Elnök. – A következő napirendi pont a Petíciós Bizottság nevében a Marokkóból származó uniós paradicsomimportról Erminia Mazzoni által a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita (O-000040/2011 – B7-0211/2011) (a Bizottsághoz José María Pozancos, spanyol állampolgár által benyújtott, 1565/2009. számú petíció).

  Erminia Mazzoni, szerző. – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a Petíciós Bizottság nevében benyújtott kérdésünk annak a jele, hogy nem volt kielégítő számunkra az a válasz, amelyet a Bizottság a Spanyol Gyümölcs-, Zöldség-, Virág- és Élőnövény-termelők és -exportőrök Egyesületeinek Szövetsége (FEPEX) által felvetett kérdésre adott.

A Bizottság lényegében a tagállamoknak az ármeghatározásban viselt felelősségére összpontosított, és nem tanulmányozta a petícióban felvetett konkrét kérdést, nevezetesen a Marokkóból származó szabálytalan paradicsom- és egyéb zöldségimportra vonatkozó jelzést.

Az állítólagos szabálytalanságokat már néhány éve tapasztalja az OLAF ellenőrző szerv, amely rámutatott a 3223/1994/EK rendeletben előírt levonási módszer jogosulatlan alkalmazására, amely rendelet három különböző számítási módot határoz meg. E helyzet az Európai Unió tekintetében alacsonyabb bevételekkel, tisztességtelen versennyel és a piaci szabályok megsértésével, valamint az európai termelők és exportőrök fokozatos elszegényedésével jár, aminek következményeként főként Spanyolországban, Görögországban, Portugáliában, Franciaországban és Olaszországban már súlyos és riasztó helyzet alakult ki.

A Bizottság jelenleg tárgyalásokat folytat Marokkóval egy új kétoldalú megállapodásról, de úgy tűnik, hogy ez a megállapodás már megint nem számol az említett riasztó tényekkel, ehelyett továbbra is azon az úton halad, amely a Marokkóból az Európai Unió felé irányuló, teljes mértékben szabályozatlan és az európai jogba ütköző exportáradatba torkollik.

Úgy gondolom, hogy erre a témára oda kell figyelnünk. Olyan téma ez, amely összefügg napjaink egyik kényes kérdésével, és érinti azt: ez pedig a migrációs áramlások témája. Az észak-afrikai partvidék országaiból, többek között Marokkóból az Európai Unióba áramló hatalmas embertömegek ugyanis országainkban gyakran mezőgazdasági munkások lesznek, miként ezt az elmúlt időszakban Rosarnóban lezajlott események is mutatják.

Fogadásuk sok gondot okoz, de főként az Európai Unió és most különösen Olaszország van nagy bajban, hogy miként biztosítson megélhetést a számukra. A mezőgazdasági termelési potenciál csökkentése országainkban, tehát Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában is, amelyek jelenleg komoly problémákkal küszködnek, számtalan kárt okozna. Szeretném tudni, hogy mit szándékozik lépni a Bizottság.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, ha megengedi, megpróbálok válaszolni a petícióban fölvetett több kérdésre. Köszönettel tartozom Erminia Mazzoninak azért, hogy fölvetette ezt a kérdést, mert így tisztázhatjuk az álláspontunkat ebben a témában.

Először is, szeretném megnyugtatni a tisztelt Házat, hogy a Bizottság szigorúan és gondosan ellenőrzi a Marokkóból importált paradicsom mennyiségét, és ehhez a marokkói szolgáltatók által behozott mennyiségek megjelölésén, valamint a nemzeti vámhatóságok által nyilvántartott napi importadatokon alapuló keresztellenőrzési rendszert használja. A Bizottságnak a mai napig nincs bizonyítéka arra, hogy a kialakított rendszerben benne rejlene a csalás lehetősége, vagy rendszeresen csődöt mondana. Egy esetről van információnk, amelyre később még visszatérek. Ez a 2007-es évvel kapcsolatos, amikor is az OLAF valóban felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszer jelenlegi állapotában elvtelen, de nem szükségszerűen szabálytalan magatartáshoz vezethet.

Emlékeztetnék arra, hogy a belépési árrendszer és az ezzel a mechanizmussal összefüggésben alkalmazott esetleges importilletékek kivetése a tagállamok vámhatóságainak kizárólagos hatáskörébe tartozik.

E kérdés másik, igen fontos vetületét a téma nemzetközi összefüggései adják, amelyeket valójában a még nem lezárt dohai fejlesztési forduló ural. A belépési árrendszer és jelenlegi alkalmazási mechanizmusa bármilyen megváltoztatásának kedvezőtlen hatása lenne az eddig elért eredményekre. A Marokkóval megkötendő új kétoldalú megállapodás a havi paradicsom-vámkontingens rendszerének fenntartásával és a behozott mennyiségek szigorú ellenőrzésével védi az európai termelők érdekeit.

A megállapodás ráadásul a gyümölcs- és zöldségágazatban folytatandó fokozott együttműködésről és a piaci adatok nagyobb átláthatóságáról is rendelkezik. A paradicsomkontingens mennyiségi növekedését 52 000 tonnában korlátozták, ami jóval a hagyományos kereskedési szintek alatt van, a növekedést pedig fokozatos, négy gazdasági évre húzták szét, ily módon védve a jelenlegi piaci részesedéseket és az Európai Unió hagyományos ellátását. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi belépési árrendszer bármiféle megváltoztatásának tiszteletben kell tartania a vonatkozó nemzetközi megállapodások kikötéseit.

A Bizottság biztosítja a rendelet megfelelő alkalmazását, ezért az OLAF-on keresztül vizsgálódott. Erminia Mazzoni valószínűleg erre az esetre utalt: hogy a végrehajtási rendelet nem megfelelő értelmezésének következtében történt-e szabálytalanság. Az azonban a nemzeti vámhatóságok feladata, hogy vizsgálat eredményeiből levonják a tanulságot és megfelelő intézkedéseket tegyenek. Az illeték megtérítése folyamatban van, ám az adatok nyilvánosságra hozatala szigorúan az illetékes vámhatóságok felelőssége.

A felügyelet megszervezését illetően – ugyanis ez volt az Erminia Mazzoni által felvetett egyik téma – le kell szögeznem, hogy a Bizottság, miként mondtam, keresztellenőrzési rendszerrel figyeli a Marokkóból származó paradicsombehozatalt. Ellenőrizzük az importált és a marokkói hatóságok által hetente bejelentett mennyiségeket. Ezután sor kerül az adatoknak a rendszert felügyelő nemzeti vámhatóságok és az Eurostat által szolgáltatott adatokkal történő összehasonlítására. Úgy gondolom, hogy igen jó és pontos információink vannak, és ha rendszeres csalások és rendszeres szabálytalanságok történnének, tényleg kiszúrnánk ezeket, és fellépnénk ellenük.

  Esther Herranz García, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, először is hálámat szeretném tolmácsolni a Petíciós Bizottságnak kemény munkájáért, melyet a Spanyol Gyümölcs-, Zöldség-, Virág- és Élőnövény-termelők és -exportőrök Egyesületeinek Szövetsége (FEPEX) által benyújtott, az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal 2007-ben nyilvánosságra hozott jelentésén alapuló panasz nyomán végzett. Úgy vélem, hogy ennek a jelentésnek a következtetései napnál világosabbak, és nagyon is indokolják az Európai Bizottság fellépését – amelynek már régen foglalkoznia kellett volna ezzel az üggyel – a belépési árrendszernek legalábbis a paradicsomágazattal összefüggésben való működése terén.

A Bizottság azonban nemcsak elmulasztotta a beavatkozást a jelenlegi belépési árrendszerről szóló rendelet által lehetővé tett különböző csalások megelőzése érdekében, hanem még tárgyalásokba is bocsátkozott Marokkóval egy új mezőgazdasági megállapodásról anélkül, hogy előzőleg orvosolta volna a jelenleg érvényben lévő behozatali rend fogyatékosságait.

Hölgyeim és uraim, itt az ideje, hogy az Európai Bizottság komolyan vegye a feladatát, és elkezdje megvizsgálni, hogy hol és hogyan történik csalás, és adott esetben követelje a meg nem fizetett vámilletékek megfizetését. Meggyőződésem, hogy addig, amíg az általunk ismertetett valamennyi részletre nem találunk megoldást, szó sem lehet egy Marokkóval kötendő új megállapodás ratifikálásáról.

Nem az új nemzetközi megállapodásokat akarjuk megtorpedózni, hanem biztosítani akarjuk, hogy az európai termelők érdekei ne sérüljenek súlyosan, és az említett megállapodásokban lefektetett szabályok betartásra kerüljenek.

A Marokkóval kötendő új megállapodást illetően: az európai gyümölcs- és zöldségágazat mindössze biztosítékot követel arra nézve, hogy a megállapított feltételeket ténylegesen betartják, ami csak a belépési árrendszer megreformálásával képzelhető el. Amíg nincs új belépési árrendszerünk, addig nem lehet szó új megállapodásról Marokkóval. A Bizottság által már megkötött megállapodást nem fogjuk tudni megerősíteni.

Ráadásul amennyiben a felügyeleti szerepet a tagállamoknak kell betölteniük, akkor ez jelentős pénzügyi erőfeszítést igényelne a részükről; ugyanakkor az is igaz, hogy a hatékony ellenőrzés szavatolása érdekében már régóta követeljük az Egyesült Államokéhoz hasonló európai határ- és vámrendszer kialakítását.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, az S&D képviselőcsoport nevében. – (PL) A spanyol gazdálkodók szerint, akik petíciót nyújtottak be az Európai Parlamenthez, az áron aluli marokkói importparadicsom veszélyt jelent az európai élelmiszer-előállítókra. Az EU és Marokkó között fennálló kedvezményes behozatali-kiviteli megállapodásban mintegy 46 EUR/100 kg-ban meghatározott legkisebb, áron aluli értékre hivatkoznak. Az Eurostat szerint Marokkó 2010 decemberében több mint 70 000 tonna paradicsomot exportált, azaz az EU és Marokkó között fennálló megállapodásban tervezett kvótának több mint a kétszeresét. Az európai termelőknek ez okozott súlyos veszteségeket, a kiesett vámbevételekről már nem is beszélve. Az OLAF már kommentálta az ügyet, amikor 2007-es jelentésében megállapította, hogy a marokkói paradicsomimport során szabálytalanságok is előfordulhatnak azzal összefüggésben, hogy az EU által eredetileg kialkudott árhoz viszonyítva a paradicsom árát alacsonyabban állapítják meg, ami ténylegesen lehetőséget ad a kiegészítő vámilletékek meg nem fizetésére. A Petíciós Bizottság többi tagjához csatlakozva szeretném megkérdezni, hogy a Bizottságnak szándékában áll-e az ilyesfajta szabályok felülvizsgálata, továbbá a meg nem fizetett vámilletékek esetleges behajtása.

  Ramon Tremosa i Balcells, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, múlt októberben írásbeli választ igénylő kérdést intéztem a Bizottsághoz a marokkói paradicsomimportra vonatkozó, a különböző uniós szolgálatok adatainak eltéréseiről.

2008-ban az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságnál, valamint az Eurostatnál nyilvántartott adatok között mintegy 100 000 tonna volt a különbség. A Bizottság azt válaszolta, hogy észlelte a problémát, amelynek megoldása folyamatban van, ám nem egyértelmű számomra, hogy a Bizottság keresztül tudja-e vinni azt, amit az európai polgárok és az európai termelők megérdemelnek.

Az Európai Unióba nemcsak Marokkóból, hanem harmadik országokból is importálunk paradicsomot. Módot kell találnunk arra, hogy a tárgyalások mindenki számára korrektek legyenek, és ezeknek ne az európai mezőgazdasági szektor lássa a kárát. Arra is módot kell találnunk, hogy ellenőrizzük az EU-n kívüli más országokból behozott árukat, különösen egyes észak-európai kikötőkben. Hatékony határellenőrzés nélkül az európai mezőgazdasági ágazat igen nehéz jövő előtt áll.

Ha az európai paradicsomtermelés megsínyli az EU és Marokkó közötti megállapodást, felettébb nehéz lesz európai földön visszatornásznunk magunkat az eredeti termelési szintre. A szabályoknak és a kötelezettségeknek mindenkire kell vonatkozniuk, ez jelenti a tisztességes versenyt. Számunkra elfogadhatatlan az, hogy az európai termelőkre és az EU-n kívüli mezőgazdasági termelőkre eltérő szabályok és kötelességek vonatkozzanak. Ha ezt elfogadnánk, ez egyenlő lenne mezőgazdasági ágazatunk versenyképesség-vesztésének az elfogadásával, és az európai munkaerőre gyakorolt óriási hatással. Én híve vagyok a szabadkereskedelemnek, de csak egyenlő termelési feltételekkel és tájékoztatással. Amennyiben ezek nincsenek meg, a szabadkereskedelem nem tisztességes kereskedelem, és a verseny nem tisztességes verseny.

Végezetül úgy gondolom, hogy a Parlamentnek addig nem szabad megerősítenie az EU-Marokkó megállapodást, amíg ebben nem szerepelnek a marokkói munkaerőpiacra, szociális vetületre és környezetre vonatkozó kitételek. Ha ez nem történik meg, elveszíthetjük európai gazdálkodási tevékenységünket és élelmiszerlánc-ágazatunkat.

  João Ferreira, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, a Marokkó és más földközi-tengeri országok, például Egyiptom és Izrael, valamint az EU között a mezőgazdasági terményekről kötendő kereskedelmi megállapodásokról szóló vita folyamán számos figyelmeztetéssel éltünk. Figyelmeztettünk arra, hogy ha ezek megkötésre kerülnek, tovább fokozzák az uniós gazdálkodókra nehezedő nyomást termelői áraik leszorítására, főként olyan országokban, mint Portugália, és tovább fogják súlyosbítani a termékeik értékesítése során tapasztalt egyéb gondokat. Elítéljük a gyümölcs- és zöldségfélék kereskedelmének liberalizációját, amelyek jellemzően mediterrán termékek, ugyanis ez oda vezetne, hogy a nagy szupermarketek olyan nyomott árú termékeket raktároznának be, amelyek gyakorta mentesülnek az uniós gazdálkodókra kötelezően vonatkozó szabályoktól és előírásoktól. Szeretnénk rámutatni, hogy a mezőgazdasági termények kereskedelmének liberalizációja a nagy agráripari vállalkozásoknak kedvező, exportra termelő intenzív termelési modelleket fogja előmozdítani a kis- és középvállalkozások és a családi gazdaságok, továbbá a helyi és regionális piacok ellátásának a rovására. Mindennek negatív következményei lesznek az élelmiszer-ellátás önállóságára, biztonságára és minőségére, valamint a környezetre is.

Figyelmeztetéseinket ez a helyzet indokolta, de ezekről a Bizottság sajnálatos módon nem vett tudomást, és továbbra is mellőzi őket. Nem vett tudomást az uniós termelők érdekei védelmének, valamint a termelés és az üzletvitel folyamatossága által megkövetelt tisztességes áraknak a szükségességéről, ami főként a kis- és középvállalkozások formájában működő gazdaságokat érinti. Ráadásul most már azt is tudjuk, hogy a Bizottság az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF jelentését is figyelmen kívül hagyta, pedig ez a szerv számot adott a Marokkóból származó paradicsombehozatal során feltárt visszásságokról egy olyan jelentésben, amely elismeri az említett importnak az uniós piaci paradicsomárak leszorítására gyakorolt hatását. De a Bizottság számára még ez sem volt elég, hanem úgy döntött, hogy a Marokkóval kötendő társulási megállapodás új mezőgazdasági fejezetében még tovább növeli az EU felé irányuló paradicsomimportot.

Mikor szorul már vissza ez a liberális fundamentalizmus, amely mindent feláldoz néhány európai óriáscég és multinacionális exportőr érdekeiért? A Bizottság miként kívánja jóvátenni az európai termelőknek egyértelműen általa okozott kárt? Ezekre a kérdésekre várunk választ.

  Gabriel Mato Adrover (PPE). – (ES) Elnök úr, a Kanári-szigetek, Murcia, Andalúzia és Valencia Autonóm Közösség paradicsomtermelői, akik mindannyian uniós termelők, azt igénylik, hogy a Bizottság határozottan lépjen föl a számukra súlyos károkat okozó igazságtalan helyzettel szemben. Itt csalásról van szó, és önök tudják ezt.

Az EU-val kötött megállapodásának köszönhetően Marokkó olyan kedvezményes belépési árban részesül, amelyet nem tart be. Ráadásul nemcsak 2007-et kell néznünk, hanem 2010-et is. A Bizottság jól tudja, hogy a spanyol paradicsomtermelőknek egyenlőtlen feltételek mentén kell a marokkói termelőkkel versenyezniük, hiszen – a harmadik országoktól nem megkövetelt – szigorú európai élelmiszerminőségi, élelmiszer-biztonsági és munkahelyi biztonsági előírások miatt, valamint a növényvédő szerekre vonatkozó megszorítások okán rájuk sokkal nagyobb termelési költségek hárulnak.

És termelőink még így is nagy erőfeszítésekkel és a minőség iránti elkötelezettséggel tovább dolgoznak termésük megmentéséért. Ezért elfogadhatatlan, hogy a Bizottság nem vesz tudomást a belépési árrendszer működési zavarairól, amelynek a bonyolultsága csalásra késztet, miként ezt maga az OLAF is észrevételezte, és tűrhetetlen, hogy a Bizottság félrenéz, amikor a Marokkóval aláírt megállapodásban kikötött paradicsomkontingenseket megszegik.

Nem elég, ha a Bizottságtól azt halljuk, hogy a felügyelet a tagállamok felelőssége. Ha a tagállamok elmulasztják a kötelességeiket, akkor a Bizottságnak kell cselekednie. Tűrhetetlen, hogy a marokkói behozatali vámkontingensre vonatkozó szabályokat megszegik, és a vonatkozó vámilletékeket nem fizetik meg, és a Bizottság mindezt ölbe tett kézzel nézi.

A Bizottság azt kívánná tőlünk, hogy hagyjunk jóvá egy új megállapodást Marokkóval. Hacsak nem kapunk biztosítékokat arra nézve, hogy a marokkói és a spanyol termények közötti tisztességtelen verseny megelőzés céljából módosul az árrendszer, biztos, hogy nem fogjuk támogatni ezt a kezdeményezést.

Az önök kötelessége, hogy betartassák a megállapodásokat, de az is a kötelességük közé tartozik, hogy megvédjék a kanári-szigeteki, a murciai, a valenciai és az andalúziai termelők érdekeit. Lépjenek, mielőtt nem késő!

  Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr, a belépési árról szóló rendelet módosítására irányuló felhívások 2003-ban kezdődtek. Olaszország, Görögország és Portugália támogatásával az Európai Parlament, a tagállamok, Spanyolország, Franciaország, mindenki ezt kérte.

Ennek oka pedig az, hogy a rendeletet nem alkalmazzák megfelelően, ugyanis bizonyos illetékeket nem fizetnek meg, és egy részrehajló számítási módszer használatos. Következmény: a szektor megsínyli ezt, tisztességtelen verseny alakul ki, és a tagállamok kevesebb bevételre tesznek szert a vámilletékekből.

A gyümölcs- és zöldségfelügyelők különleges testülete foglalkozott a helyzettel, és megállapította, hogy a rendelet 5. cikke részrehajló alkalmazásra ad lehetőséget, és miként az ülésen már elhangzott, az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal is leszögezte, hogy a használt számítási módszer lehetővé teszi a kiegészítő vámilletékek nem megfizetését.

Ezt a kérdést a Bizottságnak kell megoldania. Megoldást kell találni, a termelési rendszer és a tagállamok érdekében is. Ez a helyzet idestova 16 éve tart!

Sínylődik az ágazat, sínylődik az európai gyümölcs- és zöldségágazat a valenciai, murciai és andalúziai spanyol gyümölcs- és zöldségágazattal egyetemben, és megoldás után kiált. Ezt a helyzetet a fogyasztók is megsínylik.

  Paolo De Castro (S&D). – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a mai vita tárgyát képező petíció épp akkor érkezett, amikor a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága, valamint Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága a Marokkóval kötendő megállapodás új mezőgazdasági fejezetéről tárgyal.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF megerősíti, hogy a paradicsomimportra kivetett illetékek kiszámításánál szabálytalanságok történtek, és az európai termelőket kár érte, ugyanazokat a termelőket, akik ma aggodalmukat fejezik ki a paradicsomimport, és általában a gyümölcs- és zöldségimport várható növekedésével kapcsolatban, mely be fog következni, ha a megállapodás létrejön.

Nyilvánvalóan fogékonyak vagyunk a kétoldalú megállapodások keltette aggodalmakra, ha a mezőgazdaságot gyakran feláldozzák az általánosabb ipari érdekek oltárán. Ez nem jó eljárás, és ezt továbbra is hangoztatni fogjuk az Európai Bizottság felé. Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy a jelenleg a Maghreb-térségben tapasztalható gazdasági és politikai válságnak arra kell sarkallnia bennünket, hogy alaposan és nagyobb szolidaritással fontoljuk meg ezt a megállapodást.

  Iratxe García Pérez (S&D). – (ES) Elnök úr, miként a FEPEX nevében petíciót benyújtók kérték, a Bizottságnak módosítania kell az általunk említett rendelet némely cikkét, és itt megismétlem a Spanyolország és egyes más tagállamok által előterjesztett kérelmet.

A belépési árak megállapításának számítási módszerét illetően: a jelenleg használatos három módszer közül az egyiket, konkrétan a „levonási” módszert el kell törölni. Ez a legszükségesebb változtatás, tekintettel arra, hogy az importőrök mindig azt a módszert választják, amely lehetővé teszi számukra a kiegészítő vámok megfizetésének elkerülését.

Most, hogy a Marokkóval kötendő új megállapodás hatálybalépése az Európai Parlament elfogadásától függ, a Bizottság határozottan bebizonyíthatná, hogy mennyit ér, mégpedig azzal, hogy egyszer s mindenkorra korrigálja a rendszert. Ma újfent felhívunk erre, hiszen a rendesen működő belépési árak jelentik azt az ellentételezést, amelyet termelőink joggal elvárhatnak, amikor a megállapodás hatálybalépéséről megállapodás születik.

  Giovanni La Via (PPE). – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, biztos úr, úgy gondolom, hogy a FEPEX által benyújtott petíció nyomán kialakult mai vita egy fontos pillanatban bekövetkező, időszerű vita, figyelemmel arra, hogy a Marokkóval kötendő kereskedelmi megállapodás vitája ezzel egy időben folyik a Parlamentben.

A petíció nyilvánvalóan olyan kérdést vet fel, amelyre a Bizottság a jelek szerint még nem válaszolt. A Ház erőteljesen felszólít a válasz megadására még a megállapodás aláírása előtt, mert tovább már nem lehetséges az európai gazdálkodókkal megfizettetni a szabadkereskedelem iránti, egész Európát elárasztó vágy árát.

Gazdálkodóinkat, akiket súlyosan érintene a meggondolatlan piacnyitás, meg kell védenünk, és oltalmaznunk kell nemcsak a paradicsomtermelés, hanem mindenféle gyümölcs- és zöldségtermelés vonatkozásában is.

  Pier Antonio Panzeri (S&D). – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, érthetőek azok a bírálatok, amelyeket ma délelőtt a benyújtott petícióval összefüggésben hallottunk. Úgy vélem, hogy még hosszú utat kell megtennünk addig, amíg a Marokkóval a mezőgazdasági termékekről kötendő esetleges általános megállapodás ügyében konszenzus alakulhat ki. A megállapodásnak egyrészt meg kell felelnie a kiegyensúlyozottság követelményének, és nem szabad komoly nehézségeket okoznia az európai termelőknek, másrészt meg kell felelnie annak az elvárásnak, hogy a mezőgazdasági piacokon folyó versenyt világos és átlátható szabályok vezéreljék. Ez a követendő út, ha szavatolni akarjuk, hogy az Európai Unió és Marokkó közötti kapcsolatok pozitív irányt vegyenek.

Ezért felhívom a Bizottságot, hogy keressen olyan megfelelő megoldásokat, amelyek nem veszítik szem elől a termelők érdekeit, de amelyek – különösen a Maghreb-országokban jelenleg zajló események tükrében – a Marokkó iránti megújult nagyvonalú politikára is tekintettel vannak.

Ezt célszerű lenne megérteni, és nem szeretném, ha mezőgazdasági termékek és paradicsom helyett a végén még paradicsomszedőket importálnánk. Így hát egy új európai politika megteremtése céljából fontos alapos vizsgálatot folytatni.

  Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – (ES) Elnök úr, úgy vélem, hogy a régi, szokásos politika a múltban már számos viszontagságba sodort bennünket. Ezért főként a jelenlegi észak-afrikai helyzetre való tekintettel igen óvatosan kell eljárnunk. Pontosan ezért én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik azt hangoztatják, hogy a jelenlegi körülmények között aligha időszerű előrelépni a Marokkóval kötendő kereskedelmi megállapodás ügyében.

A Halászati Bizottság véleményének előadójaként úgy gondolom, hogy alaposan tisztázni kell, hogy a jelenlegi keretben miként haladnak előre a dolgok, és azt szintén követelnünk kell, hogy az Európai Unióba importált paradicsom, vagy bármilyen más termény a helyi termelőktől megköveteltekkel azonos feltételekkel érkezzen be. Amennyiben pedig ez nincs garantálva, az egész keretet újra kellene, sőt újra kell gondolnunk, és remélem, hogy a tisztelt Ház ezt is fogja tenni.

Meggyőződésem, hogy protekcionista politika helyett a tisztességes kereskedelem mellett kell határozottan állást foglalnunk. És világosan kell látnunk a keretet is, hogy ennek ismeretében a lehető legfelelősebben cselekedhessünk.

  Cristina Gutiérrez-Cortines (PPE). – (ES) Elnök úr, köszönet jár mindazon képviselőtársaimnak, akik megértették a mediterrán térség problémáját: a spanyol küldöttségnek, és mindazoknak, akik megértik, hogy mi, a Kanári-szigeteken, Murciában, Valenciában és Almeríában azontúl, hogy csalódtunk a Bizottságban, mert nem tartotta be a megállapodásokat, és azonfelül, hogy kénytelenek voltunk végignézni, amint számos vállalkozásunk kiszorul az üzleti életből, továbbra is a Fekete-Afrikából érkező bevándorlók fogadópontja vagyunk, ahol a marokkói bevándorlók is belépnek az Unió területére, meg a válsággal szembeni ütközőpont, és mindez azért, mert még most is, a szorongató gazdasági ínséghelyzet idején is támogatjuk a dolgozni jövő embereket, akik pénzt küldhetnek haza a családjuknak.

Következésképp úgy vélem, hogy a Bizottságnak is felelős magatartást kell tanúsítania a Szerződések által ráruházott hatáskörök tekintetében. Az az érzésem, hogy a Bizottság szemernyit sem gondolt a polgárok érdekeinek védelmére, és arra, hogy ne tárja ki a kaput egy olyan meggondolatlan politika előtt, amely a tetejében felettébb gyanús növény-egészségügyi körülmények között termelt termények behozatalára kényszerít bennünket.

  Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, a belső piac létrehozásának egyik indoka az európai fogyasztók hatékonyabb védelmének biztosítása volt. A fogyasztóknak az egész Európai Unióban joguk van egészséges, tisztességes körülmények között előállított termékeket vásárolni.

A piacnyitásnak – más szóval az ellenőrzött behozott mennyiségnek – ezért legalább három követelményt kell betartania. Az első: az engedélyezett behozott mennyiségeket egyértelműen ellenőrizni kell. Ez főként a mennyiségi oldalt érinti. A második: a termékek minőségét is ellenőrzésnek kell alávetni. Ez a termelési előírásokra is vonatkozik. A harmadik: figyelembe kell venni az uniós gazdálkodókra gyakorolt hatást. El kell kerülni a harmadik felekre nézve hátrányos megoldásokat: az adott esetben ez általában az ipart a mezőgazdaság rovására előnyben részesítő megoldásokat jelent.

Ezért arra kérem a Bizottságot, hogy a Marokkóval kötendő megállapodást további alapos vizsgálatnak vesse alá, és addig ne írja alá, amíg nem kerül sor további felülvizsgálatra.

  Michel Dantin (PPE). – (FR) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a spanyol termelőknek, akik a legjobbkor intézték hozzánk ezt a petíciót.

Az Európai Parlamentben ugyanis már hónapok óta figyelmeztetjük a Bizottságot arra, hogy egyes kétoldalú megállapodások veszélyeztetik belső piacunkat. Persze, hogy fogékonyak vagyunk Marokkó fejlődésének kérdésére. Persze, hogy tudjuk, hogy a legjobb megoldás a marokkói népesség otthontartása, amivel elkerülhetjük, hogy holnapután számos bevándorlási problémával kelljen foglalkoznunk. Amikor viszont a Bizottságtól azt halljuk, hogy egy új megállapodás csak egy adott helyzet megerősítése, akkor az OLAF jelentéseiből azt látjuk, hogy az a helyzet, amelyre a Bizottság céloz, nem a valódi megoldás.

Ezenfelül egy másik pontra is szeretném nyomatékosan felhívni a Bizottság figyelmét. Azt halljuk, hogy a letárgyalt és újra tárgyalt megállapodások lehetővé teszik majd a marokkói termelők támogatását. De milyen termelőkről beszélünk? Az exportőrök elsősorban agráripari nagyvállalkozások, amelyek Marokkóban mezőgazdasági nagyüzemeket hoztak létre. Megállapodásainkból nem a marokkói kistermelők húznak hasznot, hiszen ők nem képesek az európai piac számára elfogadható körülmények között termelni. Ne keverjük össze a dolgokat, de az európai parlamenti képviselőket se csapják be: csak ezt kérem a Bizottságtól.

  Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, ha megengedi, néhány számadattal kezdeném, ugyanis ezekre több felszólaló is utalt. E célra a Comext adatait fogom használni.

A Marokkóból származó uniós paradicsomimport a világon mindenütt tapasztalható friss gyümölcs- és zöldségfélék behozatali tendenciájának megfelelően az 1999–2000-es időszak 185 000 tonnájáról a 2009–2010-es időszakra 295 000 tonnára nőtt. Ugyanebben az időszakban az Unió összes további paradicsomimportja 242 000 tonnáról 493 000 tonnára emelkedett. Hangsúlyoznom kell, hogy Marokkónak az uniós összimportból való részesedése valójában 76%-ról 59%-ra csökkent. Az EU paradicsomtermelése évi 16 és 18 millió tonna között mozog, amelyből 6,5–7,5 millió tonna a friss termékek piacára szánt áru. Úgy vélem, hogy nagyon jó lenne, ha ezeket a számokat szem előtt tartanánk, hogy a vitának legyen viszonyítási alapja, és érzékeljük a probléma nagyságrendjét.

A Marokkóval kötendő új megállapodást illetően: a Bizottságban úgy gondoljuk, hogy ez egy visszafogott és kiegyensúlyozott szöveg. Amennyiben elfogadásra kerül, a Bizottság természetesen oda fog hatni, hogy a megállapodás valamennyi kikötése és szabálya betartásra kerüljön. A vámkontingens értelmében megengedett további mennyiségek az EU-ba irányuló szállítmányok hagyományos átlaga alatt maradnak majd. A jelenlegi átlagos éves szint 300 000 tonna. Ez további 52 000 tonnával 285 000 tonnára emelkedik, ami még mindig a vámkontingensen belül van, így tehát a szokásos erga omnes rendszer értelmében még mindig marad 15 000 tonnányi mozgástér a behozatalra.

Egy másik felvetett problémára áttérve, nevezetesen arra az állításra, hogy elmulasztottuk a beavatkozást: ezt tényleg nem tudom elfogadni, mivel a rendszerben semmilyen rendszerhibát nem fedeztünk fel. Volt egy itt is ismertetett eset, amelyben az OLAF vizsgálatot folytatott, és a vizsgálati eredményekkel együtt az egész ügyet a francia bírósághoz utalta, amely nem támasztotta alá az OLAF valamennyi következtetését, ennek ellenére mégis megkezdődött a nem megfizetett vámilletékek részleges behajtása.

Ezen túlmenően meg szeretném nyugtatni a tisztelt Házat, hogy a növény-egészségügyi előírások ellenőrzését illetően a Bizottság minden, az Európai Unióba irányuló friss gyümölcs- és zöldségszállítmány esetében szavatolja a lehető legmagasabb szintű ellenőrzést és a lehető legmagasabb szintű előírásokat. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy megértem az európai parlamenti képviselők és a mezőgazdasági szektor részéről megnyilvánuló éberséget ezekkel a nagyon is releváns kérdésekkel kapcsolatosan. Szeretném megnyugtatni őket: amennyiben az érintett szervezeteknek konkrét bizonyítéka van a csalásra, ezt hozzák a Bizottság tudomására, amely alaposan meg fogja vizsgálni azt, és szükség esetén megteszi a kellő intézkedéseket.

  Elnök. – A vitát lezárom.

(Az ülést 11.35-kor felfüggesztik, és 12-kor újra megnyitják)

ELNÖKÖL: DIANA WALLIS
alelnök