Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2538(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0116/2011

Viták :

PV 16/02/2011 - 11
CRE 16/02/2011 - 11

Szavazatok :

PV 17/02/2011 - 6.11
CRE 17/02/2011 - 6.11

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0071

Viták
2011. február 16., szerda - Strasbourg HL kiadás

11. Emelkedő élelmiszerárak (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata az emelkedő élelmiszerárakról.

 
  
MPphoto
 

  János Martonyi, a Tanács soros elnöke. – Elnök asszony! Köszönöm, hogy meghívta a magyar elnökséget, hogy vegyen részt az emelkedő élelmiszerárakról folytatott vitán.

Három év alatt másodszor kerül napirendre ez a kérdés. Az emelkedő élelmiszerárak újból szociális nyugtalanságot és politikai instabilitást idéznek elő több országban. A világ legszegényebb régióiban élő családok nagy bajban vannak. Ezenkívül az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetétől tudjuk, hogy a kilátások nem jók, mert az árak tovább fognak emelkedni az év folyamán a hátrányos éghajlati viszonyok miatt. Nyomasztó kérdés ez. 2011. január 22-én, Berlinben megvitatták a mezőgazdasági miniszterek és a WTO Főigazgatója, Lamy úr, majd ez év január 24-én a Mezőgazdasági Tanács is.

E mostani áremelkedések okai összetettek, mert szerkezeti és ideiglenes tényezők közösen idézték elő. A keresleti oldalon az áll, hogy több embert kell élelmeznünk, mint valaha. A kínálati oldalon aszályok és árvizek tették tönkre a termést, emelkedtek a termelési költségek, és mindezeken túl a pénzügyi spekuláció is megjelent az árupiacokon.

Mit tehet tehát az Európai Unió a probléma megoldása érdekében? Rendbe kell tennünk belső politikáinkat, javítanunk kell a globális kormányzást ezen a területen és érzékelhető módon támogatnunk kell a leginkább rászorulókat. Ez most nem az önelégültség időszaka, hiszen a legutóbbi élelmiszerár-válság eredményeként mindhárom szempontból fontos eredményeket értünk el. A Tanács és a Parlament is intenzív vitákat folytat a közös agrárpolitika jövőbeni alakulásáról. Ez rendkívül releváns tevékenység a globális élelmiszerbiztonság tekintetében. A Tanácsban a közelmúltban lefolytatott megbeszélések során a viták középpontjában állt az élelmiszerbiztonság, és feltettük azt a kérdést, hogy hogyan lehet a legjobban gondoskodni arról, hogy az EU mezőgazdasági termelése gazdaságilag életképes és környezetvédelmi szempontból fenntartható legyen a jövőben.

Hadd mondjam el azt is, hogy nagy érdeklődéssel olvastuk a Parlament állásfoglalását, amelyben stratégiai ágazatként ismerték el a mezőgazdaságot az élelmiszerbiztonság összefüggésében annak a jelentésnek az alapján, amelyet tisztelt képviselőtársuk, Daciana Sârbu elkészített. Vita folyik a Tanácsban a Bizottság 2010. november 18-i közleményéről, amely a közös agrárpolitika jövőjével foglalkozik, és a magyar elnökség azt tervezi, hogy a Tanács március 17-i ülésén elfogadja a Tanács következtetéseit.

Reméljük, hogy a jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban a 2011 második félévére beütemezett megbeszélések konkrét eredményekhez vezetnek. Jelentős előrehaladást tettünk a világ élelmiszerbiztonságára adott koordináltabb és hosszabb távú nemzetközi válaszadás tekintetében. Nagyon távol vagyunk annak a millenniumi fejlesztési célnak az elérésétől, hogy 2015-re felére csökkentjük a világ éhezőinek számát. Az éhezés és az élelmiszerrel kapcsolatos bizonytalanság továbbra is hétköznapi valóság marad egymilliárd ember számára, de az ENSZ egyik legújabb vívmánya, amely az EU-val közösen végzett sok munka eredményeként született meg, egy globális mezőgazdasági, élelmiszer-biztonsági és élelmezési partnerség létrehozása volt. Ezt az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezeten belül újraélesztett Világélelmezés-biztonsági Bizottság útján hajtják végre.

Az EU az Élelmezésisegély-egyezmény megújításának és modernizálásának élén is ott áll annak érdekében, hogy hasznosabban hozzájárulhasson a világ élelmiszerbiztonságához és hogy javíthassa a nemzetközi közösség képességeit a legkiszolgáltatottabb népességnek szánt élelmezési segélyek leszállítása területén. Ez az út vezet el bennünket a globális kormányzás javításához ezen a területen.

Az élelmezésbiztonság szempontjából szeretném emlékeztetni önöket a Bizottságnak a humanitárius élelmezési segélyekről szóló, 2010 márciusának végén elfogadott közleményére, és ezt követően a 2010. május közepén elfogadott tanácsi következtetésekre, amelyek az élelmezési bizonytalanságok kezelésére irányuló erőfeszítések megerősítése céljából új politikai kereteket vázolnak fel az EU humanitárius cselekvéséhez, humanitárius válságok során. Szintén tavaly került elfogadásra a Bizottság közleménye a fejlődő országoknak az élelmezésbiztonsági kihívások kezelésében történő támogatásáról, amely ezzel egy időben felszólít új közös élelmezésbiztonsági politikai keretekre, az EU vezető szerepének további megerősítésére a globális élelmezésbiztonság területén, valamint az uniós segítségnyújtás hatékonyságának fokozására. Ebből a célból a Bizottság és a tagállamok közösen dolgoznak egy végrehajtási terv kidolgozásán, amellyel átültethetik konkrét cselekvésekbe ezeket a politikai kereteket a terepen.

Hadd említsem meg az EU egymilliárd eurós élelmiszersegélyét is, amelyet a Parlament és a Tanács fogadott el. Az eszköz működésének a harmadik évében járunk, amely segítséget nyújt a fejlődő világ mezőgazdasági termelőinek mezőgazdasági termelési képességeik növeléséhez. Ez azzal kapcsolatos eltökéltségünk kézzelfogható jele, hogy valós segítséget nyújtunk a leginkább kiszolgáltatottaknak.

Mostanában lép hatályba néhány határozat az EU fejlesztési politikájának jövőbeni irányáról az EU fejlesztéspolitikai zöld könyve alapján, a szociális kohéziót ösztönző növekedés és a fenntartható fejlődés támogatása céljából. A zöld könyvben szereplő célkitűzésekkel a Bizottság a kezébe veszi a kezdeményezést és a fejlesztési együttműködésben elsőbbséget tulajdonít a gazdasági növekedés generálásának, a mezőgazdaságnak és az élelmezésbiztonságnak, a szociális kohéziót ösztönző és a fenntartható fejlődés elérése érdekében a fejlődő országokban, a szegényeknek kedvező megoldások alapján. Az emelkedő élelmiszerárak és a népesség gyors növekedésének figyelembevételével kiemelkedő jelentőséget nyer a fejlődő országok saját élelmiszertermelési képességeinek fejlesztése.

Üdvözöljük továbbá azt az új lendületet, amelyet a G20 szöuli csúcstalálkozója adott a WTO dohai fejlesztési programjának. Az EU teljes mértékben támogatna egy olyan alkut, amely jelentős mértékben hozzájárulna a stabilitás megteremtéséhez az exporttámogatások megszüntetésével és az exportkorlátozások megtiltásával. Ez utóbbi csak az árak volatilitásának súlyosbítását szolgálja, és a kívánt hatással pontosan ellentétes eredményre vezet.

Most térjünk vissza a pénzügyi spekulációk kérdéséhez. Nem egyértelmű, hogy ez milyen mértékben járul hozzá az árak volatilitásához, de jó okunk van arra, hogy fokozzuk az átláthatóságot az árupiacokon. A G20 francia elnöksége ezt prioritásként azonosította a következő évre. Az EU magyar elnöksége készen áll arra, hogy vállvetve dolgozzon a G20 francia elnökségével konkrét eredmények elérése érdekében. A magyar elnökség teljes mértékben elkötelezte magát az önökkel történő együttműködés mellett annak érdekében, hogy első olvasatra elfogadhassuk a Bizottság javaslatát a tőzsdén kívüli származékos műveletekről.

A világ szegényei és éhezői megérdemlik, hogy adekvát és maradandó választ adjunk az emelkedő élelmiszerárakkal kapcsolatos aggályaikra. Az Európai Unió a három évvel ezelőtt kirobbant első válság óta a kérdés megoldására irányuló erőfeszítések arcvonalában harcol, de még többet kell tennünk. A Tanács továbbra is teljes mértékben elkötelezett marad egy kollektív és koherens válasz mellett, uniós és nemzetközi szinten egyaránt. Meg vagyok győződve arról, hogy számíthatunk az önök támogatására minden erőfeszítésünkben.

Nagyon köszönöm figyelmüket.

 
  
MPphoto
 

  Dacian Cioloş, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Köszönöm, hogy most lehetőséget biztosítottak nekem arra, hogy nyilatkozatot tehessek a Bizottság nevében az emelkedő élelmiszerárakról. A Mezőgazdasági Tanács az én kérésemre vitatta meg ezt a kérdést január 24-én. Ezért is üdvözlöm azt, hogy lehetőséget kaptam ennek a párbeszédnek a lefolytatására az Európai Parlamenttel egy ilyen létfontosságú témáról.

Ebben a tekintetben két témakörrel szeretnék foglalkozni, amelyek szerintem egymástól elválaszthatatlanok: az első a világ mezőgazdasági piacainak helyzete, ahol az árak hetek óta emelkednek, a második pedig a G20 célkitűzései az élelmezésbiztonság és a mezőgazdasági árak volatilitásának kérdésében.

Kezdjük a világ mezőgazdasági piacainak helyzetével. Több nemzetközi intézmény, többek között az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), elkészített különféle jelentéseket arról, hogy az emelkedő mezőgazdasági és élelmiszerárak újból riadókészültségbe helyezték a világot. Most vajon ugyanazt az áremelkedést éljük át, mint ami 2007-2008-ban történt? Jóllehet az árak, és különösen a gabonaárak kiugróan megemelkedtek nyár óta, és különösen a közelmúltban, a jelek arra utalnak, hogy nem értük el a 2008. évi árszinteket.

A világ helyzete a közönséges búza tekintetében feszes, de a piaci kínálattal nincs probléma. A mostani termés a déli félgömbön magasabb a vártnál. Mindazonáltal azon gondolkodunk, hogy a gazdasági évek végének megkönnyítésére az Európai Unió piacán felfüggesztjük a vámkvóták alapján érvényes importvámokat az alacsony és az átlagos minőségű közönséges búzára és a takarmányárpára abban a meggyőződésben, hogy ez azoknak az intézkedéseknek az egyike, amelyek kissé enyhíthetik a piac helyzetét európai szinten. Meg kell jegyeznem, hogy a közönséges búza globális készleteire vonatkozó előrejelzések a 2010-2011 gazdasági év végére vonatkozóan magasabbak, mint 2007-ben.

Ami a cukrot illeti, az árak újból rekordmagasságban vannak, és a fehér cukor ára január közepén megközelítette a 625 eurós tonnánkénti árat. Az árak növekedése követi az alacsony termésből fakadó, két éve tartó globális hiányt. A jelenlegi gazdasági év termelését a közelmúltban lefelé módosították néhány országban, többek között Ausztráliában is. A legutóbbi előrejelzések szerint azonban a világ cukormérlege egyensúlyban lesz a 2010-2011. évi időszakban.

Mindebből azonban meg kell valamit tanulnunk. Bár a piacok talán feszesek, minden bizonnyal túlreagálták a helyzetet az árak szintjén annak figyelembevételével, amit a fizikai fundamentumok mutatnak. Az élelmezésbiztonság és a mezőgazdasági árak volatilitásának mögöttes kérdése nyilvánvaló módon globális kérdés, amelyet globális szinten kell kezelni, és nagyon örülök annak, hogy az élelmezésbiztonság és a mezőgazdasági árak volatilitásának kérdését a G20 szöuli ülése a prioritások egyikeként határozta meg. Ez súlyos kihívás a Bizottság egésze számára.

A mezőgazdaság és vidékfejlesztés biztosaként az eddigiekben már ismételten kifejeztem az e terület melletti elkötelezettségemet, például január végén Berlinben, a G20 szervezetben érintett országok hasonló feladattal megbízott személyei előtt, de a közelmúltban is, az Egyesült Nemzetekben, Ban Ki-moon főtitkár előtt, amikor a közelmúltban látogatást tettem New York-ban.

Gondoljunk arra is, hogy az élelmezésbiztonság kérdését egyértelműen a közös agrárpolitika (CAP) egyik kihívásaként jelölték meg a Bizottság „A CAP jövője 2020-ig” című közleményében. Ez a kérdés kulcsfontosságú mind az Európai Unió, mind pedig a világ legszegényebb országai számára, ezért szorosan együttműködöm Piebalgs biztos úrral ezekben a kérdésekben, hogy az EU fejlesztési politikáját élelmezésbiztonság kérdéséhez is jobban hozzáigazíthassuk.

Ma szeretném megosztani önökkel az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos gondolataimat, különös tekintettel négy területre: átláthatóság, raktárkészletek, volatilitás-kezelési kérdések és a kereskedelem szerepe. Azt mondják, hogy a volatilitást súlyosbítja a fizikai piacok és a származékok piacai átláthatóságának hiánya. A mezőgazdasági piacok esetében léteznek adatforrások a termelésről, a fogyasztásról, a kereskedelemről és a raktárkészletekről. A nemzetközi szervezetek, a nemzeti szolgálatok és az erre szakosodott szervezetek, mint például a Nemzetközi Gabonatanács, részletes adatokat közölnek erről a tárgyról.

Bizonyos adatok azonban továbbfejleszthetők, különösen a raktárkészletekkel kapcsolatos adatok, ahol információhiány tapasztalható, különösen a raktárkészletek világméretű eloszlása tekintetében. A G20 vezetői is felkérték szöuli ülésükön az illetékes nemzetközi szervezeteket arra, hogy javítsák a raktárkészletekkel és a termelési előrejelzésekkel kapcsolatos adatok minőségét. Az adatok relevanciájának javítása előfeltétele a piacok átláthatósága fejlesztésének. Egy globális szintű vitafórum kérdését is meg kell vizsgálnunk a piaci résztvevők, mind az exportőrök, mind pedig az importőrök körében, hogy a válságokat ne csak akkor vegyük észre, amikor már bekövetkeztek. Így ez a három kérdés összekapcsolódik egymással: először is információkra van szükségünk, aztán képeseknek kell lennünk ezeknek az adatoknak a feldolgozására, és végül szükségünk van egy nemzetközi szintű fórumra, ahol a megfigyelt helyzetet meg lehet vitatni.

A Bizottság több közleményt is kiadott a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek áráról. A legfrissebb közleményekben a Bizottság lépéseket kezdeményezett az átláthatóság javítására a teljes élelmiszerlánc mentén, és én együttműködöm az Európai Bizottság alelnökével, Antonio Tajani úrral ennek a kulcsfontosságú kérdésnek az előmozdítása érdekében.

A mezőgazdasági árukból származó termékek átláthatóságának és felügyeletének javítására vonatkozó javaslatokat is bejelentettek. Amint a volatilitás fokozódik, nagyon fontos, hogy a határidős piacok továbbra is betöltsék kockázatfedezeti és árfeltárási szerepkörüket. Ezért kiegyensúlyozott és szigorú megközelítési módra van szükségünk, és üdvözlöm a Barnier biztos úr által ezen a területen elvégzett munkát, és a mezőgazdasági nyersanyagok különleges kérdésével foglalkozó munkáját is teljes mértékben támogatom.

Február 2-án a Bizottság kiadott egy új, globálisabb közleményt az árupiacról és az abból származó pénzügyi piacokról. Ez hozzájárul a G20 szervezeten belül lefolytatott megbeszélésekhez, mind az árucikkek árainak volatilitása, mind pedig a származékok piacának felügyelete tekintetében. G20-as partnereinkkel együtt és még annál is szélesebb körben hozzá akarunk járulni a származékok piacának hatékonyabb felügyeletéhez, a termelők és a felhasználók érdekében egyaránt.

Ezért úgy gondolom, hogy a következő hónapok során – szerintem nyárig – prioritásként kell kezelnünk a következő kérdéseket: először a magán és közösségi készletekre, valamint a termelésre és a fogyasztásra vonatkozó adatok rendelkezésre állását és átláthatóságát; másodszor ezeknek az adatoknak az összegyűjtését, feldolgozását és elosztását; az azokkal az országokkal kapcsolatos biztonsági mechanizmusokat, amelyek feszültségekkel néznek szembe az élelmiszerek hiánya miatt; az élelmiszersegélyek szerepe és megszervezése nemzetközi szinten és az Európai Unióban; a nemzetközi irányítás továbbfejlesztése, például a kulcsfontosságú országok közötti intézményi párbeszéd mechanizmusain keresztül; a fenntartható mezőgazdasági termelés és kutatás beruházásainak szintjei nemcsak az Európai Unióban, hanem a legszegényebb országokban is. Foglalkozni kell továbbá azzal a kérdéssel is, hogy mekkora prioritást kell tulajdonítani a mezőgazdaságnak a fejlesztési politikákban, különösen azért, mert a Bizottság most készül a fejlesztési politika kiigazítására és reformjára. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak sokkal erőteljesebben részt kellene vennie ezekben az ügyekben, nemcsak élelmiszersegélyek nyújtásával, hanem mindenekfelett azáltal, hogy segítséget nyújtunk a déli országoknak, hogy képesek legyenek fenntartható módon fejleszteni saját helyi termelési képességeiket.

Az Európai Unióban komolyan meg kell vizsgálnunk – és feltett szándékom, hogy ezt megteszem – olyan piaci mechanizmusok azonosítását, amelyek a gyártók jövedelmi szintjeinek és az inputköltségek ideiglenes megszorításával lehetővé tennék a számunkra katasztrófák megelőzését bizonyos ágazatokban. Gondolok itt különösen az állattenyésztésre.

Végül vizsgáljuk meg a kereskedelem szerepét. Meggyőződésünk, hogy a kereskedelem hozzájárulhat a globális élelmezésbiztonsághoz, mivel lehetővé teszi a rendelkezésre álló élelmiszer elosztását az egész világon. Az exportkorlátozások csak tovább erősítették az áremelkedési spirált a már amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő országok rovására. Az élelmiszerekre vonatkozó kereskedelempolitikát azonban össze kell kapcsolni az élelmiszerekre vonatkozó más, nemzetközi szintű politikákkal, ha koherens megközelítési módot akarunk elérni ebben a kérdésben.

Összegezve: biztosíthatom önöket afelől, hogy szorosan figyelemmel kísérem az élelmiszerárak trendjeit, és a jövőben az önökkel, a Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott konzultációban akarok dolgozni ezen a kérdésen, hogy konkrét javaslatokkal állhassak elő, mindenekelőtt a közös agrárpolitika reformja tekintetében, de más, speciálisabb eszközök tekintetében is.

 
  
MPphoto
 

  Mairead McGuinness, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A Tanácsnak és a Bizottságnak is köszönetet mondhatok azért a rendkívül egyértelmű közleményért, amelyet az emelkedő élelmiszerárak kritikus kérdésével kapcsolatos szándékaikról kiadtak. Mi, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság azon tagjai, akik most itt vagyunk ebben az Ülésteremben, már kellően hozzászoktunk ahhoz, hogy éjfélkor mezőgazdasági ügyeket vitatunk meg. Nagyon örülök annak, hogy amikor a mezőgazdaság hirtelen élelmiszerré válik, akkor napközben vitatjuk meg ezt a rendkívül fontos kérdést, amikor az emberek hallhatják. Szerintem erről nem szabad megfeledkeznünk.

(Taps)

Hadd mondjam el nagyon egyértelműen, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer szétválasztása része annak a problémának, amelyről ma vitát folytatunk. A mezőgazdaság realitásai és a termelők alacsony bevételei, mind Európában, mind a fejlődő világban, központi szerepet töltenek be ebben a vitában, és hogy el ne felejtsük, az az egyik kritikus probléma – és a Bizottság azonosította ezt helyzetjelentésében –, hogy a mezőgazdasági termékek emelkedő árai és az emelkedő élelmiszerárak nem jelennek meg magasabb termelői árak formájában. A valós probléma az, hogy az élelmiszerek előállításának költségei gyorsabban emelkednek, és a mezőgazdasági termelők nem tudnak tovább megmaradni ebben a taposómalomban.

Nekünk, politikai döntéshozóknak azzal a kihívással kell megküzdenünk, hogyan növelhetnénk az élelmiszertermelést fenntartható módon, hogyan tudnánk többet előállítani kevesebből, hogyan kell kezelnünk raktárkészleteinket és hogyan kell kezelnünk a raktárkészletek diszlokációjának kérdését, amelyet a biztos úr azonosított. Már nem a globális készletek alkotják a kulcsfontosságú számadatokat; tudnunk kell, hol vannak a raktárkészletek, és fel kell ismernünk, hogy nem Kínából vagy Indiából fognak érkezni.

Amit tennünk kell – és úgy gondolom, hogy ez már elkezdett megtörténni az utolsó parlamenti ciklusban benyújtott jelentésem óta – az az, hogy a középpontba állítjuk a mezőgazdaság és az élelmiszerek kérdését.

Hadd fejezzem be a következő szavakkal: elővigyázatosan kell eljárnunk mezőgazdasági politikánk reformálása során. Fenn kell tartanunk és fokoznunk kell az élelmiszertermelést az Európai Unión belül a globális élelmezésbiztonsághoz történő hozzájárulásunk részeként. És igen, szeretnék azonosulni a harmadik világ mezőgazdaságával kapcsolatos álláspontjukkal: túlságosan hosszú ideig elhanyagoltuk. Legfőbb ideje annak, hogy politikáink támogassák ezt a mezőgazdaságot.

 
  
MPphoto
 

  Stéphane Le Foll, az S&D képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök asszony, a Tanács soros elnöke, biztos úr! Teljes mértékben egyetértek Mairead McGuinness asszony iménti megjegyzésével, amit azzal kapcsolatban tett, hogy alapvető kapcsolat áll fenn az élelmiszerek és a mezőgazdaság között.

Azt a kérdést, amellyel most foglalkozunk, az emelkedő élelmiszerárak és azok a következmények alkotják, amelyeket a lakosság egy részére gyakorolhatnak szerte a világon, és Európában is.

Először is szeretném elmondani a következő megfigyelésemet. Az egyre magasabb mezőgazdasági és termékárak felé mutató tendencia véleményem szerint hosszú távú tendencia, amely tovább fog folytatódni három alapvető ok miatt: az első a világ demográfiai trendjei és a világ népességének emelkedő létszáma; a második az a tény, hogy a globális felmelegedés miatt problémás időjárási veszélyeket kell megtapasztalnunk, például aszályokat és árvizeket; a harmadik pedig az, hogy maga a világ is fejlődik. Az új feltörekvő gazdaságokban emelkednek a fogyasztási szintek. Ezért a mezőgazdasági piacokon és a mezőgazdasági termékek kapcsán tapasztalható feszes helyzet olyan tendenciát alkot, amely csak fokozódni fog. Súlyosbítja ezt a helyzetet az árak volatilitása, és az árak volatilitása a globális gazdaság „financializációjának” a következménye.

Ezzel kell foglalkoznunk, ha meg akarjuk oldani a mezőgazdaság és az élelmezés kérdését. Annak, hogy ezt megtehessük – és amit a biztos úr mondott, az nagyon fontos –, van két feltétele: igen, szükség van a raktárkészletek átláthatóságára, de az európai raktárkészletekre és a globális szintű raktárkészlet-kezelésre vonatkozó közpolitikára is szükség van, különösen az Egyesült Nemzetek szintjén.

Másodszor: a pénzpiacok és a piaci spekuláció szabályozása elengedhetetlen, különösen annak a helyzetnek a megszüntetésével, hogy ma már nincs semmiféle összefüggés a spekulatív mennyiség és a piacokon kicserélt fizikai mennyiségek között. Ami az élelmiszereket illeti, elfogadhatatlan, hogy a spekulánsok, amikor tőzsdéznek, nem veszik figyelembe, hogy ez milyen hatást gyakorolhat a világ élelmezésére és az emberiségre.

Ez elvezet engem két súlyos következtetéshez. Először is erős európai politikára van szükségünk, és stratégiai szempontból újra meg kell erősítenünk Európa elkötelezettségét, amelyet globális szereplőként vállalt az élelmiszerek és a mezőgazdaság ágazatában. Másodszor: meg kell változtatnunk fejlesztési politikánkat annak biztosítása érdekében, hogy globálisan – és Európa globális szereplő – újból beinduljon a mezőgazdaságba történő beruházás, mert szükségünk van a mezőgazdaságra a világ élelmezéséhez.

(Taps)

 
  
MPphoto
 

  George Lyon, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Üdvözlöm azt a tény, hogy nem éjfélkor, hanem egy szerda délutáni ülés kellős közepén tárgyaljuk meg a mezőgazdasággal és az élelmezéssel kapcsolatos kérdéseket. Ennek nagyon örülök. Ennek egyik oka az, hogy az árak manapság tapasztalható jelentős volatilitása már régóta figyelemfelhívásként működik a politikusok számára szerte Európában.

Az elmúlt 30 év során valamennyien nagyon önelégültek voltunk, mivel az élelmiszerárak reálértéke évről évre csökkent. Az élelmiszer soha nem volt olyan olcsó, mint az elmúlt néhány év során. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a szupermarketek polcai recsegnek-ropognak a túlterheléstől az élelmiszerek súlya alatt napi 24 órán keresztül. A túl sok élelmiszert tartottuk problémának. Ez a felfogás uralta a vitákat egészen 2007-ig, nem pedig a hiány problémája.

A közelmúltban megtapasztalt árcsúcsok fordulópontot alkotnak, és azt jelzik, hogy a bőség időszaka a vége felé közeledik. A jelenlegi mezőgazdasági termelési modellünk az olcsó energiára, a földek bőségére és a bőséges vízkészletekre épült. Ez a modell nem alkalmas a jövőbeni kihívások leküzdésére, amelyek a következők: a 9 milliárd főre növekvő népesség, a fejlődő országok egyre növekvő kereslete és az éghajlatváltozás hatásai. Amint John Beddington professzor, az Egyesült Királyság vezető tudományos tisztviselője a közelmúltban megjósolta: ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket, akkor a szűkös energiakészletek, a vízhiány és az élelmiszerhiány viharzónájával kell szembenéznünk.

Most kell cselekednünk és fel kell építenünk egy új mezőgazdasági modellt. Európának a kezébe kell vennie a vezetést, és a közös agrárpolitika reformja lehetőséget kínál nekünk egy fenntartható élelmiszertermelési rendszer kitervelésére, amely képes kielégíteni a világ roppant élelmiszerkeresletét, amelyre a jövőben szükség lesz.

 
  
MPphoto
 

  José Bové, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Elnök asszony, biztos úr! 2008-hoz hasonlóan a mezőgazdasági nyersanyagárak szárnyalnak a világ piacain. Alig 3% választ el minket a 2008. évi szinttől. A termelésnek az éghajlatváltozás miatt bekövetkezett visszaesése egyes, hagyományosan exportra építő területeken, a gabonafélék eltérítése bioüzemanyag-gyártás céljából, valamint a pénzügyi spekulációk, amelyek fokozták az árak emelkedését: ezek együttesen felelősek ezért a helyzetért, amint ezt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a francia hatóságok jelentései is bizonyítják, és amelyre a Bizottság is rámutatott.

Ennek az új élelmiszerválságnak a következményei súlyos vámot követelnek 1,2 milliárd embertől a világon, akik kevesebb, mint napi 1,5 amerikai dollárból élnek. Október óta további 44 millió ember csatlakozott azokhoz, akik a nyomorszint alatt élnek.

Alig két nappal a G20 ülése előtt mire vár Európa, hogy ahhoz hasonló intézkedéseket hozzon, mint amelyeket az Egyesült Államokban megszavaztak? 2011. január 13. óta az Egyesült Államok kormányzata a pénzügyi alapok mezőgazdasági árupiacokon megszerzett pozícióinak korlátozását és átláthatóságát követeli. Ez az első lépés a spekulánsok étvágyával történő szembeszegülés útján.

A hatások az európai termelőkre nézve is drámaiak. Már nem képesek tovább takarmányozni állataikat. Gazdaságok százai mentek csődbe. Öt évvel ezelőtt a búza tonnánként 100 euróba került; ma közel 300 eurós áron kereskednek vele. Megváltoztak a játékszabályok.

A Bizottság azt követeli, hogy a termelők alkalmazkodjanak a piac jelzéseihez. A Bizottság jól tenné, ha megfogadná a saját tanácsát. Ezzel a válsággal farkasszemet nézve az Európai Unió nem várhat 2014-ig a megoldások megtalálásával. Szembe kell néznünk a válsággal, és én javasolok három konkrét lépést.

Először is, az érintett országokban haladéktalanul fel kell halmozni gabonakészleteket, amelyeket támogatott áron a termelők rendelkezésére kell bocsátani. Másodszor: indexálni kell a takarmányárakhoz a termelőknek a húsért fizetett árat. Harmadszor: ki kell dolgozni egy mechanizmust a 2011. évre, amellyel a gabonaexport támogatására szánt pénz egy részét átirányítjuk az állattenyésztés támogatására.

 
  
MPphoto
 

  James Nicholson, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Az emelkedő élelmiszerárak térdre kényszeríthetnek kormányokat. Ezt az elmúlt napokban is láthattuk.

Szeretnék egy kicsit visszamenni az időben. 1989 óta vagyok ennek a Parlamentnek a képviselője. Amikor 1989-ben megérkeztem Európába, nem voltak gondjaink az élelmiszerrel. Hegyekben állt a marhahús, hegyekben állt a vaj, tengernyi tejünk volt, és hegyekben állt a gabona. Ez mára mind eltűnt, és a saját magunk élelmezésére elegendő élelmiszert sem tudjuk megtermelni.

Hová tűnt tehát az élelem, és miért van ebből olyan kevés készletünk? Ha a világ valamely részében bekövetkező egyetlen aszály képes teljes zűrzavart előidézni az egész piacon mindenkinek a számára, akkor ennek a helyzetnek a fennmaradását nem engedhetjük meg.

Ma az a helyzet az Európai Unióban, hogy a termelők minden tagállamban gondolkodás nélkül elhagyják ezt az ágazatot. Valójában még bátorítjuk is őket, hogy még gyorsabban távozzanak, és nincsenek fiatal termelők, akik dolgozni kezdenének ebben az ágazatban.

Cselekednünk kell, mielőtt túl késő lenne ahhoz, hogy visszafordítsuk az emelkedő globális élelmiszerárak tendenciáját. Erre a cselekvésre inkább előbb kell sort keríteni, mint később, hogy enyhítsük a hétköznapi emberekre nehezedő nyomást.

Az egyszerű emberek számára erős közös agrárpolitikával hozhatunk létre menedéket, amely kiváló minőségű élelmiszerről gondoskodik elfogadható áron, a környezetre gyakorolt negatív hatások nélkül. A közvetlen kifizetések erős pillére létfontosságú a világ számára és az élelmiszerigény kielégítése szempontjából. További lépéseket is tehetünk ennek jövőbeni megszilárdítása érdekében, amire nagyon nagy szükség van a beruházások, és valójában a kutatás és fejlesztés szempontjából. Remélhetőleg módot fogunk találni erre.

Ahogyan én látom, az a probléma, hogy mindenki eljön ezekre a vitákra, megteszi a megfelelő nyilatkozatokat, elmond mindenféle elcsépelt közhelyet, de nem hajlandók meghozni azokat a kemény döntéseket, amelyekre szükség lenne a legnagyobb bajban lévők megsegítése érdekében.

Azt kell mondanom, hogy a beszéd már nem elegendő: cselekvésre van szükség a globális raktárkészletek és a piaci volatilitás tekintetében, és mindaddig, amíg nem látnak neki a probléma megoldásának, nem is fogják megoldani ezt a problémát.

 
  
MPphoto
 

  Gabriele Zimmer, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony! A fejlesztéspolitika területén tevékenykedő politikusként mindig azt kérdezem magamtól, valójában miért annyira nehéz tanulni a múltbeli válságok és katasztrófák tapasztalataiból. Nekem úgy tűnik, hogy a 2008. évi éhséglázadások drámája még mindig nagyon kevés hatást gyakorolt a politikai és gazdasági hatalommal bírók elméjére és szívére, és azokra is, akik gátlástalanul tőzsdéznek a mezőgazdasági árupiacokon. A világ éhezőinek száma újból egymilliárd fölé emelkedett, és a világ legszegényebb embereit érintik a legsúlyosabban az élelmiszerpiaci áremelkedések. Nekik nap, mint nap pénzüknek több mint 80%-át élelmiszerre kell költeniük.

Végül nem tartották be azokat a 2009. évi globális ígéreteket, hogy több mint 20 milliárd amerikai dollárt fordítanak majd mezőgazdasági támogatásra a fejlődő országokban az éhezés elleni küzdelemre, amely tartalmazta volna a Világbank útján kifizetett 6 milliárd dolláros támogatást is. Mindeddig alig 925 millió dollárt fizettek ki. A mezőgazdasági árupiacokon folytatott spekuláció már nem az élelmiszerekre vonatkozik, hanem ma már szinte kizárólag pénzpiaci tevékenységekből és tranzakciókból áll, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak az élelmiszerárakra. Ezért nagyon örülök annak, hogy a Bizottság végre kezd lemondani az ezzel a helyzettel kapcsolatos tartózkodásáról.

Ennek ellenére az árak alakulásával kapcsolatos spekulációk nem váltak átláthatóbbá, ellenőrzöttebbé vagy korlátozottabbá. Ez azonban kritikus jelentőségű ahhoz, hogy képesek legyünk hatékonyan fellépni és változásokat előidézni ezen a területen. Ezért felszólítom a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy biztosítsanak kiemelt prioritást az éhezés elleni küzdelemnek minden politikájukban, minden programjukban és stratégiájukban, és arra is, hogy mérlegeljenek új módszereket és új megközelítési módokat, ilyen lehet például az élelmiszer-önrendelkezés, hogy végeredményként mindazok, akik a földeken dolgoznak, több alkotóerővel és befolyással rendelkezzenek a saját régiójukban élő saját népük élelmezése fölött.

 
  
MPphoto
 

  John Stuart Agnew, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Bár az élelmiszerárak kétségtelenül emelkednek, a gazdaságoktól átvett áruk árai tekintetében egészen más a helyzet. A marhahúst, birkahúst, sertéshúst és tojást előállító brit termelők valójában azt tapasztalták az elmúlt év során, hogy az általuk megtermelt áruk ára még csökkent is; a háziszárnyasok ára nem változott, a tej ára pedig csak jelentéktelen mértékben emelkedett; a cukorrépa ára a következő évben csökkenni fog.

Ezeknek a vállalkozásoknak a költségek hatalmas növekedésével kell szembenézniük, és legfeljebb néhány hónapig tudják fenntartani a jelenlegi állapotot. Utána vagy sikerül magasabb árakat kikövetelniük a kiskereskedőktől, vagy pedig beszüntetik a termelést. Bárhogy is lesz, a kiskereskedelmi árak elkerülhetetlenül tovább fognak emelkedni.

Mit tesz az EU ebben az ügyben? Nos, szükségtelenül megdrágítja a nem génmódosított szójabab importját. Globális felmelegedési illetéket vet ki a termelőkre a villanyszámlájuk után, miközben ugyanezek a termelők sok ezer tonna cukorrépát és burgonyát elveszítettek a földeken a rendkívül hideg idő miatt. Az EU növelni akarja a biogazdálkodásra fordított közpénzből nyújtott támogatást ahelyett, hogy lehetővé tenné, hogy ezt az ágazatot a fogyasztók határoznák meg. A hagyományos termelési rendszerekről a biogazdálkodásra történő átállás az élelmiszerkínálat csökkenéséhez fog vezetni.

 
  
MPphoto
 

  Diane Dodds (NI). – Elnök asszony! Az élelmiszerárak inflációjának alapvető oka a globális árupiaci áremelkedés, a szárnyaló energiaárak és a piaci volatilitás, és nem kétséges, hogy ezt a fogyasztók szenvedik meg. Ám ez a probléma jó ideje már a mezőgazdasági ágazatra hárul, az emelkedő takarmányárakkal és az emelkedő műtrágyaárakkal együtt. A haszonkulcsok csökkentek és sok termelőnek pénzügyi katasztrófával kell számolnia, különösen azoknak, akik az intenzív ágazatokban dolgoznak.

Ma arra kérem a Parlamentet, hogy mérlegelje, mi lenne annak a következménye, ha nem támogatnánk a termelőket a közös agrárpolitika alapján. Mennyit fizetnénk az élelmiszerért ebben a pénzügyi helyzetben? Azt is sürgetem, hogy a Parlament mérlegelje a közös agrárpolitika rendkívül erőteljes támogatását az elkövetkezendő nagyon fontos viták során.

Mindenképpen olyan politikával kell rendelkeznünk, amely támogatja a termelőket és gondoskodik a megfelelő élelmiszerellátásról, méltányos áron. Azt is elmondanám, hogy a méltányosság teljességgel elengedhetetlen, és ezzel a méltányossággal átláthatóságra is szükségünk van az élelmiszer-ellátási láncon belül. Ez csak akkor fog bekövetkezni, különösen az Egyesült Királyságban, ha lesz szupermarketügyi ombudsmanunk.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Paul Gauzès (PPE).(FR) Elnök asszony, elnök úr, biztos úr! Egy olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyet már több alkalommal is felvetettek és gyakran kizárólagos okként mutatták be, ez pedig a spekuláció.

Meggyőződésem, hogy ami a spekulációt illeti, mértéktartásra van szükség. Egyértelmű, hogy határozott összefüggés mutatható ki egyes pénzügyi tevékenységek, valamint a nyersanyagok fokozott volatilitása és árai között. Ám ha kizárólag a pénzügyi spekuláció szempontjából vizsgáljuk ezt az egész kérdést, akkor minden bizonnyal hibát követünk el, mivel annak egy része, amelyet mi spekulációnak nevezünk, valójában az áraknak a termelők által végrehajtott jogszerű fedezeti ügylete, emellett azt is tudjuk, hogy ezek a termelők nem boldogulnának ilyen fedezeti lehetőségek nélkül.

Azt a helyzetet azonban el kell kerülnünk, amelyben a közvetlen árupiaci befektetések káros hatást gyakorolnak az árak volatilitására, azok túlzott mértéke vagy tisztán spekulatív természete miatt.

Azoknak a javaslatoknak a tekintetében, amelyeket Barnier biztos úr benyújtott, különösen a short ügyletek és a származékok szabályozása területén, valamint a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) várható átdolgozása területén, a Parlamentnek lehetőséget kell kapnia arra, hogy számba vegye az árupiaci spekulációk aspektusait a pénzügyi szabályozásban és felügyeletben, amelyet hatályba fogunk léptetni annak érdekében, hogy ezeknek a piacoknak a szabályozása hatékony, mégis pragmatikus legyen.

Biztos úr! Ön azt mondta, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek folytatódniuk kell, és nekem meggyőződésem, hogy a Parlament, amely egy pénzügyi válság során teljesítette, sőt néha meg is előlegezte azt, amit a Bizottság javasolt, a tőle elvárható felelősséggel fog eljárni.

Végül üdvözlöm a magyar elnökség nyilatkozatát, amely azt jelzi, hogy Európa támogatja a G20 francia elnökségét, amely prioritásai közé sorolta az árupiacok szabályozását.

 
  
MPphoto
 

  Luis Manuel Capoulas Santos (S&D).(PT) Elnök asszony! A katasztrófák szempontjából a megelőzés mindig jobb, mint a gyógyítás. Fennáll a globális élelmiszerválság valós kockázata. Ezt nem én mondom: az Európai Unió egyik alapító tagállamának kormánya állítja. A jelek aggasztóak. Néhány alapvető élelmiszertermék, például a gabonafélék ára folyamatosan emelkedik, sőt még rekordot is döntött januárban az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint. Ez nyilvánvalóan nem európai probléma, és amint itt erre ma valaki már rámutatott, távolról sem ismerjük a jelenséget megmagyarázó egyes feltételezett okok hozzájárulásának mértékét.

Tudjuk, hogy a Bizottság nem hagyja figyelmen kívül ezt a kérdést, és február 2-i közleménye figyelmes tanulmányozást igénylő dokumentum.

Mindazonáltal a mezőgazdasági termelés speciális jellege kiemelt figyelmet érdemel a közös agrárpolitika (CAP) összefüggésében azáltal, hogy a fejlesztési együttműködési politikához hozzárendeljük a megfelelő kockázatelemző eszközöket, és támogatjuk az élelmiszertermelést a nemzetközi segélyezés más formáinak a rovására.

Ezenkívül szeretném üdvözölni a G20 ülésén ezzel kapcsolatban képviselt francia álláspontot a pénzügyi piacok szabályozásának befolyásolásáról és az ármanipuláció elleni harcról, valamint olyan szabályok létrehozásáról, amelyek megakadályozhatnák a kereskedelmi forgalom váratlan megszakadását, amint ez például Oroszország esetében történt a közelmúltban.

 
  
MPphoto
 

  Alyn Smith (Verts/ALE). – Elnök asszony! A lakosság élelmezésének a kormányok legfontosabb kötelességének kell lennie, és a lakosság élelmezése valójában a közös agrárpolitika elsődleges célkitűzése.

Az élelmezésbiztonság a mi Sarkcsillagunk, és ez egy uniós sikertörténet. Érdemes emlékezni arra, hogy az elmúlt évben a mi kontinensünk kivételével mindenhol voltak éhséglázadások, és gyakorlatilag naponta látunk egy-egy kormányt megdőlni a világ többi részében, miközben mi mindeddig legalább bizonyos mértékben menedéket tudtunk kínálni polgárainknak.

Az élelmezésbiztonság tehát prioritást jelent a számunkra. Ez persze nem azt jelenti, hogy meghallgatunk néhány nem kormányzati szervezetet, lobbistát vagy néhány politikust, akik részt vettek a közös agrárpolitika jövőbeni reformjáról folytatott vitában.

Az élelmezésbiztonságnak a fókuszpontban kell lennie és a prioritásunknak kell lennie, és egy pontban nem értek egyet képviselőtársaimmal. Nem hiszem, hogy a szabadkereskedelem lenne a megoldás. Nem hiszem, hogy a globális élelmezésbiztonság olyan valami, amit kivívhatunk, vagy amelyért erőfeszítéseket kell tennünk. Az élelmezés megoldására törekvő egyes országok által bevezetett exportkorlátozások önmagukban nem indokolhatatlanok, és ha megengedik, röviden idézném a Nemzeti Termelői Egyesület angol elnökének szavait, aki ezt mondta: „ha a moralitásról beszélünk, az önmaga élelmezésére törekvő ország nem hasonlítható össze azokkal a gazdag országokkal, amelyek megengedték mezőgazdaságuk hanyatlását, aztán most elvárják, hogy a világ többi része élelmezze őket. Kötelességünk több, nem pedig kevesebb termelésre rávenni a világot.”

 
  
MPphoto
 

  Hynek Fajmon (ECR).(CS) Elnök asszony! Ha valóban komoly vitát akarunk folytatni az emelkedő élelmiszerárakról, akkor nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy maga az Európai Unió mivel járul hozzá ehhez a kedvezőtlen tendenciához, bármilyen kényelmetlen lehet is ez a kérdés egyesek számára. Az árupiaci elemzők mind egyetértenek abban, hogy két fő tényező húzódik meg az élelmiszerárak emelkedése mögött.

Az első az új pénz nagyarányú nyomtatása, amely az elmúlt hónapok során az Egyesült Államokban és az Európai Unióban zajlik. Az új pénz piacokra történő beáramlása felfelé tolja az élelmiszerek és az egyéb árucikkek árát. Nem a spekulánsokat kell vádolni, amint ezt a ma megvitatott jelentés állítja, hanem az amerikai, európai és más központi bankok téves politikáját.

Az élelmiszerárakat felfelé toló másik tényező az EU és a USA azon politikája, hogy a bioüzemanyagok egyre szélesebb körű felhasználására kényszerítik a fogyasztókat. Azok a kötelezettségek, amelyeket az EU és a USA ezen a területen vállalt, a mezőgazdasági célú földterületeken termelt nem élelmezési célú áruk termelésének éles megemelkedéséhez vezettek. Ennek eredményeként egyre kevesebb mezőgazdasági célú földterületet használnak élelmiszertermelésre, és ennek egyetlen logikus következménye az élelmiszerárak emelkedése. Ha csökkenteni akarjuk a globális élelmiszerárakat, akkor le kell mondanunk a bioüzemanyagokkal kapcsolatos abszurd politikánkról.

 
  
MPphoto
 

  Patrick Le Hyaric (GUE/NGL).(FR) Elnök asszony, miniszter úr, biztos úr! A világ minden éhezője, mindazok, akiknek többet kell fizetniük önmaguk élelmezéséért vagy ruházásáért, azt várják tőlünk, hogy energikusabban reagáljunk a bolygónkat ma sújtó legnagyobb csapásra, a pénzsóvár élelmiszer-spekulánsok által előidézett nyomorúságra. Ők azok, akik a termelők és a fogyasztók kárára felhajtják az élelmiszerárakat.

Figyelmesen végighallgattam Jean-Paul Gauzès úr szenvedélyes érveit, de neki tisztában kell lennie azzal, hogy ebben a régióban a gabonaféléknek már a következő évi termését is felvásárolták már ebben az évben, még mielőtt elvetették volna. Ez azt jelenti, hogy valóban spekulációval van dolgunk. Az Európai Uniónak nem maradt más lehetősége: több irányban is lépnie kell.

Először is tennünk kell valamit ezeknek a pénzügyi spekulánsoknak a leállítása érdekében egy globális mezőgazdasági és élelmezésügyi alap felállításával, vészhelyzeti készletek felhalmozásával, a valós árak stabilizálására szolgáló mechanizmusok létrehozásával tényleges, nem pedig virtuális termelés céljából, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) égisze alatt. Közös agrárpolitikánknak szintén vissza kell térnie egy olyan rendszerhez ...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
  

ELNÖKÖL: Silvana KOCH-MEHRIN
alelnök

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI).(HU) A növekvő élelmiszerárak problémájáról beszélünk itt ma, az Európai Parlamentben. A fogyasztók Magyarországon is és Európa más országaiban is érzik ezt a jelenséget, a növekvő élelmiszerárakat. Akik nem érzik, azok a gazdák és különös a kisgazdák. Hogyan lehetséges ez? Hová tűnik a pénz? Erre a rejtélyre, erre a titokra a Zöldek képviselőcsoportja által benyújtott kiváló állásfoglalási indítványnak a d) pontja adja meg többek között a választ, de maga az egész állásfoglalási indítvány kiváló, és gratulálok hozzá. Részletes válaszokat és megoldásokat is ad. A d) pontban a spekuláció jelenségére mutat rá. Azt mondja, hogy a tisztán pénzügyi intézmények, azaz a pénztőke árupiaci spekulációja fokozódott, s ez az árucikkek árának mesterséges inflációját okozza. A megoldás részben tehát megvan. A pénz a spekulánsoknál, illetve a sokszor határtalanul profitéhes felvásárlóknál és kereskedőknél van.

Milyen büszkeség lenne a magyar emberek számára, hogyha a magyar elnökség számára ennek a kérdésnek, az élelmiszer spekulációnak a megoldása prioritás lenne. Kérdezem a magyar elnökség itt jelenlévő képviselőjét, hogy esetleg számíthatunk-e erre, és kérdezem Cioloş urat az Európa Unió mezőgazdasági biztosát, hogy milyen megoldást lát az élelmiszerrel kapcsolatos spekulációkra.

 
  
MPphoto
 

  Gay Mitchell (PPE). – Elnök asszony! A fejlett országokban az átlagos háztartások bevételeik 10% - 20% százalékát költik élelmiszerekre, míg a fejlődő országokban ez a számadat általában a 80%-ot is eléri. Ez kihangsúlyozza a szenvedő országok számára jelentkező szörnyű következményeket. Reagálnunk kell, és mindaddig folytatnunk kell a válaszadást, amíg képesek nem lesznek a saját lábukon megállni.

2008 decemberében ez a Parlament elsöprő többséggel megszavazta jelentésemet az egymilliárd euró összegű élelmiszersegélyről, a fejlődő országok pénzügyi megsegítése céljából az akkori szárnyaló élelmiszerárak fényében. Ennek a segélynek az volt a rendeltetése, hogy reagáljunk a szárnyaló árakra, amelyeknek okait alapvetően, bár nem kizárólag a gabonatermelő országokban sújtó aszály és az emelkedő kőolajárak alkották. A helyzet továbbra is rendkívül változékony, ami a termelőket és a fogyasztókat is érinti az uniós és a fejlődő országokban egyaránt.

Meg kell tanulnunk, hogyan tudunk együttműködni más országokkal, például Thaifölddel. Abban a régióban Thaiföld az egyik legfontosabb élelmiszertermelő, mégis amikor a szomszédságában néhány ország, például Burma és Vietnám nyomorgott és kifogyott az élelmiszerből, nem fogadtuk el Thaiföld ajánlatát, hogy együttműködik velünk és a mi régiós képviselőnkként tevékenykedik. Meg kell tanulnunk ennek módját. Gondoskodnunk kell a stabilitáshoz vezető gyors átmenetről Észak-Afrikában. Gondoskodnunk kell arról, hogy segélyeket küldjünk az előre nem látható természeti katasztrófáktól sújtott régiókba, ilyen például Haiti és Pakisztán, és ebben a tekintetben folytatnunk kell a tartalékok mozgósítását a sürgősségi segélyekhez, ami lehetővé tenné azt, hogy az EU azonnal reagálhasson az ilyen helyzetekből fakadó konkrét segélyszükségletekre.

 
  
MPphoto
 

  Kader Arif (S&D).(FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Először is engedjék meg nekem, hogy kifejezzem sajnálatomat amiatt, hogy egy európai válságra volt szükség ennek a mai vitának és annak az állásfoglalási indítványnak a kiváltásához, amelyről holnap szavazni fogunk.

Éppen a tavalyi évben, amikor a fejlődő országokban kirobbantak az úgynevezett „éhséglázadások”, Európa egyszerűen szükséghelyzeti intézkedéseket javasolt, vagyis hogy küldjünk palántákat és műtrágyákat, mintha csak egy ciklikus jellegű problémával állnánk szemben, miközben már régóta figyelmeztetünk strukturális jellegű problémákra. Van ugyan közös agrárpolitikánk (CAP), de ebből hiányoznak a hatékony szabályozási mechanizmusok, mert a liberális többség továbbra is azt hiszi, hogy a piacot semmi sem korlátozhatja. Széles körű, gazdaságilag destabilizáló hatású és morálisan elfogadhatatlan spekuláció folyik a fejlődő országok mezőgazdasági termékeinek piacain, amelyek az export-célú monokultúrás termelés foglyaivá váltak, miközben Európa nem támogatja őket, és fejlesztési támogatásának alig 4%-át fordítja a mezőgazdasági ágazatra.

Ezzel az állásfoglalással végre az egész Parlament elismeri, hogy az élelmiszerhez való jog alapvető emberi jog, elismeri, hogy elfogadhatatlan az, hogy egyesek éhezését mások javára kihasználják, hogy ez az állásfoglalás elengedhetetlen az árstabilitás biztosításához, és hogy a kereskedelmi megállapodásoknak fenn kell tartaniuk a családi gazdaságokat és az élelmiszerhez való jogot.

A Parlament ma kihirdet egy egyértelmű üzenetet. A Bizottság és a Tanács dolga annak értelmezése.

 
  
MPphoto
 

  Nirj Deva (ECR). – Elnök asszony! Mire én újból leülök addig 16 ember fog éhen halni. Ez körülbelül megfelel az Ülésterem akkora részének, mint az ott. Minden nap 36 000 ember hal éhen szerte a világon, mert nincs elegendő ennivalójuk.

Az Európai Unió egészen a közelmúltig önellátó volt az élelmiszerellátás területén. Most importál élelmiszereket. Valójában a legszegényebb emberek szájától von el élelmiszert. Elmondták nekem, hogy az EU olyan mennyiségű élelmiszert importál a világ többi részéből, amelynek megtermeléséhez körülbelül 35 millió hektár földre van szükség. Önellátónak kellene lennünk az élelmiszerek területén, és segítséget kellene nyújtanunk a fejlődő országoknak, hogy ők is önellátóak legyenek az élelmiszer-ellátás szempontjából.

Van válasz minderre. Az 1960-as években Indiában forradalom zajlott le a zöld mezőgazdaság területén Borlaug professzor vezetése alatt. Az emberek azt mondták, hogy India éhen fog halni. India nem halt éhen. Brazília most az élelmiszerek szempontjából önellátó. Ezt mi is megtehetjük, ha megvan erre az akarat.

 
  
MPphoto
 

  João Ferreira (GUE/NGL).(PT) Elnök asszony! Három évvel a 2008. évi válság után a világ egy újabb élelmiszerválság peremén táncol. Ennek megakadályozásához meg kell vizsgálnunk és meg kell oldanunk annak okait.

Meg kell vizsgálnunk a mezőgazdasági és kereskedelmi politikáinkat, amelyek tönkreteszik a kis- és közepes méretű mezőgazdasági vállalkozásokat, amelyek előnyben részesítik az exportcélú intenzív termelési modelleket, és amelyek ezáltal fenyegetik az élelmezésbiztonságot és -önrendelkezést; így néz ki most a közös agrárpolitika (CAP). Meg kell vizsgálnunk az emelkedő olajárakhoz és a termelők ettől a nyersanyagtól való erőteljes függéséhez vezető tendenciákat; ezt a függőséget csökkenteni kell. Meg kell vizsgálnunk a mezőgazdasággal foglalkozó multinacionális társaságok roppant befolyását, amelyek monopóliummal rendelkeznek a termelés egy-egy kulcsfontosságú tényezője fölött; a termékeny talaj egyre növekvő mértékű, nem élelmiszertermelési célú felhasználását; a föld eltulajdonítását azoktól a helyi közösségektől, amelyek ott élnek és dolgoznak.

Mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk és ki kell kezdenünk annak az embertelen rendszernek az irracionalitását, amely lehetővé teszi az élelmiszerekkel folytatott spekulációt. Haladéktalanul meg kell szüntetnünk a spekulációt lehetővé tevő pénzügyi eszközöket: az EU-nak ezt el kell fogadnia, különben bűnrészessé válik – mint ahogy már az is – annak következményeiben.

 
  
MPphoto
 

  Peter Jahr (PPE).(DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Evés és ivás – aligha lehet valami, ami megszokottabb és nyilvánvalóbb ennél a számunkra. Amit azonban mi ennyire magától értetődőnek tekintünk, az sok ember számára súlyos kihívássá kezd válni, amellyel alig-alig képes megbirkózni. Az élelmiszerárak most meredeken emelkednek, ami tovább súlyosbította a helyzetet sok ember számára.

Intézkedéscsomagra van szükség az áremelkedés összetett okainak kezelésére. Ebben a tekintetben nagyon fontos az árspekuláció megakadályozása és készletek felhalmozása. Ezzel együtt egyes élelmiszeripari nagyvállalatok és üzletláncok domináns piaci helyzetét is meg kell vizsgálni. A fejlődő országoknak is nagyobb támogatásra van szükségük a részünkről mezőgazdaságuk fejlesztéséhez. Ez az egyetlen módja annak, hogy képesek legyünk élelemről gondoskodni a legszegényebb emberek számára és javíthassuk gazdasági helyzetüket.

Nehogy félreértések támadjanak ezzel kapcsolatban: nem a mezőgazdasági termékek megfelelő árai jelentik a problémát. Ellenkezőleg: ezek a probléma megoldását jelentik. A mezőgazdasági termékek megfelelő árai – a megfelelő az én megfogalmazásomban spekulációtól mentes árat jelent – az én véleményem szerint a mezőgazdaság megalapozásának kritikus előfeltételét alkotják a fejlődő országokban.

A megfelelő élelmiszerhez való hozzáférés emberi jog, az éhezés pedig emberiesség elleni bűncselekmény. Ezért a lakosság kiváló minőségű és elfogadható árú élelemmel történő ellátásának az Európai Unióban, de világszerte is, az európai agrárpolitika központi kérdésének kell lennie.

 
  
MPphoto
 

  Richard Ashworth (ECR). – Elnök asszony! Az elmúlt 30 év során az élelmiszerárak alacsonyak és stabilak voltak. Most az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO arra figyelmeztetett, hogy az emelkedő energiaárak, a világ népességének növekedése, a nagyobb jólét és az éghajlatváltozás hamarosan roppant kihívások elé állítja a világ élelmezési rendszerét és az élelmiszerárakat.

Ennek két fontos következménye lesz az európai kormányokra nézve. Először is az élelmiszerek és az energia költségeinek emelkedése a legszegényebb családokat sújtja a legsúlyosabban. Másodszor: egy olyan időszakban, amikor az európaiaknak elsősorban stabil árakra lenne szüksége, miközben a gazdaság kezd helyreállni, az emelkedő élelmiszerárak táplálni fogják az inflációt. Rövid távon nagy a kísértés, hogy importáljunk olcsóbb élelmiszereket és számítsunk arra, hogy az élelmiszeripar és a mezőgazdasági termelés elnyeli a magasabb költségeket.

Egyik megoldás sem lenne bölcs. Az importált élelmiszerre történő túlzott támaszkodás veszélyes mértékben kitenné a fogyasztókat az árak volatilitásának, és a mezőgazdasági termelési ágazatra gyakorolt túlzott nyomás, amelynek már ma is meredeken emelkedő költségekkel és nyomott haszonkulccsal kell szembenéznie, veszélyeztetné a termelési képességeket.

Beruházásokat kell végrehajtanunk a közös agrárpolitika területén. A technológia alkotja a kulcsot, és legfőbb ideje, hogy ezt megtegyük.

 
  
MPphoto
 

  Sergio Paolo Francesco Silvestris (PPE).(IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az élelmiszerárak emelkedése kétféle választ követel tőlünk. Az első közép- és hosszú távú cselekvések megtervezésére vonatkozik. Ebben az értelemben a válaszokat az új közös agrárpolitikának kell megadnia, amelynek gondoskodnia kell az európai polgárok élelmezésbiztonságáról, el kell látnia a fogyasztókat elfogadható árú élelemmel és meg kell védenie a termelők bevételeit. Az új közös agrárpolitikával erősen támogatnunk kell – és valójában pontosan ezt tesszük – a gazdaságok bevételeit az első pillér alapján, és intézkedéseinkkel támogatnunk kell a vidékfejlesztést, a beruházások növekedését a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság területén.

A második válasz az, hogy sürgősségi intézkedésekkel be kell avatkoznunk a leggyengébb láncszem védelme érdekében, mert ha az élelmiszerárak fluktuálnak, akkor ez valóban meglehetősen különös következményekkel jár: amikor az árak emelkednek, a termelők és a gazdálkodók számára ez semmiféle előnnyel nem jár, de amikor az árak csökkennek, akkor a termelők azt látják, hogy már addig is szűkös bevételeik csökkennek. Egyértelmű tehát, hogy gondok vannak az ellátási láncolattal és az átláthatóság hiányával.

Biztos úr! Az ellátási láncolat súlyos problémái között meg kell említenem például a domináns felvásárlási hatalommal való visszaélést, a tisztességtelen szerződéskötési gyakorlatokat – ide számítva a késői kifizetéseket is –, a szerződések egyoldalú megváltoztatását, az előzetes kifizetéseket a tárgyalásokhoz való hozzáférésért és a haszonkulcsok egyenlőtlen elosztását az élelmiszerellátási láncolat mentén.

A Bizottságnak intézkedéseket kell javasolnia …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Paolo De Castro (S&D).(IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A szociális feszültségeket, például amelyeket mostanában Észak-Afrikában látunk, szinte mindig az emelkedő élelmiszerárak váltják ki. A gabonafélék, a cukor és a növényi olajok árának rekordszintre történő emelkedése egyértelműen jelzi a globális kereslet és kínálat növekvő kiegyensúlyozatlanságát.

A további – sajnos lehetséges – áremelkedésnek drámai következményei lennének, különösen a világnak azokon a részein, ahol az élelmiszerekre fordított kiadások az egy főre eső bevételeknek több mint 40%-át teszik ki. Ez felveti annak valós kockázatát is, hogy az egész bolygóra kiterjedő feszültségek alakulnak ki az egyre nagyobb méretű kölcsönös függőséget előidéző világgazdaságban. Ezért az Európai Uniónak tisztán kell látnia, hogy az agrárpolitikák – az Európai Unió közös agrárpolitikája és az Egyesült Államok Farmtörvénye – rendkívüli és stratégiai szerepkört töltenek be a világ rendjében, egy olyan szerepkört, amely messze meghaladja a termelők bevételeinek jogszerű védelmét.

Elnök asszony! Új globális élelmiszerpolitikára van szükségünk, amely képes nemzetközi szinten koordinálni az agrárpolitikákat. Jómagam abban reménykedem, hogy az elkövetkezendő G20-csúcs lehetőséget biztosít majd arra, hogy valóban elinduljunk ezen az új ösvényen.

 
  
MPphoto
 

  Struan Stevenson (ECR). – Elnök asszony! A kőolaj árának könyörtelen emelkedése és ebből fakadóan a műtrágyák áraira ható felfelé irányuló nyomás, a búza, a kukorica és az egyéb gabonafélék hatalmas áremelkedése válságot idézett elő a gazdálkodási ágazatban, és egyre növekvő globális válságot okoz.

Érdemes arra gondolni, hogy a tunéziai felkelés, amely dominó-effektust váltott ki az egész Közel-Keleten, azzal kezdődött, hogy egy szegény utcai élelmiszerkereskedő feláldozta önmagát.

Európa mezőgazdasági termelői pozitív módon beavatkozhatnak és hozzájárulhatnak ennek a válságnak a megoldásához, ha a rendelkezésükre bocsátják ehhez a megfelelő eszközöket. Ideje megragadnunk a biotechnológia által felkínált lehetőségeket, amelynek segítségével kielégíthetjük a minőségi élelmiszertermékek iránti növekvő keresletet.

Jelenleg világszerte több mint 13 millió gazdálkodó több mint 125 millió hektáron termel GM-növényeket kereskedelmi célból, mégsem kerül szóba a biotechnológia ebben az állásfoglalásban.

Ébredj fel és érezd a kávé illatát, Európa, mielőtt a mi utcáinkon is kirobbannak az éhséglázadások!

 
  
MPphoto
 

  Georgios Papastamkos (PPE).(EL) Elnök asszony! Az élelmiszerárak rendkívüli volatilitásának több oka is van: szélsőséges időjárási viszonyok, korlátozott természeti és energetikai erőforrások, valamint a világ népességének növekedése. További két okra is rá kell mutatnom: koncentrációk, ezzel a multinacionális vállalatok oligopóliumára gondolok az élelmiszerellátási láncolatban, valamint az átláthatóság hiánya és a spekuláció az árupiacokon.

A pénzpiacok deregulációjának farvizein az árutőzsdéken folytatott határidős kereskedés fedezeti eszközből spekulatív tranzakciók eszközévé változott. A legfontosabb tőzsdék Európán kívül működnek.

A pénzügyi válságot követően több fedezeti alap is az árutőzsdék felé fordult, ahol a pénzügyi tartalékok most tizenötszörösen meghaladják a tényleges mezőgazdasági raktárkészleteket, mert ott akartak kárpótlást szerezni elszenvedett veszteségeikért. Ezért intézményi keretekre van szükségünk az élelmiszertermelő ágazathoz közvetlenül kapcsolódó származékos mezőgazdasági piacokon végrehajtott beruházások korlátozására.

Üdvözlöm a G20 francia elnöksége által elfogadott kezdeményezéseket és szilárd meggyőződésem, hogy egy erős európai mezőgazdasági ágazat fenntartása az élelmezésbiztonság megóvása céljából a termelők tisztességes bevételeinek biztosításától, valamint hatékony piacszabályozási intézkedések meghozatalától függ, amit az új CAP keretein belül kell megtennünk.

 
  
MPphoto
 

  Michael Cashman (S&D). – Elnök asszony! Hadd tegyem teljesen egyértelművé, hogy nem a közös agrárpolitika védelmében, hanem a fejlődő világban élő emberek nevében szólalok fel.

A Világbank szerint több, mint 44 millió ember süllyedt szörnyű nyomorba az emelkedő élelmiszerárak következtében. Különféle tényezők miriádjai idézték ezt elő – kevesebb kisgazdaság, erdőirtások, elsivatagosodás, a víz elérhetetlensége és az éghajlatváltozás.

Ezért holisztikus megközelítési módra van szükségünk ahhoz, hogy arra bátoríthassuk az embereket, hogy maguk gondoskodjanak a saját fejlődési szükségleteikről, és hogy helyi szinten oldják meg az élelmezésbiztonságot. Át kell alakítanunk a közös agrárpolitikát és a közös halászati politikát, hogy ezek se közvetlenül, se közvetett módon ne gyakoroljanak negatív hatást a fejlődő és a fejlett országokra.

Elő kell mozdítanunk a helyi földbirtokosságot, és végre-valahára véget kell vetnünk annak a szemérmetlen földszerzésnek, amely által idegen befektetési társaságok és külföldi társaságok vásárolják meg és használják a saját szükségleteiknek megfelelően a termőföldet. Nincs mentség erre a szemérmetlenségre.

 
  
MPphoto
 

  Czesław Adam Siekierski (PPE).(PL) Elnök asszony! A fogyasztók és a gazdálkodók is teljes joggal kérdezik tőlünk, politikusoktól, hogy mi folyik itt. Miért alakult ki az élelmiszerek piacán ez a helyzet? A termelők tudják, hogy mekkora nyereséget érnek el, mennyiért tudják értékesíteni termékeiket, és azt is tudják, hogy ők és a fogyasztók mennyit fizetnek az élelmiszerért. Mit mondhatunk most nekik? Emlékezzünk vissza 2008-ra és az akkori élelmiszerpiaci helyzetre. Vajon tanultunk ebből? Válaszom az, hogy nem.

Továbbra is korlátozzuk a termelést. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, fizetünk a termelés csökkentéséért, miközben korábban a termelés növeléséért fizettünk. Ebben az ülésteremben más megjegyzések is elhangzottak a mezőgazdaságról. Talán munkatársainknak ide kellene jönniük és végig kellene mindent hallgatniuk. Talán tanulnának valamit az élelmiszerbiztonságról.

Jelenleg vita zajlik a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről, és megint mindenki csökkenteni akarja a CAP ráfordításait. A jelenlegi helyzet, ez a válság azért következett be, hogy figyelmeztessen bennünket egy katasztrofális politikai döntésre. Lehetőségünk van saját hibáink helyrehozására. Beszélünk a stabilitásról. Azt kérdezzük, miért nincsenek tartalékok, ugyanakkor korlátozzuk a mezőgazdasági tendenciákat. Honnan származnak majd ezek a tartalékok? Ki fog azokért fizetni?

Biztos úr! Ez a helyzet, ez a válság kivételesen erős érveket szolgáltat önnek. Hölgyeim és uraim, akik jelen vannak ebben az Ülésteremben! Meg kell győznünk a többieket a helyzet súlyosságáról és ennek a Parlamentnek a felelősségéről, amelyet a CAP jövőjéért és társadalmunk élelmezéséért visel. Az élelmezésbiztonság problémája globális problémává kezd válni. Jó, hogy …

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Daciana Octavia Sârbu (S&D).(RO) Elnök asszony! Az emelkedő élelmiszerárak a leginkább kiszolgáltatott népességcsoportokra sújtottak le. Abban a közegben, hogy 2010-ben az alultáplált emberek száma világméretekben elérte a 925 millió főt, az élelmezésbiztonságról való gondoskodásnak elsőbbséget kellene élveznie az Európai Unió számára. Nem a szélsőséges természeti jelenségek alkotják az emelkedő élelmiszerárak kizárólagos okát, hanem a piacok volatilitása és a biogáztermelés támogatása is hozzájárul ehhez.

Felszólítom a Bizottságot, hogy hozzon létre eszközöket az árak volatilitása és a túlzott spekuláció elleni küzdelemhez, amelyek felerősítik a globális élelmiszerválságot. Azt is ki kell hangsúlyoznom, hogy a legtöbb esetben az élelmiszerárak emelkedése nem eredményezi a termelők bevételeinek növekedését. Ellenkezőleg, az ellátási láncolat rossz működése miatt a termelők javadalmazása távolról sem méltányos. Meggyőződésem, hogy az emelkedő árak problémája hozzájárul az erős közös agrárpolitika fenntartása elleni érvek leszereléséhez.

 
  
MPphoto
 

  Herbert Dorfmann (PPE).(DE) Elnök asszony! Néhány nappal ezelőtt az egyik legnagyobb német újság a címlapján közölt egy fényképet egy szögesdróttal körbetekert zsemléről. A cikk a kenyérért folytatott harcról szólt. Szerintem nehéz lenne olyan témával előállni, amely ugyanilyen sokat foglalkoztatna minket a mostani és az elkövetkező évtizedek alatt, mint az élelmiszerek elérhetőségének kérdése. Ezért jó, hogy beszélünk erről, mivel ennek oka – nevezetesen a kereslet növekedése – nem fog megszűnni és az árak emelkedése is tovább fog folytatódni. Nekünk most politikai figyelmet kell fordítanunk erre az egész helyzetre. Mérlegelnünk kell, hogyan termelhetnénk élelmiszert és hogyan tudnánk azt elérhetővé tenni. Biztos úr, a további a szűrés útján történő területpihentetés felvetésének ötlete a közös agrárpolitika keretein belül téves megközelítési mód. Be kell vonnunk a termelésbe a rendelkezésünkre álló földet.

Ám nem szabad mindezt túlságosan negatív fényben látnunk. Éveken keresztül azért panaszkodtunk, hogy az élelmiszerek túlságosan olcsók. Ha mérlegeljük például azt, hogy 100 eurós ár egy tonna búzáért valóban megfelelő ár-e, akkor talán azt kell válaszolnunk, hogy nem. Ha mérlegeljük, hogy a végtermék, például a kenyér árának hány százalékát képviselik a nyersanyagárak, akkor úgy gondolom, hogy nem a nyersanyagárak emelkedése alkotja az emelkedő élelmiszerárak egyetlen okát; más tényezők is szerepet játszanak ebben. Így ez az egész kérdés arra is lehetőséget kínál, hogy a mezőgazdaság jobb helyzetbe hozza magát a jövőre nézve.

 
  
MPphoto
 

  Ulrike Rodust (S&D).(DE) Elnök asszony! Az élelmiszerárak új rekordmagasságokat értek el. Az élelmiszerárak volatilitása különféle okok miatt fokozódott az elmúlt évek során. Ezért komoly okok vannak az aggódásra. Az éghajlatváltozás szélsőséges időjárási viszonyokat idéz elő és egyes országokban az egész termés elpusztult. Emellett egyre fokozódik az élelmiszerrel folytatott spekuláció, amelynek veszélyeit nem szabad alábecsülni – csak meg kell nézni a pénzügyi válságot. Továbbá egyre gyakrabban verseny folyik aközött, hogy élelemről gondoskodjanak a szegények számára, vagy a gazdagok autózását tegyék lehetővé.

Megoldásokat kell találnunk arra, hogy a termelők elegendő ösztönzést kapjanak az élelmiszertermelésre, és hogy csak azokon a területeken állítsanak elő bioüzemanyagokat, amelyeket nem vesznek igénybe élelmiszertermelésre.

Számomra mint szociáldemokrata számára fontos, hogy mindenkinek jusson egészséges ennivaló elfogadható áron, ugyanakkor a termelők méltányos bevételhez jussanak munkájuk után.

 
  
MPphoto
 

  Janusz Wojciechowski (ECR).(PL) Elnök asszony! Mondjuk ki teljesen nyíltan, hogy nagyhatalmú kereskedelmi lobbik működnek az Európai Unióban, amelyeknek érdekében áll az európai mezőgazdaság elgyengítése, hogy nagyobb hasznot tehessenek zsebre azáltal, hogy élelmiszereket importálnak az egész világról. Már sokszor elhangzott ebben a Parlamentben, hogy meg kell nyitni a piacokat, hogy ezzel megelőzzük az árak emelkedését. Átalakítottuk a cukortermelést, megnyitottuk a piacokat, korlátoztuk az európai cukortermelést és eltöröltük az exporttámogatásokat. Mi lett ennek az eredménye? Az eredmény az lett, hogy a cukorárak nem csökkentek, hanem inkább emelkedtek. Ebből valamennyiünknek le kell vonnunk a tanulságot. Nem ez a megoldás. Egyetértek Smith úrral, aki azt mondta, hogy nem a piacok adják meg a választ. Valóban nem szabad meghajolnunk a kereskedelmi lobbisták előtt, hanem az ésszerű élelmiszerárak garantálására kell törekednünk mezőgazdaságunk, termelési potenciálunk és élelmiszerbiztonságunk fokozott védelmével. Csak így érhetünk el indokolt árakat.

 
  
MPphoto
 

  Giovanni La Via (PPE).(IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Teljes mértékben osztom az emelkedő élelmiszerárak által kiváltott aggodalmakat, és nem is tudnék másként tenni, mert ez a kérdés szorosan összekapcsolódik az európai polgárok és különösen a kevésbé jómódú osztályok életével. Ezek miatt az áremelkedések miatt a fejlődő világ összes országában egyre nehezebben tudják ellátni alapvető élelmiszerekkel a lakosságot. Ezzel a forgatókönyvvel szembenézve a fejlett országok, és közöttük az EU tagállamai, nem maradhatnak közömbösek.

Ezért az új közös agrárpolitikában gondoskodnunk kell eszközökről, amelyek képesek csökkenteni az árak volatilitását, korlátozni a mezőgazdasági termékekkel folytatott spekulációt és megfelelő termelési szintről gondoskodni az EU-ban. Ezért ki kell hangsúlyoznom azt a tényt, hogy soha nem hagyhatunk parlagon földet akkor, amikor a világ népessége növekszik, és ez szükségessé teszi az élelmiszerkínálat fokozását.

 
  
MPphoto
 

  Marc Tarabella (S&D).(FR) Elnök asszony, biztos úr, miniszter úr! Szeretnék ismertetni egy statisztikát, egy megfigyelést és három cselekvést. A statisztika az, hogy amikor az élelmiszerárak 1%-kal megemelkednek, szerte a világon 16 millió ember süllyed szörnyű nyomorba. A megfigyelés az, hogy a volatilitást nem lehet megakadályozni, különösen a mezőgazdasági piacokon, a szélsőséges volatilitás nem kívánatos és lehet ellene harcolni, bár ez nagyon nehéz.

A három cselekvés, amelyet mások már megemlítettek, a következő: először is a fejlesztési politikában prioritást kell biztosítanunk a megélhetési célú gazdálkodásnak és a regionális élelmiszerpiacoknak; másodszor szükség van állami szabályozási politikára, többek között raktárkészlet-felhalmozás és raktárkészlet-kezelés útján; harmadszor azonnal be kell tiltani az alapvető élelmiszertermékekkel folytatott spekulációt.

Európának ott kell lennie az arcvonalban, különösen a G20 szintjén. Üdvözlendő mindaz, amit Martonyi János, Cioloş biztos úr és más helyeken Barnier biztos úr elmondott. Sárközy elnök úr nagyon egyértelműen fogalmazott és nagy reményeket fűzünk ahhoz, hogy a francia elnökség hajtóerő lesz majd ezen a területen a G20 szintjén.

 
  
MPphoto
 

  Britta Reimers (ALDE).(DE) Elnök asszony! A piaci fluktuációk fontosak a piacok megfelelő működése szempontjából, mert megteremtik az áruk megvásárlásának és eladásának ösztönzőit. Számunkra, mezőgazdasági termelők számára az áruk határidős kereskedelme a learatott termény megvásárlásának és értékesítésének alapvető eleme. Fontos lehetőséget kínál a tervezési bizonyosság elérésére az árak és a mennyiségek korai megállapításával.

A mi virágzó iparosodott országainkban uralkodó helyzettel ellentétben az emelkedő élelmiszerárak a világ szegény térségeiben okoznak különösen súlyos problémákat, ahol az embereknek bevételeik jelentős részét élelmiszerre kell fordítaniuk.

Nem szabad beavatkoznunk a piacok működésébe minden egyes alkalommal, amikor az árak megváltoznak és nem szabad szembeszállnunk a természetes fluktuációkkal. A pénzügyi piacokra vonatkozó, nemzetközi szinten alkalmazandó jogi keretrendszer nélkül azonban még csak el sem kezdhetünk gondolkodni az árupiacok szabályozásán, mert ha túl sok pénz van a pénzpiacon, akkor az meg fogja keresni a megfelelő helyét, és az árucikkeket most rendkívül nagyra értékelik. Ezért nem szabad meglepődnünk azon, hogy most a mezőgazdasági árucikkek is rendkívül keresett kereskedelmi célok.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök asszony! A tavalyi kivételesen rossz termés által előidézett élelmiszerválság megvilágította a számunkra mezőgazdaságunk és élelmiszerpolitikánk hiányosságait. Az élelmiszerárak jelenlegi emelkedését részben a rossz termésnek lehet tulajdonítani. Ha valamiből szűkös a kínálat, akkor annak a terméknek az ára természetes módon emelkedni fog a piacon.

Ám az a helyzet, biztos úr, hogy bizonyos mezőgazdasági termékek hiánya jelentős mértékben az Európai Bizottság téves agrárpolitikájának tulajdonítható, amely a támogatási politikán keresztül már régóta hátrányos megkülönböztetésben részesíti az új tagállamokat és azok mezőgazdasági termelőit. Ne lepődjön meg, biztos úr, ha azok a termelők, akik annyit sem kapnak termékeikért, ami legalább a termelési költségeket fedezné, végül egyszerűen nem vetnek, vagy szélnek eresztik nyájukat. Türelmesen várnak mindaddig, amíg az éhes és jogosan bosszús polgárok a brüsszeli hivatalnokok ellen fordítják haragjukat, akik már régóta képtelenek megoldani a mezőgazdaság általános és széles körben felismert problémáit.

Tudja, biztos úr, a mezőgazdasági termékek hiányát az új tagállamokban nem a gyenge termés idézte elő, hanem az a tény, hogy a termelők számára már nem kifizetődő a termelés az önök támogatási és árpolitikája alatt. Ők azonban várnak. Ha megkapják ugyanazokat a támogatásokat, mint a franciaországi gazdák, akkor végre nekiállhatnak növényeket ültetni.

 
  
MPphoto
 

  Angelika Werthmann (NI).(DE) Elnök asszony! A napi szükségletek, és különösen a mezőgazdasági termékek biztosítását nem szabad a spekulánsok rövid távú profitmaximalizálási erőfeszítéseinek könyörületére bízni. Azok a projektek, amelyeket a Bizottság az árucikkek és a nyersanyagok új stratégiájában bejelentett, az árupiacok átláthatóságának és stabilitásának megteremtésére irányulnak, és ezért ezt üdvözöljük. Azoknak az előrejelzéseknek a figyelembevételével, amelyek szerint az élelmiszertermelést 2050-ig 70%-kal meg kell növelni a kereslet kielégítése érdekében, kiemelt figyelmet kell fordítanunk mindenekfelett a harmadik pillérre – az erőforrások újrahasznosítására és hatékonyságuk javítására – és a javaslatokat hamarosan be kell nyújtani.

A nyersanyagokkal kapcsolatos diplomácia területén elvárom, hogy az EU adja át a fejlődő országoknak a nyersanyagok fenntartható és környezetvédelmi szempontból megfelelő kinyeréséhez szükséges szaktudást.

 
  
MPphoto
 

  Dacian Cioloş, a Bizottság tagja.(FR) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nagyon intenzív vita folyt egy olyan témáról, amely nyilvánvaló módon valamennyiünket aggaszt és amely akkor kerül előtérbe, amikor ezt a helyzet megköveteli. Ez azonban a Bizottságnak és az európai intézményeknek is állandó aggályokat okoz, mivel abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van közös agrárpolitikánk, amely kiigazításra szorul ugyan, mégis fontos eszköz, amely lehetővé teszi a számunkra ezeknek a kérdéseknek a kezelését.

Úgy gondolom azonban, hogy ez a vita azt is jól szemléltette, hogy stabilitásunk egyre fokozódó mértékben a nemzetközi egyensúlyoktól és a világ stabilitásától függ. Ezt akkor is figyelembe kell vennünk, amikor közös agrárpolitikánkról beszélgetünk.

Szerintem az is nyilvánvaló, hogy az emelkedő élelmiszerárak tendenciája nagyon aggasztó, amely az árak volatilitásának és jelentős változásainak kérdésével együtt tovább súlyosbítja azt a problémát, amelyet meg kell oldanunk.

Nyilvánvaló, hogy ha a piac fokozott termelést igényel, akkor több beruházásra van szükség a mezőgazdaságban. Ám ahhoz, hogy a gazdálkodók képesek legyenek beruházásokat végrehajtani, mindenekelőtt stabil bevételekre van szükségük, hogy azok felbátorítsák őket ennek a lépésnek a megtételére.

Ezért közép- és hosszú távú közös agrárpolitikánkat ennek szem előtt tartásával kell kigondolnunk. Ennek a politikának gondoskodnia kell egy minimális stabilitásról és bátorítania kell a beruházásokat, hogy gazdálkodóink termelhessenek és elláthassák piacainkat.

A vita során az is kiderült, hogy arról is gondoskodnunk kell, hogy közös agrárpolitikánk és a fejlett országok agrárpolitikája a déli országok mezőgazdasági fejlődésével is lépést tartson, és hogy az együttműködés és a fejlesztés támogatására irányuló politikánk a déli országokban lépést tartson a közös agrárpolitikával.

Ugyanakkor közös agrárpolitikánknak garantálnia kell a mezőgazdaság fenntartható fejlődését. Szükséges lehet azoknak az eszközöknek a felülvizsgálata, amelyek a rendelkezésünkre állnak ezeknek a szélsőséges piaci helyzeteknek a kezelésére, ugyanakkor lehetővé kell tennünk, hogy a piac betöltse a saját szerepkörét, de anélkül, hogy megfosztanánk az ahhoz szükséges eszközöktől, hogy képessé tegyen bennünket a cselekvésre és hogy elkerülhessük azt, hogy felkészületlenül kerüljünk válsághelyzetekbe. A közös agrárpolitikának még mindig van mit tennie ebből a szempontból az előttünk álló hónapok és évek során.

A spekuláció, és ezen keresztül a volatilitás kérdését meg kell oldanunk, és most nem eufemisztikusan beszélek. A Bizottság már elkezdte megfogalmazni javaslatait, amelyeket követni akar ennek a helyzetnek a megoldására. Ezért most nem egyszerűen kívánságokról, hanem konkrét javaslatokról beszélünk.

Mérlegelnünk kell azt a szerepet, amelyet az Európai Uniónak az élelmiszerekkel kapcsolatos probléma nemzetközi porondján be kell töltenie. Ezt a kérdést nem lehet stabilizálni az Európai Unióban, ha az nem stabil nemzetközi szinten.

Szükséges lehet továbbá az agrárpolitikában és a fejlesztési politikában játszott szerepünknek és annak a módnak a felülvizsgálata is, ahogyan az élelmiszerek kérdésével foglalkozunk a különféle politikákon keresztül: kereskedelempolitika, fejlesztési politika és pénzpolitika. Talán ezeken a területeken is összehangolt cselekvésről van szó.

Azt is figyelembe vettem, hogy egyes ágazatokban rövid távú cselekvésre van szükség, gondolok itt különösen az állattartási ágazatra, amely egyértelműen nehéz időszakot él most át a minden oldalról rá nehezedő nyomás következtében: a termelők alacsony árakat kapnak, és nem tudják a saját javukra fordítani az emelkedő árakat, a költségek viszont magasak. Tudomásul vettem ezt a kérdést.

Tudomásul vettem ezenkívül az önök által benyújtott különféle javaslatokat és ajánlásokat is. Ami például a támogatásoknak a növénytermelési és az állattenyésztési ágazat közötti egyensúlyát illeti, a tagállamoknak most is lehetőségük van arra, hogy a közös agrárpolitika 2008. évi állapotfelmérése során elfogadott határozatok alapján cselekedjenek.

Ami a raktárkészletek kérdését illeti, ezt a kérdést újból elemeznünk kell és felül kell vizsgálnunk, mivel ilyen magas árak mellett most nem beszélhetünk intervenciós készletekről. Szükséges lehet azonban határozni arról, hogy ezek a készletek milyen szerepet tölthetnek be és hogyan tudják befolyásolni a piacok megfelelő működését. Úgy gondolom, hogy fel kell tennünk magunknak ezeket a kérdéseket, mielőtt benyújtanánk ilyen értelmű javaslatokat.

Végül azt szeretném mondani Jaroslav Paška úrnak, hogy a tagállamok számára történő kifizetések közötti eltérések oka nem feltétlenül a Bizottságnál keresendő. Ezt a döntést a Tanács és a mezőgazdasági miniszterek hozták meg. A végső döntés mindig a Bizottság által javasolt rendeletből származik, de ezek a Tanács rendeletei, ebben az esetben pedig a Tanács és a Parlament rendeletei.

Azt is szeretném tisztázni, hogy az Európai Unió nem támogatja a bioüzemanyag-gyártás céljából folytatott mezőgazdasági termelést. Ezért nem a közös agrárpolitika ösztönzi a bioüzemanyagok gyártását. A földek termelésből történő kivonása sem áll a Bizottság szándékában. Itt valami egészen más okok vannak a háttérben, de a földeket semmiképpen sem szabad kivonni a termelésből olyan helyzetben, amikor valójában termelnünk kell.

Ezek azok a különféle szempontok, amelyeket hozzá akartam fűzni válaszul a felvetett kérdésekre. Szeretném megköszönni ezt a hasznos vitát és remélem, hogy a mai vita néhány hónap múlva is elevenen él majd az emlékezetükben, amikor azokról az erőforrásokról fogunk vitázni, amelyeket hozzá kell rendelnünk a közös agrárpolitikához, amely az élelmiszerbiztonság megoldásának egyik alapvető eszköze.

 
  
MPphoto
 

  János Martonyi, a Tanács soros elnöke. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani minden képviselőnek ezért a konstruktív vitáért. Meggyőződésem, hogy a Parlament által az ez iránt a kérdés iránt tanúsított magas szintű politikai figyelem segítő kezet nyújt az elnökségnek az emelkedő élelmiszerárakkal kapcsolatos feladatok teljesítése során.

Amint a vita során erre is rávilágítottak, a kérdés kiterjedése és mélysége miatt sokrétű együttműködésre és komplex megoldásokra van szükség a különféle területeken, ilyen például a mezőgazdaság, a pénzügyi termékek és szolgáltatások szabályozása, valamint a fejlesztéspolitika.

Ami a bioüzemanyagok termelését illeti, szeretném megismételni azt, hogy az EU teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a bioüzemanyagok fenntarthatatlan termelésének negatív hatásai lehetnek, nevezetesen a tömeges erdőirtás és az élelmiszerhiány. Ez az oka annak, hogy az EU elkötelezte magát a nem élelmiszernövényekből előállított második generációs bioüzemanyagok fejlesztésének fokozása mellett. Az EU emellett a bioüzemanyag-gyártás perverz pénzügyi ösztönzőit is eltörölte, amelyeket az élelmiszertermelés rovására fizettek ki.

A probléma mély strukturális globális gyökereinek figyelembevételével Európának vezető szerepet kell betöltenie az élelmiszerárak és az élelmezésbiztonság globális szintű kezelésében. Ez már folyamatban van számos nemzetközi szervezeten és programon keresztül, ilyen például a FAO és az Élelmezési Világprogram, valamint általánosabb fórumokon, például a G20 szervezeten keresztül.

Ehhez még a magam nevében azt szeretném hozzátenni, hogy ez a vita megerősítette azt a régi meggyőződésemet, hogy a globális kihívások kezeléséhez, ilyen például az éhezés problémája a világon, az élelmiszerek és a nyersanyagok árának volatilitása, a pénzpiacok turbulenciái, a pénzügyi termékek és szolgáltatások szabályozása, globálisabb irányításra és globálisabb szabályozásra van szükség.

Európának a maga egyedi irányítási és szabályozási tapasztalatai alapján rendkívül különleges küldetése és felelőssége van ezen a területen. Ezért hiszünk abban, hogy Európának és az Európai Uniónak vezető szerepet kell betöltenie a mindezen kihívások ellen folytatott küzdelem során.

A magyar elnökség örömmel veszi tudomásul, hogy számíthat a Parlamentre az EU által folytatott munka folytatásában, mind a politika, mind pedig a nemzetközi szintű erőfeszítések szempontjából.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – A vita befejezéseként(1) közlöm, hogy kaptam hat állásfoglalási indítványt az Eljárási Szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése értelmében.

A vitát lezárom.

A szavazásra csütörtökön, 2011. február 17-én kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Michèle Striffler (PPE), írásban.(FR) A globális élelmezésbiztonság kritikus kérdés az Európai Unió számára. Azonnali és tartós cselekvésre van szükség az élelmezésbiztonság garantálásához az EU polgárai és az egész bolygó számára. Feltétlenül fejlesztenünk kell a fenntartható mezőgazdaságot a fejlődő országokban, és az EU fejlesztési támogatásainak megfelelő részét hozzá kell rendelnünk a mezőgazdasági ágazathoz. A mezőgazdaságnak nyújtott fejlesztési támogatások szintjének az 1980-as évek óta tapasztalható látványos csökkenése nagyon sajnálatos, és reménykednünk kell abban, hogy ennek a szükségletnek a felismerése megfordítja ezt a tendenciát. Az Európai Bizottságnak valójában előnyben kell részesítenie a mezőgazdaságot a fejlesztési támogatások tekintetében, különös tekintettel a gazdálkodóknak nyújtott támogatásokra, hogy hozzáférjenek a piacokhoz, valamint a kicsi és közepes méretű családi gazdaságokra. A humanitárius élelmiszersegélyeknek válaszolniuk kell a fejlődő országok szükségleteire, kihívásaira és szerkezeti korlátaira, a termelés, az elosztás és a helyi közlekedés, valamint a szóban forgó országok kereskedelmi képességeinek figyelembevételével, hogy ezzel elősegítsük hosszú távú élelmezésbiztonságuk megalapozását.

 
  
MPphoto
 
 

  Liam Aylward (ALDE), írásban.(GA) Az élelmiszerellátás biztonsága mára súlyos kérdéssé vált. Az Unióban 79 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, és az elmúlt év telén 16 millióan kaptak élelmiszersegélyt az Unióban.

Mivel az élelmiszerek ára már hét egymást követő hónapban rekordszinten van, és mivel az árak volatilitása súlyos problémákat idéz elő az élelmiszerellátási láncolatban, egyre több ember számára fog problémát jelenteni az egészséges ételek reális áron történő beszerzése. A közös agrárpolitika (KAP) programjai, például a deprivált személyeket támogató program, kritikus jelentőségűek az élelmiszerellátás területén. Az ilyen jellegű programokat támogatni kell és azonnali, hosszú távú intézkedéseket kell elfogadni az élelmiszerellátás biztonságának garantálására az Unióban és szerte a világon.

Jelenleg a világon megtermelt élelmiszer 30%-a pocsékba megy. Ezt az elfogadhatatlan, erkölcstelen pocsékolást fel kell számolni. Egy erős mezőgazdasági ágazat, egy erős KAP és egy olyan élelmiszerellátási láncolat, amely mindent megtesz az élelmiszerek veszteségeinek megakadályozásáért, elengedhetetlen az élelmiszerellátás kihívásainak kezelésében.

 
  
MPphoto
 
 

  Janusz Władysław Zemke (S&D), írásban(PL) Helyeslem azt, hogy az Európai Parlament odafigyel az emelkedő élelmiszerárakra. Sajnos ezek az áremelkedések nem átmeneti jelenségre utalnak, hanem a jelek szerint tartós tendenciává alakulnak. Ehhez hozzájárul még az élelmiszerek, nevezetesen a gabonafélék iránti növekvő kereslet, az elmúlt évek gyenge termése és az alacsony raktárkészletek, és sajnálatos módon pénzügyi műveletek és a dollár gyengülése is. Mindezek együttesen zűrzavart okoznak a piacokon. Véleményünk szerint a szociális következmények súlyosabbak. Sok ország lakossága exponenciálisan növekszik, és ezek az emberek tartósan alultápláltak és éheznek. Kétségbeesésük egyre fokozódó politikai feszültségeket teremt.

Nem nézhetjük tétlenül ezeket az eseményeket. Nemzetközi együttműködésre van szükség az ENSZ és az Európai Unió égisze alatt. A G20 tagságát alkotó országoknak hatékonyan szembe kell szegülniük a mezőgazdasági termékek spekulációjával. Újból meg kell vizsgálnunk a mezőgazdasági piacok szabályozását Európában, nehogy mesterségesen korlátozzuk a potenciális növekedést. Nem engedhetjük meg a spekulációt, amikor globális éhezés van, mivel ennek a spekulációnak az lesz a következménye, hogy sok ártatlan ember éhen hal, különösen a legszegényebb országokban.

 
  
MPphoto
 
 

  Tunne Kelam (PPE), írásban.(ET) A 2010. év második felében a mezőgazdasági termékek nagykereskedelmi árai 32%-kal emelkedtek. A világ gabonafogyasztása 2005 és 2010 között 41 millió tonnára emelkedett az 1990 és 2004 között mért 21 millió tonnához képest. A különféle elemzők szerint a 2011. évi jelentős élelmiszerválság valóság; elegendő ehhez egyetlen gyenge termés. A legnagyobb gabonatermelő országok: Oroszország, Ukrajna, Kína és Mexikó már importra kényszerültek a fogyasztás kielégítése érdekében. Az árak emelkedésének okai homályosak, és már nem beszélhetünk a mezőgazdasági termékek piacának trendjeiről. A közelmúltban bekövetkezett áremelkedések drámaiak és kiszámíthatatlanok a különféle spekulációk miatt. Szeretném felhívni a figyelmüket arra a tényre, hogy a bioüzemanyagok növekvő használata egyre csökkenti az állati és emberi fogyasztásra felhasznált gabona mennyiségét. Ez rendkívül feszült helyzetet eredményezett, amelyben fel kell ismernünk azt, hogy az élelmiszerárak emelkedése az infláció növekedéséhez, élelmezési protekcionizmushoz vezet és zavargásokat okoz, és ezek mindegyike társadalmi, gazdasági és politikai instabilitást idézhet elő Európában és globálisan egyaránt. Európa az élelmiszertermékek egyik legnagyobb importőreként hatalmas befolyást gyakorol a globális élelmiszerárakra, de éppen ezért rendkívül kiszolgáltatott a különféle ársokkokkal szemben. Támogatom az Európai Bizottság arra irányuló törekvéseit, amelyek egy új jogalkotási csomag 2011 tavaszáig történő elfogadására irányulnak, amely nagyobb felhatalmazást adna a Bizottságnak a piacok szabályozására és a spekuláció megakadályozására. Az Európai Uniónak eszközöket kell találnia a fenntartható árak és a fenntartható gazdaság biztosítására. Meg kell teremtenünk az egyensúlyt a biztonság és a nyitottság, valamint a fejlődés között. Készen kell állnunk egy potenciális válsággal történő szembeszegülésre.

 
  
MPphoto
 
 

  Spyros Danellis (S&D), írásban.(EL) A jelenlegi magas árak nagyon hasznosak egyesek számára, de nagyon hátrányosak másokra nézve. Például hasznosak a búzatermelők számára, de az állati eredetű élelmiszert termelők számára nem. Hasznosak a gabonát exportáló országok számára, ugyanakkor zsákutcát és éhezést idéz elő a fejlődő országokban élő emberek számára, akiknek az élelmezése a gabonaimporttól függ. A végeredmény természetesen területenként és/vagy termelőnként más és más lehet. Ennek az az oka, hogy a nyertesek és a vesztesek egyes csoportjai mögött elrejtve ott állnak az élelmiszerellátási láncolat európai problémái, az éghajlatváltozásnak az élelmezésbiztonságot fenyegető veszélyei, valamint a termeléssel, a kereskedelemmel és a fejlesztéssel kapcsolatos felületes és következetlen döntések által előidézett zsákutcák. Az EU-nak reális és kiegyensúlyozott megoldásokat kell találnia a körülmények higgadt és komoly kiértékelésével, a nemzetközi piacokon betöltött szerepének tudatában. A CAP reformjának hozzá kell járulnia mindehhez.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Sándor Tabajdi (S&D), írásban. – (HU) Három tényező együttesen okozza az élelmiszerárak durva emelkedését: a természeti csapások okozata hozamkiesés, a növekvő élelmiszer-kereslet főként Kína és India részéről és az árutőzsdei aktivitás, az árspekuláció. Sarkozy francia elnök nagyon helyesen tette fel a kérdést néhány héttel ezelőtt: „Ha a pénzpiacok szabályozásnak vannak alávetve, akkor az árupiacok miért nem?” A spekuláció ellen sokkal hatékonyabban kell fellépnünk uniós és globális szinten. Az élelmiszerársokk legfőbb kiváltója a kínálat óriási ingadozása. A gabonaféléknek csak 10-20%-a cserél gazdát a globális piacon, a termelés visszaesése mégis pánikhangulatot képes előidézni. A csökkenő készletek előrejelzése alapján az importőrök feltornásszák az árakat.

Sem a termelőkkel, sem a fogyasztókkal szemben nem méltányos, hogy az exportárak határozzák meg a belső árakat is, hiszen a termelés legalább 80%-át ott használják fel, ahol megtermelték. Oroszország korábbi exportőri vagy jelenleg importőri pozíciója alapvetően befolyásolja az európai gabona- és olajnövénypiac alakulását. A kínálati sokkot a határidős piacok spekulációja tovább mélyíti, és létrejön az élelmiszerársokk. Nem az élelmiszerek fizikai hiánya okozza tehát a fő gondot, hanem az árak, ami miatt a szegények már nem tudják megfizetni az élelmiszert. Így az élelmiszerek inkább raktáron maradnak, ahelyett hogy méltányos áron értékesítenék azokat. A magas árak a fogyasztókat, főként a szegény társadalmi rétegeket lehetetlenítik el.

 
  
MPphoto
 
 

  Luís Paulo Alves (S&D), írásban.(PT) Olyan problémáról folytatunk vitát, amely mindenekelőtt politikai kérdés, és amely jövőbelátást igényel. Ám rövid távú megoldások helyett bátorságra van szükségünk és létre kell hoznunk egy új architektúrát, amely összehangolja az egyre korlátozottabb természeti erőforrásokat azzal, hogy a következő 40 év során 70%-kal kell növelni az élelmiszertermelést. Ezért mindaz, ami Afrikában, Ázsiában, az amerikai kontinensen vagy Európában történik vagy nem történik, mindenkit és mindenhol érint, és hatást gyakorol az élelmiszerek rendelkezésre állására, elérhetőségére és áraira. Súlyosan érinti a szegényeket, valamint a hús- és tejtermelőket. Ezért a válasznak globálisnak kell lennie és messze túl kell mutatnia az agrárpolitikán: feltétlenül segítségül kell hívni egy egész sor más politikát, mert ezek nélkül nem tudjuk igazán elérni a szükséges megoldásokat. Globális szinten ezek a megoldások kiterjednek az élelmiszerhez jutás emberi jogként történő meghatározására, az országok önellátási képességeinek támogatására, a gazdálkodók támogatására és annak biztosítására, hogy méltányos mértékben részesüljenek az élelmiszerláncban megtermelt értékekből, a pénzügyi spekuláció korlátozására, a földhöz jutás védelmezésére és élelmiszertartalékok felhalmozására.

 
  
MPphoto
 
 

  Sirpa Pietikäinen (PPE), írásban.(FI) Az embereknek az a joga, hogy megfelelő táplálékhoz jussanak, olyan emberi jog, amelyet az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata már 1948 óta elismer. Ezért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy amikor az élelmiszerek áráról vitázunk, valójában alapvető emberi jogokról beszélünk.

Az Európai Unió közös agrárpolitikájának reformjára azzal egy időben kerül sor, amikor a globális piacon emelkednek az élelmiszerek árai. Ha fenntartható módon, az emberi jogokra építve akarunk reagálni ezekre a változásokra, akkor átfogó kitekintésre és politikára van szükségünk. Az élelmiszerek árát és az élelmiszerárak trendjeit több kritikus tényező is befolyásolja a globális architektúrában, például az éghajlatváltozás, az energiapolitika, a természeti erőforrások rendelkezésre állása és ezek felhasználásának hatékonysága. Az Európai Uniónak úttörő szerepet kell betöltenie a mezőgazdasággal kapcsolatos újfajta gondolkodásmód kialakításában. Olyan élelmiszerpolitikára van szükségünk, amelyben az egész élelmiszertermelési láncolat minden elemét gondosan felmérjük, és figyelembe vesszük azoknak az egészségre és a környezetre gyakorolt hatását. Egy természetesebb és az erőforrásokat hatékonyabban felhasználó élelmiszerpolitikát kell támogatnunk és vezetnünk gazdasági és politikai intézkedések igénybevételével.

Ezenkívül korlátoznunk kell az élelmiszerárakkal folytatott spekulációt. Michel Barnier úr, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos új intézkedéseket javasolt az alapvető árucikkekkel a származékok piacán folytatott spekuláció megfékezésére. Barnier úr elgondolása helyes. Az élelmiszerárak drámai fluktuációja káros a gazdálkodókra, a fogyasztókra, sőt még teljes nemzetgazdaságokra nézve is. A származékok piacán vállalt kötelezettségeknek átláthatóbbaknak kell lenniük és fokozott ellenőrzéseknek kell ezeket alávetni, és szükség esetén korlátozásokat kell bevezetni az élelmiszerárakkal történő kereskedés területén. A fenntartható élelmezéspolitika létrehozása jelenleg az Európai Unió legfontosabb feladatai közé tartozik.

 
  
MPphoto
 
 

  Pavel Poc (S&D), írásban.(CS) A Világbank megállapítása szerint az élelmiszerárak több mint 15%-kal emelkedtek 2010 októbere óta, és például a gabona ára éves szinten 39%-kal emelkedett a FAO szerint. Az élelmiszerárak emelkedése a legalacsonyabb bevételű csoportok veszélyeztetése mellett mélyebb és súlyosabb problémákat is leleplez, amelyek alapvető fenyegetést jelentenek a jövőre nézve. A globális élelmiszertermelést számos tényező veszélyezteti, például kártevők, betegségek és természeti csapások. Ezeket a tényezőket jelenleg tovább súlyosbítják azok a szélsőséges időjárási viszonyok, amelyek valószínűleg az éghajlatváltozás következményei. Jó példa erre a 2010. évi oroszországi aszály és tüzek, vagy a pakisztáni és legutóbb az ausztráliai árvizek. Arra számíthatunk, hogy az emelkedő élelmiszerárak problémája a jövőben még súlyosabbá válik. Értelmetlen lenne itt most az éghajlatváltozás okairól vitatkozni, mert a kockázatok valósak és azok kétségbe vonása elfogadhatatlan szerencsejáték. Az élelmiszerárakat azonban gazdasági tényezők is befolyásolják, különösen a piaci rendszerrel folytatott visszaélések: az amerikai dollár átváltási árfolyamával folytatott kormányzati manipulációk és az árutőzsdei felelőtlen spekulációk. Európának fel kell ismernie, hogy a most meghozott döntések a teljes élelmiszerellátási rendszer jövőjét befolyásolják. Rövid távon összpontosíthatunk az élelmiszerek elpocsékolásának minimalizálására, az importtól való függőség csökkentésére, a kereslet csökkentésére vagy stabilizálására és piaci szabályozási mechanizmusok létrehozására a spekuláció megakadályozása érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Köstinger (PPE), írásban.(DE) A jelenleg politikai konfliktusok figyelembevételével az a tény, hogy az élelmiszerárak a legmagasabb szinten állnak azóta, hogy nyilvántartást vezetnek róluk, nyomasztóbb problémát jelent, mint valaha. Végeredményben ez élelmiszerellátási kérdés, és a fejlődő országokban ez az alapvető élelmiszerek elengedhetetlen kínálatának kérdése. Az Európai Uniót felszólítjuk a nyomor és az éhezés elleni globális küzdelem folyamatának felgyorsítására – körülbelül 1,4 milliárd ember szenved rendkívüli nyomortól. A nyomor az európai határokon belül is jelen van. Európa élelmiszerellátása kizárólag a közös európai agrárpolitikán keresztül garantálható. A mezőgazdaságnak roppant kihívásokkal kell szembenéznie, és a „többet kevesebből” történő termelés tendenciáját bátorítják. A magasabb élelmiszerárak nem jelennek meg automatikusan a gazdálkodók magasabb bevételeiben; a termelői és a fogyasztói árak közötti szakadék egyre szélesebbé válik. Az árszabályozás realitása nagyon összetett: a nyersanyagok szűkössége, magasabb termelési költségek, magas üzemanyagárak, a terméstől való függés, export és a világpiac – okok sűrű hálózata, amelyet célzott intézkedéseken keresztül kell kibogozni. Ezeknek az okoknak a kezelése érdekében sürgősen szükség van intézkedésekre és megállapodásra minden politikai területen. Felszólítom a Bizottságot, hogy érjen el jelentős előrehaladást a mezőgazdasági termelés megerősítése területén Európában és a fejlődő országokban. A létfontosságú javakkal folytatott spekuláció etikátlan, és erőteljesebb lépéseket kell tennünk ebben a tekintetben.

 
  
MPphoto
 
 

  Edite Estrela (S&D), írásban.(PT) Az élelmiszerárak jelentős mértékben megemelkedtek az elmúlt évek folyamán, elsősorban nem a kereslet-kínálat törvénye alapján, hanem sokkal inkább a spekuláció miatt. A helyzet az, hogy ezek az áremelkedések elsősorban a szegényebb embereket érintik, akik bevételeiknek több mint a felét kénytelenek élelemre költeni. Elfogadhatatlan, hogy egyesek profitáljanak mások éhezéséből, akár Európában, akár a fejlődő országokban.

A polgárokat megilleti az élelmezésbiztonság joga, amelynek az az előfeltétele, hogy mindenkinek hozzá kell férnie egészséges élelmiszerekhez. Az élelmiszerhiánynak számos oka van: többek között például a helytelen területrendezési és mezőgazdasági támogatási politikák és az éghajlatváltozás. Ezért az Uniónak feltétlenül támogatnia kell a gazdálkodókat földjük művelésében és a szükséges élelmiszertermékek előállításában. Elfogadhatatlan, hogy a fogyasztóknak sokat kell fizetniük, viszont a termelők alig kapnak valamit, és mindeközben a spekulánsok aratják le a nyereséget. Az éghajlatváltozásnak is az EU prioritásai között kell szerepelnie az élelmezésbiztonság érdekében.

 
  
MPphoto
 
 

  Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az elmúlt néhány hónap során meredeken megemelkedtek az élelmiszerárak, amelynek következményeként gyorsan emelkedik a nyomor peremén élő emberek száma. Az európai helyzet nem ennyire kritikus, mivel polgáraink bevételei összehasonlíthatatlanul magasabbak a fejlődő országokban élő emberek bevételeinél. Ennek ellenére szavazóink is egyre inkább tisztában vannak az élelmiszerárak emelkedésével. A Világbank statisztikái szerint a fejlődő országokban körülbelül 44 millió ember süllyedt nyomorba tavaly június óta, mivel az élelmiszerárak 2011 elején elérték a 2008. évi szintet, amikor az élelmiszer és a kőolaj emelkedő ára jelentékeny mértékű kedvezőtlen hatást gyakorolt a nyomorra szerte a világon. Magától értetődik, hogy az olaj világpiaci ára befolyásolja az élelmiszerárakat, de továbbra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 2008 nyarán az olaj hordónkénti ára 140 amerikai dollárnál állt, míg ma körülbelül 100 dollárba kerül, ami azt jelenti, hogy az áremelkedés részben spekulációnak tulajdonítható. Annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhessük az ilyen helyzeteket, a G20-országoknak ki kell fejleszteniük egy mechanizmust az ilyen jellegű áremelkedések elkerülésére és az élelmiszerekkel folytatott spekuláció megakadályozására. Ennek elérése érdekében közös munkára van szükség nemzetközi szinten. A változó élelmiszerárak által előidézett probléma további bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy szükségünk van egy erőteljes közös agrárpolitikára, amely méltányos és amely egyenlő versenyfeltételeket teremt minden európai gazdálkodó számára, hogy a lakosság elfogadható áron be tudjon szerezni értékes és jó minőségű élelmiszert.

 
  
MPphoto
 
 

  Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE), írásban.(LT) Az élelmiszerárak tárgyában szeretném felhívni a figyelmet két területre. Először is, amint ezt az én hazám közelmúltbeli tapasztalatai megmutatták, a közvélemény enyhe manipulálásával nagyon könnyen lehet befolyásolni az emelkedő élelmiszerárakat. A viszonteladók miatt a cukor ára több mint 10%-kal emelkedett egyetlen nap alatt az egész Litvániában. Ezért nem bízhatjuk a mindennapi élelmiszerek árát az önszabályozásra. Lehetséges, hogy ezt egyesek befektetésnek tekintik, amelynek kezeléséhez olyan speciális ismeretek szükségesek, amellyel a mezőgazdasági termékek előállítói (a gazdálkodók) nem rendelkeznek. Jóllehet az áruk szabad mozgása az Unió szabadpiaca működésének egyik alapelve, mégis szigorúbb intézkedésekre van szükség mind a tagállamok, mind pedig az EU szintjén az élelmiszerekkel folytatott spekuláció korlátozása és a gyengébb fél – fogyasztók, kistermelők és kereskedők – jogainak megvédelmezése érdekében a nagy feldolgozókkal és a bevásárlóközpontokkal szemben. A másik dimenzió az élelmiszertermékek és az energiaforrások közötti szoros kapcsolat, valamint az áraik közötti kölcsönhatás. Az egyik oldalon az éghajlatváltozást előidéző gázkibocsátások elleni küzdelem érdekében előmozdítjuk a bioüzemanyagok használatát (sőt, még kötelező kvótákat is meghatároztunk használatukra nézve). A másik oldalon viszont, ha mezőgazdasági földterületeken bioüzemanyag gyártására szolgáló növényeket termelünk élelmiszercélú termékek helyett, az felhajtó hatást fog gyakorolni az élelmiszerárakra. Így jóllehet az éghajlatváltozás elleni harc kiemelt célkitűzéseink egyike, olyan eszközöket kell találnunk, amelyek nem befolyásolják az élelmiszerek árát, például csak azokat a földterületeket szabad igénybe venni bioüzemanyag-gyártás céljából, amelyek soha nem lesznek alkalmasak mezőgazdasági termékek termelésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Véronique Mathieu (PPE), írásban.(FR) Az emelkedő élelmiszerárakkal foglalkozó állásfoglalás azzal a megállapítással foglalkozik, hogy az élelmiszerárak állhatatosan emelkednek. E miatt a növekedés miatt sürgős intézkedésekre szólítunk fel az ármanipuláció elleni harcban. Az éghajlati jelenségek ennek az áremelkedésnek a kiemelt okai közé tartoznak; más szavakkal jobb víz- és talajgazdálkodásra van szükség. Annak a közvetlen hatásnak, amelyet az élelmiszerárak emelkedése a világ népességére gyakorol, amely zavargásokat és nyugtalanságokat válthat ki, arra kell bátorítania a G20 vezetőit, hogy állapodjanak meg piaci intézkedésekről a spekuláció elleni harchoz.

 
  

(1)lásd a jegyzőkönyvet.

Utolsó frissítés: 2011. június 30.Jogi nyilatkozat