Állásfoglalásra irányuló indítvány - B6-0057/2008Állásfoglalásra irányuló indítvány
B6-0057/2008

Állásfoglalásra irányuló indítvány

23.1.2008

a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Romano Maria La Russa, Konrad Szymański, Adam Bielan
az UEN képviselőcsoport nevében
az iráni helyzetről

Eljárás : 2007/2683(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B6-0057/2008
Előterjesztett szövegek :
B6-0057/2008
Elfogadott szövegek :

B6‑0057/2008

az Európai Parlament állásfoglalása az iráni helyzetről

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Iránról szóló, az atomkérdéssel és az emberi jogokkal kapcsolatos korábbi, különösen a 2007. október 25-i, a 2006. november 16-i, a 2006. február 15-i, a 2005. november 17-i, a 2005. október 13-i, a 2005. január 13-i és a 2004. október 28-i állásfoglalásaira;

–  tekintettel az Európai Tanács 2007. december 14-i következtetéseire;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott, az iráni atomprogramról szóló 2007. március 24-i, 1747. sz., 2006. december 17-i, 1737. sz., a 2006. július 31-i, 1696. sz. határozatokra;

–  tekintettel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) összehangolt munkaprogramjának következtetéseire;

–  tekintettel az IAEA Tanácsának jelentésére, nevezetesen a 2007. november 15-ire;

–  tekintettel a NIE (Nemzeti Hírszerzési Becslés) jelentésének Irán nukleáris kapacitásairól és szándékáról szóló jelentésének következtetéseire;

–  tekintettel az Európai Parlament és Irán parlamentközi delegációjának 2007. december 7–9. között Teheránban tartott második ülésének következményeire;

A.  mivel Irán az NPT védelmi jegyzőkönyvével kapcsolatos megállapodásban meghatározottak, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1747/2007, 1737/2006 és 1696/2006. sz. határozataiban megfogalmazott kérése ellenére nem függesztette fel urándúsítási tevékenységét,

B.  tekintettel az IAEA küldöttsége vezetője, Mohamed ElBaradei 2008. január 12-i nyilatkozatára, amelyben az iráni hatóságok megtagadták a kérést, hogy 4 héten belül megfelelő válaszokat szolgáltassanak az Irán nukleáris tevékenységével kapcsolatban fennálló, továbbra is tisztázatlan kérdésekre,

C.  mivel a szolgáltatott fontosabb információk ellenére szükséges és sürgető az iráni hatóságok valódi együttműködése, hogy az IAEA felügyelői értékelni tudják a helyszínek előrehaladottsági állapotát, és felmérhessék az aktivitás fokát, beleértve a urándúsítás bizonyos nukleáris helyszíneken már azonosított nyomait,

D.  mivel a Nemzeti Hírszerzési Becslés (NIE – National Intelligence Estimate) 2007. december 3-án nyilvánosságra hozott USA-jelentése bizonyította, hogy Irán katonai célú atomenergia-programját 2003-ban leállították és 2007 közepéig nem indították újra, ez megmutatta, hogy létezik atomfegyverek gyártására irányuló program, és nem kizárható, hogy egy erőteljes urándúsítás a jövőben nukleáris fegyverek potenciális használatára szolgálhat,

E.  mivel Iránban az emberi jogok és az alapvető szabadságok helyzete az utóbbi két és fél évben, vagyis a legutóbbi, 2005-ös elnökválasztástól kezdődően egyre romlott, annak ellenére, hogy Irán nemzetközi egyezményeket írt alá az emberi jogok és alapvető szabadságok garantálására,

F.  mivel 2007-ben a kivégzések száma – a kiskorúak kivégzésének száma is – jelentősen (320 fölé) emelkedett, nyilvános akasztásokkal és kövezésekkel, a Saria szent törvénye nevében,

G.  mivel Iránban a legalapvetőbb jogokat is megsértik az emberek méltóságának megalázása közepette;

H.  mivel a jelenlegi kemény elnyomás a társadalom minden részét érinti: a politikai ellenzéket, a diákokat, az újságírókat, a nőket, a szakszervezeti aktivistákat és az etnikai és vallási kisebbséghez tartozókat, akiket általánosan rendszerellenes tevékenységgel vádolnak;

I.  mivel számos, „Az egység konszolidációja” mozgalomhoz tartozó egyetemi hallgatót, valamint a nők jogaiért küzdő mozgalom aktivistáit üldözték, bántalmazták, és meg mindig fogva tartják őket speciális börtönökben;

1.  úgy véli, hogy Irán atomprogramja és urándúsításhoz kapcsolódó tevékenységei súlyos kockázatot jelentenek a nemzetközi közösség számára, ahogyan ennek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1747., 1737. és 1696 számú határozatában hangot is adott;

2.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az iráni hatóságok nem tartják tiszteletben a nem polgári célú felhasználásra szánt urándúsítás felfüggesztéséről szóló nemzetközi megállapodásokat és kiegészítő jegyzőkönyvet;

3.  felszólítja Iránt, hogy teljesítse a NAÜ ajánlásait, és tegye lehetővé nukleáris létesítményei ellenőrzését, ami az ott folyó nukleáris tevékenység hatókörének és lehetőségeinek meghatározása céljából szükséges;

4.  újólag megerősíti, hogy feltétel nélkül támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt tagjának külügyminisztere által 2008. január 22-én, Berlinben elfogadott határozatot;

5.  kéri az EU tagállamait, hogy Iránnal fenntartott kapcsolataikban ne tegyenek engedményeket, lépjenek fel egységesen és gyakoroljanak nyomást, de ugyanakkor ösztönözzék a párbeszédet;

6.  mély aggodalommal tölti el, hogy az utóbbi években Iránban egyre súlyosbodott az emberi jogok helyzete, és kéri az iráni hatóságokat, hogy tegyenek eleget az Irán által is ratifikált nemzetközi emberi jogi normákból és eszközökből fakadó kötelezettségeknek, illetve mozdítsák elő az egyetemes értékeket, és mindenki számára biztosítsák a polgári jogok és politikai szabadságjogok gyakorlását;

7.  emlékezteti az iráni kormányt arra, hogy a polgári és politikai jogokról, illetve a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi szerződések aláírójaként érvényesítenie kellene az alapvető emberi jogokat, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságára, és felszólít a meggyőződésük miatt fogva tartottak azonnali szabadon bocsátásra;

8.  határozottan elítéli az Iránban végrehajtott, különösen pedig a kiskorúak, vagy kiskorúként elkövetetett bűncselekmények miatt elítélt felnőttek esetében hozott és végrehajtott halálbüntetéseket, és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi közösség által a kiskorúak vonatkozásában elismert jogi biztosítékokat, például az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét;

9.  mély aggodalmát fejezi ki a civil társadalmi mozgalmak elnyomásának az elmúlt évben Iránban tapasztalható drámai erősödése miatt, és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy vessenek véget a diákmozgalmak, az emberi jogi aktivisták, az „egymillió aláírás” kampányban résztvevők, a kiskorúak jogaiért küzdők, az értelmiségiek, a tanárok, az újságírók és a szakszervezetek szigorú elnyomásának;

10.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy töröljék a jogszabályokból a kínzás és a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés valamennyi formáját, illetve a perek folyamán biztosítsák a védelemhez való jogot;

11.  csalódottságának ad hangot, amiért a Tanács nem lépett fel az Európai Bíróság 2006. december 12-i, PMOI-ról (Iráni Mudzsahedinek Népi Szervezete) szóló ítéletét követően, illetve nem vette figyelembe az Egyesült Királyság bíróságának 2007. november 30-i ítéletét, amely nyomán a PMOI nem minősül terrorszervezetnek; felszólítja a Tanácsot, hogy törölje a szervezetet a terrorszervezeteket tartalmazó felsorolásból;

12.  hangsúlyozza, hogy az EU és Irán közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodások az iráni emberi jogi helyzet megváltozásától, valamint a NAÜ-vel történő maradéktalan, az atomprogram célkitűzéseinek békés mivoltát szavatoló együttműködéstől függenek;

13.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az EU és Irán közötti kapcsolatok jövőjéről, és vizsgálja meg, hogyan vehetné újra kezdetét a kereskedelmi és együttműködési tárgyalások alapját nyújtó emberi jogi párbeszéd, hiszen a kereskedelemről és az együttműködésről szóló megállapodások kizárólag az emberi jogok és a nukleáris kérdések terén elért haladástól függ;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, Irán Legfelsőbb Bírósága elnökének és az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.