Az Európai Parlament állásfoglalása a grúziai helyzetről

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Grúziáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2006. október 26-i(1), a 2007. november 29-i(2) és a 2008. június 5-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel a Dél-Kaukázusra vonatkozó hatékonyabb európai uniós politikáról szóló 2008. január 17-i(4), valamint az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló 2007. november 15-i(5) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU–Oroszország-kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az EU–Oroszország-csúcstalálkozóról szóló 2008. június 19-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa ülésének 2008. augusztus 13-i, Grúziáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Uniónak a Grúziában/Dél-Oszétiában végrehajtandó konfliktusrendező folyamathoz történő további hozzájárulásáról szóló, 2008. június 16-i 2008/450/KKBP tanácsi együttes fellépésre, valamint a Tanácsnak az e témakörre vonatkozó korábbi közös fellépéseire,

–  tekintettel a grúziai helyzettel foglalkozó 2008. szeptember 1-jei rendkívüli Európai Tanács(6) következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Dél-Oszétia lakosainak orosz útlevéllel való ellátása, valamint a szeparatista mozgalom támogatása és a szeparatisták grúz lakosú falvak elleni megnövekedett katonai tevékenysége fokozta a feszültséget Dél-Oszétiában, amelyhez hozzájárultak a grúz határ közelében júliusban végrehajtott nagyarányú orosz katonai hadműveletek;

B.  mivel 2008. augusztus 8-án Chinvaliban, a szakadár grúz Dél-Oszétia régió fővárosában összecsapások robbantak ki a Grúz Köztársaság erői és orosz erők között, amelyek augusztus 11-én támadásukat kiterjesztették grúz területre;

C.  mivel augusztus 12-én Grúzia és Oroszország elnökei elkötelezték magukat egy, az EU tárgyalási erőfeszítései alapján létrejövő megállapodás mellett, amely azonnali tűzszünet megkötésére, a grúz és orosz erők augusztus 7. előtti állásaikba való visszavonására, valamint a konfliktus békés és tartós megoldását elősegítő nemzetközi mechanizmusok mihamarabbi felállításáról szóló nemzetközi megbeszélések elindítására irányul;

D.  mivel augusztus 19-én a NATO felfüggesztette magas szintű rendes kapcsolatait Oroszországgal, arra hivatkozva, hogy Oroszország katonai fellépései aránytalanok és összeegyeztethetetlenek Grúzia egyes részeiben beöltött békefenntartói szerepével, és hogy a szokásos kapcsolatok nem folytathatók addig, amíg az orosz csapatok Grúziában maradnak;

E.  mivel augusztus 22-én Oroszország tankokat, tüzérségét és csapatok százait vonta vissza legtávolabbi grúziai hadállásaiból, azonban továbbra is ellenőrzése alatt tartja Poti dél-abháziai kikötővárost és további ellenőrző pontokat állított fel Dél-Oszétia és Abházia körül;

F.  mivel augusztus 25-én az orosz parlament felsőháza állásfoglalást fogadott el, amelyben arra kérte az elnököt, hogy ismerje el a szakadár grúz Abházia és Dél-Oszétia régiók függetlenségét, majd augusztus 26-án Medvedev elnök hivatalosan elismerte a két régiót mint független államot,

1.  felszólítja Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben a Grúz Köztársaság nemzetközileg elismert határainak szuverenitását, területi integritását és sérthetetlenségét, és következésképpen hagyjon fel a szakadár grúz Abházia és Dél-Oszétia régiók függetlenségének Oroszország általi elismerésével, amely sérti a nemzetközi jogot;

2.  hangsúlyozza, hogy Oroszországnak nincs törvényes indoka Grúzia megtámadására, annak bizonyos részei elfoglalására és egy demokratikus ország kormányának megfenyegetésére, illetve hogy nem léteznek jogos orosz érdekek egy másik szuverén államban;

3.  rámutat, hogy az Európa és Oroszország közötti partnerségnek az európai együttműködést meghatározó alapvető szabályok tiszteletben tartásán kell alapulnia, amelyet nemcsak szavakban, hanem tettekkel is fenn kell tartani; üdvözli ezért az Európai Tanácsnak az orosz fellépésekkel, többek között Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének Moszkva általi elismerésével szembeni határozott kifogásait;

4.  megismétli abban az elvben való szilárd hitét, hogy egy harmadik ország nem emelhet vétót egy másik ország arra irányuló szuverén döntése ellen, hogy egy nemzetközi szervezethez vagy szövetséghez csatlakozzon, illetve nem jogosult arra, hogy egy demokratikusan választott kormányt megdöntsön; aggodalmát fejezi ki azon orosz célkitűzéssel kapcsolatosan, amely a demokratikusan megválasztott Mikheil Saakashvili elnök megdöntésére és az orosz kormány szempontjából kedvező elnökkel való felváltására irányul;

5.  mély aggodalmának ad hangot az orosz aknáknak Grúzia társadalmi és gazdasági tevékenységére gyakorolt hatása miatt, különös tekintettel az augusztus 16-án bekövetkezett robbanásra, amelyben a Tbiliszit és Potit összekötő fő vasútvonalon, a Kaszpi tengerhez közel felrobbant egy vasúti híd, vagy az augusztus 24-én Gori mellett bekövetkezett robbanásra, amelyben egy Kazahsztánból Potin keresztül exportra nyersolajat szállító tartályvonat robbant fel; hangsúlyozza, hogy mindkét akció megsértette a tűzszünetre vonatkozó kötelezettségvállalásokat;

6.  elítéli a grúz lakosság folyamatos és erőszakos áttelepítését lakóhelyükről Dél-Oszétiába, amely még a tűzszüneti megállapodás után is folytatódik, és felhívja az orosz és dél-oszétiai hatóságokat, hogy biztosítsák a kitelepítettek visszatérését;

7.  nyomatékosan sürgeti Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben az EU diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően létrejött és aláírt tűzszüneti megállapodásban megfogalmazott összes kötelezettségvállalását, kezdve attól, hogy haladéktalanul és teljes mértékben visszavonja csapatait a grúz területekről, és úgy csökkenti katonai jelenlétét Abháziában és Dél-Oszétiában, hogy az a két régióban a konfliktus kirobbanása előtt már ott tartózkodó orosz békefenntartó erőkre csökken; elítéli az orosz megszálló erők és kísérő zsoldoskatonák által elkövetett kiterjedt fosztogatásokat;

8.  üdvözli ebben az összefüggésben az Európai Tanács határozatát, amelyben megbízza elnökét, hogy a Bizottság elnökének és a főképviselő kíséretében folytassa szeptember 9-én Moszkvában a megbeszéléseket Oroszországgal a hatpontos megállapodás teljes körű alkalmazásának fényében;

9.  felszólítja az EU-t, a NATO-t és tagállamait, hogy közös állásfoglalás alapján használjanak fel minden eszközt az orosz kormány meggyőzésére a nemzetközi jog betartására vonatkozóan, ami a nemzetközi közösségben betöltött felelős szerep szükséges feltétele; emlékezteti Oroszországot arra, hogy az ENSZ vétójoggal rendelkező tagjaként felelőséggel tartozik a globális rend és béke fenntartásáért;

10.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Oroszországgal kapcsolatos politikáját, amennyiben Oroszország nem teljesíti a tűzszüneti megállapodásban megfogalmazott kötelezettségvállalásait; következésképpen üdvözli az Európai Tanács azon határozatát, hogy elhalasztja a partnerségi és együttműködési megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat az orosz csapatok visszavonásáig az augusztus 7. előtti állásaikba;

11.  felszólítja az EU-tagállamokat, hogy vizsgálják felül a Dél-Oszétiában és Abháziában történő gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos vízumok kiadását;

12.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erős politikai akaratról tegyen tanúbizonyságot a konfliktussal kapcsolatban és különösen Oroszországgal szemben, valamint, hogy használja ki az EU jelenlegi politikai és gazdasági lehetőségeit; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU közös álláspontot terjesszen elő ebben a kérdésben;

13.  köszönetét fejezi ki a francia EU-elnökségnek a tűzszüneti megállapodás gyors megkötéséért;

14.  kéri az Európai Uniót, hogy erőteljesen járuljon hozzá azon tervezett nemzetközi mechanizmus kidolgozásához, amely a konfliktus EBESZ-határozatok alapján való megoldását célozza, és amely az orosz csapatok visszavonását, valamint utólag egy nemzetközi békefenntartó erő létrehozását fogja eredményezni, amelynek keretén belül egy egyértelműen megkülönböztethető európai biztonsági és védelmi politikai (EBVP) misszió is működne;

15.  kéri a nemzetközi humanitárius erőfeszítések mihamarabbi növelését, és követeli, hogy az Európai Unió és tagállamai olyan elegendő sürgősségi forrásokat bocsássanak a válság áldozatainak rendelkezésére, amelyek az eredetileg az Oroszországi Föderáció számára szánt költségvetési források átcsoportosításából származnak; hangsúlyozza, hogy Oroszországnak lehetővé kell tennie a segélyakciók számára a teljes körű hozzáférést Grúzia valamennyi részében, ideértve azokat a részeket is, ahol jelenleg orosz csapatok állomásoznak;

16.  felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak azonnali támogatást Grúzia infrastruktúrájának újjáépítése érdekében;

17.  felhívja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy a humanitárius segélyekhez biztosítsanak teljes körű és korlátlan hozzáférést az áldozatok számára, ideértve a menekülteket és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereket;

18.  kéri a grúziai konfliktusban érintett felek által elkövetett feltételezett háborús bűnök független nemzetközi kivizsgálását, a Chinvaliban és környékén augusztus 1–7. között lezajlott első eseményektől a legutóbbi dél-oszétiai és abháziai etnikai tisztogatásokig;

19.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az európai szomszédságpolitikát alkalmasabbá téve azt keleti partnereink igényeihez, ideértve a Fekete-tenger térségében való EU-részvétel megerősítését, valamint hogy fogadja el az Európai Parlamentnek az Európai Gazdasági Térség Plusz megalapítására tett javaslatát vagy a svéd–lengyel javaslatot, és gyorsítsa fel, különösen Grúziára, Ukrajnára és a Moldovai Köztársaságra való tekintettel, a szabadkereskedelmi zóna létrehozását célzó folyamatot; megjegyzi, hogy az említett országokkal kapcsolatos EU-vízumpolitika liberalizációja során figyelemmel kell lenni arra, hogy Oroszország ezen a területen jobb feltételekkel rendelkezik;

20.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hívjon össze egy európai szomszédságpolitikáról szóló konferenciát Tbilisziben;

21.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy proaktívan vegyen részt az övezetbeli konfliktusok megoldását célzó új mechanizmusok felismerésében;

22.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hívjon össze egy konferenciát a nemzetközi adományozók számára, amelynek tárgya Grúzia újjáépítése, a háború által sújtott grúziai területek anyagi támogatását célzó nagyobb EU-terv létrehozására irányuló lehetőség mérlegelése, valamint az EU politikai jelenlétének erősítése az országban és az egész régióban;

23.  az európai népek képviselőjének minőségében megerősíti, hogy az európai állampolgároknak részt kell venniük a képviselőik révén a kérdéses helyzet megoldásában; ezzel kapcsolatban javasolja, a grúziai helyzet súlyosságának alakulásától függően, az Európai Parlament külpolitikai tanácsai és a tagállamok nemzeti parlamentjei rendkívüli összejövetelének fontolóra vételét;

24.  hangsúlyozza Grúzia fontosságát az EU energiabiztonságának javítása szempontjából, mert az alternatívaként szolgál az orosz energia-tranzitútvonalra; döntő fontosságúnak véli a létező infrastruktúrák, mint a BTC-csővezeték megóvását, és felhívja a Bizottságot, hogy ebből a célból ajánljon fel Grúziának minden szükséges támogatást; elvárja, hogy az EU szilárd elkötelezettségről tegyen tanúbizonyságot a Nabucco csővezetékterv ügyében, amely a Grúzia területét érintő kiemelt projektként van elismerve;

25.  hangsúlyozza az euroatlanti térség biztonságának és stabilitásának fontosságát az EU–USA egyenlőségi alapon létrejött kapcsolataiban, és kitart amellett, hogy a transzatlanti partnerek közös politikája az Atlanti óceán mindkét partját érintő problémák megoldásának leghatásosabb módja;

26.  emlékeztet arra, hogy a 2008 április 3-án megtartott bukaresti csúcstalálkozón a NATO beleegyezett abba, hogy Grúzia a Szövetség tagja lesz, és azon a véleményen van, hogy Grúzia továbbra is jó úton halad a szövetségi tagság felé;

27.  azon a véleményen van, hogy az EU-nak a jelenlegi válságban betöltött szerepét növelni lehetett volna az európai külügyi, védelmi és biztonsági politikájának erősítése révén, és úgy véli, hogy a lisszaboni szerződés, ideértve a főképviselő pozíciójának létrehozását, a szolidaritási záradékot és az EU energiabiztonsági politikáját, megfelelő eszközök e szerepnövelés megvalósításának szempontjából.

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, a tagállamok parlamentjei elnökének, Grúzia és az Orosz Föderáció elnökének és parlamentjének, a NATO-nak, az EBESZ-nek és az Európa Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0253. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0573. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0253. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0016. (5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0538. (6) 12594/08.