Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2645(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0249/2011

Viták :

PV 06/04/2011 - 13
CRE 06/04/2011 - 13

Szavazatok :

PV 07/04/2011 - 6.3
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0148

Viták
2011. április 6., szerda - Strasbourg HL kiadás

13. A Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzet
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság alelnökének, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Ashton asszonynak a Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzetről szóló nyilatkozatáról való vita.

Ashton asszony nevében a Tanács soros elnöke, Németh úr szólal fel.

 
  
MPphoto
 

  Zsolt Németh, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nevében. – Tisztelt elnök úr! Azért vagyok itt, hogy Catherine Ashton főképviselő nevében néhány megjegyzést terjesszek Önök elé a bahreini, szíriai és jemeni helyzetről.

Az események drámai fordulatot vettek Szíriában. Jemenben a már most is súlyos helyzet fordulhat még rosszabbra, és az egész Bahreint átható nagyon feszült légkör súlyos aggodalomra ad okot, noha a vérontás ezen a helyen kisebb mértékű volt. Az EU az egész régió esetében nagy figyelemmel kísérte a gyorsan kibontakozó eseményeket, ahogyan azt a számos magas szintű találkozó, hivatalos nyilatkozat és tanácsi következtetés is alátámasztja.

Mindezeken túl, Ashton bárónő állandó kapcsolatot tart fenn a kulcsfontosságú partnerekkel, valamint magukkal az országok kulcsszereplőivel. Erre minden nap sor kerül, vagy közvetlenül telefonon, vagy pedig a főképviselőnek az említett országokban lévő képviselőin keresztül, annak érdekében, hogy az EU befolyása érvényesülhessen ott, ahol ez lehetséges, és akkor, amikor ez segítségükre lehet. Minden ország helyzete egyedi, és stratégiai jellegű, jól átgondolt és testre szabott választ igényel. De amikor az események ennyire gyorsan zajlanak, akkor még fontosabb az, hogy politikánk szilárd elvi alapokra épüljön.

Hadd említsek három elvet: az első az erőszak elutasítása – a tömegdemonstrációkat minden esetben békésen, az emberi jogok, valamint az alapvető szabadságok teljes tiszteletben tartásával kell kezelni; a második a párbeszéd előmozdítása – a különbségeket és sérelmeket konstruktív módon kell rendezni olyan módon, hogy a megfelelő emberek szót érthessenek egymással, félretéve az előítéleteket és előfeltételeket; a harmadik, hogy az alapvető politikai és gazdasági reformoknak az országokon belülről kell elindulniuk, az EU pedig nagyon egyértelművé tette, hogy készen áll arra, hogy azonnali támogatást nyújtson olyan formában és akkor, amikor azt kérik.

Engedjék meg, hogy részletesebben is kitérjek a három érintett országra.

Bahreinben – annak ellenére, hogy az utcákon visszatért a helyzet a rendes kerékvágásba – a helyzet továbbra is feszült. Folytatódnak a letartóztatások, azért tartóztatnak le embereket, mert nem tettek egyebet, csak gyakorolták a véleménynyilvánítás szabadságát. A régió más részeihez hasonlóan a bahreini erőszakot is határozottan elítélte az EU és a főképviselő, és felszólították a hatóságokat és a jelen lévő valamennyi erőt az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius normák maradéktalan tiszteletben tartására.

Ismételten sürgettük a bahreini hatóságokat és az ellenzéket a valódi nemzeti párbeszéd megkezdésére. A főképviselő e célból közvetlenül a külügyminiszterrel beszélt. Ha nem teszünk konkrét lépéseket annak érdekében, hogy a megfelelő emberek minden feltétel nélkül folytassanak párbeszédet egymással, egyre nagyobb lesz annak a kockázata, hogy a radikális elemek kerekednek felül. Ennek egyértelmű és nagyon aggasztó kihatásai lennének a regionális stabilitásra nézve. A stabilitás megőrzésének és előmozdításának legjobb módja a párbeszéd marad. Ez az az üzenet, amelyet a főképviselő magával visz, amikor rövidesen, még ebben a hónapban találkozik az Öböl-menti Együttműködési Tanács minisztereivel.

Szíriában a tömegdemonstrációk március közepe óta jó néhány városra átterjedtek. Ezek brutális elfojtása elfogadhatatlan. A főképviselő és az Európai Unió több alkalommal is felszólította a szír hatóságokat arra, hogy állítsák meg az erőszakot, tartsák tiszteletben az emberek békés demonstrációhoz való jogát, és hallgassák meg az emberek jogos követeléseit. A szír nép megérdemli a régóta várt politikai reformokat, különösen a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, a politikai tevékenységekben való részvétel és a kormányzás szabadságával kapcsolatban.

Asszad elnöknek a néphez intézett március 30-i beszéde nem tartalmazta sem a reform egyértelmű programját, sem pedig a reform végrehajtásának ütemtervét. Az EU továbbra is nyomást gyakorol Szíriára a reformok haladéktalan végrehajtása érdekében. Ezeknek tényleges, politikai és társadalmi-gazdasági, komoly – nem csak kozmetikai jellegű – reformoknak kell lenniük, és haladéktalanul végre kell hajtani őket. Nagyon szorosan figyelemmel kísérjük majd, hogy az új kormány – amely még nem alakult meg – miként viszi előre a reformokat. Reméljük, hogy egy jogi bizottság létrehozása olyan új jogszabályok megalkotását eredményezi majd, amely lehetővé teszi a rendkívüli állapot megszüntetését, és garantálják az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat.

Az EU ugyanakkor továbbra is nyomást gyakorol majd a szíriai vezetésre – a nyilvánosság előtt és a kulisszák mögött is –, hogy tartózkodjanak az erőszaknak a tüntetőkkel szemben való felhasználásától. Ugyanilyen fontos annak közlése, hogy felelősségre kell vonni azokat, akik az erőszakért és a halálos áldozatokért felelősek, valamint hogy valamennyi politikai foglyot és emberi jogi aktivistát szabadon kell engedni.

A jemeni helyzet továbbra is a legnagyobb aggodalomra ad okot. A főképviselő üzenetei – a március 18-i szörnyű erőszakot követően – kristálytiszták voltak, a Külügyi Tanács március 21-i következtetései pedig megismételték, hogy az EU elítéli az erőszaknak a tüntetőkkel szembeni alkalmazását. Az EU egyhangúlag kijelentette, hogy felelősségre kell vonni és bíróság elé kell állítani azokat, akik a halálesetekért és a sérülésekért felelősek.

A jemeni vezetéstől azóta érkező üzenetek kevésbé egyértelműek. Ezért a főképviselő március 30-án közvetlenül Száleh elnököt hívta fel telefonon, arra sürgetve, hogy tegyen meg mindent a további vérontás megelőzése érdekében. A főképviselő közölte azt a véleményét, hogy ennek az a legjobb módja, ha késlekedés nélkül megkezdődik a hiteles és gyors politikai átmenet. Az alkotmányos átalakulásnak érdemi és következetes kötelezettségvállalásokra kell épülnie, amelyet valóban végig is visznek.

Az idő fogy, az áldozat pedig a jemeni nép lesz. Ez az, amiért – szoros együttműködésben nemzetközi partnereivel – tevékenyen vett és vesz is majd részt a jemeni válsághelyzet leküzdésében.

 
  
  

ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ
alelnök

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. - Amíg Brok úr helyet foglal Salafranca úr mellett, szeretném megragadni az alkalmat ahhoz, hogy gratuláljak csapata tegnapi győzelméhez. A Schalke 04, a tegnapi napon dicsőséges győzelmet szerző csapat sálját viseli, amely ezt a győzelmet a világ egyik legjobb játékosa, a spanyol Raúl segítésével szerezhette meg. Most, hogy gratuláltunk Brok úrnak, Salafranca úr kapja meg a szót az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) nevében, másfél percre.

 
  
MPphoto
 

  José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE képviselőcsoport nevében.(ES) Tisztelt elnök úr! Teljes mértékben egyetértek azzal, amit az imént mondott.

Tisztelt Németh úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szeretném elmondani, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a főbiztos, Ashton asszony által az említett országokban bekövetkező fejleményekről közölt információkat, és úgy vélem, el kell ismernünk azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Európai Unió nevében fejt ki Bahrein, Jemen és Szíria demokratikus törekvéseinek előmozdítása érdekében. A Parlament holnap állásfoglalást fogad el, amelyet valamennyi képviselőcsoport támogat ezzel kapcsolatban.

Szeretnék azonban feltenni néhány kérdést, elnök úr, Németh úrtól pedig azt kérem, továbbítsa őket Ashton asszonynak.

Először is, az Unió egyes testületeiben – és természetesen a Parlamentben – az a benyomás alakult ki, hogy visszalépést szenvedtünk el a közös biztonsági és védelmi politika kialakítása területén, és lemaradásban vagyunk a politikai együttműködést illetően. Nyilvánvaló, hogy nem ezért fogadtuk el a Lisszaboni Szerződést.

Másodszor pedig egyfajta ellentmondás támadt, amely az említett országokban való európai jelenlétre való növekvő igényhez kapcsolódik, arra vonatkozóan pedig nem rendelkezünk ismeretekkel, hogy mi lesz az eredménye az átmenet e folyamatainak. Egyértelmű, hogy jelen kell lennünk, és egyértelmű, hogy az Ashton asszony közleményében szereplő szlogen nagyon találó: „többért többet.”

A kérdés, amelyet fel szeretnék tenni – és most már be kell fejeznem hozzászólásom, tisztelt elnök úr – a következő: vajon az EU tagállamai hajlandók-e növelni az erőforrásokat annak érdekében, hogy azok ki tudják elégíteni az ezekben az országokban támadó, egyre növekvő igényeket?

 
  
MPphoto
 

  Véronique De Keyser, az S&D képviselőcsoport nevében.(FR) Tisztelt elnök úr! Tudatában vagyunk azoknak az intenzív diplomáciai erőfeszítéseknek, amelyeket Ashton asszony eddig tett, illetve ezután is tesz majd, és tudatában vagyunk azoknak a nehéz helyzeteknek is, amelyekkel szembe kell néznie. Szíria, Jemen és Bahrein olyan országok, amelyekkel a például emberi jogi záradékot nem tartalmazó kereskedelmi megállapodásokon túl nincsenek más megállapodásaink, és csak nagyon kevés eszköz áll rendelkezésünkre.

Mindazonáltal mindezek ellenére három dologról szeretnék beszélni. Először is az emberek törekvéseivel kapcsolatban, azokkal kapcsolatban, akik ma az utcákon vannak, és akiket orvlövészek vesznek célkeresztjükbe. Nem csak támogatnunk kell őket, de arról is gondoskodnunk kell, hogy az erőszaknak mindenáron vége legyen. Ma találkoztam egy szíriai ellenzékivel. Az ellenzékiek azt kérik, érjen véget az erőszak, hogy kifejezhessék véleményüket. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy még akkor is, ha nincs ezzel kapcsolatos megállapodásunk Szíriával, fel kell használnunk a rendelkezésünkre álló szankciók teljes tárházát annak érdekében, hogy véget érjen az erőszak.

A második dolog, amit elmondanék, hogy általában véve ezeket az országokat – és ez általában igaz az öbölbeli országokra és Líbiára – mi fegyvereztük fel, sőt túlfegyvereztük őket. Úgy vélem, a hatékonyabb fegyverzet-ellenőrzés minimumkövetelmény ebben az esetben, hogy ezek az országok és kormányok ne váljanak lőporos hordókká, amelyek aztán saját népeikben okoznak kárt.

Végül a kettős mérce kérdése. Szeretném elmondani, hogy nagyon körültekintőek voltunk Bahreinnel kapcsolatban, és nagyon határozottak voltunk a többi országgal kapcsolatban. Tudom, hogy Bahrein különösen kényes helyzetben van, hogy Szaúd-Arábia csapatokat küldött oda, és hogy Szaúd-Arábia és az Öböl-menti Együttműködési Tanács segítséget nyújt számunkra Líbiával szemben, de nem szabad, hogy a hordónkénti olajár és líbiai kormánnyal szemben a részünkre nyújtott támogatás a jelenleg a bahreini kormány által elnyomott síitákkal kapcsolatos hallgatásunk ára legyen.

 
  
MPphoto
 

  Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Dühös vagyok. A tegnapi frakcióülésen a Human Rights Watch és az Amnesty International három szemtanúját hallgattuk meg, akik jelen voltak Bahreinben, Jemenben és Szíriában. Felháborító dolgokat hallhattunk tőlük.

Feldühödtem. Az Ashton bárónőtől kapott levélből hiányzik a stratégia. Ismételten másról van szó. Be kell fejeznünk a mondanivaló nélküli üzenetek küldését, ahogyan tettük azt nagyon sokáig Tunézia, Egyiptom és Líbia esetében. Itt az ideje, hogy cselekedjünk.

Először is, az EU-nak kérnie kell az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa rendkívüli ülésének összehívását Genfben. Az ENSZ-nek küldöttséget kell küldenie a három országba azért, hogy felelősségre vonják az emberi jogok megsértéséért felelős rezsimeket.

Másodszor, az EU-nak fel kell szólítania a valamennyi uniós tagállamból az említett három országba irányuló fegyverkivitel betiltására. Elfogadhatatlan, hogy uniós országok még mindig adnak el fegyvereket ezeknek a rezsimeknek.

A harmadik, hogy az EU-nak egyértelművé kell tennie, hogy amennyiben az említett rendszerek politikai rezsimjei a demokratizálódás akadályává lesznek, akkor itt az ideje, hogy távozzanak. Ezzel egyidejűleg szankciókat kell bevezetnünk, például az eszközök befagyasztását és utazási tilalmat.

Megismétlem: eljött a cselekvés ideje.

 
  
MPphoto
 

  Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében.(FR) Tisztelt elnök úr! Nagyon jó hír, hogy a lakosság megmozdult, hogy visszakövetelje szabadságát és jogait, és hogy hozzájusson a politikai rendszer módosításához és több demokráciához. Ez az Európai Unió külpolitikájának és az európai projektnek a lényege. Ez csak lelkesedésünket és támogatásunkat válthatja ki.

A nagyon rossz hír azonban az, hogy ezek a népességek szélsőségesen kemény elnyomást szenvednek el, életük kockáztatásával demonstrálnak ezen értékek és törekvéseik mellett, és ez teljes mértékben elfogadhatatlan. Ilyen módon a lakosság védelmének szükségszerűsége – amely Líbia esetében katonai beavatkozáshoz is vezetett – most más formát kell öltsön, hogy megvédhesse azokat, akik az említett három országban tüntetnek.

Úgy vélem, hogy e nyilatkozatok – a jogszerűséggel kapcsolatos nyilatkozatok, a lakosság törekvéseivel kapcsolatos nyilatkozatok – rendkívül fontosak, de cselekednünk is kell. A cselekvés részeként biztosítékra is szükségünk van azzal kapcsolatban, hogy nem úszhatják meg büntetlenül azok a vezetők, akik a népeikkel szembeni aránytalan erő alkalmazásáért felelnek. Ehhez diplomáciai úton össze kell hívni és aktiválni kell az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy gőzerővel lássanak neki a missziók elindításának, a jelentések készítésének és állásfoglalások tételének annak érdekében, hogy a felelős politikusok biztosak lehessenek a felől, hogy ezek az erőszakos cselekmények nem maradnak büntetlenül.

Végezetül úgy vélem, hogy megvannak a módszereink a sajtó elhallgattatásának elkerülésére. Az újságírók – bel- és külföldiek egyaránt – jelentős nehézségekkel szembesülnek a helyzet dokumentálásakor. Tudjuk, mit kell tenni, megvannak az eszközeink az akadályok kikerülésére. Ezeket az eszközöket fel kell használnunk. Amikor a rendelkezésünkre állnak a cselekvéshez szükséges eszközök, akkor meg kell találnunk annak módját, hogy használhassuk is őket.

Nem ez az az idő, hogy a szír elnök után kellene futnunk, hogy írja alá a visszafogadási megállapodást, amely csak bizonyos feltételek mellett volna mérlegelhető, például egy nagyon komoly, hatékony és releváns program, a szíriai reformok végrehajtása és valamennyi, a meggyőződése vagy a tüntetéseken való részvétele miatt bebörtönzött személy szabadon bocsátása esetén, nem csak itt, hanem a másik két országban is.

 
  
MPphoto
 

  Sajjad Karim, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! A következőket szeretném mondani a miniszternek: ahogyan itt ültem, és hallgattam, amit mond, azt hallottam, amit mondania kellett, de ezek puszta szavak voltak – jól csengő szavak ugyan, de sajnos üresek. Reakció volt bennük; semmi proaktivitás nem volt abban, amit itt elmondott. Ahogy hallgattam Önt, felírtam egy lapra címként azt, hogy „Terv”, alá pedig fel kívántam jegyezni az Ön által arról adott információkat, hogy mit fog tenni az EU. Továbbra is egy teljesen üres lap van előttem. Ön semmi újat nem mondott.

Semmi proaktívat nem vázolt fel számunkra. Az emberek szerte a Közel-Keleten Európára tekintenek, hogy előálljunk valamivel, és segítséget nyújtsunk nekik jogaik megszerzéséhez, Önnek pedig nem volt egyebe az üres szavaknál.

A legutóbb előterjesztett cselekvési tervből hiányzott egy központi elem, és meglehetős sajtóvita folyt arról, hogy a közel-keleti vezetők még mindig meg tudják tenni azt, hogy elvegyék a pénzt népeiktől, majd Európába hozzák, és mi pedig semmit nem teszünk annak megelőzése érdekében, hogy ez a jövőben is megtörténhessen.

Ön is azt mondta, az idő fogy. Ha ez így van – és véleményem szerint ez így van – akkor miért van az, hogy semmi mással nem tudott ma előállni, mint egy üres lappal? Kérem, tanúsítson nagyobb tiszteletet az Európai Parlament irányában!

 
  
MPphoto
 

  Marisa Matias, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(PT) Tisztelt elnök úr! Együtt érzünk Jemen, Szíria és Bahrein népével a szabadságra és a demokráciára való törekvésükben, és a tüntetések és a tömegdemonstrációk véres elfojtásával kapcsolatban. Ezért egyértelműnek kell lennünk. Először is azt kérem, hogy azonnal állítsuk le a fegyverek ezen országok részére való eladását. Európa folytatja a fegyverek eladását, amelyeket a polgári lakosság gyilkolására használnak fel. Másodszor, nekünk az emberek oldalára kell állnunk, nem pedig az autoriter vagy diktatórikus rendszerek oldalára.

Ennek tudatában – miközben szolidárisak vagyunk – nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy továbbra is kettős normákat alkalmazunk: egyfajta szabályokat alkalmazunk az emberek demokratikus törekvéseinek kérdése esetében, és egy másikat, amely szerint üzleti ügyeinkkel foglalkozunk, illetve üzleti ügyeinket intézzük. Líbiában a bombázás önmagában is egyértelműen meghaladta az ENSZ mandátumát, míg Bahreinben nem tettünk egyebet annál, hogy tiltakoztunk, amikor a szaúd-arábiai hadsereg behatolt az országba azért, hogy megmentse a kleptokráciát. Míg a fiatalok bármit megtesznek, hogy szembeszálljanak a fegyveres erőkkel és a rendőrséggel, a szívüket és a lelküket is beleadják az ezekkel az erőkkel folytatott küzdelembe, addig mi diplomáciai feljegyzések irkálására korlátozzuk tevékenységünket.

Azzal szeretném zárni felszólalásom, tisztelt elnök úr, hogy elmondom: ugyanolyan helytelen azt gondolni, hogy létezhetnek katonai megoldások a politikai problémákra, mint hogyha azt gondoljuk, hogy az arab népek nem vették észre az általunk folytatott kettős játékot.

 
  
MPphoto
 

  Bastiaan Belder, az EFD képviselőcsoport nevében.(NL) Tisztelt elnök úr! Az abban az értelemben radikális rendszerváltás, hogy Szíriában, Bahreinben és Jemenben radikális iszlám erők ragadnák meg a hatalmat, felérne a közvetlen katasztrófával, úgy helyileg, mint nemzetközileg.

Ennek az előre nem látható helyzetnek a valódi nyertese – legalább is az Arab-félszigeten – természetesen az iráni Khamenei–Ahmedinezsád duó lenne, és ez azonnal elvenné a perzsa tavasz már most is nagyon kicsi esélyét. A damaszkuszi, manamahi és szánai válsághelyzet kiváló lehetőséget kínált az EU-nak arra, hogy – szoros együttműködésben az Egyesült Államokkal – egyértelmű feltételeket támasszon a nehéz helyzetben lévő rezsimeknek nyújtott támogatással szemben: a politikai és társadalmi-gazdasági reformok bevezetését.

Tisztelt elnök úr! Néhány évvel ezelőtt egy EP-küldöttséggel kerestük fel Szíriát. 2003 óta ez az állam, amely a régió egyetlen világi állama, iraki keresztények százezreinek nyújtott menedéket, aminek figyelmeztető jelként kell szolgálnia. A Nyugatnak minden erőfeszítést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a rendkívül véres iraki polgárháború ne terjedhessen át Szíriára.

 
  
MPphoto
 

  Andreas Mölzer (NI).(DE) Tisztelt elnök úr! A Tunéziában megkezdődött jázminforradalom sajnos Jemenben, Szíriában és Bahreinben nem ilyen békés úton halad. A kormány és az ellenzék közötti párbeszéd határozottan a legjobb módja a társadalmi és gazdasági problémák aktív megoldásáról való megegyezésnek, ami megegyezik azzal, amit a nép akar, és egyben a demokratikusabb részvétel felé való elmozdulást is jelent. Hogy az ilyen megállapodásokat ezt követően betartják-e, az már egy másik kérdés. Ami azt illeti, a tiltakozáshullámokat is a politikai reformra tett ígéretek megszegése váltotta ki. Az embereket már túl régóta hitegették ígéretekkel, és most már cselekvésre volt szükség. Az ellenzéki tüntetések erőszakos elfojtásából és ugyanakkor a néhány kisebb reformnak a mindennemű tényleges politikai változás megtörténte nélkül való megígéréséből álló kettős stratégia – amint azt tudjuk – mindhárom országban a helyzet kiszélesedéséhez vezethet.

A folyamatos szíriai nyugtalanság felkelti az azzal kapcsolatos aggodalmat, hogy a kormány által beszerzett fegyvereket esetleg terrorszervezeteknek, például a Hezbollahnak adhatják el. Véleményem szerint az EU-nak a semleges közvetítő szerepét kell játszania ezekben a konfliktusokban.

 
  
MPphoto
 

  Salvatore Iacolino (PPE).(IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A meccset csak a második mérkőzés után lehet megnyerni, úgyhogy várjuk meg az Inter Milan és a Schalke 04 közötti visszavágót, hogy meglássuk, ki kerül be a következő fordulóba. Egyetértek ugyanakkor azzal, hogy Raul nagyszerű focista.

Ami Szíriában, Jemenben és Bahreinben zajlik, az nem tér el attól, ami a világ más részein történik. Noha az ilyen felfordulásoknak rendszerint gazdasági okai vannak, a szabadság iránti mély vágyódás is ide kapcsolódik. A Facebook és az internet már sok, túl sok olyan áldemokrácia elszigeteltségét törte meg a világ több régiójában is, amelyek már régóta álltak fenn.

A vezetésnek, a politikának egy újfajta ideája van, amely sok fiatalember álmait tükrözi. Feltámadt a polgári részvétel iránti vágy, különösen ott, ahol a világ fiataljai tudatosabbak és műveltebbek. Néhány nappal ezelőtt szabadon engedték az ellenzéki Szuhair al-Atászit, ami jelzés, noha csupán halvány jelzés, amely a gondolatszabadság és a politikai szabadság helyzetének alakulására utal. Ugyanezt az izgalmat érzik Jemenben is, ahol a Száleh elnök elleni tiltakozás a tetőfokára hágott, és nagyjából hasonló események zajlanak Bahreinben is. Erő alkalmazásával kell fellépnünk az erőszak megállítása érdekében. A demokratizálódáshoz vezető úton támogatást kell nyújtanunk; nem engedhetjük meg ismételten magunknak azt, hogy az események mögött kullogjunk.

Ami a földközi-tengeri térségben történik, természetesen nehezen követhető, és ez az, amiért Európának hallatnia kell a hangját, és szolidaritással kell fellépnie, ami – ebben az esetben – valószínűleg segítséget jelenthet a földközi-tengeri térsége felől támadó, megnövekedett migrációs nyomásnak kitett régiók számára.

 
  
MPphoto
 

  Richard Howitt (S&D). – Tisztelt elnök úr! Legyen szó akár a Jemenben a tiltakozók szánai tábora ellen március 15-én indított összehangolt orvlövésztámadásról, a szíriai Dara városában 100 000 fő részvételével tartott tiltakozás elleni, március 17-i erőszakos fellépésről, vagy a bahreini Salmaniya kórház hatodik emeletéről, ahonnan csuklyát viselő fegyveresek vitték el a sebesült tiltakozókat – akik aztán soha nem tértek vissza –, és ahová a sebesültek fordulni kényszerülnek, mivel ott van az ország egyetlen vérbankja, meg kell mutatnunk, hogy lehet, hogy a média esetleg csak egyetlen országra tud egyszerre összpontosítani, a Parlament azonban mindenhol, ahol veszélyben vannak, fellép az emberi jogok védelme érdekében.

Ma fel kell kérnünk a Külügyek Tanácsát, hogy törekedjen mindazok felelősségének megállapítására, akik az erőszakért felelnek, törekedjen a független vizsgálatokra, és vessen véget a büntetlenségnek. Ez alapszintű figyelmeztetés, amely a tiltakozók elleni további erőszak megelőzésére szolgál.

Másodszor, amikor azt halljuk, hogy a bahreini biztonsági erők egy méternél kisebb távolságról lőttek ki elméletileg nem halálos sörétet a tüntetőkre, megölve őket, mivel gyakorlatilag kettéhasadt a fejük, akkor fel kell függesztenünk valamennyi fegyvernek az ebbe a régióba való engedélyezését, szállítását és továbbítását.

Végezetül Füle biztosnak a déli szomszédságról szóló közleménye elveinek ki kell térniük a Szíriával való társulási megállapodás létrehozására irányuló folyamattal kapcsolatos megközelítésünkre. Az ahhoz való ragaszkodásunkkal kell kezdődnie, hogy a nemzetközi emberi jogi ellenőrök akadálytalan hozzáférést kapjanak. A jázminforradalommal az arab világ megváltozott, nekünk pedig meg kell mutatnunk, hogy vele együtt mi is megváltoztunk.

 
  
MPphoto
 

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE).(DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A földközi-tengeri térségbe beköszöntött a tavasz, de az Öbölben és Szíriában még mindig tél van. Az erőszak elénk táruló képei rémületesek. Több száz embert öltek meg, az Amnesty International és az ENSZ pedig riasztó jelentésekben számolt be az eseményekről.

A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport által tett felhívások egyértelműek. Azt szeretnénk, ha a lehető leghamarabb összehívnák az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának rendkívüli ülését Genfben. Az Európa Tanácsnak és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában képviselettel rendelkező uniós tagállamoknak kell megtennie ezt a felhívást. Az ENSZ tanácsa mindig nagyon gyorsan jár el, ha állást kell foglalnia a közel-keleti konfliktust illetően. Most itt az ideje, hogy szembenézzen az emberi jogok rendkívüli megsértése által támasztott valódi kihívással. Reformra van szükségünk, a reform felé való elmozdulásra, valamint fegyverembargóra van szükségünk. Ezek mindegyikét említették már előttem.

Élőben követtem Asszad szíriai elnök beszédét. Középkori jellegű diktatúráról van szó, amely nyugati PR-ügynökségeket vesz igénybe, hogy képviselőit álmodern megoldások alkalmazóiként tüntessék fel a színes képes magazinokban. Az ügynökségeknek és a magazinoknak fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy valóban helyes-e, amit tesznek.

És most rátérek Jemenre. Ez az a hely, ahol – véleményem szerint – a legnagyobb a veszély: az észak és dél szétválásának, egy aktív al-Kaida sejt, és egy bukott állam veszélye. Már van egy ilyen fajta bukott államunk Szomália esetében, Atalanta missziónk pedig már működésbe lépett az Ádeni-öbölben. Európának közvetlen érdeke fűződik e térséghez, és többre volnánk kíváncsiak annál, mint amit ma a Tanács képviselője elmondott.

 
  
MPphoto
 

  Frieda Brepoels (Verts/ALE).(NL) Tisztelt elnök úr! Hogy őszinte legyek, be kell vallanom, hogy a reakcióm a megdöbbenés volt, amikor meghallottam a miniszter által előterjesztett három elvet: az erőszak elutasítását, a párbeszéd előmozdítását a nézetkülönbségek és a sérelmek egy részének leküzdése érdekében, és – természetesen – a szükséges politikai reformokat.

Jelen pillanatban, ha pusztán felszólítunk a párbeszédre, az valójában nem oszt, nem szoroz, és nem is igazán hiteles. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak sokkal határozottabban kell fellépnie, hogy előidézze ezeket a demokratikus reformokat. Hallhattuk, hogy a főképviselő nagyszámú hivatalos partnerrel rendelkezik, de mit tesz annak érdekében, hogy fenntartsa a kapcsolatot a civil társadalommal, mit tesz annak érdekében, hogy meghallgassa őket?

Az előttem felszólalók már elmondták: az Európai Uniónak azonnal be kell fejeznie a régióba való fegyverszállítást. Amikor például azt látom, hogy csak tavaly nem kevesebb mint nyolc európai ország szállított több mint 100 millió euró értékű fegyvert Jemenbe, felmerül bennem a kérdés, hogy a fegyverexporttal kapcsolatos közös európai álláspont jelent-e egyáltalán valamit. Nem kellene haladéktalanul cselekednünk ezzel kapcsolatban?

 
  
MPphoto
 

  Fiorello Provera (EFD).(IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Bahreinről szeretnék beszélni. Ez a kis ország stratégiai helyen fekszik az Öböl egyensúlya és az energiaellátás elosztása tekintetében. Jól ismert egy jelentős olajfinomítónak a szaúdi kőolaj miatti jelenléte.

Szeretném felhívni figyelmüket a helyzetnek arra az egyik aspektusára, amely számomra különösen aggasztónak tűnik. Megbízható források úgy találták, hogy Irán hatást gyakorol a bahreini síita népességre. Ez egy további olyan elem, amely hozzájárul az említett ország kormányában végrehajtandó reformokkal kapcsolatos legitim elvárásokhoz. Nehéz meghatározni azt, hogy a külső befolyás mekkora hatást gyakorolt a közelmúltbeli bahreini eseményekre, de fennáll a régió destabilizálódásának veszélye, amely kiterjedhet Szaúd-Arábia keleti régióira is, amely a síiták egy másik nagyobb csoportjának ad otthont. Irán finanszírozza a Hamászt, támogatást nyújt a Hezbollahnak Libanonban és befolyást gyakorol Irak belpolitikájára, ahol a síita iszlám a kormány túlsúlyban lévő összetevője. Ha az egyensúly felbomlása kiterjed az Öbölre, akkor a hatás egyértelmű lenne, és globális következményei is lehetnének.

Nagyon óvatosnak kell lennünk a közel-keleti események értékelésekor, és m el kell választanunk az emberek nagyobb demokrácia iránti jogos vágyát a térségben stratégiai ambíciókkal rendelkező külső befolyásoktól.

 
  
MPphoto
 

  Ria Oomen-Ruijten (PPE).(NL) Tisztelt elnök úr! Ma három különböző, nagyon speciális helyi feltételekkel rendelkező országról beszélünk. Jemenben a felkelés a rendőrség és a hadsereg részéről jelentkező brutális erőszak ellenére tömeges léptéket öltött. Bahreinben komoly kockázata van annak, hogy az egész régió destabilizálódik Szaúd-Arábia és Irán részvétele miatt. Végül Szíriában az ellenzéknek gyakorlatilag semennyi mozgástere nincs, a rezsim pedig – úgy tűnik – készen áll elmenni a legmesszebbre is, hogy leverje a tiltakozásokat.

E sajátos körülmények alapján úgy vélem, hogy az EU-nak kétoldalú kapcsolatokat kell fenntartania ezekkel az országokkal. Van néhány elv, amelyet figyelembe kell venni. Nyilvánvaló, hogy minden polgárnak joga van tüntetéshez, és hogy szabadon kifejezze véleményét. Mit tegyünk azonban a békés tiltakozásokkal, ahol ugyanezek a polgárok egyúttal az elnyomás áldozataivá válnak a rendőri és katonai beavatkozás miatt? Nemzetközi szinten fogjuk ezt kivizsgálni? Mit tesz az EU az ilyen vizsgálat előmozdítása érdekében?

Másodszor, a kormányokra nehezedik az a kötelezettség, hogy párbeszédet kezdjenek az ellenzékkel és a civil társadalom szervezeteivel, mivel az erőszak és az elnyomás soha nem jelent megoldást. Mit tesz az EU konkrétan e párbeszéd előmozdítása érdekében? És ha ezt követően a szíriai és bahreini, valamint a jemeni rezsim még mindig nem tudja, vagy nem akarja meghallgatni az embereket, mik lesznek ennek a következményei az ezekkel az országokkal való kapcsolataink tekintetében?

Tisztelt elnök úr! Konkrét segítséget kell felajánlanunk, ahogyan az már többször elhangzott. De ennek a konkrét segítségnek valódi tartalommal kell rendelkeznie. Hogyan érhetjük ezt el? Örültem volna, ha az arról szóló tervet hallhatok ma, hogy hogyan járunk majd el ezzel kapcsolatban.

Szeretnék egy észrevételt tenni a biztosnak. Úgy vélem – konkrétan Szíria, de Törökország esetében is –, hogy fel kell szólítanunk a nyomás alkalmazására – más eszközökkel együtt –, többek között azoknak a terveknek a részeként, amelyeket nyilvánvalóan az elkövetkező napokban állítunk majd össze.

Egy utolsó megjegyzés. Úgy vélem, hogy Mashreq országaival való kapcsolataink ápolásával megbízott küldöttségünk kitűnő munkát végezhetne ezzel kapcsolatban, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezt lehetővé tegyük számukra.

 
  
MPphoto
 

  Ana Gomes (S&D).(PT) Tisztelt elnök úr! Az EU-nak következetesnek kell lennie a jemeni, szíriai, bahreini és az arab világ más országaiban bekövetkező népfelkelésekkel kapcsolatban tett nyilatkozatait és fellépéseit illetően. Az EU hitelességénél több forog kockán: figyelembe kell venni a tiltakozások célpontját képező diktatúráknak küldött üzenetek eredményességét, valamint azokat a férfiakat és nőket, akik életüket kockáztatják, amikor utcára vonulnak, hogy emberi jogokat, igazságot és demokráciát követeljenek.

Az EU megdöbbentően kétértelmű volt, különösen Bahreinnel kapcsolatban. Ez a kettős mérce szerint működő külpolitika ellentmondásait tükrözi. A külpolitika az olajjal és a nem csak Bahreinnel, de Szaúd-Arábiával is folytatott tagállami fegyverkereskedelemmel foglalkozik, megsértve ezzel a katonai eszközök kivitelével kapcsolatos közös álláspontot.

A Parlament felszólít a fegyverértékesítés azonnali leállítására, a főképviselő pedig – hangosan és érthetően – felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy számoljon el azokkal, akiket a békés tüntetések során gyilkoltak meg vagy tűntek el, valamint hogy azonnal vessen véget a médiára kirótt elhallgattató intézkedéseknek.

 
  
MPphoto
 

  Edward McMillan-Scott (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Tegnap éjjel segítettem megszervezni egy meghallgatást a régió szakértőivel, akik elmondták, hogy Bahreinben a biztonsági erők tevékenységei miatt bekövetkezett halálesetek száma legalább 23, Szíriában 132, Jemenben pedig legalább 63. Feltehetjük a kérdést: mit tehet az EU? A holnap elfogadásra kerülő állásfoglalás néhány javaslatot tesz erre vonatkozóan.

El kell azonban mondanom, hogy az elmúlt hónapok során az Európai Parlament állásfoglalásokat fogadott el Tunéziáról, Egyiptomról és Líbiáról, irodám pedig összevetette ezeket az állásfoglalásokat és a Bizottság tevékenységeit, a Bizottság programtervét, és az eredmény nem tölt el sok lelkesedéssel. Csak a szavakat fecséreljük, ha a Bizottság nem hallgat ránk, és ha a Tanács nem hallgat ránk.

Ahogyan azt elmondtam, az elemzést webhelyemen teszem közzé. Úgy vélem, hogy a Lisszaboni Szerződés további felelősségeket rótt az Európai Parlamentre. Arra van szükségünk, hogy komolyan vegyenek bennünket az Európai Unió külpolitikájának más elemei. Valamennyien együtt kell dolgoznunk, különösen az arab világban zajló jelentős változások idején.

 
  
MPphoto
 

  Pino Arlacchi (S&D). – Tisztelt elnök úr! Szíria, Bahrein és Jemen három olyan önkényuralmi rendszer, amelyeket saját polgáraik vonnak kérdőre, és ezek a polgárok megérdemlik feltéten támogatásunkat. Eddig a pillanatig az EU-nak a régióbeli demokratizálódási folyamattal kapcsolatos fellépése bizonytalan volt, híján az erőnek és hitelességnek. Ha mindkettőt növelni kívánjuk, akkor a múltban alkalmazott kettős mércéink felszámolásával kell kezdenünk.

Különféleképpen támogattuk ezeket az autokráciákat, és mi európaiak – Oroszországgal és az Egyesült Államokkal – majdnem mindenféle fegyvert eladtunk nekik. Most pedig az öbölbeli önkényuralmi rendszerekkel folytatott fegyverkereskedelmünk következményei – a halálos áldozatok és az említett országoknak eladott fegyverek ártatlan áldozatai – felett siránkozunk.

Amennyiben hitelesek szeretnénk lenni, fel kell mondanunk az ezekkel az országokkal és az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal kötött valamennyi fegyverszállítási szerződésünket, és kérnünk kell a fegyverembargó bevezetését valamennyi észak-afrikai és közel-keleti régióban. Katonai költségvetéseik csökkentése olyan hozadékot jelent, amelyet a demokratikus átmenet előmozdítására szolgáló alapba lehet befektetni.

 
  
MPphoto
 

  María Muñiz De Urquiza (S&D).(ES) Tisztelt elnök úr! A demokrácia felé való történelmi és visszafordíthatatlan elmozdulás az arab országokban nem ért véget az egyiptomi és tunéziai, még mindig törékeny átmenettel, sem pedig a nemzetközi közösség – szintén történelmi – támogatásával, amely akkor jelentkezett, amikor a líbiai nép védelme érdekében aktiválódott a felelősség elve.

A változás most Szíriában, Jemenben és Bahreinben folytatódik, az Európai Uniónak pedig készen kell lennie; tanulnia kell a korábban történtekből, és vezető szerepet kell vállalnia a nemzetközi válaszban, messzemenő intézkedések révén, Füle biztos úr, mint amilyen például a jól meghatározott európai szomszédságpolitika, valamint konkrét és azonnali intézkedések révén, hogy az említett országok lakossága, valamint a Európa polgárai tudhassák, töretlen az Európai Uniónak a szabadság, a méltóság, a demokrácia és az emberi jogok iránti elkötelezettsége.

A szír, jemeni és bahreini hatóságoknak emlékezniük kell arra, hogy az erőszaknak az állam által a nép elleni alkalmazásának azonnali következményei vannak; meg kell érteniük azt is, hogy nem elegendő, ha a felszínes változásokat hajtanak végre autokratikus kormányaikban. Ehelyett azonnali párbeszédbe kell kezdeniük az ellenzéki mozgalmakkal és a civil társadalommal; szabadon kell engedniük a politikai foglyokat, újságírókat és emberi jogi aktivistákat; és azonnal fel kell oldaniuk a rendkívüli állapotot.

 
  
MPphoto
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE). – Tisztelt elnök úr! Nem hunyhatunk szemet az emberi jogoknak az említett három országban történő nyilvánvaló megsértése felett.

A szíriai helyzet nagyon súlyos, kockázatai pedig a legnagyobbak. Szíriában tanárokat, ellenzéki aktivistákat, újságírókat és bloggereket vesznek célba. Sok embert megöltek, sokakat fogva tartanak, a külföldi újságírókat kiűzték az országból, információs blokádot létesítettek, és egyáltalán nincs független sajtó. Ezért fontolóra kell vennünk, hogy szankciókat léptetünk életbe Szíriával szemben.

Fontolóra kell vennünk a Jemennel és Bahreinnek szembeni politikai fellépést is. Jemen esetében állandó megállapodásunk van a fegyverkivitelre vonatkozóan, és most fontolóra kell venni e megállapodás felfüggesztését.

Amikor az említett három országban kialakult helyzetről vitázunk, először hívjunk fel az elszámoltathatóságra, másodszor tartsuk meg az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának rendkívüli gyűlését Genfben…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Rosario Crocetta (S&D).(IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Három évig, 1987-től 1990-ig Bahreinben éltem. Akkoriban Bahreint tartották az Öböl egyik legdemokratikusabb országainak, és ez egészen az elmúlt néhány évig így volt. Próbáljuk akkor elképzelni, mi történik a többi országban, figyelemmel arra, hogy Szaúd-Arábiában évente több száz kivégzést tartanak, figyelemmel a rettenetes iráni mészárlásokra, és figyelemmel arra, hogy a gyilkosságok szerte az Öbölben gyakoriak, a sajtó szabadságát pedig teljes mértékben megtagadják.

Ma elfogadtuk a Szíriáról, Jemenről és Bahreinről szóló állásfoglalást, de mikor készítünk állásfoglalást Szaúd-Arábiáról, Algériáról, Kínáról, és a világ többi olyan országáról, amely megsérti az emberi jogokat? A probléma itt Nyugaton az, hogy egyfelől valami furcsaságot látok...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Marielle De Sarnez (ALDE).(FR) Tisztelt elnök úr! Milyen szerepet kell Európának játszania azokban az országokban, amelyeknek rendszerei szembekerülnek a néppel, de amelyek vezetőinél süket fülekre talál, amikor a nép ismételten több demokráciát, valódi szerkezeti reformokat és a tisztességesebb fejlődést kér? Ez az a kérdés, amelyre válaszolnunk kell.

Számomra egy kezdeti, sürgős válasz létezik. Az Uniónak meg kell feszítenie izmait, a rendelkezésére álló szankciók teljes arzenálját be kell vetnie, hogy véget vessen az elnyomásnak és elérje a politikai foglyok és újságírók azonnali szabadon engedését. Támogatnia kell az elkövetett cselekmények kivizsgálásával foglalkozó független bizottság felállítását, és kérnie kell az Emberi Jogi Tanács rendkívüli ülésének összehívását.

Középtávon véleményem szerint ismételten részleteiben kell áttekintenünk az ezekkel az országokkal való kapcsolatainkat. Az Európai Uniónak – mostantól kezdve – meg kell mutatnia, hogy határozottan a közvélemény oldalán, a nép oldalán áll, és nem a hatalmon lévők oldalán.

Ennek érdekében az Uniónak állandó dialógust kell létrehoznia és fenntartania a civil társadalom valamennyi erejével, mindazokkal, akik támogatni kívánják a demokráciát, valamint az ellenzéki mozgalmak vezetőivel. Ennélfogva ez egy mélyreható változás…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Heidi Hautala (Verts/ALE). – Tisztelt elnök úr! Azt hallhattuk, hogy a Parlament most nagyon elszánt az emberi jogoknak a három említett országban, Bahreinben, Jemenben és Szíriában elkövetett súlyos megsértése kérdésének rendezésével kapcsolatban Meg kell tudnunk az Európai Külügyi Szolgálattól és a Bizottságtól, hogy miként mutathatjuk meg, hogy a továbbiakban már nem a kettős mérce alapján járunk el.

Nagyon sok konkrét intézkedésről hallhattunk. Meg kell tudnunk, hogyan haladnak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának eljárásai. Egységes-e az Európai Unió a Szíriával, Bahreinnel és Jemennel foglalkozó rendkívüli ülésekre való felhívást illetően?

Hallhattuk, itt az ideje, hogy véget vessünk az ezekbe az országokba irányuló fegyverkivitelnek.

Nem várhatunk, ezért kérem, tájékoztassanak, mit tervez az Európai Külügyi Szolgálat és a Bizottság tennie az említettekkel kapcsolatban?

 
  
MPphoto
 

  Charles Tannock (ECR). – Tisztelt elnök úr! Szíriában a biztonsági erők brutálisan reagáltak a jogos sérelmek miatti tüntetésekre, és ez halálos áldozatokat eredményezett. Asszad elnök agresszivitása, és szövetségesünk, Izrael elleni kirohanása, a terroristáknak, például a Hezbollahnak nyújtott támogatása, valamint az Iránnal való barátsága – véleményem szerint – mind-mind azt jelzi, veszélyes zsarnokról van szó.

Ezzel szemben Bahrein egy viszonylag modern és progresszív alkotmányos monarchia. Sajnos az Irán által fellelkesített és támogatott síita szélsőségesek továbbra is szektárius feszültséget szítanak, valamint kormány és -uralkodóellenes propagandát terjesztenek. A király türelemmel tett erőfeszítéseket a tiltakozók aggodalmainak meghallgatására és a párbeszéd megkezdésére, de – természetesen – el kell ítélnünk a fegyvertelen tiltakozók halálát.

Végezetül Jemen esetében úgy tűnik, hogy Száleh elnök – azzal, hogy aránytalan erőt alkalmazott – eltávolította magától fő támogatóit, így az Egyesült Államokat, annak ellenére, hogy sok éven keresztül határozott intézkedéseket tett az al-Kaida terroristáinak gyökerestől való felszámolására. Az uniós támogatás tőle való megvonása – a nélkül, hogy tudnánk, mi jön eztán – nagyon veszélyes stratégia.

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Andrew Henry William Brons (NI). – Tisztelt elnök úr! Feltehetjük a kérdést, hogy mit kellene tennünk annak érdekében, hogy túllendítsük az említett országokban élőket a politikai holtponton, illetve hogy enyhítsük szenvedéseiket, de ez három propozíciót tételez fel. Az első, hogy lehetőségünk van bármit is tenni, a második, hogy az a megfelelő szerepünk, hogy teszünk valamit, a harmadik pedig, hogy a jelenlegi helyzet semmiféleképpen nem tulajdonítható a beavatkozásunknak.

Miközben mi itt beszélünk, az Egyesült Királyság pocsék kormánya épp létszámleépítést hajt végre a hadseregben – akár azok körében is, akik éppen aktív szolgálatot látnak el valahol. Abszurd feltevés volna azt várni, hogy a megmaradó katonák majd további kalandokba bonyolódnak bele.

Az államok komoly, de gyakorlatilag íratlan megállapodást kötnek katonáikkal arról, hogy harcba küldik őket és kockára teszik életüket, de kizárólag akkor, amikor a nemzet vagy a nemzet tagjainak alapvető érdekei forognak kockán. Nincsenek alapvető érdekeink az említett államokban. Minden okunk megvan arra, hogy azt higgyük, hogy az Egyesült Államokhoz és szövetségeseihez társult külső erőknek fűződik érdeke Szíria destabilizálásához. Nincs a ba'athista rezsimmel kapcsolatban…

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Paul Rübig (PPE).(DE) Tisztelt elnök úr! Úgy vélem, hogy az említett országokban élő fiatalok közül sokan vágynak demokráciára, modernizációra és szabadságra. Ezt figyelembe kell vennünk. Törekednünk kell arra, hogy barátokra leljünk ezekben az országokban, és hogy ne hozzunk általános ítéleteket. Ezzel szemben azonosítanunk kell azokat a személyeket, akik nem tartják magukat a modern társadalom szabályaihoz. Emiatt törekednünk kell arra, hogy csereprogramokat szervezzünk a kis- és középvállalkozások, a tanárok, az egyetemi tanárok és az újságírók számára. Az a feladatunk, hogy barátokra leljünk ezekben az országokban. Remélem, hogy hamarosan sor kerül az ilyen jellegű fellépésre.

 
  
MPphoto
 

  Diane Dodds (NI). – Tisztelt elnök úr, miniszter úr! Sok képviselőtársamhoz hasonlóan én is elborzadtam azon az erőszakon és az emberi jogoknak az egész régióban tapasztalható megsértésén. Nem szabad azonban, hogy úgy múljon el ez a perc, hogy nem mondjuk ki – különösen Önnek szólóan, miniszter úr –, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nevében tett nyilatkozata a lehető legpontosabban – és még talán annál is találóbban, mint azt közülünk bárki is megtehetné – szemlélteti e hivatal és a hivatalra elköltött eurómilliók képtelenségét.

Mai nyilatkozata nagyon találó: az erőszak elutasításáról, a párbeszéd előmozdításáról és az érintett országokon belülről táplálkozó reformról szól. De – őszintén szólva – ebben a helyzetben ezzel mindenki vita nélkül egyetért. Sokkal, sokkal többre van szükségünk az alkalmankénti telefonhívásoknál és különféle tárgyú felhívásoknál; úgy vélem, hogy a közel-keleti emberek...

(Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

 
  
MPphoto
 

  Zsolt Németh, a Bizottság alelnöke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nevében.(HU) Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Nagyon köszönöm a fölszólalásokat. (A beszéd angolul folytatódik.)

Tisztelt elnök úr! Engedjék meg, hogy először a Bahreinnel kapcsolatos néhány felvetésre reagáljak.

Felmerült a Bahrein belügyeibe való iráni beavatkozás kérdése. Nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy Irán a radikalizálódás provokálásával beavatkozott volna a Bahreini helyzetbe. Ennek a veszélye természetesen fennáll, és ez újabb indokot jelent arra, hogy e lehetőség elkerülése érdekében a lehető leghamarabb megkezdődjön a nemzeti párbeszéd Bahreinben.

A Bahreinbe való szaúdi behatolással kapcsolatban szeretném hangsúlyozni azt, hogy az Öböl-menti Együttműködési Tanács hat állama kollektív biztonsági megállapodást kötött egymással. A szaúdi és más öbölbeli erők bahreini jelenlétét e megállapodás keretében kérték, és az Öböl-menti Együttműködési Tanács több tagállama is eleget tett a kérésnek. Nem csupán jogi megfontolásról van szó. nagyon komolyan kell vennünk a regionális dimenziót a régió fejleményeinek értékelésekor.

Jemennel kapcsolatban szeretnék rámutatni arra, hogy az Európai Unió felfüggesztett bizonyos Jemennek nyújtott támogatásokat: például a polgári terrorelhárításhoz nyújtott támogatását. Úgy véltük, differenciált megközelítést kell alkalmaznunk ezzel kapcsolatban.

Engedjék meg, hogy magyarul válaszoljak a feltett kérdésekre.

(HU) Salafranca úr azt a kérdést vetette föl, hogy mi az átmenetnek az eredménye. Ezzel kapcsolatban azt szeretném aláhúzni, hogy nem tudjuk, hogy mi lesz az arab tavasznak az eredménye. Senki nem tudja, és egy néhány hónappal ezelőtt azt sem tudtuk, hogy egy ilyen dominóhatás elindulhat. Viszont azt hiszem, hogy nincsen egyelőre megírva sehol, hogy mi lesz ennek az arab tavasznak a végeredménye. Tehát azt is gondolom, hogy nagyon nagy részben rajtunk múlik. Ezt szeretném mondani Salafranca úrnak: nagyon nagy részben rajtunk is múlik, hogy mi lesz a végkifejlete ennek az arab tavasznak.

Azok a javaslatok, amelyek itt elhangzottak, azt gondolom, hogy rendkívül hasznosak voltak. És mind a Bizottság jelenlévő képviselői, mind a Tanács és a Külügyi Szolgálat képviselői, azt gondolom, hogy nagyon nagy örömmel vettük az összes javaslatot, ami elhangzott. A szomszédságpolitikának a felülvizsgálatának a folyamatában vagyunk. És mindazok a javaslatok, amelyek itt elhangzottak, azok integrálódni fognak a szomszédságpolitikának a felülvizsgálatába. Így én azt gondolom, hogy egy rendkívül szerencsés helyzet, hogy nem kerül sor Budapesten a keleti partnerségi csúcstalálkozóra néhány héten belül. Mert ezáltal van időnk arra, hogy azokat a javaslatokat, amelyek most elhangzottak, beépítsük a szomszédságpolitikai felülvizsgálatba.

Nagyon fontosnak tartom ugyanis, hogy ennek a szomszédságpolitikának egységesnek kell lennie! Ugyanúgy kell a keleti, mint a déli dimenzióra ennek a szomszédságpolitikának kiterjednie. És csak akkor tudunk hitelesek lenni a déli szomszédság irányában, akik nagyon figyelnek minden mondatunkra, hogyha itt mi, az Európai Unión belül képesek vagyunk egy egységes, koherens, átgondolt szomszédságpolitikát megalkotni. Azok a javaslatok, amelyek itt elhangzottak szomszédságpolitikával összefüggésben legutoljára itt fölszólalt példának okáért Dodds asszony, illetőleg Rübig úr, a civil kapcsolatokat hangsúlyozták – szerepel a szomszédságpolitikai elgondolások között a civil kapcsolatoknak, az állampolgári kapcsolatoknak, különösen az ifjúsággal történő kapcsolatoknak a hangsúlyos kezelése.

Valóban új forrásoknak a teremtése, adott esetben nagyságrendileg új forrásoknak a teremtése szintén ennek a felülvizsgálatnak hangsúlyosan a része kell legyen. Ugyanakkor ne feledjük el azt, hogy az egyes viszonylatok sajátos megközelítést igényelnek. Vannak olyan országok, ahol elkerülhetetlen volt már idáig is a szankcióknak a bevezetése, vagy a fegyverembargónak a bevezetése, vagy adott esetben a katonai fellépés elkerülhetetlen volt. Ugye most már nem csak Líbiában zajlik a déli szomszédságban a fegyveres beavatkozás, hanem immáron Elefántcsontparton is néhány napja. Ez egy külön téma lesz még itt az este folyamán, fogunk erről beszélni.

De azt gondolom, hogy nem keverhetőek össze ezek az országok, ahol elkerülhetetlenné vált a polgárháborús helyzet miatt a katonai beavatkozás, azokkal az országokkal, amelyekről most tárgyalunk. Noha ezek a represszív országok, ezek az autoriter represszív országok, ezek táncolnak és játszanak az erőszak alkalmazásával is. De úgy gondolom, hogy ezen országoknak, ami az erőszakkal kapcsolatos fellépésüket illeti, nagyon határozott üzenetet küldött a főképviselő. És nagyon határozott üzenet kell legyen ezen országok számára, mind a három ország számára, maga az a katonai fellépés, ami Líbia, illetőleg Elefántcsontpart viszonylatában megtörténik. Az elmúlt hetekben sikerült kialakítania az európai és a nemzetközi közösségnek egy nagyon világos filozófiát.

A „right to protect”, „the responsibility to protect”: ez egy olyan új elv, amelyet alkalmazott az elmúlt időszakban a nemzetközi közösség, amely figyelmeztető jel kell legyen Jemennek is, Bahreinnek is és mindenkinek, minden tekintélyelvű rezsimnek a térségben. Ami most történik, a katonai beavatkozások, azok nem Irakkal képeznek analógiát, hanem sokkal inkább Ruandával vagy Koszovóval összefüggésben képeznek analógiát. Amikor is a nemzetközi közösségnek a polgárok védelme érdekében kellett a fellépést megtenni. És azt gondolom, hogy a nemzetközi közösség ezt az üzenetet azon országoknak, akik erőszakot alkalmaznak a polgáraikkal szemben, most nagyon határozottan üzeni.

Tisztelt Képviselők! Tisztelt Európai Parlament! Néhány konkrét javaslatra még engedjék meg, hogy csak címszavakban reagáljak. Közvetítem a főképviselő asszony irányába a javaslatukat, ami nagyon egyhangú és általános javaslat volt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa rendkívüli ülésének az összehívására vonatkozóan. Mindenféleképpen egy hangsúlyos és megfontolandó eleme volt az itt elhangzott vitának ez a fölvetés. Mint ahogy közvetítem a főképviselő asszonynak a fegyverexporttal kapcsolatos szintén nagyon egyértelmű és konszenzusos véleményt is, ami itt elhangzott. Úgy gondolom, hogy egy megfelelő egyensúlyt kell tudni kialakítani az együttműködés és a szankciók vonatkozásában ezen három országcsoport vonatkozásában.

Mindenféleképpen egy sajátos feladat, amikor nem a szankciók és nem a katonai beavatkozás, hanem az együttműködés, és adott esetben valamilyen szintű szankcióknak az alkalmazására kerül sor egy országcsoport vonatkozásában. Mint ahogy azt is fontosnak gondolom, amit Oomen-Ruijten képviselő asszony megfogalmazott, hogy Törökországra is nagyon határozottan kell tudnia építenie az Európai Uniónak akkor, amikor a térséggel kapcsolatos politikáját kialakítja. Köszönöm szépen a vitákat, köszönöm szépen a megjegyzéseket, a hozzászólásokat és a kérdéseket.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Hat, az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban előterjesztett állásfoglalási indítványt(1)kaptam.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap délben kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Baudis (PPE), írásban.(FR) A szíriai, bahreini és jemeni helyzetről szóló állásfoglalás nagyon helyesen utasítja el azt a brutális és gyilkos elnyomást, amelynek áldozatai a szíriai, jemeni és bahreini tüntetők. Az említett három ország vezetői tűzparancsot adtak saját népeik ellen, amelyek jogszerűen követelik a politikai szabadságot, az emberi méltóságot és a társadalmi igazságosságot. Az állásfoglalás révén az Európai Parlament határozottan fejezi ki a szíriai, bahreini és jemeni polgárokkal való szolidaritását, akik nagy bátorságról tesznek tanúbizonyosságot, amikor hangot adnak törekvéseiknek, miközben szembenéznek a fegyvertelen polgárokra tüzet nyitó kormányerőkkel.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (NI), írásban.(DE) Az iszlám hit mellett van még valami, ami közös Szíria, Bahrein és Jemen esetében: az önkényuralmi rendszer, függetlenül attól, hogy az uralkodó éppen a király, az elnök vagy az Asszad-klán. Nyugati fogalmak szerint ezek kétségtelenül nem demokratikus rendszerek. A kiszélesedő forradalmi törekvéseket – például Egyiptomban vagy Tunéziában – csírájukban fojtják el, a demokráciát és az emberi jogokat pedig figyelmen kívül hagyják. Jemenben például a kiskorú lányok 37%-a kerül kényszerházasságba. Ez az arány a második helyet biztosítja Jemenek, csak Szomália előzi meg. Az említett három ország kormányainak be kell bizonyítania, hogy népükért, nem pedig népük ellenében tevékenykednek. Az EU évtizedeken keresztül támogatta az ilyen országokat, udvarolt nekik, de mindez csak a gazdasági és geopolitikai előnyök miatt történt. Az EU-nak határozottabban kell küzdenie a demokráciáért és az emberi jogokért, és fel kell vennie a küzdelmet az említett országok radikális iszlamizálásával szemben.

 
  
MPphoto
 
 

  Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – Noha a szíriai, bahreini és jemeni helyzet olyasmi, amelyet haladéktalanul rendezni kell, szeretném felhívni figyelmüket a riasztó libanoni helyzetre, ahol hét uniós észt polgárt tartanak fogságban. Szeretnék köszönetet mondani Ashton bárónőnek a gyors válaszért, és a két héttel ezelőtt azzal kapcsolatban tett ígéretéért, hogy az ügyet a lehető legmagasabb szinten kezelik majd az EU-ban. Most kaptuk meg a tájékoztatást, hogy az emberrablók, akik állításuk szerint az „Újjászületés és Reform Mozgalom” tagjai egy zavaros levelet küldtek, amely szerint további követeléseikkel egy későbbi időpontban jelentkeznek majd. A hét észt állampolgár állításuk szerint életben van. Szeretném arra kérni Ashton bárónőt, hogy mint a Bizottság alelnökeke és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője vegyen részt a túszválság megoldásában. Európai polgárok élete van veszélyben, és ez az Európai Külügyi Szolgálat azonnali beavatkozását teszi szükségessé. Ez pedig lehetőség Ashton bárónőnek arra, hogy megmutassa, mennyit is ér valójában.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

Utolsó frissítés: 2011. szeptember 3.Jogi nyilatkozat