Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló 174. és a transzeurópai hálózatokról szóló 170. cikkére,

–   tekintettel az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 9. sz. jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a kohéziós politika és intézményi kilátásainak keretében a szerkezetileg hátrányos helyzetű régiókról (szigetek, hegyvidéki és alacsony népsűrűségű régiók) szóló európai parlamenti állásfoglalásra (2002/2119(INI)),

–   tekintettel a hegyvidéki területekre vonatkozó új stratégiáról szóló, 1998. október 16-i európai parlamenti jelentésre (A4-0368/98),

–   tekintettel az Európai Parlamentnek a hegyvidéki térségekben a mezőgazdaság helyzetével foglalkozó 2008. július 30-i jelentésére (2008/2066 (INI)),

–   tekintettel a Parlamentnek a regionális politika vonatkozásában a szigetekről, valamint a természetes és gazdasági korlátokról szóló, 2007.március 15-i állásfoglalására (2006/2106(INI)),

–   tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik európai parlamenti jelentés 15., 16. és 46. pontjára (2007/2148(INI),

–   tekintettel a Régiók Bizottsága jelentésére a hegyvidéki térségek érdekében indított közösségi fellépésről (2003/C128/05),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának 2008. június 19-i véleményére („Zöld könyv – Az Európai Unió hegyvidéki politikája felé: európai elképzelések a hegyvidékek jövőjéről” RB 23/2008),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának 2002. március 13-i véleményére az Európai Unióban a bővítés vonatkozásában a szigeti régiók problémáiról (2002/C 192/10),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság alábbi véleményére: „A magasabb szintű belső piaci integráció mint a kohézió és növekedés kulcstényezője a szigetek tekintetében” (2009/C 27/26),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A hegyvidéki területek jövője az Európai Unióban” címet viselő véleményére;

–  tekintettel a Bizottságnak a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek gazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló európai stratégiáról szóló, 2010. szeptember 21-i közleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a Lisszaboni Szerződés, mind a gazdasági és társadalmi kohézió mellett a területi kohézió célkitűzéseit lefektető 174. cikken, mind a transzeurópai hálózatokkal foglalkozó 170. cikken keresztül világosan elismeri, hogy a hegyvidéki területekre, a szigetekre és a gyéren lakott térségekre kitüntetett figyelmet kell fordítani,

B.  mivel ezeket a területeket különösen érintik az általános érdekű szolgáltatásokról és az egységes piacról szóló 9. jegyzőkönyv rendelkezései,

C. mivel az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága többször is felhívták a közösségi hatóságok figyelmét arra, hogy – az arányosság és szubszidiaritás elveinek tiszteletben tartása mellett – a konkrét szakpolitikákon keresztül bele kell foglalni ezeket az intézkedéseket az uniós jogba és szakpolitikákba,

D. mivel, bár a Lisszaboni Szerződés elismeri, hogy ezek a területek gyakran súlyos és állandó földrajzi és demográfiai hátrányokkal küzdenek, azonban földrajzi elhelyezkedésüknek, természeti erőforrásaiknak, környezetüknek és kulturális örökségüknek köszönhetően lehetőségekben is gazdagok,

E.  mivel az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzések értelmében, a fenntartható fejlődés keretein belül ki kell használni ezeket a lehetőségeket,

F.  mivel a közösségi politika rendelkezésére álló valamennyi eszközt fel kell használni e területek vonzerejének növelése érdekében, gazdaságuk fejlesztése, valamint lakóik számára megfelelő életkörülményeket teremtése által. Mindehhez a közösségi, nemzeti és regionális politikák élesebb elkülönítésére és megfelelőbb koordinációjára van szükség,

G. mivel e területek nagy része az Európai Unió külső vagy belső határain található, és ebből következően hangsúlyozottan ki van téve az egységes piac felől érkező nyomásnak vagy különféle kockázati tényezőknek (a csempészet különböző formái, kívülről származó környezeti fenyegetések...),

H. mivel, mind az egységes piac hatékony és méltányos fellendítése (Monti-jelentés), mind a sikeres szomszédságpolitika biztosítása érdekében az Európai Uniónak el kell kerülnie területei elnéptelenedését és a területei közötti elfogadhatatlan társadalmi-gazdasági különbségeket,

I.   mivel egy általános, valamennyi ilyen területre és közösségi politikára alkalmazható keret kidolgozásáról van szó, különös tekintettel a jelentős területi hatással rendelkező politikákra (regionális politika, állami támogatások, mezőgazdaság és vidékfejlesztés, halászat, közlekedés, energia, környezet),

1.  ajánlja a Bizottságnak, hogy az új pénzügyi terv kidolgozása során alkalmazza a Lisszaboni Szerződés 174. cikkének új rendelkezéseit;

2.  kéri ezért a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül készítsen tanulmányt arról, hogy az e területeken élő lakosságot vagy működő vállalatokat milyen többletköltség terheli az infrastruktúra kialakítása, kezelése vagy a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében;

3.  ajánlja, hogy a hegyvidékek, a tengeri medencék és a funkcionális területek helyzetének megismeréséhez használjon makroregionális stratégiákat (többrégiós, nemzetek feletti és határokon átnyúló stratégiák), hogy szubregionális szinten megértsük a szigetek vagy a hegyvidéki völgyek sajátságos helyzetét;

4.  ajánlja továbbá, hogy a határokon átnyúló együttműködést célzó fellépések – a fenntartható helyi fejlődésre irányuló célkitűzéseik keretében – alkalmazkodjanak a területek valós helyzetéhez, szem előtt tartva a földrajzi, gazdasági, kulturális és történelmi tényezőket;

5.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a különféle földrajzi, demográfiai tulajdonságok kihatásának együttes tanulmányozása, hogy fel lehessen mérni, hogy a területi tényezők vagy kötöttségek halmozottan (hegyvidékekkel tarkított szigetek, gyéren lakott hegységek stb.) vagy egyre súlyosabban jelentkeznek (mikroszigetjelleg, szigetvilág);

6.  úgy véli, hogy a „különlegesként” aposztrofált területeken tapasztalt helyzet igen nagy változatosságot mutat, és az EU-nak nem egységes megoldást kell javasolnia számukra, hanem a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett létre kell hoznia egy keretet, amely teret enged a rugalmasságnak, és egyedi megoldást tesz lehetővé minden egyes felmerült problémára;

7.  kéri a Bizottságot, hogy a vonatkozó jogszabályokba foglaljon bele olyan keretet, amely lehetővé teszi, hogy a szigetek, hegyvidéki területek vagy gyéren lakott térségek helyzetét eseti alapon és megfelelő rugalmasság mellett kezeljék;

8.  emlékeztet arra, hogy a megfelelő intézkedések kialakításához a nemzeti, közösségi hatóságok és e területek mindennapi igazgatásáról gondoskodó, a lakosságot képviselő regionális és helyi hatóságok közötti szoros együttműködésre van szükség, mindezt egy többszintű kormányzás keretén belül és a szubszidiaritás és arányosság elvének tiszteletben tartása mellett lehet megvalósítani.