Az Európai Parlament,

- tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Nyugat-Szaharáról szóló határozataira, különösen az ENSZ Közgyűlése által 2005. október 11-én elfogadott 2005. április 28-i 1598. (2005) számú határozatra, valamint az 1495. (2003) számú határozatra, továbbá az 1871. (2009) számú határozatra,

- tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának legutóbbi, 1920. (2010) számú, az ENSZ nyugat-szaharai népszavazást felügyelő missziójának (MINURSO) megbízatását meghosszabbító határozatára,

- tekintettel a főtitkárnak a Biztonsági Tanácshoz benyújtott legutóbbi, Nyugat-Szaharáról szóló jelentésére (2008. április 14.),

- tekintettel az EP eseti küldöttsége 2009. márciusi jelentésének következtetéseire, különösen annak az emberi jogok Nyugat-Szaharában való tiszteletben tartásával és nyomon követésével kapcsolatos ajánlásaira,

- tekintettel a Nyugat-Szaharáról szóló állásfoglalásaira és különösen a 2005. október 27-i állásfoglalására,

- tekintettel az EU–Marokkó Társulási Tanács 2009. december 7-én megtartott, 8. találkozójával kapcsolatos uniós nyilatkozatra és a 2010. március 7-én megtartott első EU–Marokkó csúcstalálkozó együttes nyilatkozatára,

- tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodásra, különösen annak 2. cikkére,

- tekintettel az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, melyet a Marokkói Királyság is aláírt,

- tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az egyének, csoportok és intézmények egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságjogok előmozdítására és védelmére való jogosultságáról szóló, 1998. december 9-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Nyugat-Szaharával kapcsolatos 2010. november 10-i nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkére,

A. mivel több mint 12 000 szaharai vándorolt el városaikból, és Laâyoune város közelében felállították a Gdeim Izik nevű tábort, hogy így tiltakozzanak társadalmi-gazdasági helyzetük és életkörülményeik ellen,

B.  mivel 2010. október 24-én a marokkói katonai erők megölték a 14 éves Nadzsm el Gareh szaharai származású fiút, további öt embert pedig megsebesítettek, amikor azok megpróbáltak eljutni a Laâyoune közelében lévő táborba,

C. mivel november 8-án, hétfőn, a marokkói biztonsági erők erőszakkal, aránytalan erőt alkalmazva behatoltak a Gdeim Izik táborba,

D. mivel a marokkói hatóságok szerint a műveletre azért volt szükség, hogy kiszabadítsák a táborban akaratuk ellenére ott-tartózkodókat, és hogy ennek során a biztonsági erők komoly ellenállásba ütköztek, és mivel a rendőrség és a tiltakozók között zajló összecsapások Laâyoune utcáira is átterjedtek,

E.  mivel a jelentések számos halálesetről, sérülésről és eltűnésről számolnak be,

F.  mivel New Yorkban az ENSZ égisze alatt tárgyalások folynak a marokkói hatóságok és a Polisario Front között Nyugat-Szahara jövőjéről,

G. mivel az EU teljes mértékben támogatja az ENSZ főtitkárának és személyes megbízottjának egy olyan, igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldásra irányuló erőfeszítéseit, amely lehetővé teszi a nyugat-szaharai nép önrendelkezésének az ENSZ határozatai szerint történő megvalósítását,

H. mivel szeptember 21-én a Polisario Front letartóztatta Musztafa Szidi Maulúd másként gondolkodót, miután nyíltan támogatta a Marokkó által javasolt autonómiakezdeményezést, és azóta sorsa ismeretlen,

I.   mivel a nyugat-szaharai és tindoufi táborokban kialakult helyzet valódi és beláthatatlan következményekkel járó humanitárius tragédiához vezethet, és az említett incidensek ismét rávilágítanak arra, hogy az emberi jogok figyelemmel kísérését sürgősen az ENSZ nyugat-szaharai népszavazást felügyelő missziója (MINURSO) megbízatásának részévé kell tenni,

1.  elítéli a marokkói hatóságok által a Gdeim Izik táborban és Laâyoune városában elkövetett súlyos támadásokat és az erő aránytalan alkalmazását, ami számos halálos áldozatot követelt;

2.  együttérzését fejezi ki a fiatal szaharai származású Nadzsm el Gareh családjával, és felszólítja a marokkói hatóságokat és a MINURSO-t, hogy tartsanak vizsgálatot az áldozat meggyilkolása körülményeinek kiderítése érdekében;

3.  mélységes sajnálatának és aggodalmának ad hangot az erőszakos támadások során bekövetkezett halálesetek, sérülések és eltűnések kapcsán, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjával;

4.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fagyasszák be az EU és a Marokkói Királyság közötti társulási megállapodást; sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kiemelt státusz megvalósítása terén történő bármilyen előrelépést a Marokkói Királyság Nyugat-Szaharával kapcsolatos kötelezettségeinek betartásától tegye függővé, különös tekintettel a nyugat-szaharai önrendelkezéséről szóló népszavazás megtartására;

5.  az ENSZ égisze alatt zajló független nemzetközi vizsgálatot sürget a Gdeim Izik táborban és Laâyoune városában a közelmúltban bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban;

6.  üdvözli az ENSZ főtitkár személyes megbízottja égisze alatt zajló, Marokkó és a Polisario Front közötti nem hivatalos megbeszélések újraindulását;

7.  sürgeti a Marokkói Királyságot és a Polisario Frontot, hogy tartózkodjanak az erőszakos cselekményektől, és ezzel nagymértékben járuljanak hozzá a feszültségek enyhítéséhez a konfliktushelyzet olyan megoldása érdekében, amely lehetővé teszi a nyugat-szaharai nép önrendelkezését a vonatkozó ENSZ-határozatoknak megfelelően;

8.  sürgeti az Európai Bizottságot és EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy kövessék figyelemmel az emberi jogok helyzetét Nyugat-Szaharában, és rendszeresen küldjenek tájékozódó missziókat a térségbe az EU–Marokkó társulási megállapodás 2. cikkének megfelelően;

9.  aggasztónak tartja Musztafa Szidi Maulúd sorsát, és felhívja a Polisario Frontot, hogy adjon tájékoztatást hollétéről, biztosítson számára lehetőséget, hogy rövid időn belül kapcsolatba léphessen családjával és egy ügyvéddel, és amilyen hamar lehet, állítsa őt független igazságszolgáltatási testület elé annak megállapítása érdekében, hogy jogilag indokolt-e fogva tartása;

10. szorgalmazza, hogy az emberi jogok helyzetének helyszíni tanulmányozása érdekében küldjenek európai parlamenti delegációt Nyugat-Szaharába és a tindoufi táborokba;

11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió főtitkárának, a Maghreb-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős EP-küldöttségnek, valamint az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökségének, Spanyolország, Algéria és Marokkó kormányának és parlamentjének és a Polisario Frontnak.