az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
az eredetjelzésről
Gianluca Susta, Kader Arif and Francesca Balzani
az S&D képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az eredetjelzésről
B7‑0146/2009
Az Európai Parlament,
– tekintettel a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendeletre(1),
– tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),
– tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT 1994) IX. cikkére és XXIV. cikkének 5. bekezdésére,
– tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre(3), és a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendeletre(4), amely többek között létrehozta az Európai Közösség nem preferenciális származásra vonatkozó szabályrendszerét,
– tekintettel a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28-i 918/83/EGK tanácsi rendeletre(5),
– tekintettel az európai kis- és középvállalkozások világkereskedelemben betöltött szerepének megerősítéséről szóló 2009. február 9-i állásfoglalására,
– tekintettel az egyes harmadik országokból importált termékek származási országának megjelöléséről szóló 2006. július 6-i állásfoglalására,
– tekintettel a harmadik országokból importált bizonyos termékek eredetének feltüntetéséről szóló 2007. december 11-i írásbeli nyilatkozatára,
A. mivel jelenleg az Európai Unió szintjén nem léteznek harmonizált rendelkezések illetve egységes gyakorlat az EU-ban történő eredetjelzés terén; mivel a tagállamokban érvényben lévő rendelkezések közötti eltérések és az egyértelmű közösségi szabályok hiánya töredezetté teszi a terület jogszabályi kereteit,
B. mivel tilos a más tagállamokból behozott árukra vonatkozóan kötelező eredetjelzést előírni, míg a harmadik országokból behozott áruk kötelező eredetjelzésére vonatkozóan nincsen ilyen korlátozás,
C. mivel az EU számos fő kereskedelmi partnere, köztük az Egyesült Államok, Kína, Japán és Kanada kötelező eredetjelzési követelményeket vezetett be,
D. mivel a lisszaboni menetrendben az EU az európai uniós gazdaság megerősítését tűzte ki célul, többek között az európai uniós ipar világgazdaságban elért versenyképességének javításával; mivel a verseny akkor tisztességes, ha a gyártókra, az exportőrökre és az importőrökre egyaránt egyértelmű szabályok vonatkoznak,
E. mivel az eredetjelzési rendszer lehetővé tenné az EU fogyasztói számára, hogy teljesen tisztában legyenek az általuk megvásárolt áruk származási országával; mivel a fogyasztók így azonosíthatnák a termékeket az adott országgal általában összekapcsolt társadalmi, környezetvédelmi és biztonsági normákkal,
F. mivel a származási ország kötelező megjelölését szolgáló rendszer EU-ban történő bevezetésére vonatkozó javaslat korlátozott számú behozott termékre – például textíliákra, ékszerekre, ruházati cikkekre, lábbelire, bőrárukra, lámpákra és világítástechnikai szerelvényekre, üvegárukra, kerámiákra és kézitáskákra – szorítkozik, amely termékek tekintetében a származási hely feltüntetésére („made in”) vonatkozó követelmény értékes tájékoztatást ad a fogyasztó végleges választásához,
G. mivel létfontosságú, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak az eredetjelzésre vonatkozó követelményeket végrehajtó fő kereskedelmi partnereink számára,
H. mivel a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatályba lépése a Tanácsot és az Európai parlamentet egyenlő partnerekké teszi a közös kereskedelmi politika tekintetében; mivel az eredetjelölésre vonatkozó jövőbeli rendelet elfogadásakor a Lisszaboni Szerződés 207. cikkében szereplő rendes jogalkotási eljárást kell majd alkalmazni,
1. megismétli, hogy a fogyasztóvédelem átlátható és következetes kereskedelmi szabályokat tesz szükségessé, beleértve az eredetjelzésre vonatkozó követelményeket is;
2. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak az eredetjelzésre vonatkozó követelményeket végrehajtó kereskedelmi partnerek számára;
3. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzon létre megfelelő vámfelügyeleti és vámügyi végrehajtási mechanizmusokat;
4. sürgeti a tagállamokat, hogy őrizzék meg az erre a kérdésre vonatkozó következetes közösségi megközelítést annak érdekében, hogy az EU fogyasztói teljesebb és pontosabb információkhoz juthassanak;
5. ösztönzi a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt határozottan lépjen fel a fogyasztók törvényes jogainak és jogos elvárásainak védelmében, amennyiben bizonyítást nyer, hogy a EU-n kívüli gyártók és importőrök hamisítást végeznek és/vagy tisztességtelen és félrevezető eredetjelzéseket alkalmaznak;
6. úgy véli, hogy a harmadik országokból az Európai Unióba importált bizonyos termékek származási országa kötelező jelölésének („eredetjelzés”) bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat az átláthatósággal, a fogyasztók megfelelő tájékoztatásával és a nemzetközi kereskedelmi szabályok összhangjával kapcsolatos célkitűzések elérésének alapját képezi;
7. úgy véli, hogy ez a rendelet kulcsfontosságú azon vállalatok számára is, amelyek gyártási tevékenységük, és vele a tudás és a munkahelyek fenntartása mellett döntöttek az EU területén;
8. úgy véli, hogy 2009. december 1-jétől a Lisszaboni Szerződéssel létrehozott rendes jogalkotási eljárás alapján az Európai Parlament és a Tanács között hivatalosan meg kell kezdődnie a konzultációnak és az eszmecserének, és hogy minden további késedelem komolyan sérti az állampolgárok jogait, a foglalkoztatást az EU-ban, valamint a szabad és tisztességes kereskedelem alapelvét;
9. felszólítja a Bizottságot, hogy változatlanul tartsa fenn javaslatát és a Lisszaboni Szerződés 207. cikke alapján, a Szerződés hatályba lépése után azonnal terjessze újra a Parlament elé;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.