ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
16.6.2008
az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján
előterjesztette: Pedro Guerreiro, Jacky Hénin, Willy Meyer Pleite, Marco Rizzo
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
a halászati szektorban tapasztalható társadalmi-gazdasági válságnak a növekvő üzemanyagárak (benzin és dízel) miatti súlyosbodásáról
B6‑0308/2008
az Európai Parlament állásfoglalása a halászati szektorban tapasztalható társadalmi-gazdasági válságnak a növekvő üzemanyagárak (benzin és dízel) miatti súlyosbodásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a halászati ágazat gazdasági helyzetének javításáról szóló, 2006. március 9-i közleményére (COM (2006)0103),
– tekintettel a halászati ágazat gazdasági helyzetének javításáról szóló, 2006. szeptember 28-i állásfoglalására (P6_TA(2006)0390),
– tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezéséről szóló 2007. december 12-i állásfoglalására (P6_TA-PROV(2007)0606,
– tekintettel a halászati szektornak a növekvő üzemanyagárak nyomán bekövetkező válságáról szóló, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésekre,
– tekintettel a Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2008. június 23-24-i ülésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkére,
A. tekintettel a közelmúltban a halászati ágazatban több tagállam által szervezett fellépésekre, melyek során sürgős és hatékony támogató intézkedéseket követeltek az üzemanyagárak (benzin és dízel) robbanásszerű emelkedése és az ágazatban tapasztalható társadalmi-gazdasági válság kezelésére,
B. tekintettel a halászati ágazat stratégiai jelentőségére a különböző tagállamok és az Európai Unió egészének társadalmi és gazdasági helyzete, népességének halászati termékekkel történő ellátása és élelmezési mérlegének egyensúlya szempontjából, valamint az ágazatnak a part menti közösségek társadalmi-gazdasági jólétéhez, a helyi fejlődéshez, a foglalkoztatáshoz, a gazdasági tevékenységek és munkahelyek (a termelési vagy forgalmazási lánc megelőző vagy következő fázisában való) teremtéséhez és fenntartásához, a friss hallal való ellátáshoz, valamint a helyi kulturális hagyományok fenntartásához való jelentős hozzájárulására,
C. tekintettel a halászatot hivatásszerűen űzők béreinek és jövedelmének a marketing kialakításának módjából, az első értékesítési szinten történő árképzésből, valamint a tevékenység rendszertelen természetéből következő bizonytalanságára, szükséges a nemzeti és közösségi támogatások fenntartása,
D. mivel a bérek, a fogás első értékesítéséből származó bevétel és a termelési tényezőkkel kapcsolatos egyes, a fizetés kiszámítása előtt a bevételből közvetlenül levont költségek egymásra hatása miatt a magasabb üzemanyagárak közvetlen és kedvezőtlen hatással vannak a legénység tényleges bérére,
E. mivel a jelenlegi eladási gyakorlat nem teszi lehetővé a termelési tényezők – beleértve az üzemanyag – költségeiben bekövetkező változások magasabb halárak formájában történő áthárítását; mivel az első értékesítési szint árszintjei 2000 óta változatlanok vagy csökkentek, ugyanakkor ez nem eredményezte a friss hal végfogyasztói árának csökkenését,
F. mivel az elmúlt évek során számos halászati vállalat gazdasági helyzete meggyengült, és valós a veszélye annak, hogy a magas üzemanyagárak következtében vállalatok ezrei mennek tönkre és több ezer munkahely megszűnik,
G. míg az üzemanyagárak (benzin és dízel) az elmúlt négy év során tapasztalt növekedése különösen kedvezőtlenül érintette a halászati ágazatot, és most, az ágazat egyes szektoraiban a működési költségek mintegy 50%-át emészti fel, jelentősen súlyosbítva ezzel a jelenlegi válságot a kereskedelmi árrések és gazdasági életképesség tekintetében, valamint jelentősen csökkentve a halászok jövedelmét,
H. mivel egyes esetekben a jelenlegi halászati termékek közös piacszervezése nem eredményezett megfelelő árszintet az első értékesítési szinten, vagy nem vezetett a hozzáadott érték jobb elosztásához az ágazatbeli értékláncolatban,
I. mivel a flották méretének a „halállományhoz való igazítása” a hajók válogatás nélküli – a flották egyedi jellegének, a halállományoknak, vagy az egyes tagállamok haligényének figyelembe vétele nélküli – leselejtezése ösztönzését jelentette, és súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járt, ugyanakkor a kialakult helyzeten jelentősen nem változtatott,
J. mivel a nagy olajipari vállalatok nyeresége jelentősen nőtt, ami az olcsón felvásárolt olajkészletek spekulációján alapuló olajárakat eredményezett,
K. mivel a tagállamok olyan – bár gyakran elégtelen vagy korlátozott hatású – intézkedéseket hoztak vagy kívánnak meghozni, amelyek társadalmi-gazdasági támogatást nyújtanak halászflottáiknak, különösen a magasabb üzemanyagárak ellensúlyozása céljából,
1. kifejezi szolidaritását Franciaország, Portugália, Spanyolország, Olaszország és egyéb tagállamok halászaival, akik intézkedéseket követelnek az egyre növekvő üzemanyagárak kezelésére és a tisztességes életkörülmények biztosítására,
2. sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy az EU tétlen és tagadó álláspontra helyezkedik, ahelyett, hogy meghozná a szükséges döntéseket, sajnálja, hogy az EU nem hajlandó elismerni a halászati ágazat képviselői által javasolt megoldásokat és javaslatokat, melyek az ágazat modernizációjának és fenntartható fejlődésének biztosítására irányulnak, garantálva társadalmi-gazdasági életképességét, a források fenntarthatóságát, az élelmezési önellátás védelmét és biztonságát, a lakosság hallal való ellátását, megtartva ugyanakkor a munkahelyeket és javítva a halászok életkörülményeit;
3. hangsúlyozza, hogy a „halászati erőfeszítések csökkentése” és a „flotta hozzáigazítása” – más szóval a hajók forgalomból történő, folyamatos kivonásának előmozdítása – a probléma valódi megoldását ellehetetlenítő ködösítés, különösen ha az „ágazat gazdasági helyzetének javításáról” van szó;
4. sajnálatosnak tartja az olyan politikát, amely az ágazatban dolgozók társadalmi-gazdasági helyzetének az emelkedő üzemanyagárak miatti rosszabbodását kihasználva a hajók leselejtezését és a forgalomból történő végleges kivonását ösztönzi, ami még nagyobb koncentrációt eredményez az ágazatban és még nagyobb mértékű munkanélküliséghez, a termelési ágazat hanyatlásához és az élelmezési mérleg egyensúlya és a kereskedelmi egyensúly rosszabbodásához vezet;
5. ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottság javaslatainak nagyobb része legfeljebb csak közép- vagy hosszú távon lesz hatással a halászati ágazat gazdasági helyzetére;
6. hangsúlyozza, hogy a végrehajtandó intézkedéseknek a hajók legénysége és a kisipari jellegű hagyományos halászatot folytató halászok érdekeinek megőrzésére, szükségletei kielégítésére és problémái kezelésére is kell irányulniuk, különösen a biztonsági okokból benzinmotort használók esetében;
7. sürgősségi intézkedések elfogadására szólít fel az ágazat társadalmi-gazdasági igényeinek haladéktalan kielégítése, és különösen a magasabb üzemanyagárak (benzin és dízel) ellensúlyozása érdekében;
8. e tekintetben felszólít egy együttes közösségi finanszírozású garanciaalap létrehozására, melynek célja a stabil üzemanyagárak biztosítása, valamint átmeneti kompenzációs támogatás nyújtása az érintett halászati vállalkozások számára;
9. összehangolt tagállami szintű fellépésre ösztönöz annak érdekében, hogy minden tagállamban maximalizálják az üzemanyag (benzin és dízel) árszintjét, vagy határozzanak meg egy 0.40 EUR/literes kiegészítő kedvezményt, különösen a halászatban használt üzemanyag tekintetében;
10. hangsúlyozza, hogy a közösségi költségvetés minden pénzügyi lehetőségét és mozgásterét fel kell használni az ágazatnak szánt különleges támogatási intézkedések finanszírozására annak érdekében, hogy az ágazat képes legyen a magasabb üzemanyagárak következtében felmerülő problémák kezelésére, míg nem kerül sor más típusú intézkedésekre;
11. felszólít egy nemzeti és közösségi szintű garanciákkal rendelkező, állami biztosítási rendszer létrehozására, amely a halászati ágazatban bekövetkező, előre nem látott fejlemények ellen nyújtana védelmet;
12. követeli a meglévő támogató eszközök, például a „de minimis” támogatások alkalmazását, amelyek az ágazat számára valós és azonnali segítséget eredményeznek, és ragaszkodik ezek szintjének növeléséhez annak érdekében, hogy a halászati ágazat a többi termelő ágazattal azonos szintre kerüljön;
13. európai szinten a szereplők (a közigazgatás, a szakszervezetek és a halászok) háromoldalú párbeszédére szólít fel az ágazat strukturális gondjainak megoldása érdekében – amelyek nem pusztán az olajárválság következményei –, a halászok munkakörülményeit elsőbbségben részesítve;
14. hangsúlyozza, hogy a termelési költségeket mint az egyik változót figyelembe kell venni az irányadó árak meghatározásakor;
15. olyan mechanizmusok létrehozását kéri, amelyek célja az árak az első értékesítési szinten való javítása, valamint a hozzáadott érték tisztességes és megfelelő elosztása az ágazatbeli értékláncolatban;
16. megerősíti, hogy fontolóra kell venni egyéb beavatkozási formákat is, többek között az árgaranciákat és a maximált nyereségszintet annak érdekében, hogy javuljon a hozzáadott érték elosztása, csökkenjen a közvetítők árrése, megfelelőbb árat biztosítsanak a termelő számára, és ellenőrizhető legyen a végfogyasztóra vonatkozó árszint;
17. kitart amellett, hogy az EHA-nak továbbra is támogatást kell biztosítania a halászflották megújítására és korszerűsítésére – különösen a motorok biztonsági okokból való cseréjére, a környezet védelmére és az üzemanyag-takarékosságra – mindenekelőtt a kisipari jellegű tengerparti és hagyományos halászatot folytató halászok számára, és azon húsz évnél idősebb hajók cseréjére is, amelyek már nem működnek biztonságosan;
18. megerősíti, hogy a közös halászati politikában el kell ismerni a kisipari jellegű tengerparti és hagyományos halászat különleges jellegét, és meg kell határozni, hogy a meglévő eszközök mennyire alkalmazhatók a halászat e formájához, és mennyiben szorulnak kiigazításra;
19. megismétli a kisipari jellegű tengerparti és hagyományos halászatra vonatkozó közösségi támogató program létrehozására irányuló javaslatát, amelynek célja a tevékenységek összehangolása és a finanszírozás egyéb eszközökből való átirányítása ezen alágazat különleges problémáinak orvoslása érdekében;
20. sürgeti a Bizottságot, hogy a magas hozzáadott értéket képviselő halászati termékek – például a halkonzervek – marketingjének elősegítése érdekében vegyen fontolóra különböző mechanizmusokat, többek között fogyasztói támogatásokat, a bizonyos mezőgazdasági termékek esetében alkalmazottakhoz hasonlóan;
21. hangsúlyozza, hogy a strukturális alapoknak hozzá kell járulniuk a halászati ágazat marketinginfrastruktúrájának korszerűsítéséhez és létrehozásához;
22. kiemeli, hogy a társadalmi-gazdasági körülmények és a fenntartható környezet közötti egyensúly megteremtése létfontosságú, és egyszersmind hangsúlyozza, hogy a halállomány helyreállítására vonatkozó tervek gazdasági és társadalmi kihatásai által érintett halászoknak nyújtandó támogatás vagy kárpótlás tekintetében külön mechanizmust, vagy az ökoszisztéma védelmét növelő egyéb intézkedéseket kell kidolgozni, különösen a hátrányos helyzetű régiókban;
23. fontosnak tartja, hogy a belső piacra behozott halászati termékekre a közösségi termékekre vonatkozókkal megegyező szabványok és követelmények legyenek érvényesek, a címkézés, a növény-egészségügyi szabályok, a közösségi termékek esetében engedélyezett minimális méretnél kisebb halászati termékek közösségi piacról való kizárása, valamint a jogellenes, a be nem jelentett és a szabályozatlan halászatból származó importok törvényen kívül helyezése tekintetében;
24. úgy véli, hogy a tagállamoknak adóügyi intézkedéseket kell bevezetniük az üzemanyagárakkal kapcsolatos spekuláció ellenében, különösen azáltal, hogy tagállami szinten adót vetnek ki az olajvállalatok készletek felértékelődéséből eredő nyereségére;
25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.