Az Európai Parlament,

- tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata: európai energiabiztonsági és szolidaritási cselekvési terv” című bizottsági közleményre (SEC(2008)2870) (SEC(2008)2871) (SEC(2008)2872), valamint az azt kísérő „Európa jelenlegi és jövőbeni energiahelyzete: kereslet – források – beruházások”, „A szilárd tüzelőanyagok piaca az EU-ban 2004–2006”, valamint „Trendek 2007-ben” (COM(2008)0744) című dokumentumokra,

- tekintettel az „Egy biztonságos, fenntartható és versenyképes európai energiahálózat felé” című zöld könyvre, valamint az azt kísérő „Kőolaj-infrastruktúrák: Az EU területén lévő és az EU felé irányuló, már meglévő és tervezett kőolaj-infrastruktúrák értékelése” című dokumentumra (COM(2008)0737),

- tekintettel „Az energiával kapcsolatos közös európai politika kialakítása felé” című, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására(1),

- tekintettel a Bizottság „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című zöld könyvére (COM(2006)0105),

- tekintettel az európai energiabiztonsági kapcsolattartók hálózatának (NESCO) 2007. május 10-én, Brüsszelben megtartott első ülésére,

- tekintettel a Bizottságnak és a Tanács főtitkárának/főképviselőjének az energiapolitika külső dimenziójáról szóló, a 2006. június 15–16-i Európai Tanácsnak benyújtott, „Európa energetikai érdekeltségeit szolgáló külső politika” című közös dokumentumára,

- tekintettel 2006. május 18-i, az Energiaközösséget létrehozó szerződés Európai Közösség általi megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatáról szóló álláspontjára²,

- tekintettel 2006. március 23-i, az Európai Unió energiaellátásának biztonságáról szóló állásfoglalására³,

- tekintettel a Bizottság 2006. október 12-i, „Az energiapolitikát érintő külkapcsolatok – az elvektől a cselekvésig” című, az Európai Tanácsnak címzett közleményére (COM(2006)0590),

- tekintettel a 2006. március 23–24-i Európai Tanácsnak az európai energiapolitikáról szóló zöld könyv Európai Tanács által történő támogatásáról szóló elnökségi következtetéseire és a 2006. június 15–16-i Európai Tanácsnak a Bizottság és a Tanács főtitkárának/főképviselőjének az energiapolitika külső dimenziójáról szóló közös dokumentumára vonatkozó következtetéseire,

- tekintettel az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, az európai energiapolitikáról szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0001),

- tekintettel a 2007. március 8–9-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire és az Európai Tanács európai energiapolitikára vonatkozó cselekvési tervére (2007–2009),

- tekintettel a 2009. július 13-án, az EU és Törökország között a Nabucco gázvezeték jogi keretéről létrejött megállapodásra,

- tekintettel a 2009. július 13-án 12 uniós vállalat által aláírt egyetértési nyilatkozatra, amelynek célja a DESERTEC ipari kezdeményezés létrehozása egy hatalmas kiterjedésű közel-keleti és észak-afrikai napenergia-potenciál kidolgozására,

–   tekintettel az Európai Tanács 2009. március 19-20-i ülésének elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az energiabiztonság az Európai Unió általános biztonságának, stabilitásának és jólétének szerves része, amely azonban továbbra sem rendelkezik a Szerződésekben foglalt jogalappal,

B.  mivel – bizonyos lépések megtétele ellenére – szükség van a belső piaci szabályozásra, valamint a külső szempontokra irányuló, valóban közös energiapolitika létrehozására, amely valamennyi tagállam politikai és gazdasági érdekeit figyelembe veszi,

C.  mivel az olaj- és gázáraknak a globális pénzügyi válságból eredő csökkenése ellenére a fenntarthatóbb üzemanyagokra való átállás lassú folyamata, a világ kőolaj- és gázmezőinek – az újonnan felfedezett készletek ellenére – csökkenő hozama és a növekvő kereslet elkerülhetetlenül azzal jár, hogy a fosszilis üzemanyagok piaca ismét beszűkül és a fogyasztó országok importfüggősége a válság befejeződését követően tovább nő,

D.  mivel számos tagország egyetlen földgázszállítótól függ, így az ellátás indokolatlan szüneteltetése súlyos válságot okozhat, amint az a 2009. év eleji orosz-ukrán földgázválság során is megmutatkozott,

E.  mivel számos tagország nem rendelkezik a válsághelyzetek kezelésére elegendő természetes készlettel,

F.  mivel a meglévő korai figyelmeztető eszközök a 2009. januári földgázválság előrejelzésére elégtelennek bizonyultak,

G.  mivel amíg az energiatermelő és tranzitországok nem tartják magukat az Energia Charta Szerződésben és a tranzit jegyzőkönyvben meghatározott közös és átlátható szabályokhoz, addig az energiaellátásra leselkedő veszélyek továbbra is fennállnak,

H.  mivel a szolidaritáson, diverzifikáláson, a közös érdekek védelmét szem előtt tartó egységen, a főbb termelő-, tranzit- és fogyasztó országokkal történő megerősített együttműködésen, valamint a fenntarthatóság előmozdításán alapuló közös energiaügyi külpolitika szinergiákat teremthet, biztosítva az ellátás biztonságát az Európai Unió számára, és növelheti az EU, mint globális szereplő erejét, külpolitikai cselekvési kapacitását és hitelességét,

1.  elvárja, hogy a Bizottság és a tagállamok stratégiai vezető szerepet vállaljanak az energiára vonatkozó közös európai külpolitika kialakításában, amint arra az „Egy közös európai energiaügyi külpolitika felé” című 2007. szeptember 26-i európai parlamenti állásfoglalás is felszólít;

2.  ismételten rámutat, hogy az EU harmadik országoktól való energiafüggőségének csökkentése a belső energiaforrások teljes kihasználása (és különösen az Európai Unió rendelkezésére álló legfontosabb potenciális forrás, a megújuló energiaforrások felhasználásával), valamint – jogilag kötelező erejű célértékké téve – 2020-ig az energiahatékonyság 20%-kal történő növelése kulcsfontosságú az EU energiabiztonsága szempontjából;

3.  üdvözli az energiaellátás diverzifikálására és az EU energiabiztonságának javítására irányuló, az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatában a Bizottság által javasolt intézkedéseket; úgy véli azonban, hogy egyértelműen meghatározott prioritásokra és gyors cselekvésre van szükség a megvalósítás során a Parlament folyamatos és teljes körű tájékoztatása mellett;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság nemrégiben elfogadta a gázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekre vonatkozó rendeletre irányuló javaslatot (COM(2009)0363);

5.  úgy véli, hogy az Európán belüli összekapcsolások javítása alapvető fontosságú, mivel a belső piac és az energiaszolidaritás szempontjából a meglévő hiányosságokat ki kell küszöbölni; üdvözli ebben a tekintetben az európai gazdasági helyreállítási terv részeként az infrastrukturális projektek finanszírozásáról kötött megállapodást;

6.  hangsúlyozza az összehangolt európai energiabiztonsági rendszer fontosságát, amely magában foglalná a Nabuccót és egyéb, jelenleg a tagállamok által kidolgozás vagy már elfogadás alatt álló projekteket, mint például az Északi Áramlatot, az ITGI-t, a Medgazt és a Déli Áramlatot; üdvözölve ugyan a Nabucco terén elért eredményeket, rámutat egy olyan folyosó kiépítését szabályozó átfogó szabályrendszer fontosságára, amely az EU-t a közel-keleti és a Kaszpi-tengeri térség új földgázforrásaival köti össze, társaságtól vagy vezetéktől független, és amelynek elsődleges célja annak mihamarabbi megvalósítása; sürgeti az érdekelt vállalatokat és tagállamokat, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben biztosítsák a vezetékek potenciális beszállítóival kötendő első megállapodások aláírását;

7.  kéri az EU-t, hogy működjön együtt a földközi-tengeri térség országaival, különösen az észak-afrikai országokkal, tekintettel ezen országok jelentős potenciáljára az energiaforrások terén, és az Afrikában mutatkozó jelentős fejlesztési lehetőségekre; úgy véli, hogy a barcelonai folyamat (Unió a földközi-tengeri térségért) részeként elsősorban a nap- és szélenergia használatát kell kutatni és támogatni; hangsúlyozza, hogy a DESERTEC-projektben való EU-s szerepvállalásnak következetesnek kell lennie, és annak aktívan hozzá kell járulnia az észak-afrikai és közel-keleti államok fejlődéséhez; ezért arra szólítja fel a projektben részt vevő társaságokat és tagállamokat, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben mozdítsák elő a helyi társaságok és a civil társadalom részére történő valódi technológiaátadást és kapacitásépítést annak érdekében, hogy szerepvállalást biztosítson és tartós partnerséget lehessen kiépíteni a DESERTEC-fejlesztéseknek helyt adó mediterrán országokkal;

8.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy többek között cseppfolyósított földgáz-infrastruktúra (LNG) révén növeljék a gyors értékesítést lehetővé tévő földgáztartalékaikat;

9.  kéri az EU-t, hogy működjön együtt az északi-tengeri térség országaival, tekintettel ezen országok jelentős potenciáljára az energiaforrások terén, különösen a tengerparti szélenergiára;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Lisszaboni Szerződéssel összhangban alakítsanak ki megfelelő „szolidaritási záradékot”, többek között más tagállamokban az energiaellátás szüneteltetése által okozott vészhelyzetek kezelésére vonatkozó feltételekkel és eljárásokkal;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, a minimális gázkészletek raktározásáról szóló irányelvet; megjegyzi, hogy a minimális gázkészletek létrehozása hatékony együttműködést, tervezést és befektetést kíván meg a tagállamoktól; annak ellenére, hogy a minimális gázkészletekből származó előnyök (az ellátás biztonsága) egyértelműen ellensúlyozzák a tagállamokra háruló költségeket, ugyanakkor megfelelő figyelmet kell fordítani arra, hogy a földgázraktározás költséges; ezért azon tagállamok megfelelő pénzügyi megsegítésére hív fel, amelyek földgáztárolási kapacitásuk növelését tervezik;

12.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre egy közös keretet az energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről (COM(2009)0361);

13.  elismerését fejezi ki a Bizottságnak az energiaügyi párbeszéd fokozása érdekében végzett munkájáért, amelynek eredményeképpen egy sor szándéknyilatkozat jött létre az EU keleti szomszédaival és a közép-ázsiai országokkal, valamint további előrelépéseket vár a déli partnerekkel összefüggésben;

14.  hangsúlyozza, hogy az energiával kapcsolatban semmilyen körülmények között nem folytathatnak párbeszédet a nyílt és eredményorientált emberi jogi párbeszédek rovására;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja felül a meglévő korai figyelmeztető mechanizmusokat, az európai energiabiztonsági kapcsolattartók hálózatát (NESCO) és más, a 2009. évi orosz–ukrán energiaválság során hatástalannak bizonyult eszközöket;

16.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsa elő az Energia Charta Szerződést, és felhívja az EU azon partnereit, akik aláírták az Energia Charta Szerződést és az ahhoz kapcsolódó tranzit jegyzőkönyvet, hogy tartsák magukat az azokban foglalt szabályokhoz és elvekhez;

17.  felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztassák egymást és a Bizottságot az energiával kapcsolatos infrastrukturális projektekre vonatkozó stratégiai döntésekről és megállapodásokról; megjegyzi, hogy a harmadik liberalizációs csomagról szóló közelmúltbéli megállapodás az új infrastruktúrák vonatkozásában megújította a mentesítési eljárást, és harmadik országokkal kapcsolatban kidolgozta a szállításirendszer-üzemeltetőként való működés engedélyezésének jogi kereteit;

18.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen azonnali intézkedéseket a nem átlátható külföldi szervezeteknek az EU energiapiacán végrehajtott, ellenséges felvásárlásra irányuló lépései ellen; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Szurgutnyeftegaz a közelmúltban részesedést vásárolt a MOL magyar energiavállalatban és a magyar energiapiaci felügyelet jogos kérésének nem tudott eleget tenni, mivel nem hozta nyilvánosságra tulajdonosi szerkezetét, illetve végső kedvezményezettjei személyazonosságát; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki az osztrák Baumgarten kereskedelmi és raktározási cégben a közelmúltban 20%-os részesedést vásárló CENTREX-hez hasonló, nem átlátható külföldi szervezetek tevékenységét;

19. hangsúlyozza, hogy a közös európai energiapolitika kialakítása nagymértékben függ a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a közös európai energiaellátási és energiabiztonsági politikára vonatkozó, kötelező érvényű, előremutató és mindent felölelő, Szerződésben foglalt jogalap biztosítása érdekében; támogatja a Lisszaboni Szerződést, amely energiaszolidaritási záradékot foglal magában, és az energiapolitikát az EU és a tagállamok közös felelősségévé teszi, ami a helyes irányba tett lépést jelenti;

20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 219. E, 2008.8.28., 206. o. ²HL C 297 E, 2006.12.7., 340. o. 3HL C 292. E, 2006.12.1., 112. o.