Az Európai Parlament állásfoglalása az ashrafi táborban tartózkodó személyek humanitárius helyzetéről

Az  Európai Parlament,

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló, 1951. évi genfi egyezményre és az azt kiegészítő 1967. évi jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a Human Rights Watch „Nincs kiút: a Népi Mudzsahedin Szervezet (MKO) táborokban folyó emberi jogi visszaélések” című, 2008. május 5-i jelentésére, valamint az Amnesty International, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (VKNB), az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) és a Kínzás Elleni Világszervezet (WOAT) közelmúltbeli jelentéseire az ashrafi tábor egyre rosszabbodó emberi jogi és biztonsági helyzetéről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére,

A.  mivel az iraki kormány nemrégiben bejelentette, hogy fel kívánja számolni az Észak-Irakban található ashrafi tábort, azt a beékelt terültet, ahol a PMOI vagy Népi Mudzsahedin Szervezet elnevezésű (továbbá a MEK, MKO és PMOI betűszavakon is ismert) iráni ellenzéki csoport mintegy 3400 tagja él a Szaddám Husszein által a 80-as években számukra biztosított területen kívüli státuszban,

B.  mivel a negyedik genfi egyezmény 7. cikke értelmében az ashrafi tábor lakóit a nemzetközi jog által védett menekülteknek kell tekinteni; mivel az ashrafi táborban élő PMOI-tagokat lefegyverezték, és őket a negyedik genfi egyezmény 27. cikke értelmében „védett személyeknek” nyilvánították; mivel Irak 2003-as megszállását követően az Egyesült Államok hadserege lefegyverezte ezt a csoportot, és számukra írásos biztosítékot adott arról, hogy a negyedik genfi egyezmény értelmében védett személyeknek minősülnek,

C.   mivel az Irak és az Egyesült Államok közötti, a koalíciós csapatok 2011 végéig történő visszavonását elrendelő, a fegyveres erők jogállásáról szóló 2008-as megállapodás (SOFA) értelmében az ashrafi tábor ellenőrzését 2009. január 1-jétől kezdődően visszaadták az iraki biztonsági erőknek,

D.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa az iraki külügyminiszternek címzett, 2008. október 15-i levelében sürgette az iraki kormányt, hogy védje meg az ashrafi táborban tartózkodó személyeket a visszaküldés tilalmának elvét sértő kényszerdeportálástól, kiutasítástól és hazatelepítéstől, és hogy tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely veszélyeztetné a fenti személyek életét és biztonságát,

E.  mivel a MEK azzal vádolja az iraki hatóságokat, hogy azok ismételten feltartják a táborba érkező élelmiszer- és ivóvízszállítmányokat, valamint az orvosi segítséget, míg az iraki biztonsági erők és az iraki emberi jogi minisztérium képviselői részére a MEK vezetői rendszeresen megtagadják a belépést a tábor egy jelentős részébe,

F.  mivel független megfigyelők, újságírók és emberi jogi szervezetek jelentései, valamint volt MEK-tagok beszámolói szerint, mely utóbbiak közül néhányan tanúvallomást tettek az Európai Parlament iráni parlamentközi delegációjának 2007. február 27-i meghallgatásán, a MEK egy iráni ellenzéki csoportosulásból szektává átalakult, amelynek tagjai fenntartás nélkül alá kell hogy vessék magukat Masszúd és Marjam Radzsavi vezetésének, és akik a világtól elvágva, testi és lelki fenyítéssel maradásra kényszerítve élnek,

G.  mivel a Human Rights Watch emberjogi szervezet részletesen, és a Népi Mudzsahedin Szervezet (MKO) tucatnyi korábbi tagjának közvetlen beszámolója alapján dokumentálta, hogy a másként gondolkodókat hogyan kínozták, verték meg és tartották magánzárkákban éveken át különböző, Irakban található katonai táborokban, amiért bírálták a csoport politikáját és nem demokratikus módszereit, vagy mert ki akartak lépni a szervezetből,

H.  mivel az Egyesült Államok védelme alatt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága több száz másként gondolkodót gyűjtött össze egy táborba, akik számára menekült státuszt biztosított, és Irak biztonságos részein vagy harmadik országokban letelepítette őket, és mivel ezt a létesítményt 2008-ban bezárták,

I.  mivel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága az elmúlt években megszervezte több mint 250 korábbi MEK-tag Iránba való, önkéntes alapon történő visszatelepítését,

1.  üdvözli az Egyesült Államok és Irak között a közelmúltban megkötött megállapodásokat, amelyek célja az iraki nép és a választott kormány teljes körű szuverenitásának visszaállítása az ország területén, de figyelmeztet rá, hogy ebben az átmeneti időszakban az Iránban élő teljes polgári lakosság jogait tiszteletben kell tartani a nemzetközi jog és egyezmények alapján függetlenül státuszuktól és nemzetiségükről;

2.  sürgeti az iraki hatóságokat, hogy védjék meg az ashrafi táborban tartózkodó személyek életét, testi és lelki épségét, valamint hogy az 1951. évi genfi egyezmény szerinti kötelezettségeknek megfelelően bánjanak ezekkel a személyekkel, azaz tartózkodjanak a fenti személyek deportálásától, kiutasításától és hazatelepítésétől, amelyek sértik a visszaküldés tilalmának elvét;

3.  sürgeti mind az amerikai, mind az iraki hatóságokat, hogy biztosítsák, hogy az ashrafi tábor bezárása olyan törvényes keretek között történjen, amelyek mindenkor garantálják az egyének jogainak tiszteletben tartását és az ashrafi táborban tartózkodókkal szembeni szándékok átláthatóságát;

4.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a MEK szektában a Radzsavi házaspár vezetésével állítólag szellemi és fizikai manipulációt folytatnak, és az emberi jogokat súlyosan megsértik;

5.  felhívja az iraki kormányt és a MEK vezetőségét, hogy nyújtsanak teljes és azonnali hozzáférést a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szervezeteknek, valamint az iraki emberi jogi minisztériumnak a tábor minden részéhez annak érdekében, hogy

-  a táborban tartózkodókat elláthassák élelmiszerrel, vízzel, orvosi segítséggel és alapvető árucikkekkel;

-  szabadon kérdéseket tehessenek fel az ashrafi táborban tartózkodóknak és független értékelést készíthessenek a helyzetről;

6.  felhívja az iraki kormányt és a MEK vezetőségét, hogy tegyék lehetővé mindazok távozását, akik el kívánnak menni Ashrafból, és biztosítsanak hozzáférést a családtagjaik tartózkodási helyét kutató MEK-tagok családjai számára;

7.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak segítséget az iraki kormánynak azon erőfeszítéseiben, hogy humanitárius megoldást találjon a régóta fennálló problémára, nevezetesen azáltal, hogy újbóli letelepedési lehetőséget biztosít az Európai Unióban azon MEK tagok számára, akik nem akarnak visszatérni Iránba;

8.  felhívja az iraki kormányt, hogy szükséghelyzeti intézkedésként ismét hozzon létre egy biztonságos menedékhelyet azon másként gondolkodó tagok számára, akik továbbra is menekülnek az ashrafi táborból, de nincs hová menniük, miután az Egyesült Államok hadserege bezárta az ashrafi menekülttábort;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a KKBP főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és Irak kormányának és parlamentjének.