Az Európai Parlament állásfoglalása a Gázai övezet helyzetéről

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Közel-Keletről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Gázai övezet helyzetéről szóló 2006. november 16-i, a Közel-Keletről szóló 2007. július 12-i, a Gázai övezet humanitárius helyzetéről szóló 2007. október 11-i, valamint a Gázai övezet helyzetéről szóló 2008. február 21-i állásfoglalására;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. (1967), 338. (1973) és 1860. (2009. január 8.) számú határozataira,

–  tekintettel a 4. genfi egyezményre (1949),

–  tekintettel az Európai Unió 2008. december 30-i nyilatkozatára a Közel-Kelettel kapcsolatban;

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2009. december 27-én Izrael katonai támadást indított Gazában a Hamász által Dél-Izraelben végrehajtott ismételt rakétatámadásokra válaszul önvédelemre és déli határainak biztonságára hivatkozva,

B.  mivel a Hamász továbbra is elzárkózik Izrael állam elismerésétől, és ez komoly akadályt képez a közel-keleti békefolyamatban; mivel a Hamász egyoldalúan a fegyverszünet felrúgása mellett döntött az arab országok ismételt felhívása és ellenkező irányú tanácsa ellenére, ami újabb kockázattal és veszéllyel járt a déli határ mentén élő izraeli népességre nézve; mivel sok Fatah-tag és -támogató meggyilkolásával 2007 júniusában erőszak és erő alkalmazásával a Hamász teljes mértékben átvette a Gázai övezet ellenőrzését; mivel a Hamász továbbra is a Tanácsnak a terrorista tevékenységgel vádolt nemzetközi csoportokra vonatkozó feketelistáján szerepel,

C.  mivel a legfrissebb jelentések szerint az izraeli hadművelet sok halálos áldozatot követelt, többségük gyerekek és nők, a hadműveletek következtében pedig sokan megsebesültek, házak, iskolák és egyéb fő civil infrastrukturális létesítmények pusztultak el,

D.  mivel a gázai határátkelők 18 hónapja mindkét irányba zárva vannak, és a személyek és áruk mozgásának akadályozása súlyosan érinti a lakosok mindennapi életét és tovább bénítotja a Gázai-övezet a gazdaságát, és a Gázai övezet elszigetelésének politikája mind politikai, mind humanitárius szempontból kudarcot vallott,

F.  mivel az Európai Unió a palesztinoknak nyújtott jelentős pénzügyi támogatása révén jelentős szerepet játszik a Gázai övezet és Ciszjordánia humanitárius katasztrófájának megelőzésében; mivel az EU folytatja a palesztin nép számára a humanitárius segítségnyújtást többek közt az UNWRA programon keresztül és a Palesztin Hatóság gázai övezeti alkalmazottai közvetlen segélyezését az EU PEGASE elnevezésű pénzügyi mechanizmusa és a palesztin területek részére nyújtandó egyéb nemzetközi segítségnyújtási programja révén,

F.  mivel az izraeli politikai vezetés 2009. január 7-i döntése, miszerint Gáza városában napi 3 órás időtartamra szünetelteti a tüzet, a város lakosai számára humanitárius folyosó létrehozását eredményezte, ez azonban nem tekinthető komoly lépésnek a fegyverszünet irányába,

G.  mivel a muzulmán testvériség csoportosuláshoz kapcsolódó radikális tanárok és ideológusok tevékenysége továbbra is a gázai palesztin népesség körében fellépő radikalizmus fő belső forrása,

1.  mély aggodalmának ad hangot a gázai övezeti válsághelyzet kiterjedése miatt; elismeri a békefolyamatot mindig is elutasító Hamász szerepét és felelősségét, ugyanakkor aggódik a folyamatosan kiélezett katonai helyzet miatt, amely több száz – nagyrészt civil – áldozatot követel, akik között sok a gyermek és a nő; kifejezi az erőszakos cselekményeknek kitett gázai és dél-izraeli ártatlan polgári lakossággal való együttérzését;

2.  hangsúlyozza a Hamász megosztott felelősségét, amiért megtörte a hat hónapos tűzszünetet és folytatta az izraeli polgári lakosság elleni támadásait, ezért felelősségre vonhatónak kell tekinteni a civil palesztin népesség jelenlegi tragikus állapotáért;

3.  azonnali és feltétlen tűzszünetre, valamint további fegyverszüneti megállapodásra szólít fel, amelyre egy, a nemzetközi közösség által létrehozott olyan mechanizmus jelent garanciát, amely több nemzet erőinek a helyszínre juttatását biztosítja, és amely egy átfogó, a kölcsönös bizalom elősegítésére, illetve a palesztin és izraeli nép egyenlő mértékű biztonságára irányuló politikai célkitűzés részét képezi;

4.  felhívja a feleket, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést a békefolyamat folytatása és elmélyítése érdekében, ami biztosítaná a két államos megoldást Izraellel és Palesztinával mint két, biztonságos határral rendelkező szuverén állammal; ebben a tekintetben felszólítja Izraelt, hogy a nemzetközi jognak és a nemzetközi humanitárius jognak megfelelően teljesítse kötelezettségeit; felszólítja a Hamászt, hogy hagyjon fel a rakétatámadásokkal, és teljesítse saját kötelezettségeit azáltal, hogy elkötelezi magát azon politikai folyamat mellett, amelynek célja a Palesztinán belüli párbeszéd helyreállítása és a folyamatos tárgyalásokhoz való hozzájárulás;

5.  üdvözli az 1960-as ENSZ biztonsági tanácsi határozat 2009. január 8-i elfogadását, és annak ellenére, hogy a két fél egyike sem kötelezte el magát a végrehajtás mellett, mindkét érintett felet arra szólítja fel, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben annak rendelkezéseit, továbbá felkéri a Tanácsot és az Európai Unió tagállamait, hogy gyakoroljanak diplomáciai nyomást a jelenleg is tartó erőszak megállítása érdekében;

6.   egyetért azzal, hogy Gázában sürgősen szükség van a tartós tűzszünet fenntartását célzó intézkedésekre és garanciákra – ahogyan azt az 1960-as ENSZ biztonsági tanácsi határozat is előírja – beleértve a határátkelők tartós megnyitásának biztosítását és az illegális fegyver- és lőszerszállítás megelőzését;

7.  határozottan kéri az izraeli hatóságokat, hogy az átkelőhely megnyitásával és a blokád megszüntetésével engedélyezzék, hogy a Gázai övezetbe eljuthassanak az élelmiszer- és üzemanyag-szállítmányok és a sürgős orvosi segítségnyújtás, és biztosítsák a segélyek megfelelő áramlását a rafahi humanitárius folyosón; sürgeti az izraeli hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi sajtó számára a helyszíni események nyomon követését;

8.   úgy véli, hogy korlátozások nélkül biztosítani kell a Gázai övezetből való egyoldalú izraeli kivonulást követően 2005-ben Izrael és a Palesztin Hatóság között létrejött, a határforgalmi és határátlépési megállapodás, valamint a rafahi átkelőhelyen történő határátlépés kölcsönösen elfogadott elveinek azonnali felújítását, és felkéri a Tanácsot, hogy folytassa az EU rafahi megfigyelő küldetését;

9.  ismételten megerősíti, hogy az izraeli-palesztin konfliktust nem lehet katonai eszközökkel megoldani, és úgy véli, eljött az ideje annak, hogy az ez idáig a két fél által lefolytatott tárgyalások alapján tartós és átfogó békemegállapodást kössenek,

10.  egy, a Kvartett támogatásával és az összes regionális szereplő részvételével létrehozandó nemzetközi konferencia megrendezésére szólít fel, amely az izraeliek és a palesztinok közötti korábbi megállapodásra, illetve az Arab Liga kezdeményezésére épülne;

11.  hangsúlyozza a Palesztinán belüli megbékélésre irányuló erőfeszítések megújításának kiemelkedő fontosságát, és e tekintetben kiemeli, hogy állandó földrajzi kapcsolatra, továbbá békés és tartós politikai újraegyesítésre van szükség a Gázai övezet és Ciszjordánia között Mahmúd Abbász, törvényes elnök vezetésével;

12.  aggódik a konfliktus újraéledésének súlyos következményeitől a régió politikai kilátásaira nézve, és hangsúlyozza, hogy ez a nagy feszültség veszélyezteti a megértést és a dialógust Európa minden közössége között;

13.  felhívja az EU-t, hogy játsszon erősebb és egységesebb politikai szerepet, illetve felkéri a Tanácsot, hogy a konfliktus megszüntetése érdekében ragadja meg a lehetőséget az USA új vezetésével való együttműködésre egy, a két államos megoldáson alapuló megállapodás létrehozásával, amely mind az izraelieknek, mind a palesztinoknak lehetőséget teremt a békében való egymás mellett élésre stabil és elismert határokon belül, és amelynek célja egy új, békés, regionális biztonsági struktúra kiépítése a Közel-Keleten;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a KKBP főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, a Palesztin Hatóság elnökének, a Palesztin Jogalkotó Tanácsnak, az izraeli kormánynak és a Kneszetnek, valamint Egyiptom kormányának és parlamentjének.