Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Nyugat-Szaharáról szóló állásfoglalásaira és különösen a 2005. október 27-i és 2009. december 14-i állásfoglalásaira,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Nyugat-Szaharáról szóló határozataira, különösen az ENSZ Közgyűlése által 2005. október 11-én elfogadott 2005. április 28-i 1598. számú (2005) és 1495. számú (2003) határozatra, valamint az 1871. számú (2009) határozatra,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának legutóbbi, 1920. számú (2010), az ENSZ nyugat-szaharai népszavazást felügyelő missziójának (MINURSO) megbízatását meghosszabbító határozatára,

–   tekintettel a főtitkárnak a Biztonsági Tanácshoz benyújtott legutóbbi, Nyugat-Szaharáról szóló jelentésére (2008. április 14.),

–   tekintettel az EP eseti küldöttsége 2009. márciusi jelentésének következtetéseire, különösen annak az emberi jogok Nyugat-Szaharában való tiszteletben tartásával és nyomon követésével kapcsolatos ajánlásaira,

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodásra, különösen annak 2. cikkére,

–   tekintettel az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, melyet a Marokkói Királyság aláírt,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az egyének, csoportok és intézmények egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságjogok előmozdítására és védelmére való jogosultságáról szóló, 1998. december 9-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Nyugat-Szaharával kapcsolatos 2010. november 10-i nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az 1991-ben aláírt tűzszüneti megállapodás véget vetett a Polisario Front és a területet 1976-ban illegálisan elfoglaló Marokkó között immár 16 éve dúló harcoknak,

B.  mivel a nyugat-szaharai konfliktus következtében súlyos emberi jogi visszaélésekre, valamint az emberi jogok és a Genfi Egyezmény súlyos megsértésére került sor, és a szaharai civilek ezreinek kellett elhagynia lakóhelyét,

C. mivel mintegy 165 000 szaharai még mindig menekülttáborokban él az algériai sivatagban, a lakosság fennmaradó része pedig a törvénytelenül megszállt területen tartózkodik,

D. mivel számos jogvédő vált a hatóságok célpontjává, akiket letartóztattak, fogva tartottak és kihallgattak, mert felemelték szavukat a marokkói megszálló erők elnyomó tevékenysége ellen,

E.  mivel egy állam sem ismerte el Marokkó Nyugat-Szahara feletti fennhatóságát,

F.  mivel 2010. november 7-én, vasárnap, New Yorkban kezdetét vette az ENSZ által támogatott, Nyugat-Szahara jövőjével kapcsolatos nem hivatalos tárgyalások harmadik fordulója,

G. mivel órákkal azt megelőzően, hogy New Yorkban újrakezdődtek az ENSZ közvetítésével létrejött megbeszélések, összecsapásokra került sor a marokkói biztonsági erők és a szaharai tüntetők között,

H. mivel november 8-án, hétfőn, a marokkói biztonsági erők erőszakkal, aránytalan erőt alkalmazva behatoltak a Gdeim Izik táborba,

I.   mivel a jelentések számos halálesetről, sérülésről és eltűnésről számolnak be,

J.   mivel az EU-t továbbra is aggodalommal tölti el a nyugat-szaharai konfliktus és annak regionális következményei, beleértve a nyugat-szaharai emberi jogi helyzet, és teljes mértékben támogatja az ENSZ főtitkárának és személyes megbízottjának egy olyan, igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldásra irányuló erőfeszítéseit, amely lehetővé teszi a nyugat-szaharai nép önrendelkezésének az ENSZ határozatai szerint történő megvalósítását,

K. mivel a nyugat-szaharai és tindoufi táborokban kialakult helyzet valódi és beláthatatlan következményekkel járó humanitárius tragédiához vezethet, és az említett incidensek ismét rávilágítanak arra, hogy az emberi jogok nyomon követését sürgősen az ENSZ nyugat-szaharai népszavazást felügyelő missziója (MINURSO) megbízatásának részévé kell tenni,

1.  elítéli a marokkói hatóságok által a Gdeim Izik táborban és El Aaiún városban elkövetett súlyos támadásokat és az erő aránytalan alkalmazását, ami számos halálos áldozatot követelt, és felszólítja a feleket, hogy őrizzék meg nyugalmukat és tartózkodjanak a további erőszaktól;

2.  mélységes sajnálatának és aggodalmának ad hangot az erőszakos támadások során bekövetkezett halálesetek, sérülések és eltűnések kapcsán, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjával;

3.  felszólít a Gdeim Izik táborban és El Aaiún városban bekövetkezett események az ENSZ védnöksége alatt történő független, nemzetközi kivizsgálására;

4.  támogatja a szaharai nép ENSZ határozatban lefektetett önrendelkezési jogát;

5.  sajnálattal veszi tudomásul a sajtószabadság és a tájékoztatás szabadsága elleni, számos európai újságírót érintő támadásokat, és kéri a Marokkói Királyságot, hogy biztosítson a sajtó, a független megfigyelők és humanitárius szervezetek számára szabad bejárást és szabad mozgást Nyugat-Szaharába;

6.  elítéli a szaharai emberi jogi jogvédőknek a Marokkó által ellenőrzött nyugat-szaharai területen történő fogva tartását és zaklatását, és sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy az emberi jogok megsértéseinek azonosítása érdekében foglalja bele a MINURSO megbízatásába az emberi jogi helyzet nyomon követését;

7.  felszólítja a feleket – a Polisariót, Algériát és Marokkót –, hogy tartózkodjanak a feszültség eszkalálásától és az erőszaktól, és a területi konfliktust békés úton, nemzetközi ellenőrzés mellett tartott népszavazással rendezzék;

8.  felszólít a szaharai lakosság védelmére, alapvető jogaik tiszteletben tartására, beleértve a véleménynyilvánítás és a mozgás szabadságát, összhangban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és az emberi jogokról szóló nemzetközi szerződésekkel és egyezményekkel;

9.  felszólítja a Marokkói Királyságot, a Polisario Frontot, a szomszédos államokat és az Európai Uniót, hogy teljes mértékben működjenek együtt az ENSZ-szel a nyugat-szaharai dekolonizációs folyamat befejezése érdekében;

10. felszólítja a nemzetközi közösséget, tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy Marokkó betartsa a nemzetközi jog előírásait;

11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió főtitkárának, a Maghreb-országokkal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó EP-küldöttségnek, valamint az Euro–Mediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökségének, Spanyolország, Algéria és Marokkó kormányának és parlamentjének és a Polisario Frontnak.