Az Európai Parlament,

–   tekintettel az „Egy közös európai energiaügyi külpolitika felé” című, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására,

–   tekintettel a 2009. július 13-án Ankarában Ausztria, Bulgária, Magyarország, Románia és Törökország között a tervezett Nabucco gázvezetékről létrejött kormányközi megállapodásra,

–   tekintettel arra, hogy az orosz olaj-és gázipari vállalat, a Szurgutnyeftegaz nagyarányú kisebbségi tulajdont (21,2 %) szerzett a magyar MOL petrolkémiai vállalatban, amely a Nabucco konzorcium tagja,

–   tekintettel a 2009. augusztus 6-án Ankarában Oroszország és Törökország között aláírt, a gázszférában zajló együttműködésről szóló jegyzőkönyvre, amelyben Törökország előzetes beleegyezését adja a Déli Áramlat gázvezeték megépítéséhez, és engedélyezi Oroszország számára, hogy a gázvezetékkel kapcsolatban felmérje Törökország felségvizeit,

–   tekintettel a 2009. július 13-án 12 uniós vállalat által aláírt egyetértési nyilatkozatra, amelynek célja a DESERTEC ipari kezdeményezés létrehozása egy hatalmas kiterjedésű közel-keleti és észak-afrikai napenergia-potenciál kidolgozására,

–   tekintettel a második energiaügyi stratégiai felülvizsgálatra,

–   tekintettel a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanács rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2009)363 végleges),

–   tekintettel az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projekteknek a Bizottság részére való bejelentéséről és a 736/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (EC) No 736/96(COM(2009)361 végleges),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az energiabiztonság az Európai Unió általános biztonságának, stabilitásának és jólétének alapvető eleme, továbbá kulcsfontosságú az európai gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából, amelynek azonban még nincs alapja a Szerződésekben,

B.  mivel jelenleg az EU jelentősen függ az energiabehozataltól, és ez a helyzet alakulását nézve előreláthatólag fokozódni fog,

C. mivel az olaj- és gázáraknak a globális pénzügyi válságból eredő csökkenése ellenére a helyzet továbbra is az, hogy a fenntarthatóbb üzemanyagokra való átállás lassú folyamata, a világ kőolaj- és földgázmezőinek csökkenő hozama és a folyamatosan növekvő kereslet elkerülhetetlenül azzal jár, hogy a fosszilis üzemanyagok piaca ismét beszűkül és a fogyasztó országok importfüggősége a válság befejeződését követően tovább nő,

D. mivel számos tagállam egyetlen földgázszállítótól függ, továbbá mivel az ellátás indokolatlan szüneteltetése súlyos válságot okozhat, amint az az év eleji legutóbbi orosz-ukrán földgázválság során is megmutatkozott,

E.  mivel számos tagállam nem rendelkezik a válsághelyzetek kezelésére elegendő természetes készlettel,

F.  mivel amiatt, hogy az energiaellátás jelenleg és egyre növekvő mértékben a politikailag instabil régióktól függ, az ellátás biztonságának megőrzésére kizárólag nemzeti szinten tett erőfeszítések elégtelennek bizonyultak, és nem garantálják valamennyi EU-tagállam hosszú távú érdekeit,

G. mivel a meglévő korai figyelmeztető eszközök a 2009. januári földgázválság előrejelzésére elégtelennek bizonyultak,

H. mivel amíg az energiatermelő és tranzitországok nem tartják magukat az Energia Charta Egyezményben és annak tranzitról szóló jegyzőkönyvében meghatározott közös és átlátható szabályokhoz, addig az energiaellátás biztonságára leselkedő előre látható veszélyek továbbra is fennállnak;

I.   mivel az energiaellátás terén megvalósuló szoros együttműködés az Európai Unió és a szomszédos országok közötti kapcsolatokban az egyik legeredményesebb és elengedhetetlen bizalomépítő intézkedés,

J.   mivel a belső piaci szabályozás és a külső aspektusok tekintetében – bizonyos meghozott intézkedések ellenére – szükség van egy valóban közös energiapolitika létrehozására, amely valamennyi tagállam politikai és gazdasági érdekeit figyelembe veszi, ugyanakkor az energiaösszetétel meghatározása továbbra is a tagállamok előjoga kell, hogy maradjon,

K. mivel a szolidaritáson, diverzifikáláson, a közös érdekek védelmét szem előtt tartó egységen, és a fő energiatermelő, tranzit- és fogyasztó országokkal folytatott fokozott együttműködésen alapuló közös európai energiaügyi külpolitika szinergiákat teremthet, biztosítva az ellátás biztonságát az Európai Unió számára, és növelheti az EU mint globális szereplő erejét, külpolitikai cselekvési kapacitását és hitelességét,

1.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak határozottabb stratégiai vezető szerepet az energiára vonatkozó hiteles közös európai külpolitika kialakításában, amint arra az „Egy közös európai energiaügyi külpolitika felé” című 2007. szeptember 26-i állásfoglalásában is felszólít;

2.  üdvözli a Bizottság második energiaügyi stratégiai felülvizsgálatában a diverzifikációra és az EU energiabiztonságának javítására javasolt intézkedéseket; úgy véli azonban, hogy egyértelműen meghatározott prioritásokra és gyors cselekvésre van szükség a megvalósítás során a Parlament folyamatos és teljes körű tájékoztatása mellett;

3.  megismétli, hogy a belső energiapiac megfelelő működése létfontosságú a gázellátás szüneteltetésének és a válság kialakulásának megakadályozásában, illetve az energiaforrások diverzifikálásában; ezért hangsúlyozza a megújuló és alacsony szénfelhasználású energiákba, illetve az energiahatékonyságba történő további befektetések fontosságát, amelyek a 2010–2014-es energiával kapcsolatos cselekvési terv központi részét kell, hogy képezzék;

4.  üdvözli a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és az Európai Közösségen belüli energiaipari infrastruktúrát érintő beruházási projektekről szóló új rendeletjavaslatokat, amelyek hozzájárulnak az Európai Unió földgázellátása biztonságának javításához, azáltal, hogy gondoskodnak arról, hogy a tagállamok megelőző intézkedéseket tegyenek, és az átláthatóság fokozásán, illetve a bürokrácia mérséklésén keresztül javítsák a válságkezelési mechanizmusokat;

5.  kiemeli az energiaellátás diverzifikálását célzó stratégiai projektek megvalósításának sürgősségét, különösen a déli gázfolyosó területén; ezzel összefüggésben gratulál Ausztria, Bulgária, Magyarország, Románia és Törökország kormányainak a Nabucco gázvezeték jogi kereteiről létrejött kormányközi megállapodás 2009. július 13-i aláírásához, amely jelentős lépés a projekt megvalósítása felé, ugyanakkor hangsúlyozza az EU-t a Közel-Kelet és a Kaszpi-tengeri térség új földgázforrásaival összekötő, konkrét vállalatoktól vagy vezetéktől független folyosó kiépítésére vonatkozó általános szabályok fontosságát, amelyek elsődleges célja e kapcsolat mihamarabbi megvalósítása; sürgeti az érdekelt társaságokat és tagállamokat, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben biztosítsák a vezetékek potenciális beszállítóival kötendő első megállapodások aláírását;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit az energiafajták és az energiaforrások diverzifikálására; határozott európai uniós elkötelezettséget vár el a Nabucco gázvezeték megvalósítása iránt, és megismétli, hogy támogatja azt, továbbá úgy véli, hogy ez a projekt az Európai Unió számára olyan prioritás kell legyen, amely az EU költségvetéséből megfelelő egyedi támogatást kap; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit egy valódi közös energiabiztonsági külpolitika kidolgozására, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a Nabucco gázvezeték megépítésére irányuló erőfeszítéseit, mivel az Oroszországgal együttműködésben készülő projekteknek – amelyek mind az EU-tagállamok Oroszországtól való gazdasági és politikai függése növekedésének lehetőségét hordozzák magukban – ez a legkomolyabb alternatívája, és mivel Oroszország épp most jelentette be, hogy hivatalosan is visszalép az Energia Charta Egyezményben való részvételtől;

8.  hangsúlyozza, hogy a Déli Áramlat gázvezeték a Gazprom és az ENI által vezetett projektje veszélyezteti a Nabucco gázvezeték projektjét, mely utóbbi az EU stratégiai prioritása kell, hogy legyen;

9.  hangsúlyozza, hogy Oroszországot nem tekinthetjük Európa megbízható energiabeszállítójának, mivel számos alkalommal megszakította a földgázszállítást Európa felé; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi partnerek megbízhatósága és az uniós tagállamok közötti szolidaritás létfontosságú az európai gázellátás jövőbeli biztonságát illetően;

10. felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson politikai, jogi és pénzügyi segítséget azon vállalatoknak, amelyek részt vesznek, vagy részt kívánnak venni a stratégiai projektek megvalósításában, és vállaljon vezető szerepet a gázvezetékek kiépítését megalapozó megállapodások egységesítésében;

11. úgy véli, hogy az Európán belüli összekapcsolások javítása alapvető fontosságú, mivel a belső piac megfelelő működése és az energiaszolidaritás szempontjából a meglévő hiányosságokat ki kell küszöbölni; e tekintetben üdvözli azt a megállapodást, amelynek értelmében az infrastrukturális projekteket az európai gazdaságélénkítési terv keretében finanszírozzák, de kitart amellett, hogy az energiabiztonság területén is nélkülözhetetlen a közfinanszírozás növelése;

12. felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztassák egymást és a Bizottságot az energiával kapcsolatos infrastrukturális projektekre vonatkozó döntéseikről és megállapodásokról; megjegyzi, hogy a harmadik liberalizációs csomagról szóló közelmúltbéli megállapodás az új infrastruktúrák vonatkozásában megújította a mentességi eljárást, és a harmadik országokkal kapcsolatban kidolgozta a szállításirendszer-üzemeltetőként való működés engedélyezésének jogi kereteit;

13. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen azonnali intézkedéseket a nem átlátható külföldi egységek EU energiapiacán végrehajtott ellenséges felvásárlásra irányuló lépései ellen, és szigorúan alkalmazza az EU versenyjogi szabályait; aggasztónak tartja, hogy a Szurgutnyeftegaz a közelmúltban megszerezte a magyar energiaipari vállalat, a MOL részvényeinek egy részét, illetve a Szurgutnyeftegaz arra való képtelenségét, hogy felfedje tulajdonosi szerkezetét és azonosítsa a végső kedvezményezett tulajdonosait, ahogyan azt teljesen jogosan a magyar energiapiaci szabályozó hatóság kérte;

14. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy működjenek együtt a földközi-tengeri régió és Észak-Afrika országaival tekintettel jelentős energiaforrás-lehetőségeikre és a saját fejlődésükhöz szükséges fontos lehetőségekre; különösen ösztönzi a nap- és szélenergia használatát ezekben a régiókban; üdvözli a hatalmas kiterjedésű közel-keleti és észak-afrikai napenergia-potenciál kidolgozására irányuló DESERTEC ipari kezdeményezéssel kapcsolatban a közelmúltban elért fejleményeket;

15. hangsúlyozza a sarkvidéki területek jelentőségét az EU számára az energiaforrások, a környezetvédelem és szállítási kérdések tekintetében; mivel az éghajlatváltozás hatásai miatt a forrásokhoz való hozzáférés egyre fokozódik, hangsúlyozza, hogy az északi sarkvidékkel történő együttműködésre vonatkozóan átfogó stratégiát kell kidolgozni; éppen ezért meggyőződése, hogy hosszú távú érdekeinek védelme érdekében az EU-nak biztosítania kell, hogy a régióbeli partnerei, pl. Norvégia és Izland, aktívan részt vegyenek a stratégiában; felszólít az energiához, a biztonsághoz, a szállításhoz és a környezetvédelemhez kapcsolódó pragmatikus, hosszú távú EU-politika újbóli átgondolására a többi érdekelt, így pl. Oroszország, az Egyesült Államok és Kanada bevonásával, az esetleges konfliktusok elkerülése érdekében ezen a kényes területen;

16. hangsúlyozza, hogy a közös európai energiapolitika kidolgozásában elért haladás a 27 tagállam közös politikai akaratán múlik; sürgeti az EU-t és tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a közös európai energiaellátás és energiabiztonság jogi alapjának biztosítása érdekében;

17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.