A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0268/2010

Előterjesztett szövegek :

B7-0268/2010

Viták :

Szavazatok :

OJ 20/05/2010 - 161

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 176kDOC 122k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0268/2010
14.5.2010
PE441.862v01-00
 
B7-0268/2010

az Európai Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a növekedést és foglalkoztatást célzó új Európa 2020 stratégiáról


Stephen Hughes az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a növekedést és foglalkoztatást célzó új Európa 2020 stratégiáról  
B7‑0268/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Tanács legutóbbi, március 25–26-i ülését követő elnökségi következtetésekre,

–   tekintettel az Európai Tanács 2000., 2001., 2005., 2006., 2007. márciusi és 2009. decemberi üléseit követő elnökségi következtetésekre,

–   tekintettel az euróövezet állam- és kormányfőinek 2010. május 7-i találkozójára,

–   tekintettel az EcoFin Tanács 2010. május 9-i határozataira,

–   tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre,

–   tekintettel a lisszaboni stratégia Bizottság által végrehajtott értékelésére (SEC(2010)114),

–   tekintettel a gazdaságpolitika koordinációjának megerősítéséről szóló bizottsági közleményre,

–   tekintettel a Parlament Európa 2020-ról szóló március 10-i állásfoglalására,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel a pénzügyi, gazdasági és szociális válság nem enyhülő súlyossága miatt az Európai Tanács által 2010 júniusában jóváhagyandó új Európa 2020 stratégiával kapcsolatos várakozások igen erőteljesek,

 

B.     mivel számos tagállamnak továbbra is növekvő munkanélküliséggel kell szembenéznie, amely megfelelő, középtávon értékelhető politikai válasz hiányában az Unióban összesen akár 28 millió embert érinthet, és óriási nehézségeket okoz az egyes emberek életében és szociális téren,

 

C.     mivel az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a természeti erőforrások tékozló felélése alapjában kérdőjelezi meg a jelenlegi fenntarthatatlan termelési, elosztási és fogyasztási módokat, és ez új, fenntartható fejlődési modellt tesz szükségessé,

 

D.     mivel a lisszaboni stratégia célul tűzte ki a nagy versenyképességgel rendelkező, tudásalapú gazdaság megvalósítását, amely képes a fenntartható fejlődésre, több és jobb munkalehetőség biztosítására, nagyobb társadalmi kohézióra és a környezet tiszteletére,

 

E.      mivel a Lisszaboni Szerződés világosan kimondja, hogy az Uniónak külső tevékenységét a fejlődő országok fenntartható gazdasági, szociális és környezeti fejlődésének szem előtt tartásával kell meghatároznia és folytatnia, elsődleges célként tűzve ki a szegénység megszüntetését, valamint ösztönözve valamennyi ország integrálódását a világ gazdasági vérkeringésébe,

 

F.     mivel a Tanács – több hónapig tartó szükségtelen és költségesnek bizonyuló, az euróövezet pénzügyi válságának súlyosbodásához nagymértékben hozzájáruló tétovázás után megegyezett az európai pénzügyi stabilitás fenntartását támogató intézkedéscsomagról, amely tartalmaz egy, összesen 500 milliárd eurót előirányzó európai pénzügyi stabilizációs mechanizmust is,

 

1.      kifejezi mély csalódottságát az Európai Tanács által március 26-án elfogadott új Európa 2020 stratégia főbb elemeivel kapcsolatban;

 

2.      véleménye szerint az Európai Tanács nem élt annak történelmi lehetőségével, hogy levonja a jelenlegi válság valamennyi tanulságát és valóban hosszú távú, ambiciózus és koherens stratégiát dolgozzon ki; e tekintetben megjegyzi, hogy a lisszaboni stratégia – ha figyelmen kívül hagyjuk módszerbeli korlátait – kiegyensúlyozott és világos képet rajzolt Európa jövőjéről, amely kép most veszélybe került;

 

3.      megismétli korábbi felhívásait egy egységes és integrált európai fejlesztési stratégia érdekében, amely egyértelműen meghatározza a gazdasági növekedés hosszú távú irányait és azt, hogy a növekedés miképpen járulhat hozzá a jobb, méltányosabb és fenntarthatóbb – mindenki számára magasabb szintet biztosító – gazdaság építéséhez, továbbá milyen védelmet nyújthat a pénzügyi ágazat mohósága és túlkapásai ellenében; megismétli arra irányuló kérését, hogy integrálják a jelenleg Európa előtt álló, egymást részben lefedő stratégiákat, különös tekintettel az Európa 2020 stratégiára, a fenntartható fejlődés stratégiájára és a stabilitási és növekedési paktumra; sajnálja, hogy az Európai Tanács elutasította ezt a megközelítést és ezzel megoldatlanul hagyta a politikai inkoherencia problémáját;

 

4.      véleménye szerint ugyanakkor az EU-nak a következő évtizedben számos kihívással kell szembenéznie a gazdasági és szociális fejlődés biztosítása terén – ideértve a gazdasági visszaesés ezzel ellentétes következményeit –, és úgy gondolja, hogy e kihívások miatt alapjában felül kell vizsgálni azokat a mechanizmusokat, amelyek révén az európai foglalkoztatottsági és a szociális célkitűzéseket el kellene érni;

5.      véleménye szerint az euróövezet jelenlegi pénzügyi válsága – a 16 tagállamból ma 13 nem képes teljesíteni a stabilitási és növekedési paktum kritériumait, az EKB előrejelzése szerint pedig 2011–2012-ben egyetlen tagállam sem lesz képes erre, nem beszélve a államkötvények elleni kiterjedt és rendszeres spekulatív támadásokról – világos jele a jelenlegi uniós gazdasági koordinációs politika súlyos hiányosságainak, ugyanis az elsősorban a fiskális konszolidációra és felügyeletre összpontosít; hangsúlyozza, hogy az egészséges növekedés helyreállításához és a fenntartható gazdasági és szociális kohézió célkitűzésének eléréséhez mindenekelőtt az euróövezet makacs és súlyos makroökonómiai egyensúlyhiányaira és a versenyképesség terén fennálló egyenlőtlenségekre kell megoldást találni; ennek kapcsán üdvözli, hogy gazdaságpolitikáról szóló közleményében a Bizottság elismerte ennek szükségességét;

 

6.      üdvözli arra vonatkozó Tanács határozatait, hogy az euróövezet irányítását új eszközökkel erősíti a válság által gerjesztett kihívások megoldása érdekében, támogatási csomagot hagy jóvá Görögország javára, létrehozza az európai pénzügyi stabilitási mechanizmust, megerősíti a gazdaságirányítást, a pénzpiacok szabályozását és a spekuláció elleni küzdelmet; ezzel felsorakozik azon alapelv mögé, hogy az euróövezet problémáit euróövezeti megoldásokkal kell orvosolni; úgy véli, hogy ezeknek az új eszközöknek továbbá az uniós tagállamok gazdaságpolitikáinak vonatkozásában erősíteniük kellene a koordinációt, amelynek túl kell lépnie a felügyeleten a proaktív gazdaságpolitikai koordináció irányában, ideértve az új Európa 2020 stratégia végrehajtását szolgáló megerősített kormányzási mechanizmusokat is; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a Bizottság – miközben széleskörű javaslatokat terjeszt elő a pénzügyi felügyelet megerősítése érdekében – egy csapásra felhagyott azzal, hogy kellőképpen alkalmas javaslatokat dolgozzon ki a hosszú távú gazdasági növekedés helyreállítása és megerősítése céljából, valamint a jól meghatározott célokat maga elé állító, az átfogó Európa 2020 stratégia keretében közös költségvetési stratégia felépítésére törekvő gazdaságpolitikai koordináció érdekében;

 

7.      ezért felhívja az Európai Tanács által 2010. márciusban létrehozott munkacsoportot, hogy terjesszen elő mélyebb és szélesebb gazdasági koordinációra irányuló konkrét javaslatokat;

 

8.      tudomásul veszi a foglalkoztatottsági arányra, a kutatás és fejlesztés feltételeire, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a képzettségi szintek emelésére és a szociális felzárkóztatásra vonatkozó öt fő célt, amelyet az Európai Tanács kitűzött; sajnálja, hogy ezek a fő célok nem egy olyan, a fenntartható fejlődésre vonatkozó összefüggő és koherens stratégia keretében kerültek megfogalmazásra, amely ötvözné a gazdaság-, szociál- és környezetpolitikai tennivalókat;

 

9.      sajnálja, hogy az Európai Tanács következtetései nem veszik figyelembe, hogy a jelenlegi törékeny helyreállítási folyamatnak teljes mértékben meg kell jelennie az új Európa 2020 stratégiában, egy olyan koherens és átfogó politikai ütemterv formájában, amely a makroökonómiai feltételrendszert teljes mértékben beépíti ebbe a stratégiába, biztosítva, hogy a szükséges költségvetési konszolidáció ne ássa alá a stratégia végrehajtását, különös tekintettel a munkanélküliség elleni küzdelemre, valamint a megfelelő, jól koordinált infrastrukturális és tudásalapú beruházásokra; nyugtalanítónak tartja a Tanács május 9-i következtetéseit, amelyben felhív a gyorsított fiskális konszolidáció melletti szilárd elköteleződésre, amely viszont veszélyeztetheti az Európa 2020 stratégiában kinyilvánított politikai kötelezettségvállalást, alááshatja a szilárd és méltányos alapokon nyugvó jóléti államok felé vezető utat, fenyegetheti a még törékeny helyreállítási folyamatot és ezzel középtávon további több millió munkahely elvesztését eredményezheti;

 

10.    hangsúlyozza, hogy a legutóbbi események – amelyekben szerepet játszottak a pénzügyi spekulánsok által igénybe vett, a szuverén adósok nemteljesítésével kapcsolatos csereügyletek, melyek következtében több állam esetében indokolatlanul magasra szökött a CDS-felár – nyomatékosan figyelmeztettek rá, hogy a pénzügyi szabályozás és felügyelet kereteinek hiányosságai és instabilitási tényezői közvetlen negatív hatással vannak a nemzeti gazdaságok fenntarthatóságára és az euróövezet stabilitására; erőteljesen támogatja egy olyan kibővített és ambiciózus európai pénzügyi felügyeleti rendszer sürgős elfogadását, amely biztosítja valamennyi pénzügyi termék, ügylet és intézmény megfelelő szabályozását és felügyeletét az Unióban; hangsúlyozza, hogy a piac átláthatóságának és a kibővített európai szabályozásnak a szükségessége nem csupán a hatékony piacfelügyeletnek, hanem az európai szuverenitásnak is összetevője;

 

11.    tudomásul veszi a férfiak és nők foglalkoztatottságára vonatkozó fő célkitűzést; sajnálja, hogy a célkitűzésbe nem tartozik bele a foglalkoztatottság minősége; újfent hangsúlyozza, hogy az EU 2020 stratégiában kiemelt elsőbbséget kell kapnia a magas színvonalú foglalkoztatásnak; ezért felszólal egy új, a munkavállalók jogainak és foglalkoztatási feltételeinek javítását célul kitűző jogalkotási ütemterv érdekében, amely kiterjedne a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó irányelv felülvizsgálatára, valamint a minimumjövedelem-rendszerekről, a munkaidőről, az indokolatlan elbocsátásokról, a tájékoztatásról és egyeztetésről, a szakszervezetek elismeréséről, a határokon átnyúló kollektív megállapodásokról, az atipikus munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódról, az egyenlő munkabérekről és a munkaügyi ellenőrzésekről szóló új vagy felülvizsgált irányelvekre is; felhívja a Bizottságot, hogy változtasson azon a gyakorlatán, hogy az említett területet csupán bizottsági közlemények témájának tekinti, és sürgősen álljon elő iránymutató jogalkotási kezdeményezésekkel a munkavállalók jogainak védelme érdekében; e tekintetben hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a fiatalok munkanélküliségével;

 

12.    emlékeztet az Európai Tanács 2008. decemberi kötelezettségvállalására, amely szerint az Unió 2020-ra 20%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, 20%-kal növeli az energiafogyasztás területén a megújuló energiaforrásokból nyert energia használatát, és az energiahatékonyságnak köszönhetően 20%-kal csökkenti az energiafogyasztást; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen be jogalkotási javaslatokat a kibocsátási célkitűzések 30%-ra vagy ennél is többre történő emelése céljából; továbbá tegyen javaslatot olyan politikára, amelynek révén elérhető, hogy a termelés, az elosztás és a fogyasztás rendszere mélységében megváltozzon és elmozduljon a valódi fenntarthatóság irányába, megteremtve a növekedés és az újfajta zöld munkaalkalmak új lehetőségeit; megismétli, hogy ehhez az átmenethez az európai gazdaság nagyarányú és gyors – az európai fenntartható iparpolitikára támaszkodó – átalakulására van szükség; valamint olyan intézkedésekre, amelyek elősegítik a munkavállalók beilleszkedését az új, környezeti értelemben fenntartható gazdaságba;

 

13.    emlékezteti rá a Bizottságot, hogy Európa polgárai az Uniótól azt várják, hogy a tisztább, biztonságosabb és egészségesebb társadalom érdekében tevékenykedjék; felhívja a Bizottságot, hogy ne hagyjon fel a „szennyező fizet” és a „óvatosság” elvének alkalmazásával a jogalkotásban, hiszen ezek kulcselemei a fenntartható gazdasági helyreállítás sikerének; kifejezi csalódottságát a fenntartható fejlesztési stratégia eddigi eredményei kapcsán; felhívja a Bizottságot, hogy a biodiverzitás tekintetében javasoljon új, erőteljesebb stratégiát, amelynek célja a természetes élőhelyek és az ökoszisztémák oltalmazása; sajnálja, hogy az Európa 2020 stratégia prioritásainak sorában az egészségügyi megelőzés és az egészségügyi egyenlőtlenségek terén tervezett fellépések nem kerültek feljebb;

 

14.    sajnálja, hogy az Európa 2020 stratégiában a valóban közös európai energiapolitika elérése tekintetében semmiféle ambiciózus célkitűzés nem szerepel; hangsúlyozza, hogy bár a működő belső piac kulcsfontosságú célkitűzés Európa számára és előtérbe került a harmadik energiacsomag gyors végrehajtásának szükségessége, az európai energiapolitika e részletének túlhangsúlyozása a másik két célkitűzés – a „fenntartható fejlődés” és a „biztonságos ellátás” – kárára vált; újfent emlékeztet rá, hogy a belső piac kérdését nem lehet külső dimenziójától függetlenül kezelni, és Európának valódi közös európai energiapolitikára van szüksége annak érdekében, hogy valós befolyása legyen az energiaellátás biztonságára, az éghajlatváltozásra és az energia megfizethetőségére; felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen bele az európai közös energiapolitika kialakításába, felelősséget vállalva az energiapolitika valamennyi aspektusáért; nem feledkezik el arról, hogy az energia-összetétel tekintetében az egyes tagállamok – energiaforrásaiktól és éghajlati, vízműtani, földtani és földrajzi adottságaiktól függően – önálló felelősséget viselnek, ám ezt bele kell illeszteniük a közös európai stratégiába;

 

15.    hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági válság fel kell használni arra, hogy alacsony széndioxid-kibocsátású, az erőforrásokat hatékonyan felhasználó gazdaságot alakítsunk ki; kiemeli, hogy gyors és széleskörű változtatásokra van szükség ahhoz, hogy Európa sikeresen csökkenthesse minimálisra a magas széntartalmú anyagok energiaforrásként való használatát, valamint általánosságban a természeti erőforrások felhasználását; üdvözli e tekintetben az „Alacsony széndioxid-kibocsátású, forráshatékony Európa” és „A globalizáció időszakára vonatkozó iparpolitika” című iránymutató kezdeményezéseket, megállapítja azonban, hogy nem állnak rendelkezésre olyan politikai eszközök, amelyek segítségével elérhetők lennének a szükséges változások; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő elemzést arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megvalósítani az alacsony széndioxid-kibocsátású és fenntartható gazdaságra történő átállást, vizsgálja felül munkaprogramját, és tegyen politikai javaslatokat;

 

16.    üdvözli az Európa 2020 stratégiában az európai digitális menetrend kialakítását illetően felvázolt keretet, azonban sajnálatosnak tartja, hogy a fellépés halaszthatatlansága ellenére sem maga stratégia, sem a 2010-es tervezés nem tartalmaz konkrét intézkedéseket és célkitűzéseket az elképzelés megvalósítására; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó, konkrét menetrendet és célkitűzéseket tartalmazó cselekvési tervet annak érdekében, hogy gyors és kézzelfogható eredmények szülessenek a nyílt és gyarapodó digitális társadalom érdekében;

 

17.    hangsúlyozza, hogy a jelentős K+F projektekhez, a kulcsfontosságú infrastrukturális beruházásokhoz, az űrpolitikával kapcsolatos új uniós hatáskörökhöz, valamint az EU innovációs politikájának finanszírozásához szilárd, hiteles és fenntartható uniós pénzügyi támogatásra van szükség annak érdekében, hogy meg lehessen valósítani az EU 2020-as fő célkitűzéseit;

 

18.    úgy véli, hogy az európai ipar fenntartható fejlődése érdekében intenzív párbeszédet kell folytatni az alkalmazottakkal és munkavállalókkal, hiszen az előrelátó iparpolitikához szükség van innovációra, intelligens szerkezetváltásra, az eljárások javítására és a minősítési normák továbbfejlesztésére, és ezek mindegyike szempontjából hasznos az alkalmazottak és munkavállalók bevonása;

 

19.    emlékeztet rá, hogy az Európai Uniónak jelentős beruházásokat kell eszközölnie a közlekedési infrastruktúra terén annak érdekében, hogy lendületet adjon a gazdasági növekedésnek, fokozza a társadalmi és területi kohéziót, valamint létrehozza a fenntartható és interoperábilis közlekedési rendszert; kéri az egyes közlekedési módok közötti együttműködés kialakítását és a logisztika ésszerű használatát, hiszen a közlekedési ágazat széndioxid-mentesítése és fenntarthatóvá tétele érdekében innovációra, új technológiákra és pénzügyi forrásokra van szükség;

 

20.    úgy véli, hogy az új 2020-as stratégiában központi szerepet kell kapnia egy, az egységes piacra vonatkozó új stratégiának; hangsúlyozza, hogy az egységes piac kapcsán átfogó megközelítést kell alkalmazni, amely teljes mértékben figyelembe veszi a polgárok aggodalmait, például szociális és fogyasztóorientált politikák folytatásával;

 

21.    üdvözli, hogy az Európai Tanács javaslatot tesz a társadalmi integrációra, prioritásként kezelve a szegénység visszaszorítását, azonban sajnálatosnak tartja, hogy nincsenek világos célok és kezdeményezések e téren; úgy véli, hogy ez az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb célkitűzése; olyan nagyratörő, hosszú távú stratégia kidolgozását kéri a szegénység felszámolására, amely messzemenő célkitűzéseket tartalmaz e téren, ideértve a nők, a gyermekek és az idősek szegénységének, valamint a munkavállalók szegénységének visszaszorítását, és amelyet összehangolt európai lakásügyi stratégia egészít ki;

 

22.    a szegénység visszaszorítására vonatkozó célkitűzések kapcsán emlékeztet korábbi javaslataira, amelyek a minimumjövedelem-rendszerekkel kapcsolatos uniós célkitűzésre és olyan járulékalapú jövedelemhelyettesítő rendszerekre irányultak, amelyek a nemzeti átlagjövedelem legalább 60%-ának megfelelő mértékű jövedelemtámogatást nyújtanak, valamint arra, hogy szülessen megállapodás az e cél teljes megvalósítására szolgáló menetrendről;

23.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatottsági aránnyal és a szegénység visszaszorításával kapcsolatos fő célkitűzések alapján uniós és nemzeti szinten egyaránt jelöljenek ki alcélokat, amelyek megvalósulását konkrét politikák és indikátorokat is tartalmazó ellenőrzési mechanizmusok révén kell előmozdítani;

 

24.    emlékeztet rá, hogy közszolgáltatások – különösen a szociális szolgáltatások – a társadalmi integráció kulcsfontosságú elemei; hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok széles mérlegelési jogkört kaptak e szolgáltatások vonatkozásában; sajnálatosnak tartja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nem kaptak kellő figyelmet, holott ezek alapvető fontosságú csatornái a beruházásoknak és a polgárok és a gazdaság számára nyújtott alapvető szolgáltatásoknak; emlékeztet rá, hogy e szolgáltatások köztulajdonban lévő szolgáltatói hosszú ideje nagyobb jogbiztonságot kérnek e szolgáltatói tevékenységek vonatkozásában, figyelembe véve a szubszidiaritás és a helyi önkormányzatiság elveit; mindezek alapján olyan jogszabályi keret kialakítását kéri, amely figyelembe veszi a Szerződés új rendelkezéseit;

 

25.    sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Tanács által kitűzött fő célok nem tartalmazzák a nemek közötti egyenlőséget az Európa 2020 stratégia fő célkitűzései között; jogalkotási menetrend kidolgozását kéri tehát a nemek közötti esélyegyenlőség területén is, a férfiak és nők közötti jelenlegi bérszakadék felszámolása, a nők teljes munkaerő-piaci részvétele és előmeneteli lehetőségeik előmozdítása érdekében, többek között az alábbiak révén:

 

–       a bérszakadék 0–5%-ra történő csökkentése 2020-ig

–       a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatára irányuló jogalkotási javaslat előterjesztése

–       jogsértési eljárások indítása az előírásokat be nem tartó tagállamok ellen

–       a munka és a családi élet összehangolása érdekében tett erőfeszítések fokozása könnyen hozzáférhető, megfizethető, rugalmas és minőségi szolgáltatások biztosítása révén, fenntartva egyszersmind a társadalombiztosítási jogokat, különös tekintettel a gyermekgondozó létesítményekre azzal a céllal, hogy hároméves korig a gyermekek fele számára, három- és hatéves kor között pedig az összes gyermek számára biztosított legyen a gondozás, és az ellátás az egyéb eltartottak esetében is javuljon;

 

26.    üdvözli, hogy az Európai Tanács kiemelte a közös mezőgazdasági politika és a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepét az Európa 2020 stratégia támogatásában; kéri, hogy legyen szoros kapcsolat az Európa 2020 stratégia és a kohéziós politika között, mivel az utóbbi jelentős hatással lehet az Európa 2020 stratégia hosszú távú célkitűzéseinek elérésére és a pénzügyi válság negatív hatásainak fenntartható és szociálisan érzékeny módon történő orvoslására; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának kulcsfontosságú szerepet kell játszania az Európa 2020 stratégiában, és valamennyi európai régióra ki kell terjednie, ezáltal tovább erősítve a stratégia egész Európára kiterjedő hatását; ragaszkodik hozzá, hogy a kohéziós politika alapelvei – az integrált megközelítés, a többszintű kormányzás és a tényleges partnerség – játsszanak kulcsfontosságú szerepet az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében, ezért ezeket az elveket teljes mértékben integrálni kell a stratégiába; hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződésnek megfelelően a területi kohéziót is az Európa 2020 stratégia integrált részévé kell tenni;

 

27.    aláhúzza, hogy a KAP és a kohéziós politika jövőbeni reformját egyértelműen az Európa 2020 stratégiában kitűzött célok eléréséhez való hozzájárulásra összpontosítva kell végrehajtani; emlékeztet rá, hogy a KAP 2013-ig történő reformját is ebben az összefüggésben kell vizsgálni annak érdekében, hogy környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt fenntartható, az élelmiszer-biztonságra, az éghajlatváltozás problémájára, a területi kohézióra, a környezetvédelemre, a növekedésre és a vidéki területek munkalehetőségeire összpontosító mezőgazdasági politika jöhessen létre;

 

28.    hangsúlyozza, hogy a halászat (a szabadvízi halászatot és az akvakultúrát is ideértve) az Európai Unió élelmiszer-biztonságának egyik legfontosabb pillére, ezért gondoskodni kell az ágazat fenntarthatóságáról és stabilitásáról, hogy a jövőben is hozzá tudjon járulni több mint félmillió európai polgár halászati termékekkel történő ellátásához, minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt megfelelő módon;

 

29.    sajnálatosnak tartja, hogy az Európa 2020 stratégia külső dimenziója nem kapott kellő figyelmet; felkéri a Bizottságot, hogy az Európa 2020-hoz kapcsolódó kereskedelmi stratégiát a multilateralizmus alapján alakítsa ki, hogy az EU kereskedelmi politikája valóban alkalmas eszköz legyen a munkahelyteremtésre, a szegénység felszámolására és a világ fenntartható fejlődésének biztosítására; szilárdan hiszi, hogy nélkülözhetetlen az EU belső és külső politikái közötti következetesség, és hogy az új kereskedelmi politika kialakítása közben ügyelni kell a munkahelyteremtésre irányuló erőteljes iparpolitikával való összhangra annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a gazdasági fejlődést, és ennek következtében több és jobb munkahelyet lehessen létrehozni;

 

30.    felkéri a Bizottságot, hogy minél előbb kezdeményezzen nyílt párbeszédet az Európai Parlamenttel és a civil társadalommal a dohai forduló utáni korszak uniós prioritásairól, különösen a szociális és környezetvédelmi normákról és a WTO reformjáról; kéri továbbá, hogy az EU valamennyi, tárgyalás alatt álló kétoldalú és regionális kereskedelmi egyezménye tartalmazzon betartatható szociális és környezetvédelmi rendelkezéseket, különösen az alapvető munkaügyi előírások végrehajtására és a tisztességes munka egyéb szempontjaira nézve, az ILO előírásainak megfelelően; ezzel összefüggésben kéri a tagállamokat, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek, és haladéktalanul ratifikálják az összes ILO-egyezményt, különösen a 94. számút;

 

31.    sürgeti a Bizottságot, hogy külső fellépései során alkalmazzon szélesebb körű és átfogóbb megközelítést, összhangban a politikák fejlesztési célú koherenciájának uniós koncepciójával; emlékeztet rá, hogy a Lisszaboni Szerződés új rendelkezése szerint a közös kereskedelmi politikát az Unió külső fellépését meghatározó elvek és célkitűzések teljes tiszteletben tartása mellett kell folytatni;

 

32.    hangsúlyozza, hogy 2020-ig és azt követően is feltétlenül növelni kell a fejlődő országoknak juttatott hivatalos fejlesztési támogatások összegét, valamint fokozni kell a segélyprogramok hatékonyságát; aláhúzza, hogy a fejlesztési célú együttműködés megerősítése nem csak önmagában vett cél, hanem ennek révén az EU új kereskedelmi partnerekre tehet szert, ami az EU polgárai és a fejlődő országok számára is haszonnal járhat; létfontosságúnak tartja, hogy a szegénység felszámolására irányuló célkitűzés elérését más uniós politikák ne sodorják veszélybe; felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 308. cikke is rögzíti a politikák fejlesztési célú koherenciájának követelményét;

 

33.    ismételten kijelenti, hogy a 27 uniós tagállam és az EU költségvetésének egymással kompatibilisabbnak és egymást jobban kiegészítőnek kell lenniük ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégia hiteles legyen; aláhúzza, hogy e tekintetben az EU költségvetésének nagyobb szerepet kell játszania, összefogva a rendelkezésre álló forrásokat; úgy véli ezért, hogy a 2013 utáni uniós költségvetésnek az új Európa 2020 stratégiában rögzített alapvető politikai prioritásokra kell összpontosítania, arra törekedve, hogy az uniós kiadásokat a közösen megállapított plafonértékre, vagyis a kifizetések terén a bruttó nemzeti jövedelem 1,24%-ára, a kötelezettségvállalások terén pedig 1,31%-ára növelje; ragaszkodik hozzá, hogy a Bizottság rövid- és középtávon már 2010 első félévének vége előtt tegyen javaslatot a 2007 és 2013 közötti többéves pénzügyi keret plafonértékeinek felülvizsgálatára annak érdekében, hogy további költségvetési eszközök álljanak rendelkezésre az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása végett, különösen a javasolt iránymutató kezdeményezések finanszírozására való tekintettel; kiemeli azt is, továbbra is vizsgálni kell az Eurobonds-hoz hasonló új uniós finanszírozási eszközök bevezetésének lehetőségeit, valamint olyan új finanszírozási rendszer kidolgozását az EU költségvetése számára, amely a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót és környezetvédelmi adókat is magában foglal; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU költségvetésének és valamennyi finanszírozási forrásának tükröznie kell a környezeti szempontból fenntartható gazdaságra való átállás finanszírozásának szükségességét;

 

34.    hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia hitelességét csakis a megfelelő finanszírozási háttér biztosíthatja; sajnálattal állapítja meg, hogy e kérdéssel nem foglalkozott sem az Európai Tanács, sem a Bizottság; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a nagyobb összegű EBB-beavatkozás vagy a magán- és közszféra partnerségének fokozottabb alkalmazása (ahogyan azt a Bizottság közleménye javasolja) hatékony megoldásnak bizonyulhat egyes esetekben, amikor a gazdasági ésszerűség ezt indokolja, azonban ez nem jelent minden helyzetben alkalmazható megoldást; kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy értékelje a hosszú távú magán- és közberuházások által az Európa 2020 stratégia iránymutató kezdeményezéseihez szükséges infrastruktúra finanszírozása terén játszott szerepet, valamint azt, hogy ki kell-e igazítani az európai szabályozási keretet a hosszú távú befektetők közötti együttműködés elősegítése céljából;

 

35.    tudomásul veszi a stratégia nemzeti szintű politikai elfogadottságának erősítése érdekében hozott ösztönző intézkedéseket; sajnos nem születtek azonban javaslatok annak érdekében, hogy határozott európai jogalkotási menetrend révén elérhető legyen az európai szintű politikai azonosulás a stratégiával; javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja felül a közösségi módszert, és az Európa 2020 stratégia végrehajtása során éljen a Lisszaboni Szerződés kínálta eszközökkel;

 

36.    e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy a 2010. júniusi Európai Tanácsra való felkészülés alatt terjessze a Tanács és a Parlament elé az új stratégiában rögzített célok elérését szolgáló irányelvek és rendeletek átfogó listáját;

 

37.    sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el az Európai Parlament által az Európa 2020 stratégia meghatározásában és végrehajtásában játszott kulcsfontosságú szerepet, és ezt intézményközi megállapodás keretében fogalmazza meg annak érdekében, hogy ez a demokratikus és hatékony eljárás hivatalos formában is rögzítve legyen; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy igen kevés idő állt az Európai Parlament rendelkezésére ahhoz, hogy kifejtse álláspontját az integrált iránymutatásokról; emlékezteti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Szerződés értelmében a foglalkoztatási iránymutatásokról konzultálni kell az Európai Parlamenttel;

 

38.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak és az Európai Tanácsnak.

Utolsó frissítés: 2010. május 18.Jogi nyilatkozat