Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ez idáig négy alkalommal, Río de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17–18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.) és Bécsben (2006. május 12–13.) megtartott latin-amerikai és karibi, illetve európai uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozóinak nyilatkozataira,

–  tekintettel a 2007. április 20-án a Riói Csoport és az Európai Unió között Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) megtartott XIII. miniszteri találkozó közös közleményére,

–  tekintettel a Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) 2007. április 19-én az Európai Unió trojkája és a közép-amerikai országok miniszterei között létrejött San José-i párbeszéd miniszteri találkozójának közös közleményére,

–  tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika részvételével 2005. június 14–16-án Limában megtartott XVII. Interparlamentáris Konferencia végleges jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Unió és Latin-Amerika közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében létrehozott globális partnerségről és közös stratégiáról szóló, 2001. november 15-i állásfoglalásra(1), valamint az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalásra,

–  tekintettel a Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés 2007. december 20-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a négy korábbi csúcstalálkozó által meghirdetett biregionális stratégiai partnerség elmélyítésének folytatására ma minden korábbinál nagyobb szükség van,

B.  mivel az ez irányba tett előrelépés ellenére még mindig sok feladat van hátra mind a partnerség politikai és biztonsági, mind pedig társadalmi, kereskedelmi és költségvetési vonatkozásai tekintetében,

C.  mivel a stratégiai partnerség még nem valósította meg teljesen társadalmai közelítésére, a társadalmi fejlődés ösztönzésére, valamint a szegénység és társadalmi egyenlőtlenségek Latin-Amerikában történő jelentős csökkentésére vonatkozó célkitűzését, amelyek elérése érdekében szükség lenne mind az utóbbi években a régióra jellemző gazdasági növekedés fenntartására, mind pedig a cserékre, segélyek valamennyi típusára és a szociális kohézióval kapcsolatos tapasztalatok átültetésére, amely téren az Európai Unió nyújthat segítséget,

1.  megerősíti elkötelezettségét a regionális integrációval foglalkozó európai és latin-amerikai szervek munkájának támogatása mellett, és vállalja, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a limai csúcstalálkozó valódi előrelépést jelentsen a stratégiai partnerség számára; köszönetet mond a csúcstalálkozó perui és szlovén társelnökségének, a szlovén uniós elnökségnek, az Európai Bizottságnak és az Európai Unió Tanácsának az erre irányuló határozott erőfeszítéseikért;

A biregionális stratégiai partnerség elvei és prioritásai

2.  megismétli meggyőződését, amely szerint az Atlanti-óceán két partján elő partnerek közös elvei, érdekei és értékei megőrzésének legjobb eszköze a biregionális megközelítés és a biregionális stratégiai partnerség;

3.  megerősíti ezért a két térség közös érdekeiről és álláspontjairól szóló 2002-es madridi csúcstalálkozó nyilatkozatának érvényességét, valamint a 2004-es guadalajarai és a 2006-os bécsi csúcstalálkozókon megerősített, a multilateralizmus, a regionális integráció és a társadalmi kohézió iránti támogatását;

4.  átfogó stratégiai megközelítést javasol tehát a partnerség számára, amely nem korlátozódik elszigetelt javaslatokra és fellépésekre, és amelynek végső célja, hogy körülbelül 2012-re létrehozza az Euro–Latin-amerikai globális interregionális partnerség térségét, amely kiterjed a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, illetve a fenntartható fejlődés közös megvalósítására vonatkozó, valódi stratégiai partnerség megvalósítására;

5.  javasolja, hogy a partnerség politikai és biztonsági alapját rendszeres, ágazati és hatékony politikai párbeszéd, illetve az Egyesült Nemzetek Alapokmánya mintájára a politikai, stratégiai és biztonsági javaslatok közös kidolgozását lehetővé tevő Béke és Biztonság Euro–Latin-amerikai Chartája nyújtsa;

6.  hangsúlyozza, hogy a felek közötti kölcsönösen előnyös kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok érdekében szükséges, hogy

7.  támogatja a limai csúcstalálkozó javasolt napirendjét, és annak két nagyobb témakör köré csoportosítását: egyrészt a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel és társadalmi bevonással, másrészt pedig a fenntartható fejlődéssel, és ehhez kapcsolódóan a környezettel, az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos kérdések;

8.  emlékeztet rá, hogy az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek (EuroLat) mint a stratégiai partnerség parlamenti fórumának a korábbi bécsi csúcstalálkozót követő rövid időn belül megvalósított létrehozása a partnerség és intézményi kerete demokratikus legitimációjának jelentős megerősítését jelenti, amelyben helyet kap a közgyűlés hatáskörébe tartozó, a stratégiai partnerséggel kapcsolatos kérdések megvitatása, ellenőrzése és nyomon követése;

9.   javasolja, hogy a limai csúcstalálkozó ismételten hangsúlyozza, hogy az EU, illetve Latin-Amerika és a Karib-térség ragaszkodik a pluralista és képviseleti demokrácia alapelveihez és értékeihez, a sajtó- és szólásszabadsághoz, az emberi jogok tiszteletben tartásához, valamint a diktatúra és az önkényuralom valamennyi formájának elutasításához;

Közös fellépések a hatékony multilateralizmus érdekében

10.  kiemeli, hogy a multilateralizmus érdekében történő közös fellépés milyen előnyökkel járhat az euro–latin-amerikai partnerek számára, akik együttesen több mint egymilliárd főt képviselnek és az Egyesült Nemzetek (ENSZ) tagországainak egyharmadát teszik ki, a világkereskedelemnek pedig több mint egynegyed részét bonyolítják;

11.  javasolja, hogy a stratégiai partnerség alapját reális célkitűzések és olyan közös menetrendek képezzék, amelyek mozgatórugója a közösen vállalt multilateralizmus (Kiotói Jegyzőkönyv, Nemzetközi Büntetőbíróság, a halálbüntetés és a terrorizmus ellen folytatott küzdelem, az Egyesült Nemzetek rendszerének alapvető fontosságú szerepe stb.);

12.  intézkedéseket javasol valamennyi olyan területen és fórumon, ahol alapelveik, értékeik és érdekeik egyértelműen konvergálnak, beleértve az ENSZ keretén belül létrehozott kollektív békét és biztonságpolitikai rendszert, az emberi jogok védelmét, a környezetvédelmet célzó politikákat, a fejlesztést, a civil társadalom globális kormányzási folyamatban való részvételét, valamint a nemzetközi pénzügyi rendszer és annak intézményei reformját (Világbank, Nemzetközi Valutaalap);

13.  hangsúlyozza, hogy a többoldalú megközelítés a legmegfelelőbb módszer az euro–latin-amerikai partnerek előtt álló, olyan közös kihívások kezelésére, mint a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem, a szervezett bűnözés, a korrupció, a pénzmosás és az emberkereskedelem – ezen belül pedig az illegális bevándorlás –, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem, illetve mint az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések;

14.  ismételten hangot ad annak a meggyőződésének, hogy a terrorizmus elleni harcot az emberi jogok, az állampolgári jogok és a jogállamiság legszigorúbb tiszteletben tartása mellett kell megvívni; kéri valamennyi Kolumbiában elrabolt személy azonnali szabadonbocsátását, különös tekintettel a betegekre; úgy véli, hogy a fogva tartottakat a FARC vagy bármely, az emberrablásért felelős szervezet egyoldalú döntésével kell szabadon bocsátani, vagy annak hiányában egy sürgős humanitárius fogolycsere-egyezmény keretében;

15.  támogatja az Egyesült Nemzetek határozatait, valamint az EU–LAC csúcstalálkozó és e Parlament ismételt állásfoglalásait, melyekben visszautasítják az összes olyan kényszerítő intézkedést, amelyeket az extraterritoriális hatályú törvények rendelkezései tartalmaznak, melyek egyoldalú és területen kívüli jellegüknél fogva szemben állnak a nemzetközi joggal, torzítják az euro–latin-amerikai partnerek közti kereskedelmet, és veszélyeztetik a multilateralizmus érdekében történő közös fellépésüket;

Határozott lendület a regionális integráció folyamatának és a partnerségi szerződéseknek

16.  úgy véli, hogy az EU és Latin-Amerika közti olyan teljes körű, ambíciózus és kiegyensúlyozott partnerségi megállapodások létrehozása és hatékony alkalmazása, amelyek hozzájárulnak a lakosság emberi, gazdasági és társadalmi jogainak védelméhez és a kölcsönös fenntartható fejlődéshez, valamint a WTO multilateralizmusának kiegészítéseként a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, stratégiai célkitűzést jelent egy olyan nemzetközi környezetben, amelyet mindinkább a kölcsönös egymástól függés, a gazdasági növekedés, az új gazdasági hatalmak megjelenése és a globális kihívások számának növekedése jellemez;

17.  ezért javasolja, hogy gazdasági és kereskedelmi téren a globális régióközi társulás euro–latin-amerikai övezete létrehozásának alapját a WTO-val és a regionalizmussal összeegyeztethető modell képezze, melye két fázisban hajtanak végre:

18.  javasolja, hogy a limai csúcstalálkozó adjon megbízást a globális régióközi társulási megállapodással kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmány készítésére, tekintettel a javasolt globális társulási övezet létrehozására;

A limai ülés a szegénység, az egyenlőtlenség és a kirekesztés felszámolásával kapcsolatos napirendjéről

19.  kéri a limai csúcstalálkozó résztvevőit, hogy az említett napirend tartalmazza egy adott számú egyértelmű, konkrét és ellenőrizhető, e témába vágó kötelezettségvállalás elfogadását, amelyek önmagukban is új lendületet adhatnak a stratégiai partnerségnek és lényegesen javíthatják polgáraik életszínvonalát az Atlanti-óceán mindkét partján; javasolja, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére és azon csoportok integrálására, amelyek jelenleg a társadalom peremére szorultak és meg vannak fosztva a felemelkedés lehetőségétől, különös tekintettel az őslakosságra;

20.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy mindkét régió valamennyi közös kezdeményezésének és programjának tegye részévé a társadalmi kohéziót mint állandó, koherens és gyakorlati célkitűzést; kijelenti, hogy az euro–latin-amerikai partnerek olyan szolidaritási projektben vegyenek részt, amelyben a piacgazdaság és a társadalmi kohézió nem állhatnak egymással szemben, hanem kiegészítik egymást;

21.  javasolja, hogy a limai ülés a szegénység, az egyenlőtlenség és a kirekesztés felszámolásával kapcsolatos napirendje tartalmazzon olyan konkrét intézkedéseket, mint például

22.  kéri a partnereket szilárd és hatékony politikák elfogadására a demokratikus kormányozhatóság, a társadalmi ügyek, az államháztartás és az adóügyek terén a társadalmi kohézió növelése és a szegénység, az egyenlőtlenségek és a kirekesztés csökkentése érdekében;

23.  úgy véli, hogy az oktatás és a humántőkébe történő beruházás képezi a társadalmi kohézió, a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a társadalmi mobilitás alapját; ismét határozottan támogatja a „közös EU–Latin-Amerika–Karib-térség felsőoktatási térség” létrehozását; hangsúlyozza, hogy Latin-Amerikában és Európában egyaránt az államnak garantálnia kell az oktatáshoz, valamint az egyéb közjavakhoz (az egészséghez, az ivóvízhez, a biztonsághoz) való hozzájutást;

24.  úgy ítéli meg, hogy elengedhetetlenül fontos új lökést adni az Unió Latin-Amerika irányába folytatott fejlesztési együttműködési politikájának, amely a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelmet kulcsfontosságú elemként megőrizve olyan differenciált megközelítést alkalmaz, amely figyelembe veszi a latin-amerikai országok eltérő gazdasági és társadalmi körülményeit és fejlettségi szintjét;

25.  éppen ezért elengedhetetlennek tartja a Latin-Amerikával folytatott fejlesztési együttműködések kizárólag segítségnyújtásra összpontosító szemléletének meghaladását oly módon, hogy a műszaki, felsőoktatási és innovációs együttműködések kerüljenek a figyelem középpontjába, kiaknázva a hetedik keretprogramban e téren létrehozott forrásokat;

A bevándorláspolitikával kapcsolatos együttműködés módszereinek kidolgozása

26.  javasolja, hogy a csúcstalálkozón induljon meg rendszeres biregionális párbeszéd az olyan migrációról, amely garantálja a migráns munkavállalók emberi jogainak védelmét, akármilyen helyzetben is legyenek, és amely javítja és elmélyíti a személyek szabad mozgásával kapcsolatos latin-amerikai származási és tranzitországokkal folytatott együttműködést, ugyanazokkal a globális és kiegyenlített feltételekkel, melyeket az afrikai és mediterrán országokkal, valamint az Uniótól keletre és dél-keletre található szomszédaival szemben alkalmaznak;

27.  kéri, hogy az illegális bevándorlással, valamint a törvényes bevándorlás lehetőségeivel kapcsolatos kérdések kapjanak kiemelt szerepet a – különösen az illegális bevándorlók származási és/vagy tranzitországaival folytatott – párbeszéd során;

28.  javasolja, hogy 2012-ig tanulmányozzák a nemcsak az áruk, a szolgáltatások és a tőke, hanem a személyek szabad mozgásának előmozdítására irányuló, általános érvényű közös szabályokat és rendelkezéseket, ezáltal fokozatosan olyan, a lehető legszélesebb körű partnerséget alakítva ki, amely kölcsönös előnyökkel jár, és amelynek szemléletében megjelenik a migrációnak az Egyesült Nemzetek által elfogadott, globális megközelítése;

29.  ismételten hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a migráns munkavállalók hazautalásainak jelenlegi túlzott költségeit, valamint támogatni kell a visszatérni kívánók hazatérését olyan programok segítségével, amelyek biztosítják jogaik tiszteletben tartását, valamint emberi méltóságuk megőrzését;

30.  kéri az Európai Bizottságot egy olyan közlemény kidolgozására, amely a latin-amerikai és karibi országokra is kiterjeszti az Európai Tanács által 2005 decemberében létrehozott, majd a Tanács 2006. decemberi ülésén kiegészített, migrációval kapcsolatos általános megközelítés prioritásait, eszközeit és előrejelzéseit;

A limai ülés fenntartható fejlődéssel, és elsősorban a környezetvédelemmel, az éghajlatváltozással és az energiakérdéssel kapcsolatos napirendjéről

31.  javasolja, hogy az Európai Unió és a latin-amerikai országok közötti politikai napirendben engedjék át a prioritást az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködésnek és a globális felmelegedés megelőzését célzó politikáknak; emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás és a környezetromlás legfőbb áldozatai a legszegényebbek és mindenekelőtt az őslakos népek;

32.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és Latin-Amerika között ezen a téren létrejött szövetség különös jelentőséget kap, ha figyelembe vesszük mindkét félnek a fenntartható fejlődés és a környezeti egyensúly előmozdításához fűződő érdekét, amely szövetségnek a felek saját környezetvédelmi kezdeményezéseinek kölcsönös támogatásához kell vezetnie nemzetközi szinten;

33.  felhívja a latin-amerikai partnereket, hogy amennyiben eltérőek a vélemények az éghajlatváltozás megfékezésére irányuló intézkedések részleteit illetően (például a légi közlekedés terén), alkalmazzanak konstruktív megközelítést, és semmiképpen ne akadályozzák teljes mértékben a kezdeményezéseket;

34.  javasolja, hogy az euro–latin-amerikai partnerek működjenek együtt annak érdekében, hogy azok a nagy kibocsátású államok, amelyek még nem írták alá a Kiotói Jegyzőkönyvet, csatlakozzanak, valamint annak érdekében, hogy megerősítsék és összehangolják álláspontjukat a globális felmelegedéssel kapcsolatos nemzetközi eszközökről szóló tárgyalásokon, és hogy újabb lendületet adjanak a két térség közötti kibocsátáskereskedelemnek;

35.  elengedhetetlennek tartja a gazdasági fejlődés és a fenntartható fejlődés összehangolását; e tekintetben támogatja a legkevésbé fejlett országokat a szennyező kibocsátások csökkentésére és előrehaladásuk, valamint társadalmi jólétük előmozdítására irányuló, kétszeres erőfeszítéseikben;

36.  a latin-amerikai és karibi nemzetközi szervezeteken (mint például az Amazonasi Együttműködési Szerződés Szervezete) belül közös mechanizmusok és együttműködés létrehozása mellett emel szót, döntéshozatali és finanszírozási célokból a számos latin-amerikai országon keresztülhúzódó nagyobb, világszintű természetvédelmi területek (mint például az Amazonas térsége) védelme és fenntartható fejlődése tekintetében;

37.  kéri az Európai Bizottságot, hogy működjön közre a latin-amerikai országok környezetvédelmi politikájának elősegítése érdekében; úgy véli, hogy meg kell erősíteni az együttműködést és a bevált gyakorlatok szintjét, és hogy ennek meg kell mutatkoznia az EU által nyújtott finanszírozásban és a fejlesztéstámogatási politikában is;

38.  felkéri a limai csúcstalálkozó résztvevőit, hogy a bali megállapodás alapján dolgozzanak ki közös kezdeményezéseket az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás, az energiakérdés (elsősorban a megújuló energia és a bioüzemanyagok), az ivóvíz, a biológiai sokféleség, az erdőgazdálkodás és a vegyi anyagok kezelése terén;

A promócióval és előrejelzéssel kapcsolatos intézményi mechanizmusok megerősítéséről

39.  egyaránt javasolja a következőket:

40.  elengedhetetlennek tartja a stratégiai partnerség parlamenti dimenziójának megerősítését, valamint a közelmúltban létrehozott Mercosur Parlament megfelelő bevonását az Euro–Latin-amerikai Közgyűlésbe;

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az V. EU–LAC csúcstalálkozó elnökségének, az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak, az Európai Unió tagállamai és Latin-Amerika és a Karib-térség valamennyi országa parlamentjeinek, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Latin-Amerikai Parlamentnek, a Közép-Amerikai Parlamentnek, az Andoki Parlamentnek és a Mercosur Parlamentnek.

(1) HL C 140.E, 2002.6.13., 569. o.