a B7‑0010/2010. és B7‑0009/2010. számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján
a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésről
Elmar Brok, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Ioannis Kasoulides
a PPE képviselőcsoport nevében
az Európai Parlament állásfoglalása a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésről
B7‑0137/2010
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Annemie Neyts-Uyttebroeck által az ALDE-képviselőcsoport nevében és Angelika Beer által az Verts/ALE-képviselőcsoport nevében a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és az arról szóló szerződés (atomsorompó-szerződés) jövőjéről a Tanácshoz benyújtott ajánlásokra (B6-0421/2008),
– tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésben részes felek 2010-ben esedékes felülvizsgálati konferenciájára,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1887. (2009) számú határozatára,
– tekintettel az EU-USA csúcstalálkozón, 2009. november 3-án elfogadott nyilatkozatra (3. melléklet)
– tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a nukleáris leszerelésről szóló korábbi, 2004. február 26-i(1), 2005. március 10-i(2), 2005. november 17-i(3) és 2007. március 14-i(4) állásfoglalásaira,
– tekintettel az európai biztonsági stratégia és az EBVP végrehajtásáról szóló, 2008. június 5-i állásfoglalására(5),
– tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló európai uniós stratégiára,
– tekintettel a Tanács 2008. december 8-i, a fokozottabb nemzetközi biztonságról szóló nyilatkozatára, és különösen annak 6., 8. és 9. pontjára, amely kinyilvánítja az EU-nak a tömegpusztító fegyverek és célba juttatási eszközeik elterjedésének megakadályozására irányuló határozott szándékát,
– tekintettel a Nukleáris Szállítók Csoportjának a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása terén játszott kulcsfontosságú szerepére,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozásáról szóló, 1540. (2004) sz. és 1673. (2006) sz. határozatára,
– tekintettel az Átfogó Atomcsendszerződésre, a NAÜ átfogó biztonsági megállapodásaira és kiegészítő jegyzőkönyveire, a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezményre, a nukleáris terrorizmussal kapcsolatos cselekmények betiltására vonatkozó nemzetközi egyezményre, a ballisztikus rakéták elterjedése elleni hágai magatartási kódexre, a 2009-ben hatályát vesztett Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződésre (START I) és a stratégiai offenzíva csökkentéséről szóló szerződésre (SORT),
– tekintettel az Európai Tanács által 2008. december 11-én elfogadott, az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló jelentésre,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0234/2009),
– tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéssel kapcsolatban 2009. december 21-én a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdésekre (O-0170/2009 – B7‑0010/2010, O-0169/2009 – B7‑0009/2010),
A. mivel az atomsorompó-szerződés továbbra is a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó rendszer sarokkövét, valamint a nukleáris leszerelés megvalósításának és a nukleáris energia békés célokra történő felhasználásának nélkülözhetetlen alapját képezi,
B. megerősítve az atomsorompó-szerződés valamennyi aláírójának a nukleáris energia békés célokra történő kifejlesztéséhez, kutatásához, előállításához és felhasználásához való elidegeníthetetlen jogát az atomsorompó-szerződés IV. cikkével összhangban,
C. hangsúlyozva az atomsorompó-szerződés mindhárom pillére további megerősítésének szükségességét, nevezetesen a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását, a leszerelést és a nukleáris energia energetikai célokból történő civil felhasználásával kapcsolatos együttműködést,
D. megerősítve, hogy a tömegpusztító fegyverek és célba juttatási eszközeik elterjedése az állami és nem állami szereplők körében a nemzetközi stabilitást és biztonságot fenyegető legkomolyabb fenyegetések közé tartozik,
E. tekintettel az Európai Unión belüli széles körű egyetértésre azzal kapcsolatban, hogy az atomsorompó-szerződésnek új lendületet kell adni és azt meg kell erősíteni az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával foglalkozó, 2010. május 3. és 28. között New Yorkban megtartandó konferenciáig tartó időszakban,
F. a globális biztonság fokozása érdekében a leszerelés valamennyi vonatkozása tekintetében további előrehaladásra szólít fel
G. mivel szükség van az atomfegyverek terjedésének megakadályozását szolgáló globális rendszer sarokköveként működő atomsorompó-szerződés rendelkezéseinek megerősítésére, és annak felismerésére, hogy az atomsorompó-szerződés érvényességének továbbá a meglévő atomsorompó-rendszert alkotó megállapodásoknak, szerződéseknek és ügynökségeknek – különösen az Átfogó Atomcsendszerződésnek (CTBT) és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek (NAÜ) – a megerősítése érdekében sürgősen határozott politikai vezetésre és számos, egymást fokozatosan követő lépésre van szükség,
H. hangsúlyozva a NAÜ-nek az iráni nukleáris kérdés megoldásában játszott szerepét és támogatva a NAÜ azon szándékát, hogy tovább dolgozzon az iráni nukleáris kérdés diplomáciai megoldásán,
I. mivel a korábbi felülvizsgálati konferenciákon született megállapodás ellenére egyáltalán nem történik előrelépés az atomsorompó-szerződés konkrét céljainak – mint például az úgynevezett „13 lépés”-nek az(6) elérése – terén, különösen most, amikor számtalan forrásból merülnek fel veszélyek, ideértve a tömegpusztító fegyverek fokozódó terjedését – ami szorosan összekapcsolódik a nukleáris technológia iránti növekvő igénnyel és annak nagyobb elérhetőségével –, továbbá annak a lehetőségét, hogy az említett technológia és radioaktív anyagok bűnszervezetek és terroristák kezébe kerülhetnek,
J. mivel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló EU-stratégiában az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál a globális szinten aggodalmat keltő nukleáris programok megakadályozása, megállítása és lehetőség szerinti felszámolása érdekében,
K. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU fokozza a fegyverek áramlásának és a fegyverkereskedelem finanszírozásának megakadályozására tett erőfeszítéseit, szankcionálja a fegyverek terjesztését, továbbá hogy dolgozzon ki intézkedéseket a tudás és a technológiai szakértelem ellenőrizetlen átadásának minden rendelkezésre álló eszközzel, többek között többoldalú szerződésekkel, ellenőrzési mechanizmusokkal, a kivitel nemzeti és nemzetközi szintű ellenőrzésével, a fenyegetések csökkentésére irányuló együttműködési programokkal, valamint politikai és gazdasági ösztönzőkkel történő megakadályozására,
L. mivel 2003 óta az EU és harmadik országok között létrejött valamennyi megállapodásba belekerül egy „tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni záradék”,
M. aláhúzva az Európai Unió és partnerei, különösen az Egyesült Államok és Oroszország közötti szoros koordináció és együttműködés szükségességét az atomfegyverek terjedésének megakadályozását célzó szabályrendszer újjáélesztése és megerősítése érdekében,
N. üdvözölve a 2009. november 3-án az EU-USA csúcstalálkozón elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a leszerelésről szóló nyilatkozatot (3. melléklet), amely kiemelte a vonatkozó, többoldalú intézkedések, különösen a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megtartásának és erősítésének szükségességét, kifejezte támogatását az Átfogó Atomcsendszerződés hatálybalépésének támogatásával kapcsolatban és felszólított a hasadóanyag-tilalmi szerződésről szóló tárgyalások elindítására 2010.januárjában; megállapítva továbbá, hogy a nyilatkozat ismételten megerősíti a nemzetközi atomenergetikai kötelezettségek teljesítésének szükségességét Irán és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) számára,
O. mivel a Bizottság megfigyelői státusszal rendelkezik a Nukleáris Szállítók Csoportjában és az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciáján, és mivel a Tanács titkársága is részt vesz e konferencián a Bizottság küldöttségén belül vagy az EU elnökséggel együtt,
P. üdvözölve a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok által vállalt és teljesített, a nukleáris fegyverek csökkentésére és a leszerelésre irányuló erőfeszítéseket, és hangsúlyozva az erőfeszítések folytatásának szükségességét a nukleáris leszerelés területén az atomsorompó-szerződés VI. cikkével összhangban,
Q.
ösztönző erejűnek tekinti az olyan új leszerelési javaslatokat, amelyekre például Henry Kissinger, George P. Shultz, William J. Perry és Sam Nunn hívott fel 2007 és 2008 januárjában, valamint a civil szervezetek és politikai vezetők által világszerte támogatott nukleáris fegyverekről szóló mintaegyezményt és a Hirosima-Nagaszaki jegyzőkönyvet, és az olyan kampányokat, mint a „Globális Zéró Tolerancia”, amelyek érvelése szerint a nukleáris fegyverek felszámolására való törekvés volna az egyik leghatékonyabb módszer a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására és a globális biztonság megteremtésére,
1. felszólítja az érintett feleket, hogy ragadják meg a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásáról szóló szerződés felülvizsgálatát célzó, 2010-ben esedékes ENSZ konferencia nyújtotta lehetőséget annak érdekében, hogy elősegítsék a nukleáris fegyverek világszerte történő fokozatos felszámolásáról szóló nemzetközi szerződésen alapuló teljes nukleáris leszerelés céljának elérését;
2. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az atomsorompó-szerződés 2010-es felülvizsgálati konferenciáján stratégiákat dolgozzanak ki egy olyan szerződésről való megállapodás elérésére, amely nem diszkriminatív módon szüntetné be a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállítást, ami az jelenti, hogy az így létrehozandó szerződésnek meg kellene követelnie az atomfegyverrel nem rendelkező államoktól vagy az atomsorompó-szerződésben jelenleg nem részes államoktól, hogy mondjanak le a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállításról, és számolják fel a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállítást szolgáló valamennyi létesítményüket;
3. hangsúlyozza, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt tagjának, amelyek mindegyike rendelkezik atomfegyverekkel, fokozatosan törekednie kellene a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállítás beszüntetésére és a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállítást szolgáló valamennyi, már létező létesítménye felszámolására, elismerve ugyanakkor, hogy a néhány állam által már megkezdett leszerelési folyamat nem befolyásolja közvetlenül a többi államnak az atomprogramja leállítására vagy folytatására irányuló döntését, ami azt jelenti, hogy szilárd megközelítésre van szükség a tömegpusztító fegyverek gyártását célzó programokba bekapcsolódni készülő vagy már bekapcsolódott államok vagy szervezetek tekintetében;
4. ismételten felszólít a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés aláíró feleinek 2005. évi felülvizsgálati konferenciájára vonatkozó 2005. április 25-i, 2005/329/PESC tanácsi közös álláspont(7) felülvizsgálatára és naprakésszé tételére, mivel ez előfeltétele az atomsorompó-szerződés 2010-es felülvizsgálati konferenciája sikerének, amely az atomsorompó-egyezmény mindhárom meglévő pillérének megerősítését eredményezheti, és elkötelezheti a feleket a teljes nukleáris leszerelés végső célja mellett, a nukleáris fegyverekről szóló egyezményre irányuló javaslatban foglaltakkal összhangban;
5. támogatja azon országoknak az atomenergia békés felhasználási módjainak fejlesztésére irányuló törekvéseit, amelyek igyekeznek ugyan fenntartani vagy növelni nukleáris kapacitásaikat, de olyan keretek között, amelyek egyrészt csökkentik az atomfegyverek elterjedésének kockázatát, másrészt eleget tesznek a biztosítékokra, valamint a biztonságra és védelemre vonatkozó legszigorúbb nemzetközi követelményeknek;
6. nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a 2010. évi felülvizsgálati konferencia előkészítő üléseivel kapcsolatban, és vegye figyelembe annak a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni küzdelemmel és a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos véleményét a konferencia vonatkozásában;
7. ismét hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Tanács partnereivel együttműködésben aktívan támogassa konkrét javaslatok előterjesztését annak érdekében, hogy valamennyi nukleáris fűtőanyag gyártását, alkalmazását és újrafeldolgozását a NAÜ ellenőrzése alá vonják, ideértve a nemzetközi nukleárisfűtőanyag-bank létrehozására irányuló javaslatot is; támogatja továbbá az atomenergia békés célú felhasználását szolgáló nukleáris fűtőanyag-ciklus többoldalú ellenőrzésére irányuló egyéb kezdeményezéseket is, szem előtt tartva, hogy a Parlament méltányolja a Tanács és a Bizottság hajlandóságát arra, hogy legfeljebb 25 millió euróval hozzájáruljon egy, a NAÜ ellenőrzése alatt álló nukleárisfűtőanyag-bank létrehozásához, és e téren az együttes fellépés mielőbbi jóváhagyását szorgalmazza;
8. támogatja a NAÜ-t és a nukleáris biztosítékok, a nukleáris biztonság és nukleáris védelem területén kifejtett jelentős tevékenységét;
9. támogatja a NAÜ mandátumának megerősítésére irányuló törekvéseket, beleértve a NAÜ biztosítéki egyezményeihez csatolt kiegészítő jegyzőkönyvek általános érvényűvé tételét és egyéb bizalomépítő intézkedések kidolgozását, többek között annak biztosítására, hogy e szervezetnek kielégítő források álljanak rendelkezésére a nukleáris tevékenységek biztonságossá tételére irányuló kulcsfontosságú megbízatásának teljesítéséhez;
10. teljes mértékben támogatja a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó összes rendelkezésre álló eszköz által támasztott követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére szolgáló módszerek megerősítését és javítását;
11. felszólít a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozását szolgáló szabályok és eszközök hatályának egyetemessé tételére és azok hatékony végrehajtására irányuló erőfeszítések fokozására, különösen az ellenőrzési módszerek javítása révén;
12. kéri annak értékelését, hogy mennyire hatékony a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló záradékok alkalmazása az EU és harmadik országok közötti megállapodásokban;
13. támogatja a nukleáris terrorizmus elleni küzdelmet és minden olyan intézkedést, amely annak megakadályozását célozza, hogy terroristák tömegpusztító fegyverek birtokába juthassanak, továbbá támogatja a nukleáris terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó globális kezdeményezést (Global Initiative to Combat Nuclear Terrorism) és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni biztonsági kezdeményezést (Proliferation Security Initiative);
14. kéri a tagállamokat, hogy osszák meg egymással bevált gyakorlataikat a biztonság szintjének és a nukleáris technológiák biztonságosságát célzó gyakorlatok színvonalának javítása érdekében, valamint emeljék a nukleáris biztonság szintjét a nukleáris terrorizmus kockázatának csökkentése érdekében;
15. támogatja az Átfogó Atomcsendszerződés mielőbbi hatálybalépését, és ennek bekövetkeztéig a kísérleti atomrobbantásokra vonatkozó moratóriumok további betartását;
16. kéri a párbeszéd elmélyítését az Egyesült Államok új kormányzatával és valamennyi atomhatalommal egy olyan közös napirend végrehajtása érdekében, amely a nukleáris robbanófejek készleteinek fokozatos csökkentését célozza; támogatja különösen az Egyesült Államok és Oroszország azon lépéseit, amelyek a START I és a SORT szerződésekkel összhangban a két ország nukleáris fegyverkészletének jelentős csökkentésére irányulnak, továbbá nyomatékosan kéri e két nagyhatalmat az Átfogó Atomcsendszerződés megerősítésére és a START egyezmény megújítására;
17. ezzel összefüggésben üdvözli az Oroszországi Föderáció és az USA döntését, mely szerint tárgyalásokat folytatnak egy új, átfogó és kötelező erejű megállapodásról a 2009 decemberében hatályát vesztett Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (START) pótlására, valamint üdvözli, hogy Barack Obama és Dimitrij Medvegyev 2009. július 6-án egyetértési nyilatkozatot írtak alá a START-1-et követő szerződésről;
18. üdvözli az orosz-amerikai tárgyalásokon a közelmúltban elért előrelépéseket, és reméli, hogy a tárgyalások március 9-én Genfben sorra kerülő következő fordulójában megszületik a végső megállapodás a két ország között;
19. üdvözli Obama elnök arra vonatkozó bejelentését, hogy továbbviszi az Átfogó Atomcsendszerződés ratifikálásának folyamatát; felszólítja a Tanácsot, hogy az USA-val és Oroszországgal szorosan együttműködve járuljon hozzá pozitív és kezdeményező módon az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával foglalkozó 2010-es konferencia előkészítéséhez;
20. sürgeti Iránt, hogy tárgyaljon a NAÜ-vel a nukleáris programját érintő lezáratlan kérdések megoldásáról, és ennek érdekében teljes mértékben működjön együtt a NAÜ-vel oly módon, hogy biztosítja a NAÜ által e kérdések tisztázása céljából megkövetelt hozzáférést és információt;
21. támogatja az Irán nukleáris programjára vonatkozó kétlépcsős megközelítést; ismét sürgeti Iránt, hogy teljes mértékben és haladéktalanul tegyen eleget az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a NAÜ vonatkozó határozataiban előírt kötelezettségeinek, különösen a NAÜ kormányzótanácsa 2009. november 27-i határozatában megállapított követelményeknek; sürgeti a Tanácsot, hogy támogassa az ENSZ Biztonsági Tanácsának fellépését abban az esetben, ha Irán továbbra sem működik együtt a nemzetközi közösséggel atomprogramja tekintetében; felhívja a Tanácsot, hogy álljon készen a szükséges „intelligens”, célzott és az atomsorompó-szerződés céljaira összpontosító intézkedések megtételére, melyek kiegészítik az ENSZ Biztonsági Tanácsának eljárását;
22. kéri a nemzetközi közösséget, hogy amennyiben Irán továbbra sem hajlandó elfogadni azt az ajánlatot, miszerint alacsony dúsítású uránkészletei nagy részét le kell cserélnie orvosi felhasználásra alkalmas magas dúsítású uránra, és a NAÜ által az iszfaháni helyszíni szemlét követően kiadott jelentés megerősíti, hogy fennáll a fegyvergyártás kockázata és Irán továbbra sem teljesíti az ENSZ erre vonatkozó határozatát, mielőbb dolgozza ki jelentős, új szankciók sorát Iránnal szemben atomprogramja miatt;
23. hangsúlyozza, hogy az iráni atomprogram természetével kapcsolatos bizonytalanság veszélyezteti az atomsorompó-rendszert, valamint a régió és a világ stabilitását; támogatja azt a célkitűzést, hogy a Biztonsági Tanács és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség más tagjaival együttműködve a párbeszéd és a szankciók kettős stratégiája segítségével tárgyalásos megoldást találjanak Iránnal;
24. felszólítja Iránt, hogy a nukleáris kérdésekről 2009. október 1-jén Genfben megkezdett párbeszéd előrelendítése érdekében az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének támogatásával kezdjen komoly és konstruktív tárgyalásokba Kínával, Franciaországgal, Németországgal, az Orosz Föderációval, az Egyesült Királysággal és az Egyesült Államokkal (P-5+1);
25. újra hangsúlyozza elkötelezettségét amellett, hogy az iráni nukleáris problémára átfogó, hosszú távú és megfelelő megoldást kell találni párbeszéd és tárgyalások útján, amelyek alapfeltétele, hogy Irán eleget tesz az ENSZ Biztonsági Tanácsában hozott határozatoknak;
26. felszólítja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot (KNDK), hogy tegyen eleget a 2005. szeptemberi közös nyilatkozatban foglalt kötelezettségeinek, és kezdje meg a visszafordíthatatlan és ellenőrizhető nukleáris leszerelést, továbbá újra hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a KNDK teljes mértékben és átlátható módon hajtsa végre az ENSZ BT 1718. és 1874. sz. határozatait, melyek a KNDK nukleáris tevékenységének korlátozására irányulnak, valamint arra, hogy rábírja a KNDK vezetését a hatoldalú tárgyalásokhoz való visszatérésre és az ország nukleáris fegyvereinek leszerelésére;
27. támogatja a nukleáris biztonsági csúcstalálkozó összehívását 2010. áprilisára, felismerve, hogy a hasadóanyagok engedély nélküli kereskedelme és felhasználása azonnali és súlyos fenyegetést jelent a globális biztonságra, és az érzékeny nukleáris anyagok biztonságának növelésére irányuló konkrét javaslatokat vár, melyek magukban foglalhatnak olyan intézkedéseket, amelyek a hasadóanyagok illegális eltérítése eseteinek hatékony kivizsgálását és a felelősök jogi számonkérését célozzák;
28. elismeri, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség sugárforrások biztonságáról és védelméről szóló magatartási kódexe és a sugárforrások importjáról és exportjáról szóló, kapcsolódó iránymutatása jelentős szerepet játszik a sugártámadások megelőzésében, és igyekszik előmozdítani ezek globális végrehajtását;
29. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, az atomsorompó-egyezmény 2010. évi felülvizsgálati konferenciája elnökének és a NAÜ főigazgatójának;
Egyesült Nemzetek Szervezete: a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésben részes felek 2000. évi felülvizsgálati konferenciája, NPT/CONF.2000/28 (I. és II. rész).