Az Európai Parlament állásfoglalása a gyermekágyi halálról az ENSZ szeptember 25-i magas szintű eseménye előtt - a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálata

Az Európai Parlament,

-  tekintettel az ENSZ 2000. szeptemberi millenniumi csúcstalálkozóján elfogadott millenniumi fejlesztési célokra,

-   tekintettel az Európai Tanács júniusi ülésén elfogadott cselekvési programra és annak 2010-re szóló célkitűzéseire,

-  tekintettel a Bizottság jelentésére a 2000–2004 közötti időszakra szóló millenniumi fejlesztési célokról (SEC(2004)1379),

-  tekintettel az Európai Tanács 2004. december 16–17-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire, amelyek megerősítik az Európai Unió teljes elkötelezettségét a millenniumi fejlesztési célok és a politikai koherencia mellett,

-  tekintettel a Bizottság „A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (SEC(2007)0332),

-   tekintettel a közös Afrika–EU stratégiára,

-  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről és a fejlesztési együttműködésben a nők szerepének erősítéséről szóló, 2008. március 13-i európai parlamenti állásfoglalásra (2007/2182(INI)),

-  tekintettel az Európai Uniónak a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában betöltött szerepéről szóló, 2005. április 12-i és „A millenniumi fejlesztési célok felé félúton” című, 2007. június 20-i állásfoglalásaira,

-  tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i és az EU–Afrika kapcsolatok jelenlegi állásáról szóló, 2007. október 25-i állásfoglalásaira,

-  tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben megrendezett 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint az ENSZ Peking + 5 és Peking + 10 című rendkívüli ülésszakain 2000. június 9-én és 2005. március 11-én elfogadott, a pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform megvalósítását segítő új intézkedésekről és kezdeményezésekről szóló záródokumentumokra,

-  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, „Európai konszenzus” (európai fejlesztési konszenzus) című, 2005. december 20-án aláírt együttes nyilatkozatára, valamint a 2007. decemberi, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusra,

-  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának a világnépesség helyzetéről szóló 2005. évi „Az egyenlőség ígérete: A nemek közötti egyenlőség, a reproduktív egészség és a millenniumi fejlesztési célok” című, valamint a 2006. évi „A remény útja: Nők és a nemzetközi migráció” című jelentéseire,

-  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének (fejlesztési együttműködési eszköz (DCI)) létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

-  tekintettel az afrikai nők jogairól szóló – „Maputói Jegyzőkönyv” néven is ismert – 2005. október 26-án hatályba lépett jegyzőkönyvre, valamint a szexuális és reproduktív egészség és az azzal összefüggő jogok kontinentális politikai keretének (2007–2010) működésbe léptetését célzó maputói cselekvési tervre, amelyet az Afrikai Unió rendkívüli ülésszakán fogadtak el 2006 szeptemberében,

-  tekintettel az 1994-ben Kairóban tartott, a népesedésről és a fejlesztésről szóló nemzetközi ENSZ-konferenciára, a Kairóban elfogadott cselekvési programra, valamint az ENSZ Kairó + 5 rendkívüli ülésszakán elfogadott, az 1999-ben elfogadott cselekvési program végrehajtásához szükséges további lépésekről szóló záródokumentumokra,

-  tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államok egészségügyi miniszterei által 2007 októberében Brüsszelben, a fenntartható fejlődés érdekében elfogadott brüsszeli egészségügyi cselekvési kerettervre és ajánlásokra,

-  tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogok 1976. január 3-án hatályba lépett nemzetközi egyezségokmányára, különösen annak 12. cikkére,

-  tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal foglalkozó bizottságnak az egészség elérhető legmagasabb szintjéhez való jogról szóló 14. sz. általános megjegyzésére, E/C 12/2000/4 (2000). számú ENSZ-dokumentum,

-  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1981. szeptember 3-i egyezményre,

-  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a gyermekágyi halálozás az a millenniumi fejlesztési cél, amelynek elérésétől a legtávolabb vagyunk: az 5. millenniumi fejlesztési cél 2015-re a gyermekágyi halálozás 75%-os csökkentését irányozza elő, amelynek teljesítésére 186 ország kötelezte el magát;

B.  mivel évente több mint félmillió nő hal meg a terhesség vagy a szülés során, és e halálesetek 99%-a fejlődő országokban történik; mivel 20 év alatt Fekete-Afrikában alig változott az arány és a térségben mindössze 0,1%-os éves csökkenési arány tapasztalható, és a nők egy tizenhatod részét fenyegeti az a veszély, hogy meghalnak a terhesség vagy a szülés során; mivel a gyermekágyi halálozás a világszinten tapasztalható egészségügyi egyenlőtlenségek legdrámaibb mutatója,

C.  mivel a földrajzi egyenlőtlenség mellett a gyermekágyi halálozás terén gyűjtött tapasztalatok és az e területen végzett kutatások jelentős különbségeket mutatnak a gyermekágyi halálozási arányokban a gazdagságtól, a faji és etnikai hovatartozástól, a városi vagy vidéki életmódtól, az írni-olvasni tudástól, de még az országokon belüli nyelvi vagy vallási hovatartozástól függően is, beleértve a fejlett országokat is, olyan különbségeket, amelyek az összes népegészségügyi statisztikát tekintve a legnagyobb eltérést jelentik,

D.  mivel a G8-ak olyan egészségügyi csomagban állapodtak meg, amely támogatja 1,5 millió egészségügyi dolgozó képzését és toborzását Afrikában, valamint biztosítja, hogy az anyák 80%-át képzett egészségügyi dolgozó segítse a szülésnél; mivel ez magában foglalja az 1000 főre jutó egészségügyi dolgozók számának 2,3-ra való emelésére vonatkozó kötelezettségvállalást 36 olyan afrikai országban, amely súlyos hiányokkal küzd; mivel azonban nincs szó annak a 10 milliárd dollárnak az elkülönítéséről, amelyre a civil társadalom aktivistái szerint évente szükség lenne hatmillió anya és gyermek életének megmentéséhez,

E.  mivel a gyermekágyi halál és megbetegedések az egész világot fenyegető egészségügyi problémát jelentenek; a becslések szerint évente 536 000 nő hal meg szülés során és minden huszadik súlyos komplikációktól szenved, a krónikus fertőzésektől kezdve az olyan fogyatékosságot okozó sérülésekig, mint a szülészeti fisztulák vagy az egész életre szóló fogyatékosság,

F.  mivel nincsenek rejtélyek azzal kapcsolatban, hogy a nők miért halnak meg a terhesség vagy a szülés során: a gyermekágyi halál okai egyértelműek és jól ismertek, mint ahogy az elkerülésére szolgáló eszközök is,

G.  mivel a gyermekágyi halál megakadályozható lenne családtervezési módszerek elérhetővé tétele és elfogadása, valamint biztonságos és magas színvonalú gondozási szolgáltatások elérhetővé tétele révén, különösen a terhesség alatt, a szüléskor, a sürgősségi szülészeti gondozás esetén és a szülés utáni időszakban, valamint a nők egészségügyi és élelmezési helyzete és társadalomban betöltött szerepük javítása révén,

H.  mivel a megelőzésre törekvő megközelítés magában foglalja a nők és az egészségügyi dolgozók arra való felkészítését, hogy felismerjék a terhesség és a szülés során fellépő bonyodalmakat és megfelelő gondozást kérjenek, megfelelő egészségügyi hálózatot igényel, amely a rendelkezésre álló infrastruktúra és szállítási eszközök révén ésszerű időn belül elérhető, és megfelelő gondozás biztosítását teszi szükségessé ezekben a közelben lévő egészségügyi intézményekben, megfelelően képzett személyzettel, hatékony irányítással és bármikor igénybe vehető villamosenergia-, illetve vízellátással és orvosi eszközökkel,

I.  mivel a megelőzhető gyermekágyi halálesetek a nők és a serdülő lányok számos nemzetközi emberi jogi egyezményben, többek között az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített, élethez való jogának megsértését jelentik, és a gyermekágyi halál és megbetegedés okai szintén jelenthetik más emberi jogok megsértését, ideértve az elérhető legmagasabb szintű fizikai és szellemi egészséghez való jogot és az alapvető egészségügyi ellátáshoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés jogát,

J.  mivel az egészségügyi ellátás mint jog biztosítása a kormányok feladata, amelyet vagy saját maguknak, vagy mások közreműködésével kell ellátniuk, és mivel még a korlátozott forrásokkal rendelkező kormányoknak is lehetőségük van néhány olyan azonnali intézkedés megtételére, amelyek befolyásolhatják az anyák egészségét,

K.  mivel végső soron a gyermekágyi halál és a szüléssel összefüggő sérülések fő okai sokkal kevésbé gyakorlatiak vagy strukturálisak, mint inkább a nők alacsony társadalmi státuszából adódóak, hiszen a nők általában hátrányos társadalmi helyzetben vannak, és felismerve, hogy minél magasabb társadalmi pozíciót foglalnak el a nők a gazdasági fejlettség szempontjából azonos szinten lévő országokban, annál kisebb mértékű a gyermekágyi halálozás,

L.  mivel a nők terhesség és szülés idején különösen sérülékenyek a megkülönböztetés számos formája miatt, beleértve a férfiak és nők közötti, háztartáson belüli egyenlőtlenségeket, a nőkre nézve veszélyes szokásokat, a nők elleni erőszakot, reproduktív jogaik gyakorlásának hiányát, a leánygyermekek elutasítását és a nőket elsődlegesen anyának és háztartásbelinek tekintő sztereotípiákat, mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt (CEDAW) minden uniós tagállam ratifikálta,

M.  mivel az ENSZ Közgyűlése „a reproduktív egészségügyi ellátásokhoz való általános hozzáférés 2015-ig” történő megvalósítását alcélként belefoglalta a millenniumi fejlesztési célok listájába az „5. millenniumi fejlesztési cél – a gyermekágyi halál” keretében;

N.  mivel a népesedésről és a fejlesztésről szóló nemzetközi ENSZ konferencián (ICPD) a nemzetközi közösség új forrásokat különített el a reproduktív egészségügyre (így a családtervezésre és az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatásokra is), amelyet a nemzetközi fejlesztési erőfeszítések egyik központi prioritásaként kezel,

O.  mivel ahelyett, hogy nőtt volna a támogatás, a családtervezésre juttatott pénzek összessége jelenleg messze nem éri el az 1994-es összeget, miután az 1995-ös 723 millió dollárról 2004-re 442 millió dollárra esett vissza (abszolút dollárban),

P.  mivel az EU rendszeresen és következetesen kötelezettséget vállalt az 5. millenniumi fejlesztési cél teljesítésére, legutóbb a 2008 júniusában született cselekvési programban,

Q.  mivel a probléma súlyossága és az emberi jogok megsértése ellenére az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatások kérdése továbbra sem szerepel kiemelt helyen a nemzetközi napirenden, amelyet az egyes betegségekkel kapcsolatos beavatkozások árnyékolnak be, és ez a gyermekágyi halálozások háttérbe szorulásához vezetett, míg a HIV-fertőzések arányának növekedése hozzájárult a gyermekágyi halálozások és megbetegedések csökkentése terén elért haladás megállításához, illetve visszavetéséhez,

1.  mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a gyermekágyi halál (az 5. millenniumi fejlesztési cél) az egyetlen olyan millenniumi fejlesztési cél, amelynek kapcsán nemcsak hogy nem történt előrelépés 2000 óta, főleg Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában, de visszatértünk a 20 évvel ezelőtti eredményekhez;

2.   rámutat, hogy az oktatás mellett a nők helyzetének megerősítése is hozzájárul az 5. millenniumi fejlesztési cél (anyák egészsége) javításához;

3.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó magas szintű ENSZ-találkozó előtt tulajdonítsanak elsőbbséget az ilyen irányú fellépésnek az anyák egészségének javításáról szóló 5. millenniumi fejlesztési cél elérése érdekében;

4.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy csökkentsék a gyermekágyi halálozás arányában az iparosodott és fejlődő országok között tapasztalható különbségeket azáltal, hogy növelik az egészségügyi személyzeti fejlesztéseket célzó befektetéseket és fokozzák az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, valamint növelik az egészségügyi rendszerek és az alapvető egészségügyi ellátási infrastruktúra megerősítésére szánt forrásokat és kötelezettségvállalásokat, ideértve az ellenőrzési, felügyeleti, alapvető közegészségügyi működésre, illetve közösségi fellépésre és egyéb szükséges támogatásokra szánt előirányzatokat is;

5.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák a megelőzhető gyermekágyi halál és betegségek leküzdésére tett erőfeszítéseiket a gyermekágyi halál és betegségek egész világot sújtó terhének csökkentését célzó „útitervek” és cselekvési tervek kidolgozása, végrehajtása és rendszeres értékelése, valamint méltányosságon, fenntartható emberi jogokon alapuló, szisztematikus, kellőképpen támogatott, erős intézményi mechanizmussal és finanszírozással megkönnyített megközelítés révén;

6.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy folytassák a gyermekágyi halálozás elleni sikeres rendszerek alkalmazását, mint például az indiai Chhattisgarh tartománybeli Methaniban, és az elsődleges egészségügyi ellátás terén bővítsék az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek alapja a jól tájékozott választás, a biztonságos anyaságról szóló oktatás, figyelmes és hatékony szülés utáni ellátás, szoptatási programok, olyan megfelelő segítség a szüléshez, amely nem túlozza el a császármetszéshez való folyamodást és szülészeti sürgősségi esetekben felkészült beavatkozást biztosít, továbbá a beutalás a terhességgel, szüléssel és vetéléssel kapcsolatos komplikációk esetén, valamint a szülés utáni egészségügyi ellátás és a családtervezés;

7.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy segítsék elő valamennyi nő hozzáférését az átfogó szexuális és reproduktív egészségügyi tájékoztatáshoz és szolgáltatásokhoz;

8.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadják el és fejlesszék tovább a már jól megalapozott mutatókat és referenciaértékeket (ideértve a hivatalos fejlesztéstámogatást) a gyermekágyi halálesetek magas számának csökkentésére, és hozzanak létre olyan nyomon követési és elszámoltathatósági mechanizmusokat, amelyek a jelenlegi politikák és programok folyamatos javulását eredményezhetik;

9.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy garantálják a reproduktív egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét, megfizethetőségét és jó minőségét, és szánjanak minél több rendelkezésre álló forrást a gyermekágyi halál visszaszorításával kapcsolatos politikáikra és programjaikra;

10.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a gyermekágyi halál és megbetegedések elleni küzdelem érdekében gondoskodjanak az adatok megbízható és kellő időben történő összegyűjtéséről;

11.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák a megfelelő számú képzett szülész számára szükséges képzést, kapacitásbővítést és infrastruktúrát, és a szülészek eljutását minden terhes nőhöz és lányhoz (valamint gondoskodjanak arról, hogy az „útitervek" és a nemzeti cselekvési tervek tükrözzék e célokat/eredményeket);

12.  felszólítja az EU-t, hogy folytassa a szexuális és reproduktív egészségügyi jogok támogatására tett erőfeszítéseket, fenntartva a népesedésről és a fejlesztésről szóló nemzetközi konferencia (ICPD) cselekvési programja végrehajtásának finanszírozási szintjét, és sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy míg Fekete-Afrikában a legmagasabb a gyermekágyi halálozás aránya, addig szintén itt a világon a legkevésbé elterjedt a fogamzásgátlás alkalmazása (19%), pedig az összes ilyen jellegű haláleset 30%-a nem biztonságos abortuszok következménye;

13.  úgy véli, hogy a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférésre vonatkozó millenniumi fejlesztési cél elérése érdekében az EU által nyújtott támogatást növelni kell, mert ellenkező esetben a terhesség és az ehhez kapcsolódó komplikációk következtében bekövetkező halálesetek száma nem fog csökkeni;

15.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki a gyermekágyi halál megelőzése érdekében elengedhetetlen, olyan egészségügyi tényezőkre vonatkozó programokat és politikákat, mint például az egészségüggyel kapcsolatos döntéshozatal, tájékoztatás a szexuális és reproduktív egészségről, írni-olvasni tudás, táplálkozás, a hátrányos megkülönböztetés leküzdése és a nemek közötti egyenlőséget szolgáló társadalmi normák;

16.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a gyermekágyi halálozási arány csökkentésében elért javulást követően aktívan vegyen részt az olyan globális fórumokon, mint például a „Visszaszámlálás 2015-ig”, a programokkal és politikákkal kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztása és a folyamatos javulás fenntartása érdekében;

17.  sürgeti az EU tagállamait, hogy ne visszakozzanak a millenniumi fejlesztési célkitűzésekkel, így az 5. millenniumi fejlesztési célkitűzéssel kapcsolatos finanszírozási kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban, és felszólítja a Tanács elnökségét, hogy e kérdésben vállaljon vezető szerepet és állítson példát megfelelő, kiszámítható, az életek megmentésére tett erőfeszítéseket szolgáló, elérhető finanszírozás biztosításával;

18.  felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos szerződések elsődlegesen az egészségügyi és oktatási ágazatra összpontosítsanak,

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Interparlamentáris Uniónak és az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának.