Eljárás : 2010/2954(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0682/2010

Előterjesztett szövegek :

B7-0682/2010

Viták :

PV 24/11/2010 - 16
CRE 24/11/2010 - 16

Szavazatok :

PV 25/11/2010 - 8.11

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0443

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 128kDOC 80k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0675/2010
23.11.2010
PE450.498v01-00
 
B7-0682/2010

a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a nyugat-szaharai helyzet humanitárius következményeiről


Ioannis Kasoulides, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Santiago Fisas Ayxela, Marco Scurria, Cristian Dan Preda a PPE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a nyugat-szaharai helyzet humanitárius következményeiről  
B7‑0682/2010

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Nyugat-Szaharára vonatkozó határozataira,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1920 (2010). számú határozatára, amely egy évvel meghosszabbítja a nyugat-szaharai népszavazás megszervezésével foglalkozó ENSZ-misszió (MINURSO) megbízatását,

–   tekintettel Christopher Rossnak az ENSZ-főtitkár Nyugat-Szaharával foglalkozó személyes megbízottjává történő kinevezésére,

–   tekintettel az ENSZ-főtitkár által a Biztonsági Tanács számára készített, a nyugat-szaharai helyzetről szóló, 2008. április 14-i jelentésre,

–   tekintettel különösen a 2006 szeptemberében és 2009 januárjában Nyugat-Szaharában járt eseti küldöttségeinek következtetéseire, amelyekben kérték, hogy – amennyiben azzal valamennyi érintett fél egyetért – a nyugat-szaharai népszavazás megszervezésével foglalkozó ENSZ-misszió (MINURSO) megbízatását terjesszék ki az emberi jogok Nyugat-Szaharában való tiszteletben tartásának megfigyelésére, és tekintettel a Bizottsághoz intézett azon felhívásra, hogy rabati küldöttségén keresztül kövesse nyomon az emberi jogok helyzetét Nyugat-Szaharában, és rendszeresen indítson küldöttségeket a helyszínre,

–   tekintettel a nyugat-szaharai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2005. október 27-i állásfoglalására,

–   tekintettel az Európai Uniónak az EU–Marokkói Társulási Tanács 2009. december 7-i, 8. üléséről szóló nyilatkozatára és a 2010. március 7-i, első EU–Marokkó csúcsértekezleten kiadott közös nyilatkozatra,

–   tekintettel egyrészről az EK és tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodásra és különösen annak 2. cikkére,

–   tekintettel a polgári és politikai jogok ENSZ által elfogadott nemzetközi egyezségokmányára, amelynek a Marokkói Királyság is aláíró fele,

–   tekintettel az EU főképviselőjének, Catherine Ashtonnak a szóvivője által 2010. november 10-én adott nyilatkozatra,

–   tekintettel a 2010 februárjában, a New York-i Westchester Countyban folytatott tárgyalásokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel október 19-én Nyugat-Szaharában, az el-Aaiúntól 12 km-re fekvő Gdeim Izikben több tíz ember állította fel sátrát békés keretek között,

B.  mivel az ENSZ megfigyelői szerint néhány hét elteltével számuk mintegy 15 000-re nőtt, és köztük és a hatóságok között párbeszéd jött létre,

C. mivel a tábor lakóinak pusztán szociális-gazdasági jellegű – szociális lakások biztosítására, a rászoruló családok minimális jövedelemmel való ellátására, valamint a fiatal diplomások közszolgálatban való foglalkoztatására irányuló – követelései nem hozták meg a várt eredményt,

D.  mivel a marokkói rendőrök és csendőrök aránytalanul nagy mértékben alkalmaztak erőszakot a Gdeim Izikben lévő tábor kiürítésére, ugyanakkor az ENSZ megfigyelői szerint lőfegyvereket nem vetettek be,

E.  mivel a tábor felszámolása után el-Aaiún utcáin súlyos eseményekre került sor,

F.  mélységesen fájlalva, hogy az általánossá vált erőszak nyomán emberek vesztették életüket, sérültek meg és tűntek el, valamint szolidaritását kifejezve az áldozatok családja iránt,

G.  mivel több újságíró, valamint a tagállamok különböző regionális és nemzeti parlamentjeinek, valamint az Európai Parlamentnek több képviselője nem léphetett be el-Aaiúnba, sem pedig a Gdeim Izik-i táborba, és mivel többüket kiutasították Marokkóból,

H.  mivel a Polisario Front és a marokkói hatóságok által szolgáltatott, a halottak, sérültek és fogva tartottak számára vonatkozó adatok jelentős mértékben eltérnek egymástól,

I.   mivel Babi Hamday Buyema spanyol állampolgár tisztázatlan körülmények között, erőszakos halált halt,

1.  sajnálatának ad hangot a marokkói hatóságok által a Gdeim Izik-i tábor felszámolására bevetett erőszak következményei miatt;

2.  fájlalja, hogy a két fél, amely egymást kölcsönösen azzal vádolja, hogy a tábor november 8-i felszámolásakor különösen erőszakos módszereket alkalmaztak, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat adott ki;

3.  felszólítja a konfliktusban részes valamennyi felet, hogy tartózkodjon attól, hogy erőszakra vagy a konfliktus megoldása céljából bárminemű erőszak alkalmazására buzdítson;

4.  megállapítja, hogy a marokkói hatóságok parlamenti vizsgálóbizottságot állítottak fel annak feltárására, hogy milyen események vezettek a marokkói hatóságok beavatkozásához, ám úgy ítéli meg, hogy az események feltárásának legmegfelelőbb módja egy, az ENSZ vezetése alatt működő, független nemzetközi vizsgálóbizottság lenne;

5.  üdvözli a Marokkói Királyság külügyminiszterének azon önkéntes kérését, hogy az Európai Parlament Külügyi Bizottsága, amely amúgy is meg kívánja ismerni a konfliktusban részes többi szereplő véleményét, hívja meg egyik ülésére;

6.  kéri, hogy a MINURSO helyszínen jelen lévő erői szolgáltassanak információkat a tábor felszámolásának körülményeiről;

7.  az eseti küldöttség által 2009. január 27-i látogatása alkalmával el-Aaiúnban tapasztalt szociális-gazdasági fejlődés ellenére ugyanakkor kéri, hogy a marokkói helyi hatóságok – tudván, hogy a térség minden erőfeszítés ellenére elmarad a marokkói nemzeti átlagtól – vegyék figyelembe a szaharaiak szociális-gazdasági körülmények javítására irányuló követeléseit, mivel a szaharaiak megítélése szerint a területükön kiaknázott természeti erőforrásokból származó előnyökből számukra méltánytalanul kis rész jut;

8.  felhívja a marokkói hatóságokat, hogy derítsenek fényt arra, hogy Nadzsm el-Gareh szaharai fiatalember október 24-én milyen körülmények között halt meg az el-Aaiún-i tiltakozótábor előtt;

9.  elítéli, hogy a Marokkó által ellenőrzött nyugat-szaharai területen az emberi jogok szaharai védelmezőit fogva tartják és zaklatják; követeli, hogy az emberi jogok szaharai védelmezőivel szemben, akiket a térség vagy Marokkó börtöneiben tartanak fogva, a nemzetközi normák szerinti elbánást alkalmazzanak és a lehető leghamarabb tisztességes eljárásban részesüljenek;

10. felhívja a Polisario Frontot, hogy ismertesse Musztafa Szidi Maulúd fogva tartásának körülményeit, akit szeptember 21. óta ismeretlen helyen őriznek, továbbá kéri, hogy a nemzetközi közösség képviselői meglátogathassák;

11. ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a Polisario Front és Marokkó közötti nem hivatalos tárgyalások 2010. november 8-án, hétfőn, New Yorkban Algéria jelenlétében újra megkezdődtek, és az el-Aaiún-i incidens ellenére folytatódtak, továbbá elégedettséggel veszi tudomásul, hogy közvetlenül ezután újabb, decemberi és januári találkozókról is megállapodtak;

12. üdvözli, hogy az ENSZ Nyugat-Szaharával foglalkozó különleges megbízottja, e New York-i tárgyalásokat megszervező Christopher Ross fontos szerepet tölt be;

13. felhívja az érintett felek mindegyikét annak felfogására, hogy jelenleg képviselt álláspontjuk nem vezethet kölcsönösen elfogadható politikai megoldáshoz, és elvárja, hogy a jelenlegi status quo miatt már így is hosszú ideje szenvedő szaharai nép érdekében tegyenek lépéseket a másik fél irányába;

14. felhívja a Marokkói Királyságot és a Polisario Frontot, a szomszédos országokat, valamint az Európai Uniót, hogy az ENSZ-szel teljes mértékben működjenek együtt a nyugat-szaharai konfliktus olyan, igazságos és tartós megoldása érdekében, amely összhangban áll az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival;

15. úgy ítéli meg, hogy a legutóbbi események jól mutatják annak elengedhetetlen voltát, hogy az ENSZ-misszió megbízatásába egy emberi jogi megfigyelői elemet építsenek be a nyugat-szaharai népszavazás megszervezésével foglalkozó eseti bizottság (MINURSO) ajánlásainak megfelelően, amely szerv a Marokkó és a Polisario Front között közel 20 éve, 1991-ben megkötött tűzszüneti megállapodás végrehajtásának felügyeletéért felel;

 

16. sajnálatának ad hangot a sajtó és a tájékoztatás szabadsága elleni támadások miatt, amelyeknek számos európai újságíró lett szenvedő alanya, és felhívja a Marokkói Királyságot, hogy engedélyezze az újságírók, a független megfigyelők és a humanitárius szervezetek Nyugat-Szaharába való szabad belépését és a térségben való szabad mozgását; fájlalja, hogy a marokkói hatóságok parlamenti képviselőktől, újságíróktól, médiaorgánumoktól és független megfigyelőktől tagadták meg a belépést;

 

17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a főképviselőnek, valamint az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió elnökének, Marokkó kormányának és a Polisario Front vezetésének.

 

Utolsó frissítés: 2010. november 25.Jogi nyilatkozat