Elnök. – A következő napirendi pont a Kashgarban kialakult helyzetről és a város kulturális örökségéről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló hat állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita (1).

  Tunne Kelam, szerző. – Elnök úr, az ujgurok gyakorlatilag kisebbségbe kerültek saját történelmi hazájukban. Kultúrájuk és identitásuk megőrzéséhez nemzetközi segítségre van szükségük. Valóban: Kashgar ősi városának sorsa a kérdés. A modernizációs program keretében Kashgar hagyományos óvárosának 85%-át akarják elpusztítani. Meg kell akadályoznunk, hogy a történelmi erőd helyére modern tömbházak épüljenek. Amennyiben a kínai hatóságok komolyan meg akarnak minket győzni arról, hogy minden rendben lesz, először is az észak-turkesztáni őslakosokat kell meggyőzniük afelől, hogy kulturális örökségüket valóban tiszteletben tartják, és hogy az iskolákban az ujgur nyelvet a kínai nyelvhez hasonló színvonalon tanítják majd.

Felszólítom a kínai hatóságokat arra, hogy fogadják el a segítséget az ICOMOS-tól, amely komoly tapasztalattal rendelkezik a városi történelmi tájak kezelésében, és arra kérem a kínai kormányt, hogy engedélyezze Kashgar UNESCO világörökséggé való nyilvánítását. Hasonló státuszba kerül majd több, az ősi Selyemút mentén elhelyezkedő kulturális nevezetesség.

  Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr! A reform és a fejlesztés ürügyével az ősi Selyemút mentén elhelyezkedő Kashgar városát lerombolják. Ez nem csupán a kulturális világörökségre nézve jelent csapást, hanem – ez a leglényegesebb – a város igen fontos az ujgur és a hui népesség szempontjából, valamint egész Kína kulturális sokszínűsége szempontjából, amely most ki van téve a pusztulásnak.

Kína egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a kulturális diplomácia eszközével az egész világon fejlessze kapcsolatait, de senkit nem fog érdekelni egy kulturálisan ilyen sokszínű ország homogenizált, marketingeszközökkel népszerűsített kultúrája.

A gazdasági lehetőségek és a világ többi részével való fenntartható kapcsolatok szempontjából elengedhetetlen az emberi jogok és a kisebbségek legtágabb értelemben vett tiszteletben tartása. Arra szólítjuk fel a kínai kormányt, hogy vegye fontolóra Kashgar városának bevételét abba a pályázatba, amelyet Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal közösen nyújt be a Selyemút UNESCO világörökségi státuszának elnyerése érdekében.

A főképviselőnek intenzívebbé, valamint cselekvésorientáltabbá és hatékonyabbá kell tennie a Kínával az emberi jogokról folytatott párbeszédet.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, szerző. – (PL) Elnök úr! A Kínában élő etnikai kisebbségek jogairól szóló mai vita éppen egy nappal azután folyik, hogy a dalai láma hivatalosan bejelentette, hogy lemond tibeti politikai szerepéről. A következő hónapokban alapos figyelemmel kell kísérnünk a politikai helyzet alakulását. Ma azonban egy másik olyan kisebbségről beszélünk, amelynek tagjai diszkriminációnak vannak kitéve Kínában – ez a muszlim ujgur népesség. Kína a terrorizmus elleni harccal igazolja velük szembeni politikáját; a kínai hatóságok számára az ujgurok üldözése egyet jelent az ujgur kulturális örökség elpusztításával. Különösen aggasztóak a Kashgar városának rekonstrukciójáról szóló jelentések. Ez a gyakorlatban a város történelmi központjának lerombolását jelenti, amely a közép-ázsiai muszlim építészet egyik legérdekesebb és legjobb állapotban fennmaradt emléke, évente több mint egymillió turistát vonz, és – amennyiben Kína pályázna erre – felkerülhetne az UNESCO világörökségi listájára.

Biztos vagyok abban, hogy az Európai Unió diplomáciai szolgálata hatékonynak bizonyul majd a kínai hatóságokkal folytatott tárgyalások során, és emlékeztetni fogja őket arra, hogy az etnikai kisebbségek jogait tiszteletben kell tartani és kulturális örökségüket védeni kell. Köszönöm.

  Frieda Brepoels, szerző. – (NL) Elnök úr! Egyértelmű, hogy Kashgar az ujgur kulturális identitás par excellence szimbóluma a kínai Hszincsiang tartományban. Január 27-én konferenciát szerveztem Brüsszelben, ahol információkat szereztem arról, hogy a kínai destruktív urbanizációs tervek milyen hatással vannak az ujgur népességre. Valójában az a helyzet, hogy a közbiztonság és a modernizáció ürügyével Kína az eredeti városnak csupán a 15%-át hagyná meg, mintegy hatalmas szabadtéri múzeummá változtatva Kashgart. Itt az ideje annak, hogy határozottan reagáljunk erre, mielőtt túl késő lesz.

A 2009. júniusi urumqi demonstrációk erőszakos leverése után az Európai Parlament felszólította a kínai hatóságokat arra, hogy mindent tegyenek meg az ujgurokkal folytatott nyílt, folyamatos és egymást tiszteletben tartó párbeszéd érdekében, és olyan integráltabb és átfogóbb gazdaságpolitikát folytassanak a térségben, amelynek célja a helyiek bevonása és mindenekelőtt az ujgur kulturális identitás védelme. Sajnálatos módon a Kashgarban jelenleg folytatott kínai politika ezzel éppen ellentétesnek bizonyult. Nem csupán az szemlélteti jól a Kínai Kommunista Párt kulturális sokszínűséghez való viszonyát, hogy lerombolják Kashgart és a helyi lakosoknak nem engednek beleszólást, hanem az is, hogy nem engedélyezik Kashgar számára az UNESCO világörökségi státusz kérelmezését.

  Charles Tannock, szerző. – Elnök úr, az EU mottója: „Egység a sokféleségben.” Sajnálatos módon ez nem jelent semmit a Kínai Népköztársaságban, ahol a kommunista vezetők az egység megszállottjai, és nem foglalkoznak a sokféleséggel.

Kétségtelen, hogy a világ legnépesebb országában sok feszültséget és sérelmet okoz, hogy a han kínai többségi kultúrát ráerőltetik az apró kisebbségekre. Tudjuk, hogy az ősi buddhista tibeti kultúrát már 60 éve elnyomják, és most azt kell látnunk, hogy Hszincsiang tartományában Kashgar városát ugyanez a veszély fenyegeti.

Kashgar gazdag és egyedi közép-ázsiai kultúrával rendelkező, kétezer év óta virágzó város a Selyemút mentén, amelyet most teljesen le akarnak rombolni, és át akarnak építeni. Nehéz nem arra gondolni, hogy ez Peking kísérlete az ujgur szeparatisták megtörésére.

Személy szerint nem szimpatizálok a szeparatisták ügyével, amelynek támogatói – attól tartok – kapcsolatban állnak az al-Kaidával, de arra szólítom fel a kínai kormányt, hogy még egyszer gondolja át a kérdést. Kashgar ősi városának lerombolása egyszerűen csak megerősítené azok elhatározását, akik erőszakkal akarnak fellépni az állam ellen.

  Rui Tavares, szerző. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az igazat megvallva a ma délutáni viták közül ez az, amelyben a leginkább tehetetlenek vagyunk. Beszéltünk Pakisztánról és Fehéroroszországról, és van okunk úgy vélni, hogy az Európai Uniónak nem csupán erkölcsi tekintélye, hanem más országok hatóságaival szemben olyan ereje is van, hogy legalábbis kísérletet tehet annak garantálására, hogy e hatóságok a jó úton járjanak.

Kínáról tudjuk, hogy ez a befolyás kisebb, hiszen az, amit ebben a Parlamentben mondunk, sokszor ellentétben áll azzal, amit az európai kormányok a fővárosainkban tesznek: Sarkozy úr, Merkel asszony és hazám, Portugália politikusai, például Sócrates úr, aki a közelmúltban máshová vezényelt egy, a kínai hatóságok elleni tüntetést, hogy a Lisszabonba látogató kínai miniszterelnök ne találkozzon azokkal, akik a rendszere ellen tüntetnek. Más szóval Európa maga is újra meg újra eljátssza a maga szerepét ebben az álomvilágban vagy fantáziavilágban, amelyet a kínai vezetők kreáltak maguknak, amelyben nincs ellenzék, és amelyben egy és ugyanazon fejlődési modell mindenki számára megfelelő, Pekingben, Shanghaiban, Guangzhouban, a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen és Tibetben egyaránt.

Ezért nagyon nehéz kimondania az Európai Parlamentnek azt, ami ma ki fog mondani, és ami az állásfoglalásunkban is szerepel: felszólítjuk a pekingi hatóságokat, hogy hagyjanak fel az ujgurok ellen folytatott demográfiai népirtással; felszólítjuk őket arra, hogy őrizzék meg Kína régióinak kulturális és etnikai sokszínűségét; és felszólítjuk őket arra, hogy őrizzék meg az építészeti vagy örökségi szempontból értékes helyeket. Azonban az európai országok vezetői a kínai vezetők karjába vetik magukat, megbocsátanak nekik mindent, amit Kínában elkövettek, és szabad kezet adnak nekik arra a fejlődési modellre hivatkozva, amelyet mi végső soron alig-alig tisztelünk. Ismét bebizonyosodott, hogy az erkölcsi erő itthon alakul ki, hogy amikor mi itt az Európai Unióban másokról beszélünk, akkor mindenekelőtt saját magunkról beszélünk, és hogy felül kell vizsgálnunk a Kínához való hozzáállásunkat.

  Bernd Posselt, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Ahogy az már elhangzott, az ujgurok nem kisebbség, hanem egy olyan, az ősi Selyemút kultúrájához tartozó nép, amely fokozatosan került a kezdetben igen laza kínai uralom alá. Az ujgurokat különösen a müncheni székhelyű Ujgur Világkongresszus, a kashgari világörökséget pedig a Kék Pajzs elnevezésű mozgalom védi, amelynek elnöke, Karl von Habsburg a héten itt járt Strasbourgban, és tájékoztatott minket.

Amennyiben támogatni akarjuk az ujgurokat, tegyük ezt úgy, hogy baráti kéréssel fordulunk a kínaiak felé, mert az ujgur kisebbséget a kulturális népirtás veszélye fenyegeti. Emellett Kína a világ legősibb kultúrával rendelkező nemzete, és ezért világosan fel kellene ismernie, hogy a kultúrával bíró népek egyik jellemzője, hogy védik és tiszteletben tartják a többi kultúrát, különösen a hatalmas birodalomban található kis kultúrákat. A kínaiaknak nem kell többet tenniük, mint hogy alkalmazzák saját alkotmányukat, amely három helyen is előírja, hogy ezt a kulturális örökséget védeni kell.

Szeretném nagyon világossá tenni, hogy szeretnénk együttműködni kínai partnereinkkel – el akarjuk érni az ujgurok kulturális örökségének védelmét.

  Corina Creţu, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr, személyes véleményem szerint ebben az esetben óvakodnunk kell az egyoldalú ítéletektől. A kontraproduktív elfogultság kockázata áll fenn, a tényleges kashgari helyzet, valamint az Európai Unió és a Kína közötti partnerség vonatkozásában egyaránt. A Hszincsiangban utóbbi években tapasztalható véres erőszak egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az erőszak alkalmazása a lehető legkedvezőtlenebb lehetőség. Ezért gondolom úgy, hogy feladatunk előmozdítani az etnikumok közötti dialógust.

Véleményem szerint az Európai Parlament állásfoglalása nem befolyásolhatja a kínai hatóságok azon jogát, hogy országuk integritását és polgáraik biztonságát védjék, különösen a terrorista fenyegetéssel szemben egy olyan régióban, ahol az al-Kaida próbálja megvetni a lábát. Egyértelmű, hogy a gazdasági és demográfiai szempontból egyaránt kiegyensúlyozott nemzeti fejlődést kell előmozdítanunk.

(Taps)

  Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, jól tudjuk, hogy Ujguria nagyon hamar második Tibetté válhat. A Kínai Népköztársaság bejelentette, hogy megindítja a „kashgari veszélyes épületek” elnevezésű városmodernizációs programot, amelynek célja a kashgari óváros 85%-ának lerombolása.

Ezt a képmutatást nem fogadhatjuk el, és az Európai Uniónak azon kell lennie, hogy a Kínai Népköztársaság ne rombolja le az ősi Selyemúton elhelyezkedő fontos kulturális helyszínt. A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot és a Kínai Népköztársaság alkotmányát egyaránt tiszteletben kell tartani, még Kínának is.

A Kínai Népköztársaság egyre erősebben gyakorolja az etnikai kisebbségek, például az ujgurok és a tibetiek sinizációját. A 21. században zajló kulturális népirtásról van szó, amelyet egyszerűen nem fogadhatunk el.

  Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök úr! A kínai hivatalos körök kellemetlennek tartják, ha bárki is utalást tesz azokra az ősi és fontos kultúrákra és civilizációkra, amelyeknek emlékei ma kínai területen találhatók.

Kashgar a muszlim ujgurok – Kína egyik legnépesebb kisebbségének – központja. A kínaiak évezredeken keresztül próbálták megszállni az ujgurok földjét, több esetben sikertelenül. Ezért jellemzi ma is bizonyos kívülállás a kínai kormány hozzáállását, valamint az arra tett erőfeszítés, hogy megpróbálják elnyomni az ujgurokkal és Kashgar városával kapcsolatban álló gazdag kulturális mozgalomhoz kapcsolódó kulturális hagyomány és identitás minden megnyilvánulását.

Nem vagyok biztos abban, hogy a kínai hatóságok ma képesek elfogadni azt a filozófiát, hogy a jelenlegi kínai állam nem csak a kínai birodalom hagyományaira és történelmére épül, hanem más népek hagyományaira és történelmére is. Az, ahogy a kínaiak viszonyulnak Tibethez, valamint a kashgari ujgur mozgalmakhoz, inkább azt mutatja, hogy a mai Kína nem képes méltányolni azt a gazdagságot, amelyet a többi nép és a többi kultúra jelent ebben a közös államban.

Ezért itt most ki kell jelentenünk, hogy – a kínai hatóságokkal ellentétben – becsben tartjuk és értékeljük a Kínai Népköztársaság területén, többek között Tibetben és Kashgarban található fontos kulturális emlékeket.

  Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, Kashgar városában három és fél millió ember lakik, kicsit kevesebb, mint Írország teljes népessége. Közelebb van Bagdadhoz, mint Pekinghez. A Selyemút, e jelentős kereskedelmi útvonal mellett található, és az iszlámhoz kötődő építészeti helyszínek közül itt vannak a legjobb állapotban fennmaratottak, többek között olyanok is, amelyeket betemetett a sivatag homokja. Kínában itt áll a legnagyobb mecsetsír. Hatalmas kincsről van szó, efelől nincs kétség. Azonban – ahogy az már elhangzott – hatalmas veszélyben van, mert a kínaiak a földrengésveszély miatti fejlesztés keretében át akarják alakítani a várost. Ez nem elfogadható számunkra, mert úgy hisszük, hogy hatalmas kincs pusztulna el.

Mit tehetünk? Talán csak nagyon keveset. De az is fontos, hogy ma itt legalább felhívjuk rá a figyelmet. Ahogy már említettük, kérhetjük azt, hogy vegyék fel a Selyemút mentén található világörökségi helyszínek közé. Talán felhívhatnánk az emberek figyelmét arra, hogy micsoda kincsek ezek, hogy a jövő számára megőrizhessük azokat. Nagy veszteség lenne a világ számára, de még nagyobb veszteség Kína számára.

  Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr! Ez az állásfoglalás egy fontos kulturális örökség megőrzéséről, valamint egy kisebbség kulturális idenititásához való jogáról szól. Kashgar ősi városa az egyik legjobb állapotban fennmaradt közép-ázsiai iszlám város. Gazdag történelme a kínai Han dinasztiára vezethető vissza; a város fontos pihenőhely volt a Selyemút mentén. Összekötő kapocs volt Ázsia és Európa között. Kulturális szempontból az egész Xinjian régió hatalmas jelentőséggel bír az egész világ számára.

Kínának lépnie kell annak érdekében, hogy Kashgar UNESCO világörökségi helyszín legyen, és meg kell őriznie a területet a jövő nemzedékei számára. Az európai külügyi szolgálatnak is biztosítania kell azt, hogy a helyi stratégiák a kulturális identitáshoz való jogra is kiterjedjenek. Az Európai Unió kínai delegációja emellett elkülöníthetne forrásokat a kashgari kisebbségek hagyományainak és kulturális identitásának támogatására.

  Monica Luisa Macovei (PPE). – Elnök úr! A jövő generációjának sorsa függ attól, hogy mit teszünk ma a Kashgarhoz hasonló időtlen helyek megőrzésére. Kashgar az iszlám kínai történelmének egyik legfontosabb pillére.

2009-ben a kínai kormány bejelentett egy olyan városmodernizációs programot, amely Kashgar óvárosa 85%-ának elpusztítását és modern tömbházak felépítését foglalja magában. A rombolást meg kell állítani. A várostervezőknek olyan fejlesztési programot kell összeállítaniuk, amely megóvja Kashgar óvárosát. A kínai Selyemutat egész hosszában pályáztatni kell az UNESCO világörökségi programja keretében történő védelemre – e programhoz Kína 1985-ben csatlakozott. Arra kérem fel a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kínai hatóságok felé jelezze a problémát.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – Elnök úr! A kulturális örökség kulcsfontosságú az identitás megőrzésében. Ezt Európában, Kínában és bárhol máshol világosan látják, és a kínai hatóságok tudják ezt. Azonban láttuk például azt, hogy szándékosan elpusztítják ezt az örökséget, amely egyenlő ezzel az identitással. Így tesznek például Tibetben, és most ugyanezt teszik az ujgur területeken, például Kashgarban.

Ezért olyan fontos, hogy ismételten kifejtsük álláspontunkat, és felhívjuk a kínai kormányt, hogy azonnal vessen véget a kashgari épületek fennmaradását veszélyeztető rombolásnak, és készíttessen átfogó szakértői jelentést a helyreállítás kultúra-érzékeny módjairól. Ennek jó oka van: egy kormány hitelessége attól is függ, hogy hogyan bánik kisebbségeivel. Ha Kína hiteles akar lenni a nemzetközi színtéren, akkor fontos, hogy a kisebbségeket, például az ujgurokat megfelelő módon kezelje, méltó tisztelettel és emberiességgel.

  Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök úr, Hahn biztos úr! A kultúrát és az identitást egyaránt középpontba kell helyezni globális szinten. Karl Habsburg éppen ezen a héten magyarázta el nekünk, hogy az identitáskeresés során milyen fontos az, hogy ez a kulturális örökség ne csupán az ujgurok számára legyen elérhető, hanem közös kincs legyen. Kínának gesztust kell tennie: engednie kell ebben az ügyben. Például nemrég megállapodtunk Wenzhou városával abban, hogy a jövőben közvetlen befektetéseket lehet dollárban eszközölni. Úgy látom, van lehetőség arra, hogy a régióra helyezzük a hangsúlyt, valamint hogy a kínai városokban és régiókban élő emberek egyforma jogokkal rendelkezzenek. A nemzetközi kapcsolatok e téren igen hasznosak lehetnek.

  Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr! Kínában nem tartják tiszteletben az etnikai kisebbségek jogait, legyen szó akár a tibetiekről, akár az ujgurokról. Tipikus, hogy a Kínai Kommunista Párt nem hajlandó támogatni Kashgar városát abban, hogy az pályázzon az UNESCO világörökségi státuszra. Az utóbbi években Kína segítséget nyújtott egy olyan nemzetközi projektnek, amelynek célja az, hogy a Selyemút mentén elhelyezkedő kulturális helyszíneket adjon hozzá a világörökségi listához, azonban Kashgar nincs a listán, mivel ez Kína egyik legnépesebb kisebbségének, az ujguroknak a hazája.

Kínának más céljai vannak – a városban nagy területeket le akar rombolni a lakók biztonságára hivatkozva, azonban a kulturális, civil és emberi jogi szervezetek szerint ez a terv kegyetlen kísérlet az ujgur kultúra összezúzására. A Kínai Kommunista Pártnak el kell ismernie, hogy Kína polgárai kulturális szempontból sokfélék, és hogy jogot kell biztosítani számukra a kulturális identitáshoz.

  Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Kashgar óvárosa veszélyben van, és vele együtt a Kínában élő ujgurok történelmi jelképe is. Az úgynevezett városmodernizációs politika következtében fokozatosan megszűnik e népcsoport identitása, amely a Selyemút mentén épült erőd környékén alakította ki kultúráját. Úgy vélem, hogy ha az ujgurokat kiköltöztetik hagyományos lakóhelyeikről, és elpusztítják Kashgart, azzal megsértik a kisebbségek jogait. Emellett Kashgart tekintik az egyik legjobb állapotban fennmaradt közép-ázsiai iszlám városnak. Kashgar utcáit és épületeit fel lehet úgy újítani, hogy javuljanak az ott élők életkörülményei. A kérdés az, hogy a hatóságokat miért nem érdekli az ilyen típusú tevékenységekbe történő beruházás. Javaslom, hogy a város régi központja a Selyemút részeként kerüljön fel az UNESCO világörökség-listájára. Arra kérem továbbá a kínai kormányt, hogy hagyja abba a város pusztítását, és keressen alternatív megoldásokat.

  Eija-Riitta Korhola (PPE). – (FI) Elnök úr! Annak köszönhetően, hogy Kashgar messze, Kína nyugati határán van, a városnak és az ott élő ujguroknak évszázadokon át sikerült megőrizniük ősi hagyományaikat. A városba ezért évente több százezer turista látogat el. A város stratégiai elhelyezkedése miatt a kínai kormány most megpróbálja hatékonyabban ellenőrzés alá vonni a területet, annak érdekében, hogy jobb hozzáférése legyen a közép-ázsiai energiapiacokhoz.

Kínának természetesen joga van a gazdasági fejlődéshez, de a kisebbségek jogait – hiszen olyan sérülékenyek – védeni kell. Kashgar fejlesztése megoldható úgy, hogy az ujgurok a jövőben is folytathassák hagyományos életmódjukat. Az épületek és az infrastruktúra földrengésbiztonsága javítható anélkül is, hogy végrehajtanák az óváros 85%-ának lerombolására és az ujgurok új lakóövezetekbe költöztetésére irányuló terveket, ami társadalmuk széthullását jelentené.

Meg kell tehát állítani az ősi város kegyetlen elpusztítását, és az ujgurokkal konzultálni kell arról, hogy milyen módon fejleszthető hagyományos lakhelyük. Máskülönben egzotikus, színes kultúrájukat a teljes pusztulás veszélye fenyegeti.

  Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr! Szeretném elmondani, hogy dicséretes, hogy az Európai Parlament ismét szól az ujgurokról, e Kínában élő, diszkriminációnak kitett muszlim kisebbségről. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a kérdéssel kapcsolatban már született egy európai parlamenti állásfoglalás, és hogy hangot kell adnunk véleményünknek a többi vallási kisebbséggel – például a keresztény kisebbséggel – kapcsolatban is, amelyet üldöznek a Kínai Népköztársaságban. A katolikusok igen súlyos diszkriminációnak vannak kitéve. A pekingi kommunista hatóságok olyan egyházi struktúrákat vezettek be, amelyeket a hivatalos katolikus egyház nem ismer el. Úgy vélem, hogy ezzel a nagyon is szükséges és fontos vitával ma felszólalhatunk a Kínában élő összes vallási kisebbség védelmében. Azt hiszem, hogy erre nagy szükség van.

  Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Kétségtelen, hogy a kulturális örökség megőrzése kulcsfontosságú egy kisebbség hagyományainak és életmódjának megőrzésében és fenntartásában. Emellett e fontos kulturális érték elpusztítása súlyos csapást jelenthet nemcsak az érintett kisebbség öröksége és régészeti emlékei szempontjából, hanem az általában vett kulturális örökség szempontjából is. Ezért az Európai Unió aggodalommal figyeli Kashgar óvárosának fejlesztését a kínai Hszincsiang autonóm tartományban. Nem lehet eléggé hangsúlyozni Kashgarnak, az ujgur kisebbség kulturális központjának fontosságát. Kashgar éppoly jelentős, mint Jeruzsálem a zsidók, a muszlimok és a keresztények számára.

A kínai kormány 2009-es fehér könyve tartalmazza, hogy Kashgart a földrengések és a tűz elleni védelem érdekében át kell építeni. Ez dicséretes cél. A civil társadalom Kínában és nemzetközi szinten is kifejezte aggodalmát az alkalmazott módszerekkel kapcsolatban. Komoly a veszélye annak, hogy az óvárosnak nem kevesebb, mint 85%-át lerombolhatják. Úgy tűnik, hogy több fontos épületet már leromboltak, többek között az egyedülálló Xanliq medreszét. Aggasztó az is, hogy körülbelül 200 000 embert telepíthettek ki hagyományos otthonaikból, és láthatólag alig-alig vagy egyáltalán nem konzultáltak az érintettekkel.

Félő, hogy ha elpusztulnak az épületek, amelyek sok száz év óta jelentik az ujgur kultúra alapjait, az komoly hatással lehet az ujgur kultúra jövőbeni megóvására. Sajnálatos az is, hogy Kína úgy döntött: a város egyedülálló státusza ellenére nem javasolja Kashgar felvételét a világörökségi listára, mivel ez lehetőséget adna az UNESCO-nak arra, hogy részt vegyen a fejlesztésben. Tudjuk, hogy az UNESCO mindettől függetlenül jelezte a kínai hatóságoknak, hogy a fejlesztés milyen hatással lesz a kashgari hagyományos örökségre és kultúrára. Az Európai Unió teljes mértékben osztja ezeket az aggályokat, és felhívja a kínai hatóságokat arra, hogy működjenek együtt az UNESCO-val, és így biztosítsák azt, hogy Kashgar fejlesztése mindenképpen megfelel az e téren alkalmazott nemzetközi gyakorlatnak.

Az Európai Unió emellett annak garantálására is felszólítja a kínai hatóságokat, hogy a kashgari lakosokkal részletesen tárgyaljanak a város jövőjéről, és vegyék számításba a véleményüket.

  Elnök. – Hat állásfoglalásra irányuló indítvány(2) került benyújtásra az eljárási szabályzat 110. cikke (2) pontjának megfelelően.

A vitát lezárom.

A szavazásra a vita végén kerül sor.