Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács és a Bizottság által a 2007. január 31-i vita során a SWIFT-ről, valamint az EU és az USA közötti új (a légiutasok adatairól szóló) PNR-megállapodással kapcsolatos tárgyalásokról szóló, szóbeli választ igénylő kérdést követően tett nyilatkozatokra;

–  tekintettel az Európai Központi Bank által a neki feltett kérdésre adott válaszára, amely kérdés szerint az EKB nem tájékoztatta a központi bankokat, és ennek következményeképp a nemzeti bankokat a pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos, a SWIFT által generált adatokra vonatkozó amerikai gyakorlatról,

–  tekintettel a 95/46/EK irányelv 29. cikke által létrehozott munkacsoportnak a jövőbeli PNR-megállapodásról szóló véleményére, valamint az európai adatvédelmi biztosnak (EDPS) az EKB SWIFT-ügyben játszott szerepéről szóló véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az adatok és információk kiadása értékes eszközt jelent a terrorizmus és az ahhoz kapcsolódó bűnözés elleni nemzetközi küzdelemben,

B.  mivel az Atlanti-óceán mindkét oldalán tevékenykedő vállalatok egyre gyakrabban találják magukat egymással ütköző jogi előírások között az amerikai és európai törvényhozások részéről,

C.  mivel a személyes adatok kiadását megfelelő jogi alappal kell alátámasztani, amelyhez egyértelmű szabályok és feltételek kapcsolódnak, és biztosítani kell az egyes polgárok magánéletének és szabadságjogainak megfelelő védelmét;

D.  mivel a terrorizmus és a bűnözés elleni küzdelemnek megfelelő demokratikus legitimitást kell adni, nevezetesen az adatkiadási programokat mindenkor parlamenti ellenőrzés és bírói felülvizsgálat alatt kell végezni;

Általános

1.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt néhány év során az amerikai elvárások alapján készült, és az Európai Parlament bevonása nélkül elfogadott megállapodások – nevezetesen a PNR-ről, a SWIFT-ről és az amerikai, ellenőrzésre való automatikus kiválasztási rendszerről (Automated Targeting System – ATS) szóló megállapodások – jogbizonytalansághoz vezettek az adatoknak a közbiztonság biztosítása, és különösen a terrorizmus megelőzése és legyőzése érdekében történő megosztására, valamint az EU és az USA közötti megosztására vonatkozó szükséges adatvédelmi garanciák tekintetében;

2.  megerősíti, hogy a Tanács és a Bizottság, valamint magánvállalatok által eddig javasolt megoldások nem védik megfelelőképpen az EU polgárainak személyes adatait (amint azt az új ideiglenes PNR-megállapodásról szóló levelében a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport elnöke, Schaar úr is megjegyezte), és ez a SWIFT-ügyhöz hasonlóan közösségi és nemzeti jogszabályokat sértene (lásd a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport és az európai adatvédelmi biztos véleményét);

3.  megjegyzi, hogy a terrorizmus elleni harcban az Egyesült Államok Kongresszusa egy ideje arra kéri az USA kormányát, hogy fogadjon el célzottabb intézkedéseket, amelyek jobban biztosítják a magánélet védelmét, és parlamenti és bírói ellenőrzés alatt zajlanak (amint azt a Kongresszus a NSA telefonlehallgatási programjáról értesülve követelte);

4.  megerősíti a Kongresszussal a közelmúltban megosztott fenntartásait a személyes adatok jogosulatlan elemzésére és adatbányászatra használt módszerekkel kapcsolatban, amelyek egyre nagyobb mennyiségű személyes adat felhalmozását is magukba foglalják, amint az ATS amerikai kormány által történő felhasználásának ügyében is történt;

5.  üdvözli, hogy az Egyesül Államok kormánya a közelmúltban tudomásul vette ezeket a fenntartásokat, és a helyzet javítására törekszik az alábbi módon:

6.  úgy véli ugyanakkor, hogy ezek az előrelépések nem elégségesek az USA területén tartózkodó EU polgárok adatai vonatkozásában, és hogy melegen üdvözölné olyan amerikai jogalap létrehozását, amely lehetővé tenné az EU polgárai számára az adataikhoz való hozzáférést, beleértve az adatok azonosítását és módosítását, valamint lehetővé tenné, hogy a bíróságon vagy egy független adatvédelmi hatóságnál jogorvoslatot keressenek (az Egyesült Államok 1974-es titoktartási törvénye rendelkezései alapján);

7.  emlékeztet abbéli meggyőződésére, hogy az ilyen adatvédelmi garanciák elősegítenék az adatok megosztását, ugyanakkor biztosítanák a magánélet védelmét, és hogy az adatok átadásának mindenképpen egy vagy több nemzetközi megállapodáson kell alapulnia, amely szerkezetében hasonlít az Egyesült Államok Kongresszusa által jelenleg vizsgált, az EU-USA közötti bűnügyi bírósági együttműködésről és kiadatásról szóló megállapodásra;

8.  úgy véli, hogy mivel az ilyen nemzetközi megállapodások az EU és az USA polgárainak alapvető jogait érintik, az eljárásba teljes mértékben be kell vonni az Európai Parlamentet, a tagállamok nemzeti parlamentjeit és az Egyesült Államok Kongresszusát;

9.  ragaszkodik hozzá, hogy az adatvédelmi kérdésekben a megállapodásoknak az adatok magas fokú védelmére kell törekedniük a visszaélések kockázatával szemben, és azokat EU-szinten kötelező érvényű alapelvekkel kell kiegészíteni a biztonsági célokra használt adatok védelmére vonatkozólag (harmadik pillér);

10.  hangsúlyozza, hogy a harmadik pillérben szükség van egy, a személyes adatok védelméről szóló keretirányelvre; emlékeztet, hogy 2006. szeptember 27-én egyhangúlag elfogadott véleményében az Európai Parlament átfogó és kiterjedt hatályú irányelv elfogadására hívott fel, amely a személyes adatok harmadik országokkal való cseréjére is kiterjedő adatvédelmi szabályokat tartalmazna;

11.  úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén zajló speciális EU-USA együttműködés során szükséges garanciák biztosítására olyan közös keretet kell létrehozni az Egyesült Államokkal, amely képes a személyek EU és USA közötti szabad áramlásával kapcsolatos kérdések kezelésére is;

12.  elvárja, hogy a transzatlanti partnerségi stratégiát vitassák meg az április 30-án megrendezendő következő EU-USA csúcstalálkozón, és kiemeli, hogy ebben az összefüggésben meg kell erősíteni az Európai Parlament és a Kongresszus közötti kapcsolatokat;

A hosszú távú PNR-megállapodás vonatkozásában

13.  kiemeli, hogy a Parlament által szeptemberben már elfogadott pontokon kívül a jövőbeli hosszú távú PNR megállapodásnak az alábbi elveken kell alapulnia:

A SWIFT adatok hozzáférésének tekintetében

14.  megerősíti azon aggodalmait, hogy a SWIFT az büntetőjogi következményekkel járó idézés kézbesítését követően hozzáférést biztosított az Egyesült Államok igazgatása részére a rendszerében kezelt, nem amerikai állampolgárokra vonatkozó, illetve nem az Egyesült Államok területén generált összes adathoz, azon kereskedelmi döntés alapján, hogy módszeresen lemásolják az adatokat egy tükrözött információs rendszerbe az Egyesült Államokban, megsértve ezzel az európai és a nemzeti adatvédelmi jogszabályokat;

15.  nagyon aggasztónak ítéli meg e helyzetet, amely ellentétes az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel és az Alapjogi Chartával, illetve a Szerződésekkel és az abból eredő jogokkal (a 95/46/EK irányelvvel és a 45/2001/EK rendelettel), amelyet sem az EKB, sem a SWIFT tevékenységét felügyelő 10 központi bank által alkotott csoport sem illetett kritikával korábban, és amelyről az európai bankok és ügyfeleik csak a közelmúltban szereztek tudomást a sajtó révén;

16.  határozottan sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács több hónappal e kérdések kiderülését követően még nem fogadott el álláspontot e nagyon sok polgárt, fogyasztót, és vállalkozást érintő kérdésben, és hogy a 27 tagállamból csupán 7 adott választ az Európai Bizottság által küldött kérdőívre, amely pontosítást kért nemzeti és közösségi adatvédelmi jogszabályok tekintetében;

17.  támogatja az Európai Adatvédelmi Biztos véleményét az EKB szerepéről és felhívja az EKB-t, hogy:

18.  továbbra is úgy véli, hogy a pénzügyi tranzakciók során generált adatok egyértelműen meghatározott feltételek mellett felhasználhatóak bírsági nyomozás során és emlékeztet arra mind az EU, mind az USA végrehajtotta a PAM (FATF) VII ajánlásokat jogszabályaiban (1781/2006/EK rendelet és a Banktitokról szóló törvény);

19.  emlékeztet arra, hogy a pénzintézetek a PAM VIII. ajánlásai szerint 2006. december 31-étől kötelesek összegyűjteni és kezelni az (Európában) 1000 eurót, illetve (az Egyesült Államokban) 3000 dollárt elérő összegek átutalására vonatkozó egyes meghatározott adatokat; kérés esetén az összes ilyen adatállományt át kell adni vagy elérhetővé kell tenni a hatóságok számára(1);

20.  úgy véli, hogy az EU és az USA alapvető és lojális szövetségesei egymásnak a terrorizmus elleni küzdelemben, és ezért e keretjogszabály képezi az esetleges nemzetközi megállapodásra irányuló tárgyalások alapját, azon feltételezés alapján, hogy a SWIFT-re, mint belga cégre vonatkoznak a belga jogszabályok, és ebből következően a 95/46/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján az felelős az adatok kezeléséért; ennek természetes következménye, hogy a SWIFT köteles felhagyni azon jelenlegi gyakorlatával, amely szerint az uniós polgárokra és vállalkozásokra vonatkozó összes adatot letükrözik az Egyesült Államokban, illetve, hogy az alternatív adatbázisaikat az Egyesült Államok joghatóságán kívülre helyezik;

21.  felhívja a figyelmet arra, hogy SWIFT nem csak Európában és az Egyesült Államokban nyújt szolgáltatásokat, és ezért úgy véli, hogy a meghozandó intézkedéseknek figyelembe kell venniük a SWIFT szolgáltatásinak globális természetét;

22.  felhívja az adatvédelem és a fizetési rendszerekre vonatkozó jogszabályok tekintetében illetékes Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a fizetési rendszer jelenlegi kialakításából eredő esetleges gazdasági és üzleti kémkedést annak legtágabb értelmében, így beleértve az üzenetek szolgáltatóit és a kezelés módjára vonatkozó jelentéseket;

23.  tudomásul veszi, hogy a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport 10/2006. számú véleménye szerint a pénzügyi szolgáltatások kivételt képezhetnek a biztonságos kikötő megállapodások alól; aggasztónak ítéli, hogy a biztonságos kikötő megállapodás által nem szabályozott, egyesült Államokban működő európai vállalatok és ágazatok, különösen az európai bankok, biztosítók, társadalombiztosítási intézmények és távközlési szolgáltatók amerikai leányvállalatai kénytelenek elérhetővé tenni személyes adataikat az Egyesült Államok hatóságai számára; felhívja az Európai Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja ki a kérdést;

Következtetések

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Államok Kongresszusának.

(1) (Lásd: a FinCEN által a közelmúltban közzé tett jelentés a határokon átnyúló elektronikus átutalások jelentéseiről: http://www.fincen.gov/news_release_cross_border.html )