Eljárás : 2010/2504(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0079/2010

Előterjesztett szövegek :

B7-0079/2010

Viták :

Szavazatok :

PV 10/02/2010 - 9.6
CRE 10/02/2010 - 9.6

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0016

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 141kDOC 91k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0078/2010
3.2.2010
PE432.932v01-00
 
B7-0079/2010

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


Iránról


Barbara Lochbihler, Isabelle Durant, Heidi Hautala, Emilie Turunen a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása Iránról  
B7‑0079/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Iráni Iszlám Köztársaságban 2009. június 12-én lezajlott elnökválasztásokra és az azt követő zavargásokra,

–   tekintettel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kormányzótanácsának 2009. november 27-i, az atomsorompó biztosítékokról szóló megállapodásnak az Iráni Iszlám Köztársaságban való végrehajtásáról szóló határozatára, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1737. (2006), 1747. (2007), 1803. (2008) és 1835. (2008) számú határozatainak erre vonatkozó rendelkezéseire,

–   tekintettel az Iránról szóló korábbi, különösen a 2009. május 7-i és október 22-i állásfoglalásaira,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló 2009. október 29-i határozatára,

–   tekintettel az Európai Tanács 2009. december 10–11-i ülésén kiadott nyilatkozatra,

–   tekintettel az eredetileg 2010. január 9–11-re kitűzött, Teheránban tartandó negyedik EP–Irán parlamentközi ülésre, amelyet az iráni fél „elhalasztott”,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A demokráciáról és az emberi jogokról

A. mivel komoly gyanú merült fel, hogy a júniusi elnökválasztásokat kiterjedt csalás jellemezte; mivel ez a helyzet széleskörű tiltakozási mozgalmat indított el („Zöld Mozgalom” néven); mivel az utóbbi hónapokban folyamatosan tömegtüntetések zajlottak Iránon belül és kívül egyaránt,

B.  mivel az iráni biztonsági erők – a Forradalmi Gárda, a Baszidzs Milícia és a rendőrség – súlyos csapással válaszoltak, önkényesen letartóztatták a békés tüntetők és másként gondolkodók ezreit – többek között diákokat és tudósokat, nőjogi aktivistákat, szakszervezeti aktivistákat, ügyvédeket, újságírókat, bloggereket, egyházi személyeket és az emberi jogok jeles védelmezőit – a rendszert bírálók megfélemlítésének és az eltérő vélemények elhallgattatásának nyilvánvaló céljával,

C. mivel ezenfelül egyre jellemzőbb, hogy a biztonsági erők módszeresen zaklatják a vallási kisebbségek tagjait, például a bahá’í hit követőit (akiknek korábbi vezetősége mind a hét tagját letartóztatták, és jelenleg bírósági eljárás folyik ellenük) és a szunnitákat, valamint önkényes letartóztatási kampányt folytatnak a kurd, azeri, beludzs és arab civilszervezetek és politikai aktivisták ellen; mivel jelenleg 21 kurdra vár halálbüntetés,

D. mivel tiltakozók tucatjai haltak meg a biztonsági erők támadásai miatt vagy fogságban; mivel ezreket tartóztattak le, és mintegy 300 aktivista továbbra is börtönben van; mivel az említett letartóztatottak közül állítólag sokakat megvertek vagy megkínoztak, néhány esetben pedig szexuálisan zaklattak a börtönökben és titkos fogva tartási létesítményekben; mivel több száz, a tüntetéseken részt vevő iráni a megtorlástól való félelemtől vezérelve állítólag elhagyta az országot, és jelenleg a környező országokban és Európában kétségbeesetten kutatnak biztonságos menedékhely után,

E.  mivel egy parlamenti vizsgálat 2010 elején megállapította, hogy Szaíd Mortazavi helyettes államügyész közvetlenül felelős legalább három fogoly kínzás és gondatlanság miatt a Kahrizak börtönben bekövetkezett haláláért,

F.  mivel 2010. január 28-án kivégezték Mohamed Reza Alizamanit és Aras Rahmanipurt; mivel ez volt a két első olyan halálbüntetés, amelyet a hivatalos források által a tiltakozási mozgalomhoz kapcsolt személyeken hajtottak végre, annak ellenére, hogy legalább egyikük, ha nem mind a ketten már a választások idején börtönben voltak; mivel állítások szerint kilenc, a Zöld Mozgalomhoz állítólagosan kapcsolható embert ítéltek halálra;

G. mivel augusztus eleje óta a bíróság tömeges kirakatpereket folytat több száz vezető reformpárti és aktivista ellen, láthatóan kikényszerített televíziós vallomások felhasználásával, melyek egyes elítéltek hosszú távú börtönbüntetéséhez, sőt halálbüntetéshez vezetnek,

H. mivel 2009. december 27-én, az ásúra napi megemlékezések utolsó napján Ali Muszavit – Mir Husszein Muszavi, a júniusi elnökválasztások fő ellenzéki jelöltjének 35 éves unokaöccsét – lelőtték, és autóval szándékosan elgázolták, ami egyértelműen a nagybátyjának szóló határozott figyelmeztetés szándékával elkövetett célzott gyilkosságra utal,

I.   mivel január 8-án az elnökválasztások második legjelentősebb ellenzéki jelöltje, Mehdi Karubi elleni merényletkísérlet során két golyót lőttek ki – szerencsére golyóálló – gépkocsijára, miközben a Baszidzs Milícia és a Forradalmi Gárda tagjai összegyűltek, hogy tüntessenek Karubi jelenléte ellen Kazvinban,

J.   mivel Maszúd Ali Mohammadi fizikust bombamerénylet során ölték meg, amiről sokan azt gondolják, hogy az egyetemi oktatóknak és hallgatóknak szánt figyelmeztetés volt, mivel Mohammadi állítólag fontos szerepet játszott 400 további tudós abbéli meggyőzésében, hogy támogassák Muszavi ellenzéki vezetőt, miközben ösztönözte diákjait, hogy a júniusi választások után békés tüntetéseken vegyenek részt,

K. mivel a 2009. december 27-i tömegtüntetéseket követően Irán a zavargások ösztönzésével vádolta a nyugati hatalmakat, két brit diplomatát kitiltott az országból, 24 órán keresztül fogva tartott egy svéd diplomatát, valamint azt állította, hogy Németország nagykövetségének személyzete tevékenyen támogatja a tiltakozási mozgalmat,

L.  mivel a választások után az iráni hatóságok a nemzetközi rádiós és televíziós hálózatok nagyarányú és gyakori zavarásába kezdtek és több nemzetközi weboldalt, köztük a Facebookot és a Twittert, valamint helyi ellenzéki oldalakat és teheráni mobilszolgáltatásokat letiltottak, és ezzel más közel-keleti országokban, illetve Európában működő hálózatokban is átviteli zavarokat okoztak,

M. mivel európai és orosz vállalatok ellátták Iránt a szükséges szűrő- és zavaróberendezésekkel, és ezek közül néhány még egészségügyi kockázatot is jelenthet a létesítmények szomszédságában élő lakosság számára,

A nukleáris kérdésről

N. mivel az atomsorompó-egyezmény aláírásával vállalt kötelezettségeit megszegve Irán titokban urándúsító létesítményt építtetett Kum városában, és erről a NAÜ-t csak jóval az építkezés megkezdése után értesítette; mivel a szabályok ilyen megszegése felveti annak a gyanúját, hogy esetleg léteznek más titkos atomlétesítmények is, és tovább gyengíti a pusztán polgári célú nukleáris programra irányuló iráni ígéretekbe vetett bizalmat,

O. mivel annak érdekében, hogy diplomáciai megoldást találjanak az iráni nukleáris programmal kapcsolatos problémára, az EU, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország azt javasolta, hogy a NAÜ égisze alatt jussanak megegyezésre Irán meglévő alacsony dúsítású uránjának Oroszországba és Franciaországba történő szállításáról, hogy azokat a teheráni orvosi kutatóreaktor működtetésére szolgáló fűtőelemekké alakítsák,

P.  mivel azután, hogy Irán elutasította ezt a javaslatot, az ENSZ Biztonsági Tanácsa jelenleg tárgyalásokat folytat az Irán elleni határozottabb szankciók bevezetéséről;

A demokráciáról és az emberi jogokról

1.  komoly aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy a 2009. júniusi elnökválasztás során állítólagosan elkövetett széles körű választási csalást követően sem az iráni parlament, sem a legfőbb vezető nem folytatott szigorú vizsgálatot, és úgy véli, hogy Ahmedinedzsád elnök hivatali mandátumának legitimitása Hamenei legfőbb vezető jóváhagyása ellenére jelentősen sérült,

2.  csodálatáról és erkölcsi támogatásáról biztosítja azt a több tízezer bátor iráni állampolgárt, akik az Iráni Iszlám Köztársaság nagyobb szabadságát és demokratikusabb jogokat követelve továbbra is saját szakmai előmenetelüket és életüket teszik kockára;

3.  sajnálja, hogy az iráni kormány és a parlament láthatóan nem képes konstruktív módon reagálni Irán azon fiatal, művelt és dinamikus generációjának jogos követeléseire, akiknek a gazdasági és társadalmi fejlődésbe vetett reményeit hosszú ideje elnyomják;

4.  döbbenetének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a kormány illetve a biztonsági erők próbálnak az elnökjelöltek vagy azok családtagjai életére törni, és Hamenei legfőbb vezetőt tartja felelősnek az iráni ellenzéki vezetők biztonságáért;

5.  határozottan elítéli, hogy a biztonsági erők rendszeresen és brutális módon lépnek fel a békés tüntetők és a kormány bírálói ellen, valamint hogy újságokat tiltanak be és erőszakkal bezárják az emberjogi szervezetek irodáit;

6.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon mindazokat, akiket a szólásszabadság, valamint az egyesülési és a gyülekezési jog békés gyakorlása közben vettek őrizetbe, valamint hogy vizsgálják ki és ítéljék el azokat a kormánytisztviselőket és a biztonsági erők azon tagjait, akik felelőssé tehetők a másképp gondolkodók, a tüntetők és az őrizetbe vettek családtagjainak megöléséért, zaklatásáért és megkínzásáért;

7.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy hagyjanak fel a munkástüntetések elleni erőszakos fellépéssel, és engedjék szabadon azt a több száz munkást és szakszervezeti aktivistát, akiket csupán azért tartóztattak le, mert kiálltak a kollektív tárgyalásokhoz való joguk mellett, vagy mert törvényes módon szakszervezeti tevékenységet folytattak;

8.  ismételten felszólítja az iráni bíróságot, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetésre, és hogy határozottan tiltsa be a fiatalkorúak kivégzését;

9.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy azonnal állítsák le a televízióban sugárzott kirakatpereket, és felhívja az iráni parlamentet, hogy módosítsa az iráni törvényeket, amelyek lehetővé teszik a kormánynak, hogy megtagadja a tisztességes eljáráshoz való jogot, például a vádlott megfelelő jogi képviselethez való jogát;

10. elítéli az iráni hatóságok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy cenzúrázzák a nyomtatott sajtót és zavarják a rádió és televízióadásokat, valamint az internetszolgáltatásokat, többek között a BBC-t, és felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy kezeljék a Nemzetközi Távközlési Unión (ITU) belül az e módszerek kapcsán kialakult nemzetközi konfliktust;

11. határozottan bírálja a nemzetközi vállalatokat, például a Nokia Siemens-et amiatt, hogy ellátják az iráni hatóságokat a cenzúrázáshoz és a megfigyeléshez szükséges technológiákkal, és ezzel közreműködnek az iráni másként gondolkodók üldözésében és letartóztatásában;

12. úgy látja, hogy azok az iráni állítások, amelyek szerint az európai nagykövetségek személyzete beavatkozik belső ügyeikbe, összhangban áll azzal a hatóságok által gyakran alkalmazott módszerrel, melynek során a kormányt bíráló irániakat hazaárulással és azzal a koholt váddal bélyegzik meg, hogy külföldi kormányokkal tartanak kapcsolatot, és ezzel elvonják a figyelmet arról, hogy az ellenzéki mozgalom valódi iráni jelenség;

13. úgy véli, hogy a közel-keleti feszültségek csillapításához elsősorban Irán demokratikusabb működésével lehetne hozzájárulni, és óvatosabb megközelítést javasol a nukleáris kérdéssel kapcsolatban;

A nukleáris kérdésről

14. elítéli, hogy az iráni kormány ismételten visszautasította a nukleáris kérdéssel kapcsolatos kompromisszumra irányuló valamennyi próbálkozást, és sajnálja, hogy Ahmedinedzsád kormánya láthatóan arra használja ezt a problémát, hogy elterelje a figyelmet az országon belül uralkodó válságról;

15. támogatja az Európai Tanács kettős megközelítését és valamennyi erőfeszítését azzal kapcsolatban, hogy tárgyalások útján hosszú távú megoldást találjon az iráni nukleáris kérdésre; hangsúlyozza, hogy a nukleáris fenyegetéssel kapcsolatos további szankciók közül ki kell zárni minden olyan intézkedést, amely negatív következményekkel járna az iráni népesség egészére;

16. ismételten tiltakozik a nukleáris energia alkalmazása ellen, elsősorban a kettős, polgári és katonai célokra történő felhasználásban rejlő komoly kockázat miatt, és elítéli az Egyesült Államok, Franciaország és India között létrejött nukleáris megállapodásokat, melyek ellentmondanak az atomsorompó-egyezmény logikájának, mivel ezek értelmében India az egyetlen olyan ismert ország, amelyik nukleáris kereskedelmet – beleértve a dúsítást – folytathat a világ többi országával, annak ellenére, hogy nem csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez;

17. ismételten felszólítja az iráni parlamentet és a kormányt, hogy ratifikálja és hajtsa végre a kiegészítő jegyzőkönyvet, és maradéktalanul hajtsa végre az átfogó biztosítéki egyezmény rendelkezéseit;

18. komoly aggodalmának ad hangot Sarkozy elnök közelmúltbéli, az atomfegyverek elterjedésére vonatkozó politikája miatt, tekintettel a nukleáris technológia felhasználásának alapvetően kettős felhasználásából eredő kockázatokra;

19. felhívja Iránt és azon közel-keleti országokat, amelyek nukleáris energiába való beruházást fontolgatnak, hogy ne ismételjék meg számos uniós tagország hibáját azáltal, hogy egy veszélyes és elavult technológia mellett döntenek; inkább azt tanácsolja ezeknek az országoknak, hogy fejlesszék a korszerű, megújuló energiát használó technológiák, valamint a hatékonyságot és a megtakarítást elősegítő módszerek minden formáját;

20. ismételten felszólítja a nukleáris fegyverrel rendelkező valamennyi államot, hogy tegyenek fokozatos lépéseket a nukleáris robbanófejek számának csökkentésére, iktassák ki biztonságpolitikájukban a nukleáris fegyverek szerepét, és támogassák az Európát és Közel-Keletet felölelő, nukleáris fegyverektől mentes övezet kialakítására irányuló erőfeszítéseket ;

Az EU és Irán közötti jövőbeli kapcsolatokról

21. felszólítja a Tanácsot, hogy az Irán elleni további szankciók megtárgyalásakor fontolja meg, hogy a vízumtilalom és a pénzeszközök befagyasztása által érintett személyek listáját bővítse ki, és vegye fel rá a biztonsági erők azon vezető tisztséget betöltő tagjait is, akik felelőssé tehetők a vitatott elnöki választásokat követő megtorló intézkedésekért;

22. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyen azonnali lépéseket, és tiltsa meg az európai vállalatoknak a megfigyelési technológiák olyan kormányoknak és országoknak – például Iránnak – történő exportálását, ahol azok hozzájárulhatnak az emberi jogok megsértéséhez;

23. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EIDHR és az európai bevándorlási politika keretében dolgozzon ki további intézkedéseket az iráni emberi jogi aktivisták biztonságának aktív védelmezésére;

24. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot a tagállamok teheráni diplomáciai képviseleteinek létszámcsökkentésére, és a külügyi szolgálat létrehozására való tekintettel iráni uniós delegáció felállításával ésszerűsítse az EU és a tagállamok tevékenységét;

25. hangsúlyozza az Iránnal való párbeszéd folytatásának jelentőségét minden szinten, elsősorban a civil társadalom tekintetében; sajnálja, hogy az iráni fél elnapolta az Európai Parlament küldöttségének látogatását, és kifejezi abbéli reményét, hogy az iráni kormány és a parlament újraértékeli majd a közvetlen kapcsolatra vonatkozó álláspontját;

26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.

Utolsó frissítés: 2010. május 13.Jogi nyilatkozat