Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz kapcsolódó Kiotói Jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a Bali cselekvési tervre (1/COP 13. sz. határozat),

–   tekintettel a UNFCCC részes feleinek tizenötödik konferenciája (COP15) során benyújtott Koppenhágai Megállapodásra, és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2009. december 7–18. között Koppenhágában, Dániában tartott ötödik konferenciájára (COP/MOP5),

–   tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferenciáról szóló 2009. november 23-i állásfoglalására,

–   tekintettel az EU 2008. december 17-én elfogadott éghajlatcsomagjára,

–   tekintettel a közelgő 2010. február 11-i, informális keretek között megrendezendő Európai Tanácsra, amely a Koppenhágában született döntéseket fogja felülvizsgálni,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az éghajlatváltozással kapcsolatos, 2012 utáni időszakra vonatkozó, átfogó nemzetközi megállapodásról szóló tárgyalások 2009 decemberében Koppenhágában nem vezettek eredményre;

B.  mivel a végzetes következményekkel járó éghajlatváltozás nagyobb eséllyel következik be, ha a 2012 utáni időszakra nem fogadnak el globális egyezményt az éghajlatvédelemről,

C. mivel a jelenlegi nemzetközi éghajlatvédelmi keretek között nem valószínű a 2°C-os célkitűzés elérése,

D. mivel a 2010. május 31-e és június 11-e között Bonnban – vagy legkésőbb a 2010. november 29-e és december 10-e között Mexikóvárosban – tartandó UNFCCC tárgyalások során véglegesíteni kell egy jogi kötőerővel bíró nemzetközi egyezményt,

E.  mivel számos fejlett és fejlődő ország nem támogatta egy új nemzetközi éghajlatvédelmi keret kialakítását és végrehajtását,

1.  kinyilvánítja a 2009. decemberi koppenhágai COP15-konferencia kimenetelére vonatkozó csalódottságát;

2.  úgy véli, hogy a Koppenhágai Megállapodás nem hozta meg a kívánt eredményt, hiszen nélkülözi az ambíciókat és a kötelezettségvállalásokat; ezenkívül ismét hangsúlyozza aziránti elkötelezettségét – amint azt már 2009. novemberi állásfoglalásában kijelentette–, hogy egy jogilag kötelező erejű nemzetközi éghajlatváltozási megállapodás szülessen;

3.  csalódottságát fejezi ki az EU egységes fellépésének hiánya, valamint a végső tárgyalások COP15 elnöksége általi levezetésének módja miatt;

4.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egységes hangon szólaljanak meg az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalások során;

5.  sürgősen felhívja az EU főképviselőjét és az éghajlatvédelemért felelős biztost, hogy álljanak az EU „éghajlati diplomácia” stratégiájának élére; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy jussanak egyezségre a mexikói útitervről, amelynek tartalmaznia kell az éghajlatvédelmi politika vizsgálatát minden stratégiai partnerségben, valamint két- és többoldalú együttműködési megállapodásban; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy hozzák létre a „felelősséget vállalók szövetségét”, amely valamennyi olyan ország számára nyitott, amely az éghajlatváltozást az emberiséget fenyegető egyik fő veszedelemnek tekinti, és amely kész cselekedni a globális felmelegedés megállítása érdekében;

6.  felhívja az EU-t, hogy továbbra is törekedjen az éghajlat védelmére, és vegyen fontolóra egy egyoldalú kötelezettségvállalást, amely szerint a szén-dioxid kibocsátást az 1990-es szintekhez képest 2020-ig a 25–40 %-os tartomány felső határának megfelelően csökkentené, annak érdekében, hogy vezető szerepet töltsön be a nemzetközi éghajlatvédelemben;

7.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy erősítsék meg hosszú távon (2050-ig és azon túl is) az éghajlati igazságosság elvét; ezért javasolja egy igazságossági záradék alkalmazását a jövőbeli éghajlatvédelemmel foglalkozó tárgyalások során;

8.  felhívja a fejlett és fejlődő országokat, hogy építsék újra a tárgyalások során elveszett bizalmat, és felhívja az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének valamennyi részes felét, hogy készítsenek elő egy jogilag kötelező erejű, a nemzetközi éghajlatvédelemre vonatkozó keretegyezményt a 2010-es év folyamán, amelyet a részes felek a mexikói COP16/MOP6-konferencián írhatnának alá;

9.  felszólít az EU által ígért 7,2 milliárd eurónyi összeg gyors rendelkezésre bocsátására, amelyet az EU a 2010-2012-es évekre szóló, az éghajlatváltozás következményeit enyhítő, illetve az ahhoz történő alkalmazkodást elősegítő intézkedések gyorsított finanszírozására irányzott elő annak érdekében, hogy megerősítse az erdővédelmi és alkalmazkodási politikákat a legkevésbé fejlett országokban és a kis szigetországokban; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy teljes mértékben biztosítsák a gyorsítottan érkező finanszírozásokról szóló jelentések átláthatóságát; felszólítja továbbá valamennyi fejlett országot, hogy tartsák magukat azon kötelezettségvállalásukhoz, mely szerint kiveszik méltányos részüket azon, a Koppenhágai Megállapodásban tett pénzügyi ígéretből következő közfinanszírozásból, amely szerint 100 milliárd eurót teremtenek elő, továbbá hogy dolgozzanak a rendelkezések gyors végrehajtásán, és tegyék meg a sürgős intézkedéseket, hogy biztosítsák a hosszú távú, előrelátható finanszírozás forrását – a már létező ODA célkitűzésektől függetlenül – a 2012-2020-as időszakra vonatkozóan, beleértve új és innovatív pénzügyi mechanizmusok bevezetését (mint például a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó), a nemzetközi éghajlatvédelmi cselekvés támogatása érdekében;

10. hangsúlyozza, hogy az erdők kiirtása az üvegházhatású gázok éves kibocsátásának legalább 15 %-áért felelős, és ezért felszólít az illegálisan kitermelt fából készült termékek európai piacra történő behozatalának betiltására, hogy ezáltal újabb pillérre támaszkodhasson az EU éghajlatvédelmi politikája;

11. felszólítja az EU-t, hogy javasolja egy 0,01 %-os, a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó bevezetését, amely évi 20 000 millió euróval segítené a fejlődő országok éghajlatváltozás elleni küzdelmét, illetve az ahhoz történő alkalmazkodást; az így összegyűjtött pénzösszeg rendeltetése, hogy a fejlődő országok számára lehetővé tegye, hogy ösztönző intézkedéseket tegyen az erdőirtás, a talajdegradáció és az elsivatagosodás elleni küzdelem terén;

12. sürgeti az Egyesült Államokat és Kínát, valamint más nemzetközi partnereket, hogy tegyenek újabb kötelezettségvállalásokat az éghajlatvédelem nemzetközi rendszer javára, annak érdekében, hogy folytathassák a tárgyalásokat és elérhessenek egy ambiciózus és jogilag kötelező erejű megállapodást, összhangban a tudomány területén elért legújabb eredményekkel és a 2ºC-os célkitűzéssel;

13. ismét biztosítja támogatását az ENSZ-en belül zajló reformfolyamat számára, és megjegyzi, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencia egy másik azt igazoló példa, hogy sürgősen szükség van az ENSZ-en belüli munkamódszerek áttekintésére;

14. elégedettséggel jegyzi meg, hogy a Parlament küldöttségének irodai helyeket juttattak az EU-nak biztosított helyek közül, valamint hogy a küldöttség naponta kapott rövid híreket a Tanácstól és Bizottságtól; ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az átláthatóság hiánya miatt, és felszólít a civil társadalom tárgyalásokba történő nagyobb bevonására;

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak, a főképviselőnek, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye titkárságának azzal a kéréssel, hogy azt valamennyi EU-n kívüli szerződő félhez is jutassák el.