Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/0007(CNS)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

A7-0040/2011

Viták :

PV 16/02/2011 - 5
CRE 16/02/2011 - 5

Szavazatok :

PV 17/02/2011 - 6.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0070

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2011. február 16., Szerda - Strasbourg HL kiadás

5. A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások - Európa 2020 - A tagállamok foglalkoztatási politikáival kapcsolatos iránymutatások végrehajtása (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont közös vita a következőkről:

– a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai az Európa 2020 programról;

– a Pervenche Berès által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében kidolgozott, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló jelentés [COM(2011)0006 – C7–0033/2011 – 2011/0007(CNS)];

– a Bizottság nyilatkozata a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások végrehajtásáról.

 
  
MPphoto
 

  János Martonyi, a Tanács soros elnöke. – Tisztelt elnök asszony! Nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetek és egy, a magyar elnökség számára oly fontos témáról beszélhetek: az Európa 2020 stratégiáról, amely valójában mindannyiunk számára rendkívüli jelentőségű.

Európának egyértelműen megoldást kell találnia több komoly kihívásra, ha tartania akarja a versenyt a világ többi részével. E kihívások egy részét a gazdasági és pénzügyi válság teremtette, de vannak olyan problémák, amelyek korlátozott képességeinkből és azon elhatározásunkból fakadnak, hogy teljesítsük a 2010-es lisszaboni stratégia célkitűzéseit.

Mint ahogyan azt sokszor mondják, a válság egyben lehetőség is – az ókori görögök és a kínaiak szerint is. Lehetőség az áttörésre, a megoldásra és az előrelépésre. Ezért hisszük azt, hogy a válság jelenleg kulcsfontosságú tényező a tagállamok arra való ösztönzésében, hogy gyorsan új európai stratégiát fogadjanak el a munkahelyekre és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozóan. Ez az Európa 2020 stratégia.

Meggyőződésem, hogy ez a stratégia nagyban fogja segíteni Európát a válságból való kilábalásban, és abban, hogy a válságból erősebben kerüljön ki saját magához és a nemzetközi kontextushoz mérten egyaránt, a termelékenység, a növekedési potenciál és a társadalmi kohézió megerősítésével, valamint és a gazdasági kormányzás javításával.

Mindez alapvető fontosságú, ha világszinten meg akarjuk tartani versenyképességünket, elsősorban a gyorsan fejlődő ázsiai piacokkal szemben. Emellett fontos, ha fenn akarjuk tartani a szociális modellt, életmódunkat – európai létünket –, ami oly becses számunkra, és amit meg kell őriznünk.

A 2020-as stratégia öt fő uniós célt határozott meg, amelyek közös célkitűzéseket foglalnak magukban, irányt mutatva a tagállamok és az Unió intézkedéseinek olyan területeken, mint a foglalkoztatás előmozdítása, az innováció, a kutatás és a fejlesztés feltételeinek javítása, az éghajlatváltozással kapcsolatos és energetikai céljaink teljesítése, az oktatás színvonalának növelése, valamint a társadalmi befogadás elősegítése, különösen a szegénység csökkentése révén.

E célok megvalósításának részeként a Bizottság hét kiemelt kezdeményezést dolgozott ki és terjesztett elő, amelyek tartalmazzák a Bizottság által az egységes piac megerősítése, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés fellendítése érdekében javasolt intézkedéseket. A hét kiemelt kezdeményezés a következő: az európai digitális menetrend, az Innovatív Unió, a Mozgásban az ifjúság, Erőforrás-hatékony Európa, az integrált iparpolitika a globalizáció korában, az új készségek és munkahelyek menetrendje, valamint a szegénység elleni küzdelem európai platformja.

Minden egyes kezdeményezés esetében az uniós és a nemzeti hatóságoknak össze kell hangolniuk az erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a nemzeti és az európai szintű intézkedések kölcsönösen erősítsék egymást.

2010 decemberében, az elnökség által – a Bizottsággal és a soron következő magyar elnökséggel szoros együttműködésben – kidolgozott első végrehajtási jelentés áttekintette a stratégia júniusi elindulása által elvégzett munkát. A jelentés kiemeli a Tanács által – annak mindenféle felállásában – a hét kiemelt kezdeményezéssel kapcsolatban elvégzett munka legfontosabb részeit. Ezenkívül a jelentés hangsúlyozza az azokon a szakpolitikai területeken elért technológiai haladást, amelyek hangsúlyos szerepet kapnak az új stratégiában – ezek az egységes piac, a kohéziós politika és az agrárpolitika. Emellett felsorolja azokat a tevékenységeket és kezdeményezéseket, amelyekre az elmúlt hat hónapban került sor unió szinten, az öt fő uniós célhoz kapcsolódóan.

Engedjék meg, hogy kiemeljek néhány fontos szempontot a gazdasági kormányzással kapcsolatban. A gazdasági kormányzás reformjának végrehajtása alapvető feltétele a válság leküzdésének és az európai gazdaság fellendítésének. A 2020 stratégia ezért szorosan kapcsolódik az európai szemeszterhez, a makrogazdasági felügyelet új, kulcsfontosságú eszközéhez, amely ezen elnökség ideje alatt kerül először alkalmazásra. Ez az új folyamat 2011 januárjában indult el, a Bizottság éves növekedési jelentésének ismertetésével.

A magyar elnökség külön figyelmet fordít az európai szemeszter problémamentes és sikeres végrehajtásának biztosítására. E célból egy sor vitát szervezünk a vonatkozó tanácsi üléseken a márciusi Európai Tanácsra való felkészülésként.

Az Általános Ügyek Tanácsa azt a feladatot kapta, hogy március 21-i ülésére készítsen összefoglaló jelentést, amelyben meghatározza a különböző ágazati tanácsokban folytatott munkával kapcsolatos legfontosabb üzeneteket. Ezt a jelentést márciusban terjesztik az Európai Tanács elé, és ez lesz a megbeszélések alapja, amelyek célja a strukturális reformok és a költségvetési konszolidáció prioritásainak meghatározása.

A márciusi Európai Tanácsot követően a tagállamok véglegesítik nemzeti reformprogramjuk és stabilitási vagy konvergencia-jelentéseik tervezeteit, amelyeket áprilisban nyújtanak be a Bizottsághoz. Az ezután következő munka célja az országspecifikus ajánlások kidolgozása, amelyeket a tagállamok figyelembe fognak venni a 2012-es költségvetésük véglegesítésekor és növekedési stratégiájuk végrehajtásakor. Elismerem, hogy ez igen szoros menetrend, de reméljük, hogy júniusra vagy júliusra sikerül megvalósítanunk.

A 2020-as stratégia kulcsfontosságú az Európai Unió jövőbeni gazdasági sikerének biztosításához. Szorosan összekapcsolódik a gazdaságirányítási reformmal, amely szintén központi szerepet fog játszani. Ha nem tartjuk meg versenyképességünket és nem biztosítunk erőteljes növekedést a jövőben, egyre nehezebben fogjuk tudni fenntartani a szociális biztonság kellően magas szintjét a tagállamokban, és egyre nehezebb lesz Európának elviselni a világban történő eseményeket.

Európa számára ez jelenti az egyik legnagyobb kihívást az elkövetkező években. Meggyőződésem, hogy számíthatunk az Európai Parlament támogatására a végrehajtásban.

 
  
  

ELNÖKÖL: Jerzy BUZEK
elnök

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – Tisztelt soros elnök úr! Köszönöm a bevezető beszédét. Nagyon fontos témáról beszélünk: az Európa 2020 stratégiáról. Válságot élünk át és nagyon magas a munkanélküliség, ami a legnagyobb fenyegetést jelenti polgáraink számára. A foglalkoztatási politika ezért döntő fontosságú, a 2020-as stratégia keretében is. Üdvözlöm körünkben az e területért felelős biztost, Andor Lászlót az Európai Parlamentben.

 
  
MPphoto
 

  László Andor, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! Mint tudjuk, a Bizottság múlt hónapban fogadta el az első éves növekedésről szóló jelentést az Európa 2020 stratégiával kapcsolatban. Az éves növekedési jelentés szakít a múlttal és elindítja a gazdaságpolitikai koordináció első ciklusát az európai szemeszter keretében.

Az európai szemeszter alapjául szolgáló elképzelés nagyon egyszerű: a gazdasági és monetáris unió stabilitását csak úgy tudjuk biztosítani, ha a gazdaságpolitikákat előzetesen összehangoljuk az EU-ban. Az euróövezet egyes országaiban a közelmúltban tapasztalt hitelválság ezt nagyon világosan szemlélteti. Ez a markánsabb és erőpróbát jelentő megközelítés azt mutatja, hogy az Európai Unió felismeri, hogy a tagállami gazdaságok mennyire szorosan összekapcsolódnak egymással és hogy egy adott tagállam szakpolitikai döntései miként befolyásolhatják a többi tagállamot.

Az európai szemeszter lefolytatása valódi teszt lesz az EU számára. A stratégia és a helyi partnerségek iránti politikai felelősségvállalás megerősítése kiemelt cél volt számunkra. A kihívást most annak bizonyítása jelenti, hogy az Unió közösen azonosítani képes a legfontosabb szakpolitikai reformokat, amelyekre sürgős szükség van, és amelyek megfelelő politikai válaszokat nyújtanak.

Az éves növekedési jelentés nagyon világosan meghatározza a legfontosabb prioritásokat. A gazdasági fellendülés érdekében integrált megközelítést határoz meg 10 kiemelt cselekvéssel, amelyeket három fő csoportba sorol. Az első: szigorú költségvetési konszolidáció és a pénzügyi ágazat átszervezése a makrogazdasági stabilitás fokozása érdekében; a második: strukturális reformok a foglalkoztatás növelése érdekében; és végül: a növekedést előmozdító intézkedések.

Alaposan megfontoltuk az Önök által az éves növekedési jelentés legfontosabb üzeneteivel kapcsolatban megfogalmazott aggályokat, miszerint azok eltérnek az integrált iránymutatásoktól. Ezzel kapcsolatban világos leszek: a Bizottság szándékosan döntött úgy, hogy az ez évi növekedési jelentés középpontjába a jelenlegi gazdasági válság legsürgetőbb kihívásait, valamint azon reformok előrehozását állítja, amelyek a gazdasági fellendüléshez és a munkahelyteremtéshez szükségesek. Az éves növekedési jelentés teljes mértékben összhangban van az integrált iránymutatásokkal, és a foglalkoztatási iránymutatásokkal is.

Örömömre szolgál, hogy a Parlament támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a foglalkoztatási iránymutatásokat 2011-ig változatlanul formában tartsák fenn. Létfontosságú biztosítani egy stabil szakpolitikai keretet az Európa 2020 stratégia 2014-es félidős felülvizsgálatáig, hogy a tagállamoknak elég idő álljon rendelkezésükre a szükséges reformok végrehajtására.

A foglalkoztatási iránymutatások emellett a közös foglalkoztatási jelentés tervezetének (ami az éves növekedési jelentés része) alapjául is szolgálnak, amely azonosítja a legsürgetőbb intézkedéseket a foglalkoztatás területén, ideértve a következőket: 1. a foglalkoztatást segítő adózási rendszerek bevezetése, konkrétan az adók leválasztása a munkáról; 2. a munkaerő-piaci tagoltság csökkentése; 3. a munka és a magánélet közötti egyensúlyt akadályozó tényezők megszüntetése; és végül, az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételének növelése.

Ami a legfontosabb, a foglalkoztatási iránymutatások országspecifikus ajánlások kidolgozásakor is felhasználhatók lesznek, amelyeket – a Szerződés 148. cikke alapján – a Tanács intézhet a tagállamokhoz.

Az éves növekedési felmérés lesz a megbeszélések fő témája a márciusban megrendezésre kerülő tavaszi európai tanácsi ülésnek, és a tagállamoknak szóló gazdaságpolitikai iránymutatások alapjául is ez fog szolgálni. A Bizottság elvárja a tagállamoktól, hogy figyelembe vegyék ezt az iránymutatást, amikor kidolgozzák stabilitási vagy konvergencia programjukat, és az Európa 2020 stratégia keretében benyújtott nemzeti reformprogramjukat.

A Bizottság megvizsgálja a nemzeti reformprogramokat, amelyeket április második felében kell benyújtani. E vizsgálat alapján és a Szerződéssel összhangban, országspecifikus szakpolitikai iránymutatásokat javasolunk és ajánlásokat teszünk, amelyeket a tagállamoknak figyelembe kell venniük 2012-es költségvetésük véglegesítésekor. A politikai iránymutatást és ajánlásokat a Tanácsnak még a nyár előtt el kell fogadnia.

Végül hangsúlyozni szeretném, mennyire fontos szerepet játszanak Önök az Európa 2020 stratégia, és különösen a hét kiemelt kezdeményezés sikeres végrehajtásában. A Parlament társjogalkotói szerepe alapvető fontosságú mindezek sikeres végrehajtásához. A megfelelő keretfeltételek meghatározása elengedhetetlen az Európa 2020 céljainak eléréséhez. Az új többéves pénzügyi keretről szóló megbeszélések hamarosan elkezdődnek. A Bizottság júniusban terjeszti elő javaslatait. A Parlament mint költségvetési hatóság szerepe – a Tanáccsal együtt – döntő fontosságú lesz annak biztosításában, hogy az EU költségvetése tükrözze az Európa 2020 stratégia prioritásait. Ahhoz, hogy hitelesek legyünk, gondoskodnunk kell arról, hogy a pénzügyi prioritásaink összhangban legyenek stratégiáinkkal és politikai prioritásainkkal.

Most, a költségvetési megszorítások idején mindennél fontosabb, hogy megmutassuk, hogy az EU hozzáadott értéket nyújt, és hogy minden uniós szinten elköltött euró nagyobb hatást érhet el annál, mintha azt nemzeti szinten költenénk el.

Az Európa 2020 sikerének biztosításához minden szinten politikai felelősségvállalásra van szükség. Csak akkor érhetjük el céljainkat és határozhatjuk meg a jövőbeni növekedés helyes irányát, ha mindenki teszi a dolgát.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès, előadó.(FR) Tisztelt elnök úr, Martonyi úr, biztos úr! A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében el szeretném mondani, mennyire örülök annak, hogy most először eszmecserét folytathatunk az európai szemeszterről, és arról, mekkora fontosságot kell tulajdonítanunk e szemeszter keretében az éves növekedési jelentésnek.

E keretben Ön, biztos úr, és a Bizottság többi tagja elhatározták, hogy megújítják a foglalkoztatási iránymutatásokat, és e Parlamentnek szándékában áll jóváhagyni ezt a döntést. Szeretném felhívni a figyelmét három szempontra.

Az első az éves növekedési jelentéssel kapcsolatos. Döbbenten láttuk, hogy a foglalkoztatással és a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdések a jelek szerint másodlagosak a költségvetés konszolidációjával kapcsolatos célokhoz képest. Amikor Önök ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a munkaerőpiac működéséhez, úgy érezzük, hogy felrúgják a tagállamok polgárai és kormányai közötti társadalmi szerződést. Önök a nyugdíjkorhatár megemelését javasolják, továbbá a munkanélküli ellátásként kifizetett összegek csökkentését, a bérszintek és azok számítási módjainak módosítását, és az üzletek vasárnapi nyitva tartásának engedélyezését.

Véleményünk szerint ez a társadalmi szerződés rendkívül veszélyes megsértését jelenti. Ezenkívül úgy gondoljuk, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a leginkább kiszolgáltatott csoportokra – a fiatalokra, a nőkre, az idősekre vagy a fogyatékkal élőkre. Továbbá nagyon veszélyesnek tartjuk, hogy a költségvetési konszolidációt tartják ezen éves növekedési jelentés legfőbb céljának.

A másik dolog, amely aggodalommal tölt el bennünket, az a tény, hogy – amint Ön is említette – Önök nemzeti reformprogramokat fognak kidolgozni az éves növekedési jelentés alapján. De a fontos kérdésekről itt fog döntés születni! Hogyan fogják az ezekről a kérdésekről folytatott parlamenti vitát jó célokra felhasználni, most, amikor az iránymutatásokat megújítják? Hogyan képzeli el a demokratikus vitát erről a kérdésről? Hogyan fog megfelelni a 148. cikknek, amely a foglalkoztatási politikákat koordinálja, és a 12. cikknek, amely a gazdaságpolitikák koordinálásáról szól?

Meglehetősen zavaros a helyzet ma itt, az Európai Parlament számára, tekintve, hogy egy időben vitatjuk meg az Európa 2020 stratégiát, Van Rompuy elnök úr munkacsoportjait, a gazdasági kormányzásról szóló csomagot, amelybe ez a Parlament oly sok energiát fektet, valamint a Szerződés felülvizsgálatát az európai pénzügyi stabilitási mechanizmus fenntartása érdekében. Ezenkívül, mindezek mellett e mechanizmus lehetséges módosításáról is vitázunk. Önök azzal egy időben indítják útjára az európai szemesztert, hogy Merkel kancellár és Sarkozy elnök elindítják a versenyképességi paktumot. És mindezekkel párhuzamosan Önök megújítják a foglalkoztatási iránymutatásokat, ami minden valószínűség szerint nem lesz több, mint homályos folt, amely meghatározásra vár ezekben a nemzeti programokban.

Ezért, biztos úr, szeretném felhívni a figyelmét egy harmadik dologra, amivel kapcsolatban aggályaink vannak. Amikor múlt évben – a belga elnökség támogatásával – sikerült megváltoztatnunk a foglalkoztatási iránymutatások irányát, volt egy dolog, amire nagy hangsúlyt helyeztünk: a kormányzás kérdésére. Mit értünk e kormányzás alatt? Azt, hogy a gazdasági és szociális politikákat nem lehet sikeresen végrehajtani, ha azokhoz nem társul valódi demokratikus vita. A demokratikus vita pedig azt jelenti, hogy hatalmat adunk az Európai Parlamentnek, a nemzeti parlamenteknek, továbbá őszintén tiszteletben tartjuk és a vitába bevonjuk a szociális partnereket. Sokszor az a benyomásunk, hogy az Önök javaslatai figyelmen kívül hagyják ezeket az elemeket, amelyek nélkülözhetetlen részei országaink demokratikus életének.

Úgy hiszem, hogy ha nem oldjuk meg ezt a kérdést, fennáll annak a veszélye, hogy következetlenek leszünk, hogy elfordulnak polgáraink attól, amit együtt próbálunk elérni, és hogy semmibe vesszük azt, ami elengedhetetlen a sikerünkhöz: a közösségi szellemet.

 
  
MPphoto
 

  Sharon Bowles, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, a gazdasági kormányzás új korszakába lépünk. Az európai szemeszter olyan struktúrát kínál, amelybe bele lehet építeni az integrált iránymutatások meglévő eszközeit, a Szerződés 121. és 148. cikkével összhangban, a Parlament erőteljes bevonásával.

Átfogóbban nézve a dolgokat, a szemeszter az, amelynek keretében a Stabilitási és Növekedési Paktum és a makrogazdasági felügyelet nyomon követése összekapcsolódhat az Európa 2020 stratégiával és az integrált iránymutatásokkal. Ez azt jelenti, hogy a szemeszter szilárd keretet adhat az Unióban meglévő különféle gazdasági kormányzási folyamatoknak, úgy, hogy kölcsönösen erősítik egymást. Még átfogóbban vizsgálva a kérdést, a Gazdasági és Monetáris Bizottság hangsúlyozza, hogy a gazdasági kormányzásnak a közösségi módszeren kell alapulnia. Az eljárásoknak átláthatónak és elszámoltathatónak kell lenniük, ha kapcsolatot akarnak teremteni a polgárokkal, és ha ki akarják vívni a polgárok támogatását. Ez szükségszerűvé teszi a Parlament bevonását.

Ha a Parlament már szerepet kapott, biztosítani kell számára az ahhoz szükséges időt, hogy élhessen demokratikus felhatalmazásával. A Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság egyaránt kiáll e követelés mellett.

 
  
MPphoto
 

  Corien Wortmann-Kool, a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a pénzügyi és gazdasági válság sajnos nagyon világossá tette, hogy veszélyben van a versenyképességünk, és ebből következően szociális piacgazdaságunk fenntarthatósága. Ezért kell most tanulságokat levonnunk a válságból, hogy jobban ki tudjuk használni a belső piacot, hogy megszilárdítsuk nyugdíjaink fenntarthatóságát és lehetővé tegyük a munkaerőpiac számára, hogy hatékonyabban működhessen.

Képviselőcsoportunk ezért üdvözli az éves növekedési jelentést és az Ecofin Tanács 2011. január 15-i következtetéseit, amelyek az európai szemeszter kapcsán nagy várakozásokra bátorítanak.

Mi mindannyian, itt, a Parlamentben olyan Európát akarunk, amely fenntartható gazdasági növekedéssel, életerős vállalkozásokkal és a polgárai számára elegendő munkahellyel rendelkezik. Ezt csak stabil valutával és stabil gazdasággal érhetjük el. E két cél megvalósításához a tagállamoknak rendben kell tartaniuk saját pénzügyeiket, mert az nem csak az olyan problémák megakadályozásában segít, amelyeket jelenleg tapasztalhatunk a tagállamokban, amelyek óriási hiánnyal és adósággal küzdenek, de megteremti az alapokat a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez polgáraink számára, valamint gyermekeink és a jövő nemzedékei számára is.

Elnök úr! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportja tovább fog dolgozni egy erős európai gazdasági kormányzásról szóló csomagon, amely három pilléren nyugszik: a szilárd Stabilitási és Növekedési Paktumon, az ambiciózus makrogazdasági felügyeleten és a nagyra törő Európa 2020 stratégián. Ehhez azonban az szükséges, hogy alkalmazzuk a közösségi módszert és bevonjuk az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. Ha ezt megtesszük, nem lesz szükségünk új versenyképességi paktumra, mert addigra már teljesítjük azt a célt.

 
  
MPphoto
 

  Udo Bullmann, az S&D képviselőcsoport nevében.(DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim, biztos úr, Martonyi úr! Nagy figyelemmel követtem a felszólásokat, olvastam az éves növekedési jelentést, olvastam az Ecofin következtetéseit, és egy dolog teljesen világossá vált számomra: az Európai Unió nem csak gazdasági válsággal küzd, hanem politikai válsággal is. Önök semmi újat nem javasolnak számunkra. Kérjék meg beosztottjaikat, hogy mutassák meg Önöknek az elmúlt tíz év dokumentumait. Ugyanaz olvasható mindegyikben, azaz hogy a közkiadások túlságosan magasak, és az egyetlen mechanizmus, amellyel e kiadások az új időkhöz igazíthatók, a bérekhez kapcsolódik, amelyek szintén mindig túlságosan magasak. Én semmilyen más ajánlást nem láttam. Ha esik, ha fúj, ha válságban vagyunk, ha fellendülésben – mindig változatlan gondolkodásmód, de annak egyáltalán semmi köze a gazdasági realitáshoz.

Engedjék meg, hogy javasoljak valamit Önöknek: azokat az embereket, akik ezeket írják Önöknek, akik a gazdasági elemzéseket végzik a Tanácsban és a Bizottságban, küldjék el valamikor a Gazdasági és Monetáris Bizottsághoz. Meg akarjuk ismeri az Önök gazdasági modelljeit. Meg akarjuk vitatni velük, hogy ők vajon látják-e, hogy Európa a recesszió szélén áll. Vegyük el például a német export és növekedési rátákat, és akkor majd meglátják, hogy miről is beszélek. És akkor azt kérdezem majd Önöktől, miért nem esik egyetlen szó sem a beruházásokról – amikor a beruházások az eddigi legalacsonyabb szinten vannak, amit mi magunk sem engedhetünk meg tovább magunknak –, miért nem esik egyetlen szó sem a bevételek növeléséről, vagy a ciklusok követéséről, vagy arról, hogy végre meg kell tanulnunk közel kerülni egymáshoz vagy arról, hogyan fogunk kilábalni a válságból. Ezek egyikéről sincs szó az Önök dokumentumaiban.

Önök lemaradtak az év kezdetéről, és óriási erőfeszítést kell tenniük azért, hogy megfeleljenek az európai polgárok elvárásainak. De hadd mondjak el Önöknek valamit: ha ilyen szellemben szándékoznak döntést hozni márciusban a gazdasági kormányzásról szóló csomagról és a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjáról, a képviselőcsoportom abban nem fog tudni részt venni.

 
  
MPphoto
 

  Lena Ek, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, egy évvel ezelőtt itt, ebben az ülésteremben vitáztunk arról, milyen intézkedésekre van szükség a pénzügyi világválság megoldásához. Akkor a képviselőcsoportom által a gazdasági kormányzásról előterjesztett javaslatokat túlságosan ambiciózusnak és elrugaszkodottnak ítélték és ezért elutasították, de ma boldogan jelenthetem, hogy több javaslatunk is valósággá vált!

Ma azonban szakadék tátong az Európa 2020 stratégiában kinyilvánított célok és az azok megvalósításához szükséges pénzügyi források között. A 2012. évi költségvetési tervezetben a Bizottságnak világosan és egyértelműen meg kell határoznia és láthatóvá kell tennie a stratégiához kapcsolódó kiadásokat. Ez a többéves pénzügyi keret közelgő felülvizsgálatára is vonatkozik.

Közvetlenül a tagállamokhoz is szólni szeretnék. A Tanácsban, a pénzügyminiszterek körében – hazám pénzügyminiszterét, a svéd Anders Borg urat is ideértve – kétségkívül nincs meg a hajlandóság a jövőbe való befektetésre. A nemzeti költségvetéseknek tükrözniük kell a Tanács kinyilvánított céljait, és az uniós projekteknek költségvetésekre van szükségük ahhoz, hogy megvalósulhassanak. Jegyezzék meg a szavaimat: ha nincs pénz a szükséges helyeken, nem lesz növekedési és munkahely-teremtési stratégia, és a kudarcot kockáztatjuk.

Ezért nyomatékosan kérem a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrétabb jogalkotási javaslatokat, a tagállamok pedig tanúsítsanak nagyobb elkötelezettséget. Kötelező erejű kötelezettségvállalásokra van szükség a fő célkitűzések megvalósításához és jogszabályokra a legfontosabb munkahelyteremtő területeken, például az energiahatékonysági célok tekintetében a közös, európai szinten. A már meglévő kezdeményezéseket – például a stratégiai energiatechnológiai tervet, az élethosszig tartó tanulás programot és az energiahatékonysági cselekvési tervet – már elfogadtuk, de Önök, a Tanácsban nem tették le a pénzt az asztalra. Szükségünk van e projektek finanszírozására, mivel ezek mindegyike képes munkahelyeket és növekedést teremteni.

A 2020-as állásfoglalásunkkal az ALDE képviselőcsoport azt az erőteljes üzenetet küldi a Tanácsnak, hogy a jelenlegi kormányzati struktúra túlságosan gyenge, a nyílt koordinációs módszer megbukott és a közösségi módszert kell visszaállítani. Üdvözlöm, hogy ilyen nagy többség állt a közös állásfoglalás mellé. Ez határozott üzenet a Parlament részéről arra vonatkozóan, hogy cselekvésre van szükség.

 
  
MPphoto
 

  Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Ön tudja, hogy a Zöldek az integráltabb Európa erőteljes támogatói, amely fenntartható fejlődést biztosíthat polgáraink számára, és biztosíthatja annak a lehetőségét, hogy Európa a 21. században is jelentsen valamit ezen a bolygón.

(FR) A bizalmunk ma súlyosan megrendült az Önök egyik lépése, nevezetesen az éves növekedési jelentés miatt, mivel abban Önök felfedtek egy olyan ideológiai elhajlást, amelynek semmi köze nincs az alapul szolgáló kérdés részleteihez, hanem ideológiai döntésekkel kapcsolatos.

Pontosan mi is az Önök ajánlása? A közkiadások csökkentése! A kiadások csökkentésével nem lehet stabil költségvetést elérni. Bevételekről nem esik szó. További cél a rugalmasság növelése és (ahogyan Önök érvelni fognak) a munkaerőpiacok reformja – más szóval a rugalmas biztonság megteremtése, biztonság nélkül. Önök azt fogják mondani, hogy ezeket az intézkedéseket meg kell tennünk a gazdasági fellendülés érdekében.

De ez még nem minden! A pénzügyi ágazatra is vonatkoznak intézkedések. Beszéljünk ezekről, mert ezek jó példái a kettős mércének. Mit tudnak mondani a fizetésekre és a közkiadásokra vonatkozó intézkedésekről? Gyorsan és határozottan lépnünk kell. De amikor a pénzügyi ágazatról van szó, Önök azt mondják, hogy meg kell vizsgálniuk a dolgokat, felmérni a hatást, és – mindenekelőtt – átmeneti időszakokra van szükség.

A gazdasági kormányzás és a költségvetési konszolidáció esetében Önök gyorsan meghatározták: 2011. január 1. és 2012. január 1. között kell történnie. Ami a bankokat illeti, a határidő 2019. január 1., mintha nem lenne szükség tanulmányokra vagy átmeneti időszakra annak érdekében, hogy segítsük a munkaerőpiacokat az alkalmazkodásban vagy hogy szilárd alapokra helyezzük a közkiadásokat.

Meg tudja nekem mondani, hogy mindehhez mi köze van az Európa 2020 stratégiának? Végül is most erről van szó, de Ön nem erről beszél. Az Európa 2020 stratégiát – biztos úr, a Tanács tisztelt tagjai – teljességgel lehetetlenné teszik az Önök által az éves növekedési jelentésben tett ajánlások.

Ön átver bennünket akkor, amikor úgy tesz, mintha végre lehetne hajtani a szükséges beruházási politikákat a kutatás, az oktatás, a szegénység csökkentése, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a foglalkoztatás terén az Önök által javasolt politikák alkalmazásával. Ez hazugság, és véleményem szerint ez a vita pusztán komédia!

 
  
MPphoto
 

  Malcolm Harbour, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a képviselőcsoportom aláírta és támogatni fogja ezt az állásfoglalást. Nem azt mondom, hogy minden pontjával egyetértünk, de támogatjuk a benne foglalt alapvető üzenetet. Ezt a Bizottság és a Tanács előtt is világossá akarom tenni, és felolvasom a megállapodásunk után született szalagcímet: „Bátor egységes piaci és kisvállalkozói intézkedés a munkahelyteremtés érdekében”.

Most pedig, honnan lesznek új munkahelyek? Magánberuházásokon alapuló vállalkozásokból és újonnan létrehozott vállalkozásokból. Már tudjuk, hogy a kisvállalkozások az elmúlt évtizedben eddig is a munkahelyteremtés fő motorja voltak. A Bizottságnak és a Tanácsnak azt üzenem, hogy a 27 tagállam mindegyikének mostantól nagyon komolyan kell venniük a munkahelyteremtést az egységes piac szintjén. Mindannyian hiszünk az egységes piacban, és a tagállamok óriási összegeket és hatalmas mennyiségű erőforrást fektettek be a szolgáltatási piac megnyitásába, de említették ezt a vállalkozásainak? Népszerűsítették az egységes piacot? Ösztönözték a vállalkozást? Bátorították az online kereskedelmet?

Miért nem látnak neki ezeknek a gyakorlati feladatoknak, hogy felszabadítsák a bennünk lévő erőt, és mindazon egyéb projekteknek, amelyeket képviselőtársaim már említettek? Legjobb, ha már holnap nekifognak a munkának, vagy inkább már ma, ahelyett, hogy más, hosszú távú projektekről beszélnek. Lássanak munkához!

 
  
MPphoto
 

  Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök úr! Harms asszony tegnap mondott valami fontosat. Odakinn már szinte senki sem tudja azt, hogy kik, milyen stratégiára, milyen stabilitási mechanizmusra, milyen paktumra tesznek javaslatot, egészítenek ki, léptetnek hatályba vagy módosítanak, és hogy milyen rendeletek értelmében teszik ezt. Az egyetlen egyértelmű dolog az, hogy az Európa 2020 stratégia eddig nem szolgált megoldással azokra a problémákra, amelyekkel az emberek a válság idején szembesültek. Ellenkezőleg: továbbra is azokat a nem szerencsés uniós politikákat követi, amelyek részben a válság kirobbanásáért felelősek. Továbbra is a Stabilitási és Növekedési Paktumra épít. Ezt pedig most még inkább meg akarják szigorítani és erősíteni, hatékonyabb korlátozó intézkedések alkalmazásával.

A gyakorlatban ez megszorító intézkedéseket jelent a polgárok kárára. A munkával töltött évek meghosszabbítását jelenti, más szóval a nyugdíjak megnyirbálását. Legyen szó a bérek és a fizetések indexálásának eltörléséről vagy a szociális partnerekkel folytatott tárgyalások alapjának korlátozásáráról vagy a munkaidőre vonatkozó szabályok rugalmasabbá tételéről – ez mind a bérek korlátozását és csökkentését jelenti. Emellett a társadalom gazdasági életébe való meghatározó állami beavatkozás csökkentését is jelenti. E tekintetben sokan említik az adósság korlátozását. Számomra teljesen mindegy, hogy gazdasági kormányzásnak, stabilitási és növekedési politikának, versenyképességi paktumnak vagy az éves növekedési jelentésen alapuló bizottsági ajánlásnak nevezik-e. Ezt a társadalomellenes politikát sem a képviselőcsoportom, sem én nem tudom támogatni.

Ugyanakkor természetesen számít, ha a parlamenteknek van beleszólásuk ebbe a politikába. A Szerződés módosítási eljárásáról folytatott tegnapi vita után okkal remélhető, hogy e Parlament képviselői egy kérdésben egységes álláspontot vallanak. Nem szabad megengednünk magunknak, hogy visszatérjünk a XIX. századra jellemző titokzatoskodó kormányzati politikához. Ez senki sem akarja. És hasonlóképpen nem engedhetjük meg magunknak azt sem, hogy visszatérjünk a kétsebességes Európához.

 
  
MPphoto
 

  Mario Borghezio, az EFD képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Energia 2020 egy óriási program, de fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy elérhetjük-e a kiszabott határidőre a megújuló energiák részaránya tekintetében meghatározott 20%-os célt, már csak azért is, mert a pénzügyi válság lassítja a beruházásokat.

Egy probléma továbbra is fennáll: a napenergia támogatása. Támogatjuk Kínát, amely mára a napelemek világvezető exportőrévé vált, és Indiát, a szélenergia-termelésben felhasznált eszközök vezető exportőrét. Ezért támogatni kell az Európában tervezett és gyártott napelemekkel kapcsolatos kutatásokat, és elő kell mozdítani a méretgazdaságosságot a fotovoltaikus (napenergiát hasznosító) ágazatban az ilyen eszközöknek – például – az európai nagyvárosokban való széles körű bevezetésével.

Valami nagyon mást kellett volna tenni: egy páneurópai energiavállalatot kellett volna létrehozni az európai közszolgálat védelmezésére, tekintve hogy az elosztó hálózatok és azok infrastruktúrái már most is természetes monopóliumot képeznek, amelynek egyértelműen ugyanazon irányítás alá kellene tartoznia.

Ehelyett, a túláradó gazdasági liberalizmus miatt olyan megoldásokat részesítettek előnyben, amelyek határozottan nem a fogyasztóknak vagy felhasználóknak kedveznek, hanem e nagy monopóliumok részvényeseinek. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gépjárművek szén-dioxid-kibocsátásai 150 éve nem csökkentek. Jogosan kérdezhetjük, hogy nincs-e itt az ideje a vízhajtású motorokkal foglalkozó kutatási projektek leporolásának?

 
  
MPphoto
 

  Philip Claeys (NI).(NL) Elnök úr! Ahhoz, hogy végrehajthassuk az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási fejezetét, rendkívül fontos, hogy kiigazításokat eszközöljünk a tagállamok többségében alkalmazott bevándorlási politika, illetve az uniós bevándorlási politika tekintetében.

Amint azt maga a bizottsági javaslat is kijelenti, a kiemelt célok közé tartozik a munkaerő-piaci részvétel növelése, a strukturális munkanélküliség csökkentése, a szakképzett munkaerő képzése a munkaerő-piaci szükségleteknek való megfelelés érdekében, az élethosszig tartó tanulás stb.

A munkavállalók tömeges behozatala az Európai Unión kívüli országokból egy rövid távú jövőkép része, amely nincs összhangban azokkal a kiemelt célokkal, amelyeket az imént említettem. Az Európai Unióban közel 25 millióan munkanélküliek. Először nekik segítsünk, ahelyett hogy ismét a tömeges bevándorlás eszközéhez folyamodunk.

Az, ha szakképzett munkavállalókat hozunk Európába – vagy nevezhetjük agyelszívásnak is ezt a folyamatot –, még nagyobb problémákat teremt ezeknek az embereknek a származási országában, ami csak tovább növeli a szakképzetlen személyek Európába történő beáramlását. Ez ördögi kör, és be kell látnunk, hogy hosszú távon senki sem húz hasznot ebből a helyzetből.

Itt az ideje, hogy költség-haszon elemzést végezzünk az EU-n kívülről érkező bevándorlással kapcsolatban. Ennek a szempontnak szintén a tagállamok foglalkoztatási politikáira vonatkozó iránymutatások részét kell képeznie.

 
  
MPphoto
 

  Marian-Jean Marinescu (PPE).(RO) Elnök úr! Az Európa 2020 stratégia olyan célokat tartalmaz, amelyek nem valósíthatók meg anélkül, hogy kellő figyelmet fordítanánk olyan területekre, amelyet a stratégia konkrétan nem is említ. Európában dinamikus és versenyképes agrárágazatra van szükség, amely hatékony hozzájárulást nyújthat a fenntartható, intelligens növekedés fellendítésére, amely előmozdítja a befogadást is. A megbízható élelmiszertermelés, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, valamint a területi egyensúly és vidéki területek sokszínűségének fenntartása a hatékony közös agrárpolitika és a termelékeny agrárágazat kulcsfontosságú elemei.

Az iparpolitikának infrastruktúrára van szüksége. Az egységes vasúti térség megvalósítása megkerülhetetlen lépés a vasúti közlekedés deregulációjához vezető úton. Az egységes európai égbolt létrehozása és a SESAR-projekt gyors végrehajtása ugyanolyan fontos. Az egyik legfontosabb tényező a transzeurópai hálózatok fejlesztése – nemcsak a közlekedés, de az energia terén is – az Európa számára hozzáadott értéket nyújtó projektek tekintetében elegendő pénzügyi forrás kijelölésével. A Nabucco-projekt például minden tagállam számára hasznos lesz, mivel megszünteti az Európai Unió egyetlen forrástól való függőségét.

 
  
  

ELNÖKÖL: Rodi KRATSA-TSAGAROPOULOU
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Marita Ulvskog (S&D).(SV) Elnök asszony! Ahhoz, hogy a gazdasági válság után újra talpra állhassunk, nélkülözhetetlen az emberek bizalma. Richard Wilkinson brit kutató, a „The Spirit Level” című könyv szerzője, aki múlt héten ellátogatott Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe, nagyon jól megragadta a lényeget: egyenlőségre van szükségünk és kis különbségekre, hogy olyan társadalmaink legyenek, ahol biztonság és bizalom uralkodik. Ez közvetlenül lefordítva az Európa 2020 stratégiát jelenti.

Először is, ha sikerrel akarunk járni, a folyamatba be kell vonnunk és tiszteletben kell tartanunk az alkalmazottakat és szakszervezeteiket. Jelenleg azonban a válságot a szakszervezetek, az alkalmazottak és a bérek szabad alakítása elleni támadásra használják fel, és arra, hogy megkurtítsák a munkanélküli ellátásokat és a nyugdíjakat. Ezeknek a támadásoknak megálljt kell parancsolni!

Másodszor, nekünk, európai nőknek, természetesen ugyanolyan lehetőségekkel kell rendelkeznünk, mint a férfiaknak. Ez nem mindig nyilvánvaló a Parlament állásfoglalásaiban, de a gyakorlatban nyilvánvalónak kell lennie.

Harmadszor, az erős és modern iparnak és iparpolitikának, valamint az előrelátó beruházásoknak – többek között az infrastruktúra terén – központi szerepet kell kapniuk a jövőnk érdekében folytatott munkánkban. Fokozni kell az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló intelligens, erőforrás-hatékony eljárások és termékek, valamint a zöld energia és a környezetbarát termékek megteremtése érdekében folytatott munkát. Másként hogyan fogjuk megállni a helyünket a versenyben?

Végül, az energiahatékonysági politika számára egyértelmű támogatást kell biztosítani. Tudjuk, hogy azért nem fogjuk teljesíteni a jelenlegi céljainkat, mert azok nem kötelező erejűek. Kötelezően megvalósítandó célokra van szükségünk, mert azok nélkül nem fogjuk tudni megvalósítani a növekedési és versenyképességi céljainkat, amelyek az Európa 2020 stratégia fő elemei. Megdöbbentő a törekvés alacsony szintje és a politikai akarat hiánya, különösen mivel az energiahatékonysági intézkedések az egyik legjobb és legintelligensebb módjai annak, hogyan lehet csökkenteni a költségeket a fogyasztók számára, hogyan lehet erősíteni a vállalatokat és valódi változást elérni.

 
  
MPphoto
 

  Elizabeth Lynne (ALDE). – Elnök asszony! Ha azt akarjuk, hogy az Európa 2020 stratégia sikeres legyen, ahhoz a foglalkoztatási iránymutatások hatékony végrehajtására van szükség, a nemzeti reformprogramok elindítására és arra, hogy ezek megkapják azt a kiemelt figyelmet, amit megérdemelnek.

Gondoskodnunk kell arról, hogy senki se maradjon le. Az idősek és a fogyatékkal élők körében szégyenletesen magas a munkanélküliség. Örülök, hogy mindkét szöveg említést tesz arról, hogy megkülönböztetésellenes jogszabályokat kell alkalmazni a munkahelyeken, hogy az állások mindenki előtt nyitva álljanak.

Fontos, hogy az uniós szinten általunk elfogadott célokat ténylegesen meg tudjuk valósítani. Igen, a tagállamok feladata, hogy konkrét célokat határozzanak meg és hogy teljesítsék azokat, de az Európai Uniónak fontos szerepe van a legjobb gyakorlatok cseréjének javításában. Ezért is örülök annak, hogy a bizottsági állásfoglalás 27. bekezdése ezt teljesen világossá teszi.

Hónapokig folytattunk önvizsgálatot és vitáztunk arról, hogy milyen formát kapjon az Európa 2020 stratégia, de a foglalkoztatási iránymutatások már készen vannak. Most itt az ideje, hogy megvalósítsuk azokat.

 
  
MPphoto
 

  Emilie Turunen (Verts/ALE).(DA) Elnök asszony! Manapság sok szó esik az európai gazdasági felelősségről. A gazdasági felelősséget gyakran a közkiadások csökkentésével azonosítják, és csak nagyon ritka esetben a foglalkoztatási helyzet javulásával. Úgy vélem, fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is a gazdasági felelősség? Mi, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának tagjai nagyon nagy eltérést látunk azon politikák között, amelyeket jelenleg Európában, illetve a tagállamokban folytatnak. Egyrészről ott van az éves növekedési jelentés, és láthatjuk, hogy az európai szemeszter kevesebb munkahelyet és kisebb növekedést eredményez Európában. Másrészről az Európa 2020 stratégiában és a foglalkoztatási iránymutatásokban azt mondjuk, hogy több és jobb munkahelyet akarunk teremteni. Itt valami nem stimmel.

Tény, hogy Európában 23 millióan vannak munka nélkül. A 25 év alatti munkanélküliek száma 5,5 millió. Egyre nő a nélkülöző munkavállalók száma. A számok csak nőnek, és az általunk alkalmazott gazdaságpolitikák nem javítanak a helyzeten. Véleményem szerint csak akkor tudunk új munkahelyeket teremteni Európában, ha valóban végrehajtjuk az Európa 2020 stratégiát és a foglalkoztatási iránymutatásokat a gazdaságpolitikánkban. Ez a gazdasági felelősség kinyilvánítása lenne, de kétlem, hogy ez meg fog történni.

 
  
MPphoto
 

  Nikolaos Salavrakos (EFD).(EL) Elnök asszony! A szegénység, az éghajlatváltozás, alacsony születési ráták, az energiaügy és – ami még fontosabb – a munkanélküliség visszaszorítása jelentik a legnagyobb problémákat, amelyekkel az Európai Unióban ma meg kell küzdenünk. E nehézségek kezelése pénzbe kerül, tehát költségvetési támogatásra van szükség. De sajnálatos módon a finanszírozás mértékét Európa-szerte megnyirbálják. Mit is jelent ez? Azt, hogy veszélyben van az Európa 2020 stratégia, és nehezen fogjuk tudni megvalósítani. De meg kell próbálnunk!

Úgy vélem, különös figyelmet kell fordítanunk a munkanélküliségre, amely tíz éves csúcson van. Azt is gondolom, hogy magas szintű oktatást kell biztosítanunk a fiatalok számára Európában, összhangban a munkaerőpiac igényeivel, továbbá a képzéseket felül kell vizsgálni és a tagállamoknak kötelezettséget kell vállalniuk a korai iskolaelhagyók számának csökkentésére.

A meghirdetett állásokba szakképzett munkaerőt várnak. Felszólítom Európát, hogy haladéktalanul fogadja el a javasolt európai állásfigyelő rendszert, amely magában fog foglalni egy európai készségútlevelet is. A szavak magukban nem elegendők. Cselekedni kell.

 
  
MPphoto
 

  José Manuel García-Margallo y Marfil (PPE). – (ES) Elnök asszony! Ez a téma felvet egy kérdést, csak egyetlen kérdést: európai szinten mit tehetünk azért, hogy munkát adjunk azoknak, akiknek nincsen?

Ahhoz, hogy válaszoljunk erre a kérdésre, tisztázni szeretném az első kérdést, amelyben nincs vita: nem lehet fenntartható növekedés stabil makrogazdaság nélkül. Az itt javasolt gyors megoldások némelyike – különösen azok, amelyek baloldali képviselőktől származnak – ma kenyeret jelentene, de holnap már üres tányért.

A másik kérdés, amelyben nincs vita, az az, hogy az Európa 2020 stratégia jó szándékú célok összessége, jól is hangzik, de az elmélkedés helyett most már cselekvésre van szükség. Mit fogunk tenni? Hogyan fogjuk finanszírozni a javasolt kezdeményezéseket és cselekvéseket? A 2020-as stratégiában megfogalmazott célok összeegyeztethetők-e a bejelentett költségvetési megszorításokkal?

A harmadik kérdés, amelyben egyetértünk, az az, hogy ismernünk kell a teljes képet, hogy a helyes irányba tudjunk elindulni a stabil növekedés felé. Ma ez a kép még nem létezik. Ami jelenleg a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsban történik, az azt jelzi, hogy tagjainak rengeteg rendszertelen, következetlen és ellentmondó elképzelései vannak.

Három fontos dolgot kell megtenni. Először is, nem folytatódhat tovább a nehézségekkel küzdő országok elnyomása, és megoldást jelenthet közös európai kötvények kibocsátása. Másodszor, a Monti-jelentésben meghatározott kötvényeket meg kell valósítani, de az Európa 2020 gazdasági stratégia azokról nem tesz említést. Harmadszor, használnunk kell az Európai Beruházási Bank forrásait, amelyek kétharmada a Bizottságé, amelyeket 10 év alatt csak négyszeresére kell növelni ahhoz, hogy ugyanannyi legyen, mint amennyit a Marshall-terv biztosított az európai gazdaság újjáépítéséhez.

 
  
MPphoto
 

  Anni Podimata (S&D).(EL) Elnök asszony! Az EU már hónapok óta azon vitázik, hogyan adjon hatékony, egységes és megvalósítható választ a válságra, amelynek révén elérhetjük a megvalósítható növekedéssel, a foglalkoztatás védelmével, a társadalmi fejlődéssel és a társadalmi kohézióval kapcsolatos stratégiai céljainkat.

De van két probléma: először is, az Európa 2020 stratégiáról szóló vita szerkezetileg még mindig le van választva a gazdasági kormányzásról szóló csomagtól, az európai szemesztertől és az éves növekedési jelentéstől, aminek következtében vagy hiányos stratégiával vagy párhuzamos stratégiákkal rendelkezünk, egymás mellett, megfelelő koordináció nélkül futó stratégiákkal, ami magában hordozza annak a veszélyét, hogy rontják egymás hatékonyságát.

A másik probléma az, hogy a Bizottság és a Tanács jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak megszigorítására, illetve a költségvetési fegyelemre és reformra helyezi a hangsúlyt, és nem szolgálnak meggyőző válaszokkal vagy megoldásokkal az Európa 2020 stratégia céljainak hatékony végrehajtásával és finanszírozásával kapcsolatban.

Véleményem szerint fennáll annak a veszélye, hogy – amint az a lisszaboni stratégia esetében történt – számos célkitűzésünk a fiókban marad, és aggódom amiatt, hogy ez fog történni, hacsak nem tudunk meggyőző érvekkel szolgálni az európai polgárok számára, akiknek a válság következményeit viselniük kell, akik nem tudják és akinek nem is kellene követni a Stabilitási és Növekedési Paktumról vagy a mutatókról és szankciókról szóló technikai vitákat. Meg kell értenünk, hogy nem koncentrálhatunk kizárólag a mutatókra és a számokra. Elsősorban az emberekre kell figyelnünk.

 
  
MPphoto
 

  Sylvie Goulard (ALDE).(FR) Tisztelt elnök asszony, Martonyi úr! Ha lenne olyan kedves, és meghallgatja, amit mondok, biztos úr – csak egy percben szólalhatok fel –, bár jobb lenne, hogy csöndben maradnék és nem mondanék semmit, mert azt gondolom, hogy ez az Európa 2020 stratégia igen távol van attól, mint amire szükségünk van. Nagyon sok szép szót hallhattunk Öntől. De Ön valóban azt gondolja, hogy az iránymutatások, a „kiemelt kezdeményezések” és mindazok a dolgok, amelyeket Ön megálmodott, és amelyekkel van, hogy órákig, napokig foglalkozik, lehetővé teszik, hogy munkahelyeket teremtsen és bizalmat adjon az európai embereknek? Ön téved. Elég, ha megnézzük, mi a helyzet ma a világban: nem hiszem, hogy a kínaiak, az indaiak vagy a feltörekvő országok nagyon le lennének nyűgözve attól, amit mi a növekedés érdekében teszünk.

Ezért a gazdasági kormányzásról szóló csomag előadójaként hajlanék is arra, hogy csöndben maradjak az Ön jelenlétében, és csak egy dolgok szeretnék elmondani: a munkánk során rendkívül határozottak leszünk. Ne gondolja azt, hogy ha Önök, ott a Tanácsban egyszerűen azt mondják nekünk, hogy gyorsítsuk fel a munkát, akkor júniusra meglesz a megállapodás. Akkor lesz kész a megállapodás, ha a Parlament már megvitatta azt, és ha a Tanács meghallgat bennünket. Ami engem illet, az eurókötvények létrehozása – ami egy, az eurón alapuló globális piacot teremthet – e csomag részét képezi.

 
  
MPphoto
 

  Derk Jan Eppink (ECR).(NL) Elnök asszony! Ha azt hallom, hogy „eurókötvény”, mindig enyhe rosszullét fog el, annak ellenére, hogy ez a szó gyakran elhangzik itt, a Parlamentben. A legtöbb munkahely a gazdasági növekedésből és az életerős magánszektorból származik. Ennek nincs más alternatívája. A kormányok nem hoznak létre munkahelyeket, nem munkahelyteremtők.

Európában a legnagyobb probléma a versenyképesség hiánya. E tekintetben Németország és Dél-Európa között csaknem 35%-os a különbség. Ez óriási arány. Merkel asszony ezért is beszélt a versenyképességi paktumról. Önmagában egyetértek azzal. Tulajdonképpen már a lisszaboni folyamatnak is hasonló célt kellett volna szolgálnia, de volt igazán sikeres.

Mindazonáltal van egy dolog, amivel kapcsolatban figyelmeztetni szeretném Önöket: ez a társasági adó harmonizálása. Ez nagyon rossz ötlet. Emellett jellemzően francia elképzelés is, amit el kell utasítanunk, éppúgy, ahogyan el kell utasítanunk a gazdasági kormányzás elképzelését. Az csak tönkreteszi a munkahelyeket. A múlt héten egy, az OECD által 21 országban készített felmérés ismételten rámutatott, hogy ha növelni akarjuk a foglalkoztatást Európában, akkor csökkenteni kell a társasági adót. Ehhez hasonló dolgokkal kellene foglalkoznunk, mert ez a Parlament nem teremt munkahelyeket.

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE).(DE) Elnök asszony, Martonyi úr, hölgyeim és uraim! Súlyos gazdasági válság közepében vagyunk – erről már hónapok óta beszélünk, és minden amit elmondtunk, igaz. De rendszerint nagyon általánosan fogalmazunk ebben a témában, ami után kedélyesen döntéseket hozunk, mintha semmi sem történne. Szerintem ennek az oka az, hogy mi, itt a Parlamentben nem teszünk kellőképpen konkrét intézkedéseket és nem vagyunk elég őszinték, ehelyett olyan politikát folytatunk, amely inkább egy általános, főcímekkel jellemezhető politikára emlékeztet.

Mit teszünk valójában a növekedés és a stabilitás előmozdítása érdekében? Mi magunk tulajdonképpen hozzájárulunk-e a pénzügyek megfelelőbb és bölcsebb kezeléséhez? Valóban megvizsgáljuk-e kritikusan, hogy a megfelelő kiadásokat eszközöljük-e, vagy nincs mindannyiunknak minden nap új elképzelése arról, mely területen tudnánk több pénzt elkölteni? Ha nincs erőnk ahhoz, hogy a pénzügyi forrásainkat a jövő projektjeire koncentráljuk – ami civakodással, vitákkal és döntések meghozatalával jár majd –, akkor nincs értelme innovációról és kutatásról beszélni, csak hogy utána nem bocsássuk rendelkezésre a szükséges forrásokat. Ez nagyon nem tisztességes.

Ha életet akarunk lehelni a gazdaságba, olyan politikát kell folytatnunk, amely ösztönzi a gazdaságot – nem lehet csak végtelenül üldögélni és azon gondolkodni, hogyan avatkozhatunk be az ipar vagy a gazdaság működésébe. Mi pedig derűsen újabb és újabb határozatokat hozunk – például ma is, folyamatosan újabb határozatok meghozatalára szólítunk fel, amelyek majd beavatkoznak a gazdaság alakulásába. Van olyan ember, aki valóban azt hiszi, hogy a kötelező energiahatékonyság – csak hogy egyetlen példát hozzak – segít majd a gazdaság fellendítésében? Valóban azt hiszik, hogy azokkal a döntésekkel, amelyeket oly sokszor meghozunk az energiával kapcsolatban, ösztönözzük a gazdaságot? Vagy inkább csak akadályozzuk? Azt szeretném, hogy egyszer kicsit őszintébben beszélnénk erről, és némiképp kevesebb döntést hoznánk, és inkább olyanokat, amelyek valóban fejlődést eredményeznek. Ez nagyobb erőpróbát jelent majd és több erőfeszítést, de mindez a demokrácia érdekét szolgálja.

 
  
MPphoto
 

  Kinga Göncz (S&D).(HU) Elnök asszony! A pénzügyi, gazdasági krízis szociális és foglalkoztatási krízis irányába alakult át, emiatt különösen fontos, hogy az a felismerés, ami megszületett Európában, az valóban meg is valósuljon, miszerint szorosabb koordinációra van szükség gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai területen is. Azt is jelenti ez, hogy minden ország, amelyik strukturális reformokat vezet be, adópolitikai változásokat vezet be, vagy akár például felülvizsgálja a boltok vasárnapi nyitva tartását, ezt abból a szempontból is meg kell, hogy nézze, hogy segíti-e a foglalkoztatási rendszer fejlődését, hozzájárul-e a foglalkoztatás növekedéséhez.

Minden döntésnél kiemelt szerepe van annak is, hogy a szociális partnerekkel történjen egyeztetés. Az európai szemeszter lesz igazában az első vizsgája ennek a felismerésnek, amikor először rá tud nézni Európa együtt a magyar elnökség vezetésével arra, hogy milyen mértékben sikerül átültetni ezeket az irányelveket, valóban sikerül-e elindulni a megvalósítás útján. Azt hiszem, hogy a magyar elnökségnek, a magyar kormánynak kiemelt szerepe van, nemcsak az elnökségi pozícióban, hanem abból a szempontból is, hogy mintanyújtó legyen, hogy minden gazdaságpolitikai változásnál, minden foglalkoztatáspolitikai döntésnél ezt figyelembe vegye és mintát nyújtson a többi országnak is.

(a felszólaló elfogad egy kékkártyás kérdést)

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI).(HU) Úgy látom, Göncz képviselő asszony nagyon jól érti ezt az egész kérdéskört, hogy az Európai Unió hogyan óhajtja megszüntetni a munkanélküliséget. Én itt ültem végig ezt a vitát, semmivel nem értem jobban. Kérem, segítsen megválaszolni a kérdést: mit mondjunk Borsodban, Szabolcsban az embereknek? Honnan és mikor lesz munkájuk? És ugyanezt várom, erre a kérdésre a választ egyébként Martonyi miniszter úrtól, aki a Tanács képviseletében van itt, és a szerencsére szintén magyar származású biztos úrtól. Honnan lesz a magyar embereknek, és egyébként honnan lesz Európa más katasztrofális helyzetben lévő térségeiben lévő embereknek munkájuk? Honnan és mikor? Konkrét választ várok!

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Következetesnek kell lennünk a kékkártyás kérdések lehetőségének megadásában. A kékkártyás kérdéseket nem általában véve a plenáris üléshez, a biztosokhoz vagy a Tanács képviselőjéhez intézik. Egy olyan kollégának teszik fel, akik egy bizonyos témát fejteget, amellyel kapcsolatban a kérdés feltevője részletesebb magyarázatot kér.

Morvai asszony, az Ön kérdésének nem ez volt a lényege.

 
  
MPphoto
 

  Kinga Göncz (S&D).(HU) Elnök asszony, szívesen válaszolnék, nyilvánvalóan ez az idő nem engedi, hogy nagyon részletesen beszéljünk erről, de például, amikre én gondoltam, azok ilyenek, hogyha az adórendszerben változás van, akkor olyan adóváltozás van-e, ami csökkenti a társadalmi különbségeket, olyan adóváltozás van-e, ami segíti a cégeket abban, hogy továbbra is fejlesszenek, munkahelyeket teremtsenek, vagy pedig inkább arra ösztönzi őket, hogy visszafogják ezeket a munkahely-teremtési szándékaikat. Arra gondoltam, hogyha az oktatási rendszer átalakítása szóba kerül, akkor valóban ez a társadalmi integrációt szolgálja-e? Hogyha továbbképzésről van szó, akkor az valóban a piacra készít-e fel, a munkaerőpiacra készít-e fel. Egész konkrétan ezekre gondoltam.

 
  
MPphoto
 

  Liisa Jaakonsaari (S&D).(FI) Elnök asszony, a jobb oldalon ülő képviselőtársamnak határozott véleménye, hogy a politika csak beavatkozik a gazdaságba, és hogy az Európai Parlament képviselői csak olyan dolgokat tesznek, amelyekkel akadályozzák a politikát. A képviselőtársam valóban úgy gondolja, hogy például a gazdasági kormányzás csak beavatkozik a gazdaságba?

(A felszólaló Reul úrhoz intézi a kérdést a kék kártya felemelésével, az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésével összhangban.)

 
  
MPphoto
 

  Herbert Reul (PPE).(DE) Ha megnézi azokat az intézkedéseket, amelyek itt, az elmúlt néhány hónapban elfogadásra kerültek, és kiszámítja az ezek kapcsán felmerült költségeket, akkor azt látja, hogy azok – nem minden esetben, de nagyok gyakran – hozzájárultak a gazdasági fejlődés megzavarásához. Ezért óvatosabbnak kell lennünk a döntéseink meghozatala során. Nagyon bölcsnek tartom az ipar- és vállalkozáspolitikáért felelős biztos által az iparági közleményeiben előadott azon elképzelést, miszerint mindig mérlegelnünk kell a jövőre vonatkozó döntéseket azon az alapon, hogy azon segítik vagy visszafogják-e az európai ipar versenyképességét.

 
  
MPphoto
 

  Richard Seeber (PPE).(DE) Elnök asszony, itt, a képviselőteremben mindenki számára világos, hogy Európa minél szorosabb egységet alkot, annál jobbnak kell lennie a gazdaságpolitikai kérdésekről szóló megállapodásnak. Ezért van értelme egy olyan eszköznek, mint az európai szemeszter. Európa mindazonáltal nem avatkozhat bele többé azokba a feladatokba, amelyek hagyományosan a szociális partnerek felelősségi körébe tartoznak, mint például a bértárgyalások és a kollektív szerződések megtárgyalása. E tekintetben vissza kell fognunk magunkat. Nincs értelme, hogy Európa eldöntse, milyen magasak legyenek a bérek az egyes országokban. Többet kellene foglalkoznunk a piaci akadályok felszámolásával, hogy az európai gazdaság felvirágozhasson. Ez vonatkozik az oligopóliumokra és a monopóliumokra, valamint a piaci hozzáférés akadályaira is. Az sem történhet meg, hogy különböző ágazatoknak konkrét haszonkulcsot ígérnek. Nagyobb fokú versenyre van szükség ahhoz, hogy az európai gazdaság feltárhassa a benne rejlő lehetőségeket.

Az is az Európai Unió feladata, hogy a infrastruktúránkat a lehető legkorszerűbbé tegye. Itt az energiára, a közlekedésre és a távközlésre gondolok. Európának rendelkeznie kell az e tekintetben szükséges erőforrásokkal, különösen azért, hogy megszüntethessük a szűk keresztmetszeteket a tagállamok között. Azt is mérlegelnünk kell, milyen erőforrásokat tudunk Európa rendelkezésére bocsátani. Ehhez az kell, hogy saját erőforrásaink egyértelmű alapokon álljanak. Ezért most arra kérném a Tanácsot és a tagállamokat, hogy végre valahára adják meg Európának azokat az erőforrásokat, amelyekre szüksége van.

Ez egyértelműen az oktatást is érinti, valamint a kutatás és fejlesztés területét, ahol – nekünk, Európának – szerepünk van. De a pénz e tekintetben is döntő fontosságú kérdés.

 
  
MPphoto
 

  Jutta Steinruck (S&D).(DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európa 2020 stratégia rendkívül fontos, nem csak az európai szociális és gazdaságpolitika fejlődése szempontjából, de a nemzeti európai szociális és gazdaságpolitika szempontjából is. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezt a stratégiát ne arra használják fel európai szinten, hogy a tagállamokban szociális „kiárusító” politikát hajtsanak végre. Megdöbbentőnek tartom, hogy a Bizottság az éves növekedési jelentésében fizetéscsökkentéseket és a szociális védelem gyengítését javasolja. Néhány korábbi felszólaló már beszélt erről. Az ilyen intézkedések katasztrofális hatást gyakorolnak helyileg az emberekre. Ez elfogadhatatlan az emberek, a munkavállalók számára, hogy egyedül ők viseljék a költségvetési konszolidációval járó költségeket.

Én is arra kérném a tagállamokat, hogy csak az integrált iránymutatások vezessék őket nemzeti reformprogramjuk létrehozásakor, mivel azok sokkal nagyobb egyensúlyt tesznek lehetővé a szociális védelem és a gazdasági növekedés között. Az éves növekedési jelentés ismét említi a határozatlan idejű szerződéseket, amelyek már új készségek és munkahelyek menetrendjében is szerepeltek. Andor biztos úr, egyszer már vitáztunk erről 2010 novemberében: a fiatalok nem integrálhatók a munkaerőpiacra a munkavállalói jogok felhígításával. Európában a tapasztalatok szerint a jogok ilyen felhígítása pusztán bizonytalan foglalkoztatási feltételek megjelenését hozza magával, és nem teremt új munkahelyeket. Konkrét intézkedésekre van szükségünk, hogy segíthessünk azokon, akik leginkább veszélyeztetettek, és nem „kiemelt kezdeményezésekre”, amelyek egymással párhuzamosan működnek ahelyett, hogy egybeolvasztanák őket.

 
  
MPphoto
 

  Danuta Maria Hübner (PPE). – Elnök asszony, a jelen és a jövő realitását úgy látom, hogy az európai munkahelyek csak akkor lesznek fenntartható, ha azok mögött versenyképes gazdaság van, és nem titok, hogy a versenyképesség nem az erősségünk.

Ahhoz, hogy Európában sikereket érjünk el a versenyképesség terén, intézményesített versenyképességi folyamatra van szükség. Azonosítanunk kell a siker tényezőit, és azt is látnunk kell, hogy azokat miként kell a helyzethez igazítanunk. Jelenleg is nagyon sok eszközünk van a versenyképességhez kapcsolódóan, és egy kis politikai akarattal az intézményi keret jelentős részét felhasználhatjuk egy, a közösségi rendszeren alapuló, a Bizottság által irányított versenyképességi folyamat elindításához.

Ezzel az európai szemeszterre utalok, a növekedési jelentésre, amelyet már említettek. Emellett említhetném az egyensúlytalanságokat és pontosságot is – különösen az eredménytábla esetében, amelynek a strukturális versenyképességhez kapcsolódó tényezőket is magában kellene foglalnia. És ott van még a 2020-as stratégia, amelyet most kellene lendületesen végrehajtani, nem pedig 2013 után. Valamennyi politikának hozzá kell járulnia az európai gazdaság versenyképességének javításához: minden emberre szükségünk van, és Európa közepének a többi részétől való elválasztása pusztán egy megosztott Európát eredményezne. Csak akkor hozhatunk létre fenntartható munkahelyeket, ha Európa összetart.

A megosztott Európa soha nem lesz versenyképes.

 
  
MPphoto
 

  Csaba Őry (PPE).(HU) Köszönöm a szót, elnök asszony, úgy is, mint a 2010-es foglalkoztatási irányelvek jelentéstevője, illetve a Néppárt koordinátora. Üdvözlöm a Bizottság javaslatát, hogy fenn kívánja tartani 2011-re a 2010-es foglalkoztatási iránymutatásokat. Ezzel egyetértünk, ezt támogatjuk. Ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés évenkénti iránymutatásokat ír elő, tehát valóban nyomon kell követni, figyelnünk kell a változásokat, kapcsolatban kell lennünk egymással, Bizottságnak, Tanácsnak és Parlamentnek, és adott esetben persze mégiscsak módosítni kell.

Azt javaslom tehát, hogy a 2020-as stratégia felülvizsgálata során, illetve az európai szemeszter munkálatai során egyfajta vezérfonalul szolgáljanak a gazdasági foglalkoztatási integrált iránymutatások, és ha eltérések vannak, akkor vegyük a fáradságot és módosítsunk. Problémák pedig adódhatnak. Nemrégiben tudtam meg, hogy az előzetes nemzeti reformprogramokban már a foglalkoztatási vállalásoknál bizonyos elmaradás mutatkozik, a 75%-os célkitűzés helyett 72% körüli arányok mutatkoznak, nyilvánvalóan újra kell gondolni, nehogy úgy járjunk, mint a lisszaboni stratégia kapcsán, ahol sok mindent vállaltunk és aztán keveset sikerült végrehajtani. Néhány alapelvet azért rögzítenék.

A nyugdíjak és a bérek kapcsán egyetértek. Nem kell beleszólni, tiszteletben kell tartani a szubszidiaritást, és külön nemzeti vállalásokra van szükség, speciális csoportok, fiatalok, fogyatékossággal élők, többszörösen hátrányos helyzetben lévők tekintetében.

(A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá.)

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI).(HU) Megint kénytelen vagyok magyar képviselőtársamtól kérdést feltenni. A nyugdíjak és a bérek kérdésében való szubszidiaritás azt jelent-e, hogy a magyar, illetve a posztkommunista országok munkavállalóinak és nyugdíjasainak következetesen, folyamatosan és örökre tört hányada lesz a nyugdíja illetőleg a fizetése, mint a nyugat-európaiaknak, mert ez nagyon szomorú, hogyha ezalatt ezt kell értenünk. Jelenleg ez így van. Egy ápolónő 70 000 forintot keres, egy pedagógus 90 000 forintot, a nyugdíjasoknak megélhetési, alapvető nehézségeik vannak. Hogy kell ezt értenünk?

 
  
MPphoto
 

  Csaba Őry (PPE).(HU) Nem, képviselő asszony, nem így kell érteni, de a nyugdíjaknak a kérdése alapvetően a gazdaság teljesítőképességétől függ. Attól függ, hogy mi az, amit meg tudunk termelni, és ennek alapján tudunk megfelelő nyugdíjakat biztosítani. Az a stratégia tehát, amiről beszélünk, amely versenyképessé, működőképessé, sikeressé akarja tenni Európát, ez jelenti a lehetőséget arra, hogy emelkedjenek a ma még hátrányosabb helyzetben lévő országokban is a nyugdíjak, de egyenszabályokat bevezetni nem lehet, mert óriási különbségek vannak jelen pillanatban. Nyilvánvalóan fokozatos közelítésre van szükség a jövőben is.

 
  
MPphoto
 

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE).(FR) Elnök asszony! Az Európa 2020 stratégia részeként a foglalkoztatási iránymutatásoknak három komoly kihívással kell foglalkozniuk.

Elsőként azzal, hogy a kutatás, az innováció és a versenyképesség révén kilábaljunk a válságból, és valódi gazdasági fellendülést éljünk meg, amelynek segítségével a társadalmi felemelkedést is megvalósíthatjuk. A második kihívás a most nyugdíjba vonuló munkavállalók egész nemzedékének helyettesítése, a harmadik pedig az, hogy versenyképesek legyünk a globalizált gazdaságban, azáltal, hogy megszabadítjuk a vállalatokat számos adótehertől, amelyek gátolják és elnyomják őket.

Mindezeket szem előtt tartva három különösen sebezhető társadalmi csoporttal kell foglalkoznunk.

Először is a fiatalokkal. A legeslegfontosabb az, hogy intézkedéseket tegyünk annak megakadályozása érdekében, hogy e fiatalok képesítés nélkül kerüljenek ki az iskolából, mivel az tartósan kizárja őket a munka világából. Elő kell segítenünk a munka világába való belépésüket, és nem csak ideiglenes munkaszerződésekkel vagy munkatapasztalatot nyújtó kihelyezésekkel. Ez olyan tartós probléma, amelynek erősen érezhető a hatása a jelenlegi viszonyok között, amikor a válság a fiatalokat még súlyosabban érintette. A második célcsoport a társadalomban a nők; azok a nők, akik ideiglenes munkaszerződésekkel kénytelenek dolgozni és akik alulfizetettek. A harmadik célcsoport a nyugdíjasok, akiket továbbra is munkában kell tudnunk tartani. Vannak olyan európai eszközök – például az Európai Szociális Alap –, amelyek segíthetnek ennek megvalósításában, és úgy vélem, ki kell használnunk ezt az eszközt.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE).(PL) Elnök asszony! Csaknem egy év telt el azóta, hogy a Bizottság előterjesztette az Európa 2020 stratégiát. Nem volt könnyű időszak Európa számára. A tagállamok még mindig nehezen boldogulnak a válság utóhatásaival. Az új stratégia végrehajtását célzó intézkedések pedig a háttérbe szorultak. Az Európa 2020 ambiciózus tervei, többek között a foglalkoztatási szintek 85%-ra való növelése, a szegény kockázatával élők számának 20%-os csökkentése, valamint a kutatásra fordított összegek 3%-ra való növelése a jelek szerint már most is veszélyben vannak, kevesebb mint egy évvel a stratégia végrehajtásának megkezdése után. A munkanélküliség jelenleg az EU-ban 10%-os szinten van, és semmi sem mutat arra, hogy jelentős mértékben csökkenne. Sőt, ennek ellenkezője igaz. Ha feltételezzük, hogy Európának a válságból való kilábalása továbbra is a jelenlegi lassú tempóban történik, a következő néhány évben a munkanélküliség még tovább fog nőni. Az alacsony szintű foglalkoztatottság kedvező táptalaja a szegénység és a társadalmi kirekesztődés terjedésének, amit az Eurobarometer 2010. júniusi jelentése is megerősít.

 
  
MPphoto
 

  Enrique Guerrero Salom (S&D). – (ES) Elnök asszony, ha a 2020-ig terjedő és az azt követő időszakban az EU rendszerszinten azt kockáztatja, hogy elveszíti versenyképességét olyan nagy gazdasági ágazatok megléte miatt, amelyek egyre hatalmasabbak és egyre nagyobb mértékben technológia-alapúak.

Képeseknek kell lennünk a versenyre: azért, hogy növekedni tudjunk, hogy növekedni tudjunk és ezzel munkahelyeket teremtsünk, és a munkahelyekkel megvédjük és védelmezzük szociális modellünket.

Az egyetlen nélkülözhetetlen árucikkünk a tudás, amit fel kell használnunk az újításokhoz, a változásokhoz való alkalmazkodáshoz, és mindenekelőtt ahhoz, hogy e változások során az élen járjunk.

Ezért sokkal többet kell beruháznunk az egyetemekbe, oktatási rendszerünkbe, valamint a kutatás-fejlesztésbe, hogy hatalommá váljunk azon a területen, ahol erre lehetőségünk van: a tudás terén.

 
  
MPphoto
 

  Riikka Manner (ALDE).(FI) Elnök asszony, biztos úr! Az Európa 2020 stratégia céljai jók és nagyra törők. Felszólalásomban elsősorban arról szeretnék beszélni, melyek azok a gyakorlati tényezők, melyek azok az eszközök, amelyekkel e célok a civil társadalmi szintjén megvalósíthatók, amit például nem sikerült megvalósítanunk a Lisszaboni Stratégiában.

Először is, szükségünk van Európára, mint egészre. Szükségünk van a régiók Európájára. Tudnunk kell azonosítani az egyes régiók sikertényezőit és azt, hogy milyen készségekkel rendelkezhetnek. Ezt nagyrészt a kohéziós politikán keresztül meg tudjuk válaszolni. Ahhoz, hogy több munkahelyet, innovatív tevékenységet és – különösen – gyakorlaton alapuló újítást tudjunk teremteni, olyan kohéziós politikára van szükségünk, amely Európa egészét lefedi, e céloknak a régiókban történő végrehajtása érdekében. Emellett nyilvánvalóan kutatási és fejlesztési politikára is szükségünk van, valamint ezen ágazat pénzügyi támogatására, de véleményem szerint a legfontosabb kérdés a hatékony kohéziós politika.

 
  
MPphoto
 

  Ilda Figueiredo (GUE/NGL).(PT) Elnök asszony! Elfogadhatatlan, hogy a szociális problémákat az uniós politika továbbra sem tartja fontosnak, és ugyanúgy elfogadhatatlan a neoliberális dogmákon alapuló költségvetési, pénzügyi és versenypolitikák társadalmi következményeinek következetes leértékelése, nem véve tudomást a csaknem 25 millió munkanélküliről, a közel 30 millió, bizonytalan munkakörülmények között és rosszul fizetett állásokban dolgozó munkavállalóról, és a 85 millió szegénységben élő polgárról, miközben a gazdasági és pénzügyi érdekcsoportok nyereségei csak nőnek és nőnek.

Elnök asszony! Ezért közvetíteni szeretném az Európai Parlament által a közelmúltban, Brüsszelben megrendezett Polgári Agora során a különböző társadalmi szervezetek által kifejezett felháborodást. Ez az oka a milliónyi munkavállaló, munkanélküli, nő és fiatal felháborodásának, akik folytatják a küzdelmet az ilyen politikák ellen szerte Európában.

Ideje szakítani a Stabilitási és Növekedési Paktummal, a versenyképességi paktummal és minden hasonló paktummal. Tisztelni kell az embereket és a munkavállalókat.

 
  
MPphoto
 

  Oreste Rossi (EFD).(IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Egyetértek azzal, hogy a Parlamentnek elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a legjobb foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat tudja javasolni 2020-ra. Válság idején – mint például egy olyan válság idején, mint amilyet jelenleg tapasztalunk Európában – nem vehetjük semmibe a polgáraink szükségleteit. Alapvető fontosságú, hogy támogatást nyújtsunk a családoknak, a munkát kereső fiataloknak, és azoknak, akik munkanélkülivé válnak.

Európának mernie kell döntéseket hozni, először is saját polgárainak garantálva munkát, és csak azután a harmadik országok polgárainak, és kapcsolatokat hozva létre a különböző tagállamokban működő foglalkoztatási hivatalok között, hogy bárki, bármely országból tájékozódhasson a betöltetlen állásokról.

Különös figyelmet kell fordítani a határvédelemre, hogy megakadályozzuk, hogy bevándorlók százezrei ellenőrizetlenül áradjanak be országainkba az észak-afrikai politikai helyzet következményeként.

A harmadik országok állampolgárainak integrációját csak ellenőrzött bevándorlási folyamat keretében szabad engedélyezni, és csak ténylegesen betölthető munkahelyekre kell korlátozni, ezzel elejét véve a feszültségeknek és a megkülönböztetésnek, ami árt a gazdasági növekedésnek és a szociális jólétnek.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI).(DE) Elnök asszony! A stratégiához kapcsolódó elvárások nagyon eltérőek. Míg vannak olyanok, akik biztosak abban, hogy ezek csak üres szavak és még a felhasznált papírért is kár, drámai és valódi helyzeteknek lehetünk szemtanúi – azokra az intézkedésekre gondolok, amelyek célja a munkaerőpiacok rugalmasságának növelése. Ezek az intézkedések alacsonyan képzett, olcsó munkaerő hadát hozzák Közép-Európába, aminek a bérdömping az eredménye.

Különösen naivnak tartom a stratégiában megfogalmazott azt a célt, hogy a fiatalabb nemzedék 40%-a rendelkezzen felsőfokú végzettséggel. Szeretném megtudni, hogy ennek mi az értelme. Olaszországban már most is az a helyzet, hogy alig van megfelelő munkahely a fiatal diplomások számára, akik rosszul fizetett álláslehetőségeket kénytelenek elfogadni, hogy a felszínen maradjanak. Miért van szükség olyan sok diplomásra, amikor nincsenek számukra megfelelő állások? Az igaz, hogy szükségünk van magasan képzett emberekre, de ezt nem úgy fogjuk elérni, hogy egyetemi diplomát nyomunk a népesség 40%-a kezébe. Ez nem a helyes út.

 
  
MPphoto
 

  Paulo Rangel (PPE).(PT) Elnök asszony! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy óriási mértékű államadósság és pénzügyi válság esetén döntő fontosságú, hogy növekedéssel és növekedési stratégiával kötelezzük el magunkat a gazdasági fejlődés mellett, és – ami ugyanolyan fontos – működő foglalkoztatási politikával rendelkezzünk. Úgy vélem, hogy egy foglalkoztatási politikával nem csak egy gazdasági problémát oldunk meg, de egy társadalmi problémát is. Ezért üzenni szeretnék a munkavállalók egy bizonyos kategóriájának, amelyet figyelembe kell venni az Európa 2020 stratégiában.

Más sok szó esett a fiatalokról, különösen ma délelőtt. De van a munkavállalóknak egy olyan csoportja – egy alapvető fontosságú, életkor alapján meghatározott csoport –, amelybe az 50 év felettiek és a nyugdíjhoz közel járók tartoznak. Ha növelni szeretnénk a nyugdíjkorhatárt és egy aktívabb társadalmat teremteni, akkor stratégiát kell elfogadnunk a bizonytalan munkát végző és az 50 év feletti munkavállalók számára, akik nehézségekkel küzdenek.

 
  
MPphoto
 

  Vasilica Viorica Dăncilă (S&D).(RO) Elnök asszony! Az Európa 2020 stratégiának kell kiköveznie az utat a gazdasági növekedés új modellje számára Európában, a tagállami szinten koordinált strukturális reformok támogatásával. Úgy vélem, ezek a reformok nélkülözhetetlenek kivétel nélkül a tagállamok mindegyike számára, ha figyelembe vesszük a fiatalok magas szintű munkanélküliségét. Ugyanakkor támogatnunk kell a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy teljes mértékben kihasználhassák a bennük meglévő potenciált azzal a céllal, hogy új munkahelyeket teremtsenek. Az, hogy Európai Unió gazdasági növekedéssel kapcsolatos célkitűzései közé felkerül a szociális célkitűzés és a szegénység elleni küzdelem, szintén fontos Európa számára, mert e célok megvalósítása segít megőrizni az Európai Unió gazdasági függetlenségét.

Végül, de nem utolsósorban úgy vélem, hogy az Európa 2020 stratégiának hozzáférhetőnek kell lennie az európai polgárok számára, mert meg kell érteniük, milyen felelősség hárul a stratégia végrehajtásában érintett szereplőkre, például a nemzeti, helyi és regionális hatóságokra, amelyek erőfeszítéseit az európai polgárok hozzájárulásai is kiegészítik.

 
  
MPphoto
 

  Jan Kozłowski (PPE).(PL) Elnök asszony! A foglalkoztatási iránymutatásokat – nagyon helyesen – alapvető fontosságú eszközként kezelik a gazdasági kormányzás folyamatában, az európai szemeszter koncepciója szerint. Ezek az iránymutatások olyan alapot képviselnek, amelyekre jelenleg a tagállamok nemzeti reformprogramjai épülnek, és végül is ezek a programok azok, amelyek meghatározzák majd az Európa 2020 stratégia sikerét. A menetrend szerint a nemzeti reformprogramok kidolgozása áprilisban fog befejeződni. Hangsúlyozni szeretném, mennyire fontos egyrészről a nemzeti parlamentek, másrészről a regionális és helyi hatóságok bevonása a nemzeti reformprogrammal kapcsolatos munkába, és e tekintetben a Régiók Bizottságának véleményére is hivatkozni szeretnék. Az iránymutatások megváltoztatása ebben a szakaszban megzavarhatja a folyamatot. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy integrált, horizontális megközelítésre van szükség az Európa 2020 stratégia végrehajtásához. Ezért emellett ismételten hangsúlyozni szeretném, mennyire fontosak a kohéziós politika eszközei az Európa 2020 stratégia számára.

 
  
MPphoto
 

  Anna Záborská (PPE).(SK) Elnök asszony! A Tanács négy foglalkoztatáspolitikai iránymutatásának 2011-ig szintén hatályban kellene maradniuk. A képesítések javításával kapcsolatos iránymutatások valószínűleg a kereslet-kínálat elve alapján kerülnek végrehajtásra, állami beavatkozás nélkül.

A nők foglalkoztatásban való részvétele ténylegesen megkíván egy ilyen beavatkozást, de előbb a tagállamoknak el kell ismerniük a nők azon munkáját, amit gyermekeik gondozásával végeznek, és ennek a munkának a bruttó hazai termék tekintetében megnyilvánuló hasznát. Ne adjunk munkát azoknak, akiknek már így is van elég!

Tehát az államnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre kellene koncentrálnia, mivel egyedül csak kevesen tudjak kilábalni a szegénységből.

 
  
MPphoto
 

  Pervenche Berès, előadó. (FR) Elnök asszony, biztos úr, Ön talán elmondhatná Barroso elnök úrnak, hogy szerettük volna, ha részt vesz ebben a vitában, mivel ez az első vita az éves növekedési jelentés – az európai szemeszter sarokkövének – legfontosabb kérdéseiről, amit ő olyannyira támogatott és amiről úgy véli, hogy az kulcsfontosságú tényező abban, hogy az Európai Uniót kivezessük a válságból.

Talán azt is elmondhatná neki, hogy ilyen feltételek mellett az Európai Parlament nem lesz könnyű partner, és hogy a gazdasági kormányzásról szóló csomag kapcsán a Bizottságnak nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogyan is alakulnak a dolgok itt, a Parlamentben.

Végül, azt is elmondhatná neki, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtását – a teljes Lisszaboni Szerződését, különös tekintettel a 9. cikkre, amely előírja Önnek, hogy a szociális kérdéseket horizontális kérdésként kezeljék –, a Parlament szorosan figyelemmel kíséri. Várjuk a Lisszaboni Szerződés egészének végrehajtását. Mindig azt kell hallanunk, hogy a minimálisan át kell dolgozni a Szerződést, és hogy a benne rejlő potenciált maximálisan ki kell használni. Ami a 9. cikk lehetőségeit illeti, időnként az a benyomásunk, hogy az éves növekedési jelentés teljességgel figyelmen kívül hagyja.

Végül, még elmondanám, min ütköztem meg a vita végén. Időnként az a benyomásunk, hogy az Európai Bizottság – még e válság után is – továbbra is a „régi irányok” szerint gondolkodik, és azt hiszi, hogy a legfontosabb dolog a munkaerőpiac megreformálása. Nagyon jól tudjuk, hogy az Európai Bizottság uralkodó jellegű gondolkodásmódjában – amihez bizonyosan nem csatlakozunk – a munkaerő-piaci reformok a rugalmasságot jelentik. Nem a rugalmas biztonságot, hanem a rugalmasságot.

De az elmúlt 10 év, sőt, még a válság előtti időszak is megtanította nekünk, hogy ez a felfogás – azaz az az elképzelés, hogy a foglalkoztatás növeléséhez csak növekedésre van szükség – már nem elégséges. Az előttünk álló igazi kihívás a foglalkoztatás, legyen szó a saját határainkon belüli vagy a környező országokban jellemző foglalkoztatottságról.

Mindazonáltal, amikor látom, hogy megindul a vita a versenyképesség témájáról, egy olyan vitát látok, amely nem veszi figyelembe a foglalkoztatás kiemelt szerepét, amit aggasztónak tartok.

 
  
MPphoto
 

  László Andor, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a képviselőknek ezért a nagyon tartalmas, inspiráló és ösztönző vitáért. Szeretnék válaszolni minden olyan fontosabb kérdésre, megjegyzésre és észrevételre, amelyet az éves növekedési jelentéssel, a gazdasági szemeszterrel és általában véve az Európa 2020 stratégiával kapcsolatban megfogalmaztak.

A legfontosabb dolog az, hogy tiszta képet kapjunk, mind a dokumentumokkal, mind pedig az Európai Unió gazdasági helyzetével kapcsolatban. A kellemetlen igazság az, hogy Európa fellendülőben van. Már tavaly is gazdasági növekedést láthattunk az Európai Unióban, bár nem minden tagállamban. E kellemetlen igazságnak azonban van folytatása is: rendkívül gyenge és egyenetlen fellendülést tapasztalhatunk. A Bizottság nagyon alaposan megvizsgálta ezt a helyzetet és ennek megfelelően alakított ki politikákat.

Fenn kell tartanunk és meg kell erősítenünk ezt a fellendülést, és megoldást kell találnunk a jelenlegi egyenetlenségekre. Ez azonban nem valósulhat meg a gazdasági és monetáris unió azon gyengeségeinek kezelése nélkül, amelyeket a válság a felszínre hozott. Ezt a feladatot az EU gazdasági és monetáris kormányzása szerkezetének továbbfejlesztésével fogjuk megoldani. A bonyodalom itt kezdődik, és igaz lehet, hogy a prioritásokat nem mindig ismeri fel mindenki azonnal.

Számunkra a gazdasági növekedés a legfontosabb, és ebben a szakaszban minden egyéb politika ezt szolgálja. Meg kell erősítenünk a növekedést és lendületesebbé kell tennünk, de ehhez nagyon szintű pénzügyi stabilitásra van szükség, ahhoz pedig költségvetési konszolidációra. Elkerülhetetlen, hogy a költségvetési konszolidáció az elkövetkező években a napirenden maradjon a stabilizáció érdekében, és hogy összhang legyen azokkal a ciklikus intervenciós intézkedésekkel, amelyeket a korábbi években a tagállamok hajtottak végre a recesszió ellen.

Intelligens konszolidációra van szükségünk, amely nem befolyásolja negatívan a keresletet a gazdaságban, és amely megőrzi az uniós gazdaság egészének épségét. Ezt a leckét meg kell tanulnunk. Először az eurót kell stabilizálnunk. Nyilvánvalóan használhatnék erősebb kifejezetéseket is, de most maradjunk csak ennél. Stabilizálnunk kell az eurót, és a gazdasági és monetáris uniót. A tanulság az, hogy ehhez meg kell erősítenünk az Unió gazdasági oldalát, és európai szinten a gazdaságpolitikai koordinációt is.

Engedjék meg, hogy feltegyek egy kérdést, és nyitva is hagyjam azt. A kérdés az, hogy sikeres lehet-e a gazdasági kormányzás megerősítése anélkül, hogy kollektív erőfeszítést teszünk a bérekkel, a bérek alakulásának koordinációjával kapcsolatban az Európai Unióban. Amikor ezt mondom, és amikor erre vonatkozóan javaslatokat teszünk az éves növekedési jelentésben, az nem azt jelenti, hogy megkérdőjelezzük a szociális párbeszéd fontosságát – sőt, ellenkezőleg! Dicsértük azokat az országokat, ahol az erős szociális partnerségnek hagyománya, kultúrája van. Elismerjük, hogy kevésbé szenvedték meg a válságot, és – ami különösen fontos – kisebbek voltak a veszteségeik az emberi erőforrások tekintetében. A munkanélküliség alacsonyabb szinten maradt ezekben az országokban. Támogatjuk a szociális párbeszéd megerősítését azokban a tagállamokban, amelyek nagyobb kárt szenvedtek el, és amelyek nem voltak képesek olyan rugalmasan reagálni a válságra, mint például Németország, Hollandia vagy Ausztria.

Európai szinten is növeltük a szociális párbeszéd szintjét. Nemrégiben makrogazdasági párbeszédet folytattunk a szociális partnerekkel, és új háromoldalú szociális fórumot tartunk márciusban, hogy fokozzuk a koordinációt és a párbeszédet a szociális partnerekkel.

Kategorikusan elutasítom azt a nézetet, hogy a Bizottság csak a megszokott módon intézi a dolgait. Tavaly a Bizottság számos, minőségileg új kezdeményezést vezetett be. Betartjuk a költségvetési rendelet szigorú menetrendjét. Nem szabad alábecsülni Barnier biztos munkáját.

Az Európa 2020 stratégia részeként új iparpolitikai koncepciót vázoltunk fel európai szinten, amely sokkal többet tesz a versenyképesség és munkahelyek fenntarthatósága érdekében az EU-ban. Számos innovatív megközelítést alkalmazunk a beruházások növelése és az azokhoz szükséges finanszírozás megtalálása érdekében. A biztosok egy csoportja innovatív pénzügyi eszközök kifejlesztésén dolgozik. Ennek első példája az európai energiahálózatok fejlesztésének nyújtott támogatás terve lesz. Ez mindenképpen szükséges az energiapiacok és az azokhoz nélkülözhetetlen infrastruktúra fejlesztéséhez.

Elindítottuk a mikrofinanszírozási eszközt. Hálás vagyok a Parlamentnek és a Tanácsnak azért a végső konszenzusért, amely ezt múlt évben lehetővé tette. Múlt héten Hollandiában jelen voltam az első EU által támogatott mikrofinanszírozási eszköz elindításán. Már több ilyen eszköz kidolgozása van folyamatban – ezek célja a potenciális vállalkozók támogatása, azoké, akik talán a munkanélküliség megtapasztalása után fognak vállalkozásba: szülés után a munkaerőpiacra visszatérő nők, vagy olyanok, akik már eddig is dolgoztak és új vállalkozási formát keresnek 50-es vagy akár 60-as éveikben.

A foglalkoztatási politikák megvitatása során (és ennek jó példája, amikor néhány hete az EPSCO Tanács ülésének a magyar elnökség adott otthon Gödöllőn) arra koncentrálunk, hogyan dolgozhatunk ki sok munkahelyet eredményező célokat, de a legnagyobb nehézségekkel küzdő csoportokra is nagy figyelmet fordítunk. E tekintetében külön meg kell említenem a fiatalokat.

Néhány tagállamban drámai mértékeket öltött a munkanélküliség a fiatalok körében. Ennek kapcsán szintén figyelembe kell vennünk a sokszínűséget. Szerencsére vannak olyan tagállamok, ahol kevés a fiatal munkanélküli, de az európai átlag túlságosan magas. Néhány tagállamban, mint például Spanyolországban és a balti államokban, szinte tragikus a helyzet. A kormányok készen állnak a cselekvésre, és a helyzet megoldásához összetett szakpolitikai csomagra van szükség, amely egyebek mellett oktatási intézkedéseket és foglalkoztatási szolgáltatásokat is magában foglal. De nem csak a fiatalok csoportja problémás: többet kell tennünk az idősebb munkavállalók foglalkoztatása érdekében is. Ezért jelöltük ki a 2012-es évet az aktív időskor európai évének.

Ami a foglalkoztatási iránymutatásokkal kapcsolatos intézményi kérdéseket illeti – amelyet véleményem szerint továbbra is prioritásunknak tartunk és amelyek iránymutatásként és alapul szolgálnak – az Európai Parlamentnek a Szerződés 148. cikke értelmében egyértelmű szerepe van. A foglalkoztatási iránymutatások megújításra kerülnek. Megerősítem, hogy azt akarjuk, hogy 2014-ig hatályban maradjanak; ne történjenek bennük lényeges változtatások, és az éves növekedési jelentések se írják azokat felül. Az iránymutatások hosszú távú irányt jelölnek ki, ezzel szemben a növekedési jelentés lényegében egy évente kidolgozott dokumentum. De nyilvánvalóan igaz, hogy a nemzeti reformprogramok kidolgozása döntő jelentőségű, és hogy a Bizottság nagyon komolyan veszi azt az Európa 2020 keretében. A Parlamentet különböző módokon be fogják vonni a megbeszélésekbe. Itt meg kell említenem a többéves pénzügyi keret kapcsán folytatott tárgyalásokat. Az EU költségvetésének tükröznie kell a 2020-as célokat, és a Parlamentet folyamatosan tájékoztatjuk majd a nemzeti reformprogram kidolgozásáról, az országspecifikus ajánlások kidolgozásával párhuzamosan.

Egyértelmű, hogy ebben a korai szakaszban aggályok merülnek fel az Európa 2020 stratégia jövőjével kapcsolatban. Bizonyos tekintetben az Európa 2020 kapcsán van egy dolog, ami kísért: a lisszaboni stratégia. Itt, a Parlamentben sokszor volt már alkalmam azt megvitatni, miért hisszük, hogy van sokkal jobb esélyünk a sikerre az Európa 2020 stratégiával, amely a célok koncentráltabb rendszerével és egy koncentráltabb jelentési és végrehajtási rendszerrel rendelkezik.

Csak a Bizottság biztosíthatja e kezdeményezések között az összhangot. Egyszerre több labdát is feldobtunk a levegőbe, és biztosítanunk kell, hogy egyik sem esik le a gazdaságpolitikai intézkedések végrehajtása közben: ezek a labdák az Európa 2020, a gazdasági kormányzás, az egységes piac és a kohéziós politika. Ezek közül egyik sem károsodhat. Mindegyik érdekében erőteljes intézkedéseket kell tenni, biztosítva mind a 27 tagállam részvételét. A Bizottság természetesen ellenzi a kétsebességes Európát. Gondoskodnunk kell arról, hogy a jelenleg tapasztalható egyenetlen fellendülés az elkövetkező időszakban nem csap át politikai megosztottságba.

 
  
MPphoto
 

  János Martonyi, a Tanács soros elnöke. – Tisztel elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani ezért a rendkívül építő jellegű és hasznos vitáért. Külön köszönetet mondok Perez asszonynak kiváló jelentéséért, és az általa megfogalmazott nagyon fontos észrevételekért és kritikáért.

Lehet, hogy másként érzékeljük a valóságot, mint azt Danuta Hübner asszony említette, mind a válság, mind pedig a fellendülés tekintetében, de úgy vélem, mindannyian egyetérthetünk egy dologban: abban, hogy senkinek sem érdeke az olyan fellendülés, amely nem teremt munkahelyeket. Mindannyian egyensúlyra törekszünk a költségvetési konszolidáció, a növekedés és a munkahelyteremtés között. A költségvetési fegyelemnek és a foglalkoztatás növekedésének kéz a kézben kell járnia.

Egy gazdasági kérdésekkel kapcsolatban általánosságban elmondhatom, hogy mindannyian tudjuk, hogy most átfogó megközelítéssel rendelkezünk, egy átfogó „csomaggal” vagy „Gesamtpaket”-tel, ahogyan egyesek mondják, amelynek legtöbb elemét az imént említette Andor biztos úr. Ami az elnökséget illeti, ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a csomag alkotóelemei közül kettőre kell koncentrálnunk. Az egyik természetesen az európai szemeszter megvalósítása és alkalmazása. Ez az első alkalom, és ez az első feladat, amelynek óriási hatása lesz az egész európai integrációs folyamat későbbi fejlődésére.

Két dolgot gyorsan megemlítenék. Az egyik az, hogy nagyon szoros menetrendünk van, ezért a határidőket mindenkinek be kell tartania, és a legfőbb célokat meg kell valósítani. Mindent meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy az egyes tagállamok hozzájárulásai kapcsán az összes határidőt betartják, mind a foglalkoztatás és az innováció, mind pedig az energia területén.

Az energiával kapcsolatban hadd említsem meg, hogy február 4-én az Európai Tanácsnak nagyon sikeres volt az ülése. Sokunk ezt egyfajta áttörésként élte meg, mind az integrált energiapiac létrehozása, mind pedig az energiahatékonyság tekintetében. Emellett fontos döntések is születtek a közös energiapolitika külső szempontjaival kapcsolatban.

Végül, de nem utolsósorban mondanék néhány szót a szegénység elleni küzdelemről és a társadalmi befogadás előmozdításáról. Gratulálni szeretnék Önöknek ahhoz az állásfoglaláshoz, amit nemrég fogadtak el a romák integrációjának témájában. Külön szeretnék gratulálni és köszönetet mondani Járóka Líviának, aki döntő szerepet játszott a jelentés kidolgozásában és e rendkívül fontos állásfoglalás elfogadásában, amely nagyon nagy hasznunkra lesz a roma integrációra vonatkozó európai keretstratégia kidolgozásakor és véglegesítésekor.

A csomag másik alkotóeleme, amellyel foglalkozni szeretnénk, az a hat jogalkotási szöveg. Ennek kapcsán biztosítani szeretném Sylvie Goulard asszonyt, hogy nem csak hallgatni szeretnénk a Parlamentet. Megállapodásra szeretnénk jutni a Parlamenttel – sőt, megállapodásra kell jutnunk vele – a rendes jogalkotási eljárás keretében. Meg kell tennünk minden tőlünk telhető e folyamat felgyorsítása érdekében, és hogy az a magyar elnökség végéig sikeresen lezárulhasson.

Nem szándékozom részletesen beszélni az átfogó csomag egyéb elemeiről. Csak egy dolgot hangsúlyoznék: a Tanács minden tekintetben tiszteletben kívánja tartani a közösségi módszert. E tekintetben nincsen semmilyen fenntartásunk. Amint azt más sokszor elmondtuk, a Lisszaboni Szerződés sok mindent megváltoztatott. Nagy változások történtek a hatásköröket illetően. Ezt mindannyian tudjuk. De a Lisszaboni Szerződés nem változtatta meg az európai felépítmény alapját, és a közösségi módszer. Szigorúan kiállunk mellette. Természetesen mindig a Szerződéssel összhangban kell cselekednünk. Szeretném megemlíteni, hogy ha gondosan elolvasták az Európai Tanács február 4-i következtetéseit, akkor tudják, hogy abban megemlítették azt, hogy mindennek összhangban kell lennie a Szerződéssel.

Végül, lenne még egy rövid észrevételem a pénzzel kapcsolatban. Amint arra Lena Ek asszony is felhívta a figyelmet, a politikákhoz pénzre, finanszírozásra van szükség. Ezzel maximálisan egyetértek. De nagyon jól tudjuk, hogy különbségek vannak a tagállamok megközelítéseiben. Az elnökség szempontjából nézve a dolgokat, most csak egy dolgot szeretnék hangsúlyozni: azt javasoljuk, hogy először vitassuk meg a tartalmat, és azután beszéljünk a számokról, a pénzekről és az erőforrásokról. Hosszú vitára számíthatunk. Nagyon hasznos orientációs vitáink lesznek a kohéziós politikáról, az energiapolitikáról, a mezőgazdaságról stb., de ne feledjük:

(FR) mindent a maga idejében!

a Tanács soros elnöke. – Tehát, mindent egybevetve, nagyon szeretnénk segíteni ezeket a vitában, és aztán eljönni a valódi vitára, az erőforrásokról folytatott végső vitára. Ismételten gratulálok mindannyiuknak és nagyon köszönöm az Önök által adott útmutatást.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban hat állásfoglalási indítványt nyújtottak be hozzám az Európa 2020 stratégiáról, és egy állásfoglalási indítványt a tagállamok foglalkoztatáspolitikáiról(1).

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap, február 17-én, csütörtökön 12 órakor kerül sor.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Pierre Audy (PPE).(FR) Elnök asszony, a miniszter úr nagyon helyesen említette, hogy tiszteletben kell tartanunk a Szerződést, és azt is említette, hogy az Európai Tanács február 4-én ülésezett. Az Európai Unióról szóló szerződés 15. cikke értelmében szeretnék felvilágosítást kapni arról, hogy az Európai Tanács elnöke mikor jön el és számol be az Európai Parlamentnek az Európai Tanács február 4-i üléséről, mert nem hiszem, hogy a mai rövid ülésnapon megjelenik.

 
  
MPphoto
 

  Elnök.(FR) Tudomásul vettük az észrevételét. Nagyon köszönöm.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Megerősítem annak a fontosságát, hogy a lehető leggyorsabban kidolgozzuk a „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezés technikai szempontjait. Rendkívül fontos, hogy az Európai Unióban élő több mint 100 millió fiatal számára rendelkezésre álljanak a szükséges erőforrások és a megfelelő eszközök, amelyekkel ők is hozzájárulhatnak a 2020-ra kitűzött célok eléréséhez. Üdvözlöm, hogy az egész életen át tartó tanulás rendszerének és a fiatalok egy ilyen rendszerbe történő bevonásának lényegében az intelligens és fenntartható növekedés előmozdítása a célja, valamint a jövő felnőttei számára az egészséges élet biztosítása.

A magas színvonalú felsőoktatás biztosítása és a fiatalok kutatási és fejlesztési tevékenységekben való részvételének támogatása garantálhatja a gazdasági versenyképesség növelésére irányuló erőfeszítés sikerét. Új tevékenységek kidolgozására kerülhet sor, figyelembe véve a fiatalokban meglévő kreatív potenciált. Ezenkívül úgy vélem, hogy a foglalkoztatási lehetőségek biztosítása révén – a magas színvonalú képzés mellett – sokkal nagyobb az esélye a fiatalok munkaerő-piaci integrációjának. Ezért a lehető legrövidebb időn belül meg kell kapnunk e kezdeményezés technikai részleteit, hogy elindíthassuk az ahhoz szükséges tevékenységeket, hogy teljes mértékben kihasználhassuk ezt az évet, amely az Önkéntesség Európai Éve.

 
  
MPphoto
 
 

  Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) A humán tőke minősége döntő fontosságú az Európa 2020 stratégia sikeréhez. A nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elve elengedhetetlen a szakoktatási és szakképzési rendszer működéséhez. Alapvető követelmény, ha azt akarjuk, hogy a nők esetében is megvalósulhasson a munkaerő-piaci kívánalmakhoz igazított, hosszú távú szakmai fejlődés, ha jobban ki akarjuk használni képességeiket, és ha növelni akarjuk a nők foglalkoztatottságát, különösen a hagyományosan férfi szakmákban, a gazdaság alacsony szénkibocsátású ágazataiban és a felelős döntéshozói pozíciókban. Azt szeretném, ha a szakoktatást és a szakképzést hozzáigazítanák a nők igényeihez, hogy több nő vehessen részt ilyen oktatásban és képzésben. Jelenleg az ilyen képzések nem veszik figyelembe a nők eltérő igényeit, valamint pénzügyi és szociális helyzetüket. Ez azt jelenti, hogy a nők sokkal nehezebben tudnak visszatérni a munkába vagy belépni a munkaerőpiacra.

A nőknek szóló szakoktatási és szakképzési rendszerek hatékony működéséhez az kell, hogy e rendszerek átfogóak legyenek, más szóval figyelembe kell venniük a nők tapasztalatát, életkorukat és az oktatással kapcsolatos eltérő igényeiket, ideértve például a fogyatékkal élő nők, az idős nők, a szegénységben élő nők és a női bevándorlók sajátos igényeit. A magas szintű képzéshez való rugalmas, megfizethető hozzáférést kiemelt szempontnak kell tekinteni. Fontos szerepet kell kapniuk a munkáltatóknak nyújtott ösztönzőknek, amelyek elősegítik a kis- és középvállalkozásokban és az otthon dolgozó nőknek szóló képzési tanfolyamok szervezését. Az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához elengedhetetlen a szakképzés szorosabb összekapcsolása a munkaerőpiac kívánalmaival, hogy ezáltal új képzési lehetőségek jöjjenek létre a nők számára a tudomány, a matematika és a technológia terén.

 
  
MPphoto
 
 

  Rovana Plumb (S&D), írásban. – Az Európa 2020 stratégiának segítenie kell Európának abban, hogy talpra álljon a válságból, és hogy erősebben jöjjön ki belőle, mint a válság előtt volt – ezt munkahelyteremtés, valamint a foglalkoztatás előmozdítására vonatkozó öt fő uniós célon alapuló intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés révén valósítja meg. Egy erős szociális védelmi rendszer, az aktív munkaerő-piaci politikákba való befektetés, valamint a mindenki számára elérhető oktatási és képzési lehetőségek alapvető fontosságúak a munkanélküliség csökkentéséhez és a tartós kirekesztettség megakadályozásához. A rugalmas biztonság nem alkalmazható azokban a tagállamokban – például Romániában –, ahol a költségvetési megszorítások és a makrogazdasági egyensúlytalanságok miatt kevés lehetőség van a szociális biztonsági rendszerek megerősítésére. Véleményem szerint a munkaerő-piaci szegmentáció csökkentése érdekében megfelelő biztonságot kell biztosítani a munkavállalók számára, a munkaszerződések formájától függetlenül. Minden munkaerő-piaci reformot magas szintű társadalmi konszenzus mellett kell bevezetni, a szociális partnerekkel nemzeti és uniós szinten kötött megállapodásokon keresztül. Egy jogalkotási menetrend elengedhetetlen a nők és férfiak fizetése közötti különbség felszámolásához – ennek értelmében évi 1%-os mértékben csökkentenék a különbséget, hogy 2020-ra megvalósuljon a 10%-os csökkentési cél. Az Európa 2020 stratégiának magában kell foglalnia azt a célt, hogy az EU-ban csökkentsék a nőket érintő szegénységet, mivel a nők 17%-a tekintetében mondható el, hogy szegénységben él – a legtöbben egyedülálló anyák, bevándorlók vagy idősek.

 
  
MPphoto
 
 

  Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az Európa 2020 stratégiát támogatnia kell a 2014–2020 közötti időszakra szóló pénzügyi keretnek. A közlekedés, az energia és a távközlés jelenti az európai gazdaság gerincét. Az e területeken eszközölt beruházások munkahelyeket teremtenek és biztosítják a gazdasági és társadalmi fejlődést. Az Unió iparpolitikája az Európa 2020 stratégia egyik kulcseleme. Az EU-szerte megvalósuló ipari növekedés a munkahelyteremtés biztosítani fogja az Európai Unió világszintű versenyképességét.

Az elmúlt évtizedekben az európai vállalatok a nyereséghajhászása következtében az ipari termelés áttevődött olyan harmadik országokba, ahol alacsonyak a termelési költségek, és ez a munkahelyek számának csökkenésével járt az EU-ban. Egy erős, megfelelően finanszírozott és minden európai régiót lefedő kohéziós politikának kulcsfontosságú kiegészítésként kell szolgálnia az Európa 2020 számára. Ez a horizontális megközelítés előfeltétele az Európa 2020 keretben javasolt célok sikeres elérésének, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megvalósításának. Ennek egyik példája a Duna-régióra vonatkozó uniós stratégia, amely hozzájárul majd a régió jólétéhez, gazdasági és társadalmi fejlődéséhez, és biztosítani fogja a régió biztonságát. Mivel az európai polgárok legfőbb aggályai még mindig a munkahelyek biztonságával kapcsolatosak, úgy vélem, hogy az Európa 2020 stratégia csak akkor lehet sikeres, ha a szociális Európa valósággá válik.

 
  
MPphoto
 
 

  Frédéric Daerden (S&D), írásban. – (FR) Az Európa 2020 stratégia ambiciózus célokat határoz meg, különösen a foglalkoztatás területén, és a foglalkoztatási iránymutatások végrehajtása az egyik tényező a célok elérésében. Célkitűzései alapvető fontosságúak, különösen ha arról van szó, hogy képesek legyünk finanszírozni a nyugdíjakat és létrehozni egy, a jóléten alapuló európai szociális modellt. Merkel asszony és Sarkozy úr javaslatai már említést tettek azokról az elemekről, amelyek e szociális modell alapjaként szolgálhatnak. Sőt, a versenyképességi paktumban foglalt javaslatok tartalmazzák a bérek inflációhoz való automatikus hozzáigazításának (indexálás) eltörlését. Ezt azzal indokolják, hogy ez a lépés növelné a versenyképességet és következésképpen a foglalkoztatást. De semmi nem bizonyítja, hogy automatikusan ez lenne a helyzet. Az automatikus indexálás megszüntetése – bizonyos körülmények esetén – olyan fejleményeket is előidézhet, amelyek növelik az inflációt, amit pedig senki sem akar. Még rengeteg olyan eszköz van, amellyel megpróbálhatnak munkahelyeket teremteni, mint például a stratégiai beruházás vagy képzés a jövő ágazataiba. A fizetések és a szociális ellátások indexálásának eszközét több ország is alkalmazza annak érdekében, hogy csökkentse a szegénység kockázatát a munkavállalók körében, amely jelenség egyre inkább megfigyelhető Európában. Ez az eszköz lehetőséget nyújt az Unió egy másik 2020-as céljának eléréséhez is: ahhoz, hogy 20 millióval kevesebb szegény legyen.

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), írásban.(PT) Az Európa 2020 stratégia feltárja valódi menetrendjét. Az Európai Tanács legutóbbi ülése megerősítette ezt. A stratégia mozgatórugója a nagyobb mértékű liberalizáció; a piac új területekre való vezetése; a munkaerő-piaci rugalmasság; a bérek és a szociális jogok elleni példa nélküli támadások. Meghatározták e menetrend végrehajtási eszközeit is: ezek az ún. „gazdasági kormányzás” és a közelmúltban elfogadott francia-német „versenyképességi paktum”. A gyakorlatban azt akarják, hogy még inkább elterjedjen és általánosan alkalmazottá váljon az, amit az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap a különböző tagállamokban a „segítségnyújtási tervek” keretében alkalmaz (ahogyan perverz módon azokat nevezik), és ami katasztrofális következményekkel jár mind gazdasági, mint társadalmi értelemben. A javasolt intézkedések végrehajtása elfedi a Portugáliához hasonló országok nehéz gazdasági és társadalmi helyzetének valódi okait. Ami még rosszabb, különösen súlyos következményekkel járhat ezen országok számára, és rendkívül negatívan befolyásolhatja polgárainak életkörülményeit. Végtelenül komoly veszély fenyegeti az európai munkavállalók és polgárok jogait, szinte már bosszúhadjárat folyik a foglalkoztatás és a szociális jogok ellen. E jogok megnyirbálására törekednek azzal, hogy támadják a béreket, megemelik a nyugdíjkorhatárt és megszüntetik a munkavállalók EU-n belüli szabad mozgására vonatkozó korlátozásokat. Ez az uniós munkaerő leértékelődéséhez vezethet, és még nagyobb fokú rugalmassághoz a foglalkoztatásra vonatkozó törvények tekintetében.

 
  
MPphoto
 
 

  Danuta Jazłowiecka (PPE), írásban.(PL) Egy év telt el az új Európa 2020 stratégia elfogadása óta, és itt az ideje, hogy levonjuk az első következtetéseket. A stratégiát némi kétkedéssel fogadták, ami érthető volt, figyelembe véve a lisszaboni stratégia teljes kudarcát. Sokan azt jósolták, hogy az új stratégia szintén csak egy üres dokumentum marad, tele olyan célokkal, amelyek amennyire nemesek, annyira nem megvalósíthatók. Nincs olyan közöttünk, aki elfelejtette volna a lisszaboni stratégia alapvető célját, azaz hogy 2010-re az Unió a világ legversenyképesebb gazdaságává váljon. De hol tartunk most? A nagy gazdasági válság és az euróövezet országaiban bekövetkezett költségvetési válság arra kényszerítette az Uniót, hogy a globális gazdasági vezető szerep helyett a túlélésért küzdjön.

Vajon az Európa 2020 stratégia is kudarcra van ítélve? Jó okkal hihetjük ezt. Ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, miként hozhatnánk létre egy tudás- és innováció-alapú gazdaságot, és hogyan csökkenthetnénk a társadalmi kirekesztést, arról folytatunk eszmecserét, milyen mértékben lesz korlátozott a közösségi költségvetésből származó finanszírozás. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nincs meg a szükséges politikai akarat ahhoz, hogy ténylegesen foglalkozzunk a Bizottság által javasolt stratégiával. Úgy tűnik, hogy az Unió fejlődésével kapcsolatos hosszú távú jövőkép problémáját ismételten elhomályosítják a jelen problémái. Ahhoz, hogy lehetővé váljon a Közösség számára a világgazdaságban betöltött szerepének megtartása, hogy ne csak az USA-val és Kínával, hanem Brazíliával és Indiával is versenyezhessen, hosszú távú célokat kell magának kijelölnie és következetesen dolgoznia kell azok megvalósításáért. Már van egy tervünk; most már csak arról kell gondoskodnunk, hogy azt következetesen végre is hajtsuk.

 
  
MPphoto
 
 

  Ádám Kósa (PPE), írásban. – (HU) Az EU 2020 stratégiája nemcsak annak megfogalmazásakor mutatott túl a Lisszaboni Stratégián, hanem egyenesen az új, válságos időszakhoz kellett igazítani, mi több: most már a gazdasági kormányzás és az euró megmentésének időszakára is reflektálnia kell. Az új tagállamoknak arra is oda kell figyelniük, hogy elegendő mozgásterük és versenyképességük maradjon a kelet-európai rendszerváltások óta hordozott és mélyülő strukturális és foglalkoztatási problémák megoldására. A múltbeli hibás döntések, súlyos kormányzati mulasztások miatt a családok helyzetére is figyelni kell: a munkaerőpiac nemcsak foglalkoztatókból és foglalkoztatottakból áll, hanem a többé-kevésbé szorosabb kapcsolatot tartó, több generációból álló családokból is, akik a társadalomnak nemcsak alapjai, hanem jövőjének zálogai is egyben. A generációk közötti szorosabb együttműködés önmagában is nagyon lendíthet a foglalkoztatottságon (pl. kismamák munkavállalása, fogyatékossággal élők elhelyezkedésének támogatása, idősebbek aktivitásának megőrzése akár a civilszférában), illetve a közös tervezés (pl. lakáshelyzet) is segíthet elkerülni az egyéni és családi adósságválságokat és csődöket, amelyek már a szürkegazdaságba kényszeríthetnek családokat a magas törlesztőrészletek miatt. Ez a korábbi út nem járható. Új megközelítésekre is szükség lesz, hiszen a régi receptek már nem elegendőek, és ezt az Európai Uniónak is fel kell ismernie. Az EU-nak támogatnia kell még a szokatlannak tűnő megoldásokat is.

 
  
MPphoto
 
 

  Zita Gurmai (S&D), írásban. – Az Európa 2020 stratégia az egyik legfontosabb projekt, amit eddig létrehoztunk, de ennek ellenére semmi sem garantálja a sikerességét. Minden célnak, kiemelt kezdeményezésnek és nemzeti reformnak magában kellene foglalnia a nemek közötti egyenlőséget – és a nőket minden szakpolitikai területen figyelembe kellene venni. A nyílt koordinációs módszer gyenge eszköz a közös célok végrehajtásához, ezért csak akkor számolhatunk eredményekkel, ha valódi elkötelezettséget tanúsítunk!

Az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási céljai felszólítanak a nők foglalkoztatottságának növelésére. Ezt, a munka és a családi élet összeegyeztetését, valamint a nemi sztereotípiák megszüntetését a munkaerőpiacon mindenképpen meg kell valósítani. Több nőt kell bevonnunk a szakképzésbe, a tudomány és az oktatás területére, amely területeket eddig „férfiasnak” tartottak. Véget kell vetnünk a nemi alapú munkaerő-piaci szegregációnak, különösen ha új, környezetbarát munkahelyekről van szó.

A nők munkaerőpiacra való teljes körű bevonásával véget vethetünk a demográfiai válságnak. Ha biztos és tisztességes munkahelyeket teremtünk, biztosítjuk a munka és a családi élet összeegyeztetéséhez szükséges eszközöket, és ha intenzívebben be tudjuk vonni a férfiakat a háztartással kapcsolatos feladatokba, akkor – a tanulmányok szerint – a nők sokkal szívesebben vállalnak majd a gyermeket.

 
  
MPphoto
 
 

  Lena Kolarska-Bobińska (PPE), írásban. – Az Európa 2020 stratégia a gazdasági növekedésről és a foglalkoztatásról szól. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az intelligens energián alapuló rendszer jelenti a jövőt mint a környezetvédelem, mind pedig a munkahelyek tekintetében. Egy ilyen rendszer segítségével szét tudnánk választani a gazdasági növekedést az energiafogyasztástól. Ha sikerül ezt elérni, több energiát leszünk képesek termelni az azonos vagy kevesebb energiafogyasztáshoz, és több ezer olyan munkahelyet tudunk létrehozni, amelyeket nem lehet kiszervezni. Gondoskodnunk kell arról, hogy az intelligens energia nem marad puszta álom. Ma egy teljesen új energetikai infrastruktúrát építünk Európában. Biztosítanunk kell, hogy ez csökkentse azt a Nyugat- és Közép-Európa közötti különbséget, ami a fenntartható munkahelyek tekintetében fennáll. Ha az energia terén kétsebességes Európánk van, az nem oldja meg az energiaszegénység vagy az energiahatékonyság hiányának problémáját. Segítő kezet kell nyújtanunk a lemaradt régióknak, még akkor is, ha a mai gazdasági helyzetben ez nem könnyű. Egyazon időben kell biztosítanunk intelligens energetikai rendszereket minden európai polgár számára. Meg kell akadályoznunk egy darabokból álló rendszer kialakulását, amelyben egyes polgárok csak 50 évvel a többiek után láthatnák a jövőt. Tehát munkahelyekre van szükség az intelligens energia terén minden európai számára, és nem csak azoknak, akik akár Európa nélkül is megkaphatták volna ezeket az állásokat.

 
  
MPphoto
 
 

  Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Közvetlenül Lettország uniós csatlakozását követően a lett kormány úgy határozott, hogy az uniós alapokból származó források elosztása tekintetében nem elegendő, ha Lettországot egyetlen régiónak nyilvánítják. (Lengyelországnak 16 régiója van.)

Ennek következtében a négy lettországi régió egyike – Latgale – marad az egyik legkevésbé védett terület. Latgale esetében az alapok alkalmazása sokkal kevésbé hatékony, mint Lettország egészében. Ez a helyezet Latgale munkaerő-piaci helyzetében is tükröződik. Míg Lettország fővárosában, Rigában a munkanélküliség 8–9%-os, addig Latgale esetében ez az arány 20–25%. Az európai foglalkoztatási programok elérhetetlenek az olyan városok lakossága számára mint például Livani, Preili, Kraslava, Ludza, Aglona és Dagda.

A lett kormány ahelyett, hogy megoldást találna a termelés szervezésének és ösztönzésének kérdésére Latgale területén, folyamatosan növeli az adókat, aminek következtében tömegesen mennek csődbe a kis- és középvállalkozások. A társadalmi feszültségek elkerülése érdekében Latgale lakosai havi 100 LVL összeget kapnak, hogy tűrjék a helyzetet.

A lett kormány mindennapos politikája következtében több mint 150 000 munkavállaló ment külföldre. Arra kérem az Európai Bizottságot, hogy sürgősen avatkozzon be ebbe a helyzetbe. Ki kell dolgozni egy foglalkoztatási keretet az EU olyan távoli régiói számára, mint például Latgale.

 
  
  

ELNÖKÖL: Gianni PITTELLA
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás.

(A szavazás eredményeiért: lásd a jegyzőkönyvet)

 
  

(1)lásd a jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat