Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0426/2010Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0426/2010

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a HIV/AIDS-re adott uniós válasz jogokon alapuló megközelítéséről

5.7.2010

a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Ulrike Lunacek, Heidi Hautala, Barbara Lochbihler, Judith Sargentini a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0412/2010

Eljárás : 2010/2771(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0426/2010
Előterjesztett szövegek :
B7-0426/2010
Elfogadott szövegek :

B7‑0426/2010

Az Európai Parlament állásfoglalása a HIV/AIDS-re adott uniós válasz jogokon alapuló megközelítéséről

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a közelgő 18. Nemzetközi AIDS Konferenciára (Rights Here, Right Now), amely 2010. július 18–23. között Bécsben kerül megrendezésre,

–   tekintettel az ENSZ HIV/AIDS-ről szóló, „Globális válság – globális fellépés” című kötelezettségvállalási nyilatkozatára, amelyet az ENSZ Közgyűlése 26. rendkívüli ülésszakán, 2001. június 27-én fogadott el,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének rendkívüli ülésszaka (UNGASS) HIV/AIDS-ről szóló, 2006. június 2-i magas szintű ülésére és az ezen elfogadott politikai nyilatkozatra,

–   tekintettel a 2001. április 27-i, HIV/AIDS-ről, tuberkulózisról és más kapcsolódó fertőző betegségekről szóló abujai nyilatkozatra, valamint Afrikának az UNGASS 2006. évi magas szintű üléséhez címzett közös álláspontjára, valamint a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni szolgálatokhoz való egyetemes afrikai hozzáférésre irányuló gyorsított fellépésre vonatkozó felhívásra, amelyet 2006. május 4-én írt alá Abujában az Afrikai Unió,

–   tekintettel a „HIV/AIDS: Ideje cselekedni” című, 2006. július 6-i állásfoglalására, az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2006–2009) szóló, 2007. április 24-i állásfoglalására, valamint a „HIV/AIDS: korai diagnózis és gondozás” című, 2008. november 20-i állásfoglalására,

–   tekintettel a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis elleni, külső fellépés révén végrehajtandó, 2007–2011-es európai cselekvési program eredményeiről szóló, 2009. novemberi tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az UNAIDS globális AIDS-járványról szóló, 2009. évi jelentésére,

–   tekintettel az UNAIDS 2009–2011-es célkitűzéseire (Outcome Framework 2009-2011),

–   tekintettel a „HIV/AIDS elleni küzdelem az Európai Unióban és a szomszédos országokban”, valamint a HIV/AIDS elleni küzdelem az EU-ban és a szomszédos országokban 2009-2013 programra vonatkozó stratégiáról szóló bizottsági közleményre,

–   tekintettel a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló, 2010. évi ENSZ-jelentésre,

–   tekintettel „a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladásról: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés” című, 2010. június 15-i állásfoglalására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a HIV-fertőzöttek száma világszerte 33,4 millióra tehető és folyamatosan nő, és ami igazán kétségbeejtő, hogy 2008-ban 2,7 millió ember fertőződött meg,

B.  mivel továbbra is a szubszaharai Afrika a legsúlyosabban érintett régió, ahol 22,4 millió HIV-fertőzött él, és ahol a 2008-ban az összes új HIV-fertőzött 71%-a található;

C. mivel az AIDS miatt 2008-ban körülbelül 17,5 millió, túlnyomóan a szubszaharai Afrikában élő gyermek veszítette el egyik vagy mindkét szülőjét, amiért gyakran megbélyegzik őket vagy hátrányos megkülönböztetésben részesülnek és nem férnek hozzá olyan alapvető szolgáltatásokhoz, mint az oktatás és a lakhatás, ami egyben növeli annak kockázatát, hogy ők maguk is HIV-fertőzöttekké váljanak,

D. mivel a nőket és lányokat továbbra is aránytalan mértékben sújtja a HIV/AIDS, és a szubszaharai Afrikában a HIV/AIDS-fertőzöttek mintegy 60%-a közülük kerül ki. illetve a HIV/AIDS a reproduktív korban lévő nők körében továbbra is vezető halálozási ok, illetve betegség,

E.  mivel az azonos neműek iránti vonzalmat még mindig súlyosan megbélyegzik különösen a szubszaharai Afrikában, ahol 31 ország bűncselekménynek tekinti, ha azonos nemű felnőttek szabad akaratukból szexuális kapcsolatba lépnek, hiszen 4 országban halálbüntetéssel, míg a többiben 10 évnél hosszabb bebörtönzéssel sújtják, és ez a megbélyegzés akadályozza a HIV/AIDS megelőzésére irányuló munkát;

F.  mivel a HIV/AIDS és a fogyatékosság közötti kapcsolat eddig nem kapott kellő figyelmet, noha a fogyatékkal élők minden fontos népességcsoport körében magasabb kockázatnak vannak kitéve a HIV/AIDS-nek,

G. mivel az AIDS világszerte továbbra is az egyik vezető halálok, és 2008-ban 2 millió ember veszítette miatta életét, továbbá várhatóan az elkövetkező évtizedekben is fontos kiváltó oka lesz az idő előtti elhalálozásnak világszerte;

H.  mivel 2009 végére a becslések szerint 5 millió, alacsony és közepes jövedelmű országban élő ember részesült retrovírusellenes kezelésben, ami öt év alatt tízszeres növekedés, és a közegészségügy történetében példátlan ugrás,

I.   mivel az új fertőzések száma továbbra is meghaladja a kezelés kiterjedését, és 2009-ben a kezelésre rászoruló emberek kétharmada még mindig nem kapta azt meg, ami azt jelenti, hogy 10 millió rászoruló ember nem fért hozzá a szükséges hatékony kezeléshez,

J.   mivel hiteles bizonyíték van arra, hogy a HIV-megelőzés az új fertőzések csökkentésének hatékony eszköze, mivel sajnos jelentős programszintű hiány tapasztalható a téren, hogy a HIV/AIDS-szel élő embereket bevonják a megelőző erőfeszítésekbe

K. mivel egyre több bizonyíték van arra, hogy az olyan fontos népességcsoportok[1] körében szinte valamennyi régióban magasabb a fertőzések és a kockázat szintje, mint például a szexuális munkások, a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak, a fogvatartottak, az intravénás kábítószereket használók, a migráns népességcsoportok, a menekültek és az utazó tevékenységet végző személyek, és az általános járványok sújtotta országokban, továbbá általánosan elterjedt gyakorlat, hogy az e népességcsoportokat célzó, a HIV/AIDS megelőzésére irányuló programok nem élveznek semmiféle prioritást és nem részesülnek anyagi támogatásban

L.  mivel a HIV/AIDS-hez fűződő megbélyegzés miatt a HIV-fertőzöttek mintegy 30%-a nem tudja, hogy fertőzött, és a tanulmányok azt mutatják, hogy a diagnosztizálatlan fertőzés segíti a HIV terjedését és növeli a korai elhalálozások számát a HIV-vel élők körében;

M. mivel az illegális kábítószer-fogyasztók bűnözőkként történő kezelése számos országban megakadályozza, hogy HIV-megelőzésben, kezelésben, gondozásban és támogatásban részesüljenek, valamint erősíti a HIV intravénás kábítószer-használattal való terjedését;

N. mivel még mindig 106 országban vannak hatályban a HIV-re adott hatékony válaszokat jelentősen akadályozó jogszabályok vagy politikák;

O. mivel az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás alapvető jog, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is rögzíti,

P.  mivel a dohai nyilatkozat az üzleti magánérdekek védelménél fontosabbnak tekinti a népegészség védelmét, és megerősítette a fejlődő országok ahhoz fűződő jogát, hogy felhasználják a TRIPS-megállapodás biztosítékait, például a közegészség védelme és a gyógyszerekhez való mindenki általi hozzáférés támogatása érdekében a szabadalmi oltalmakat szükség esetén megszüntető kényszerengedélyeket,

Q. mivel a fejlődő országoknak önkéntes gyógyszerár-kedvezményt adó vállalatokon alapuló jelenlegi árképzési rendszer nem garantálja a gyógyszerek megfizethetőségét, és a csak egy forrásból beszerezhető gyógyszerek némelyike még a kedvezménnyel együtt is túl drága, valamint egyes kedvezmények nem elérhetők, mert a gyártók nem regisztrálták magukat vagy bizonyos országokban nem értékesítik a gyógyszereiket, továbbá egyes vállalatok nem adnak kedvezményt az összes közepes jövedelmű országnak,

1.  megerősíti, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának részét képezi, és a kormányok feladata, hogy teljesítsék kötelezettségüket, és mindenki számára biztosítsák a közegészségügyi szolgáltatásokat;

2.  ugyanakkor úgy véli, hogy az EU-nak kiemelt fontosságot kell tulajdonítania az emberi jogi jogvédők védelmének és támogatásának, beleértve azokat is, akik elsősorban a közösségek HIV/AIDS-szel kapcsolatos oktatására összpontosítják tevékenységüket; e kapcsán annak biztosítására kéri a Főképviselőt/a Bizottság alelnökét, hogy az emberi jogok védelmezőiről szóló európai uniós iránymutatásban foglalt valamennyi konkrét fellépést és intézkedést megfelelően hajtsák végre a HIV/AIDS területével foglalkozó civil társadalmi képviselők tekintetében;

3.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak és globális közegészségügyi prioritásként fokozzák az AIDS kezelésére irányuló erőfeszítéseiket, azzal, hogy az emberi jogokat és a nők jogait helyezik a HIV-megelőzés, -kezelés, -gondozás és -támogatás középpontjába, ideértve az EU fejlesztési együttműködést is;

4.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a nők HIV/AIDS megelőzésre, kezelésre és gondozásra vonatkozó szükségleteivel, mégpedig azáltal, hogy kiterjesztik a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátási programokhoz való hozzáférést, az ezen intézkedésekbe teljes mértékben beépülő HIV/AIDS szűrési, tanácsadó és megelőző szolgáltatásokkal, valamint a nők HIV/AIDS kockázatához hozzájáruló olyan alapvető szociökonómiai tényezők megfordításával, mint a nemek közötti egyenlőtlenség, a szegénység, a gazdasági és oktatási lehetőségek hiánya, a jogvédelem és emberei jogi jogvédelem hiánya;

5.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a HIV/AIDS-re adott válaszok során a fogyatékkal élők részvételét, valamint emberi jogaik nemzeti HIV/AIDS stratégiai tervekbe és politikákba történő beépítését, illetve hogy biztosítsák, hogy hozzáférnek a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos szolgáltatásokhoz, amelyeket a szükségletekhez igazítanak és a más közösségek számára rendelkezésre álló szolgáltatásokkal egyenértékűek;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fogvatartottak és az intravénás kábítószerfogyasztók kárenyhítési programjait;

7.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsák meg a fejlődő országokban a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra nyújtott támogatások aggasztó csökkenésének folyamatát, és támogassák az önkéntes családtervezéssel, a biztonságos abortusszal, a nemi úton terjedő betegségek kezelésével és a reproduktív egészséget szolgáló életmentő gyógyszerek és fogamzásgátlók, köztük az óvszerek biztosításával kapcsolatos politikákat;

8.  üdvözli a Tanács emberi jogi munkacsoportja által készített, „Kézikönyv az összes emberi jog leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transzszexuális emberek által történő gyakorolhatóságának elősegítéséhez és védelméhez” című munka elfogadását, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot ajánlásainak végrehajtására;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fejlődő országoknak szánt egészségügyi kiadások olyan szintet érjenek el, amely összemérhető a megtett politikai kötelezettségvállalásokkal, mind általában a millenniumi fejlesztési célok, mind pedig kifejezetten a HIV/AIDS elleni küzdelem tekintetében;

10. helyteleníti azokat a kétoldalú és regionális megállapodásokat, amelyek a WTO TRIPS-megállapodásán („TRIPS plusz”) túlmutató rendelkezéseket tartalmaznak és ténylegesen akadályozzák vagy gyakorlatilag korlátozzák a kereskedelmi érdekekkel szemben az egészség védelmét célzó dohai nyilatkozatban foglalt biztosítékokat; rámutat azoknak az országoknak a felelősségére, amelyek arra késztetik a fejlődő országokat, hogy az ilyen szabadkereskedelmi megállapodásokat aláírják;

11. hangsúlyozza, hogy a kényszerengedélyezés és a különböző árak nem oldották meg teljesen a problémát, és kéri a Bizottságot, hogy javasoljon új megoldásokat a HIV/AIDS-kezelésekhez megfizethető áron való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében;

12. felszólítja a fejlődő országokat, hogy kezeljék prioritásként általában véve az egészségügyi kiadásokat és különösen a HIV/AIDS elleni küzdelmet, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson ösztönzőket a partnerországok számára annak biztosítása érdekében, hogy az országstratégiai dokumentumokban kiemelt jelentőséget kapjon az egészségügy;

13. kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák a HIV-re/AIDS-re adott, jogokat alapul vevő válaszokat, és vizsgálják felül azokat a jogszabályokat, amelyek akadályt jelentenek a hatékony, bizonyítékokon alapuló HIV-programok és -szolgáltatások számára;

14. felszólítja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal folytatott politikai párbeszéd keretében támogassa a HIV/AIDS betegek részvételét a HIV-megelőzési, -kezelési, -gondozási és támogatási programok tervezésében, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében, a HIV-fertőzött nők és férfiak megbélyegzése és hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelemben, valamint a visszaélésekkel és az erőszakkal szembeni védelemhez való joguk biztosításában;

15. úgy véli, hogy a megelőzés a HIV/AIDS elleni küzdelem fontos eleme, és e tekintetben támogatja a HIV-tesztek és más HIV-hez kapcsolódó szolgáltatások során a népesség részvételét a tájékoztatást követő beleegyezés, a titoktartás és a tanácsadás alapelveinek tiszteletben tartásában;

16. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen eleget a HIV-fertőzötteket és egyéb fontos népességcsoportokat célzó, és a HIV-re/AIDS-re való válaszadás tekintetében az egyéni és közösségi felelősségvállalást, célul tűző HIV-vel kapcsolatos programozási politikának a HIV/AIDS-fertőzés kockázatának csökkentése, valamint a HIV/AIDS hátrányos hatásainak enyhítése révén;

17. kéri a Bizottságot, hogy támogassák a nemzeti kormányokat és vonják be a civiltársadalmat, hogy kezeljék a programok alacsony hatókörét a megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés csökkentése, valamint a nemzeti AIDS-re adott válaszok során az ügyek bírósági elbírálásához fűződő jogok érvényesítésének javítása érdekében;

18. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy működjenek együtt az UNAIDS-szel és más partnerekkel az előrehaladás mérésére vonatkozó mutatók, köztük a fontos népességcsoportokra jellemző mutatók javítása érdekében, valamint a nemek közötti esélyegyenlőséget figyelembe véve, a globális, nemzeti és elvi szinten a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos megbélyegzés és hátrányos megkülönböztetés csökkentése érdekében;

19. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák a HIV és a jog kapcsolatával foglalkozó, a közelmúltban létrehozott globális bizottság munkáját annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás hozzájáruljon a HIV-re adott hatékony válaszokhoz;

20. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy bízzák meg az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét azzal, hogy gyűjtsön további bizonyítékokat a HIV-vel/AIDS-szel élő emberek és más fontos népességcsoportok emberi jogi helyzetéről Európában a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjából, figyelemmel különösen a többszörös és átfogó hátrányos megkülönböztetésükkel kapcsolatos sérülékenységükre;

21. felszólítja az EU-t, hogy továbbra is pénzügyi eszközök együttes alkalmazása útján járjon el globális és nemzeti szinten a költségvetési támogatáson kívül, illetve olyan fontos szervezetek, különösen a civil társadalmi szervezetek és közösségi alapú szervezetek, valamint mechanizmusok útján, amelyek sikeresnek bizonyultak az AIDS emberi jogi dimenziójának kezelése során,

22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ HIV/AIDS-ről szóló közös programjának, az Egészségügyi Világszervezetnek, valamint a XVIII. nemzetközi AIDS konferencia szervezőinek.