik biztosítani, hogy ezek a kérdések határozottabban tükröződjenek az Unió kereskedelmi megállapodásaiban. Természetesen a jelentés a meglévő nemzetközi szervezeteken belül is javasolja az együttműködés javítását, valamint a fenti témákkal kapcsolatos záradékok automatikus beépítését, de új ötleteket is felvet, például javasolja a Környezetvédelmi Világszervezet felállítását, amelyhez be lehetne terjeszteni az ökológiai dömping eseteit. Ez a javaslat kapcsolódik ahhoz az elképzeléshez, hogy hozzunk létre egy „szén-dioxid-költségfelszámítási mechanizmust” az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének kiegészítéseképpen. Ez a kétágú megközelítés lehetővé tenné számunkra, hogy megelőzzük a kibocsátások harmadik országoknak történő átadását.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogatom a jelentést. A verseny torzulásai és az ökológiai és szociális dömping kockázatai egyre gyakoribbak a nemzetközi kereskedelem területén. Ez hátrányos az Európai Unióban működő vállalkozások és az itt foglalkoztatott dolgozók számára, akiknek - ellentétben a nem uniós tagországokban működő kereskedelmi partnereikkel - szigorúbb szociális, környezetvédelmi és fiskális szabványokat kell betartaniuk. Ezért az EU bilaterális és multilaterális megállapodásai minden vállalat számára írják elő - és ne csak az EU-ban működők számára - a fenti követelmények betartását. Az EU kereskedelmi megállapodásai biztosítsák az átláthatóságot és a szigorú közbeszerzési szabványokat, hogy szembe lehessen szállni az illegális tőkeáramlással. E célok elérése érdekében az EU-nak aktívan együtt kell működnie a nemzetközi partnereivel a kereskedelem terén – a Világkereskedelmi Szervezettel, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az Egyesült Nemzetek Szervezetével.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Azért szavaztam a jelentés mellett, mert mindennek ellenére elengedhetetlen, hogy biztosítsuk az egyensúlyt a kereskedelmi törvények és az alapvető emberi jogok között, és előmozdítsuk a párbeszédet a fő nemzetközi szervezetek, különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a Világkereskedelmi Szervezet között. Ezenfelül az emberi jogok és a szociális és környezetvédelmi szabványok beépítése a kereskedelmi megállapodásokba értékesebbé teheti a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat, és nagyobb támogatást nyújthat a politikai és társadalmi stabilitáshoz, így a kereskedelem számára előnyösebb légkört alakíthat ki. Rá kell mutatnunk arra is, hogy Európában az európai iparnak és a vállalatoknak már most is szigorú szociális és környezetvédelmi szabályokat kell betartaniuk.

Egyetértek az Európai Parlament azon álláspontjával, hogy ha az Európai Unió betartja a kötelező szabványokat, akkor legyen módja arra is, hogy a kereskedelmi partnereitől, és különösen a feltörekvő országoktól is megkövetelje ugyanezt, és ragaszkodni tudjon a minőséghez és a fenntarthatósághoz, különösen a területére belépő élelmiszertermékek esetében, hogy fenn lehessen tartani a tisztességes és méltányos kereskedelmet. Szeretném hangsúlyozni, hogy ha nagyobb szerepet kívánunk adni az emberi jogoknak és a szociális politikának a nemzetközi kereskedelemben, akkor követelnünk kell, hogy minden jövőbeni kereskedelmi megállapodás tiltsa be a gyermekmunka alkalmazását, különösen a természetes kövek bányászásában és feldolgozásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Úgy vélem, hogy a szociális és környezetvédelmi normák összeegyeztethetők az Európai Unió és partnerei kereskedelmi érdekeivel. Az éghajlatváltozásra vonatkozó globális megállapodás részeként fokozni kell a nemzetközi szervezetek közötti együttműködést, különösen az EU kibocsátás kereskedelmi rendszerére vonatkozó szén-dioxid-belefoglalási mechanizmusok szintjén, ugyanakkor biztosítva a jelenlegi következményes kibocsátás megszüntetését. Ezenkívül úgy gondolom, hogy az EU-nak a kétoldalú szabadkereskedelem alkalmazásával kapcsolatos erőfeszítéseket is irányítania kellene, hogy az ne csupán az emberi jogokra, hanem a fenntartható fejlődés kérdéseire vonatkozó rendelkezéseket is magában foglalja.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE), írásban.(PT) Tisztában vagyok azzal, hogy az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló záradékoknak a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba történő belefoglalásáról szóló tárgyalás rendkívül összetett, és tudom, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályok jelenleg nincsenek egyensúlyban a többi nemzetközi jogi normával. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió meghatározó szerepet tölt be egy új globális kormányzás kialakítására irányuló törekvésben, és ezért támogatnia kell a nemzetközi intézmények által elfogadott politikák közötti koherenciát.

Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak egyensúlyra kell törekednie a korlátozó és liberális kereskedelmi megközelítés között, továbbá kompromisszumra kell jutnia az kereskedelmi érdekeinek védelme és az annak alapjául szolgáló értékek tiszteletben tartása között. Ezért fontos a nemzetközi szervezetekkel, különösen a Kereskedelmi Világszervezettel és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel való párbeszéd és együttműködési partnerségek előmozdítása. Arra is emlékeztetek, hogy a Lisszaboni Szerződés kereskedelempolitikai változtatásokat vezetett be, amelyek érintik a jelentésben előterjesztett egyes javaslatokat. Ennélfogva a jelentésben szereplő intézkedések nagyobb részét megszavazom.

 
  
MPphoto
 
 

  Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom ezt a jelentést, amely arra hív fel, hogy a kereskedelmet ne tekintsék kicsinyes, önmagában való célnak. Jövőbeni kereskedelmi stratégiánknak a kereskedelmet inkább az európai értékek és érdekek előmozdítására szolgáló kiegészítő eszköznek kell tartania. A fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések valamennyi fél számára előnyösek. Továbbá a szociális és környezetvédelmi normáknak a kereskedelmi megállapodásokba történő belefoglalása hozzájárul a globalizáció szabályozásához. Ezek figyelmen kívül hagyása meggondolatlan és célszerűtlen megközelítés lenne, amely nem csupán a külső tevékenységünkre vonatkozó elvekkel ellentétes, hanem az európai szociális modellt is aláássa. Az EU harmadik országokkal való kétoldalú kereskedelmi kapcsolatai annál is inkább rendkívül fontosak az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák szempontjából, amikor a WTO keretében csekély kilátás van az előrehaladásra. Mindazonáltal továbbra is szorgalmaznunk kell, hogy az ILO kapjon hivatalos megfigyelői státuszt a WTO-ban és jogot a WTO-ban való felszólalásra, valamint hogy a WTO-ban jöjjön létre a kereskedelemmel és a tisztességes munkával foglalkozó bizottság. Jóllehet az emberi jogokról szóló, kötelező erejű záradékoknak az EU nemzetközi megállapodásaiba történő belefoglalása nagyszerű gyakorlat, ugyanakkor úgy tűnik, hogy a nem megfelelő nyomon követés és végrehajtás miatt tulajdonképpen feleslegesek, ezzel a problémával pedig komolyan foglalkozni kell valamennyi jövőbeni megállapodásban.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) A nemzetközi kereskedelmi megállapodásoknak alkalmat kellene biztosítaniuk az EU számára, hogy partnereit szociális és környezetvédelmi normák elfogadására ösztönözze. A nagy többség elfogadta a jelentést, amely annak előírására irányuló javaslatokat tartalmaz, hogy az importált áruk ugyanazon szociális és környezetvédelmi normáknak feleljenek meg, mint az európai termékek. Azt is indítványozza, hogy a szociális és környezeti dömpinggel kapcsolatos ügyekkel vagy az ILO-hoz, vagy a minél gyorsabban létrehozandó Környezetvédelmi Világszervezethez lehessen fordulni. A szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos jelenlegi tárgyalásoknak ki kell terjedniük az emberi jogokról szóló záradékokra, ugyanakkor a gazdasági, szociális és környezetvédelmi normákra is. Ha erre nem kerül sor, a tisztességtelen versenyelőny azt jelenti, hogy az EU már nem lesz képes felvenni a versenyt az alacsony költségű és minőségű importtal. Az európai mezőgazdaság és az európai ipar jövője a tét.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Megszavaztam „az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című jelentést, mert a kereskedelmi politikának összhangban kell lennie az EU célkitűzésével, valamint hozzá kell járulnia a szociál- és környezetvédelmi politikai modellek védelméhez. Ezért rendkívül fontos, hogy az EU biztosítsa, hogy meghatározott szociális és környezetvédelmi normák érvényesüljenek a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A nemzetközi kapcsolatokban nem jelent újdonságot – és annak is fennáll a veszélye, hogy a végtelenségig elhúzódik – az a kérdés , hogy folytassunk-e kereskedelmet azokkal, akik az emberi jogok tiszteletben tartásának tekintetében nem ugyanazon normákat követik. A lehető legésszerűbb megközelítéssel úgy gondolom, hogy az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie az elégségesnek tartott normák nagyobb mértékű elfogadásának biztosítása, valamint annak érdekében, hogy megpróbálja bevonni kereskedelmi partnerországait az említett jogok tiszteletben tartására irányuló globális erőfeszítésbe. Tisztában vagyok azzal, hogy gazdasági és diplomáciai szinten az EU nem mulaszthatja el e kérdés fontosságának és központi jelentőségének hangsúlyozását, amikor tartós kereskedelmi csatornákat hoz létre. Ugyanakkor köztudottan nem vagyunk abban a helyzetben, hogy előírjuk ezeket a normákat vagy ilyen követelésekkel álljunk elő. Jóllehet e normákat gyakran formálisan betartják, az EU azzal is tisztában van, hogy partnerei rendszeresen meg is sértik ezeket. Európa legfontosabb energiaszolgáltatói ebbe a csoportba tartoznak. Az elmondottak alapján szeretném újból kihangsúlyozni az emberi jogokért való küzdelem folytatásának, valamint annak fontosságát, hogy e jogok tiszteletben tartása a hatékony kereskedelmi kapcsolatok létrehozásának feltételévé váljon.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az emberi jogokról szóló záradékok bevétele a kereskedelmi tárgyalásokba, valamint a szociális és környezetvédelmi normák végrehajtása az ilyen tárgyalások során összetett problémát jelentenek és megosztják a nemzetközi közösséget. Egyfelől az északi országok elégedetlenségüknek adnak hangot a feltörekvő országok által alkalmazott szociális és környezeti dömping miatt, amely a kereskedelmen belül a verseny torzulásához vezet; másfelől a déli országok azzal vádolják az északi országokat, hogy hátráltatni kívánják gazdasági fejlődésüket és az ilyen jellegű normák alkalmazása a protekcionizmus egy bújtatott formájául szolgál.

Megszavaztam ezt a jelentést, mivel úgy gondolom, hogy a kereskedelempolitikának az Európai Unió globális céljainak egyik eszközét kell alkotnia, és ezért fontos, hogy a kereskedelmet ne tekintsék többé önmagában való célnak, hanem inkább olyan eszköznek, amelynek segítségével előmozdíthatók az európai kereskedelmi értékek, valamint a méltányos árucsere-kapcsolatok, valamint átfogóan erősíthető a szociális és környezetvédelmi normák tényleges átvétele és alkalmazása az EU valamennyi kereskedelmi partnere részéről.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban.(FR) Megszavaztam „az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című jelentést, mert lényeges, hogy az Európai Unió kereskedelempolitikája összhangban legyen politikai célkitűzésével. A szöveg, amelyet jelentős mértékben bővített a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, egyértelművé teszi, hogy a kereskedelem többé nem lehet önmagában való cél, hanem most már valamennyi megállapodásnak magában kell foglalnia bizonyos szociális és környezetvédelmi záradékokat. E záradékoknak kötelezőnek kell lenniük, és nem teljesítés esetén lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy elsősorban az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatalához lehessen fordulni.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Egyetértettem a jelentéssel, mert nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az európai ipari és kereskedelmi társaságoknak Európában szigorú szociális és környezetvédelmi szabályokat kell betartaniuk. Ha az Európai Unió tiszteletben tartja a kötelező erejű normákat, meg kell követelnie ugyanezt a kereskedelmi partnereivel szemben is, különös tekintettel a feltörekvő országokra és a tisztességes és igazságos kereskedelem megőrzése érdekében ösztönöznie kell a minőségi és fenntarthatósági kívánalmakat is, főként a területére érkező élelmiszerekkel kapcsolatban. Fontos a környezetbarát termékekhez és technológiákhoz való hozzáférés javítása a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek elérése érdekében, és gyorsan le kell zárni a környezetvédelemmel kapcsolatos termékek és szolgáltatások vámjellegű és nem vámjellegű akadályainak csökkentéséről vagy megszüntetéséről folyó tárgyalásokat, hogy előmozdíthassuk a foglalkoztatási politikák új formáit és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a tisztességes munkára vonatkozóan megállapított normáknak megfelelő munkahelyeket hozzunk létre, valamint teremtsünk növekedési lehetőségeket az európai iparágak és kis- és középvállalkozások számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) A gazdasági és szociális érdekek közötti egyensúly megteremtése nemcsak nagyon fontos, hanem igen nehéz is. Az Európai Unió alapját az olyan gazdasági együttműködés képezi, amely a demokrácia alapvető szabályainak betartásával és a polgárok jólétének biztosításával jár együtt, éppen ezért olyan fontos a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba egységes normákat bevezetni az emberi jogok vonatkozásában, valamint szociális és környezetvédelmi normákat.

Az ilyen jellegű normáknak az Európai Unió kereskedelempolitikáján belüli alkalmazása következtében a polgárok kedvező véleményt alkotnának a kereskedelempolitikáról, valamint fejlődnének az EU partnereivel való kapcsolatai is. Rendkívül fontos az e területtel kapcsolatos nemzetközi együttműködés, amelyet az Európai Parlamentnek minél nagyobb mértékben támogatnia kell.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Megszavaztam a jelentést, mivel az emberi jogoknak, szociális és környezetvédelmi normáknak nem csupán Európában, hanem az összes országban érvényesülniük kell. Befolyási övezetünkbe tartoznak azon államok, amelyekkel kereskedelmet folytatunk. Kötelezettségünk van ezzel kapcsolatban, amelyet teljesítenünk kell, és ez a jelentés a helyes irányba mutat. A helyes irány a tisztességes kereskedelem, és különösen az emberekkel és a környezettel szemben tanúsított korrekt magatartás. Ha valamit tudunk javítani ezeken a területeken, minél hamarabb meg kell tennünk.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Nagyon örülök ennek a jelentésnek, amely egyértelművé teszi, hogy az EU kereskedelempolitikájának többről kell szólnia, mint csupán a maximális gazdasági előny elérése. Az EU kereskedelmi megállapodásainak szilárd emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normákat kell magukban foglalniuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A jelentés számos kapcsolódó részletet kiemel, például a nemzetközi megállapodásokba foglalt, az emberi jogokra vonatkozó záradék alkalmazásának az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa általi időszakos felülvizsgálatát, azt, hogy az ILO az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatalához fordulhasson, hogy a harmadik országok nemzeti parlamentjeit és polgárait bevonják a tárgyalásokba, valamint a modern rabszolgaság elleni küzdelmet.

Az emberi jogokkal való törődés nagyon örvendetes attól a Parlamenttől, amely jóváhagyta a hondurasi államcsínyt és egy kereskedelmi megállapodásnak a puccs vezetőivel való aláírását. Teljesen eltekintve azonban az emberi jogokról szóló nyilatkozatok tényleges hatásával kapcsolatos kétségeimtől, a jelentésben kifejezett, arra irányuló szándék, hogy mindenhol szabadkereskedelmi megállapodásokat vezessenek be, valamint a szennyezési jogok kereskedelmének – ahogy mi nevezzük: „szén-dioxid-piac” – támogatása azt jelenti, hogy nem szavazhatom meg a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az uniós országok és gazdasági szereplőik lelkiismeretesen tiszteletben tartják az emberi jogokat, valamint betartják a szociális és környezetvédelmi normákat, és teljesen természetes, hogy ugyanezt kérik kereskedelmi partnereiktől a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO), hogy a nemzetközi kereskedelem tisztességesebb és igazságosabb legyen. Tisztában vagyunk azzal, hogy időnként nem könnyű teljesíteni ezeket a kötelezettségeket, különösen a feltörekvő országoknak. Az EU-nak azonban továbbra is erőfeszítéseket kell tennie ennek megvalósítása érdekében, ennélfogva az EU és a Parlament feladata, hogy mindent megtegyen az emberi élet tiszteletben tartásának védelmére, valamint annak megerősítésére, hogy a tisztességes munka ugyanazt jelenti mindenhol és mindenki számára, valamint hogy a környezeti és szociális jogoknak – többek között a szakszervezeti jogoknak és a gyermekmunka elleni küzdelemnek – van egy egyetemes oldala is.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mivel kifejezetten kitér arra, hogy az EU-nak ténylegesen hozzá kell járulnia a világ fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz, a tisztességes kereskedelemhez és a szegénység felszámolásához. Ezenkívül támogatásom azon alapul, hogy az állásfoglalás kifejezi, mennyire fontos és szükséges jogilag kötelező erejűvé tenni, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, amit szigorúan és folyamatosan ellenőrizni kell. Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, hogy hasznos az a javaslat, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kapjon hivatalos megfigyelői státuszt a Kereskedelmi Világszervezetben, különösen pedig az, hogy az ILO-ban létrejöjjön a kereskedelemmel és a tisztességes munkával foglalkozó bizottság, hogy az ILO-val és az ENSZ emberi jogi főbiztosával összehangoltan felügyelje a kereskedelmi megállapodásokat. Egy másik ok, amiért megszavaztam ezt az állásfoglalást, hogy határozottan kifejezésre juttatja, hogy létre kell hozni „egy valóságos Környezetvédelmi Világszervezetet”, kétségtelenül biztosítani kell az emberi jogok, a fenntartható fejlődés védelmét, valamint a környezet figyelembevételét, mindezeknek elsőbbséget biztosítva a jelenlegi nemzetközi kereskedelmi modellekkel szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Természetesen az EU érdekében áll, hogy elsősorban egyenlő partnerekkel kössön kereskedelmi megállapodásokat. Ez azt jelenti, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az emberi jogokra, valamint a környezetvédelmi és szociális normákra, mert amíg az EU teljesíti ezeket a normákat, ezt kereskedelmi partnereitől is megkövetelheti. Az EU azonban újra és újra zárt kapukat dönget – különösen az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák terén –, amikor más országok, amelyekkel kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat kötött, eltérő véleményt képviselnek ebben a tekintetben. Tartózkodom a szavazástól, mert kételkedem abban, hogy valóban lehetséges-e végrehajtani az előadó által javasoltakat.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normáknak a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban való alkalmazása elég összetett és igen problémás kérdés. Ezért elengedhetetlen, hogy a szociális záradék egyre gyakrabban szerepeljen a kétoldalú megállapodásokban. Annak ellenére, hogy napjainkban nyilvánvaló az aránytalanság a nemzetközi kereskedelmi szabályok és a többi nemzetközi jogi norma között, véleményem szerint alapvetően fontos megszavazni Saïfi asszony jelentését, hogy új eszmei irányvonalak alakuljanak ki a nemzetközi szervezetek közötti tényleges koordináció megvalósulása érdekében. Az Európai Unió meghatározó szerepet tölt be egy új globális kormányzás kialakítására irányuló törekvésben, és ezért szerintem támogatnia kell a nemzetközi intézmények által folytatott politikák közötti koherenciát. Megszavaztam a jelentést, hogy egy új kereskedelmi politikát indíthassanak útjára és folytathassanak; olyat, amely a határozottságon és a párbeszéden alapul, és amely tekintetbe veszi a környezetvédelmi normákat, hogy megvalósuljanak a „legitim” célkitűzések.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam „az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című jelentést, mivel egyetértek az emberi jogokkal, illetve a szociális és környezetvédelmi normáknak a nemzetközi tárgyalások során történő alkalmazásával kapcsolatos záradékok belefoglalásával.

Tényleges feszültség van az északi és a déli országok között, az északi országok elégedetlenségüknek adnak hangot a feltörekvő országok által alkalmazott szociális és környezeti dömping miatt, déli országok pedig azzal vádolják az északi országokat, hogy hátráltatni kívánják gazdasági fejlődésüket és az ilyen jellegű normák alkalmazása a protekcionizmus egy bújtatott formájául szolgál. Ez az érdekellentét azonban nem akadályozhatja meg az EU-t abban, hogy pozitív, ugyanakkor jogilag kötelező erejű szemléletmódot kövessen a tárgyalásokon, a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezéseknek különösen a kétoldalú megállapodásokba történő belefoglalásával.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) Az Európai Uniónak politikáin és különösképpen kereskedelempolitikáján keresztül meg kell védenie kereskedelmi érdekeit, ugyanakkor be kell tartania és be kell tartatnia a saját normáit és értékeit. Ezeknek az elgondolásoknak segíteniük kell az uniós intézményeket abban, hogy új kereskedelempolitikát indítsanak útjára és folytassanak, egy olyan nagyra törő politikát, amely a határozottságon és a párbeszéden alapul. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az európai ipari és kereskedelmi társaságoknak Európában szigorú szociális és környezetvédelmi szabályokat kell betartaniuk. Ha az Európai Unió tiszteletben tartja a kötelező erejű normákat, meg kell követelnie ezt a kölcsönösséget a kereskedelmi partnereivel szemben is, különös tekintettel a feltörekvő országokra és a tisztességes és igazságos kereskedelem megőrzése érdekében ösztönöznie kell a minőségi és fenntarthatósági kívánalmakat is, főként a területére érkező élelmiszerekkel kapcsolatban.

E tekintetben az egységes európai piac egészségre, biztonságra, környezetre, a munkavállalók és a fogyasztók védelmére vonatkozó szigorú normái egyedi európai mintát jelentenek, amelynek nemzetközi szinten és a többoldalú fórumokon is példaként kell szolgálnia és tükröződnie kell a folyamatban lévő kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokban is.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Azért szavaztam támogatóan, mert úgy gondolom, hogy az Európai Unió meghatározó szerepet tölt be egy új globális kormányzás kialakításában való törekvésben, és ezért támogatnia kell a nemzetközi intézmények által folytatott politikák közötti koherenciát. Napjainkban egyre nagyobb az aránytalanság a nemzetközi kereskedelmi szabályok és a többi nemzetközi jogi norma között. Élvonalbeli szereplőként kötelességünk új eszmei irányvonalak kialakítása a nemzetközi szervezetek közötti tényleges koordináció konkrét céljának megvalósulása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Az emberi jogokról szóló záradékok bevétele a kereskedelmi tárgyalásokba, valamint a szociális és környezetvédelmi normák alkalmazása az ilyen tárgyalások során összetett problémát jelentenek és megosztják a nemzetközi közösséget. Egyfelől ha szociális és környezeti témákról van szó, az északi országok elítélik a feltörekvő országokból származó tisztességtelen versenyt, amely a kereskedelmen belül a verseny torzulásához vezet. Másfelől a déli országok azzal vádolják az északi országokat, hogy hátráltatni kívánják gazdasági fejlődésüket és az ilyen jellegű normák alkalmazása a protekcionizmus egy bújtatott formájául szolgál. Mindezek alapján érthető tehát, miért okoz kivételes nehézséget a többoldalú fórumokon és különösen a Világkereskedelmi Szervezeten belül a normákkal kapcsolatos kérdés higgadt kezelése, mivel ez egybeesik azzal, hogy a szociális záradék egyre gyakrabban szerepel a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD), írásban.(IT) Támogatjuk „az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című jelentést, mert a harmadik országok nem tartják tiszteletben a munkavállalók jogait, és nem hajlandók aktív szerepet vállalni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, valamint túl tisztességtelen versenyt folytatnak az uniós társaságokkal szemben.

Vállalkozásainknak rendkívül szigorú normákat kell teljesíteniük a munkavállalók védelme terén, magas béreket és adókat kell fizetniük, olyan jogszabályokat kell betartaniuk, amelyek szigorú korlátozásokat vezetnek be a környezetbe történő szennyezés kibocsátásra vonatkozóan, tiszteletben kell tartaniuk a helyi tervezési rendelkezések által előírt feltételeket. Versenytársaikra, a harmadik országokban – például Kínában és Indiában – működő vállalkozásokra nyilvánvalóan nem vonatkoznak ilyen korlátozások és szabályok, és végtermékeik egyértelműen versenyképesek az európaiakhoz viszonyítva.

Amikor felszólaltam a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságban, valamint az energiáról szóló parlamentközi ülésen, felhívtam az EU-t, hogy vesse latba befolyását a Kereskedelmi Világszervezetben, hogy engedélyezzék Európának, hogy szénadót vessen ki azon országokra, amelyek nem írják alá az éghajlatváltozással kapcsolatos megállapodásokat. Ugyanez az érvelés érvényes azon országokra, amelyek az Európában alkalmazottaktól igen eltérő termelési módszerekhez folyamodnak, például gyermekmunkához, illetve azon országokra, amelyek nem biztosítják a munkavállalók jogait.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban.(PL) Megszavaztam „az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című állásfoglalás elfogadását. Az Európai Unió olyan elveken alapul, amelyek magukban foglalják az emberi jogok tiszteletben tartását. Ezért helyez olyan nagy hangsúlyt arra, hogy az emberi jogokat az egész világon tiszteletben tartsák.

A Lisszaboni Szerződés megerősíti, hogy az Európai Unió külső tevékenységeit – amelyeknek külkereskedelem szerves részét képezi – az EU létrehozásának alapjául szolgáló elvekkel azonos elvek szerint kell elvégezni. Éppen ezért támogatom teljes mértékben azt a gyakorlatot, hogy emberi jogokkal kapcsolatos, jogilag kötelező erejű záradékok kerüljenek be az Európai Unió nemzetközi megállapodásaiba. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy ezeket be kell tartani, valamint arra, hogy azon országoknak, amelyek nem tartják magukat a megállapított szabályokhoz, valószínűleg gazdasági következményekkel kell számolniuk.

Az állásfoglalás 15. pontjának megfelelően úgy gondolom, hogy döntő fontosságú, hogy valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazzon egyeztetett szociális és környezetvédelmi normákat, többek között: azon minimumszabályok felsorolását, amelyeket az EU valamennyi kereskedelmi partnerének be kell tartania, további olyan egyezmények felsorolását, amelyeket fokozatosan és rugalmasan – az érintett partner gazdasági, szociális és környezetvédelmi helyzetének alakulásától függően – kell alkalmazni.

Különösen helyeslem, hogy valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodásban szerepeljen a gyermekmunka tilalma. Ezenkívül támogatom a WTO és a legfontosabb ENSZ-intézmények közötti, az emberi jogokkal kapcsolatos együttműködés megerősítését.

 
  
  

Jelentés: Mariya Nedelcheva (A7-0275/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) 2009-ben 3098 panasz érkezett az európai ombudsmanhoz, amelyek közül 727 tartozott a hatáskörébe. Az európai ombudsman hivatalát a Maastrichti Szerződés hozta létre 1992-ben, így alakult ki egy közvetítő az európai polgárok és az Európai Unió hatóságai között. Az európai polgárok és vállalkozások, de az intézmények és bármely tagállamban élő vagy legálisan tartózkodó egyének is jogosultak panaszt benyújtani az ombudsmanhoz. Az ombudsmant az Európai Parlament a parlamenti ciklus kezdetekor megbízatásának időtartamára választja meg, aki kivizsgálja azon ügyintézési mulasztásokat, amelyekre felhívják a figyelmét. Az ombudsman éves jelentést készít a tevékenységéről. Az állásfoglalás megszavazásával csatlakozom az Európai Parlament által azzal kapcsolatban kifejezésre juttatott általános jóváhagyással, hogy az ombudsman alapvető kapcsolatot jelent a demokrácia intézményén belül.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Az európai ombudsman hivatala védelmezi az Alapjogi Chartában foglalt, következő jogot: „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése megerősítette az ombudsman demokratikus legitimitását azáltal, hogy a Parlament választja meg, valamint kiterjeszti hatáskörét a közös kül- és biztonságpolitikára és az Európai Tanács munkájára vonatkozóan is. Azért szavaztam meg ezt az állásfoglalást, mert örvendetesnek tartom a 2009. évi tevékenységgel kapcsolatos eredményeket. A panaszok kivizsgálására fordított átlagos idő négy hónappal csökkent 2009-ben, és a kezdeményezett eljárások több mint felét békés úton rendezték. Mindez az ombudsman, valamint az uniós intézmények és szervek közötti hatékony együttműködésről tanúskodik. Úgy gondolom, hogy növelni kell az uniós polgároknak az EU-ba és az uniós intézményekbe vetett bizalmát, és mindenekelőtt biztosítani kell, hogy a polgárok megszerezhessék a szükséges információkat, valamint bízzanak abban, hogy az uniós intézmények képesek megvédeni jogaikat.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Megszavaztam ezt a jelentést, mert tevékenysége révén az ombudsman hozzájárul, hogy az európai intézmények átlátható, valamennyi polgár és jogi személy számára hozzáférhető határozatokat hozzanak. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése megerősítette az ombudsman demokratikus legitimitását azáltal, hogy a Parlament választja meg, valamint kiterjeszti hatáskörét a közös kül- és biztonságpolitikára és az Európai Tanács munkájára vonatkozóan is. A jogaikat érvényesítő polgárok intézményekbe vetett bizalmának elengedhetetlen előfeltétele az átláthatóság, az információhoz való hozzáférés, valamint a megfelelő ügyintézéshez való jog tiszteletben tartása. A hivatali visszásság gyanúját keltő ügyek leggyakrabban az átláthatóság hiányából eredtek. Ezért feltétlenül biztosítani kell, hogy a polgárok a kérdéseikre, panaszaikra és petícióikra gyors és érdemi válaszokat kapjanak. Az európai intézményeknek és szerveknek szolgáltatniuk kell a polgároknak az általuk kért információkat. Örvendetesnek tartom az európai ombudsman, valamint a tagállamokban az ombudsmanok, illetve a nemzeti, regionális és helyi szintű, hasonló szervek közötti együttműködést.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Az európai ügyintézés hatalmas és összetett feladat. Azért szavaztam meg ezt a jelentést, mert alapvető fontosságúnak tartom, hogy hatékony ügyintézés, átlátható eljárások és az infrastruktúrához való könnyű hozzáférés révén biztosítsuk az európai intézmények iránti bizalom kialakulását a közvéleményben. Örvendetesnek tartom a panaszok számának csökkenésével és a panaszok európai szintű kezelésének javulásával kapcsolatos kedvező eredményeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Az ombudsman munkája nélkülözhetetlen és elősegíti a nagyobb mértékű átláthatóságot, közelebb hozza az EU-t a nyilvánossághoz, ugyanakkor megerősíti a nyilvánosság bizalmát abban, hogy az intézmények képesek a polgárok jogait érvényesíteni. Bár 2009-ben kissé (9%-kal) csökkent a panaszok száma 2008-hoz képest, a kezdeményezett 335 vizsgálatból körülbelül 318-at folytattak és zártak le. Elég kedvező fejlemény, hogy az esetek 56%-át békés úton rendezték, illetve oldották meg. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy az ombudsman, valamint az európai intézmények és szervek konstruktív együttműködést folytatnak, amelyek legnagyobbrészt úgy tekintik a panaszokat, mint lehetőséget a hibáik kijavítására, valamint az ombudsmannal való együttműködésre, a polgárok érdekeit szolgálva.

Szeretném kiemelni a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének fontosságát, amely a megfelelő ügyintézéshez való jogot az uniós állampolgárságból fakadó alapvető jogok közé sorolja. Két lényeges módosításra is sor került: az ombudsmant a Parlamentnek kell megválasztani, ami megerősíti demokratikus legitimitását, kiterjeszti hatáskörét a közös kül- és biztonságpolitikára és az Európai Tanács munkájára vonatkozóan is.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) Az európai ombudsman 2009. évi tevékenységéről szóló éves jelentés nagy érdeklődésre tart számot, mivel lehetővé teszi, hogy megállapíthassuk, hogy vajon az uniós intézmények és az emberek közötti kapcsolat átlátható, élő és hatékony-e és milyen mértékben. Valójában sok olyan téma van, amelyekkel kapcsolatban a Parlament és a Bizottság kifejezi nézeteit anélkül, hogy visszajelzést kapna a nyilvánosságtól, eltekintve az ombudsmanhoz benyújtott panaszoktól.

Bár jóváhagyom a jelentést, úgy gondolom, hogy az európai ombudsman hivatalának és munkájának nagyobb nyilvánosságot kellene biztosítani, különösen a tagállamokban, ahol nem ismerik közvetlenül. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a kisszámú panasz benyújtása jelentheti azt, hogy az emberek kevés szabálytalanságot tapasztalnak, vagy pedig azt, hogy nincs túl sok bizalmuk azzal kapcsolatban, hogy problémáikra jogi megoldást lehet találni. A felmérés kiterjesztésének egyik módja lehetne a nagyobb nyilvánosság biztosítása, hogy magabiztosabban meg tudjuk állapítani, hogy erre az esetre a két lehetőség közül melyik is érvényes.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) 2009-ben 3098, 2008-ban pedig 3406 panasz érkezett az ombudsmanhoz, ami 9%-os csökkenést jelent. A panaszok a Bizottságra (56%), az Európai Parlament (11%), az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) (9%), a Tanács (4%) és az Európai Bíróság (3%) ügykezelésére vonatkoztak. A legfőbb panasz a nem megfelelő ügyintézéssel és az átláthatóság hiányával volt kapcsolatos, többek között az információszolgáltatás megtagadásával, ami kulcsfontosságú tényező a közvédelem és az EU iránti bizalom biztosítása szempontjából. Tehát ez igazolta, hogy továbbra is vannak tennivalók a hatékonyabb ügyintézés és az intézmények nagyobb átláthatóságának lehetővé tétele terén, ami az ombudsman és az intézmények közös, különösen a bevált gyakorlatok folyamatos cseréjén alapuló erőfeszítése révén érhető el.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Megszavaztam ezt a jelentést, amely áttekinti és támogatja az ombudsman 2009. évi tevékenységét. Az ombudsman fontos kapcsolatot biztosít a polgárokkal, munkája pedig hozzájárul az uniós intézmények iránti bizalom kiépítéséhez, valamint ahhoz, hogy hozzáférhetőbbé váljanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Clemente Mastella (PPE), írásban.(IT) Az európai ombudsman célja annak biztosítása, hogy a polgároknak az uniós jog szerinti jogait az Unióban minden szinten tiszteletben tartsák, valamint hogy az európai uniós intézmények és szervek megfeleljenek az ügyintézés legmagasabb szintű normáinak.

A napokban az ombudsman folytatta erőfeszítéseit a polgároknak és a potenciális panaszosoknak az uniós jog szerinti jogaikról nyújtott tájékoztatás minőségének javítására irányuló erőfeszítéseit, főleg az Európai Ombudsmanok Hálózata révén. Az ombudsmannak annak biztosítására kell törekednie, hogy az európai uniós intézmények és szervek minden tevékenységükben polgárközpontú megközelítést alkalmazzanak azáltal, hogy minden lehetőséget megragadnak a panaszok békés úton történő rendezésére, valamint hogy több saját kezdeményezésű vizsgálatra kerül sor a problémák meghatározása és a legjobb gyakorlat ösztönzése érdekében.

Azért támogattam ezt a jelentést, mert arra buzdítja az ombudsmant, hogy folytassa az intézményekkel a megfelelő ügyintézés és szolgáltatási kultúra előmozdítása érdekében történő együttműködést, valamint a tájékoztatás érdekében tett erőfeszítések fokozását, hogy azon polgárok, akiknek szükségük lehet az ombudsman szolgálataira, megfelelő információt kapjanak arról, hogyan tehetik ezt meg, ilyen módon növelve az Európai Unió és annak intézményei iránti bizalmat, valamint saját hitelességünket.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az ombudsman szerepe rendkívül fontos, mivel elősegíti, hogy a polgárok közelebb kerüljenek az európai intézményekhez. 2009-ben összesen 3098, 2008-ban pedig 3406 panasz érkezett az ombudsmanhoz, ami 9%-os csökkenést jelent, 335 panasz esetében indult vizsgálat, és 230 beadványt elfogadhatatlannak nyilvánítottak.

Az ombudsman által 2009-ben indított vizsgálatok többsége (56%) a Bizottsággal volt kapcsolatos. A panaszok egy része a Parlament (11%), az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) (9%), a Tanács (4%) és az Európai Bíróság (3%) ügykezelésére vonatkozott. Huszonhárom másik uniós intézmény és szerv esetében további 59 vizsgálat (17%) indult. A jelentésben közölt számadatok egyértelműen bizonyítják e szerv hatékonyságát, valamint az európai intézmények és a nyilvánosság közötti kapcsolatok átláthatóságával kapcsolatos jelentőségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert egyetértek azzal, hogy nagyobb átláthatóságot kell biztosítani a Bizottság tevékenységével kapcsolatban, és hogy el kell végezni az ahhoz szükséges munkát, hogy az uniós intézmények közelebb kerüljenek az európai emberekhez. Támogattam az ombudsman által előterjesztett jelentést, mert kifejezi a hivatali visszásságok elítélése terén folytatott munkáját, valamint pozitív tevékenységét, amely az uniós polgároknak az intézményekben és az európai szerveknél előforduló hivatali visszásságokkal kapcsolatos panaszaira adott válasz révén a nagyobb mértékű átláthatóság elérésére irányul. Szavazatommal az ombudsman által végzett munkát támogatom, aki számos panaszt kölcsönösen elfogadott megoldások útján rendez, a Parlamenttel együttműködve. Ezenkívül úgy gondolom, hogy igen pozitív az, hogy ez az állásfoglalás arra buzdítja az ombudsmant, hogy saját kezdeményezésű vizsgálatokat indítson az intézményekben rendszeresen előforduló problémák megoldása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az Európai Unió évtizedek óta a bürokrácia csökkentésén és az átláthatóság növelésén munkálkodik. Ennek gyakran nem sok jele tapasztalható magában az Európai Parlamentben. Éppen ellenkezőleg, az az érzésem, hogy a bürokratikus papírmunka évről évre nő. A legutóbbi választásokkal kapcsolatos meghallgatások előtt mindenki az átláthatóságról beszélt. A parlamenti képviselők megbízatásuknak és az azzal járó jogoknak köszönhetően hangot adhatnak véleményüknek. Ugyanez nem mondható el az európai polgárokról. Pontosan ezért van az európai ombudsman. Amikor az ombudsman által elvégzett vizsgálatok több mint egyharmada az átláthatóság hiányával kapcsolatos ügyeket érintette, és amikor az összes ügy 56%-át békés úton rendezték, ez egyedül annak megerősítésére szolgál, mennyire fontos az ombudsman hivatala. Ugyanakkor nem tudom teljes mértékben támogatni az előadó megállapításait, és ezért tartózkodom a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az emberi jogok védelme és tiszteletben tartása az Európai Unió alapvető részét alkotja, és így az európai ombudsman ezzel kapcsolatos fontos szerepét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért szavaztam meg Nedelcheva asszony jelentését, mivel az emberi jogok tiszteletben tartását támogató európai ombudsman szerepét nem lehet semmibe venni. Ez az európai szinten fontos személyiség annak biztosítására törekszik, hogy az intézmények minden tevékenységükben polgárközpontú megközelítést alkalmazzanak azáltal, hogy minden lehetőséget megragadnak a panaszok békés úton történő rendezésére, valamint hogy új vizsgálatokat indítanak a problémák meghatározása és a legjobb gyakorlat ösztönzése érdekében. Egy olyan ombudsman, aki kész és hajlandó a polgárok közötti viták és nézeteltérések rendezésére, hozzájárul ahhoz, hogy a különböző elképzelésekkel, tapasztalatokkal és tervekkel rendelkező emberek képesek legyenek kommunikálni és együtt élni. Ez a kezdete e szerep európai megerősítésének és előmozdításának, valamint annak, hogy a szolgálat megfelelő támogatását és becsületes elvégzését biztosítani lehessen.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Az európai ombudsman 2009. évi tevékenységéről szóló éves jelentés azt bizonyítja, hogy az ombudsman rendkívül aktív. Az új jogi keret, amely tükrözi az ombudsman státuszával kapcsolatos változásokat, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) hatálybalépése, amely kiterjeszti hatáskörét a közös kül- és biztonságpolitikára és az Európai Tanács munkájára vonatkozóan is, nem hátráltatta a munkát. A panaszok kezelésének átlagos időtartama 13 hónapról kilenc hónapra csökkent. Érdemes rámutatni, hogy a közösségi intézmények és szervek nyilvánvalóan hajlandóak az ombudsmanhoz érkező panaszokat úgy tekinteni, mint lehetőséget a hibáik kijavítására, valamint az ombudsmannal való együttműködésre, a polgárok érdekeit szolgálva.

Ezért megszavaztam ezt az állásfoglalást, amely jóváhagyja a 2009-es éves jelentést és iránymutatásokat terjeszt elő a jövőre vonatkozóan. Ezek közül a következőket szeretném kiemelni: felkéri az ombudsmant, hogy ügyeljen az Európai Unió Alapjogi Chartájának tiszteletben tartására, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével immár kötelező jogi erővel; felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy minden uniós szervre és intézményre vonatkozó közös európai hivatali jogszabályt; valamint felkéri az ombudsmant, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) megújult személyzeti felvételi eljárásának figyelemmel kísérésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam ezt a jelentést, mivel kiemeli, hogy az ombudsman milyen döntő fontosságú szerepet játszik az uniós polgárok jogai tiszteletben tartásának biztosításában, valamint az intézményeken belüli, a megfelelő ügyintézéssel kapcsolatos legjobb gyakorlaton alapuló szolgáltatási kultúra előmozdításában.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Az európai ombudsman 2009. évi tevékenységeiről szóló éves jelentést 2010. április 19-én hivatalosan is benyújtották az Európai Parlament elnökének, Jerzy Buzeknek, majd az ombudsman, Nikiforosz Diamandurosz 2010. május 4-én előterjesztette jelentését a Petíciós Bizottságnak. A jelentés áttekintést nyújt az európai ombudsman előző évi tevékenységeiről. A különböző vizsgálati megállapítások a hivatali visszásság jellege vagy az érintett intézmény szerint kategóriákba sorolva szerepelnek. Közzétettek egy hatoldalas áttekintést is. Ez a kiadvány tartalmazza a panaszosok számára elért legjelentősebb eredményeket, és rávilágít a múlt év fő politikai problémáira.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelika Werthmann (NI), írásban.(DE) Természetesen megszavaztam az európai ombudsman tevékenységeiről szóló jelentés elfogadását, mert a Petíciós Bizottság tagjaként számtalanszor szemtanúja lehettem annak, hogy Diamandourosz úr elkötelezetten és tárgyilagosan végzi munkáját. Kiváló eredményeket ért el: 2009-ben az általa indított vizsgálatok 70%-át egy éven belül befejezték, 55%-át pedig – lenyűgöző módon – három hónapon belül.

 
  
  

Jelentés: Chrysoula Paliadeli (A7-0293/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Megszavaztam az európai ombudsman által készített különjelentésről szóló állásfoglalást, mert megemlíti, hogy az ombudsman saját kezdeményezésű vizsgálatot végzett a Bizottság által a nyilvánosság tagjainak a jogsértési eljárásokra vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmére alkalmazott szabályokkal kapcsolatban. Az uniós polgárok által benyújtott panaszok fontos információforrásul szolgálnak az uniós jog esetleges megsértésével kapcsolatban. A Bizottsághoz különösen nagyszámú panasz érkezik a polgároktól a hivatali visszásságokról. Ezért igen fontos a Bizottság számára, hogy intézkedjen annak biztosítása érdekében, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre haladéktalanul válaszoljanak. Törekedni kell az Európai Parlament Petíciós Bizottságával való együttműködés, valamint az ombudsmannal való rendszeres információcsere fokozására. Az ombudsmannak folyamatosan tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet az általa folytatott vizsgálatokról és azok eredményeiről. A Bizottságnak nyitottabb és kezdeményezőbb hozzáállást kell tanúsítania a jogsértési eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatás iránt.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) Úgy vélem, hogy a korrekt eljárás kedvéért a Parlamentnek Verheugen biztos úr érveit is meg kellett volna hallgatnia az ügy fő szempontjaival kapcsolatban. Ezért úgy gondolom, hogy nem ítélhetem meg őt.

Mindazonáltal támogatom az ombudsman álláspontját, mivel szerintem az intézmények közötti együttműködés feladatuk hatalmas részét teszi ki, és ennek továbbra is így kell lennie. Ebben az értelemben a késedelmes válaszadás és nem a jogalkotási, hanem erkölcsi kötelességek megkerülése elítélendő magatartásra utal. Putnam értelmezése szerint a társadalmi tőke szerkezete valójában a magatartás törvényességén túlmenően annak jóhiszeműségét, következetességét és moralitását veszi tekintetbe.

Ennélfogva bármilyen indokai is lehettek a biztos úrnak, természetesen támogatom az ombudsmant.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban.(RO) Örvendetesnek tartom az ombudsman és a Petíciós Bizottság közötti kiváló intézményi kapcsolatokat egymás feladat- és hatáskörének kölcsönös tiszteletben tartása tekintetében. Úgy gondolom, hogy kedvező jelnek tekinthető az ombudsman által annak biztosításával kapcsolatban már kialakított gyakorlat, hogy a Petíciós Bizottság valamennyi ülésén legyen jelen egy képviselő.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Az európai ombudsman azt követően készítette el különjelentését, hogy a Bizottság az akkori biztosnak, Günter Verheugennek küldött 18 levélből nem tette elérhetővé a Porsche AG német autógyártó által a Bizottság és az autógyártók közötti, a gépkocsik általi szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó lehetséges állásponttal kapcsolatos információcseréről küldött három levelet. Az ombudsmannak az említett három levélhez való hozzáférés megtagadására vonatkozó, indokolással ellátott vélemény iránti kérelmét követően a Bizottság 15 hónapon keresztül hat alkalommal halasztotta el a válaszadást, amivel megsértette a jóhiszeműség és az együttműködés elvét, valamint ez az intézményközi párbeszéd és az EU nyilvánosság általi megítélése szempontjából is káros. Az EU egyetlen választott testületeként a Parlament felelőssége az ombudsman függetlenségének védelmezése és megőrzése az európai polgárok érdekében végzett feladatai teljesítése során, valamint a Bizottsághoz intézett ajánlásai végrehajtásának ellenőrzése.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant bármely uniós polgártól érkező, az uniós intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére. Az uniós polgárok által benyújtott panaszok fontos információforrásul szolgálnak az uniós jog esetleges megsértésével kapcsolatban.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke szerint „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésében előírt konzultációk esetében a Bizottságnak határidőt kell szabnia a válaszul szolgáló dokumentumot elkészítő harmadik fél számára, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak oly módon kellene ezt gyakorolnia, hogy az lehetővé tegye a rá vonatkozó válaszadási határidők betartását. Továbbá a Bizottság nem késleltetheti vagy akadályozhatja az ombudsman dokumentumokhoz való hozzáférést érintő ügyekben folytatott vizsgálódását, és késedelem nélkül kell válaszolnia az ombudsmannak a szerződésben foglalt, a jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettségének teljesítése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Alan Kelly (S&D), írásban. – Az ombudsman fontos szolgálatot tesz az íreknek. Ha úgy ítélik, hogy az EU vagy a kormány nem az ő érdekükben jár el, mindig jogorvoslatért folyamodhatnak az ombudsman hivatalához. A hivatallal való kapcsolataim alapján arra a megállapításra jutottam, hogy alapos és szakszerű segítséget nyújtanak az ír állampolgároknak, és a jelentés elfogadásának megszavazásával kinyilvánítom, hogy bízom a hivatalban.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Megszavaztam ezt a jelentést. Az a véleményem, hogy a Bizottság által ebben az esetben és más esetekben mutatott, együttműködést nélkülöző hozzáállás csökkentheti a polgárok bizalmát és alááshatja az európai ombudsman és az Európai Parlament azon képességét, hogy megfelelően és hatékonyan felügyelje a Bizottságot, ez pedig ellenkezik a jogállamiság elvével, amelyen az Európai Unió alapul. Támogatom azt a kérést, hogy a Bizottság tegyen ígéretet arra, hogy a jövőben teljesíteni fogja az európai ombudsmannal folytatandó jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A meghatározás szerint az európai ombudsman szerepe egyértelműen az, hogy kivizsgálja az uniós intézmények és szervek ellen benyújtott panaszokat. Ez a hatáskör nagyobb mértékű átláthatóságot jelent az európai intézmények, valamint a polgárok, társaságok, társulások és az EU-ban központi irodával rendelkező egyéb szervek közötti kapcsolatok tekintetében.

A jelentésben szereplő nem kormányzati szervezet által benyújtott panasz a Bizottság dokumentumaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos. Az ombudsman három hónapos határidőt adott a Bizottságnak, hogy részletes véleményt nyújtson be, de erre csak 15 hónap elteltével került sor. A Bizottság megsértette az ombudsmannal a vizsgálat során folytatandó őszinte és jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettségét, valamint hogy a hozzáállása nemcsak az intézményközi párbeszéd, hanem az EU nyilvánosság általi megítélése szempontjából is káros. Úgy gondolom, hogy az EU egyetlen választott testületeként a Parlament felelőssége az ombudsman függetlenségének védelmezése és megőrzése az európai polgárok érdekében végzett feladatai teljesítése során.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert egyetértek azzal, hogy bírálja a Bizottságot amiatt, hogy előnyben részesítette a Porsche multinacionális vállalat érdekeit a nyilvánosságnak a Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz történő hozzáféréshez való jogával szemben. Az állásfoglalás elítéli a Bizottság együttműködést nélkülöző hozzáállását, amely az intézményközi párbeszéd és az EU nyilvánosság általi megítélése szempontjából is káros. Az alapján támogatom ezt az állásfoglalást, hogy egyetértek azzal, hogy bírálja a Bizottságot az átláthatóság rendszeres hiánya miatt, ami az európai intézmények közötti őszinte együttműködés elvét „azon általános gyakorlata miatt, hogy késlelteti és akadályozza az ombudsman dokumentumokhoz való hozzáférést érintő ügyekben folytatott vizsgálódását”.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az uniós intézményeknek rendszerint nagyon jó az együttműködése az európai ombudsmannal. Ha az EU-ban minden szabályozva van, például a társaságokra vonatkozó, megengedett fizetési határidők, különösnek tűnik, hogy ezzel szemben a Bizottság a harmadik féllel való konzultáció esetén nem szabhat meg határidőt ennek a harmadik félnek, ami lehetővé tenné, hogy betartsa a saját határidőit. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Bizottság csak körülbelül minden ötödik ügyben tudta betartani az EU belső határidőit, ez a jó modor figyelmen kívül hagyását jelenti. Csak sajnálatos, hogy az ombudsman által készített különjelentés szükséges ahhoz, hogy valami olyan könnyen nyilvános legyen, mint a dokumentumokhoz való hozzáférés, amelyhez az uniós polgároknak joguk van. Az ombudsman szavaival élve: az embereknek joguk van megtudni, hogy mit tesz az EU és az apparátus. Talán kiegészíthetem ezt azzal, hogy polgárainknak ahhoz is joga van, hogy megtudják, hogyan költi el adójukat az Európai Unió, és hogyan fecsérelik el a forrásokat. Ennélfogva szavazatommal csak támogatni tudom a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam az Európai Ombudsman által a 676/2008/RT számú panasz ügyében az Európai Bizottsághoz intézett ajánlástervezetet követően készített különjelentést, amely a Bizottság által az ombudsman szolgálatainak adandó válasz esetében tapasztalt túlzott mértékű késedelemmel kapcsolatos. Egyetértek az ombudsman aggályaival és bírálataival, mert az ombudsmannak való válaszadás terén tapasztalt túlzott mértékű késedelmek minden esetben a Lisszaboni Szerződésben előírt jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettség megsértésének minősül.

A válaszadás elmulasztása tulajdonképpen akadályozza az ombudsman munkáját, és ezért egyetértek azzal, hogy határidőt kell kitűzni a Bizottság számára a válaszadásra vonatkozóan. A határidőt pontosan be kell tartani, hogy az európai intézmények iránti közbizalom ne kerüljön veszélybe.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Az ombudsman azt követően készítette el különjelentését, hogy panaszt nyújtottak be azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság az akkori biztosnak, Günter Verheugennek a Porsche AG német autógyártó által küldött három levélét nem tette elérhetővé, majd a Bizottság később hat alkalommal halasztotta el az ombudsman ajánlástervezetéről szóló részletes vélemény előterjesztésére vonatkozó határidőt. Rendkívül fontos, hogy ehhez hasonló helyzet többé ne fordulhasson elő. jóhiszeműség és az együttműködés elvét, valamint ez az intézményközi párbeszéd és az EU nyilvánosság általi megítélése szempontjából is káros. Az EU egyetlen választott testületeként a Parlament felelőssége az ombudsman függetlenségének védelmezése és megőrzése az európai polgárok érdekében végzett feladatai teljesítése során, valamint a Bizottsághoz intézett ajánlásai végrehajtásának ellenőrzése. Az uniós intézmények kötelesek jóhiszeműen együttműködni az egymással fenntartott kapcsolataik keretében, és létfontosságú, hogy ezt a kötelezettséget figyelembe vegyék az intézményi szereplők iránti közbizalom védelme érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Crescenzio Rivellini (PPE), írásban.(IT) Ma plenáris ülésen szavaztunk az Európai Ombudsman által a 676/2008/RT számú panasz ügyében az Európai Bizottsághoz intézett ajánlástervezetet követően készített különjelentésről.

2007 márciusában egy környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezet hozzáférést kért bizonyos dokumentumokhoz az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet alapján.

A Petíciós Bizottság nevében az Európai Parlament helyesli az európai ombudsman kritikai megjegyzéseit és a 676/2008/RT számú panasszal kapcsolatban a Bizottsághoz intézett ajánlását, és elismeri, hogy az ombudsmannak történő válaszadás ezen esetben tapasztalt túlzott mértékű késedelme a Bizottságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződésben előírt jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettsége megsértésének minősül.

Továbbá a Petíciós Bizottságnak az a véleménye, hogy a Bizottság együttműködést nélkülöző hozzáállása e tekintetben csökkentheti a polgárok bizalmát és alááshatja az európai ombudsman és az Európai Parlament azon képességét, hogy megfelelően és hatékonyan felügyelje a Bizottságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) A különjelentések számítanak az európai ombudsman végső eszközének. Az európai ombudsman határozatai jogilag nem kötelező erejűek, ezért az ösztönzésre, az érvekkel alátámasztott magyarázatok révén történő meggyőzés képességére, valamint időről időre a nyilvánosságra és a közvélemény erejére támaszkodik. Azon különjelentések igen kis száma, amelyeket az európai ombudsmannak ez idáig a Parlament részére be kellett nyújtania (17 különjelentés 1995 óta), az uniós intézmények által az esetek többségében tanúsított együttműködést bizonyítja. Az ezen együttműködés hátterében álló tényezők egyike annak lehetősége, hogy különjelentés nyújtható be a Parlamentnek. Különösen ajánlástervezet készítésének esetében gyakran már annak tudata is rábírhatja az érintett intézményt vagy szervet álláspontjának megváltoztatására, hogy a következő lépés egy különjelentés lehet. Különjelentéseket ezért kizárólag olyan fontos ügyekben szabad benyújtani, amelyekkel kapcsolatban a Parlament segíthet abban, hogy rávegyék az érintett intézményt vagy szervet álláspontja megváltoztatására. Politikai szervként a Parlament mind az eljárások, mind az alkalmazott megközelítés és az intézkedések tekintetében függetlenül jár el, amikor az európai ombudsman különjelentéseivel foglalkozik.

 
  
  

Jelentés: Eva Lichtenberger (A7-0291/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást. Az Európai Unióról szóló szerződés megállapítja a tagállamok kötelezettségeit az uniós jog alkalmazásával kapcsolatban, míg a Bizottságra, a Szerződések őrére, a jog megfelelő alkalmazásának biztosítására vonatkozó hatáskört és felelősséget ruházza. Az uniós vívmányok köre és az EU mérete miatt a polgároknak, a civil társadalmi érdekcsoportoknak és társaságoknak sok kérdésük és kétségük van. Az „EU pilot” projektet 2008-ban indították el a jog megértése és megfelelő alkalmazása érdekében. Ennek megfelelően a Bizottság szolgálatai és a tagállamok hatóságai közötti kommunikáció céljából „bizalmas online adatbázist” hoztak létre az uniós jog végrehajtásának figyelemmel kísérése és eljárás kezdeményezése céljából. Egyetértek az állásfoglalásban kifejezett véleménnyel, miszerint ez a kezdeményezés a jól működő, polgárközpontú Uniót szolgáló, az Európai Unió valamennyi intézményére kiterjedő együttműködés iránt felmerülő igényt elégíti ki. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentnek, amely az EU polgárait képviselő intézmény, hozzáférést kell biztosítani ehhez az adatbázishoz, hogy gyakorolni tudja a Bizottságnak a Szerződések őreként betöltendő szerepe feletti ellenőrzési jogát.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert jelenlegi formájukban a Bizottságnak „az európai uniós jogszabályok alkalmazásának nyomon követéséről szóló” éves jelentései nem nyújtanak elegendő információt a polgároknak vagy a többi intézménynek az uniós jog alkalmazásának valós helyzetéről. A közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló bizottsági összefoglalóban nagyobb hangsúly kerül az átültetésre, mint a tényleges alkalmazásra. A Bizottság csak utalást tesz az azon tagállamok ellen indított hivatalos eljárásról, amelyek nem ültették át az uniós jogot nemzeti jogrendszerükbe. Tehát a polgárokat és a Parlamentet tájékoztatni kellene arról, amikor a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményez az uniós jog nem megfelelő vagy hiányos átültetésével kapcsolatban, a jogsértések részleteinek megadásával együtt. Továbbá a Lisszaboni Szerződés lehetőséget biztosít a polgároknak, hogy a jogalkotási menetrendbe közvetlen beleszólásuk legyen, valamint hozzájárulhassanak az uniós jog megfelelő alkalmazása és betartása, valamint a kapcsolódó eljárások átláthatósága és megbízhatósága biztosításához.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Sajnálatos, hogy néhány tagállam alábecsüli az uniós jog korrekt és megfelelő időben történő alkalmazásának jelentőségét. A hiányos és késedelmes átültetés, valamint nem megfelelő végrehajtás jogi bizonytalanságot okoz, és nem teszi lehetővé, hogy a polgárok és a vállalkozások élvezzék a belső piac nyújtotta előnyöket. 2008-ban a szükséges átültetések 55%-a késedelmet szenvedett, sok esetben legalább két évet késett. Bár az adatok idén 15%-os javulást mutatnak, szem előtt kell tartanunk, hogy közben a végrehajtandó átültetések száma is csökkent 40%-kal.

Elfogadhatatlan, hogy 2009 májusában 22 olyan irányelv volt, amelynek két évvel korábban lejárt a határideje, és amely esetében egy–öt tagállam még mindig nem végezte el az átültetést. Elengedhetetlen fokozni az együttműködést az uniós intézmények és a nemzeti hatóságok, valamint a tagállamok közigazgatása között annak biztosítása érdekében, hogy megfelelően, hatékonyan és időben hajtsák végre az uniós jogot, és hogy korai fázisban fény derüljön a végrehajtási problémákra.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Mivel az Európai Unió a szerződéseken és jogalkotási aktusokon alapuló jogi személy, alapvető fontosságú, hogy ezeket megfelelően, a 27 tagállamban egységesen hajtsák végre. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a tagállamok gyakran nem hajtják végre vagy ültetik át haladéktalanul az uniós jog előírásait, illetve hiányosan vagy nem teljesen hajtják végre vagy ültetik át azokat. Amint azt a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság hangsúlyozza: „a szabályok hiányos és késői átültetése, valamint nem megfelelő végrehajtása jogi bizonytalanságot okoz, és nem teszi lehetővé, hogy a polgárok és a vállalkozások maradéktalanul élvezzék a belső piac nyújtotta előnyöket”. Ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok ne becsüljék alá az uniós jog korrekt és haladéktalan végrehajtásának értékét, valamint hogy a Bizottság megfelelően tájékoztassa a Parlamentet az uniós jog alkalmazásának helyzetéről.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) A szabályok hiányos és késői átültetése, valamint nem megfelelő végrehajtása jogi bizonytalanságot okoz, és nem teszi lehetővé, hogy a polgárok és a vállalkozások maradéktalanul élvezzék a belső piac nyújtotta előnyöket. Ezért elengedhetetlen, hogy szorosabb és állandó együttműködés legyen az uniós intézmények és a nemzeti hatóságok, valamint a tagállamok közigazgatása között annak érdekében, hogy megfelelően, hatékonyan és időben végrehajtsák az uniós jogot. E célból alapvető fontosságú, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek alkalmazzák a Lisszaboni Szerződésben rögzített új együttműködési keretet, és évente vizsgálják felül a végrehajtási folyamatot az egységes piac egyik kiválasztott területén.

Szeretném kiemelni a jelentés azon pontját, amely felhívja a Bizottságot, hogy részletes adatokat gyűjtsön valamennyi jogsértéstípusról, és hogy lehetővé tegye a Parlament számára az adatokhoz való hozzáférést annak érdekében, hogy ellenőrzési jogát gyakorolni tudja. Az adatok összesítésének és kategorizálásának az előző évi jelentésekben foglaltakkal összevethetőnek kell lenniük annak érdekében, hogy a Parlament valósághűen értékelni tudja a Bizottság által elért haladást.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Megszavaztam ezt a jelentést, amely az uniós jog alkalmazásának Bizottság által történő ellenőrzését értékeli 2008-ra vonatkozóan. Vizsgálatát a Bizottság „Az EU pilot értékelő jelentése” című jelentésére összpontosítja, amely során a Bizottság az „EU pilot” projekt teljesítményének elemzésére tesz javaslatot annak 22 havi működését követően. A bizottság felvet néhány kulcskérdést az „EU pilot” projekt működésével és a polgárok szerepével kapcsolatban, amelyet az uniós jognak a mindennapi életben való megfelelés biztosításában játszanak, és kéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésére releváns adatokat az „EU pilot” projekt jelenlegi jogsértési eljáráshoz hozzáadott értékének elemzéséhez. A bizottság azt is javasolja, hogy szólítsuk fel a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, az EUMSZ 298. cikke által biztosított új jogalap hatályába tartozó jogsértési eljárással kapcsolatos „eljárási kódexre” a polgárok jogai és az átláthatóság megerősítésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az európai uniós jogszabályok alkalmazásának nyomon követéséről szóló éves jelentések nélkülözhetetlenek annak értékeléséhez, hogy a tagállamok hogyan hajtják végre az uniós jogot. 2008-ban a szükséges átültetések 55%-a késedelmet szenvedett, sok esetben legalább két évet késett. Bár az adatok idén 15%-os javulást mutatnak, szem előtt kell tartanunk, hogy közben a végrehajtandó átültetések száma is csökkent 40%-kal. Ennélfogva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy még mindig hosszú az út addig, míg a tagállamok megfelelően és haladéktalanul átültetik az uniós jogban meghatározott előírásokat. A polgárok és a vállalkozások csak akkor élvezhetik maradéktalanul a belső piac nyújtotta előnyöket, ha ez a cél megvalósul.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az értékelések eszközül szolgálnak arra, hogy amennyiben szükséges, kiigazításokat lehessen tenni. „Az EU pilot értékelő jelentése” számos kérdést vetett fel az illetékes bizottságban, ezért felkérték az Európai Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésére a releváns adatokat. Meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy konkrét esetekben mi az ésszerűbb: az „EU Pilot” vagy a korábbi jogsértési eljárás. Ezzel kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül a jogsértési eljárás felülvizsgálata sem. A lényeg az, hogy függetlenül attól, hogy a jövőre nézve milyen formát, felülvizsgálatot vagy ezek kombinációját választják is, az nem idézhet elő még több bürokráciát, és főleg a nagyobb átláthatóságra vonatkozó uniós célkitűzést kell teljesítenie. Bár a jelentés tartalmaz néhány kiváló javaslatot, nem érheti el a meghatározott célokat. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban.(EL) Ma megszavaztam az európai uniós jogszabályok alkalmazásának nyomon követéséről szóló jelentést. A jelentés „az EU pilot” projekt hatékonyságára helyezi a hangsúlyt, hogy elősegítse a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést a szerződések megfelelő alkalmazásának garantálása céljából.

A jelentés kiemeli annak szükségességét, hogy rendelet formájában el kell fogadni egy „eljárási kódexet”, amely meghatározza a jogsértési eljárás különböző szempontjait, köztük az értesítéseket, a határidőket, a meghallgatáshoz való jogot, az indokolási kötelezettséget stb., a polgárok jogai és az átláthatóság megerősítése végett. A továbbiakban a Bizottságot – mint a szerződések őrét – kérni fogják, hogy adjon meg minden olyan információt, amely szemlélteti az „EU pilot” projekt által az eljárás során a jogsértési ügyek kezeléséhez biztosított hozzáadott értéket.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Az európai uniós jogszabályok alkalmazásának nyomon követéséről szóló 26. éves jelentés (2008) célja, hogy feltárja az uniós jog alkalmazásával és átültetésével kapcsolatos problémákat. Ha átfogó, szisztematikus módszer alapján megfelelően készítenék el, ez a dokumentum az uniós jog alakulásának nyomon követésére és racionalizálására szolgáló mechanizmusul szolgálhatna.

A Parlament részéről bírálatot váltott ki, hogy az éves jelentés nem tartalmaz új módszereket, valamint hogy nem teljes a tájékoztatás, amit én is támogatok azáltal, hogy a Lichtenberger-jelentésre szavazok.

Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az uniós jog megfelelő alkalmazása és átültetése terén tapasztalható késedelmek azon túlmenően, hogy bizalomhiányt idéznek elő az európai intézményekkel kapcsolatban, minden európaira kihatnak, és közvetett hatásokkal járnak abban a tekintetben, hogy nem élhetünk a jogszabály által létrehozott jogokkal, jogbizonytalanság alakul ki, valamint a nyilvánosság nem élvezheti maradéktalanul a belső piac nyújtotta előnyöket. Ezért támogatom az annak biztosítására irányuló szándékot, hogy a Bizottság továbbra is részletes adatokat gyűjtsön valamennyi jogsértéstípusról, és hogy lehetővé tegye a Parlament számára az adatokhoz való hozzáférést annak érdekében, hogy a Bizottságnak a Szerződések őreként betöltendő szerepe feletti ellenőrzési jogát a Parlament gyakorolni tudja.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Úgy gondolom, hogy értékelést kell végezni azzal kapcsolatban, hogy az „EU pilot” projekt milyen hozzáadott értékeket biztosít a szabálysértési ügyek kezelésére vonatkozó jelenlegi eljárásához képest. Természetesen a vonatkozó adatok biztosítása ettől függ. Szeretném azt is kiemelni, hogy – amint azt a jelentés is megemlíti – a nemzeti bíróságoknak kulcsfontosságú szerepük van az uniós jog alkalmazásában. Ezért támogatni kell az EU azon törekvéseit, hogy a nemzeti bírák és általánosságban a gyakorló jogászok számára kibővíti és összehangolja az igazságügyi képzéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Ez a jelentés az uniós jog alkalmazásának Bizottság által történő ellenőrzését értékeli 2008-ra vonatkozóan. Vizsgálatát „Az EU pilot értékelő jelentésére” összpontosítja, amely során a Bizottság az „EU pilot” projekt teljesítményének elemzésére tesz javaslatot annak 22 havi működését követően. A bizottság felvet egy sor kulcskérdést az „EU pilot” projekt működésével és a polgárok szerepével kapcsolatban, amelyet az uniós jognak a mindennapi életben való betartása biztosításában játszanak, és kéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésére releváns adatokat az „EU pilot” projekt jelenlegi jogsértési eljáráshoz való hozzáadott értékének elemzéséhez. A bizottság azt is javasolja, hogy szólítsuk fel a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 298. cikke által biztosított új jogalap hatályába tartozó jogsértési eljárással kapcsolatos „eljárási kódexre” a polgárok jogai és az átláthatóság megerősítésére.

 
  
  

Jelentés: Ivo Belet (A7-0286/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az európai audiovizuális gyakorlat következtében pluralista médiamodell alakult ki, amely egy kettős rendszer köré épült. Ez az egyedi rendszer lehetővé teszi a közszolgálati és a kereskedelmi műsorszolgáltatók számára, hogy kiegyensúlyozott és egymást kölcsönösen kiegészítő kapcsolatrendszerben működjenek. A digitális forradalom új kihívásokat idézett elő ezen a kettős rendszeren belül. Az új kommunikációs csatornák és alternatív hálózatok megjelenése fenyegetést jelent a régi rendre nézve. A régi rendszer kiegészítő jellegének megőrzése és az új kommunikációs módok kialakulásának lehetővé tétele érdekében végre kell hajtanunk az európai műsorszolgáltatás reformját. Ez a célja ennek az állásfoglalásnak, amelyet megszavaztam: a modernizáció, a konvergencia és a pluralizmus tiszteletben tartásának hármas kihívásának teljesítésére törekszik.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A műsorszolgáltatók a legfontosabb információforrást jelentik az Európai Unió tagállamainak polgárai számára, és így fontos tényezőt jelentenek az emberek értékeinek és véleményének alakítása terén. Az EU audiovizuális környezete egyedi. A közszolgálati és kereskedelmi műsorszolgáltatók közötti valódi egyensúlyon alapul, így változatos, szabadon hozzáférhető programokat biztosít és hozzájárul a médiapluralizmushoz, a kulturális és nyelvi sokszínűséghez, a szerkesztőségi versenyhez és a véleménynyilvánítás szabadságához. Azért szavaztam meg ezt az állásfoglalást, mert az Európai Parlament támogatja az erős és életképes közszolgálati műsorszolgáltatás fenntartását, a digitális korszak követelményeihez igazítva azt, valamint az analóg televíziózásról a digitális rendszerre való áttérés fogyasztók számára történő megkönnyítését. Úgy gondolom, hogy a tagállamoknak többet kell foglalkozniuk a digitális megosztottsággal, és minden régióban biztosítaniuk kell mindenki számára a digitális adások vételét, megvalósítva ezzel a közszolgálati műsorszolgáltatáshoz való hozzáférés egyenlőségét.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) A műsorszolgáltatók a legfontosabb információforrást jelentik az Európai Unió tagállamainak polgárai számára, és így fontos tényezőt jelentenek az emberek értékeinek és véleményének alakítása terén. Egy kiegyensúlyozott európai rendszer alapvető szerepet játszik a demokrácia, a társadalmi kohézió, az integráció, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága előmozdításában, és különösen a médiapluralizmus, a médiaműveltség, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzésében és előmozdításában, és a sajtószabadságra vonatkozó európai normák betartásában.

A Bizottságnak az új, digitális korszak viszonyaihoz kell igazítania a szerzői jogokat, lehetővé téve a műsorszolgáltatók számára a minőségi európai programok széles kínálatának fenntartását, és hogy különös figyelemmel tanulmányozza az archív tartalom újbóli felhasználását megkönnyítő módszereket, valamint a szerzői jogdíjak rendezése tekintetében kiterjedt kollektív díjfizető rendszerek és akadálytalanul működő „egyablakos” rendszerek bevezetését.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) A demokratikus európai társadalomban lényeges, hogy a polgárok hozzáférjenek az információkhoz és nyilvános vitában vehessenek részt. Alapvető fontosságú, hogy az audiovizuális és írott sajtó független és versenyképes legyen. Az EU audiovizuális ágazatának jelenlegi helyzetében a köz érdekét szolgálja a „kettős rendszerként” leírt jelenség védelme, valamint annak biztosítása, hogy a közszolgálati és kereskedelmi műsorszolgáltatók között valódi egyensúly legyen. Egyedül így biztosíthatunk elég változatos programokat, ami hozzájárul a médiapluralizmushoz, a kulturális és nyelvi sokszínűséghez, a médián belüli szerkesztőségi versenyhez és a véleménynyilvánítás szabadságához.

Elengedhetetlen, hogy erős és életképes közszolgálati műsorszolgáltatással rendelkezzünk, amely politikai befolyástól mentes és nem veszíti el a szerkesztői függetlenséget, és amely jelentős finanszírozásban részesül. Ugyanakkor mindig vigyázni kell arra, hogy elkerüljük a többi kereskedelmi szereplővel való tisztességes verseny veszélyeztetését. Az EU-nak az a feladata, hogy megpróbálja megegyezésre késztetni a médiaágazat különböző szereplőit egy hatékony és életképes iparág támogatása céljából. Úgy vélem, hogy a médiapluralizmus figyelemmel kísérésére szolgáló mechanizmus megvalósítása rendkívül fontos szerepet játszhat ebben.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) Nem vagyok elég öreg ahhoz, hogy emlékezzek azokra az időkre, amikor a műsorszolgáltatás állami monopólium volt, és hogy egészen őszinte legyek, nem is hiányolom.

Annak ellenére, hogy a piacra lépés hatalmas akadályai következtében korlátozott az új szereplők piacra jutása, és jóllehet ennélfogva ebben az ágazatban strukturális okok miatt mindig is korlátozott a verseny, én magam jelentős változást észleltem a televíziós műsorszolgáltatás versenyképessége tekintetében.

Ennek alapján úgy gondolom, hogy egy teljesen állami rendszer ugyancsak elképzelhetetlen, mivel ez végül is a fogyasztók rovására tovább tompítaná a versenytársak jelenléte esetén meglévő, hatékonyságra való törekvést. Másrészt előfordulhat, hogy egy teljesen kereskedelmi televíziós rendszernek egyáltalán nem állna érdekében az általános érdekű célkitűzések megvalósítása vagy oktatási műsorok sugárzása, amelyek nem mindig hoznak hasznot a nézettség tekintetében, de amelyek jellegüknél fogva szükségesek. Ezért fenn kell tartani a kettős rendszert, feltéve, hogy vannak olyan szabályok, amelyek lehetővé teszik a szabad és egészséges versenyt, valamint vannak ellenőrzések a közszolgálati és magántulajdonban lévő műsorszolgáltatók közötti összejátszás megakadályozása érdekében, a szerkesztői döntések tiszteletben tartása mellett, ugyanakkor szem előtt tartva, hogy a műsorszolgáltatóknak el kell látni társadalmi feladatukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban.(RO) A közszolgálati műsorszolgáltatásnak meg kell őriznie a politikától való függetlenségét, és elegendő pénzeszközökkel kell rendelkezniük, hogy minőségi tájékoztató műsorokat szolgáltassanak, az adott országban mindenhol valamennyi polgár számára nagyobb hozzáférést biztosítva. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az új technológiák alkalmazása elő fogja segíteni, hogy minden nézői csoport számára jó minőségű programokat készítsenek. Fokozott figyelmet kell fordítani a fiatalokra, akik mindig élen járnak az új technológiák megismerésében, ezért van szükség – többek között az interneten keresztül – kifejezetten nekik szánt műsorokra.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) Az Európai Unió rendszeresen felszólít különböző harmadik államokat a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartására, de ezt saját magára is érvényesnek kell tekintenie. A november 25-én nagy többséggel elfogadott állásfoglalás arra kéri a tagállamokat, hogy vessenek véget a közszolgálati műsorszolgáltatás tartalmába való politikai beavatkozásoknak, valamint emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadságára, a médiapluralizmusra és a média függetlenségére, és finanszírozására vonatkozóan megállapított európai normákat minden tagállamnak kiemelt fontosságúnak kell tekintenie. A Parlament javasolja, hogy Európai Audiovizuális Megfigyelőintézet vizsgálja meg, hogy miként alkalmazták a tagállamok ezeket a normákat, és követeli, hogy a tagállamokat vonják felelősségre, ha nem teljesítik e kötelezettségvállalásokat. Ezenkívül a Parlament ezt a szavazást lehetőségnek tekintette annak kihangsúlyozására, hogy megfelelő és tartós finanszírozásra van szükség ahhoz, hogy a közszolgálati média független maradjon, valamint a magántulajdonban lévő műsorszolgáltatóknak átláthatók legyenek a tulajdoni viszonyai. Végül felkérik a tagállamokat, hogy az online közszolgálati műsorszolgáltatásról fogadjanak el jogszabályt a szerzői jogokról szóló jogszabály módosításával, hogy figyelembe vegyék az új digitális korszakkal kapcsolatos tényeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Megszavaztam ezt a jelentést, mivel támogatja, hogy a társadalomban szükség van közszolgálati és magántulajdonban lévő médiára is, hogy politikai és gazdasági befolyástól mentesen lássák el saját feladataikat. A kettős európai rendszer kulcsfontosságú szerepet játszhat a demokrácia és a véleménynyilvánítás szabadsága előmozdításában, és a médiapluralizmus, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzésében és előmozdításában.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Azért fontos biztosítani a műsorszolgáltatók pluralizmusát, mert a társadalomban kulcsfontosságú szerepet játszanak a tájékoztatás és a pluralizmus, valamint a jogok, szabadságok és garanciák előmozdítása tekintetében, amelyek egyértelműen hozzájárulnak egy tájékozottabb és a részvételen alapuló társadalom kialakulásához. Ennélfogva rendkívül fontos annak biztosítása, hogy ezek a szolgáltatók pénzügyi és szerkesztői autonómiával rendelkezzenek, valamint hogy kivédjék a politikai befolyásoltságot, illetve azt, hogy a gazdasági érdekeknek engedményeket tegyenek. Nemrégiben számoltak be arról, hogy Portugáliában lehetséges kormányzati befolyás tapasztalható a sajtóban, többek között leváltották az egyik napilap szerkesztőjét és egy rádióállomás hírigazgatóját, valamint hirtelen beszüntették az egyik kereskedelmi csatorna hírműsorát és leváltották a főigazgatót. Ezenkívül több olyan incidens is előfordult, amikor bírálatokat megfogalmazó rovatvezetőket eltávolítottak, és beszélnek egy olyan társaságra vonatkozó állítólagos tervről, amelyben az állam speciális szavazati jogot adó részvénnyel rendelkezik, hogy érdekeltséget szerezzen egy médiavállalatban, amelynek egy magáncsatorna van a tulajdonában. Ezekre való tekintettel alapvető fontosságú, hogy elsőbbséget kapjon egy olyan uniós kettős rendszer, amely minden szinten biztosítja függetlenséget, és amely védelmezi a véleménynyilvánítás szabadságát mind a közszolgálati, mind a magántulajdonban lévő műsorszolgáltatóknál, mivel az utóbbiak nem mentesek a politikai beavatkozástól.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az EU audiovizuális piacát ún. „kettős rendszerként” lehet jellemezni. A közszolgálati és kereskedelmi műsorszolgáltatók együttes jelenléte igen változatos programkínálatot biztosít. Hozzájárul a médiapluralizmushoz, a kulturális és nyelvi sokféleséghez, a médián belüli szerkesztőségi versenyhez (a tartalom minősége és sokfélesége terén), valamint a véleménynyilvánítás szabadságához. Szeretném kiemelni, hogy a tagállamoknak szembe kell szállniuk a – például a városok és a vidéki térségek közötti – digitális megosztottsággal, és minden régióban biztosítaniuk kell mindenki számára a digitális adások vételét, megvalósítva ezzel a közszolgálati műsorszolgáltatáshoz való hozzáférés egyenlőségét, ezenfelül vonzó és minőségi online tartalmat kínálva, hogy így eljuthassanak a fiatalokhoz, akik igénybe veszik a médiaszolgáltatást.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban.(RO) Ezzel a jelentéssel azt a fontos üzenetet akartuk közvetíteni, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatásnak függetlennek kell maradnia. A jelentéstervezethez készített kiegészítésekben ragaszkodtunk ahhoz, hogy az igazgatótanácsba történő kinevezéseknek kizárólag hozzáértésen, nem pedig politikai elfogultságon kell alapulniuk.

Ezenkívül arra törekedtünk, hogy minél világosabbá tegyük nem csak a kiváló minőségű, vonzó tartalmat nyújtó közszolgálati adókra, hanem – a legújabb technológiák figyelembevételével – az új platformok integrációjára vonatkozó kívánalmunkat is. Egy ponthoz ragaszkodtunk, mégpedig a közszolgálati műsorszolgáltatással kapcsolatos befektetéshez, ami nélkül lehetetlen magas színvonalú szolgáltatást nyújtani.

 
  
MPphoto
 
 

  Timothy Kirkhope (ECR), a brit konzervatív küldöttség nevében, írásban. – A brit konzervatív küldöttség támogatta ezt a jelentést, mert az elismerte, hogy az „Amszterdami Jegyzőkönyv” értelmében a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik a közszolgálati feladat meghatározása és a közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozása. Ez a BBC egyedi finanszírozási módszere miatt fontos az Egyesült Királyság számára, és örvendetesnek tartjuk ezt a megerősítést, miszerint az Európai Parlament nem próbál beavatkozni az Egyesült Királyság által a BBC esetében alkalmazott finanszírozási módszerekbe.

A jelentés két olyan részletet tartalmaz, amelyet az Egyesült Királyság küldöttsége nem tudott támogatni: a keresőmotorokra és az internetszolgáltatókra vonatkozó felhívással, hogy járuljanak hozzá az internetes tartalmak létrehozásának finanszírozásához, valamint az Európai Audiovizuális Megfigyelőintézetre vonatkozó felhívással, hogy gyűjtsön adatokat a nemzeti közszolgálati műsorszolgáltatókról. Ennélfogva az Egyesült Királyság küldöttsége külön szavazást kért e pontokról, és nemmel szavazott rájuk. Összességében azonban ez a jelentés kiegyensúlyozott megközelítést képvisel a témával kapcsolatban, és ezért a brit konzervatív küldöttség támogatta is a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm ezt az állásfoglalást, amely újólag megerősíti a Parlament elkötelezettségét a kettős műsorszolgáltatási rendszer mellett, amelyben a magántulajdonban lévő és a közszolgálati média politikai és gazdasági nyomástól függetlenül betölti a maga szerepét, és kéri a legmagasabb szintű műsorszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítását a fogyasztók és felhasználók fizetőképességétől függetlenül.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Ritkán tapasztalható ebben az ülésteremben, hogy valamilyen közszolgáltatást vesznek védelmükbe. Jóllehet vannak fenntartásaim azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy a kettős rendszer szükségszerűen lehetővé teszi a médiapluralizmust, és bár úgy gondolom, hogy a magántulajdonban lévő médiát nem lehet elválasztani a pénzügyi érdekeltségektől, szeretnék elismerőleg szólni a jelentésről, amely helyesli a közszolgálati műsorszolgáltatás fenntartását. Kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltatást ellenőrizheti a független lakosság, és csak az teheti lehetővé, hogy mindenki magas színvonalú plurális tájékoztatáshoz férjen hozzá, ami manapság nem felel meg a valóságnak Franciaországban és több más országban sem, ahol egy oligarchia van túlsúlyban.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) EU-szerte mindnyájan tapasztalhattunk bizonyos mértékű politikai beavatkozást mind a közszolgálati műsorszolgáltatók, mind a magántulajdonban lévő műsorszolgáltatók részéről. Legutóbb éppen Portugáliában, ahol több különös dolog történt, amikor is hírműsorokat szüntettek be, valamint hírműsorok riportereit és tévéadók igazgatóit váltották le elfogadható indok nélkül, ami azt a látszatot kelti, hogy mindez politikai utasításra történik.

Bár tisztában kell lenni azzal, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás jobban ki van téve az ilyen jellegű nyomásnak, a magánszféra sem mentes tőle, mivel a bevételei gyakran a reklámhelyek állami szférának történő eladásától függnek. A nyilvánosságnak joga van a közszolgálati vagy magán-műsorszolgáltatáshoz, amely független és minden tartalmat tárgyilagosan közelít meg. Ezek figyelembevételével meg vagyok győződve arról, hogy a kettős európai rendszer kulcsfontosságú szerepet fog játszani a demokrácia és a véleménynyilvánítás szabadsága előmozdításában, és a médiapluralizmus, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzésében és előmozdításában.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Az információ aranyat ér. A televíziózásban és a médiában azért vannak közszolgálati műsorszolgáltatók, hogy a polgároknak tárgyilagos tájékoztatást nyújtsanak és oktatási feladatokat lássanak el. A kiváló minőségű programok sugárzásáért cserébe e műsorszolgáltatók jogosultak a díjakból származó finanszírozásra. A műsorszolgáltatók jelentik a legfontosabb információforrást a polgárok számára. Bizonyos közszolgálati műsorszolgáltatók elég sikeresen megváltoztatták műsoraikat a magán-műsorszolgáltatókkal való verseny eredményeként. Erre a brit műsorszolgáltató, a BBC a legjobb példa. Mások, például az osztrák ORF, nem csupán a csökkenő nézettség miatt szenvednek; pártpolitikai összeköttetéseik miatt nem tudják hitelesen teljesíteni a pártatlanság és a tárgyilagosság követelményét sem. Ezenkívül a magán-műsorszolgáltatók vitát indítottak azzal kapcsolatban, hogy valójában a műsorszolgáltatási díjak jogosak-e egyáltalán, mivel természetesen a közszolgálati műsorszolgáltatóknak is van nyereségük a reklámbevételekből. Mivel a szervezeti és keretfeltételek tagállamonként eltérőek, uniós szinten nem lehet egységes döntést hozni. Ezért tartózkodtam a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban.(LT) A szabad és független média a demokrácia fő pillérei közé tartozik. Azért szavaztam meg ezt a jelentést, mert egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a politikai befolyástól és üzleti érdekektől mentes közszolgálati műsorszolgáltatók különösen fontos részét képezik ennek a rendszernek. A jelenlegi tendenciák azonban nem túl biztatóak. Néhány országban a közszolgálati műsorszolgáltatókra egyre növekvő politikai nyomás nehezedik, és finanszírozásuk a hatalmon lévő politikai párt jóindulatától függ. Máshol az üzleti struktúráknak van egyre nagyobb befolyása a műsorszolgáltatókra. Egyetértek azzal a nézettel, hogy a kultúra és a média mindig a tagállamok hatáskörébe fog tartozni. Úgy gondolom azonban, hogy az uniós intézmények is jelentős szerepet játszhatnak. Elősegíthetik a bevált gyakorlatok cseréjét és bizonyos esetekben nyilvánosságra hozhatják és elítélhetik a mulasztásokat. A gazdasági válság idején a közszolgálati műsorszolgáltatók jobban kihasználhatnák a lehetőséget, hogy kedvezményes kamatozású kölcsönt kapjanak az Európai Beruházási Banktól, amely elősegítené az infrastruktúra korszerűsítését, és növelné a közszolgálati műsorszolgáltatók színvonalát, ezáltal segítséget nyújtana számukra, hogy alkalmazkodhassanak a 21. századi kihívásokhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Megszavaztam Belet úr közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló jelentését. Európa most már belépett a digitális korszakba, és az intézményeknek egyensúlyt kell biztosítaniuk a magánszféra és a közszolgálati műsorszolgáltatók között létrejött kettős rendszerben. Az egész rendszernek a rádiós és televíziós műsorszolgáltatókra vonatkozó adatok követésén kell alapulnia, amelyek képesek a közvélemény egészét befolyásolni. Nélkülözhetetlen, hogy a tagállamok közszolgálati műsorszolgáltatási rendszerére vonatkozó uniós finanszírozást kiigazítsuk, mert közvetlenül kapcsolódik minden társadalom demokratikus, szociális és kulturális igényeihez, valamint a médiapluralizmus megőrzésének, valamint a változatos tájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadságának garantálásához. Mivel ez a téma az egyes tagállamok nemzeti hatóságainak felelősségi körébe tartozik, az EU reméli, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók nagyobb ösztönzőket fognak kapni a szolgáltatás újbóli elindításához, amelyre több országban a politika és az információkontroll, valamint a magánszférával való – időnként tisztességtelen – versenyből származó egyenlőtlenség megakadályozásának terhe nehezedik.

 
  
MPphoto
 
 

  Georgios Papanikolaou (PPE), írásban.(EL) A médiapluralizmus csak úgy védhető meg, ha biztosítjuk, hogy a magán- és a közmédia fennakadás vagy megkülönböztetés nélkül együtt tudjon élni. E cél elérése érdekében azonban két előfeltételnek kell teljesülnie. Először is biztosítanunk kell, hogy mind a közszolgálati, mind a magán-médiaszolgáltatók haladnak a digitális korral azáltal, hogy szolgáltatásaikat anélkül modernizálják – és ez fontos –, hogy növelnék a fogyasztók költségeit, másodszor pedig az új digitális környezetben megfelelő teret kell biztosítani a rádió és a televízió más információforrásokkal – például folyóiratokkal és újságokkal – való együttéléséhez, különösen most, amikor a nyomtatott médiát Európa-szerte teljes recesszió jellemzi. Másképpen fogalmazva, megfelelő finanszírozásra és nemzeti tervezésre van szükségünk a tagállamokban.

Az EU bizonyíthatja, és bizonyítania is kell, hogy támogatja ezeket a paramétereket egyrészt finanszírozás révén – például a média digitalizálására szolgáló beruházási alapból –, másrészt a rádió és a televízió digitalizálásával kapcsolatos, bevált módszerek tagállamok közötti cseréjének összehangolásával. Úgy gondolom, hogy a jelentés megfelelően kihangsúlyozza ezeket a pontokat, ezért is szavaztam meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam a közszolgálati műsorszolgáltatás a digitális korszakban: a kettős rendszer jövőjéről állásfoglalást, mivel úgy gondolom, hogy egy multimédiás társadalomban a közszolgálati televíziónak az a feladata, hogy figyelembe vegye a médiakoncentrációt és -pluralizmust az Európai Unióban, a médiaműveltséget a digitális világban, a médiatartalom változatosságát, valamint a közszolgálati műsorszolgáltatásra vonatkozó függetlenség garanciáját az információs társadalomban.

Valójában a kettős műsorszolgáltatási rendszer, amelyben a magántulajdonban lévő és a közszolgálati média politikai és gazdasági nyomástól függetlenül betölti a maga szerepét, alapvető a legkiválóbb minőségű tájékoztatáshoz való hozzáférés biztosítása és magának a demokráciának az előmozdítása szempontjából. A közszolgálati és a magán-műsorszolgáltatás döntő fontosságú szerepet játszik az európai audiovizuális termékek előállítása, kulturális sokszínűség és identitás, a tájékoztatás, a pluralizmus, a társadalmi kohézió, az alapvető szabadságok és a működő demokrácia előmozdításának tekintetében.

Támogatom az előterjesztett javaslatokat, hangsúlyt helyezve a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjére, valamint a szabályozó hatóságok európai szövetségén (EPRA) belül a nemzeti médiaszabályozók közötti nagyobb együttműködésre irányuló ösztönzőkre.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Úgy gondolom, hogy döntő fontosságú az EU számára, hogy megegyezésre késztesse a médiaágazat különböző szereplőit és érdekeltjeit egy hatékony és gazdasági szempontból életképes iparág létrehozása céljából. A médiában, különösen a digitális médiában tapasztalható gyors változások szükségessé fogják tenni, hogy új megoldásokat találjunk, és elkerülhetetlenül az „új médiakörnyezet” meghatározásához fognak vezetni.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) A műsorszolgáltatás egyedi jellegű ágazat. Befolyásolja az emberek értékeit és véleményét, illetve az EU-ban a legtöbb polgár számára továbbra is a tájékozódás fő forrása. Ezért különleges jelentősége van az alapvető szabadságjogok és a demokrácia, beleértve a társadalmi kohézió védelme és előmozdítása szempontjából. Ahogy azt az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv hangsúlyozza, az EU audiovizuális piacát ún. „kettős rendszerként” lehet jellemezni. A közszolgálati és kereskedelmi műsorszolgáltatók együttes jelenléte változatos programkínálatot biztosít. Hozzájárul a médiapluralizmushoz, a kulturális és nyelvi sokféleséghez, a szerkesztőségi versenyhez (a tartalom minősége és sokfélesége terén), valamint a véleménynyilvánítás szabadságához. Ezt részben az erős, életképes és jól finanszírozott közszolgálati műsorszolgáltató rendszer révén éri el. Egy jól működő kettős rendszerben a közszolgálati műsorszolgáltatók képesek emelni a piaci színvonalat.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE), írásban.(FR) A műsorszolgáltatás a technológiai fejlődés közepén tart: a médiatartalom digitalizálása és hozzáférhetősége az internetnek köszönhetően forradalmasította a műsorszolgáltatási paradigmát. Az 1970-es években a kereskedelmi és magánszereplők a műsorszolgáltatási frekvenciák megszerzéséért küzdöttek az állami monopóliumokkal szemben. Napjainkban a fogyasztóknak a multimédiás tartalomhoz való hozzáféréshez rendelkezésre álló nagyszámú lehetőség azt jelenti, hogy meg kell határoznunk a közszolgálati és a magánmédia közötti szükséges egyensúlyt. Mit javaslunk ebben a jelentésben? A közszolgálati műsorszolgáltatás különleges figyelmet igényel a médiatulajdon koncentrációja és az üzleti verseny miatt, amennyiben politikai beavatkozás nélkül hozzá akarunk járulni egy olyan közszolgálati szféra fenntartásához, amely kiváló minőségű programokat és tárgyilagos tájékoztatást nyújt. Arra kérjük a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást a közszolgálati műsorszolgáltatás digitalizálásának támogatásához és mindenekelőtt a veszélyes digitális megosztottság leküzdéséhez.

Függetlenül attól, hogy vidéki vagy városi térségekben élnek, szegények vagy jómódúak, közszolgálati műsorszolgáltatáshoz mindenkinek egyforma és kiváló minőségű hozzáféréssel kell rendelkeznie. Végezetül, tekintettel az „óriások” – például a Google – és az általuk feltüntetett helyek között a bevételekben tapasztalható egyenlőtlenségekre, gondolnunk kell a keresőmotorokra, miként járulhatnának hozzá a tartalmak létrehozásának finanszírozásához.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0624/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) számú határozata nem az első ebben a témában, amelyet a Tanács elfogadott. Mindenesetre jelentékeny fejleménynek kell tekinteni a nemek közötti egyenlőség érvényesítése szempontjából, mivel most már a nőket figyelembe veszik a biztonsági és békefenntartó műveletekben. Hogy megemlékezzünk a szöveg elfogadásának tízedik évfordulójáról, amely egybeesik a nőkkel szembeni erőszak elleni tiltakozás világnapjával, képviselőtársaimmal szerettük volna kifejezni, hogy az Európai Parlament elkötelezett az állásfoglalásban meghatározott célkitűzéseknek elsősorban az Európai Unió fellépései által történő támogatása mellett. Az EU közös biztonság- és védelempolitikája, az új Európai Külügyi Szolgálat segítségével, valamint más nemzetközi stratégiai együttműködési szervezetekkel partnerségben szeretnénk javítani a nők helyzetén a komoly konfliktus sújtotta övezetekben.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Megszavaztam ezt az állásfoglalást, mert nagy figyelmet kell fordítani a nők biztonságára a békefenntartó missziók bevetése és a fegyveres konfliktusok során. Szeretném kihangsúlyozni, hogy folyamatban kell lennie az EU emberi jogi politikája felülvizsgálatának az átfogó emberi jogi országstratégia kidolgozása, a nők és gyermekek elleni erőszakról szóló, valamint a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról, illetve az érintettekkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatások értékelése kapcsán. Megjegyzendő, hogy a széles körben és rendszeres gyakorlatként űzött nemi erőszak és szexuális rabszolgatartás a Genfi Egyezmény értelmében emberiesség elleni, valamint háborús bűncselekménynek számít.

Továbbá a nemi erőszak a népirtás bűncselekményének is eleme, amennyiben egy meghatározott csoport egészének vagy egy részének megsemmisítése szándékával történik. Ezért az EU-nak konkrét intézkedést kell tennie a nőkön és gyermekeken nemi erőszakot elkövetők büntetlenségének felszámolása érdekében. Ezen túlmenően a katonai és polgári missziókban szolgáló uniós állomány számára szükség van magatartási kódex kidolgozására, amely a szexuális kizsákmányolást indokolhatatlan magatartásként és bűncselekményként jelöli meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) A nők, a béke és a biztonság olyan témák, amelyekre a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítani. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. (2000) számú határozatának tízedik évfordulója alkalmat ad arra, hogy előrehaladást érjünk el ezekben a kérdésekben, ugyanez igaz az EU politikái összes jelenleg zajló felülvizsgálatára, különösen az emberi jogokkal és a nők elleni erőszakkal, valamint a gyermekek fegyveres konfliktusokban alkalmazásával, a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemmel kapcsolatosakra. Ezenkívül egy másik szempontot is fontosnak tartok ebben a jelentésben, mégpedig azt, hogy felhív a nőknek a megbékéléssel, a békeépítéssel és a konfliktusmegelőzéssel kapcsolatos folyamatokban való részvétele támogatására, ez egy másik ok, amiért az elfogadás mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE), írásban. – A nőkkel és gyerekekkel az EU szomszédságában található, fegyveres konfliktus által sújtott területeken való bánásmód és az ő biztonságuk egyre aggasztóbb. Feltétlenül meg kell tenni minden tőlünk telhetőt az említett térségekben uralkodó állapotokból eredő következmények korlátozása érdekében. Ezért úgy döntöttem, hogy támogatom az állásfoglalásra irányuló indítványt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban.(EL) Nem szavaztam meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) számú határozatának tízedik évfordulójáról szóló közös indítványt, mert torz elképzelése van a nemek közötti egyenlőségről. Véleményem szerint az egyenlőséget nem azáltal lehet megteremteni, hogy nőket alkalmazunk a katona szervezetekben vagy a nemzetközi rendőri erőknél. Az ENSZ 1325. (2000) számú határozatának értelmében a nők biztonságát azáltal lehet biztosítani, hogy polgári és békés eszközökkel – nem pedig katonai beavatkozás révén – a konfliktus megelőzése céljából állandó munkahelyeket kell teremteni. Ezzel szemben ez az állásfoglalás arra hív fel, hogy több nőt alkalmazzanak a rendőri és katonai missziókban, valamint hogy az EU több női rendőrt és katonát vessen be a KBVP-missziókban. Annak, hogy az állásfoglalás ellen szavaztam az volt a másik oka, hogy az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által előterjesztett módosítások elutasították, amelyek törölték az említett felhívásokat és arra kértek, hogy több nőt alkalmazzanak az EUPOL-nál és az EUSEC-nél, valamint hogy erőteljesebb legyen a nők jelenléte a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), írásban.(PT) Most ünnepeljük az ENSZ első olyan határozatának tízedik évfordulóját, amely a fegyveres konfliktusok nőkre gyakorolt aránytalan és sajátos hatásával foglalkozott. Remélem, hogy az EU kihasználja ezt az alkalmat, hogy határozott politikai jelzést küldjön és megerősítse a határozat végrehajtására irányuló törekvéseit, akár politikai iránymutatások, akár a pénzügyi források növelése révén. Azt is remélem, hogy az EU emberi jogi politikája jelenleg zajló felülvizsgálata az emberi jogokkal kapcsolatos, következetes stratégia kidolgozásához vezet, továbbá a nők és gyermekek elleni erőszakról, valamint a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló európai uniós iránymutatások értékeléséhez a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem céljából.

Úgy gondolom, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása hozzájárul az említett határozatok hatékonyabb végrehajtásához és az EU szerepét is kiemeli ezen a téren. Hadd gratuláljak annak a 10 tagállamnak, köztük Portugáliának, amelyek nemzeti cselekvési tervet fogadtak el az állásfoglalás végrehajtására vonatkozóan, és remélem, hogy a többi tagállam is minél hamarabb követi a példájukat.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) Meglepőnek találom, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa első alkalommal csak 10 évvel ezelőtt foglalkozott a nőknek a háborús övezeteken belüli sajátos helyzetével. Most azonban át kell tekintenünk az eredményeket és tovább kell haladnunk ugyanebbe az irányba. Az Európai Unió elég érzékeny ahhoz, hogy figyelembe vegye az ilyen témákat. Most különösen itt az ideje, hogy egy lépést tegyünk előre és elismerjük, hogy a nők más traumákon mennek keresztül, valamint bizonyos helyzeteket és fizikai kényszereket intenzívebben élnek meg, mint általában a férfiak. Ennélfogva teljes mértékben támogatom ezt az állásfoglalást, mert annak, aki békét akar teremteni a konfliktusos övezetekben, először személyes szinten kell a nyugalmat megteremteni. Evégett a cél kialakítása a legjobb módja a források hatékonyabb felhasználásának, erre kell törekednünk, különösen ha ennek eredménye egy őszinte és bájos női mosoly.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D), írásban.(RO) Sajnálatos módon minden határozott törekvés – a konfliktusos övezetekben a nők védelmének fokozására szolgáló a határozatok, valamint a nemzeti és nemzetközi tervek – kudarcot vallott abban, hogy felszámolja a szexuális erőszakot, azt a barbár fegyvert, amelyhez a modern hadviselés során gyakran folyamodnak. Éppen ellenkezőleg, a büntetlenség olyan feltételeket teremt, amelyek elősegítik e gyakorlat elterjedését, amely homlokegyenest ellenkezik értékeinkkel.

Másokkal együtt több ízben felemeltem a hangomat a Kongóban, Libériában és más konfliktusos övezetekben, főleg Afrikában elkövetett tömeges nemi erőszak ellen. A legnagyobb probléma az, hogy az ENSZ erőktől egy kőhajításnyira elkövetett atrocitásokkal kapcsolatos incidenseket jelentettek. A szexuális zaklatás és erőszak áldozatává vált több ezer nő ráadásul arra van kárhoztatva, hogy a jövőben viselje a társadalom által rásütött szégyenbélyeget és szörnyű betegségek, például a HIV terhét. Az Európai Uniónak fokoznia kell fellépéseit az emberi jogok súlyos megsértéseivel kapcsolatos esetek felszámolása érdekében, hogy az ENSZ-határozatok többet érjenek egy darab papírnál.

November 25-én, a nőkkel szembeni erőszak elleni tiltakozás világnapján ne feledkezzünk meg azokról a nőkről sem, akik az aggasztóan gyakori, családon belüli erőszak, a házasságon belüli nemi erőszak, szexuális zaklatás és emberkereskedelem áldozatává váltak.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Amikor fegyveres konfliktusra és hagyományos háborús helyzetre gondolunk, úgy képzeljük, hogy főleg férfiak az áldozatok. Sajnos azonban a világ minden táján, ahol fegyveres konfliktusra kerül sor és veszélybe kerül a béke, gyakorta elsősorban és nagyszámban a nők és gyermekek a csendes áldozatok. A nők számtalan veszélynek vannak kitéve háború és konfliktus idején a jogaikat sértő barbár szokások miatt, vagy a szegénység és társadalmi kirekesztés következtében. Ezért döntő fontosságú, hogy Európa ne feledkezzen meg azokról a nőkről, akiknek a legalapvetőbb jogait nap mint nap megsértik, például az élethez, a fizikai jóléthez való jogukat, nem feledkezhetünk meg a halálra kövezett nőkről, azokról, akik nem tanulhatnak, akik kénytelenek elmenekülni és menekültként élni, hogy élhessenek azzal a szabadsággal, amelyet az Alapjogi Charta biztosít mindnyájunk számára, és azokról a nőkről sem, akiket pusztán nemi alapon ér hátrányos megkülönböztetés. Lényegében alapvető fontosságú, hogy Europe ne feledkezzen meg azokról a nőkről, és ne fordítson hátat nekik, akiknek még nem biztosított a szabadság és reményteljes jövő.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) A konfliktusos övezetekben a nőkkel szemben elkövetett erőszak gyakran a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés kiterjesztésének tekinthető, amely sajnos még békeidőben is előfordul. Azért szavaztam meg ezt a jelentést, mert egyetértek azzal, hogy pénzügyi, humán és szervezeti források elkülönítésére van szükség a nők részvételének és a nemi dimenzió figyelembevételének céljaira a kül- és biztonságpolitika területén. Szeretném kihangsúlyozni, hogy megfelelő nyilvános panasztételi eljárások bevezetésére van szükség, elsősorban a szexuális, illetve a nemi hovatartozáson alapuló erőszakra vonatkozó bejelentések elősegítése céljából; felhívja a főképviselőt/a Bizottság alelnökét arra, hogy a KVBP-missziók féléves értékelésébe illesszen be a nők helyzetéről, a békéről és a biztonságról szóló részletes beszámolót.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Az állásfoglalás ellen szavaztunk, mivel úgy gondoljuk, hogy nem elegendő, hogy a polgári és katonai missziókban figyelembe veszik a nemi dimenziót. A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés problémája nem fog megoldódni, illetve a háborúk sem lesznek igazságosabbak azzal, hogy több nő vesz részt katonai missziókban háborús beavatkozás és megszállás céljából, például Irakban és Afganisztánban. Az élet bebizonyította, hogy ez nem működik.

Úgy gondoljuk, hogy a katonai beavatkozások nem segítik elő a nők jogainak védelmét, sőt inkább növelik e jogok megsértésének eseteit. Kizárólag a konfliktusmegelőzés és a polgári intézkedések konfliktushelyzetekben való végrehajtása révén teljesíthető az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú határozatában tett ígéret.

Csalódottak vagyunk amiatt, hogy az általunk előterjesztett, javasolt módosításokat nem fogadták el.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Ma van november 25., a nőkkel szembeni erőszak elleni tiltakozás világnapja. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) számú határozatának tízedik évfordulójáról szóló közös állásfoglalási indítvánnyal kapcsolatos mai szavazással szeretnénk nyilvánvaló jelzést adni az európai parlamenti képviselők, de mindenekelőtt az európai polgárok elkötelezettségéről. Nagyon helyes, hogy megemlékezünk a tízedik évfordulóról, nehogy elfeledkezzünk arról, hogy a háborús áldozatok 80%-a polgári személy, elsősorban nők és gyermekek. Az alapvető jogok kérdésének és védelmük kiterjesztésének mindig az európai viták középpontjában kell állnia, hogy közös és hatékony stratégiákat dolgozhassunk ki a nők és gyermekek védelmére. Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy az emberek e csoportjai ellen követnek el erőszakos cselekményeket, de az annak biztosítására való törekvést is, hogy az igazságügyi hatóságok beavatkozását követően a bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonják. A konfliktusok megelőzése és az azok által érintett területek újjáépítéséhez való hozzájárulás céljából alkalmaznunk kell bizonyos alapvető feltételeket annak biztosítására, hogy ez a jelenség minél kevesebbszer forduljon elő.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Megszavaztam ezt az állásfoglalást, amely célzott pénzügyi, humán és szervezeti források elkülönítésére szólít fel a nők részvételének és a nemi dimenzió figyelembevételének céljaira a kül- és biztonságpolitika területén; felszólít a nők részvételi arányának növelésére a rendőri, katonai, igazságügyi és a jogállamisággal kapcsolatos küldetések, valamint a békefenntartó műveletek, továbbá a diplomáciai missziók és a demokrácia kiépítésére irányuló törekvések keretében; felhívja az EU tagállamait, hogy tevékenyen működjenek közre a nők részvételének előmozdításában a nem uniós államokkal és a nemzetközi szervezetekkel fenntartott két- és többoldalú kapcsolataik területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Bár az ENSZ Biztonsági Tanácsa a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) számú határozatának tízedik évfordulóját ünnepeljük, még mindig sok a tennivaló ezen a területen, különösen a nők elleni erőszak, a gyermekek fegyveres konfliktusokban való felhasználásáról és a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatások tekintetében. Ideje, hogy a cél elérése érdekében egyesítsük erőinket.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Bár több, az állásfoglalásban szereplő ponttal egyetértek, különösen azzal, hogy a fejlesztési együttműködés keretében előrelépést kell tenni a nemi dimenzió figyelembevétele terén, az állásfoglalás ellen szavaztam, mivel ellenzem a rendőrök vagy katonák számának növelését, akár férfiakról, akár nőkről van szó, amiatt, hogy ez az uniós militarizációs hullámot segíti elő. Az állásfoglalás „hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU sokkal több rendőr- és katonanőt küldjön a KVBP-missziókba; e tekintetben modellnek tekinthető az ENSZ Libériában működő békefenntartó állományában szolgáló rendőrnők aránya”, ami ellentétes azzal, hogy képviselőcsoportom a közös biztonság- és védelempolitika demilitarizációját támogatja. Ezen túlmenően állandóan az Európai Külügyi Szolgálatra hivatkozik, amellyel kapcsolatban több ízben kifejeztem ellenvetésemet, mivel egy újabb lépésnek tekinthető az európai külpolitika militarizációjának kiterjesztése felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) Jóllehet a 2000. október 31-i 1325. számú határozat azt bizonyítja, hogy az ENSZ-tagállamok tudatában vannak a fegyveres konfliktusok nőkre gyakorolt hatásával, a háborús időkben a nők által elszenvedett erőszakkal, valamint azzal, hogy fontos szerepet játszhatnak a konfliktusmegelőzésben és -rendezésben, a határozat tízedik évfordulója, amelyet ma ünneplünk, számvetésre is alkalmat biztosít. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük a 1820. (2008) és a 1888. (2009) számú határozatot, amelyek először ismerték el nyíltan, hogy a szexuális erőszak alkalmazása háborús taktika, olyasmi, ami sajátos politikai és biztonsági válaszlépéseket tesz szükségessé.

Megemlíthetjük Wallström asszonynak a fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó ENSZ-különmegbízottá történő kinevezését is. Erre súlyos problémára mindenképpen oda kell figyelnünk. A JPA társelnökeként jómagam ezért is szeretném, hogy Wallström asszony legyen a december 2-án Kinshasában tartandó AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés plenáris ülésén folytatandó viták középpontjában.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) A nők továbbra is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve a világ sok országában. A nők elleni erőszak kérdése napirenden van, és ez a probléma különösen drámai konfliktushelyzetekben. Tanulmányok mutatják ki, hogy a válság sújtotta térségekben, ahol katonai konfliktusok alakulnak ki, gyakori a nők elleni nemi erőszak, illetve a szexuális rabszolgaság. Elsődleges célnak kell tekinteni a nők elleni szexuális erőszak – mint emberiesség elleni bűncselekmény – megbüntetését, többek között a világ háború sújtotta térségeiben. Elvégre a szexuális kizsákmányolás – és ezzel kapcsolatban a nyugati országokat is felelősség terheli – mindenkor megbocsáthatatlan bűncselekmény. A jelentés fontos kérdésekkel foglalkozik, ezért megszavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) A konfliktusos övezetekben a nőkkel szemben elkövetett erőszak gyakran a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés kiterjesztésének tekinthető; azt is figyelembe véve, hogy idén a nőkkel szembeni erőszak elleni tiltakozás világnapja egybeesik az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. (2000) számú határozatának tízedik évfordulójával, ezt határozat végrehajtását célzó megújított ütemterv beindításának napjává lehet és/vagy kell tenni; a végrehajtás nem képzelhető el a legmagasabb szintű politikai irányítás és megnövelt források hiányában. Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést fel kell venni az EU emberi jogi politikája jelenleg zajló felülvizsgálatának napirendjére a nők részvételének és a nemi dimenzió figyelembevételének céljaira szolgáló, célzott pénzügyi, humán és szervezeti források elkülönítése révén. Ezt az alkalmat a nők integrációjának megszilárdítására, megerősítésére és fejlesztésére irányuló célzott fellépés kezdetének tekintem. A nők, a béke és a biztonság kérdéskörének a demokráciával és az emberi jogokkal, a népek közötti együttműködéssel és fejlesztéssel kapcsolatos külső pénzügyi eszközökre vonatkozó tervezés és programozás szerves részévé kell válnia.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Tíz év telt el az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) és 1820. (2008), valamint a nők és gyermekek ellen fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló 1888. (2009) számú határozatának elfogadása óta. E határozatok valamennyi állam felelősségét hangsúlyozzák abban, hogy véget vessenek a büntetlenségnek, és felelősségre vonják az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények elkövetőit, beleértve a nők és lányok ellen elkövetett nemi erőszak és egyéb erőszakos bűncselekmények elkövetőit.

Tíz év telt el a fent említett határozatok elfogadása óta, és amint azt az általam megszavazott állásfoglalás is kimondja, még hosszú út áll előttünk. A nőkkel szembeni erőszak elleni tiltakozás világnapja, amelyet november 25-én tartottunk, az állásfoglalásról szóló szavazás napján, nem csupán egy újabb nap, hanem figyelmeztetés is a még mindig fennálló helyzetre vonatkozóan. Ezekkel a kérdésekkel a legmagasabb szinten kell foglalkozni és a politika napirendjén kell tartani mindaddig, amíg ez a faji hovatartozástól, vallástól, illetve életkortól független csapás meg nem szűnik.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2000. október 31-én elfogadott 1325. (2000) számú határozata megállapítja, hogy a történelem során a nők egyetlen nemzetben nem vettek részt a béke és a stabilitás megteremtésének folyamatában, valamint felhív arra, hogy részvételi lehetőséget kell biztosítania a nők számára minden szinten, a konfliktusok megelőzésében, a háború utáni helyreállításban, valamint a béke és a biztonság megőrzésében. A határozat elfogadásának tízedik évfordulóját egy új ütemterv beindításának napjává kell tenni, és a végrehajtás nem képzelhető el a legmagasabb szintű politikai irányítás és megnövelt források hiányában. Az EU-nak aktívan támogatnia kell, hogy minél több nőt nevezzenek ki vezető pozícióba az uniós politikák és fellépések összehangolása és a következetesség biztosítása, valamint a kötelezettségek teljesítésének nyomon követése céljából.

Az EU-nak legalább öt nőt kell kineveznie az Európai Külügyi Szolgálaton belüli vezető pozícióba, és be kell tartania a nemek közötti egyensúly elvét a szakértők alkalmazása tekintetében. Ugyanakkor az EKSZ-nek szüksége van egy szervezeti egységre, amely a nemekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, valamint minden földrajzi részlegben és uniós képviseletben legalább egy teljes munkaidős állást kell biztosítani a nemekkel összefüggő szempontok vizsgálatához, a nők, a béke és a biztonság kérdéskörével kapcsolatos feladatok is ide tartoznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Remélem, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú határozatának tízedik évfordulója a határozat nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos kötelezettségvállalásainak végrehajtását célzó megújított ütemterv beindításának napját jelzi majd.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Örülök ezen állásfoglalás elfogadásának. Hangsúlyozza, hogy a Biztonsági Tanács 1325. számú határozatának tízedik évfordulóját a határozat végrehajtását célzó megújított ütemterv beindításának napjává kell tenni; a végrehajtás nem képzelhető el a legmagasabb szintű politikai irányítás és megnövelt források hiányában. Határozottan javasolja, hogy ezt a kérdést vegyék fel az EU emberi jogi politikája jelenleg zajló felülvizsgálatának napirendjére az átfogó emberi jogi országstratégia kidolgozása, a nők és gyermekek elleni erőszakról szóló, valamint a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról, illetve az érintettekkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatások értékelése kapcsán; és célzott pénzügyi, humán és szervezeti források elkülönítésére szólít fel a nők részvételének és a nemi dimenzió figyelembevételének céljaira a kül- és biztonságpolitika területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Charles Tannock (ECR), írásban. – Az ECR meggyőződéssel támogatja az egyenlő jogok és esélyegyenlőség, valamint a nemek közötti megkülönböztetésmentesség biztosítását minden nő számára, amint azt az 1325. számú ENSZ-határozat is kimondja, és határozottan szót emel amellett, hogy a nők felbecsülhetetlen szerepet játszanak a béke és a biztonság megteremtésében, továbbá elítéli a konfliktusos övezetekben a nőkkel és gyermekekkel szemben alkalmazott barbár és szörnyű bánásmódot.

Ugyanakkor az ECR következetesen ellenzi, hogy kvótákat állapítsanak meg a nők nemzeti, regionális és nemzetközi intézményekben való részvételére vonatkozóan, továbbá ellenzi az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozását.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D), írásban.(FR) Nagyon örülök az ENSZ Biztonsági Tanácsa a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatának tízedik évfordulójáról szóló állásfoglalás elfogadásának, amire egyébként a szimbolikus jelentőségű november 25-én, a nőkkel szembeni erőszak elleni tiltakozás világnapján kerül sor. Szeretném kiemelni, hogy fokozni kell a nők részvételét minden tevékenységi területen, különösen a megbékélésben, a tárgyalásban, építésben, végrehajtásban és békefenntartásban, valamint a konfliktusok megelőzésében. Alapvető fontosságú, hogy minden érintett fél vegye figyelembe a nők egyedi problémáit, és csak akkor tudunk javítani a helyzeten, ha a nők nagyobb mértékben vannak jelen az adott helyszínen.

Továbbá a nők helyszíni jelenléte lehetővé tenné számunkra, hogy jobban fel tudjuk hívni a lakosság figyelmét a nemi erőszak fegyverként való alkalmazásának kegyetlenségére, és talán véget tudunk vetni az ilyen jellegű erőszakot elkövetők büntetlenségének.

Végezetül ez a jelenlét lehetővé teszi számunkra, hogy kölcsönös bizalmat építsünk ki a konfliktusok civil áldozatai – főleg nők és gyermekek –, valamint a helyi szereplők között.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0622/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Azért szavaztam meg a méhészeti ágazatra vonatkozó állásfoglalásra irányuló indítványt, mert a méhek pusztulása egyre nagyobb mértékű, a méhészek száma pedig csökken. Ez problémát jelent mezőgazdaság és a biodiverzitás szempontjából is, mivel a növényfajok 84%-a és az élelmiszer-termelés 76%-a méhek általi beporzástól függ. Szeretném javasolni, hogy több kutatást végezzenek a megfelelőbb megoldások alkalmazásának, valamint a biodiverzitás fokozására és az éghajlat változékonysága miatti hatások csökkentésére irányuló intézkedések biztosítása érdekében. A dolgozó méhek nagyon rövid ideig élnek és nagyon érzékenyek a környezetváltozásra. Ez azt jelenti, hogy a méztermelést nem csupán az évszakok hosszával és állandóságával kapcsolatos, egyre nagyobb bizonytalanság, hanem a külső források, például többek között a növényvédő szerek használata és az atkák által okozott, egyre nagyobb mértékű kár is befolyásolja. Ezért az új közös agrárpolitika keretében meg kell erősíteni a jelenlegi programokat, hogy ezen a szinten is hatékonyabb megoldásokat találhassunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) 2010-et a biodiverzitás európai évének nyilvánították, hogy felhívják a figyelmet a biodiverzitást világszerte fenyegető veszélyre. A méhészeti ágazat szintén veszélyben van a méhek legutóbbi időben tapasztalható pusztulásának növekedése és a méhbetegségek miatt. Megszavaztam ezt az állásfoglalást, amelyben az Európai Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy a méhek egészségét befolyásoló tényezők ismeretének javítását célzó munkára épülő konkrét tanulmányok finanszírozzon. Az állásfoglalás megállapítja, hogy a géntechnológiával módosított haszonnövények, illetve a toxinok pollen révén való terjedése kihatással lehet a méhbetegségekre és a méhek pusztulására. Mivel Európában a gabona-, gyümölcs- és zöldségnövények a méhek általi beporzástól függnek, e növényeket és általában a mezőgazdaságot különféle betegségek hatalmas veszélye fenyegeti. Úgy gondolom, hogy ilyen bizonytalan körülmények között az Európai Bizottságnak sürgősen független kutatást kell végeznie, amely megvizsgálná a géntechnológiával módosított haszonnövények és a toxinok pollen révén való terjedése által az egyes fajokra és a környezetre gyakorolt hatásokat, valamint biztosítania kell, hogy az adatok közzétételre kerüljenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) A méhek fontos szerepet játszanak az ökológiai egyensúly fenntartásában, és pusztulásuk nagyon súlyos hatásokat idéz elő a tápláléklánc tekintetében. A jelentés javasolja, hogy támogatni és fejleszteni kell a méhészeti ágazatot, különösen a méztermelés előrejelzésével kapcsolatos statisztikai adatok szintjén, fejleszteni kell és össze kell hangolni az ellenőrzést és a kutatási programokat, a méz eredetjelölésére vonatkozó szabályokat még inkább egyértelművé kell tenni, ki kell dolgozni a méhészeti programokat és a vonatkozó jogszabályokat, valamint ki kell fejleszteni a varroa atka elleni innovatív és hatékony kezeléseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) A pollenizáció multiplikátor hatása, azaz magának a pollenizációnak a gazdasági értéke és az ennek eredményeként termelt méz értéke közötti arány gazdasági szempontból rendkívüli eredményekhez vezet.

Ennélfogva olyan időkben, amikor mindenféle hatékonyság elérése a cél, nem tűnik ésszerűnek egy olyan tevékenység feladása, amely esetében a költség-haszon arány bizonyítja, mennyire ostoba döntés is lenne ez. Mivel az okok nem a gazdasági tényezőkben, hanem inkább a külső körülményekben keresendők, úgy gondolom, hogy a Bizottság jelentése igen találó, amennyiben összehasonlítás céljából felsorolja a méhészetet jelenleg akadályozó összes tényezőt.

Ezenkívül úgy vélem, hogy érdemes kiegészítő intézkedésekkel ösztönözni ezt a tevékenységet, valamint hogy ezzel kapcsolatban minden tudományos hozzájárulás örvendetesnek tekintendő.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban.(RO) Úgy gondolom, hogy az Európai Bizottságnak ki kell igazítania az európai állat-egészségügyi politika hatáskörét és finanszírozását a méhek és a méhészet sajátosságainak figyelembevételével, annak érdekében, hogy a méhészeti szervezetekkel együttműködésben hatékonyabban tudják biztosítani a méheket sújtó betegség leküzdését és a hatékony és szabványosított állatgyógyászat elérhetőségét az Unió egész területén.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Mivel Európa mézpiacának 40%-a függ az importtól, az európai mézpiacon az árak jelentős ingadozása tapasztalható, az európai uniós – többek között a portugál – méhészeknek versenyhátrányt okozott a harmadik országokból származó mézzel szemben. A hivatalos statisztika szerint Portugáliában 17 291 méhész van, valamint 38 203 méhészet és 562 557 méhcsalád. A termelés 2009-ben 6654 tonna mézet és 235 tonna viaszt tett ki, ami az EU-ban termelt 351 000 tonna méz 1,9%-ának felel meg. A méhek és a méhészet tevékenysége döntő fontosságú az ökoszisztémák védelme, a növényvilág ökológiai egyensúlya és a biodiverzitás megőrzése szempontjából, valamint gazdasági tekintetben olyan tevékenység, amelyet Európának ésszerű támogatni és ösztönözni, hogy kevésbé függjön az importtól.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) A méhek nagyon fontos élőlények a növények beporzása, az ökológiai egyensúly fenntartása és a biodiverzitás megőrzése szempontjából. Ezért sajnálatos a méhcsaládok számának csökkenése, és tudományos adatokra van szükségünk, hogy megérthessük azon mechanizmusokat, amelyek elősegítik e faj terjedését, valamint a megőrzésére szolgáló módszerek kidolgozását. Úgy gondolom, hogy létfontosságú figyelmünket az európai mézre irányítani, amelyet fokozatosan más, gyengébb minőségű mézfajták váltanak fel, amelyek nem felelnek meg az EU-ban alkalmazott termelési kritériumoknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban.(IT) A méhészet az egyik olyan gazdálkodási típus, amely a legkevesebb környezeti hatással jár, és ezért különösen a védett területeken nagyon alkalmas tevékenység. Régiómban a méhészet igen elterjedt, és a területgazdálkodás kiváló példájának, valamint a történelem, a hagyományok és a helyi identitás szimbólumának tekinthető. Venetóban a méhészet révén már sok éve kiváló minőségű termékeket termelnek, és ez hozzájárult a leghátrányosabb helyzetben lévő területek fenntartásához. Az ágazat azonban nem tud ilyen eredményeket elérni, ha az Európai Unió nem segíti a finanszírozását a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal együtt. Amint arra az állásfoglalásra irányuló indítvány is rámutat, fontos ösztönzőket biztosítani a méhbetegségekkel kapcsolatos kutatás számára, valamint támogatni az európai termelőket a harmadik országokkal való versenyben, amellyel az uniós piacnak az importált méz számára való megnyitása következtében kell szembenézniük. Ezért meg fogom szavazni az indítványt.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Egyetértettem ezzel a jelentéssel, mert a méhészet stratégiai fontosságú, tekintettel a közérdekű és környezeti szolgáltatásokra. Napjainkban riasztó mértékű a beporzást végző rovarok – beleértve a mézelő méhek – számának csökkenése. Elvégre Európában a növényfajok 84%-a és az élelmiszer-termelés 76%-a méhek általi beporzástól függ, aminek a gazdasági értéke lényegesen meghaladja a termelt méz értékét. Európa mézpiacának 40%-a függ az importtól; és az európai uniós mézpiac harmadik országok számára való megnyitása az európai uniós méhészeknek versenyhátrányt okozott. Ezért támogatnunk kell az európai mezőgazdaság jövőbeli fejlődését, ami segít a biodiverzitás megőrzésében. Fontos átfogó és fenntartható megközelítést alkalmazni a méhészet területén, különösen a vidékfejlesztéssel, éghajlatváltozással és biodiverzitással kapcsolatban, elsősorban a méhlegelők számának megőrzését és növelését célzó intézkedések támogatásán keresztül. Ezenkívül az is fontos, hogy átfogóbb és következetesebb módon támogassuk az európai méhészeti ágazatot a jövőbeli KAP keretében, többek között kiegészítő eszközök használata révén, köztük a biodiverzitás erősítésére, a számos európai családnak munkát adó tradíciók és nemzeti kulturális örökség megóvására, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére, valamint a méhészeti termékek piacának minőségét javító és hatékonyabb működését biztosító intézkedések révén.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Jahr (PPE), írásban.(DE) A méhek nagyon fontos élőlények, nélkülük nem létezne beporzás. Ezért rendkívül sajnálatos, és sürgős vizsgálatot kíván, hogy egyre szaporodnak a méhcsaládok megfogyatkozásáról szóló jelentések. Ez különösen igaz a mezőgazdasági ágazatban, amely nagymértékben függ a méhek hasznos munkájától. Az sajnos nyilvánvaló, hogy az indusztrializmus és a modern kor nehezebbé tette e jótékony méhek számára a túlélést. A varroa atka következtében a méhek tömeges kipusztulását vizionáló forgatókönyvek, a méhcsaládok megmagyarázhatatlan vonulása az Egyesült Államokban, valamint az elektroszmog és a helytelenül kezelt vetőmagok miatt a méheket fenyegető veszély sajnos nem pusztán elszigetelt jelenségek. Ez az oka annak, amiért üdvözlöm azt a tényt, hogy a Parlament ma megállapodott a méhészeti ágazat jövőbeli támogatásában. Úgy vélem, fontos, hogy figyelmünket a méhpopulációk kutatására összpontosítsuk.

Pontos tudományos adatok nélkül nem tudjuk azonosítani a problémákat és hatékonyan kezelni azokat. Remélem, sikerrel járunk a méhcsaládok megfogyatkozásának megmagyarázásában és megelőzésében, és így továbbra is hasznunkra válik a méhek fontos, sokrétű szerepe.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) A méhészet rendkívül fontos a mezőgazdaság szempontjából, főként a beporzást illetően, hiszen a szántóföldi növények és gyümölcsök hozama függ a méhek általi beporzástól. A méhek több régióban tapasztalható, tovább folytatódó pusztulása még ennél is riasztóbb, intézkedésekre van szükség e probléma kezeléséhez. Ezért támogatom az állásfoglalást, amely felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze ki az európai állat-egészségügyi politika hatályát a méheket sújtó betegségekre, és dolgozzon ki cselekvési tervet a méhek pusztulása elleni küzdelemre. A Bizottságnak arról is gondoskodnia kell, hogy a méhészeti ágazat támogatását a 2013 utáni KAP biztosítsa és erősítse, szavatolva az ágazat jövőjét. Európa mézpiacának negyven százaléka függ az importtól, részben az európai uniós mézpiac harmadik országok számára való megnyitása következtében, míg az árak a jövedelmezőség határán mozognak.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Azért szavaztam meg a méhészeti ágazatra vonatkozó állásfoglalásra irányuló indítványt, mert fontos, hogy figyelmet biztosítsunk egy olyan ágazatnak, amely védi a biodiverzitást és egy olyan teljes értékű élelmiszert állít elő, mint a méz. Erre a szerepre figyelemmel született az a rendelkezés, miszerint az ágazatnak Európában nyújtott éves támogatást a 2008 és 2010 közötti időszakra szóló 26 millió euróról 2011 és 2013 között 32 millió euróra kell emelni. Ez a finanszírozás kifejezetten a méhészeti ágazat támogatását célozza meg, ideértve a méhek magas pusztulási arányának – amely nemrégiben riasztó méreteket öltött – megállítását szolgáló új módszereket feltáró nemzeti kutatási projekteket is. Másrészt azonban fontos megfelelő mértékű átláthatóságot biztosítani a támogatások elosztásában, és több erőforrást garantálni azoknak az államoknak, amelyek erre ténylegesen rá vannak szorulva. Részemről megszavaztam az adatfelvételi rendszer 2012-ig történő kiépítését. Ez előrelépés az átláthatóság felé, annak biztosítása felé, hogy ez a támogatás a különböző tagállamokban található kaptárok felmérésének eredményei alapján kerüljön szétosztásra, nem pedig becsült adatok alapján. Ezt rendkívül fontosnak tartottam, mivel garantálni kell a közkiadások méltányosságát és védelmet kell biztosítani azoknak, akik ténylegesen méhészeti tevékenységeket folytatnak.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – 2010-ben, a biodiverzitás európai évében a méhészeti ágazat komoly veszélyben van az egész világon, csökkenése mintegy a szokásos mérték százszorosa-ezerszerese a rendes ütemnek. Ez az ágazat stratégiai fontosságú, tekintettel azokra a közérdekű és környezeti szolgáltatásokra, amelyeket a méhészek a társadalomnak nyújtanak, és mivel ez a tevékenység kitűnő példája a „zöld foglalkoztatásnak” (a biodiverzitás javítása és fenntartása, az ökológiai egyensúly és a növényvilág megóvása), valamint a fenntartható termelési modellnek a vidéki térségekben. Ezért üdvözlöm ezt a méhészeti ágazat helyzetének javítására irányuló javaslatokat megfogalmazó állásfoglalást.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Mauro (PPE), írásban.(IT) A méhek pusztulásának aggasztó növekedése és a méhészek számának csökkenése igen súlyos következményekkel járhat Európa élelmiszer-termelésére, mivel közismert, hogy a mezőgazdasági és egyéb növények többsége a beporzástól függ.

A Parlamentnek ezért fel kell szólítania az Európai Uniót, hogy növelje a méhészeti ágazat támogatását, tekintettel a közös agrárpolitika megújításának szükségességére. Határozott, konkrét intézkedésre van szükség e probléma kezeléséhez és gazdaságunk mind mezőgazdasági, mind pedig kereskedelmi ágazatára gyakorolt kedvezőtlen hatásainak elhárításához.

Az állásfoglalásban a méhpusztulás kezelésére előirányzott cselekvési terv csak az első azon intézkedések sorában, amelyeket el kell fogadnunk. Én megszavaztam az indítványt.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az EU a méhészeti ágazatban nagymértékben függ az importtól, az Európában elfogyasztott méz 40%-a importból származik. Figyelemmel a méhészeti ágazat jelentőségére, amely stratégiai fontosságú, tekintettel azokra a közérdekű és környezeti szolgáltatásokra, amelyeket a méhészek a társadalomnak nyújtanak, és mivel ez a tevékenység a biodiverzitás javítása és fenntartása, az ökológiai egyensúly és a növényvilág megóvása révén kitűnő példája a „zöld foglalkoztatásnak”, valamint a fenntartható termelési modellnek a vidéki térségekben, mindannyiunk érdeke, hogy támogassuk ezt az ágazatot fenntartható növekedésének és annak biztosítása érdekében, hogy csökkentsük harmadik országoktól való függőségünket. Az én országomban is támogatni kell ezt az ágazatot, hogy annak jótékony gazdasági és környezeti hatásai egyaránt érezhetők legyenek, és hogy növekedjen a méztermelés, amely jelenleg az EU termelésének csupán 1,9%-át teszi ki.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Azért támogatom a méhészeti ágazat helyzetére vonatkozó állásfoglalást, mert aggasztónak találom a méhek számának komoly csökkenését, a méhek ugyanis létfontosságúak és pótolhatatlanok, figyelemmel a beporzásban betöltött fontos szerepükre, amely más beporzók mellett a növényfajok 84%-át érinti. Ezért úgy vélem, hogy az ágazat helyzetének javításához nyújtott segítség kötelességünk, figyelembe véve, hogy amint azt az állásfoglalás megállapítja, az „stratégiai fontosságú, tekintettel azokra a közérdekű és környezeti szolgáltatásokra, amelyeket a méhészek a társadalomnak nyújtanak”. Örömömre szolgál az is, hogy az állásfoglalás felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a méhészekkel való konzultáció kötelezővé tételét az európai és tagállami hatóságok számára a méhészeti programok és a vonatkozó jogszabályok kidolgozása során, mivel véleményem szerint ez előrelépés a nyilvánosság részvételének javítása felé, azaz egy előremutató demokratikus lépés. Szintén igennel szavaztam, mert egyetértek a Bizottsággal abban, hogy biztosítani kell a méhészeti ágazatnak a közös agrárpolitika keretében nyújtott támogatás 2013 utáni növelését.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) A méhcsaládok megfogyatkozása uniós szintű probléma, amelynek okai egyelőre nem magyarázhatók meg teljes körűen. Az olyan tényezők, mint a növényvédő szerek alkalmazása, a nem fenntartható gazdálkodási technikák, az éghajlatváltozás, a kórokozók és élősködők, valamint a monokultúrák növekedése miatti táplálék- és gyűjtőterület-hiány mind hozzájárultak a mézelő méhek számának drasztikus csökkenéséhez. Az ökológiai következmények mellett ennek gazdasági hatása is van, mivel egyre nagyobb mennyiségű mézet kell importból biztosítani. E probléma megoldásához az európai méhészeti ágazatnak a jövőben több támogatást kell nyújtani. A jelentés egy teljesen kiegyensúlyozott megközelítést alkalmaz, ezért adtam rá szavazatomat.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) 2010-ben a méhészeti ágazat súlyos veszteségeket könyvelt el és a méhállományok számottevően csökkentek. Ez az egész környezetre és a mezőgazdaságra is kedvezőtlenül hat, mivel a méhek fontos beporzók. A helyzet különösen rossz a mézelő méhek esetében. Ezért megszavaztam ezt a jelentést, amely intézkedéseket határoz meg a méhek nagymértékű pusztulásának kezelésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Üdvözlöm ezt a plenáris ülés nagy többsége által november 25-én Strasbourgban elfogadott állásfoglalást, amelynek létrejöttét az azori méhészek is segítették fontos észrevételeikkel, amelyeket az általam folytatott konzultáció keretében közvetlenül juttattak kifejezésre.

Mindazonáltal az állásfoglalás végleges szövege elmarad kezdeti várakozásaimtól, minthogy a termelők számára központi jelentőségű néhány szempont, úgymint a minőségi előírások és az importált méz címkézése, alaposabb kidolgozást igényelt volna. Erre valószínűleg az ágazatot sújtó néhány főbb probléma ismeretének hiánya miatt nem került sor. Ennek eredményeként a helyi címkézés kérdése például nem került bele az állásfoglalás végleges szövegébe.

Ez az állásfoglalás ennek ellenére az azori és általában a tagállami méhészeti ágazat számára egyaránt fontos kérdéseket vet fel, köszönhetően az ágazattal együttműködésben végzett munkának olyan kérdésekben, mint a harmadik országokból importált méz, amely súlyos minőségi problémákkal küzd és jelenleg a címkézése sem megfelelő; a változatos mezőgazdaság folytatásának garantálása a beporzás biztosítása érdekében; és végül, a közös uniós minőségi előírások és kutatások jelentősége.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) A méhészeti ágazat stratégiai fontosságú a társadalomban, mivel kitűnő példája a „zöld foglalkoztatásnak” (a biodiverzitás javítása és fenntartása, az ökológiai egyensúly és a növényvilág megóvása), valamint a fenntartható termelési modellnek a vidéki térségekben. Európai szinten ez az ágazat számtalan kihívással és problémával küzd, főként marketinggel kapcsolatos kérdésekkel, az ingadozó árakkal, a fiatal méhészek toborzásának nehézségeivel, a méhcsaládok számának csökkenésével és a méhek pusztulásának növekedésével. Ezért abszolút indokolt, hogy növeljük az ágazat támogatását.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Örömömre szolgál, hogy elfogadták ezt az állásfoglalást, amelyben az EP üdvözli a Bizottság 2010. május 28-i jelentését. Az állásfoglalás ugyanakkor megállapítja, hogy a jelenlegi programok 2013-ban véget érnek, és aggodalmának ad hangot fejezi ki az európai méhészeti ágazatot terhelő számos kihívás és probléma miatt, többek között a marketinggel kapcsolatos kérdések, az ingadozó árak, a fiatal méhészek toborzása, az Európai Unióban élő méhészek elöregedése, a méhcsaládok számának csökkenése és a méhek többtényezős pusztulása okozta általános nehézségek miatt. Felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy reagáljon kedvezően a tagállamok és az ágazat szereplőinek olyan kéréseire, mint a termelés előrejelzésével kapcsolatos statisztikai adatok javítása, beleértve a mézre vonatkozóan azonos minőségi követelmények alkalmazását és a méhészet ellenőrzésének és a méhészeti kutatási programoknak a fejlesztését és összehangolását.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D), írásban.(FR) Nagy örömre szolgál a kitűnő kollegánk és bizottsági elnökünk, de Castro úr által kidolgozott javaslat elfogadása. A világ méheinek csökkenő számával járó következmények viszonylag ismeretlenek a nyilvánosság előtt, noha a méhek sarkalatos szerepet játszanak táplálékláncunk fenntarthatóságában. Nagyra törő kutatáspolitikára van szükségünk ahhoz, hogy mélyebbre ható ismereteket szerezzünk azokról a mechanizmusokról, amelyek hozzájárulnak e faj terjedéséhez, és így szert tegyünk a fenntartásához szükséges eszközökre. Nem fogadhatjuk el elkerülhetetlen tényként, az Európában lassan bekövetkező mézhiány egyetlen alternatívájaként a silányabb minőségű kínai mézet, amely nem felel meg szigorú előállítási feltételeinknek. Sajnálatos számomra az a tény, hogy képviselőtársaim az Európai Parlamentben nem szavazták meg az általam előterjesztett valamennyi módosítást. Helytelenítem azt, hogy az idegmérgek szégyenletes és féktelen használatát a nagy iparivegyszer-gyártókkal egyetértésben képmutatóan támogatták. Einstein azt mondta: „Ha a méhek eltűnnek a Föld felszínéről, az emberiségnek legfeljebb négy éve lesz hátra”. Gondoskodjunk róla, hogy soha ne kelljen megtudnunk, igaza volt-e.

 
  
MPphoto
 
 

  Artur Zasada (PPE), írásban.(PL) A méhészeti ágazat helyzetéről szóló állásfoglalás elfogadásával egy további lépést teszünk ezen ágazat helyzetének erősítése és javítása érdekében. E fontos, továbbra is alulértékelt ágazat problémái globális dimenzióval rendelkeznek. A méhek kritikus gazdasági és környezeti jelentőséggel bírnak. A méhcsaládok körében jelenleg észlelt magas pusztulási arány kedvezőtlen hatással van a mezőgazdasági termelésre. Ezért új támogatási mechanizmusokra van szükségünk a következő, 2013 utáni pénzügyi tervben, amelyek kiterjedtebb tudományos kutatás folytatását teszik majd lehetővé a méhek számának csökkenéséért felelős okokkal kapcsolatban, és módot adnak majd az e kedvezőtlen tendencia megfordításához szükséges lépések megtételére is. Támogatnunk kell a tájékoztató kampányokat és képzést is, amelyek arra biztatják a fiatal méhészeket, hogy az ágazatban tevékenykedjenek.

 
  
  

Jelentés: Lena Kolarska-Bobińska (A7-0313/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új energiastratégiáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy ez az új energiastratégia elengedhetetlen egy versenyképes, fenntartható és biztonságos energiastratégia életbe léptetéséhez. Egy olyan időszakban, amikor Európa egyre inkább függővé válik az energiabehozataltól, létfontosságúnak tartom, hogy az innovációt és a technológiát középpontba állítva fenntartsa erős vezető szerepét az energetikai ügyekben.

Ahhoz, hogy energiastratégiánkat fenntarthatóbbá tegyük, továbbra is a megújuló energiára kell összpontosítanunk, a belső energiapiac hatékony megvalósításának elérése érdekében az ágazaton belüli fokozott verseny bevezetésével. Ez elvezet majd a költségek csökkenéséhez és gazdaságunk versenyképességének növekedéséhez, emellett pedig jólétet és munkahelyeket fog teremteni, amelyek fontosak az egészséges kereskedelmi mérleg szempontjából.

A legkülső régiók egyikéből érkeztem, amely az energia terén körülbelül 27%-ban önellátó, és amelynek az a célja, hogy 2012-re 75%-ot érjen el. Az Azori-szigetek még inkább nagyra törő konkrét célokat tűztek ki, mint az EU, és már európai szinten is elismert eredményeket értek el, különösen a geotermikus energia terén, a régió és a legjobb nemzeti és nemzetközi kutatóközpontok közötti partnerségen alapuló ambiciózus energiapolitika révén.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban.(RO) Az új európai energiastratégia célja a Lisszaboni Szerződés végrehajtása az egységes energiapiac, az ellátásbiztonság, az energiahatékonyság, a behozataltól való függőség csökkentése és a belső energiatermelés növelése tekintetében. Támogatom ezt az állásfoglalást, mivel az Európai Uniónak gyorsan végre kell hajtania az e területre vonatkozó jogszabályokat és a globális energiastratégiákat. Hosszú távú jövőképet igényelünk energiapolitikánkat illetően, amely biztosítani fogja, hogy ez a piac megfelelően működjön, támogatást nyújt a korszerű integrált hálózatok számára, jobban kihasználja az Unió energiahatékonysági lehetőségeit, előmozdítja a kutatást és a fejlesztést, valamint az innovációt e területen, és amely a fogyasztóknak kínált előnyöket helyezi az európai energiapolitika középpontjába. Ebből adódóan a jelentés mellett szavaztam, amely az EU 2020 stratégia részeként az első lépés az átfogó uniós energiapolitika felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Jóllehet Európa élen jár az alternatív energia-előállításban, még mindig túlságosan is függünk a fosszilis tüzelőanyagoktól, különösen az olajtól. Ez a függőség nemzetközi bonyodalmakkal jár, mivel a fosszilis tüzelőanyagok forrásainak többsége az EU-n kívül található. A Lisszaboni Szerződés az energia területén – egy rendkívül fontos hatásköri területen – új hatáskörökkel ruházta fel az Európai Uniót. A Parlament erre válaszolva elfogadta a 2011–2020-as időszakra vonatkozó energiastratégiát, amelyet támogattam. A stratégia része a beruházás ösztönzése e területen, valamint a megújuló energiákra irányuló kezdeményezések előmozdítása. A cél természetesen az ellátás biztonságának garantálása az EU-ban, ezért minősül mindenek felett álló prioritásnak az Uniót jelenleg ellátó földgáz- és kőolajvezetékek kezelése. A stratégia ezért egyesíti a rövid távú energiabiztonsági szükségleteket a jövő európai energiaszükségleteiről való gondoskodást célzó tervekkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogattam ezt a fontos dokumentumot. Azzal, hogy a Lisszaboni Szerződésbe egy energiával foglalkozó külön fejezet került, mostantól szilárd jogalapra épülhet a fenntarthatóságon, az ellátásbiztonságon, a hálózatok összekapcsolásán és a szolidaritáson alapuló energetikai kezdeményezések kidolgozása. Az Unió jelentős problémákkal szembesül az energiával kapcsolatos jogszabályok késedelmes vagy nem teljes körű végrehajtása kapcsán, amelyek e rés áthidalása érdekében erőteljes vezetői szerepvállalást igényelnek a Bizottság részéről. A következő évtizeden belül jelentős beruházásokra lesz szükség a belső energiaágazatban, különösen az új erőművek, összeköttetések és hálózatok tekintetében, mivel ezek a beruházások még hosszabb ideig meg fogják határozni az energia összetételét, hozzájárulva egy fenntartható és tiszta energiapiac megteremtéséhez. Nagyon fontos világos többéves finanszírozást meghatározni az energia területére tartozó projektek számára, biztosítva, hogy a balti-tengeri térség is integrálódjon az EU egységes energiapiacába, és hogy mi is ugyanannyit fizessünk az energiaforrásokért, mint más uniós tagállamok.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) A Kolarska-Bobińska asszony által készített állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mert általánosságban osztom arra vonatkozó nézeteit, hogy milyen irányvonalakat kell képviselnie az Európai Unió jövőbeni energiastratégiájának: ezek a fosszilis tüzelőanyagokat biztosító harmadik országoktól való nagyobb függetlenség, az energia szempontjából még mindig elszigetelt és az európai energiarendszerbe egyelőre megfelelően be nem kapcsolt tagállamok megnyitása, a megújuló energiák fejlesztésének ösztönzése, valamint a külső energiaellátás az új Európai Külügyi Szolgálat keretén belül. Egy koherens európai stratégiára van szükségünk, amely a jövőbe tekint.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) Az Európai Unió energiabiztonsági politikájának lehetővé kellene tennie számára a 2009-es gázválsághoz hasonló válsághelyzetek megelőzését, nem pedig csak az ezekre való reagálást. Ennek kéz a kézben kell járnia az üvegházhatású gázkibocsátás 20%-os csökkentése és az energiafogyasztás 20%-os csökkentése tekintetében 2020-ig vállalt célok teljesítésével. Ez a feladat távolról sem lesz könnyű, különösen mivel a pénzügyi hozzájárulás, egyedül a környezetvédelmi célok tekintetében el fogja érni az 58 milliárd eurót. Ehhez jön még hozzá az EU külső energiaforrásoktól való növekvő függőségének csökkentésére szolgáló pénzügyi hozzájárulás. A belső és a külső szempontokat egyesíteni kell, hogy az EU ne legyen többé sérülékeny energiaellátása szempontjából, és politikáit ennek megfelelően ki kell igazítani. A belső energiapiac megfelelő működésének biztosítására hivatott összes intézkedést aktív diplomáciával kell kísérni, amelynek célja a fő termelő, tranzit- és fogyasztó országokkal való együttműködés megerősítése. Teljességgel nélkülözhetetlen a megelőző és vészhelyzeti intézkedéseket tartalmazó nemzeti tervek elkészítése. E tervek uniós szinten történő koordinálása biztosítaná, hogy hatékonyak legyenek.

 
  
MPphoto
 
 

  Jan Březina (PPE), írásban.(CS) Az energiastratégiáról szóló jelentés mellett szavaztam, amely körvonalazza azokat az irányvonalakat, amelyeket a jövőbeni uniós energiapolitikának követnie kell. Szeretném hangsúlyozni az atomenergia szerepét az EU jelenlegi és jövőbeni energiaszerkezetében, ideértve annak implicit elismerését, hogy szükséges a meglévő létesítmények élettartamának meghosszabbítása. A stratégia az egyes források szempontjából kiegyensúlyozottnak tekinthető, még akkor is, ha egyszer sem említi a korszerűsített erőművekben elégetett szén – álláspontom szerint – fontos szerepét. Nehéz belátni, hogy hogyan növelhetjük az EU energiabiztonságát és függetlenségét a szén mint stabil elsődleges forrás nélkül, amely alkalmas arra, hogy rugalmasan reagáljon az energiaigény hirtelen növekedésére. A gyenge pont a jelentés túlzottan általános jellege és a kísérő jogszabály hiánya. A stratégia konkrét és gyakorlati formáját nagymértékben befolyásolni fogja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság elérése érdekében jelenleg készülő cselekvési terv is, amelynek közzététele a jövő év elején várható. Tekintettel a regionális piacok, illetve a piacok összekapcsolásának továbbra is fennálló hiányára, úgy vélem, hogy az egyesített belső piac 2015-ig történő létrehozásának célja igen nagyra törő, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy az Európai Bizottság – meglátásom szerint – nem követi nyomon elégséges mértékben a jelenlegi európai energetikai jogszabályok végrehajtását valamennyi tagállamban. Az Európai Bizottság emellett alkalmasan beépítette az úgynevezett infrastruktúracsomagot az energiastratégiába, amelynek EU-szerte meg kell könnyítenie az energiahálózatok kiépítését.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE), írásban.(FR) Mostanra elengedhetetlenné vált egy valódi európai energiastratégia kidolgozása. Mint Kolarska-Bobińska asszony jelentése kifejti, az Európai Unió az energiabehozataltól való erős függőségtől és az e témára vonatkozó jogszabályok súlyos hiányosságaitól szenved. Az előadóhoz hasonlóan jómagam is szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Uniónak fel kell szerelkeznie a célkitűzéseinek megvalósításához szükséges gyakorlati és pénzügyi forrásokkal, nem utolsósorban megfelelő forrásokat biztosítva az energia területén folytatott kutatáshoz és fejlesztéshez. Arról is meg vagyok győződve, hogy az ellátásbiztonságnak kéz a kézben kell járnia az Oroszországgal való erős partnerséggel. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy jelentősen bővítenünk kell a földgázvezetékek építését, amelyek a világ minden tájáról Európába képesek juttatni a földgázt. A tagállami hálózatok közötti kapcsolatokat is javítanunk kell az energiaszolidaritás javítása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Az energiaágazat a gazdasági növekedés egyik hajtóereje. 2008 óta Európa rendelkezik az energiára és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó stratégiával. Ennek a stratégiának a végrehajtása létfontosságú.

A Lisszaboni Szerződés azonban lehetővé teszi számunkra, hogy tovább lépjünk, és megnyitja az utat egy valódi energiaközösség létrehozása előtt Európában. Ki kell alakítanunk a belső energiapiacot, összeköttetéseket kell kiépítenünk és kovácsolnunk az energiahálózatok között, biztosítanunk kell az energiabiztonságot és az energiaszolidaritást, és a fogyasztót kell elképzeléseink középpontjába állítanunk. Szükséges az állami finanszírozás növelése és több eszköz és program kidolgozása az energiahatékonyság ösztönzése érdekében. A tudományos kutatás és a technológia kulcsszerepet játszanak e célok elérésében. Erre tekintettel üdvözlöm a különféle európai ipari kezdeményezések elindítását az európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) keretében, és felhívom a Bizottságot, hogy az e tervben szereplő fennmaradó intézkedéseket is ültesse át a gyakorlatba. A nyolcadik keretprogramnak is a kutatást és az innovatív technológiák fejlesztését kell prioritássá tennie az energia területén. Ezért létfontosságú, hogy megfelelő finanszírozás álljon rendelkezésre a tiszta és fenntartható technológiák támogatására. Ez az egyetlen módja annak, hogy lehetségessé váljon iparunk versenyképességének fenntartása, valamint a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés előmozdítása.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban.(EL) A 2011-2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégiáról szóló jelentés ellen szavaztam. A jelentés teljes mértékben összhangban van az EU 2020 stratégia célkitűzéseivel, amely megsemmisíti a szociális Európa utolsó maradványait is. Az EU versenyképességének erősítése, amelyet a jelentés annyira nyomatékosan propagál, bizonyíthatóan a bérek és a munkavállalói jogok csökkentéséhez vezet ebben a konkrét ágazatban. Ugyanakkor a jelentés a gazdasági válság közepén, amikor az európai energiaágazat csaknem egészét (erőművek, hálózatok) privatizálják, több pénzt határoz meg az energetikai infrastruktúrákra, vagyis közvetetten támogatja a nagyvállalkozást. Végezetül úgy gondolom, hogy a jelentés kísérlete arra, hogy összekapcsolja az EU energiapolitikáját az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó célkitűzésekkel mindössze látszólagos kapcsolat, mivel az utalások homályosak, és nem írnak le erőteljes politikai akaratot.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D), írásban.(RO) A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégiáról szóló jelentés mellett szavaztam. Az ezen állásfoglalásban szereplő fő célok az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszer felé történő elmozdulás és az energiaellátás biztonságának garantálása valamennyi tagállam számára. E két célkitűzésnek biztosítania kell az EU versenyképességét és az energia biztonságos ellátás alapján, megfizethető árakon történő elosztását. Úgy gondolom, hogy az energiabiztonság garantálásának előfeltétele az EU belső energiapiacán alkalmazott szabályok szomszédos országokra való kiterjesztése, valamint az energiaforrások és az energiabehozatal szállítási útvonalainak diverzifikálására irányuló erőfeszítések.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban.(RO) Az Európai Unió számos, igen nagyra törő célt tűzött ki maga elé a következő évtizedre, amelyek egyike az energiahatékonyság növelése 2020-ig. Ez a célkitűzés segíteni fog a beruházási volumen felduzzasztásában e területen, ami tovagyűrűzve új munkahelyeket fog teremteni mind a vidéki, mind a városi területeken. Úgy gondolom, hogy ezzel összefüggésben nemcsak az ilyen jellegű projektek pénzügyi ösztönzésének lehet jótékony hatása, hanem az energiahatékonysággal és a fogyasztási cikkek és energiával összefüggő termékek által felhasznált erőforrások mértékével foglalkozó, nyilvános tudatosságnövelő kampányok indításának is.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Az „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy új stratégiai iránymutatásra van szükség az ágazat számára a Lisszaboni Szerződés 194. cikkében meghatározott célkitűzések, az EU energia- és éghajlat-változási csomagjában meghatározott ú.n. 20-20-20-as célszámok és az üvegházhatású gázkibocsátás 2050-ig történő 80% és 95% közötti csökkentését képező hosszú távú célkitűzés elérése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A Bizottság három célkitűzést állapított meg az európai energiapolitika tekintetében: i) az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerek irányába történő elmozdulás; ii) az energiaellátás biztonságának szavatolása; iii) annak biztosítása, hogy erősödjön az EU versenyképessége és az energia összes fogyasztóhoz, elérhető áron történő eljutása. Nagy vonalakban egyetértek ezzel a három célkitűzéssel, de úgy gondolom, hogy a negyedik, talán a legfontosabb kihívás hiányzik: az energiafüggőség csökkentése, különösen a fosszilis tüzelőanyagokat illetően. Ezenkívül a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésének célját nagy gondossággal kell mérlegelni, hogy az európai iparágak számára a lehető legkisebbre csökkenjen a kibocsátás-áthelyezés és a versenyképesség elvesztésének kockázata.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című bizottsági dokumentum kiváló hozzájárulás az energiaágazatra vonatkozó átfogó uniós politikához az EU 2020 stratégia keretében. A Lisszaboni Szerződés szilárd jogalapot teremt a fenntarthatóságon, az ellátásbiztonságon, a hálózatok összekapcsolásán és a szolidaritáson alapuló energetikai kezdeményezések kidolgozásához. Új stratégiát alakíthatunk ki az energiaágazat számára a Lisszaboni Szerződés 194. cikkében foglalt célkitűzések és az éghajlatvédelmi csomag 20-20-20-as célértékeinek teljesítése érdekében.

Az energiaágazat új kezdeményezéseinek célját az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerek irányába történő elmozdulásnak kell képeznie, ahol mindenki számára garantált az energiaellátás, biztosítva emellett az EU versenyképességét és az elérhető árú energiaellátást is valamennyi fogyasztó számára. Teljesíteni kell a Lisszaboni Szerződés egységes energiapiacra, ellátásbiztonságra, energiahatékonyságra és energiatakarékosságra, új és megújuló energiaforrások kifejlesztésére és az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítására vonatkozó célkitűzéseit. Ezt a stratégiát a szolidaritás és a felelősség szellemében kell végrehajtani, hogy egyetlen tagállam se maradjon le vagy szigetelődjön el.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Az EU e jelentésben támogatott energiastratégiája, amelyet a Bizottság is támogat az e témával foglalkozó különféle közleményeiben, szorosan összekapcsolódik egy, a Lisszaboni Szerződésben leírt uniós politika fogalommeghatározásával, amely az EU belső energiapiacának kiteljesítése.

Az előadó „tervek kidolgozására szólít fel az [...] Európai Energiaközösség létrehozása” tekintetében, kitartva a belső piacra vonatkozó jelenlegi irányelvek tagállamok általi végrehajtása és átültetése mellett, és „az egységes piacon belüli teljes és közvetlen végrehajtás érdekében végső megoldásként” „a jelenlegi belső piaci irányelv legfontosabb rendelkezéseinek rendeletként való újbóli beterjesztését” kéri mérlegelni. Mint már ismételten hangoztattuk, egyáltalán nem értünk egyet ezzel a javaslattal mint Európának szóló energetikai megoldással, és ezért a jelentés ellen szavaztunk.

Az államok gazdaságai és működése szempontjából stratégiai jelentőségű ágazatról van szó, és az államoknak energiapolitikájuk meghatározását illetően meg kell őrizniük szuverenitásukat.

Ezen túlmenően az elsődleges erőforrások tekintetében a behozataltól való függés, valamint a fogyasztói energiaárak növekedése, az energetikai infrastruktúrában történő tőkekivonással párosulva már leleplezte ennek a magánpiaci stratégiának a kudarcát. Csak az állami szektor képes garantálni az energiához való egyetemes hozzáférést, az azzal való hatékony gazdálkodást és a hatékonyságot, valamint a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentését.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabetta Gardini (PPE), írásban.(IT) Egyetértek az állásfoglalásra irányuló indítvány céljaival, amelyek egy egységes európai energiapiac létrehozása, az ellátásbiztonság, az energiahatékonyság, új, megújuló energiaforrások kifejlesztése és az energiahálózatok támogatása.

Teljes mértékben megerősítem azt a Bizottsághoz intézett kérést, hogy fogadjon el ambiciózus energiahatékonysági cselekvési tervet az EU energiafüggőségének csökkentése, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a munkahelyteremtés fokozása és az energiaárak emelkedéseinek ellensúlyozása érdekében.

Azt is biztosítani szükséges, hogy az integrált piac megfelelően működjön, egy megfelelő gáz- és villamosenergia-infrastruktúrarendszer létrehozásával. Hangsúlyozni kell azonban, hogy külön hangsúly került bizonyos projektekre, miközben kifejezetten nem tettek említést más projektekről, amelyek szintén európai érdekűek, és hozzájárulnak az energiabiztonság elérésének céljához. E cél elérése érdekében úgy vélem, hogy nemcsak bizonyos infrastruktúrával kapcsolatos munkálatokat kell támogatnunk, hanem semleges megközelítést kell alkalmaznunk az összes különféle projekttel kapcsolatban.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban.(FR) Az Európai Unió jelenleg fontos szereplő a nemzetközi energiapiacon. Az EU azonban nagyon kevés nyersanyaggal rendelkezik, ezért kénytelen nagy tömegben importálni. Ez az egyszerű tény kérdéseket vet fel az ellátásbiztonsággal és földrészünk nagyvilágtól való függőségével kapcsolatban. Ezek a kérdések sok éve komoly aggodalmat okoznak az Európai Unióban. Emiatt képviselőtársaimmal közösen egy olyan állásfoglalás elfogadása mellett szavaztam, amely felszólítja az Európai Uniót, hogy a jövőbeni ellátási problémák elkerülése érdekében diverzifikálja szállítóinak körét, és hozzon létre szigorúbb stratégiai megközelítést az ágazaton belül. Az állásfoglalás melletti szavazattal azt is hangsúlyozni kívántam, hogy az energiahatékonyságnak prioritást kell képeznie az Európai Unió számára. Valóban ebben látom a legjobb lehetőséget arra, hogy csökkentsük az EU energiafüggőségét, és emellett, ami még fontosabb, leküzdjük az éghajlatváltozást – ami mostanra sürgető kényszerré vált.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Egyetértettem ezzel a jelentéssel, és először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta első energiastratégiáért. A stratégia a fő kihívásokat tükrözi – ezek a szolidaritás az energia területén és az energiaellátás biztonsága. Először is, a tagállamoknak végre kell hajtaniuk az energia területén már elfogadott jogszabályokat. Másodszor egy egységes belső energiapiacot kell létrehozni, valamint létre kell hozni a megújuló energia piacát. Harmadszor, a transzeurópai energetikai infrastruktúrát javítani és korszerűsíteni kell. Az EU-nak ezért le kell küzdenie minden igazgatási és pénzügyi akadályt, és az uniós tagállamoknak egyeztetniük kell érdekeiket, és szolidaritásról kell tanúbizonyságot tenniük. Minden projektre ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk, legyen szó akár a Yamal-csővezetékről, akár az Északi Áramlat csővezetékről. Mint tudjuk, az EU olajat és gázt szállító országoktól való függősége nő. A kelet-európai tagállamok súlyos árat fizetnek a monopóliumért – nincs verseny, nem védik a fogyasztói jogokat, és lehetetlen egységes piacot létrehozni. Függünk a fosszilis tüzelőanyagoktól, amelyek forrásai kimerülőben vannak, és ezért különösen sürgős nemcsak a megújuló energia fejlesztése, hanem az energiahatékonyság növelésébe való befektetés is, hogy képesek legyünk mérsékelni az éghajlatváltozás hatásait is. A jelenlegi uniós energiapolitikának súlyos hiányossága, hogy nem irányítja az uniós forrásokat egy olyan területre, amely a recesszió ellenére is az európai kormányok és polgárok egyik legfontosabb prioritásának számít. Az energia területén a hangsúlyt a fogyasztóra és jogainak védelmére kell helyezni, és az EU-nak arra kell törekednie, hogy kedvező energiaárakat biztosítson a fogyasztók és a vállalkozások számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Karin Kadenbach (S&D), írásban.(DE) Üdvözlöm, hogy a Bizottság és a tagállamok e jelentés szerint gondoskodni fognak róla, hogy mind az új, mind a régi atomerőművekben a legmagasabb nemzetközi biztonsági szabványokat alkalmazzák. Jómagam is e rendelkezés mellett szavaztam. Szeretném azonban tisztázni, hogy végső célom továbbra is az atomenergia használatának megszüntetése. Noha át kell állnunk a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával történő energiatermelésről, nem az atomenergia jelenti az alternatívát. A lehetséges kockázat még mindig túl nagy, és még mindig megoldatlan a nukleáris hulladékok végleges tárolásának kérdése. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások előmozdítása az atomlobby jól ismert érve, amellyel ártalmatlan színben igyekeznek feltüntetni az atomenergiát. Az éghajlatváltozást azonban nem szabad az atomenergia terjedésének indokolására felhasználni.

 
  
MPphoto
 
 

  Jarosław Kalinowski (PPE), írásban.(PL) Az energiapolitika jelenleg az Európai Unió tevékenységének különösen fontos területe. Az Európai Unió intézményei számára prioritást kell képeznie az energiaválságok megelőzésének a szomszédos országokban és az energiabiztonság szavatolásának a tagállamokban. Különösen fontos az energiapolitika és a környezetvédelem közötti egyensúly biztosítása. Emiatt a lehető legnagyobb mértékben elő kell mozdítanunk a megújuló energiaforrások fokozott felhasználását. Ez nemcsak a káros anyagok kibocsátásának csökkentését teszi majd lehetővé, hanem hatékonyan korlátozhatja az uniós piac külföldi energiaellátástól való függőségét is.

Az energiabiztonság biztosítása érdekében, ami a tagállamok valamennyi polgára számára nagyon fontos, alapvető az Európai Unió és harmadik országok – különösen az Európát ellátó országok – közötti jó kapcsolatok előmozdítása. Ugyanígy nagyon fontos az olaj- és gázellátás diverzifikálása, hogy ne érintsék annyira érzékenyen az Európai Uniót a szomszédos országokban bekövetkező energiaválságok.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) A fenntartható európai energiastratégia alapvető előfeltétele az energiaellátás szavatolásának, és annak ezért az energiaellátás minden szempontjára ki kell terjednie. Az optimális energiaellátás a gazdaság virágzásához is fontos, mivel ez munkahelyeket biztosít és teremt. Örvendetesnek tartom, hogy a jelentés hangsúlyozza az uniós tagállamok biomassza-forrásainak potenciálját a második generációs bioüzemanyagok jelentős mennyiségben történő gyártása szempontjából. A következő néhány évben jelentősen csökkenteni kell a fosszilis energia felhasználását. A biomasszának jelentős szerep juthat az olaj és a gáz kiváltásában. A függetlenség és az ellátásbiztonság érdekében az energia területén is rendelkezésre kell állniuk a szükséges forrásoknak. A mezőgazdaság jelentősen hozzájárulhat az EU 2020 céljainak eléréséhez. Fel kell ismernünk a jövő jelzéseit, és be kell fektetnünk a megújuló energiaforrásokba és a zöld technológiákba. Támogatom a jelentésnek azokat a részeit, amelyek egy fenntartható energiapolitika kialakítását célzó intézkedéseket sürgetnek Európában, amely nemzetközi jelentőséggel bír.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), írásban.(IT) Az energiastratégiáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel építő jelleggel hozzájárul a témában folyó európai vitához, és iránymutatásokat állapít meg az európai energiapolitika jövőjére nézve. Mindannyian tudjuk, hogy az Európai Uniónak jelenleg számos kihívással kell szembenéznie, ahogyan azt is tudjuk, hogy egyre inkább függővé válik a külföldi energiabehozataltól. A Lisszaboni Szerződés volt az első lépés a tendencia megfordítására, mert erőteljes jogi keretet és jogalapot (194. cikk) biztosít az energiapolitikával kapcsolatos fellépéshez. Világos célkitűzéseket állapít meg, beleértve az egységes energiapiac működésének, az ellátásbiztonságnak és az energiahatékonyságnak a biztosítását, valamint az energiahálózatok és a megújuló energiaforrások támogatását. Ezért ez a dokumentum megítélésem szerint rendkívül fontos hozzájárulás a közös energiastratégia létrehozására és megvalósítására irányuló erőfeszítésekhez, amely erősítheti Európát az elkövetkező évtizedekben.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm az új európai energiastratégiáról szóló jelentést, amely úgy véli, hogy a jövőbeli stratégiáknak a Lisszaboni Szerződésben az egységes energiapiacra, az ellátásbiztonságra, az energiahatékonyságra, a takarékosságra és az energia új és megújuló formáinak fejlesztésére, valamint az energiahálózatok előtérbe helyezésére vonatkozó fő célkitűzések megvalósítására kell törekedniük; ezenkívül e stratégiának hozzá kell járulnia a valamennyi fogyasztó számára megfizethető energiaárakhoz, a megújuló energiának a fenntartható energiatermelés keretében való fokozásához, valamint az összekapcsolt, integrált és interoperábilis, intelligens energiahálózatok fejlesztéséhez, és az energiaimporttól való függés csökkenését és a hazai energiatermelés növekedését kell eredményezniük, ugyanakkor fenntartva a fokozott versenyképességet, az ipari növekedést és az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkenését.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban.(PT) A 2011–2020-as időszakra vonatkozó európai energiastratégia általános iránymutatásokat határoz meg, amelyek a nemrégiben meghatározott belső energiapiac megerősítésére törekszenek. Ez a jelentés erősíti a versenyképességet és a piaci eszközöket, anélkül azonban, hogy nagyra törő lenne a megújuló energiaforrásokat vagy a csökkentett energiafogyasztást illetően. Nem szentel kellő figyelmet a mikro-energiatermelésnek és az energiaellátás egyenlőségének sem. Végezetül, az európai energiabiztonságot a NATO-val való szoros együttműködéshez köti. A felsorolt és egyéb okok miatt a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Ez a jelentés egy óda az atomenergiához, a szén-dioxid-piachoz és a Desertec projekthez. Ráadásul a NATO-val való szoros együttműködés mellett érvel. Az ökológia és a béke általam képviselt elveivel összhangban e jelentés ellen szavazok.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A Bizottság által az európai energiapolitika tekintetében meghatározott három célkitűzés világos és ambiciózus: elmozdulás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerek irányába, az energiaellátás biztonságának biztosítása, valamint annak biztosítása, hogy erősödjön az EU versenyképessége és az energiaellátás valamennyi fogyasztó számára elérhető árak mellett. E célkitűzések megvalósításához nagyon erőteljes pénzügyi és emberi erőfeszítés szükséges.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), írásban.(FR) A Lisszaboni Szerződés erőteljes jogi keretet és erőteljes jogalapot – 194. cikk – biztosít az Európai Unió számára, hogy felléphessen az energiapolitika területén. Egy hosszú távra szóló elképzelésre és új energiastratégiára van szükség az éghajlati és energiacsomag ún. 20-20-20 célkitűzésének eléréséhez mostantól 2020-ig. Az Európai Uniónak bizonyítania kell, hogy rendelkezik szándékkal és ambícióval. Az Unió ma egyre jobban rászorul az energiabehozatalra. Ezért fontos az Európai Unió számára, hogy az energetikai szempontokat beépítse politikáiba és külső fellépéseibe. Ezen túlmenően ösztönöznünk kell a hosszú távú beruházásokat a Közösség területén. Az energiahatékonyságnak és az energiatakarékosságnak első helyen kell állnia a prioritások között, különösen egy energiahatékonysági cselekvési terv elfogadása és a megújuló energiákat előmozdító európai szintű ösztönző program révén.

Az Uniónak a kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket is bővítenie kell, amennyire csak lehetséges. Végezetül különös figyelmet kell fordítanunk az Európai Unió versenyképességére és az energia gazdaságos hozzáférhetőségére az európai ipar és a magánfogyasztók számára.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Jelentésében az előadó Európa energiaellátásának javításával foglalkozik, ami önmagában nagyon örvendetes. Úgy tűnik azonban, hogy ezt a célt az EU energiaágazat feletti befolyásának növelésével kívánják megvalósítani. Az energiapolitika országonként nagyon egyedi terület. Különösen az atomenergia és az energia megújuló formáinak felhasználását illetően távolról sincs egyetértés Európában.

Emiatt, és mivel úgy gondolom, hogy továbbra is magunknak kell tudnunk döntést hozni arról, hogyan szerezzük be energiánkat, meggyőződésem, hogy az energiapolitika olyan terület, amelyet az egyes tagállamokra kell bízni. Ezért az indítvány ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Kolarska-Bobińska asszony jelentése mellett szavaztam, mert tisztában vagyok azzal, hogy az Európa energetikai jövője felé vezető út jelenleg tele van akadályokkal és nehézségekkel, amelyekkel meg kell birkózni. A kihívások száma, amelyekkel Európa határozottan és elszántan szembe kíván nézni, nem kevés: az európai energiarendszer jelentős beruházásokat igényel egy nagyon érzékeny időszakban, amikor Európa még mindig a gazdasági válsággal van elfoglalva, amely számos ágazatot hátrányosan érintett. Tekintettel az EU jelenlegi helyzetére úgy érzem, itt az ideje új energiastratégiát elfogadni az éghajlat-változási csomagban megállapított célok (20-20-20) elérése érdekében. Hasznos lenne az EU energia- és éghajlati politikáira szánt uniós költségvetési források jobb felhasználása. Szintén érdekes stratégia lenne az energiahálózatok fejlesztését és korszerűsítését ösztönző eszközök létrehozása, amelyet támogatnék.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégiáról szóló parlamenti állásfoglalás (2010/2108(INI)) mellett szavaztam, mivel az előadóhoz hasonlóan jómagam is úgy vélem, hogy az energiával foglalkozó külön fejezet beépítésével a Lisszaboni Szerződés mostanra szilárd jogalapot biztosít a fenntarthatóságon, az ellátásbiztonságon, a hálózatok összekapcsolásán és a szolidaritáson alapuló energetikai kezdeményezések kialakításához.

E célból létfontosságú foglalkozni az energetikai jogszabályok késedelmes vagy hiányos végrehajtásának és az átfogó energiastratégiák hiányának problémájával, a Bizottság erőteljes vezetői szerepvállalása és a tagállamok elszántságának és támogatásának meggyőző demonstrációja mellett. Erre tekintettel „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című dokumentum az egyik első lépés az EU 2020 stratégia összefüggésében az átfogó uniós energiapolitika megvalósítása felé.

Szeretném kiemelni a következő pontokat, amelyek szerepelnek a javasolt uniós stratégiában: a korszerű, integrált hálózatok támogatásának biztosítása, az energiaellátás biztonságának szavatolása, az energetikai kutatás, fejlesztés és innováció előmozdítása, valamint a fogyasztók és a lakosság uniós energiapolitika középpontjába állítása.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) A Lisszaboni Szerződés világos célkitűzéseket határoz meg az energiapolitika tekintetében: az egységes belső energiapiac működésének biztosítása, ellátásbiztonság, energiahatékonyság és az energiahálózatok és a megújuló energiaforrások előmozdítása. Az EU-nak ezért egy új stratégiát kell elfogadnia az energiaágazat tekintetében, amely lehetővé teszi e célkitűzések elérését, az éghajlati csomag ún. 20-20-20 céljai mellett.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Képviselőcsoportunk végül a szénre mint tüzelőanyagra helyezett túlzott hangsúly miatt tartózkodott az erről az állásfoglalásról tartott szavazás során. Annak ellenére, hogy két fontos módosítás kiesett (a 32. és az 52. bekezdést illetően), az állásfoglalás tartalma képviselőcsoportunk számára továbbra is nehezen fogadható el.

 
  
MPphoto
 
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban.(PL) Kolarska-Bobińska asszony jelentése számos jelentős problémára hívja fel a figyelmet, amilyen például a harmonizált energiapolitika hiánya, amely figyelembe veszi az egyes tagállamok egyedi sajátosságait, valamint az energiaforrások harmadik országokból történő behozatalának szükségessége. Az előrejelzések szerint a nyersolajtól való függőség a jövőben még inkább megnő, ezért kell az energiastratégiának sok szemponttal és nemzetközi dimenzióval rendelkeznie, az Európai Unió keretein túlmutatóan. Tekintettel a tagállamok Oroszországhoz való földrajzi közelségére, az Európai Uniónak arra kellene törekednie, hogy a megfelelő feltételek mellett szorosabb együttműködést érjen el keleti szomszédjainkkal. Erőfeszítéseket kell tennünk a Lisszaboni Szerződés célkitűzéseinek elérése és következésképpen az egységes energiapiac megteremtése érdekében is, ezzel egyidejűleg garantálva az energiaellátás biztonságát. E szándékok megvalósításához be kell fektetni a hálózati infrastruktúrába, mert ez elősegítené a regionális energiapiacok integrációját és a páneurópai energiahálózatok korszerűsítését is. Mint Kolarska-Bobińska asszony helyesen javasolja, a világ minden tájáról érkező gáz szállítására alkalmas új terminálok építése lehetővé tenné új gázbehozatali források keresését, főleg az ebben az erőforrásban gazdag régiókban, így például Közép-Ázsiában. Az Európai Parlament elnöke, Jerzy Buzek, és az Európai Bizottság egykori vezetője, Jacques Delors, szintén pénzügyi segítség rendelkezésre bocsátását javasolták az infrastruktúra fejlesztése céljából, mert a korszerűsített és kibővített energiahálózat a következetes energiapolitika kiépítésének alapvető követelménye.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (S&D), írásban. – Az energiával kapcsolatos stratégiai megközelítés fenntartása az EU-n belül egyre alapvetőbbé válik, mivel az erőforrásokkal határidős tőzsdei ügylet módjára kereskednek, és a világ más tájának rezsimjei ezeket a szűkös erőforrásokat továbbra is saját irányukba térítik el. Miközben egyetértek azzal, hogy hatékony megoldást jelenthet az energiatakarékosság, ez csak a szükséges tágabb megközelítés egyik része lehet. Alapvető az energiatechnológiák, mint például a fúziós energia és a fenntartható energiaforrásokból álló keverékek fejlesztése. Ez azonban csak az energiabiztonság mint politika más nyugati ügynökségekkel, például a NATO-val közös támogatásával érhető el.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Teixeira (PPE), írásban.(PT) Az európai energiastratégia alapvető a Lisszaboni Szerződés keretében az új politikák megvalósítása érdekében. Mostanra szilárd jogi alapra épülhet a fenntarthatóságon, az energiaellátás biztonságán, a hálózatok összekapcsolásán és a szolidaritáson alapuló energetikai kezdeményezések elindítása. Egy, a Parlamentnek benyújtott strukturált terv célkitűzéseinek magukban kell foglalniuk az egységes energiapiac, valamint az energiaellátás biztonságának és hatékonyságának megvalósítását. Tény, hogy az európai helyzet, amellyel az energiaágazatnak szembe kell néznie, sok kihívást tartogat, most és a jövőben is. Az EU egyre fokozottabb mértékben függ az energiabehozataltól, és az EU-n belüli energiatermelés fokozott beruházást igényel, éppen egy olyan időszakban, amikor még mindig folyik a gazdasági válság következményeinek kezelése. Szeretném hangsúlyozni az energia megújuló formáiban rejlő lehetőségek jobb kihasználásának fontosságát, az uniós fogyasztók és a lakosság európai energiapolitika középpontjába állítása mellett. A fent említett okokból a dokumentum mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D), írásban. – Mivel az előrejelzés szerint 2030-ra az EU-ban az energia 70%-a importból fog származni, gyakran instabil régiókból, az EU-nak elsőbbségi kérdésként kell kezelnie az ellátásbiztonságot, és ez az állásfoglalás határozza meg az EU e függőség kezelését célzó stratégiáját. Az energiahatékonyságnak prioritásnak kell lennie az EU számára, különösen mivel ez a leghatékonyabb mód a fogyasztók költségeinek csökkentésére szerte az EU-ban. Az állásfoglalás arra is felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az összes jelenlegi jogszabály megfelelő betartását, beleértve az egységes energiapiacot, és ezenkívül megismétli a Parlamentnek az intelligens mérőeszközök elterjesztésére vonatkozó felhívását is, amelyek javíthatják a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatás minőségét, és lehetővé teszik számukra az általuk felhasznált energia mennyiségének jobb ellenőrzését.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0616/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak tevőlegesen hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a cancúni éghajlat-változási konferencia ígéretes és átlátható legyen, különösen ami az alkalmazkodásra, az erdészetre, az erőforrások hatékony felhasználására, a felügyeletre, a jelentéstételre és az ellenőrzésekre szánt forrásokat illeti.

Az EU-nak ezért hasonlóképpen meg kell könnyítenie a harmadik országokkal való szilárd politikai elkötelezettséget, olyan politikák kidolgozása révén, amelyekkel hatékony mechanizmusok építhetők ki az éghajlatváltozás terén való nemzetközi együttműködéshez az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményén belül és azon túl. Érdemes rámutatni a fejlett országok történelmi felelősségére is a visszafordíthatatlan éghajlatváltozás kialakulásáért, valamint a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok számára történő segítségnyújtásra vonatkozó kötelezettségükre az e változásokhoz való alkalmazkodás terén, beleértve a nemzeti alkalmazkodási cselekvési programok (NAPA) számára nyújtott pénzügyi támogatást, amelyek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás fontos eszközei, és ösztönzik a felelősségvállalást.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A cancúni éghajlat-változási csúcstalálkozót megelőző héten az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el a csúcstalálkozó célkitűzéseiről. A koppenhágai csúcstalálkozó kudarca, amelyhez annyi reményt fűztünk, még mindig él az emberek emlékezetében, és mindannyian reméljük, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi együttműködés előmozdítására kínálkozó következő esély nem bizonyul majd újabb elszalasztott lehetőségnek. Sajnos, nem hiszem, hogy a legutóbbi plenáris ülésen, csütörtökön elfogadott állásfoglalás különösebben hasznos lenne. Képviselőtársaim az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportban jómagammal együtt meg kívánták tartani az üvegházhatású gázok 2020-ig történő 20%-os csökkentésére vonatkozó célkitűzést, ami jó alappal szolgált volna az USA-val és Kínával folytatandó tárgyalásokhoz. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának azonban sikerült elérniük az irreális 30%-os cél elfogadását. Nem hinném, hogy ez a fajta egyoldalú megközelítés jó hír lenne a soron következő cancúni tárgyalások szempontjából, és véleményem szerint nagy kár, hogy végül elfogadták az állásfoglalást, amelyet elleneztem.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogattam ezt az állásfoglalást. A koppenhágai éghajlat-változási konferencián nem sikerült konkrét kötelezettségvállalásokat elérni. A későbbi, Németországban és Kínában folytatott tárgyalások sem jártak a várt eredménnyel, és ezért nagy reményeket fűzünk a cancúni konferenciához, ahol jelentős lépésekről kell megállapodni – a 2012 utáni időszakra vonatkozó átfogó nemzetközi megállapodás megkötése –, amelynek összhangban kell lennie a legfrissebb tudományos eredményekkel és azzal a szándékunkkal, hogy 2020-ig megállítjuk a légköri felmelegedést, 2050-ig pedig az 1990-es mértékekhez képest 2˚C-ra korlátozzuk a globális felmelegedést. Egyetértek az állásfoglalásban meghatározott állásponttal, miszerint az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia az éghajlatügyi tárgyalások során, és aktívan hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az éghajlattal foglalkozó cancúni konferencia eredményesebb legyen. Csak az Európai Unió hagyott jóvá kötelező érvényű éghajlatváltozás-csökkentési célokat, és még ambiciózusabb célokat kíván elfogadni. Ezért az EU-nak érdeke, hogy más országok is hasonló kötelezettségeket vállaljanak, mert ezen múlik az EU gazdasági növekedése és versenyképessége.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) Néhány nappal a cancúni éghajlat-változási konferencia előtt a Parlament által megszavazott közös állásfoglalás felszólítja az „az állam- és kormányfőket, hogy világszerte tegyenek tanúbizonyságot igazi politikai vezetői rátermettségükről és tárgyalókészségükről”. Konkrét és gyors intézkedésekre van szükségünk, mert a helyzet értékelése igen szigorú: a jelenlegi állás szerint nem várható, hogy kötelezettségvállalásaink minimálisra fogják csökkenteni az éghajlatváltozásból fakadó károkat. Röviden, kormányainknak többet kell tenniük, és ráadásul gyorsabban. Az Európai Uniónak hajtóerőként kell működnie a tárgyalások során, és egy közös hangon kell megszólalnia, hogy bizonyos súlya lehessen, amikor Kínával és az Egyesült Államokkal tárgyal. Ami a célkitűzéseket illeti, több ambíciót várunk. El kell fogadnunk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó – 2020-ra az 1990-es szinthez képest 30%-os csökkentést előíró – célkitűzést az EU-ban (16. bekezdés). Igaz ugyan, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet több éve az egyik legfontosabb politikai kihívásként határozzák meg, még nem tapasztaljuk a várt eredményeket. Például az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrások 20%-os arányával kapcsolatos 2020-as célkitűzéseket illetően a számok nem adják ki a megfelelő eredményt. Cancún egy lehetőség a javításra; ne szalasszuk el ismét.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania az éghajlat-változási tárgyalásokon, mivel helyre kell állítani az éghajlatváltozásról folytatott nemzetközi tárgyalásokba vetett bizalmat a koppenhágai éghajlat-változási konferencia csalódást keltő kimenetele után. Támogatom az Európai Parlamentnek azt a felhívását, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az erdőirtás megállítása érdekében, és azt a javaslatát, hogy hozzanak létre hatékony kibocsátáskereskedelmi rendszert. Hangsúlyozni szeretném, hogy fokoznunk kell az üvegházhatást okozó gázok természetes, a biológiai sokféleség megőrzését is elősegítő módon történő eltávolítását. Cancúnban remélhetőleg jelentős lépésekről születik majd megállapodás, amelyeknek összhangban kell lenniük a legfrissebb tudományos eredményekkel valamennyi nemzet, nép és ökológiai rendszer túlélésének védelme érdekében.

Nagyon fontos továbbá, hogy Cancúnban érdemi döntések szülessenek a finanszírozás, és különösen a finanszírozásban az addicionalitás foka, az alkalmazkodás, az erdészet, a technológiaátadás tekintetében, továbbá a nyomon követés, a jelentéstétel és az ellenőrzés terén. Szintén nagyon fontos a gyorsfinanszírozás megvalósítása során a teljes átláthatóság és erős politikai elkötelezettség biztosítása.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) A cancúni éghajlat-változási konferencia sikere létfontosságú az ENSZ égisze alatt zajló tárgyalási folyamat hitelessége szempontjából. Ezért kritikus jelentőségű, hogy konkrét kötelezettségvállalásokat és reális célkitűzéseket fogadjanak el. Elengedhetetlen, hogy megállapodás szülessen az olyan szempontokról, mint például az erdővédelmi politikák, a fejlődő országoknak történő technológiaátadás és a finanszírozás.

Ha nem sikerül globális megállapodást elérni, Európának akkor is nyitottnak kell maradnia, és mérlegelnie kell egy második kötelezettségvállalási időszakot a Kiotói Jegyzőkönyv alapján, de feltételeket kell szabnia, különös tekintettel a jegyzőkönyv környezetvédelmi sértetlenségére, a tiszta fejlesztési mechanizmus átalakítására és kötelezettségek vállalására a világ nagy kibocsátói, így például Kína és az USA részéről.

 
  
MPphoto
 
 

  Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban.(EL) A cancúni éghajlat-változási konferenciáról szóló állásfoglalás eredeti változata meglehetősen sokat változott, és tartalmát az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport által benyújtott módosítások beépítésével jelentősen felhígították. Mindazonáltal mellette szavaztam, mert megítélésem szerint sürgős szükség van a gyors és összehangolt, nemzetközi szintű fellépésre az éghajlatváltozás leküzdéséhez, és az állásfoglalás összességében még így is számos pozitív elemet tartalmaz, és jelentős hozzájárulás az EU részéről a cancúni konferenciához. A jelentés bírálja a konferenciára való felkészülés hiányát, hangsúlyozza a kibocsátások legalább 40%-os csökkentésének szükségességét, és felhívja az EU-t és a tagállamokat az éghajlati igazságosság elvének megvalósítására. Kiemeli emellett a fejlett országok történelmi felelősségét, és emlékeztet pénzügyi kötelezettségvállalásukra és a hivatalos fejlesztési támogatás célkitűzésére, amelynek kiinduló értéke a GNI 0,7%-a. A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma megőrzése áll a középpontban, és szintén elismerik az ivóvízhez való hozzáférés jogát és az erdők megőrzésének és az erdősítési politika kidolgozásának szükségességét. Végezetül az állásfoglalás helyesen mutat rá arra, hogy nem használják ki az energiatakarékosságban rejlő potenciált, és hangsúlyozza, hogy növelni kell az épületek és a közlekedés energiahatékonyságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) Az éghajlatváltozás globális jelentőségű probléma, és ezért közös válaszokat igényel. Az egyoldalú kötelezettségvállalás mindazonáltal pozitív jel, és ezért kívánatos, de nem elegendő.

Jóllehet az adatok megerősítik, hogy nem az EU fog a leginkább szenvedni a CO2 emelkedése miatt, ez azonban önmagában nem azt jelenti, hogy nem kell felelősséget éreznünk, többek között a múlt cselekményeiért. Ezért nem hátrálhatunk ki abból a kötelezettségvállalásunkból, hogy kézzelfoghatóan hozzájárulunk a kibocsátások csökkentéséhez, noha érdemes hangsúlyozni, hogy erőfeszítéseink alapvetően diplomáciai jellegűek.

Konszenzust kell kialakítanunk kiváltképpen bizonyos alapvető kérdésekben, majd ezeket a többi szereplővel közösen kezelnünk kell. Valóban nagyon csábító lehet potyautasként viselkedni, de ettől minden lehetséges módon el kell tántorítani; máskülönben hiábavalóak lesznek a költségek, amelyeket termelési rendszereink már elkezdtek fizetni – és ezt készséggel teszik, feltéve hogy eredményeket hoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Corina Creţu (S&D), írásban.(RO) Az ENSZ cancúni éghajlat-változási konferenciájáról szóló, 2010. november 25-i európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam, amelynek célja az éves felszíni középhőmérséklet-növekedés 2°C-ra való korlátozása („a 2°C-ra vonatkozó célkitűzés”). A 2°C-os cél elérésének sikertelensége különösen komoly következményekkel járhat. A fajok akár 40%-át a kihalás fenyegeti, emberek milliói kényszerülhetnek elhagyni lakóhelyüket az emelkedő tengerszint és a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válása miatt, csökkenni fognak a terméshozamok, emelkedni fognak az élelmiszerárak, a világ gazdasági termelése pedig legalább 3%-kal vissza fog esni. Az éghajlatváltozásra és hatására vonatkozó tudományos érvek teljesen nyilvánvalóak. Ezért rendkívül fontos egy olyan jogszabályi keretrendszer megteremtése, amely nyomon fogja követni ezeknek az intézkedéseknek a megfelelő végrehajtását.

 
  
MPphoto
 
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban.(RO) Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak meg kell határozniuk és végre kell hajtaniuk az „éghajlati igazságosság elvét”, és ezért egy igazságossági záradékot kell alkalmazni az éghajlatvédelem tárgyában a jövőben folytatandó nemzetközi tárgyalások során. Meggyőződésem, hogy a legnagyobb igazságtalanság akkor történne, ha a világ nem tudná korlátozni az éghajlatváltozást, mert különösen a szegény országokban élő szegény emberek szenvednének miatta.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE), írásban.(PT) Zömmel az e jelentésben ismertetett intézkedések és javaslatok mellett szavazok. A koppenhágai éghajlati konferencia csalódást keltő eredményét követően helyre kell állítani az éghajlatváltozásról folytatott nemzetközi tárgyalásokba vetett bizalmat. Még egyszer, az Európai Unió feladata, hogy vezető szerepet vállaljon az éghajlatváltozásról folytatott tárgyalások során, és aktív közreműködésével elérje, hogy a cancúni konferencia eredményesebb, átláthatóbb és merészebb kötelezettségvállalásokhoz vezessen.

Az is meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak éghajlati diplomáciai tevékenységeinek erősítésére kell törekednie, és igyekeznie kell elérni a harmadik országok szilárd politikai elkötelezettségét, olyan politikák kidolgozásával, amelyekkel hatékony mechanizmusok építhetők ki az éghajlatváltozás és a környezetvédelem terén való nemzetközi együttműködéshez. A merészebb és még inkább nagyra törő eredmények elérésére irányuló kísérlet során az is meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak a COP 16 tárgyalások utolsó szakaszában bizonyos rugalmasságot kell adnia fő tárgyalója számára, hogy reagálhasson a tárgyalások során kibontakozó fejleményekre.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) Az Európai Uniónak a cancúni éghajlat-változási konferencián egy hangon kell megszólalnia, és bizonyítania kell ambícióját és meggyőző erejét. Nem szabad megismételni a koppenhágai kudarcot. Konkrét és gyors intézkedésekre van szükségünk, mert a helyzet értékelése nagyon kemény: a jelenlegi állás szerint nem várható, hogy kötelezettségvállalásaink minimálisra fogják csökkenteni az éghajlatváltozásból fakadó károkat. Az Európai Uniónak kulcsszerepet kell betöltenie a tárgyalások során, egy hangon megszólalva, hogy érezhetővé tegye jelenlétét a Kínával és az USA-val folytatott tárgyalások során. A fő elérendő cél az EU üvegházhatású gázkibocsátásának 30%-os csökkentése 2020-ig az 1990-es mértékekhez képest. Azt is biztosítanunk kell, hogy az iparosodott országok, mint például az Egyesült Államok, kötelezettséget vállaljanak a fejlődő országok felé, segítve őket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az ahhoz való alkalmazkodásban, az erdőirtás, a sivatagosodás stb. leküzdésével. Itt az ideje annak, hogy kormányaink számba vegyék az előttünk álló éghajlati kihívásokat, és politikai egyetértés szülessen, amely lehetővé teszi egy tényleges globális politika megvalósítását az éghajlatváltozás leküzdésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Christine De Veyrac (PPE), írásban.(FR) Az Európai Unió már a francia elnökség alatt, 2008-ban elfogadta azt az ambiciózus célkitűzést, hogy 2020-ig 20%-kal csökkenti a CO2-kibocsátásokat. Máris nagyon nehéz elfogadtatni ezt a célkitűzést az éghajlatváltozásról folytatott nemzetközi tárgyalásokon részt vevő többi országgal. Nemzetközi megállapodás híján ez az európai célkitűzés a nemzetközi versenyképesség elvesztését is jelentheti a gazdaság egyes ágazataiban az európai vállalkozások számára.

Ezért a CO2-kibocsátások Európai Unióban történő csökkentésére vonatkozó új, 30%-os célkitűzés teljesen aránytalan, és ezért szavaztam ezen állásfoglalásra irányuló indítvány ellen. A Parlament által a mai napon elfogadott álláspont nem pozícionálja hitelesen az Európai Uniót, amikor annak partnereivel kell tárgyalnia, hogy a jövő heti cancúni konferencián megállapodást érjen el.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A cancúni éghajlat-változási konferenciáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy a Parlamentnek világos üzenetet kell küldenie, amely szerint a világ vezetőnek tanúbizonyságot kell tenniük politikai vezetői rátermettségükről a tárgyalások során, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében és a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott szint elérése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Függetlenül az éghajlatváltozás okairól és az arról való meggyőződésről folytatott vitától, hogy azt az emberi tevékenység okozta-e, és az emberi tevékenységgel visszafordítható-e, mostanra világos, hogy ennek a problémának az emberi élet rendkívül változatos területein igen komoly kihatásai vannak, és fennáll annak a veszélye, hogy globális szinten egyensúlyhiányokat fog okozni. Ezért nem mulaszthatjuk el szoros és aggályos nyomon követését. Az éghajlatváltozás a mozgatója különösen a tengerszint aggasztó megemelkedésének, a kényszerű migrációnak és a vízi útvonalakhoz és a termékeny földekhez való hozzáférésért folytatott küzdelemnek, mint Szudánban, szembe állítva egymással a nomád pásztorokat és a letelepedett gazdálkodókat. Az EU-nak aktívan részt kell vennie ebben a globális erőfeszítésben, és mindent meg kell tennie a probléma nyomon követése érdekében, tartós megoldásokra törekedve, amelyek ideális esetben alkalmasak lesznek a tudományos és technológiai haladásnak és a népek fejlődésének a környezeti minőséggel és a természet tiszteletben tartásával való összeegyeztetésére. A cancúni éghajlat-változási konferencia kiváló lehetőség e célkitűzés előmozdítására, ambiciózusabb célok meghatározása és a probléma leküzdésére vonatkozó szilárdabb és átfogóbb együttes kötelezettségvállalás elérése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) A cancúni éghajlat-változási konferencia tekintetében egy nemzetközi szankciórendszert is magában foglaló kötelező érvényű megállapodást támogatok. Világos, hogy egy ilyen megállapodásnak csak akkor van értelme, ha kötelező a fő globális kibocsátókra – az USA-ra, Kínára és Indiára – nézve. Az EU élen jár az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és arra kell ösztönözni, hogy építsen erre a vezető szerepre, nem feledkezve meg ugyanakkor azokról az óriási erőfeszítésekről, amelyeket iparágaink eddig is tettek az Európán belüli kötelező kibocsátáscsökkentésre reagálva. Meg kell jegyezni, hogy az EU a globális kibocsátások körülbelül 15%-áért felel, és a becslések szerint ez a százalékarány 2030-ra 10%-ra esik majd vissza, miközben az USA, Kína és India felel a globális kibocsátások feléért, és ez az arány egyre nő.

Emiatt nem tudok egyetérteni azzal, hogy az EU-nak egyoldalúan 30%-kal, nem pedig 20%-kal csökkentenie kell CO2-kibocsátásait, ha ehhez a másik oldalról nem csatlakoznak megfelelően más országok, nevezetesen az USA. Ez nem azt jelenti, hogy az EU törekvéseit vissza kell fogni. Ellenkezőleg, meggyőződésem, hogy még ha mások nem is tartanak velünk, nekünk versenyképességünk növelése érdekében továbbra is a tudományos kutatásra, a szén-dioxid-mentes energiaforrásokkal kapcsolatos technológiai innovációra, az energiahatékonyságra és a zöld munkahelyek teremtésére kell összpontosítanunk energiáinkat.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Ez az állásfoglalás megismétli az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián a Parlament által elfoglalt álláspont egyes hiányosságait, gyenge pontjait és hibáit, nem ismerve fel az annak látványos kudarca mögött meghúzódó okokat. A vita még mindig túlságosan is a kibocsátási célok körül forog, az ezek eléréséhez vezető lehetőségek helyett, ami az egész vitát hiteltelenné teszi. A piaci megközelítéshez ragaszkodnak, annak ellenére, hogy már bizonyságot nyert a piaci eszközök hatékonyságának hiánya és torz volta. Az állásfoglalásból hiányzik az úgynevezett rugalmassági mechanizmusok által bevezetett torzulások megvitatása, valamint ezek eltörlésének vagy átdolgozásának szükségessége. Nyilvánvaló félreértés áll fenn a „közös, de különböző felelősség” jelentését és komoly jelentőségét illetően, amikor egy szinten kezelik a világ történelmi szinten legjelentősebb szennyezőit, így például a legnagyobb globális egy főre jutó kibocsátásért felelős USA-t, amely ellenáll, és nem hajlandó komoly kötelezettséget vállalni kibocsátásainak csökkentésére, illetve a feltörekvő gazdaságokat, így például Kínát és Indiát, amelyek egy főre jutó kibocsátása egytizede, illetve egynegyede az USA-énak.

Ami az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak és annak mérséklésének a fejlődő országokbeli finanszírozását illeti, továbbra sem veszik figyelembe az ezekre az országokra nehezedő súlyos kényszereket, így például a legkevésbé fejlett országok óriási, méltánytalan külföldi adósságát. Az állásfoglalás általános tartalma az egyes pozitív elemek ellenére sem érdemes arra, hogy támogassuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlo Fidanza (PPE), írásban.(IT) A koppenhágai konferencia kudarca után reméljük, hogy végre előrelépünk. Üdvözlöm a cancúni éghajlat-változási konferenciáról szóló jelentést, különösen az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport módosításait, amelyek egy értelmes és pragmatikus elvet rögzítenek: az EU nem dönthet egyoldalúan a kibocsátáscsökkentési kvóták emeléséről a többi jelentős szereplő kézzelfogható kötelezettségvállalása nélkül.

Európának természetesen a továbbiakban is az üvegházhatású gázok kibocsátása elleni küzdelem élharcosának kell lennie, ezt azonban nem szabad egy olyan környezetvédelmi ideológia nevében tenni, amely nem követeli meg a közös felelősségvállalást, és Európa több százezer kis- és középvállalkozásának megbüntetéséhez vezet, különösen válság idején.

 
  
MPphoto
 
 

  Karl-Heinz Florenz (PPE), írásban.(DE) A cancúni éghajlat-változási konferenciáról (COP 16) szóló állásfoglalásra irányuló mai indítvány ellen szavaztam, mert elkötelezettnek érzem magam az éghajlatvédelem mellett, ami alatt reális éghajlatvédelmet értek, amely összekapcsolja a fenntarthatóságot a gazdasági fejlődéssel. Nagy lépés számomra, hogy egy olyan jelentés ellen szavazok, amelynek elkészítésében magam is jelentősen közreműködtem. Az állásfoglalásra irányuló indítvány azonban egy zöld vágyálom, amely túlzott és irreális célokat kerget. Sikerült egyes követeléseket elhárítanunk, így például az átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5°C-ra való korlátozását. Ha engedtünk volna ennek a követelésnek, akkor a következő tíz évben nullára kellett volna csökkentenünk kibocsátásunkat, és rövid vagy hosszú távon negatív kibocsátásra kellett volna törekednünk. Nem sikerült érvényre juttatnunk álláspontunkat az uniós kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások egyoldalú emelése tekintetében, annak ellenére, hogy ez jelenleg nem hasznos a tárgyalások szempontjából, és hogy hiányoznak az arra vonatkozó vizsgálatok, hogy a konkrét kibocsátáscsökkentést hogyan lehetne elérni. El kell kerülnünk az ilyen követeléseket, mivel hitelességünk elvesztését kockáztatjuk partnereink szemében világszerte, különösen azok szemében, akik még nem biztosak abban, hogy csatlakozzanak-e hozzánk. A hitelesség jelenleg a legfontosabb ütőkártyánk. Meggyőződésem, hogy az ennek biztosítására irányuló erőfeszítéseink során Európának egy hangon kell megszólalnia. Ezért támogatom a Tanácsot és a Bizottságot.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban.(FR) Elszállt a remény, amikor a koppenhágai csúcstalálkozón nem sikerült ambiciózus célokat kitűzni a globális felmelegedés leküzdésére. Az Európai Uniónak megingathatatlannak kell lennie elkötelezettségében az iránt, hogy meggyőző eredményt ér el a cancúni csúcstalálkozón. E célból a Parlament egy állásfoglalást fogadott el, amely az Európai Unió üvegházhatású gázkibocsátások 2020-ig történő csökkentésére vonatkozó célját 20%-ról 30%-ra igyekszik felemelni. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert úgy érzem, hogy nincs több elvesztegetni való időnk, és ha tovább késlekedünk és mellébeszélünk, el fogjuk szalasztani az esélyt. Az Európai Uniónak a nemzetközi közösség mozgatórugójaként kell működnie ahhoz, hogy igazi eredményt érhessünk el.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE), írásban.(FR) Az állásfoglalás végleges elfogadása ellen szavaztam.

A szavazásra bocsátott célkitűzések szembeszökően irreálisak.

A kibocsátáscsökkentésre vonatkozó, 2020-ig megvalósítandó 30%-os célkitűzés egyoldalú elfogadása az EU részéről súlyos következményekkel járna Franciaországban a versenyképesség és a munkahelyek szempontjából.

Túl sok a tárgyalásokra kiható bizonytalan tényező ahhoz, hogy az EU ilyen korlátozó célokat tűzhessen maga elé. Tavaly Európa beleesett abba a hibába, hogy azt hitte, elképzeléseit rákényszerítheti partnereire a koppenhágai csúcstalálkozó alatt. Ha az EU ismét elköveti ugyanezt a hibát, még az sem lesz kérdés, hogy egyáltalán a tárgyalóasztalhoz ülhet-e.

Csak akkor beszélhetünk majd 30%-ról, ha nemzetközi megállapodás születik erről a számról.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban.(FR) A cancúni éghajlat-változási konferenciáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert a koppenhágai csúcstalálkozó kudarca után az Európai Uniónak most minden eddiginél inkább egyesítenie kell erőit a nehéz célok kijelölése érdekében. A szöveg konkrétan az üvegházhatású gázkibocsátás 2020-ig történő, 30%-os csökkentésének célját határozza meg, hogy 2°C-ra korlátozzák a globális hőmérséklet-emelkedést. Az állásfoglalás realisztikus dokumentumként figyelembe veszi, hogy a tagállamokat „közös, de különböző felelősség” terheli, amely fejlettségüket és növekedésüket tükrözi. Emellett egy „éghajlat-változási alap” létrehozását is javasolja, amely felhasználható lenne szükség esetén finanszírozás biztosítására, elsőbbséget adva a rászoruló országoknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Romana Jordan Cizelj (PPE), írásban.(SL) Az állásfoglalás ellen szavaztam. Magyarázatom a következő: volt egyáltalán lehetőség annak összeszámlálására, hogy az Európai Parlamentben hány hang követelte, hogy az EU Cancúnban egy hangon szólaljon meg? A mai szavazás bizonyította, hogy a Parlament még mindig képtelen erre. Az EU egyik legfontosabb tárgyalási álláspontja az, hogy nem szabad egyoldalúan semmilyen új kötelezettséget vállalnunk. A Parlament ezt kis többséggel elutasította. Ezért szavaztam az állásfoglalás ellen. Remélem, hogy Hedegaard biztos úr tartani fogja magát azokhoz az álláspontokhoz, amelyekről korábban megállapodás született.

 
  
MPphoto
 
 

  Dan Jørgensen (S&D), írásban.(DA) A dán szociáldemokraták tartózkodtak a 40%-os csökkentési kötelezettségről történő szavazáskor. A szociáldemokraták elvileg támogatják a 40%-ot, de e konkrét szavazás során a 30% mint a gyakorlatban is elérhető eredmény támogatása mellett döntöttek. Ezt tükrözi a végső eredmény is.

 
  
MPphoto
 
 

  Karin Kadenbach (S&D), írásban.(DE) Sajnálatosnak tartom, hogy az éghajlat-változási konferenciáról szóló állásfoglalás keretében a pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális adóra vonatkozó felhívás, amely adó bevételét fel lehetne használni többek között az erdőirtás és a sivatagosodás elleni közdelemre, nem szerezte meg a többség támogatását az Európai Parlamentben. A konzervatív többség sajnos nem követte e kérdésben a szociáldemokraták ajánlásait. Örülök annak, hogy elfogadtuk a globális felmelegedés legalább 2°C-ra való korlátozására vonatkozó célt, anélkül, hogy a tárgyalások során kizártuk volna a hőmérséklet-emelkedés 1,5°C-ra való korlátozásának lehetőségét, hogy képesek legyünk gondoskodni valamennyi ország, nép és ökológiai rendszer túléléséről.

 
  
MPphoto
 
 

  Alan Kelly (S&D), írásban. – Az éghajlatváltozás egy tényleges és közvetlen kihívás, amellyel Európa országai szembesülnek. Létfontosságú, hogy gyorsan az egész világra kiterjedő döntés szülessen, amely segíthet megszüntetni az éghajlatváltozás legrosszabb következményeit. Ezért szeretnék előrelépést látni a cancúni konferencián.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely a Parlament álláspontját határozza meg a cancúni éghajlat-változási konferencia előtt. Hangsúlyozza, hogy Cancúnban jelentős lépésekről kell megállapodni annak érdekében, hogy megalapozzuk az utat a 2011-ben Dél-Afrikában megkötendő, a 2012 utáni időszakra vonatkozó átfogó nemzetközi megállapodáshoz, amelynek összhangban kell lennie a legfrissebb tudományos eredményekkel és legalább meg kell felelnie a 2°C-ra vonatkozó célkitűzésnek, nem sértve azonban az 1,5°C hőmérsékletnövekedési határra való áttérés lehetőségét, valamennyi ország, nép és ökológiai rendszer túlélése érdekében. Az állásfoglalás felszólítja az Európai Uniót, hogy ismét álljon az éghajlatügyi tárgyalások élésre, és vállaljon aktív szerepet abban, hogy a cancúni, éghajlattal foglalkozó konferencia eredményesebb és átláthatóbb legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  Mario Mauro (PPE), írásban.(IT) A Cancúnban, november 29-től december 11-ig tartandó éghajlat-változási konferencia előkészítéséről szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, alapvetően azért, mert világos, jól meghatározott közös állásponttal kell Mexikóba érkeznünk. Üdvözlöm az Európai Unió építő jellegű hozzáállását, amelynek részeként vállalja a Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszakának mérlegelését. Nem szabad azonban egyetlen centit sem távolodnia a kibocsátások tekintetében előterjesztett feltételektől. A nemzetközi közösség egyetlen szereplője sem gondolhatja soha, hogy magára hagyhatja Európát, abban a reményben, hogy az majd egyedül megoldja az egész világ problémáját.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) Ez az állásfoglalás a cochabambai találkozóhoz való hozzájárulásban hangoztatott számos elképzelést magáévá tesz. Örülök ennek, ugyanakkor csodálkozom, hogy a szöveg ezt sehol sem említi. A hozzájárulás javasolja az éghajlati igazságosság elvének meghatározását és alkalmazását, és – anélkül, hogy ezt kimondaná – elismeri, hogy az északi országoknak klímaadósságuk van a déli országokkal szemben. Az állásfoglalásban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén javasolt célkitűzések összhangban vannak az IPCC által megjelölt célkitűzésekkel.

Végre napirendre került a józan energiapolitika, jóllehet magát a szót a szöveg még nem használja. Ha a szöveg egyik fő csapásirányát nem a szennyezési jogok tőzsdéje – amelyet „szén-dioxid-piac”-nak neveznek – és nem egy „globális szénpiac” kialakítása alkotná, meg is tudtam volna szavazni.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A cancúni éghajlatváltozási konferenciát már megint nagy remények övezik. A legnagyobb felelősséget viselő országoknak tovább kell munkálkodniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése irányában. Ez a világon mindenütt aggodalomra okot adó probléma gyors megoldást igényel.

Az Európai Uniónak képesnek kell lennie vezető szerepet játszani az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A környezetet súlyosan szennyező országoknak, kezdve az Egyesült Államoktól egészen az úgynevezett feltörekvő országokig, ideértve Kínát is, fel kell vállalniuk a felelősségüket egy olyan küzdelemben, amely egyre kevesebb teret enged új lehetőségeknek. A tét az emberiség fenntartható jövője. Ha nem teszünk semmit, mégpedig idejében, akkor elérkezhetünk egy olyan pontig, ahonnét nincs többé visszaút.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) A közelgő cancúni klímakonferencián meg kell állapodni az üvegházhatású szén-dioxid gáz kibocsátására vonatkozó, világméretekben kötelező határértékekben, a Kiotói Jegyzőkönyv ugyanis 2012-ben lejár. Miközben az Európai Unió azon dolgozik, hogy a szén-dioxid-kibocsátást az évtized végére 20%-kal csökkentse, a Parlament 30%-os visszafogást irányoz elő. A mai napig nem sikerült teljesítenünk az éghajlatváltozással kapcsolatos céljainkat, s a helyzet attól nem fog javulni, hogy magasabb százalékot tűzünk ki a csökkentésre. Különösen akkor ez a helyzet, amikor a kibocsátáskereskedelem csak arra volt jó, hogy a kibocsátás egy részét máshová telepítsük.

Minket itt Európában nagyfokú környezettudatosság jellemez, ami egyes úgynevezett feltörekvő gazdaságokról nem mondható el. Gondoljunk csak Kínára vagy Indiára. A mai napig alkalmazott rendszert illetően meglehetősen szkeptikus vagyok. Kétségeim elsősorban abból táplálkoznak, hogy a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítása érdekében több atomerőművet kell építeni. Ami annyit tesz, hogy csöbörből vödörbe kerülnénk. Egy ilyen javaslatot egyszerűen nem tudok támogatni.

 
  
MPphoto
 
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban.(LT) Az éghajlatváltozás korunk egyik legsúlyosabb környezeti problémája, amely maga is számos természeti katasztrófa okozója. Valamikor elköteleztük magunkat a légkörbe kibocsátott üvegházhatású gázok visszafogására. Ám a jelek szerint lehet, hogy nem fogjuk elérni a kitűzött célokat. Másrészről pedig addig nem lehet célokat elérni, amíg a világ legnagyobb szennyezői nem csatlakoznak az EU-hoz. Felelőtlenség tehát még inkább nagyra törő célokat meghatározni addig, amíg a szerényebb célokat meg nem valósítottuk. Ezen túlmenően, ha nagyra törőbb célokat kezdünk el elérni, akkor fejjel megyünk a falnak: az Unió iparának ugyanis szigorúbb előírásoknak kell megfelelnie, ezért képtelen lesz egyenlő feltételekkel versenyezni olyan országok iparával, amelyek nem állítanak fel ennyire szigorú követelményeket. Ezért, jóllehet a nagyra törő célok kitűzése vezetővé tesz bennünket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, semmiképpen sem járul hozzá az EU azon céljához, hogy a világ legversenyképesebb térségévé váljék. Azért szavaztam le a végleges dokumentumot, mert jóllehet nincs kétségem afelől, hogy az EU mutathatja az éghajlatváltozás csökkentése felé vezető utat, s mindannyian ismerjük a természet iránti elkötelezettségségünket, a lehető leginkább valóság közeli célokat kell kitűznünk, és következetesen kell haladnunk ezek megvalósítása felé.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) Az, hogy az európai gazdaságnak a válság okán vissza kellett fognia a termelését, és ez a kibocsátási szintek csökkenéséhez vezetett, nem érv a szén-dioxid-kibocsátás 30%-os csökkentése mellett, amelyre Connie Hedegaard éghajlat-politikai biztos felhív, pont most, amikor a gazdasági válság következtében könnyedén elérhetjük a 20%-os csökkenést. Az éghajlat védelme azonban csak a világméretű megvalósítás szintjén lehet sikeres. Vajmi kevés értelme van Unió-szerte csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, ha ezzel egyidejűleg az éghajlatra káros vállalkozások máshová települnek, a fejlett ipari országokból származó veszélyes hulladék pedig átkerül a fejlődő országokba. Az uniós korlátozó intézkedések másrészt visszafogják gazdaságunkat, és hátráltatják gazdasági társaságainkat a nemzetközi versenyben. „Igent” kell tehát mondanunk az éghajlat védelmére, de nem gazdasági társaságaink rovására, és akkor nem, ha az intézkedéseket egyedül csak mi foganatosítjuk. Ezért szavaztam az állásfoglalásra irányuló indítvány ellen.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Azért szavaztam a cancúni éghajlatváltozási konferenciáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett, hogy egy nemzetközi jelentőségű konferencián Európa kifejezhesse az éghajlatváltozásra vonatkozó megállapodások iránti támogatását. Az Európai Parlament reméli, hogy az állam- és kormányfők kiemelt prioritásként kezelik majd a kérdést, és olyan különleges intézkedésekben állapodnak meg, amelyekben a Kiotói Jegyzőkönyv iránti elkötelezettségünk hangsúlyozásával az EU maga is vezető szerepet játszhat. A globális felmelegedés mára tudományosan bebizonyított tény, ezért a célnak annak kell lennie, hogy az üvegházhatású gázok világméretű kibocsátását legkésőbb 2015-ig szinten tartsuk, 2050-ig pedig felére szorítsuk le. A hőmérséklet emelkedését így tudjuk majd 2ºC alatt tartani, s ezzel országokat, népességeket és ökoszisztémákat megmenteni.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A cancúni éghajlatváltozási konferencia (COP16) döntő jelentőségű minden európai, és a bolygón élő valamennyi ember számára. Ezen a téren valamennyi politikai szereplőtől felelősségteljes és ambiciózus politikát várunk el. Az Európai Uniónak kulcsszerepe van, és az éghajlatváltozási törekvések élére kell állnia.

Erre tekintettel szavaztam a parlamenti állásfoglalás ellen, mivel meglátásom szerint a szövegben megfogalmazott célok nem eléggé nagyra törők. A legutóbbi tudományos eredmények fényében ugyanis nem tudom elfogadni azt, hogy Dél-Afrikában a 2012 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli átfogó nemzetközi megállapodásban 1,5°C feletti cél kerüljön meghatározásra. A kibocsátáscsökkentésre vonatkozó kötelezettségvállalásokat illetően: a hőmérséklet emelkedésének szintén 1,5°C alatt kell maradnia, ami azt igényli, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátási szintjének világméretekben legkésőbb 2015-ben kell tetőznie, 2050-re pedig az 1990-es szinthez viszonyítva legalább 50%-kal vissza kell szorulnia, majd ezen időpont után tovább kell csökkennie.

Nem puszta százalékokról van itt szó, hanem olyan célokról, amelyekről tudományosan bizonyított, hogy lehetségesek és létfontosságúak annak érdekében, hogy megálljt és hátraarcot parancsoljunk a bolygónk biológiai sokfélesége jelentős részének elpusztításához vezető úton.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) Az állásfoglalás mellett szavaztam, ugyanis szilárd meggyőződésem, hogy Cancúnban idén eltérő eredményt fogunk elérni. Az októberi nagoyai kedvező fejleményekből, valamint a 2009. évi negatív koppenhágai tapasztalatokból okulva úgy vélem, hogy az EU most egyhangúan fog fellépni. Megbízatása alapján az Európai Uniónak, és a tagállamoknak szintén, továbbra is építő szerepet kell játszaniuk világszinten egy jogilag kötelező Kiotó utáni megállapodás tető alá hozása érdekében. A nem kormányzati szervezeteket és a civil társadalmat teljes mértékben be kell vonni ebbe a megállapodásba azért, hogy a megállapodás rendesen végre legyen hajtva, és fokozottabb átláthatóságot érjünk el. Ezért üdvözlöm, hogy a civil társadalom 5 000 tagja regisztrálta magát a COP16 ülésein való részvételre.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), írásban.(PT) Azért szavaztam meg ezt az állásfoglalást, mert meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak meg kell mutatnia erőteljes elkötelezettségét és elszántságát az éghajlatváltozás és az éghajlatváltozás hatásainak tompítását lehetővé tévő megoldások megtalálására irányuló globális erőfeszítések összefüggésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédérique Ries (ALDE), írásban.(FR) Szögezzük le rögtön, hogy a cancúni éghajlatváltozási konferencia nem lesz sikertörténet. A pesszimizmusra pedig az okot az szolgáltatja, hogy az elmúlt hónapokban a legfőbb szereplők, élükön az Egyesült Államokkal és Kínával, nem nyilvánították ki ténylegesen az akaratukat, márpedig ezen szereplők nélkül számszerűsített és kötelezően betartandó megállapodás nem elképzelhető. Mindemellett nem biztos, hogy Cancún Koppenhága másodkiadása lesz, és ugyanolyan csalódást fog okozni a polgároknak. A ma délben elfogadott állásfoglalásában az Európai Parlament emlékeztetett arra, hogy a valamennyi nemzet, nép és ökoszisztéma fennmaradásának biztosításához a hőmérséklet legfeljebb 1,5°C-os emelkedésének célkitűzését kell megcélozni. Ez a jövő nemzedékei iránt vállalt felelősség kérdése. Az állásfoglalás emlékeztet: ha az Európai Unió hiteles akar lenni, nemcsak be kell tartania az arra vonatkozó kötelezettségvállalásait, hogy a 2010 és 2012 közötti időszakban 30 milliárd dollárral segíti a legszegényebb országokat, hanem a bolygó megmentésére irányuló kreativitásáról is tanúbizonyságot kell tennie. És újabb finanszírozási forrásokról is kell gondoskodnia: gondolok a pénzügyi tranzakciók megadóztatására, a kereskedelemre kivetendő nemzetközi adókra, a kibocsátások nemzeti megadóztatására, a repülőjegyekből befolyó hozzájárulásokra: mindmegannyi lehetséges megoldás, amelyeket 292 európai képviselővel együtt támogattam.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. − Az ENVI-állásfoglalás elfogadására meglehetősen szűk többséggel került sor (a végső szavazás eredménye: 292/274/38), a következő változtatásokkal/megjegyzésekkel: a „ne sértsék az 1,5°C hőmérséklethatárra való áttérés lehetőségét” kitétel szűk többséggel törlésre került (a 14. és 18. módosítás szavazati aránya: 307/304/xx); törlésre került az a kifejezett megjegyzés, hogy a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF), valamint a kibocsátható mennyiségi egység (AAU) tekintetében meglévő joghézagok lenullázhatják az I. melléklet valamennyi célkitűzését (16. módosítás: szavazati arány: 316/301/xx), ám megmaradtak az I. melléklet más, a kibocsátások csökkentésének megvalósítására kialakított, erőteljes szabályokat követelő bekezdései. Nem ellenőriztem elektronikusan, de úgy hírlik, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye negyedik tudományos értékelő jelentését (UNFCCC 4AR) és a 40%-ot megismétlő bekezdést leszavazták (jóllehet egy másik, ugyanerre a bekezdésre vonatkozó szavazás során a tudósok által a +2°C-hoz megkövetelt 40%-ra vonatkozó rész megmaradt). Az „Európai Unió jövőbeli gazdasági növekedése érdekében az Unió számára az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó – 2020-ra az 1990-es szinthez képest 30%-os csökkentést előíró – célkitűzés elfogadásának szükségességét” megismétlő bekezdés megmaradt (az Európai Néppárt 20. módosítója 298/316/xx szavazati aránnyal elutasításra került). Mindent összevéve ez egy jó állásfoglalás, amely a Kiotói Jegyzőkönyvre vonatkozó számos jó üzenetet, az ellentételezéseket érintő korlátokat, a LULUCF és AAU-joghézagokra vonatkozó bírálatokat tartalmaz, és erőteljes nyelvezetet használ a fejlett ipari országok történelmi felelősségével, valamint a fejlődő országok éghajlatváltozási erőfeszítéseinek finanszírozásának szükségességével kapcsolatosan.

 
  
MPphoto
 
 

  Peter Skinner (S&D), írásban. – Ahogy haladunk a konferencia felé, egyértelművé válik, hogy az EU számára valódi esély nyílik arra, hogy pozitív módon járuljon hozzá a cancúni konferencia sikeréhez. A bizottság elnökét, Jo Leinent hallván meggyőződésem, hogy a konferencia döntő mozzanataként többoldalú nemzetközi megállapodásra csak akkor kerülhet sor, ha sikerül eloszlatni a BRIC-országok gyanakvását. A konferencián ugyancsak elő kell mozdítani sok országnak arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy hozzájárul a fejlődő országok megsegítéséhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Alf Svensson (PPE), írásban.(SV) Az Európai Parlament tegnapi szavazása során megszavaztam a cancúni éghajlatváltozási konferenciáról (COP16) szóló állásfoglalásra irányuló indítványt. Ennek az oka pedig az, hogy az állásfoglalás egy rendkívül fontos témával foglalkozik: azzal, hogy az EU-nak politikai éleslátásról tanúságot téve a klímatárgyalások élére kell állnia. Az éghajlatváltozás különösen súlyosan érinti a fejlődő országokat, a világ vezetőinek ezért minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy a klímatárgyalások ne veszélyeztessék a millenniumi fejlesztési célokat. Ugyanakkor külön szeretném hangsúlyozni, hogy az állásfoglalás azon szöveghelye ellen szavaztam, amely sürgeti az Európai Uniót, hogy a tárgyalások folyamán javasolja a pénzügyi tranzakciók 0,01%-os megadóztatását. Egy ilyen adónem bevezetése nem jó irány, és nem fogja segíteni a fejlődő országokat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0675/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Nyugat-Szaharában a közelmúltban ismét súlyos incidensek történtek. E területet, amely 1976-ig spanyol igazgatás alatt állott, továbbra is a marokkói hatóságok és a függetlenségi mozgalom közötti súlyos feszültségek jellemzik. Amikor a spanyolok kivonultak a térségből, az Atlanti-óceán, Mauritánia és Marokkó déli része közt elterülő Nyugat-Szaharán Mauritánia és Marokkó osztozott. A 2010. október 24-i tragédia nyomán egyes képviselőtársaim által javasolt állásfoglalás a történtek hevében született, pedig ilyen esetekben nélkülözhetetlen bizonyos mértékű távolságtartás. Ezért döntöttem úgy, hogy a szövegről szóló szavazás során tartózkodom, és szorosan figyelemmel kísérem a folyamatban lévő vizsgálatot.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogatom az állásfoglalást. Nyugat-Szahara gyarmatosítás alóli felszabadulásának folyamata több mint 30 év elteltével még mindig nem zárult le. Az ottani emberi jogi helyzet, a menekülttáborban elkövetett erőszakos cselekmények, a folyamatban lévő konfliktus és ennek az egész térségre gyakorolt hatása aggodalomra adnak okot. Osztom az állásfoglalásban a sajtószabadság és a tájékoztatás szabadsága elleni, számos európai újságírót is ért támadások miatt kifejezett aggodalmat. Az ENSZ égisze alatt ezért független nemzetközi vizsgálatot kell folytatni a civilek halálának és eltűnésének feltárására. Szintén fontos egy emberi jogi monitorozási mechanizmus felállítása, az emberi jogi aktivisták szabadon engedése, a sajtó, a független megfigyelők és a humanitárius szervezetek számára pedig szabad bejárás biztosítása Nyugat-Szaharába.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Támogatom a nyugat-szaharai kérdéssel foglalkozó ENSZ vizsgálatot, valamint az ENSZ azon álláspontját, amely szerint Marokkónak a sajtó, a független megfigyelők és a humanitárius szervezetek számára szabad bejárást kell biztosítania ebbe a térségbe. Tudatában vagyok annak, hogy Marokkó az Európai Unió stratégiai partnere a radikális iszlám fundamentalizmus elleni küzdelemben.

Ugyanakkor nem fogadom el a marokkói hatóságoknak a nyugat-szaharai Gdeim Izyk sátortáborban november 8-án lezajlott súlyos, erőszakos incidensekhez való hozzáállását, amelyek során máig ismeretlen számú áldozat vesztette az életét. Örülök, hogy egy olyan intézmény tagja lehetek, mint a Parlament, amelynek egyik alapelve az emberi jogok védelme és előmozdítása. Erre figyelemmel elismerem, hogy fel kell hívni az ENSZ testületeit arra, hogy tegyenek javaslatot egy, a nyugat-szaharai emberi jogok alakulását nyomon követő mechanizmus létrehozására. Gratulálok az ENSZ főtitkárának, valamint személyes különmegbízottjának egy olyan igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldásra irányuló erőfeszítéseihez, amely lehetővé teszi a nyugat-szaharai nép önrendelkezésének kivívását.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A nyugat-szaharai helyzet több mint 30 éve húzódik, ám megoldás még nem körvonalazódik. Az izraeli-palesztin konfliktussal és a ciprusi viszállyal együtt ez a konfliktus egy sor olyan, időben elhúzódó esethez tartozik, amelyek megoldása nehéznek bizonyul. A párbeszéd csatornáinak megnyitására irányuló néhány egyéni, üdvözlendő kezdeményezés ellenére ma egyértelműnek látszik, hogy a szembenálló feleknek még nem sikerült konkrét lépéseket tenniük a viszály tárgyalásos megoldása felé. A Gdeim Izyk sátortáborban történt közelmúltbeli összecsapások híre számottevő aggodalomra ad okot a nyugat-szaharai lakosság emberi jogainak a marokkói hatóságok általi tiszteletben tartása vonatkozásában, és a viszály megdöbbentő fellángolására utal. Remélem, hogy lesz végleges megoldás a problémára, és a felek érdekeinek összeegyeztetése érdekében a konfliktusra politikai és adminisztratív megoldást lehet majd találni.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban.(PT) Örülünk, hogy a Parlament erőteljesen elítélte a nyugat-szaharai Gdeim Izyk sátortáborban november 8-án lezajlott erőszakos cselekményeket, amelyek során ismeretlen számú áldozat vesztette életét.

Reméljük, hogy a Bizottság és a Tanács követelni fogja az itt javasolt intézkedéseket, és hangsúlyozni fogja, hogy az ENSZ szerveinek javaslatot kell tenniük a nyugat-szaharai emberi jogok alakulását nyomon követő mechanizmus létrehozására, és követelniük kell a már elfogadott ENSZ határozatok betartását, ideértve a nyugat-szaharai lakosság önrendelkezési jogát is.

Az állásfoglalás megfogalmazása szerint „az ENSZ lenne a legmegfelelőbb szerv egy független nemzetközi vizsgálat lefolytatására, amelynek célja az események, a halálesetek és az emberek eltűnése körülményeinek a tisztázása.”

A sajtószabadság és a tájékoztatás szabadsága elleni, számos európai újságírót is ért támadások szintén sajnálatos események, ezért a Marokkói Királyságot sürgetni kell, hogy a sajtó, a független megfigyelők és a humanitárius szervezetek számára tegye lehetővé a szabad bejárást Nyugat-Szaharába, és tegye lehetővé a térségben való szabad mozgásukat.

Végezetül szeretnénk kiemelni a tindufi térségben élő szaharai menekülteknek nyújtandó humanitárius segély fokozott finanszírozásának és végrehajtásának a fontosságát: a menekültek száma 90 000 és 165 000 közé tehető, a humanitárius segítségnyújtás célja a menekültek alapvető élelmiszer-, víz- lakhatási és egészségügyi szükségleteinek kielégítése, valamint lakáskörülményeik javítása.

 
  
MPphoto
 
 

  Lorenzo Fontana (EFD), írásban.(IT) A népek önrendelkezése az Északi Liga számára mindig is kiemelt jelentőséggel bírt. Ma egy olyan állásfoglalásra irányuló indítványról szavazunk, amelynek célja a nyugat-szaharai lakosság emberi jogai tiszteletben tartásának és elfogadható társadalmi-gazdasági körülményeknek a szavatolása. Elítéljük a marokkói kormány erőszakos és indokolatlan reagálását, amellyel egy békés és demokratikus tiltakozó megmozdulást fojtott vérbe. Felszólítjuk tehát a Bizottságot és a Tanácsot, hogy függessze fel az EU és Marokkó közötti társulási megállapodásra irányuló tárgyalásokat. Az ezen alapfeltételekre épülő állásfoglalást teljes mértékben támogatom.

 
  
MPphoto
 
 

  Richard Howitt (S&D), írásban. – Felettébb örültem, amikor az S&D képviselőcsoport nevében társszerzője lehettem a Nyugat-Szaharáról szóló parlamenti állásfoglalásnak. Megdöbbenésemet fejezem ki a fölött, hogy a hatóságok erőszakosan elfojtották a nyugat-szaharai tiltakozásokat, és osztom a szaharai lakosság emberi jogait védelmezők biztonságára vonatkozó, ezen állásfoglalásban kifejezett félelmeket. A nyugat-szahari helyzet a gyarmatosítás felszámolásának egyik utolsó maradványa, és 30 év elteltével orvosolni kell. Üdvözlöm, hogy az állásfoglalás az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival teljes összhangban lévő igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldásra szólít fel, és újfent szeretnék csatlakozni azon ENSZ állásponthoz, amely népszavazás megtartását sürgeti a térségben.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Megszavaztam a nyugat-szaharai áldatlan állapotokról szóló állásfoglalást. Megdöbbentem a Gdeim Izyk táborban és az El-Aaiún városában történt erőszakos cselekmények hallatán, valamint az erőszak alkalmazásán, amely éppen a Nyugat-Szahara státuszáról folytatott new yorki nem hivatalos tárgyalások harmadik fordulójának a nyitónapján következett be. Sajnálatomat fejezem ki az emberi áldozatokért, és részvétemet nyilvánítom a meggyilkolt, megsebesült és eltűnt emberek családjainak, s egyúttal sürgetem, hogy az ENSZ égisze alatt független és átlátható vizsgálóbizottság álljon fel, amelynek megbízatása a fent említett események előidézésében a különböző felek által viselt felelősségnek, valamint az elszenvedett sérelmeknek a megállapítása lenne. Azt is furcsállom, hogy európai parlamenti képviselőktől és újságíróktól megtagadták a Nyugat-Szaharába való bejutást, ezért felszólítom a marokkói hatóságokat, hogy engedjék be a sajtót és a nem kormányzati szervezeteket a térségbe.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A nyugat-szaharai helyzet igen aggasztó, ezért a Parlamentnek világos jelzést kell adnia, hogy elítéli az ott történteket. Mindkét oldalról megálljt kell parancsolni az erőszakos cselekményeknek, és át kell engedni a terepet a jóhiszemű, átlátható párbeszédnek, amely véget vetne egy már eddig is túl sok áldozatot követelő, és még mindig jelentős számú embercsoportokat lakóhelyük elhagyására és menekültlétre kényszerítő viszálynak. Az EU-nak továbbra is erőfeszítéseket kell tennie a menekültek humanitárius segélyezésére azért, hogy ezeknek az embereknek meglegyenek a túléléshez szükséges alapvető feltételeik.

 
  
MPphoto
 
 

  Willy Meyer (GUE/NGL), írásban.(ES) Azért szavaztam meg az állásfoglalást, mert messze hangzó, világos üzenetet küld, amely megerősíti a szaharai lakosság önrendelkezési jogát, és elítéli a marokkói kormány által elkövetett kegyetlenkedéseket. Pozitív lépés ez, mert elítéli a szaharai Méltóság tábor felszámolását, a fiatal Nadzsm el Gareh meggyilkolását, valamint a megszálló erők által Nyugat-Szaharára kényszerített hírzárlatot, amely megakadályozza újságíróknak, nem kormányzati szervezeteknek és választott tisztségviselőknek a területre történő belépését. Jóllehet képviselőcsoportom kérte, hogy a második záradék megsértése miatt az EU és Marokkó közötti társulási megállapodás befagyasztását, mégis támogattam ezt az állásfoglalást, mert az Egyesült Nemzetek Szervezete által irányított nemzetközi vizsgálatot követel, felszólítja Marokkót, hogy „tartsa tiszteletben a nyugat-szaharai természeti erőforrások kiaknázására vonatkozó nemzetközi jogot”, valamint „kiemeli, hogy fel kell szólítani az ENSZ testületeit, hogy tegyenek javaslatot a nyugat-szaharai emberi jogi helyzet nyomon követésére szolgáló mechanizmus felállítására”. Mindezek miatt, bár jobban szerettem volna egy határozottabb és világosabb elítélő nyilatkozatot, az állásfoglalás mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Tisztelt képviselőtársaim, az ok, amely miatt megszavaztam a jelenlegi nyugat-szaharai helyzetről szóló állásfoglalást, az ezen problémának a térség stabilitására gyakorolt nyilvánvaló következményei miatt mindig is kinyilvánított elkötelezettségben keresendő, különös tekintettel mindenekelőtt arra, amivé a Marokkó és a Polisario Front között Nyugat-Szahara kapcsán kirobbant konfliktus fejlődött.

Marokkót több alkalommal egyértelműen felszólították arra, hogy tartson fenn előfeltételek nélküli, nyílt és rugalmas párbeszédet az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt zajló béketárgyalásokon teendő apró, ám számottevő előrelépések érdekében. Én személyesen mindig is támogattam az ENSZ és különmegbízottja, Christopher Ross erőfeszítéseit a két fél közötti kétoldalú politikai, kompromisszumos és fenntartható tárgyalások folytatására.

Számos uniós országban, közöttük Olaszországban is, a közvélemény nagy része érzékenyen reagál a szaharai népek életkörülményeinek alakulására, és különösen megérti a marokkói álláspontot és szempontokat. Az Unió és különösen a földközi-tenger melléki országok mindig is élen jártak a szaharai lakosságot célzó humanitárius segítségnyújtásban, hiszen az ilyen problémás viszonyok között élő emberek iránti szolidaritás elve alapvető fontosságú.

Szavazatomat azzal a céllal adtam le, hogy az együttműködés és a párbeszéd iránti kölcsönös elkötelezettségen keresztül fokozatosan javuljon a jelenlegi helyzet.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Azért támogattam az állásfoglalást, mert meggyőződésem, hogy az emberi jogokért való küzdelem döntő jelentőségű. Nyugat-szaharai beszámolók szerint a rendőrség több alkalommal erőszakosan lépett fel, amikor az El-Aaiún városa melletti táborban polgárok békésen tiltakoztak a társadalmi, politikai és gazdasági helyzet, valamint az életkörülményeik ellen. A tábor kiürítéséhez a rendőri erők könnygázt és gumibotokat vetettek be a tiltakozók ellen.

Ez több, mint egy szomszédos országgal szemben fennálló politikai viszály. Az emberi jogok megsértésével állunk szemben, amelyet kivétel nélkül mindannyiunknak el kell ítélnünk, ezért szavazok az állásfoglalás mellett, és csatlakozom azon képviselőtársaimhoz, akik nyomatékosan nyugalomra és mindenfajta erőszakos cselekménytől való tartózkodásra szólítják fel a feleket.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Miután a marokkói rezsim több ízben megkísérelte megakadályozni, hogy a Parlament véleményt nyilvánítson a nyugat-szaharai emberi jogi helyzetről, üdvözölnünk kell, hogy a marokkói lobbi most kudarcot vallott. A folyamatos marokkói beavatkozást elfogadhatatlannak tartom. Az állásfoglalás szövege ugyanígy csupán kompromisszum a nagyon eltérő elemzésekre épülő álláspontok között. Ezért le kívánom szögezni, hogy képviselőcsoportom a szaharai lakosság mellett áll, és különösen elítéljük a Gdeim Izyk sátortábor felszámolásának provokatív és felelőtlen módját. A támadókat, a kínzások és mészárlások elkövetőit nem kezelhetjük ugyanúgy, mint azokat, akik saját magukat igyekeznek megvédeni. Független vizsgálatra van szükség, valamint arra, hogy a média munkatársai és a tájékoztatásért felelős személyek szabadon bejuthassanak a térségbe, és szabadon mozoghassanak ott. Az Uniónak, s főként Spanyolországnak és Franciaországnak fel kell vállalnia történelmi felelősségét, és – még az EU és a Marokkói Királyság között fennálló számos kereskedelmi megállapodás és különleges kapcsolatok befagyasztása árán is – követelnie kell, hogy Marokkó lazítson korlátozó és hajthatatlan hozzáállásán, valamint mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a önrendelkezésről tartandó, számos ENSZ-határozatban említett népszavazás megvalósuljon.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE), írásban.(FR) A nyugat-szaharai Gdeim Izyk sátortábor felszámolása során és az El-Aaiún városában bekövetkezett erőszakos események súlyosan esnek a latba, és határozottan elítélendők. Az Európai Parlament jogosan aggódik a térségben tapasztalt helyzet romlása miatt. Miként az ENSZ emlékeztetett rá, a viszálykodóknak meg kell egyezniük, és olyan realista, igazságos, tartós, valamint kölcsönösen elfogadható politikai megoldást kell kialakítaniuk, amely megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozatainak. Sajnálom azonban, hogy a szöveg megfogalmazására azt megelőzően került sor, hogy a Parlamentnek a tragédiához vezető körülményekkel, s főként az áldozatok pontos számával kapcsolatban kézzelfogható tények és pontos adatok álltak volna a rendelkezésére. Az újságíróknak, a független vizsgálatot végző személyeknek és politikai vezetőknek szabadon be kell jutniuk El-Aaiún városába és a menekülttáborokba, és ott nyugodt körülmények között kell tudniuk felgöngyölíteni az eseményeket. A szaharai lakosság kiszolgáltatott helyzete semmilyen körülmények között nem adhat tápot újabb erőszakos cselekményeknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. – Megszavaztam a Nyugat-Szaharáról szóló közös állásfoglalást (B7-0675/2010). Ugyanakkor felettébb sajnálatosnak tartom, hogy az állásfoglalás elfelejti megemlíteni és bírálni az EU és Marokkó között fennálló jogszerűtlen halászati megállapodást, amely lehetővé teszi az európai halászati flották számára a megszállt nyugat-szaharai felségvizeken belüli tevékenységet.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), írásban.(NL) Megszavaztam a nyugat-szaharai helyzetről szóló állásfoglalást. A közös állásfoglalás erőteljes jelzést küld az Európai Parlament részéről, amely elítéli a Nyugat-Szaharában a közelmúltban újra fellángolt erőszakot. November 8-án erőszakkal felszámolták a szaharai tiltakozó táborokat, az eredmény: számos halott mindkét részről, és sok lakos megsérült. A táborok a szaharai lakosság békés tiltakozását jelezték a marokkói megszállás alatti elnyomás, marginalizáció és természeti erőforrásaik (ideértve a halállományt is) kifosztása, valamint nyomorúságos életkörülményeik ellen. Az állásfoglalás az erőszak azonnali beszüntetésére, valamint a Gdeim Izykben és El-Aaiúnban bekövetkezett események független kivizsgálására szólít fel. A marokkói hatóságokat felszólítja, hogy tegyék lehetővé az újságírók, humanitárius szervezetek, európai parlamenti képviselők és független megfigyelők számára a Nyugat-Szaharába történő akadálytalan bejutást.

Felettébb aggasztó, hogy önkényes letartóztatások, vádemelések és fogva tartások formájában fokozódik a marokkói hatóságoknak az emberi jogi és a szaharai aktivistákkal szembeni megtorlása. Ezek az események feszültséget okoznak majd a Marokkó és a Polisario Front között a tervek szerint november elején az ENSZ védnöksége alatt felújítandó nem hivatalos tárgyalásokon. Pedig a szaharai népesség helyzetének javításához igazságos és tartós politikai megoldásra van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. – Megszavaztam a Nyugat-Szaharáról szóló közös állásfoglalást (B7-0675/2010). Ugyanakkor felettébb sajnálatosnak tartom, hogy az állásfoglalás elfelejti megemlíteni és bírálni az EU és Marokkó között fennálló jogszerűtlen halászati megállapodást, amely lehetővé teszi az európai halászati flották számára a megszállt nyugat-szaharai felségvizeken belüli tevékenységet.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Képviselőtársaimhoz hasonlóan én is felettébb sajnálatosnak tartom a Nyugat-Szaharában a közelmúltban történt eseményeket, és együttérzésemet fejezem ki valamennyi áldozat családjának. Ettől függetlenül nem voltam hajlandó csatlakozni ehhez az állásfoglaláshoz, amely számos ténybeli tévedést tartalmaz, meghatározó tényeket elfelejt megemlíteni, és nem ad tárgyilagosan számot a 2010. november 8-án kirobbant erőszakról. Az állásfoglalás megszövegezését az óvatosságnak, valamint kézzelfogható és kétségbevonhatatlan elemeknek kellett volna vezérelniük. A kiegyensúlyozatlan szöveg e helyett elsietett és tényszerűtlen ítéletet mond a helyzetről, és minden alap nélkül lejáratja a marokkói hatóságok által elrendelt független vizsgálatot. Sajnálatomat kell kifejeznem ezen elfogult és elhamarkodott nyilatkozat kapcsán, ugyanis ránehezedik a Marokkói Királyság és a Polisario Front között az ENSZ védnöksége alatt folyó nem hivatalos tárgyalások légkörére, helyben pedig feszültségeket gerjesztett. Így szem elől tévesztjük azt, aminek pedig prioritásunknak kellene lennie: a stabilitás és a polgári lakosság biztonságának visszaállítását lehetővé tévő, mindkét fél számára kölcsönösen elfogadható, kiegyensúlyozott megállapodás kialakítását. Feltétlenül el kell kerülnünk, hogy az érzékeny Száhel-övezetben újabb front nyíljon, és meg kell őriznünk stratégiai partnerségünket Marokkóval.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0650/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A Szovjetunió felbomlása óta Ukrajna az európai geopolitika egyik legfőbb kihívásává vált. A függetlenség kivívása óta Ukrajna még mindig a Moszkva által „közeli külföld”-nek tekintett térség szerves része. Ukrajna, amely teljes mértékben élni kíván cselekvési szabadságával, és előtérbe helyezi az Európai Unióval fennálló erős történelmi kötelékeit, egy ideje hangoztatja csatlakozási szándékát az Európai Unió tagállamaihoz. A gazdag természeti erőforrásokkal rendelkező, kulcsfontosságú térség szívében fekvő Ukrajnát az Európai Unió stratégiai partnerének kell tekinteni. Megszavaztam az Európai Parlament állásfoglalását, amely elégedetten nyugtázza Ukrajna európai irányultságát. Az állásfoglalás ugyanakkor emlékeztet arra, hogy ennek a törékeny demokráciának még előrehaladásról kell tanúbizonyságot tennie. Ezzel egyidejűleg megemlíti az ország által az utóbbi időkben tett jelentős erőfeszítéseket és számottevő előrelépést. Jóllehet az állásfoglalás visszafogott hangnemet üt meg, megerősíti, hogy Ukrajna jövője Európában van.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Támogatom az állásfoglalást. Aggodalom van amiatt, hogy az elmúlt hónapokban Ukrajnában veszélybe kerültek az olyan demokratikus szabadságjogok, mint a gyülekezés, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a médiaszabadság. A hatóságoknak ki kell vizsgálniuk a jogok és szabadságok megsértéséről szóló híradásokat, és intézkedéseket kell foganatosítaniuk e sérelmek orvoslására. Ezen túlmenően fontos, hogy a hatóságok tartózkodjanak a nemzeti médiában megjelenő híradások tartalmának közvetlen vagy közvetett ellenőrzésére irányuló bármilyen kísérlettől. A választási szabályok továbbra is folyamatosan a megbeszélések tárgyát képezik. A következő parlamenti választások előtt tehát aktív lépéseket kell tenni a választási rendszer és az e területre vonatkozó jogi szabályozás javítása irányában. Erősíteni kell az intézmények hitelességét, stabilitását és függetlenségét, és biztosítani kell, hogy az államirányítás a demokrácia és a jogállamiság elveire épüljön. Az ukrán hatóságoknak a korrupció visszaszorítására is további erőfeszítéseket kell tenniük.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) Egyetértek a Parlament azon állásfoglalásával, amely az országon belüli és az ország határain kívüli politikai stabilitás megteremtése érdekében Ukrajna által megteendő további fellépéseket tart szükségesnek. Ukrajna az Európai Unió fontos partnere az európai szomszédságpolitika kelet-európai végrehajtásában. Ezért döntő jelentőségű, hogy – különösen a vízumelőírások területén – továbbra is szoros együttműködésre törekedjünk. A Parlament felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy állítson össze cselekvési tervet az ukrán viszonylatban fennálló vízumkényszer eltörlésére. Az országon belüli és a szomszédos országokkal fennálló hosszú távú politikai stabilitás szavatolása végett fontos az alkotmányos reformok megvalósítása, ami hozzájárulna a végrehajtó és az igazságszolgáltatási rendszer közötti megfelelő egyensúly létrehozásához. A médiaszabadság és a médiapluralizmus megerősítéséhez szintén reformokra van szükség. A közintézményeket arra ösztönözzük, hogy tegyenek lépéseket a sajtószabadság biztosítása érdekében. Az Európai Unió szilárdan elkötelezett arra, hogy segítse Ukrajnát reformjainak végrehajtásában. Az Európai Unió ezért az ukrajnai demokrácia erősítése, valamint az ország európai uniós csatlakozásának felgyorsítása céljából továbbra is szoros együttműködésre törekszik Ukrajnával.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) Bírálom az október 31-én Ukrajnában lezajlott helyhatósági választásokat, és azt kívánom, hogy tartsák tiszteletben a sajtószabadságot. Sajnálatosnak tartom, hogy az október 31-i választások előtti utolsó pillanatban megváltoztatták a választási szabályokat, és hogy az ellenzéki pártoknak a választási körzetekben nem tették lehetővé a jelöltállítást. Egyetértek a Parlamenttel abban, hogy nem szabad eltűrni a demokratikus normák korlátozását, és abban is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát fenn kell tartani. Csatlakozom a Parlamenthez, amikor elítéli a kijevi kormányt, amiért ebben a kényes kérdésben kudarcot vallott.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) A szláv nyelvekben Ukrajna „határországot” jelent. Az oroszok számára Ukrajna mindig is távoli tartomány volt, most pedig – az utolsó előtti bővítés nyomán – az Európai Unió számára is határországgá vált.

Most az egyszer azonban nem akarjuk, hogy a hely neve az ott lakók sorsát is meghatározza. Az Európai Unió azzal az óvatossággal, amelyet egy nép demokratikus akaratának tiszteletben tartása megkövetel, globális szereplőhöz méltóan lép fel, amikor felajánlja, hogy a szabadság, a demokrácia és a pluralizmus biztosítéka lesz egy olyan helyzetben, amikor ezen értékek tiszteletben tartása képessé teheti az országot a számára oly szükséges stabilitás megvalósítására.

A bővítési folyamat nemcsak stratégiai és kereskedelmi jellegű értékelésekkel jár – bár ezek a vetületek is relevánsnak tekintendők –, hanem mindenekelőtt állandó, békés erőfeszítést jelent a kulturális körnek az EU által megtestesített értékrendre hivatkozással történő kiterjesztésére.

A narancsos forradalom óta eltelt hat évben, amelynek néhány hét múlva lesz az évfordulója, az ország demokratikus stabilizációs korszakot él meg. Reméljük, hogy fizikai szomszédságunk jelenléte támaszt jelent majd a valódi demokratikus öntudat kialakulásához és tiszteletben tartásához.

 
  
MPphoto
 
 

  Mário David (PPE), írásban.(PT) Megszavazom ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt. Az Európai Unió és Ukrajna – amely az EU keleti szomszédjai közül az egyik legfőbb partnere – között fennálló kapcsolatok az egész európai stabilitás, biztonság és jólét szempontjából fokozott jelentőséggel bírnak. Az EU és Ukrajna tisztában vannak azzal, hogy mindketten felelősséget viselnek a stabilitás előmozdítása terén, ezért az utóbbi időkben felgyorsították a tárgyalásokat, és új együttműködési partnerségeket igyekeznek kialakítani. Ezek túlmennek a puszta gazdasági együttműködésen, hiszen kiterjednek a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdésére is, amely téren Ukrajnának még sok teendője van, miként ezt a választási folyamatban tapasztalt legutóbbi visszalépés is bizonyította.

Azt is ki szeretném emelni, hogy Ukrajna európai uniós csatlakozási folyamatának szemszögéből rendkívül fontos, hogy az ország végrehajtsa a szükséges gazdasági, társadalmi és politikai reformokat. Erre figyelemmel meggyőződésem, hogy a társulási megállapodás különös jelentőséggel bír az EU és Ukrajna közötti társulási menetrend tényleges megvalósítása vonatkozásában.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Janukovics elnök kezdeti fellépései ellenére, valamint az ukrán hatóságok ezt követő nyilatkozatai dacára, amelyek Ukrajnának az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékáról, a jó kormányzás európai modelljeinek elfogadásáról, valamint az ukrajnai nép emberi jogainak és polgári szabadságjogainak tiszteletben tartásáról szóltak, elkerülhetetlenül szükség van bizonyos fokú óvatosságra. Egyre szaporodnak ugyanis a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési szabadság terén tapasztalt visszalépésekről, valamint a média és az igazságszolgáltatási hatóságok politikai befolyásolásáról, végül a titkosszolgálatok ténykedéséről szóló híradások. Úgy gondolom, hogy ha Ukrajna betartja politikai vezetőinek ígéreteit, elindulhat a tagság felé vezető úton, és itt az első lépésnek a szabadság és a jogállamiság intézményesítésének kell lennie.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Úgy gondolom, hogy Ukrajna az EU egyik fő stratégiai partnere, ezért aggodalmamat kell kifejeznem amiatt, hogy az országban ténykedő nem kormányzati szervezetek megfélemlítésére és az ukrán média ellenőrzésére a titkosszolgálatok túlzott jogköröket kaptak. Arra is érdemes rámutatni, mennyire fontos, hogy az ukrán ellenzéki pártoknak korlátozás vagy megkülönböztetés nélkül legyen lehetősége részt venni a választásokon. Meggyőződésem, hogy csak annyiban tarthatjuk fenn az európai integráció perspektívájában Ukrajnának nyújtott támogatásunkat az országgal fennálló stratégiai partnerség biztosítása érdekében, amennyiben Ukrajna magáévá teszi ezen állásfoglalás ajánlásait.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE), írásban. – Megszavaztam az Ukrajnáról szóló állásfoglalást. Ugyanakkor sajnálom, hogy a Tisztelt Ház már két alkalommal elhalasztotta a szavazást, úgyhogy az EU-Ukrajna csúcstalálkozóra, amelyre az állásfoglalás megszövegezésre került, a szavazásunk előtt került sor. Az Európai Parlament kötelességének és kiváltságának tekinti, hogy a harmadik országokkal megrendezendő rendszeres csúcstalálkozók előtt kialakítsa saját álláspontját annak érdekében, hogy ezt az álláspontot mindkét félnek időben a tudomására hozhassa. Egy utólag elfogadott állásfoglalás hatása sokkal gyengébb lesz. Ha ezzel a késlekedéssel egyes képviselőtársaimnak az volt a szándékuk, hogy ne zavarják túlságosan az új ukrán adminisztráció köreit, akkor bizony rövidlátó politikát folytattak.

Az EU nyitott, és a jövőben is nyitott lesz az együttműködés minden területe előtt, ám az együttműködésnek sosem lehet az az ára, hogy szemet hunyunk a narancsos forradalom legfőbb vívmányai: a szabad választások és a média szabadsága eltörlését célzó vészjósló kísérletek fölött. Támogatom Gucht biztos tegnapi nyilatkozatát, amelyben leszögezte, hogy vannak olyan közös európai alapelvek, amelyekkel kapcsolatban nem köthetünk kompromisszumokat.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Az Ukrajnáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Üdvözlöm a jelenlegi koalíciós kormány erőfeszítéseit az ukrajnai politikai stabilitás helyreállítására, amely lényeges feltétele annak, hogy az országban megszilárduljon a demokrácia. Tartós politikai stabilitás csak a hatalmi ágak világos szétválasztását célzó alkotmányos változásokon, valamint a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalom közötti és ezeken belüli fékek és ellensúlyok megfelelő rendszerén keresztül biztosítható.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala választási megfigyelő missziója nyilatkozataira figyelemmel, amely úgy ítélte meg, hogy a nemrég lezajlott ukrajnai választások során a nemzetközi normákat széles körben betartották, az ukrajnai választások azt jelzik, hogy az ország továbbra is pozitív irányban fejlődik, és halad a jövőbeli európai integráció felé. Ugyanakkor döntő jelentőségű, hogy az ukrán politikusok és hatóságok elkötelezzék magukat a politikai és gazdasági stabilizáció mihamarabbi megvalósítása mellett. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, végre kell hajtani a szükséges alkotmányos reformokat, meg kell szilárdítani a jogállamot, szociális piacgazdaságot kell kiépíteni, újult erővel kell fellépni a korrupció ellen, valamint javítani kell az üzleti és befektetési környezetet.

 
  
MPphoto
 
 

  Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban.(LT) Az Ukrajnában nemrég lezajlott helyhatósági választások Viktor Janukovics elnök pártjának befolyását a vidékre is kiterjesztették. A választási rendszeren a választások előtt néhány hónappal eszközölt változtatások, amelyek részben visszahozták a többségi rendszert, sajnos még nagyobb éket vertek a kormány és az ellenzék közé, és tápot adtak azon vádaknak, amelyek a kormányt antidemokratikus szándékokkal illetik. Ezenfelül az állásfoglalásban aggodalom fogalmazódik meg a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési szabadság közelmúltban tapasztalt egyre szaporodó megsértései, valamint a média szabadságának korlátozása miatt. Azért szavaztam az állásfoglalás elfogadása mellett, mert ez felszólítja Ukrajnát – amely hosszú távon uniós tagállammá kíván válni –, hogy a nemzetközi normáknak megfelelő médiaszabályozást fogadjon el, valamint hangsúlyozza a közintézmények függetlensége és hatékonysága erősítésének a szükségességét. Az országban csak ekképp szavatolható a demokrácia működése és a jogállamiság. Támogatom az állásfoglalás szerzői által Kijevhez intézett felszólítást, amelyben felhívják a kijevi kormányt, hogy folytassa energiaellátó rendszerének korszerűsítését, és az egyes uniós tagországokkal karöltve valósítson meg az energiaforrások diverzifikációját célzó projekteket. Üdvözlöm a vízumkényszer feloldásáról szóló cselekvési tervet, amely gyakorlati iránymutatásként szolgál a vízumkényszer gyors feloldásához: az ukrajnai jogállamiság javításához és az alapjogok megvalósításához.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Úgy vélem, hogy egy szomszédos állammal – az adott esetben egy keleti partnerségben részt vevő állammal – fennálló kapcsolatok javítása a kereskedelmi megállapodásokon, az információcsere fokozásán és a polgároknak a különböző országokon belüli mozgása segítésén keresztül olyan alapvető terület, amelyet az EU-nak sosem szabad feladnia. Ezért szavaztam az Ukrajnáról szóló állásfoglalásra irányuló indítvány mellett. Teljes mértékben egyetértek az állásfoglalás tartalmával, amely a cselekvési terv végrehajtásával megteremti a rövid idejű tartózkodásra jogosító vízumok liberalizációjának feltételeit, és megerősíti az Uniónak a közelmúltbeli ukrajnai helyhatósági választásokat követő demokratikus fejleményekkel összefüggő álláspontját. Az állásfoglalás azt is lehetővé teszi majd Ukrajna számára, hogy uniós programokban vehessen részt, valamint meghatározza az új gáztörvények végrehajtását most, hogy Kijev csatlakozott az Energiaközösséghez.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Az új ukrajnai politikai és intézményi környezet, valamint a nemrég megválasztott Viktor Janukovics elnök és az ukrán parlament (a Verhovna Rada) készsége arra, hogy megerősítsék Ukrajna eltökéltségét az Európai Unióhoz való csatlakozásra, újabb lépést jelentenek a csatlakozási folyamat megkezdése felé.

Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkének értelmében Ukrajna folyamodhat uniós tagság iránt, miként megteheti ezt bármely olyan európai állam, amely magáévá teszi a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság tiszteletben tartásának elvét.

Megszavaztam az állásfoglalást, amely meghatározza az ukrán hatóságokkal közlendő javaslatokat. Szükség van még néhány lépésre egy olyan intézményi stabilitás megvalósulásához, amely elismeri valamennyi politikai szereplőnek a hatalom egészséges átadásához vezető teljes körű részvételét. Remélem, hogy megszilárdulnak az EU-nak az Ukrajnával fennálló erős történelmi, kulturális és gazdasági kötelékei, amelyek idővel lehetővé teszik az ukrán nép csatlakozását az Unióhoz. Erre figyelemmel szeretném aláhúzni az együttműködés erősítésének a jelentőségét, különös tekintettel a fiatalok és a diákok csereprogramjaira és az ösztöndíjas programok fejlődésére, amelyek lehetővé teszik az ukránok számára, hogy megismerkedjenek az Európai Unióval és annak tagállamaival.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Ez az állásfoglalás viszonylagos konszenzus, amely megállapítja, hogy Ukrajna – minden más olyan európai országhoz hasonlóan, amely támogatja a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság tiszteletben tartásának elvét – az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkével összhangban folyamodhat uniós tagság iránt. Azt is hangsúlyozza, hogy Ukrajna, amelynek szándékában áll csatlakozni az Európai Unióhoz, szoros történelmi, kulturális és gazdasági szálakkal kötődik az Európai Unióhoz, és hogy Ukrajna az EU keleti szomszédországai közül az Unió egyik kulcsfontosságú partnere, mivel jelentős befolyással bír az egész kontinens biztonságára, stabilitására és jólétére.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE), írásban.(LT) Az év elején megtartott kijevi kormányzati választások után sokan gondolták, hogy az Ukrajna „végét” jelenti. Arról van szó, hogy az új ukrán kormány a vártnál pragmatikusabb és nyitottabb a reformokra. Fontos az Ukrajnával való szoros együttműködés, ha a legkisebb esély is megvan arra, hogy biztosíthassuk a stabilitást a régióban. Az elmúlt évek során Ukrajna a politikai csatározások színterévé változott, amikor Oroszország és a Nyugat küzdött azért, hogy befolyást szerezzenek a narancsos forradalom és a legutóbbi választások idején. Annak, hogy Ukrajna Oroszországot vagy a Nyugatot választja, nincsen jelentősége. Az Európai Uniónak most olyan új, Ukrajnára vonatkozó politika végrehajtására van lehetősége, amely Oroszországra is kiterjedne.

A biztonság és az energia két olyan terület, ahol hosszú távú együttműködés szükséges ahhoz, hogy megoldjuk Kijev néhány problémáját. Mivel azonban Ukrajna erőfeszítéseket tesz gazdaságának modernizálása és az európai integráció érdekében, fontos a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletben tartása. Őszintén remélem tehát, hogy a november 22-én Brüsszelben megrendezésre kerülő EU–Ukrajna csúcstalálkozón tartós haladást fogunk elérni.

 
  
MPphoto
 
 

  Joachim Zeller (PPE), írásban.(DE) A Szovjetunió bukása Ukrajna népének történetében először adott lehetőséget arra, hogy szabadon és nemzeti autonómiával dönthessen a jövője felől. Európa államai és népei szolidaritással és támogatással tartoznak Ukrajna nagyszerű népének, akik hatalmas árat fizettek a sztálinista éra és a II. világháború során, hiszen sok millióan vesztették életüket. A narancsos forradalom bebizonyította, hogy Ukrajna népe demokratikus feltételekkel, a jogállamiság fenntartásával kívánja a jövőjét alakítani. Ez olyasvalami, amit soha nem szabad elfelejteniük azoknak, akik Ukrajnában politikai, gazdasági és társadalmi felelősséggel rendelkeznek. A nemrégiben megtartott regionális választások lebonyolítását és az ukrajnai választások előtti és utáni eseményeket látva azon tűnődik az ember, hogy az Ukrajnában politikai felelősséggel rendelkezők cselekedetei valóban a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság alapelveit tükrözik-e. Ez az állásfoglalás kiegészíti az Európai Parlament álláspontját, miszerint az ukránok biztosak lehetnek Európa népének szolidaritása felől, ugyanakkor felszólítja Ukrajna politikusait, hogy tartsák tiszteletben népük azon óhaját, hogy demokráciában, szabadon és jogállamban élhessenek. A közös állásfoglalásra irányuló indítvány aláírójaként mellette szavaztam.

 
  
  

Jelentés: Yannick Jadot (A7-0310/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell betöltenie az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, ezáltal erősítve gazdasági versenyképességét az energiamegtakarítás és a megújuló energia révén, amely két ágazat fokozni képes az energiabiztonságot, és amelyekben nagy lehetőség rejlik az ipari fejlesztés, az innováció, a regionális fejlesztés és a munkahelyteremtés szempontjából.

Ahhoz azonban, hogy az EU-nak betöltse ezt a szerepet és hasznot húzzon a versenyképességből, módosítania kell kereskedelmi politikáit – legyenek akár kétoldalú, akár regionális vagy többoldalú politikák –, mivel az áru- és szolgáltatás-kereskedelem felel a világ üvegházhatású gázkibocsátásának körülbelül 20%-áért. Ösztönöznie kellene a termelési módszerek, valamint a fogyasztás és beruházási stratégiák terén szükséges paradigmaváltásokat. A nemzetközi szállításból származó kibocsátással és az éghajlatbarát technológiákkal is foglalkoznia kellene. Annak ellenére, hogy még nagy út áll az EU előtt e témában, már történtek fontos lépések, különösen az illegális faimportra, bioüzemanyagokra és a légi közlekedési ágazatra vonatkozóan.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Oana Antonescu (PPE), írásban.(RO) Az áru- és szolgáltatás-kereskedelem felelős a világ üvegházhatású gázkibocsátásának körülbelül 20%-áért. Támogatom, hogy olyan kereskedelmi politikákat folytassunk, amelyek az éghajlatra gyakorolt hatásuk szerint tesznek különbséget a termékek és szolgáltatások között. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az meghatározza azokat a következő szakaszokat, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy az Európai Unió ezen az úton haladhasson tovább, megerősíti a kereskedelem és az éghajlat védelme közötti pozitív kölcsönhatást, valamint a kereskedelem és az éghajlat összeegyeztetését biztosító eszközöket, továbbá ösztönzi a tisztességes nemzetközi kereskedelmi árakat, miáltal elkerülhető az üvegházhatású gázkibocsátás áthelyezése.

Hangsúlyozni kívánom, hogy az Európai Unió képtelen az éghajlatváltozás elleni küzdelem élére állni, ha nem sikerül gazdasága versenyképességét az energiamegtakarítás és a megújuló energiaforrások fejlesztése révén megerősíteni. Két olyan ágazatról van szó, amelyek jó lehetőséget adnak az ipari fejlesztésre, az innovációra, a regionális fejlesztésre és a munkahelyteremtésre, és amelyek fokozni képesek Európa energiabiztonságát.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) A 2009 decemberében megtartott, éghajlatváltozásról szóló ENSZ-csúcstalálkozón az Európai Unió sajnos nem tudta betölteni azt a szerepet, amit szeretett volna. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos témák úttörőjeként fontosnak vélem, hogy az EU a nemzetközi kereskedelmi politikára is kiterjessze kötelezettség-vállalásait. Ezért a cancúni csúcstalálkozó előestéjén képviselőtársaimmal együtt kezdeményező mandátumot akartunk adni az európai álláspontot védő küldöttségnek. Szorgalmazzuk, hogy az Európai Bizottság az importáruk között azok ökológiai lábnyoma alapján tegyen különbséget, és valamennyi kereskedelmi politika esetében állítson fel üvegházhatású gázkibocsátást figyelő rendszert. Figyelemmel arra a tényre, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem hatással van a versenyképességre, az állásfoglalásunkban szorgalmazzuk, hogy valamennyi ipari ágazatot tájékoztassanak az üvegházhatású gázkibocsátás áthelyezésének veszélyéről, és hogy véget kell vetni a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának, különösen a légi közlekedési ágazatot érintő adómentességeknek.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemben az energiamegtakarítás és a megújuló energiák jelentik Európa prioritásait. Ezek hozzájárulnak az EU energiabiztonságának fokozásához, és jelentős lehetőséget kínálnak az ipari fejlesztés, az innováció, a regionális fejlesztés, valamint a zöld energia fejlesztése révén a munkahelyteremtés szempontjából. Ez a küzdelem ugyanakkor negatív hatást is gyakorol az uniós piac egészének versenyképességére. A nemzetközi kereskedelmi szabályok döntő jelentőségűek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, de a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) megállapodása nem tesz közvetlen említést az éghajlatváltozásról, az élelmiszer-biztonságról vagy a millenniumi fejlesztési célokról. Véleményem szerint változtatni szükséges a WTO szabályain, hogy biztosítani lehessen a kiotói jegyzőkönyvben és a többoldalú környezetvédelmi megállapodásokban vállalt kötelezettségekkel való koherenciát és következetességet. Ez biztosítaná, hogy valamennyi ország azonos normákhoz tartsa magát, mert jelenleg az energiaárak támogatása és amiatt, hogy semmilyen korlátozás vagy kvóta nem vonatkozik a CO2-kibocsátásra, bizonyos országok nagyobb versenyelőnyt élveznek, és semmi sem ösztönzi őket arra, hogy csatlakozzanak az éghajlatváltozásról szóló, többoldalú megállapodásokhoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mert az meghatározza azokat a stratégiai célokat és szakaszokat, amelyek mentén tovább haladhatna az Európai Unió az éghajlatváltozásról szóló megfelelőbb megállapodásra törekvése során. Alá kívánom húzni, hogy az Európai Unió már megtette az első lépéseket a helyes irányban az illegális faimportra, az agroüzemanyagokra és a légi közlekedésből származó kibocsátásokra vonatkozóan. Rá kívánok mutatni, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem a versenyképességben közrejátszó tényező, mivel az energiamegtakarítás és a megújuló energiák jelentik Európa prioritásait, amelyek hozzájárulnak az EU energiabiztonságának fokozásához, és amelyekben nagy lehetőség rejlik az ipari fejlesztés, az innováció, a regionális fejlesztés és a munkahelyteremtés szempontjából.

Mivel az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai csúcstalálkozójának eredményeképpen csalódást keltő megállapodás jött létre, az Európai Uniónak most határozottabban kell hallatnia hangját, egységesebb és eredményesebb kell, hogy legyen. Nagyobb figyelmet kell szentelnie a gázkibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzéseknek és a fejlődő országok támogatásának, amelyek megfelelnek a tudósok ajánlásainak és a Parlament kéréseinek.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE), írásban.(FR) Yannick Jadot jelentése arra emlékeztet minket, hogy az áru- és szolgáltatás-kereskedelem felelős a világ üvegházhatású gázkibocsátásának körülbelül 20%-áért, és ez olyan tény, amit figyelembe kell vennünk az éghajlatváltozás problémájának megoldására tett erőfeszítéseink során. Habár az Európai Unió az éghajlatváltozással kapcsolatban ambiciózus politikákkal rendelkezik, a kereskedelmi politikáknak is tükrözniük kell ezt a politikai prioritást. Csatlakoznom kell az előadóhoz azon tény helytelenítésében, hogy az energiaárakat támogató és a CO2-kibocsátást nem korlátozó ill. arra kvótát elő nem író országok versenyelőnyben lehetnek. Sajnálatos dolog, hogy ezeknek az országoknak nem fűződik érdekük ahhoz, hogy csatlakozzanak az éghajlatváltozásról szóló, többoldalú megállapodásokhoz, és ezáltal a tisztességtelen versenyt bátorítják. Az Európai Unió kereskedelmi politikája önmagában nem cél: politikai szabályozó eszköz kell, hogy maradjon. Biztosítanunk kell a tisztességes versenyt, és el kell utasítanunk, hogy az éghajlatváltozás problémájának kezelésére tett erőfeszítéseink világkereskedelmi szempontból hátrányt okozzanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) Az Európai Unió CO2-kibocsátás lefaragására tett vállalását nem mozdíthatják előre elvi megállapítások és ideológiai érvek. Bármi is legyen a probléma következménye, és tekintet nélkül a többé-kevésbé megalapozott tanulmányokból következő, gyakran radikális megoldásokra, felelősséggel tartozunk azért, hogy ne változtassuk meg a környezetet, mert nem vagyunk teljesen biztosak abban, milyen problémákkal kell majd szembenéznünk.

Erre vonatkozóan a kereskedelmi politikáknak meg kell tenniük a magukét. Könnyű dolog arra kérni a tagállamokat, hogy csökkentsék a gázkibocsátásukat, de nincsen értelme, ha a legszennyezőbb üzemeket a határainkon túlra telepítik át. Politikai szempontból megfelelő a helyi termékek fogyasztásáról szóló kampányokat támogatni, de semmi értelme, ha az előállításukhoz felhasznált alapanyagok vagy félkész termékek a világ másik feléről származnak. A felelős intézkedés azt is jelenti, hogy a kereskedelmi politikák kiigazítása a problémák környezetének körültekintő figyelembe vételével történik. Ha becsukjuk a szemünket, azzal legfőképpen saját magunkat csapjuk be.

 
  
MPphoto
 
 

  George Sabin Cutaş (S&D), írásban.(RO) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az előadó szövege az Európai Uniót az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozóan jelentős kötelezettségek vállalása irányába fordítja. Ez az állásfoglalás azt javasolja, hogy uniós szinten akár 30%-kal is csökkenteni kellene az üvegházhatású gázkibocsátást. Támogatom ezt az ambiciózus javaslatot, ugyanakkor úgy vélem, hogy az EU erőfeszítéseit világszerte támogatniuk kellene a vezető iparosodott országoknak. Valóban meg kell találnunk a módját, hogy bevonjuk azokat a nemzetközi súlyú szereplőket, akik vonakodnak követni minket. Ezenkívül az Európai Parlament Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának segédelőadójaként módosításokat terjesztettem elő az eredeti szöveghez, és ezzel rámutattam, hogy szükség van egy környezetvédelmi világszervezet létrehozására és a GSP reformja során környezetvédelmi kritériumok bevezetésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) Az EU kereskedelmi politikái hatást gyakorolnak az éghajlatra, és az EU kötelezettségei nem korlátozódhatnak az Unión belüli üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére. Az Európai Parlamentben a nagy többség a jelentés mellett szavazott, amely azzal kívánja javítani a kereskedelem és az éghajlatváltozás elleni fellépés kapcsolatait, hogy javaslatokat tesz a termékek környezeti hatásaik szerinti megkülönböztetésére, és valamennyi kereskedelmi politika esetében üvegházhatású gázkibocsátást figyelő rendszer felállítására. Sajnálatos, hogy a konzervatívok nem voltak hajlandók néhány rendkívül ambiciózus javaslatot támogatni, de e jelentés elfogadása egyértelmű felhívást jelent arra, hogy az ökológiai megfontolásokat a gazdaságunk szerves részévé tegyük.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények összefüggésében” témáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel figyelembe véve, hogy az áru- és szolgáltatás-kereskedelem felelős a világ üvegházhatású gázkibocsátásának körülbelül 20%-áért, a közös kereskedelmi politika szintjén szükséges intézkedéseket hozni a globális felmelegedés csökkentése érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) Miután holtpontra jutott az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencia, fontos, hogy az Európai Unió tovább haladjon az erre vonatkozóan megkezdett útján, miszerint komolyan elkötelezte magát a fenntartható fejlődés és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett, anélkül, hogy veszélyeztetné az európai ipart. A szén-dioxid-kibocsátások csökkentésére vonatkozó, európai kötelezettség-vállalás azonban semmilyen esetben nem hagyhatja figyelmen kívül a gazdasági hatékonyságot, vagy nem veszélyeztetheti azon tagállamok gazdasági fenntarthatóságát, amelyek most példátlan gazdasági válságban vannak. Nem engedhetjük, hogy technológia fokozott mértékű áttelepítése a fejlődő országokba az üvegházhatású gázkibocsátás áthelyezésének egyik módjává váljon, és nem engedhetjük, hogy a CO2-kibocsátás csökkentését célzó politikák elmarasztalják az európai ipart.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai csúcstalálkozója csalódást keltő megállapodást eredményezett, amely képtelen lesz 2°C alatt tartani a globális felmelegedés mértékét. Mindennek tetejébe nem is globális, és nem is kötelező érvényű megállapodásról van szó. Szó sincs róla, hogy az EU-t vádolnánk ezért a kudarcért. Sőt az EU az éghajlatváltozás elleni küzdelem élharcosa, és arra kellene bátorítani, hogy építsen a vezető szerepére, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az ágazataink már rengeteg erőfeszítést tettek arra, hogy megfeleljenek az üvegházhatású gázkibocsátás Európában kötelező csökkentésének.

Megjegyzendő, hogy az EU felelős a globális üvegházhatású gázkibocsátás mintegy 15%-áért, és becslések szerint 2030-ra 10%-ra fog csökkenni ez a százalékarány, ugyanakkor az USA, Kína és India felelős a globális üvegházhatású gázkibocsátás feléért, és ez az arány egyre növekszik. Ami az EU nemzetközi kereskedelmi politikája és az éghajlatváltozás kapcsolatát illeti, ha mások nem is csatlakoznak hozzánk, akkor is az kell, hogy legyen a célunk, hogy erőfeszítéseinket a tudományos kutatásra, a nem szénalapú energiaforrásokra vonatkozó technológiai innovációra, az energiahatékonyságra és zöld munkahelyek teremtésére összpontosítsuk, hogy fokozzuk a versenyképességünket.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) A jelentésben javasolt intézkedések többségének végrehajtása nem jelentene előrelépést az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Ezzel ellentétben a lisszaboni szerződés és a „szabad kereskedelem” támogatása, továbbá a környezet kereskedelem liberalizálása okozta romlását lassító ellenőrzések végrehajtása csak tovább fogja súlyosbítani a környezet bolygónkat és annak népét egyre inkább veszélyeztető romlását. Most az jelenti a kockázatot, hogy a tartós válságban lévő, uralkodó kapitalista rendszer kiszolgálása érdekében elfogadjuk-e a természeti erőforrások, a munkavállalók és az emberek további féktelen kizsákmányolását. Ami minket érint, nem támogatjuk ezt, tehát ellenezzük azt, hogy továbbra is ragaszkodjunk ahhoz, hogy a kibocsátást a kibocsátás-kereskedelmi rendszer révén ellenőrizzük, ami igazolta, hogy a kibocsátás nem hogy nem csökkent, hanem növekedett. Ellenezzük továbbá a piacok fokozott megnyitását és a globális szintű munkamegosztást, hogy az uniós tőke rátehesse a kezét a fejlődő világ országainak erőforrásaira, ezáltal csökkentve a költségeket és növelve a nyereséget, és ellenezzük a zöld kapitalizmust, amely az „éghajlat védelmét és a kereskedelem liberalizálását” a „környezetbarát áruk és szolgáltatások kereskedelmével” társítja.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) Az EU felelőssége, hogy a környezetvédelmi politika kereskedelmi vonatkozású szempontjait beépítse nemzetközi kereskedelmi politikájába. Támogatom az EU kereskedelmi megállapodásaiban ebben az irányban megtett első lépéseket. Vannak még azonban teendők. Mindazonáltal sajnos nem tudtam támogatni a 48. cikket. Az élelmiszer-biztonság és 500 millió európai függetlensége szempontjából szükség van mezőgazdasági támogatásokra, és én ezt központi fontosságúnak tartom. A támogatások lehetővé teszik a sokszínű gazdálkodást, és hozzájárulnak a tájgondozáshoz.

 
  
MPphoto
 
 

  Astrid Lulling (PPE), írásban.(FR) A „Nemzetközi kereskedelempolitikáról az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” témáról szóló jelentés ellen szavaztam, mivel egyáltalán nem értek egyet az előadó véleményével és okfejtésével. Az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére vonatkozó célok megerősítésével szemben támasztott követelménye – a nemzetközi tárgyalások végeredményére tekintet nélkül – versenyhátrányba hozná az európai vállalkozásokat. Az előadó javaslata, miszerint a hátrány kompenzálásaképpen olyan protekcionista intézkedéseket kellene hozni, mint az Unió határain kivetett szén-dioxid-adó és a CO2 szabályozott minimálárai, az ipari termelési láncból következő, egyéb ágazatokkal szemben fokozná a versenyhátrányt. Ezenkívül ezek az intézkedések kárt okoznának az Unió külkereskedelmi politikájának, mivel megnehezítenék a jövőbeli, akár kétoldalú, akár többoldalú szabadkereskedelmi megállapodások megkötését.

Az egy évvel ezelőtt megtartott koppenhágai konferencia megmutatta, hogy ha az Európai Unió egyoldalú előrelépést tesz, az éghajlatpolitikája kudarcra ítélt. Ez azért van így, mert a gazdasági partnerei nem fogják engedni, hogy rájuk kényszerítsék az európai célokat vagy módszereket. Az Uniónak támogatnia kell a vállalkozások arra vonatkozó erőfeszítéseit, hogy csökkentsék energia-fogyasztásukat, ugyanakkor fenntartsák nemzetközi versenyképességüket. A nemzetközi tárgyalások pragmatikusabb megközelítése lehetne a kiindulópont.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a jelentést, amely megállapítja, hogy az EU kereskedelmi politikája hogyan járulhat hozzá ahhoz, hogy megbirkózzunk az éghajlatváltozás problémájával. Jadot úr azt akarja, hogy az EU az ügy nemzetközi élharcosa legyen, és megvizsgálja a pénzügyi tranzakciós adó, a WTO (különösen annak dömpingellenes szabályai) reformjának lehetőségét, megvizsgálja annak lehetőségét, hogy az Európai Beruházási Bank ne adhasson hitelt olyan projekteknek, amelyek negatív hatást gyakorolnak az éghajlatra, megvizsgálja a mezőgazdasági exporttámogatás megszüntetésének lehetőségét – mindezt örvendetes dolognak tartom.

 
  
MPphoto
 
 

  Marisa Matias (GUE/NGL), írásban.(PT) Az áru- és szolgáltatás-kereskedelem felelős a világ üvegházhatású gázkibocsátásának mintegy 20%-áért. A fogyasztásból származó gázkibocsátás számos tagállamban meghaladja a termelésből származó gázkibocsátást. Az Európai Uniónak küzdenie kell ezek ellen az „áruba bocsátott” kibocsátások ellen. Ez az egyetlen módja annak, hogy ténylegesen meg tudjuk kezdeni az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. Az EU például nem képes az erdőirtás elleni erőfeszítéseket finanszírozni, ugyanakkor ösztönözni a faáruk és bioüzemanyagok importját. Az EU-nak át kell alakítania a fogyasztási és termelési módját, és az intézkedés nem korlátozódhat a gázkibocsátás Unión kívülre áthelyezésére. Az EU kereskedelmi politikáit olyan irányban kell, hogy kiigazítsa, hogy valamilyen formában megkülönböztesse a termékeket azok éghajlatra gyakorolt hatása szempontjából, ily módon ösztönözve a fogyasztási és termelési módok, valamint a beruházási stratégiák terén szükséges paradigmaváltást.

Európa piaci részesedésének növelése érdekében nem veszélyeztethetők a kereskedelmi partnereink éghajlatpolitikái. Az EU aktívan kell, hogy fellépjen a nemzetközi közlekedés okozta gázkibocsátások kérdésében, és a fejlődő országok számára hozzáférhetővé kell tennie az éghajlatbarát technológiákat. A jelentés ezt az utat jelöli ki, így mellette szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) Nem könnyű egyensúlyba hozni a nemzetközi kereskedelmi politikát és az éghajlatváltozás sürgető problémáit, de meg kell próbálni jelentős mértékben csökkenteni az üvegházhatású gázkibocsátásnak azt a részét, amelyért a nemzetközi kereskedelem a felelős. Ezt azonban nem lehet az európai ipar versenyképességének rovására tenni, különösen ilyen súlyos válság és a növekvő munkanélküliség idején. Olyan politikákat kell meghatároznunk, amelyek környezetbarátak, ugyanakkor fellendítik a gazdaságot, és csökkentik a munkanélküliség riasztó mértékét.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Ez a jelentés kísérletet tesz a globalizáció problémájának megoldására, amely problémát maga az EU hozta létre. Az Európai Unión kívüli országokban, teljesen eltérő feltételekkel gyártott, olcsó termékek, amelyek azután olcsó importként érkeznek Európába, nyomást gyakorolnak az európai bérszínvonalra, és gyengítik gazdaságukat.

Ez a jelentés az ennek eredményeképpen sokkal nagyobb mértékben kibocsátott szén-dioxid kérdésével foglalkozik. Az érintett termékeket azonban nem kívánja megfelelő kereskedelmi hátrányba hozni, hanem ezzel ellenkezőleg, kiáll amellett, hogy az európai technológiát és szakértelmet odaajándékozzuk az egész világnak. Ez egyáltalán nem fog hozzájárulni a globalizáció problémájának enyhítéséhez, sőt határozottan rontani fog a helyzeten. Ez okból a jelentés ellen szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Megszavaztam a Parlament állásfoglalását a nemzetközi kereskedelempolitikáról az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében, mivel üdvözlöm az Európai Tanács ambiciózus célját, miszerint 2050-re az 1990. évi szintek 80-95%-ára kívánja csökkenteni az üvegházhatású gázkibocsátást, amely célkitűzés szükséges ahhoz, hogy az EU visszaszerezze vezető helyét az éghajlattal kapcsolatos ügyekben, és hogy arra ösztönözzön más országokat, hogy ambiciózusabb kötelezettséget vállaljanak.

Hangsúlyozni kívánom annak fontosságát, hogy nemzetközileg kötelező érvényű megállapodásra jussunk az éghajlat védelmére vonatkozóan, és határozottan támogatom, hogy indítsunk nyilvános vitát egy környezetvédelmi világszervezet felállításáról. Úgy vélem továbbá, hogy létfontosságú megerősíteni a kereskedelem és az éghajlat védelme közötti pozitív kölcsönhatást, elérni, hogy tisztességesebbek legyenek a nemzetközi kereskedelmi árak, és hogy elkerüljük az üvegházhatású gázkibocsátás áthelyezését, hogy elősegítsük a termékek éghajlatra gyakorolt hatása szerinti megkülönböztetését, biztosítsuk, hogy a kereskedelem liberalizálása ne veszélyeztesse az ambiciózus éghajlati politikákat, hogy a közlekedést teljes mértékben bevonjuk a kereskedelem és az éghajlat egyensúlyának kialakításába, valamint hogy megerősítsük a kereskedelem és az éghajlat összehangolására szolgáló eszközöket, és hogy a fejlődő országok szempontjából javítsuk az éghajlat és a kereskedelem Unión belüli összetartozását.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban.(RO) Annak érdekében, hogy az Európai Unió vezető szerepet játsszon az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, energiatakarékosság és megújuló energiaforrások hasznosítása révén kell javítania gazdaságának versenyképességét. Olyan két területről van szó, amelyek fokozhatják energiabiztonságát, és az ipari fejlődés, innováció, a területfejlesztés és a munkahelyteremtés szempontjából óriási lehetőséget jelentenek.

Az EU-nak ugyanakkor módosítania kell valamennyi, akár kétoldalú, akár regionális vagy többoldalú kereskedelmi politikáját. Erre azért van szükség, mert az áru- és szolgáltatás-kereskedelem felelős az üvegházhatású gázkibocsátás mintegy 20%-áért. Erőt próbáló projektről van szó. Az EU azonban már megtette az első lépéseket a helyes irányban, ami az illegális faimportot, a bioüzemanyagokat és a légi közlekedésből származó kibocsátásokat illeti. A jelentés célja – amely a vállalkozásokkal, szövetségekkel, szakszervezeti képviselőkkel vagy a Bizottsággal folytatott, számos megbeszélés eredménye – azon további lépések meghatározása, amelyek lehetővé tennék, hogy az EU ebben az irányban haladjon tovább.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai csúcstalálkozója csalódást keltő megállapodást eredményezett, amely képtelen lesz 2°C alatt tartani a globális felmelegedés mértékét. A koppenhágai megállapodás nem is globális, és nem is kötelező érvényű. Szó sincs arról, hogy az EU-t vádolnánk elsősorban ezért a kudarcért, de az, hogy hiányzik az egység, hogy képtelen egységesen hallatni hangját, hogy képtelen a gázkibocsátások csökkentésére és a fejlődő országok támogatására vonatkozó célkitűzéseket összhangba hozni a tudományos ajánlásokkal és a Parlament igényeivel, gyakran gyenge és alkalmatlan szervezet benyomását kelti. Miért van ilyen sok probléma? Bizonyára nem csak egyetlen helyes válasz létezik erre a kérdésre, de a probléma jelentős része annak a ténynek tudható be, hogy sok országban még nem következett be a gazdaság nagyarányú környezetvédelmi átalakítása, és továbbra is kétségbe vonják a gazdasági, társadalmi és demokratikus előnyöket. Ez annak ellenére így van, hogy számos tanulmány és sikeres kísérlet történt az energiaágazat átalakítása és a fenntarthatóbb mezőgazdasági és közlekedési rendszerek tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Oreste Rossi (EFD), írásban.(IT) Határozottan ellenezzük a jelentést, mert nem tudjuk elfogadni annak elfogult hozzáállását, amely teljes mértékben a társadalmunk és vállalkozásaink gazdaságai érdekei ellen hat. Ha azt hisszük, hogy Európa egymaga képes megoldani a CO2-kibocsátás problémáját, akkor az nem más, mint vágyálom. Miután a tavalyi koppenhágai konferencián túl sokat követeltünk, nem tanultunk az esetből, és megint olyan dokumentumot készítünk, amely túl sokat követel – jelen esetben az éghajlatváltozással foglalkozó, következő cancúni konferenciától. Nincs kétségünk afelől, hogy mi lesz az eredmény, ha azt a szöveget azelőtt elfogadják, hogy a tisztelt Ház elé terjesztenék: az előzőhöz hasonlóan ez is a szemetes kosárban fog landolni. Úgy tűnik, hogy ez a jelentés megpróbálja felvázolni az éghajlatváltozással foglalkozó csúcstalálkozó kapcsán összeállítandó, következő dokumentum főbb pontjait (COP 16).

 
  
  

HUJelentés: Yannick Jadot (A7-0310/2010) és állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0616/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Robert Goebbels (S&D), írásban.(FR) Nem értem az Európai Parlament éghajlatváltozásra vonatkozó munkájának logikáját. Számos EP-képviselő gondolja úgy, hogy az Uniónak egyre többet kellene tennie a gázkibocsátás csökkentése – 30%, 40%, 50%-os csökkentése – érdekében, ugyanakkor nem hajtjuk végre a híres Európa 2020 stratégiát. Ez annál is inkább így van, mivel a világ többi része nem veszi észre az Európa által megtett lépéseket. Koppenhágában „az amerikaiak, a kínaiak, az indiaiak, a brazilok és az afrikaiak között jött létre megállapodás”. Az Európai Uniót meg sem hívták.

Cancúnban nem fog „kötelező érvényű” megállapodás születni a híres CO2-tanúsítványokról annál az egyszerű oknál fogva, hogy az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália jogalkotói nem akarják azt, és mert Kína, India, Brazília és mások nem fogják megengedni, hogy gúzsba kössék őket. Az Európai Uniónak inkább az új technológiákba kellene fektetnie, semmint olyan tevékenységekbe, amelyek csak a pénzügyi spekulációt fogják szolgálni.

 
  
  

Jelentés: Harlem Désir (A7-0317/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban.(FR) A nemzetközi megállapodásokban szereplő társadalmi felelősség-vállalás a világgazdaság megfelelőbb irányítása felé mozdul el, egy tisztességesebb, szociálisabb és humánusabb globalizációra ösztönöz, és támogatja a fenntartható fejlődést. A globalizáció idején támogatom ezt a javaslatot, amelynek célja, hogy erkölcsösebbé tegye a nemzetközi üzleti magatartást.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) A globalizáció és a pénzügyi és szociális válság felerősítette annak igényét, hogy a világgazdaság számára szigorúbb szabályokat határozzunk meg, mivel a nemzetközi kereskedelmi politika jelenleg csupán néhány gazdasági szereplő érdekeit szolgálja, akik arra használták fel a piaci liberalizációt, hogy termelésük egy részét az Unión kívülre helyezzék ki, és hogy diverzifikálják az ellátással kapcsolatos megállapodásaikat, olyan országokra építve, ahol alacsonyak a termelési költségek, és kevésbé szigorúak a szabályozó rendszerek.

Ennélfogva egyetértek a jelentésben javasolt alapelvekkel, amelyek célja, hogy az uniós célkitűzéseknek – különösen a külpolitikának – megfelelő módon folytassuk a kereskedelmet. Ez a kereskedelem társadalmi és környezetvédelmi felelősség-vállalásának megvalósítása révén érhető el, hogy a társadalmi felelősség alapelvei többé ne sérüljenek. Ez a szociális dömping egy formája, amelyet a jelentésben megfogalmazott javaslatok elfogadása révén kell szabályozni – elsősorban azokra a javaslatokra gondolok, amelyek az EU és a partnerországok közötti igazságügyi együttműködési mechanizmusokra vonatkoznak –, hogy a multinacionális nagyvállalatokat bíróság elé állíthassuk, ha súlyosan megsértik a környezetvédelmi szabályokat vagy az alapvető jogokat, aminek megoldása, hogy a Bizottság új kezdeményezést fogad el.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az Európai Unió a második világháború óta igen nagy hasznot húzott a nemzetközi piacok megnyitásából. Az Európa globalizálódásához kapcsolódó európai szociális modell ugyanakkor sajnos kevés hatást gyakorolt a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokra. Ez a célja annak az állásfoglalásnak, amit megszavaztam ezen a héten. Ezzel a szöveggel azt kívántam szorgalmazni, hogy az Európai Unió alakítson ki határozott állásfoglalást a szociális dömping kérdésében. Az állásfoglalás a társadalmi felelősség-vállalás szándékára szólít fel, amely olyan koncepció, amelyet bele kell venni az OECD, az ILO és az ENSZ a preferenciák általánosított rendszerébe. Továbbá felkéri a Bizottságot, hogy készítsen új hatásértékeléseket, amelyekben a kereskedelmi megállapodások európai kkv-kra gyakorolt hatását vizsgálja. Az állásfoglalás végül kimondja, hogy valamennyi új megállapodásnak automatikusan tartalmaznia kellene egy, a társadalmi felelősség-vállalásról szóló pontot. A fenntartható fejlődés területén az Európai Unió hangot kell, hogy adjon a szociális modelljére vonatkozó meggyőződésének, és azt arra kell felhasználnia, hogy a globalizáció felé tegyen haladást.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban.(LT) A jelentés mellett szavaztam, mert az megfogalmazza az Európai Parlament javaslatait, amelyek konkrét intézkedéseket tartalmaznak a társadalmi felelősség-vállalás támogatására az Európai Unió kereskedelmi politikája keretében. Rá kívánok mutatni, hogy a nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság világszerte szociális válságot idézett elő, és ez csak fokozta annak igényét, hogy szigorú szabályokkal biztosítsuk a világgazdaság hatékonyabb felügyeletét és azt, hogy az ne a társadalmaink kárára fejlődjön. Európa esetében tehát valamennyi uniós céllal – különösen a külpolitika céljaival – összhangban lévő módon kell folytatni a kereskedelmi politikát. Nagyon fontos továbbá azt biztosítani, hogy Európa közös kereskedelmi politikája a helyett, hogy aláásná, inkább védelmezze szociális modelljét és környezetvédelmi politikáját.

Egyetértek azzal, hogy az Európai Parlament szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság fejlessze tovább a fenntarthatóságra vonatkozó hatásértékelési modelljét, hogy az megfelelően tükrözze a kereskedelmi tárgyalások gazdasági, szociális, emberi jogi és környezeti hatásait, beleértve az éghajlatváltozás enyhítésére vonatkozó célokat is. A Bizottságnak ezenkívül oly módon kellene nyomon követnie az EU partnerországaival megkötött kereskedelmi megállapodásokat, hogy a kereskedelmi megállapodások aláírása előtt és után fenntarthatósági hatástanulmányokat kellene készítenie, a kiszolgáltatott ágazatokra különös tekintettel.

 
  
MPphoto
 
 

  Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban.(RO) Az EU alapvető szerepet vállal az újfajta irányítás létrehozására tett erőfeszítésekben. Ezt a célt szem előtt tartva támogatni kell a nemzetközi intézmények politikáinak következetességét. Világossá válik, hogy az EU-nak el kell gondolkoznia azon, hogy a kereskedelmi stratégiája felülvizsgálatakor milyen kereskedelmi politikákat kíván elfogadni. Ha egyértelmű, protekcionizmus-ellenes üzenetet akar közvetíteni, biztosítania kell a nemzetközi kereskedelem tisztességét.

Az Európai Uniónak fenn kell tartania kereskedelmi érdekeit, ugyanakkor a normái és értékei szerint kell, hogy eljárjon, továbbá biztosítania kell, hogy mások is azok szerint járjanak el. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a vállalkozásokat Európában szigorú társadalmi és környezetvédelmi szabályok kötelezik. Az EU ugyanezt kell, hogy megkövetelje a kereskedelmi partnereitől – különösen a feltörekvő országoktól –, és ragaszkodnia kell a minőséghez és a fenntarthatósághoz, különösen a területére beérkező élelmiszerek esetében, hogy megvédje a tisztességes és igazságos kereskedelmet. Az Uniónak párbeszédet kell kialakítania partnereivel, és értékei közvetítése céljára közös kiindulási alapot kell találnia. Az átláthatóságra és a párbeszéd kialakítására tett erőfeszítésre alapozva az Európai Parlament újonnan kapott hatáskörei fényében kulcsfontosságú szerepet tölt be, mivel feladata, hogy a tárgyalásoknak politikai és erkölcsi töltetet adjon.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban.(PT) A gazdasági globalizáció és a nemzetközi kereskedelem közepette fokozódik az országok közötti versennyel járó nyomás, ami néha odáig vezet, hogy súlyos visszaélések történnek az emberi jogok és a környezet tekintetében. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az határozottan hozzájárul annak biztosításához, hogy fenntarthatóbb politikákat dolgozzunk ki, amelyek figyelembe veszik – elsősorban a társadalmi felelősség-vállalás elősegítése révén – a szociális és környezeti kérdéseket.

Létfontosságú, hogy a más területeken befektető és működő európai vállalatok az európai értékek és a nemzetközileg jóváhagyott normák mentén cselekedjenek. Ez a jelentés pontosan azt javasolja, hogy az Európai Unió által tárgyalt, jövőbeli kereskedelmi megállapodások tartalmazzanak egy, a fenntartható fejlődésről szóló fejezetet, amelyben szerepelne a társadalmi felelősség-vállalásról szóló pont, amit döntő fontosságúnak tartok.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) A most vizsgált jelentésből kitűnik, hogy annak az a célja, hogy az üzleti magatartásba beépüljenek azok az értékek, amelyek mindig is meghatározták az Európai Uniót és annak elődeit.

Kifejezetten támogatandó célról van szó, feltéve hogy azt megfelelően valósítjuk meg, és hogy az nem ró olyan terheket a vállalkozásainkra, amelyek akadályozzák versenyképességüket, mivel azt már úgyis olyan szabályok korlátozzák, amelyek túl rugalmatlanok olyan területeken, mint a munkajog és a környezetvédelmi normák (habár a tagállamokban senki sem kérdőjelezi meg a költségszerkezetek dagadásával együtt járó társadalmi hasznot).

Úgy vélem tehát, hogy óvatosan kell eljárnunk, és most nem kellene fokozni a terheket, kivéve, ha mindenki elismeri azok szükségességét, és hajlandó azokat vállalni.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle De Sarnez (ALDE), írásban.(FR) A külföldi befektetés fontos gazdasági kérdést jelent a feltörekvő és fejlődő országok számára. Az ezekben az országokban tapasztalható, gyenge szociális és környezetvédelmi jogszabályok azonban azt jelentik, hogy fennáll az indokolatlan munkafeltételek, az emberi jogok megsértésének és a környezet károsításának veszélye. Az Európai Parlament ezért szorgalmazza, hogy az Európai Unió által aláírt kereskedelmi megállapodások tartalmazzanak a társadalmi felelősség-vállalásról szóló pontot, amely a fejlődő országokban befektető vállalkozásokra vonatkozna. Ez a pont megkövetelné ezektől a vállalkozásoktól, azok leányvállalataitól és ellátási láncától, hogy világos és bizonyítható kötelezettségeket vállaljanak a vállalkozásuk társadalmi és környezeti hatására vonatkozóan. A pontban foglaltak azt is lehetővé tennék, hogy az áldozatok peres eljárást indíthassanak. Ez jelenti a legjobb megoldást arra, hogy az egész világra kiterjedően megfelelőbb szociális védelmet és környezeti normákat biztosítsunk.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) A jelentés mellett szavaztam, mert az támogatja a nemzetközi kereskedelem újfajta szabályozási megközelítésének igényét. Ezek az eredményesebb és megfelelőbb módon végrehajtott normák hozzá kellene, hogy járuljanak a fenntarthatóbb politikák kidolgozásához, amelyek valóban figyelembe veszik a szociális és környezeti vonatkozásokat, és nem csak a társaságok bármi áron elérendő nyereségével foglalkoznak.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A társadalmi felelősség-vállalást meghatározó alapelveket maradéktalanul elismerik nemzetközi szinten, és a társaságok felelős magatartásának elvárására helyezik a hangsúlyt, ami feltételezi a hatályos jogszabályok betartását, különösen ami az adózást, a foglalkoztatást, a munkaügyi kapcsolatokat, az emberi jogokat, a környezetet, a fogyasztók jogait és a korrupció ellenes harcban játszott szerepüket illeti. Következésképpen nagyon pozitív dolognak tartom, hogy az EU a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokba belevesz egy, a fenntartható fejlődésről szóló fejezetet, amely tartalmazni fogja a társadalmi felelősség-vállalásra vonatkozó pontokat.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az Európai Unió támogatja a társadalmi felelősség-vállalás elősegítésének célját. Az Uniónak biztosítania kell, hogy az általa végrehajtott külpolitikák eredményesen hozzájáruljanak az érintett országok fenntartható és társadalmi fejlődéséhez. Azt is biztosítania kell, hogy az európai vállalatok fellépései – akárhol is fektessenek be vagy működjenek – összhangban legyenek az európai értékekkel és a nemzetközileg elfogadott normákkal.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke alapján az EU közös kereskedelmi politikáját „az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között” kell folytatni, továbbá a 3. cikk alapján – többek között – hozzá kell járulnia „Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, beleértve az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartását”.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Guillaume (S&D), írásban.(FR) A nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba belefoglalt, vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló jelentés mellett szavaztam. A globalizáció kegyetlen versenyt alakított ki az országok között, ami viszont odáig vezetett, hogy számos multinacionális vállalat elfogadhatatlan magatartást tanúsít a fejlődő országokban: nem tartják tiszteletben az alapvető munkaügyi normákat, megsértik az emberi jogokat, és környezeti károkat okoznak. A Parlament ezért szorgalmazza, hogy az Európai Unió által aláírt valamennyi kereskedelmi megállapodás tartalmazzon a társadalmi felelősség-vállalásról szóló pontot. Ez a pont megkövetelné, hogy rendszeres jelentések készüljenek az egyes vállalkozási tevékenységek társadalmi és környezeti hatásainak részleteiről, figyelembe véve valamennyi leányvállalatot és az ellátási láncot. A jelentés szorgalmazza, hogy a kereskedelmi megállapodások keretében hozzanak létre az EU és az aláíró országok közötti jogi együttműködési mechanizmusokat, amelyek garantálnák, hogy az áldozatok az igazságügyi rendszerhez fordulhassanak, amennyiben a multinacionális cégek és azok leányvállalatai nem tartják be a szociális és környezetvédelmi jogszabályokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Egyetértettem a jelentéssel, mert amint az Önök előtt is ismert, a nemzetközi kereskedelem terjeszkedése csak akkor indokolt, ha az hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, a munkahelyteremtéshez és a jobb életszínvonalhoz. Csak ebben az esetben tekinthető a kereskedelem liberalizációja pozitív és elfogadott dolognak. Ezzel ellentétben ha az tönkreteszi a munkahelyeket vagy aláássa az életkörülményeket, a szociális jogokat és a környezetet, határozott ellenkezést vált ki. A közös kereskedelmi politika tehát nem egyszerűsíthető le egy sor olyan intézkedésre, amely csak néhány gazdasági szereplő azonnali érdekeit szolgálja. A kereskedelem liberalizációjának gazdasági és társadalmi hatása országról országra alapvető eltéréseket mutat, és ezt a hatást kezelni és néha ellensúlyozni kell, mert a liberalizáció olyan folyamat, amelynek mindig vannak nyertesei és vesztesei. A nemzetközi kereskedelem kiterjesztése csak bizonyos feltételek teljesülése esetén jár egyetemes haszonnal – innen a kereskedelem liberalizációjának, többek között a gyakorlati intézkedések és a kereskedelem volumene kezelése iránti igény, – és ez olyan igény, amely a globalizációs folyamat felgyorsulásával még erősebben érezhető. Európa tehát és a nemzetközi közösség egésze sürgető problémával áll szemben: a nemzetközi kereskedelemre irányadó szabályokba valódi garanciákat kell beépíteniük a fenntartható fejlődésre és a munkaügyi jogokra vonatkozóan. Ez a követelmény megfelel mind az ENSZ, mind az Európai Unió célkitűzéseinek, és pontosan összecseng Európában a köz elvárásaival. A kereskedelem és a társadalmi felelősség-vállalás közötti kapcsolat mostanáig a legjobb esetben is bizonytalan volt. A társadalmi felelősség-vállalás elveinek nemzetközi kereskedelemre irányadó szabályokba beépítése lehetővé tenné, hogy az EU nyomást gyakoroljon a vállalkozásokra, hogy azok javítsanak magatartásukon, valamint az említett vállalkozásokkal kereskedelmi megállapodásokat kötő államokra, hogy eleget tegyenek a munkaügyi és környezetvédelmi normáknak.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a kereskedelemben tevékenykedő cégek bizonyos felelősséggel tartoznak a náluk dolgozó emberek iránt. Először is az, hogy társadalmi felelősség-vállalási ponttal egészítjük ki a harmadik országokkal megkötött kereskedelmi megállapodásokat, egyenlő feltételeket teremt az EU-ban és a harmadik országokban működő társaságok számára, és védelmet biztosít a munkavállalók számára. A pontok megállapításakor azonban figyelembe kell venni az arányosság elvét. Egyensúlyt kell képviselniük, és nem határozhatók meg úgy, hogy olyan mértékben akadályozzák a kereskedelmet, hogy az először a munkavállalókra, majd a fogyasztókra is káros hatást gyakoroljon.

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban.(RO) A kereskedelem liberalizációja minden országban más és más gazdasági és társadalmi hatást vált ki, és az esetek többségében folyamatosan ellenőrizni szükséges. A közös kereskedelmi politika összhangban kell, hogy legyen az Európai Unió általános célkitűzéseivel, és nem szolgálhatja egyszerűen a jelentős gazdasági szereplők rövidtávú érdekeit.

A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a társadalmi felelősség-vállalás alapelveinek nemzetközi kereskedelmi szabályozásba való beépítése lehetőséget ad az Uniónak arra, hogy bizonyos nyomást gyakoroljon az Európai Unióval kereskedelmi megállapodásokat kötő vállalkozásokra és államokra, hogy így biztosítsa a munkaügyi normák betartását. Ez lehetővé fogja tenni, hogy az általunk végrehajtott külpolitikák ténylegesen hozzájáruljanak a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéshez, a vállalkozások pedig a nemzetközileg elfogadott szabályok és értékek mentén fognak eljárni.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – Örülök Harlem Desir kollégám társadalmi felelősség-vállalásról szóló jelentésének. Úgy véli, hogy a társadalmi felelősség-vállalás olyan hatékony eszköz, amellyel fokozható a versenyképesség, javíthatók a készségek és képzési lehetőségek, a munkahelyi biztonság és a munkakörnyezet, megvédhetők a munkavállalók jogai, valamint a helyi és bennszülött közösségek jogai, támogatható a fenntartható környezetvédelmi politika, és bátorítható a helyes gyakorlatok helyi, nemzeti, európai és globális szintű megosztása. Határozottan tisztázza azonban, hogy ezek nem helyettesíthetik a munkaügyi szabályokat, illetve az általános vagy ágazati kollektív szerződéseket.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban.(FR) A társadalmi felelősség-vállalás illuzórikus lehet, és habár bizonyos típusú visszaéléseket korlátok közé szorít, azt a benyomást keltheti, hogy más fajta visszaélések elfogadhatók. Ennek ellenére koncepcionális és jogi keretet adhat a termelésbe, valamint a termelés társadalmi és ökológiai feltételeibe való állami beavatkozás számára. E célból támogatom a jelentést.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A nemzetközi kereskedelemben működő, valamennyi cégnek el kell fogadnia a hatályban lévő jogszabályokat vezérlő alapelveket, különösen ami az adózást, a foglalkoztatást, a munkaügyi kapcsolatokat, az emberi jogokat, a környezetet, a fogyasztók jogait, valamint a korrupció elleni harcban való részvételüket illeti. Következésképpen rendkívül fontos, hogy a jövőben tárgyalásra kerülő kereskedelmi megállapodásokba beépítsünk ilyen pontokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) Ez a jelentés az üzleti tevékenység fokozottabb uniós szabályozására is törekszik. Az Európai Unió azonban gyakran kimutatja, hogy korlátozásai nem erősítik a vállalkozást, és nem javítják az életminőséget, hanem inkább ellenkező hatást érnek el. Az előadó szerencsére tudatában van annak, milyen fontos megálljt parancsolni a globalizáció legszélsőségesebb túlzásainak. Elég világosan követeli, hogy a nemzetközi kereskedelmet csak olyan mértékben liberalizáljuk, amely valamennyi társadalmi réteg javát szolgálja, feltéve, hogy javítja az életminőséget. Ez okból tartózkodtam a szavazástól.

 
  
MPphoto
 
 

  Alfredo Pallone (PPE), írásban.(IT) Az éghajlati, energia- és élelmiszerválságot követően a nemzetközi pénzügyi válság – amely széleskörű szociális válságot idézett elő – csak megerősíti annak igényét, hogy szigorú szabályok biztosítsák, hogy a világgazdaság jobban integrálódjon, és ne fejlődjön a társadalom kárára.

A globalizáció középpontjában álló, nemzetközi kereskedelem nem kivétel az említett igény alól. A nemzetközi kereskedelem fejlődése a világon bárki szemszögéből nézve csak akkor indokolt, ha hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, a foglalkoztatáshoz és az életszínvonal növeléséhez. Csak ilyen feltételekkel tekinthető pozitív és elfogadható dolognak a kereskedelem előtti nyitás. Ezzel szemben igen nagy ellenállást vált ki, ha tönkreteszi a munkahelyeket, vagy ha rossz hatással van az életszínvonalra, a szociális jogokra és a környezetre.

A kereskedelmi politika tehát nem egyszerűsíthető le néhány gazdasági szereplő közvetlen érdekeire. Európa esetében a kereskedelmi politika összhangban kell, hogy legyen valamennyi uniós célkitűzéssel, különösen a külpolitikai célkitűzésekkel. Valójában a külpolitika egyik olyan eszköze, amely a globalizáció szabályozásához kíván segítséget adni.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) Az Európai Parlament nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba belefoglalt, vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló állásfoglalása figyelmeztetni kíván, valamint az üzleti világban egy olyan új szociális modell felé jelent előrelépést, amelynek az erkölcs és a társadalmi felelősség az alapja. Amint tudjuk, a jóléti állam kudarca új realitások létrehozását kívánja meg, és a társadalmi felelősség-vállalás lehet a változást célzó új paradigma hajtóereje.

A globális problémákat valóban tovább súlyosbította a pénzügyi válság és annak szociális következményei. A társadalmi felelősség-vállalást meghatározó alapelveket maradéktalanul elismerik nemzetközi szinten, legyen szó akár a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetről (OECD), akár a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetről (ILO), akár az Egyesült Nemzetek Szervezetéről (ENSZ).

A társadalmi felelősség-vállalás elősegítése az Európai Unió által támogatott cél, és ehhez én is csatlakozom. Erre vonatkozóan hangsúlyozni szeretném, hogy támogatom a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belül egy kereskedelemmel és a méltányos foglalkoztatással foglalkozó bizottság felállítását, amely fórumot biztosítana olyan témák megvitatásának, mint a munkaügyi normák – különösen a gyermekek foglakoztatására vonatkozóan – és a társadalmi felelősség-vállalás, annak nemzetközi kereskedelmi vonatkozásaival együtt.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Az Európai Parlament ebben az állásfoglalásban kimondja, hogy a globális kihívásokat tovább fokozta a pénzügyi válság és annak szociális következményei, és világszerte vitákat keltett arról, hogy új szabályozási megközelítés és a világgazdaság irányítása szükséges, a nemzetközi kereskedelmet is beleértve.

Ez azt sugallja, hogy az új, eredményesebb és megfelelőbb módon végrehajtott szabályok hozzá kellene, hogy járuljanak a fenntarthatóbb politikák kidolgozásához, amelyek valóban figyelembe veszik a szociális és környezeti vonatkozásokat, és kijelenti, hogy a globalizáció miatt fokozódik a külföldi befektetőkért folyó verseny az országok között, és a vállalkozások közötti verseny is élesebb. Ez olykor azt eredményezi, hogy a kormányok a kereskedelem és a befektetők csábítása érdekében elnézik az emberi jogok súlyos megsértését és a társadalmi visszaéléseket, valamint a környezet jelentős károsítását.

 
  
  

Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0623/2010)

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Auconie (PPE), írásban.(FR) Az Európai Unió kezdetektől fogva arra törekszik, hogy megvalósítsa a közös piac létrehozásának célkitűzését. A versenytörvény hozzájárul az erőfeszítések támogatásához. A versenypolitikának egyáltalán nem célja, hogy a nagy cégcsoportokat a pártfogásába vegye, a versenypolitika valójában a kisebb piaci szereplőket kívánja megvédeni a versenyt torzító magatartásoktól. A vállalkozások között létrejövő – például kutatási programok támogatásáról szóló – megállapodások olyan korlátozó kereskedelmi gyakorlatot takarhatnak, amelynek az a célja, hogy a versenytársat kiüssék a nyeregből. Az európai gazdaság dinamizmusa mégis részben az együttműködési képességtől függ. Az Európai Bizottság ennélfogva pragmatikus politikai megközelítéshez folyamodott. A Bizottság rendszeresen meghatározza a megállapodások azon kategóriáit, amelyek megkerülhetik a szigorú versenyszabályokat, amennyiben az hasznosnak bizonyul. Az Európai Bizottság széles körű konzultációkban vesz részt most, hogy ezek a szabályok felülvizsgálatra kerülnek. A javasolt jogszabályok egészében véve figyelembe veszik az Európai Parlament által kifejezett álláspontokat, és összhangban állnak a tárgyról alkotott nézeteinkkel. Ennélfogva a szöveg mellett szavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), írásban.(LT) A két csoportmentességi rendelet: a szakosítási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló csoportmentességi rendelet (2658/2000/EK bizottsági rendelet) és a kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló csoportmentességi rendelet (2659/2000/EK bizottsági rendelet) 2010. december 31-én hatályát veszti. A Bizottság két új csoportmentességi rendeletet kíván elfogadni, amelyek módosítják a korábbiakat és bizonyos iránymutatásokat, hogy az érdekelt felek számára segítséget adhasson annak elemzéséhez és értelmezéséhez, hogy az együttműködési megállapodásaik összhangban vannak-e a versenyszabályokkal. Jelenleg egy új, a Bizottság és a Bíróság esetjogából levezetett szabálycsomagot kell kodifikálni. Támogattam ezt az állásfoglalást, különösen az Európai Parlamentnek azt a célkitűzését, hogy jogbiztonságot garantáljon az érdekelt felek számára. Úgy vélem, hogy az EU-nak az iránymutatások lefektetése során figyelembe kell vennie az EU nemzeti versenyhatóságainak és a világ többi versenyhatóságának tapasztalatát. Úgy gondolom, hogy hasznos lenne nemzetközi tárgyalásokat indítani a világszerte konvergens versenyszabályokról, mivel számos megállapodásra és gyakorlatra eltérő szabályozási környezet vonatkozik, ami megakadályozza, hogy az érdekelt felek egyenlő feltételekkel versenyezzenek a piacon.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), írásban.(IT) Az egészséges piacgazdaság nem működhet anélkül, hogy ne figyelnénk állandóan és folyamatosan az ott folyó verseny helyzetét. Ez az ellenőrzés azonban nem ölthet olyan ideológiai formát, hogy mindenkire adott paraméterek vonatkoznak. Tulajdonképpen valamennyi piaci szegmenst eseti alapon kellene vizsgálni ahhoz, hogy tisztességes értékelést végezzünk azon alapelvek betartására vonatkozóan, amelyeket ha mechanikusan alkalmaznánk, végül paradox és gazdaságellenes helyzetekhez vezetne. A Bizottság ennélfogva dicséretet érdemel, amiért megpróbálja ellenőrzése alatt tartani a horizontális együttműködést a szakirányú megállapodásokban, valamint a kutatási és fejlesztési megállapodásokban, amelyek két olyan valamelyest érzékeny ágazatot képviselnek, amelyek jellemzői különleges bánásmódot indokolnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Diogo Feio (PPE), írásban.(PT) A társaságok között létrejövő, a jogi rendelkezésekkel összhangban elfogadott horizontális megállapodások az üzleti együttműködés olyan formáját jelentik, amely gyakran szükséges ahhoz, hogy olyan jelentős gazdasági hasznot hozzanak, amely végül a piac és a fogyasztók javát fogja szolgálni. Általában együttműködésről van szó, amely során a piaci partnerek nem egyeztetik a versengő magatartást, tehát nincsenek semmilyen hatással a versenyképességre, azonban elősegítik a más módon nem lehetséges haszon elérését. Ez okból mentesülnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (1) bekezdésének végrehajtása alól. Ez különösen a Bizottság által most felülvizsgálatra javasolt 2659/2000/EK és a 2658/2000/EK rendeletben megállapított szakirányú megállapodásokat, valamint a kutatási és fejlesztési megállapodásokat érinti. Olyan időkben, amikor Európának a kutatásba és fejlesztésbe kell befektetnie, és az innovációba kellene befektetnie, létfontosságú, hogy a versenyjoggal összhangban teremtsük meg a piacon működő társaságok között szükséges szinergiák létrehozásának jogi előfeltételeit.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), írásban.(PT) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikk (1) és (3) bekezdésével, 103. cikk (1) bekezdésével és 105. cikk (3) bekezdésével összhangban a horizontális együttműködési formák abban az esetben engedélyezettek a társaságok között, ha ezek a megállapodások hozzájárulnak a termékgyártás vagy -forgalmazás javításához, illetve a technológiai vagy gazdasági haladás elősegítéséhez, és a fogyasztók számára is haszonnal járnak. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy figyelembe véve a rendeletek és horizontális iránymutatások elfogadása óta bekövetkezett, jelentős jogszabályi változásokat és a Bizottság által, a szabályok alkalmazása során, azt követően szerzett tapasztalatokat, olyan új, a Bizottság által kiadott szabálycsomagot kell kodifikálni, amely figyelembe veszi az Európai Bíróság erre a területre vonatkozó esetjogát.

 
  
MPphoto
 
 

  Juozas Imbrasas (EFD), írásban.(LT) Egyetértek a javaslattal, mert a horizontális megállapodások általában több aggályt vetnek fel a versennyel kapcsolatosan, mint a vertikális megállapodások, ennélfogva örömömre szolgál, hogy a Bizottság a horizontális megállapodásokra vonatkozóan korlátozóbb módon áll hozzá a piaci részesedés küszöbértékének megállapításához.

 
  
MPphoto
 
 

  David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. Üdvözlöm annak tényét, hogy a Bizottság két különböző nyilvános konzultációt kezdett a horizontális együttműködési megállapodásokra alkalmazandó versenyszabályok felülvizsgálatáról. Az állásfoglalás hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a döntéshozatal során a lehető legnagyobb mértékben meghallgassuk, és figyelembe vegyük az érdekelt felek nézeteit, hogy reális és kiegyensúlyozott keretszabályozás jöjjön létre.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), írásban.(PT) A horizontális együttműködési megállapodásokra alkalmazandó versenyszabályok felülvizsgálata döntő fontosságú a társaságok közötti együttműködés fokozása érdekében – különösen a K+F tevékenységre vonatkozóan –, és ily módon hozzájárul ahhoz, hogy szinergiák jöjjenek létre, az együttműködés valamennyi területén fokozottabb fejlődést szolgálva.

 
  
MPphoto
 
 

  Andreas Mölzer (NI), írásban.(DE) A horizontális együttműködési megállapodások jelentős gazdasági hasznot hozhatnak. A versenytársak megosztják a kockázatot, költséget takarítanak meg, a befektetés, a know-how és a termékminőség javítása, továbbá a sokféleség és az innovációk gyorsabban megvalósíthatók. A horizontális együttműködési megállapodások másrészről csökkenthetik a versenyt, ha a versenytársak megszabják az árakat, a teljesítményt, vagy kikényszerítik a piacok felosztását. Ezért nagyon jónak tartanám a stabilitást garantáló, egyértelmű megállapodásokat. Tartózkodom a szavazástól, mert néhány pont megfogalmazása nem elég világos.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban.(PT) A versenyre vonatkozó horizontális együttműködési szabályok felülvizsgálatáról szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az figyelembe veszi a Bizottság tevékenységét, különösen a Parlamenttel való érintkezései átláthatóságát, valamint azt a nyitott szellemet, amivel megkezdte a felülvizsgálatot azzal a céllal, hogy valamennyi érdekelt felet meghallgasson.

Valahányszor felülvizsgálatra kerül egy jogszabály, figyelembe kell venni a jogbiztonságot. Az állásfoglalással összhangban úgy vélem, hogy ha elfogadásra kerül az új végleges keretszabály, egy összefoglaló feljegyzés és új „gyakran írt kérdések” kellene, hogy részletesen magyarázzák ezt a keretszabályt valamennyi piaci szereplő számára. Osztom a Parlament arra vonatkozó aggályát, hogy erre a szellemi tulajdonjogok védelméről szóló, integrált keretszabályozásként kellene tekinteni. A szellemi tulajdonjogok kulcsszerepet játszanak az innovációban, tehát létfontosságú azok tiszteletben tartása.

 
  
MPphoto
 
 

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban.(ES) Az Európai Parlament ebben az állásfoglalásban üdvözli annak tényét, hogy a Bizottság két különböző nyilvános konzultációt kezdett a horizontális együttműködési megállapodásokra alkalmazandó versenyszabályok felülvizsgálatáról. Rámutat annak fontosságára, hogy figyelni kell az érdekelt felek szempontjaira, és a döntéshozatal során lehetőség szerint meg kell azokat vizsgálni, hogy reális és kiegyensúlyozott keretszabályozás jöjjön létre. Szorgalmazza továbbá, hogy a Bizottság a felülvizsgálat végén egyértelműen tüntesse fel, hogyan vette figyelembe az érdekelt felek hozzájárulásait.

 
  
 

(Az ülést 13.20-kor felfüggesztik, és 15.00-kor újra megnyitják)

 
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat