Eljárás : 2010/2543(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0160/2010

Előterjesztett szövegek :

B7-0160/2010

Viták :

Szavazatok :

PV 10/03/2010 - 7.2

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0053

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 156kDOC 96k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0151/2010
4.3.2010
PE428.728
 
B7-0160/2010

a B7–0000/2010. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján


az Európai Tanács február 11-i nem hivatalos üléséről


Lena Ek az ALDE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Tanács február 11-i nem hivatalos üléséről  
B7‑0160/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Tanács 2010. február 11-i nem hivatalos ülésére,

–   tekintettel az Európai Tanács 2000., 2001., 2005., 2006., 2007. márciusi és 2009. decemberi üléseit követő elnökségi következtetésekre,

–   tekintettel a Bizottság által az „Európa 2020” stratégiáról indított nyilvános meghallgatásra, és annak kimenetelére (SEC(2010)116),

–   tekintettel a lisszaboni stratégia bizottsági értékelésére (SEC(2010)114),

–   tekintettel „A növekedést és foglalkoztatást célzó európai stratégia végrehajtásának hét lépése” című, az Európai Tanács által készített dokumentumra,

–   tekintettel a Bizottságnak a mezőgazdaságról és az „Európa 2020” jövőbeli stratégiáról feltett 2010. február 23-i kérdésre (O-0023/2010 – B7 0000/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikke (5) bekezdésére és 110. cikke (2) bekezdésére,

A. mivel sok európai állampolgár gondolja úgy, hogy az uniós szabályozás gyakran túl bürokratikus, bonyolult és költséges,

Általános észrevételek

1.  örömmel látja, hogy a tagállamok felismerték, hogy a lisszaboni stratégia nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy az EU 2010-re „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval képes a fenntartható gazdasági növekedésre”, és ezért javasolja a tagállamoknak, hogy ragadják meg ezt az alkalmat a stratégia újragondolásához;

2.  elítéli, hogy a lisszaboni stratégia kudarca miatt az Európai Unió gyengébb pozícióból kénytelen szembenézni a jelenlegi válsággal;

3.  sajnálatát fejezi ki a GDP 2009-es 4%-os csökkenése, az ipari termelésnek az 1990-es évek szintjére való visszaesése és a több mint 23 millió nőt és férfit érintő, 10%-os munkanélküliségi ráta miatt; úgy véli, hogy a kialakult helyzet, mely miatt több mint 80 millió ember a szegénységi küszöb alatt kénytelen élni, társadalmi és gazdasági katasztrófa;

4.  elítéli, hogy sok fontos európai célkitűzés nem valósult meg; üdvözli az Európai Tanács azon határozatát, mely szerint kevesebb, de jobban meghatározható célt kell kitűzni;

5.  azon mély meggyőződésének ad hangot, hogy az uniós és tagállami intézményeknek – ideértve a nemzeti kormányokat és a helyi önkormányzatokat – kötelességük lesz a szabályozási és adminisztratív kereteket a pénzügyi válságot követő megváltozott világgazdasági helyzethez igazítani;

6.  mély meggyőződése, hogy a jólétet biztosító növekedéshez való visszatérés minden eddiginél jobban függ a civil társadalomban, valamint a tudományos és gazdasági életben tevékenykedő személyekben rejlő lehetőségek sikeres kiaknázásától;

A megfelelőbb irányítás szükségessége

7.  úgy véli, hogy a lisszaboni stratégia az elkötelezettség hiánya és amiatt fulladt kudarcba, hogy a tagállamok azt nem érezték magukénak, és ezért nem valósították meg a tervezett fellépéseket, továbbá hiányoztak az uniós szintű hatékonysági ösztönzők és az idevonatkozó kötelező erejű jogi aktusok;

8.  sürgeti az Európai Tanácsot, hogy hagyjon fel a legjobb gyakorlatok cseréjén és a tagállamok egymásra gyakorolt nyomásán alapuló, a gazdaságpolitikában alkalmazott nyílt egyeztetési módszerrel, és arra hívja fel a Tanácsot, hogy ezt a módszert a szociálpolitikában használja, nagyratörő és jól meghatározott uniós és tagállami célok kitűzésével erősítve meg azt;

9.  ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés összes vonatkozó cikkét (121.,122.,136.,172.,173. és 194.) használja fel a tagállamok gazdasági reformjainak és cselekvési terveinek összehangolásához;

10. hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai ajánlásokat tartalmazó és az EU 2020-as célkitűzéseinek megvalósítása terén a tagállamokat elmarasztaló bizottsági jelentéseknek kellene az Európai Tanács határozatainak alapjául szolgálniuk, és hogy az átláthatóság biztosítása érdekében ezeket a jelentéseket az Európai Tanács ülései előtt nyilvánosságra kellene hozni;

11. úgy véli, hogy az Európai Bizottsággal szoros együttműködésben a tagállamoknak –gazdaságaik egyes makrogazdasági vetületei esetén maximum- és minimumértékeket alkalmazva – az európai konvergenciaszabályokat tiszteletben tartó nemzeti cselekvési terveket kellene kidolgozniuk, és hogy a konvergenciaszabályokat az Európai Bizottságnak kell kidolgoznia és azokat az Európai Tanácsnak kell elfogadnia;

12. hangsúlyozza, hogy fokozottabb együttműködésre van szükség az Európai Parlamenttel, a nemzeti parlamentekkel és a civil társadalommal, és hogy minél több szereplő van bevonva, annál nagyobb lesz a nyomás a nemzeti kormányokon, hogy teljesítsenek;

13. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy csökkentse az adminisztratív akadályokat, és úgy véli, hogy a versenyképesség fokozására és a fenntartható gazdaság kialakítására irányuló, nemes célú programok sajnos nem működnek megfelelően, mivel nem ösztönzik a kkv-kat, egyetemeket és multinacionális cégeket az európai programokban való részvételre;

14. ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek pénzügyi ellenőrzéseket annak meghatározása érdekében, hogy mire ad még lehetőséget az uniós költségvetés; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy e téren szigorúbb felügyeletet biztosítson; úgy véli, hogy az „Európa 2020” stratégiával kapcsolatos minden további döntésnek megbízható és helyes pénzügyi adatokon kell alapulnia;

Az euró erejének védelme a pénzügyi felügyelet megerősítése révén

15. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a vásárlóerő és a nyugdíjak értékének megőrzése érdekében biztosítani kell az euró stabilitását; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget az európai Stabilitási és Növekedési Paktum feltételeinek;

16. úgy véli, hogy az országok fiskális önrendelkezését tiszteletben tartva az EU-nak fiskális koordinációt kell bevezetnie, és erősítenie kell az együttműködést egyéb területeken is, továbbá hogy Európa versenyképességének visszaállítása és fenntartása érdekében a tagállamoknak csökkenteniük kell bruttó költségvetési hiányaikat;

17. hangsúlyozza az egységes európai mikro- és makroprudenciális felügyelet létrehozásának szükségességét a hatékony felügyelet biztosítása és az esetleges válsághelyzetek elkerülése érdekében; rámutat, hogy hatékony európai bankrendszert kell létrehozni, amely képes a reálgazdaságot finanszírozni és Európát a világ egyik vezető pénzügyi központjává és gazdaságává tenni; kiemeli, hogy a felügyelet nem maradhat pusztán nemzeti kérdés, mivel a piac nemzetközi, és a pénzügyi eszközök határokon átnyúló módon működnek;

18. ebben az összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy a válságnak a reálgazdaságra gyakorolt hatását felismerve működjenek együtt az Európai Parlamenttel, amely választ kíván adni a pénzügyi reformok kapcsán a polgárokban felmerülő elvárásokra;

19. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan intézkedéssorozat megvalósíthatóságát, amely többek között az IMF-módszer átvételét, az Európai Bizottság képviselőinek az érintett gazdaságokba való kirendelését, az Eurostat által végzett gazdasági adatelemzés hatásának fokozását, a jövőben esetlegesen érintett uniós államok számára korai figyelmeztető rendszer kidolgozását, az euróövezet gazdaságpolitikái közötti jobb koordinációt és együttműködést, valamint az európai monetáris alap létrehozását tartalmazná; úgy véli, hogy az EU-nak – például az EBB-kötvények meglévő rendszerének kiterjesztésével – finanszírozást kellene tőkepiacára vonzania, és hogy mindenesetre nagyon fontos, hogy a meghozandó intézkedések ne érintsék negatívan a tagállamokban érvényes kamatlábakat;

Az európai polgárokban rejlő lehetőségek kiaknázása

20. sajnálatát fejezi ki, hogy az európai polgárok előtt még mindig túl sok akadály merül fel az Európán belül való költözés során; hangsúlyozza, hogy a polgárok szabad mozgását minden értelemben elő kell segíteni, legyen szó munkavállalókról, magasan képzett személyekről, üzletemberekről, kutatókról, diákokról vagy nyugdíjasokról; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a polgárok és munkavállalók Unión belüli szabad mozgásának lehetővé tétele érdekében számolják fel az összes jogi, adminisztratív és pénzügyi akadályt;

21. felhívja a figyelmet arra, hogy a válsághelyzetről folyó vitákban a munkanélküliség mint alapvető kérdés vetődik fel; hangsúlyozza, hogy a rugalmas biztonságot megvalósító rendszereken keresztül befogadó és kompetitív munkaerőpiacot kell kialakítani, amely nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a munkaadók számára, ugyanakkor rövid távon jelentős összegű munkanélküli segélyt nyújt, és leépítések esetén tevőleges segítséget kínál az újra elhelyezkedésben; hangsúlyozza, hogy különösen a fiatalok munkanélküliségére, valamint az Unión belüli munkaerő öregedésére kell figyelmet fordítani, mely utóbbi komoly kihívást fog jelenteni a versenyképesség és a közép- és hosszú távú uniós gazdasági fejlődés szempontjából;

22. rámutat, hogy a válságon túlra tekintve a tudás migrációját, az európai agyelszívás megelőzését és a kiválóság előmozdítását, valamint a vezető egyetemek nemzetközi szintű hálózatát megvalósító európai programokra lesz szükség;

23. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az Unió ambiciózus szociálpolitikai célkitűzéseit, amelyek közé tartozik a hosszabb és egészségesebb élet elősegítése, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, a munka és a személyes feladatok összeegyeztetése, a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés és a nemek közötti egyenlőség megteremtése és általános érvényesítése;

Az európai belső piacban rejlő lehetőségek kiaknázása

24. rámutat, hogy az európai közös piac a polgárok igényeit szolgálja, és a közel 500 millió fogyasztót kiszolgáló piac létrehozásával nagyban hozzájárul Európa gazdaságának virágzásához, továbbá hogy a kereskedelem volumenének növekedése az EU általános jólétét növelte a nemzeti jövedelem 10%-nak, azaz háztartásonként évente megközelítőleg 8000 eurónak megfelelő terjedelemben;

25. üdvözli ebben az összefüggésben a Mario Montinak adott megbízatást, hogy a piacok, az adórendszerek, valamint a társadalmi és környezeti prioritások közötti egyensúlyt megtalálva járuljon hozzá ötletekkel az európai közös piac újraindításához;

26. elítéli néhány európai kormánynak azt a hozzáállását, hogy gazdasági protekcionizmust alkalmaz, ami a gazdaság integrációjába és a szolidaritásba befektetett 50 évi munka gyümölcsét veszélyezteti, és ezzel a fogyasztóknak és a termelőknek egyaránt kárt okoz; hangsúlyozza, hogy ügyelni kell arra, hogy az egységes piac ne váljon akadállyá a harmadik országokból érkező import és az oda irányuló export előtt;

27. hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú, általános érdekű szolgáltatásokra való igényre tekintettel az egységes piac kialakítását be kell fejezni;

28. kijelenti, hogy következetesen fogja alkalmazni felügyeleti jogkörét, és szükség esetén vissza fog vonni végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat; arra ösztönzi továbbá a Bizottságot, hogy fontolja meg megszüntetési záradékok bevezetésének lehetőségét annak biztosítása érdekében, hogy minden jogi aktus felülvizsgálatra kerüljön, és kiderüljön, hogy végrehajtható vagy hasznos-e, és ha nem, hatályon kívül lehessen helyezni;

29. úgy gondolja, hogy a belső piacon elérendő fejlődést nem a legkisebb közös nevezőre kellene alapozni; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy álljon az ügy élére és terjesszen elő határozott javaslatokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják a megerősített együttműködés módszerét az olyan területeken, ahol eddig nem tudtak megállapodásra jutni, nevezetesen:

-    a szolgáltatások szabad piaca (ideértve az egészségügyi, közlekedési és postai szolgáltatásokat);

-    az európai digitális piac;

-    a közös szabadalom bevezetése;

-    az európai szerzői jog;

-    a közös összevont társaságiadó-alap;

-    az európai magántársaságok közös statútuma;

-    a fogyasztói szerződési jog választható eszközei a fogyasztói és biztosítási területen;

-    a környezetbarát intelligens technológiák alkalmazása;

     hangsúlyozza, hogy az országok bármilyen későbbi stádiumban is szabadon csatlakozhatnának ezekhez a kezdeményezésekhez;

30. ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az alkalmazás kezdetére vonatkozó záradék bevezetésére, amely biztosítaná, hogy az uniós belső piaci szabályok automatikusan hatályba lépjenek egy bizonyos időpontban akkor is, ha a tagállamok nem ültették azokat át;

A XXI. század prioritásaként az intelligens, befogadó és fenntartható fejlődést tükröző költségvetés

31. úgy véli, hogy a jelenlegi költségvetés nem fedezi kellőképpen a XXI. század kihívásainak megválaszolásához szükséges pénzügyi igényeket; elítéli, hogy minden 100 euróból csak 6 kerül befektetésre kutatásfejlesztésbe, és rámutat, hogy a következő költségvetésnek a fenntartható, kutatásvezérelt és tudásalapú gazdaságba való befektetésre kell összpontosítania;

32. sajnálatát fejezi ki, hogy az „Európa 2020” stratégiára irányuló eredeti javaslatok nem is említik a mezőgazdaságot, annak ellenére, hogy a mezőgazdaság jelentősen hozzájárulhatna a főbb prioritások teljesítéséhez;

33. sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan, ambiciózus költségvetési javaslatot, amely tükrözi az „Európa 2020” stratégiában megfogalmazott prioritásokat, ideértve a környezetbarát növekedést, az energiahatékonyságot, a kutatás-fejlesztés bővítését, az egész életen át tartó tanulást és az éghajlatváltozás jelentette kihívásokra adandó válaszokat;

34. úgy véli, hogy az EU-nak külön uniós gazdasági projekteket kell indítania, mint amilyen például az igazi európai energiahálózat, a Galileo-projekt befejezése, a környezetbarát technológiák használatának népszerűsítése, az uniós épületállomány következetes renoválása, az e-egészség, valamint az IKT-infrastruktúra fejlesztése és modernizálása;

Az „Európa 2020” stratégiának való megfelelés tekintetében a tagállamokban rejlő lehetőségek kiaknázása

35. helyteleníti, hogy az uniós költségvetés a Bizottság és a tagállamok általi végrehajtását az Európai Számvevőszék tizenötödszörre is negatívan ítélte meg; hangsúlyozza, hogy maguk a tagállamok felelősek az európai uniós költségvetés 80%-ának kezeléséért; ösztönzi a Bizottságot, hogy gyakoroljon nagyobb nyomást a tagállamokra annak érdekében, hogy nemzeti irányítási nyilatkozatok aláírásával politikai felelősséget vállaljanak az európai pénzek elköltéséért, valamint hogy fontolja meg pénzbírság kivetését az együttműködésre nem hajlandó tagállamokra; ösztönzi a Számvevőszéket, hogy terjesszen elő javaslatokat a jobb ellenőrzési módszerekre és a kkv-kat hátráltató bürokratikus akadályok csökkentésére;

36. hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozásnak a teljesítményorientált hozzáállástól és az „Európa 2020” stratégia célkitűzéseivel való összeegyeztethetőségtől kellene függenie; rámutat, hogy az uniós versenyképesség fokozása érdekében a strukturális alapoknak az innovációra és a kutatás-fejlesztésre kellene összpontosítaniuk, míg a kohéziós politika fő céljának a területi kohéziónak és a tagállamok közötti együttműködésnek kell lennie;

37. úgy véli, hogy az irányítási nyilatkozatokba a tagállamoknak azt is bele kellene foglalniuk, hogy az „Európa 2020” több céljának elérése közül melyikre használták fel az uniós finanszírozást;

38. úgy véli, hogy a megvalósítható cselekvési terveket és eredményeket benyújtó tagállamoknak további finanszírozást kellene folyósítani a strukturális alapokból, míg azoknak a tagállamoknak, amelyek nem nyújtják be az uniós pénzeknek az „Európa 2020” célkitűzéseire való elköltéséről beszámoló nemzeti irányítási nyilatkozatot, kevesebb uniós finanszírozást kellene nyújtani, nem kizárva azt, hogy cselekvési képességük fokozásához alternatív módszerekkel az Unió segítséget nyújtson;

39. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és az Európai Bizottságnak.

 

Utolsó frissítés: 2010. május 13.Jogi nyilatkozat