Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1279. (1999) és az 1291. (2000) számú határozatával létrehozott MONUC felállítására és megbízatására,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948. december 10.),

–   tekintettel a biztonsági ágazat reformja céljából 2005 júniusában felállított EUSEC RD Kongó misszióra (A Tanács 2005. május 2-i 2005/355/KKBP együttes fellépése a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) biztonsági ágazatának reformja keretében az Európai Unió tanácsadói és segítségnyújtási missziójáról),

–   tekintettel a Tanács 2009. október 19-i 2009/769/KKBP együttes fellépésére az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának reformja keretében folytatott rendfenntartó missziójáról és annak a kongói igazságszolgáltatással való viszonyáról (EUPOL RD Congo) szóló 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról,

–   tekintettel az 1984. december 10-i, a kínzás, illetve a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok és büntetések elleni ENSZ-egyezményre, az ENSZ Közgyűlésének a nők és gyermekek vészhelyzetek és fegyveres konfliktusok alatti védelméről szóló 1974. december 14-i, 3318. számú nyilatkozatára, és különös tekintettel ennek 4. bekezdésére, amely hatékony intézkedéseket sürget a nők üldöztetése, kínzása, a velük szembeni erőszak és megalázó bánásmód tiltása érdekében,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) és 1820. (2008) határozatára, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkkel és gyermekekkel szemben fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló 1888. (2009) számú határozatára,

–   tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban folytatott humanitárius tevékenységre vonatkozó átfogó terv jóváhagyásáról és az Európai Unió általános költségvetéséből történő finanszírozásáról szóló bizottsági határozathoz készült előkészítő dokumentumra (ECHO/COD/BUD/2010/01000),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel Atul Khare, az ENSZ békefenntartásért felelős főtitkárhelyettese jelentette az ENSZ Biztonsági Tanácsának, hogy július 30. és augusztus 4. között a Kongó keleti részén található bányavidéken 500-nál is többen váltak csoportosan elkövetett tömeges nemi erőszak áldozataivá, köztük fiatal lányok, nők és fiúk; a lázadókat, a milíciát és a kongói hadsereget vádolják a támadások elkövetésével,

B.  mivel a nemi erőszakot magukban foglaló támadásokra a Luvungi városától csupán mintegy 30 kilométerre található ENSZ békefenntartó tábor közelében került sor,

C. mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2000. február 24-i 1291. (2000) számú határozata alapján a MONUC mandátumot kapott az ENSZ Alapokmánya VII. fejezete szerinti fellépésre, ami lehetővé tette, hogy a kongói fegyveres erők oldalán harcoljon, és mivel ez elhomályosította az ENSZ-missziók humanitárius és békefenntartó jellegét,

D. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő ENSZ-misszió (MONUSCO) arra kapott megbízatást, hogy védje meg a polgári személyeket, a humanitárius szervezetek alkalmazottait és az emberi jogi jogvédőket, támogassa a kormány erőfeszítéseit a büntetlenség elleni küzdelemben, valamint nyújtson védelmet a polgári személyek számára a nemzetközi emberi jogi és humanitárius szabályozást sértő cselekményekkel szemben, ideértve a szexuális jellegű és nemi alakú erőszak valamennyi formáját,

E.  mivel a kongói hadsereg katonái részt vettek több száz polgári személy meggyilkolásában és megerőszakolásában, és mivel a KDK keleti területein nem ritka a nemi erőszak, a polgári személyek és a gyermekek erőszakos sorozása, valamint az emberi jogok súlyos megsértése,

F.  mivel az ENSZ adatai szerint az év első három hónapjában 1 244 nőt erőszakoltak meg a KDK-ban; mivel 1996 óta legalább 200 000 nemi erőszakról tettek jelentést, és a tényleges szám ennél jóval magasabb lehet, hiszen nem minden esetet jelentenek be,

G. mivel azokra az állításokra reagálva, amelyek szerint a kongói hadsereg bizonyos egységei Észak-Kivuban tucatnyi civilt, köztük nőket és gyerekeket gyilkoltak meg, az ENSZ a közelmúltban felfüggesztette az ezen egységek számára biztosított logisztikai és operatív támogatást,

H. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban több EBVP-missziót hajtottak végre, mint bármely más országban,

I.   mivel a EUSEC RD Kongó és EUPOL missziók keretében csapatokat és személyzetet telepítettek a KDK-ba azzal a céllal, hogy kiképezzék a biztonsági erők tagjait és irányítsák a biztonsági ágazat reformját az országban,

J.   mivel a konfliktusban érintett valamennyi fél, köztük a kongói hadsereg (FARDC) is élt a szexuális erőszak eszközével,

K. mivel a szexuális és a nemi alapú erőszakot minden esetben háborús bűncselekménynek és emberiség elleni bűncselekménynek kell tekinteni,

L.  mivel az ENSZ szakértőinek kiszivárgott jelentése szerint „(a MONUC által támogatott) hadműveleteknek nem sikerült semlegesíteniük az FDLR erőit, és elmélyítették a humanitárius válságot”,

M. mivel az ECHO szerint 2010-ben csak az EU részéről 45 millió euróra (30 millió eurónyi humanitárius segélyre és 15 millió eurónyi élelmiszersegélyre) lesz szükség a becslések szerint 350 000 kiszolgáltatott helyzetben lévő személy – főként gyermekek, özvegyek, családfenntartó nők és a szexuális erőszak áldozatai – igényeinek kielégítésére,

1.  kéri, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti térségében haladéktalanul vessenek véget az erőszaknak és az emberi jogi jogsértéseknek; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy megszűnjön a helyi és külföldi fegyveres csoportok tevékenysége a KDK keleti részén;

2.  határozottan elítéli az Észak-Kivuban július 30. és augusztus 3. között legalább 500 nő ellen elkövetett tömeges erőszakot és egyéb emberi jogi jogsértést;

3.  elítéli a polgári lakosság lemészárlását, a gyermekkatonák sorozását, valamint a nők, leányok és fiúk ellen elkövetett nemi erőszakot, és felszólítja valamennyi érintett felet, hogy fokozzák a büntetlenség elleni küzdelmet; felszólítja a KDK kormányát, hogy gondoskodjon az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok megsértéséért felelős személyek felelősségre vonásáról és bíróság elé állításáról;

4.  határozottan elítéli a nemi erőszakot, az erőszakos megtermékenyítést és a szexuális rabszolgaságot, valamint a nemi alapú erőszak minden más formáját, és felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy ezeket hivatalosan is emberiség elleni és háborús bűncselekményeknek ismerje el;

5.  mély aggodalmát fejezi ki a folytatódó, elhúzódó fegyveres konfliktus és annak – különösen a KDK keleti tartományaiban – a polgári lakosságra gyakorolt katasztrofális hatása miatt;

6.  meggyőződése szerint a térségben zajló fegyveres konfliktusra kizárólag politikai megoldás születhet; kéri a szomszédos és más országok által folytatott valamennyi külső beavatkozás megszüntetését, és szorgalmazza a válság politikai, diplomáciai megoldását, amelynek az érintett felek közötti tárgyalás eredményeképpen, az ENSZ Alapokmánya és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata tiszteletben tartásával kell létrejönnie;

7.  riasztónak tartja azokat a beszámolókat, amelyek szerint a kongói fegyveres erők jelenlegi hadművelete, amelyet a MONUC többek között taktikai szakértelemmel és logisztikai támogatással segít, katasztrofális emberi jogi és humanitárius következményekkel jár, és hogy a MONUC nem érvényesítette befolyását annak biztosítása érdekében, hogy a kormány megakadályozza azon parancsnokok részvételét a hadműveletekben, akik korábban bizonyítottan emberi jogi jogsértéseket követtek el, így sikertelennek bizonyult a polgári személyeknek az elmélyülő humanitárius válsághelyzet körülményei között történő védelmére vonatkozó megbízás teljesítése;

8.  felkéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vizsgálja felül a MONUC mandátumát, és szüntesse meg a VII. fejezet szerinti felhatalmazását annak érdekében, hogy megakadályozza a kongói fegyveres erőknek nyújtott további támogatást, mivel az veszélyezteti az ENSZ békefenntartó küldetését;

9.  szorgalmazza a KDK-ba küldött EUPOL és EUSEC missziók befejezését, amelyek a saját polgári lakosságuk ellen bűncselekményeket elkövető biztonsági erők kiképzésével kétségkívül negatív módon járultak hozzá a fokozódó erőszakhoz és az országban uralkodó helyzethez;

10. felszólítja a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, de különösen a KDK kormányát és annak hadseregét (a FARDC-ot), hogy vessenek véget a polgári lakosság elleni támadásoknak, és tartsák tiszteletben az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot;

11. felszólít a nők és lányok elleni nemi erőszakkal szembeni zéró toleranciára, a bűncselekmény elkövetőjének személyétől függetlenül – beleértve a MONUC tagjai által elkövetett bűncselekményeket is –, és követeli, hogy az elkövetők feljelentése, azonosítása, bíróság elé állítása és megbüntetése révén a nemzeti és nemzetközi büntetőjoggal összhangban vessenek véget a büntetlenség gyakorlatának;

12. szorgalmazza a nők fokozott és azonnali (többek között közvetítőként és tárgyalóként történő) bevonását a KDK-ban zajló konfliktus megoldásának megtalálására irányuló valamennyi kezdeményezésbe és a konfliktus rendezésére irányuló intézkedések végrehajtásába;

13. sürgeti a Tanácsot, hogy teljesítse az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának reformja keretében folytatott rendfenntartó missziójáról és annak a kongói igazságszolgáltatással való viszonyáról (EUPOL RD Congo) szóló 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló, 2009. október 19-i 2009/769/KKBP tanácsi együttes fellépésben foglalt, a nemi erőszak és a büntetlenség elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségvállalását;

14. szigorú ellenőrzést szorgalmaz annak érdekében, hogy se a lázadók, se a kongói fegyveres erők ne toborozhassanak gyermekkatonákat;

15. bátorítja a KDK kormányát, hogy a MONUSCO támogatásával haladéktalanul hajtsa végre a nemi alapú erőszakkal szembeni új stratégiáját;

16. hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatási rendszer rehabilitációjának és reformjának, illetve az áldozatok visszailleszkedésének és az ehhez nyújtott segítségnek a finanszírozandó segélyprogramok központi elemét kell képezniük;

17. súlyos aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy a MONUSCO nem rendelkezik megelőzésre szolgáló kapacitásokkal és kommunikációs eszközökkel; felkéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy ténylegesen alkalmazza a MONUSCO új magatartási kódexét, és hozzon létre egy csoportot az emberi jogokkal kapcsolatos helyzet ellenőrzésére és nyomon követésére;

18. felkéri a KDK parlamentjét, hogy az alkotmánynak megfelelően hozza létre a Nemzeti Emberi Jogi Bizottságot, majd e lépést követően fogadjon el törvényt az emberi jogi jogsértések áldozatai és szemtanúi, valamint az emberi jogi aktivisták, a segélyszervezetek alkalmazottai és az újságírók védelméről;

19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió intézményeinek, az ENSZ főtitkárának, a fegyveres konfliktusok során elkövetett szexuális erőszakkal foglalkozó ENSZ-főképviselőnek, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettesének és gyorssegélyekkel foglalkozó koordinátorának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának.