Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A Balkán jövője: 10 évvel Szrebrenica után” című, 2005. július 7-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unió és Bosznia-Hercegovina közötti, 2008. június 16-án aláírt stabilizációs és társulási megállapodásra, valamint a 2003-as szaloniki európai uniós csúcstalálkozón az uniós tagság valamennyi nyugat-balkáni országnak nyújtott távlati lehetőségére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 1995 júliusában a boszniai Szrebrenica városában, amely akkoriban elszigetelt és katonailag védhetetlen, az ENSZ által biztonságos menedékhelynek kikiáltott enkláve volt, több ezer ember mészároltak le és csaknem 25 000 nőt, gyermeket és idős embert erőszakkal deportáltak; mivel Európában a II. világháború vége óta ez volt a legsúlyosabb mészárlás és háborús bűncselekmény,

B.  mivel ez a tragikus esemény Jugoszlávia felbomlásának eredményeként következett be, amelynek során nacionalista atrocitások zajlottak, háború tört ki és külföldi beavatkozásra került sor a nyugat-balkáni térségben; mivel a nyugat-balkáni események akkoriban az EU, tagállamai és a nemzetközi közösség egészének kudarcát is tükrözték, a tekintetben, hogy nem volt képes olyan politikát folytatni, amely a válságot megelőzhette volna;

C.  mivel igazságszolgáltatás nélkül nem lehet béke, így elengedhetetlen fontosságú az igazság kiderítése, az összes felelős bíróság elé állítása, valamint a menekültek és kitelepített személyek problémájának rendezése,

D.  mivel a tömeg- és egyéni sírok feltárására és kihantolására, valamint az áldozatok holttestének azonosítására tett hatalmas erőfeszítések ellenére az eddig elvégzett keresések nem teszik lehetővé a Szrebrenicában és környékén bekövetkezett események teljes rekonstruálását,

E.  mivel Radislav Krstić, a boszniai szerb hadsereg tábornoka az első olyan ember, akit a Hágai Nemzetközi Törvényszék bűnösnek talált a szrebrenicai népirtásban való bűnrészesség miatt, de a legfontosabb vádlott, Ratko Mladić a tragikus események után tizenkét évvel még mindig szabadlábon van,

F.  mivel egész Európában fokozni kell e tragikus események ismertségét, és el kell érni a nyugat-balkáni feladatkörök közvélemény általi elismerését a kölcsönös bizalom újjáépítése, és a térség országai közötti tartós párbeszéd helyreállítása érdekében,

1.  úgy véli, hogy a 10 évvel ezelőtti szrebrenicai mészárlás állandó nyílt seb Európa történelmében, amelyről megfelelően meg kell emlékezni megismétlődésének elkerülése érdekében;

2.  kegyeletteljes tisztelettel megemlékezik az atrocitások áldozatairól; részvétéről és együttérzéséről biztosítja az áldozatok családját, akik közül sokan még mindig nem tudják biztosan, mi lett apjuk, fiúk, férjük vagy fivéreik sorsa; tudomásul veszi, hogy e nem szűnő fájdalmat csak erősíti, hogy e tettek felelőseit még mindig nem állították bíróság elé;

3.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy megfelelően emlékezzenek meg a Szrebrenicában és Potočáriban elkövetett népirtás évfordulójáról azáltal, hogy támogatják, hogy az Európai Parlament július 11-ét a szrebrenicai népirtás áldozataira való megemlékezés napjaként ismerje el az egész EU-ban és a Nyugat-Balkán valamennyi országában;

4.  hangsúlyozza, hogy a Szrebrenicában és környékén elkövetett mészárlások felelőseinek bíróság elé állítása a térség békéje és stabilitása felé tett fontos lépés;

5.  hangsúlyozza, hogy valódi megbékélési folyamatot kell elindítani az európai integrációs folyamat részeként; sürgeti valamennyi országot, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a gondokkal terhes és viharos múlttal való megbékélés érdekében;

6.  a nemzetközi közösség szrebrenicai kudarcából azt a következtetést vonja le, hogy meg kell erősíteni az ENSZ válságmegelőzésben és -kezelésben betöltött szerepét;

7.  megjegyzi, hogy a daytoni megállapodás aláírása után egy évtizeddel több létfontosságú politikai probléma továbbra is megoldatlan; álláspontja szerint sürgősen új politikai kezdeményezésre van szükség, hogy valóban véget lehessen vetni a konfliktusnak és a különböző csoportok hatalmi küzdelmének olyan békés, életképes és tartós megoldások kialakításával, amelyek a különböző bosznia-hercegovinai csoportok mindegyikének támogatását élvezik; úgy véli, hogy legfőbb ideje véget vetni a külföldi katonai jelenlétnek Bosznia-Hercegovinában;

8.  súlyos aggodalmának ad hangot a gazdasági és társadalmi helyzetet illetően; hangsúlyozza, hogy e létfontosságú kérdés megoldása a kulcsa a térség stabil fejlődésének; sürgeti a kormányokat és az EU-t, hogy ismerjék el, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés a legfontosabb kérdés a térség népei számára, és ennek megfelelően cselekedjenek; hangsúlyozza a nyugat-balkáni országok népei, illetve szomszédai közötti regionális és határokon átnyúló együttműködés és megbékélés erősítésének fontosságát;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Bosznia-Hercegovina és entitásai kormányainak és parlamentjeinek, valamint a nyugat-balkáni országok kormányainak és parlamentjeinek.