Elnök. – A következő napirendi pont a Költségvetési Bizottság részéről Sidonia Elżbieta Jędrzejewska and Helga Trüpel által készített jelentés az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetési tervezetéről – minden szakasz (17635/2010 – C7-0411/2010 – 2010/2290(BUD)) (A7-0369/2010) címmel.

  Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, előadó. – (PL) Tisztelt elnök úr! Hónapokon át tartó tárgyalások, viták és feszültség után végre sikerülni fog – reményeim szerint holnap – elfogadni itt, az Európai Parlament plenáris ülésén az Európai Unió 2011. évi költségvetését. Szeretnék pozitív módon elsőként azokkal a pontokkal foglalkozni, amelyek meggyőződésem szerint a legérdekesebbek és a leghatékonyabbak a 2011. évi költségvetés eredményei közül, illetve amelyek különösen fontosak az európai polgárok szempontjából.

Először is nagyon örülök annak, hogy időben sikerült megállapodásra jutnunk, hogy 2010 vége előtt lezártuk a tagállamokkal és az Európai Bizottsággal folytatott nehéz tárgyalásokat, és hogy sikerült elkerülnünk egy ideiglenes 2011. évi költségvetés veszélyét, jóllehet bizonyos fokig mindegyik félnek kompromisszumot kellett kötnie. Szeretném felhívni a figyelmüket több értékes és érdekes szempontra annak a konkrét részleteivel kapcsolatban, amit sikerült megtárgyalnunk.

Ez mindenek előtt az általunk elkészített közös álláspontra vonatkozik, valamint az Európai Parlament költségvetési kötelezettségekkel kapcsolatos prioritásairól szóló, 2010. októberi parlamenti javaslat egyhangú elfogadására. A Tanács és a Bizottság elfogadta összes javaslatunkat az olyan költségvetési sorok fokozott támogatását illetően, amelyek létfontosságúak az ifjúság, az oktatás, a mobilitás, az innováció, a kutatási programok és a nemzetközi ügyek legfontosabb kérdéseivel összefüggő programok szempontjából. Ez örömmel tölt el. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Parlament nagy realizmusról és fegyelemről tett tanúbizonyságot októberi olvasata során. Örülök annak, hogy a Tanács és a tagállamok észrevették ezt a fegyelmet, és tudomásul vették az általunk javasolt prioritásokat, amelyekre március óta világosan utaltunk.

Összességében örülök, hogy a Tanács megértette és megfelelően értékelte ezt az ifjúság, az oktatás és a mobilitás alkotta háromszöget. Remélem, hogy a Bizottság mindent el fog követni annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a megnövelt forrásokat 2011-ben megfelelően használják fel.

Örülök, hogy sikerült nagymértékben megértenünk saját félelmeinket. Abbéli elégedettségünket azonban, hogy sikerült megegyezésre jutnunk, nagyon sok tekintetben több fontos elem rontja. Mindenekelőtt a 2011-es tárgyalások során a gyakorlatban láthattuk, hogy mennyire nehéz végrehajtani a Lisszaboni Szerződést, mennyi ismeretlen terület áll továbbra is előttünk, és mennyi közös munkát kell befektetnünk annak érdekében, hogy gyakorlatias, pragmatikus megoldásokat alakítsunk ki az új keretrendszerekből eredően, amelyeken belül működünk. Ez a folyamat semmi esetre sem tekinthető lezártnak.

Az is fájdalmasan világossá vált, hogy a tagállamok egyre kisebb szolidaritást mutatnak, amikor válsággal kell megküzdeniük, és pontosan az európai szolidaritás az első érték, amely veszendőbe megy, amikor a nemzeti költségvetésekben megtakarítást kell elérni. Nagyon sajnálom, hogy a tagállamok hirtelen ennyire rövidlátóvá váltak, és hogy éppen az európai integráción akarnak megtakarításokat elérni. Ez egy fájdalmas téma. Erre a vitára még vissza kell térnünk, mivel semmi esetre sincs még vége.

Szeretnék Wathelet úrnak feltenni két meglehetősen fontos kérdést is, olyan témákról, amelyek továbbra is gondolkodóba ejtenek. Szeretném tudni, hogy a Tanács el kívánja-e fogadni a többéves pénzügyi keretre vonatkozó közös nyilatkozatot – amelynek tervezetét már láttuk, noha helyzete nem világos számomra. Továbbá, az Európai Bizottság a Parlament elvárásaival összhangban egy egész sor egyoldalas nyilatkozatot terjesztett elő, amelyek a Lisszabonhoz való kiigazítást, az európai hozzáadott értéket és a saját forrásokat tisztázzák. Azt szeretném kérdezni Wathelet úrtól, aki a Tanácsot képviseli itt, hogy kifejtené-e a Tanács saját álláspontját ezekről a kérdésekről.

Még egyszer szeretnék köszönetet mondani európai parlamenti képviselőtársaimnak hozzászólásaikért, valamint az Európai Bizottság és a Tanács munkatársainak építő jellegű hozzáállásukért, és hálás leszek az e kérdésekre adott válaszokért.

  Helga Trüpel, előadó. – (DE) Tisztelt elnök úr, Wathelet úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Parlament költségvetésével foglalkozó előadóként egyértelműen politikai sikerről beszélhetek a költségvetés e részét illetően. A Tanács csaknem teljes egészében elfogadta a Parlament álláspontját a költségvetésről történt októberi szavazást követően. Nagy felelősséggel, a Lisszaboni Szerződéssel arányos ambícióval álltam hozzá e költségvetés kezeléséhez, de részünkről önmérséklettel is, mert természetesen mindannyian megértjük, hogy milyen nehéz helyzetben vagyunk, ám mindazonáltal elkötelezett európaiak is vagyunk. Pontosan a célok ütközése körül forgott a Parlament költségvetése, valamint a költségvetés általános része is. A különböző intézmények, vagyis saját Parlamentünk, de a többi kisebb intézmény, így például az európai adatvédelmi biztos, az európai ombudsman és a Számvevőszék is megkapták azokat a tételeket, amelyekre kétségbeejtően szükségük volt – nem annyit, amennyit eredetileg kértek, de a tényleges szükségleteiknek megfelelően. A Parlament költségvetését – és azt hiszem, ez fontos – 25 millió euróval csökkentették az Elnökség eredeti kéréséhez képest. Más szavakkal ez egy újabb világos jele az önkorlátozásnak és az önmérsékletnek, de nem az önbecsapásnak.

Különösen fontos volt még számomra az is, hogy használjunk fel több forrást épületeink energiahatékonnyá tételére. Itt Strasbourgban több kerékpárnak is rendelkezésre kell állnia, hogy ne függjünk annyira a személygépkocsiktól, és lehetővé kell tenni azt is, hogy az intézmények személyzete jegyet kapjon a helyi tömegközlekedésre Brüsszelben. Így itt is a környezeti felelősség kérdéséről van szó. A bírósági ítélet szerinti fizetéskiigazítást megfelelően beállították a költségvetésbe, és azt a költségvetés más részeiből történő átcsoportosítás útján fogják finanszírozni. Ez azt jelenti, hogy jó kompromisszumot értünk el a Parlament és a Tanács között, és jól együttműködtünk.

Most azonban, ha megengedik, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja költségvetési koordinátoraként Önök elé tárom az általános költségvetésre vonatkozó politikai értékelésemet. A kifizetések növekedése – 2,91% – nagyon szerény, és a tagállamokban szükséges megszorítások idejének átmeneti költségvetéséről van szó. A Parlament viszont, és még mindig úgy gondolom, hogy ez egy helyénvaló kérés, világos megállapodást akart a Tanáccsal arról, hogy hogyan valósítható meg ténylegesen a Lisszaboni Szerződés, amelyet a Tanács és a Parlament természetesen közösen fogadtak el – végsősoron e kérdést illetően nem vagyunk ellenfelek. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy a Parlament nem lép túl a Lisszaboni Szerződés feltételein. Mindössze a Szerződés betartását kérjük. Azt is kérjük azonban, hogy a Tanács ne bújjon el a Lisszaboni Szerződés eredményei mögött. Véleményem szerint fennáll ennek a veszélye, és ez olyan probléma, amellyel kapcsolatban minden maga iránt tiszteletet érző parlamentnek bírálattal kell élnie.

Mi, zöldek, nem vagyunk elégedettek az eddig elért eredményekkel. Rendelkezésre áll ugyan néhány gyenge nyilatkozat, de ez nem az, amit eredetileg kívántunk. Az a véleményem, hogy amennyiben ambiciózus stratégiát fogadunk el, amely valóban jó alapokon nyugszik, akkor ahhoz ragaszkodnunk is kell, és nem adhatjuk fel azt idő előtt. Mi, zöldek, örülünk annak, hogy jelenleg nincs pénz az ITER nukleáris fúziós reaktorra, mert ezt a jelen időpontban nem tekintjük igazi prioritásnak, és környezetvédelmi szempontból úgy véljük, hogy a pénzt inkább a megújuló energiákra és a környezeti szerkezetváltásra kellene költenünk, nem pedig olyan projektekbe fektetnünk, amelyeknek nem garantált a sikere. A következő évet illetően azonban jelenleg kétségtelenül az látható, hogy a tárgyalások folytatódni fognak. Nagyon remélem, hogy a Tanács és a Parlament közötti Európa-párti szellemiségben akkor majd sikeresebbek leszünk együtt.

  Melchior Wathelet, a Tanács soros elnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Jó úton járunk a 2011. évi költségvetés elfogadása felé. Ez nem volt egyszerű sétagalopp. Több buktatóval is találkoztunk, de remélem, hogy végre elérjük célkitűzésünket ebben a költségvetési eljárásban, és hogy – mint az előadó egy perce említette – az év vége előtt el fogjuk tudni fogadni a költségvetést.

Úgy gondolom, hogy a mai napon valóban ez hajtott mindannyiunkat, és íme a bizonyíték arra, hogy ha az összes költségvetési terület azt mondta, hogy valóban megállapodást kíván elérni, akkor igazat szóltak. Talán azt is el kell azonban mondanunk, hogy egy új feladatot végeztünk el, és egy új eljárást avattunk fel, és úgy gondolom – mint az előadó az imént említette –, hogy mindenkinek engedményeket kellett tennie, mindenkinek kellett bizonyos kompromisszumokat kötnie.

Egyrészt az Európai Parlament maga lényegesen módosította a Tanács kötelezettségvállalási előirányzatokra vonatkozó tervezetét. Sikerült ebbe több projektet és előkészítő intézkedést felvennie, vitákat kezdeményezett, és megkérdőjelezte számos politika finanszírozását, és valóban maradéktalanul betöltötte szerepét költségvetési hatóságként. Emellett elfogadta a Tanács által meglehetősen szigorúan megszabott korlátozásokat, különösen a kifizetési előirányzatok tekintetében.

Ott van azonban az együttes nyilatkozat is, amelyre az előadó utalt, és amelyet a Tanács egyértelműen megerősít, minthogy együttes nyilatkozatról van szó. Bizonyára azzal is tisztában vannak, hogy érkezett hozzánk egy levél Belgium miniszterelnökétől, a Tanács jelenlegi elnökétől, amelyet az Európai Parlament elnökének címeztek, és amelyben közölték velünk, hogy a következő négy hathónapos elnökség képviselői megerősítették, hogy a Szerződés rendelkezéseivel összhangban kívánják lebonyolítani a jövőbeni pénzügyi tervek kidolgozására irányuló eljárást. Bizonyos értelemben tehát ez a jövőbeni pénzügyi tervek kidolgozása tekintetében közösen elfogadott együttes nyilatkozat első végrehajtása.

Másrészről az Európai Parlament szintén előterjesztette a saját törekvéseivel kapcsolatos követelmények listáját a saját forrásokhoz kapcsolódó eljárások során, és Önök maguk is lehetőséget kaptak arra, hogy megismerkedjenek az Európai Bizottság nyilatkozatával, amely bizonyította, hogy a Bizottság kezdeményezési jogát gyakorolva valóban tovább fog lépni ezzel a napirenddel kapcsolatban, és ily módon végre fogja hajtani az új költségvetési eljárást, valamint az elkövetkező pénzügyi terveket is.

Ami magát a 2011. évi költségvetést illeti, igaz, hogy ez a kifizetési előirányzatok 2,9%-os emelésével egy szigorú költségvetés. Ennek ellenére sikerült azonban gondoskodnunk arról, hogy az Európai Külügyi Szolgálat megszülethessen. Sikerült e feszes, 2,91%-os forrásemelés keretében megoldanunk a három új pénzügyi felügyeleti hatóság finanszírozását is. A rugalmassági eszközök mozgósításával képesek voltunk figyelembe venni a Parlament által végrehajtani kívánt politikai prioritásokat is, 105 millió eurót biztosítva új előkészítő intézkedések, ifjúsági projektek és mobilitási projektek számára. Mint láthatja, Trüpel asszony, amikor a Parlament prioritásairól beszélünk, pontosan ugyanazokat a szavakat használjuk, mint amelyeket Ön is újra és újra elismételt, a háromoldalú egyeztetések során és legutóbbi felszólalásában is.

Ennek az új eljárásnak a lebonyolítása a lisszaboni rendelkezések keretében mindannyiunk számára új tapasztalatot jelentett, így − alázatosan elismerem − jómagam számára is. Igaz viszont, hogy ez lehetővé tette számunkra, hogy számos megbeszélést és – olykor heves – vitát tartsunk, de még egyszer, ma elmondhatjuk, hogy megállapodás született.

Azt mondhatnám, hogy még mindig az az érzésem, hogy túl keveset tettünk, és sajnos, kissé keserű a szájízem a rugalmasság egyhangúság helyett minősített többséghez való kötésének lehetősége miatt. Úgy gondolom, hogy erőfeszítéseink révén valóban közel kerültünk a megállapodáshoz, és attól tartok, hogy ez a lehetőség nem fog felmerülni. Sajnálatosnak tartom, hogy nem ragadtuk meg ezt a lehetőséget, vagy magának a rugalmasságnak a kérdésével, vagy az ITER finanszírozásával kapcsolatban.

Lehet tehát, hogy nem lesz sima ügy ez az eljárás, de ha megvan a jó szándék, és mindkét oldalon a sikerre való törekvés, akkor eredményre fogunk jutni. Itt most szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik valóban segítettek elérni, hogy holnap, remélhetőleg, meg tudjuk erősíteni ezt a megállapodást: magának Buzek elnök úrnak, aki mondhatom, valóban feltűrte az ingujját e költségvetési eljárás során, de Lamassoure úrnak, az előadóknak, Jędrzejewska asszonynak és Trüpel asszonynak is, és természetesen Lewandowski biztos úrnak, aki a nézeteltérések ellenére minden alkalommal új javaslatokkal tért vissza, gondoskodva arról, hogy ez az eljárás végül eredménnyel záruljon.

Nos, íme a bizonyíték arra, hogy képesek vagyunk megállapodásra jutni, és arra is, hogy ez az új lisszaboni eljárás sikeres lehet. A buktatók és a nehézségek ellenére, amelyekkel szembesültünk, sikerült megállapodást elérnünk, és rendelkezünk ezzel a költségvetéssel, amely sokkal több, mint egyszerű költségvetés: konkrét eredményeket fog hozni a polgárok számára a mobilitás, az ifjúság, a strukturális alapok tekintetében, amelyeket fel lehet majd szabadítani a valóban rászoruló európai régiók számára, valamint az Európai Külügyi Szolgálat és a pénzügyi ügynökségek tekintetében.

Igen, e költségvetésnek köszönhetően képesek leszünk politikákat végrehajtani az európai polgárok szolgálatában. Ennek kell bennünket tovább hajtania, és ez biztosította, hogy mindenki megkösse azokat a kompromisszumokat, amelyek egy megállapodás megkötéséhez szükségesek.

  Janusz Lewandowski, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! A Bizottság részéről örvendetesnek tartom, hogy a Parlament hajlandó szavazni a 2011. évi költségvetésről, még ha az eredeti csomag valamennyi elemét – így a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendeletet, az új intézményközi megállapodást és az ITER finanszírozását – nem is sikerült véglegesíteni.

A szavazás révén a költségvetési hatóság két ága tanúbizonyságot tesz felelősségérzetéről a költségvetési válság elkerülésével, egy olyan időszakban, amikor Európa komoly kihívások előtt áll, és több tagállam pénzügyi instabilitással néz szembe.

Hangsúlyoznom kell annak fontosságát, hogy a Parlament ugyanúgy szavazzon, ahogyan a Tanácsban szavaztak, vagyis elkerülve a további egyeztetést. A Tanács lépéseket tett, hogy beépítse a Parlament kívánságait az előkészítő intézkedésekbe, a kísérleti projektekbe, a tartalékokba és a költségvetési megjegyzésekbe. Úgy gondolom, hogy ez – az azonos módon történő szavazás és a további késlekedés elkerülése – a próbája annak, hogy rendelkezünk-e azzal az akarattal, amely ahhoz szükséges, hogy megvalósítsuk a költségvetést, biztosítsuk az európai polgárok számára az azoknak a projekteknek és programoknak a végrehajtásához szükséges eszközöket, amelyek – minden bizonnyal – a munkahelyek számának növekedéséhez vezethetnek.

A kötelezettségvállalásokat illetően a megszavazandó összeg 141,8 milliárd euró, ami a GNI 1,13%-ának felel meg, és azt hiszem, ebbe bekerültek a Parlament főbb prioritásai az ifjúsággal, a kis- és középvállalkozásokkal és a kutatással kapcsolatban az 1a. fejezetben és a 3b. alfejezetben, illetve Palesztinával kapcsolatban a 4. fejezetben.

E célok eléréséhez 105 millió euró értékben mozgósítanunk kell a rugalmassági eszközt. A kifizetéseket 126,5 milliárd euró szinten határozták meg, ami a GNI 1,01%-ának felel meg. Ez a költségvetési megszorításokból eredő megegyezés, amelyekkel a tagállamok jelenleg szembesülnek.

A kifizetések szintjét azzal – a Bizottság számára nagyon fontos – feltétellel határozták meg, hogy a tagállamok megállapodnak egy benyújtott együttes nyilatkozatban, miszerint szükség esetén gyorsan cselekednek, hogy átcsoportosítások vagy költségvetés-módosítások útján további kifizetési előirányzatokat biztosítsanak annak érdekében, hogy elkerüljék a kifizetési előirányzatok esetleges hiányát.

A tartalékok esetében természetesen, amelyekről valószínűleg szavazni kell, meg kell ismételnem a Bizottság álláspontját, és mi természetesen igyekszünk mielőbb megfelelni a Parlament által megszabott feltételeknek.

Nagyon fontos, hogy rendelkezzünk érvényben lévő költségvetéssel, hogy a többi területen folytathassuk a megbeszéléseket, az azáltal okozott további bonyodalom nélkül, hogy az ideiglenes tizenkettedek keretében kell működnünk. Ez tényleg nagyon fontos.

Ami hátravan, az az ITER finanszírozása, az ITER finanszírozásával pedig összefonódik az egyesült Európa hitelessége a globális tudományos és technológiai projektek partnereként. Ha nem sikerül megállapodnunk– és ez az utolsó pillanat a megállapodásra –, akkor mintegy 570 millió eurót elveszítünk a 2010. évi mozgásterekből, és ezzel elveszítjük a 2011. évi mozgástérben rejlő rugalmasságot is. Ezért úgy gondolom, hogy az ITER megszavazása és a róla történő megállapodás mindannyiunk számára nyertes helyzetet eredményezne.

Hátra van még a kiigazítás is, a Lisszaboni Szerződés átültetése a többéves pénzügyi keret formájában, valamint az új intézményközi megállapodás. Meg kell dicsérnem a költségvetéssel foglalkozó előadó, Reimer Böge és Wathelet miniszter úr erőfeszítéseit, amelyek éppen az erre a területre vonatkozó megállapodás megtalálására irányultak, bizonyos fokú rugalmasságot is nyújtva. Ez helyes. Azt hallom a Parlamentben, a vita során, hogy ez korlátozottabb a jelenlegi rendszernél, de ez egy kompromisszum, amely a gyakorlatban valóban ugyanazt a rugalmassági szintet garantálja, amelyet eddig is alkalmaztunk. Ezért ez elfogadhatónak tűnik a jelen időszakban, amikor a tagállamok államháztartásaikat konszolidálják.

A Lisszaboni Szerződés átültetésére irányuló erőfeszítéseinket a többéves pénzügyi keret és az új intézményközi megállapodás elfogadása révén kell folytatnunk, mivel máskülönben, ha e területeken patthelyzetbe kerülünk és késedelembe esünk, jelöletlen útra kerülünk, és nem érezhetünk szilárd talajt a lábunk alatt a jövőre vonatkozó kísérleteink jogi feltételeit illetően.

Ez volt a Lisszaboni Szerződés próbája a gyakorlatban. Ez nem bizonyult az eredeti tervek szerint a kompromisszumot és a döntéshozatalt megkönnyítőnek, de remélem, hogy le tudjuk vonni a következtetéseket a tapasztalatból, és a parlamenti szavazásra számítva már megkezdtük a 2012. évi költségvetés előkészítését. Ez jelzi optimizmusunkat. Mindenkinek köszönetet mondok, aki részt vett a 2011. évi éves költségvetéssel kapcsolatos kompromisszum elérésében, Alain Lamassoure úrnak, Buzek elnök úrnak, Wathelet miniszter úrnak és az előadóknak.

  László Surján, a PPE képviselőcsoport nevében. – (HU) A Lisszaboni Szerződés hatásait próbáljuk ki most saját magunkon. Nagyon sokat mondtuk, mondták az európai médiában, hogy ennek a Szerződésnek az eredményeképpen a Parlament jogai rettenetesen megnőttek. Hát az igaz, hogy a költségvetési hatóság két karja körülbelül egyenlően erős, de ennek a karnak az erejét nem lehet igazán kihasználni, hiszen egyetértésre ítélt minket a Szerződés. Akkor, amikor a Parlament jogai nagyobbak lennének, az csak egy olyan eset, ami teljesen elképzelhetetlen, hogy a Tanács saját magát leszavazza a későbbiek folyamán. Mindnyájunknak szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy az 1/12-ekkel tovább élve csak hónapról hónapra lehet bukdácsolni, nem pedig Európai Uniót érteni, ezért az Európai Néppárt lényegileg egyetértve a többi frakcióval, szükségesnek tartja, hogy a holnapi nap folyamán érvényes költségvetése legyen az Európai Uniónak.

Ennek a költségvetésnek az alapja az Európai Bizottság által még a nyáron beterjesztett, és a Parlament véleménye szerint megalapozott és jó költségvetés. Nagyjából így látta ezt a Tanács is, hiszen nem sokat nyúlt hozzá, csak a kifizetési szinteket vitte lejjebb a nagy krízisre hivatkozva. Furcsa krízis az, amely az európai tagállamok jövedelméhez képest négymilliárddal megoldhatónak látszik. Őszintén szólva ezt a csökkentést egy kicsit populizmusnak is tarthatjuk. A végső megegyezésben, amikor a Parlament elfogadta ezt a négymilliárdos levágást, akkor az volt, ami örömömre szolgált, hogy nem fűnyíróelven vagdostuk lefelé a számokat, hanem megmaradtak hangsúlyosan azok a fontos területek, amelyekre a Parlament különösen kényes volt.

Én a magam részéről nagyon fontosnak tartom azt, hogy jelentős emelkedés következett be majdnem 15%-os a kohéziós politika támogatására rendelkezésre álló területen. Ugyancsak fontos az, hogy valamiképpen előbbre tudjunk haladni. Értem a jelzést elnök úr, azonnal befejezem, de azt még el kell mondanom, hogy a Parlament a tárgyalási folyamat végén nagyon hibázott, és pártpolitikai érdekek bizony keservesen megnehezítették azt, hogy minden célunkat elérjük.

  Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Surján úr felszólalásához szeretnék kapcsolódni. Egy új eljárással van dolgunk, amelynek keretében a költségvetési jogalkotó két része, a Tanács és a Parlament azonos szinten működnek. Mindazokhoz a Költségvetési Bizottságban tevékenykedő képviselőtársaimhoz szeretnék szólni, akik panaszkodnak amiatt, hogy ez a vita politizálódott. Szeretném elmondani Önöknek, hogy ennek az új eljárásnak a logikája azt diktálja, hogy túlnézzünk a technikai költségvetési ügyeken, és a tényleges költségvetési politikával foglalkozzunk. Ezzel a költségvetési politikával világossá vált, hogy a többi hatóságnál és az Európai Tanácsban a költségvetési politikát egy másik Európai Unió elérésére kívánják felhasználni. Ezért a Tanács elnökségével fogom kezdeni mondandómat – Önnel, Wathelet úr.

Véleményem szerint ez a Parlament tartozik a belga elnökségnek, mivel meggyőződésem, hogy olyasvalaminek az eléréséhez segített bennünket hozzá, amit három héttel ezelőtt még lehetetlennek tartottam. A Tanácsban az Egyesült Királyság kormánya és Hollandia kormánya – név szerint meg kell említenünk itt őket – nem volt kész arra, hogy kompromisszumban állapodjon meg a Parlament pénzügyi tervbe való bevonását illetően. A kompromisszumokat, amelyeket el kívántunk érni a Tanáccsal, elutasították. Egészen az utolsó percig igyekeztek kompromisszumot elérni, de ez a két kormány nemet mondott. Egy nagyon intelligens – talán belga – megoldást sikerült találni, nevezetesen azt, hogy rábírták a következő két évben az elnökséget betöltő kormányokat – Magyarországot, Lengyelországot, Dániát és Ciprust –, hogy adjanak ki egy nyilatkozatot, miszerint be fogják vonni a Parlamentet a célkitűzések kidolgozásába. Feltételezem, hogy erre a korábbiakhoz hasonlóan, vagyis a jelenlegi intézményközi megállapodás alapján kerül majd sor. Így az Európai Tanácsban négy kormány kijelentette, hogy más véleményen van, mint Hollandia kormánya és az Egyesült Királyság kormánya. Ez egy óriási siker, mert világossá tette, hogy a Tanács nem egy homogén egység, amely egységes célkitűzést képes diktálni, hanem egyértelműen eltérő vélemények vannak a Tanácson belül, például az olyan államok esetében, mint Magyarország és Lengyelország, amelyek attól tartanak, hogy az Európai Külügyi Szolgálat, az ITER és a Galileo jelenlegivel azonos költségvetési forrásokból való finanszírozása, ám a mezőgazdasági kiadások 2013-ig történő befagyasztása mellett, valahol, egy bizonyos ponton megszorításokat kell majd eszközölni. Ráadásul a megszorításokat majd a kohéziós politikával kapcsolatban fogják életbe léptetni. Vannak tehát szövetségeseink a Tanácsban, nevezetesen azok az államok, akik nem akarják ezeket a megszorításokat, és közéjük tartozik különösen az elnökséget betöltő következő két ország, Lengyelország és Magyarország. E tekintetben a Parlament jelentős sikert ért el.

Nem értek egyet Trüpel asszonnyal abban, hogy engedtünk – sőt, éppen ellenkezőleg! Az általunk megfogalmazott második alapvető politikai követelést, a rugalmasságot illetően, nem született megállapodás. Az ügyet elnapolták. Wathelet úr, Ön azt mondja, hogy most egyhangúság van, és Ön elérhette volna a minősített többséget. Ezt megfordítom, és azt mondom, hogy azoknak, akik az ITER-t akarják, akkor arról is gondoskodniuk kell, hogy egyhangúság legyen a Tanácsban a rugalmassággal kapcsolatos együttműködés tekintetében, máskülönben nem kapják meg az ITER-t.

Keményen, rendkívül heves vita közepette tárgyaltunk. Összességében soha nem számokról, hanem politikai akaratról volt szó.

Végezetül harmadikként arról beszélek, hogy a Bizottság egy heves vitában a Tanács és a Parlament közé pozicionálta magát. A Tanácsban nincs egyetlen kormány sem, amely kész lenne megvitatni saját forrásainkat. Mi meg kívánjuk vitatni saját forrásainkat. A Bizottság állást foglal. E kérdést illetően a Parlament oldalára állt. A közösségi intézmények között tehát egyetértés van. Elvárom, hogy tavasszal a Bizottság elnöke, és Ön, Lewandowski úr, előterjesszék a megfelelő javaslatot a saját források szabályozásáról az EU-ban. A tagállamoknak, azaz a 27 kormánynak akkor majd állást kell foglalniuk ezzel kapcsolatban.

Egy kicsit meglep, hogy én vagyok az egyetlen képviselőcsoporti elnök, aki ma itt felszólal. Ezzel kapcsolatban is szeretnék néhány szót intézni képviselőtársaimhoz. Bizonyos fokig heves vita volt köztünk és a költségvetési szakértők között. Úgy gondolom, hogy ez végül pozitív irányba mozdult el. Szeretnék köszönetet mondani a költségvetéssel foglalkozó előadóknak, Jędrzejewska asszonynak és Trüpel asszonynak. Miután intenzívebben foglalkoztam a költségvetéssel politikai szinten, megtapasztaltam, hogy milyen nehéz probléma is ez. Nagy elismeréssel adózok munkájuk előtt. Végül szeretnék elnézést kérni a Költségvetési Bizottságnak azoktól a tagjaitól, akik időnként úgy érezhették, hogy provokálom őket. Meg kell azonban mondanom Önöknek, hogy ezt a provokációt szükségesnek tartottam.

  Anne E. Jensen, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök úr! Szintén azzal szeretném kezdeni mondanivalómat, hogy köszönetet mondok Jędrzejewska asszonynak és Trüpel asszonynak a költségvetéssel kapcsolatban általuk elvégzett alapos és kiváló minőségű munkáért, és talán különösen Jędrzejewska asszonynak, akire az új eljárás keretében hihetetlenül nehéz feladat hárult. Szeretnék köszönetet mondani a belga elnökségnek, amely fantasztikus közreműködést nyújtott, és úgy gondolom, hogy elnökünk, Lamassoure úr is ragyogó munkát végzett a tárgyalások során. És persze a Bizottság is arra törekedett, hogy építő jelleggel működjön közre, különösen itt, az utolsó szakaszban.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport szempontjából ez jó eredmény a 2011. évi költségvetést tekintve. Biztosítottuk a szükséges előirányzatokat a kutatás, az energia és az oktatás számára, a külügyek területén pedig pénzt találtunk Palesztina és a banántermelő országok számára, anélkül hogy a többi program összegét csökkenteni kellett volna. Ez a költségvetési eljárás megmutatta, hogy a többéves pénzügyi keret nagyon szigorú és rugalmatlan. Még mindig nem oldottuk meg az ITER fúziósenergia-projekt finanszírozásának problémáját a következő néhány évre – ezt többen is említették. Az ALDE képviselőcsoport szeretne erre megoldást találni. Ha továbbra is szeretnénk megvalósítani az EU energiapolitikájában meghatározott törekvéseket, a következő néhány évben is nehéz költségvetési tárgyalások elé nézünk, hacsak nem születik nagyobb rugalmasságot nyújtó megoldás. Remélem, erre hamarosan sor kerül, és e tekintetben szeretnék köszönetet mondani Böge úrnak a jó megoldás megtalálására irányuló fáradhatatlan erőfeszítéseiért.

  Isabelle Durant, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr, Wathelet úr, biztos úr! Mindössze egy hónappal ezelőtt, noha nagy vonalakban megállapodtunk a 2011. évi költségvetés számaiban, a négy nagy képviselőcsoport hangosan és határozottan közbeavatkozott, és arra kérte a belga elnökséget, hogy ne csak a 2011-es számokat tárgyalja meg a Tanáccsal, amelyekről már megállapodás született, hanem tárgyaljon meg egy valódi politikai megállapodást is a következő szakaszra, egy politikai megállapodást, amely lehetővé teszi számunkra, hogy közösen dolgozzunk, egy egyezmény formájában vagy bármilyen egyéb formában, a nemzeti parlamentekkel és kormányokkal is, a jövőbeni pénzügyi kereteken és a saját forrásokon. Ezzel mindenki egyetértett.

Ez azért kértük annak idején, csupán egy hónapja, mert úgy gondoltuk, hogy garantálnunk kell az európai pénzügyek jövőjét, mert úgy gondoltuk, hogy a tagállamok költségvetéseinek megmentésére kell sietnünk, amelyek mind nehézségekkel néznek szemben, és mert az Európai Uniónak rendelkeznie kell saját forrásokkal. Mindenki egyetértett, és mondhatom, ezt nagyon határozottan ki is nyilvánították.

Egy hónappal később hol is tartunk ezzel kapcsolatban? Visszaléptünk a startkockára. A 2011. évi költségvetést hamarosan elfogadják. Nem veszi figyelembe a rugalmasságot és az ITER-t. Mint tudják, nem nagyon sajnálom az ITER-t, de másrészről a belga elnökség– még ha ez elismerem, óriási erőfeszítésbe is került – bizonyos fokig megédesíti számunkra ma a keserű pirulát azzal, hogy azt javasolja, érjük be egy tanácsi nyilatkozattal, a Bizottság bölcsességével – noha remélem, hogy mindig a Parlament oldalán fog állni; ez a megfelelő helye –, valamint Leterme miniszterelnök levelével, amely valójában azt javasolja, hogy tartsuk be a szerződéseket. Jó, hogy nem ennek az ellenkezőjét javasolja számunkra – az nagyon megdöbbentő lenne.

El kell tehát ismerniük, hogy ez egy meglehetősen könnyű súlyú javaslat, és fel kell ismerniük, hogy kissé frusztráltak vagyunk. Még abban sem vagyok biztos, hogy a belga elnökség saját maga tökéletesen elhiszi azt, amit mond, noha amennyiben a „sétagalopp” kicsit tovább tartott volna, Wathelet úr, talán jobb megállapodást sikerülhetett volna elérnünk, erőteljesebb megállapodást a jövőre nézve, amely jobb esélyt nyújtana arra, hogy a jövőre nézve megfelelő garanciákat biztosíthassunk.

Önnek az az érzése, hogy túl csekély az eredmény, és jómagam is így érzek. Ennek ellenére megfelelően fogunk cselekedni, és ennek megfelelően jóvá fogjuk hagyni az állásfoglalást, minden hátrányával együtt, minden mást illetően pedig elszalasztottunk egy esélyt, de biztos lehet abban, hogy itt leszünk a következő ülésen is, mert a tervekről folytatott vitának még nincs vége.

  Derk Jan Eppink, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Megpróbálom rövidebbre fogni az előző felszólalónál. Képviselőcsoportom a költségvetés elfogadását javasolja Tanáccsal kötött megállapodás szerinti formában. Ez kis emelést kínál, ami ésszerű kompromisszum. Tartsuk szem előtt, hogy az uniós tagállamoknak és a polgároknak csökkenteniük kell költségvetéseiket. A költségvetésről folytatott vita sajnálatos módon rosszul indult. A Parlament 6%-os emelést kért, ami nevetséges, és ennek a gyülekezetnek az érzéketlenségéről tanúskodott. A vitát még olyan forrófejűek is gerjesztették, akik a költségvetést túszul ejtve akarták kikényszeríteni a saját forrásokhoz való hozzáférést, vagyis az uniós adózást. Ezt mindig is elleneztük. A Lisszaboni Szerződés világosan szól erről. A Parlamentet megilleti a tanácsadás joga, de az együttdöntésé nem.

A Parlament előrejelzéseinknek megfelelően elvesztette ezt a csatát. Most a felé az álláspont felé tart, amelyet az Európai Konzervatívok végig védtek – ez a GDP 1%-ával egyező költségvetés. A forrófejűeknek, különösen a zöldeknek, le kell higgadniuk. Képzeljék csak el, hogy az EU-nak nincs költségvetése a jövő évre, miközben az euró zuhanórepülésben van. Ezt a képet akarják a pénzügyi piacoknak felkínálni? Egyáltalán nem lennének vele boldogok.

Szeretnék gratulálni az Egyesült Királyság és Hollandia kormányainak elveken nyugvó álláspontjukhoz. Köszönöm a belga kormánynak az őszinte közvetítőként betöltött szerepét, és köszönöm a Bizottságnak tudáson alapuló és higgadt munkáját.

  Miguel Portas, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök úr! A 2011. évi költségvetés tervezetének elfogadásával egy forrongó tárgyalási folyamat lezárásához értünk. Hadd ejtsek először néhány szót magáról a költségvetésről. Ez a kormányok általi emelések kikényszerítésének az eredménye, amely emelések maradványösszegek. A kormányok által beterjesztett javaslat, amelyről holnap szavazni fogunk, jóval alatta marad a 2007–2013-as időszakra szóló pénzügyi tervek megtárgyalásakor született megállapodás határoknak.

Képviselőcsoportom szembeszállt ezzel az állásponttal, mert rendkívüli időkben nem értünk egyet a folyamatos költségvetésekkel, és nem értünk egyet az olyan költségvetésekkel, amelyek képtelenek kezelni a társadalmi válságot, amelybe a megszorítási politikák süllyesztették országainkat. Ez önmagában is elég lenne ahhoz, hogy holnap ne adhassuk szavazatunkat erre a költségvetésre. Az alulfinanszírozás azonban egy további következménnyel jár: 2011 folyamán egymást követő korrekciókat tesz majd szükségessé, amit maguk a kormányok is elismernek, minthogy aláírták az éppen erről szóló jegyzőkönyvet.

Ami pedig a jövőt illeti: azoknak a többsége, akik erre a költségvetésre fognak szavazni, abban reménykedett, hogy legalább nem fog ugyanez a költségvetés megismétlődni 2012-ben és 2013-ban is, de ennél semmi sem kevésbé bizonytalan. Bírálataink ellenére képviselőcsoportom támogatta a Parlament álláspontjait a vita egésze alatt, e nagyon is valós kockázat elkerülése érdekében. A végső kötelezettségvállalás azonban gyenge. Garantálom Önöknek, hogy 2012-ben az idei vita felülvizsgált és bővített változata vár ránk, mert a kormányok egy kisebbsége, az Egyesült Királysággal az élen, úgy véli, hogy a jelenlegi európai költségvetések túlzottak: kevesebbet akarnak, nem akarnak többet. Ráadásul ugyanezek a kormányok a rugalmasságot is csökkenteni akarják. Ezek azok a kormányok, amelyek a szankciókat kedvelik, és gyűlölik a szolidaritást; ezek azok a kormányok, amelyek rendkívüli megszorítást akarnak, nem pedig társadalmi haladást. Ez az oka annak, hogy ez az Európa – amely elutasítja az európai kötvények kiadását, és amely megtagadja a pénzügyi tranzakciók megadóztatását – egy olyan Európa, amely meg fogja semmisíteni saját európai projektjét. Ezzel az Európával nem élhetünk békében, ezért nem tudjuk megszavazni ezt a költségvetést.

  Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Rövid leszek, hogy ellensúlyozzam a Portas úr által felhasznált időt. A Parlamentben sok képviselő gratulál magának ahhoz, hogy sikerült 2,9%-os emelést elérni az EU 2011. évi költségvetése számára. Mások viszont panaszkodnak, hogy ez nem elegendő. Én a magam részéről sajnálom, hogy a Parlament nem veszi figyelembe a válságot, amelyen az európaiak keresztülmennek, és csak saját törekvéseinek megvalósítását nézi. Én a magam részéről sajnálom, hogy Cameron úr jóváhagyja ezt az emelést, miközben a brit költségvetésben súlyos csökkentéseket szab meg, amely helyzet már polgári megmozdulást kezdett kiváltani.

Ez a pénz nem fog segíteni azoknak a tagállamoknak a gazdaságán, és nem fog munkahelyeket biztosítani azok számára, akik elvesztik munkahelyüket, de ha Nagy-Britanniában marad, elkerülhetővé tenné például a tandíjak emelésének szükségességét. Természetesen nem fogunk e megemelt költségvetés mellett szavazni.

  Lucas Hartong (NI). – (NL) Tisztelt elnök úr! Ma reggel egy e-mailes meghívót kaptam egy koktélpartyra a Költségvetési Bizottság titkárságától. Meg akarták ünnepelni, hogy az Európai Parlamentnek sikerült megemelnie 2011. évi költségvetését.

Ha én lennék a Parlament és a Bizottság, sokkal több pénzt vettem volna ki polgáraink zsebéből. Európai adók: ez már ok lenne az ünnepi koktélra! A tagállamok elveszítik a költségvetés megvétózásához való jogukat: egy újabb ok az ünneplésre! Tisztelt elnök úr! Én ezt úgy mondanám, hogy a polgárok jogainak sírján táncolnak! Szerencsére azonban mégis van ok az ünneplésre. A költségvetés-emelést korlátozták, a tagállamok felől érkező erőteljes nyomásra.

Sajnos, ez még mindig nem jelent csökkentést, amit a Holland Szabadságpárt (PVV) akart volna, de az emelés közel som olyan magas, mint ahogyan azt ez a Parlament szerette volna. Nem lesz semmilyen európai adónk, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nagy bánatára, a tagállamok pedig megőrzik vétójogukat. Amikor tehát ma emelem poharamat, akkor azokra a bátor, makacs tagállamokra emelem, például Hollandiára, amelyek megtagadták e Parlament követeléseinek elfogadását. Éljenek a tagállamok, éljenek a polgárok!

  Salvador Garriga Polledo (PPE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Jedrzejewska asszony, Trüpel asszony, Lamassoure úr, Lewandowski úr és Böge úr neve áll a mögött a 2011. évi költségvetés mögött, amely meggyőződésem szerint végsősoron szerénynek és realisztikusnak bizonyult.

A Költségvetési Bizottság már készített egy tervezetet, amely a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében teljes mértékben összhangban volt a pénzügyi korlátozásokkal, a kifizetési előirányzatokat pedig nyitva hagyta a tárgyalás előtt, mert az Európai Bizottság azt mondta, hogy a strukturális alapok következő évi kifizetési előirányzatainak változásaival kapcsolatban félelmek merültek fel, amelyek továbbra is fennállnak.

Sajnos, az októberi plenáris ülésen történt szavazást követően a Tanács bevonásával folyó politikai tárgyalásokban vettünk részt, azóta pedig minden rosszul sül el: a tizenkettek levele; a kifizetési előirányzatok Tanács által megszabott 2,9%-os emelése; a Parlamentre és képviselőire gyakorolt nyomás; és a végső kudarc, amely a Költségvetési Bizottság ülésének törlésében mutatkozott meg, amelyet tegnap kellett volna megtartani annak érdekében, hogy megállapodást próbáljunk elérni a rugalmasság és a nemzetközi kísérleti termonukleáris reaktor (ITER) jövőbeni finanszírozása tárgyában.

Következtetéseket kell ebből levonnunk? Véleményem szerint igen. A Tanácsnak következtetéseket kell levonnia; a későbbi elnökségeknek is le kell vonniuk a megfelelő következtetéseket; az Európai Bizottságnak is le kell vonnia a következtetéseket, mint ahogyan nekünk is.

Máris szolgálhatok Önöknek egy következtetéssel: a többi év uniós költségvetését hagyják a szakértőkre, akik ma felszólaltak.

Szeretném megragadni az alkalmat arra is, hogy üdvözöljem képviselőtársamat, Schulz urat, a Költségvetési Bizottságban, és emlékeztessem arra, hogy a bizottság januárban ülésezik. Remélem, hogy akkor majd egy alternatív javaslattal áll elő arra nézve, hogy hogyan finanszírozzuk az ITER-t, miután a 2010. évi költségvetésben 571 millió eurót elvesztettünk.

  Göran Färm (S&D). – (SV) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Örömmel tölt el, hogy a Tanácsnak és a Parlamentnek e nehéz időkben sikerült megállapodásra jutniuk a 2011. évi költségvetésről. A költségvetés jó kompromisszum, mivel sikerült fenntartanunk az alacsony emelési rátát, de mindazonáltal megtaláltuk az indokolt forrásokat kiemelt területeink számára. Szeretnék nagy köszönetet mondani előadóinknak, Jędrzejewska asszonynak és Trüpel asszonynak, valamint a belga elnökségnek, amely igen konstruktívan közreműködött a munkában.

Ami aggaszt, azok a hosszú távú tervek, mivel hosszú távon nem lesz ésszerű, ha a tagállamok újabb feladatokkal bízzák meg az EU-t, de nem tudnak megállapodni arról, hogy ezeket hogyan finanszírozzák. Ez jelentős probléma lesz 2012-ben és 2013-ban, és természetesen a következő pénzügyi keretre való felkészülésünk során is, mert mostanra világossá vált, hogy a gazdagabb, nettó befizető országok egy kisebbsége, amelyek egy részének euroszkeptikus kormánya van, minden áron karcsúsítani akarja az uniós költségvetést, tekintet nélkül a következményekre. Ez egy ésszerűtlen álláspont, különösen mivel ők maguk is keményen küzdenek a kiadások emeléséért bizonyos területeken, például az IT projekt esetében, és ők sem tudnak rámutatni arra, hogy hol kellene megtakarítást elérni. A mezőgazdasági támogatást kellene megkurtítanunk? A strukturális alapokat kellene visszafognunk? Egyesek ezt akarják, de a többség nemet mond.

A jövővel kapcsolatban előttünk álló problémák valójában a Tanácson belüli belső politikai problémák, illetve az EU-hoz és jövőbeni költségvetéseihez különbözőképpen hozzáálló tagállamok közötti problémák. A legvitatottabb kérdés a jövő rugalmassági mechanizmusának kérdése. Számunkra, szociáldemokraták számára, ezzel kapcsolatban két kérdés merül fel.

Először is, elvi kérdés, hogy fenn kell tartanunk egy intézményközi megállapodást, amely 1999 óta fennáll, és amely rendkívül jól működött. A világ egyetlen parlamentje sem fogadná el befolyásának csökkentését, különösen ha erre nincs semmilyen kényszerítő gyakorlati indok. A Tanács semmilyen gyakorlati indokot nem tudott felhozni a rugalmasság csökkentésére. A Lisszaboni Szerződés nem zárja ki a jelenlegivel azonos tartalmú új megállapodást; ez inkább a tagállamok politikai akaratának kérdése.

Másodszor, amikor a mozgásterek a költségvetési időszak végén lecsökkennek, és ugyanakkor új feladatok merülnek fel, a rugalmasság iránti igény is nőni fog. Erre a Bizottság is rámutatott a jelenlegi keretre vonatkozó értékelésében. Annak ellenére, hogy minden érv a megnövelt rugalmasság és a rugalmasság alkalmazásának megkönnyítése mellett szól, a Tanács az ellenkező irányba tart. Ez elfogadhatatlan. Már tudjuk, hogy van néhány tagállam, amely a csökkentett rugalmasságról folyó jelenlegi vitát a nagy csata előkészítésének tekinti, amely majd az uniós költségvetés drasztikus megnyirbálását fogja eredményezni. Ha kiderül, hogy a jövőre nézve ez a Tanács irányvonala, attól tartok, hogy egy tartósabb költségvetési válság elé nézünk, mert ezt nem fogjuk elfogadni.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban válaszoljon egy kérdésre.)

  Lucas Hartong (NI). – (NL) Ön riasztónak nevezte azt, hogy néhány tagállam ellenzi a 2011. évi költségvetés emelését, és ennek következtében kevesebb projektre lesz lehetőség. Azt a lehetőséget nem mérlegelte, hogy a szóban forgó tagállamok egyáltalán nem látják szükségesnek ezeket az európai projekteket?

  Göran Färm (S&D). – Tisztelt elnök úr! Természetesen megértem ezt, de különbség van a nettó befizető tagállamok és a nettó kedvezményezett tagállamok között. Ezt meg kell értenünk. Könnyen azt mondhatja, hogy az Egyesült Királyság, Hollandia, sőt, akár saját tagállamom, Svédország javára válna az uniós költségvetés csökkentése.

De nézzen azokra a tagállamokra, amelyek most valóban problémákkal állnak szemben. Vessen egy pillantást Görögországra, Portugáliára és Írországra. Ők vesztenének az uniós költségvetés csökkentésével, mert az valóban hozzájárul gazdaságaikhoz – nem utolsósorban a strukturális alapokon, de a költségvetés más részein keresztül is – ezért nem hinném, hogy tisztességes lenne így eljárni.

  Carl Haglund (ALDE). – (SV) Tisztelt elnök úr! Legalább most megfelelő vitát folytatunk a Tanács képviselőjének bevonásával. Ez a következő évi költségvetésről folytatott vita régóta arról szól, hogy ki mit csinált és miért. Sokak szemében az intézmények közötti vitáról van szó, ami bizonyos fokig szégyenletes, de ugyanakkor talán levonhatunk valamilyen tanulságokat a jövőre nézve.

Egy hónapja meglehetősen kritikusan beszéltem arról, hogy Önök a Tanácsban hogyan tekintenek a jövőre és azoknak a prioritásoknak a finanszírozására, amelyeket Önök maguk terjesztettek elő, és ez alatt különösen az Európa 2020 stratégiákat értem, vagyis azt, hogy hogyan finanszírozzuk a nagyra törő célokat, amelyeket Európában kitűztünk. Bírálatom továbbra is megállja a helyét, és ezért úgy gondolom, hogy érdekes lehet a most rendelkezésünkre álló költségvetést különösen ennek fényében megvizsgálni.

Megállapodtunk egy 2,91%-os emelést tartalmazó költségvetésben, amelyről személy szerint úgy gondolom, hogy teljesen ésszerű megoldás. Ha a Tanács álláspontja érvényesült volna, a kutatási előirányzatokat mintegy fél milliárd euróval csökkentették volna a Bizottság által eredetileg javasolt összeghez képest, és e tekintetben még mindig nem értem teljesen, hogy a Tanács mit gondolhatott. A Parlament ezt később saját változatában helyre tette, ami nagyon helyes. Ez azt jelenti, hogy sok szempontból jobb irányt követtünk, és még ha a számok azonosak is a Tanács kívánsága szerinti számokkal, a tartalom lényegesen jobb, mint a Tanács 2,91%-a. Úgy gondolom, érdemes megjegyezni, hogy − még ha ugyanezeket a számokat meg is tartjuk − jelentős elmozdulásokra került sor a költségvetésben.

Färm úr számba vette a rugalmasságot, és e tekintetben a Tanácsnak azt kell mérlegelnie, hogy konkrétan hogyan szándékozik megtalálni a jövőbeni beruházásokhoz szükséges pénzt, amelyekben megállapodtunk, mert nem lesz lehetőség arra, hogy ezt a pénzt a jövő években fellelje, ha továbbra is a jelenleg alkalmazott logikát követi.

  Martin Callanan (ECR). – Tisztelt elnök úr! Egyértelműen örülök annak, hogy a Parlament végre észhez tért, és elfogadta azt, ami közülünk sokak számára végig elkerülhetetlennek tűnt, és megegyezett a 2,9%-os emelésben, noha sokunk nevében el kell mondanom, hogy ez nem megy eléggé messze. Sokunk szívesen látta volna az uniós költségvetés befagyasztását – vagy legvadabb optimizmusunkban annak csökkentését –, mert minél kevesebb pénzt költ az EU, annál kevésbé avatkozik bele az egyszerű polgárok életébe.

Ez nyilvánvalóan jó eredmény David Cameron és Mark Rutte számára, de győzelem Európa nagy nyomás alatt tartott adófizetői számára is, akiknek az uniós intézmények összes számláját ki kell fizetniük. A megszorítások idején, egy olyan időszakban, amikor a legtöbb tagállamban csökkentik a költségeket, őszintén szólva őrültség volt a Parlament részéről, amikor 6%-kal próbálta emelni az EU kiadásait. Örülök, hogy legalább egy cseppnyi józan ész érvényre jutott.

Azoknak, akik hisznek az európai projektben és akik hisznek az európai integrációban – akik közé nem különösebben tartozom: Önök többet ártottak az ügyüknek, mint bárki más tehette volna, azzal, hogy megpróbáltak kitartani az uniós kiadások e nevetséges emelése mellett, amikor mindenki más, minden más európai közintézmény elszenvedi a megszorítások fájdalmát. Önök mérhetetlenül sokat ártottak saját ügyüknek.

  Bastiaan Belder (EFD). – (NL) A költségvetési eljárás utolsó szakasza alatt a Tanács és a Bizottság politikai nyilatkozatokat tettek, különösen azzal a céllal, hogy hosszú távon bevonják az Európai Parlamentet az Európai Unió finanszírozásába. Ezzel kapcsolatban két kérdésem van.

Az első kérdésem a következő: hogyan kívánja a Tanács és a Bizottság konkrét formába önteni ezt az együttműködést? Az Európai Parlament együttes döntési szerepkört fog kapni ebben? Ezt nagyon kétlem.

Második kérdésem az európai adóra vonatkozik. 2011 júniusában az Európai Bizottság javaslatot kíván előterjeszteni az Európai Unió 2014–2020-as időszakra szóló finanszírozásáról. Ezzel kapcsolatban a következő a kérdésem: része ennek egy uniós adó? Ha igen, úgy ez azt jelenti, hogy a lehetséges adók listája, amelyet az Európai Bizottság októberben indított el, még tovább nőtt. Ha a pénzügyi szektort terhelő adóról van szó, akkor véleményem szerint minden bevételnek természetesen a tagállamokhoz kell kerülnie, mert végső soron nekik kellett megmenteniük a bankokat.

Végezetül, elnök úr, teljes mértékben támogatom a holland és a brit kormány által ebben a konfliktusban elfoglalt álláspontot.

  Angelika Werthmann (NI). – (DE) Tisztelt elnök úr! Először is, szeretnék köszönetet mondani Jędrzejewska asszonynak és Trüpel asszonynak, akik nagyon felelősségteljesen és egyérteműen a prioritásokat szem előtt tartva bonyolították le a költségvetési eljárást.

A 2011. évi költségvetést illetően: amikor az uniós költségvetést mérlegeljük, mindig emlékeznünk kell arra, hogy a pénz mintegy 95%-a visszakerül, hogy a polgárok javát szolgálja. A legjobb példa erre az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap. Az EU igazgatási költségei a maguk 6%-os szintjével sok tagállaménál alacsonyabbak. Az EU költségvetése sok éven át a GDP plusz/mínusz 1%-át tette ki. Ebből finanszírozták további költségvetési források nélkül a 15-ről 27 tagállamra történő bővítést. A Lisszaboni Szerződés következtében most további feladataink vannak.

A költségvetési emelések mindig nehezek. A 2011. évi költségvetés azonban az olyan témákkal, mint az új projektek és a további lisszaboni feladatok, egyben befektetés is az EU jövőjébe és intézményeinek működésébe.

  Alain Lamassoure (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Tekintettel az idén előttünk áll kivlételes kényszerekre, a 2011. évi költségvetés tervezete tekintetében elért megállapodás a lehető legjobb kompromisszum. Ezért köszönet és gratuláció illeti két előadónkat, az Európai Bizottságot és a figyelemreméltó belga elnökséget, amelynek szeretném külön hálámat kifejezni.

Wathelet úr egy kicsit szomorú; az a benyomása, hogy túl keveset tettünk. A Parlamentnek azt a gesztusát, hogy 570 millió eurót a tagállamoknak adott, ahelyett, hogy ezt a pénzt az ITER-hez rendelte volna hozzá, a belga elnökségnek szóló köszönetnyilvánításként kell értelmeznie.

A Parlament e tárgyalások kezdete óta igyekezett bizonyítani, hogy tisztában van felelősségeivel. Most, az év végén, amikor az Unió kohézióját ismét megkérdőjelezik, a Költségvetési Bizottság kategórikusan azt ajánlja, hogy vessünk véget a 2011. évi költségvetéssel kapcsolatos bizonytalanságnak.

Az alapvető problémák azonban érintetlenek maradnak. Egyes nemzeti költségvetésekkel szemben az Unió költségvetését nem fenyegeti csőd. Az alapszabályokat illetően ez egy kiegyensúlyozott költségvetés, de nem sok választja el a politikai kudarctól. Európa szavakba merülve finanszírozza törekvéseit. A verbális infláció azonban, a zengzetes és illuzórikus célkitűzések inflációja éppolyan veszélyes, mint a monetáris infláció.

Az Uniónak már nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy finanszírozni tudja a már meghozott döntéseket, sem a Lisszaboni Szerződésben ráruházott új hatásköröket. Az Uniónak nem sikerült bevezetnie azokat az eljárásokat sem, amelyek lehetővé tennék számára annak biztosítását, hogy a közösségi finanszírozás hiányában a jelentős közös célkitűzéseket, mint például az Európa 2020 stratégiát, beépítsék a nemzeti költségvetésekbe.

Ezért tulajdonít a Parlament olyan nagy jelentőséget a Bizottság és a leendő elnökségek oldalán elért megállapodásnak, amely lehetőséget keres a jövőbeni politikák finanszírozásának biztosítására, a közösségi költségvetésből, új forrásokból, amelyek többé nem a nemzeti költségvetéseket csapolják meg, és magukból a nemzeti költségvetésekből, amelyek 20-szor akkorák, mint az apró európai költségvetés. Az Unió 2010-ben átdefiniálta a pénzügyi szolidaritás fogalmát. 2011-nek kell lennie annak az évnek, amelyben újra feltaláljuk a költségvetési szolidaritást.

  Hynek Fajmon (ECR). – (CS) Tisztelt elnök úr! Szeretném ma ismét világosan kijelenteni, hogy az Európai Uniónak a jövő évre rendes költségvetésre van szüksége. Semmi okunk arra, hogy ideiglenes költségvetésünk legyen. Ugyanígy semmi oka az Európai Parlamentnek arra, hogy a költségvetés jóváhagyását további követelésekhez kösse. Jelenleg minden európai ország gazdasági szempontból nehéz időszakon megy keresztül, és rendes költségvetések formájában bizonyosságra van szüksége, mind nemzeti, mind európai szinten. Erre a biztonságra a háztartásoknak, a vállalkozásoknak és a helyi hatóságoknak is szükségük van.

Ezért a cseh Polgári Demokratikus Pártba tartozó képviselőtársaim és az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportba tartozó képviselőtársaim nevében is kijelenthetem, hogy támogatni fogjuk a Bizottság, a Tanács és a Parlament között elért kompromisszumot a holnapi szavazáson.

  Marian-Jean Marinescu (PPE). – (RO) Tisztelt elnök úr! A holnapi szavazás lezárhatja az éves költségvetés első jóváhagyási eljárását, összhangban a Lisszaboni Szerződéssel. A tárgyalások nyilvánvalóan nehezek voltak. A Parlament rendkívül fontos politikai megfontolásokat terjesztett elő, de a Tanács elutasította ezek megvitatását. A Parlament kezdetben nagyon erőteljes, egységes frontként képviselte álláspontját. A Tanács megosztott volt, de nála volt az egyhangúság előnye, és blokkolta az egyeztetést. Jelenleg abban a helyzetben vagyunk, hogy meg kell állapodnunk a számokban. A Tanács és a Bizottság nyilatkozatok útján elfogadta az Európai Parlament kéréseinek nagy többségét. Sokkal jobb lett volna egy intézményközi megállapodással rendelkezni, amely nagyobb biztonságot nyújtott volna a jövőre nézve. Sajnos a Parlament már nem olyan egységes, mint a tárgyalások kezdetén volt. Ennek következménye az ITER finanszírozásának hiánya.

Meggyőződésem, hogy mindennél fontosabb, hogy az Unió megkapja azt a költségvetést, amelyre egy ilyen válság idején szüksége van. Rendelkezünk a szükséges idővel a jövőbeni pénzügyi tervek jóváhagyása előtt ahhoz, hogy megállapodásra jussunk a még mindig rendezetlen témákról. A Tanácsnak meg kell értenie, hogy nem használ az Uniónak, hogy a fő európai politikákat az együttdöntés útján fogják jóváhagyni, az e politikák végrehajtásához szükséges pénzügyi forrásokról viszont a költségvetési együttműködésben részt vevő feleknek az egyike dönt. A Parlamentet mindkét szempontból – politikai és pénzügyi szempontból is – ugyanazon a szinten be kell vonni.

  Peter van Dalen (ECR). – (NL) Tisztelt elnök úr! Sok képviselő hipokratikus hozzáállásról tesz tanúbizonyságot a költségvetésre vonatkozó nyilatkozatában. Schulz úr nem nagyon igyekszik elleplezni a Tanáccsal szembeni dühét. Verhofstadt úr láthatóan két frázisra korlátozta szókincsét: ezek az európai kötvények és az európai adók. Daul úr még azt is javasolta, hogy Hollandia akár ki is léphet az Európai Unióból. Ezek kemény szavak, de csak az egyik oldalról támasztják alá az érvelést.

Amikor viszont azt javasoltam, hogy a Parlament saját költségvetésével kellene foglalkoznunk, ezek az urak és képviselőcsoportjaik láthatóan nem hallottak meg engem. Ezenfelül teljes érdektelenséget mutattak, amikor azt javasoltam, hogy a képviselőknek átláthatóvá kell tenniük az általános költségeik tekintetében havonta általuk felvett költségtérítést. Az a javaslatom sem szerzett támogatást, hogy foglalkozzunk a Parlament luxusautókból álló flottájával. Amikor azt javasoltam, hogy zsugorítsuk le a Parlament luxusjellegű tájékoztató irodáit, ez láthatóan sok képviselőnek fejfájást okozott.

Az ellenszavazat ezért nagyon is helyénvaló lenne, de képviselőcsoportomnak és országomnak sikerült megakadályoznia, hogy a helyzet még rosszabbra forduljon, és ezért tartózkodtam. A 2,9%-os emelés mellett szavazni a jelenlegi légkörben egyáltalán nem lenne helyes.

  José Manuel Fernandes (PPE). – (PT) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! E költségvetés elfogadásával az Európai Parlament rendkívüli felelősségérzetről tesz tanúbizonyságot. Az igazság az, hogy a gazdasági, pénzügyi és szociális válságra tekintettel, amely csak lassan ereszt ki bennünket markából, rossz lenne az Európai Unió és polgárai számára, ha nem rendelkeznénk a 2011. évi költségvetéssel. Senki sem értette volna, ha az uniós intézmények széles körű megállapodásra törekedtek volna a tagállamokkal költségvetéseik tekintetében, és nem sikerült volna minimális konszenzusokat elérniük e költségvetések vonatkozásában.

Ugyanakkor, noha meggyőződésem, hogy a 2011. évi költségvetés nem rossz, jobb is lehetett volna. Az egyhangúság szükségessége a Tanácsban egyes ügyekhez megnehezítette a tárgyalásokat. Ez előrevetíti azokat a nehézségeket, amelyekkel a Tanács szembesülni fog, amikor megállapodást próbál elérni a következő többéves pénzügyi keretről és az új saját forrásokról, amelyekhez, mint tudjuk, egyhangúságra van szükség a Tanácsban.

Ezen a ponton szeretném kiemelni a Jędrzejewska asszony mint előadó által végzett kiváló munkát, és Trüpel asszonyét is, a belga elnökség erőfeszítéseit és a Bizottság magatartását. Az általunk meghatározott prioritások szerepelnek e költségvetésben:– Rámutatnék az ifjúság, az oktatás, az innováció és a kutatás számára nyújtott támogatás erősítésére. Szeretném úgyszintén kiemelni a „Your First EURES Jobˮ előkészítő intézkedést, amely fel fogja lendíteni a fiatalok mobilitását az EU-n belül, a foglalkoztatás területén. Személyesen dolgoztam ezen a javaslaton, és remélem, hogy a jogalap megszerzése után ez az előkészítő intézkedés egy jelentős költségvetési kiutalással rendelkező programhoz fog vezetni. Egy másik pozitív szempont az a megállapodás volt, hogy a Bizottság legkésőbb 2011 szeptember végéig frissített értékeket terjeszt elő a kohéziós politika és a vidékfejlesztés kiutalásai tekintetében, és szükség esetén emeli ezeket a kiutalásokat.

  Mairead McGuinness (PPE). – Tisztelt elnök úr! Szeretnék különösen köszönetet mondani Sidoniának, előadónknak, amiért kiválóan kezelte a rendkívül nehéz tárgyalásokat a Parlament részéről. Ezt a munkát el kell ismerni, mint ahogyan a Tanácsét is.

A mezőgazdasággal foglalkozó előadóként szólalok fel, és azért kell visszhangoznia a mezőgazdaság szónak ebben a teremben, mert aggodalmaink vannak, nemcsak a számokkal, hanem az eljárással kapcsolatban is. Meglátásom szerint ez az új eljárás finomhangolásra szorul. Jobban is végezhetnénk munkánkat, és jobban is kellene végeznünk azt. Ezt magamnak mondom, de a Tanácsnak és a Bizottságnak is, és úgy gondolom, hogy meg kell vizsgálnunk, és át kell tekintenünk, hogy hogyan dolgoztunk a múltban.

Szert tettünk néhány nyereségre a mezőgazdaságban. Ezek nagyon csekélyek, de aggodalmaim a jövőt érintik. Szeretném, ha a Bizottság beszélne arról a több, mint 800 millió USD összegű óriási csökkentésről, amelyet láthatóan a vidékfejlesztés finanszírozásában megvalósítanak. Remélem, hogy ezt nem fogják tényleg elfogadni.

Aggódom a 2013 utáni költségvetés miatt és annak lehetősége miatt, hogy a mezőgazdaság olyan ágazattá válhat, ahonnan más politikákra forrásokat vonnak el, kivéve akkor, ha megállapodás születik egy megfelelő költségvetésről az Európai Unió valamennyi politikája számára.

  Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta első alkalommal az Európai Parlament élt a neki adott jogokkal, és teljes mértékben részt vett az Európai Unió költségvetésének összeállításában. A megállapodás elérésére és az Európai Parlament jogos igényeinek beépítésére tett sikertelen első kísérlet egy konfliktus megnyilvánulása, amely még mindig jelen van az intézmények körében, és amelynek valójában nem szabadna léteznie, mivel akadályozza a hatékony intézményközi együttműködést. Vélhetően nem cáfolható, hogy az összes uniós intézmény célja annak biztosítása, hogy azokat a megállapodásokat, amelyek különösen fontosak az EU egésze és polgárai számára, a lehető legzökkenőmentesebben elfogadják. A jövőben ezért alapvető változásokra lesz szükség maguknak az intézményeknek a működési elveiben, és az Európai Parlamentnek a tárgyalások minden szakaszába való bevonását − különösen a költségvetés elfogadása során − különösen fontosnak kell tekinteni a képviseleti demokrácia elvének végrehajtása szempontjából.

  Riikka Manner (ALDE). – (FI) Tisztelt elnök úr! Először is szeretném megköszönni az előadók kemény munkáját, amellyel ennek a kompromisszumnak az elérése járt. Ezek a tárgyalások bizonyos különösen óriási erőfeszítéseket igényeltek, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének és a tagállamokban meghatározott szigorú költségvetések árnyékában. Ezért szeretnénk minden tárgyalónknak köszönetet mondani.

Ez az első alkalom, amikor az Európai Unió költségvetéséről egy olvasatban döntenek, és ha valami, akkor úgy gondolom, hogy ez a folyamat még inkább felhívta a figyelmet a két költségvetési hatóság közötti jobb párbeszéd szükségességére, amit a Parlament már régóta követel. Az éves és többéves költségvetési keretekre vonatkozó egyeztetést illetően folytatódó tárgyalásokra és harmonizált megközelítésre van szükség, hogy az intézmények képesek legyenek ugyanazt a nyelvet beszélni a tárgyalóasztal mellett.

Most azonban valószínűleg megelégedhetünk azzal, hogy rendelkezésre áll 2011-re egy költségvetés. A bizonytalan elemeket ebben a gazdasági örvényben minimális szintre kell szorítani.

  François Alfonsi (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt elnök úr! A 2011. évi költségvetés, amely a Költségvetési Bizottság, a Tanács és a Bizottság közötti számos egyeztető eljárás eredményeképpen kialakult, nem felel meg a Lisszaboni Szerződésben meghatározott új intézményi egyensúlyoknak.

A Tanács, vagy különösen számos kormány képviselői nem tartották tiszteletben ezeket az egyensúlyokat. Különösen elfogadhatatlan, hogy a Parlament kérése, hogy induljon párbeszéd az EU jövőbeni saját forrásairól, nem vezetett semmire.

Parlamentünk most együttes döntéshozatali hatáskörrel rendelkezik költségvetési ügyekben. Gondoskodnia kell arról, hogy ezt tiszteletben tartsák, és fel kell ismernünk valamit: valószínűleg nem lesznek lehetségesek a valóban kiegyensúlyozott egyeztetési eljárások mindaddig, amíg ezt az együttes döntéshozatali hatáskört negatív szavazat formájában gyakorolják.

Egy bizonyos ponton az Európai Parlamentnek el kell majd döntenie, hogy szilárdan érvényesíti intézményi pozícióját. Ez a saját forrásokkal kapcsolatos kérdés az elkövetkező hónapokban újra felszínre kerül majd. Ha sikerrel akarunk járni, képesnek kell lennünk végig vinni felelősségeinket.

  Diane Dodds (NI). – Tisztelt elnök úr! Nem tudok a Parlament költségvetésének semmilyen emelése mellett szavazni, és úgy gondolom, hogy az Egyesült Királyságban sokan fogják teljes döbbenettel figyelni az itt folyó eseményeket. A nemzetgazdaságokban Európa-szerte megszorító intézkedéseket és költségvetési megszorításokat látunk. Ezek vannak napirenden, és ezzel kell polgárainknak szembenézniük.

Az euró válságban van, és szeretném, ha a tisztelt Ház tudomásul venné, hogy még ha választópolgáraim nem is eurót használnak, határosak vagyunk az Ír Köztársasággal. Az Ír Köztársaság óriási kiviteli piacot jelent számunkra, így ez a válság a mi polgárainknak is fáj. Mindezen a válságon túl, itt van a javasolt 2,9%-os emelés, amelyet a Parlament által már kért 6%-ról szállítottak le, de egy olyan költségvetésről van szó, amelyet a Számvevőszék sok éve nem fogad el.

Ami mindennél aggasztóbb, azt az ígéretet kaptuk a Bizottságtól, hogy 2011 júniusáig javaslatokat fog előterjeszteni egy uniós adótól. Lehet-e csodálkozni azon, hogy fokozódik az euroszkepticizmus?

  Michel Dantin (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék csatlakozni az azoknak szóló köszönetnyilvánításokhoz és gratulációkhoz, akiknek sikerült lezárniuk ezeket a nagyon nehéz tárgyalásokat.

Lassan felkészülünk arra, hogy holnap jóváhagyjuk a költségvetést, ami nagy előrelépés a mobilitás Európája és a fiatalok Európája felé. Ez a költségvetés mindenekelőtt bizonyítja a Parlament eltökéltségét az iránt, hogy e válság ideje alatt sem mond le a nagyléptékű európai befektetésekről.

Szeretném azonban megosztani Önökkel aggályaimat és elégedetlenségemet a ma néhány képviselőcsoport, és különösen a szocialisták által hozott választással, akiknek a képviselői a legfontosabb pillanatokban kormányzati munkaköröket töltöttek be, hogy veszélyeztetik az ITER-t, az Európai Unió egyetlen alapvető hsszú távú kutatási programját, amelyben vezető szerepet játszunk.

Mint Önök is tudják, az Európai Unió tavaly júniusban kötelezettséget vállalt arra, hogy további 1,3 milliárd euróval járul hozzá ehhez a projekthez, amely kritikus jelentőségű biztonságunk szempontjából. Ezért Európa szavahihetősége válik majd kérdésessé a világban szavazatunk miatt. Ez a hozzáállás azt eredményezte, hogy 2010-ben közel 600 millió euró felhasználatlan pénzt veszítettünk el, amelyet ki lehetett volna utalni az ITER számára. Ez nevetséges!

  Edit Herczog (S&D). – Tisztelt elnök úr! Az Európai Parlament képviselőjeként felelősnek érzem magamat azért, hogy legyen költségvetésünk. Szocialistaként nagyon sajnálom, hogy nem vezetünk be pénzügyi tranzakciókra kivetendő adót. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előadójaként szeretném hangsúlyozni, hogy támogatjuk az ITER projektet, de nem egy egy évre szóló, toldott-foldott megoldásra van szükségünk: fenntartható pénzügyi megoldásra van szükségünk a következő két évtizedre. Magyarként nagyon örülök annak, hogy a magyar elnökségnek remélhetőleg már nem lesz dolga a költségvetéssel, csak az ITER-re és a rugalmasságra kell megoldást találnia a tárgyalások során.

  Janusz Lewandowski, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Rövid leszek, mivel már felhasználtam időkeretemet. Belder úrnak válaszolva, aki már talán nincs is jelen, a Bizottság intézmények közötti együttműködés módjára vonatkozó javaslata a Lisszaboni Szerződés 312., 324. és kifejezetten 311. cikkének közvetlen végrehajtását jelentette, a saját forrásokra vonatkozó döntéssel kapcsolatos konkrét eljárást illetően a tagállamok költségvetési szuverenitásának teljes tiszteletben tartása mellett.

Ami a saját forrásokat illeti, ez világosan és kifejezetten a 2005 decemberében a Bizottság számára adott megbízás részét képezte, amelyet a Parlament is megerősített, hogy elkezdje a költségvetés nemcsak a kiadási oldalát, hanem bevételi oldalát is, beleértve a brit engedményt is. Kellően tapintatosak voltunk ahhoz, hogy ne érintsük a brit engedmény ügyét költségvetési felülvizsgálatunkban, és a jövőre vonatkozó végső választásunk nem a kiadások emelése, hanem a nemzeti közvetlen kifizetések és a saját források közötti arány megváltoztatása, a Szerződés és az Európai Unió alapító atyjai jövőképével összhangban.

Végezetül egy általánosabb megjegyzés: remélhetőleg a holnapi szavazással véget ér költségvetési szempontból Lisszabon próbája, és le kell majd vonnunk a konzekvenciákat. Jó üzenetet közvetít az európai polgárok felé, ha hiánytól és adósságtól mentes költségvetésünk van, és megmutatjuk, hogy nem lehet bennünket feketebárányként okolni egyes tagállamok elhibázott politikáiért. Ezért, miután érvénybe lép a költségvetés, folytatnunk kell az intézményközi megállapodásra vonatkozó vitánkat, sokkal jobb körülmények között.

  Melchior Wathelet, a Tanács soros elnöke. – (FR) Tisztelt elnök úr! A biztos úrhoz hasonlóan nekem sincs sok hozzátennivalóm ehhez a vitához.

Egész egyszerűen, miután azt hallottam egyes képviselőktől, hogy inkább nem hagyják jóvá a költségvetést annak érdekében, hogy erősítsék a Parlament együttes döntéshozatali hatásköreit, úgy gondolom, hogy az összes európai intézmény sokkal többet nyerhet és növelni fogja elismertségét, ha ténylegesen előrébb tudják vinni az Európai Uniót azáltal, hogy kompromisszumokat találnak, ahelyett, hogy mindenki akadályozná egymást, és nem lépnének előre az európai projektekkel.

Úgy gondolom, hogy ez logika kérdése, és ma valóban szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akik azt választották, hogy építik Európát és előrébb lépnek. Mindent megkapott a Tanács, amit akart? Nem. Mindent megkapott a Parlament, amit akart? Természetesen nem. Előre tartunk? Igen. Ez az együttdöntési eljárás működött; bevált. Mindenki vállalt néhány kompromisszumot. Mindenki tett néhány engedményt.

Még mindig sok a tennivaló? Természetesen. Egyértelműen erről szól a rugalmasságra és az ITER-re vonatkozó vita. Sajnálom, hogy nem sikerült megállapodásra jutnunk, és azt is hallottam elhangzani, hogy a benyújtott javaslat visszalépést jelent. Nem. Megismétlem: ugyanez van minden vitánál, és ma egyhangúság kell. Ha a cél a minősített többségre való áttérés, akkor úgy gondolom, hogy el kell fogadni a belga elnökség javaslatát. Véleményem szerint ez nélkülözhetetlen, amikor a 2012. és 2013. évi költségvetés összeállítására kerül sor. Úgy gondolom, hogy ezt a mechanizmust valóban elő kell mozdítani, mivel megfelel a múltbeli gyakorlatoknak, de legalább biztosítja, hogy a 2012. és 2013. évi költségvetést ne lehessen többé az egyhangúsággal megakadályozni. Meggyőződésem, hogy Önöknek valóban meg kell ragadniuk ezt az alkalmat.

Ami az ITER-t illeti, abból, ahogyan ezt a rugalmassági mechanizmust felhasználtuk az ITER-hez 2010-ben, világosan kiderül, hogy szükségünk lesz erre a mechanizmusra, és hogy el kell fogadnunk azt, ami ma előttünk van.

Szeretnék őszintén köszönetet mondani minden felszólalónak, és itt most nem fogok mindenkit megemlíteni, aki elismerte az előrelépés érdekében általunk közösen elvégzett munkát. Szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akik az előrehaladás logikáját részesítették előnyben az akadályozás logikájával szemben. Úgy gondolom, hogy valóban ezt a logikát kell támogatnunk.

Lamassoure úr, Ön költségvetési szolidaritásról beszélt. A Tanácsban csaknem teljes szolidaritás volt, mivel mindenki elfogadta a 2,91%-os emelést. A Tanácson belül a minősített többségtől eljutottunk a teljes egyhangúságig. A viccet félretéve, úgy gondolom, hogy az e 2011. évi költségvetéshez csatolt összes nyilatkozat – mert igen, önmagában a költségvetés is politikai jellegű, mint azt a Parlament is bizonyította a politikai prioritásokkal, amelyeket beépített a költségvetésbe – legyen szó akár a saját forrásokra, az európai hozzáadott értékre, a Lisszaboni Szerződés végrehajtására vonatkozó nyilatkozatról – a Bizottság nyilatkozatáról –, akár ezen együttes nyilatkozat összefüggésében, amely fontos, és amelyet már egy levél is követett a belga miniszterelnöktől, az Európai Unió jelenlegi elnökétől, úgy gondolom, hogy mindezek a nyilatkozatok azt mutatják, hogy minden szakasz a helyes irányba tart. Természetesen nem haladunk olyan gyorsan, mint mindenki szeretné, de elég gyorsan haladunk ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy a gép működőképes, és hogy jobb az előrehaladásnak ehhez a logikájához tartanunk magunkat, mint az akadályozás logikájához.

  Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, előadó. – (PL) Tisztelt elnök úr! Az előző felszólalók által elmondottakból világos, hogy mindannyian örülünk, hogy lehetséges lesz hatékonyan és szükségtelen késedelmek nélkül, a következő év január 1-jével végrehajtani az EU 2011. évi költségvetését. Mindezek a felszólalások azonban azt is világossá tették, hogy még mindig hiányoznak bizonyos elemek. Hiányzik a vita, és hiányzik a megértés. Már világos számomra, hogy a Lisszaboni Szerződés új, kitáblázatlan területet nyit meg előttünk, és egy nagyon nehéz vita vár ránk a 2013 utáni új, többéves európai uniós költségvetéssel kapcsolatban.

Ez a vita egy alapvető kérdésre vonatkozik, nevezetesen arra, hogy hogyan tudjuk egyeztetni a minden eddiginél nagyobb eltérést az Európai Unió elvárásai, vagyis a között, hogy mit kell tennie az Európai Uniónak – és láthatjuk, hogy a tagállamok és az összes érdekelt fél, köztük az Európai Parlament egyre többet vár el az Európai Uniótól, mivel az Európai Uniónak egyre növekvő számú tárgyterülettel kell foglalkoznia, és új politikák, új tevékenységi területek felé nyit, és új feladatokat szab meg saját maga számára – tehát az előbb említett elvárások és az ezen új vállalások finanszírozására való egyre csökkenő hajlandóság közötti eltérést. Közös vitákat kell tartanunk erről az egyre drámaibb eltérésről. Nem kerülhetjük el ezeket a vitákat, annál is inkább nem, mivel jelenleg egy pénzügyi és gazdasági válságot élünk át, és ezért nincs helye a tabutémáknak a finanszírozást illetően. Nyíltan kell beszélnünk az összes problémáról: az EU saját bevételeiről, arról, hogy mit kell tennie az EU-nak, arról, hogy talán mit nem szabadna megpróbálnia tenni, arról, hogy mi az ami, tényleg a legfontosabb számunkra, és hogy ezeket a prioritásokat milyen mértékben kell finanszírozni.

Összességében úgy gondolom, hogy ami a 2011. évi költségvetés elfogadása során történt, az egyben a vita alapja és kezdete is, de semmiképpen nem a vége. Köszönöm Önöknek, hogy készek voltak részt venni a vitában, és remélem, hogy jövőre még nagyobb lesz ez a készség.

  Helga Trüpel, előadó. – (DE) Tisztelt elnök úr! Örülük, hogy ma enyém az utolsó szó ebben a vitában. Azzal kezdem, hogy örömmel elfogadom Schulz úr bocsánatkérését. Azt mondta, hogy időnként rosszul viselkedett. Mindig jó, ha észreveszi, hogy időnként túl nagy zajt csap. Azt az észrevételét, miszerint korábban csak technikai jellegű költségvetési ügyekkel foglalkoztunk, és most rájöttünk arra, hogy költségvetési politikai kérdésről van szó, határozottan vissza kívánom utasítani. Már hat éve dolgozom a Költségvetési Bizottságban, és korábban is mindig költségvetési politikáról volt szó, nem pedig csak technikai szempontokról. Schulz úr azt mondta, hogy nagyon sokat tanult az elmúlt néhány hét alatt. Ezt örömmel hallom. Ebben az esetben valószínűleg ezt is megérti majd.

Most rátérek azokra az Európa-ellenes hangokra, amelyeket az imént hallottunk ebben a Parlamentben. Szeretném ismételten világosan hangsúlyozni, hogy ha – a Lisszaboni Szerződésben meghatározottak szerint – az a célunk, hogy új saját forrásokat vitassunk meg Európa számára, ez nemcsak további adót jelentene az európai polgároknak, hanem azt is jelentené, hogy a bruttó hazai termékből származó kifizetések ugyanezzel az összeggel csökkennének. Vagyis ez nem egyszerűen nagyobb terhet róna a polgárokra, hanem biztosítaná a saját források átláthatóbb rendszerét is. Ezt meg kell vitatni. Elutasítom a vélemény manipulálására tett kísérleteket, amikor hallgatólagosan arra utalnak, hogy csak további terhek lesznek. A cél inkább egy intelligens finanszírozási rendszer megtalálása. A Tanácsnak és a Parlamentnek késznek kell lenniük erre.

Második megjegyzésem az, merthogy itt egyszerűen úgy adták elő, mintha az európai adófizetőktől az Európai Unió mindig csak elvenne valamit, hogy oktatási programok állnak az európai polgárok rendelkezésére, új infrastruktúra áll rendelkezésre, új nyelvek vannak és támogatást kapnak a tejtermelők. Vagyis amit itt teszünk, az az európai polgárok jól felfogott érdekében történik, és ezt hangosan és világosan el kell mondani.

Mi az Európai Unió globális szerepe az elkövetkező években? Olyan sikeres országokkal versenyzünk globális szinten, mint Kína, India, Brazília és mások. Ha mint Európai Unió erősek akarunk lenni, és új termékekkel akarunk rendelkezni, amelyek remélhetőleg fenntarthatóak is lesznek, új termelési módszerekkel, amelyek környezeti szempontból felelősek, olyan energiatermeléssel, amely valóban a megújuló energiaforrásokon alapul, amit ismét célként határoztak meg Cancúnban, akkor ehhez megfelelő forrásokra is szükségünk van, és olyan európai költségvetésre van szükségünk, amely tükrözi közös érdekeinket. Remélem, hogy a következő néhány évben ebbe az irányba fogunk elmozdulni.

ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS
alelnök

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 12 óra 30 perckor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Üdvözlöm, hogy végre megállapodásra jutottunk a 2011. évi költségvetésről. Ez biztosítani fogja a pénzügyi biztonságot az érzékeny mezőgazdasági ágazat számára. Az uniós agrárpolitikának stabil költségvetési keretre van szüksége, különösen a nehéz időszakok alatt. A tizenkettedes költségvetés súlyos pénzügyi nehézségeket okozott volna sok tagállam számára, amelyek már továbbadták a mezőgazdasági kifizetéseket a mezőgazdasági termelőknek. A mezőgazdaság rendkívüli mértékben függ az uniós támogatásoktól. A gazdálkodó családoknak biztonságra van szükségük, hogy előre megtervezhessék vállalkozásaik jövőjét. A közvetlen kifizetések EU-szerte a mezőgazdasági üzemek bevételeinek 40%-át teszik ki, és pénzügyi biztonságot nyújtanak az alacsony termelői árak, emelkedő termelési költségek és a fluktuáló piacok képezte háttérrel szemben. A vidékfejlesztési program részét alkotó intézkedések közvetlen hasznokat hoznak a vidéki területek számára, és ösztönzik a regionális gazdaságokat. Konkrétan az osztrák mezőgazdasági üzemek élvezik az 1. és a 2. pillérbe tartozó intézkedések előnyeit. Ausztria eves mezőgazdasági költségvetésének összesen 58%-a származik az EU-tól. A mezőgazdasági termelők az Európai Unióban széles körben felelős feladatokat látnak el, amelyek száma növekedik. Csúcsminőségű élelmiszert kell előállítaniuk, és meg kell felelniük az állatjólét magas normáinak, miközben segítenek megelőzni az éghajlatváltozást, védik a környezetet, és fenntartják a biológiai sokféleséget. Annak érdekében, hogy képesek legyenek ellátni ezeket a nélkülözhetetlen szolgáltatásokat, a mezőgazdasági termelőknek megbízható jövedelemmel kell rendelkezniük, amely egy értelmes, stabil uniós pénzügyi politikán alapul. Ami a 2014–2020 közötti időszakra szóló pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalásokat illeti, a mezőgazdaság valamennyi szempontjának azonos szintű költségvetési finanszírozást kell kapnia.

  Georgios Stavrakakis (S&D), írásban. – (EL) A EU 2011. évi költségvetésének első szakaszában a tagállamok korlátozott számú kisebbsége által képviselt hajthatatlan álláspont miatti megoldhatatlan helyzet csaknem eljuttatott bennünket ahhoz a fiaskóhoz, hogy a tizenkettedeket kelljen alkalmazni, és mindahhoz, amivel ez a rendszer jár, mind a gazdasági szempontból gyenge tagállamok költségvetését, mind pedig az európai források kifizetése során bekövetkező komoly késedelmek lehetőségét tekintve. E fiaskó elkerülése érdekében a Parlament bizonyította a szükséges felelősségérzetét, és kész elfogadni a költségvetést, annak ellenére, hogy az nem felel meg valamennyi igényének, és nem üti meg a szintet, ahogyan az európai közvélemény elvárhatja, ha meg akarunk birkózni a gazdasági válsággal. Az a probléma azonban, hogy hogyan kell kezelni a költségvetési szükségleteket a közvetlen jövőben, 2012-re és 2013-ra nézve, továbbra is fennáll, és felszólítom a tagállamoknak ezt a kis kisebbségét, hogy tegyen tanúbizonyságot megfelelő felelősségérzetről, és dolgozzon együtt a Parlamenttel, hogy olyan megoldást találjunk, amely megadja az EU számára a szükséges rugalmasságot ahhoz, hogy kezelni tudja szükségleteit, és megakadályozza az újabb költségvetési válságot.