Az Európai Parlament,

–   tekintettel a FAO szervezésében 2009. november 17-én megrendezett első élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón kiadott nyilatkozatra,

–   tekintettel a FAO tagjai által 2009. november 16-án az élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozatra,

–   tekintettel az ENSZ a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérésére (IAASTD), amely a FAO és Világbank kezdeményezésére, az UNDP, az UNEP, a WHO és az UNESCO égisze alatt került lefolytatásra, és amely részletes ajánlásokat fogalmazott meg a kormányok számára azzal kapcsolatban, hogy miként erősítsék meg fenntartható mezőgazdasági rendszereiket, és miként számolják fel az éhezést és a szegénységet,

–   - tekintettel a „Nature” című folyóiratban a közelmúltban megjelent, kiváló tudósok tollából származó, „Biztonsági működési környezet az emberiség számára” című cikkre, amely számszerűsíti bolygónk korlátait a fenntarthatatlan termelőrendszerek tekintetében, beleértve az éghajlatváltozásnak, a biológiai sokszínűség csökkenésének, a nitrogén- és foszforciklusoknak, valamint a vízgazdálkodásnak a következményeit is;

–   tekintettel a globális táplálkozási trendeknek az éghajlatváltozásra, a közegészségügyre és a globális élelmiszer-biztonságra gyakorolt, a Parlament természeti erőforrásokról szóló tanulmányában (IP/A/STOA/IC/2008-180) megállapított következményeire,

–   tekintettel az EU következetes fejlesztési politika iránti elkötelezettségére, amely azt jelenti, hogy a más politikaterületeken hozott intézkedések nem akadályozhatják a fejlesztési célok elérését (európai konszenzus a fejlesztési politikáról, 2005, Lisszaboni Szerződés),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a világ-élelmezési csúcstalálkozón 1996-ban 185 ország képviselője kötelezte el magát az éhezők számának felére történő csökkentésére 2015-ig; mivel minden évben több mint 40 millió ember hal éhen; mivel a családi gazdálkodók, pásztorok és mezőgazdasági dolgozók a világ népességének több mint felét teszik ki, és ők az éhezés elsődleges áldozatai,

B.  mivel a világ éhezőinek száma ahelyett, hogy csökkenne, a FAO becslései szerint 2009-ben meghaladta az egymilliárd főt, amikor a világ népessége 6 milliárd, a FAO szerint pedig a bolygó 12 milliárd ember élelmezését is képes lenne ellátni,

C. mivel a 2009. évi élelmezési világ-csúcstalálkozó zárónyilatkozata az éhezés felszámolására irányuló erőfeszítések sikertelenségének megfelelő elemzésével, valamint az éhezés elleni küzdelem fokozására irányuló konkrét javaslatokkal egyaránt adós marad, ehelyett az éhezés felszámolásának célkitűzését egyszerűen 2025-re halasztja,

D. mivel a mezőgazdaságba és vidékfejlesztésbe eszközölt állami beruházásoknak az elmúlt évtizedben világszerte tapasztalható csökkenése meggyengítette a világ élelmiszerellátását, míg a fejlődő országokban a hazai élelmiszerellátás kárára gyakran az exportorientált termelésbe történtek kereskedelmi beruházások,

E.  mivel az exporttámogatások, valamint az EU-ból és az Egyesült Államokból érkező élelmiszersegélyek voltak a fő okai annak, hogy a fejlődő országokban vidéki egzisztenciák és kisméretű önellátó gazdaságok mentek tönkre, ebből kifolyólag pedig több millió családot fosztottak meg földjeiktől élelmiszerekhez vagy az élelmezéshez szükséges bevételhez való megbízható hozzáférés nélkül,

F.  mivel az állati takarmány, hús és bioüzemanyagok termelésére használt kiirtott erdők és mezőgazdasági erőforrások aránya nőtt, ami jelentős mértékben hozzájárul az élelmiszerárak ingadozásához és világméretű spekulációt indított meg a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatban,

G. mivel az elmúlt évtizedekben a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kereskedelmi liberalizációt kényszerítettek a fejlődő országokra, ami a fenntartható helyi élelmiszertermelés és a fenntartható gazdálkodási rendszerek kárára felerősítette a tisztességtelen versenyt a mezőgazdaság terén,

H. mivel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) jelentése a mezőgazdasági kapacitások és a termelés csökkenését jelzi előre a szubszaharai országok többségében,

I.   mivel az éghajlatváltozás komoly hatással van a mezőgazdaságra, például a terméshozamok a vízhiány miatti csökkennek, megnehezítve a mezőgazdasági tevékenységeket, különösen a legszegényebb országokban,

1.  megerősíti, hogy az elegendő és tápláló élelemhez való hozzáférés az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában szereplő alapvető emberi jog, melyet a kormányok, nemzetközi szervezetek és nagyvállalatok közös fellépésén keresztül kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy e jog megtagadása eme egyetemes emberi jog megsértésének minősül;

2.  úgy véli, hogy az éhezés elleni valódi küzdelemhez átfogó politikák kialakítására van szükség, amelyek javítják a fenntartható kistermelői és élelmiszer-ellátó rendszerek működését, beleértve a mezőgazdasági, vidékfejlesztési és halászati politikákat is annak érdekében, hogy a fejlődő országok képesek legyenek saját lakosságuk élelmezésére ahelyett, hogy olcsó importtermékek behozatalával veszélybe sodornák a hazai élelmiszer-ellátást, szükség esetén a fejlődő lehetővé kell tenni a fejlődő országok számára, hogy növeljék a mezőgazdasági termékekre kivetett importvámokat vagy korlátozzák exportjukat anélkül, hogy mindez káros hatással lenne az élelmiszerimportáló országokra;

3.  úgy véli, hogy az éhezés elleni küzdelemnek az élelmiszerellátási szuverenitáshoz való jog elismerésén kell alapulnia, amely jogot úgy határozhatunk meg, mint egy adott országnak vagy régiónak arra való képességét, hogy saját maga határozza meg, hogy milyen politikák, prioritások és stratégiák alapján védi meg lakossága megélhetését, szociális, gazdasági és kulturális jogait, és ezeknek az elveknek a kereskedelem liberalizálása, deregulációja és a privatizáció előtt kell érvényesülniük anélkül, hogy mindez káros hatással lenne az élelmiszerimportáló országokra;

4.  üdvözli az élelmezési csúcstalálkozón elért általános egyezményt, mely szerint a kistermelők kulcsszerepet játszanak az éhezés és a szegénység elleni küzdelemben, és kéri, hogy az EU jövőbeni fejlesztési, mezőgazdasági, halászati és kereskedelempolitikája megfelelően tükrözze ezt a következtetést; szilárd meggyőződése, hogy a kisipari halászat is hozzájárulhat a parti területek élelmezésbiztonságához;

5.  üdvözli a világ élelmezésbiztonságával foglalkozó bizottság (CFS) folyamatban lévő reformját és sürgeti az EU Bizottságát és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki megújult és minden érdekeltre kiterjedő együttműködést az éhezés és a szegénység legyőzése érdekében;

6.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – gyakran a kormányok titkos támogatásával – külföldi befektetők mezőgazdasági földeket vásárolnak fel, főleg Afrikában, ami kockáztatja a helyi élelmezésbiztonságot; rámutat a fenntarthatatlan földkezelésnek, valamint a hazai élelmiszer-erőforrásokhoz való hozzáférés megtagadásának távolra mutató következményeire; aggodalmát fejezi ki továbbá az EU és más, mélytengeri halászatot folytató országok hozzáférnek a fejlődő országok vizeiben található halállományokhoz, ami túlhalászáshoz vezethet, súlyosan veszélyeztetve az említett fejlődő országok piacainak halellátását;

7.  sürgeti a FAO-t és a tagállamokat, hogy kerüljék el a mezőgazdasági földek felvásárlásának hátrányos következményeit, például a kistermelők tulajdonuktól való megfosztását, a fenntarthatatlan föld- és vízhasználatot, valamint az élelmiszerhiányból eredő éhséglázadásokat, valamint hogy törekedjenek közös szabályok és jogalkotási kezdeményezések kidolgozására, elismerve a hazai lakosság jogát a mezőgazdasági földek és az élelmiszer-biztonságuk szempontjából létfontosságú egyéb erőforrások ellenőrzésére;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen teljes hatásvizsgálatot, többek között a közös agrárpolitika, valamint a fejlesztési és kereskedelmi politika területét érintő uniós politikák és programok EU-n kívül gyakorolt hatásairól, valamint az élelmezésfinanszírozási eszközről azzal a céllal, hogy következetes és fenntartható politikai megközelítést alakíthasson ki a globális élelmezésbiztonság tekintetében és javíthassa a fejlesztési politikák következetességét;

9.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a soron következő, koppenhágai tárgyalások során folytassanak vitát a méltányos pénzügyi mechanizmusokról, valamint a terhek megosztásáról az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén, különös figyelmet fordítva arra, hogy az éghajlatbarát mezőgazdasági gyakorlatok elengedhetetlen támogatása az éhezés elleni küzdelem következetes eszközévé váljon, azáltal, hogy a déli kistermelők és megélhetési gazdálkodók szükségleteire összpontosítanak;

10. sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hagyjanak fel az exporttámogatások összes látható és nem látható formájával, amelyek bizonyítottan hozzájárultak az éhezés és a szegénység kialakulásához;

11. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fejlesztési támogatásokat használják a termelők fosszilis üzemanyagoktól, agrokémiai szerektől (pl. műtrágyáktól és növényvédő szerektől), valamint az ezeket igénylő és kizárólagos szellemi tulajdonjog védelme alatt álló vetőmagfajtáktól való függésének csökkentésére; javasolja továbbá, hogy stabilizálják a fenntartható gazdálkodási gyakorlatokra épülő, magukban a fejlődő országokban stratégiai élelmiszerkészleteket biztosító helyi és regionális termelési rendszereket;

12. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a vidékfejlesztésre és a mezőgazdaságra fordított fejlesztési támogatások arányát, valamint hogy lépjenek fel az élelmiszerekkel kapcsolatos spekuláció ellen;

13. hangsúlyozza, hogy új közös erőfeszítésekre van szükség az éhezés elleni küzdelemnek és az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkentéséhez szükséges erőfeszítéseknek az ötvözése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a talajtermékenység és biológiai sokféleség (az élelmiszertermelő rendszerek két létfontosságú összetevője) további csökkenésének megelőzésére irányuló összehangolt fellépések, valamint a globális élelmiszer-ellátó láncok általános hatékonyságának és hulladéktermelésének csökkentése, a kis ráfordítású mezőgazdaság és az éghajlatbarát mezőgazdasági erdőgazdálkodás mezőgazdasági-ökológiai megközelítéseinek előmozdítása, valamint a helyi piacrajutás javítása érdekében;

14. felszólítja a FAO-t, tagállamainak kormányait és az EU Bizottságát, hogy kövessék a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) ajánlásait, és fordítsák meg a tudományos technológiai koncepciók fentről lefelé történő átadásának gyakorlatát, és lentről felfelé irányuló, részvételen alapuló, termelőorientált innovációs koncepciókkal helyettesítsék azt;

15. úgy határoz, hogy az EU-nak a globális élelmiszerbiztonsághoz való hozzájárulásával foglalkozó magas szintű állandó munkacsoportot hoz létre annak érdekében, hogy közös fellépési pontokat dolgozzanak ki a Bizottság által a fenntartható mezőgazdaság, halászat és vidékfejlesztés terén meghatározott fő kihívásokkal, nevezetesen a biológiai sokszínűséggel, a fenntartható víz- és talajgazdálkodással, valamit a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban;

16. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok vezetői egy kivétellel nem vettek részt a közelmúltban megrendezett élelmezési világ-csúcstalálkozón, továbbá utasítja elnökét, hogy tolmácsolja sajnálkozását a élelmezési világ-csúcstalálkozó résztvevői felé, valamint hogy ösztönözze a Tanácsot és a FAO tagállamait összehangolt fellépésre az éhezés és a szegénység ellen.

17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.