Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0055/2011

Viták :

PV 19/01/2011 - 12
CRE 19/01/2011 - 12

Szavazatok :

PV 20/01/2011 - 7.3
CRE 20/01/2011 - 7.3

Elfogadott szövegek :


Viták
2011. január 19., szerda - Strasbourg HL kiadás

12. A fehéroroszországi helyzet
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont Ashton asszonynak, a Bizottság alelnökének és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozata a fehéroroszországi helyzetről.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. – Elnök úr! A december 19-i fehéroroszországi választásokat követő események mindnyájunkat sokként értek: a hatóságok által polgáraikkal szemben alkalmazott erőszak aggódó nyilatkozatokat váltott ki és az események elítélésére ösztönzött világszerte.

Képviselőtársaimmal együtt, az ellenzéki mozgalom és a civil társadalom több érintettjével, valamint a bebörtönzöttek családjaival és a lakosság széles körével is találkoztunk. Lehetőségünk volt együttérzésünk és szolidaritásunk kifejezésére, és arra, hogy meghallgassuk őket. Tisztelt képviselők, most azonban eljött a cselekvés ideje.

Nagyra értékelem, hogy a Parlament képviselői már hozzájárulhattak a témával kapcsolatos eszmecseréinkhez, és hogy képviselőtársam, Füle biztos úr, már múlt héten ismertethette jelenlegi vélekedésünket az AFET bizottság előtt. Várom, hogy mielőbb tanulmányozhassam a vitáik eredményeként megszületett állásfoglalást. A helyzet sürgősség miatt mindnyájunk számára fontos, hogy gondolkodásunkat maximálisan erre összpontosítsuk.

Fehéroroszágban, az ellenzék számos képviselőjével és a lakosság szélesebb köreivel, többek között, mint már említettem, a bebörtönzöttek rokonaival is találkoztam. Martinov külügyminiszterrel is találkoztam. E beszélgetések alapján semmi kétségem sincs a felől, hogy a látott események megsértették az emberi jogok tiszteletben tartásáról, az alapvető szabadságokról és demokráciáról vallott elképzelésünket. Nemcsak, hogy jogtalanul került sor az erőszak alkalmazására, de az egész választási folyamatot is egyértelműen aláásta a civil társadalom és az ellenzék képviselőinek letartóztatása. Az EBESZ/ODIHR értékelése is e következtetést támasztja alá.

A múlt héten letartóztatottak közül sokat szabadon engedtek. Ugyanakkor egy jelentős csoport – akár 30 ember – ellen még jelenleg is vádemelési eljárás folyik, ami jelentős szabadságvesztéssel zárulhat, és mint ahogy azt a tisztelt képviselők is tudják, ebben a csoportban néhány elnökjelölt is található.

Elnök úr! Korábban már elítéltem a minszki hatóságok megtorló intézkedéseit és követeltem a politikai okokból letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását, valamint az EBESZ minszki irodájának újra megnyitását. Ezt az üzenetet az Egyesült Államok külügyminiszterével, Hillary Clinton asszonnyal adott közös nyilatkozatban is megerősítettem.

Martinov külügyminiszterrel folytatott találkozómon hangsúlyoztam, hogy az EU azonnali választ vár a fehérorosz hatóságoktól a nemzetközi közösség követeléseire. Következő lépésünket az alapvető elvekből kiindulva kell meghatároznunk.

Az első ilyen elv az, hogy a békés aktivisták és elnökjelöltek biztonságát és védelmét kell mindenkor a leginkább szem előtt tartanunk.

A második elv, hogy a fehéroroszok szomszédaink és partnereink és az ő érdekük mindenekfelett való. A hatóságokkal kapcsolatos aggályaink megfogalmazása közben nem szigetelhetjük el az embereket.

A harmadik elv, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása az EU külpolitikájának és a keleti partnerségnek is alapja, és részét képezi a legközelebbi partnereinkkel közös értékeknek. Együtt fogunk működni e partnerekkel – mint ahogy azt az Egyesült Államokkal is tettük – annak érdekében, hogy a nemzetközi közösség Fehéroroszágnak küldött üzenete a lehető legerőteljesebb legyen.

Elnök úr! Értékelésünk világos következtetéshez vezet: fel kell használnunk a rendelkezésünkre álló csatornákat ahhoz, hogy határozott és azonnali választ küldjünk. Válaszunkkal egyértelműen jeleznünk kell véleményünket a fehérorosz hatóságok felé, de közben nem szabad a lakosságot és civil társadalmat elszigetelnünk. Válaszunknak kiegyensúlyozottnak kell lennie. Egyrészt meg kell vizsgálnunk a fehérorosz hatóságok ellen irányuló intézkedéseket és véleményem szerint el kell végeznünk a szankciók felülvizsgálatát. Másrészt mélyrehatóbb párbeszédre és arra van szükség, hogy támogassuk a civil társadalmat és polgárokat – és gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy továbbra is támogatjuk a nem kormányzati szervezeteket, a médiát és diákokat, és esetleg nagyobb erőfeszítést teszünk az Európai Unióba utazni kívánó polgárok mobilitásának fokozása érdekében.

Rövid távon kétségtelenül élni lehet azzal a lehetőséggel, hogy Lukasenko elnökre újra bevezetjük a beutazási tilalmat, amit további, név szerint meghatározott személyekre is kiterjesztünk, amennyiben a letartóztatottakat nem engedik szabadon.

Tekintettel a civil társadalomnak nyújtandó fokozottabb támogatásra, arra kértem a Külügyi Szolgálatot, hogy a Bizottsággal együttműködésben sürgős intézkedéseket dolgozzon ki a nem kormányzati szervezetekre, médiára és diákokra vonatkozóan. Tudom, hogy az Európai Parlamentnek lehetőségében áll ösztöndíjat biztosítani az egyetemről kitiltott diákok számára és remélem, elnök úr, hogy ezzel a lehetőséggel élni is fognak. Természetesen más területekről is, és ebbe a tagállamok is beletartoznak, megpróbálunk további erőforrásokat mozgósítani.

Korábban említettem a mobilitás kérdését és itt különösen a vízumkönnyítésre gondolok: arra kívánom a tagállamok minszki konzulátusait buzdítani, hogy a fehérorosz állampolgárok érdekében, ad hoc intézkedésként, könnyítsék meg a vízumkiadást.

Elnök úr! Az imént vázolt rövid távú intézkedéseket természetesen január 31-én a Külügyek Tanácsának is még meg kell fontolnia, de már most is érdemes elgondolkodni a Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolataink néhány hosszabb távú aspektusán.

Először is, korábban már elmondtam, hogy egyéb nemzetközi partnerekkel is dolgoznunk kell ezen a kérdésen, és ez az egyik oka annak, amiért Fehéroroszországnak továbbra is részt kell vennie a rendelkezésünkre álló többoldalú folyamatban, és amiért a keleti partnerség országaival szorosan együtt kell működnünk a kérdéssel kapcsolatos konszenzus kialakítása érdekében.

Másodszor, ami az Európai Partnerségi és Támogatási Eszköz (ENPI) által nyújtott kétoldalú pénzügyi támogatást illeti, nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a lakosság és a civil társadalom igényeire.

Végezetül pedig, tavaly kidolgoztunk egy közös időközi tervet, amelyben középtávon terveztük meg a Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolataink fejlesztését. Úgy gondolom, hogy ebben a folyamatban most egy időre meg kell állnunk. Ez nem a terv feladását jelenti, de további egyeztetést kell folytatnunk, többek között a civil társadalommal is, illetve szükség esetén végre kell hajtanunk a terv felülvizsgálatát.

Elnök úr! Jelenleg e keretben dolgozunk. Most pedig nagyon nagy érdeklődéssel várom a Parlament képviselőinek véleményét.

 
  
MPphoto
 

  Jacek Protasiewicz, a PPE képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr! A nemzetközi megfigyelőknek a leghalványabb kétségük sem volt, és nekünk sem lehetnek kétségeink. A Fehéroroszországban, decemberben tartott legutóbbi elnökválasztások nem voltak tisztességesek. Nem voltak tisztességesek, éppen ezért tovább már nem folytatható a fehérorosz hatóságok vonatkozásában 2008 óta folytatott politikánk, amely a Fehéroroszországgal folytatott párbeszéd politikája, illetve támogatásunk felajánlása volt. Most nem a „változatlan ügymenetnek” van itt az ideje, hanem új döntéseknek, egy új politikának és annak, hogy keményen lépjünk fel a fehérorosz rendszerrel szemben, ami alatt a politikai és vízummal kapcsolatos szankciókat is értem, nem kizárva a gazdasági szankciókat sem. Természetesen okosan kell felhasználnunk e szankciókat, és olyan módon kell alkalmaznunk őket, hogy a fehérorosz polgárok életére ne legyenek kihatással, ám nem riadhatunk vissza azonnali bevezetésüktől, idesorolva Fehéroroszország keleti partnerségben való tagságának felfüggesztését.

Mivel a választások nem voltak tisztességesek, ezért a választások eredménye sem hiteles. Ennek alapján nyugodtan és a tények tudatában kijelenthetjük, hogy e választások erkölcsi győztese a fehérorosz demokratikus ellenzék. Éppen ezért kell az ellenzéket támogatnunk azon törekvésében, hogy egy új politikai képviseletet hozzon létre itt Brüsszelben, amely az Európai Unióval és a tagállamokkal fenntartott politikai szintű kapcsolatokban egyaránt képviseli saját és az egész szabad Fehéroroszország érdekeit. Végezetül követelnünk kell a letartóztatottak, az elnökjelöltek, a politikai aktivisták, a független újságírók, diákok és egyetemi oktatók szabadon bocsátását. Mindnyájukat szabadon kell engedni mielőtt bármilyen további tárgyalást folytatnánk a fehérorosz állam képviselőivel.

 
  
MPphoto
 

  Kristian Vigenin, az S&D képviselőcsoport nevében.(BG) Elnök úr, Ashton asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének Képviselőcsoportja mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az elnökválasztásokkal az ország ismét elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy határozottan és elkötelezetten a demokrácia útjára lépjen.

Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy alapvetően az Európai Unió azon politikája, miszerint bizonyos feltételek mellett lépésről lépésre bővítjük Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolatainkat, hozott bizonyos eredményeket, ezért óvatosnak kell lennünk, amikor politikánk radikális megváltoztatását követeljük.

Azért mondom ezt, mert szerepvállalásunknak köszönhető, hogy az elnökválasztási kampányban végül történt bizonyos előrelépés, és elképzelhető, hogy ez az oka annak is, amiért a szervezők várakozásainál sokkal többen gyűltek össze Minszk terén. Azaz valószínűleg egy sokkal szabadabb légkör kialakulását idéztük elé, amit feltehetőleg a fehérorosz polgárok helyesen értelmeztek.

Mostantól kezdve, először is kellő egyértelműséggel és határozottsággal kell követelnünk a fehérorosz hatóságoktól a letartóztatottak szabadon bocsátást és azt, hogy azonnal hagyjanak fel mindazok üldözésével, akik valamilyen formában részt vettek a tiltakozásokban, vagy azok szervezői voltak.

Egy másik tényező azonban az, amit közép- és hosszú távon tehetünk. Először is el kell kerülnünk, hogy az ország ismét elszigetelődjön, mivel ilyen módon, mint azt az ellenzék és a civil társadalom képviselői is hangsúlyozták, Fehéroroszország elszigetelése az ország polgárainak elszigetelődését is jelenti.

A Fehéroroszországgal kapcsolatos jelenlegi politikánk keretei között, bizonyos intézkedések révén meg kell próbálnunk politikánkat oly módon megváltoztatni, hogy az az ország polgárainak javát szolgálja, támogassa a médiát, a civil társadalmat és az ellenzéket. Ezáltal olyan környezetet tudnánk megteremteni, amelyben tisztességes és demokratikus választásokat lehet majd tartani.

Véleményem szerint ennek eléréséhez együtt kell működnünk Fehéroroszország Unión kívüli szomszédaival, Oroszországgal és Ukrajnával és parlamentként pedig meg kell próbálnunk a keleti partnerség és EURONEST kínálta lehetőségekkel élni, hogy a Fehéroroszország demokratizálódását célzó közös tevékenységbe a partnerség további öt országát is bevonjuk.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá)

 
  
MPphoto
 

  Marek Henryk Migalski (ECR).(PL) Elnök úr! Tudom, hogy mindössze 30 másodpercem van.

Elképzelhető, hogy a tolmácsolás itt nem volt teljesen egyértelmű Vigenin úr, de jól hallottam, hogy Ön valóban azt mondta, hogy a választások utáni tüntetés, más szóval az a tüntetés, amire valójában azért került sor, hogy tiltakozzanak a választások meghamisítása és a tapasztalt szabálytalanságok ellen, azt bizonyítja, hogy a választások és a helyzet is javulóban van? Én ezt hallottam ki beszédéből. Nehéz lenne számomra azt elfogadni, hogy valóban helyesen tolmácsolták a szavait.

 
  
MPphoto
 

  Kristian Vigenin (S&D).(BG) Elképzelhető, hogy nem voltam teljesen egyértelmű, illetve a fordítás során kimaradt néhány finomság. Azt akartam mondani, hogy a fehéroroszországi helyzet abban az értelemben változott meg, hogy egyre több és több ember érti meg, hogy szükség van demokráciára és a demokráciáért folytatott harcra. Ebben az értelemben tekintem pozitív jelnek azt, hogy sokkal többen mentek ki Minszk terére, mint amire bárki is számíthatott.

Ezt értettem ez alatt, és semmi esetre sem azt, hogy a fehérorosz rendszer volt az, amely ezt lehetővé tette

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Elképzelhető, hogy gond van az angol tolmácsolással. Gond van az angol tolmácsolással? Kérem, nézzék meg. Nem, nem a tolmácsolással, a mikrofonnal van probléma. Most már rendben van?

 
  
MPphoto
 

  Kristian Vigenin (S&D). – Elnök úr! Mindig az anyanyelvemen próbálok beszélni, de néha úgy érzem, hogy ilyen kényes kérdések esetében nem ezt kellene tennem.

Azt próbáltam elmondani, hogy szerintem abban az értelemben javul a helyzet, hogy Fehéroroszországban egyre több és több ember érti meg, hogy Fehéroroszországnak demokráciára van szüksége és egyre többen értik meg, hogy ezért harcolniuk kell. Ezért tartom pozitív jelnek, hogy olyan sok ember volt Minszk terén, sokkal többen annál, mint amire a szervezők számítottak. Remélem, hogy ez megmagyarázza azt, amit ez alatt értettem.

 
  
MPphoto
 

  Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Jó volt hallani, amit a főképviselő asszony mondott és teljes mértékben egyetértünk az elhangzottakkal. Nagyon fontos, hogy az Európai Unió tudott reagálni a fehéroroszországi parlamenti választások kudarcára.

Szeretném, ha ahhoz is vennénk magunknak a bátorságot, hogy ugyanilyen erőteljesek, határozottak és elvhűek legyünk egy Fehéroroszországgal szomszédos ország esetében is, ahol a demokratikus ellenzék elnyomása, valamint a jogállamiság és emberi jogok megsértése szintén megszokottá vált.

Elképzelhető, hogy pontosan az oroszországi demokrácia helyzetének romlása az oka annak, hogy a Kreml elismerte a fehéroroszországi választásokat, és a tüntetések erőszakos elfojtását Fehéroroszország „belügyének” tekinti. A szörnyű fehéroroszországi helyzettel szemben tanúsított közöny egyértelmű jele az Oroszországban tapasztalható tendenciáknak.

Az Európai Parlament egy határozott állásfoglalással állt elő, amely célzott vízum- és gazdasági szankciókat javasol Lukasenko bűnös rendszerével szemben. Létfontosságú, hogy az Európai Unió egy emberként lépjen fel ezzel kapcsolatosan, és a tagállamok a jövőben semmilyen kétoldalú kezdeményezést se folytassanak Lukasenkóval és rendszerével. A keleti partnerséget és minden más együttműködést egészen addig fel kell függesztenünk, amíg a politikai foglyokat szabadon nem engedik. Ugyanakkor növelnünk kell a fehérorosz civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek és független média támogatását annak érdekében, hogy felkészítsük őket Fehéroroszország felépítésére Lukasenko bukása után, amely remélhetőleg demokratikus választások útján fog bekövetkezni.

Éppen ezért szeretném, főképviselő asszony, ha támogatná a Fehéroroszország jövőjével foglalkozó páneurópai fórumról szóló felhívást.

 
  
MPphoto
 

  Heidi Hautala, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Úgy gondolom, hogy a főképviselő asszony pontosan fogalmazza meg érzéseinket, amikor azt mondja, hogy megdöbbent.

Valóban megdöbbentünk december 19-e után, mivel többen is azt reméltük, hogy Fehéroroszország fokozatosan nyit majd az Európai Unió irányába. Most azt gondolom, hogy e remények nagy része most szertefoszlott. Nagyon aggasztóak azok a hírek, amiket a Minszkben és Fehéroroszország más részein tapasztalt elnyomásról – szinte óránként – hallunk.

Éppen tegnap folytatódott a Viasna emberi jogi szervezet zaklatása, házkutatásokkal, letartóztatásokkal és őrizetbe vételekkel. Ez egy olyan szervezet, amely Fehéroroszországban nagyon bátran kiállt az emberi jogok védelme mellett. A hatóságok még mindig nem engedélyezték bejegyzését.

A fehéroroszországi Helsinki Bizottság figyelmeztetést kapott azt követően, hogy a bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-megbízottal felvette a kapcsolatot. Jó okunk van feltételezni, hogy e súlyos bűnökkel vádolt személyek nem fognak tisztességes bírósági eljárásban részesülni.

A mai napon hírt kaptunk a volt elnökjelöltről, Sannikov úrról, hitveséről Irina Kalipovról, aki a Novaja Gazeta újságírója és minszki tudósítója, valamint gyermekükről is – ami világszenzáció volt. Hallottuk, hogy a gyermek esetleg a nagyszülőkkel maradhat, mivel a szülőket letartóztatták. Ugyanakkor arra szeretnék figyelmeztetni, hogy ez még nem tekinthető jó hírnek. Még szükségünk van a hír megerősítésére, ami talán jövő héten meg is érkezik.

Nos, miért is kerül sor erre a „kemény leszámolásra” Fehéroroszországban? Ténylegesen ragaszkodnunk kell a történtek független nemzetközi kivizsgálásához annak érdekében, hogy a teljes hátteret megértsük, és megtudjuk, hogy igazából felbujtók szították-e az erőszakot – amit most már büntetendőnek nyilvánítottak –, nem pedig azok, akik valójában csak demokráciát követeltek Fehéroroszországban. Véleményem szerint egy ilyen vizsgálat lefolytatására a legmegfelelőbb testület az EBESZ lenne, és amennyiben nem ők, akkor pedig az Egyesült Nemzetek.

Mi a helyzet az új választásokkal? Óvatosnak kell lennünk, ne követeljünk túl gyorsan új választásokat, mert meg kell őriznünk a demokratikus reformokhoz vezető menetrendet. Garantálnunk kell a sajtó, az egyesülés és gyülekezés szabadságát. E nélkül nem sokat nyernénk, még akkor sem, ha Fehéroroszország ma tartana új választásokat.

 
  
  

ELNÖKÖL: STAVROS LAMBRINIDIS
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Ryszard Czarnecki, az ECR képviselőcsoport nevében.(PL) Elnök úr! A fehéroroszországi helyzetről beszélünk, de ne hárítsuk a felelősséget kizárólag másokra. Könnyű vádakat felhozni a Lukasenko rendszer ellen, amelyet joggal megilletnek az ilyen vádak, és valóban meg kell vádolnunk és meg kell bélyegeznünk. A hibák egy részéért azonban Európának is felelősséget kell vállalnia. Az olasz miniszterelnök, Berlusconi úr látogatása talán nem a rendszer egyfajta legitimizációját szolgálta? A litván elnök, Grybauskaitė asszony látogatása, talán nem a rendszer legitimizációját szolgálta? A német és lengyel külügyminiszterek, Westerwelle és Sikorski urak látogatásai talán nem a rendszer legitimizációját szolgálták, és valójában nem tettek nagyon jót a rendszernek? Az az igazság, hogy az uniós tagállamok politikusai egyfajta politikai mozgásteret adtak Lukasenko úrnak anélkül, hogy bármit is kértek volna ezért cserében. Az emberi jogok tiszteletben tartását kell követelnünk ma, de saját magunkat is hibáztatnunk kell, ott ahol ez indokolt.

 
  
MPphoto
 

  Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr, Ashton bárónő! Képviselőcsoportom nem csatlakozott a fehéroroszországi helyzetről szóló kompromisszumos állásfoglaláshoz. Ugyanakkor egyértelművé kívánom tenni, hogy ez nem tekintendő részünkről a választási eredmények, a letartóztatások és a más véleményt képviselőkkel szembeni megtorlások elfogadásának. Számunkra a tisztességes és demokratikus választások – a „másképp gondolkodók szabadsága”, hogy Rosa Luxemburgot idézzem, alapvető követelményei annak, hogy kapcsolatot alakítsunk ki Fehéroroszországgal és bármely más állammal. Ebbe a politikai fogvatartottak azonnali szabadon bocsátása is beletartozik.

Ugyanakkor kétségbe vonom azt, hogy a szankciók valóban hatékony eszközt jelentenének a politikai foglyok azonnali szabadon bocsátása és Fehéroroszország demokratikus rendszerének radikális megváltoztatása tekintetében. A szankciók sem Fehéroroszországban, sem máshol nem bizonyultak elég hatékonynak a múltban. Hölgyeim és uraim, Önök ezt pont olyan jól tudják, mint én. Jobb megközelítésnek tűnik számomra, ha egy politikai párbeszéd keretében érveinkkel és követeléseinkkel szembesítjük a politikai hatalom birtokosait, nem adva nekik lehetőséget arra, hogy a civil társadalom által megfogalmazott bírálatokat kívülről jövő kritikaként beállítva hiteltelenné tegyék, és törekednünk kell arra, hogy átlátható politikai rendszer alakuljon ki, és hogy Fehéroroszországban minden külpolitikai partnerünkkel összehangoljuk erőfeszítésünket. Ez saját érveinkkel kapcsolatban is őszintébbnek tűnik, amint azt a magyar elnökségről folytatott ma délelőtti vita is bizonyította.

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder, az EFD képviselőcsoport nevében.(NL) Elnök úr! Azzal, hogy a 2010. december 19-i választások óta Lukasenko elnök rendszerének minden politikai alternatíváját erőszakosan elfojtják, Minszk mozgástere egyértelműen csökkent a külvilágban. Fehéroroszország, saját kezdeményezésre, hirtelen megszakította a Moszkva és Brüsszel között az elmúlt három év során játszott közvetítő diplomáciai szerepét. Lukasenko elnök erős politikai és gazdasági kapcsolatokat tart fenn jelenleg a Kremllel. Pontosan e függőségi kapcsolat miatt van szükség egy nagyobb európai szerepvállalásra a fehérorosz civil társadalomban.

Éppen ezért továbbra is mindenképpen a gondolkodásmód megváltoztatásának stratégiáját kövessék, mint a rendszerváltozáshoz szükséges lépést. Aktív módon tanúsítsanak európai szolidaritást. Mielőbb csökkentsék például a fehéroroszok vízumköltségét. Ezt követően kezdeményezzenek egy kulcsfontosságú stratégiai megbeszélést a politikai ellenzékkel és még ugyanezen folyamat részeként, fordítsanak különös figyelmet a hatalmi gépezeten belüli reformista erőkre. Ez a kiegyensúlyozott politika. Brüsszel most nem hagyhatja magára Minszket. Ne hagyják, hogy a fehéroroszokra az orosz vagy kínai törvények legyenek érvényesek; vázoljanak fel számukra egy független utat, amely a szabad társadalom és a demokratikus jogállamiság irányába vezet.

 
  
MPphoto
 

  Traian Ungureanu (PPE). – Elnök úr! Alkeszandr Lukasenko egyetlen alkalmat sem mulasztott el arra, hogy bebizonyítsa magáról, hogy valóban diktátor. A decemberi választások valójában szertartásként szolgáltak újrakinevezéséhez. Ugyanakkor itt az EU-ban mi pedig ragaszkodunk azon illúzióhoz, miszerint Lukasenko varázsütésre megváltozik. Azt mondtuk, hogy várjuk ki a decemberi választásokat. A választásokat megtartották, Lukasenko viszont semmit sem változott és az ellenzék pedig vagy kórházban, vagy börtönben van.

Úgy gondolom, hogy itt az ideje annak, hogy az EU felülvizsgálja Fehéroroszországgal kapcsolatos megközelítését. Nyilvánvaló, hogy Fehéroroszországnak nincs helye a keleti partnerségben. Fehéroroszországot fel kell függeszteni. Az egyetlen partnerünk csakis a civil társadalom lehet. Várom a Külügyek Tanácsa január 31-i ülésének eredményeit és remélem, hogy Ashton asszony és Füle biztos úr is a felfüggesztést fogja ajánlani.

Végezetül, ami az Euronest Parlamenti Közgyűlést érintő hatásokat illeti, többé nem engedhetjük, hogy Lukasenko megvétózza az Euronestet. Fehéroroszországot az Euronest blokkolására használta. Éppen ezért az a következtetés, hogy sürgetően fontos az Euronest elindítása.

 
  
MPphoto
 

  Justas Vincas Paleckis (S&D).(LT) Elnök úr, főképviselő asszony! A holnapi napon szavazásra kerülő európai parlamenti állásfoglalásnak erőteljes üzenetet kell küldenie a fehéroroszoknak, Európának és az egész világnak. Mielőbb vissza kell térni legalább a december 19-e előtti helyzethez és együttes erőfeszítések szükségesek annak biztosításához, hogy Fehéroroszország a demokráciához és az emberi jogok megerősítéséhez vezető úton haladjon. A legfontosabb célkitűzés ma a politikai foglyok szabadon bocsátása, illetve az, hogy szűnjenek meg az ellenzék, a nem kormányzati szervezetek és a sajtószabadság elleni támadások. Ugyanakkor egyetértek a főképviselő asszonnyal abban, hogy amikor a rendszerrel szembeszállunk, akkor nem szabad a fehérorosz polgárokat hátrányos helyzetbe hoznunk. Milliméteres pontossággal kell kiszámítanunk, hogy vajon ártunk-e nekik, illetve az uniós tagállamokkal az üzleti vállalkozások, a kultúra, az oktatás és az idegenforgalom terén kialakított kölcsönösen előnyös kapcsolatoknak, amelyek nélkülözhetetlenek Fehéroroszország Európa felé nyitásához.

A Fehéroroszországgal folytatott párbeszéden alapuló új politikának már vannak eredményei: a fehéroroszok közel fele az Európai Unióval fenntartott szorosabb kapcsolatok mellett van. Reagálnunk kell a minszki eseményekre, hogy a jövő évtől ez a szám tovább növekedjen. Ez egy kézzelfoghatóan fájdalmas jutalom lenne a december 19-e megszervezői számára. Összefoglalásképpen, szeretném ismét felhozni a pénzügyi és vízumvonatkozású berlini falat, amely sajnálatos módon kialakult az Európai Unió és keleti szomszédai között, és amely legkevésbé Fehéroroszországban átjárható. Itt az ideje, hogy lebontsuk ezt a falat és az ukrán, fehérorosz, grúz és orosz állampolgárok minden nehézség nélkül férjenek és jussanak hozzá az Európai Unióba szóló vízumhoz. Az érthetetlenül magas vízumköltségből beszedett több millió euró nem térül meg, mivel csak elmélyíti a múltból öröklött szakadékot, amely ezúttal az uniós tagállamok és szomszédaik között áll fenn. Ennek egyáltalán nem így kellene lennie.

 
  
MPphoto
 

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE).(NL) Elnök úr! Az életben és a politikában is nagyon fontos a remény. A remény valami olyasmit ad, amire várakozással lehet tekinteni, a remény lehetővé teszi az emberek számára, hogy higgyenek abban, hogy a jövőben majd jobb lesz, és a remény az, ami Fehéroroszországból december 19-e óta teljesen eltűnt. A remény, hogy ezek a választások a korábbiaknál demokratikusabbak lesznek. A remény, hogy az ellenzéknek ezúttal jobb esélyei lesznek és az a remény, hogy a fehérorosz média egy kiegyensúlyozottabb helyzetképet tár Fehéroroszország polgárai elé. Mindezen remények szertefoszlottak.

Pontosan ezért kell az EU-nak Fehéroroszországgal kapcsolatos politikáján változtatnia. Sajnálatos módon a rendszerhez való közeledés politikája nem működött. Az EU-nak szankciókat kell alkalmaznia a fehérorosz vezetéssel szemben. Olyan szankciókat, amelyek nem a polgárait, hanem vezetőit érintik. Ilyen szankció például az, hogy a vezetőktől és családtagjaiktól minden vízumot visszavonunk. Ez utóbbi fontos, hogyha szét akarjuk törni a fehéroroszországi politikai és gazdasági hatalom közötti bonyolult kapcsolatokat.

Szerencsére úgy tűnik, hogy Ashton asszony jó úton halad. A Bizottság is megfelelően reagált azáltal, hogy az összes politikai fogoly azonnali szabadon bocsátását követelte. A Parlament is hozzá tud ehhez járulni, ha mielőbb egy missziót küld Fehéroroszországba annak érdekében, hogy megmutassa az ottani ellenzéknek, szabad médiának és nem kormányzati szervezeteknek, hogy támogatjuk őket. Kizárólag az ő segítségükkel és erőfeszítésükkel tud majd az új Fehéroroszország formát ölteni.

Befejezésképpen, az EU-nak új lendületet kell adnia a szomszédsági programnak. Mostanáig ez a program egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem csak Moldovában, Ukrajnában, Grúziában, Örményországban és Azerbajdzsánban kell az állampolgárok fejlődését támogatni. Ugyanezen megközelítés alkalmazásával a fehéroroszoknak is megmutathatnánk, hogy az ő országuk jövője szempontjából is milyen fontos, hogy közelebb kerüljenek Európához. Amennyiben ezt tesszük, ezzel biztosítjuk, hogy a fehérorosz néphez ismét visszatérjen a remény.

 
  
MPphoto
 

  Werner Schulz (Verts/ALE).(DE) Elnök úr, Ashton bárónő! Reményeinket, miszerint az elnökválasztások után Fehéroroszország közelebb kerül a demokráciához, kegyetlen kiábrándulás követte. Lukasenko úr kormányával kapcsolatos minden negatív tapasztalatunk és fenntartásunk ellenére, az elmúlt hónapok során az EU kinyújtotta kezét Fehéroroszországnak. Teljesen egyértelművé tettük, hogy a javasolt együttműködés milyen mértékben függ majd ezektől a választásoktól és egy ideig úgy tűnt, hogy a választások legalább részben tisztességesek, szabályosak és szabadok lesznek.

Ugyanakkor a kisebb engedmények nyilvánvalóan oly módon felrázták az elnyomó rendszert, hogy az elnök ismételten kimutatta valódi kegyetlen diktátori arcát. Az állítólagos megválasztása egy szörnyű csalás, a hatalma nem legitim és az az erőszak, amit az ellenzékkel szemben alkalmazott, egy brutális bűncselekmény. A választási csalások és a tiltakozások elfojtása jelentős visszalépést jelent Fehéroroszország számára. Ismét a félelem légköre és az elnyomás uralkodik az országban. A választási csalók arcátlanul azt állították, hogy külföldi titkosszolgálatok és újságírók avatkoztak be, amikor valójában maga a rendszer küldte ki a felbujtókat. Az is felháborító, hogy a titkosszolgálat, amely az elnök ellenőrzése alatt áll és még mindig a KGB nevet viseli, a sztálini korszak módszereit használja az ellenzék és a civil társadalom terrorizálására.

Elfogadhatatlan, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egy tagja ilyen módon megsértse az alapvető emberi jogokat. A posztkommunista rendszer elviselhetetlenné vált. Kidolgoztunk egy parlamenti állásfoglalást, amely jó alapot szolgáltat az európai külügyminiszterek közötti megbeszélésekhez. Az állásfoglalás elsősorban a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátására, a sebesültek orvosi ellátására, illetve a képtelen vádak ejtésére, egy független vizsgálóbizottság létrehozására, valamint olyan célzott politikai és gazdasági szankciókra összpontosít, amelyek a hatalmon lévőket, nem pedig a lakosságot érintik.

Az országban most azokat az Európa-barát erőket kell támogatnunk, akikben reményt ébresztettünk, akik kormányváltást akarnak, és akik leadták szavazatukat. Országuk jövőjét az EU-ban és nem pedig az Oroszországhoz fűződő szorosabb kapcsolatban látják. Az a tény, hogy Lukasenko úr választási győzelméhez elsőként az orosz elnök Medvegyev úr, az orosz miniszterelnök, Putyin úr és Ukrajna elnöke, Janukovics úr gratulált, megmutatja a demokráciáról vallott felfogásukat, illetve azt, hogy ez irányban milyen sötét kilátások várnak Fehéroroszországra.

 
  
MPphoto
 

  Marek Henryk Migalski (ECR).(PL) Elnök úr! Először is Hautala asszonnyal szeretnék néhány hírt közölni. Remélem, hogy megint feltette a fejhallgatóját. Nos, Hautala asszony, még egy dologgal kell kiegészíteni a Viasna szervezetről adott tájékoztatását. Nemcsak, hogy nem engedélyezték a szervezet bejegyzését, de a közelmúltban a rendőrség az összes számítógépüket elvitte és hétfőn – és ez lenne a hírem az Ön számára – laptopok gyűjtésébe kezdtem Lengyelországban, hogy majd elküldjem ezeket nekik.

Térjünk most a tárgyra, biztos asszony. Először is megismétlem, hogy az Ön véleménye szerint „eljött a cselekvés ideje”. Ez igaz. A másik nagyon fontos dolog, amit mondott az, hogy nem szabad a fehérorosz társadalmat elszigetelnünk. Intézkedéseinknek ezen elvhez kell igazodniuk és valóban „puha” intézkedésekre van szükség, vagy más szóval, a civil társadalom kiépítésére, a média és diákok támogatására és a vízumkötelezettség megszüntetésére. Ilyen intézkedéseket kell támogatnunk és főleg több pénzügyi forrást kell ezekre elkülönítenünk. Ugyanakkor azzal is egyetértek, hogy erőteljesebb intézkedések is kellenek, mint amilyeneket Protasiewicz úr vagy Ojuland asszony javasolt. Ez egy olyan ügy, amelyben mindkét típusú intézkedést össze kell kapcsolni.

 
  
MPphoto
 

  Jacek Saryusz-Wolski (PPE). – Elnök úr! Úgy gondolom, hogy a felállított diagnózis és a tervezett terápia helyes. A probléma nem az, hogy olyan sokféle diagnózisunk és terápiás tervünk volt a múltban, hanem az, hogy olyan keveset tettünk. Ezért talán fel kell tennünk most magunknak a kérdést, hogy vajon kellő mértékben eltökéltek vagyunk-e ahhoz, hogy ez alkalommal másképp járjunk el.

Nyilvánvaló, hogy rosszallásunkat kell kifejeznünk, követelnünk kell a szabadon bocsátásokat, szankciókat kell bevezetnünk és meg kell fontolnunk a felfüggesztést, de amennyiben nem lépünk túl ezen a verbális elítélésen és erkölcsi támogatáson, akkor ennek a lépésnek semmilyen eredménye sem lesz. Hosszú távú stratégiára és fellépésre van szükség, és ez valóban próbatételt jelent majd a jelenleg Ashton asszony vezette új külpolitikánk számára.

Nem csak Fehéroroszországról van szó. A fehérorosz kérdés kezelésének módja fogja meghatározni az egész térség valódi politikai dinamikáját: Moldovában, Ukrajnában, valamint Oroszországban és más országokban is. Jelenleg, geopolitikai értelemben, az események alakulása eltávolítja Fehéroroszországot Európától, Európa pedig, ugyanúgy ahogy Ukrajnában, itt is visszaszorulóban van. Nyilvánvalóan helyesen javasoljuk a két oldalról is bebiztosított megközelítést: szankció és a rendszer elszigetelése, a társadalom nagyobb támogatása és nyitottabbá tétele. Azt mondom: a rendszerrel szemben ez idáig alkalmazott mézesmadzag és furkósbot politikát váltsuk fel arra, hogy „furkósbotot a rendszernek és mézesmadzagot a társadalomnak”. Ugyanakkor sokkal nagyobb mértékben kell azt szem előtt tartanunk, hogy a társadalom és nem pedig a rendszer a partnerünk.

Ashton asszony azt mondta, hogy továbbra is segítenünk kell. Nem szabad, hogy továbbra is csak olyan keveset tegyünk, mint amennyit a múltban tettünk. Megtettünk mindent, ami a kötelességünk lett volna? Nem, a támogatás nevetségesen szerény volt, és ezen változtatnunk kell.

 
  
MPphoto
 

  Richard Howitt (S&D). – Elnök úr! Ma, amikor itt folytatjuk ezt a vitát, úgy tűnik, hogy Lukasenko a pénteki beiktatásának terveit sietteti, amelyen pontosan azért nem lesznek jelen nemzetközi vendégek, mert a nemzetközi közösség a fehérorosz választásokat nem ismeri el szabadnak, tisztességesnek és átláthatónak. Amennyiben ez megtörténik, akkor ez egy fekete péntek lesz, azután a december 19-e után, amit „véres vasárnap”-ként kezdenek nevezni, amikor is 700 demokratikus tiltakozót tartóztattak le, többek között a választások kilenc elnökjelöltje közül hetet, egyiküknek mindkét lábát eltörték, egy másik pedig agykárosodást szenvedett a rohamrendőrség ütlegeléseinek következtében.

Arra kérem az alelnök/főképviselő asszonyt és az uniós tagállamokat, hogy támogassák a vízumtilalommal kapcsolatos lengyel javaslatot, és amint azt az állásfoglalásunk is egyértelműen kimondja, támogassák a további célzott gazdasági szankciókra vonatkozó elvet.

Ezzel összefüggésben az egyik dolog, amit az Európai Unió tehet, az az, hogy egyértelmű és egyszerű követeléseket fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy az összes politikai foglyot bocsássák szabadon, a hatóságok hagyjanak fel a fehéroroszországi Helsinki Bizottság betiltására vagy korlátozására irányuló fenyegetésekkel, és mielőbbi lépéseket tegyenek az új választások megszervezése érdekében.

Ami a jövőt illeti, egyaránt egyetértek azzal, amit ma Catherine Ashton és a képviselőcsoportom is elmondott, miszerint nyitva kell hagynunk a többoldalú szintet, illetve hangsúlyt kell helyeznünk a civil társadalomra és annak megsegítésére. Ez azonban nem egyszerűen a fehéroroszországi demokrácia és emberi jogok számára jelent mérföldkövet: Európa saját szomszédságpolitikájának is próbája lesz. Igen, világosabb és szorosabb együttműködésre törekszünk szomszédainkkal, hogy ösztönözzük az egyre nagyobb összhang megteremtésének folyamatát azokkal a szomszédainkkal, akiknél ténylegesen megvan ehhez a kölcsönös elkötelezettség, ez azonban nem fog működni, hogyha elmaradnak az intézkedések, amikor nincs meg ez a kölcsönös elkötelezettség és a dolgok rosszul alakulnak.

A fájdalom, ami miatt aggódnunk kellene ebben a vitában, az nem a Fehéroroszország ellen javasolt bölcs szankciókból fakadó fájdalom, hanem az a fizikai fájdalom, amit az ütlegelések következtében azok az emberek szenvedtek el, akik osztják Európa demokrácia és emberi jogok iránti elkötelezettségét, és akiknek szükségük van arra, hogy szolidaritást vállaljunk velük, hogy végre véget lehessen vetni Fehéroroszország több éve tartó szenvedésének.

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE).(DE) Elnök úr, Ashton bárónő! Szeretném megköszönni Önnek a minszki eseményekre adott gyors válaszát. Csodálom az Ön által előadott koncepciót is. Jó egyensúlyt teremt az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősökkel szembeni szankciók és a Fehéroroszország lakosságának támogatását célzó intézkedések között.

Szeretnék köszönetet mondani a müncheni biztonsági konferenciának is, amiért visszavonta Lukasenko úr meghívását. Ez egyértelmű üzenetet közvetített arra vonatkozóan, hogy diktátoroknak semmi keresnivalójuk sincs a nemzetközi bizottságokban, és az üléseikre való meghívás nem szolgálhatja elismerésüket.

Egy önmagát kinevező elnök nemzetközi elismerése meggyengíti országa ellenzékét, és ezen túlmenően a nem demokratikus választások nemzetközi elismeréseként is tekinthető. Éppen ezért volt tökéletesen helyes a konferencia reakciója.

Tudjuk, hogy még sokáig kell várnunk, mielőtt bármilyen politikai változást is tapasztalhatunk ebben az országban. Tudatában vagyunk annak is, hogy Lukasenko úr már régóta hatalmon van, és jellemző módon reagál. Ugyanakkor a fehéroroszországi humanitárius helyzet tekintetében, Ashton bárónő, nem várhatunk tovább. Nagyon gyorsan kell cselekednünk és biztosítanunk kell, hogy a politikai foglyokat bocsássák szabadon, a szülők kerüljenek vissza gyermekeikhez és a gyermekek szüleikhez. Semmi mást nem tettek, minthogy demokratikus jogaik mellett tüntettek és egyértelművé tették érzéseiket az utcán. Indokolatlan volt a megmozdulásukkal szembeni reakció.

Ashton bárónő, arra kérem Önt, hogy gyorsan cselekedjen, és minden nyilatkozatában egyértelműen szögezze le, hogy politikai foglyokról van szó, nem pedig bűnözőkről. Üdvözletemet szeretném küldeni Andrej Sannikovnak és a többi bebörtönzöttnek. Tudniuk kell, hogy szolidaritást vállalunk velük.

 
  
MPphoto
 

  Edvard Kožušník (ECR).(CS) Elnök úr! Múlt hónapban, a kubai totalitárius rendszer nem engedélyezte Guillermo Farinasnak, hogy a Szaharov-díj átvételére Strasbourgba utazzon. Néhány nappal később láthattuk, hogy milyen megtorlásokra került sor a fehéroroszországi elnökválasztásokat követően. Valószínűleg senki sem vonja kétségbe, hogy a Lukasenko-rendszer egy önkényuralmi, de egyben totalitárius rendszer is, ugyanúgy, mint a Castro-rendszer Kubában.

Arról folytatunk ma vitát, hogy vajon megakadályozzuk-e a Lukasenko-rendszer magas szintű képviselőinek az EU-ba történő beutazását. Én amellett vagyok, hogy legyünk nyitottabbak Fehéroroszország polgárainak irányába, akik még sohasem tapasztalták meg, hogy milyen a szabadság és demokrácia. A politikai elszigetelés bármilyen formája csak Lukasenko kezére játszik. A fehérorosz állampolgárokat szívesen kell látni az Európai Unióban. Ezzel ellentétben a Lukasenko totalitárius rendszer képviselőit rideg bánásmódban kell részesítenünk és keményen kell fellépnünk velük szemben. Egész egyszerűen semmi keresnivalójuk egy tisztességes társadalomban azoknak, akik a demokratikus értékeket nem tartják tiszteletben.

 
  
MPphoto
 

  Jacek Olgierd Kurski (ECR).(PL) Elnök úr! Az a politika, amit egyes európai kormányok, sajnálatos módon hazám, Lengyelország kormánya is, az elmúlt időszakban Fehéroroszország vonatkozásában folytatott, teljes kudarcot vallott. Lukasenko úr, Európa utolsó diktátora, nevetségessé tesz minket, és érzéketlenségünktől felbátorodva, üldözi és bebörtönzi politikai ellenfeleit. A kiegyezésen és tolerancián alapuló politika nem tudta a kívánt hatást elérni. A diktatúrával folytatott tárgyalásainkat ismét Lukasenko támogatásaként értelmezték Fehéroroszországban, és illúzióinkat tavaly decemberben ismét lerombolták, amikor több száz ellenzéki aktivistát brutálisan megvertek, bántalmaztak és bebörtönöztek.

Létfontosságú, hogy mi, európai parlament képviselők egyértelmű üzenetet küldjünk Fehéroroszországnak. Európa nem fogja tűrni, hogy a szabadságot a fehérorosz diktatúra elnyomja. Olyan jól célzott szankciókra van szükség, amelyek a rendszer képviselőit és nem a polgárokat érintik. Éppen ellenkezőleg, az embereknek éppúgy, mint a közösségi szervezeteknek, a független médiának és az ellenzéknek is, a segítségünkre van szükségük. Valódi támogatást tudunk nyújtani az oktatás és vízumkönnyítés terén. A keleti partnerséget Fehéroroszország esetében vagy fel kell függeszteni, vagy pedig meg kell szigorítani annak biztosítása végett, hogy a rendszer egyetlen további eurót se lásson. Minél több van Európából Fehéroroszországban, annál gyorsabban bukik meg kontinensünk utolsó diktátora.

 
  
MPphoto
 

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr! Úgy gondolom, hogy a modern világ egyik legnagyobb fejleményét a kelet európai országok totalitarizmusból demokráciába történő átmenete jelenti. Magyarország, amelynek korszakalkotó elnökségéről ma délelőtt folytattunk vitát, egy példa erre, és elnökünk, Buzek elnök is fényesen példázza e fejleményt.

Ugyanakkor vannak olyan országok is, amelyekben az átmenet nem volt ilyen sima. Fehéroroszország sajnálatos módon erre példa, és Ashton asszony különösen jól összefoglalta, hogy mit kell tenni a helyzet kezelése érdekében.

A legjobb esetben is azt lehet mondani, hogy a demokráciához oly módon közelítettek, hogy két lépést tettek előre és egyet hátra. A legutóbbi választások során valószínűlég hármat léptek hátra, de egyetlen lépést sem tettek előre, de úgy gondolom, hogy Ashton asszonynak igaza van, amikor azt mondja, hogy a civil társadalommal, a nem kormányzati szervezetekkel és nemzetközi partnereinkkel kell együttműködnünk ahhoz, hogy hathatós nyomást gyakoroljunk Lukasenko elnökre annak érdekében, hogy véget vessen elnyomásának és diktatúrájának.

 
  
MPphoto
 

  Andrzej Grzyb (PPE).(PL) Elnök úr! Ami december 19-én Fehéroroszországban történt, az a szabadság és demokratikus szabadságjogok megsértése volt. Nincs mit hozzáfűzni ahhoz, hogy 700 embert letartóztattak, köztük az összes elnökjelöltet is. A választások tisztességtelenek voltak. Ez most egy próbát jelent az EU és mindazon országok számára, amelyeknek megkülönböztetett kapcsolatuk van az EU-val, mint például Oroszország, amely elismerte a választások eredményét.

Támogatnunk kell az ellenzéket, és egyértelmű jelzést kell arra vonatkozóan küldenünk, hogy a foglyokat szabadon kell bocsátani mielőtt bármiről is tárgyalnánk a Fehéroroszországgal fenntartott kapcsolatokkal összefüggésben, és különösképpen mielőtt a fehérorosz kormánnyal tárgyalnánk. Ugyanakkor, a bevezetett korlátozások egyike sem érintheti az ország polgárait. Lengyelország nyomdokába kell lépnünk és könnyítenünk kell a vízumrendszeren. Támogatást kell nyújtanunk mindazoknak, akik elvesztették állásukat és az egyetemről kitiltott diákok számára pedig lehetővé kell tenni, hogy más országokban tanuljanak. A független médiának, beleértve mindkét rádióállomást és a Belsat televíziót is, támogatásunkra van szüksége. Ez nemcsak Litvániának és Lengyelországnak, de a többi tagállamnak és az európai intézményeknek is feladata. A lehető leghatározottabban szeretném ezt kérni.

 
  
MPphoto
 

  Kyriakos Mavronikolas (S&D).(EL) Elnök úr! Nyilvánvaló, hogy elveinket és hitvallásunkat illetően nagyon rosszul alakultak a dolgok Fehéroroszországban. Lukasenko vezeti az országot, az ellenzék pedig börtönben van. Az emberek tehát azt várják tőlünk, hogy foglalkozzunk a civil társadalommal, amely, mint ahogy azt már korábban helyesen kifejtették, nagyra tartja az Európai Uniót és annak elveit, hogy követeljük a sajtó szabadságát és a bebörtönzött ellenzéki vezetők szabadon bocsátását, és ami a legfontosabb, hogy egy olyan politikát dolgozzunk ki, mint amelyre Ashton asszony is utalt, és amellyel teljes mértékben egyetértek, amely új feltételeket teremt a Fehéroroszországgal való kapcsolatunk helyreállításához.

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (ECR). – Elnök úr! A fehéroroszországi elnökválasztások rendkívül komoly csalódásnak bizonyultak azok számára, akik már több éve figyelemmel kísérik ezt az országot. Találkoztam a fehérorosz nagykövettel Londonban, aki biztosított afelől, hogy ez alkalommal minden másképp lesz, hogy a választások megfelelnek majd a nemzetközi normáknak, és az EBESZ pedig elmondhatja majd, hogy a választások tisztességesek és szabadok voltak.

Sajnálatos módon, Lukasenko homo sovieticus ösztöne minden másnál szívósabbnak bizonyult. Még saját vezető tisztviselői, beleértve a nagyköveteit is, sem látták előre renegát viselkedését. Én is csatlakozom most ahhoz a követeléshez, hogy azonnal bocsássák szabadon az összes politikai foglyot és ismételjék meg a választásokat egy hosszú távú, a helyszínen jelenlévő uniós megfigyelő misszióval és az EBESZ teljes mértékű egyetértésével a tekintetben, hogy minden olyan normának eleget tesznek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a választások alapvetően szabadok és tisztességesek legyenek.

Nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy Minszk nem fog ebbe beleegyezni, de legalább meg kell próbálnunk. Amennyiben ez nem történik meg, akkor fokozott és célzott szankciókat kell haladéktalanul alkalmaznunk, Lukasenko úr pénzügyi vagyonát be kell fagyasztanunk – amennyiben megtaláljuk őket – és utazási tilalmat kell bevezetnünk vele, valamint minden vezető tisztviselőjével szemben.

 
  
MPphoto
 

  Alfreds Rubiks (GUE/NGL).(LV) Elnök úr! A magam részéről támogatni kívánom Ashton asszony jelentését a fehéroroszországi események megfontolt megközelítése miatt. Nagyon sokszor folyamadunk ahhoz, hogy kizárólag érzelmi alapon értékeljünk, és ebben érzelmeink vezéreljenek bennünket. Politikai foglyokról beszélünk, akiket szabadon kell bocsátani. A tárgyalás azonban még hátra van. Még nem tudjuk, hogy milyen ítélet születik. Ezért most ismételten arra kérem a képviselőtársakat, hogy nagyon megfontoltan közelítsünk ilyen jellegű eseményhez. Két évvel ezelőtt ugyanez történt Lettországban – egészen egy konkrét eseményig senkinek sem tiltották meg a gyülekezést. Amint azonban a csőcselék, kétségkívül egy felbujtó bátorítására, megérkezett és elkezdte a parlament épületét rongálni, a rendőrség közbeavatkozott. Ugyanúgy, mint Fehéroroszországban. Nagyon szeretném tudni, (mindjárt befejezem) hogy honnan származik a fehérorosz ellenzéket fenntartó pénz. Ez az, ahogy segíteni tudnánk nekik. Köszönöm.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI).(DE) Elnök úr! Folyamatosan azt olvastuk a médiában, hogy a fehérorosz Lukasenko elnökkel szembeni szankciók újbóli bevezetése, amelyeken két évvel ezelőtt enyhítettünk, egyenértékű annak elismerésével, hogy kudarcot vallottak a közeledésre irányuló, régóta tartó erőfeszítéseink.

Véleményem szerint ezen erőfeszítések már az elnökválasztások idején, illetve akkor kudarcot vallottak, amikor az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) minszki irodáit bezárták.

Európa utolsó diktátorának viselkedése ismételten bizonyítja, hogy az EU nehézségbe ütközik, amikor az emberi jogokat megsértik. A CIA átrepülési botrányok, vagy pedig az államok területi integritása és népeik önrendelkezéshez való joga közötti konfliktus nem következetes megközelítése például a Balkánon, rontott az EU-ról, mint az emberi jogok bajnokáról alkotott képen. Az is árt az Unió hitelességének, amikor megsérti a nagyszerű koppenhágai elveket és csatlakozási tárgyalásokat folytat Törökországgal, egy olyan országgal, amely az emberi jogokat jelentős mértékben megsérti.

A kocka azonban már el van vetve Fehéroroszországban, kétségtelenül maga Lukasenko úr segítségével.

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Kalinowski (PPE).(PL) Elnök úr! A Lukasenko-rendszer által alkalmazott egyre nagyobb megtorlások miatt kötelességünk, hogy szolidaritást vállaljunk a fehéroroszokkal. Támogatásunknak a független sajtó megsegítésére kell irányulnia, – többek között – lehetővé téve számukra, hogy az EU területén működhessenek, és jó példa erre a Belsat televízió Lengyelországban. Az egyetemistáknak és diákoknak nyújtott ösztöndíj szintén a támogatás megfelelő módja, mivel nagyon sok fiatalt tiltottak ki az egyetemekről és iskolákból az úgynevezett ellenzéki tevékenységük miatt. Ugyanez igaz a vízumokra is, amelyek jelenleg egyszerűen túl költségesek a fehéroroszok számára, és ezt haladéktalanul orvosolni kell. Lehetővé kell tenni, hogy a fehérorosz állampolgárok teljesen szabadon utazhassanak az EU-ba, természetesen kivételt képeznek ez alól a rendszer képviselői. Elsődleges fontosságú a civil társadalom támogatása, mivel egy valódi civil társadalom változásokat eredményez Fehéroroszországban és egy jobb jövőt biztosít majd az egész ország számára.

 
  
MPphoto
 

  Elena Băsescu (PPE).(RO) Elnök úr! A december 19-i elnökválasztások visszalépést jelentettek, mind a fehéroroszországi demokrácia fejlődése, mind pedig az EU-val fenntartott kapcsolatok szempontjából. Az erőszak alkalmazása és az ellenzéki képviselők letartóztatása egyáltalán nem lehet a politikai konfliktusok megoldásának eszköze. Éppen ellenkezően, hogyha az ellenzéktől megtagadják a parlamenti képviseleti jogot, az a társadalmi feszültségek elmélyüléséhez vezet.

Mindezt szem előtt tartva úgy gondolom, hogy a minszki önkényuralmi rendszert nem illetik meg a keleti partnerségből eredő előnyök. Ezen túlmenően, Fehéroroszország még nem erősítette meg e politika iránti elkötelezettségét, mint ahogy azt a térség többi országa tette, különösen Grúzia és a Moldovai Köztársaság. Valóban, Fehéroroszország keleti partnerségi tagságának felfüggesztése egy közvetlen és kézzelfogható szankció lenne a kormánnyal szemben. Remélem, hogy a Külügyek Tanácsa következő ülése a közös álláspontban, a maga részéről, ilyen szankciókat fog megfogalmazni.

 
  
MPphoto
 

  Krzysztof Lisek (PPE).(PL) Elnök úr, Ashton asszony! Egy kissé indiszkrét kérdést szeretnék Ashton asszonynak feltenni. Tudja Ön, hogy 1982-ben mit csinált Jerzy Buzek esténként? Vagy, hogy mit csinált Janusz Lewandowski, vagy Donald Tusk? Bekapcsolták rádiójukat és a Szabad Európát, az Amerika Hangját vagy a BBC-t hallgatták, hogy megtudják az igazságot arról, ami Lengyelországban történik. Még egy fontos kérdésem van Önhöz; hogyan volt képes Lech Wałęsa vagy bármely ellenzéki aktivista a túlélésre, miután a lengyel kommunista rendszer kirúgta őket munkahelyükről? Azért voltak valamennyien képesek erre, mert az amerikai szakszervezeti tagok pénzügyi támogatást küldtek. Akik a rádiót hallgattak, azok azért tudták ezt tenni, mert a rádióállomások segítséget és pénzügyi támogatást kaptak. Ma a mi felelősségünk annak biztosítása, hogy a fehéroroszokhoz eljusson az igazság, és a fehérorosz ellenzékhez pedig megérkezzen a pénzügyi támogatás.

 
  
MPphoto
 

  Peter Šťastný (PPE). – Elnök úr! Teljes mértékben egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt javasolják, hogy szankciókat alkalmazzunk Lukasenko fő cinkosaival szemben, illetve támogatást és segítséget nyújtsunk a fehérorosz ellenzéknek, a nem kormányzati szervezeteknek és a polgároknak.

A közös állásfoglalásra irányuló indítvány említi, hogy esetleg elveszik Fehéroroszországtól a 2014-es jéghoki-világbajnokság megrendezését, hogyha a politikai foglyokat nem bocsátják szabadon. Ez egy ésszerű és rendkívül hatékony eszköz. Lukasenko és az ország polgárai is lelkes jéghoki szurkolók. Egy ilyen lépés nemcsak a figyelmet keltené fel, de számos kérdést is felvetne országszerte.

Az IHF az a testület, amely felelős az ilyen döntésekért. Ez egy lehetőség lenne arra, hogy javítsanak azon a kedvezőtlen képen, amely annak következtében alakult ki róluk, hogy egy olyan korábbi magas rangú KGB tisztet és az Egyesült Államokban működő kommunista kémet vettek be az IHF Tanácsba, aki polgárok százezreit több milliárd dollárral megkárosította. Amikor itt lesz az ideje, akkor remélem, hogy az IHF a helyes döntést fogja meghozni.

 
  
MPphoto
 

  Sari Essayah (PPE).(FI) Elnök úr! Jó, hogy többen nyíltan elismertük, hogy az EU és több tagállamának úgynevezett politikai párbeszéde kudarcot vallott. Lukasenko, aki egy okos politikai játékos, ki tudta használni kampányprogramját, minden politikai és gazdasági előnyből hasznot húzott és ugyanakkor, továbbra is megvetéssel viseltetik a demokrácia és emberi jogok iránt. Még itt is sikerült néhány politikust elbűvölnie, mint például Rubiks urat, akit úgy tűnik, hogy ebben a helyzetben leginkább az foglalkoztat, hogy vajon az ellenzéknek sikerül-e segítséget szereznie külföldről.

Az állásfoglalásban követelt szankciókat mindenképpen alkalmaznunk kell a politikai vezetéssel szemben. Ezzel egy időben azonban biztosítanunk kell, hogy a segítség eljusson azokhoz a polgárokhoz, akik elveszítették a munka és tanulási lehetőségüket, miközben a demokrácia kialakulásában reménykedtek. Az EU számára ez most valóban az utolsó esély arra, hogy megmutassa valódi énjét és azt, hogy támogatjuk a fehéroroszokat a demokráciáért folytatott küzdelmükben és, hogy meg akarunk szabadulni Európa utolsó diktátorától.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Kedves képviselők, szeretném általánosságban elmondani, hogy nagyra értékelném, ha azok, akik a „catch-the-eye”-t kértek, a vita során végig jelen lennének. Sokkal könnyebben menne az ezen élénk vitával kapcsolatos válaszadás..

 
  
MPphoto
 

  Piotr Borys (PPE).(PL) Elnök úr! A mai nap jelenti számunkra az igazság pillanatát a Fehéroroszországgal vállalt szolidaritást illetően. Amint azt mindnyájan tudjuk, Fehéroroszország az utolsó diktatúra Európában, és maradéktalan szolidaritásunkról kell tanúbizonyságot adnunk. Amint azt mindnyájan tudjuk, az Egyesült Államok csak korlátozott mértékű anyagi támogatást nyújt ezen a területen, és a mai napon előterjesztendő javaslat egy nagyon jelentős anyagi támogatási program, amely mind az ellenzék, mind a média és nem kormányzati szervezetek, és ezen túlmenően mindenekelőtt az ifjúság színe-javára irányul. Itt, elsősorban arról a több száz, sőt akár több ezer fehérorosz diákról beszélek, akik jelenleg nem tudják tanulmányaikat folytatni, és egy nagyon konkrét javaslattal kívánok élni, nevezetesen azzal, hogy készítsünk egy speciális Erasmus programot a már működő Erasmus program keretében, amely kizárólag fehérorosz diákokra irányulna. Tudjuk, hogy hatalmas megtakarításokat érhetünk el e program felhasználása révén, és túl nagy erőfeszítést sem kíván, de hosszú távon hatékonynak bizonyulhat egy demokratikus állam modern fiatal jövőjének megteremtése, és arra kérem a biztos asszonyt, hogy biztosítsa ennek megvalósítását.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Önnek és mindazon képviselőknek, akik részt vettek ebben a nagyon fontos, összpontosított és jól átgondolt mai vitában. Természetesen tanulmányozni fogom a Parlament e fontos és nehéz kérdésről szóló állásfoglalását.

Még egy hónap sem telt el a válság kezdete óta és az események nagyon gyorsan követik egymást. Természetesen azt remélem, hogy most már kedvező irányba fognak haladni, összhangban a mindnyájunk számára közös célokkal. A letartóztatottakat szabadon kell engedni és Fehéroroszországnak le kell tennie az alapokat ahhoz, hogy egy átfogó reformfolyamatba kezdhessen. Hangsúlyozni kívánom azon reményem, miszerint a parlamenti együttműködés továbbra is fontos szerepet játszik ebben a folyamatban.

A tisztelt képviselők közül sokan támogatták azokat az elképzeléseket, amelyeket a vita elején vázoltam: teljesen egyértelműen le kell szögeznünk, hogy elfogadhatatlan az, ami történt, világosan le kell szögeznünk, hogy lépéseket kívánunk tenni ezzel kapcsolatban, és támogatni kívánjuk a civil társadalmat, a fiatalokat, a médiát és a diákokat – azokat a csoportokat, amelyekről több tisztelt képviselő is beszélt.

Hatalmas bátorságot merítek az elhangzott észrevételekből. Most megtesszük a szükséges lépéseket mindezek megvalósítása érdekében.

Végezetül, amikor találkoztam a családokkal és az ellenzéki vezetőkkel, teljesen egyértelműen elmondtam nekik, hogy nekünk az az elvárásunk, hogy az embereket engedjék szabadon a börtönből és Fehéroroszország a mindnyájunk által megkívánt módon haladjon előre, a valódi demokrácia felé.

A külügyminiszternek is nagyon egyértelműen megfogalmaztam észrevételeimet. Az ő kezükben van a lehetősége annak, hogy megfordítsák helyzetüket, és hogy azt tegyék, amiről pontosan tudják, hogy tenniük kell. Amennyiben nem ezt teszik, akkor a nemzetközi közösség lépni fog és kell is, hogy lépjen.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Hat állásfoglalásra irányuló indítványt juttattak el hozzám, amelyeket az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, 2011. január 20-án, csütörtökön kerül sor.

– Alelnök/Főképviselő asszony! Tudom, hogy Ön 15 óra óta itt van és most 18.15 van. Szeretné, ha pihenésképpen öt perc szünetet tartanánk? Öntől függ, ellenkező esetben folytathatjuk.

 
  
MPphoto
 

  Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. – Elnök úr! El kell mennem, mert Törökországba utazom az Iránnal folytatott tárgyalásokra, ezért kedves kollégám és barátom, Stefan Füle vesz részt a vita utolsó részén.

 
  
 

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Indrek Tarand (Verts/ALE), írásban.(FR) A fehéroroszországi helyzet rendkívül aggasztó, és az EU-nak megfelelő lépéseket kell tennie. Ezzel összefüggésben, egy olyan terjedőben lévő összeesküvés-elméletet szeretnék Önökkel ismertetni, amit egy fehérorosz üzletember mondott el nekem tegnap.

Azt állította, hogy ez a helyzet nem olyan, mint amilyet Lukasenko elnök maga akart a választások után, hanem a fehérorosz és orosz titkosszolgálatok közötti együttműködés eredménye, amely arra irányult, hogy minden, az EU és Fehéroroszország közötti együttműködési kísérletet aláásson.

Természetesen lehetetlen az ilyen elméleteket bebizonyítani, ennek ellenére tekintettel kell lennünk arra, hogy azáltal, hogy szankciókat alkalmazunk a felelős fehérorosz féllel szemben, a fehérorosz polgároknak, civil társadalomnak és másoknak is árthatunk. Tekintettel Oroszországnak a helyzet kialakulásában játszott valószínűsíthető, jóllehet burkolt szerepvállalására, szeretnék valami olyasmit megismételni, amit már korábban is elmondtam ebben a Parlamentben: Ceterum censeo Franciaország elhatározta, hogy Mistral osztályú hadihajókat ad el Oroszországnak, és meggyőződésem, hogy később majd megbánja e lépését.

 
Utolsó frissítés: 2011. május 25.Jogi nyilatkozat