Az Európai Parlament,

–   tekintettel a gazdaságpolitika koordinációjának megerősítéséről szóló bizottsági közleményre (COM(2010)250),

–   tekintettel az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozására irányuló tanácsi rendeletre,

–   tekintettel az euróövezet állam- és kormányfőinek 2010. május 7-i találkozójára,

–   tekintettel a 2010. március 25–26-i Európai Tanácsra,

–   tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–   tekintettel az Európai Tanács 2010. február 11-i nem hivatalos ülésére,

–   tekintettel az Európai Tanács 2000., 2001., 2005., 2006., 2007. márciusi és 2009. decemberi üléseit követő elnökségi következtetésekre,

–   tekintettel a Bizottság által az „Európa 2020” stratégiáról indított nyilvános konzultációra és annak kimenetelére (SEC (2010)116),

–   tekintettel a lisszaboni stratégia bizottsági értékelésére (SEC (2010)114),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. és 122. cikkére,

–   tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság nyilatkozataira a növekedést és foglalkoztatást célzó új Európa 2020 stratégiáról,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a Bizottság által a jövőbeli EU 2020 stratégiáról indított konzultáció keretében nincsen megfelelő eljárás az érdekelt felekkel való konzultációra, és az Európai Parlamentet nem vonták be,

B.  mivel a lisszaboni stratégiában megfogalmazott célkitűzések nem valósultak meg; mivel a jövőbeli, 2020-ig szóló uniós stratégia kialakításának a lisszaboni stratégia megfelelő és alapos értékelésén kell alapulnia,

C. mivel a válság következtében munkahelyek milliói szűntek meg és súlyosbodott a munkahelyek bizonytalansága és a szegénység; mivel az EU lakosságának 16%-át fenyegeti a szegénység; mivel az EU lakosságának 9,6%-a munkanélküli; mivel a foglalkoztatottak 8%-át „dolgozó szegényeknek” lehet tekinteni, mivel jövedelmük a nemzeti átlag 60%-a alatt van,

D. mivel a gazdasági és pénzügyi válság rávilágított az EU és konkrétan az euróövezet strukturális sebezhetőségére; mivel a Görögországban és a GMU egyéb sérülékeny országaiban kialakult, az elmúlt hetekben az euróövezet rendszerszintű válságává fejlődött helyzet mély aggodalomra ad okot és sürgető igényt támaszt a szélesebb körű és gyorsabb uniós gazdasági integrációra,

E.  mivel a gyorshitel elérhetősége, a rövid távra való tervezés, a pénzügyi dereguláció és a pénzügyi piacokon való túlzott adósság- és kockázatvállalás spekulatív magatartást eredményezett, és végül ez a spekulatív buborék lett a növekedés motorja, illetve ennek következtében fenntarthatatlan Unión belüli és globális egyensúlyhiányok keletkeztek,

F.  mivel az éghajlatváltozás drasztikus és sürgős fellépést tesz szükségessé,

G. mivel a hagyományos üzemanyagoktól való nagyfokú függőség és a nyersanyagok nem hatékony felhasználása kétségessé teszi a fenntartható gazdaságra irányuló uniós erőfeszítéseket,

H. mivel az éghajlatváltozás kezelése, az ellátás biztonságának biztosítása, a nagymértékű foglalkoztatottság és társadalmi kohézió megvalósítása érdekében nincs más lehetőség, mint az átmenet felgyorsítása egy környezetbarát, teljes mértékben a megújuló energiaforrásokon alapuló, magas hatékonysággal működő gazdaság felé,

I.   mivel a környezeti fenntarthatóság biztosítása szükségessé teszi az erőforrás-hatékonyságot és az erőforrások felhasználásának abszolút értékekben való csökkentését,

J.   mivel a demográfiai elöregedés felgyorsulóban van, tekintettel arra, hogy az EU gazdaságilag aktív népességének csökkenése már 2013–2014-től megkezdődik,

K. mivel egyértelműen szükséges a munkahelyi munkavégzés és az otthoni gondoskodás férfiak és nők közti egyenlőbb megoszlása, a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása és általában a nemek közti egyenlőség ügyének előmozdítása,

L.  mivel az oktatásba, képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba való befektetés kulcsfontosságú a jobb életminőség és a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása szempontjából,

M. mivel az EU 2020 stratégia jövőjéről szóló bizottsági elképzelések nem veszik figyelembe a biológiai sokféleség, a mezőgazdaság és a vidéki gazdaságok fontos és széles körű szerepét az élelmiszerellátás biztosítása, a természeti erőforrások kezelése és a foglalkoztatás szempontjából, továbbá figyelmen kívül hagyják az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az egyéb kulcsfontosságú kihívások megoldásában bennük rejlő lehetőségeket; mivel a TEEB (az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana) jelentés a biológiai sokféleség csökkenésének globális környezeti, társadalmi és gazdasági költségeit 2008-ban évi 1350–3100 milliárd euróra, és 2050-ig a globális GDP 7%-ra becsüli,

N. mivel az EU 2020 stratégiára vonatkozó jelenlegi bizottsági és tanácsi álláspont arról tanúskodik, hogy e két intézmény nincsen tudatában annak, hogy az élelmezésbiztonság szavatolása, a víz és talajgazdálkodás révén való fenntartható gyakorlatok kialakítása, az olajtól való függőség csökkentése, a biológiai sokféleség megőrzése és a mezőgazdasági és vidéki gazdaságokban való foglalkoztatás fenntartható módon való diverzifikálása érdekében alapvetően meg kell reformálni a közös mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikát,

O. mivel az EU költségvetése az EU összes közkiadásának csak 2,5%-át, az EU GDP-jének pedig kevesebb, mint 1%-át teszi ki,

P.  mivel az Európai Tanács 2005 márciusában, a lisszaboni stratégia félidős értékelésének keretében újra megerősítette, hogy a stratégiát az Unió valamennyi politikáját és tevékenységét irányító kulcsfontosságú alapelvnek tekintett fenntartható fejlődés szélesebb összefüggésében kell vizsgálni,

Q.  mivel a Lisszaboni Szerződés világosan kimondja, hogy az Uniónak külső tevékenységét a fejlődő országok fenntartható gazdasági, szociális és környezeti fejlődésének szem előtt tartásával kell meghatároznia és folytatnia, elsődleges célként tűzve ki a szegénység megszüntetését, valamint ösztönözve valamennyi ország integrálódását a világ gazdasági vérkeringésébe,

Fejlettebb gazdaságirányítás és integráció, mint a széthullás elkerülésének és a gazdaság fenntartható talpraállításának egyetlen esélye

1.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi mély gazdasági és társadalmi válságban az EU 2020 stratégia fő céljának a szociális védelem azonnali biztosításának és a környezeti kihívások megválaszolásának kellene lennie;

2.  úgy véli, hogy a lisszaboni stratégia kudarcot vallott, és hogy az EU 2020 stratégiára is ez a sors vár, ha nem igyekszik a kormányközi koordináción túlmenő erős, demokratikus és fejlett uniós gazdaságirányítást megvalósítani;

3.  úgy véli, hogy a jelenlegi válság rávilágít az elmúlt harminc évben alkalmazott uniós kormányzási és fejlesztési modell sérülékenységére és gyengeségére;

4.  mélységesen aggasztja az euróövezet jelenlegi válsága, és annak rendszerszintű válsággá való fejlődése;

5.  üdvözli az ideiglenes európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozására irányuló, 2010. május 10-i rendeletet, de határozottan elítéli, hogy a Tanács négy hónapot elvesztegetett, mielőtt felismerte volna a helyzet súlyosságát és lépéseket tett volna; elítéli, hogy a görög válság katasztrofális kezelése tovább súlyosbította a helyzetet; az államadóssági válságok kezelésére szolgáló állandó keret létrehozására szólít fel;

6.  tudomásul veszi a COM(2010)250. számú bizottsági közleményt, mint az Unió átfogó irányítási reformjára vonatkozó figyelemreméltó hozzájárulást; úgy véli, hogy a gazdaságfelügyeletről szóló bizottsági javaslatoknak a 121. cikk (6) bekezdésén kell alapulniuk annak érdekében, hogy a rendes jogalkotási eljárás keretében a vonatkozó javaslatokat az együttdöntési eljárás alapján lehessen elfogadni;

7.  úgy véli, hogy a fejlett uniós gazdaságirányításnak és integrációnak az alábbi öt pilléren kell nyugodnia:

I. Fiskális felelősség, a makrogazdasági fejlemények fokozott nyomonkövetése, valamint a költségvetési politika ciklikus hatásokat kiegyenlítő módon történő koordinálása

8.  komoly aggodalmának ad hangot a fenntarthatatlan szintű államadósságok és azok 2010-re és 2011-re jósolt gyors növekedése miatt – amelyet a válság elhárítása érdekében szükséges expanzív költségvetési politika és a bankok megmentése okozott –, ami még nagyobb terhet jelent, tekintettel arra, hogy a jövőbeni generációk örökölni fogják a növekvő ökológiai és magánadósságot is; emlékeztet arra, hogy a válságot megelőző időszakban a magánadósságok fenntarthatatlan növekedését tapasztalták számos tagállamban;

9.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az adósság elfogadható szintre való csökkentése érdekében, figyelembe véve a ciklikusságot, beleértve a magánadósságok szintjét és a folyó fizetési mérleget; kiemeli a deflációs csapda veszélyeit, amennyiben a költségvetési hiányt és a béreket az adott tagállam általános pénzügyi helyzetétől, és különösen a kibocsátási réstől függetlenül csökkentik;

10. rámutat arra, hogy az euróövezeten belüli jelenlegi és jövőbeli gazdasági egyensúlyhiányok és eltérések leküzdése érdekében az euróövezeten belüli jelenlegi szakpolitikai koordinációs mechanizmust ki kell bővíteni; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy nincsenek kormányok közötti, a GMU-n és az EU-n belüli koordinációt kikényszerítő, kötelező erejű kötelezettségvállalások;

11. sürgeti az Európai Tanácsot, hogy a 121. és 136. cikkel összhangban fogadjon el iránymutatásokat az összehangolt és a ciklikus hatásokat kiegyenlítő fiskális politika kidolgozására, valamint dolgozzon ki a belső egyensúlyhiány és az aszimmetrikus hatású megrázkódtatások leküzdésére, a konvergencia fokozására és a forráselosztás hatékonyságának javítására irányuló további uniós szolidaritási mechanizmusokat;

12. hangsúlyozza, hogy a GMU felépítésének egyes hiányosságai és bizonyos mértékig a partnerállamok gazdaságpolitikái megnehezítik a tagállamok számára államháztartásaik rendbehozatalát; különösen sajnálja, hogy a költségvetési politikára vonatkozó koordináció a stabilitási és növekedési paktumban lefektetett szabályokra korlátozódik, amely csak a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozik;

13. szükségesnek tartja a SNP szabályainak felülvizsgálatát, amely szabályokat nem a számos tagállamban felhalmozódott adósságok válság utáni várható mértékeire vagy a magánadósságok alakulásának nyomon követésére alakítottak ki;

14. e tekintetben egyetért a gazdaságpolitika koordinációjának megerősítéséről szóló bizottsági közleményben foglaltakkal (COM(2010)250), vagyis azzal, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumon túlmenően a külső és a belső fejleményeket egyaránt jelző mutatókkal dolgozó eredményjelző rendszert kell kialakítani, amely képes lenne jelezni a fellépés szükségességét az árfolyam, az egységnyi munkaerőköltség, a hitelállomány, a tőkefelhalmozás és -beáramlás, a termelékenység, az eszközpiac (ideértve a magánszemélyek adósságait és az ingatlanpiacot) és a nettó külső eszközegyenleg változása esetén;

15. alapvetően fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a tagállamok gazdaságpolitikai fellépéseinek felügyeletére, illetve az uniós szinten meghatározott gazdasági mutatók felügyeletekor használt nemzeti adatok pontosak, valósak és egymással összevethetőek legyenek; támogatja továbbá, hogy a Bizottság (az Eurostat) nagyobb jogkörrel rendelkezzen a nemzeti költségvetések ellenőrzésére;

16. felhívja a folyó fizetésimérleg-többlettel rendelkező országokat, hogy többek között a fenntartható beruházások növelésével és a bérkorlátozás beszüntetésével ösztönözzék a foglalkoztatást és a belföldi keresletet; felhívja a folyó fizetésimérleg-hiánnyal rendelkező országokat, hogy csökkentsék a túlzott mértékű fogyasztást és növeljék a fenntartható beruházásokat;

17. hangsúlyozza, hogy a bérek korlátozása egyben a háztartások bevételeinek növekedését, és így a magánfogyasztás növekedését is fékezi; éppen ezért óva int attól, hogy az árstabilitás elérése érdekében elsősorban a bérek korlátozására összpontosítsunk; emlékeztet arra, hogy a fokozott globális verseny már a bérek csökkentésének irányába hat, míg a fogyasztási cikkek magasabb ára az uniós fogyasztók vásárlóerejét csökkenti;

18. úgy véli, hogy az EU-nak szabályként kellene előírnia, hogy a reálbéreknek a termelékenységgel azonos mértékben kell növekedniük;

II. A pénzügyi szabályozás és felügyelet jelentős mértékű javítása

19. úgy véli, hogy valamennyi pénzügyi piacot, szereplőt és eszközt, valamint a rendszerben fontos szerepet betöltő összes pénzügyi infrastruktúrát – például a fizetési, kiegyenlítési és elszámolási rendszereket, mechanizmusokat és fórumokat, és az ezekhez kapcsolódó értékpapír-kezelési szolgáltatásokat – felügyelni és szabályozni kell az alapvető közjónak számító pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében;

20. úgy véli, hogy a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez az alábbiakból álló háromlépcsős megközelítésre van szükség:

i)   a megelőzésre alkalmas erős szabályozási keret, amely a spekuláció elleni küzdelmen és a pénzügyi piacok által létrehozott negatív externáliák internalizálásán alapul, a „szennyező fizet” elve alapján, beleértve

-   a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót és a bankok progresszív adózását,

-   az erős és egységes európai felügyeleti keretet,

-   a jelenleginél lényegesen hatékonyabb prudenciális szabályozást, amely szigorúbb és a minőséget jobban szem előtt tartó tőkekövetelményeket – például kontraciklikus tőke- és likviditási követelményeket, tőkeáttételeket és a vállalat méretének megfelelő progresszív tőke- és likviditási követelményeket – ír elő, és amely minden pénzügyi szereplőre és piacra kiterjed, főként az „árnyékbankrendszerre”, az alternatív alapokra, a származékos termékekre, valamint az adóparadicsomokba érkező és onnan kiinduló tőkemozgásokra,

-   a pénzügyi piacok azzal a céllal végrehajtott szerkezeti reformját, hogy a betéteket és megtakarításokat a fenntartható és zöld befektetések és a munkahelyteremtés felé lehessen irányítani;

ii)  az európai felügyeleti hatóságok ellenőrzési és beavatkozási jogkörének megerősítése révén korai beavatkozási mechanizmusok létrehozása, beleértve az egyes termékek ideiglenes betiltására és a potenciálisan veszélyes gyakorlatok korlátozására vonatkozó lehetőséget;

iii)  egységes európai keret a határokon átnyúló válságkezelésre, amely igazságos arányban osztja el a terheket, egyenlő bánásmódban részesítve a leányvállalatokat, valamint előírja, hogy a részvényesek és hitelezők az adófizetőket megelőzően vegyék ki részüket e megoldásból;

iv) azzal a céllal kialakított keret, hogy az euróövezet rendelkezzen olyan belső eszközökkel, amelyek a nemzeti pénzügyi fegyelem és a pénzügyi támogatás végső lehetőségként igénybe vehető mechanizmusának együttes alkalmazásával lehetővé teszik a fizetésképtelenség kockázatának elkerülését; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy hosszú távra szóló válságkezelési rendszert, például egy európai valutaalapot, amelynek révén vészhelyzet esetén ideiglenes támogatás nyújtható az euróövezet tagállamainak;

21. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az elkövetkező hetekben bizonyítsák be, hogy tanultak az utóbbi két év kaotikus tapasztalataiból, és az eddigieknél sokkal határozottabb, az ECON bizottság jelentéseiben megfogalmazott ambíciókkal összhangban álló álláspontot képviseljenek a felügyeleti csomag kérdéskörében;

22. hangsúlyozza, hogy a túlzott hitelezés növeli az eszközárbuborékok kialakulásának kockázatát; ezért felszólítja az EKB-t és a Központi Bankok Európai Rendszerét annak felmérésére, hogy milyen intézkedések (például a kötelező tartalékra vonatkozó előírások kiigazítása) szükségesek annak érdekében, hogy a magánadósságok túlzott növekedésének megakadályozásával meg lehessen védeni a pénzügyi stabilitást;

23. emlékeztet arra is, hogy a pénzügyi válságok jövőbeli elkerülése érdekében például az USA-dollár, a renminbi és az euró közötti árfolyam-ingadozásokkal összefüggő globális egyensúlyhiányt is kezelni kell; ezért felhívja az Eurócsoportot, a Tanácsot és az EKB-t, hogy hangolják össze cselekvéseiket az árfolyam-politika terén;

24. hangsúlyozza, hogy az euróövezetnek egyetlen tagsági helyet kell szereznie az e kérdéssel foglalkozó nemzetközi pénzügyi intézményekben, és egységesen kell fellépnie az árfolyam-politikák vonatkozásában;

III. Az adópolitikák harmonizálása és a fellendülést megszilárdító új források

25. felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan intézkedéseket, amelyek támogatják a tagállamokat államháztartásaik újbóli kiegyensúlyozásában, és hogy az alábbiak révén finanszírozza a közberuházásokat:

a)  eurókötvények;

b)  a tagállamok közötti adóversenytől az adóügyi együttműködés felé történő elmozdulás, beleértve a vállalati nyereségek közös, egységes szerkezetbe foglalt adóalapja bevezetésének menetrendjét, a társasági adószintek – a héa jelenlegi koordinációjához hasonló – minimális koordinációjának biztosítására szolgáló mechanizmust;

c)  környezetvédelmi adók összehangolt bevezetése annak érdekében, hogy a munkára kivetett adók helyett inkább a fenntarthatatlan tevékenységekre és termékekre vessenek ki adót;

d)  a pénzügyi tranzakciók megadóztatása az egész EU-ban;

e)  a bankok progresszív adóztatása az intézmény méretétől és a fedezet nélküli rövidtávú finanszírozás szintjétől függően;

f)   a társasági jövedelmekre és az azokra kivetett adókra vonatkozó országonkénti jelentéstétel, valamint az automatikus információcsere bevezetése;

g)  az adóparadicsomok megszüntetése, az EU-ban találhatókkal kezdve;

h)  az energiaipari vállalatok és más jelentős haszonnal működő cégek váratlan nyereségeire kivetett különleges válságadók bevezetése;

IV. A gazdasági integráció fokozása az EU költségvetésének növelése révén

26. úgy ítéli meg, hogy az európai költségvetés nem megfelelő ahhoz, hogy eredményesen korlátozza a tagállamok közötti egyensúlyhiányokat, és kellő mértékű anticiklikus hatást gyakoroljon; ezért javasolja a költségvetés összegének növelését; véleménye szerint a pénzügyi tervről a közeljövőben folytatandó vita lehetőséget teremt az EU költségvetésének növelését célzó felvetésekre, amelyet egyértelműen integrálni kell az Európa 2020 stratégia felülvizsgálati folyamatába;

27. hangsúlyozza, hogy a jövőben olyan európai költségvetésre van szükség, amely kellő méretű ahhoz, hogy garantálja a tagállamok hosszú távú gazdasági teljesítményének megfelelő konvergenciáját; úgy véli, hogy a pénzügyi tervről a közeljövőben folytatandó vita lehetőséget teremt az EU költségvetésének növelését célzó politikai folyamatok elindítására; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a Tanács által létrehozott pénzügyi stabilizációs mechanizmuson túlmenő egyedi finanszírozási célokat fedező kötvények kibocsátására;

V. Az Európa 2020 stratégia mint a zöld európai „New Deal” első lépése

28. őszintén sajnálja, hogy az Európai Tanács által 2010. március 25–26-án elfogadott Európa 2020 stratégia nem rendelkezik tényleges jövőképpel;

29. hangsúlyozza, hogy az EU 2020 stratégiának az EU-t a 21. század zöld forradalmának vezetőjévé kell tennie, amelynek az a feladata, hogy az emberi fejlődést összehangolja a Föld fizikai korlátaival;

30. ezért arra szólít fel, hogy az EU 2020 stratégia általános célkitűzése a csupán a GDP növelésére irányuló törekvés helyett egy, az EU jövőjéről szóló olyan szélesebb értelemben vett politikai koncepció legyen, amely egy fenntartható és szociális, az embert és a környezetet a politikaformálás középpontjába helyező, a jólét megteremtésére és minden polgár számára a legjobb lehetőségek biztosítására törekvő Unióra irányul; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a versenyképesség önmagában nem cél;

31. úgy véli, hogy az új stratégiának a GDP-n túl magában kell foglalnia egy sor, a jólétre vonatkozó indikátort, valamint a szélesebb értelemben vett külső gazdasági hatásokat és a környezeti terhelést figyelembe vevő mutatókat, amelyeket demokratikus és innovatív eljárások révén kell definiálni, alkalmazni és értékelni;

32. tudomásul veszi az Európai Tanács által elfogadott fő célkitűzéseket; sajnálatosnak tartja azonban, hogy e célok legtöbbje nem eléggé nagyra törő, és némelyikük esetében nincsenek konkrét indikátorok, ami lehetőséget hagy a visszalépésre olyan fontos témakörökben, mint például a társadalmi integráció, az oktatás és a szegénység elleni küzdelem; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamoknak 2010 júniusáig kell kitűzniük nemzeti céljaikat a fő uniós célok és indikátorok fényében, holott addigra ezekről nem minden esetben születik majd megállapodás;

33. tudomásul veszi a férfiak és nők foglalkoztatottságára vonatkozó fő célkitűzéseket; sajnálatosnak tartja azonban, hogy e célkitűzések nem veszik figyelembe a foglalkoztatás minőségét; úgy véli, hogy a magas foglalkoztatottsági aránynak és a munkahelyek minőségének központi helyet kell kapniuk a stratégiában, valamint hogy erőteljesebb hangsúlyt kell helyezni a nemzeti és európai szinten egyaránt jól működő munkaerőpiacra és a szociális körülményekre; úgy véli továbbá, hogy az új stratégiának jobban ki kell domborítania a munkahelyek minőségét és a tisztességes munkát, ideértve a bizonytalan és be nem jelentett munka elleni küzdelmet, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetését lehetővé tevő körülmények biztosítását, továbbá annak garantálását, hogy a munkaerőpiacról jelenleg kiszorultak, főként a fogyatékkal élők, a fiatalok és idősek, a kisebbségekhez tartozók és a hosszú ideje munkanélküliként élők munkához juthassanak;

34. ezzel kapcsolatosan sürgeti az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozzon meg és fogadjon el nagyra törő menetrendet a méltányos munka témakörében, amely magában foglalja a megélhetési minimum bevezetésének célkitűzését is; kéri, hogy a társadalmi partnerek a Bizottsággal együttműködve tegyenek közös európai kezdeményezéseket a szociális dömping ellen és a munkaviszonyuk ellenére is szegény körülmények között élők számának csökkentésére; sürgeti a Bizottságot, hogy évente tegye közzé a munkahelyek minőségére vonatkozó, a Tanács által elfogadott mutatókat;

35. felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hozzák létre az Európai Ifjúsági Garanciát, amely az Európai Unióban minden fiatal számára biztosítja a jogot ahhoz, hogy legfeljebb 4 hónapig tartó munkanélküliség után munkát, szakmai gyakorlatot, kiegészítő továbbképzést vagy a munka és továbbképzés együttesét kínáló állást kapjon; olyan, a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó kötelező referenciaértékek bevezetését kéri, amelyek mértéke nem haladja meg az átlagos általános munkanélküliség szintjét, továbbá a foglalkoztatásnak és képzésnek az egész életút szempontjából való megközelítését, amelyet megfelelő állami nyugdíjrendszerek támogatnak

36. hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokoznia kell az egyenlőtlenségek csökkentésére, a szegények és gazdagok jövedelme közötti különbség csökkentésére, a hatékonyabb egészségügyre, jobb oktatási eredményekre, a bűnözés mértékének csökkentésére, a pusztán a szegénység elleni küzdelem révén meg nem valósítható társadalmi jogok és javak egész sorának megszilárdítására irányuló, jogon alapuló, megkülönböztetésellenes és tényleges szociális kohéziós politika létrehozására irányuló erőfeszítéseit;

37. tudomásul veszi, hogy a társadalmi integráció, elsősorban a szegénység csökkentésén keresztül, az Európai Tanács egyik prioritása; aggodalmát fejezi azonban ki az erre vonatkozó megfelelő célkitűzések hiánya miatt; úgy véli, hogy ezzel összefüggésben az EU 2020 stratégiának kifejezetten tartalmaznia kellene a szegénység 5 évente 50%-kal való csökkentésére irányuló ambiciózus célkitűzéseket (vagyis a cél 2015-re a szegénység 8,5%-ra, 2020-ra pedig 4%-ra való csökkentése), valamint az egyenlőtlenség és konkrétan a szegények és gazdagok jövedelme közötti különbség csökkentésére irányuló célokat; úgy véli, hogy a kirekesztés által fenyegetettek azonosításának érdekében a szegénységet „viszonylagos szegénységként” kell mérni, és a Gini-mutatót az EU 2020 stratégia eszközévé kell tenni;

38. felszólít arra, hogy középpontba kell állítani a nemek közötti egyenlőség alábbi intézkedések révén történő megvalósítását: a gazdasági függetlenséget biztosító munkahelyek 60%-ának nőkkel való betöltését előirányzó célkitűzés előírása, a nemek közötti bérszakadék 5 évente 50%-kal való csökkentésére irányuló célkitűzés (vagyis a cél 2015-re ennek 8,5%-ra, 2020-ra pedig 4%-ra való csökkentése) előírása, a gyermekgondozáshoz való hozzáférés javítása a 3 évnél fiatalabb gyermekek 50%-a és az ennél idősebb gyermekek100%-a számára, a Nők Elleni Erőszak Európai Megfigyelőközpontja létrehozása és a vállalatok kötelezése arra, hogy igazgatótanácsuk tagjainak 40%-a nő legyen;

39. tudomásul veszi az oktatás javítására vonatkozó fő célkitűzést; sajnálja, hogy nincsenek számszerű arányokra vonatkozó célkitűzések, és sürgeti az Európai Tanácsot, hogy tűzzön ki 100%-os célt a középfokú oktatás vonatkozásában, és határozzon meg egyértelmű minőségi célokat és indikátorokat az alapfokú és középfokú oktatás számára;

40. sajnálja, hogy az Európai Tanács üvegházhatású gázokra, megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó fő célkitűzései nem eléggé nagyratörőek, és nem vezetnek vezető szerephez egy olyan világban, amely ki van téve az éghajlatváltozásnak és az erőforrások kimerülésének, és ahol a globális ökoszisztémák az összeomlás szélén állnak;

41. emlékeztet rá, hogy az üvegházhatást okozó gázok hazai kibocsátásának az 1990-es szinthez képesti 30%-nál kisebb mértékű csökkentésére irányuló célkitűzések nem állnak összhangban a tudománnyal és nem akadályozzák meg az elszabadult éghajlatváltozás drámai következményeit; úgy véli, hogy ez csak még inkább bizonyítaná, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politika terén az EU elvesztette vezető szerepét; ezért hangsúlyozza, hogy a célt 2020-ra 40%-os és 2050-re 95%-os csökkentésben kell előírni;

42. hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóság az erőforrások felhasználásának abszolút mértékű csökkentésétől függ; ezzel kapcsolatban felszólít egy, a GDP alakulásától függetlenül legalább évi 3%-os erőforrás-hatékonysági javulásra irányuló célkitűzés elfogadására; rendkívül sajnálja, hogy az Európai Tanács az erőforrás-hatékonyság említése nélkül fogadott el egy álláspontot az energiahatékonyságról;

43. felszólítja az EU-t, hogy a környezetbarát, teljes mértékben a megújuló energiaforrásokon alapuló, magas hatékonysággal működő gazdaság irányában tett első lépésként 2020-ra kötelező célkitűzésként írja elő energiafogyasztásának az 1990-es szinthez képest legalább 20%-kal való csökkentését és a megújuló energiaforrások arányának az összes igénybe vett energiaforráson belül legalább 25%-ra való növelését, emellett pedig számolja fel a fenntartható megújuló energiaforrások további fejlesztését gátló műszaki és nem műszaki jellegű akadályokat; elutasítja az olyan kétséges és kockázatos – pl. szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), illetve nukleáris – technológiák támogatását, amelyek túl csekély mértékben és túl későn csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásait;

44. mély aggodalommal tölti el, hogy a konkrét célkitűzések és célok, illetve még a biológiai sokféleségre vonatkozó 2020-as célkitűzések is hiányoznak az EU 2020 stratégiából; ezért olyan mérhető célok elfogadására szólít fel, amelyek a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének megállítására és lehetőleg 2020-ig való helyreállítására irányulnak; ugyanebben a szellemben kötelező előírások meghatározására szólít fel a földhasználattal járó tevékenységek vonatkozásában;

45. tudomásul veszi a GDP 3%-ának kutatásra és fejlesztésre való fordítására vonatkozó fő célkitűzést; felszólít azonban egy, a GDP 4%-ának a kutatásra, fejlesztésre és innovációra való felhasználását előirányzó célkitűzés elfogadására; ennek keretében úgy véli, hogy a kkv-k céljaira felhasználható finanszírozási eszközök vonatkozásában konkrét célkitűzéseket kell megállapítani, valamint a digitális interoperabilitás és elérhetőség garantálása érdekében nyílt szabványokat kell előmozdítani;

46. hangsúlyozza, hogy a katonai és nukleáris kutatási és fejlesztési kiadásokat nem szabad a kutatás-fejlesztésre és innovációs célokra szánt, a GDP 4%-át kitevő célkitűzésben szerepeltetni;

47. felszólít az ökoinnovációra vonatkozó uniós célkitűzéseknek a GDP 4%-ra vonatkozó célkitűzés részeként való egyértelmű integrálására;

48. felhívja a figyelmet a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos rendszer felülvizsgálatának szükségességére, mivel egy szabadalmi jogokra és kizárólagos jogokra vonatkozó, túlságosan szigorú rendszer tulajdonképpen lelassíthatja az innovációt és korlátozhatja az alapvető erőforrásokhoz való hozzáférést, valamint sértheti az alapvető jogokat; hangsúlyozza, hogy az ismeretek szabad áramlását korlátozó szükségtelen akadályokat el kell távolítani, mivel a tudásmegosztás a jólét nélkülözhetetlen eszköze;

49. felszólít az innováció előmozdítására a szabadalmi alapokon, platformokon, innováció-serkentő díjakon, teljes jogú engedélyeken, tudásklasztereken, kötelező engedélyeken, valamint az innovációhoz való hozzáférést összehangoló egyéb innovációpolitikai eszközökön keresztül;

50. integrált és fenntartható iparpolitikára szólít fel, amely hozzájárul zöld munkahelyek teremtéséhez, valamint az erőforrás-hatékonyság és az erőforrás-használat javításához; hangsúlyozza, hogy annak hasznait tisztességesen meg és szét kell osztani, és hogy valamennyiünk életminőségének javítására kell irányulnia;

51. erős kapcsolatra szólít fel az EU 2020 stratégia és az Európai Unió jövőbeli kereskedelmi stratégiája, valamint a millenniumi célok elérésére vonatkozó cselekvési terve között;

52. hangsúlyozza, hogy szükség van a Bizottság „Globális Európa” kereskedelmi stratégiájának a társadalmilag és környezetileg fenntartható kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó kötelező szabványokkal kapcsolatos együttműködés előmozdításának céljával történő alapos felülvizsgálatára; ezzel kapcsolatban felszólít a Kolumbiával, Peruval és Koreával kötendő szabadkereskedelmi megállapodások (FTA) aláírásának jegelésére és az Indiával, Kanadával, a Perzsa-öböl államaival, valamint egy sor, az Unióval gazdasági partnerségi megállapodásokat aláírt AKCS-országgal folyamatban lévő FTA-tárgyalások befagyasztására;

53. úgy véli, hogy az EU 2020 stratégiának az alulról felfelé irányuló harmonizációt és rugalmasságot kombináló kötelező célkitűzéseket és megfelelőségi mechanizmusokat kell meghatároznia;

54. ezzel kapcsolatban felhívja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el olyan gazdasági ösztönzőket, például további uniós alapokat, illetve szankciókat (pl. külön díjakat), amelyek hatékonyan támogatják az EU 2020 célkitűzéseit; megfelelő parlamenti vitákra szólít fel uniós és tagállami szinten az ösztönzőkről és a szankcióról;

55. úgy véli, hogy a demokratikus támogatottság a siker kulcsfontosságú feltétele, ezért tevékenyen be kell vonni a nemzeti parlamenteket az EU 2010 stratégia meghatározásába és végrehajtásába; ugyanebben a szellemben úgy vélekedik, hogy tevékenyen be kell vonni a régiókat, önkormányzatokat, társadalmi partnereket és nem kormányzati szerveket a stratégia meghatározásába és végrehajtásába;

56. úgy véli, hogy az EU 2020 stratégiának javítania kell a stratégiai és műveleti kapcsolatokat az átfogó fenntartható fejlődési stratégiával, valamint az energia/éghajlat csomaggal, az Európai Szociális Menetrenddel, az EU 2020 biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiával és a közös agrárpolitikával is; e vonatkozásban kéri a Bizottságot, hogy évente adjon ki közleményt e stratégiák kölcsönhatásáról és koherenciájáról;

57. felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fel a közös agrárpolitika és vidékfejlesztési politika reformját az EU 2020 stratégiába annak érdekében, hogy a kohéziót, a versenyképességet és a fenntarthatóságot egymástól elválaszthatatlan hármas célként kezeljék, ahogyan ezt az EU lisszaboni és göteborgi menetrendje is tartalmazta;

58. sürgeti az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU 2020 stratégiába foglalják bele az Unió egészére vonatkozó gazdaságirányítás ambiciózus célját, beleértve a stabilitási és konvergenciaprogramok és nemzeti reformprogramok közös keretben való, közös elindítását is;

59. úgy véli, hogy a Bizottságnak ajánlásokat kell készítenie a nemzeti célkitűzések megvalósíthatóságáról és fel kell mérnie, hogy kívánatos-e a további pénzforrások háromévente történő rendelkezésre bocsátása; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti programok értékelésekor használjon a megnevezés és nyilvános elítélés eszközeit alkalmazó eljárásokat;

60. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek évente értékelnie kellene az EU 2020 stratégiát, valamint a költségvetési hatóság egyik ágaként ezen értékeléseket nyíltan össze kellene kapcsolnia a kiegészítő uniós finanszírozással;

61. felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben tartsa tiszteletben a Lisszaboni Szerződésben szereplő, általános alkalmazású jogalkotási rendelkezéseket, például az új horizontális szociális záradékot (9. cikk), valamint a megkülönböztetés tilalmára (8. é 10. cikkek), a fenntartható fejlődésre (11. cikk) és a fogyasztóvédelemre (12. cikk) vonatkozó rendelkezéseket; úgy véli, hogy a hatásvizsgálati eljárás ennek megfelelően csiszolásra szorul;

62. véleménye szerint a társadalmi integráció célkitűzésének eléréséhez egy, az összes tagállam által végrehajtott és irányított uniós keretirányelv révén megfelelő alapjövedelmet kell garantálni, valamint a progresszív adózáson és eredményes adóbehajtáson alapuló megerősített államháztartást kell biztosítani;

63. sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen széles körű elemzést a liberalizáció eddigi hatásairól, és az általános érdekű szolgáltatásokról szóló új jegyzőkönyv alkalmazásával tekintse át az előrehaladást;

64. emlékeztet, hogy mindenki számára hozzáférést kell biztosítani a megfizethető, jó minőségű szolgáltatásokhoz, és ennek eléréséhez egy, az általános gazdasági érdekű szolgáltatások különleges szerepét elismerő uniós keretirányelv és egy szociális és egészségügyi szolgáltatásokról szóló irányelv elfogadására szólít fel; a munkavállalók jogainak hatékonyabb biztosítása érdekében felhív továbbá a munkaidő-irányelv és a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv felülvizsgálatára;

65. úgy véli, hogy egy intelligensebb, fenntarthatóbb és szolidárisabb gazdaság elérése érdekében az EU-nak a készségekre alapuló, valamint a munkahelyeket és a társadalmat átformáló, környezetbarát foglalkoztatási stratégiára van szüksége; úgy véli, hogy egy ilyen stratégiának ki kell terjednie az új zöld munkahelyeket megteremtő, intelligens beruházásokra, a meglévő munkahelyek környezetbaráttá tételét célzó ösztönzőkre, a munkavállalók fejlődését segítő és szükség szerint átképzésüket lehetővé tevő képzésre és az egész életen át tartó tanulásra irányuló befektetésekre, egy, az átmeneti biztonságra vonatkozó keretmegállapodásra, ideértve a képzéshez és megfelelő társadalombiztosításhoz való jogot a munkahelyváltás alatt, egy társadalmi partnerek közötti, az egész életen át tartó tanulásra és a munkahelyi képzésre vonatkozó megállapodásra, valamint az átképzések és a munkahelyi szervezetek átalakításának széles körű támogatására;

66. hangsúlyozza, hogy az EU 2020 stratégiában valós szociálpolitikai menetrendnek kell szerepelnie, amely kiterjed az Európai Szociális Alap és a PROGRESS megfelelő célkitűzésekhez kötésére, valamint a finanszírozási és irányítási eszközökkel támogatott, az emberek biztonságát minden élethelyzetben – így a munkahelyükön kívüli is – kiemelten kezelő (átmeneti biztonságra vonatkozó uniós keret), aktív bevonásra vonatkozó menetrendre, illetve a tagállamok számára meghatározott, pénzügyi ösztönzőkkel összekötött célkitűzéseire;

67. felszólít a szociális gazdaság mint alternatív, a helyi szintű igényeket és a munkahelyteremtés céljait kielégítő gazdasági modell teljes elismerésére és előmozdítására, és a gazdasági tevékenységeknek a társadalmi, egészségügyi, foglalkoztatási és lakáspolitikai célok megvalósításával való összekapcsolására;

68. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU strukturális alapjainak szigorú társadalmi és környezeti feltételekhez kötését, és ezáltal járuljon hozzá az EU éghajlat-változási célkitűzéseihez a strukturális alapok összes fellépésének éghajlati szempontból történő ellenőrzésével, a nagyszabású projektekkel kezdve;

69. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és az Európai Bizottságnak.