Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság alelnökének és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozata a jogállamiságról Oroszországban.

Szeretném felkérni Győri asszonyt, hogy tartsa meg felszólalását a Bizottság alelnöke és a főképviselő nevében.

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök úr, Ashton bárónő kérésére ezen a vitán a Tanács magyar elnöksége képviseli a főképviselő asszonyt és a Bizottság alelnökét. Ahogy bizonyára tudják, Ashton bárónő ezen a héten Észak-Afrikába és a Közel-Keletre utazott.

Szeretném megköszönni önöknek, hogy felvetették az oroszországi emberi jogi helyzet és jogállamiság kérdését. Medvegyev elnök tavalyi, igen pozitív jelzései ellenére a tényleges emberi jogi helyzet Oroszországban, és különösen az Észak-Kaukázus térségében továbbra is mélyen aggasztó maradt. Aggodalomra ad okot az aktivisták, jogászok és független újságírók elleni erőszak; az, hogy zaklatják és megfélemlítik őket.

Tűrhetetlenül sok eset támasztja alá ezt az állítást. Oroszországban az újságíróknak, aktivistáknak és emberi jogi jogvédőknek mindennapi munkájuk során a veszélyeztetettség és megfélemlítés légkörében kell élniük; ennek legfrissebb bizonyítékai az Oleg Kasin és Anatolij Adamcsuk újságírók, valamint Konsztantyin Fetyiszov környezetvédelmi aktivista elleni brutális támadások.

A legmagasabb szintű biztosítékok ellenére az elkövetőket ritkán állítják bíróság elé és ítélik el. Az emberi jogi jogvédők elleni erőszakért és megfélemlítésért való felelősségre vonás továbbra is az orosz igazságszolgáltatás függetlenségének és hatékonyságának fontos próbája marad – hadd említsem meg itt Jesztyemirova, Politkovszkaja, illetve Barburova asszony és Markelov úr ügyét. Amíg ezek a bűncselekmények felderítetlenek maradnak, addig továbbra is a büntetlenség lesz a jellemző.

Vannak azonban pozitív változások is. Ide sorolhatjuk Moszkva város képviselőtestületének a békés tüntetések – amelyek a tavalyi évig be voltak tiltva – engedélyezésére vonatkozó döntését, ilyenek például. a 31. cikket támogató tüntetések, illetve a sajtószabadság melletti tüntetések. Ezt a döntést üdvözöljük. Ugyanakkor azonban továbbra is arról kapunk híreket, hogy ezeken az engedélyezett tüntetéseken és országszerte más tüntetéseken is békés tüntetőket, köztük ellenzéki vezetőket tartóztatnak le önkényesen. Ez szerintünk komoly aggodalomra ad okot.

A szólásszabadság, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága a modern társadalom előfeltétele. Az Orosz Föderáció alkotmánya mindezeket a szabadságokat biztosítja. E szabadságok biztosítása részét képezi azoknak a kötelezettségnek is, amelyeket Oroszország az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács tagjaként magára vállalt. Az EU sürgeti Oroszországot, hogy tegyen eleget kötelezettségeinek, és biztosítsa polgárainak ezeket a jogokat.

Medvegyev elnök felkérte elnöki emberi jogi tanácsát a Hodorkovszkij-, Lebegyev- és Magnyickij-ügy kivizsgálására. Ezt a döntést természetesen üdvözöljük. Az EU nem titkolta az ezen ügyek kezelésével kapcsolatos komoly aggályait.

Medvegyev többször is fellépett az Oroszországban uralkodó, ahogy ő nevezi, jogi nihilizmus ellen. Az EU kész segíteni Oroszországnak a helyzet leküzdésében, kezdve az orosz igazságszolgáltatás reformjával. Meggyőződésünk, hogy a valódi modernizációhoz szükség van a jogállamiság tiszteletben tartására, valamint egyenlő és igazságos alkalmazására, ezért a jogállamiságot modernizációs partnerségünk központi elemévé tettük.

Ezen a területen szoros együttműködésben az elnök kabinetjével és az Európa Tanáccsal már konkrét tevékenységek előkészítésére is sor került – ilyen például a büntető és polgári peres eljárásokra vonatkozóan fellebbviteli rendszer létrehozása Oroszországban. Készen állunk ebben a feladatban, valamint a korrupcióval és a hágai egyezményekkel kapcsolatos új projektekben együttműködni Oroszországgal.

Különösen aggasztó az észak-kaukázusi helyzet, ezért itt sürgősen cselekedni kell. Üdvözöljük az új gazdasági és társadalmi fejlesztési stratégiát, valamint Hloponyin miniszterelnök-helyettes úr erőfeszítéseit, de még sokkal többet kell tenni ahhoz, hogy megfelelően választ adjunk a civilek elleni barbár terrorcselekményekre. A Csecsenföldön tevékenykedő biztonsági erők védettsége és büntetlensége fokozza a régió lakosainak sérelmeit és félelmét, nekünk pedig mély aggodalomra ad okot.

Tisztelettel adózunk mindazoknak, akik foglalkozásuk vagy meggyőződésük miatt életüket vesztették vagy erőszak áldozatává váltak, és természetesen azoknak a bátraknak is, akiket még ez a veszélyes helyzet sem riaszt vissza a civil szerepvállalástól.

Összességében ez a jelentés nem túlságosan pozitív. Mutatkoznak azonban pozitív jelek is az oroszországi emberi jogi helyzetben. Ezeket a negatív események gyakran a háttérbe szorítják, és a pozitív jelek összességében eddig nem bizonyultak elégségesnek valódi előrelépés eléréséhez, de ez nem kedvetleníthet el minket.

Egy tekintélyes szerv, az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata fontos ösztönzője lehet az orosz jogrendszer fejlődésének az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Komoly párbeszédet folytatunk Oroszországgal az emberi jogokról. Oroszország elfogadja ezt a helyzetet, de persze fel is használja arra, hogy bírálja mindazt, amit tökéletlennek lát az EU-ban. A párbeszédet tovább folytatjuk. Nincs más alternatíva.

  György Schöpflin, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, akik ismerik Oroszországot, azok tudják, hogy az orosz jogrendszer nem felel meg a jogállamiság alapvető kritériumainak.

Ez hatással van Oroszországnak a világgal és saját polgáraival való kapcsolatára egyaránt. Ebből az következik, hogy az Európai Uniónak Oroszországgal való kapcsolatában figyelembe kell vennie olyan nem jogi tényezőket is, mint a politikai beavatkozást, a korrupciót és esetenként az erőszakot is.

Így Oroszország és a Nyugat viszonya voltaképpen a bizonytalanságra épül, nem beszélve az átláthatóság és az elszámoltathatóság teljes hiányáról. Az Európai Unió egyetemes emberi jogok iránti elkötelezettségével nehezen összeegyeztethető az orosz állampolgárok életét átható önkényesség és erőszak.

Az Oroszország átalakítására tett kísérletek kudarcba fulladtak, így az EU számára nem maradt más lehetőség, minthogy együtt él a saját törvényessége és Oroszország nem létező törvényessége között feszülő visszás kettősséggel.

  Adrian Severin, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az állam és a társadalom tagjai közötti hatalommegosztás meghatározza a politikai döntések tartalmát, a döntéshozatali folyamat előreláthatóságát és a döntések megfelelő végrehajtását pedig a tisztességes, professzionális és független igazságszolgáltatás biztosíthatja.

Az Európai Unió és Oroszország csak akkor tudnak együttműködni, ha hatalom-megosztási modelljeik, döntéshozatali mechanizmusaik és igazságszolgáltatási rendszereik összeegyeztethetőek egymással. Ezt az összeegyeztethetőséget a partnerség, együttműködés, konszenzus, bizalom és együttműködő-képesség szellemében kell kialakítani, nem pedig a másik fél kioktatása, lekezelése és megleckéztetése révén.

Oroszország teljes jogú tagja az Európa Tanácsnak, továbbá aláírója az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Következésképpen az Európa Tanács hatáskörébe tartozik, hogy megvizsgálja a demokrácia és jogállamiság működését Oroszországban. Ezért az Európai Uniónak az Európa Tanácsra kell hagyatkoznia annak érdekében, hogy Oroszországgal közösen létrehozzon egy, a szabadságon, a demokratikus biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térséget.

Mivel az Európai Unió is csatlakozni akar az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, az egyezmény részes feleként betöltendő jövőbeli státuszát fel kellene használnia arra, hogy a demokrácia és jogállamiság terén előmozdítsa a konvergenciát és együttműködő-képességet Oroszországgal.

Évekkel ezelőtt az Európai Parlamentnek nem volt sokkal több hatalma, mint egy harcos nem kormányzati szervezetnek, és egyetlen eszköze a "megnevezés és megbélyegzés" retorikája volt. Most, Lisszabon után, erős politikai intézménnyé váltunk. Ez nagyobb felelősséggel is jár, és azt is jelenti, hogy pragmatikusabbnak és visszafogottabbnak kell lennünk. Nem hagyhatjuk, hogy az érzéseink vezéreljenek. Ugyanakkor nem mutathatunk közönyt értékeink iránt. Nem lehetünk egyszerre ügyészek és bírák. Nem cselekedhetünk puszta feltételezések, szóbeszédek vagy különböző érdekcsoportok véleménye alapján. Az Oroszországgal folytatott párbeszédben a tisztességes és érett megközelítés, a határozottság és nyitottság által megteremtett hitelesség lehet a legjobb fegyverünk most, amikor polgáraink azt várják tőlünk, hogy stratégiai partnerségre lépjünk Oroszországgal, nem pedig a hidegháború újrakezdését.

  Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Oroszország az Európai Unió fontos partnere. Ezért elvárjuk Oroszországtól, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségeinek, és tartsa tiszteletben polgárai alkotmányos jogait.

Tény, hogy Oroszországban mindennapossá vált az emberi jogok, a polgári szabadságjogok és a jogállamiság megsértése. A törvénytelenség és az széles körben elterjedt korrupció következtében csak a tavalyi év folyamán 300 000 polgár vándorolt ki Oroszországból. Ilyen légkörben a külföldi és hazai befektetéseket egyaránt nehéz előre megtervezni.

Az orosz hatóságok magától értetődő természetességgel alkotmányellenes jogrendet alkalmaznak. Ennek egyik legszörnyűbb példája az észak-kaukázusi helyzet. Az orosz alkotmány biztosítja a többpártrendszert, de a valóságban Oroszország egypártrendszerű állammá vált, ahol a parlament marginalizálódott.

Szeretném megkérdezni a Tanács képviselőjétől, hogy milyen büntető intézkedéseket és szankciókat fognak alkalmazni az emberi jogok és a jogállamiság megsértéséért közvetlenül felelős orosz tisztviselők ellen.

Az Európai Uniónak következetesnek kell lennie a harmadik országokkal szembeni politikájában. Az Európai Unió elveszítené a hitelességét, ha bizonyos országok esetében szemet hunynánk súlyos bűncselekmények fölött, míg más országokkal szemben ugyanezekért a bűncselekményekért szankciókat alkalmazunk. Nem folytathatjuk tovább a megszokott kapcsolatokat Oroszországgal, hacsak nem történik konkrét előrelépés. Szembe kell néznünk a valósággal.

  Werner Schulz, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az Orosz Föderáció kiváló alkotmánya ellenére még mindig nem jogállam, mivel hatalmas szakadék tátong az alkotmányos jog és alkotmányos valóság között. Sajnálatos módon nincs független igazságszolgáltatás és szabad sajtó, ezek pedig egy jogállam működésének alapvető követelményei. Egy újságíró szarkasztikus megjegyzése szerint a legjobb orosz bíróság Strasbourgban van. Tény, hogy az Emberi Jogok Bírósága elé terjesztett ügyek kb. egyharmada Oroszországgal kapcsolatos. Az orosz polgárok egyáltalán nem bíznak saját bíróságaikban, mivel azok csak nagyon ritkán szolgáltatnak igazságot. Ez a bizalmatlanság mutatkozik meg abban is, hogy egyre csökken a fellebbezések száma.

Az országot két jogász vezeti, Medvegyev elnök és Putyin miniszterelnök, akik több alkalommal is hangot adtak annak a szándékuknak, hogy küzdeni fognak a jogi nihilizmus ellen. Szavaik azonban jogi cinizmusnak bizonyulnak, hiszen általában éppen ellentétes cselekedetek követik őket. Az orosz bíróságok nem mernek ítéletet hozni anélkül, hogy felsőbb hatóságokkal konzultálnának. A „telefonos igazságszolgáltatás” rendszerében a bírák már nem függetlenek, és jobban aggódnak saját biztonságuk és előmenetelük, mint az igazság miatt. Ezt a Hodorkovszkij-ügy világosan jelzi. Egy igazságszolgáltatásban dolgozó alkalmazott nemrég azt mondta, hogy a Danyilkin bíró által hozott ítéletet felülről diktálták. Hodorovszkij és Lebegyev újbóli elítélése azt mutatja, hogy az orosz jogállamiság ott tart, mint a Gulag idején. Akárcsak a szovjet időkben, a politikai vezetés előre eldöntötte, mi legyen az ítélet.

Az irányított demokrácia kéz a kézben jár az irányított igazságszolgáltatással. Habár az orosz igazságszolgáltatási rendszer mindenekelőtt a büntető államot testesíti meg, teljes mértékben csődöt mond, ha politikailag motivált bűncselekmények felderítéséről, ill. ezek elkövetőinek bíróság elé állításáról és elítéléséről van szó. Az újságírók elleni támadások és az újságírók meggyilkolása a félelem és elnyomás légkörét teremtették meg.

Felháborító az is, hogy milyen viszonyok uralkodnak az orosz börtönökben. Jó példa erre Szergej Magnyickij ügye. Az ügyvéd felderített egy korrupciós ügyet, ezért önkényesen és vádemelés nélkül bebörtönözték. A börtönben az orvosi ellátás hiánya miatt rettenetes halált halt.

Az EU és Oroszország közötti modernizációs megállapodás csak akkor lehet sikeres, ha az orosz vezetés és az orosz lakosság közötti modernizációs megállapodás képezi az alapját. A vezetés és a lakosság közötti megállapodásnak biztosítania kell, hogy a polgárok alkotmány által garantált jogait végre tiszteletben tartsák, valamint hogy Oroszország eleget tegyen azoknak a kötelezettségeinek, amelyeket az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagjaként magára vállalt.

Oroszországnak irányított demokráciából fejlődő demokráciává kell válnia. Ennek alapvető előfeltételei a szabad és igazságos parlamenti választások és elnökválasztás, a politikai pártok bejegyzésének európai normák szerinti egyszerűsítése, valamint olyan igazságos választási kampány lehetővé tétele, amelyben minden jelöltnek azonos esélyei vannak, és azonos mértékben jelenhet meg a médiában.

  Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Oroszország számos területen fontos partnere az EU-nak, de nem hazudhatjuk magunknak azt, hogy Oroszország valódi demokratikus jogállam. Véleményem szerint a jogállamiság hiányát bizonyítják az újságírók és emberi jogi jogvédők ellen elkövetett, megoldatlan gyilkossági ügyek, a politikailag motivált kirakatperek, ahol a bírók ítéletét fentről befolyásolják. Akkor miért tűrik meg Oroszországot az Európa Tanácsban? Ez nagyon jó kérdés.

Kétségtelen, hogy a Kreml féltve őrzi egy olyan kormány nemzetközi legitimitását, amely kormányt a WikiLeaks nemrég kiszivárogtatott információi szerint az USA diplomatái valóságos maffiaszervezetnek tartanak.

Az Európa Tanács hitelét vesztette azzal, hogy újra és újra behódolt az önkényeskedő orosz kormánynak. Csak Oroszországból 27 000 ügy van jelenleg az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, sőt mi több: az Európai Bíróság egy orosz bírója elrendelheti a brit kormánynak, hogy szavazati jogot adjon a brit elítélteknek. Ez is mutatja, mennyire abszurd az, hogy Oroszország az Európa Tanács tagja, ugyanakkor szerintem azt is megmagyarázza, hogy nemzetközi szinten miért hagyják egyre inkább figyelmen kívül az Európa Tanácsot. Ennek következtében sok brit, köztük politikusok is, úgy gondolják, itt az ideje, hogy az Egyesült Királyság átgondolja tagságát az Európa Tanácsban és annak erőszakos bíróságában.

  Bruno Gollnisch (NI). – (FR) Elnök úr, ez a Parlament úgy gondolja, hogy megintheti Oroszországot emberi jogi helyzete miatt. Pedig jobban tenné, ha saját háza táján, az Európai Unió háza táján tenne rendet. Példának okáért Tannock úr említette a másként gondolkodó publicistát, Julian Assange urat, a WikiLeaks oldal létrehozóját, akinek tevékenységét egyébként én nem támogatom. Assange urat egy botrányos és nevetséges svédországi kiadatási kérelem miatt hetekig fogva tartották az Egyesült Királyságban. Könnyű belátni, hogy ez a lépés arra irányult, hogy kiadják az USA-nak.

Assange urat két fiatal hölgy megerőszakolásával is vádolták. Az egyikük azért emelt vádat, mert a kondom kiszakadt a két fél közös akaratából történő közösülés során. A másik azzal vádolta Assange urat, hogy meglepte őt álmában egy korábbi, a két fél közös akaratából történő közösülés után. Kit akarnak becsapni ezek az ifjú hölgyek? Nyilvánvaló, hogy ha nem akarták volna, hogy Assange úr „megerőszakolja” őket, akkor nem másztak volna meztelenül az ágyába! Nem bántalmazták őket, tisztelettel bántak velük. Ez a példa jól mutatja a szélsőséges szabadságnak azt a fokát …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót, de a felszólaló mikrofon nélkül folytatja)

  Elnök. – Tisztelt képviselő úr, vitánk témája Oroszország. A most tárgyalt napirendi pont az oroszországi helyzet. Sajnálom, de nem változtathatjuk meg a témát a vita közepén.

  Ria Oomen-Ruijten (PPE). – (NL) Elnök úr, azért tartjuk ma ezt a vitát, mert maguk az orosz vezetők, különösen Medvegyev elnök, számos alkalommal hangsúlyozták, milyen fontos a jogállamiság Oroszország modernizációja szempontjából.

Ugyanakkor számos, a modernizációt akadályozó dolgot tudunk mondani; ott van például a korrupció, amelynek mértéke a korrupcióra vonatkozó, hatályos, új és jó törvény ellenére jelentések szerint továbbra is növekszik; vagy ott van a Jukosz-ügy; vagy ott van a Szaharov-díjjal kitüntetett ellenzékiek és emberi jogi aktivisták ismételt letartóztatása.

Oroszországban a meghirdetett modernizációt még nem valósították meg. Mivel állítólag együtt akarunk működni Oroszországgal a modernizációs partnerség keretében, és tárgyalni akarunk egy EU-Oroszország megállapodásról, hihetetlennek találom, hogy a modernizációs partnerség terén elért eredményekről szóló jelentésben csupán öt mondatot szenteltek a jogállamiság modernizációjának. Úgy gondolom, hogy a mi részünkről nagyobb szakértelmet kellene rendelkezésre bocsátanunk.

Fel akarok szólítani a jogállamiság előmozdítására, és így is fogunk tenni a Parlament által Oroszországról készítendő jelentésben.

  Knut Fleckenstein (S&D). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, sajnálatosnak tartom, hogy ezt a vitát olyan rövid határidővel tűzték napirendre, hogy a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő asszony nem tud jelen lenni. Az elmúlt hónapokban Ashton bárónő a Tanáccsal együtt a stratégiai partnereinkkel, köztük Oroszországgal való együttműködésünkre vonatkozó belső, uniós koordináció létrehozásán dolgozott. Ashton bárónő összehangolt álláspont kialakítására törekszik, ezért szerintem ésszerű lett volna, ha részt vesz ezen a vitán.

Stratégiai partnereink közül földrajzi értelemben és történelmi tapasztalatok terén is Oroszország van a legközelebb az EU-hoz. Ezért nagy érdeklődéssel követjük az orosz belpolitikai eseményeket. Ezen a ponton szeretném felhívni a figyelmet arra a munkaprogramra, amelyet a modernizációs partnerség koordinátorai Oroszországban és az EU-ban közösen kidolgoztak. Ez a közös modernizációs munkaprogram olyan fontos intézkedéseket tartalmaz, amelyek aktívan fogják előmozdítani az orosz jogállamiság fejlődését. Így tudjuk biztosítani, hogy a partnerség valódi előnyökkel járjon, különösen a polgárok számára. Az orosz elnök Oroszország modernizációjára irányuló kezdeményezése jó alkalom Oroszország nemzetközi partnerei számára a gyümölcsöző együttműködésre. Meg kell ragadnunk ezt az alkalmat.

Ahogy azt már képviselőtársaim is elmondták, ha valóban fenntartható modernizációs folyamatot akarunk, akkor az nem jelenheti pusztán a technológiák modernizálását. A modern orosz gazdaságnak a jogállamiság biztos elvein kell alapulnia. A polgároknak és üzletembereknek csak akkor lesz bátorságuk innovációkat bevezetni és befektetni, ha tudják, hogy jogállamban élnek. Oroszország kinyújtotta felénk a kezét, hát fogjuk meg, és segítsünk az ország modernizációjában.

  Jacek Protasiewicz (PPE). – (PL) Elnök úr, előttem felszólalt képviselőtársaimhoz hasonlóan természetesen én is úgy gondolom, hogy Oroszország az Európai Unió stratégiai partnere geopolitikai, nemzetközi biztonsági és gazdasági téren egyaránt. Nem csoda, hogy nagy érdeklődést mutatunk legfontosabb szomszédunk iránt. Látjuk, hogy Oroszországban nagyon ijesztő trendek vannak kialakulóban. Szeretném felhívni a figyelmet egy nemrég végzett társadalmi kutatás eredményére, amely szerint az orosz polgároknak csupán 3%-a gondolja úgy, hogy bármiféle befolyásuk van az ország politikai életére; 61% véli úgy, hogy nem tudja hatékonyan megvédeni a jogait; 82% pedig úgy gondolja, hogy az állam képviselői nem tartják be az Oroszországban hatályban lévő törvényeket. Ez a szomorú helyzet abban az országban, amelynek fejlődése számunkra oly fontos. Az Európa és Oroszország közötti kapcsolatok azonban semmi esetre sem korlátozódhatnak kizárólag a gazdaságra és a gazdaság modernizációjára. Fontos tényezők az emberi jogok és a jogállamiság is, ezekre Oroszország esetében is oda kell figyelnünk, akárcsak más szomszédaink, például Fehéroroszország esetében.

  Michael Gahler (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, fontosnak tartom, hogy az Oroszországgal való széles körű gazdasági együttműködésünk mellett és a globális kihívásokat is szem előtt tartva, ahogy az már elhangzott, minden Oroszországgal folytatott párbeszédünkben továbbra is napirenden maradjon a jogállamiság kérdése.

Az elmúlt hetekben számos alkalommal megvitattuk a mediterrán régió stabilitásának kérdését is, és definiáltuk, hogy mi nem tartozik a stabilitás koncepciójába: nevezetesen az önkényuralmi rendszerek. Ez Oroszországra nézve azt jelenti, hogy a stabilitás nem alapulhat a bíróságok politikai befolyásolására vagy az újságírók és az emberi jogok mellett kiálló személyek zaklatására. Ezért szerintem ez a téma mindig időszerű.

Remélem, hogy a közeljövőben megvalósuló partnerség során világossá tudjuk tenni Oroszország számára, hogy ha nem jön létre a jogállamiság, az a saját jövőjét veszélyezteti.

ELNÖKÖL: DIANA WALLIS
alelnök

  Tunne Kelam (PPE). – Elnök asszony, egymás után számos független újságírót és polgári jogi aktivistát gyilkoltak meg Oroszországban – például Politkovszkaját, Jesztyemirovát és Magnyickijt -, de a bűncselekmények közül egyet sem derítettek fel, és egyetlen gyilkos sem került bíróság elé. A Kreml is bűnrészesnek tekinthető ezekben a bűncselekményekben, mivel nem hajlandó előmozdítani az igazságszolgáltatást és az átláthatóságot.

Tegnap egy fiatal helyettes bíró, Natalja Vasziljevna felfedte a Hodorovszkij-per körüli hazugságokat, amikor azt nyilatkozta, hogy az ítéletet nem a bírók hozták, hanem fentről diktálták nekik.

A Magnyickij-ügyért és más ügyekért felelős tisztviselőkkel szembeni vízumtilalom bevezetése olyan konkrét intézkedés, amely azt mutatja, hogy az EU komolyan gondolja a jogállamiság és átláthatóság előmozdítását Oroszországban. A tény, hogy az orosz hatóságok milyen ingerülten reagáltak a vízumtilalom ötletére, azt mutatja, hogy az EU valóban hatalmas pozitív potenciállal rendelkezik, amely változásokat tud előidézni.

  Graham Watson (ALDE). – Elnök asszony, sok európai parlamenti képviselő az európai nemzetek nagy családjának tagjaként tekint Oroszországra, és reméltük, hogy a berlini fal leomlása után Oroszország közeledni fog az Európai Unióhoz. Sajnos nem így történt. A jelenlegi orosz vezetés a maga útját járja, és ez aggodalommal tölt el minket, akik szeretnénk, ha az orosz emberek szabad és demokratikus jogállamban élhetnének.

A biztosnak több tapasztalata van Oroszországgal kapcsolatban, mint a többségünknek, és nem kétséges, hogy a jelen helyzettel kapcsolatban is vannak tapasztalatai, de remélem, hogy a Bizottság nyomást fog gyakorolni a főképviselő asszonyra egy új politika elfogadása érdekében, amely azokra az országokra irányulna, amelyeknek a vezetői folytonosan megsértik a számunkra fontos értékeket. Folytassunk velük párbeszédet, és lépjünk velük kereskedelmi kapcsolatba, hiszen ezt kell tennünk. De próbáljuk meg az emberi jogok kérdését is megvitatni velük, mert ezt is meg kell tennünk, és ne hagyjuk, hogy az ország vezetői Európa bankjaiban mossák tisztára a pénzüket, a mi iskoláinkban vagy egyetemeinken tanítassák gyerekeiket, vagy a mi nyaralóhelyeinken nyaraljanak. Ha ezt egyenlőképpen alkalmaznánk a világ minden önkényeskedő vezetőjére, akkor végre elmozdulnánk az erkölcsös külpolitika irányába.

  Heidi Hautala (Verts/ALE). – Elnök asszony, egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik szerint ésszerű intézkedésekre van szükség azon önkényuralmi rezsimek ellen, amelyek megsértik az emberi jogokat.

Szeretném megkérdezni a Tanács és a Bizottság képviselőitől, hogy készen állnak-e intézkedéseket hozni az emberi jogok megsértői ellen a Parlament 2010. december 16-i állásfoglalásának megfelelően, amelyben arra szólítottunk fel, hogy az oroszországi börtönben sajnálatos módon elhunyt Magnyickij úr ügyében érintett 60 hivatalnokra nézve vezessenek be vízumtilalmat, és fagyasszák be pénzeszközeiket.

Lesz majd vajon egy vagy kettő olyan bátor külügyminiszter, akik felvállalják ezt a kezdeményezést? Vagy esetleg Ashton bárónő képviselői felvállalják ezt a kezdeményezést? És ha bebizonyosodik, hogy Viktor Danyilkin bíró a Hodorovszkijra és Lebegyevre vonatkozó ítéletet a moszkvai városi bíróság közvetlen utasítására hozta meg, akkor őt és a hasonló bírókat fel merik-e majd tenni a „feketelistára”?

  Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, Oroszország az Európai Unió egyik legfontosabb és legállandóbb partnere. Oroszországban a demokráciának nincs nagy hagyománya, és mondhatjuk, hogy Oroszország még mindig csak tanulja a demokráciát. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Oroszországnak még mindig a kérlelhetetlen iszlám terrorizmussal kell harcolnia, ezért a biztonsági erők társadalmi pozíciója magasabb, mint máshol. Ebből a nézőpontból kell megítélnünk a demokratikus államok elvi alapú működésének általunk megszokott demokratikus normáitól való gyakori eltéréseket. Jó, ha orosz barátainkkal megfelelően megvitatjuk az orosz hatóságokkal és az ország vezetésével kapcsolatos valamennyi aggályunkat. Ennek a párbeszédnek azonban szakszerűnek kell lennie, a partnerség szellemében kell zajlania, és azt át kell hatnia az orosz demokratikus rendszer előmozdítására irányuló szándéknak, tehát nem szabad a globális demokrácia önjelölt bajnokaként fellépve megleckéztetünk Oroszországot. Tárgyaljuk Oroszországgal úgy, mint egy baráttal, korrekt módon, nyíltan és tisztességesen. Hiszen végül is közös érdekünk Európa békéje, egyensúlya és jóléte.

  Indrek Tarand (Verts/ALE). – Elnök asszony, véleményem szerint a Werner Schulz úr által megfogalmazott, nagyon jó érvekkel alátámasztott állásfoglalás megfelelő következtetéseket tartalmaz. Nem biztos azonban, hogy jól értettem Fleckenstein úr felszólalását. Még ha az eljárási szabályzat nem is teszi ezt lehetővé, mégis szeretnék feltenni neki egy kérdést. Azt javasolta, hogy ne támogassuk ezt az állásfoglalást, vagy éppen az ellenkezőjét, azaz azt, hogy a szocialisták teljes mértékben támogatják az állásfoglalás azonnali elfogadását?

  Knut Fleckenstein (S&D). – Elnök asszony, elnézést, nem figyeltem.

(A felszólaló beleegyezik, hogy az eljárási szabályzat 149. cikke (8) bekezdésének megfelelően kék kártyás kérdést intézzenek hozzá.)

  Indrek Tarand (Verts/ALE). – Elnök asszony, nem értettem világosan, hogy Fleckenstein úr azt javasolta-e, hogy támogassuk a Werner Schulz és mások által kidolgozott állásfoglalást, vagy éppen arra szólított fel minket, hogy ne fogadjuk el az állásfoglalást ezen az ülésen.

  Knut Fleckenstein (S&D). – Elnök asszony, igen, az állásfoglalás mellett fogok szavazni.

  Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök asszony, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőnek a vita során felvetett fontos kérdésekért.

Nagyon is osztom a sokuk által megfogalmazott aggodalmakat. Meggyőződésem, hogy az Európai Unió egésze továbbra is minden szinten meg fogja osztani ezeket az aggodalmakat orosz partnerével. Nem szabad megijednünk attól, hogy egyenesen beszéljünk valós és konkrét kérdésekről. Ha stratégiai partnerként akarunk cselekedni – és meggyőződésem, hogy Oroszország stratégiai partnere vagyunk -, akkor a nehéz kérdések kezelésére is készen kell állnunk.

A vita során két dolog is nagy örömmel töltött el. Az egyik az, hogy senki nem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy Oroszország az Európai Unió fontos stratégiai partnere. A másik pedig az, hogy az ülésteremben teljes volt az egyetértés azzal kapcsolatban is, hogy Oroszországban még nem fejeződött be a demokrácia és a jogállam kialakulásának folyamata, és hogy a demokrácia működésével kapcsolatban még sok a probléma.

Valamennyi felvetett kérdést el fogok juttatni a főképviselő asszonyhoz, hogy aztán a rendelkezésünkre álló eszközökkel reagálhassunk rájuk. Meggyőződésem, hogy az orosz kormányzat február 24-i brüsszeli látogatása jó alkalom lesz számunkra aggodalmaink ismételt felvetésére.

Oroszország folyamatosan szerepel a Külügyek Tanácsának napirendjén. Talán tudják, hogy tavaly óta az Európai Tanács egy külön ülést szentel a stratégiai partnerekkel kapcsolatos kérdéseknek. Erre első alkalommal nemrég, 2010 szeptemberében került sor, és úgy gondolom, hogy Van Rompuy úr is fog ilyen ülést tartani ez év folyamán.

Most pedig szeretnék válaszolni a képviselők által feltett néhány konkrét kérdésre. Először is, ami Hautala asszonynak az emberi jogokra vonatkozó kérdését illeti, kijelenthetem, hogy a főképviselő asszony nagyon komolyan veszi a Parlament 2010. decemberi állásfoglalását. Szergej Magnyickij és Vera Trifonova előzetes fogva tartása során bekövetkezett halálának körülményeit megfelelően ki kell vizsgálni, és ennek a Külkapcsolatok Tanácsa természetesen kiemelt figyelmet fog szentelni. Továbbra is minden szinten hangot fogunk adni ezeknek az aggodalmainknak és egyéb aggályainknak is, nemcsak az évi két emberi jogi konzultáció alkalmával, hanem minden szinten, a csúcstalálkozókon is – ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy Oroszország eleget tegyen nemzetközi kötelezettségeinek. A korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban bármiféle döntést a Tanácsnak kell meghoznia. Ilyen eszközökhöz csak megfontolt módon, egyértelmű bizonyítékok birtokában lehet nyúlni. Mindenekelőtt továbbra is felszólítjuk Oroszországot a megfelelő vizsgálatok lefolytatására.

Oomen-Ruijten asszonynak szeretném elmondani, hogy az új megállapodásról folyatott tárgyalások középpontjában az emberi jogok állnak, és az emberi jogok kérdésével számos fronton foglalkozni fogunk. Biztosíthatjuk önöket, hogy az EU-nak és Oroszországnak az emberi jogok, köztük a kisebbségek jogainak előmozdítása iránti elkötelezettsége nagyon jelentős szerepet fog kapni ebben a megállapodásban, és valóban alapvető eleme lesz a jövőbeli megállapodásnak.

Végezetül szeretnék néhány korábban elmondott fontos dolgot röviden még egyszer összefoglalni. A jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlensége továbbra is integráns része kell, hogy maradjon az Orosz Föderációban jelenleg zajló modernizációs folyamatnak. Az Európai Uniónak készen kell állnia arra, hogy Oroszországot támogassa erre irányuló erőfeszítéseiben. Minden nyugati demokrácia alapja a szólásszabadság, a gyülekezés és egyesülés szabadsága. Oroszországnak teljesítenie kell azokat a jogi kötelezettségeit, amelyeket az Európa Tanács, az ENSZ és az EBESZ tagjaként magára vállalt.

Az Észak-Kaukázus térségének helyzete továbbra is mély aggodalommal tölt el minket. Arra kell ösztönöznünk Oroszországot, hogy találjon fenntartható megoldást a régió problémáira. Nem szabad elfelejtenünk, hogy számos aggodalmunk és az Oroszországra váró sok kihívás ellenére több pozitív fejlemény is van. Szaván kell fognunk Medvegyev elnököt, és továbbra is komoly párbeszédet kell folytatnunk Oroszországgal az emberi jogokról. Ébernek kell lennünk, és nagy figyelemmel kell követnünk az oroszországi eseményeket.

Nagyon köszönöm értékes észrevételeiket. Megfelelő módon tájékoztatni fogom a főképviselő asszonyt az önök véleményéről.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. február 17-én, csütörtökön, délben kerül sor.

(Az ülést 11:45-kor felfüggesztik, majd 12:00-kor folytatják)

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

  Cristian Dan Preda (PPE), írásban. – (RO) A nemzetközi sajtó részletesen tárgyalta Mihail Hodorkovszkij ügyét, és valóban minden arra utal, hogy ezt az ügyet politikai célokra használták fel. Danyilkin bíró sajtóreferensének legfrissebb nyilatkozatai világosan mutatják, hogy az orosz igazságszolgáltatási rendszer nem független. Ezenkívül fontos azt is hangsúlyozni, hogy nem egy elszigetelt esetről van szó. Éppen ellenkezőleg, hiszen az Oroszországban tevékenykedő nem kormányzati szervezetek rendszeresen arról tesznek jelentést, hogy Oroszországban nem tartják be a tisztességes eljárásra vonatkozó normákat. Ezenkívül az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2010 szeptemberében felszólította a moszkvai kormányt, hogy vezessen be olyan reformokat, amelyek garantálják az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét, és véget vetnek jogászok zaklatásának. Végezetül pedig hangsúlyoznunk kell az észak-kaukázusi kritikus helyzetet. Ebben a régióban a büntetlenség légköre az uralkodó, és ami még rosszabb, az áldozatok nem merik megvédeni magukat, hogy ne kerüljenek még nagyobb bajba. Az orosz hatóságoknak az eddiginél mindenképpen nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, ha hitelesek akarnak maradni, és hangot akarnak adni annak, hogy támogatják a jogállamiságot.

  Traian Ungureanu (PPE), írásban. – Medvegyev elnök és Putyin miniszerelnök rendszere nem egyeztethető össze a jogállamisággal. Putyin és Medvegyev több mint 10 éve tűri, vagy talán támogatja is a felháborító visszaéléseket és bűncselekményeket, köztük az állam által rendezett pereket, a sajtó ellenőrzését és a politikai gyilkosságokat.

Oroszországban nem bizonyos személyek bűnei miatt uralkodik ez a szörnyű törvénytelenség. A valódi problémát az jelenti, hogy a törvénytelenséget az állam is támogatja. Az orosz igazságszolgáltatási rendszer és az orosz állam nem foglalkozik az újságírók és emberi jogi aktivisták elleni bűncselekményekkel, ahogy a katonasági és bírósági „besúgók” ellen elkövetett bűncselekményekkel sem. Oroszországban a törvénytelenséget túl sokáig tartották véletlennek vagy olyan problémának, amely nem tartozik állami ellenőrzés alá.

Az uniós politikának felelősségre kell vonnia az orosz hatóságokat a bűnöző elemekkel való összejátszásért. A legújabb események azt látszanak igazolni, hogy a második Hodorovszkij-pert magas rangú politikai személyek parancsára folytatták le. Oroszországban hagyománya van annak, hogy az állam már a tárgyalás megkezdése előtt meghozza a döntést. Az uniós politikának feladata, hogy megvizsgálja ezt az elfogadhatatlan gyakorlatot.

A szokásos uniós „puha retorika” nem elegendő. Helyette határozott politikára van szükség, amely hitelt érdemlő figyelmeztetéseket tartalmaz arra nézve, hogy az Oroszországgal való jövőbeli együttműködés előfeltétele az, hogy Oroszországban haladéktalanul előrelépések történjenek a törvények betartatása terén.

  Krzysztof Lisek (PPE), írásban. – (PL) Medvegyev elnök hivatalba lépésekor a „törvényesség diktatúráját” és teljes demokráciát ígért az oroszoknak. Szerintem az orosz elnök tisztában van azzal a ténnyel, hogy országa erőfeszítéseket tesz a demokrácia, jogállamiság és a globális kihívásoknak eleget tevő modern gazdaság megteremtésére. A legújabb oroszországi események – az újságírók és a nem kormányzati szervezetek képviselői ellen irányuló számtalan támadás és a Hodorovszkij-ügyben hozott ítélet – elgondolkodtatnak arról, hogy miközben nemes törekvéseket hangoztatnak, értik-e egyáltalán, mint jelentenek az emberi jogok és alapvető szabadságok. Számos szempontból vitatható az is, hogy Oroszország betartja-e nemzetközi kötelezettségeit. Az olyan régiók, mint Hegyi-Karabah, a Dnyeszteren túli régió, Abházia és Dél-Oszétia megoldatlan konfliktusait a nemzetközi joggal és az Oroszország által vállalt kötelezettségekkel összhangban mihamarabb meg kell oldani. Oroszországnak feltétel nélkül végre kell hajtania az Oroszország, az EU és Grúzia közötti 2008-as megállapodás valamennyi rendelkezését. Különösen fontos, hogy az EU grúziai megfigyelő missziójának (EUMM) korlátozások nélkül el kell tudnia jutni Abháziába és Dél-Oszétiába e régiók békéjének és stabilitásának biztosítása érdekében.

  Indrek Tarand (Verts/ALE), írásban. – Úgy tűnik, hogy a Parlament megértette a független bíróságokkal, a demokráciával, szólásszabadsággal és jogállamisággal kapcsolatos problémákat. Az EU-nak végül is tudnia kell felismerni ezeket a problémákat. Elég furcsa azonban, hogy ugyanakkor bizonyos tagállamok semmibe akarnak venni bizonyos közös megállapodásokat és megegyezéseket, például a 2008/944/KKBP uniós közös álláspontot. Ceterum censeo – Franciaország úgy döntött, hogy elad egy Mistral-osztályú hadihajót Oroszországnak; véleményünk szerint Franciaország ezt még nagyon meg fogja bánni.

ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI
alelnök