Az Európai Parlament,

–   tekintettel a szomáliai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel Javier Solana, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője és az Európai Unió Tanácsának főtitkára által tett korábbi nyilatkozatokra,

–   tekintettel az EU Tanács Szomáliáról szóló legújabb következtetéseire,

–   tekintettel a dzsibuti békemegállapodásra, amely az átmeneti szövetségi chartát helyezi előtérbe,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Szomáliáról szóló 1872 (2009) sz. határozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Iszlám Bíróságok Szövetségének felkelői, illetve az átmeneti szövetségi kormány és az Afrikai Unió szomáliai béketámogató művelete (AMISOM) között kiújult harcok egyre nagyobb bizonytalanságot okoznak és számos emberéletet követelnek Szomáliában;

B.  mivel a nemzetközi közösség tiszteletben tartja Szomália szuverenitását, területi integritását, politikai függetlenségét és egységét;

C. mivel a Szaíd Barre-rezsim 1991-es megdöntése óta Szomáliának nincs működő kormánya és azóta a politikai helyzetet a törzsek közötti harcok és a banditák által elkövetett bűncselekmények jellemezte anarchia uralja,

D. mivel Szomália fővárosában, Mogadishuban a romló biztonsági helyzet lehetetlenné tette a nemzeti és nemzetközi civil szervezetek számára a kibontakozó humanitárius katasztrófa kezelését, illetve azt, hogy reagáljanak a vészhelyzetre,

E.  aggódva az elhúzódó szomáliai polgárháború és ennek a béke- és megbékélési folyamatra gyakorolt hatása miatt, valamint a Szomáli-félsziget egészének biztonságáért és stabilitásáért,

F   mivel a Tanács 2008.december 8-án – a Szomáli-felsziget partjainál végrehajtandó átfogó EU-fellépés részeként – határozatot hozott az EU első tengeri katonai művelete, az EU NAVFOR Atalanta megindításáról, hogy visszaszorítsa, megakadályozza és megelőzze a kalóztámadásokat és a fegyveres rablást Szomália partjainál, és hozzájáruljon a kereskedelmi hajók, és különösen az Élelmezési Világprogram keretében Szomáliába a hajléktalanná vált emberek számára segélyeket szállító védelméhez,

G. mivel a Tanács 2009. július 27-én úgy határozott, hogy fokozza az EU részvételét a béke és a fejlődés Szomáliában történő előmozdítása tekintetében – szoros együttműködésben valamennyi fontos szereplővel, különösen az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval –, és ebből a célból megvizsgálta annak lehetőségeit, miként járulhat hozzá az EU a nemzetközi erőfeszítésekhez, ideértve a biztonság területét is;

H. mivel 2009. november 17-én a Tanács jóváhagyta a lehetséges EBVP-fellépésre vonatkozó válságkezelési tervet, hozzájárulva a szomáliai átmeneti szövetségi kormány biztonsági erőinek soraiba tartozó 2000 személy kiképzéséhez;

I. mivel a nemzetközi partnerek által nyújtott hosszú távú támogatás nem lehet hatékony a biztonsági helyzet stabilizálása nélkül,

J.   mivel az Iszlám Bíróságok Szövetségének felkelői elutasítottak minden politikai kapcsolatot és megbékélést a dzsibuti békemegállapodás alapján, amely a politikai helyzet tartós megoldásának keretét képezi Szomáliában,

1.  határozottan elítéli a nemzetközi humanitárius jognak és az emberi jogi törvényeknek a szomáliai konfliktusban részt vevő valamennyi fél által elkövetett többszöri megsértését; felszólít a harcok azonnali befejezésére, és sürget minden fegyveres csoportot, hogy sürgősen tegye le a fegyvert, és kezdjen széles körű párbeszédet az átmeneti szövetségi kormánnyal; kéri, hogy az ellenséges csoportok tartózkodjanak a polgári személyek elleni általános támadásoktól, és sürgeti, hogy egy független bizottság vizsgálja ki a háborús bűnöket és az emberi jog megsértésének eseteit;

2.  ismételten megerősíti, hogy támogatja a Seih Saríf Seih Ahmed elnök vezette átmeneti szövetségi kormányt, valamint az elnöknek a dzsibuti békemegállapodásban foglalt elveknek – így a megbékélés szellemének és az átfogó politikai folyamat iránti törekvésnek – a tiszteletben tartására tett kötelezettségvállalását; elítéli az átmeneti szövetségi kormány, az ENSZ és a nem kormányzati szervezetek ellen intézett támadásokat;

3.  rámutat, hogy a nemzetközi közösségnek és a jelen konfliktusban részt vevő valamennyi félnek felelőssége, hogy megvédelmezze a civileket, hogy lehetővé tegye a segélyek szállítását, illetve, hogy tiszteletben tartsa a humanitárius zónát és a humanitárius munkát végzők biztonságát; sürgeti ezért, hogy haladéktalanul teremtsék meg a feltételeket a szomáliai humanitárius katasztrófára adandó megfelelő válaszhoz,

4.  mély elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az Atalanta-művelet továbbra is sikeresen járul hozzá a szomáliai partok hajózási biztonságához, védelmet biztosítva az Élelmezési Világprogram keretében Szomáliába segélyeket szállító bérelt hajók, az Afrikai Unió szomáliai béketámogató művelete részére fontos szállítmányokat szállító hajók, valamint más sebezhető hajók számára; kéri a Tanácsot, hogy a jelenlegi megbízatásának 2009. december 12-én végére érő Atalanta-műveletet hosszabbítsa meg még egy évvel; támogatását fejezi ki az operatív övezet dél felé történő kiterjesztése mellett a kalózok tevékenységének függvényében, de hangsúlyozza, hogy ez nem befolyásolhatja a misszió legfontosabb célját, nevezetesen az Élelmezési Világprogram hajói és egyéb sebezhető hajók, például a kereskedelmi és halászhajók védelmét;

5.  hangsúlyozza, hogy a kalóztámadások elleni küzdelem csak akkor lehet sikeres, ha megtörténik a jelenség gyökereinek kezelése, ezek pedig a szárazföldön találhatók, nevezetesen a szegénység és a szétesett állam, s ezek a gyökerek csak akkor irthatók ki, ha sikerül megteremteni a békét, a fejlődést és az államrendet Szomáliában;

6.  figyelembe veszi, hogy mindaddig feltétlenül folytatni kell az Atalanta-művelet révén bevezetett biztonsági stratégiát, amíg politikai megoldás nem születik Szomália mint a nemzetközi közösség tagja hitelességének problémájára, továbbá ezt a stratégiát tovább kell erősíteni mind a felhasznált források, mind pedig a mozgósított haderő operatív tevékenységének szélesítése tekintetében;

7.  kéri ezért a Tanácsot, hogy vizsgálja meg egy új, az Atalanta-művelettel párhuzamos, kisebb kiterjedésű EBVP-művelet lehetőségét, hozzájárulva az átmeneti szövetségi kormány biztonsági erőinek kiképzéséhez, és ezáltal megteremtve az összhangot a már meglévő kezdeményezésekkel, például a Franciaország által Dzsibutiban, és Uganda által az AMISON által létrehozott kiképzési programban betöltött szerepével; üdvözli e tekintetben a lehetséges új EBVP-fellépésre vonatkozó válságkezelési koncepciót, de leszögezi, hogy e koncepció elfogadása semmiféleképpen sem gátolhatja a misszió aktiválására irányuló határozatot, amelyet csak a szárazföldi helyzet alaposabb elemzése alapján lehet majd meghozni, megbizonyosodva arról, hogy a fizetések kifizetésre kerülnek, a megfelelő felszerelések rendelkezésre állnak és a kiképzésben részt vett biztonsági erők megfelelően illeszkednek az állami és parancsteljesítő gépezetbe, nehogy arra kerüljön sor, hogy visszatérésüket követően az éppen általuk védelmezendő kormány ellen forduljanak;

8.  sajnálatát fejezi ki az egyes tagállamok által tanúsított, a szomáliai kalózok követeléseivel szemben túlzóan öntelt magatartás miatt, valamint azért, mert a kilátásba helyezett kényszerítő erejű intézkedések – még ha később nem is kerül sor az alkalmazásukra – ellenkező hatást válthatnak ki, tovább szaporítva a kalóztámadások eseteit a térségben;

9.  kifejezi, hogy továbbra is támogatja az AMISOM-ot, tekintettel a békefolyamatban játszott kulcsfontosságú szerepére; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU aktívabb együttműködését az Afrikai Unióval és az AMISOM-mal olyan lépéseknek kell megelőzniük, amelyek célja a legsürgősebb szükségleteknek és a lehetséges további uniós támogatás mértékének megállapítása annak érdekében, hogy az AMISOM a megbízatásával arányban álló képességeket fejleszthessen ki;

10. további uniós támogatásra szólít fel a biztonság terén, az Afrikai Unióval, az ENSZ-szel és az Unió más fontos partnereivel megfelelően összehangolt stratégia alapján; hangsúlyozza, hogy e stratégiának támogatnia kell a jogállamiság, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség mellett elkötelezett, valamint a biztonság és a fejlődést összekapcsoló szomáliai nemzeti biztonsági stratégiát;

11. felhívja a nemzetközi közösséget és főként az EU-t, hogy növelje az otthonukból elűzött személyek és a nélkülöző lakosság számára szánt humanitárius segélyeket;

12. sürgeti a Szomália ellen az ENSZ által 1992-ben elrendelt, és jelenleg kevéssé tiszteletben tartott fegyverembargó szigorú és újbóli alkalmazását és figyelemmel kísérését; felszólít arra, hogy kezdjék meg a szomáliai fegyverembargó megsértőinek felelősségre vonását;

13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afrikai Unió, az ENSZ és a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) főtitkárának, a szomáliai átmeneti szövetségi kormány elnökének, az etióp kormánynak és a Pánafrikai Parlamentnek.