A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B6-0186/2009

Előterjesztett szövegek :

B6-0186/2009

Viták :

PV 23/04/2009 - 13
CRE 23/04/2009 - 13

Szavazatok :

PV 24/04/2009 - 7.22

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 136kDOC 76k
2009. április 16.
PE423.106
 
B6‑0186/2009
a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Daniel Cohn-Bendit, Monica Frassoni és Pierre Jonckheer
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
a G20-csoport 2009. április 2-i londoni csúcstalálkozójáról

 
B6‑0186/2009

Az Európai Parlament állásfoglalása a G20-csoport 2009. április 2-i londoni csúcstalálkozójáról

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2009. április 2-án és 3-án Londonban tartott G20-csúcstalálkozó következtetéseire,

–  tekintettel a 2009. április 2–3-i londoni G20-csúcstalálkozó előkészítő üléseként 2009. február 22-én Berlinben Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Németország, holland és spanyol vezetők, a cseh miniszterelnök, továbbá az Európai Bizottság, az eurócsoport és az Európai Központi Bank elnökei részvételével tartott találkozóra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2009. március 19–20-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja keretében készült 2009. február 16-i „Kiút a válságból – lehetőség” című jelentésre, amely sürgeti a G20-országokat, hogy álljanak elő egy „Globális Zöld New Deal”-lel,

–  tekintettel az ILO „A pénzügyi és gazdasági válság: a tisztességes munka kilátásai” című 2009. március 24-i jelentésére, amely sürgeti a G20-országokat, hogy terjesszenek elő a szociális védelem és a munkahelyteremtés irányába tekintő, összehangolt ösztönző csomagot,

–  tekintettel az ENSZ szakértői bizottságának „A pénzügyi és gazdasági világválság és annak a fejlődésre gyakorolt hatásai „ című 2009. március 19-i következtetéstervezetére, amely a globális gazdasági irányítási mechanizmusok rendszerszintű reformját sürgeti,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a másodlagos jelzáloghitelezés összeomlása felhívta a figyelmet, hogy számos területen kockázat fenyeget, és hirtelen kivonulást eredményezett a spekulatív részvény-, áru- és valutapiaci pozíciókból,

B.  mivel a pénzügyi rendszer globális válságának felépülésével és kitörésével párhuzamosan az alapvető árucikkek nemzetközi árának szokatlanul hirtelen növekedése, majd zuhanása volt tapasztalható; mivel az alapvető árucikkek árának 2002-től és 2008 közepéig tartó erőteljes és folyamatos növekedését a pénzügyi befektetők növekvő jelenléte kísérte a határidős árutőzsdéken,

C.  mivel a globális kereskedelem terén tapasztalható növekvő egyenlőtlenségek és a különböző országok inflációs mutatója és a nominális átváltási kulcsok közötti kapcsolat megszűnése a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság fő okai közé tartoznak,

D.  mivel az offshore központok az adó- és pénzügyi szabályok megkerüléséhez és kijátszásához hasonló visszaéléseket tesznek lehetővé, és mivel a nemzetközi adóelkerülés és adókijátszás jelentős mértékben akadályozza a milleniumi fejlesztési célok elérését,

E.  mivel a globalizáció elengedhetetlenné teszi gazdasági és pénzügyi együttműködést, és globális szintű válaszokat tesz szükségessé például a fizetési mérlegek kiigazítása, a pénzügyi szabályozás és felügyelet, az adósságkezelés és az adósság visszafizetése terén, mivel a nemzetközi koordinációt olyan szerveknek kell irányítaniuk, amelyek megfelelnek a négy tradicionális elvárásnak: a hatékonyságra, a legitimitásra, a reprezentativitásra és az elszámoltathatóságra vonatkozó kritériumoknak,

A bizalom helyreállítása, környezetbarát növekedés és munkahelyek teremtése

1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a G20-csúcstalálkozó nem foglalkozott a globális egyenlőtlenségek kérdésével, amelyekben pedig a válság gyökerezik; emlékeztet arra, hogy a jövőbeni pénzügyi válságok megelőzése érdekében a háttérben álló okokat (nevezetesen a túlzott kínai kereskedelmi többlettel finanszírozott túlzott amerikai kereskedelmi deficitet) kell megszüntetni, ami a banki és pénzügyi szabályozáson, valamint az intézményirányításon messze túlnyúló következményekkel jár;

2.  úgy véli, hogy a válságra adott hatékony, többoldalú válaszhoz többdimenziós rendszerszintű szabályozási reformra van szükség, az átváltási kulcsok és a fogyasztói árak ingadozó természetével kapcsolatos probléma kezelése érdekében; sajnálja, hogy a G20-ak londoni csúcstalálkozóján nem vetették fel ezeket a kérdéseket; sürgeti ezért az Európai Tanácsot, hogy fogadjon el közös álláspontot annak érdekében, hogy a G20-ak következő, New York-i csúcstalálkozóján napirendre kerülhessenek ezek a kérdések;

3.  támogatja, hogy a G7 helyére egyre inkább a G20 lép, mivel ez jó első lépés lehet a globális gazdasági irányítás hatékonyságának és legitimitásának növelésére; sajnálja ugyanakkor, hogy a többi „G172–ország” – amelyek a legtöbbet szenvednek a pénzügyi, élelmiszer-, energia- és környezeti válság következményeitől – nem hallathatta a hangját a csúcstalálkozón, amelynek következtében háttérbe szorulnak az új globális gazdasági rend kialakításával kapcsolatos aggodalmaik, amint azt az ENSZ válsággal foglalkozó bizottsága által készített jelentéstervezet is említi;

4.  sürgeti, hogy hozzanak létre olyan új képviseleti formákat a G20-ban és más nemzetközi szervezetekben, amelyek fontosabb szerepet biztosítanának az egyes országok parlamentjeinek, és lehetővé tennék számukra, hogy demokratikus ellenőrzést gyakoroljanak az ilyen szervezetekben tárgyalásokat folytató és döntéseket hozó kormányaik felett;

5.  úgy véli, hogy a globális szintű döntéseket hozó szervezeteket hosszabb távú célként az ENSZ égisze alá kell vonni, esetleg a meglévő ENSZ-szervek, például a Gazdasági és Szociális Tanács továbbfejlesztésével;

6.  üdvözli az arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy 1,1 trillió dollárt bocsássanak a bizalom helyreállítását, valamint a növekedést és a munkahelyteremtést célzó globális program céljaira; sajnálja azonban, hogy a G20 nem volt képes az adóügyi ösztönző intézkedések összehangolására, valamint a gazdasági válság megoldását célzó intézkedéseknek az éghajlatpolitika diktálta szükségszerűségekkel való összehangolására; sürgeti a nemzetközi pénzintézeteket és a többi multilaterális fejlesztési bankot, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe a feltörekvő és fejlődő országok igényeit, különös tekintettel az alacsony jövedelmű országokra, amelyek a leginkább szenvednek a pénzügyi válság következményeitől, noha nem ők a felelősek annak kialakulásáért;

7.  mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem születtek konkrét javaslatok az „Zöld New Deal” valódi lendületbe hozatalára, noha az ENSZ Környezetvédelmi Programja keretében készült 2009. február 16-i „Kiút a válságból – lehetőség” című jelentés sürgeti a G20-országokat, hogy álljanak elő egy „Globális Zöld New Deal-lel” a háromszoros probléma (gazdasági, társadalmi és környezeti válság) átfogó kezelésére;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a G20-ak következtetései nem tartalmaznak konkrét javaslatokat arra vonatkozólag, hogy miként lehetne a támogató programok úgy kialakítani, hogy az elsősorban a munkahelyteremtést és a társadalmi integrációval kapcsolatos igényeket szolgálja, amint azt az ILO jelentése is kimondja és kéri;

Pénzügyi felügyelet és szabályozás

9.  a globális gazdasági irányítás felé tett első lépésként üdvözli a megerősített megbízással rendelkező új Pénzügyi Stabilitási Testületnek a Pénzügyi Stabilitási Fórum folytatásaként történő felállítását; úgy véli, hogy az új Pénzügyi Stabilitási Testületnek a többi pénzügyi szervezethez, például az IMF-hez vagy a Világbankhoz hasonlóan ellenőrzésnek kell alávetnie magát, és lehetőséget kell biztosítania a civil társadalmi szervezetek számára, hogy hozzájáruljanak a munkájához;

10.  emlékeztet arra, hogy a Bretton Woods-i szervezetek irányítása reformra szorul / irányítását meg kell reformálni, a szavazási jogok módosítása és a tagállamokon és a tőkerészesedésen alapuló kétszeres többségi rendszer felállítása érdekében;

11.  sürgeti a Tanácsot, hogy a G20-ak következő találkozóján támogassa a valutaspekuláció megakadályozására, valamint a recesszió és a pénzügyi válságok idején a nemzetgazdaság és a munkaerőpiac védelméhez szükséges expanzív adó- és monetáris politika megvalósítását lehetővé tévő politikai légkör megteremtésére irányuló új, többoldalú átváltásikulcs-kezelési rendszer felállításáról szóló UNCTAD-javaslatot;

12.  üdvözli a G20-országok arra vonatkozó döntését, hogy megerősítsék a prudenciális felügyelet nemzetközi kereteit, valamint azt a szándékot, hogy a szabályozást és a felügyeletet valamennyi rendszerszintű fontossággal bíró pénzintézetre, eszközre és piacra kiterjesszék;

13.  úgy véli, hogy a G20-csúcstalálkozón született döntések és kötelezettségvállalások a minimumot, és nem a maximumot képviselik; sürgeti ezért az EU-t, hogy kövessen ambiciózusabb politikákat az Unión belüli szabályozás és felügyelet vonatkozásában, különös tekintettel a fedezeti alapokra és a hitelminősítő intézetekre;

14.  szintén emlékeztet arra, hogy olyan EU-s felügyeleti struktúrára van szükség, amely a központi bankokkal együtt begyűjti és elemzi a mikro- és makroszintű prudenciális információkat, és gyorsreagálású egységként lép fel az egész Unióra rendszerszintű hatást gyakorló válsághelyzetekben;

15.  úgy véli, hogy a pénzügyi szektorban az igazgatók és az értékpapír-kereskedők javadalmazási rendszere olyan probléma, amelyet orvosolni kell a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében; üdvözli ebben az összefüggésben a G20-országok hajlandóságát annak biztosítására, hogy a kompenzációs struktúrák összhangban legyenek a vállalat hosszú távú célkitűzéseivel és az óvatos kockázatvállalás elvével; ragaszkodik hozzá, hogy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2009 őszéig tegyen konkrét javaslatokat e tekintetben;

Adóparadicsomok és együttműködésre nem hajlandó joghatóságok

16.  tudomásul veszi az adóparadicsomok és együttműködésre nem hajlandó joghatóságok problémájának megoldására irányuló szándékot; ugyanakkor úgy véli, hogy a G20 megállapításai pusztán az adóparadicsomok és az együttműködést megtagadó off-shore központok erélytelen, és pusztán szónoki kritikái;

17.  hangsúlyozza, hogy adóügyekben globális együttműködési és információcsere-rendszerre van szükség; mélységesen sajnálja, hogy nincs menetrend a konkrét büntetőmechanizmusok létrehozására az ún. adóparadicsomok elleni harc hatékonnyá tétele érdekében; ezzel kapcsolatban emlékeztet annak elsőrendű jelentőségére, hogy véget kell vetni a mesterséges jogi személyek az adózás elkerülésének módjaként történő használatának; azt is hangsúlyozza, hogy a banktitok helyett minden körülmények közepette az automatikus információátadásnak kell elsőbbséget tulajdonítani, minden európai uniós országban és az ezekhez tartozó területeken;

18.  felszólítja az EU-t, hogy lépjen fel az adóparadicsomok, az adóelkerülés és a tőkének a fejlődő országokból való illegális kimenekítése megszüntetéséért; ezért új, kötelező jellegű globális megállapodást szorgalmaz, amely a transznacionális részvénytársaságokat arra kényszerítené, hogy automatikusan hozzák nyilvánosságra a működésük helyszínéül szolgáló minden fejlődő országban szerzett nyereséget és az ott fizetett adókat;

19.  üdvözli és teljes mértékben támogatja az EUROLAT Parlamenti Közgyűlés által a latin-amerikai és európai uniós országokhoz intézett 2009. április 8-i kérést, hogy ezen országok „együttesen lépjenek fel a területeiken működő adóparadicsomok megszüntetéséért és nemzetközi szinten cselekedjenek a többi adóparadicsom felszámolásáért, illetve az ezek szolgáltatásait igénybe vevő vállalatok és egyének megbüntetéséért”;

Számviteli normák

20.  üdvözli a pénzügyi eszközök értékelésére szolgáló számviteli normák felülvizsgálatát elrendelő határozatot és a döntést, hogy 2009 végéig fel kell lépni a fő érintettek bevonásának az IASB alkotmányos felülvizsgálata révén történő fokozása érdekében;

21.  ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Számviteli Standard Testületnek (IASB) be kell építenie nemzetközi pénzügyi beszámolási standardjaiba egy olyan szakaszt, amely megköveteli, hogy a multinacionális részvénytársaságok csoportjai országokra lebontva készítsenek jelentést valamennyi tranzakciójukról (munkaügyi, pénzügyi költségek, adó levonása előtti nyereség stb.); úgy véli, hogy ezáltal a befektetők, részvényesek és adóhatóságok átfogó képet kapnak az egyes csoportokról, ami megkönnyíti az adóalapok hatékonyabb és átlátható nemzetközi felosztását;

22.  úgy véli, hogy az IASB-t úgy kellene megreformálni, hogy ez a szervezet többé ne magáncég legyen, amelynek költségvetését nagy könyvvizsgáló cégek ellenőrzik, hanem nemzetközi ügynökség az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának szakbizottságaként;

A nemzetközi pénzügyi rendszer finanszírozása és reformja a válság leküzdése érdekében

23.  tudomásul veszi az érdekeltséget az IMF végső hitelezőként játszott szerepének megerősítésében és az IMF hitelezési kapacitásának hozzávetőleg 500 milliárd USD értékű alapok átengedése révén történő növelésében; különösen örül 250 milliárd USD különleges lehívási jog (SDR) formájában történő kibocsátásának; ugyanakkor csalódásának ad hangot, hogy az új SDR-eket a Nemzetközi Valutaalap 186 tagja között kvótáik vagy szavazati arányaik alapján osztják szét, amely következtében a közepes jövedelmű vagy szegény fejlődő tagországok szükségletei nem kapnak elegendő támogatást, minthogy ezeknek az országoknak csak 80 milliárd USD értékű SDR jut;

24.  súlyos kudarcnak tartja, hogy a G20 nem ragaszkodott az IMF politikájának semmilyen reformjához, miközben aláhúzta ez utóbbi végső hitelezőként játszott szerepét; továbbra is meglehetősen aggódik amiatt, hogy az IMF által a válságtól sújtott országok – köztük Magyarország és Lettország – számára a közelmúltban nyújtott hitelek feltételei olyan teljesen kidolgozott prociklikus adó- és monetáris politikát írnak elő, amelynek következtében 1997–1998-ban az ázsiai országokat ért gazdasági válság tovább súlyosbodott;

25.  csalódásának ad hangot amiatt, hogy a G20-csúcstalálkozó egyáltalán nem támogatta a fejlődő országokat a súlyos adóssági válság megelőzésében egy időhöz kötött adósságbefagyasztó vagy adósságtörlesztő nemzetközi rendszer révén, vagy nemzetközi csődmechanizmus felállítása, vagy pedig bármely olyan eszköz kialakítása által, amelynek köszönhetően az adós csak részben fizetné vissza az olyan kölcsönöket, amelyek piaci értéke esett, ahogyan ezt manapság egyre több nehézségekkel küzdő vállalat vagy bank megteheti; a nemzetközi pénzintézetek adósságfenntarthatósági keretrendszerének felülvizsgált meghatározására, valamint egy felelősségteljes hitelnyújtási keretrendszer kialakítására szólt fel;

26.  úgy véli, hogy az IMF-nek hozzá kell járulnia a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez; e tekintetben az IMF, az ENSZ ügynökségei (UNDP, UNEP, UNCTAD, ILO stb.) és az EU szociális és gazdaságpolitikáinak jobb összehangolására és nagyobb koherenciájára szólít fel;

27.  a legnagyobb kudarcnak azt tartja, hogy a G20-ak csúcstalálkozója semmilyen tervet sem tud felmutatni a pénzintézetek határon átnyúló tevékenységei vagy a határon átnyúló pénzmozgások szabályozására, vagy legalább az országok határon átnyúló pénzmozgást szabályzó képességének erősítésére;

A globális kereskedelem és a befektetések ösztönzése

28.  üdvözli a londoni csúcs elkötelezettségét az iránt, hogy akár 250 milliárd USD-t bocsát garanciák formájában rendelkezésre, hogy a kereskedők hitelhez juthassanak; ugyanakkor sajnálja, hogy a terv nem említi, hogy az ilyen export-hitelgaranciákat miként lehetne kiterjeszteni a leginkább rászoruló fejlődő országokra, különösen Afrika Szaharától délre eső országaira, amelyek exportja idén mostanig 40%-kal esett vissza főként a kereskedelmi hitelekhez való hozzájutás nehézsége miatt;

29.  tudomásul veszi a G20-csúcstalálkozó folyamatos felhívását a dohai fejlesztési menetrend szerint jelenleg zajló WTO-tárgyalások lezárására; megerősíti meggyőződését, hogy a dohai tárgyalások nem hoznak megoldást a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságra és alaposan felül kell vizsgálni őket a méltányos, fejlődésnek kedvező sokoldalú kereskedelmi rendszer visszaállítása érdekében; kéri a Kereskedelmi Világszervezetet, hogy terjesszen elő részletes javaslatokat a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó már megtett liberalizálási elkötelezettségek végrehajtása terén szüneteltetési rendszert lehessen bevezetni mindaddig, amíg nincsenek globális felügyeleti struktúrák;

Méltányos és fenntartható fellendülés biztosítása mindenki számára

30.  úgy véli, hogy a szegénység elleni küzdelemnek azon a felismerésen kell alapulnia, hogy egy adott országnak vagy régiónak joga van az élelmiszerellátási szuverenitáshoz, továbbá joga van ahhoz, hogy saját maga határozza meg, hogy milyen politikák, prioritások és stratégiák alapján védi meg lakossága megélhetését, szociális, gazdasági és kulturális jogait, és ezeknek az elveknek a kereskedelem liberalizálása, deregulációja és a privatizáció előtt kell érvényesülniük;

31.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a pénzügyi tranzakciókra kivetett, az egész EU-ra kiterjedő adó bevezetéséről, ami segíthetné a fejlődő országokba irányuló befektetések finanszírozását, hogy ez utóbbi országok ezáltal támogatást kapjanak a válság legsúlyosabb következményeinek leküzdéséhez és a millenniumi fejlesztési célokhoz való közelebb jutáshoz.

Utolsó frissítés: 2009. április 20.Jogi nyilatkozat