Elnök. A következő napirendi pont a Pakisztánnal kapcsolatban benyújtott hét állásfoglalási indítvány megvitatása⁽¹⁾.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, Pakisztánban alapvetően harc folyik, és a most látott szélsőségességnek véget kell vetni, különösen az istenkáromlásról szóló, jogsértő törvényeknek. Ezek teremtik meg a félelem és az intolerancia légkörét, és a legrosszabb esetekben ez vezet a szélsőségességhez.

A szélsőségesség elleni harc nem könnyű feladat, a pakisztáni kormánynak és mindazoknak a polgároknak, akik egyetértenek azzal, hogy az intolerancia és a szélsőségesség elfogadhatatlan, ezért is van szükségük a támogatásunkra. Tovább kell dolgoznunk a terrorizmus felszámolásán.

Taszír kormányzó a puszta intolerancia miatt szenvedett erőszakos halált, mégpedig saját testőreinek egyike, azaz egy olyan személy által, akinek meg kellett volna védenie őt. Lánya, Serbano, írt egy levelet, amely a The New York Times-ban jelent meg; most ebből szeretnék idézni, mert úgy gondolom, jól megragadja a lényeget, és nagyon jó, hogy az ő szavaival emlékezhetünk meg édesapjáról.

Az elkövetőről ezt mondja: „Kadri úr és támogatói aznap talán nagyot léptek előre céljuk felé, de tévednek, ha azt hiszik, hogy ezzel sikerült elhallgattatniuk az apám hangját vagy a hozzá hasonló milliók hangját, akik hisznek Pakisztán alapítója, Muhammad Ali Dzsinna világi elképzelésében”. Így folytatja: „Vannak olyanok, akik szerint az apám halála volt az utolsó szög a toleráns Pakisztán koporsójában. Hogy a pakisztáni liberális hangokat ezután el fogják hallgattatni. Most eltemettünk egy hős férfit, azt a bátorságot nem, amelyet a többiekben ébresztett”.

Az istenkáromlásról szóló törvények bírálatában mások is csatlakoztak hozzá, még konzervatív politikusok is. Ezt támogatnunk kell itt az Európai Parlamentben. Taszír kormányzó lánya a Smith College diákja volt, ahol európai politikát és emberi jogokat hallgatott, Pakisztánban azonban sokan még mindig a madraszákban tanulnak. Gondoskodnunk kell arról, hogy a fiatal generáció lehetőségeket kapjon, és megtanulja, hogyan lehet együtt élni a Pakisztánt alkotó sokszínű társadalomban.

  Tomasz Piotr Poręba, szerző. – (PL) Elnök úr, hetekkel azután, hogy a pakisztáni kormánykoalíció az összeomlás szélére került, az országot a pandzsábi kormányzó elleni, fényes nappal elkövetett merénylet rázta meg. Szalmán Taszír az ország leggazdagabb és legnépesebb tartományának kormányzója volt, egyben a kormányzó párt egyik fontos politikusa. Azért halt meg, mert megvolt az erkölcsi tartása és bátorsága ahhoz, hogy követelje az istenkáromlás miatt halálra ítélt keresztény asszony, Ászija Bibi szabadon bocsátását. Meggyilkolása, amelyet a muszlim szélsőségesek felbujtására egyik testőre követett el, nemcsak egy újabb támadás a magas rangú pakisztáni politikusok ellen és a biztonság katasztrofálisan alacsony színvonalának bizonyítéka: ez az esemény mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy az ország – Pakisztán – egyre inkább érzékelhetően sodródik egy olyan helyzet felé, amelyben a hadsereg, a bíróság és a politikai elit nyíltan és titokban egyaránt támogatja az iszlám politikai és vallási szélsőségeseknek adott engedmények politikáját.

Tegnap a keresztények üldözésének kérdését vitattuk meg itt, a Parlamentben. Ma állásfoglalást fogadtunk el az ügyben. Úgy látom, hogy Ashton asszony és szolgálata számára kezd megnyílni a lehetőség, hogy diplomáciai és politikai nyomást gyakoroljon a pakisztáni hatóságokra, akiknek fel kell lépniük végre a vallási szélsőségesség ellen.

  Eija-Riitta Korhola, szerző. – Elnök úr, megdöbbenéssel kaptam a hírt Taszír kormányzó meggyilkolásáról, de sajnos mégsem voltam meglepődve. Személyesen ismertem Benazir Bhuttót, és Sahbaz Bhatti miniszter is jó barátommá vált. Hármukat az a lenyűgöző bátorság köti össze, amellyel hangosan, nyíltan bírálták az istenkáromlásról szóló törvényeket és a szélsőséges csoportok visszaélését ezekkel a törvényekkel.

A pakisztáni kormány valójában már számos fontos lépést tett a kisebbségek jogainak javítására, például a közalkalmazotti álláshelyek minimumkvótájának kijelölésével. A kormány egy bizottságot is létrehozott, hogy vizsgálja felül az összes megkülönböztető törvényt, az istenkáromlásról szóló törvényt is beleértve. A munka azonban még nem fejeződött be. Hiába történtek nagy előrelépések, amíg van egy ilyen jogi kibúvó, amilyet a jelenlegi istenkáromlásról szóló törvény kínál, és ez olyan szilárd, hogy segítségével a terroristák és szélsőségesek keresztül tudják vinni a programjukat, addig nehéz lesz elhinni a demokrácia iránti valódi elkötelezettséget.

Remélem, ezzel az állásfoglalással ki tudjuk fejezni pakisztáni kormánnyal való kitartó közösségvállalásunkat a terrorizmus és a szélsőségesség terjedése elleni harcban.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, szerző. – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament pontosan nyolc hónappal ezelőtt, május 20-án állásfoglalást fogadott el a vallásszabadságról a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban. Ez a téma ma ismét visszatért ide, a Parlamentbe, a 45 éves Ászija Bibire kiszabott, vallási indítékú halálos ítélet és a védelmében nyíltan szót emelő pandzsábi kormányzó, Szalmán Taszír meggyilkolása következtében.

Kiderült, hogy a nyolc hónappal ezelőtt bemutatott helyzet nemcsak, hogy nem javult, hanem még romlott is. Pakisztánban ma egyformán halál járhat az úgynevezett vallási istenkáromlásért és a véleménynyilvánítás szabadságáért – ebben az esetben elég volt egy bírósági ítéletről tett nyilvános kijelentés. Taszír kormányzó meggyilkolása megmutatta, milyen kényes helyzettel nézünk szembe. Pakisztánt a vallás olyan mértékben megosztottá teszi, hogy ez mindkét oldalon – a keresztények és a muszlimok körében egyaránt – halálos áldozatokat követel, a helyi elit tagjait is beleértve. A pakisztáni büntető törvénykönyv, és különösen az istenkáromlásért járó halálbüntetésről szóló 295 C. szakasz módosításának nyilvános támogatása szintén halálos veszélyt jelenthet.

Bátorságot kell kérnünk azonban a pakisztáni politikusoktól, és különösen az ellenzéktől, például a Pakisztáni Muszlim Ligától, amely akadályozza a törvénykönyv kormányzati reformját. Támogathatjuk a kisebbségi ügyek minisztériumának munkáját is, és segíthetjük Gilani miniszterelnök kormányát az olyan kérdésekben, mint például az újságírás és a médiatudósítás minőségének és az iskolai tananyagok színvonalának javítása. Az Európai Parlament ma nem avatkozik be Pakisztán belügyeibe, csak felhívja a figyelmet az 1973. évi pakisztáni alkotmány 20. cikkére és a vallásszabadságra, amelyről rendelkezik.

  Marie-Christine Vergiat, szerző. – (FR) Elnök úr, azzal szeretném kezdeni felszólalásomat, hogy jelzem, nagy érdeklődéssel olvastam a Pakisztánról szóló közös állásfoglalást, különös tekintettel Taszír kormányzó meggyilkolására. Furcsa kontrasztot képez a keresztény kisebbségekről szóló, délelőtt elfogadott állásfoglalással.

Mi itt mindnyájan – legalábbis remélem – elkötelezett hívei vagyunk a véleménynyilvánítási, lelkiismereti és vallásszabadság védelmének. Ugyanilyen nagymértékben kellene foglalkoznunk azokkal, akik vallási választásaik miatt esnek áldozatul az üldöztetésnek, azt is beleértve, ha másik vallást választanak maguknak, illetve ha nem hisznek Istenben.

Ha le akarjuk küzdeni a fundamentalizmust, annak bármilyen fajtájáról is legyen szó, akkor a fundamentalizmus valamennyi áldozatát egyformán kell kezelnünk. Semelyik vallás sem sérthetetlen – soha nem is volt ilyen – azzal szemben, amit én veszélyes eltévelyedésnek neveznék. Csak emlékezzünk vissza az amerikai indiánok tömeges meggyilkolására, különösen a karibi térségben és Latin-Amerikában. Jusson eszünkbe a keresztes háborúk, az inkvizíció vagy a katolikusok és protestánsok közötti vallásháború gyászos korszaka. Ne feledkezzünk meg az antiszemitizmusról sem, amely a 20. század során oly pusztító hatással járt, és az EU számos országában többé-kevésbé ma is ott lappang.

Minden vallásnak megvan a maga fundamentalista formája, és az ilyen fundamentalizmus első áldozatai gyakran ugyanezen vallások mérsékelt hívei. Ebből a szempontból klasszikus példa Szalmán Taszír pandzsábi kormányzó meggyilkolása. Ezt az embert azért ölték meg, mert személyében a tolerancia mintaképe volt, és mert bírálni merte a hazájában hatályban lévő, istenkáromlásról szóló törvényeket és e törvények helytelen alkalmazását bizonyos szélsőséges csoportok részéről, olyan esetekben, mint a keresztény Ászija Bibi ügye, akit a pakisztáni büntető törvénykönyv alapján istenkáromlásért halálra ítéltek.

Még inkább elfogadhatatlan az, ahogy egyes fanatikus csoportok dicsőítik a kormányzó gyilkosát. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az istenkáromlásról szóló törvényt elsősorban muszlimokra alkalmazzák, de valamennyi vallási kisebbségre kihat, és különösen a nőkre, de rajtuk kívül a szakszervezeti aktivistákra, újságírókra és ügyvédekre is, és hogy a felsorolt csoportokba tartozó embereket gyakran az alapvető szabadságaiktól is megfosztják, vagy éppen bujkálni kényszerülnek.

Ideje ezért, hogy a Bizottság és a Külügyi Szolgálat változtasson a politikáján, és szeretném, ha Ön, biztos úr, pontos értékelést adna a Tunéziával való megállapodásról és a Pakisztánnal való megállapodásról a demokrácia és az emberi jogok tekintetében, továbbá szeretném, ha Tunézia tanulsággal szolgálna számunkra, tanulsággal szolgálna az Ön számára.

  Jean Lambert, szerző. – Elnök úr, úgy gondolom, valamennyien szeretnénk részvétünket kifejezni Szalmán Taszír, a pakisztáni kormány által kijelölt pandzsábi kormányzó családjának és barátainak, egyúttal megemlékezni arról, ahogy kiállt Ászija Bibi mellett – tudva, hogy ez a kiállás ellentmondásos, sőt veszélyes is lesz.

Joggal háborodunk fel a meggyilkolása és a pakisztáni lakosság egy részének erre adott reakciója miatt, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy sokan gyászolták, és ezt nyilvánosan, nyílt kiállásként tették. Ezt a tettet el kell ismernünk, ahogy a médiahatóság egyes sajtótermékek elleni fellépését is, amit a feltételezett gyilkosról szóló tudósításuk indokolt.

Mint tudjuk azonban, az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvény veszélyt jelent a pakisztáni polgárok életére: muszlimokéra, keresztényekére és másokra egyaránt, amint a ma délutáni felszólalók közül már többen kiemelték. Tisztában vagyunk azzal, hogy Pakisztánban még új a demokrácia, hogy vannak konfliktusai a határaival kapcsolatban, és hogy a közelmúltbeli árvíz, illetve a héten történt földrengés nagy csapást mért rá. Tudjuk, hogy a kormány küszködik, de azt is belátjuk, hogy szüksége van a segítségünkre a Pakisztánon belüli demokrácia fejlesztése terén, nem utolsósorban a szélsőségesség ellen és az egyetemes emberi jogokért folytatott politikai harcban, nekünk pedig demokratikus parlamenti képviselőként az a szerepünk, hogy támogassuk mindazokat, akik a kedvező változásért dolgoznak, és megadjuk nekik azt a hangot, amit mások megtagadnak tőlük.

A pakisztáni kormánytól is tetteket kérünk, nem utolsósorban azt, hogy vonja vissza a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával kapcsolatos fenntartásait – mivel ezt számos fenntartással ratifikálta –, és ezt szorgalmaztuk is a küldöttségünk közelmúltbeli pakisztáni látogatása keretében. Azt szeretnénk továbbá, ha folytatnák az istenkáromlásról szóló törvény módosítására tett erőfeszítéseket, mivel ezzel a törvénnyel többször élnek vissza, mint ahányszor rendesen használják.

  Tunne Kelam, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindannyian határozottan elítéljük a pandzsábi kormányzó január 4-ént történt meggyilkolását. Ez a gyilkosság azzal függött össze, hogy Taszír úr ellenezte az ominózus istenkáromlásról szóló törvényt, amely jogi indoklást adott a más vallási csoportok üldözéséhez és elnyomásához.

Amikor aggodalmainknak adunk hangot a pakisztáni szélsőségesek megnövekedett befolyása miatt, azt is elismerjük, hogy a mérsékelt muszlimokat és a pakisztáni kormányt is súlyos veszteség érte – hiszen a kormánynak Taszír úr az egyik befolyásos tagja volt –, ezért feléjük is részvétet nyilvánítunk.

Aggasztónak találjuk, hogy a fiatal ügyvédek ünnepelték a merénylőt, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a pakisztáni társadalom túlnyomó többsége elítélte ezt a gyilkosságot. Fontos fejlemény, hogy befolyásos vallási hatóságok az istenkáromlásról szóló törvény módosítására szólítottak fel, és mi is ezt kérjük. Sok sikert kívánunk a pakisztáni hatóságoknak a szélsőségesség leküzdésére irányuló erőfeszítéseik fokozásához.

  Mitro Repo, az S&D képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, Szalmán Taszír meggyilkolása alapvetően a pakisztáni társadalomban uralkodó vallási intoleranciát tükrözi. Taszír azon ritka emberek közé tartozott, akik szót mertek emelni az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvény ellen. Az elnöktől kegyelmet kért az istenkáromlásért halálra ítélt keresztény asszony, Ászija Bibi számára, és a börtönben is meglátogatta. A mai Pakisztánban durva, kegyetlen a sorsa annak a polgárnak, aki szembeszáll az igazságtalansággal. Ha Ászija Bibi kegyelmet kap, vajon rá is ez a sors vár? Őt is meg fogják gyilkolni?

Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy egy olyan államot, mint Pakisztán, megilletnek-e az Európai Unió által kínált kereskedelmi előnyök. A Parlamentnek az emberi jogok tiszteletben tartását alapvető elemnek kell tekintenie, amikor az EU a Pakisztánnak nyújtandó vészhelyzeti autonóm kereskedelmi preferenciákról szóló rendeletet tárgyalja.

  Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Szalmán Taszír kormányzó meggyilkolása nemcsak magánemberként tragédia, hanem a pakisztáni demokrácia szempontjából is.

Az állásfoglalásban felvázolt sajnálatos incidensek és esetek összességében fenyegetően jelzik a pakisztáni társadalom vonakodását a világiasság felé való elmozdulástól és a vallási szélsőségesség fokozódását.

Hogyan nevezheti magát Pakisztán demokráciának, amikor az alkotmányban garantált vallásszabadságot teljességgel semmibe veszik az istenkáromlásról szóló törvény alkalmazásával, amelyet az elhunyt Szalmán Taszír olyannyira ellenzett?

Szeretném, ha az Európai Unió mérlegelné, hogy az ilyen embertelen törvények alkalmazása milyen irányba viszi a Pakisztánnal való kapcsolatokat. Pakisztánnak sok szempontból kedvezne az istenkáromlásról szóló törvények hatályon kívül helyezése és az említett törvények alapján kiszabott büntetések visszavonása. Azt is elvárnám a pakisztáni kormánytól, hogy erősítse meg az erőszakos szélsőségesség terjedése ellen hozott intézkedéseket.

Az erőszak erőszakot szül, abban pedig meglehetősen biztos vagyok, hogy Pakisztán nem engedheti meg magának egy átfogó polgárháború kibontakozását az olyan szélsőséges csoportosulásokkal, mint a Talibán.

  Ryszard Czarnecki, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, már megint Pakisztánról beszélünk, és már megint egy problémával és egy politikai gyilkossággal foglalkozunk. Valójában most újfent ugyanarról a kérdésről beszélünk. Pár hónappal ezelőtt volt már egy állásfoglalás Pakisztánról. A probléma újból visszatért, és égeti a kezünket, mint a forró krumpli. Nekem úgy tűnik, hogy szükséges lenne mondani itt valamit az azokkal a muszlim imámokkal szemben tanúsított elfogadhatatlan toleranciáról, akik Pakisztánban – Pesavarban például – nyilvánosan gyilkosságokra szólítanak fel, és az elkövetőknek még pénzbeli jutalmat is kínálnak. Ilyen helyzetek már előfordultak, és a pakisztáni hatóságok nem reagáltak rájuk. Világosan ki kellene mondani, hogy van egy bizonyos felfogás, amely szerint a cselekvés elmulasztása és a válaszuk hiánya azt jelenti, hogy osztoznak az ilyen dolgokért való felelősségen.

  William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ha szabad egy személyes nyilatkozatot tennem, sok időt töltöttem Szalmán Taszírral, amikor mindketten a húszas éveinkben jártunk. Mi több, barátok is voltunk. Szalmán írt nekem a Parlamentbe, és meghívott, hogy személyes vendégeként szálljak meg nála a pandzsábi kormányzói házában. Ez a levél már csak Taszír kormányzó meggyilkolása után érkezett meg.

Szalmán vonzó, karizmatikus és roppant intelligens ember volt. Emellett igen rátermett és hatékony tudott lenni. A legjobb pakisztáni hagyományokat képviselte – istenfélő muszlim volt, de semmiképpen sem fundamentalista. Mint már elhangzott, Szalmán határozottan támogatott egy keresztény hölgyet, akit az istenkáromlásról szóló törvények alapján ítéltek el. Szalmán az életével fizetett ezért a támogatásért. Ez politikai merénylet volt.

Pakisztán nemcsak egy nagy, fejlődő ország. Ennek az országnak 20-nál is több nukleáris robbanófeje van. Ma mindenekelőtt azért jöttem ide, hogy kifejezzem mélységes gyászomat, de kénytelen vagyok hangot adni a Pakisztánért érzett aggodalmamnak – mindnyájunk aggodalmának – is.

  Thomas Mann (PPE). – (DE) Elnök úr, a vallási tolerancia kitartó védelmezője, Szalmán Taszír pandzsábi kormányzó erőszakos halála a világ szeme elé tárta a szélsőséges erők megerősödését. A merénylet után tízezrek tüntettek az utcákon, de nem a gyilkosság ellen vonultak fel, hanem az elkövetőt éltették. Taszír úr szenvedélyesen kiállt az istenkáromlásról szóló törvények ellen, amelyek az istenkáromlókra halálbüntetést írnak elő. Mint néhány képviselőtársam már említette, éppen a közelmúltban ítélték halálra a keresztény Ászija Bibit amiatt, hogy állítólag megsértette Mohammed prófétát.

A PPP politikai párt mérsékelt tagjaként Szalmán Taszír egyike volt azoknak, akik a leghatározottabban kiállnak a szélsőségesség ellen. Halála meggyengíti a kormányt, amely már így is a politikai túlélésért küzd, miután az egyik koalíciós partner kivonult. Pakisztán 160 milliós népességéből mindössze 3 millió a keresztények száma. Milyen sors vár erre a mindig békés kisebbségre?

Európának itt be kell avatkoznia, és a Délkelet-Ázsiával való kapcsolatokért felelős küldöttség, amelynek én vagyok az alelnöke, továbbra is teljes mértékben támogatni fogja az emberi jogi mozgalmat. Ezt a gyilkosságot alaposan ki kell vizsgálni, az elkövetőt és a mögötte álló személyeket pedig bíróság elé kell állítani.

  Justas Vincas Paleckis (S&D). – (LT) Elnök úr, igen, a pakisztáni helyzet tényleg nagyon bonyolult, amiben belső és külső tényezők egyaránt közrejátszanak, és ezért az olyan események, mint egy vallási okokból elkövetett politikai merénylet, ráadásul egy ilyen fontos személyiség ellen, rögtön megrázza az egész országot és a társadalom egészét. Az ilyen sokkhatások után az országban zajló események veszélyes fordulatot is vehetnek, a vallási fanatizmus megerősödése és az emberi jogok korlátozása felé. Az állásfoglalásunknak ahhoz kellene hozzásegítenie, hogy az események mégis más mederben folytatódjanak, és a pakisztáni kormány még ebben a helyzetben is megtalálja az ahhoz szükséges erőt, hogy tovább haladjon az emberi jogok támogatásának útján, és szembeszálljon a vallási fanatizmussal. Komoly támogatást kell biztosítanunk az ilyen lépésekhez, ahogy kétségkívül ahhoz is, hogy a bíróság függetlenséget és védelmet élvezzen az istenkáromlással kapcsolatos összetett ügyekben.

  Csaba Sógor (PPE). – (HU) Számos alkalommal kifejeztem határozott támogatásomat akkor, amikor az EU harmadik államokkal való kapcsolatában az emberi jogok melletti kemény fellépésről volt szó. A Pakisztánban történtek esetében is így teszek, hiszen ennek a kiállásnak az üzenete az, hogy Európa nem hagyja magára azokat, akik a toleranciáért, a vallásszabadságért, a kisebbséggel szembeni egyenlő bánásmódért emelik fel szavukat. Tudjuk, hogy sok országban valós jelenség a keresztények üldözése. Nemcsak Pakisztánban lenne szükség olyan vezetőkre, mint Szalmán Taszír volt. Éppen ezért az Európai Uniónak minden alkalmat meg kell ragadnia, hogy az Európai Külügyi Szolgálat révén egységesen kifejezésre juttassa közös értékeinek fontosságát. Egy ilyen közös értékünk a vallásszabadság. Ha nem emelünk szót a keresztényeket vagy más vallási kisebbségeket érintő atrocitások ellen, akkor saját hitünket sem vehetjük komolyan.

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Európa nem állhat tehetetlenül a Pakisztánban zajló események láttán. A pandzsábi kormányzó, Taszír úr meggyilkolása tragikus, egyben megdöbbentő tett, egy olyan helyzetben, amely az elmúlt hónapokban nagymértékben leromlott.

A keresztények és a muszlimok közötti megosztottság egyre világosabban látszik, de még mindig az istenkáromlásról szóló törvény a gyökere sok olyan cselekménynek, amelyek megsértik az alapvető szabadságokat. Bárkit elhallgattatnak, aki ellenkezi, vagy pusztán csak hangosan helyteleníti ezt a törvényt, ahogy a pandzsábi kormányzó tette.

A kormányzó azért halt meg, mert mérsékelt volt, és mérsékelt nézeteket vallott, mert megvolt benne a bátorság, hogy hangosan ellenezze ezt a törvényt és más, az alapvető szabadságokat megsértő szabályokat. Ezért ha Európa elmulasztja a világos, határozott fellépést, ezzel azt kockáztatja, hogy magára hagyja azokat, akik bátran küzdenek valamiért, amit támogatnunk kellene.

  Pino Arlacchi (S&D). – Elnök úr, csak néhány szóban szeretném bírálni azt, ahogy az európai nyilvánosság egyes rétegei, illetve e Parlament egyes részei Pakisztánt és az ország terrorizmusellenes harcát kezelik.

Túl sokszor voltam már szemtanúja annak, ahogy Pakisztánt ostorozzák, és úgy látom, hogy eközben figyelmen kívül hagyják a pakisztáni kormány és a civil társadalom által a szélsőségesség ellen tett erőfeszítéseket. Mindenkinek teljes mértékben tisztában kellene lennie azzal, hogy a pakisztáni nép 90%-a vagy még nagyobb része ellenzi a terrorizmust, és hogy nagyon nagy árat fizetnek ezért.

Szalmán Taszír kormányzó halálát az emberek túlnyomó többsége elítélte, miként a legkiemelkedőbb vallástudósok is. A mérsékelt muszlimokat és az összes kormányzati hatóságot ugyancsak komoly veszteség érte, és ezt mindenkinek teljes mértékben be kell látnia.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr, a vallásszabadság az alapvető emberi jogok egyike. Ezt azonban szerte a világon mégis szinte naponta megsértik. Ez nem más, mint könyörtelen intolerancia.

Az istenkáromlásról szóló törvény a katonai diktatúra idejébe nyúlik vissza, amely az 1980-as években volt hatalmon Pakisztánban. Elfogadhatatlan, hogy a törvényt a vallási kisebbségek üldözésére használják fel, és évről évre emberek tucatjait ítélik halálra ez alapján. Az EU-nak határozottan és következetesen kell fellépnie, hogy rávegye a pakisztáni hatóságokat e kegyetlen törvény visszavonására.

  Charles Tannock (ECR). – Elnök úr, amikor Szalmán Taszír kormányzót eltemették, úgy éreztem, mintha vele együtt a mérsékelt, stabil Pakisztán reményét is eltemették volna. Ennek az elhivatott, felvilágosult közszolgának a megölését az váltotta ki, hogy pártolta Pakisztán istenkáromlásról szóló drákói törvényeinek reformját. Ennek jegyében felkarolta egy keresztény asszony ügyét, aki jelenleg a kivégzésre vár, miután – ki hinné? – elítélték az iszlám rágalmazásáért.

Mi itt a Parlamentben régóta kértük, hogy reformálják meg vagy selejtezzék le ezeket a szerencsétlen törvényeket az istenkáromlásról, amelyeket gyakran felhoznak a pakisztáni vallási kisebbségek ellen. Ez a merénylet nyomatékosítja a pakisztáni társadalom növekvő radikalizálódását. Dzsinna, ha még élne, meg lenne döbbenve.

A vezető politikusok közül kevesen merték követni Szalmán Taszír példáját, és javasolni az istenkáromlásról szóló törvények reformját, ezután pedig még kevesebben tudják majd megtenni. Félni fognak. Az erőszakos radikálisok és fanatikusok – attól tartok, vezető bírókat is beleértve – még ünnepelték is a merénylőt, és a szabadon bocsátására szólítottak fel. Úgy tűnik, ők nyerik az eszmék harcát Pakisztánban. Ennek eredményeképpen a belföldi terrorizmus virágzik, amint ezt a jelenséget a múlt héten ismét láthattuk.

Megteheti most az EU, hogy stratégiai kapcsolatot tart fenn egy ennyire instabil országgal, különös tekintettel a kereskedelem és a segélyek terén adott nagyvonalú engedményeinkre?

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, kettős tragédiáról beszélünk: először is egy ártatlan ember kivégzéséről, másodszor pedig arról, hogy ezt éppen az követte el, akinek törődni kellett volna vele, a testőre. Mélyen együtt érzek a családdal, most különösen, mert egy héttel ezelőtt más körülmények között nekünk is hasonló tapasztalatban volt részünk, amikor egy gyönyörű, 27 éves írországi lányt mauritiusi nászútja során saját hálószobájában gyilkoltak meg, amikor véletlenül rányitott a személyzetre, akik éppen a szobáját fosztogatták. A lányt megfojtották, bedobták a kádba és megpróbálták öngyilkosságnak álcázni az egészet. A körülmények ugyan mások, de a végeredmény ugyanaz: egy ártatlan ember halt meg.

Néhány héttel ezelőtt az EU–USA küldöttség tagjaként Amerikába utaztam, ahol találkoztunk a pakisztáni külügyminiszterrel. Nagyon értelmes, érzékeny, helyes gondolkodású emberként ismertem meg, aki hangsúlyozta, hogy a vallás a toleranciáról szól, és meg kell próbálnunk eljuttatni ezt az üzenetet a szélsőségesekhez és a fundamentalistákhoz.

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, ami különösen riasztó a pandzsábi kormányzó, Szalmán Taszír meggyilkolásával kapcsolatban, az ennek az erőszakos tettnek a háttere.

Az a tény, hogy ez a gyilkosság a pakisztáni szellemi vezetők hallgatólagos jóváhagyásával történt, és a helyi ügyvédek támogatják a gyilkost, azt jelenti, hogy a pakisztáni társadalom megtűri a vallási intolerancia miatt elkövetett gyilkosságot. A pakisztáni istenkáromlásról szóló törvények lehetővé teszik a vallási kisebbségek üldözését a halálbüntetéssel fenyegetve őket, ahogyan az Ászija Bibivel történt, ezzel az ötgyermekes anyával, aki most a börtönben várja a kivégzését.

Ezért igazán nem maradhatunk közömbösek az eseményekkel szemben. Jogszerűen megtehetjük, hogy nyomást gyakorlunk a pakisztáni vezetésre, és én hasonló választ várok el minden szabad és demokratikus erőtől szerte a világon. A harmadik évezredben nem tűrhetjük, hogy a zsarnokok a középkorból megmaradt kegyetlenséggel nyomjanak el egy vallást.

  Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a pakisztáni helyzet általánosságban is, nemcsak ezt az esetet nézve, eléggé nyugtalanító. Pakisztán problémáira nem lehet úgy tekinteni, hogy az távol van tőlünk, hanem pontosan tudjuk, hogy azok a problémák, amik Belső-Ázsia térségben keletkeznek, legyen szó gazdasági problémákról, legyen szó etnikai problémákról, legyen szó akár az emigráció kérdéséről, ezek előbb utóbb átgyűrűznek az Európai Unió térségére is, tehát nagyon is foglalkoznunk kell Pakisztán problémájával. Kettő probléma nyomasztja kifejezetten Pakisztánt, az egyrészt Afganisztánból és Indiából folyamatos támadások, másik pedig - ami számunkra most ezen ülés alkalmával legfontosabb - a muszlim szélsőségesek, akiknek áldozatul is esett Szalmán Taszír. Mindezekért arra kérem az Európai Parlamentet, hogy biztosítsuk Pakisztánt a támogatásunkról, hogy a helyzet mielőbb megnyugtatóan rendeződjék.

  Monica Luisa Macovei (PPE). – (RO) Elnök úr, a tolerancia és a pakisztáni kisebbségek jogai mellett elszántan kiálló Szalmán Taszír kormányzó meggyilkolása drámai mértékű emberi jogi jogsértésről tanúskodik. A véleménynyilvánítási és vallásszabadsághoz való jog gyakorlása Pakisztánban a törvény szerint szabadságvesztéssel vagy akár halállal is büntethető. Szalmán Taszír az életével fizetett azért, mert a vallásszabadság mellett mások életéért és szabadságáért is kiállt. Támogatnunk kell azokat, akik bátran küzdenek és életüket kockáztatják az emberi jogokért és a demokráciáért. Szorgalmazzuk, hogy a pakisztáni hatóságok büntessék meg a bűnözőket és bűntársaikat, és szabaduljanak meg az istenkáromlásról szóló törvényektől.

  Gerard Batten (EFD). – Elnök úr, Szalmán Taszír kormányzó meggyilkolása kegyetlen, tragikus bűncselekmény. Láthatólag egy iszlamista szélsőséges ölte meg, mert módosításokat javasolt az istenkáromlásról szóló törvényben. A gyilkosság tragédia Pakisztán számára, de mit jelent a Nyugatnak?

Ahelyett, hogy minden tőlünk telhetőt megtennénk annak megelőzésére, hogy az iszlám fundamentalizmus mélyebb gyökeret eresszen Európában, próbáljuk megbékíteni és kiengesztelni. A saría jogot már az Egyesült Királyság egyes törvényszékei is elismerik. Vannak olyan belvárosi területek, ahol ténylegesen a saría jog parancsa érvényesül. Európa, a reneszánsz, a felvilágosodás, az ipari forradalom és a modern tudományos kor csodáinak szülőföldje most hanyatt dől egy 6. századi ideológia előtt.

A kormányok politikai korrektségből és az iszlám országok némelyikének gazdasági hatalma miatt félnek a konfrontálódástól. Támogatnunk kell a mérsékelt és haladó elemeket az olyan országokban, mint Pakisztán, de mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy a saría jognak és az iszlám fundamentalizmusnak nincs helye a modern, nyugati, liberális demokráciában.

  Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök úr, először is azt szeretném mondani, hogy a magam részéről elítélem Pandzsáb tartomány kormányzójának kegyetlen meggyilkolását. A kormányzó a pakisztáni politikai élet kiemelkedő alakja volt, aki közismerten bátran küzdött a szélsőségesség, az intolerancia és a fanatizmus ellen. Hét hónappal ezelőtt én is támogattam itt azt az igényt, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a vallás elleni bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket az úgynevezett „istenkáromlásról szóló törvényekben”.

Szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az e törvények által kínált visszaélési lehetőségek olyan intoleráns légkört teremtettek, amely bátorítja a vallási alapú erőszakot és elősegíti a vallási kisebbségekkel szembeni megkülönböztetést, a megfélemlítésüket és üldözésüket. Jelképes e tekintetben Ászija Bibi ügye, amely végső soron Taszír kormányzó meggyilkolásához vezetett. Úgy vélem, a pakisztáni hatóságoknak tettekkel kell tanúbizonyságot tenniük az országban előforduló szélsőségesség elleni harc iránt kinyilvánított elkötelezettségükről, azzal, hogy eltörlik az istenkáromlásról szóló törvényeket. Szeretném ezért elismételni a józan ész pakisztáni képviselőihez intézett felhívást, amelyet az elhunyt pandzsábi kormányzó lánya, Serbano Taszír kezdeményezett.

  Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr, mindenekelőtt szeretném kifejezni együttérzésemet a pakisztáni polgárokkal és sajnálatomat egy ilyen fontos politikai személyiség elveszítése miatt, amilyen Szalmán Taszír volt.

Aggódom amiatt, hogy az országban továbbra is üldözik egyes meggyőződések híveit és bizonyos vallási csoportokat, köztük a keresztényeket, amire ismert példa annak az asszonynak az esete, aki most a saría jog alapján, az istenkáromlásról szóló törvény értelmében jelenleg a kivégzését várja. Az, hogy az iszlamista szélsőségesek csoportja továbbra is közvetlenül pakisztáni biztonsági szolgálatokon belül létezik, nem segíti elő az ország stabilitását, és nyilvánvalóan aláássa az abba vetett bizalmat, hogy az országot jogállami törvények irányítják. Remélem, hogy a reformfolyamat tovább fog haladni az országban, ezért arra szeretném felhívni valamennyi politikai erőt, a vallási intézményeket is beleértve, hogy támogassák nagyobb mértékben a mérsékletet, a toleranciát és a közösségek közötti kölcsönös tiszteletet.

  Michael Gahler (PPE). – (DE) Elnök úr, Pakisztán sok szempontból sérülékeny ország. Sérülékeny politikailag, mert a kormány nem elég erős ahhoz, hogy végrehajtsa mérsékelt politikai és gazdasági stabilizációs programját, és mert a hadsereg szélsőségesek elleni indított támadása a határ menti területeken valójában csak fokozza az ellenállást. Sérülékeny gazdaságilag, mert a globális pénzügyi válság és az országban pusztító árvizek több évvel visszavetették a fejlődését. Sérülékeny társadalmilag, mert az évtizedek folyamán nem alakultak ki azok a társadalmi struktúrák, amelyek lehetővé tennék, hogy a társadalom szélesebb rétegei vegyenek részt a gazdasági fejlődésben.

Nekünk itt, az Európai Unióban párbeszédet kell kezdenünk az ottani politikai osztállyal, hogy elősegítsük annak felismerését, hogy alapvető gazdasági és társadalmi változásra van szükség, hogy az embereknek olyan kilátásokat lehessen kínálni, amelyek többet ígérnek a szélsőségesség és a fundamentalizmus alternatíváinál.

  Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök úr, Európában a valaha ismert leggyűlöletesebb, legerőszakosabb rendszerek a jakobinusok, a nácik és a kommunisták vallásellenes rendszerei voltak. Emiatt szerintem nem szerencsés, hogy Vergiat asszony ilyen merész kifejezésekkel támad neki a vallásoknak. Tény azonban, hogy a vallásokat gyakran ideológiai célokra használják fel, ami ellen küzdenünk kell. Ez a helyzet például Pakisztánban.

Egyrészről emlékeznünk kell arra, hogy Pakisztánt India feldarabolásakor vallási kritériumok alapján hozták létre. Ennek az országnak nincs történelme, de a brit gyarmati erők muszlim államként alapították meg, amikor kivonultak a térségből. Ezért meg kell értenünk, hogy ez egy iszlám állam. Ugyanakkor azonban ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ez az ország toleráns elvek mentén szerveződjön, a vallásszabadság fenntartásával. A keresztényekkel az eddiginél nagyobb tisztelettel kell bánni, az EU-nak pedig nyomatékosabban fel kell lépnie e csoport pártfogójaként. Végső soron, ha Európa nem áll ki a világ keresztényeiért, akkor ki fog?

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr, az előttem szólók közül már többen is elmondták, hogy Szalmán Taszír olyan ember volt, aki szavaival és tetteivel egyaránt kiállt a kiszolgáltatott nők és a vallási kisebbségek mellett. Minden téren küzdött az igazságtalanság ellen. Támogatta a demokratikus államot és szót emelt az istenkáromlásról szóló kegyetlen pakisztáni törvények ellen, kiemelve, hogy ezeket emberek hozták, így az emberek módosíthatják is.

Sokan elmondták már, milyen hevesen védte azt a keresztény asszonyt, akit halálra ítéltek, és hogyan próbálta megváltoztatni az ítéletét. Ezek az igazság nevében történt tettek jelentették a saját végzetét. Az EU-nak támogatnia kellene a reformokra törekvő pakisztáni erőket, mert Pakisztánban sem mindenki támogatja a fundamentalistákat. Az EU-nak ezért külpolitikájában bölcsen meg kellene fontolnia, hogy milyen álláspontra helyezkedik a pakisztáni helyzettel kapcsolatban.

  Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök úr, ez a vita újfent azt bizonyítja, hogy az Európai Uniót sokkolta Szalmán Taszír úr, a pakisztáni Pandzsáb tartomány kormányzójának január 4-én, Iszlámábádban történt meggyilkolása. Ashton főképviselő már a január 4-i nyilatkozatában határozottan elítélte a gyilkosságot. Szorgalmazta, hogy a pakisztáni hatóságok állítsák bíróság elé a bűncselekmény elkövetőit. A merénylet annál is inkább elszomorító, mivel a rendelkezésre álló jelentések szerint kapcsolódik Taszír úr nyílt kiállásához egy keresztény asszony Ászija Bibi védelmében, akit megkérdőjelezhető istenkáromlási vádak miatt halálra ítéltek.

Meg kell jegyezni, hogy Ashton főképviselő már 2010. november 12-én mély aggodalmának adott hangot az Ászija Bibi asszonyra kiszabott halálos ítélet miatt. Pakisztánt a halálbüntetés eltörlésére és az emberi jogok tiszteletben tartására hívta fel, a nemzetközi egyezményeknek megfelelően, amelyeknek az ország is szerződő fele.

Az Európai Unió a pakisztáni kormánnyal folytatott emberi jogi párbeszéd keretében ismételten felvetette az istenkáromlásról szóló törvények kitartó alkalmazásának kérdését. Tisztában vagyunk azzal, hogy az istenkáromlásról szóló törvények a jelenlegi formájukban lehetőséget adnak a visszaélésre, és gyakran a vallási kisebbségek ellen használják azokat. Azt is tudjuk, hogy a hamis vádakat olykor a magántermészetű viták rendezésére vagy haszonszerzés eszközeként használják.

Biztatónak találtuk a pakisztáni kormány korábbi lépéseit, amikor kísérletet tett a törvények ellentmondásosabb aspektusainak módosítására. Ideális esetben természetesen az istenkáromlásról szóló törvényeket egészében hatályon kívül helyeznék. Sajnálatos, hogy a Taszír úr elleni merénylet esetében a gyilkos a nyilvánosság széles körű támogatásában részesült. Aggasztónak tartjuk, hogy nemcsak Taszír úr ellen adtak ki fatvát, hanem más olyan közszereplők ellen is, akik szót emeltek az istenkáromlásról szóló törvények reformja érdekében. Nem szabad hagyni, hogy a büntetlenséggel gyűlöletre és erőszakra uszítsanak.

A pakisztáni kormány felelős a polgárai védelméért, mi pedig arra számítunk, hogy minden lehetséges eszközzel törekszik a biztonságuk garantálására. Vannak olyan aggályok, hogy Taszír úr meggyilkolása a szélsőségesség és az intolerancia felerősödését jelzi Pakisztánban. Szembe kell néznünk a helyzettel, és gondosan mérlegelnünk kell, hogyan reagálunk, tudva, hogy a kormány és általában véve az államok demokratikus intézményei továbbra is ijesztő kihívások elé néznek. Hadd fogalmazzak teljesen világosan: nincs más alternatíva, csak a pakisztáni civil táradalom demokratikus, haladó erőinek további erősítése.

A pakisztáni alkotmány kifejezetten védi a kisebbségek jogait, és ennek megfelelően a kormánynak foglalkoznia kell a szélsőségesség problémájával, nemcsak a határ menti területeken, hanem a pakisztáni városok utcáin is. A fejlesztési együttműködésünkben tovább kell hangsúlyoznunk az oktatás fontosságát, és többet kell tenni annak érdekében, hogy az oktatási rendszeren belül ösztönözzük a toleranciát, különösen a kisebbségek iránt. Mindnyájan jól ismerjük a pakisztáni vallási kisebbségekhez tartozó személyek kiszolgáltatott helyzetét; ez nemcsak a keresztényeket érinti, hanem a hindukat, síitákat, ahmadikat és másokat is. Az Európai Uniónak a közös ügyükért kell kiállnia, nem pedig valamelyik konkrét csoportért vagy vallásért, mivel ez kapóra jönne azoknak, akik tovább akarják mélyíteni a keresztények és a muszlimok közötti megosztottságot.

A továbbiakban is arra fogunk törekedni, hogy teljes mértékben megvédjük a személyek vallásszabadsághoz való jogát, úgy Pakisztánban, mint a világ más részein.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra rövidesen sor kerül.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – Szeretném kifejezni mélységes felháborodásomat amiatt, hogy 2011. január 4-én meggyilkolták a pakisztáni Pandzsáb tartomány kormányzóját, Szalmán Taszírt, amiért szót emelt az istenkáromlásról szóló pakisztáni törvény ellen. A nyugati társadalmak értékrendje szerint a bűncselekmények közül a gyilkosság a legsúlyosabb. Ezért nehéz megérteni, hogy hogyan követhet el valaki gyilkosságot megtorlás gyanánt. A lelkiismeret szabadsága és a vallásszabadság ugyanolyan fontos, mint a véleménynyilvánítási szabadság, ami konfliktusokhoz vezethet e szabadságok között. A véleménynyilvánítási szabadságot azonban elfogadhatatlan mértékben korlátozza, ha a kormány határozza meg, hogy mi tekintendő istenkáromlásnak. Egy modern társadalomnak mindaddig jogszerűnek kell tekintenie minden személyes nézetet, amíg nem sértő módon fejezik ki. Ha pedig Pakisztán a toleráns társadalom kialakítására törekszik, az ilyen, vallási fundamentalizmus által motivált barbár tetteket el kell ítélni. Ez az eset ismét arra emlékeztet bennünket, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a világ némely régióiban még mindig nem valósult meg. Tekintettel az ország történelmére, bátor tett volt Szalmán Taszírtól, hogy felszólalt az istenkáromlásról szóló törvény ellen és a szólásszabadságért. Sajnálatos, hogy ez végül az életébe került.