Eljárás : 2009/2619(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0085/2010

Előterjesztett szövegek :

B7-0085/2010

Viták :

Szavazatok :

PV 10/02/2010 - 9.9
CRE 10/02/2010 - 9.9

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0019

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 132kDOC 81k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0064/2010
3.2.2010
PE432.938v01-00
 
B7-0085/2010

a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a koppenhágai éghajlat-változási csúcstalálkozón elért eredményekről


Kartika Tamara Liotard, Bairbre de Brún, Sabine Wils, João Ferreira, Marisa Matias, Elie Hoarau, Nikolaos Chountis, Jean-Luc Mélenchon a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a koppenhágai éghajlat-változási csúcstalálkozón elért eredményekről  
B7‑0085/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a 2009. december 18-i koppenhágai megállapodásra, amellyel kapcsolatban az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 15. Konferenciája (COP 15) úgy döntött, hogy azt figyelembe veszi;

–   tekintettel az Európai Parlament 2009. november 25-i, a koppenhágai éghajlat-változási konferenciára (COP 15) vonatkozó EU-stratégiáról szóló állásfoglalására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az éghajlatváltozás korunk egyik legnagyobb kihívása és a jelenlegi nemzedék meghatározó problémája,

B.  mivel az UNFCCC határozott politikai akarata az éghajlatváltozás sürgős leküzdése a közös, de differenciált kötelezettségek elvével és a mindenkori lehetőségekkel összhangban,

C.  mivel az UNFCCC végső célja a légkörben található üvegházhatású gázok koncentrációjának stabilizálása olyan szinten, amely révén elkerülhető az éghajlati rendszer ember általi további veszélyes megzavarása;  

D. mivel a világ legszegényebb országait érinti legsúlyosabban az éghajlatváltozás, és mivel ezért a kiszolgáltatottság csökkentésére és a rugalmasság kialakítására irányuló, alkalmazkodást segítő intézkedésekre van szükség, különösen a kiszolgáltatottabb országokban, azok közül is kiváltképp a kis szigetországokban, ahol a lakosságot nem lehet elvándorlásra kényszeríteni;

E. elismerve, hogy a koppenhágai konferencián óriási számban vettek részt nem kormányzati szervezetek és a világ minden részéből érkező őslakos képviselők, akik követelték jogaikat, illetve életük és a jövő generációk életének tiszteletben tartását;

F. elismerve az éghajlatváltozás kritikus következményét a válaszintézkedések tekintetében az éghajlatváltozás káros hatásai által különösen sújtott országokra nézve, és hangsúlyozva a nemzetközi pénzügyi támogatást magában foglaló, átfogó alkalmazkodási program kidolgozásának szükségességét;

G. elismerve, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) negyedik értékelő jelentésében foglaltaknak megfelelően erőteljesen csökkenteni kell a globális kibocsátások szintjét annak érdekében, hogy a világon a hőmérséklet-növekedés 2 Celsius fok alatt maradjon, illetve figyelembe véve a koppenhágai megállapodásnak a 1,5 Celsius fokos hőmérséklet-emelkedéssel kapcsolatos vizsgálatra irányuló felhívását;

H. elismerve, hogy a fejlett országoknak megfelelő, kiszámítható és tartós pénzügyi forrásokról, technológiai transzferről és kapacitásépítésről kell gondoskodniuk az alkalmazkodási intézkedések fejlődő országokbeli végrehajtásának támogatása érdekében;

I.   elismerve az erdőirtásból és az ökoszisztémák pusztulásából származó kibocsátások csökkentésének kiemelkedő szerepét, valamint az erdőkből és más természetes és féltermészetes élőhelyekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése ösztönzésének szükségességét,

J.   mivel az I. melléklet részes felei a koppenhágai megállapodásban kötelezettséget vállalnak arra, hogy egyénileg vagy közösen teljesítik a 2020-ra kitűzött, az egész gazdaságra vonatkozó számszerűsített kibocsátási célokat, amelyeket 2010. január 31-ig kellett benyújtani;

K. mivel a megállapodás I. mellékletének nem részes felei kibocsátásmérséklő intézkedéseket fognak végrehajtani, amelyeket 2010. január 31-ig kellett a titkársághoz benyújtani;

1. mélyen csalódott a koppenhágai éghajlat-változási konferencia kimenetele miatt, amelyet kudarcnak tart, és amely távolról sem felel meg az emberek igényeinek és várakozásainak;

2  sajnálja, hogy a koppenhágai megállapodás nem jogilag kötelező erejű, nem írja elő kifejezetten egy jogilag kötelező erejű megállapodás aláírását 2010-re, illetve nem tűz ki globális rövid, közép-, de még hosszú távú csökkentési célokat sem;

3. úgy véli, hogy a tanácskozások során folytatott globális vita központi üzenete az, hogy az egyes országok által hozandó intézkedéseknek az igazságosság, valamint a közös, de differenciált kötelezettségek elvén és a mindenkori lehetőségeken kell alapulniuk;

4. sajnálja, hogy nem egyértelmű, mely fejlett országok fognak megfelelő éghajlati pénzügyi támogatást nyújtani a fejlődő országoknak, és hogy pontosan hogyan és mikor fog ez megtörténni;

5. sajnálja, hogy a koppenhágai konferencia kudarcba fulladt, mivel a fejlett országok nem ismerték fel az éghajlatváltozással kapcsolatban a fejlődő országokkal és a jövő generációkkal szembeni tartozásukat;

6.  sajnálja, hogy a szén-dioxid-kibocsátási kereskedelemhez hasonló piaci eszközök, valamint a tiszta fejlesztési mechanizmushoz hasonló mechanizmusok visszás következményeiről nem folyt megfelelő vita, illetve azokat nem vették figyelembe Koppenhágában; sajnálja, hogy folyamatosan piaci eszközökre helyeződik a hangsúly az éghajlatváltozás elleni küzdelem tekintetében;

7. sajnálja, hogy a fejlődő országoknak nyújtott pénzügyi támogatás összege a megállapított igényeknél kevesebb, beleértve a 2010–2012-re szóló gyorsfinanszírozást (30 milliárd USA-dollár) és a hosszú távú finanszírozást (100 milliárd USA-dollár évente 2013-tól 2020-ig); ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy a fejlődő országoknak nyújtott éghajlati finanszírozásnak a hivatalos fejlesztési támogatást kell kiegészítenie;

8.  sajnálja, hogy az Európai Unió nem élt a lehetőséggel a koppenhágai konferencián, hogy további kötelezettségeket vállaljon, illetve hogy meggyőzze a többi fejlett országot annak sürgősségéről, hogy a CO2-kibocsátás 2020-ig 40%-kal csökkenjen;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a benyújtott célkitűzéseket, és kibocsátás-csökkentési erőfeszítéseiket inkább tagállami intézkedésekre alapozzák az ellentételezésre való támaszkodás helyett;

10. sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy erősítsék meg a fennálló éghajlati partnerségeket a fejlődő országokkal, valamint hogy – ahol ilyen még nem létezik – létesítsenek új partnerségeket, jelentősen nagyobb pénzügyi támogatást biztosítva a technológiafejlesztés és technológiatranszfer céljára, a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos aránytalan terhek megakadályozásával;

11. támogatja az AOSIS-nak (Kis Szigetországok Szövetsége) az éghajlatváltozás káros következményeihez való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítéseit, beleértve a nagyobb mennyiségű pénzügyi és technológiai erőforrások biztosítását;

12. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy tiszteletben tartsuk a fejlődő országok szuverenitását az alkalmazkodási stratégiák meghatározása és végrehajtása tekintetében, illetve prioritásaikat, valamint annak szükségességét, hogy a helyi ismeretek beépüljenek ezekbe a stratégiákba, előmozdítva ezen országok válaszadási kapacitását; elutasítja a neokolonializmus új formáinak kialakítását, amelyek ezen országok függőségét hangsúlyozzák, illetve kiemeli a valódi együttműködés és szolidaritás szükségességét;

13  üdvözli Evo Morales, Bolívia elnöke kezdeményezését, aki 2010. április 19–22-re Cochabambába összehívta a Népek Éghajlat-változással és a Földanya Jogaival Foglalkozó Konferenciáját; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat, az Európai Parlamentet és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlést, hogy küldjenek képviselőket erre a fontos eseményre;

 

14. úgy véli, hogy Mexikóban 2010-ben ambiciózus és kötelező megállapodást kell elérni; ezért e tudományos alapokon nyugvó, ambiciózus és jogilag kötelező erejű megállapodás elfogadására vonatkozóan világos ütemtervet kér;

 

15. üdvözli az éghajlattal kapcsolatos fellépések finanszírozását kezelő intézményi struktúrák – beleértve egy koppenhágai zöld alap és egy magas szintű munkacsoport – kialakítására vonatkozó rendelkezést;

16. üdvözli az erdőirtásból és erdőpusztulásból származó kibocsátások csökkentését és az üvegházhatásúgáz-kibocsátások erdők általi semlegesítésének fokozását célzó mechanizmus kialakítására irányuló rendelkezést, valamint hangsúlyozza az élőhelyek megőrzésének és helyreállításának, a technológiafejlesztést és technológiatranszfert felgyorsító technológiai mechanizmus kidolgozásának, valamint a kis- és közepes méretű gazdálkodók és az őslakosok földtulajdonhoz fűződő jogai erősítésének fontosságát;

17. hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak kötelező megállapodás nélkül is egy olyan, szociálisan fenntartható zöld gazdaság irányába kellene elmozdulnia, amelyben benne rejlik a beruházások, a foglalkoztatás és a gazdasági jólét növelésének, valamint az életminőség javításának lehetősége;

18. hangsúlyozza, hogy a kapitalizmussal új társadalmi és gazdasági modellt kell szembehelyezni;

19. kéri a valóban megújuló, alternatív energiaforrások – például a szél- és napenergia – terén folytatott, államilag finanszírozott kutatások javítását, a hagyományos tudás, a vízgazdálkodási technikák és bevált gyakorlatok, a talajmegőrzés és növénymegőrzés fejlesztését, illetve általánosságban a természeti erőforrások pusztulásának megakadályozását;

20. sürgeti a tagállamokat, hogy éljenek azzal az óriási lehetőséggel, hogy gazdaságuk helyreállítását a zöld gazdaságra alapozhatják, és fektessenek be többet a fenntartható és energiahatékony termelési eljárásokat szolgáló új és fejlett technológiák kutatásába; létfontosságúnak tartja, hogy a hetedik kutatási keretprogram keretén belül az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi együttműködés finanszírozása bővüljön;

21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az UNFCCC titkárságának.

 

Utolsó frissítés: 2010. május 13.Jogi nyilatkozat