Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Haitin történt földrengésről szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására,

–   tekintettel a Catherine Ashton, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Bizottság alelnöke, Andris Piebalgs fejlesztési biztos és Krisztalina Georgieva humanitárius segítségnyújtásért felelős biztos által a földrengés után egy évvel Haitin fennálló helyzetről Brüsszelben, 2011. január 11-én kiadott közös nyilatkozatra,

–   tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által a Haitin és a Dominikai Köztársaságban tett tényfeltáró látogatásról készített 2010. augusztus 30-i jelentésre,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság 2010. június 25–27-én Haitin tett tényfeltáró látogatására és arról készített jelentésére,

–   tekintettel az Európai Bizottság 2010. október 26-i, az Európai Vészhelyzeti Reagálási Kapacitásról szóló közleményére,

–   tekintettel a Bizottság munkadokumentumára a DG ECHO 2010-re szóló operatív stratégiájáról,

–   tekintettel a Catherine Ashton, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Bizottság alelnöke és Krisztalina Georgieva, az Európai Bizottság tagja által kiadott, a Haitin bekövetkezett katasztrófára adott uniós válaszlépésekből levonható tanulságokról szóló közös dokumentumra (2010. június),

–   tekintettel a Haiti új jövőjével kapcsolatban tartott nemzetközi adományozói konferenciára és annak következtetéseire (New York, 2010. március 31.),

–   tekintettel a Haiti újjáépítését és fejlesztését célzó – Haiti kormánya által 2010. március 31-én ismertetett – nemzeti cselekvési tervre,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a humanitárius élelmezési segélyről szóló, 2010. március 31-i közleményére,

–   tekintettel a 2010. január 25-i montréali miniszteri előkészítő konferencia következtetéseire,

–   tekintettel a 2010. január 18-i brüsszeli Külügyek Tanácsa rendkívüli ülésének következtetéseire,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Uniós stratégia a katasztrófakockázatok csökkentésének támogatására a fejlődő országokban” című 2009. február 23-i közleményére,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az Unió katasztrófaelhárítási képességének megerősítéséről szóló 2008. március 5-i közleményére és az Európai Parlamentnek az Unió katasztrófaelhárítási képességének megerősítéséről szóló 2008. június 19-i állásfoglalására,

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei által 2007. december 18-án aláírt, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusra,

–   tekintettel Michel Barnier 2006. májusi, „Az európai polgári védelmi erőért: Europe Aid” című jelentésére,

-    tekintettel a humanitárius segélyezés 2003. június 17-én Stockholmban elfogadott elveire és helyes gyakorlatára (GHD),

–   tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés humanitárius segélyekkel foglalkozó 214. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkére,

A. mivel a 2010. január 12-i földrengés során 200 000-en életüket vesztették, 250 000-en megsérültek, 3 milliónál is többen közvetlen kárt szenvedtek, valamint 1,7 millió embert ki kellett telepíteni, a károk összege pedig elérte a 5,9 milliárd eurót,

B.  mivel jelenleg 2,5–3,3 millió embernek nem biztosított az élelmezése egy olyan országban, amelyben a lakosság 60%-a vidéken él, 80%-a pedig teljes szegénységben tengődik,

C. mivel Haiti már a földrengés előtt is törékeny államnak számított, amelyre jellemző volt a szegénység, a politikai instabilitás és az erőszak, amelyek a természeti katasztrófákkal párosulva a kormányszervek meggyengüléséhez vezettek és akadályozták az államot a közszolgáltatások nyújtásában; mivel a földrengés által okozott rombolás az országot olyan súlyos humanitárius válságba taszította, amilyent még sohasem tapasztalt,

D. mivel a március 31-én New Yorkban tartott nemzetközi adományozói konferencia után a nemzetközi közösség 9,9 milliárd USA-dollárnyi összeget ajánlott meg az elkövetkező három évre; mivel a felajánlásoknak mindössze 42%-a érkezett be,

E.  mivel a közelmúltban Haitin bekövetkezett tragédiák rámutattak, hogy szükség van az EU rendelkezésére álló, a katasztrófahelyzetek megoldására irányuló eszközöknek (humanitárius segély és a közösségi polgári védelmi mechanizmus) a hatékonyság, gyorsaság, koordináció és láthatóság terén történő erősítésére,

F.  mivel az újjáépítés – a pozitív fejlemények dacára – lassan halad és továbbra is fennállnak olyan akadályozó tényezők, mint a romok eltakarításának és a földtulajdonlásnak a kérdése, a hurrikánokat hozó évszak és a politikai instabilitás,

G. mivel az ország helyzete a közelmúltban tovább romlott a tavaly októberi kolerajárvány és – a november 28-i vitatott választásokat követő utcai lázongások és erőszakhullám következtében kialakult – politikai instabilitás miatt,

H. mivel a kolerában megbetegedők száma igen gyorsan nőtt és a mai napig 3 333 halálesetet és 83 166 megbetegedést tartanak nyilván; mivel az országban a kolera hátrányos következményekkel járt az élelmezés biztonságára és a mezőgazdaság termelésére nézve,

I.   mivel az Európai Bizottság 12 millió eurót mozgósított a kolerajárvány leküzdése érdekében, valamint beindították az európai polgári védelmi mechanizmust,

J.   mivel a 174 millió USA-dollárból az ENSZ csupán 44 millió USA-dollárt kapott a kolerajárvány elleni küzdelemre,

K. mivel a WHO szerint – amennyiben nem fékezik meg a járványt – az elkövetkező 12 hónapban 400 000 megbetegedésre kerülhet sor,

L.  mivel az Európai Bizottság 5 millió eurót folyósított a választások szervezési költségeire,

M. mivel a november 28-án tartott első forduló eredményeit jelenleg az Amerikai Államok Szervezetének szakértői vizsgálják,

N. mivel a novemberi választások 2011. január 16-ra tervezett második fordulóját 2011 februárjára halasztották,

1.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség és az EU részéről erős és hosszú távú kötelezettségvállalásra van szükség ahhoz, hogy a New York-i nemzetközi adományozói konferencia alkalmával tett valamennyi vállalás késlekedés nélkül teljesüljön;

2.  véleménye szerint a humanitárius művelet első szakasza nagymértékben elérte közvetlen céljait és hatékonyan kezelte a felismert kritikus szükségleteket; üdvözli a haiti hatóságok és civil társadalom, valamint az ENSZ, a nem kormányzati szervezetek és a bilaterális adományozó szervezetek Haiti népének megsegítését célzó erőfeszítéseit, valamint elismerését fejezi ki az uniós segélyszervezetek és magánszemélyek munkájával kapcsolatban;

3.  kiáll amellett, hogy a humanitárius szervezetek és a fejlesztési ügynökségek a helyszínen kibővített párbeszédet folytassanak, illetve összehangolják a munkájukat; hangsúlyozza, hogy az ENSZ számára rendkívül fontos, hogy továbbra is ő végezze valamennyi civil és katonai művelet összehangolásának munkáját mind a biztonság helyreállítása és a humanitárius segítségnyújtás, mind az újjáépítés és a fejlesztés tekintetében;

4.  véleménye szerint a helyzet a földrengés után egy évvel – a pozitív fejlemények dacára – továbbra is kritikus és nagyon bonyolult, Haiti népe pedig továbbra is szenved; hangsúlyozza, hogy az érintettek tevékenységének hiánytalanul arra kell irányulnia, hogy a vészhelyzetre adott válasz és az eseti reagálás Haitin átadja helyét az újjáépítésnek és a fenntartható fejlődésnek; hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Unió humanitárius és újjáépítési segítségnyújtásának adomány, nem pedig adósságot eredményező kölcsön formájában kell megvalósulnia;

5.  kifejezi aggodalmát amiatt, hogy az élelmezésbiztonság továbbra is az ország egyik legnagyobb problémája; sürgeti, hogy az Európai Bizottság folytassa és erősítse tevékenységét az élelmezés biztonságának javítása és annak érdekében, hogy – az infrastruktúrák újjáépítésével – növekedjék a helyi mezőgazdaság termelése; felhív az Európai Bizottság által 2010 márciusában bejelentett, az élelmezés biztonságára vonatkozó új szabályozási keret végrehajtására;

6.  véleménye szerint a lakosság számára a lakhatás kérdése a legfontosabb, mivel többségük ideiglenes szállásokon, rossz körülmények között él; hangsúlyozza, hogy a lakóhely-változtatásra kényszerült lakosság biztonságos elhelyezése érdekében a kormányt ösztönözni kell fenntartható megoldások keresésére, és sürgeti a „Safer Shelter” stratégia végrehajtását;

7.  sürgeti, hogy uniós prioritás legyen az újjáépítés támogatása és a humanitárius helyzet javítása, az olyan sérülékeny csoportokra összpontosítva, mint a nők és a gyermekek; felhív a táborokban uralkodó életkörülmények és a biztonság javítására;

8.  véleménye szerint a haiti kormányzatnak mindenekelőtt azzal kell törődnie, hogy biztosítsa az országban a közszolgáltatásokat; felhív az egészségügyi infrastruktúra erőteljesebb fejlesztésére, külön figyelemmel az oktatásra azzal, hogy biztosítani szükséges az ingyenes és kötelező általános alapfokú oktatást, illetve emelni kell az oktatás minőségét;

9.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy nyújtson pénzügyi és technikai támogatást a romeltakarításhoz, amely akadályozza az újjáépítés folyamatát (a romoknak eddig mindössze 4%-át távolították el);

10. felhív a nemzeti prioritásokat figyelembe vevő újjáépítési erőfeszítések fokozására, a segítségnyújtás hatékonysági elveinek tiszteletben tartása mellett, valamint támogatva a haiti intézményeket hatékony irányítási képességük visszanyerésében; véleménye szerint Haiti hatóságainak és népének – a nemzetközi közösséggel szoros együttműködésben – az újjáépítés folyamatának és jövőjének valódi irányítóivá kell válniuk;

11. hangsúlyozza a Haitiról származó diaszpóra pénzátutalásainak alapvető fontosságát, mivel ily módon ezek a pénzösszegek közvetlenül a haiti lakosság kezébe kerülnek, amely ezt a pénzt sürgető szükségletei gyors kielégítésére fordíthatja; kéri a tagállamokat és a haiti kormányt, hogy könnyítsék meg a hazautalásokat és igyekezzenek ezek költségét csökkenteni;

12. sürgeti az EU-t, hogy működjön együtt a haiti hatóságokkal a katasztrófák megelőzésére és azok jövőbeli kezelésére vonatkozó tervek kidolgozásában;

13. sürgeti a haiti kormányt, hogy folytassa és hajtsa végre a nemzeti újjáépítési tervben szereplő, az állam tekintélyének erősítését célzó vállalásokat, erősítve – a helyi és országos szervek képességeinek fejlesztésével, valamint a politikai, gazdasági és intézményi decentralizáció fogalmának beépítésével – a helyi kormányzatok hatékonyságát;

14. véleménye szerint a helyi hatóságoknak és a civil társadalom képviselőinek nagyobb támogatásban kell részesülniük és jobban be kell vonni őket a döntéshozatali folyamatba;

15. fontosnak tartja, hogy a decentralizálás és a vidékfejlesztés környezeti szempontból fenntartható módon valósuljon meg; hangsúlyozza, hogy olyan stratégiákra megalkotására van szükség, amelyeknek középpontjában a talajvédelem és -javítás, valamint az újraerdősítés áll; erőteljesen támogatja az ENSZ környezetvédelmi programjához és a Délnyugat-Haiti fenntartható fejlesztésére irányuló kezdeményezéshez hasonló kezdeményezéseket;

16. felhívja Haiti kormányát, hogy tegyen kezdeményezéseket a munkaerőpiac erősítése és a haiti beruházási piac megnyitása érdekében;

17. sürgeti, hogy az adományozók minden szinten segítsék Haiti kormányát a kapacitások további erősítésében; üdvözli az Európai Bizottság által tett – a haiti hatóságok kapacitásépítésének erősítésére szánt – 100 millió eurós pénzügyi erőfeszítést;

18. felhívja az IHRC-t működésének áttekintésére és megbízatásának gyorsabb teljesítésére;

19. megelégedését fejezi ki a Haiti és a Dominikai Köztársaság közötti kapcsolatok javulása láttán; üdvözli az utóbbi fél által a haiti újjáépítés támogatása érdekében tett valamennyi erőfeszítést; hangsúlyozza, hogy a két ország közötti kapcsolatoknak és ezek jövőbeli fejlődésének a „szigetegész” fogalmán kell alapulniuk;

20. felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az EU értékelési kapacitását az újjáépítési folyamat valamennyi szakaszát tekintve; sürgeti, hogy az Európai Bizottság minél előbb nyújtson be javaslatokat az EU polgári védelmi mechanizmusán alapuló uniós polgári védelmi erő megteremtésére; e tekintetben – és annak érdekében, hogy az Unió képes legyen a katasztrófahelyzet esetén 24 órán belüli sürgősségi segítségnyújtás biztosításához szükséges források mozgósítására – felhívja a Tanácsot, hogy dolgozza ki annak részleteit, hogy miképpen cselekedjen a Barnier-jelentésben foglalt ajánlás, vagyis annak alapján, hogy az EU legkülső régióit – bár nem kizárólagos módon csak ezeket – támogató bázisként kellene felhasználni a létfontosságú termékek és logisztika előretolt elhelyezése érdekében, hiszen így az EU határain kívül végrehajtandó sürgős humanitárius műveletek esetén könnyebben lehetne az Európai Unió rendelkezésére álló emberi és anyagi erőforrásokat célba juttatni;

21. felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy kezelje Haiti újjáépítését és rehabilitációját kiemelten, és használja fel ezt a lehetőséget a haiti szegénység okainak egyszer és mindenkorra történő elhárítására, továbbá segítse Haitit abban, hogy a katasztrófából olyan jól működő demokráciaként kerüljön ki, amelynek gazdasága képes eltartani az ország népét;

22. azonnali megerősített nemzetközi fellépést sürget az emberi életeket, az élelmezésbiztonságot és a mezőgazdasági termelést veszélyeztető kolera terjedésének kezelése és megelőzése érdekében;

23. sürgeti, hogy a tagállamok, az Európai Bizottság és a nemzetközi partnerek haladéktalanul növeljék pénzügyi és természetben nyújtott támogatásaikat a súlyosbodó egészségügyi, vízügyi, higiéniai és logisztikai helyzet kezelése érdekében;

24. hangsúlyozza, hogy erőteljes – a kolerajárvány sajátosságaira és megelőzésére figyelmeztető – figyelemfelhívó kampányok szervezésére van szükség a lakosság és a hatóságok irányában;

25. üdvözli az Európai Bizottság által a kolera terjedésének megállítása érdekében tett erőfeszítéseket, és hangsúlyozza, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül meg kell erősíteni a polgári védelem reagálóképességét; sürgeti, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki megfelelő gyors stratégiát az átfogó európai támogatás érdekében;

26. véleménye szerint a politikai stabilitás, a biztonság és a jogállamiság hiányában nem képzelhető el az újjáépítési folyamat zökkenőmentes lebonyolítása; ezért felhívja a haiti hatóságokat a jogállamiság megteremtésére és előmozdítására, továbbá az igazságszolgáltatás rendszerének helyreállítására;

27. határozottan elítéli a választási folyamat pártatlanságának veszélyeztetésére irányuló kísérleteket;

28. elítéli az elkövetett erőszakos cselekményeket, és elsődleges fontosságúnak tartja a polgári lakosság védelmét;

29. kéri, hogy tegyenek jelentős erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a katasztrófakockázatok csökkentése szisztematikusabban integrálódjék a fejlesztési támogatásra és a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó politikákba; üdvözli, hogy 2009 februárjában új európai stratégiát fogadtak el a katasztrófakockázatok csökkentésének támogatására a fejlődő országokban, és felhív e stratégia gyors végrehajtására;

30. üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyeknek célja a különféle európai válságkezelő eszközök közötti nagyobb konzisztencia megteremtése; erőteljesen támogatja az Európai Bizottság szervezeti átalakításra irányuló erőfeszítéseit, különösen a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem összevonását az ECHO irányítása alatt, mivel ez biztosítaná a fellépések jobb összhangját és koordinálását; ugyanakkor sürgeti, hogy a mandátumokat és a szerepeket egyértelműen különítsék el;

31. hangsúlyozza, hogy maradéktalanul végre kell hajtani a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzust és annak cselekvési tervét;

32. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki hosszú távú újjáépítési tervet Haiti számára és hajtsa azt végre;

33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottság elnökének, Haiti elnökének és kormányának, az ENSZ humanitárius ügyekért és gyorssegélyekért felelős főtitkárhelyettesének és a tagállamok kormányainak.