az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenharmadik ülésszakáról
Charles Tannock, Nirj Deva, Tomasz Piotr Poręba, Adam Bielan, Ryszard Czarnecki
az ECR képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenharmadik ülésszakáról
B7‑0125/2010
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról (UNHRC) szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen „az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának fejlődéséről, beleértve az EU szerepét” című 2009. január 14-i(1), az Emberi Jogi Tanácsról szóló tárgyalások eredményéről és az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 62. ülésszakáról szóló 2006. március 16-i(2), az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete közötti kapcsolatokról szóló 2004. január 29-i(3), az ENSZ reformjáról szóló 2005. június 9-i(4), az Egyesült Nemzetek Szervezete csúcstalálkozójának (2005. szeptember 14–16.) eredményeiről szóló 2005. szeptember 29-i(5), valamint az „Emberi jogok helyzete a világban” című 2008-as éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2009. május 7-i(6) állásfoglalásaira,
– tekintettel az emberi jogokról és a demokráciáról szóló sürgető állásfoglalásaira,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa létrehozásáról szóló A/RES/60/251. számú határozatára,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának korábbi rendes és rendkívüli ülésszakaira, valamint az egyetemes időszakos felülvizsgálat korábbi fordulóira,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2010 márciusában megrendezendő következő, tizenharmadik ülésszakára, valamint az egyetemes időszakos felülvizsgálat 2010. május 3. és 14. között tartandó nyolcadik fordulójára,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011-ben esedékes felülvizsgálatára,
– tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében megvalósuló intézményi változásokra,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés Lisszaboni Szerződésből eredő változata 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27. és 47. cikkére,
A. mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak fontos részét, valamint az európai egység és integritás egyik alapkövét képezi(7),
B. mivel hiányosságai ellenére az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa az egyetemes emberi jogokra specializálódott egyedülálló platform, valamint az ENSZ rendszerén belül az emberi jogokkal foglalkozó speciális fórum,
C. mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálata két nyomvonalon halad: a testület státuszát New Yorkban, az eljárásokat pedig Genfben vitatják meg; mivel a következő évben számos kezdeményezés és nem hivatalos ülés várható,
D. mivel az elmúlt évtizedekben nőtt az Európai Unió globális szerepvállalása, és az új Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásával kifejezésre juttatott új megközelítés hozzájárulhat ahhoz, hogy az Unió hatékonyabban lépjen fel a globális problémák átfogó, következetes és eredményes leküzdésében,
E. mivel – ahogyan az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, illetve azt megelőzően annak elődszervezete, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága korábbi ülései esetében is – az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának küldöttsége idén is Genfbe utazik, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának tizenharmadik ülésére,
Az Emberi Jogi Tanács tevékenysége
1. ismételten felhívja az Unió tagállamait, hogy tevékenyen forduljanak szembe minden olyan kísérlettel, amelynek célja az emberi jogok egyetemességének, oszthatatlanságának és egymástól való függésének megkérdőjelezése, és azokkal a kísérletekkel is, amelyek állítólagos kulturális vagy vallási értékekre hivatkozva aláássák az egyének védelmét;
2. óva int az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának túlzott átpolitizálódásától, mivel az megakadályozza, hogy a szervezet teljesítse megbízatását; hangsúlyozza az egyes országokra vonatkozó határozatok jelentőségét az emberi jogok súlyos megsértése elleni küzdelemben; ebben a tekintetben határozottan elítéli az intézkedés mellőzésére irányuló indítványok alkalmazását, és csalódottságának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Tanács tizenegyedik rendkívüli ülésén éltek ezzel az eljárással, ami megakadályozta, hogy olyan átfogó és következetes végső határozatot fogadjanak el, amely megoldotta volna a Srí Lanka-i helyzetre irányuló fellépést;
3. üdvözli a Haitiről szóló tizenharmadik rendkívüli ülés Brazília kezdeményezésére történő megrendezését, melynek célja egy egységes emberi jogi megközelítés beillesztése a pusztító földrengés utáni helyreállítási munkálatokba, továbbá örömmel fogadja az ülésszak innovatív vonatkozásait, például a természeti katasztrófát követő rendkívüli ülés megszervezését, valamint és az ENSZ szakosított ügynökségeinek bevonását, amelyek szakértelmükkel járultak hozzá a megbeszélésekhez; sajnálattal állapítja meg, hogy az elfogadott határozat nem támogatja a haiti emberi jogi független szakértő fontos szerepét, aki iránymutatást adna az emberi jogok érvényesítéséhez az ENSZ szélesebb körű erőfeszítései vagy az adakozók által irányított támogatások terén, és kéri az ENSZ-tagállamokat, hogy kövessék nyomon ezt az ülést, az emberi jogokat előtérbe helyező megközelítést beépítve az ENSZ Haiti támogatására irányuló, szélesebb körű erőfeszítéseibe;
4. sajnálja, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nem volt képes megfelelő időben reagálni egyéb súlyos emberi jogi helyzetekre, közöttük a Guineában kialakult súlyos emberi jogi válságra; felhívja az uniós tagállamokat, hogy ítéljék el az emberi jogok megsértését, és tevékenyen vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa erre irányuló mechanizmusainak kialakításában, az afganisztáni, guineai, iráni és jemeni emberi jogi válság elleni fellépés érdekében;
5. megismétli a „vallások becsmérlése” fogalmával kapcsolatos álláspontját, és miközben elismeri, hogy a vallási kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének problémáját maradéktalanul kezelni kell, úgy véli, hogy mégsem helyénvaló a fent nevezett fogalom felvétele a rasszizmus, a származás alapján történő megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a diszkrimináció minden formája tekintetében kiegészítő normákat megállapító jegyzőkönyvbe; kéri az ENSZ tagállamait, hogy maradéktalanul hajtsák végre a véleménynyilvánítás szabadsága és a vallásszabadság tekintetében meglévő normákat;
6. ismételten felhívja az Unió tagállamait, hogy saját belső politikáikban biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, ha ugyanis ezt nem teszik meg, akkor ezzel az Unió helyzetét gyengítik az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában;
7. üdvözli, hogy az Egyesült Államok ismételten kötelezettséget vállalt az ENSZ testületeiben, hogy újból az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagjává választották, valamint hogy építő jellegű munkát végzett mind a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében az ENSZ Közgyűlésének 64. ülésén, mind pedig a durbani felülvizsgálati konferenciát nyomon követő cselekvési terv tekintetében; kéri az Egyesült Államokat és az Európai Unió tagállamait, hogy az ilyen kezdeményezéseket a jövőben is kövessék nyomon, és teljes körűen működjenek együtt egymással;
8. aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagjainak május 10-én tartandó következő választásán Irán tagjelölt lesz; ismételten hangsúlyozza, hogy nem ért egyet a „tiszta lappal indulás” elvének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának választásain történő alkalmazásával, felhív a választások versenyszellemben történő lebonyolítására minden regionális csoport esetében, és sürgeti, hogy az EU tegyen meg minden tőle telhetőt annak megelőzése érdekében, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjává válasszanak olyan országokat, amelyek emberi jogi megítélése rendkívül problematikus;
9. felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy továbbra is gyakoroljanak nyomást az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagjainak megválasztására vonatkozó kritériumok kialakítása érdekében, és különösen annak érdekében, hogy a tagjelöltek számára legyen minimumkövetelmény a különeljárásokkal a saját feladatkörükkel összhangban való együttműködés;
10. felhív a különeljárások és az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek ajánlásai tényleges végrehajtásának ellenőrzésére az egyetemes időszakos felülvizsgálat keretében minden egyes ország tekintetében;
11. kéri az EU tagállamait, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a különeljárásokra vonatkozó konkrét megbízatások megőrzése érdekében; kéri, hogy a humanitárius helyzet rosszabbra fordulására való tekintettel bocsássanak ki új, országspecifikus megbízást a Kongói Demokratikus Köztársaság esetében, valamint kéri az ENSZ mianmari különmegbízottja megbízatásának megújítását;
12. kéri, hogy az EU vegyen aktívan részt az egyetemes időszakos felülvizsgálat ülésein annak érdekében, hogy biztosítható legyen a méltányos eljárás és az ENSZ különeljárásait és az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek következtetéseit és ajánlásait támogató és velük összhangban lévő végeredmény, többek között azáltal, hogy szükség esetén technikai segítséget nyújt azok megvalósításához;
Az Emberi Jogi Tanács felülvizsgálata
13. hangsúlyozza, hogy szükség van egy átlátható és mindenre kiterjedő felülvizsgálati eljárásra, amely figyelembe veszi a nem kormányzati szervezeteket, a civil társadalmat és az egyéb érintett szereplőket;
14. hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálata nem gátolhatja meg a testületet abban, hogy folytassa az emberi jogok megsértésével kapcsolatos jelentős munkáját;
15. felszólítja az Unió tagállamait, hogy az A/HRC/12/L.28 sz. határozattal létrehozott, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa felülvizsgálatáért felelős munkacsoport közelgő első ülésére való tekintettel alakítsanak ki közös álláspontot a témában, valamint dolgozzanak ki hatékony és kezdeményező tárgyalási stratégiát;
16. kéri a Parlament Külügyi Bizottságát, hogy készítsen ajánlást a Tanács számára, hogy az Unió időben kialakíthassa álláspontját a következő felülvizsgálatról;
17. elismerve egy átfogóbb vita szükségét, kifejezi álláspontját, mely szerint a felülvizsgálat során meg kell őrizni az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosa Hivatalának függetlenségét, védelmezni, és lehetőség szerint erősíteni kell a különeljárásokat, továbbá biztosítani kell az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa számára a lehetőséget, hogy az emberi jogok megsértésének egyes konkrét eseteit országokra vonatkozó határozatokkal és országonkénti megbízatásokkal kezelhesse; tudomásul veszi az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az intézményfejlesztési csomag megnyitása nélkül történő megerősítése módjairól szóló megbeszéléseket;
18. tudomásul veszi az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa és a Közgyűlés harmadik bizottsága közötti viszonyról, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagságáról szóló tárgyalásokat; ismételten kifejti, hogy véleménye szerint e két szerv egymást kiegészíti, és úgy véli, hogy bár az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában a tag- és megfigyelői státusz biztosítja az államok egyetemes részvételét a vitákban, egy szűkebb összetételű Tanács hatékonyabban tudna döntéseket hozni;
Az EU részvétele
19. elismeri az Európai Unió és tagállamai aktív részvételét az Emberi Jogi Tanács munkájában, és gratulál Belgiumnak az eddigi sikeres elnökséghez;
20. úgy véli, hogy az Unió új intézményi felépítése lehetőséget biztosít arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában következetesebben, láthatóbban és hitelesebben tudjon fellépni; ennek kapcsán felszólítja a főképviselőt/alelnököt annak biztosítására, hogy tegyenek gyakorlati lépéseket a Lisszaboni Szerződés végrehajtására annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlságosan hosszú átmeneti időszak, ami rontaná az Unió hitelét;
21. megbízza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenharmadik ülésszakán részt vevő európai parlamenti küldöttséget, hogy fejtse ki az ebben az állásfoglalásban megfogalmazott aggályokat, és felhívja a küldöttséget, hogy látogatásáról tegyen jelentést az Emberi Jogi Albizottság számára, valamint célszerűnek ítéli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa megfelelő üléseire a jövőben is indítsanak európai parlamenti küldöttséget;
22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a főképviselőnek/alelnöknek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 64. Közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Külügyi Bizottság által létrehozott EU–ENSZ munkacsoportnak.