Elnök. – Az első napirendi pont az egységes piacról szóló közös vita, amely a következő dokumentumok megvitatását foglalja magában: a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Sandra Kalniete által benyújtott, az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről szóló jelentés [http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=en&procnum=INI/2010/2289" ] (A7-0083/2011); az Antonio Correia De Campos által benyújtott, az európaiakat szolgáló egységes piacról szóló jelentés [2010/2278 (INI)] (A7-0072/2011); a Cristian Silviu Buşoi által benyújtott, a vállalkozásokat és a növekedést szolgáló egységes piacról szóló jelentés [2010/2277 (INI)] (A7-0071/2011), valamint a közbeszerzésekről szóló bizottsági nyilatkozat.

Üdvözlöm az ülésen jelen lévő Michel Barnier biztos urat, valamint a Tanács soros elnökét, Győri Enikőt. Átadom a szót az előadóknak. Az első felszólaló Sandra Kalniete.

  Sandra Kalniete, előadó. – (LV) Elnök úr! Amikor az egységes piacon irányításról és partnerségről beszélünk, mi, parlamenti képviselők úgy ítéljük meg, hogy az egységes piac gyakorlati megvalósításához az egyik legfőbb követelmény a legmagasabb szintű politikai vezetés biztosítása. A Bizottság elnökének a Tanács elnökével karöltve kell felelősséget vállalnia az egységes piac megszilárdításáért. A tagállamoknak szintén rendkívül tevékenyen részt kell venniük ebben a folyamatban, máskülönben az azzal kapcsolatos elképzeléseink, hogy mit tehetnénk az európai növekedés újraindításáért, az új munkahelyek teremtéséért és a globalizált világban az EU versenyképességének fokozásáért, csupán a jó szándék jelei maradnak, ami ahhoz készíti elő a terepet, hogy Európa a világ betegévé váljon. Ebben az állásfoglalásban ezért arra szólítjuk fel a Bizottság elnökét és a tagállamok vezetőit, hogy vegyenek részt az egységes piac által megkövetelt jogalkotási és politikai változtatásokban, és ezekért vállalják a felelősséget is. A ma elfogadandó állásfoglalások világos üzenetet küldenek arról, hogy a Parlament milyen irányokban vár el fellépést a Bizottságtól. A legfontosabb cselekvési prioritások közül említenék néhányat: egységes digitális piac és a szellemi tulajdonjogok egységes térsége, az európai polgárok szakmai mobilitása, a határon átnyúló közbeszerzések és szolgáltatások serkentése, továbbá az adórendszerek egymáshoz igazítása. Ami az egységes piac irányítását illeti, négy irányt tartok meghatározóan fontosnak. Az első a már elfogadott egységes piaci normák bevezetésének szavatolása. Minden tagállamnak időben és átlátható módon be kell vezetnie az egységes piaci szabályozókat, a Bizottságnak pedig szigorúan és következetesen ellenőriznie kell ezek végrehajtását. A második a protekcionista tendenciák megfékezése. A protekcionizmus csak fokozza az európai piac széttagoltságát és csökkenti általános versenyképességünket. A harmadik az európai gazdaság lendületes működését gátló különféle tranzakciós költségek csökkentése. Ez nemcsak olyan mechanizmusokra vonatkozik, mint a bíróságon kívüli egyszerű és hatékony jogvita-rendezési eljárás, hanem a szükséges információk és dokumentumok megfelelően működő elektronikus cseréjével párosuló felhasználóbarát, határokon átnyúló e-menedzsment is. A negyedik irány pedig a társadalmi csoportoknak a politikaformálásba és a politika végrehajtásába történő fokozottabb bevonása a Lisszaboni Szerződésben szentesített elvekkel összhangban.

Végezetül, elnök úr, szeretnék köszönetet mondani valamennyi árnyékelőadónak és koordinátornak a hozzájárulásukért és az ebből következő komoly együttműködésért, amely reményeim szerint lehetővé teszi, hogy ma meggyőző többséggel fogadjuk el az egységes piacra vonatkozó állásfoglalásokat, és az elmúlt éveknek a jogi szabályozás fejlesztésére irányuló munkáját úgy folytassuk, hogy az valóban megszilárdítsa az egységes piacot, és a piacot az európai növekedés és munkahelyteremtés eszközévé tegye.

  António Fernando Correia De Campos , előadó. – (PT) Elnök úr, Barnier úr, hölgyeim és uraim! A Parlament az egységes piac fellendítéséhez szükséges intézkedésekre vonatkozó bizottsági kérésre a mai vita tárgyát képező és szavazásra bocsátandó jelentéssel válaszolt.

Az európaiakat célzó egységes piaci intézkedéscsomag 19 javaslatából, amelynek előadója voltam, a kézzelfoghatóság és a rövid távú megvalósíthatóság kritériumát alkalmazva öt prioritást emeltünk ki.

Először is a szakképesítések kölcsönös elismerése, a szakmai igazolványkártya, az európai készségútlevél, valamint az Európai Unión belüli mobilitás rendszeres mérése révén növelnünk kell az európai polgárok mobilitását.

Másodszor, javítanunk kell a harmadik országokból behozott árukat érintő határellenőrzését, és a piacfelügyeletre, valamint a termékbiztonságra többéves cselekvési tervet kell összeállítanunk.

Harmadszor, a mobiltelefonos barangolásról szóló rendeletet 2015 júniusáig meg kell hosszabbítani, valamint a lakosságot és a vállalkozásokat terhelő költségek csökkentése érdekében adatátviteli díjakat érintő korlátozásokat kell bevezetni.

Negyedszer, garantálnunk kell az átláthatóbb és összehasonlíthatóbb banki alapszolgáltatásokhoz való hozzáférést.

Ötödször, nyugdíjjogosultságuk teljes hordozhatósága érdekében le kell bontani a mobil munkavállalók előtt tornyosuló akadályokat.

Ez a feladat egyszerű volt és konszenzuson alapult, de az egységes piac Monti-jelentésben említett kifáradásának kezelését szolgáló intézkedésekről nehezebb volt megállapodásra jutni és egységes, összefogott megközelítést kialakítani a polgároknak a tisztelt Ház által a múlt év májusában elfogadott Grech-jelentésben egyértelműen megnevezett igényeire és bizalmatlanságára válaszul.

Határozottan úgy véljük, hogy a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságnak az elemzések és a fellépések egyesítésére irányuló erőfeszítései dacára a parlamenti munkát mesterségesen három külön jelentésre osztották. A három összetevőnek: a vállalkozásoknak, az európai polgároknak és az irányításnak egyidejűleg kell fejlődniük a versenyképes egységes piac megteremtése érdekében, amelynek intelligens, befogadó és fenntartható növekedése az európai polgárokat állítja az egységes piac figyelmének középpontjába.

Azt is elismerjük, hogy az e tárgyban keletkező bizottsági kezdeményezések elburjánzása az Európa 2020 stratégiával, az iparpolitikával és az innováció Európájával egyetemben a piacélénkítés központi gondolata elhomályosulásának veszélyét hordozzák magukban: ez a gondolat pedig az, hogy az egységes piacot az európaiak számára ne csak barátságosabbá, hanem vonzóbbá is tegyük.

Elnök úr, hölgyeim és uraim! Konszenzust két kérdésben volt felettébb nehéz kialakítani. Az elsőként a szociális értékek és jogok tiszteletben tartása tekintetében a jobboldali képviselők és a http://www.europarl.europa.eu/members/expert/politicalBodies/search.do?group=2966&language=HU" \o "Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselõcsoport" tagjainak ellenállásába ütköztünk, amikor el akartuk fogadtatni, hogy folyamatosan meg kell őrizni az európai polgárok szociális jogait azért, hogy ezeket a piaci megfontolások semmilyen jövőbeli jogszabályban ne söpörhessék félre. Különösképpen sajnáljuk, hogy nem sikerült kiemelt helyet biztosítani a kiküldetési irányelv felülvizsgálatára vonatkozó utalásnak.

Másodsorban az általános gazdasági érdekű szociális szolgáltatások megőrzése vonatkozásában a cél az volt, hogy megakadályozzuk, hogy e szolgáltatási tevékenységek tartalma pusztán piaci megfontolások tárgya legyen, vagy legalábbis kiküszöböljük azt az eshetőséget, hogy a szociális közszolgáltatások magánmonopóliumokká vagy -oligopóliumokká váljanak olyan területeken, mint például a vízszolgáltatás, a tömegközlekedés, az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás.

Noha célszerűnek tűnhet e szolgáltatásokban is piaci irányítást és belső piaci mechanizmusokat bevezetni, az egyetemes hozzáféréshez kötődő szociális értékeket a jövőben is meg kell őrizni, mivel ezekben az esetekben a szolidaritás elvei felülírják a puszta piaci megfontolásokat.

Ezen a téren ellenállást tapasztaltunk a jobboldali képviselőcsoportok részéről a témára vonatkozó európai jogi szabályozás elfogadása tekintetében; ők csak „a Szerződés 14. cikkén [és] 26. jegyzőkönyvén alapuló, és ezekkel összhangban lévő valamennyi rendelkezésre álló lehetőség felhasználásába” egyeztek bele.

Képviselőcsoportom tartózkodott a három jelentésre vonatkozó végső bizottsági szavazástól, mivel az egységes piac szociális vetületével kapcsolatban nem történt előrelépés. A bizottsági szavazást követően viszont a jelentésbe számos kedvező pont került be, ami számottevően jobbított rajta. Sorozatos kompromisszumokon keresztül konszenzus alakult ki, és a főbb képviselőcsoportok nyertesek vagy vesztesek nélkül beleegyeztek a végső módosításokba.

266 módosítással és öt parlamenti bizottsági véleménnyel valamennyi képviselőcsoport hozzájárult a végeredményhez – ami a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és azok munkáját dicséri, akik dolgoztak a jelentésen. Valamennyi hozzájárulás hasznos volt. Szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak: Róża Gräfin von Thunnak, Jürgen Creutzmann-nak, Malcolm Harbournek, Emilie Turunennek és Kyriacos Triantaphyllidesnek, továbbá a koordinátorok csoportjának az építő bírálatokért és azért az együttműködő szellemért, amely lehetővé tette, hogy a tárgyalások pozitív kimenetelűek legyenek. Külön köszönet jár Malcolm Harbournek azért az odaadó, előretekintő hozzáállásért, amely az elmúlt négy hónapban rányomta bélyegét a bizottság munkájára.

  Cristian Silviu Buşoi, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A belső piac kétségkívül az Európai Unió egyik legnagyobb sikere és az egyik letagadhatatlan erőssége, olyasmi, amire mindannyian büszkék lehetünk. Úgy gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy az európai integráció gerincét a belső piac képezi. Az idő múlásával a belső piac a fogyasztók és az európai vállalkozások számára egyaránt bebizonyította előnyeit és hozzájárult gazdasági növekedésünkhöz.

A legutóbbi időkben azonban bizonyos kifáradást tapasztaltunk a piaci integrációban. Új lendületet kell hát adnunk a belső piacnak. Meg kell újítanunk az európai polgárok belső piacba vetett bizalmát. Újrakezdésre van szükség. Nagyra értékelem a Bizottság erre irányuló tevékenységét és különösen Barnier biztos kiváló munkáját, akinek újra gratulálni szeretnék a belső piac fellendítését célzó határozott elkötelezettségéért és erőfeszítéseiért. A Bizottság nagyra törő, egyúttal gyakorlatias és szükséges programot állított össze számunkra a belső piac erejének helyreállítására. Meggyőződésem, hogy ha ezekre az intézkedésekre sor kerül, a belső piac vonzóbbá válik polgáraink és vállalkozásaink szemében, és azok általánosságban véve is elősegítik majd a piac hatékonyabb működését.

előadó. – Ami a jelentésemet illeti, meg kell vallanom, hogy nem volt könnyű dolgunk. Nagyra törő feladatot kaptunk, ugyanis konszenzust kellett találnunk az erős és korszerű egységes piacot megalapozó intézkedésekhez, amelyek hozzájárulnának a jövőbeli növekedéshez, és mindenekelőtt megfelelnének polgáraink és vállalkozásaink elvárásainak.

Mérlegeltük, hogy az innovációnak hangsúlyt kell-e kapnia, mi a teendő a szellemi tulajdonjogok terén, továbbá milyen adóintézkedések a helytállóak az egységes piac fejlesztése érdekében a tagállamok szuverenitásának ezzel egyidejű tiszteletben tartása mellett.

A megbeszélések folyományaképpen és számos hozzájárulást követően – amelyekért köszönetemet szeretném kifejezni valamennyi árnyékelőadónak, a vélemények előadóinak, valamint a módosításokat előterjesztő minden képviselőtársamnak – sikerült öt, haladéktalanul megvalósítandó prioritást körülhatárolnunk.

Az első az innovációnak és a kreativitásnak az egységes piacon történő támogatási eszközeire vonatkozik, ami lényeges, ha erőteljesebb és fenntarthatóbb növekedést akarunk. Sarkalatos jelentőséggel bír az uniós szabadalom és egy egységesített bíráskodási rendszer létrehozása, amely már folyamatban van, továbbá a szerzői jogok kezelésének a javítása.

Ha innovációt akarunk, a finanszírozására szolgáló megoldást is ki kell találnunk: ilyen például a hosszú távú befektetés és egy olyan keret, amely megkönnyítené a kockázatitőke-alapok hatékony befektetéseit. Az energetikai vagy távközlési területen történő infrastrukturális beruházások terén az uniós projektkötvények is nagyszerű lehetőséget hordozhatnak.

Harmadik prioritásunk az e-kereskedelem ösztönzésével az egységes piac digitális menetrendünkhöz való igazítására törekszik. Ez olyan intézkedéseket követel meg, amelyek fokoznák a fogyasztók és vállalkozások e-kereskedelembe vetett bizalmát: ilyen például a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem, a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás megkönnyítése, valamint a határokon átnyúló adósságbehajtás.

A negyedik prioritás – tekintettel a kis- és középvállalkozásoknak a gazdasági bővülésben játszott jelentékeny szerepére és a munkahelyteremtés vonatkozásában lévő tartalékaira – az egységes piacnak a kkv-k számára előnyösebb környezetté alakítását szolgálja. A kkv-knak lehetőséget kell biztosítani, hogy jobban hozzáférhessenek a tőkepiacokhoz. A kkv-kat olyan adóintézkedésekkel lehetne határokon átnyúló üzleti tevékenységre sarkallni, mint a közös konszolidált társaságiadó-alap, világos héa-környezet, továbbá az adminisztratív terhek csökkentése.

Végül ésszerűsíteni kell a közbeszerzési eljárásokat. Egyszerűsíteni kell őket, hogy a kkv-k részt vehessenek az eljárásokban, valamint az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés érdekében ezeket jobban kell felhasználni.

  Michel Barnier, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy tűnik számomra, hogy fordulóponthoz érkeztünk abban a munkában, amelybe együtt vágtunk bele Mario Monti belső piacról készített éleslátó, teljes és pontos elemzése fényében, továbbá Louis Grech jelentése tükrében, amelyet a Parlament elsöprő többséggel fogadott el; olyan pillanatban vagyunk, amikor – ha odafigyelünk országaink polgáraira – ideje tisztáznunk, hogy a növekedés, a foglalkoztatottság és a társadalmi kohézió tekintetében merre tartunk.

Milyen üzenetek érkeznek Brüsszelből vagy Strasbourg-ból az emberekhez? Mostanában szükséges, de mindig nehéz vagy kényszerítő üzenetek. A szabályozásról szóló üzenetek – ez az én munkám –, irányítási, felügyeleti üzenetek, üzenetek a hiány vagy az adósság lefaragásáról: szükséges, de mindig nehéz vagy kényszerítő üzenetek. Úgy gondolom, hogy ezekhez más üzeneteknek és főként más tetteknek is kell társulniuk, hogy visszaállítsuk az európai projektbe és az összetartás értelmébe vetett bizalmat ahelyett, hogy mindenki bezárkózna a saját várába vagy csak a saját érdekét nézné, azért, hogy meg tudjunk felelni a globalizáció kihívásainak.

Ez munkánk értelmének a lényege, és személyes köszönetemet szeretném tolmácsolni az imént felszólalt három parlamenti előadónak: Sandra Kalnietének, Antonio Correia de Campos-nak és az előbb felszólalt Cristian Buşoinak. Szintén köszönet jár az elnöknek, Malcolm Harbournek, akinek – miként már elhangzott – igen nagy hatékonysággal és gondos odafigyeléssel sikerült felettébb rövid időn belül munkába fognia mintegy tizenegy parlamenti bizottságot; végül köszönetnyilvánításaimat kiegészíteném a különböző képviselőcsoportok koordinátorai iránti hálám kifejezésével is, hiszen a megvitatott témák számossága okán önöknek rengeteg ügyet kellett egymás között összehangolniuk. Mindezek folyományaképpen – ha önök is úgy akarják – igen erős jelzést fognak küldeni a többi intézmény, de a vállalkozások és a polgárok felé is.

A Monti- és a Grech-jelentés nyomvonalán Barroso elnök úr arra kért, hogy – a testületen belüli munka jegyében – tizenkét kollégámmal dolgozzam együtt a belső piac fellendítésén, valamint azokon a szerkezeti reformokon, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a belső piacon megtaláljuk a piacban rejlő két, három vagy négy növekedési kitörési pontot.

Emlékeztetném önöket, hölgyeim és uraim, hogy ezen a nagy piacon, amely egyébként az európai politikai projekt első szakasza, kivitelünk 60%-a a többi huszonhat tagállam felé irányul. Minden egyes ország, kezdve a legnagyobb Németországtól egészen a legkisebbig, áruinak és szolgáltatásainak átlagosan 60%-át exportálja a szomszédba ezen a nagy piacon. Ha a belső piac jobban működne, nagyobb bővülés is elképzelhető lenne. Így született meg az egységes piaci intézkedéscsomag. Így határoztuk meg az ebben a kis kék könyvben összefoglalt 50 javaslatot, amelyet az összes tagállamba megküldtem 23 nyelven minden egyes nemzeti parlamenti képviselőnek, szakszervezetnek és szakmai szervezetnek is.

Azután rászántuk az időt a vitára, hogy e javaslatok közül kiválasszuk azokat, amelyek a leghatékonyabbak lesznek a vállalkozások és a polgárok életének jobbításában. A testület tehát e vita lezárultával, a cselekvést megelőzően, továbbá az önök mai tanácskozásának és vitáinak fényében jövő szerdán fogja megvitatni az egységes piaci intézkedéscsomagot.

Hölgyeim és uraim, meggyőződésem, hogy a versenyképesség és a növekedés csatájának megnyeréséhez minden régióra, minden vállalkozásra és minden polgárra szükség van. Minden régióra: ez magyarázza, hogy az egységes piac és az egységes piaci intézkedéscsomag kialakulásának legelején a Bizottság akkori elnöke, Jacques Delors, azért akarta az egységes piac kiépítését összekötni a kohéziós politikával, hogy a fejlődésben lemaradt régiók is kivegyék a részüket a növekedés és a versenyképesség csatájából – minden régió, ideértve a legtávolabbi, legkülső régiókat is. Minden vállalkozásra szükség van, amikor feltalálni vagy alkotni kell – és gondolok itt a szabadalmak előrehaladó ügyére –, amikor a kis- és középvállalkozásoknak finanszírozást kell találniuk és kevesebb adminisztratív bonyolultságra és hercehurcára van szükségük; amikor biztonságos elektronikus kereskedelem lebonyolítására kerül sor és közbeszerzéseken kell részt venni – erre mindjárt visszatérek.

Minden régióra, minden vállalkozásra és minden polgárra szükség van. A mindennapi életben mindannyian hol fogyasztók, szolgáltatásokat igénybe vevők, hol megtakarítók, részvényesek, munkavállalók vagy kisiparosok vagyunk, és a cél az, hogy könnyebb legyen a határokon átnyúló mobilitás, hogy a szakképesítéseket, a készségeket és a szociális jogokat elismerjék és tiszteletben tartsák, hogy színvonalas közszolgáltatásokhoz lehessen hozzáférni, hogy amikor az interneten vagy máshogy termékeket vásárolunk, akkor ezt biztonságosan és védelmet élvezve tehessük, hogy ne legyen kettős adóztatás. Íme néhány példa arra, amivel foglalkoznunk kell azért, hogy jobban működtessük a belső piacot.

Mi a következő lépés a parlamenti vita után? Az Európai Tanács március 24-i és 25-i ülése üdvözölte az általunk elindított fellépést, amelyet az Európai Tanács maga is elindított a közös jogalkotás címén. Arra kaptunk felkérést, hogy válasszunk ki prioritásokat, és miként már leszögeztem, a jövő héten a testületnek azt fogjuk javasolni kollégáimmal – akik sokat dolgoztak, és akiknek ezért köszönet jár –, hogy válasszon ki tizenkét mozgatórugót a belső piacnak a vállalkozások és polgárok szempontjából történő hatékonyabb működtetése céljából.

Minden egyes mozgatórugóra, például a mobilitásra, a kisvállalkozások finanszírozására, a szellemi tulajdonra, az adózásra, a közszolgáltatásokra, a társadalmi kohézióra javasolni fogunk egy kulcsfellépést, amelyet az jellemez majd, hogy újszerű lesz, reményeink szerint hatékony a vállalkozások szemszögéből, és két év alatt megvalósítható lesz. A megvalósítható alatt az értendő, hogy a Bizottság javaslatot tesz rájuk, és önök a Tanáccsal egyetemben 2011-ben és 2012-ben véleményt nyilváníthatnak róluk, majd elfogadhatják azokat.

2012-ben lesz az egységes piaci intézkedéscsomag és az egységes piac huszadik évfordulója. Ha jól értjük, amit az európai népek üzennek, akkor, hölgyeim és uraim, nincs jogunk ahhoz, hogy ez az évforduló nosztalgikus vagy melankolikus jelleget öltsön. Ennek az évfordulónak kezdeményezőnek és a növekedés szempontjából dinamikusnak kell lennie, és az egységes piaci intézkedéscsomagon keresztül így akarjuk ezt megünnepelni.

Tizenkét mozgatórugó lesz, tizenkét konkrét javaslat, amelyek azonban nem zárják ki egymást. Minden egyes mozgatórugóra meghatározunk majd más elgondolásokat, más fellépéseket és más javaslatokat is, amelyeket a Bizottság párhuzamosan fog kibontakoztatni, de lesz tizenkét kulcsfellépés, amelyek az operatív munkát jelképezik majd. Remélem, hogy a legmagasabb szinten az Európai Tanács, az önök által képviselt Parlament, részünkről a Bizottság, továbbá a magyar elnökség is – amelynek köszönetet mondok, miniszter asszony, az elkötelezettségéért – abban a helyzetben lesz, hogy még június vagy július vége előtt némiképp ünnepélyes keretek között kötelezettséget vállalhat az egységes piaci intézkedéscsomag kibocsátására. Elnök úr, ennyit tudtam mondani erről a témáról.

Önök azt kérték tőlem, hogy bizottsági nyilatkozatban említsem meg az egyik szempontot. Most szeretném ezt megtenni azért, hogy utána hagyjunk időt a vitára. Ez az egységes piaci intézkedéscsomagban található szempont az európai gazdaság 17%-át érinti, és konkrétan az állami megrendelésekre és közbeszerzésekre vonatkozik. És pár szót szeretnék szólni a közbeszerzésekre vonatkozó négy projektről, amelyeket önökkel együtt indítunk el, miként ezt a Buşoi-jelentés is kiemeli.

Az első projekt a 2004-es irányelvek általános felülvizsgálata a közpénzek optimális felhasználásának szavatolása, valamint annak érdekében, hogy a lehető legtöbb vállalkozás számára váljék lehetővé a közbeszerzési eljárásban való részvétel, és kevesebb bürokráciával lehessen színvonalas termékeket és szolgáltatásokat beszerezni. Gyakorlatilag egyszerűsíteni kívánom az eljárásokat, rugalmasabbá akarom tenni őket, és azt is meg kívánom nézni, hogy miként lehetne a kis helyi közösségek különleges igényeit figyelembe venni, például azáltal, hogy egyszerűsített eljárásokat bocsátunk a rendelkezésükre. Másodsorban könnyebbé kell tenni az állami beszerzésekhez való hozzáférést, nevezetesen a kis- és középvállalkozások határokon átnyúló részvételét. Végül pedig Malcolm Harbour elnök és az önök bizottsága kívánságára valamilyen módon a felelősebb, környezettudatosabb vagy zöldebb, az innovációt vagy a társadalmi befogadást is elősegítő beszerzéseket kívánom ösztönözni.

A reform különböző célkitűzései azután egyszerű és kiegyensúlyozottabb szabályokban fognak testet ölteni. Igen kiterjedt helyi konzultációt és gazdasági értékelést folytattunk, amely még nem zárult le. Már van egy zöld könyvünk, most pedig keressük a legműködőképesebb javaslatokat. A jogszabályok nem terjednek ki majd mindenre. A Bizottság ezzel párhuzamosan ágazati kezdeményezéseken fog dolgozni a közbeszerzések jobb felhasználása, továbbá olyan célkitűzések megvalósításának elősegítése céljából, amelyek benne vannak például az Európa 2020 stratégiában. Ide tartozik a környezettudatos közbeszerzésekről szóló kézikönyv frissítésétől kezdve – amelyet Janez Potočnik biztostársammal együtt készítek – az energiahatékonyságot célzó európai terv végrehajtásán keresztül – amelyen Günther Oettingerrel vagy Connie Hedegaarddal dolgozom együtt – egészen a forgalomba hozatalt megelőző beszerzési projektek előmozdításáig: itt általában innovatív beszerzésekről van szó, ezt a projektet Antonio Tajanival és Máire Geoghegan-Quinn-nel együtt koordinálom. Ez az első projekt.

A második a koncessziós projekt. Anélkül, hogy kivárnánk a közbeszerzések keretének korszerűsítését célzó hosszú lélegzetű munka kimenetelét, a koncessziók kérdésében mielőbb szeretnék kézzelfogható eredményekre jutni. Ugyanis az a helyzet, hölgyeim és uraim, hogy a koncessziók egyre jelentékenyebb szerepet játszanak a közszolgáltatások nyújtására szolgáló infrastruktúrák megteremtésében. Európában a köz- és magánszféra közötti partnerségek 60%-a koncessziókon keresztül bonyolódik.

Márpedig az a helyzet, hogy a közmunkáktól eltekintve jelenleg nincs európai jogi szabályozás a koncessziókra. És még ha erre a területre érvényesek is a Szerződés általános elvei, olyan valódi jogbizonytalanság észlelhető ezen a téren, amely hátráltatja e piac fejlődését. Bizonyíték erre a Bíróság elmúlt években hozott huszonnégy ítélete. Egy laza, bizonyos alapszabályokra korlátozódó keret létrehozására szándékozok javaslatot tenni, amely nem kérdőjelezi meg a jól működő nemzeti jogszabályi környezetet. Főként az általam javasolandó küszöbök miatt nem fog túlzott adminisztratív terhet róni a helyi közösségekre.

Tudom, hogy több képviselőcsoporton belül kételyek merültek föl és vitákra került sor. A felszólalókat hallgatván a magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy ha jól határozzuk meg a célkitűzéseinket, a félreértések elkerülhetőek. Az állami hatóságok továbbra is szabadon szervezhetik meg saját maguk a közszolgáltatásokat, de amennyiben a kiszervezés mellett döntenek, nem hiszem, hogy bárki is ellenezne egy minimális átláthatóságot, és olyan szabályokat, amelyek biztosítják, hogy ne legyen hátrányos megkülönböztetés. Meglátásom szerint ez elengedhetetlen a közpénzek felhasználásának optimalizálása, valamint a megfelelő nyilvánosság vagy hatékony jogorvoslati lehetőség nélküli pénzodaítélés gyakorlatának és az egyes korrupciós kockázatoknak a visszaszorítása érdekében.

Ami a vállalkozásokat illeti, amikor élénkíteni kívánjuk a belső piacot, ki szállhatna szembe azzal, hogy a koncessziók terén is valóra váltsuk ezt? Gondolok főként a kis- és középvállalkozásokra, amelyeknek jelenleg nem állnak rendelkezésére azok az eszközök, amelyek megvannak a nagyvállalkozásoknál a külföldi közbeszerzések felkutatásához és megnyeréséhez, amennyiben ez utóbbiakat nem hozzák nyilvánosságra. A koncessziókra kialakítandó minimumkeret lehetővé teszi majd az átláthatóságot, az információszerzést, és ezáltal megkönnyíti a legkisebb vállalkozások hozzáférését egy sor állami megrendeléshez. De ez a jobb szabályozás kérdése is. Egy célzott, jól átgondolt jogszabály jobb választás, amely kevesebbe kerül, mint ha a problémákat kizárólag a jogsértésekre vonatkozó szabállyal akarnánk rendezni.

A harmadik projekt, amelyről röviden szólnék, az európai védelmi piacra vonatkozik. A tagállamokkal együtt fogunk dolgozni a 2009-es irányelv végrehajtásának keretében, amelynek átültetési határideje néhány hét múlva lejár. Az európai joggal sokszor ellentétes visszatérítési politikák kiigazításáról van szó. Antonio Tajanival együtt erről a témáról, a védelmi iparágak európai piacának kérdéséről egyenesen a Parlament brüsszeli épületében szervezek egy konferenciát május 23-ra.

Végül röviden egy olyan témát vetnék föl, amely túl sokáig háttérbe szorult, és ez a közbeszerzések nemzetközi vetülete. A célkitűzés világos: több piac a vállalkozásainknak, valamint a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök jegyében persze mi is készek vagyunk többet felajánlani. A kereskedelem növekedése mindenki számára előnyt jelent.

Márpedig ma az a helyzet, hogy jelenleg ezzel az alapvetéssel, vagyis a nyitott kereskedelemmel és az ehhez kapcsolódó előnyökkel összefüggésben van egy problémánk, amelyre emlékeztetni szeretnék. Az igazság az, hogy legfőbb partnereink – az Egyesült Államok és Japán a kormányzati beszerzési megállapodás (GPA) keretében, továbbá Kína kétoldalú szinten – nem akarnak igazán elköteleződni a fokozottabb piacnyitásra. Nekünk pedig nincsenek valódi tárgyalási ütőkártyáink, amennyiben saját piacaink szinte természetes módon már eleve nyitottnak tekinthetők. A GPA és a WTO keretében kötött megállapodásokból következő nemzetközi kötelezettségvállalások, hölgyeim és uraim, még nem kerültek átültetésre az európai jogba.

Ebben a környezetben a tagállamok nagyon eltérő módon alkalmazzák a szabályokat, ami torzítja a belső piacot. Emiatt jelenleg európai vállalkozásaink egyenlőtlen helyzetben vannak – erről most a lengyel autópályák esete jut az eszembe –: egyrészről külföldi vállalkozások nálunk nagyon széles körű hozzáférést élveznek, ami gyakran sokkal messzebb megy annál, mint amit az Európai Unió kialkudott, másrészről viszont saját vállalkozásaink nehézségekbe ütköznek, amikor egyes nagy partnereinknél közbeszerzési eljáráson akarnak részt venni.

Ezért Karel De Gucht biztostársammal idén egy olyan jogalkotási eszközre tervezünk javaslatot tenni, amely átülteti az európai jogba a közbeszerzések terén vállalt nemzetközi kötelezettségeinket, és felvértez bennünket azzal a tárgyalási ütőkártyával, amelyre szükségünk van. A nyitottság mellett vagyunk, ám nem vagyunk a naivitás hívei. Az európai vásárlók számára szilárd és világos jogalapot kell biztosítani ahhoz, hogy eltérően bánjanak azon országokból származó vállalkozások ajánlataival, amelyekkel van megállapodásunk, azokhoz képest, amelyek származási országával az Európai Uniónak még nincsen, és nagyobb biztonságot is kell teremteni. Egy szó, mint száz: nem arról van szó, hogy Európát erődítménnyé kellene alakítanunk, hanem arról, hogy vállalkozásainkat valóságközeli, méltányos, nyitott, de naivitástól mentes környezetbe kell helyeznünk.

Nos, miként ön is kérte, elnök úr, és a Parlament szintén, meg szerettem volna ragadni a belső piac fellendítéséről szóló vitát arra, hogy beszéljek erről a fontos ágazatról, amely egyébként a felszólalásom elején említett tizenkét mozgatórugó egyike lesz: az önökkel együtt az elkövetkező hetekben javasolandó állami megrendelések és a korszerűsítés mozgatórugója.

  Győri Enikő, a Tanács soros elnöke. – (HU) Tisztelt Elnök Úr! Biztos Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ahogy Kalniete asszony is fogalmazott, az Európai Uniónak, a gazdaságnak szüksége van egy lokomotívra. Így igaz, mélyen osztom ezt az elképzelést. Talán emlékeznek rá, annak idején a magyar uniós elnökség kezdetén a magyar miniszterelnök is egyértelművé tette ebben a teremben: az nem elég, hogyha a válság utógondozását, kezelését elvégezzük, ha feszesebb költségvetési politikára biztatjuk a tagállamokat, és ezt ellenőrizzük is. Sok ilyen jogszabályon dolgozunk jelenleg is. Illetve készült egy átfogó gazdasági válságkezelési csomag. Arra is oda kell figyelnünk, hogy a polgáraink szemében hitelesek maradjunk. És ez márpedig csak akkor történik meg, ha munkahelyeket tudunk teremteni.

Erre a munkahelyteremtésre keressük a forrásokat, hogy mi az, amiből ezt meg tudjuk oldani. És meggyőződésem, hogy az egységes piac az: az a kiaknázatlan lehetőség, amelyben a jövőnk rejlik amellett, hogy megvalósítjuk az Európai Unió 2020-ig terjedő stratégiáját is. Mindezen vonalak mentén tehát kimondottan üdvözölöm mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlamentnek az elkötelezettségét az egységes piac újraindítása iránt. És azokat a prioritásokat, amelyeket mind a Bizottság kijelölt, illetve ez a Parlament a három kiváló jelentésben is lefektet. Az Önök képviselőtársa, Louis Grech úr által korábban készített jelentésről a különböző elképzeléseket és álláspontokat már meg tudtuk vitatni.

És meggyőződésem, hogy ez a mostani három jelentés is hozzá fog járulni ahhoz a célirányos vitához, amelynek eredményeképpen a konkrét intézkedéseket közösen meghozhatjuk majd 2012-ig, a Barnier biztos úr által is említett huszadik évfordulóig. Amint Önök is tudják, és biztos úr is utalt rá, a Versenyképességi Tanács a március 10-ei ülésén véleménycserét tartott a társadalmi konzultációnak a kimeneteléről, amelynek a középpontjában azok a kritériumok álltak, amelyek alapján az intézmények és a tagállamok kiemelt kötelezettségvállalásainak a területeit meg kellett határozni. A magyar elnökség erre a vitára építve a Versenyképességi Tanács május 30-i ülésén készül arra, hogy következtetéseket fogadjon el a javasolt kiemelt intézkedésekről.

Engedjék meg, hogy emlékeztessem Önöket a tágabb kontextusra is. A mai helyzetben a politikai és gazdasági nyomás és az annak enyhítésére hozott intézkedések miatt a polgárok, a vállalkozások és az intézmények körében az egységes piac nem biztos, hogy feltétlenül népszerű. Monti professzor szavaival élve azonban úgy vélem, hogy az egységes piacra éppen ilyenkor, most van a legnagyobb szükség. Amikor a válság hatása alatt ösztönösen igyekszünk a szűk, de jól ismert nemzeti korlátok közé visszahúzódni. Ennek a kísértésnek azonban meggyőződésem, hogy nem szabad engedni. Ezért nyilvánvalóan elérkezett az ideje annak, hogy politikai ösztönzést adjunk az egységes piacnak. Amint azt az egységes piacnak a fogyasztók és az állampolgárok számára történő létrehozásáról szóló korábbi jelentésükben Önök, képviselők is kiemelték, és amit Mario Monti jelentése is megállapít: az egységes piac próbatétel előtt áll.

Vajon eszközzé válik-e majd, amely közelebb hozza az Uniót a polgáraihoz azáltal, hogy érezhető javulást eredményez a mindennapi életünkben? Vagy pusztán olyan küzdőtér lesz, amely az egységes piac működését gátló szűk keresztmetszetek és a fenntartott ágazatok védelmét szolgálja. A válasz ezekre a kérdésekre attól függ, hogy milyen elkötelezettséggel végezzük a munkákat az elkövetkező hónapokban. Miután az Európai Parlament a mai napon elfogadja az állásfoglalását, a Bizottság április közepén – ahogy ez el is hangzott – el fogja tudni fogadni a felülvizsgált közleményét. Reméljük, hogy mindazok a politikai üzenetek, és amiket Önök is megfogalmaztak a jelentésükben, ezek bekerülnek majd a bizottsági dokumentumba. Azt követően, hogy megszületnek a jogalkotási javaslatok, számítunk arra, hogy egy olyan különleges partnerséget tudunk kialakítani Önökkel és a Bizottsággal, amelynek révén lehetőség nyílik a végső egységes piaci intézkedéscsomagban előirányzott legfőbb intézkedések gyors vizsgálatára és elfogadására.

Most pedig engedjék meg, hogy az előttünk levő három jelentés néhány elemét kiemeljem, anélkül, hogy azért minden jelzésükre kimerítően reagálnék. Az elnökség üdvözli azt, hogy a jelentéstevő az Európai Tanács napirendjére szeretné tűzni az egységes piac témakörét. Úgy gondoljuk, hogy az egységes piaci intézkedéscsomaggal kapcsolatos előrelépés az Uniónak a szerződésben említett általános politikai irányainak a körébe tartozik. A politikai irányok kijelölése pedig bizony az Európai Tanács feladata. Ennek napirendjét az Európai Tanács elnöke határozza meg, de szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a március 24-25-i európai tanácsi következtetések is utaltak az egységes piac fontosságára.

Az elnökség szeretné kifejezni a köszönetét a Parlamentnek, hogy következetesen támogatta a Versenyképességi Tanácsot abban, hogy konkrét intézkedések szülessenek az egységes szabadalmi rendszer létrehozása terén. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy az egységes szabadalmi rendszer rendkívüli mértékben növelné a vállalkozások versenyképességét. És nagyon jó vitát folytattunk itt, köszönöm a Parlament együttműködését, hogy felhatalmazta a Tanácsot arra, hogy egy megerősített együttműködés keretében ezt elindítsuk. Egyetértünk abban is, hogy az egységes digitális piac kiteljesítése, illetve a kis- és középvállalkozások megerősítése, helyzetük javítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy előremozdítsuk az európai innovációt.

A polgárok mobilitása, különösen a szakmai képesítések elismerése révén, az európai polgárokat foglalkoztató további kérdéseket vehetünk elő. Ezért osztjuk azt a megállapítást, hogy ezen a területen fokozott uniós fellépés és azonnali, kézzel fogható eredmények meghozatala az egy kiemelt feladatunk. Azt is megállapította az elnökség, hogy csaknem az összes elemzett jelentés, beleértve a korábbi Grech-jelentést és a Correia De Campos-jelentést is, különös hangsúlyt fektet arra, hogy biztosítsuk az Unió polgárai számára a belső piaci jogok gyakorlását. Ezzel összefüggésben üdvözöljük az e téren elért eredményeket, amelyek a Bizottság által megvalósított intézkedéseknek köszönhetőek. Többek között az „Európa Önökért” portál, a SOLVIT-hálózat és a szolgáltatási irányelv szerinti egyablakos ügyintézési pontok létrehozása.

Mindazonáltal osztjuk az Önök nézetét azt illetően, hogy még lehet többet tenni az uniós polgárok jogai gyakorlása érdekében. Végezetül engedjenek meg egy kitérőt a magyar elnökség napirendjén szereplő másik prioritás felé. A hatos gazdasági jogszabálycsomag, a six-pack témájában eddig folytatott parlamenti konzultációim során gyakran hallottam azt a kritikát, hogy a tagállamok, tehát értsük ez alatt a Tanácsot, és az Európai Tanács a pénzügyi makrostabilitást szem előtt tartva elhanyagolja a növekedés ösztönzését és a reálgazdaság válságból való kilábalását. Vagy ha mégsem, akkor ez utóbbi célokhoz csak puha, számon nem kérhető eszközöket rendel. És hogy inkább ezt tartalmazza csak az EU 2020-as stratégia. Nos, én azt gondolom, és erre már a bevezetőmben is utaltam, hogy az egységes piac és a benne rejlő hatalmas növekedési potenciál megadhatja a megfelelő választ ezekre az aggodalmakra, és biztosíték az Unió fellépésének a kiegyensúlyozottságára.

Azt gondolom, hogy kiemelkedő feladatunk, hogy mindezt a folyamatot, az egységes piac megerősítését, a lehető legátláthatóbb módon az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben tegyük. A Tanács kész erre az együttműködésre, maximális partnerségben a Bizottsággal és a Parlamenttel, azok tagjaival. Köszönöm szépen Elnök Úr.

  Elnök. – Hölgyeim és uraim! Az öt felszólalás – három a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében, továbbá a biztos és Győri Enikő felszólalása – jelentékeny vitát indított el, olyan vitát, amely igen fontos az Európai Unió és polgárai jövője, valamint gyors fejlődésünk szempontjából. Még egyszer szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy az egységes piac fellendítését célzó eredeti elgondolás az IMCO Bizottságban született meg. Újfent szeretnék gratulálni a bizottságban ülésező összes képviselőtársamnak, és szeretném, ha Malcolm Harbour nevükben is fogadná a köszönetet és a gratulációt.

Szintén az IMCO Bizottság hozakodott elő a Mario Monti-féle jelentés gondolatával, amely kiváló jelentés nagymértékben segíti a munkánkat. Barnier biztosnak is köszönetemet kívánom tolmácsolni az Európai Bizottságnak a jelentéseinkre adott válaszként előterjesztett javaslatairól szóló, kitűnő és igen széleskörű ismertetéséért. Ami a közbeszerzéseket illeti, ezek valóban gyakran bizonyulnak a tagállamokban végzett munkánk Achillesz sarkának. Ezért rendkívül fontos, hogy ezt az ügyet előmozdítsuk, és a magyar elnökség bizonyosan felkarolja majd ezeket az erőfeszítéseket. Ennek szükségességéről meg vagyunk győződve, hiszen ez a kérdés lényegbevágó az európai emberek számára.

A jelentések és a megbeszélések jelentősége a véleményeket megfogalmazó parlamenti bizottságok számán is lemérhető. Ezt nyolc bizottság tette meg, és önök is pontosan olyan jól tudják, mint én, hogy igen ritkán fordul elő, hogy egyetlen jelentéscsomagról nyolc parlamenti bizottság nyilvánítson véleményt. Most egymás után mindegyik bizottság felszólal. Andrés Barea asszony, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről, öné a szó.

  Josefa Andrés Barea, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök úr! Az említett nyolc bizottság között van a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság is, és most szeretnék köszönetet mondani a bizottsági tagoknak a jelentéshez való hozzájárulásukért.

Az egységes piac megszilárdítása az Európa 2020 stratégia egyik növekedésen alapuló célkitűzése. Az Európai Unió a legfőbb nemzetközi szereplő. Az EU-nak meg kell felelnie a globalizált piac kihívásainak.

A kihívás a vállalkozások, a vállalkozásaink számára a nemzetközi piacon az, hogy nagy elvárásokat és nagy lehetőségeket generáljanak, de szociális felelősséget is vállaljanak magukra: a munkavállalók és közszolgáltatások számára biztosítékokkal járó szociális növekedést.

A fejlődő országok felé is kötelezettséget vállalunk: a szegénység elleni küzdelem a millenniumi fejlesztési célok egyike. A jövőben iparunknak és vállalkozásainknak tudáson kell alapulniuk, és a szellemi tulajdon területén harcolnunk kell a hamisítás ellen.

Vállalkozásainkat kutatási és fejlesztési, valamint szociális kritériumokkal összhangban kell védenünk, továbbá az európai polgárok és az Európai Unión kívüli polgárok javára is védelmeznünk kell külföldi érdekeinket.

  Diogo Feio, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (PT) Elnök úr! Először is köszönetemet kívánom kifejezni Barnier biztosnak, a Tanács képviselőjének, és különösen a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban ülésező képviselőtársaimnak.

A Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében szeretném kiemelni a mai vita tárgyát képező jelentések fontosságát, amelyek erőteljesen rímelnek a Monti-jelentés szellemére, hiszen a sikeres liberális gazdaság, a verseny, valamint a dinamikus, innovatív piac gondolatát népszerűsítik.

Ezek az utak fognak elvezetni bennünket oda, ahol az Európa 2020 stratégia túlmutathat egy papírra vetett kezdeményezésen és valósággá válhat, támogatván az európai gazdaság legfőbb munkáltatóit, a kis- és középvállalkozásokat, és általánosságban is támogatva a vállalkozásokat, megteremtve a mindinkább a belső piacra, a ténylegesen működő gazdasági kormányzásra és alapvetően a gazdaság valóságos növekedésére támaszkodni képes fenntartható gazdasági fejlődés gondolatát.

  Raffaele Baldassarre, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az egységes piaci intézkedéscsomag jelentősége a piaci igények kielégítésének szándékában rejlik; abban, hogy meg kívánja könnyíteni az összes érintett: a vállalkozások, a fogyasztók és a munkavállalók hozzáférését és részvételét. E nagyra törő célra tekintettel elégedett vagyok a Michel Barnier által javasolt beavatkozásokkal és a Parlament által adott útmutatásokkal.

Véleményem szerint egyes prioritások elengedhetetlenek az EU által javasolt célkitűzések elérése érdekében, ezek különösen a következők: a kis- és középvállalkozások belső piachoz való hozzáférésének javítása adminisztratív kötelezettségeik csökkentésével és az ajánlati felhívásokban való részvételük megkönnyítésével, az elektronikus kereskedelem fejlődése előtt tornyosuló valamennyi akadály lebontása, valamint az innováció támogatása és finanszírozása főként az uniós projektkötvények kibocsátása révén elsősorban az energia-, a közlekedési és a távközlési ágazatban.

Végezetül az intézkedéscsomag általam vélt célját, nevezetesen a növekedésen, a versenyképességen és a fenntarthatóságon alapuló szociális piacgazdaságot csak akkor valósíthatjuk meg, ha az üzleti világ fejlesztését és támogatását összekötjük az Európa 2020 stratégia foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzéseivel.

  Liisa Jaakonsaari, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (FI) Elnök úr! Jacques Delors tévedett, amikor azt állította, hogy az ember nem szerethet bele az egységes piacba, hiszen az e tárgy körül kialakult vitában oly sok heves érzelemmegnyilvánulásnak lehetünk a tanúi.

A bizottsági megközelítés nagyra törő volt, és van pár igen jelentős, folyamatban lévő projekt: az európai szabadalom, a közös energiapiac és így tovább. Egy kérdés azonban továbbra is nyomasztó probléma marad: felettébb sovány a jelentés hozzájárulása a szociális vetülethez. Például alig történik említés a kiküldött munkavállalókról, valamint a jótékonysági szolgáltatások és az egységes piachoz társuló szociális kikötések leírása is sajnálatosan igen homályos.

Rejtély számomra, hogy az erőteljesebb és jobban beépült szociális jogok miért tekintendők elsősorban problémának. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy az északi országoknak sikerült az erőteljes szociális jogokat magas szintű versenyképességgel és termelékenységgel párosítaniuk. Vajon ez nem sokkal intelligensebb megközelítés, biztos úr?

  Jürgen Creutzmann, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, Barnier úr! Szeretnék reagálni képviselőtársam megjegyzéseire. A bizottság azt javasolta, hogy szociális záradék helyett vizsgáljuk meg, hogy a belső piaci intézkedéseknek milyen hatása lesz a foglalkoztatottságra. Ez sokkal fontosabb általános formulák alkalmazásánál. Ha a belső piac tekintetében előre akarunk lépni, oda kell figyelnünk a szociális kérdésekre, és minden tevékenységünkben hangsúlyt kell fektetnünk ezekre. Ezért különösen fontos egy, az említett követelményeket külön is figyelembe vevő hatástanulmány elkészítése.

Még egy megjegyzést szeretnék tenni. Meglepetve hallottam az elnök szájából a gazdasági kormányzás kifejezést, amelyet németre még mindig Wirtschaftslenkungnak fordítanak. Ez a kifejezés a gazdaság központi állami ellenőrzésének jelölésére is használatos. Márpedig Németország egy területén igen rossz tapasztalataink vannak a gazdaság állami ellenőrzésével. Biztos vagyok abban, hogy a belső piacot csak akkor fejleszthetjük tovább, ha valamennyi nemzeti gazdaságunkat összehangoljuk. Ez világos, mint a nap. A gazdasági kormányzáson keresztül azonban nem fogunk tudni előrelépni a belső piaccal.

Ma arról vitázunk, hogy miként tudnánk lendületbe hozni a belső piacot, ami már régóta esedékes, hiszen jövőre ünnepeljük a belső piac huszadik évfordulóját. Üdvözlöm tehát Michel Barnier nyilatkozatát, amelyben leszögezte, hogy az eddig még meg nem valósított, a belső piacnak új lökést adó néhány konkrét intézkedésre kíván összpontosítani. A belső piac óriási lehetőséget jelent mindannyiunk számára: újabb munkahelyek létrehozásához vezethet, márpedig célunknak annak kell lennie, hogy munkát találjunk az emberek számára. Ez a legjobb szociálpolitika, amelyet megvalósíthatunk, mert a munkával rendelkező emberekben az önbecsülés is kialakul. Ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy biztosan előrelépés történjék ezen a téren.

A vállalkozások és a polgárok számára előnyökkel járó, kiegyensúlyozott intézkedéscsomagra van szükségünk. Egyrészről azt akarjuk, hogy a múlthoz viszonyítva főként a középvállalkozások profitáljanak többet a belső piacból. Ehhez sürgősen szükség van egy uniós szabadalmi rendszerre, hogy a gazdasági társaságok végre egész Európában megvédhessék innovatív termékeiket, és rendes áron adhassák el azokat. Ezenfelül a vállalkozásoknak innovációs tevékenységük fejlesztéséhez több finanszírozásra van szükségük. Az európai kockázatitőke-piac csak az egyik a számos szóba jöhető intézkedés közül. A hozzáadottérték-adó harmonizációja és a most vita tárgyát képező társaságiadó-alap szintén lökést fog adni a belső piacnak.

Másrészről olyan konkrét intézkedéseket is hoznunk kell, amelyek fokozzák a polgárok belső piac iránti bizalmát. Javítanunk kell a szakképesítések elismerését, akár az európai szakmai igazolványkártya bevezetésével is. Ez megkönnyítené a más tagállamokban történő munkavállalást és fokozná a polgárok mobilitását az európai belső piacon.

Egy európai piacfelügyeleti szervre is szükség van. Ezt a pontot külön is ki szeretném emelni, a tagállamok ugyanis állandóan elmulasztják e kérdés gyakorlatban történő megvalósítását. Nem akarjuk, hogy a belső piacon veszélyes termékek kerüljenek forgalomba.

Amennyiben ezt a javaslatot túlnyomó többséggel el tudjuk fogadni, új lendületet adhatunk a belső piacnak.

  Francesco De Angelis, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ha vissza akarjuk állítani a piacba vetett bizalmat, a fogyasztók, a munkavállalók és a vállalkozások igényeinek prioritást kell élvezniük.

Ha erősíteni akarjuk a polgárok, a munkavállalók és a közszolgáltatások felhasználóinak jogait, jelentős figyelmet kell fordítanunk a jövőbeli egységes piac szociális dimenziójának biztosítására. A növekedésnek, a fejlődésnek és a szociális dimenziónak kéz a kézben kell járniuk. A gazdasági növekedésnek a polgárok javát kell szolgálnia.

Ebből a szemszögből a vállalati előírásokról szóló szabálycsomag tartalmaz néhány jó javaslatot, köztük a kis- és középvállalkozásoknak a tőkepiacokhoz való hozzáférésének fokozását célzó cselekvési tervet, valamint az innovatív cégek és a regionális fejlesztés finanszírozásának új irányvonalait is. Gazdaságunk gerincét a kis- és középvállalkozások alkotják, amelyek egyben a belső piac bővülésének húzóerejét is jelentik. Elnök úr, amennyiben ki akarunk lábalni a válságból, és egy új fejlődési, fenntartható növekedési és új, minőségi foglalkoztatási modellt akarunk előmozdítani, akkor nekünk kell e célok elérését szavatolnunk.

  Sophie Auconie, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Egy dolgot szeretnék mondani, egy szót, amely talán határozottan ellentmond a jelenlegi helyzetnek, de amelyet épp ezért előtérbe kell helyeznünk, és ez a szó az ambíció: ambíció a belső piac tekintetében, biztos úr, ambíció Európa tekintetében; ambíció, hogy bebizonyítsuk a polgároknak, hogy az európai integráció egy lépés jelent a jogaik irányába, a munkavállalói jogok, a fogyasztói jogok, a turistajogok, de szélesebb értelemben az egyéni jogok irányába is. Szeretném elismerésemet kifejezni Michel Barnier úrnak, aki minden olyan projekten keresztül, amelyet megvalósítani kíván, ezt az ambíciót testesíti meg.

A Parlament Regionális Fejlesztési Bizottsága véleményének előadójaként üdvözlöm a felvetett elképzeléseket: a különleges földrajzi jellemzőkkel bíró régiókra – például a legkülső régiókra – kidolgozandó külön fellépés szükségességét, a vállalkozásokat szolgáló európai szabadalom létrehozását, az alapítványok európai jogállásának megteremtését, az önkéntes egészségpénztárakat, de az egyesüléseket is, továbbá a konkrét projektek finanszírozását szolgáló kötvények kibocsátását, végezetül pedig a belső piac fenntartható fejlődése ösztönzésének a szükségességét.

  Piotr Borys, a Jogi Bizottság véleményének előadója. – (PL) Elnök úr! Ha az egységes piacot nem kezeljük egységében, nem fogjuk elérni az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, és a gazdaságot sem fogjuk innovatívabbá és versenyképesebbé tenni. Köszönet jár tehát Barnier biztos úrnak azért, hogy az egységes piachoz ennyire átfogóan közelít, továbbá Mario Monti professzor úrnak is ezért a nagyszerű jelentésért.

Négy fő szempontra szeretném ráirányítani a figyelmet. Először is az európai szabadalomra, amely jövőre, vagyis az egységes piac hatálybalépésének huszadik évfordulóján már használatba kerülhet. Másodszor arra, hogy a szerzői jog kérdésével komolyan foglalkozni kell, mivel a szerzői jog óriási reményeket és lehetőségeket jelent a kreatív piac fejlődése számára, és a piacnak ez a vetülete közös szabályozást igényel. Gondolok itt elsősorban a szerzői jog kezelésének közös rendszerére és a gazdátlan művek komoly kezelésére, továbbá a kis- és középvállalkozásokra nehezedő terhek könnyítésére. Ez igen konkrét lépéseket feltételez, mint például a könyvelés-számvitel egyszerűsítését, a védjegyek védelmét, egy európai alapítványi jogállást, és mindenekelőtt a cégjegyzékek összekapcsolásának lehetőségét. Ha a most felsorolt területeken intézkedéseket vezetünk be, remélem, hogy a 20 millió kisvállalkozás hatékonyan és szabadon tud majd működni az egységes európai piacon.

  Toine Manders, a Jogi Bizottság véleményének előadója. – (NL) Elnök úr! Egy-két perccel tehát átnyúlhatok Klaus-Heiner Lehne felszólalási idejére. Szeretnék köszönetet mondani a biztosnak és mindenki másnak a most folyó vitáért. Viszont nem vettem észre, hogy bármilyen utalás történt volna pár olyan ügyre, amelyek meglátásom szerint rendkívül fontosak, és amelyeket belefoglaltam a jelentésbe. Remélem, hogy a biztos segítségünkre lesz abban, hogy mindezt valóra váltsuk.

Monti professzort az egekig magasztaltuk, ám ő arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a belső piacot sújtó fő probléma az irányelv átültetése. Ő azt mondja, hogy több munkát kell a szabályozásba fektetnünk. Az én meglátásom viszont az, hogy a kevesebb néha több: legyen kevesebb Európából jövő szabályozás. Viszont bármit teszünk, azt egyformán kell tennünk, mert el kell kerülnünk, hogy a 27 tagállam egy szedett-vedett közösséggé váljon, amelyek mindegyike másképpen ülteti át a jogszabályokat, ami a határokon átnyúló munkavégzés vonatkozásában óriási akadályokat gördít a kis- és középvállalkozások elé.

A másik dolog, amiről elfeledkeztünk, elnök úr – és ami talán a legfőbb mulasztásunk –, az a marketing. A jogászok színe-java áll itt rendelkezésünkre. Csodálatos jogszabályokat alkotunk. Azt hisszük, ránk hárul az a feladat, hogy a polgáraink számára jobbá tegyük a piacot. Maguk a polgárok viszont úgy tűnik, hogy nincsenek ezzel tisztában. Valójában az a problémánk, hogy képtelenek vagyunk hidat verni magunk és a polgárok közé. Ügyesen bánunk a jogi terminológiával, de a polgárainkkal való közvetlen kommunikációban a jelek szerint nem vagyunk jók. Amitől tartok – és ami remélem, nem fog bekövetkezni –, az az, hogy az általunk képviselt Európai Unió egyre messzebbre sodródhat az európai polgároktól. Úgy gondolom, hogy az elkövetkező években valóban arra kell összpontosítanunk, hogy az egyes polgárok támogassák az Európai Uniót és a tevékenységünket, és abba kell befektetnünk, hogy miként nyerhetnénk el a támogatásukat. Ebben a tekintetben rengeteg még a tennivaló, és úgy gondolom, hogy ebbe be kell fektetnünk, és ki kell kérnünk kommunikációs tanácsadóink véleményét arról, hogy ezt miképpen tudnánk a legjobban véghezvinni.

Végezetül, megdöbbentem azon, hogy polgáraink nem tudják, mi a különbség az Európai Bizottság, a Parlament és a Tanács között. Minden tagállamban van három képviselőnk, akiknek a keze végső soron meg van kötve, hiszen hivatalos szervezeteknek dolgoznak. Ha a tagállamok negatív véleményt fogalmaznak meg az Európai Unióval kapcsolatban, nincs senki, aki ezt kivédené. Szerintem ésszerű lenne megfontolni, hogy a tagállamokban csak egyetlen képviselője legyen az EU-nak – nevezzük nagykövetnek, ha úgy jobban tetszik –, aki végül is reagálni tudna az Európai Unióról kifejtett kedvezőtlen nyilatkozatokra. Ha így teszünk, akkor elkerülhetjük a Titanic-szindrómát: a Titanicon ugyanis mindenki azt gondolta, hogy minden a legtökéletesebb rendben van, de az igazi veszély végül is kívülről jött.

  Wim van de Camp, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. – (NL) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a Bizottságnak és a Tanácsnak a ma reggeli bevezetőért. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében a belső piacról összeállított vélemény megfogalmazását rendkívül érdekes munkának találtam.

Úgy gondolom, hogy a belső piacnak az Európai Parlament részéről és különösen a LIBE Bizottság részéről széles körű támogatásban kell részesülnie, ugyanis fontos az Unión belüli mozgásszabadság, főleg a személyek, a migráns munkavállalók és a szakképzett bevándorlók mozgásszabadsága, akikre a belső piac munkaerejének bővítése érdekében szükségünk van. Mindazonáltal, elnök úr, oly sok célunk van, de eddig oly kevés eredményt értünk el.

Nagyon örülök a Barnier biztos által felvázolt tizenkét mozgatórugónak, és remélem, hogy a következő hónapokban fel tudjuk pörgetni a folyamatot, ugyanis az Európai Unión kívüli verseny nem fogja megvárni, míg az EU belső piaca áthidalja az űrt. meg

ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA
alelnök

  Erminia Mazzoni, a Petíciós Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy vélem, nyugodtan kijelenthetem, hogy az előadók kitűnő munkát végeztek, a Bizottság és a Tanács részéről elhangzott szavak pedig örvendetesek és megnyugtatóak.

A három jelentés tükrözi a Mario Monti professzor által az egységes piacra kidolgozott stratégia szellemét és széles látókörű ösztönzését, és sikerül bemutatniuk az egységes európai piac 50 intézkedésen keresztül történő élénkítésének egységes célját, amely intézkedéseket később az Európai Parlament 14 prioritásban foglalt össze vagy emelt ki.

Az említett intézkedések közül 19 arra irányul, hogy a piac a polgárok érdekeire összpontosítson. Úgy gondolom, hogy az egységes piac tényleges és teljes megvalósítása érdekében fontos csökkenteni a polgárokat az egységes piactól elválasztó szakadékot, mégpedig a közbizalom helyreállítására irányuló munkával, a gazdasági integrációt megelőző politikai és társadalmi integráció folyamatának előmozdításával, de mindenekelőtt azáltal, hogy az európai polgárokban az egységes piacról az eddigiektől eltérő felfogást alakítunk ki. Meggyőződésem, hogy a három jelentésben foglalt intézkedések tartalmazzák mindezeket a célkitűzéseket.

(A vita néhány pillanatra félbeszakad.)