Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2625(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

B7-0287/2011

Viták :

PV 09/05/2011 - 21
CRE 09/05/2011 - 21

Szavazatok :

PV 11/05/2011 - 5.18
CRE 11/05/2011 - 5.18
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0225

Viták
2011. május 9., hétfő - Strasbourg HL kiadás

21. Az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok (vita)
A felszólalásokról készült videofelvételek
PV
MPphoto
 

  Elnök. – A következő napirendi pont, a Daniel Caspary és Jarosław Leszek Wałęsa által a PPE képviselőcsoport nevében, Syed Kamall, Robert Sturdy és Jan Zahradil által az ECR képviselőcsoport nevében, Niccolò Rinaldi, Metin Kazak és Marielle De Sarnez által az ALDE képviselőcsoport nevében, valamint Emilio Menéndez del Valle, David Martin és Vital Moreira által az S&D képviselőcsoport nevében, az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok tárgyában a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésről szóló vita (O-000088/2011/rév.1 – B7-0220/2011).

 
  
MPphoto
 

  Jarosław Leszek Wałęsa, szerző.(PL) Elnök asszony! Az elmúlt néhány hónapban Japán érdeklődést tanúsított az iránt, hogy egy esetleges szabadkereskedelmi megállapodás tekintetében tárgyalásokat nyisson az Európai Unióval. Az Európai Parlament szempontjából a nem vámjellegű akadályok jelentik a legfontosabb kérdést, amelyet már számtalan esetben hangsúlyoztunk a Kereskedelmi Bizottság ülésein. Nem a vámok jelentik a problémát, hanem az a számtalan korlátozó szabályozás és akadály, amellyel az uniós vállalatok szembesülnek a japán piacra való belépéskor. Támogatom az Európai Unió és Japán közötti nagyobb mértékű együttműködést, de azt hiszem, elsődlegesen e nem vámjellegű akadályoknak a megszüntetését kell előtérbe helyezni, amelyek korlátozzák az uniós termékek japán piacon való megjelenését.

Ezért is fogadták el az Európai Tanács márciusi következtetéseiben a 30. bekezdést, amely kijelöli azt az irányvonalat, amelyet az Európai Uniónak az EU–Japán csúcson követnie és képviselnie kell a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások megnyitása során. Meglehetősen helyes, ha e tárgyalások megnyitását attól tesszük függővé, hogy Japán mennyire mutatkozik hajlandónak arra, hogy felülvizsgálja – többek között – a nem vámjellegű akadályok és a közbeszerzésekre vonatkozó korlátozások kérdését. Érdemes ezt észben tartani, annál is inkább, mivel Japán a hamarosan hatályba lépő EU–Korea szabadkereskedelmi megállapodás eredményeképpen az európai uniós piacokon bekövetkező versenyképesség-csökkenés ellen lobbizik.

 
  
MPphoto
 

  Syed Kamall, szerző. – Elnök asszony! Úgy vélem – és remélem –, hogy a tisztelt Ház képviselőinek többsége egyetértene azzal, hogy a WTO által megtestesített többoldalú megállapodásokat és a Dohai Fejlesztési Menetrend sikeres kimenetelét kell előnyben részesítenünk. De tekintettel a mindannyiunk által ismert, ott felmerülő nehézségekre, véleményem szerint a Bizottság támogatást érdemel azzal kapcsolatban, hogy tárgyalásokat folytasson e kétoldalú megállapodások némelyikéről is.

Ezért azt hiszem, lépnünk kellene az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás terén. Elismerem, hogy a Japánt ért természeti katasztrófák miatt felmerülnek bizonyos aggodalmak, de számos olyan japán kollégával, baráttal és egyéb személlyel beszéltem, akik úgy vélik, hogy ha kellő érzékenységgel járunk el, akkor egy EU–Japán megállapodás azt az üzenetet küldené, hogy Japán visszatért a rendes kerékvágásba és a „gyógyulás” útjára lépett.

Ha vetnek egy pillantást a statisztikákra, 2009-ben Japán és az EU együtt a világ GDP-jének több mint a negyedét adta, a világkereskedelem több mint 20%-át tette ki, míg a közvetlen külföldi tőkebefektetések összesített mennyisége kb. 200 milliárd euró volt. Tekintettel arra, hogy az EU országainak és Japánnak közös kihívásokkal kell szembenézniük, véleményem szerint fontos, hogy megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket, és kereskedelmi megállapodásokon keresztül igyekezzünk megoldani őket.

Az alacsony vámok ellenére véleményem szerint egyértelmű, hogy az EU és Japán közötti kétoldalú kereskedelmi mennyiségek elmaradnak az EU más fontos kereskedelmi partnereivel folytatott kereskedelem mennyiségétől. Szerintem ez nagyrészt a nem vámjellegű akadályok következménye. Becslések szerint néhány ilyen akadály költsége gyakorlatilag magasabb, mint a meglévő vámtarifa, és hogy a leghasznosabb e korlátok lebontása lenne. Az uniós országokon belül működő vállalatok számára előnyös lenne, ha a közbeszerzések terén, az orvosi eszközök piacán – ahol nem ismerik el megfelelő mértékben a nemzetközi szabványokat –, a szolgáltatások terén – ideértve a pénzügyi és postai szolgáltatásokat is –, valamint a kkv-k piacra jutása terén fennálló korlátok kérdését is kezelni tudnánk. A japánok számára az autóiparban és az IKT ágazatában jelentkeznének az előnyök. De ne feledjük el, hogy ha megszüntetnénk vagy csökkentenénk a japán IKT-termékek előtt álló akadályokat, az az EU számára is hasznos lenne.

Összességében tehát azt gondolom, hogy mindkét oldal úgy érzi, hogy egy EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél számára előnyös helyzetet teremtene.

 
  
MPphoto
 

  Metin Kazak, szerző. – Elnök asszony! Én magam is aláírtam ezt a szóbeli választ igénylő kérdés benyújtására és egy állásfoglalásra irányuló kezdeményezést most, a 20. EU–Japán csúcstalálkozó előtt, mert úgy vélem, hogy az Európai Parlamentnek – amelynek majd hozzá kell járulnia a Japánnal létrejövő bármilyen lehetséges szabadkereskedelmi megállapodáshoz – a lehető legkorábban ismertetnie kell az álláspontját.

Véleményem szerint a Parlamentnek arra kell felhasználnia ezt a lehetőséget, hogy határozott támogatását fejezze ki egy Japánnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás iránt, mégpedig a következő okokból:

Az Európai Unió és Japán olyan ipari óriások, amelyek hasonlóképpen demokratikus értékeket vallanak, és együttesen a világ bruttó hazai termékének 38,5%-áért felelnek. Hasonló kihívásokkal is kell szembenéznünk: Kína felemelkedésével, a pénzügyi világválsággal, a csökkenő demográfiai tendenciával, valamint a nyersanyagokhoz és energiaforrásokhoz való hozzáférés és az árstabilitás elérésének szükségességével.

Ezért nagyszerű lehetőséget látok abban, hogy továbbfejlesszük a Japánhoz, vagyis hatodik legnagyobb kereskedelmi partnerünkhöz fűződő kereskedelmi kapcsolatainkat. A gazdasági előnyök egyértelműek. A Copenhagen Economics gazdasági tanácsadó cég jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a vámok kétoldalú megszüntetése és a nem vámjellegű akadályok csökkentése mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára előnyös lenne, és az EU-ban 33 milliárd euróval, Japánban 18 milliárd euróval növelnék a gazdasági jólétet.

A szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások esetleges megnyitását a Tanács is támogatja, amennyiben Japán hajlandó hozzányúlni a piaci hozzáférést gátló, nem vámjellegű akadályokhoz és a közbeszerzésekre vonatkozó korlátozásokhoz. Szeretném megismételni, hogy a nem vámjellegű akadályok és a közbeszerzések alapvetően fontos területek az európai uniós vállalatok számára, amelyeken Japánnak jelentős engedményeket kell tennie.

Természetesen az Európai Parlament megköveteli, hogy a Bizottság teljes mértékben átlátható módon folytasson le minden tárgyalást, és hogy kellő időben rendelkezésünkre bocsássa az ágazati hatástanulmányokat. Ezenfelül az olyan érzékeny ágazatok, mint az autóipar, az elektronika, a repülés és a gépgyártás terén esetleg bekövetkező súlyos károk elkerülése érdekében a Dél-Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodáshoz hasonlóan támogatni fogjuk a kétoldalú védintézkedések meghozatalát.

Összegzésképpen, szilárd meggyőződésem, hogy épp itt az ideje, hogy a Parlament kifejezze támogatását a magas szintű munkacsoport létrehozásán alapuló jövőbeli EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás iránt, különösen a 2011 márciusában bekövetkezett katasztrófát követően.

 
  
MPphoto
 

  David Martin, szerző. – Elnök asszony! Egy EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodás nyilvánvalóan jó lehetőséget kínál arra, hogy Európa jelentős mennyiségű munkahelyet teremtsen, illetve az európai vállalatok előnyöket szerezzenek, mégpedig azért, mert az EU-nak a japán piacon való részvétele – összehasonlítva a máshová irányuló európai uniós exporttal – jelenleg rendkívül szerény.

Valójában, az OECD szerint, a japán piacokon való jelenlétünk az egyik legkisebb mértékű, aminek okát kollégáim már kifejtették. A probléma nem a magas vám jelentette akadályokban rejlik – hiszen a vámok viszonylag alacsonyak –, hanem épp a nem vámjellegűekben; ezek közé tartozik a szabályozás bonyolultsága, a kölcsönös elismeréssel kapcsolatos kérdések, a közbeszerzési szerződésekhez való szerény hozzáférés és így tovább.

Az egymillió dolláros kérdés – mind a Bizottság, mind a Parlament számára – az, hogy vajon ragaszkodjunk-e ahhoz, hogy Japán a tárgyalások megkezdése előtt továbblépjen e nem vámjellegű akadályok kezelése terén, vagy nyissuk meg a tárgyalásokat abban a reményben, hogy ezzel az említett akadályok csökkentésére ösztönözzük Japánt. A kérdésre nem könnyű választ adni.

Mindazonáltal úgy vélem, jó ómen, hogy Japánnak szándékában áll foglalkozni e kérdéssel. A japán miniszterelnök meghirdette a „nyitott Japán” politikáját, ez pedig részben annak köszönhető, hogy felismerte, hogy a japán ipar a jelenlegi környezetében ellehetetlenedik. Ez természetesen részben a dél-koreai szabadkereskedelmi megállapodás által a japán exportra gyakorolt várható hatásoknak is betudható, de úgy vélem, azt a felismerést is tükrözi, hogy Japánnak eddig korlátozott tapasztalatai voltak az ország megnyitásával kapcsolatban.

Az európai vállalatok valamelyest meg tudtak jelenni a japán telekommunikációs, autógyártási, kiskereskedelmi és biztosítási ágazatban, ami nem károsította a japán gazdaságot, sőt, valójában inkább ösztönözte az országban az innovációt és a fejlesztéseket. Úgy gondolom hát, hogy ezek jó ómennek számítanak.

Mindent összevetve, képviselőcsoportom úgy véli, hogy Japánnak még mindig egy kicsivel határozottabb szándékot kellene mutatnia, mielőtt még tárgyalásokat kezdenénk vele a szabadkereskedelmi megállapodásról. Nem vagyunk a szabadkereskedelmi megállapodás ellen, de véleményünk szerint Japánnak egy kicsit még többet kellene tennie annak bizonyításáért, hogy a japán miniszterelnök nem a levegőbe beszél.

 
  
MPphoto
 

  Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Múlt márciusban Japánt cunami és földrengés sújtotta, óriási katasztrófát okozva. A japán emberek rugalmassága biztosít bennünket afelől, hogy Japán képes lesz túljutni ezen a katasztrófán, és hogy még erősebben kerül ki belőle, mint valaha. Az EU által kínált segítség és szolidaritás ugyancsak eszközül szolgál ehhez a felépüléshez.

Ez a tragédia néhány hónappal előzött meg egy rendkívül fontos EU–Japán csúcstalálkozót, amelyet 2011. május 28-án tartanak, és amelynek feladata, hogy a következő évekre vonatkozólag meghatározza kapcsolataink irányát.

Mint tudják, az előző EU–Japán csúcs tavaly áprilisban volt, amelynek keretében létrejött egy magas szintű munkacsoport. A magas rangú tisztviselők alkotta csoport feladata azon lehetőségek meghatározása, miként lehetne átfogóan, minden szempontból erősíteni az EU–Japán kapcsolatokat úgy a politikai, a gazdasági, mint az ágazati együttműködés terén. A kereskedelmi kapcsolatokat illetően a magas szintű munkacsoport megvizsgálta, milyen módon lehet erősíteni és integrálni a gazdasági kapcsolatokat, illetve milyen módon lehet kezelni a minkét fél számára fontos kérdéseket. Ezek közé tartoznak a vámok, a nem vámjellegű intézkedések, a beruházások és a közbeszerzések.

A japán oldal egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy azt a megoldást részesítené előnyben, ha tárgyalásokat kezdenénk a kedvezményes vámtarifákat tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodásról. Egyértelmű azonban, hogy az EU oldaláról nem elegendő egy olyan megállapodás, amely csak a vámtarifákra összpontosít. Japánnal kapcsolatban a problémát valójában nem annyira a vámok jelentik, mint inkább az a tény, hogy az uniós exportőrök és befektetők még mindig mindenféle nem vámjellegű akadályba ütköznek. Tipikus példa erre az orvosi eszközök és egyes élelmiszeripari termékek esetében tapasztalható számos, fáradságos jóváhagyási eljárás vagy az autóalkatrészek esetében a nemzetközileg elfogadott szabványoknak való megfelelés hiánya.

E területeken Japánban évtizedek óta fennállnak ezek az akadályok. Az elmúlt években már felvetettük ezeket a kérdéseket különböző Japán–EU kétoldalú párbeszédek során, de eddig csekély előrehaladást sikerült elérni.

Mindezek fényében olyan megállapodásra lenne szükségünk, amely kezeli a nem vámjellegű akadályokat, növeli a befektetők piaci hozzáférését és megnyitja a japán közbeszerzési piacot.

A magas szintű munkacsoport kereskedelmi tárgyalásainak fókuszában annak felderítése áll, hogyan lehetne nagyobb előrelépést tenni ezeken a területeken. Bizonyos fokú előrehaladást sikerült elérni korlátozott számú, az EU által meghatározott listán szereplő nem vámjellegű intézkedés kapcsán, nevezetesen a 27 intézkedésből 3 esetében, de a listán szereplő többi nem vámjellegű intézkedéssel kapcsolatban úgy érezzük, hogy Japán nem tudott egy olyan hiteles tervezetet felmutatni, amely alátámasztaná, hogy leküzdhetők ezek a problémák. Így a Bizottság véleménye szerint a magas szintű munkacsoport által elért eredmények a dolog jelenlegi állása szerint nem jelentenek többet, mint jó alapot a további tárgyalásokhoz.

2011. március 25-én az Európai Tanács ismét megerősítette az EU–Japán kapcsolatok stratégiai jelentőségét, kijelentve, hogy „a küszöbönálló csúcstalálkozót fel kell használni ennek a kapcsolatnak az erősítésére és közös programunk előmozdítására”. E tekintetben egy sikeres szabadkereskedelmi megállapodás feltételeit azon az alapon kell meghatározni, hogy Japán tudja-e bizonyítani, hogy hajlandó foglalkozni többek között a nem vámjellegű akadályok és a közbeszerzéseket érintő korlátozások kérdésével.

A tárgyalások tovább folynak Japánnal. A múlt héten találkoztam Matsumoto külügyminiszter úrral pontosan e kérdés megvitatása céljából. Véleményem szerint nem egyértelmű, milyen mértékben tudunk előrelépni a Tanács feltételeinek teljesítése tekintetében az EU–Japán csúcsig hátralévő rövid időben. Különösképpen azért lenne szükség több munkára, hogy az elhatározás ugyanazon szintjére jussunk azzal kapcsolatban, hogy megállapodjunk a tárgyalások tartalmáról és egy ambiciózus, ám a realitást sem nélkülöző megoldásról.

Ezt egy úgy nevezett „hatókörbecslő” gyakorlat segítségével lehetne elérni, amelyet a csúcs után lehetne lebonyolítani. Ezek után megvizsgálnánk az eredményeket, és eldöntenénk, hogy megkezdenénk-e a tárgyalásokat.

Ami a kereskedelmet és a gazdaságot illeti, a szándéknak legalább a következők biztosítására kell kiterjednie: minden áru 100%-ban vám- és kvótamentes kezelése; határozott és hiteles ütemterv a nem vámjellegű intézkedések döntő többségének megszüntetésére; nyílt befektetési rendszer a Japánba irányuló külföldi működő tőke olyan szintjének elérése céljából, amely összehasonlítható a más OECD-országokba irányulóéval; a közbeszerzési piac olyan szintű nyitottsága, amely megfelel az EU-országok minden kormányzati szinten meglévő nyitottságának.

Azt is meg kell említenem, hogy ha a csúcs vezetői úgy döntenek, hogy továbbhaladnak az átfogó kétoldalú jogszabályi keret kidolgozása felé, abba mind a kereskedelmi és befektetési kapcsolatoknak, mind a politikai kapcsolatoknak és együttműködésnek bele kell tartoznia.

Erre az átfogó megközelítésre, amely kiegyensúlyozott módon ölel föl minden kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatot, azért van szükség, hogy megvalósíthassuk a mélyebb stratégiai partnerséget eredményező célkitűzéseinket és szándékainkat.

A Japánhoz fűződő gazdasági kapcsolataink tekintetében valóban döntő szakaszba értünk, és még mindig van néhány tisztázásra váró kérdés. Ezért üdvözlöm ezt a vitát, és érdeklődve várom az önök azzal kapcsolatos véleményét, hogy miként kellene alakítanunk ezt a kapcsolatot a következő években.

 
  
MPphoto
 

  Daniel Caspary, a PPE képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném őszintén megköszönni a biztos úrnak, hogy áttekintést nyújtott nekünk az Európai Unió és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok jelenlegi állásáról.

Sajnos az a benyomásom, hogy az említett kapcsolatok helyzete alig-alig javult az elmúlt két évben. Ön említette a 2009-es csúcsot és a magas szintű párbeszédet, aminek alapján az a benyomásom, hogy egyelőre e tárgyalások során sem sikerült semmilyen nyilvánvaló, újabb piaci hozzáférést szereznünk Japánban az európai vállalatok számára.

Most, hogy az első kezdeményezés, vagyis a magas fokú párbeszéd sikertelennek bizonyult, attól tartok, elsősorban nem az a kérdés, hogyan tudnánk esetleg kézzelfogható sikert elérni a magas szintű tárgyalások során, hanem már azt kellene megfontolnunk, hogy tárgyaljunk-e egyáltalán a szabadkereskedelmi megállapodásról.

Nagyon is el tudom képzelni, hogy lenne értelme szabadkereskedelmi megállapodást kötni Japánnal, de még mielőtt belekezdenénk az erre irányuló tárgyalásokba, talán nem nagy kérés, hogy előbb várjuk meg, milyen eredményre jutunk a jelenlegi eszközzel, nevezetesen a magas szintű párbeszéddel. Szeretnék egyértelmű lenni ezzel kapcsolatban: nem azért mondom ezt, hogy a tárgyalás bármilyen morzsáját elvegyem Japántól, hanem azért, mert őszintén tudni szeretném, vajon Japán komolyan gondolja-e, hogy erősíteni szeretné a hozzánk fűződő kereskedelmi kapcsolatait, valóban megnyitja-e előttünk a piacait és a termékeink iránt tanúsított hozzáállását.

Kíváncsi lennék – és sajnos erre most egyáltalán nem tért ki, biztos úr –, hogyan kívánják bevonni az Európai Parlamentet a felhatalmazás megadásába. Az a benyomásom, hogy elég sok mondanivalónk lenne Japánnal kapcsolatban. Az Indiával, Kanadával és Koreával folytatott tárgyalások kapcsán mi, a Parlament több ízben bíráltuk azt, hogy – véleményünk szerint – bizonyos mértékig helytelen prioritásokat tartottak szem előtt a tárgyalások során, ezért most sokat segítene, ha ez alkalommal rögtön a felhatalmazás megadását követően szorosan bevonnák a Parlamentet is.

 
  
MPphoto
 

  Gianluca Susta, az S&D képviselőcsoport nevében.(IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Tanács azon kérelmét, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat kezdhessen Japánnal, gondosan meg kell vizsgálni. Ezért üdvözöljük a biztos úr óvatos megközelítését, és a Parlament egészét ennek követésére szólítjuk fel; ez inspirálta képviselőcsoportunk állásfoglalási indítványát is.

Az új japán kormány – legalábbis szavakban – bizonyította, hogy hajlandó megnyitni piacát, a fejlett világ egyik legzártabb piacát. E pozitív hozzáállást a gyakorlatban is igazolni kell, különös tekintettel az Európai Unió által meghatározott 27 nem vámjellegű akadályra, amelyeket csökkenteni kell ahhoz, hogy megkezdhessük Japánnal a tárgyalásokat és prioritást biztosítsunk számukra kereskedelmi politikánkban. Úgy véljük, hogy e kapcsolatok javítása segíthet abban, hogy Európa versenyképesebbé váljon, mivel Japán adja a világ GDP-jének 9%-át, és ha ezt hozzáadjuk a saját részesedésünkhöz, az már több mint 35%-ot jelent.

Ma azonban nem fogadhatunk el állásfoglalást anélkül, hogy egyedi, kötelező erejű és igazolható feltételeket ne szabjanak a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások megkezdéséhez; nevezetesen azt, hogy valódi kölcsönösség valósuljon meg és megfelelő hatásvizsgálat készüljön.

Először is, aggaszt bennünket Japán autóiparban alkalmazott protekcionista politikája, mivel egyensúlytalanság áll fenn az export és az import között. Másodszor, szeretnénk felvetni a nem vámjellegű akadályok kérdését. Egy sor szabványról van szó, az egészségügytől a növények egészségén át a – különösen a mezőgazdaságban és az autóiparban alkalmazott – műszaki szabványokig, továbbá exporttámogatási szabályokról, vámvizsgálatról, egyéb tényezőről, figyelembe véve a hamisítást, valamint a Kínával és Koreával folytatott háromoldalú kereskedelemről.

Összegzésképpen, hölgyeim és uraim, azt kérjük, hogy mielőtt az Európai Unió kijelentené, hogy hajlandó megnyitni a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat, határozottan határozza meg a Közösség azon érdekeit, amelyeket védeni szándékozik, valamint azokat a területeket, amelyeken kölcsönösséget fog kérni Japántól. Reméljük, hogy a Bizottság számításba veszi a megjegyzéseinket.

 
  
MPphoto
 

  Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Múlt év decemberében Japánban jártam, ahol a japán tisztviselők által egyik leggyakrabban hangoztatott aggodalom az volt, hogy lassan történik előrelépés az Európai Unió és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokban. Mindannyian tudjuk, hogy – az EU néhány távol-keleti partnerével ellentétben – Japánnal osztozunk a demokrácia, az emberi jogok és a liberális piacgazdaság jelentette értékekben, és ezáltal ez az ország az EU természetesebb partnere lehetne.

A tavaly áprilisi 19. EU-Japán csúcson megállapodás született egy magas szintű csoport létrehozásáról az EU és Japán közötti kapcsolatok eddigi alakulásának elemzése érdekében, és hogy javaslatokat dolgozzanak ki a jelenlegi tevékenységek racionalizálására. A magas szintű csoport találkozóin ezenkívül hangsúlyt kapott a nem vámjellegű intézkedésekkel kapcsolatos további munka fontossága, és remélem, hogy a megállapodásokat a lehető leghamarabb sikerül a gyakorlatban megvalósítani.

Szeretnék annak érdekében felszólalni, hogy időszerű és konkrét lépéseket tegyenek a nem vámjellegű akadályok mérséklése, és ezáltal az EU-Japán kereskedelmi kapcsolatok liberalizációja érdekében. Az EU és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatok javítása mindkét piacnak nagyban kedvezne, különös tekintettel az innovációra és a technológiákra, de üdvözölném a kiberbiztonság terén folytatott további együttműködést is.

Remélem, hogy javíthatjuk a Japánhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatainkat, és érdeklődve várom a kapcsolatok terén történő előrelépést.

 
  
MPphoto
 

  Keith Taylor, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Igen kívánatos lenne felülvizsgálni a más országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainkat, és igen érthető, hogy Japán – a közelmúltban Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán – különösen vonzónak tartja a szabadkereskedelmi megállapodást.

Számos olyan dolog van az EPP-ALDE-ECR-állásfoglalásban, amit támogatunk, de úgy vélem, hibát követnek el, amikor azt írják, hogy a Parlament „határozottan támogatja” egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötését. Ezt szó szerint idéztem a második bekezdésből. Véleményem szerint korai még támogatni, amíg nem áll rendelkezésünkre egy esetleges megállapodás környezeti és társadalmi szempontú hatásvizsgálata. Előrevetítik a választ, még mielőtt meghatároztuk volna a megállapodás végrehajtásának hatásait. Sokan szóltak hozzá a nem vámjellegű akadályok kérdéséhez és a magas szintű csoport e területen még a továbbiakban végzendő munkájához. Úgy vélem, itt pozitív előrelépésre van szükség.

Amikor szem előtt tartjuk Japán mint kereskedelmi partnerünk fontosságát – a kétoldalú kereskedelemben az EU éves 120 milliárd euró forgalommal Japán harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere és második legnagyobb befektetője –, véleményem szerint elismerjük, hogy bármilyen kétoldalú megállapodás hordozza azt a veszélyt, hogy esetleg aláássa a világ más országaival, különösen pedig a fejlődő országokkal kötött többoldalú megállapodásokat. Így hát véleményem szerint a szabadkereskedelmi megállapodás feltétel nélküli határozott támogatását felül kell vizsgálni.

Végezetül szeretném megjegyezni, hogy míg a legteljesebb mértékben együtt érzünk Japánnal, a jövőbeni kereskedelmi politikákat nem lehet egyszerűen arra alapozni, hogy kit ért legutóbb természeti katasztrófa.

 
  
MPphoto
 

  Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében.(DE) Elnök asszony, biztos úr! Egyetlen témára kellene összpontosítani az e hónap végén megrendezendő EU-Japán csúcson: a katasztrófára, amely a földrengések, a cunami és a folyamatos radioaktív szennyezés eredményeképpen Japán népét sújtja, és arra, hogy milyen konkrét segítséget nyújthatnak az Európai Unió, annak tagállamai és egyes polgárai ahhoz, hogy Japán rövid, közép- és hosszú távon le tudja küzdeni az ebből fakadó problémákat. Ezért szeretném még egyszer kifejezni a japán emberek iránti legmélyebb együttérzésemet.

Azonnal ki kell bővítenünk a partnerségre vonatkozó ajánlatunkat és segítenünk kell a katasztrófa leküzdésében – különös tekintettel a vitára, amelyet a közelmúltban tartottunk Pakisztánról. A csúcstalálkozó eredményeképpen konkrét döntéseknek kell születniük, különösen a szennyezett területek megtisztítása kapcsán folytatott együttműködésről és a megújuló energia terén folyó közös kutatásról és fejlesztésekről.

A kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink – egy megfelelő megállapodás keretében történő – lehetséges fejlesztésének nem csupán egy nukleáris balesetre adott válasznak kell lennie. Ezért a tárgyalások megkezdését sem kell túlzottan elhamarkodni; sőt, azt alaposan meg kell vizsgálni, külön figyelmet szentelve az eltérő hagyományoknak és életmódnak.

A két gazdaság méretét és erejét figyelembe véve, különös gonddal kell eljárni egy átfogó, kétoldalú kereskedelmi megállapodás megkötése során. Számos kérdés felmerült már, többek között a szellemi tulajdonjog és a közbeszerzések kérdése, a befektetett tőke pedig mindkét oldalon csökkentette a politikai fellépés mozgásterét. Ezért hosszú távú hatásvizsgálatokra van szükség a 27 uniós tagállam és Japán közötti, jövőbeli gazdaság- és kereskedelempolitikai együttműködés megfelelő fejezeteivel és szempontjaival kapcsolatban. Továbbá ebből kifolyólag mind az Európai Parlamenttel – mint együttdöntésre jogosult szervvel –, mind a közvéleménnyel konzultálni kell.

 
  
MPphoto
 

  William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A legtöbb ember tudja – sokan viszont nem –, hogy röviddel azután, hogy egy ország az Európai Unió tagja lesz, minden kereskedelmi megállapodását megvitatja a Bizottság, különös tekintettel az EU kereskedelmi biztosára. Ennek során mind a 27 tagállam érdekeit ki kell elégíteni, ami a gyakorlatban természetesen azt jelenti, hogy ez sosem lesz így.

Ennek eredményeképpen egy EU által tárgyalt kereskedelmi megállapodás nagy valószínűséggel kedvezőtlenebb lesz egy adott tagállam – és ki kell mondanom: az Egyesült Királyság – számára, mintha a tárgyalásokat a tagállam maga folytatta volna le.

Nos, mindennek az az értelme, hogy az EU egy nagy kereskedelmi blokk, és ennek okán olyan kereskedelmi szerződésekről tárgyalhat, amelyek lehetősége nem állna nyitva a tagállamok előtt, ha saját maguk szeretnék azt elérni. De mit látunk itt? A Japánnal kötendő uniós kereskedelmi szerződés tárgyalásai még meg sem kezdődtek rendesen, miként azt a biztos úrtól hallottuk. Mindeközben a viszonylag kicsi, ám dinamikus gazdaságú Svájc már 2009-ben kereskedelmi megállapodást kötött Japánnal.

Ismétlem, íme az újabb bizonyítéka annak, hogy az Egyesült Királyság és más közreműködő tagállamok sokkal jobban járnának az Európai Unió jelentette bürokratikus létesítményen kívül.

 
  
MPphoto
 

  Franz Obermayr (NI).(DE) Elnök asszony! 2009-ben az EU és Japán a világ gazdasági termelésének több mint egynegyedét állította elő, míg a világkereskedelem több mint 20%-áért volt felelős. Ezért a Japánnal kötendő, jól átgondolt szabadkereskedelmi megállapodásnak központi jelentősége van az EU számára. Vannak kiaknázható szinergiahatások, ahogy léteznek közös kihívások is, úgymint például a Kínával folytatott verseny vagy a nyersanyagokhoz való biztos hozzáférés.

A kétoldalú védzáradékok azonban szintén fontosak ebben a megállapodásban. Gondolok itt az olyan érzékeny gazdasági ágazatokra, mint az autógyártás, az elektronika, az űrhajózás és a gépgyártás. Biztos vagyok benne, hogy Japán tisztességes és megbízható partner lehet és lesz.

A lényeg az, hogy bármilyen fontos kereskedelmi partner lehet is Japán, az európai polgárokat meg kell védeni a radioaktív sugárzással szennyezett termékek jelentette mindennemű kockázat ellen.

 
  
MPphoto
 

  Jörg Leichtfried (S&D).(DE) Elnök asszony, De Gucht úr, hölgyeim és uraim! Talán szokatlannak tűnik ezzel kezdeni egy felszólalást az Európai Parlamentben, de be kell vallanom, nem vagyok biztos abban, hogy ez a megfelelő időpont arra, hogy kereskedelmi megállapodást kössünk Japánnal –, illetve egy ilyen megállapodás tanácsos-e egyáltalán vagy sem.

Három oka van a bizonytalanságomnak. Az első kérdés az, hogy nem ássuk-e alá saját, többoldalú megállapodásra irányuló szándékunkat azzal, hogy számos külkereskedelmi megállapodást kötünk igen jelentős kereskedelmi partnerekkel. Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy túlságosan az egyéni megállapodásokra összpontosítunk, miközben ez megakadályoz bennünket abban, hogy egy megfelelő és kellőképpen életerős, többoldalú szerződésrendszert hozzunk tető alá?

Másodszor, nem az az érzésem, hogy Japán „félúton találkozna” velünk a piaci protekcionizmus és a nem vámjellegű akadályok kérdésében. E gépezet kerekeit pedig már mozgásba kellett volna hozni, máskülönben az egész megállapodást az a veszély fenyegeti, hogy túlontúl egyoldalú lesz.

A harmadik kérdésem a következő: milyen következményekkel járna? Nem áll szándékomban megítélni, hogy a végső elemzés szerint jó vagy rossz lenne-e számunkra egy ilyen megállapodás. Azt azonban szeretném előre tudni, hogyan értékelik a társadalmi következményeket, és hogy állnak a dolgok a környezet és a munkaerőpiac tekintetében. Ezek olyan kérdések, amelyeket – úgy hiszem – nem tisztáztak kellőképpen. Egészen biztos, hogy ezeket a kérdéseket jobban fel kellett volna mérni és meg kellett volna vizsgálni, mégpedig előzetesen.

Ahogy arra már néhány képviselőtársam is rámutatott, ha e pontokat tisztáznák, tanácsos lenne, ha a Bizottság konzultálna a Parlamenttel a felhatalmazás megadásakor. Ezzel elkerülhető lenne számos olyan nehézség, amely a többi kereskedelmi megállapodás kapcsán felmerült azért, mert nem konzultáltak előzetesen a Parlamenttel. Üdvözölném ezt az eljárást minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás kapcsán is.

 
  
MPphoto
 

  Reinhard Bütikofer (Verts/ALE).(DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Úgy tűnik, némelyik képviselőcsoport nagyon biztos benne, hogy helyes, ha most ambiciózus szabadkereskedelmi megállapodást kötünk Japánnal. Miként már hallották, az én képviselőcsoportom nem annyira biztos ebben. Én magam őszintén osztom ezt az álláspontot, mert úgy vélem, hogy a kereskedelmi együttműködés erősítésével segíthetünk újabb gazdasági dinamizmust generálni Japánban az országot ért katasztrófát követően.

Van azonban néhány alapvető, elkerülhetetlen kérdés. Nem kívánom megismételni, milyen fontos előre jelezni a kétoldalú kapcsolat következményeit, vagy hogy nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy előbb határozzuk meg a szabadkereskedelmi prioritásokat, majd később ezekhez igazítjuk hozzá függő változóként az európai iparpolitikát, vagy hogy a fenntarthatósághoz való hozzájárulás kérdését is figyelembe kell venni.

Valami mást szeretnék kiemelni: úgy vélem, hogy azt a hatást, amelyet egy efféle, két nemzetközi kereskedelmi óriás között létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás gyakorolhat a világkereskedelem egész szerkezetére, mélyebb részletességgel kell megvitatni, mint ahogy ez idáig történt. Ha a kereskedelem két ilyen „mamutja” tárgyalásokat kezd egymással egy szabadkereskedelmi megállapodásról, az nem egyszerűen egy kétoldalú ügy. Egészen mostanáig nem volt még szabadkereskedelmi megállapodás két gazdasági szuperhatalom között – ez lenne tehát az első. De mit is jelent ez? Mi a stratégiai perspektíva? Milyen hatása lesz ennek?

Nem elég csupán kijelenteni, hogy többoldalú kereskedelmet szeretnénk, és ha nem kapjuk meg, akkor ragaszkodunk a kétoldalú szabadkereskedelemhez, és majd meglátjuk, mi történik. Azért is felelősek vagyunk, hogy világossá tegyük a következményeket az európai közvélemény számára; ezért kell központi jelentőséget tulajdonítani annak, amire néhány képviselőtársam már felszólított, vagyis, hogy a Parlamentet is vonják be a mandátum megadásába.

 
  
MPphoto
 

  George Sabin Cutaş (S&D).(RO) Elnök asszony! Az Európai Unió és Japán gazdasága felel a világ GDP-jének 35%-áért. Úgy vélem, hogy két ilyen gazdasági hatalom között létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás mindkét fél számára előnyös lenne. Először is azonban meg kell szüntetni az alapnehézségeket, amelyek – gyakorlati szempontból – a mindkét oldal számára igazán hasznos megállapodás kidolgozásának útjában állnak.

A japán piacot jelenleg akadályok, nem vámjellegű akadályok zárják el előlünk, ahogy azt már képviselőtársaim is említették; korlátozzák az importot, ami kihat minden kereskedelmi tevékenységre és befektetésre. Az Európai Bizottságnak az általa vezetett tárgyalások keretében törekednie kell arra, hogy elősegítse az átláthatóbb szabályozási intézkedéseket, amelyek ahhoz segítik majd hozzá az európai vállalatokat, hogy teljes mértékben megértsék a japán partnerekkel folytatott kereskedelem szabályait, és azért is, hogy lebontsa a közbeszerzésekhez való hozzáférés szabályozási akadályait. Végül, azt is gondolom, hogy hatástanulmányt kell készíteni, amely megvizsgálja egy esetleges megállapodás hatásait, különösen az olyan érzékeny európai iparágakra nézve, mint az autógyártás, az elektronika és a repülés.

 
  
MPphoto
 

  Jaroslav Paška (EFD).(SK) Elnök asszony, biztos úr! Japán számos érdeke egyezik az Európai Unióéval, és ezek nem korlátozódnak csupán politikai kérdésekre, hanem kiterjednek a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra is.

Bár mind Japán, mind az Európai Unió érett gazdasággal rendelkezik, kereskedelmi együttműködésük során elmulasztották kiaknázni a gazdasági ütőképességükben rejlő lehetőségeket. A vámok mellett számos olyan akadály is gátolja a hatékony kereskedelmi együttműködést, amelyet Japán a szabványosítás, a közbeszerzésekhez és az állami szerződésekhez való hozzáférés útjába gördített. Bár úgy vélem, az az érdekünk, hogy javítsuk a Japánnal való kereskedelmi együttműködést, törekednünk kell arra, hogy ez az együttműködés tisztességes, nyílt, kiegyensúlyozott és mindkét fél számára előnyös legyen. Ezért támogatásomat szeretném kifejezni az Európai Bizottság e cél érdekében tett erőfeszítései iránt.

 
  
MPphoto
 

  Karel De Gucht, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Két ponthoz szeretnék hozzászólni. Először is, a kétoldalú és a többoldalú megállapodások közötti kapcsolathoz. Néhány képviselő felhozta, hogy a kétoldalú megállapodások helyett a többoldalúakra kellene összpontosítanunk. Pontosan ezt tesszük! Mint tudják, a dohai forduló többoldalú tárgyalásai súlyos helyzetben vannak, és mi vagyunk az egyetlen nagy kereskedelmi blokk, amely a közelmúltban javaslatokat tett arra vonatkozólag, hogy az ipari ágazatok tekintetében próbáljuk meg áthidalni a fejlett és a feltörekvő gazdaságok közötti különbségeket. De miközben valóban a kereskedelem többoldalú szempontjaira összpontosítunk, nem szabad elhanyagolnunk a fontos partnereinkkel kötött kétoldalú kapcsolatainkat sem.

Másodszor, ami Japánt illeti, ahogy önök közül is többen elmondták, ez valóban a tyúk és a tojás esete. Elkezdjük-e a tárgyalásokat, remélve, hogy azok során meg tudjuk oldani az évek óta alkalmazott, nem vámjellegű akadályok kérdését, vagy próbáljunk meg inkább leszámolni ezen akadályok többségével oly módon, hogy előfeltételként szabjuk ezt a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások megindításához? Véleményem szerint bizonyos mértékig alkalmaznunk kell ezt a feltételrendszert, mert Japán esetében nem a vámok jelentik a legfőbb problémát. Az ideális természetesen az lenne, ha 100%-ban eltörölnénk a vámokat, ahogyan az egy fejlődő vagy feltörekvő gazdaság esetében lenne. A valódi gond azonban a nem vámjellegű akadályokkal van. Készítettünk egy listát arról a 27 nem vámjellegű akadályról, amelyet alapvetően fontosnak tartunk kereskedelmi kapcsolataink szempontjából, de ebből eddig csupán három esetre találtunk általunk is elfogadható megoldást.

A japánok azt állítják, hogy a maradékra is kínálnak megoldást, de az elénk tárt javaslataikban ezt mi nem láttuk.

Ezért úgy véljük, hogy hatókörbecslést kell végeznünk, hogy tudjuk, miről beszélünk. Remélem, hogy e hatókörbecslés során fel tudunk számolni egy sor nem vámjellegű akadályt, és ez majd megteremti a megfelelő légkört ahhoz, hogy hozzálássunk a valódi szabadkereskedelmi tárgyalásokhoz Japánnal. Nos, ez a mi álláspontunk. Véleményünk szerint legalábbis részben előfeltételként kell kezelnünk e kérdést, és ehhez ragaszkodnunk kell.

 
  
MPphoto
 

  Elnök. – Négy állásfoglalásra irányuló indítványt(1) érkezett hozzám, amelyeket az eljárási szabályzat 115. cikk (5) bekezdésével összhangban nyújtottak be.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2011. május 11-én, szerdán kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

 
  
MPphoto
 
 

  Artur Zasada (PPE), írásban.(PL) Véleményem szerint a repüléstechnika terén való közeledés óriási lehetőséget teremt majd mind az európai, mind a japán gazdaság számára. Az európai repülőgépipar hosszú ideje főbeszállítója a nemzetközi piac polgári és katonai technológiájának. Japán szintén végez az általános repülés, valamint az utas- és teherszállítás terén alkalmazható fejlettebb megoldásokat célzó kutatásokat. Becslések szerint a légi utas- és áruszállítás az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat lesz a következő évtizedekben. Igaz, hogy már most is vannak példák az európai uniós és japán partnerek együttműködésére – mint például az EC 145 helikopter, amely az Eurocopter és a Kawasaki közös fejlesztése –, de véleményem szerint ennél sokkal szélesebb körű is lehetne az együttműködés. Támogatom az arra irányuló lépéseket, hogy felgyorsulhasson az európai-japán repülésügyi együttműködés vállalati szinten, valamint a kutatás és fejlesztés terén egyaránt.

 
  

(1) Lásd a jegyzőkönyvet.

Utolsó frissítés: 2011. szeptember 15.Jogi nyilatkozat